Shane rezidencia

Kis (legalábbis az előzőhöz képest az) családi ház.
Kétszintes (csak), dupla garázsos, kis padlás, nagy pince, ami lakószobává lett alakítva egy kis fürdővel.
Az alsó szinten amerikai stílusú konyha és egy nagy nappali, amiből hátra nyílik egy nagy üveg ajtó a teraszra, plusz egy mosdó.
A felső szinten a szobák, 2 lakó szoba, fürdő, mosdó, dolgozó szoba, erkély, semmi más extra.
Hátul egy viszonylag nagy kert, fákkal, kikövezett úttal és egy kisebb medencével.

"Halálosan komolyan", A számra harapok hogy elnyomjak egy kuncogást, szeretem az ilyen hasonlatokat, kicsit olyan...illik az állapotomhoz vagyis állapotunkhoz. Aztán már azt ajánlgatja hogy rendezzem át a helyet ahogy akarom, nagy szemekkel pislogok rá.
-Figyelj, ennyire nem... szóval, hogy mondjam, elég otthonosan érzem így is magam és tökéletesen megelégszem azzal ami van, nem akarom átrendezni az egészet. Egyébként is most kezdek új életet, majd alakul az szépen fokozatosan magától, nem kell lakberendezővel erőltetetten át variálni, fölöslegesnek tartom.
Remélem nem élte bele nagyon magát vagy nem is tudom, lehet nem erre számított de komolyan gondolom.
-Nagyon kedves, de az a hely már jelen állapotában is több mint elég az igényeimet tekintve.
Gazdag is snob voltam, ja, egészen addig amíg ide nem költöztünk. Azt is inkább a környezetem váltotta ki belőlem és ha nehéz is kimondani azért csinálta valamelyest hogy ne lógjak ki, idővel rá jöttem hogy az egyszerűbb élet jobban tetszik, nincs annyi elvárás. Persze most megint belecsöppentem egy fényűzős dologba de addig amíg nem vállal fel nyilvánosan vagy nem tudom, nagyjából folytathatom az eddigit, annyi hogy a vérengzésről le kell álljak, nehéz lesz de amúgy nem nagy áldozat. Lesz mit enni anélkül is és eddig is meglehetett volna oldani ha annyira akartam volna, sőt részben meg is lett, de be kell hogy valljam, élveztem a vadászgatást.
Kiderül tényleg sikerült rövid és helyes leírást adnom a ház hollétéről, meg is állunk előtte, kezdek "elmerülni" a házat nézve, az érintése zökkent ki amire lassan felé fordítom a fejem. A válaszom nagyon egyszerű arra amit mond.
-Ami nem fér el, az itt marad és kész. Egyébként amire szükségem van az elfog férni szerintem, gondolkodtam kicsit és a fontos dolgokat hozom a többi meg süllyesztő, nem bonyolítom.
Kissé hűvösebbre sikerült a hangnemem, ezt hozza ki belőlem ez a hely, tartok kicsit tőle hogy megmutassam az "igazi" énem, már ami itthon oly megszokott. Vele teljesen más vagyok, kihozta belőlem a jót, de az itthoniak, pff előhozzák a legrosszabbat, főleg ezzel a lépésükkel. Ha lesz bennem bármi kis "kedvesség" azt csakis neki köszönhetik, egyelőre a toleranciámnak is örülhetnek. Majd kiszállok a kocsiból, veszek egy nagy levegőt, kifújom, megvárom míg ő is kiszáll, de végig a házra fókuszálok csak és kecses léptekkel ráérősen megindulok az épület felé. Ha az ajtó előtt állok, kicsit megigazgatom magam, megköszörülöm a torkom, megemelem az állam és felöltöm azt a rohadt mosolyt amitől kitöri őket a frász, elegánsan megemelem az egyik kezem hogy kopogjak, amit szándékosan kb úgy tettem meg hogy majd nem beszakadt az ajtó, majd hátra teszem a kezeim, oldalra biccentem a fejem mosolyogva és várok hogy kinyissák.

