06. Üvegvölgy

Terület leírása:

Üvegvölgy története

A nagy kataklizmát követően, a népvándorlások idejében ezen a területen nem alakult ki egyetlen erős, központi hatalom sem. Az északi, zárt erdős völgyben és a hegyekben lakó népcsoportok remete életmódot folytattak. A völgy kijáratától a vízpartokig húzódó kis dombságokkal díszített síkságokat lovas nomádok tartották ellenőrzésük alatt. A vízpartokat kalózok tartották rettegésben és uralmuk alatt. A középen elhelyezkedő sivatagot pedig oázis közösségek alkották. A szimbiózis tökéletesen működött, amíg Benito de Lucca kalózvezér nem szervezett egy három hajóból álló flottát, és nem kezdett építtetni kővárat egy rablótanya fölött. Ebből lett később Tűváros. Hatalma megszilárdítását vérrel sikerült elérnie. Minden hajóssal leszámolt de Lucca aki nem hódolt be neki. Tíz év "kemény" munkája után megkezdte kis tengerparti birodalma kiépítését. Várost alapított a beltenger öblének nyugati partján, ez lett Zöld-fok város. Ugyanabban az évben a déli területek egyetlen, komolyan behajózható sávjába is telepeseket küldött. Itt alapították meg Lapos-part települést, ami azóta várossá nőtt. De Lucca előre látta, hogy kis királyságát erős kézbe kell hagynia halála után, hogy a családja és az öröksége fennmaradjon. Ezért elhíresztelte a tengereken, hogy az összes fattyának és fiának földet oszt aki megjelenik egy nagy családi összejövetelen. Több tucat fiú jelent meg a lakomán. Pórul jártak. Benito mindenkit megölt, hiszen tudta már hogy a saját maga által nevelt fia kapja a három város fölötti uralkodási jogot és az azóta nagyobbra duzzadt flottáját. Néhány évvel később bekövetkezett halála után így egy letisztázott öröklésű, stabil uradalmat kapott fia, Kristos.
Kristos de Lucca apja építkező hagyományait folytatta. Felvette a kapcsolatokat a belső területeken lakókkal. A hegyi emberek klánokba tömörültek aminek egy vezére volt. Az erdeiek családok szintjén szerveződtek és nem volt egységes társadalmuk. A nomádok is csak laza törzsszövetségben éltek, ahogy a sivatagiak is. Kristos kikémleltette, hogy kik a legerősebbek a különböző társadalmakban és szövetséget ajánlott nekik. Magasabbra emelte őket saját közösségeiken belül azzal, hogy rajtuk keresztül kezdte meg a belső területek nyersanyagainak vagy az azokból készült félkész- és kész termékeknek a kereskedelmét. Hogy a vezetők hűségét megőrizze beházasította gyerekeit az összes családjába. De ez nem volt számára elég. Sok fattya révén a megerősödő polgári családokba is bejuttatta vért. Négy édes gyerekének az erősödő városi polgárság prominenseinek lányai közül választott. Viszont egyiküket sem tanította okos uralkodásra. Kriskos halála után fiai között, árnyak közt megbújó belharc kezdődött. Város verekedések, felgyulladt raktárak és fattyú testvérek vére szegélyezte a testvérharcot. Nyíltan azonban nem mertek egymás ellen fordulni. Luther és Antonio de Lucca, a két legfiatalabb testvér azonban szövetségre lépett. Vendégként voltak mindketten idősebb testvéreiknél és álmukban gyilkolták meg őket, ugyan azon az éjjelen. Innentől felosztották egymás között Üvegvölgyet. Luther a külső területeket, Antonio a belső régiót uralta, megosztoztak a koronán, de egységes uradalomként kezelték a területet. Ekkor alkották meg Üvegvölgy címerét, amiben az öt népcsoport címerállatát és Antonio kedvenc nyersanyagát, a hegyekben bányászott Füstkvarcot helyezték el. Innentől hívják hivatalos tekercseken a területet Üvegvölgynek. A címer tiszteletére rendezett ünnepségen mélyen lerészegedtek és tréfából Tűváros tróntermének, a trón előtti kövébe vésették: A címerben mindig az uralkodóház nemzettségének címerállata legyen középen és a legnagyobb méretben. Soha egy pillanatig nem gondolták, hogy a csikóhalon kívül bármi más állat kerülhet oda.

