Glory to Arstotzka

Kelet-Grestin ellenőrzőpont; 1980. november 4.
 Kirill Nuriyev

Kiril már négy napja állomásozott a Kelet-Grestini határnál, napjai nyugodtan telltek. Mindössze pár átkelőt kellett fogdába küldeni, egyiküket erőszakkal cipelték be. Ezeken kívül semmi említésre méltó nem történt, ami elég ritka állapot a Grestin városát kettészelő határnál.



Kirill, a határ közelében lévő állomáson kezdte a napját a szokásos rutinnal. Ébresztő, tisztálkodás, sovány reggeli, majd a felszerelésével karöltve elfoglalta az őrposztját a határ rosszabbik oldalán. Ő és társa, Sergiu figyelték a várakozó embertömeget, ahogy egyesével belépnek az ellenőrző bódéba, ahonnan a papírjaik ellenőrzése után továbbmehetnek, érvénytelenség esetén visszaküldik őket, vagy épp zárkába jutnak, ha megszegik a szabályzatot.
Kirillel, a társával, valamint a határ másik oldalán strázsáló őrökkel együtt öten voltak kinnt reggel, a határ megnyitása óta pedig semmi se történt.
A szokásos köszöntés után Sergiu rágyújt, majd belekezd a szokásos panaszkodásába.
- Én mondom, igazságtalanság az egész. A fővárosban minden töketlen katona vadiúj Ak47-esekkel rohangál, nekünk meg ezek a szarok jutnak.

Felszerelés: Katonai egyenruha, harci kés, TT-33-as pisztoly +tár, Federov Avtomat puska, hozzá négy tár.


Paradizma, Altan körzet; 1980. november 4.
 Lev Nuriyev

Lev éjszakája eseménydúsan telt. Az egy hónapon át tartó nyomozás után végre sikerült lekapcsolnia egy terroristagyanús csoportot a katonai erők közreműködésével. A támadás a kelleténél hatékonyabb volt, így a tíz bűnözőből csak kettőt sikerült élve elkapni, akiket később átadhatott a M.O.I.-nak, akik átvették az ügyet.
Lev, az estéje maradékát az otthonában tervezte tölteni, sikerülhetett aludnia is pár órát. Reggel azonban üzenetet kapott, hogy azonnal jelenjen meg a M.O.I. fővárosi létesítményénél.
Lev, miután összekapta magát, elindulhat a Lendiforma körzetben található intézményhez a szolgálati, jelöletlen kocsijával. Az intézményhez fél óra az út, szerencsére minden gond nélkül el tud oda jutni. Odaérve egy többemeletes épületnél találja magát, majd az azonosítása után a katonák be is engedik őt az épületbe.
Bent nagy a felfordulás, Lev jópár katonát láthat, valamint ideges dolgozókat.
- Nuriyev nyomozó! - szólítja meg Levet egy fekete ruhás alak, minden bizonnyal egy M.O.I. ügynök lehet - Csakhogy ideért! - mondja némiképp idegesen, majd félreáll, mikor két mentős egy hordágyon cipel ki egy letakart, véres testet.

Felszerelés: Nyomozói öltözék, jelvény, bilincs, TT-33-as pisztoly, hozzá tárak + saját holmi.

~ Kirill Nuriyev ~
Kirill napjai sokkal nyugodtabban teltek, mint a háború idején. Gyakorlatilag semmi nem történt a határon, két emberrel volt csak gond, nem megterhelő feladat a számára. A reggeli rutinba néhány tíz fekvőtámaszt is belevisz. Felszerelkezve elfoglalja az őrhelyét, ezen az oldalon ketten, Sergiuval, a másik oldalon hárman. Körülnéz a határon, és ha semmilyen incidensre utaló jelet nem talál első blikkre, akkor egy kommunista indulót kezd el dúdolgatni. A társa Sergiu szavaira elmosolyodik.
- A fővárosban biztonsági és esztétikai okai vannak a jobb fegyvereknek, mi a határon vagyunk, ha itt kiosztják az AK-47-eseket akkor valami történni fog.
Mondja el a véleményét, nem okoskodó csak közlő hangon. Nem igazán tudja mit tehetne az országért a mai napon, azon kívül hogy végzi az unalmas dolgát a határon. Talán mégis jobb lenne háborúzni a sorozatlövő kalasnyikovokkal.


~ Lev Nuriyev ~
A tegnap este nagyon eredményes volt, simán lekapcsoltam a terrorista csoportot, azt se tudták mi történt velük, a nagy részük már halott volt, a maradék kettőt leadtam a biztonsági szerveknek. Hát igen, Lev Nuriyev előtt egy rejtély sem marad rejtély, főleg nem ha az önjelölt amatőr terroristák úgy szórják a nyomokat mint atomreaktor a jódizotópot. Még az este elmentem bedobtam néhány pohár vodkát, lepacsiztam néhány szolgálatos barátommal, felszedtem pár csajt. A szokásos ünneplés. Semmit nem aludtam és már másnaposan értem haza, ahol egy hivatalos értesítés várt. Remek, mehetek vissza, újabb ügy. Leülök a konyhában, töltök magamnak két feles vodkát, lehúzom, aztán irány vissza M.O.I. épületébe. Gyakorlatilag nincs olyan földi erő, ami megállíthatna, így nem aggódom kialvatlanság és a fáradtság miatt, simán kibírom. Az ittas vezetés miatt nem aggódom, meglőtt karral is simán megy az, ahhoz képest a pia semmi, na meg nagyon helyesen jelöletlen, nincs az a rendőr aki megállít így. Lendiformába megyek, taposom a gázt. Az épületnél leteszem a kocsit és lazán besétálok. Már itt sem kerüli el semmi a figyelmem, figyelek a részletekre. Rögtön szólítanak, ezt már nevezem!
- Üdvözlöm. Jöttem amilyen gyorsan csak tudtam.
A letakart holttestet azalatt néhány pillanat alatt nagyjából megvizsgálom, ami látszik belőle, meg a két embert aki viszi és az ideges tömeget is. Teljesen nyugodtan, kissé álmosan fordulok vissza az ügynökhöz.
- Komolynak tűnik a dolog. Mit tudnak eddig?
Szívem szerint most kapnék elő egy szál cigarettát és gyújtanék rá.