A lakberendezésre nem harap rá, inkább bizonygatni kezdi, hogy neki jó ami most van, és nem akar változtatni. Idővel ez úgyis változni fog, de akkor egyelőre nem erőltetem, viszont ott hagyom neki a lehetőséget.
- Azért meghagyom a számát, biztos ami biztos. Ha valami nem tetszik, nyugodtan változtathatsz rajta, csak erre akartam rámutatni. A te otthonod is, és te fogsz benne többet lakni, tehát a te igényeid szerint kellene berendezni. - mondom, így ott marad a lehetőség, ha meggondolná magát, mégse kell most azonnal döntsön.
- Egyébként örülök, hogy tetszik a hely. - mosolygok, és megpróbálom megcsókolni. A pakolásra azt mondja, hogy amit nem tudunk elhozni az maradhat, ez érthető, amúgy is, ha szüksége van valamire azt megveszem neki, ezt szerintem tudja ő is, úgyhogy nem mondom most ki, nehogy azt higgye, hogy meg akarom vásárolni vagy ilyesmi. Mikor kiszáll a kocsiból, én is így teszek, és megpróbálok mellé lépni, és megfogni a kezét, egyrészt bátorításképp, bár nem hiszem hogy erre szüksége lenne, másrészt nyugtatásként. A kopogása kicsit erősre sikerül, de nem szólok bele, csak állok mellette higgadtan, fogva a kezét ha engedi, és mosolygok. Elég abszurd lesz ez a kép, főleg ha kivillantom a fogaimat az ajtónyitás pillanatában.

Hamarosan nyílik is az ajtó, ami várható volt egy férfi és egy nő áll mögötte, egyik se fiatal már, látszik hogy nincs nekik olyan sok hátra, főleg hogyha ilyeneket csinálnak mint például most de pánikra semmi ok, hasonló nem hinném hogy előfordul majd. A férfi nyitotta az ajtót, magas és a haja még nem teljesen de erőteljesen ősz, a nő pedig mögötte a karját fogva áll hogy "védve" legyen, ugyan már, olyan kis naiv, na mindegy, neki nem látszik hogy őszülne mert festve van a haja, szőkére mint az eredeti, néhány közös vonást is vélhet felfedezni, mondjuk a termetem az épp anyámtól van, csak a cipőim sarka miatt vagyok valamivel magasabb.
Széles mosoly, bájos integetés és roppant kedves hangnem.
-Megjötteeem! -majd belépek a házba közvetlen eléjük - Remélem hiányoztam.-erős szarkazmussal.
Nem mozdultak el a helyükről, nem mertek, csak sápadtak, eltudom képzelni milyen villámokat szór a szemem, hallom ahogy a torkukban dobog a színük, pontosan tudják mennyire dühös vagyok, már a mosolyt sem vagyok képes tartani.
-Ja igen, bemutatom a barátom, gondolom bejöhet? -teszek még egy lépést feléjük amire kicsit hátra húzódnak majd lépek tovább elfordulva egy irányba egyenesen a lépcső felé, közben felkiáltok. -Hát persze hogy bejöhet! - kiáltok fel mű boldogsággal a hangomban amikor a lépcső mellé érek az ajtóhoz- Mernétek mást mondani! - jegyzem meg valamivel halkabban és hűvösebben egyenesen rájuk nézve.
Igazából maradtam volna még csevegni, csak annyira felpumpált a látványuk és a torkukban dobogó szívük hogy rövid időn belül ebből vérfürdő lett volna és azt előtte nem akarom, nem hinném hogy annyira meg lenne lepve de talán még is, nem kockáztatom. Persze értették hogy az előbbé erős célzás volt és remegő hangon be is hívták Ratent és eloldalaztak az ajtótól a konyháig, meg se tudnak szólalni, persze hogy nem, ők ismernek annyira hogy tudják ilyenkor jobb ha hallgatnak mielőtt bármi olyat mondanak, főleg így hogy költözök innen.
Kinyitottam a lépcső alatti ajtót nem valami finoman de bírta a kiképzést majd elindulok egy kis lépcsőn lefelé, gondolom jön velem. A lenti ajtó előtt megállok és megvárom hogy ide érjen, felnyomok egy kapcsolót közben de láthatóan nem itt kint lett világosabb.
-Nos, íme a birodalmamban.
Majd kinyitom az ajtót és arrébb állok mit szól a látványhoz, a számat harapdálva figyelem a reakcióját, gyerekesnek találhatja vagy nem is tudom. Ja és várom a kérdést hogy innen mégis mit akarok elvinni, hát igen a lelógó függönyökben az a jó hogy szépen el tudják dugni az ajtókat, ugyanis a szekrényem "falba épített". Adok egy rövid magyarázatot.
-Anno amikor leköltöztem ide próbáltam a legtöbbet kihozni a helyből.