A de Lucca család ezen ága azonban nem tudott már bánni a néppel. Harácsolni kezdtek és kizsákmányolni a belső területeken élőket. Korábbi családi szálaik révén vasmarokkal préselték ki a termelőkből az utolsó csepp vérüket is. Az addig olyan fejlett és gazdag városokban mint a sivatag közepén álló Rihamabad vagy a térség legnépesebb városa és legnagyobb erődje Alamut lakói is nyomorogni kezdtek és járványok ütötték fel a fejüket. A kevés kiválasztott azonban felháborítóan jól élt. Egyenes út vezetett egy lázadáshoz.
Először Alamut nyilvánította ki nemtetszését. Egy járvány kitörését követően már a városi őrség sem volt hajlandó betartani a hűségesküjét. Antinot elüldözték és bezárták a kapukat. A lázadás hírére Luther azonnal csapatokat kezdett szervezni, de már az elején megbukott. Először a puszták lovasait akarta besorozni. Felkereste rokonát a legtekintélyesebb nemzettségfőt, aki hiába magyarázta neki, hogy az összes nemzettségfőnek bele kell egyeznie a hadviselésbe, Luther türelmetlen volt és paranoid. Azt hitte, hogy a nomádok ellene akarnak szervezkedni.Ezért behajóztatott egy zsoldossereget Lapos-partba, onnan keletre vonult és megtámadta Kupolamezőt, a nomádok téli pihenőjét. Emberei körbefogták az egész jurtavárost, bevonultak és legyilkolták a nemzettségfőket és mindenkit aki ellenállt. A vérfürdőt csak a Vizier kán élte túl a vezetők közül. Még két napig. Amikor is a saját emberei gyilkolták meg a becstelensége miatt. Ezt követően a nemzettsége felbomlott és tagjai betagozódtak más nemzetségekbe. Egy generációnyi bölcs halálával rövid időre fejetlenség uralkodott a nomádok között. A többség északra hajtotta az állatait és a völgy erdei előtti területen alapítottak új településeket. Két nemzetség azonban a sivatagba vonult. Kharak Sing vezette lovas szabadcsapat, akik zsoldból éltek, új házassága révén két csoportért is felelt. Annyit pedig látott már a világból, hogy tudta. Szövetségesekre van szüksége. Az első oázisnál szövetséget kötött egy fiatal családfővel, Azif Masaarival, aki alig két éve tért haza Üvegvölgy fővárosának számító Tűvárosból, ahol történelmet tanult. Megértette Kharak terveit és jó szándékot látott benne. Ő pedig megosztotta velük lovait és fegyvereit. Ketten, összeszedve minden használható férfit és nőt, megindultak a "Nagy kör"-nek nevezett útjukra, ami alatt felkeresték az összes oázist. Útközben megtervezték azt az ideális berendezkedést, ami működhet Üvegvölgyben és mindenkinek a hasznára válhat. Az oázisok fele már ekkor csatlakozott hozzájuk és a többiből is sikerült egynéhány fiatalt maguk mellé állítaniuk. Amikor kellő erőt és ezáltal magabiztosságot éreztek magukban Kharak és Azif bevonult Rihamabadba. Mivel a városvezetés nem feltételezett róluk rosszat, illetve hetekig tartó beszivárgás előzte meg a fő csapatok érkezését, nem zárták be előttük a kapukat. Két napig járták a várost a szabad lovasok és az oázislakók. Megöltek mindenkit aki vérségi rokonságban állt a de Lucca családdal vagy nem igazolta senki a vérvonalát. Aztán visszarendelték harcosaikat a városfalon kívülre, becsukatták a városlakókkal a kapukat és megparancsolták. Egy hét múlva legyen felállítva egy városi tanács ami a város ügyeivel foglalkozik. Válasszanak egy olyan vezetőt is, aki képviselheti a települést. Azt csinálnak amit akarnak, úgy választanak ahogy akarnak de egy hét múlva tárgyalni fognak vagy mind elveszni. A fenyegetés kicsit komolytalan volt, de öt nap múlva kijött a városból a "vének" tanácsának vezetője aki átadta Azifnak a várost és megtette a sivatag emírjének.Ezt követően a többi oázis is melléjük állt.
