07. Galicia

Terület leírása:
A terület sokféle nyersanyagban bővelkedik. Ennek is az oka, hogy a városok, apróbb törzsek más, más iparral, mezőgazdasággal foglalkoznak és nagy és virágzó a belkereskedelem. A gyerekek is van, hogy a kontinens másik felére költöznek ideiglenesen, míg egy- egy mesterséget kitanultak, amikhez az őket figyelő öregek szerint alkalmasak, és fogékonyak voltak.[/size]
E szép tartomány éghajlata is igen kellemes, enyhe, körülbelül mediterrrán éghajlat. Termékei is gazdagok. A közönséges gabonaféléken kívül délen olaj, szőlő, kitűnő gyümölcs és különböző fűszerek termettek. Észak keleten remek agyaglelőhelyekkel rendelkezett. Erdei vadakban bővelkedtek, hegyei aranyban, ezüstben, vasban, ólomban, szénben és a kontinens nemes kövében, a smaragdban. A déli részeken só előállításával is foglalkoztak. A termékeket a szomszéd országokban is szívesen vették s azért kereskedelmi utakat készítettek a későbbi időben,
A kontinens közepén elterülő nagy folyó remek kereskedelmi útvonal volt, és meleg ágyat adott a malomiparnak, ami során a gabonából lisztet készíthettek. Délen és nyugaton a szigeteken erősen jelentős a halászat. Főleg, halak, rákok, kagylók, előfordul, hogy gyöngyöket is halásznak ezek sziget lakói. a hajózás emiatt jelentős is, mert a szigetlakóknak belföldről szállítják a különböző nyersanyagokat, hogy segítsék őket. A hajóik, masszívak és mindig vannak rajta szakképzett vadászok, akik ha ellenséges vagy kalóz hajóba botlanának, akkor meg tudják védeni magukat, ugyanis druidáik miatt is, ismerik a puskaport, így öntettek ágyúkat és ezekkel el tudják süllyeszteni a kalóz hajókat.(emiatt nem nagyon állnak jó viszonyban a 2. régió hajóival, mert a jelzés nélkülieket automatikusan kalózhajónak veszik, és persze e nép szereti a bűnösöket feláldozni csatába indulás előtt.) A puskapor előállítása miatt is van szükségük tetemes kén importálására.
A kontinens szélein is halásznak, de az ott kevésbé erre állítódtak be lévén a kontinens szélén lévő területek, más más iparnak, vagy mezőgazdasági munkálatoknak volt melegágya, viszont a sziget mentén is vannak bel-, és külkereskedelmi hajózási útvonalak.
Exportál(hat): agyagot és fát, nyersanyag és kész iparcikk formájában is, fűszereket, bort, sört, gabonaféléket, gyümölcsöt, sót, halat, rákokat, kagylókat, állati szőrméket, bőröket, csontokat, zsírokat, kis mértékben fegyvereket( főleg íjakat és nyilakat) kis mértékben vasat, ólmot, szenet és aranyat,(lévén kell nekik is) ékköveiből nem szeret kereskedni, inkább az uralkodó ház, vagy szövetségi ajándékként szoktak ajándékozni. Szóval ha valakinek smaragdot ajándékoznak, akkor az nagy megtiszteltetésnek minősül.
Import: kénből bevitelre szorul, mert jóformán nincs is ezen a területen. A királyi család területéből pedig behozat egyedi szőrmeéket, bálnacsontot, bálna és fókazsírt a fűszerekért és agyagért cserébe.

Vallás:
E tartományok lakói, a gallok, árja(Dis Pater) eredetűek. Vitéz, minden benyomásra fogékony nép voltak. Fehér bőrü, vöröses vagy szőke hajú emberek; az asszonyok híresek szépségükről. Harc, kaland volt elemük, de a mily szigorú zord nép voltak a harcban, éppen oly vendégszeretők, barátságosak békében. E mellett azonban hiúk, viszálykodók, fegyelem nélkül szűkülködők, kik a folytonos aprócseprő kalandok mellett kevés takarítást tanultak. Az öregebb Cato azt mondja a gallokról, hogy «két dolgot szoktak buzgón tenni, harcolni s ravaszul szólni». Politikai szervezetük zilált, de mégis  részben egységes; apró törzsekre oszlanak, élőkön a nemes fejedelemmel, kinek csak mint hadvezérnek van szerepe, joga. Közös vállaltokra szótöbbség szerint döntöttek gyülekezeteikben. Különben folytonos civakodásban éltek egymással. Jelentőségök csak a nemeseknek volt, kik mint jeles lovasok tüntek ki. És kikre a szükség idején úgy hallgattak, mint ahogy az uralkodókkal szemben elvárt lett volna.