Az ajtót egy idősödő házaspár nyitja ki, hát igen, hiába nézünk ki, egyikünk se fiatal, nem is vártam, hogy fiatal szülei lennének, fizikailag lehetetlen lett volna. Az apukán jobban látszik a kor, de hiába próbálja leplezni, az anyuka arcbőre is árulkodó, és messziről látszik, hogy nem mai darabok. Továbbra is mosolygok Irina mellett, majd amikor bemegy, és bemutat, hangos sziszegés közben mutatom be a vámpírfogaim, hogy tudják, miért nem léptem még be. Meg amúgy is, jó ez a kis show, Irinát is lehet megnyugtatja egy kicsit, ha rájuk hozzuk a frászt. Odabent rutinosan mozog, én pedig követem, direkt nem szólok a szüleihez, nincs mit mondanom, és jópofiznom sem érdemes, úgyse látom őket többet. Após- és anyósjelölt majd összeszarja magát így is, úgyhogy ijesztgetni se akarom őket még jobban, ezért egyszerűen követem a formás popsit magam előtt, ami az én szőke szépségemhez tartozik.
A pincébe érve, mintha egy másik világban találnám magam, apró izzók világítják meg a lelógó függönyökkel tarkított helyet. Az egész olyan sejtelmes, és magával ragadó, ráadásul valami erotikus kisugárzása is van, bár nem tudom hogyan reagálna, ha itt is letámadnám. Nem hiszem, hogy most kedve lenne hozzá, ezért egy gyors gyatya igazítás után próbálok nem arra gondolni, hogy meztelenül hempergünk a földön a párnákon.
- Bámulatos munkát végeztél... - mondom, hallhatja a szavaimból sugárzó őszinteséget, tényleg lenyűgöz a hely. Mondjuk nem tudom innen mi mindent akarhat elhozni, bár biztos rejtegeti valahol a ruháit, ha jól értettem, csak azok kellenek neki.

Úgy néz ki nincs ellenére a viselkedésem, sőt ő is rá tesz egy kicsit, gondolom ő is élvezi annyira mint én élvezném ha nem robbannék fel mindjárt.
Levezetem és meglep a reakciója, úgy néz ki tetszik neki, fél szemmel el kaptam azt a gatya igazítós mozdulatot mielőtt végig néztem a szobán, igen, határozottan tetszik neki, szóvá is teszi.
-Köszönöm.
Nos, első gondolat, mibe pakoljak? Húzom  szám és hunyorítok egy pillanatra ahogy gondolkodom aztán beugrik a nagy ötlet és elindulok a fényesebb rész felé. Nincsenek túl magasan ezek az agyagok konkrétan ha nincs rajtam cipő épphogy de simogatják a fejem így kicsit hajolok hogy ne akadjak bele egy égősorba. Bár mindegy ennek a helynek, itt hagyom úgyis, azért sajnálnám. Kicsit bentebb van egy világosabb rész, kevesebb anyaggal, több lámpával vagy nem is tudom, sose értettem miért világosabb az a rész, de az, szóval itt a valódi alvó sarkom, persze volt rá példa hogy ott kint aludtam nem egyszer de ez valamivel kényelmesebb. Lehuppanok az ágyamra, kihúzom a mellett lévő kis szekrény fiókját és kiveszek pár zsákot, fekete vastagabb anyagú zsákok, lényegében hullaszákok, egyébként nem használtam őket.....csak egyszer, de lényegtelen, ezekbe fogok pakolni, másba nem tudok sajnos. Miután ezek megvannak felpattanok és  vissza sétálok pár lépést hogy elhúzzam egy részen az anyagot a faltól és eltolok egy ajtót, ez egy külön kis szoba, tároló lett volna eredetileg, most polcok vannak benne és rengetek ruhám, cipőm, kiegészítőim, tádskáim meg a többi vackom, lényegében csak innen viszek magammal cuccokat.
Ha Raten megállt bámészkodni láthatott egy falrészt ahol van egy jó pár kép rólam, és látszólag velem egy korú emberekkel, a kis szekrényen, 1-2- plüss meg kis figura, meghívók, belépők, más emlékek.
Közben én 3 zsákot tele nyomtam ruhákkal, 1-et cipőkkel plusz 1-et táskákkal kiegészítőkkel más vackokkal és még így is maradtak bőven dolgok de  csak megrántom a vállam ezek már nem kellenek. Még pár parfümöt hajítok be és ennyi, semmi mást nem, nagyot sóhajtva megállok a zsákok mellett.
-Azt hiszem végeztem.
Már csak egy dolog lenne hátra de nincs szívem megtenni, főleg így hogy nézegetem a szobát körbe folyamat.