A sivatagi kaland alatt a de Lucca testvérek zsoldos csapataikal bejárták a síkságokat. Farmokat, falvakat tettek lakhatatlanná. Ahol még találtak élőt, azt megölték vagy megerőszakolták. De sokan menekültek északnak. A sivatagtól féltek, de a síkságon jól érezték magukat és haladtak egyre észak felé, hogy megrendszabályozzák a lovasokat. Viszont a Singh-Masaari szövetség sikerének híre előbb jutott el a lovas nemzettségekhez, mint ahogy a zsoldoscsapat. Két vesztett csata után a harcképtelenek és az állatok az erdőkbe menekültek, az életerősek pedig felvették a küzdelmet a zsoldosokkal szemben. "Gerilla" módszerekkel csökkentették a harcértéküket és a moráljukat, dézsmálták az utánpótlásaikat. Végül megérkezett Kharak Singh is, aki átkarolta az ellenséges erőket és nagy veszteségek árán, de megsemmisítették a völgyre rontó zsoldosokat. A két testvér azonban elmenekült és bezárkózott Tűvárosba, ahogy bezáratták Zöld-fok város és Lapos-part kapuit is. Csak a tengerről lehetett bejutni a a három legnagyobb városba. Viszont ki semmilyen áru sem jutott és jött a tél. A harcok befejeződtek. Kharak Singhet a nomádok megválasztották a Nagy Kánnak és elvonultak Kupolamezőbe az állataikkal, hogy újraszervezzék soraikat. Azif Masaari rövid időre visszatért Rihamabadba, hogy megszervezze a közigazgatási rendszert, majd legrátermettebb családtagját tegye meg kormányzónak. Pár hónapra rá északra ment, hogy tárgyaljon a hegyi- és erdei-klánokkal.
A tárgyalás lassan zajlott. Az Alamutba zárkózott klánok évekig képesek lettek volna kitartani és nem bíztak Masaariban. Azt sem hitték el, hogy egyszerre beszél a saját népének és a nomádoknak a nevében. Ezért hosszadalmas követ küldözgetés kezdődött. Először Rihamabadba, hogy ellenőrizzék Masaari állításait. Aztán onnan vissza a sziklaerődbe. Hosszas tanácskozás következett, majd követet küldtek Kupolamezőbe, hogy az ottani vének tanácsa igazolja Kharak Singh nagy kánná való választását, illetve a Masaarival kötött szövetségét. Majd ezt követően újabb tanácskozások következtek Alamutban, hogy megkapják-e a bizalmat. Amit egyébként meg is szavaztak Azif részére. A procedúra azonban fél évet vett igénybe. A háborúba vonulást, a nyersanyag és élelem ellátást viszont még aznap letisztázták. A mértéket is, a szállítást is. Viszont voltak kikötéseik a saját autonómiájukkal kapcsolatban...
Most, hogy már négy népcsoport szállt szembe a kikötővárosokkal, sikeresen körbezárták Lapos-partet és Zöld-fok várost. Az ostrom pedig hasztalan volt, mert folyamatosan érkezett építő anyag és zsoldos. Ezért hajókat építettek és blokádot állítottak fel az öblök bejáratánál. Három hónapon belül megadta magát a város. Azif és Kharak a két város esetében ugyanúgy járt el, mint Rihamabadnál. Bár kitöltötték az egy hetet, mind a két város újonnan felálló vezetősége behódolt a szövetségnek. Tűvárossal azonban nem foglalkoztak. Öt évvel később a város behódolt. A de Lucca fivérek és minden vérrokonuk elmenekült. A város vezetése követeket küldött az új fővárosba, Rihamabadba, hogy csatlakozzanak "régi testvéreikhez". Így lett újra, politikailag egységes tartomány Üvegvölgy.

