Fortitudo

A Fortitudo, a di Avignon Ház diplomáciai feladatokat ellátó hajója. Valamikor büszke csatahajó volt, amely szerepkörből ugyan kiöregedett, de mint hatalmas szállítóhajó, még mindig tökéletesen, hibátlanul funkcionál. Három kabin is található benne, ami a diplomaták kényelmes elszállásolását szolgálja. Az esetek többségében a középső tenger hullámait szeli, Borgardarl és Új Avignon között.

A diplomáciai kabinok berendezése, hajókhoz mérten, lakosztály szintű berendezéssel rendelkeznek, méretük azonban többnyire 1-2 emberre van szabva. Kényelmes ágy, asztal, szék, a tizenkét királyság térképe a falon, egy-egy szekrény az átlagos felszerelés. A rózsaüveges ablakokról ne is beszéljünk, amelyek egy-egy legendás pillanatát ábrázolja a Kataklizma utáni eseményeknek. Sokkal kényelmesebben lehet itt utazni és aludni, mint a hajó többi részén, a matrózoknak, kísérő személyzetnek kialakított körletekben.

Van még raktár, legénységi kabinok, külön kapitányi kabin.

Lady Iriyana Anemone Evergreen és Lord Gregor di Avignon - Úton Florivia felé

- Őszinte köszönet, hogy elfogadja a meghívást.
Mondom, amikor Lady Iriyana közli döntését, hogy hajlandó elfogadni az ajánlatomat és felszáll a hajómra. Igazából, eddig simán megy az ügy, legalább fogok tudni vele beszélni. Szavaira, hogy nem ő dönt, hogy a törvényeik és szokásaik szerint, ő legfeljebb befolyásolhatja a döntést, egyáltalán nem érint borzalmasan. Ez így természetesen, hogy az örökös, tanulja a politika útvesztőit, tanácsolhat, érdemlegesen hozzászólhat a ügyhöz, amiről éppen szót ejtenek, de nem övé a végleges döntés. Az én esetemben is így van ez, ha felkerestek volna valamilyen ügyben, meghallgathatom, megfontolhatom és tolmácsolhatom atyám felé, de szabadon nem dönthetek benne.
- Ebben nem is különbözünk annyira, mint a Rendek Régense, nekem is vannak kötelességeim és jogaim, de szabadon én sem dönthetek királyságunk ügyeiben.
Nyugtatom meg Florivia követét, hogy semmilyen problémát nem okoz az, hogy a végső szót, végül a királynőnek kell kimondania. Amennyiben a hercegnőre sikerül jó benyomást gyakorolni, sikerül a álláspontjainkat közös nevezőre hozni, ami mindkét királyság számára előnyös, úgy a királynő is nagyobb hajlandóságot fog mutatni arra, hogy elfogadja az ajánlatunkat. Ennek ez a rendje, azért küldenek bennünket, hogy kitapasztaljuk a diplomácia és a politika fontosságát, egy olyan világban, ahol a kard csörgése is igen gyakran döntőbíró lehet. Jelenleg a béke a legfontosabb, erre törekszünk most is. Már pedig a Rendek Lordjának nem érdeke, hogy Florivia esetleges lerohanásával, bármelyik ház is gazdagodjék. A megsegítésére nyújtott kezemet, a szolgája figyelmeztetésére utasítja el, hogy nem szabad megérintenie senkit. Kizárólag a bizalmasabb feleket illeti eme kegy. Sajnálom, hogy a Hercegnőt, ilyen neveletlen, oktalan szolga kíséri. Arcomon egyetlen pillanatra suhan át a rosszallás kifejezése. A szolga sértő magatartására nincs mentség, még az sem, hogy a hercegnő igyekszik bocsánatot kérni a szolga kotnyelességét illetően. Nem holmi briganti, rabló haramia vagyok, hanem egy királyság örököse. Lovagi esküm köt, ha valakinek mondok valamit, ahhoz tartsam magamat.
- Eltekintek szolgája meggondolatlan viselkedése fölött, hiszen Florivia szokásrendje alapján cselekedett. Biztosíthatom, hogy továbbra sem áll szándékunkban Florivia ellen tenni.

Amikor a fedélzetre lépünk, a kapitány harsány vezényszót vakkant. S bár a hercegnő érkezése nem volt beharangozva, az én fedélzetre lépésem alkalmából, a matrózok, katonák és lovagok egyetlen olajozott gépezetként tisztelegnek. Eme tiszteletadás, jelenleg a hercegnőnek is szól. Bár nincsenek túlzottan megszeppenve, hiszen diplomáciai hajóként, jól nevelt legénységgel rendelkezik a Fortitudo.
- Üdvözlöm önöket a hajón. Távolléte alatt nem történt fegyelmi vétség, a legénység teljes, indulásra készen állunk!
Lép közelebb hozzám a kapitány, miközben leadja a jelentést. Ennek örülök, hogy semmilyen különösebb probléma nem akad a hajón. Ezért kapják a tisztek a fizetést és ezért tartjuk fenn a rendet. Szigorúan, de igazságosan.
- Köszönöm, kapitány. Az útvonalunk változott, Florivia felé vesszük az utunkat. Hazakísérjük a hercegnőt, csak utána térünk haza Új Avignonba.
A kapitány bólint, majd a legénység felé fordul és végrehajtja az eligazítást. Mi már nem várjuk meg a további a parancsok kiadását, egy újabb kézmozdulattal a hercegnőt a kabinja felé invitálom.
- Erre jöjjön Lady Iriyana, itt lesz a kabinja, közvetlenül az enyém mellett. Itt leteheti a kísérete a személyes holmiját, őket igyekszünk majd úgy elszállásolni, hogy kegyed közelében lehessenek. Azonnal indulunk Florivia felé, mielőtt elkezdenénk a megbeszélést, még lenne a hajón egy kis dolgom. Addig kérem, foglalja el a szállását.
Mondom, azzal a kabin ajtaját kinyitjuk előtte, hiszen kulcsra volt zárva. A kulcsot pedig átadom a hercegnőnek. Így, ha nagyon akar, akár be is zárkózhat. Persze tény, hogy arra nem lesz sok szüksége.
- Hamarosan küldetek önért, a tárgyalás zárt lenne, ha kívánja, jelen lehet a testőre.
Mondom, aztán a válaszát megvárva én elmegyek, elintézni az étkezést, illetve átöltözni a kabinomba.

Iriyana kabinján látszik, hogy tényleg nem készültek arra, hogy hercegnőt fognak hazavinni, de semmi kifogásolhatót nem találhat a rendelkezésére bocsátott kabinban. Tökéletesen megfelel arra, hogy akár az ő rangja béli is nyugodtan és kényelmesen pihenhessen az út során. Az ablakon a szivárvány sok színében pompázó fény árad be, köszönhetően a rózsaablaknak, amely éppen az Egyetlen hitének megalapítását ábrázolja. Büszke, ősz hajú, de ereje teljében lévő páncélos férfi térdel, körülötte lovagok és az ég felől fehér fény árad. Nem telik el sok idő, talán egy órája lehetnek a kabinjukban, amikor kopognak az ajtón. Gregor valóban küldetett a hercegnőért, díszes ruhába öltözött lovag várakozik az ajtóban, amikor kinyitják az ajtót, a lovag tiszteleg, majd megszólal.
- Lord Gregor küldött, hogy kísérjem át Iriyana Hercegnőt a kabinjába. Hozhat magával testőrt, ha kívánja, de az út során én vagyok megbízva a hercegnő biztonságát illetően. A nevem, Otto von Steiner, a Vörös Rózsa Rendjének lovagja vagyok.
Mutatkozik be, majd ha a hercegnő is úgy akarja, akkor átkíséri Gregor kabinjába.

Amikor a hercegnő belép a kabinomba, már mindenről gondoskodtam Az étkezést elintéztem és én is átöltöztem. Az alkalomhoz illő, zöld és barna színű öltözéket viselek.
- Kérem foglaljon helyet.
Kínálom hellyel a hercegnőt, majd miután ő leült magam is leülök és hozzá is kezdek.
- Először is szeretném megkérdezni, hogy szüksége van e bármire az út során?

