04. Tajtékhon

Terület leírása: (újabb fél-1 oldal már bőven elég, fontos tudnivalók a helyről, mivel foglalkoznak, kereskednek, törvények, a fontosabbak, vallás (ha van), éghajlat, és effélék) A Gyöngyvíz öböl mindig is híres volt a benne élő óriási gyöngykagylókról, ahogy a hegyei az ott bányászott öklömnyi gyémántokról. Ez a terület már a kataklizma előtt is lakott volt, és az akkori emberek természetesen már akkor uralmuk alá hajtották.
Nem tudni, hogy kik voltak, milyen nyelvet beszéltek. Az biztos, hogy mikor elsüllyedt a földjük, a nagyjuk az óceánba fulladt, a másik részük pedig az éhezés áldozata lett. Míg nem jöttek el a snordok, addig nem is volt ura a területnek. A snordok története ezer évvel ezelőtt kezdődött. A szülőhazájuk fent volt északon, de azóta a tenger alá süllyedt.
Ezek a büszke és harcos törzs tagjai voltak, akik összecsaptak az ottani emberekkel. Gyakran győzedelmeskedtek, de aztán megfordult a hadiszerencse, és a Miller klán egy hatalmas csatában legyőzték őket.A vezérük száműzte őket északról. Hosszú vándorlás vette kezdetét a tengeren. Hamarosan kalózokká váltak, fosztogatva más birodalmak hajóit. A Kataklizma után viszont ők is menekülni kényszerültek. A flottájuk megtépázott, a viharok pedig a Gyöngyvíz-öbölbe sodorták őket. A snordok itt menedékre leltek ezen a gazdag földön. Végül nem teltek bele évek, mire egymás torkának estek, hogy ki legyen a vezér. A polgárháborúban egy Seren nevű harcos összehívta a többi frakció vezetőit egy béketárgyalásra. Azonban egy csel volt, mivel ő fegyverrel jött oda, ahova nem kellett volna, valamint katonáka is. Lemészárolta az ellenségeit a tárgyalóasztalnál, és átvette a hatalmat és újra egyesítette a harcoló feleket, végül felvette a Pearlwater nevet.
A tartományban a népesség a keleti Gyémánthegységben és a Gyöngyvíz öböl déli partján található. A lakosság nyugati része bányászatból és kereskedelemből él, míg a tengerparton élők halászattal, hajózással és gyöngyhalászattal foglalkoznak. A két terület között egy nagyobb kereskedelmi útvonal a Gyöngyút húzódik. E mentén kisebb városoknak is beillő kereskedőállomások feküdnek. Ezeken kívül földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó falvak vannak.
A tartomány elsősorban a hegyekben kibányászott gyémánttal és az öbölből felhozott gyönggyel kereskedik, valamint az itt kifogott halakkal és más tengeri herkentyűkkel, köztük a brokátcsigát, amiből egy természetes festéket vonnak ki. A terület urai a sordok. Magas, izmos és fekete hajú emberek. Ők vannak többségben a külhoniakkal szemben. A kultúrájuk sok hasonlóságot mutat őseikével. Előnyben részesítik az úgynevezett becsületharcot a vítás ügyek megoldásában. A vitázó felek ha minden kötél szakad, akkor az arénában vívnak meg, és aki győz, az nyer a helyzetben. Az ilyen viadalok amúgy is népszerűek, tekintetbe véve a sordok heves vérmérsékletét.
A sordok a tengerben élő különféle teremtményeket imádják. Sok istennük, ellentétben a többi népével inkább szörnyetegnek illenek be. Nem is hívják, őket a nevűkön, hanem különféle jelzőkkel illetik őket. A Háborgó az úgynevezett főistennük, hatalmas viharokat kelt, és a hítük szerint egy hatalmas tengeri sárkány. A hajósok bírája egy óriási egy hatalmas tengeri csíkó, aki áldozatért cserébe átvezeti a viharon a hajósokat, már akiket méltónak vél. Van még sok más istennük, akiknek nincs még neve, csak ábrázolása. Ezeket az isteneket áldozatokkal és párbajokkal imádják. Hítük szerint az ő dühük hozta el a Kataklizmát, és úgy gondolják, hogy hamarosan úgy is újra eljő, mert a tengermélyi isteneik roppant szeszélyesek.Ezért élnek csak a mának. A dalnokaik, festőik és más művészeik épp oly híresek messze földön, mint harcosaik. A katonáik pikkelyvértezetet és alatta láncinget viselnek, valamint bőrcsízmát. Rövidkardot forgatnak, de kedvenc fegyverük a harci trigon, egy háromágú szigony, amit megtanultak mesterien forgatni. Híresek azonban még legendás tudású árnyíjászaikról Ezek az emberek sötétre festik a testüket és egy blendek nevű fű nedvét kennik a szemükre és a halántékukra. Ez a drog felgyorsítja az agyműködésüket, és a reflexeiket. Viszont ezek egy idő függők lesznek, és az életük is drasztikusan megrövidül.  A tartomány hadserege négyezer főt is számlálhat, a katonákat a kiképzésük miatt roppantul megbecsülik. Sokan tetováltak, a hajóik hosszú, sárkányhajók. Az oldalukat vas fedi. Legendásak fordulékonyságukról és gyorsasságukról.
A nép körében a katonákat és a tengerészeket megbecsülik, mivel a tartománytól magas fizetést és birtokot kapnak. Ez is egy munka számunkra, mint a földművelőé vagy bárkié. A rabszolgaság legális, de törvénybe van írva, hogy sordszármazású férfit, nőt vagy gyermeket nem lehet rabságba vetni.
A férfiak és a nők egyenragúak. Nő is végezhet férfi munkát, és fordítva. A külhoni kereskedőket keményen megvámoltatják, a hasznukból 10% jut a tartományi kincstárba.