Üvegvölgy földrajza

Üvegvölgyből száraz lábbal nem lehet kijutni - szokták mondani. A nyugati- és az északi határ nagyrészt hegyvonulatokból áll. Ahol vége a magasra nőtt sziklák uralmának ott pedig folyók jelölik ki a tartomány határvonalát. Keleten pedig az Üvegvölgyiek által csak "Keskeny-tengernek" nevezett tenger. A saját határain belüli tenger szakaszt egyszerűen csak "Beltengernek" hívják.
A tenger felől sem könnyebb megközelíteni Üvegvölgyet. A déli határvonalat hosszan magas partfal határolja. Egy helyen azonban homokos tengerpart húzódik. Ezen a partszakaszon alapult és fejlődött az azóta várossá Lapos-part. Tovább haladva a partvonalon egyre csak magasodik a fal és ez a vonulat kitart arra is, ahol északra fordul a part. A magas fal egészen a "Tű félszigetig" tart. Ott újra alacsony, homokos tengerpart következik, egészen fel Tűvárosig. A homokos sáv egészen addig tart ki, amíg a "Tű félsziget" nem csatlakozik a fölrészhez és a part nem fordul nyugat, észak-nyugat felé. Ott ismét a fennsíkot képző hatalmas sziklafalak képeznek gátat a tengerre való kijutásnak. Azonban nem végig. Üvegvölgy északi határát kijelölő folyó delta hajózható és emiatt a tulajdonsága miatt alapították itt hosszú évekkel ezelőtt Zöld-fok várost.
Észak-Déli irányban helyezkedik el "Lombos-völgy" ami semmi másból sem áll csak erdőből. Itt-ott irtásokat és gyümölcsösöket lehet találni. Onnan délre, minden ami nem sivatag, dombságok szaggatta legelők. Persze itt is megszakítja a tájat néhány gyümölcsös vagy farm, de ez a hely állattartásra alkalmasabb.
Üvegvölgy közepén egy sivatag helyezkedik el. Homok. Sok-sok homok, amit néhány oázis tesz elviselhetőbbé és a közepén Alamut városa, ami alatt több vízér találkozik. Egyébként sok a homok.

Üvegvölgy városai

Rihamabad - A sivatag rózsája : A legendák szerint egyszer a sivatag egy hegy volt. Csak valamikor eonokkal ezelőtt megfordult a hegy és azóta lefelé nő tovább. Itt az új talpánál pedig csak pusztítja a szél és a hőség. Nem tudni igaz-e de az egészen biztos, hogy a város régóta áll már és bár többször üresen tátongott, általában lakott területnek minősül. Az egész város sárga színű sziklából épült, az utcákat pedig keményre döngölt agyag borítja. A főutakat rakták ki kövekkel, hogy a szekerek ne zötykölődjenek és a finom, valamint sérülékeny áruk ne sérüljenek szállítás közben. A várost magas és masszív falak veszik körbe. Több nagy piactérrel és raktárházzal rendelkezik. A víz ellátását a város alatt meghúzódó karsztvíz biztosítja. A szilárd kőzetre ugyanis, amire a várost építették, mélyen és hosszan folyosókat és csatornákat vájtak. Egy raktár építésekor bukkantak rá a vízre, ami után egy mélységtől már csak víztározókat tudtak kiépíteni. A titok nyitja maga Üvegvölgy fennsíki elhelyezkedése. Ugyanis középre lejt. A hegyekben és a völgyekben leeső csapadék táplálja a talajvizet, az pedig mint jó vízgyűjtő területhez illik, megszűri és továbbítja az alacsonyabban fekvő terület felé.
A város falai sárgaságát a lapos tetők és az utcák, utak fölé kifeszített színes árnyékoló szövetek és selymek teszik változatossá. A nyüzsgés folyamatos, ez a város Üvegvölgy szíve. Ebben a városban található a királyi palota és a közigazgatási központ egyaránt. A városba ki-be járnak a kereskedők az áruk folyamatosan mozognak. A művészetek is virágoznak. Elsősorban a képzőművészet, a zene és táncművészet. A városban a városi őrség tartja fenn a rendet. A sivatagi vének tanácsa vezeti a várost és irányítja a régió ügyes bajos dolgait, de mindig fölöttük áll egy, a király által kijelölt "úr" vagy "úrhölgy". Ez jelenleg: Mancheaka Masaari-Singh Üveghegy első úrhölgye, Rihamabad első úrhölgye az Oázisok úrnője.
A városban működik a "Színes üvegek rendje". Ez egy nagy múltú iskola, amely elsősorban alkímiával (kémia, anyagtan, biológia...nem ólomból aranyat ), orvoslással és államvezetéssel foglalatoskodnak.
A városban gyűjtik össze mindazon termékeket és alapanyagokat amelyeket a Masaari-Singh ház adóba beszed, vagy megvásárol és tovább értékesít a többi tartományba. Feldolgozó ipara főleg az élelmiszerek, üvegek és ruhaanyagok (szövetek, selymek) működik céhekben. Az összes többi termék egyéni mesteremberek keze munkáját dicséri.