~Iriyana Anemone Evergreen & George di Avignon~ Úton haza


Csak barátságosan mosolyogva bólintok a köszönetre ami a meghívás elfogadását illeti.
Megérti azt is hogy nem én döntök, igazából, tudtam hogy tisztában van vele hisz a legtöbb helyen a követ csak tolmács  mint én vagy a lord a volangaardi gyűlésen, csak kiemeltem újra a biztonság kedvéért.  Engem már sok döntést hagynak meghozni természetesen főleg olyanokat amiken nem múlik olyan sok, illetve a fontosabb döntések is akadnak de ha ott nem úgy döntök ahogy anyám helyesnek tartja kijavít így az csak látszólagos és inkább a tanításra szolgál. Minden helyes döntéssel egyre közelebb lépek ahogy a bizonyos székhez, illetve ha már lenne jegyesem, rövidebb időn belül már át is vehetném. Bár ilyet kotnyeles szolgáló mellett igen nehéz még csak barátságosabb hangnemű kapcsolatot is ápolni bárkivel, főleg aki a birodalmon kívül született. Nem csak figyelmeztetett hanem helyettem utasított el egy segítő kezet, láttam a lordon hogy ez sértés volt számára. Sejtettem, ezért el is küldtem a szolgámat a mi hajónk legénységét felvilágosítani, közben elmagyaráztam a lordnak miért volt ez a közbe avatkozás, de lehetett volna ennek szebb formája is, de szerencsére ez a kis incidens nem generált problémát birodalmi szinten.
Ahogy felérünk a hajóra a kapitány felszólítja a matrózokat és jelent, közben van időm kicsit körül nézni de nem a tiszteleten módon, rend és engedelmesség, gondolom az országuk gyűlései is ilyen rendben folynak, nálunk a békés természetünk ellenére gyakoriak a nézet eltérések és a viták és nem mindig értenek egyet a végső szóval, de van egy szál, természet anya léte, ami vigaszt hoz, hisz legyen bármi is a döntés végül úgyis ő intézkedik és ehhez mindenki rendületlenül ragaszkodik.
A kapitány megkapta az új útirányt engem pedig elvezetnek a kabinomhoz ahol pihenhetek, közben a szolgálóm is vissza tért az utazáshoz össze készített csomaggal, amiből szinte csak a váltás ruha volt szükséges, két testőrt is hozott magával de amit fél szemmel ellenőriztem hisz Lord George szavaira figyeltem. Amikor befejezte bólintok hogy értettem, majd kinyitja az ajtót és átnyújtja a kulcsot, és még kiegészíti az előzőket.
-Tiszteletben tartom a zárt tárgyalás fogalmát és nem kívánok magammal vinni kísérőt. - ekkor jönne egy újabb közbe szólást amit egyszerűen leintek még mielőtt megtörténne, igazán felháborító tud lenni amikor az embert korlátozzák a szabad döntés jogában amikor a saját ügyeiről van szó.
- Köszönöm a szállást, várom a továbbiakat.- majd befordulok a kabinomba, nem tartom fel tovább az intézkedésben.

A szolgálóm utánam jött a kabinba és a meggondolatlan döntésem veszélyeit ecsetelgeti homályosan, miközben segít az átöltözésben. Engem persze a kellemes érzés hogy a nehéz vastag ruháktól megszabadultam jobban leköt, nem feszengek végre, egy kényelmes könnyű anyagú fehér ruhában, természetesen a csizmától megszabadulva. Ez után a szolgálót és az őröket elküldtem, pihenjenek csak, legalább hagynak nekem nyugtot.  Körülnézek a szobában, főleg az ablak üvege ragadja meg a tekintetem, gondolom egy hősies tettet örökít meg, nálunk ezt rajzok és vésetek teszik. Pár imával és egy rövid pihenővel később kopogtatnak is az ajtómon, amit ki is nyitok, egy tisztelgő lovag vár kint, aki az új kinevezett testőröm. Igaz vannak sajátjaim, de ők zsoldosok más országból és nem szívesen hoznám őket egy ilyen tárgyalásra, nem tudom miről lehet még szó és mennyire megbízhatóak így a probléma elkerülése végett nem szólok nekik, meg kell bíznom a lord szavában és jelenleg Otto von Steiner lovagban. Rá jöhettek már, nem vagyok túl bő szavú, azért egy választ illik adni.
-Köszönöm, továbbra sem kívánok magammal vinni kísérőt.
Majd kilépek a kabinomból és várom hogy a lovag utat mutasson.

Amikor belépek a lord kabinjába már minden elő van készítve és megkezdhetjük majd a tárgyalást és gondolom egyben a vacsorát is. Helyet foglalok, kissé meggondolatlan voltam, egy pár bölcs szó segíthetne a tárgyaláson de nem ilyen kotnyeles módom mint ahogy a kísérőm tette, amint haza érkeztem, haladéktalanul leváltatom.
Miután mindketten helyet foglaltunk, szinte már várom hogy megtudjam a halaszthatatlan okot amiért össze kellett ülnünk, de előtte még egy kitérő kérdést tesz fel.
-Nem,  minden megfelel az igényeimnek, köszönök mindent. - gondolok itt a szállásra a testőrségre és majd a többi ellátási formára is amit majd kapok - Kíváncsian várom hogy megtudhassam a megbeszélésünk tárgyát.

Lady Iriyana Anemone Evergreen & Gregor di Avignon - Florivia felé

Amikor a hercegnő belépett, kedves mosollyal jeleztem, hogy kimondottan csinosnak találom. Ugyanakkor nem azért invitáltam meg, hogy arról beszélgessek vele, hogy miképpen öltözködik. Ennél sokkalta komolyabb dolgokról kellett szót váltanunk, amiről jó, ha Ő is tud. Örömmel fogadtam válaszát, amely szerint, mindennel elégedett. Na igen az átépítés során figyeltünk is arra, hogy a legteljesebben kiszolgálhassa, bármilyen magas rangú személy kényelmi igényeit a diplomáciai kabin. Az asztalon, amelyhez leültünk, már meg volt terítve. Három tál volt lefedve, amelyekben az ételünk várakozott. Mivel hajón voltunk, könnyebb ételek voltak a tálakban, nehogy a hajóút megbolygassa bármelyikünk gyomrát is.
- Örömmel hallom, hogy elégedett. Rá is térek a tárgyra hercegnő, elvégre pont ezért kértem meg, hogy tartson velünk és ne saját hajóján utazzon haza. Még mielőtt elindultunk volna Északra, atyámmal szót váltottunk a jelenlegi helyzetről. Abban, mindketten egyetértettünk, hogy a Királyságok legsérülékenyebbike Florivia. Ezt nem sértésnek szántam, hanem arra igyekszem célozni, hogy katonai erő fenntartása nélkül sérülékeny. Tudjuk, tartanak zsoldosokat védelmi célzattal, a zsoldosok azonban pénztért szolgálnak és azt, aki többet fizet. A béke értések kincs a Királyságok számára, tudom, ez különösen hangozhat egy olyan férfi szájából, aki kiskorától kezdve a háború művészetét tanulja. Azonban vagy egy avignoni mondás: ha békét akarsz, készülj a háborúra. A béke záloga Florivia biztonsága, ha katonailag jól védett, a béke biztos lábakon áll. ha azonban gyengének tűnik, hamar jönnek a martalócok. Halhatta a Pearlwater küldöttet, aki arról kezdett áradozni, hogy az istenek vajon mire készíthettek fel bennünket? Gondolom nem ringatnak szép álmokat a Snordok békés együttéléséről. A Gallok biztosítottak róla, hogy Tenochtitlannal jó viszonyt kezdenek ápolni, engem ez se nyugtat meg Florivia biztonságát illetően. Üvegvölgy, nos, nem tűnik túl agresszívnak vagy terjeszkedő álláspontúnak, azonban szomszédjait tekintve, előbb vagy utóbb kénytelen lesz feléjük nyitni vagy velük szövetkezni. Ha kitör egy esetleges háború nyugaton, a Floriviában állomásozó zsoldosokat hazahívják és hazája védtelenné válhat. Florivia pedig a béke kulcsa, hiszen bányakincsekben és alapanyagokban gazdag, ugyanakkor katonai ereje a zsoldos seregeken kívül nincsen. Őszinte leszek, Új Avignonnak, ugyan úgy vannak érdekei Floriviával kapcsolatban, mint a többi királyságnak. Azzal a különbséggel, hogy mi megőrizni szeretnénk kultúráját, vallását és területi egységét. Nem akarjuk szétrabolni, sem pedig megcsonkítani vagy népét rabszolgaságba hurcolni. Simán, katonailag nehéz megvédeni a hazáját, erről a bonyolult szövetségi rendszer tesz, ami a Tizenkét Királyság között kialakult. Atyámmal, arra a következtetésre jutottunk, hogy a legtökéletesebb megoldás egy a házaink közötti házasság lenne. Kegyed jelenlegi tudásunk alapján hajadon, jómagam pedig nőtlen vagyok. Mindketten, királyságaink örökösei vagyunk, egy esetleges házasság, olyan unió alá hozná népeinket és királyságainkat, amire háromszáz esztendeje nem volt példa. Florivia házasságunk révén, olyan védelemre tenne szert, ami kétszeresen is megfontoltabbá tenné a nyugati Házakat egy esetleges hadüzenettel kapcsolatban. Igen, Új Avignonnak is előnyére válna eme frigy, hazugság lenne, ha azt mondanám, hogy nem lenne belőle haszna. Gazdaságilag megerősödnénk és fontos szemponttá válnánk a királyságok életében. S azért beszélek immáron többesszámban, mert mindkét királyság felvirágzását eredményezné. Tudom és megértem, hogy kegyed nem fog azonnal igent mondani, hiszen ezt komolyan át kell gondolni. Azonban kérem, tárgyalja meg ezt a lehetőséget a királynővel és fontolják meg, Florivia biztonságát szem előtt tartva.
Hagyok egy aprócska szünetet a hercegnőnek, hogy feldolgozza a hirtelen rázúdított információk tömkelegét. Majd folytatom, persze nem a szavába vágva, hiszen először arra válaszolok, majd csak utána folytatom a következő témával.
- Lenne itt természetesen más is. Az Ispotályos Lovagrend néhány tagját, szeretnénk misszióba küldeni Floriviába. Ha az Evergreenek óhajtják, Florivia védelmére áttudunk küldeni néhány száz Talpast és jelenlegi tudásom szerint, nagyjából tíz lovagot. Viszont, nem kimondottan katonai egységeket küldenénk. Sokkal jövedelmezőbbnek tekintenénk, ha Ispotályosainkat fogadnák, akik Új Avignon szerte orvosok és gyógyítók hírében állnak. Amolyan gyógyászati cserefolyamatról lenne szó, gyógyítóink tanulnának egymástól. Ezzel is megerősítve, a népeink között fűződő barátságot. Az Ispotályos misszióért cserébe, feltudjuk ajánlani, hogy Lovagrendünk megnyitja az archívumát Florivia hasonló, tudós elméi előtt.