Lent megköszöni a dicséretet, bár igazán nincs mit, hiszen őszinte voltam. Ezért nem is mondok rá semmit, csupán nézem, hogy miben segíthetek, illetve próbálok nem rosszra gondolni, hogy kicsit lenyugtassam magam. Látszólag őt nem zavarja ilyesmi, vagy hozzászokott a helyhez, vagy egyszerűen túl ideges hozzá, ez esetben jobb is, hogy nem próbálkoztam. Látom, hogy próbál nem beleakadni az égőkbe, és nem lerántani azokat, ezért én is így teszek, lehajolva követem a szépséget. Végül az ágyához megy, közben én a háttérben maradok, nem könnyíti meg a dolgom, az biztos. De sikerül megállnom, hogy leteperjem, és magamévá tegyem, amúgy sincs nálam semmi síkosító, és nem is tudom, hogy nála lenne-e, bár ha szeretett játszadozni magával, akkor biztos. És mivel azt mondta, hogy előttem jó ideje nem volt senkivel, ráadásul az étvágyát már láttam, így úgy vélem, hogy elég gyakran tartott fürge ujjainak boldog öt percet. De nem, most ne gondolj ilyenekre, te hülye. De késő, elképzelem ahogy az ágyon fekszik, meztelenül izgatja magát, viszont az utolsó pillanatban sikerül visszafogjam magam, és nem támadom le. Nem a legjobb hely, nem a legjobb pillanat.
Eközben ő kukás zsákokat vesz elő, majd egy rejtett ajtót kinyitva pakolászni kezd.
- Segítsek valamit? - állok oda, bár úgy tűnik megoldja a dolgot, azért mégis átveszek egy-egy zsákot ha kell, nem a súlya miatt, hanem azért, hogy tudjuk hozni a cuccait kényelmesen. Két-két zsák egy-egy kézben, aztán visszajövünk még, ha szükséges.