Tűváros - a kapuőr : A "Tű félsziget" legészakibb pontján kapott helyet Szűk szárazföldi bejárata megvédi bármilyen ilyen irányú támadástól. A tenger felől pedig hatalmas kőfalai óvja a várost. Egy sziklaszirtre épült a város olyan módon, hogy az épületek nagy részét a meglévő sziklából vájták ki. A falak azonban építettek, de masszívak. A raktárak nagy része itt a föld alá van bújtatva, de kapacitásuk korlátozott. A kikötői dokkok fa cölöpökön nyugszanak, bejárataikat szintén a sziklafalakból vájták és folyosókon és széles csatornákon át a város belsejébe szállítják az árukat.
A városban van egy kisebb toronyerőd ami a de Lucca család rezidenciája volt, most a városi tanács elöljárója székel benne. Emellett ebben a városban székel a "Csendes szelek rendje". Ez egy nagy múltú iskola, amely elsősorban térképészettel, földrajzzal és hajózási tudományokkal foglalkozik.
Tűvárosban pihen Üvegvölgy partjait védő flotta egyharmada. A városnak nincs saját ipara, csak kereskedelmi kikötőiből származó bevétele. A város maga is vásárol készleteket, amiket elad hajók készleteinek feltöltésére. A halászatból származó áruk nem csak a város szükségleteinek kielégítésére elegek, jelentős százalékot Rihamabadba szállítanak. A város nem tartozik egyetlen régió vezetése alá sem. Üvegvölgy mindenkori uralkodója alá tartozó szabad város. A városi őrséget Rihamabadból küldik a városba, így biztosítva töretlen hűségüket.

Zöld-fok város - Virágok városa : A "Beltenger" nyugati partján épült fel Zöld-fok város. Először csak néhány kőház volt egy dokkokkal. Aztán a település gyarapodni kezdett, a dokkok pedig szélesedni. Az átmenő forgalmú áruk miatt pedig a város vezetése úgy döntött, hogy falat emelnek a város védelmére. A falak, ahogy korábban a házak is, a közelben bányászott szürke kövekből készültek. A házak alacsonyak és nádfedelesek vagy az újabbak fa zsindellyel fedettek. Azonban volt egy pont amikor bővíteni kellett a várost. Ezért a falon kívül is épültek házak és raktárházak. A város körüli területeken a sivatag határában honos fűszernövényeket kezdték termeszteni de megjelent egy különös rovarfaj ami elpusztított minden terményt. Egy leleményes fonalfonó azonban felfedezte, hogy a rovarok gubója egyetlen fonalból áll és azt fel lehet használni ruhaanyag (selyem) készítésére. Évek hosszú munkájával sikeresen háziasították ezeket a lepkéket és megtanulták feldolgozni a gubójukat. Azóta a környező földeket a következő forgásban művelik: gyümölcsfák lepkékkel; gyümölcsfák virágokkal körbeültetve; gyümölcsfák szabadon. A virágok segítik felfrissülni a fát, aztán egy szezont pihentetik és újra benépesítik lepkékkel. A virágokat a selyem színesítésére és illatszerek előállítására használják.
A város körüli tengerből egyébként jelentős só kiemelést is végeznek, de a halászat csak város szükségleteinek kielégítésre elég. A várost a helyi vének tanácsa vezeti, nem tartozik egyetlen régió irányítása alá sem. Üvegvölgy mindenkori uralkodója alá tartozó szabad város. A város saját rendfenntartókkal rendelkezik, de létszámuk alacsony, ahogy a bűnözés is itt a legalacsonyabb.