Miután meghallgattam a válaszát, még egy aprócska mondattal szerettem volna megtoldni a megfontolásra váró kérdések zömét.
- Beletelik néhány napba, amíg Floriviába eljutunk, így kérem, ha bármilyen észrevétele van az említett témákkal kapcsolatban, azt ossza meg velem. Minél jobban megismerjük a másik fél álláspontját és érdekeit, annál jobb. Ha kérdése van Új Avignonnal kapcsolatban, azt is felteheti. Minden kérdésére őszintén fogok válaszolni.
Mondom, majd az ételes tálak felé mutatok, miután levettem a fedőt róluk.
- Minden bizonnyal megéhezett. Nyugodtan vegyen bármiből, amiből, csak szeretne.

~Iriyana Anemone Evergreen & George di Avignon~ Úton Floriviába

Egyedül egy szobában, pardon kabinban, egy "idegennel", egy idegen hajón, igazán bátor elgondolás de bíznom kell a lordban. Helyet foglalok, hátradőlök kényelmesen a támlának kihúzva magam, veszek egy nagy levegőt, keresztbe teszem a lábaim és az ölemben pihentetem a kezeim. Egyelőre nem nyúlok semmihez, diszkréten körbenézek amíg a Lord helyet foglal, sok mindent képes elmondani ez illetőről a környezete.
Majd elkezdi felvázolni a birodalmam helyzetét és rámutat a gyengeségére, legalábbis arra a gyengeségre amit ők annak vélnek, ki is emeli hogy nem sértésnek szánta amire elmosolyodok és bólintok, tökéletesen tudom hogy nem annak szánta és sejtem is hogy mire megy ki ez a tárgyalás. Gondolom szövetséget szeretne kötni aminek az egyik pontja abból álla hogy beengedjük a seregeiket, cserébe ők védenek minket, bár nem értem mi lenne ebben az igazi érdekük de biztos kitér erre később. A zsoldosok említésén még jobban elmosolyodom, érdekes elgondolás, a zsoldosok nálunk csak kísérőkként vannak jelen, jelenleg négy, egyébként nem igazán tartózkodnak az országban, de ezek szerint ez kívülről nem így tűnik, a veszélyekkel meg mi magunk is tisztában vagyunk. A béke pedig tényleg értékes és nem is kéne hozzá olyan nagy áldozat, nem értek egyet a mondásukkal, szerintem a béke kulcsa a bizalom lenne, a királyságok egymás iránti bizalma az által hogy minden nemzet leteszi a fegyvert. Mi ezt megtettük, mi valóban békére törekszünk, ha mindenki követné a példánk nem kéne finanszírozni a katonaságot, hasznosabb célokat támogatni azzal a kisebb vagyonnal. De nem vágok a Lord szavába ezzel, nem hinném hogy egyetértenénk ebben és itt most megegyezni próbálunk majd, nem vitába keveredni. Kissé megemelem az állam érdeklődve amikor a többi nemzet esetleges cselekedeteire utal. Az egyetlen békés birodalom, akik gazdaságilag is elég szépen állnak, viszont nincs hadászat, szinte semmi védelem, mint egy tálcán kínált hús egy éhes vadnak, olyanok lehetünk egy nagyra törő királyságnak, de akkor sem óhajt anyám még csak védekezésre sem berendezkedni hiába mutattam rá erre többször is. Viszont ha ezt tényleg jól sejtem és egy kialakuló szövetség akkor csak úrnőnket igazolja és természet anyánk gondoskodik a birodalmunk védelméről akár teszünk érte akár nem.
Van ebben a szövetségben nekik is érdekük, persze hogy van, másképp fel se ajánlották volna, birodalmunk valódi értéke, mint például a kultúránk, megmarad nekünk, úgyhogy más akadálya nincs ennek a szövetségnek és csak reménykedni tudok hogy tartja majd a szavát. Kicsit bonyolódik a mondandója, majd kijelenti a szerintük tökéletes megoldást, ami a két birodalom örökösének házassága lenne. Ahogy ez megemlítésre kerül, kissé lefagytam, szinte pislogni is elfelejtetem ahogy ecsetelgetni kezdi az előnyöket. Hallom amit mond és meg is értem azt, miközben leszegem a tekintetem az összekulcsolt ujjaimra. Amikor befejezi a beszédet, helyezkedek egy kicsit a széken.
-Ami a pár választást illeti nálunk nincs kényszer házasság, így abban egyedül én döntök -emelem fel a tekintetem - és ha elfogadom jegyesemnek, egyértelmű az unió kialakulása. Amit a királynő tehet az annyi hogy megpróbál lebeszélni - de makacsabb vagyok annál hogy nagyban befolyásolni tudja a döntésem, sóhajtok - és egyelőre még a hatalmánál fogva akadályozza az olyan pontokat amik nem nyerik el a tetszését. Viszont megtudom győzni hogy nagyobb együttműködést mutasson, talán egy közös tárgyalás is nagy hatással lenne rá - mosolyogva lehajtom a fejem megigazgatva a ruhám egyik ráncát - de a békéről alkotott véleményüket inkább ne osszák meg vele, nem hinném hogy ebben egyetért önökkel és szó nélkül hagyná, -rövid halk kuncogás - nem tenne jót az alakuló szövetségnek.
Valóban Florivia érdekeit nézve támogatom az ötletet, viszont ezzel valahol lemondok a saját szabadságomról, belemegyek egy érdekházasságba a birodalmunkért, egy szerelmi kapcsolat helyett. Bár a vérvonal miatt egy nemes floriv család férfi sarját kellett volna választanom, de méltó egy sem akadt és ez sehol nincs szabálykén megírva hogy kötelességem lenne. Ráadásul már a 21. esztendőhöz közeledem, már rég jegyben kéne járnom és ezzel a trónhoz is közelebb tettem egy lépést, illetve lehet ezzel a házassággal kicsit hátrébb, de ezt sosem tudom meg ha nem próbálom meg. Kissé kétségbeesett vagyok és zavart, talán ijedt is de ennek igyekszem semmi jelét mutatni, csak a pozitív hozzáállásom a barátságos halvány mosolyommal, ki tudja, talán még meg is kedveljük egymást. Rövid időre eltereli a gondolataim a következő elképzeléssel, bólintok is.
-Ezzel a típusú misszióval kapcsolatban nem hinném hogy lesz bármiféle ellenvetés, akár ahogy haza érkeznek küldhetik is a rend tagjait hazánkba, és köszönjük a viszont fogadást, természetesen élni fogunk a lehetőséggel magunk is. Ami a talpasokat és a lovagokat illeti egyelőre nem hinném hogy ajánlatos lenne küldenie őket. -pár kör vita után talán megtudom majd győzni a jelenlétük fontosságáról de még az újdonsült jegyesem elfogadása is nagy traumát jelenthet neki - Anyám úgy gondolja a katonák jelenléte csak megzavarja a népünket és úgymond az ördögöt festjük a falra, ha valóban észlelünk valami hadi mozgolódást nagyobb hajlandóságot mutat majd a katonák fogadására, addig is ezt a témát szüneteltessük.
Miután befejeztem a mondandómat veszem észre hogy szinte görcsösen fontam egymásba az ujjaim amiket most ki is engedek és kihúzom magam az enyhe görnyedésből, talán a sok hirtelen érkező információ súlya nyomott meg egy kicsit, amit szépen sikerült rendesen feldolgozni és mindent a maga megfelelő helyre rendezni a fejemben. Amikor kijelenti hogy minden kérdésre őszintén válaszol, szinte csak ez volt az a rész amit tisztán fel is fogtam, le is engedem a keresztbe tette lábam és kissé megköszörülöm a torkom.
-Van valami ami nem hagy nyugodni. - kivárok egy pillanatot - Ha elfogadom a házasságot és megalapul az unió birodalmaink közt, tényleg tartani fogja magát az elhangzottakhoz? Nem próbálnak majd áttéríteni minket vagy nem fogják majd elnyomni a népem s derékba törni a gazdaságunk? A katonái nem fogják feldúlni a békénket és erőszakoskodni az emberekkel? Tényleg segíteni szeretnének nekünk és nem csak egy új földrészt szerezni, fenntartva rajta egy bábállamot a látszat kedvéért? -egyenesen a szemébe nézek figyelve minden kis mozzanatot ami esetleg egy kis füllentésre is utalhat - Tudja, ez nekem nagyon fontos....helyesbítek, ez a legfontosabb. Ha biztosít afelől hogy Floriviával és velem tisztelettel bánik, a kezem akár már most a magáé lehet.
Mondhatni életbe vágó a válasza, főleg a szavahihetősége, mert ha a megvezetés legkisebb jelét is vélem felfedezni, szép lassan visszahátrálok a szövetségből. Miután megnyugtató választ kaptam, megkönnyebbülve dőlök kényelmesen hátra újra.
-Köszönöm őszinte válaszát.
Majd felhívja figyelmem az ételekre, hát, nem igazán vagyok hozzászokva a hajózáshoz és még az imént hallottakat emésztem így kicsit várat még magára a vacsora.
-Ha megenged egy megjegyzést, számunkra a béke a bizalmon, az őszinteségen és az elfogadáson alapszik. De tiszteletben tartom az ön és népének elvét is.
Remélem nem döntöttem elhamarkodottan amit később nem csak én fogok bánni, hatalom nincs jó hatással az emberekre, bárkit megrészegíthet és katasztrófával végződhet egy fényes jövőképpel rendelkező terv, szövetség, bármi, kissé aggódo