Papjaik, a druidák, nemcsak papjai, hanem birái, tanítói, költői is a népnek, kik a vallás- és más tudományra leiratlan versekkel oktatták az ifjakat. A biráskodást évenként tarták. A vallás, melyre oktattak, bálványozó sokistenhivés, emberáldozatokkal összekötve. Rendesen rabszolgák, hadifoglyok az áldozatok, de szabad ember is felajánlja magát a druidák számára, kik jóslásaikkal igen jól tudtak uralkodni a népen.
A nép az aránylagos műveltség magas fokán állt.azt hiszik, hogy a halhatatlan isteneket csak úgy lehet kiengesztelni, ha emberéletért emberéletet adnak cserébe.
Hasonló jellegű áldozatokat mutatnak be nagyobb közösségek is. Mások óriási méretű bábukat készítenek rőzsefonadékból, a belsejét telezsúfolják élő emberekkel, utána az egész alkotmányt meggyújtják, s a benne levők a lobogó lángok martalékává válnak. Azt tartják, kedvesebb isteneik előtt, ha bűnöst, tolvajláson, rabláson vagy egyéb gaztetten rajtakapott embert áldoznak fel nekik: ha azonban ilyen nem akad, vagy hadifogoly, akkor attól sem riadnak vissza, hogy ártatlanokat áldozzanak fel, bár ezek többsége maga ajánlkozott fel erre.
Ami még érdekesség a vallásukban, hogy a druidák miatt sok furcsa szokásuk alakult ki.Ők az oka annak, hogy az idő múlását nem a napok, hanem az éjszakák számával mérik, s ha a születési évfordulókat, a hónapok és évek kezdetét adják meg, mindig az éjszaka a kiindulópont, a nappal csak utána következik.
Életük egyéb megnyilvánulásaiban főként egy ponton különböznek a többi néptől: mindaddig nem engedik fiaikat a nyilvánosság elé, míg olyan életkorba nem jutnak, mikor már alkalmasak a fegyverforgatásra; szégyenletes dolognak tartják, ha egy gyerek atyja jelenlétében nyilvános helyen mutatkozik. 7 éves korukig pár család gyermekeit 1-1 öreg figyelte és tanította, aki ezek után tanácskozott 1 druidával a gyermekek sorsáról, aki csak 1 hetet töltött el a gyermek társaságában, és ezek után dönthettek el, hogy a gyermekből mi válhatna a leginkább, mert ez idő alatt az őt figyelő öreg láthatta mire képes és milyen beállítottságú.
Házaik egyszerü fakunyhók, a köznép ruházata egyszerű bőrruha s köpeny, élelmük sertéshús, tej, sör, bor, kenyér, gabonafélék, gyümölcsök, de a fűszerek sem voltak ismeretlenek a gall gasztronómiában.. Az előkelők arany, ezüst láncokkal, karkötőkkel ékesítették magukat, nejeiket s gyermekeiket.
Különben úgy a nő, mint a gyermekek felett élethalál hatalommal rendelkezett a férj. A gyermekeket a nők nevelték, de mikor már felserdült, apja nevelése alá került, miután az a nyilvánosság előtt meg merte mutatni őt és megkapta a szükséges oktatásokat, amit az öreg és a druida kiszabtak neki.
A nőknek politikai joga nem volt, ők nevelték a gyerekeket és végezték a házimunkát, viszont ezért kellő tiszteletben és illő bánásmódban részesül. Szinte mindent megszerzett neki a férje, persze tárgyi dolgokra kell most gondolni elsősorban. Tipikus, majd a következő útról hozok neked drágám. Típusú helyzet volt. És a nők is összejárhattak beszélgetni, vagy épp elmentek a mágia mellé szórakozni és ünnepelni.(hadjárat előtt)
Ipari képzettségük nagy volt. Értettek a vaseszközök készítéséhez, a bearanyozás, ezüstözés mesterségéhez. A földművelés alapja klán-rendszer; a földművelés különben a szolgasereg és a gyengébbek feladata, míg az úri nép a ganok (kerületek) központjaiban élt s katonai gyakorlatokkal, vadászattal töltötte idejét.