Lapos-part - dél hercegnője : Könnyed és vidám hangulatú város, külsőségek tekintetében nagyon hasonlít Zöld-fok városra. Ipar viszont sosem alakult ki, ezzel szemben a kereskedők és utazók kedvelt pihenőhelyévé vállt. Üvegvölgy második legnagyobb piaca és kiegészítő épületei itt található. Az uradalom partjait védő flotta egyharmada itt állomásozik. Nagy az átmenő forgalom, jelentős a kereskedelem és a szolgáltatóipar.  A várost a helyi vének tanácsa vezeti, azonban a Sztyeppék mindenkori ura vagy úrhölgye fennhatósága alá tartoznak. Ezt a címet jelenleg Hukma Singh a Sztyeppek őrzője és Kupolamező ura; Üvegvölgy urának őrzője birtokolja. A városban a szabad lovasok és az uradalmi flotta matrózai közül toborozott harcosokból álló rendfenntartó erő tevékenykedik.

Kupolamező - téli pihenő : A nomád nemzettségek téli pihenőhelye. Ide hajtják a legelőkön hizlalt állatokat és kezdik meg a feldolgozásukat. Általában nyersanyag formájában küldik a gyapjút, szőröket, zsírt és húst a többi városba feldolgozásra vagy eladásra. A bőrt maguk munkálják meg és már a félkész termékeket szállítják tovább tovább eladásra. A településen főleg a gyerekek, öregek és lovagolni képtelenek élnek. A települést nem veszi körbe fal csak földsánc, hogy megvédje a települést a természettől. Nem házak, hanem jurták alkotják a település épületeit.

Alamut - a szabad város : Üvegvölgy legészakibb pontján a hegyek lábánál fekszik a régió legnagyobb települése. A hegyi- és erdei-klánok szállás és menedékhelye. A városnak több félkör íves fala van, amelyet az évszázadok alatt építettek az egyre bővülő város köré. Itt dolgozzák fel az erdőben kivágott fákat, ide gyűjtik be és dolgozzák fel az erdőben levadászott állatok húsát és bőrét, valamint a gyümölcsöket, mézet. Az épületek szürke kőből készültek, ahogy a falak is. A városban sok apró piac kapott helyet. Olyan az egész hangulata, mintha több kisebb város települt volna egymás mellé. Itt halmozzák fel a hegyek mélyén bányászott ásványi anyagokat, érceket, szenet és a terület sajátját a füstkvarcot is. A városban széke a "Csendes Üllő rendje". Ez az iskola elsősorban kohászattal és mérnöki tudományokkal foglalatoskodik, valamint kőzettannal. A várost a két népcsoport vénjeiből felállított város vezeti. Nem tartoznak Üvegvölgy uralkodói alá, pusztán elfogadják szükségességüket és mindaddig támogatják a Masaari családot ameddig az nem fordul ellenük. Saját rendfenntartó erőket tartanak fenn.

Üvegvölgy népei:

Vízi népek - a csikóhalak nemzettségei : Régen az uralkodó réteg volt és egész Üvegvölgyben megtalálhatóak voltak. Mostanra azonban csak Lapos-parton, Zöld-fok városban és Tűvárosban élnek. Máig nagy részük hajózással foglalatoskodik. Halászok, az uradalmi flotta tagja vagy "sóbányászok". Önálló kereskedelmi flottát azonban nem állíthatnak ki. Ugyanakkor Zöld-fok város polgárai bebizonyították, hogy képesek szokásaik megváltoztatására. Kinézetük: napbarnított arc, fekete haj és kék vagy zöld szem a jellemző rájuk. Átlagosan 180 centi magasak és tömör testalkatúak. Természetük mint a tenger. Hirtelen változik, de ha az ember megismeri őket, könnyen tudja kezelni őket.