- Iriyana Anemone Ewergreen & Gregor di Avignon - Úton Floriviába

- A békét, mindenki másképpen kívánja megvalósítani. Vannak, akik elzárkóznak mindenféle erőszaktól és talán sikerrel járnak, talán elsüllyednek az idő falánk hullámain. Vannak, akik katonai nagyra töréssel próbálják elérni a békét, de végül saját kardjukba dőlnek. Mi, jelenleg a kettő közötti aranyközéputat választjuk. Elzárkózunk egy háború kirobbantásától, miközben felkészülünk a legrosszabbra. Egyszer egy avignoni bölcs, eképpen szólt: Tudod, hogy a fürdőben ellophatják az erszényedet. Indulj hát útnak úgy, hogy ezzel tisztába hozod magad és nem ér meglepetés. De ez jelenleg nagyon vékony szálon kapcsolódik beszélgetésünkhöz. Biztos lehet benne, hogy nem fogjuk az édesanyját sokkolni, katonai ügyekkel. Ahogyan Florivia népét és gazdaságát sem fogjuk megtépázni és javait elhordani. Ostobaság lenne egy unió alatt, saját népünket sanyargatni. Békét akarunk, nem pedig háborút és káoszt. S igen! Ezt véleményünk szerint, a leginkább azzal érhetjük el, hogy királyságainkat egy házasság keretében unióba fűzzük. Megígérem, ha elfogadják a házassági ajánlatunkat, Floriviát nem fogjuk gazdaságilag kihasználni és sem népét, sem családját nem kényszerítjük vallásunkra. Ha szükségessé válik a katonai jelenlét, katonáink otthonukként tekintenek majd Floriviára és nem kizsákmányolható prédaként. Erre én, Gregor di Avignon, Új Avignon Rendjeinek Régense, a szavamat adom.
Mondom, miközben a hercegnő szemeibe nézek. Amikor megköszöni a válaszomat, elmosolyodok. Továbbra sincs semmilyen simlisség a mosolyomban vagy a tekintetemben, hiszen őszintén szóltam és nem állt szándékomban átverni a hercegnőt. Elvégre, számunkra sokkal értékesebb egy esetleges unió, minthogy katonailag megszálljuk azt a területet és a lázongásokkal, a többi királyság rosszallásával kelljen számolnunk.
- Örömömre szolgál, hogy pozitívan áll az ajánlatunkhoz. Megmondom őszintén, arra számítottam, hogy mereven elutasítja majd a házasság gondolatát.
Öklömmel megtámasztom államat, miközben a jobbomban egy villával az előttem lévő tányéron pihenő falatokat tologatom a tányér egyik végéből a másikba. Majd felpillantok a hercegnőre és megszólalok. Hangomban, most nyoma sincs a korábbi örökösökhöz méltó rendíthetetlen magabiztosságnak. Ha elég szemfüles a hercegnő, kiszúrhatja, hogy most nem a Rendek Régensével, hanem Gregor di Avignonnal beszél. Mentesen a diplomácia megkövetelt merevségétől és szigorú rendjétől.
- Tudja, Lady Iriyana, amikor az apám közölte velem, hogy el kell vegyem kegyedet, cseppet sem voltam ... elégedett a sorsommal. Kérem, félre ne értse, hiszen Ön gyönyörű nő. Arról van szó, hogy mit sem foglalkoztam a párválasztással. Halogattam, hogy ráérek még arra, hogy Avignon Úrnőjének pozíciójára, keressek egy nemesi származású hajadont. S most, királyságaink érdekeit szem előtt tartva, arról tárgyalok a hercegnővel, hogy a közös jó ügyének érdekében házasodjunk össze. Mindketten elveszítjük ugyan azt, életünk legszebb választásának lehetőségét.
Befejezem az étel tologatását és normálisan, kihúzva magamat, folytatom.
- Hozzuk ki a legjobbat és a legtöbbet a házasságunkból. Mindkettőnk királyságának érdeke, hogy mi megértőek és türelmesek legyünk egymáshoz a jövőben. Elvégre, ha összeházasodunk, sokat leszünk egymás társaságában. Kérdezzen hát bármit, amire csak kíváncsi.