Oké, úgy gondolom ennyi cucc elég....vagy nem, lehet itt hagyok olyat amit nem akartam. Amikor bejön hogy segítsen e valamit meg rázom a fejem a halom cucc között térdelve.
-Neeem. - nyögöm sóhajtva.
Összepakoltam amit kell, legalábbis gondoltam hogy kell de mi van ha itt hagyok valamit ami elkerülte a figyelmem és áhh, még két zsákot sikerül telenyomni már szortírozás nélkül, majd szétszedegetem, franc se foglalkozik most a válogatással. Majd felkelek, csípőre tett kézzel végig nézek a cuccokon, na jó ezek már tényleg szükségtelenek és nem fog fájni a megválás. Ki vonszolom a cuccokat és becsukom az ajtót, neki dőlök háttal és még egyszer körbe nézek. nem, nem viszek magammal semmi vackot ami a régi életemre emlékeztetne, meg kell állnom. De még lassan oda sétálok egy polchoz és végig húzom a kezem a CD-ken amik szép sorba vannak ott állítva, nincs olyan sok, nem is az a lényeg, egyetlen egy számít. Egy kék borítós tokot húzok ki a sorból és kezdem nézegetni, aminek a másik oldala meg sárga-piros, ezt az egyet elrakom. Ezzel meg is szabadultam attól a gyötrő hiányérzettől.
-Oké, végeztem.-mondom ki a vég szót.
Bal kézzel megkapok 3 zsákot, hirtelen ennyi sikerült, ú eléggé tele vannak, ügyeltem arra hogy ezek főleg ruhás zsákok legyenek, a másik kezembe is fért még két zsák, maradt kettő. Vagyis ha annyira akarom elbírtam volna ezeket egyedül, de hagyom hogy azokat hozza ő.
-Mehetünk? -fordulok az ajtó felé.
Eredetileg még fel akartam gyújtani ezt a helyet, erősen gondolkodom rajta de sajnálom még úgyis hogy kiköltözöm, szedjék csak szét ők ketten ott fent, sajogjon a szívük...de az is lehet hogy megkönnyebbülnek. Teljesen mindegy, lényeg hogy nem én vesződök ezzel. A cuccokkal elindulok felfelé a lépcsőn, útközben kiszúrok egy családi fotót, de aranyos, el is mosolyodok egy pillanatra mintha meghatódnék majd a könyökömmel betöröm a képet ami aztán a földre hull. Berúgom a pincébe vezető ajtót ami nem biztos hogy egészséges volt neki. Igazán lassan elindulok az ajtó felé.
-Na hát, eljött a nagy nap a kis hercegnő kirepül, csak nem épp úgy ahogy azt az előre terveztük, de mindegy is. - sóhajtok egyet, úgy teszek mintha elmorzsolnék egy könnyet - Isten veletek, imádkozzatok hogy többet ne lássatok.
Indulok határozottan az ajtó felé.
-Ja még valami, - állok meg hirtelen - azért az évfordulót nem elfelejteni, virágokat a síromra! Vagy.... értük jövök. - kacsintok rájuk.
Tényleg képes leszek ellenőrizni minden évben már csak azért hogy ne szabaduljanak meg tőlem ilyen könnyen, ha a világ másik végére is kerülök akkor is haza jövök csak is ezért, mondjuk pár év után úgyis megunom de mindegy, ez így jól hangzott nekem. Meg várom míg Raten is kiér és lábbal behúzom az ajtót majd indulok a kocsi felé. Azért ez annyira nem vészes mennyiségű dolog, többnek gondoltam. Megkönnyebbülten dőlök a kocsinak, majd a kukucskálóknak kedvesen integetek majd segítek bedobni a cuccokat és vissza szállok a kocsiba.
-Ez is megvolt!

Nem hagyja hogy segítsek, mondjuk ő tudja, hogy melyik ruhadarabokat akarja hozni, ezért ez valamennyire érthető is. Ha én lennék, akkor hoznék mindent, majd szortírozok, vagy ha nem, az se baj, látta mekkora a kastély, gondolhatja hogy elfér bármi. Mindegy, ő tudja, hogy mit akar, nem szólok bele, inkább csöndben nézem ahogy pakolászik. Amikor végzett, mosolygok, és nyújtom a kezem, hogy adja mit vigyek. Ő viszi a legtöbb zsákot, persze ez nekünk pehelysúly, úgyhogy értelmetlen lenne most lovagiaskodnom, és erősködnöm, hogy hadd vigyem én a többet.
- Persze, mehetünk. - bólintok, és hagyom, hogy vezessen kifelé a lakásból. még egy kicsit drámázik a szülei előtt, én továbbra se szólok semmit, de ha rám néznek, akkor megvillantom a fogaim, ezt valamiért viccesnek találom. Követem Irinát kifelé, de az ajtóból még azért visszaszólok, hogy halhassák a hangomat.
- Köszönöm a vendéglátást, igazán kellemes volt itt... lehet, hogy még visszanézek máskor is. - kacsintok a szülőkre, ennyi fenyegetés tényleg elég kell legyen.Az autóhoz érve kinyitom a csomagtartót, sejtem, hogy nem fog minden beférni, de ami igen, azt be tudjuk ide dobálni, illetve a hátsó ülésre. Mikor visszaülünk a kocsiba, rámosolygok a nőre.
- Egész gyors volt. Menjünk haza gondolom, kipakoljuk a cuccaid, aztán ha akarod, elmehetünk valahova kimozdulni. - mondom, bár vámpírként limitáltak a lehetőségeink. Kaja kilőve, kávé és ivás kilőve, marad a buli, meg ilyesmik. Vadászni viszont nem igazán tudunk a droneoktól, pedig az jó lenne.