Nomád nemzettségek - Sztyeppék lovasai : Mindig is szabadok voltak és ezt a függetlenségüket nem csak életmódjukban, de a hétköznapjaikban is szeretik továbbvinni. Azonban belátták, hogy szükségük van egy vezetőre aki szavatolja megszokott életmódjukat. Állattartással és zsoldban való részvétellel foglalkoznak. Bár mióta a Singh családban öröklődik a nagy kán címe, azóta főleg Üvegvölgyben vagy az innen elutazó kereskedőknek biztosítanak kíséretet. Kinézetük: a vízieknél világosabb bőr, de még mindig napbarnított, fekete haj, sötét szemszín. Alacsonyak, a legmagasabb tagjaik 170 centi magasak. Lábaik O formájúak, zömök testalkatúak. Csendesek, hagyománytisztelők és nyugodtak.

Hegyi-klánok - Medvék népe : A hegyi klánok foglalkoznak évszázadok óta az Üvegvölgyet körülvevő hegyekben rejlő ásványkincsek kitermelését. Maguk között talán a régió legvidámabb és leghangosabb népcsoportja. Ugyanakkor ők a leginkább xenofób nép. Remek mérnökök, építőmunkások, bányászok. Az egyetlen csoport akik foglalkoztatnak rabszolgákat. Elítélt bűnözőket (gyilkosokat, erőszak tevőket, kalózokat) dolgoztatnak bányáikban, akik tíz év munka után szabadulhatnak. Kinézetük: vörös haj, kék vagy zöld szemek, fehér bőr. Alacsonyak, erős testalkatúak.  

Erdei-klánok - Szarvasokkal táncolók : Az erdei népek barátságosak és az "egyensúly" legnagyobb hívei. A családok egymástól elkülönülnek, csak Alamutban találkoznak amikor beszállítják a termékeiket. Ekkor ülnek közös lakomákat és szentesítik a családok közötti frigyeket. A legnagyobb hívei a vendégjognak, csak nehezen lehet őket megtalálni az erdők mélyén. Kinézetük: magasak, vékonyak, 180 centi az közöttük alacsony. Sötét szeműek, fehér bőrűek. Hajuk a barnától a világos szőkéig bármilyen lehet.

Oázisok népe - a sivatagok kígyói :  A sivatagban és annak peremterületén élnek általában. A Vízi-népek legyőzése után ők váltak a régió domináns csoportjává, így ők vették át a kereskedelem és a közigazgatás feletti uralmat. Azonban ők a békés egymás mellett élést és a közös gyarapodást részesítik előnyben és nem élnek vissza a lehetőségeikkel. Ráadásul hűségesek a Masaari családhoz. Kinézetük: átlagos magasságúak (alacsonytól a nagyon magasig), bőrük a legsötétebb bár még mindig nem fekete. Ellenben a szemükkel, ami viszont fekete, ahogy a hajuk is. Általában vékonyak, inasak.  

Vallások és törvények üvegvölgyben

Üvegvölgy egy sokszínű és sokszínűségére büszke tartomány. Nincs ez másképp a vallások területén sem. Minden népcsoport más és más hitéletet követ, illetve követett alapvetően. Ez azonban most van átalakulóban. Amikor Azif és Kharak legyőzte a de Lucca családot, belekezdtek egy törvénykönyv megalkotásába. Azonban ezek inkább bölcseletek és életviteli tanácsok lettek. Persze van közöttük konkrétumok, mint a gyilkosokra vagy a kalózokra róható büntetési tétel. Ugyanakkor mégis csak tanításokat tartalmaz a könyv és a konkrét tételeknél is inkább magyaráz ok-okozati összefüggésekkel, mint szárazon kijelent. Nem csoda hát, hogy sokan, mint minden vallás keretében, az "Alapítók szavai"-t kezdték alkalmazni a hétköznapokban. Így lassan ezen útmutatások váltak vallási alapokká. Minél fiatalabb alaki, annál valószínűbb, hogy ezek szerint él és meditál.
Mivel az "Alapítók szavai" nem zárják ki az istenek tiszteletét, ezért egyértelmű, hogy a régi vallási iskolák is fennmaradnak. A hegyi klánok saját házi oltárokat tartanak és kis kőből vagy fából faragott isteneikhez imádkoznak gazdag tárnáért, szerencsés bányászért és sikeres ötvözésekért. A vízi emberek a tengerek uraihoz, nagyhalaihoz és ragadozóihoz, a víz istenéhez és a szelek úrnőjéhez fohászkodnak jó szerencséért, sikeres visszatérésért, jó fogásért. Az erdei emberek a fák szelleméhez a folyók úrnőihez és a tavak uraihoz fordulnak, ha lelki vagy "természetfeletti" segítségre lenne szükségük. A sztyeppék népe is a természethez fordul. Föld anyához, nap és hold anyához, a szél urához, a lovak védőszelleméhez. A sivatagiakat a homoktenger szellemeihez intézik szavaikat, amikor útmutatásra van szükségük.