~Iriyana Anemone Evergreen & George di Avignon~ Úton Floriviába

Mosolyogva bólintok arra amit mondott.
-Igen, én is javasoltam már többször, egy főleg védelemre való berendezkedéshez szükséges katonaság kiépítését de egy két ház kivételével, durván elutasították az ötletet és a hírnevemnek se tett épp jót. -szegem le a tekintetem és sóhajtok.
A rózsaszín kövekkel kirakott arany karkötőm megforgatom a csuklómon és felemelem újra a tekintetem amikor a "Megígérem" szó hagyja el a száját. Miután befejezte és megköszöntem a válaszát elmosolyodik, de ez nem kárörvendő vagy "győztes" mosolynak tűnik, valamiért úgy érzem hogy elhihetem mindazt amit mondott és bízhatok benne így hát hozzá teszek még valamit.
- Akkor nyugodtan vehetik úgy hogy elfogadtuk. -pontosabban én fogadtam el, e felől csakis nekem áll jogomban dönteni.
Talán elhamarkodott, talán rossz vége lesz, de ha szigorúan követem a hitünket bárhogy is döntök ugyanakkora sérelem ér minket csak a körülmények lennének mások esetleg. Viszont tudom hogy amit megosztom a döntésem anyám nem fog neki örülni, hallom is a szavait "Szítod a bajt!", meg hogy nem követem a szokást, de nem fog velem sokáig harcolni, tudja hogy milyen makacs vagyok és ha a fejembe veszek valamit előbb utóbb megvalósítom, azokat is amiket jogában áll elutasítani, de ebben a döntésben nincs vétójoga,. Ha mégis tiltja azzal szabályt szeg és tudjuk hogy őfelsége mennyire szabály centrikus. Amikor elmondja mire számított csöppet sem lepődök meg, csak bólintok.
-Igen, a helyemben bárki más elutasította volna, nem nézték volna az észérveket, lehet meg sem hallgatták volna az ajánlatait, csupán a "tiszta" vérvonalunk miatt. De az hogy szigorúan csak floriv férfit választhatunk társul egy szabály sem írja, biztosan tudnék róla, így viszont az országom javát többre tartom mint egy begyepesedett szokást.-közben én is magamhoz veszem a villám de mielőtt hozzá látnék az étkezéshez engedek egy megjegyzést- Az ilyen döntéseim miatt sokan lázadónak neveznek.
Vegyes érzésekkel, vannak akik úgy gondolják pont ez a hozzáállás kell a pozitív változáshoz, mások szerint ezzel rombolom le azt a jót ami most van. Lehet gazdaságilag stabilak vagyunk de én azt nem tartom "jónak" hogy bárki bemasírozhat és elvehet amit akar vagy hogy fosztogatnak minket meg lopják a népet, ezen kell még változtatni, ha megszüntetni az is tudjuk de legalább enyhíteni mértékét, Ha ez is sikerült ki merem mondani hogy jó helyzetben vagyunk.
Sikerült megnyugodnom és feldolgozni az új ingereket amik értek rövid időn belül, ezért tudok végre enni, a magam lassú csipegetős tempójában, talán még jól is esik az étel, közben persze figyelek arra mit a Lord mond és az is feltűnt hogy tologatja az ételt a tányérján, valami nyomhatja a lelkét de mielőtt feltehetnék egy ezzel kapcsolatos kérdést beszélni kezd önként. Végig hallgatom, ekkor figyelek fel valami változásra, a beszédmodora kissé megváltozott, közvetlenebb talán, leteszem az evőeszközt és felemelem a tekintetem a tányérról, nem tehetek róla kissé megmosolygom a helyzetet.
-Hasonló cipőben járunk, csak én magam döntöttem így, nem találom olyan nagy áldozatnak a részemről, sokkal nehezebb lenne ha a szívem választottja otthon várna. - bár akkor valószínűleg már jegyben járnék, ahogy hasonló helyzetben gondolom ő is, de nem ez most a lényeg - De eddig nem találtam méltó nemes ifjat magam mellé és már engem is sürget az idő és az édesanyám is. Talán így kell lennie, így íródott meg a sorsunk.
Tartok egy pillanatnyi szüntet ugyanis eszembe jutott valami amitől kicsit el is komolyodtam, közben ő próbája ezt pozitívan megközelíteni és felajánlja hogy kérdezzek bármit amire kíváncsi vagyok.
-Viszont, ha jól értettem, az apja mondhatni kényszeríti erre a házasságra és ki is fejezte hogy elégedetlen. Mondja, nagyon kellemetlen ez magának? Mert ha az, én nem veszek részt abban hogy a boldogsága halvány esélyét is elfojtva kényszerben kelljen éljen. -veszek egy nagy levegőt - Négy szem közt vagyunk, őszintén megmondhatja és akkor elutasítom az ajánlatot. Félre ne értse, bízom a szavában és semmi kivetnivalót nem találok önben, csak örökké enne a bűntudat ha részt vennék egy ember életének keserítésében. Úgy tisztességes hogy mindkét félnek meg van a döntéshez való joga. Biztos ön is ezt szeretné?
Nekem jogomban áll szabadon dönteni, de ez nem mindenhol van így, pontosan meg van az oka hogy nálunk tiltott a kényszerházasság, sokan szenvedtek tőle de elég volt egy kellően tragikus eset hogy példát statuáljon és eltörlődjön ez a kötelesség. Igaz hogy ez a Lordnak nem adatik meg de én megpróbálok rá lehetőséget adni, ha továbbra is támogatja a jegyességünk, akkor tartom az eddigi felállást, ha nem meggondolom magam és visszalépek.
Ha változatlanul leendő jegyesekként ülünk egymással szemben azon gondolkodom hogyan kéne megtörni a jeget, sokat segíthetne ha közvetlenebbül tudnánk beszélni egymással és ezáltal jobban megnyílnánk.
-Lehet hogy ez egy elhamarkodott kérdés és tiszteletlennek fogok tűnni, az esetben előre is elnézést kérek, de ha már ilyen közeli kapcsolatba kerülünk talán megengedhetnénk magunknak egy közvetlenebb beszéd módot, a tegezést.
Aggódva tekintek a Lordra a kérésem miatt, lehet hogy ők családon belül is így beszélnek egymással, mi nem, esetleg a gyűlések erejéig tettünk így még az elején ma már nyilvánosan is így beszélünk a családtagokkal és azokkal a kívülálló személyekkel akik közel állnak hozzánk. Ha ezt elutasítja vagy csak kettesben engedhetjük meg magunknak ugyanúgy elfogadom.

- Iriyana Anemone Evergreen & Gregor di Avignon - Úton Floriviába

- Pedig az oltalmazó katonai erő, még ha kis létszámú is, elrettentő erővel képes hatni a szomszédokra. Őszinte csodálattal adózok bátorsága előtt, hogy a militarista vonalat elutasító kormányzat ellenére, képes volt többször is kiállni a véleményéért. Akik lázadónak nevezik, azok inkább kevésbé előrelátóak. Valljuk be a konzervativizmus, időnként és helyenként jó dolog, de a korral haladni kell. Tartson ki a jó ötletek felvetése mellett, értékes tulajdonság, ha valaki hajlandó kiállni az ötletei mellett. Inkább bátorságnak kellene nevezni, semmint lázadásnak.
Mondom és megcsóválom a fejemet. jelezvén, hogy butaság lázadónak nevezni, olyas valamiért valakit, aki egyébként jó ötletet szeretne érvényesíteni, még ha valahol ez szembe is megy a helyi uralkodói csoport érdekivel. Amikor kitér arra, hogy vissza lép a házasságtól, ha engem nagyon rosszul érint, hogy hozzá akarnak adni, illetve politikai érdekből születő párválasztásra akarnak kényszeríteni, ismét megrázom a fejemet.
- Hercegnő, nem léphetek vissza. Szószegő lennék, ha atyám óhajával szembe mennék. Ekkora szégyent nem hozhatok az én és Házam fejére, hogy saját apámnak mondok ellen. Gondolkodtam, amikor idefelé hajóztunk. Gondolkodtam rajta, hogy erről nem szólok kegyednek, de ... hogyan tehetném? Férfi e az, ki önös érdekeit és vágyait előrébb valónak tekinti, mintsem lehetőséget teremtsen arra, hogy népének javát szolgálja?
Felállok az asztaltól és az ablakhoz sétálok, ahol a lovagok áhítattal térdelnek a di Avignon ház alapítója mellett és először fohászkodnak az Egyetlenhez. Az alakra mutatok kezemmel, miközben a hercegnő felé fordulok. Láthatja szememben a büszkeséget és áhítatot.
- A házunk alapítója megtehette volna, hogy birtokán, vígan éli a kényelmes, erkölcsi miazmában dagonyázó, tohonya, semmirekellő, boldog, gondtalan életét. Ehelyett azt mondta, ne tovább! Itt és most ebből elég! Életét kockáztatva, évtizedeken keresztül küzdött a királyság rendjének helyreállításán. Történetíróink szeretnek kissé túlozni, de bizonyítottan egyszer, túlerővel nézett szembe és nem hátrált meg. Sokáig küzdött azért, aminek gyümölcséből végül nem ehetett. Új Avignon mai arculatát, már utódai építették hozzá, ahhoz az alaphoz, amit ő fektetett le. Ha esküvőnkkel, megvédhetjük Floriviát és felvirágoztathatjuk mindkét királyságot, úgy én boldogan mondok le arról, hogy a Hercegnő helyett valaki mást vegyek feleségül. Tudja...
Ekkor felajánlja, hogy tegeződjünk, ezt egy kellemes mosollyal nyugtázom, majd még hozz áteszem.
- Köszönöm. Tudod...
Folytatom, immáron tegeződő viszonyban.
- .. ez, olyasmit eredményezhet, olyan változást hozhat életünkbe, amelyet évszázadokkal ezelőtt, Őseink nem is gondoltak. Egyetlen másik királyság sem nyújt ehhez fogható békejobbot, üssük hát arcul őket és mutassuk meg nekik, hogy mi képesek vagyunk erre. Bocsáss meg, kissé elragadtattam magamat.
Mondom, majd visszaülök az asztalhoz.
- Kérlek, egyél!
Kínálom egy kis étellel, lassan itt az ideje az ebédnek.