Üvegvölgy társadalma

Alapvetően mindenki szabad, uradalmi polgár. A rabszolgaság nem ismeretlen, de ritka Üvegvölgyben. Minden népcsoportnak megvan a saját társadalmi szerveződése. Ami közös, az "Vének tanácsa". Ők régiós szinten vezetik a napi közigazgatási ügymenetet. Felettük csak a mindenkori uradalmi családból vagy a régiót uraló családból származó, kijelölt vezér áll. Nem kötelező, de egy-egy vezér (régens, báró, úr vagy úrhölgy...stb.) kijelölése előtt illik kikérni a vének tanácsát, akik meghallgatják a jelöltet. [A társadalomról többet kiolvashatsz feljebb a történelemnél, népcsoportoknál, városoknál ]

Üvegvölgy ipara

Üvegvölgy északi részén jelentős az építőanyag termelés. Emellett mindenféle érceket, szenet és ásványokat bányásznak, de ezeket általában csak a belső piacra termelik. Ami viszont jelentős a völgyben az a vadgazdálkodás. A sztyeppéken az állattartás a jellemző, azok közül is a juh, szarvasmarha és kecske tenyésztés. A sivatag peremterületein fűszernövényeket termesztenek elsősorban, a beltengerben pedig sót "szüretelnek". A gabonafélék termesztése nem, a gyümölcs és zöldség termesztés inkább jellemző, megtalálható ültetvényi szinten de nem olyan jelentős, hogy külső piacra is juttassanak belőle.
Üvegvölgyben nem a uradalmi monopólium a kereskedelem, mégis a Masaari-Singh ház a legnagyobb exportőr. Nyersanyagokat ritkán adnak el, általában félkész termékek jutnak más régiók. Mint például a sózott húsok (vad és tenyésztett), már kikészített bőrök (vad és tenyésztett állatoké egyaránt). Ezek után fő kereskedelmi cikkük a különböző ruhaanyagok (szövetek, szőttesek, fonalak, selyem, gyapjú termékek, nemezek...). Ezen kívül jelentős az üvegáruk kivitele, a fűszerek és illatszerek exportja. Ami nem tömegével vándorol ki a régióból, de jellegzetesek, azok a kultúrális termékek. A hegyi emberek kőszobrai, a hegyi és erdei emberek fafaragásai. A sztyeppei népek szőttesei, a sivatagiak üvegből készült termékei.

Az elmúlt hetekben különös dolgok történtek Üvegvölgy partjainál és határainál. A kevés szárazföldi átkelőt nehéz gyalogos katonák zárták le és senkit sem engedte se ki, se be a tartomány területére. Bárki érdeklődött, semmilyen választ nem adtak a jelenségre. A hajósok is ugyanúgy jártak. A kikötőket lezárták. De még csak a bárosokba sem tehette be a lábát a hajózó személyzet. Viszont el sem hagyhatták a biztonságosnak mondott településeket a vízi járművek. Emellett meg sem lehet közelíteni a partokat. Keskeny, gyors gályák tartóztatják fel a próbálkozókat és kalóz aktivitásra hivatkozva kérik nyomatékosan a távolmaradást.

Akinek áruja, hajója vagy akinek a birodalmához tartozó áru vagy hajó ragadt a kikötőkben az így járt. Egyedül a Miller ház lobogója alatt hajózók hagyhatják el a kikötőket.