~Iriyana Anemone Evergreen & George di Avignon~ Úton Floriviába

-Igen, aki érti a álláspontom az így gondolja. - bólintok barátságosan mosolyogva.
Jól esik az elismerés, erősít abban hogy elérjem amit akarok, a negatív visszajelzéseket már megtanultam kezelni és már nem hagyom hogy eltántorítsanak, erősnek kell lenni, vagy nem lennék méltó egy birodalom vezetéséhez. Talán a nővérem minden utasítást pontosan betartana és úgy tenne ahogy tanácsolnak, de az csak egy jelképes uralkodó lenne akinek önálló döntése nincs, az orránál vezetik és csak a bólintására lenne szükség. Én nem szeretnék ilyen lenni, én magam akarom meghozni a döntéseket, persze ez nem azt jelenti hogy elutasítok minden ellenvéleményt és nem adok igazat senki másnak. Makacsságomról híres vagyok, de ha valaki észérvekkel alátámasztja amit mond és meggyőz, elfogadom és igazat adok neki.
Majd felajánlom hogy visszalépek a házasságtól ha a Lord úgy dönt, de ő az apjára hivatkozva elutasítja azt, így nincs mit tennem. Tiszteletben tartja az apja kérését, akkor is ha nem tartja előnyösnek magára nézve, amit tisztelek és erősíti a bizalmam. Igaz, én ilyen esetben talán ellenálltam volna, de én megtehetem, bizonyos ügyekben eredményesen, de náluk ez lehet teljesen máshogy van és a király szava teljes mértékben szent és vitathatatlan. Belegondolva pedig ha nem is az uralkodó kérésére teszi igazából, az országa érdekében vállalja az áldozatot ami szintén dicséretes.
-Persze, megértem, de így magam is nyugodtabb vagyok hogy mégis önként hozta meg a döntést és ön mondta ki.
Majd hirtelen feláll amire felkapom a fejem és követem a szememmel ahogy az ablakhoz sétál és rá mutat, átsiklik a tekintetem az üveg képre, imádkozó lovagokat ábrázolhat, kapok is magyarázatot. Valóban büszke és tiszteli a népét, a kis történet alapján lehet is rá oka, remélem nem soká többet megtudhatok róluk, valahogy mindig is példaképnek tekintettem azokat akik nem féltek a változástól és tenni is mertek értük. Felkeltette az érdeklődésem amit nem is titkolok ha szavakban nem is fejezem ki, az arcomról, főleg a tekintetemből kiolvashatja ha figyel.
Egy rövid szünet alkalmával közbe vágtam és felajánlottam egy közvetlenebb beszédformát amire szerencsére pozitív választ kaptam és így is folytatja a beszédet, már a házasságunk fontosságára áttérve.
Abban igaza lehet hogy ez egy erős béke kezdeményezés, más kérdés hogy mások ezt hogy látják és vélekednek róla, ez valóban egy bátor lépés. Bár az üssük arcul példa kicsit erős, én úgy mondtam volna mutassunk példát nekik de nem kötök bele, ezek csak szavak, egy ilyen megszólalás miatt nem ítélem erőszakos férfinek ahogy népemből sokan tennék. Bocsánatot is kér azért, talán észre vehetett valamit rajtam pedig nem óhajtottam mutatni.
- Semmi gond. - nyugtatom meg, majd hozzá teszem. - Nem sokan merték volna ezt megkockáztatni. Hallottam már olyan mondást hogy, minél meghökkentőbb annál hatásosabb, kíváncsi leszek ez mennyire váltja ki majd a többi népből és hogy reagálnak rá. Talán tényleg sikerül elérni a pozitív hatást, de lehet az ellenkezőjét, vékony jégen állunk, - azonban mielőtt azt hitté meg szeretnék hátrálni, pont ellenkezőleg, a lelkesedésem sem ezt tükrözi de még hozzá teszem - de amit elkezdtünk fejezzük is be. - mondom miközben követem a tekintetemmel ahogy vissza ül az asztalhoz.
Miután leült étellel kínál, jobban mondva hogy folytassam az étkezést amit félbe hagytam, mosolygok és eszembe jutott valami amit nem is tudom mennyire venne jól, otthon elfogadják de ő még nem ismer, meg kell gondolnom. Becsukom a szemem és felemelem a kezeim össze érintve az ujjbegyeimet, elmorzsolok magamban egy rövid imádságot, köszönetet és bocsánat kérőt hisz az előbb amikor belecsipegettem az ételbe elmulasztottam ezt. Közben meg is születik a válasz a fejemben,, felveszem a villám és újra keresztbe teszem a lábaim, az első falat előtt ki is mondom.
-Miért? Nem szereted a vékony nőket? -láthatja a mosolyomon hogy ez nem egy komoly kérdés volt csupán része a hangulat oldásának és egy kis ismerkedés, legalábbis nekem sokat mond majd a reakciója, hogyan is bánjak vele a továbbiakban és mik a határai amit megengedhetek magamnak vele szemben.
Közben felmerül bennem egy komolyabb kérdés, de ezt csak akkor teszem fel miután befejeztük az étkezést. Leteszem az evő eszközt és megtörlöm a szám.
Köszönöm az ételt! -majd újra rendesen kihúzva magam hátra dőlök- Megengedsz egy kérdést? - biztos vagyok benne hogy igen, de így tartottam illőnek felvezetni -Mikor és milyen formában szeretnéd bejelenteni a jegyességük? -ez a kérdés talán már korábban is felmerült bennem de most jutottam oda hogy meg is kérdezzem és ezzel még biztosítom is hogy valóban elfogadtam az ajánlatot.

- Iriyana Anemone Evergreen & Gregor di Avignon - Úton Floriviába

- Hogy teljesen őszinte legyek hozzád, sosem volt dolgom még nővel, így nem tudom, hogy a vékony nőket vagy a teltebbeket szeretem. Az étellel kínálásnak, nálunk jelentése van. Jóindulatunk jele, hogy ételt adunk valakinek.
Mondom teljes nyugalommal, majd amikor imádkozni kezd, csak akkor szólalok meg, amikor befejezte az imát.
- Kérlek ne ijedj meg attól, amit mondani fogok. Az Inkvizíció egyes intézkedéseit, még mi di Avignonok sem kerülhetjük el, hiszen ránk éppen úgy vonatkozik, ahogyan a népre. Az Egyetlen előtt mindenki egyenlő, aki követi az ő nagyszerű erényeit. Mivel reményeim szerint házasságunk után, sokat fogsz tartózkodni Avignonban, ki kell állnod az Inkvizíció elé. Ez sajnos egy kötelező gyakorlat, mindazokkal szemben, akik más vallást követnek. Tudom, elég radikális hírünk van, de meg kell értened bizonyos pontokat ahhoz, hogy elfogadhatónak találd szokásainkat és törvényeinket. Az első Kataklizma után, Avignont ellepték a vallási fertőben dagonyázó pogány kultuszok. Mivel nem akarjuk, hogy a jelenben is előfordulhasson, hogy káros tanok megfertőzzék a társadalom egészét, kénytelenek vagyunk fenntartani korlátozásokat és szigorú ellenőrzési intézkedéseket. Tehát arról van szó, hogy vagy neked vagy egy általad választott vallási vezetőtöknek be kell mutatni vallásotokat, szertartásaitokat az inkvizíció előtt. Ez nagyjából úgy fog kinézni, hogy három fő előtt, elmondjátok a vallásotok legfőbb pontjait, bemutatjátok fontosabb szertartásaitok mozzanatait. Mivel Florivia vallása, egyáltalán nem erőszakos és tudomásunk szerint szexkultuszt sem követtek, az inkvizítori tanács, feltehetően minden gond nélkül engedélyezni fogja a vallásgyakorlatot Új Avignonban. Sajnálom, ez alól még a házam sem mentesíthet téged, ha mégsem fogadnák el valami miatt, amit erősen kétlek, akkor sincs semmi baj. Az Öreg Istenek Panteonjába emelve istennőtöket, közbenjáró istenséggé nyilváníthatjuk Új Avignonban. Ezzel elérve, hogy Floriviai lakos, semmilyen megkülönböztetést ne szenvedjen, ha Új Avignon területén letelepedni kíván vagy nyugodtan imádkozni.
Mondom és némiképpen tartok tőle, hogy visszakozni fog. Ki ne tenné, hiszen Új Avignon Inkvizítorai messze földön hírhedtek, ahogyan törvényeink és vallási alapon való ítélkezésünk sem örvend egyébként jó hírnek. Mivel azonban Floriviában nincs emberáldozati bemutatás, nincs véráldozat és tudomásom szerint szexkultuszt sem folytatnak, semmilyen akadályát nem fogják látni a tanácsban, hogy elfogadott vallásnak nyilvánítsák. Kérdésére, hogy mikor tartanám ideálisnak a jegyességünket bejelenteni, azonnal eszembe jut apám terve a lovagi tornával majd az utána következő vetési ünnepség körében rendezett bállal.
- Apám, a vetés utáni munkálatok kipihenésére és a királyság házai közötti élet felpezsdítésére, bált kíván adni. Arra gondoltam, hogy a bálon ideális lenne bejelenteni a többi királyság részére, hogy Florivia többet nem kér a rablókból és mindenféle elfogadhatatlan követelésekből. Lovagi torna előtte lesz, amin részt kell vennem, gondolom az ilyesfajta sportban nem lelitek kedveteket ... a bálig azonban tartózkodhattok a di Avignon palotában, ami azért megtiszteltetés, mert a Ház tagjain kívül, még senkit nem engedtünk be. Nagynéném, az Ispotályos rend nagymestere, ha engedi ideje, akkor kiváló társalkodó, a királynő biztosan örömét lelné a vele való beszélgetésben. Édesanyám, öcsém és húgom pedig biztosan szívesen megismerné a menyasszonyomat. Persze, dönthettek úgy, hogy a bálra érkeztek, de még van idő ezt megbeszélni.

~Iriyana Anemone Evergreen & George di Avignon~ Úton Floriviába

A humornak szánt kis megjegyzésem komolyan vette és meg is magyarázta, szóval nála ezek a fajra megjegyzések nem egészen azt a szerepet játsszák amiért az ember kiejti őket, semmi gond, jó ezt időben tudni. Barátságosan elmosolyodok.
-Persze, ez nem volt komoly kérdés, csupán egy oldódásnak szántam. Tudom hogy jóindulat vezérelt amikor az ételt kínáltad. -remélem nem veszi sértésnek, a felméréséhez egy kis szünetet tartok majd kezdet újra beszélni- Egy újabb hasonlóság, nekem sem volt még dolgom férfival, a floriv örökösi előírások legfontosabbika az érintetlenség megtartása. Bár láthattad hogy egy szimpla érintéshez is szabály kötődik.-amit kissé túlzásnak tartok...
Ezután emelem imára a kezeim majd kezdek hozzá az ételhez, közben a Lord megszólal, be kell mutatnunk a vallásunkat és mindent ami ahhoz kapcsolódik hogy elbírálják és döntést hozzanak az elfogadhatóságáról. Ez kicsit erős lehet másnak, de én nem érzem úgy hogy a vallásunkban kivetni való lenne így nem akadékoskodom sőt pozitívan igyekszem ezt is kezelni.
-Nyitottak vagyunk az ilyen feladatokra, készek vagyunk bárkinek megmutatni a hitünk amire büszkék vagyunk. Különösebb szertartásaink nincsenek ugyan, mi ezeket ünnepeknek nevezzünk inkább de gondolom te is ott leszel majd amikor be kell mutatnunk így megtudhatod miről is szól a vallásunk. Az erőszakot teljes mértékben megvetjük, még csak halál büntetés sincs nálunk, a szexualitást pedig nem tiltjuk de nincs semmiféle hozzá kapcsolódó "kultuszunk", igaz az ünnepségek esetenként elfajulnak de azt a nép teszi olyanná és nem akarjuk gátolni őket szabadságukban. Ezenkívül semmi szélsőséges, esetleg néhány idegenek számára érthetetlen tiltás vagy pont van de ezeknek is meg van számunkra a vonatkozásaik. - gondolok itt az egy lepke életéért járó száműzetésre, de csak akkor mondok konkrétumot ha rá kérdez esetleg - Valószínűleg az ikernővérem, Ireyla segédkezésével fogom bemutatni a bizottsággal Florivia vallását, ha megfelel.
Majd az étkezés után feltett kérdésemre a jegyesség bejelentésével kapcsolatban kapok is választ, egy bizonyos bálon esedékes, amiben a munkát pihenik ki, hasonlóan hangzik mint nálunk egy ünnepség, csak szigorúbb keretek között, gondolom. Azonban ezt megelőzi egy torna, lovagi torna, már olvastam róla mik a "számok" amik előfordulhatnak egy ilyen eseményen, enyhén szólva sem az én népemnek való szórakozás, de állítólag nem is olyan durva mint amilyennek látszik, nem egy ellenséges halálig tartó viadalról van szó. Válaszomat kezdem az elején.
-Anyám kissé földhöz ragadt ha mondhatom így, csak akkor hagyja el az országát ha halaszthatatlan ügyről van szó és muszáj megjelennie, úgyhogy attól tartok egyedül esetleg a nővérem társaságában várható a megjelenésem. Illetve természetes hogy pár szolgáló elkísér, de testőrségem nem lesz érthető módon. Hitünkből adódóan egy ilyen torna nem jelent olyan szórakozást nekünk mint más népeknek, de ha jegyességi kötelességem megjelenni nem kell kivételt tenni, részt veszek mint néző. - szerencsére nyitottabb vagyok mint népünk zöme és fognám fel akkora vérengzésnek és tragikumnak, igaz nem lelném benne örömömet de ezt nem hangsúlyozom ki, ami a másik eshetőséget illeti - Előre is köszönöm a megtiszteltetést, mindenképp élnék a joggal hogy hamarabb érkezzem, magam is kíváncsi vagyok a családodra és gondolom egy kis betekintést is nyerhetek a kultúrátokba. -ez alatt a mondat alatt megmutatkozhatott a lelkesedésem, mindig is érdekesnek találtam a többi ház szokásait és most lesz szerencsém az egyiket jobban is megismerni. Természetesnek tartom ha egy másik ház kötelékébe kerülök ha nem is veszem át a szokásaikat de amíg ott tartózkodom alkalmazkodjak és betartsam a azokat, ha kell igaz az hosszabb idő, de a nyelvüket is hajlandó vagyok megtanulni. Ez persze nem azt jelenti hogy ezzel eldobom a saját vallásom és szokásaink, csak a befogadó ház úgymond kedvére teszek és megadom a tiszteletet, talán példa is lehetek a népünk asszimilációs készségére.

- Iriyana Anemone Evergreen & Gregor di Avignon - Úton Floriviába

- Az érintetlenség megtartásának vannak jó oldalai is. Nem születnek törvénytelen gyermekek, nem bonyolódik az adott nemesi ház élete.
Mondom az érintetlenséggel kapcsolatban. A hercegnő sokkal jobban fogadta a hírt, amit közöltem vele az inkvizícióval kapcsolatban, mint arra elsőként gondoltam. Helyeslően bólogatok, amikor elmondja, hogy testvért hozná el az inkvizíciós tárgyalásra.
- Kitűnő, sokkal hatásosabb is lehet a tárgyalás, ha látják, hogy komolyan veszitek a dolgot. Testvéredet is megnyugtathatod, hogy semmilyen bántódása nem lesz, az inkvizíciónk, ebben a stádiumban roppant barátságos hozzáállással viseltetik az idegenekkel szemben. Arra kérlek téged, hogy viszont semmit se titkoljatok el, ami a napi imádságotokat, szertartásaitokat illeti. De beszéljünk valami másról. Persze, nem kötelező eljönnöd a lovagi tornára. Nem kell kötelezően megjelenned. Szeretném, ha jól éreznéd magad nálunk. A di Avignon palotában, lesz lehetőséged megismerkedni a családommal, ha pedig szeretnéd, hozatok neked könyveket, amik segítségével betekintést nyerhetsz szokásainkba, művészetünkbe és kultúránkba.
Mondom már én is sokkal nyugodtabban és oldottabb hangulatban. Magam is eszek, csipegetek néhány falatot. Eltelik néhány perc, amíg csendben étkezünk, majd miután lenyeltem az utolsó falatot is és megtöröltem a számat a morzsáktól, ismét megszólalok.
- Eltart az út még Floriviába, néhány napig biztosan. Mint Új Avignon jövőbeli Úrnője, szeretném, ha néhány dologgal tisztában lennél. Az Ispotályos Lovagrend, nem kizárólag katonai feladatokat lát el, Házunk egyik legnagyobb támogatását élvező intézményről van szó, ami a nép jólétéért éppen úgy dolgozik, mint a királyság biztonságéért. Miután hozzám jöttél feleségül, azt szeretném, hogy esküdj fel az Ispotályos Lovagrend sorába. Sok mindent tanulhatsz Királyságunkról, népünkről, szokásainkról, de ami a legfontosabb ... a nép szemében, egy Ispotályosnak, komoly tekintélye van. S én is boldog lennék, ha nagynénémtől tanulnál Új Avignonról.
Remélem, örömöt szereztem neki azzal, hogy felkínáltam neki a lehetőséget, hogy igen mélyen beleáshassa magát népünk és királyságunk kultúrájába.
- A hivatalos tárgyalást, szerintem lezárhatjuk. Úgy vélem, a politikából, egyelőre ennyi bőven elég volt, erre a napra. Beszéljünk magunkról ... te is észrevettél magadon valami furcsát, az északi események során?
Kérdezem tőle, ami igen fontos és érdekfeszítő kérdés. Abból a szempontból, hogy megtárgyalhassuk mi is történt velünk.

~Iriyana Anemone Evergreen & George di Avignon~ Úton Floriviába

Érdekes gondolat az érintettséget illetően, belegondolva teljesen jogos bár még ez sose fordult meg a fejemben.
-Erre még nem gondoltam de biztos ez is szerepet játszott amikor kitalálták ezt a szabályt, - kissé oldalra döntöm a fejem elgondolkodva -bár ha jól tudom nálunk főleg az értéket és a tisztaságot kívánja jelképezni.
A helyeslő bólogatásából arra következtetek elégedett a reakciómat illetően arra hogy be kell majd mutatnunk a vallásunk, nem is lett volna miért ellenállnom vagy elutasítanom ezt az intézkedést. Arra hogy ne titkoljunk el semmit bólintok.
-Nem fogunk, egyébként sem gondolnám hogy kéne bármit titkolnunk ezzel kapcsolatban.
Majd hirtelen témát vált, igaz nincs is mit t tovább ragozni ezzel kapcsolatban. Nem kötelező megjelennem a tornán ahogy gondoltam is, de azért udvariasságból felajánlottam a lehetőséget, persze kellemesebb időtöltés lesz a családjával ismerkedni, de abba se rökönyödnék meg ha végig kéne néznek egy vívást, azt hiszem.
-Renden, akkor a palotában maradnék a bálig ismerkedni a családdal és a kultúrával. A könyveket is nagyon szívesen fogadom, de jobbnak tartom a társalgást, tőlük is biztos sok mindent megtudhatok és kérdezhetek is sok mindent amire főként kíváncsi vagyok. - részletesebben meg marad valahogy az emlékezetemben a hallott információ, persze ez nem azt jelenti hogyha olvasom nem tudok megjegyezni semmit, kissé óvatosan vázolok fel egy ideális ötletet - Nem tudom mennyire engedik a könyvek kivitelét az országodból, de ha lehetséges lenne, otthon szívesebbek olvasnám őket.
Szeretek olvasni, főleg otthon, a nyugalomban, ahol nem ér annyi új inger ami elvonná a figyelmem, új környezetben jobban szeretek járni kelni, nézelődni, társalogni, ismerkedni a környezettel, főleg ha esélyes hogy a nem túl távoli jövőben sokat fogok ott időzni.
Majd tartunk egy kis csend szünetet amíg elfogyasztjuk az ételt, majd folytatjuk a beszélgetést. Mint Új Avignon jövőbeli Úrnője, ezt azt hiszem meg kell majd szoknom, de most nem is ez a fontos, kéréssel fordul hozzám, szeretné ha felesküdnék a házuk számára egyik legfontosabb rendbe, persze ez megtiszteltetés, a nagynénjétől tanulhatok úgymond első kézből a a birodalmáról, tekintélyem lenne a nép előtt, de nem tudom van-e erre bármi tiltás vagy szabály így jelenleg nem bólinthatok rá biztosan. Barátságosan elmosolyodok.
-Igazán megtisztelő ajánlat, de nem fogadhatom el most rögtön. Még csak hasonló házasságra sem volt példa soha házunk történelmében, de nem tudhatom van-e bármi rendeletünk ezzel kapcsolatban, így ennek utána kell néznem, megbizonyosodnom hogy nem sértek meg semmilyen előírást amivel kizárhatom magam az örökösi posztból és csak azután fogadhatom el. Remélem meg tudod érteni és nem okoz nagy problémát.- mondom aggodalmasan- Viszont amennyiben akadály mentesen megtehetem azonnal élek a lehetőséggel, természetesen csak ha még fenn áll majd.
Tényleg szeretnék a jegyesem családja kedvében járni, alkalmazkodni, de azért engem is kötnek bizonyos szabályok amiket ha figyelmen kívül hagyok érvényét veszti az egész házasság, ugyanis elvehetik a címem, nagyon figyelnem kell, mit tehetek meg és mit nem, elég egy apró hiba.
Ezzel ki is a diplomáciai részt, beszélhetünk közvetlenebb témákról, elő is hozakodik egyel, a volangaardi tárgyaláson történtekkel kapcsolatban, hát, azért van egy kis hivatalos szaga ennek is, de felfoghatjuk élménybeszámolónak is.
-Igen, nem volt látványos, de annál furcsább és számomra kicsit ijesztő, nem is vagyok biztos hogy mi is volt az pontosan, minthogyha....hogy is fejezhetném ki? - gondolkodom a helyes megfogalmazáson- mintha hallottam volna az asztalnál ülők gondolatait és idegen érzések hada kezdett ostromolni, ezért is hagytam el a termet egy pillanatra hogy rendet tegyek magamban. Nem is gondolná az ember hogy azokban a csendes személyekben hogyan kavarognak a gondolatok és az érzések. - engedem le a tekintetem a rózsaszín kövekre amik a karkötőmet díszítik.
Nem akartam felfedni amit éreztem, de hazudni sem szerettem volna, így kénytelen voltam nyíltan válaszolni egy ilyen kérdésre, nem hinném hogy bármi problémám származhat belőle ha tud erről, de remélem nem fedi fel mások előtt. Emelem is rá komoly tekintetem az ékszeremről.
-De nem szeretném ha ez mások előtt ki tudódna, remélem bízhatok benned. - remélem nem késtem el ezzel a kéréssel, kissé próbára tehetem a megbízhatóságát is ezzel, bízom benne hogy nem fogok csalódni, de terelem is magamról a szót - Te mit éltél át? - ráncolom kicsit a homlokom hogy felidézzem a látottakat- Nem igazán tudtam figyelni a sajgó fejem miatt, de emlékeim szerint egy vér...gömb jelent meg melletted, igaz?

~Iriyana Anemone Evergreen~ Partot érés


Közben lassan elérte Florivia partjait a hajó. Közben több beszéd téma is felmerült és kiütközött egy két ellentét. Nem váltunk el haraggal de sok minden megfogalmazódott bennem, aggodalmak, mi egy más dolog, meg láttam a kockázatos oldalát a dolognak. Igaz biztosítottam a jegyesség elfogadásában vakon, már felnyílt a szemem és kérdéses volt eddig is ugyan, még nem mondtuk ki hivatalosan és talán nem is fogjuk. Arra hivatkoztam mégis megadom anyámnak a lehetőséget hogy befolyásolja a döntésem ugyanis erősen "kérdésessé" nyilvánítottam a dolgot. Van egy olyan sanda gyanúm hogy ez az unió nem fog megvalósulni, talán sokak örömére mások bánatára. Amiatt hogy mekkora port kavarna a királyságok életében nem igazán fájt a fejem, sok mindent túl éltünk már és most sem nevezném zavartalannak az életünket, de önként nem hajolunk be senkinek. Én szíves örömest betartanék minden szabályt amíg az országukban vendégeskedem, de ahogy észre vettem felőle nem érkeztek ilyen pozitív jelek a mi kultúránkat illetően, vagy mindenki alkalmazkodik vagy senki, már pedig az utóbbiból előtt utóbb káosz és méreg lesz. Így hát első utam a palotába vezet a tárgyalásra, a északiaknál említett ügyet illetően, majd a házasság kérdését illetően.


//Ezzel nem várok tovább, lezártam! Kössz a játékot!//