Kelet-Grestin ellenőrzőpont; 1980. november 4.
 Kirill Nuriyev, Jojri Costava


Sergiu csak hümmög Kiril válaszára, majd szívja tovább a cigarettáját. Időközben a határ előtt felduzzad a tömeg, ilyenkor még jobban oda kell figyelni. Volt már rá példa, hogy valaki megtámadta az őröket, majd megpróbálta felrobbantani a falat, Kiril hallhatott már ilyen esetekről.
Sergiu éppen elnyomná a csikket, mikor az ellenőrzőbódénál megszólal a rövid riasztás. Két, rövid, de hangos jelzés, amit már Kiril jól ismer: valaki súlyos szabálysértést követett el, vagy épp terroristagyanús személy bukkant fel. Ez azonnali közbelépést igényel.
- Kezdődik. - mondja Sergiu, majd a fegyverét kézbevéve a bódé felé indul, és int Kirilnek, kövesse őt.
Odaérve Sergiu becélozza a bódét, majd hangosan bekiált.
- KIFELÉ! MOST AZONNAL! - parancsolja, közben végig készen áll a tüzelésre. Egy pillanattal később ki is lép egy ballonkabátos, szemüveges, kopaszodó férfi, egyik keze a levegőben, a másikban pedig egy aktatáskát szorongat.
- TÁSKÁT ELDOBNI! - adja ki a parancsot Sergiu, közben megjelenik két másik őr is, akik a tömeget kezdik figyelni. - Kiril. Vizsgáld meg a táskát, meg a pasast. - mondja Sergiu. Kiril, ha megmotozza a fickót, pár tablettát, pénztárcát, meg egy Luger Parabell-t találhat nála, a táskájában pedig csak pár iratot, meg tollat láthat.
A vizsgálat után a két kijött őr elkíséri a fickót az őrszobára, Kirilék pedig visszatérhetnek az őrködéshez.
- Ezek a Kolechiaiak sosem tanulnak? - kérdezi poénosan Sergiu.

Jorji napjai várakozással teltek Obristanban, ma azonban vissza kell térnie a munkájához, vagyis a csempészéshez.
A határnál hosszú sor kígyózik, Jorji szerencséjére elől áll, így talán fél órán belül már Arstotzkában lehet, ahol a nála elrejtett drogokat eladhatja. Várakozása alatt azonban láthatja, hogy riasztás történik, majd rövidesen az őrök elkísérnek egy táskás alakot. Az őrök reagálása miatt pár bevándorló inkább visszafordul, akik Jorji legnagyobb szerencséjére pont a csempész előtt álltak. A hangosbemondó megszólal, Jorji pedig beléphet az ellenőrzőfülkébe.
A szűk fülkébe belépe Jorji megláthatja az üveg mögött ülő határbiztost, aki a csempészt felismerve elmosolyodik.
- Helló, Jorji. A papírjaidat, kérlek. - mondja barátságosan.

///felszerelés: Zacskónyi drogtabletta, 200cr kenőpénz gyanánt, érvényes papírok, +saját felszerelés///


M.O.I. főhadiszállás, Lendiforma körzet; 1980. november 4.
Lev Nuriyev

A nyomozó csak még jobban feldühödik Lev szavaira, szinte már felrobban a dühtől.
- Komoly a helyzet?! KOMOLY A HELYZET?!? EGY EMBER MEGHALT, KETTEN MEGSÉRÜLTEK, MERT MAGA... - üvölti, mikor felbukkan mögötte egy bajszos, egyenruhás ügynök.
- Anatoly! Elég lesz, innen átveszem. - mondja parancsolóan, mire a másik megfordul, majd dühöngve lelép, kis híján fel is löki Levet.
- Elnézést Anatoly miatt. Egy jó barátja halt meg nemrég. - lép közelebb az ügynök - Maxim Vonel ügynök, örvendek a találkozásnak. - mutatkozik be, majd kezet nyújt.
A bemutatkozás után int Levnek, hogy kövesse, közben pedig megválaszolja a korábbi kérdést.
- Komoly a helyzet. A maga által elfogott egyik terrorista bombamerényletet hajtott végre a kihallgatása közben. A kihallgatást vezető ügynök meghalt, akárcsak ő. - vázolja fel, közben Levet felvezeti a másodikra, ahol a kihallgatószobák vannak. Ha közben Levnek bármi kérdése van, megválaszolja őket.
A folyosó közepén biccent egy katonának, aki ezután kinyissa az említett kihallgatószoba ajtaját. Bent, ahol eredetileg egy asztal és két szék szokott lenni, most elszenesedett fa és fémdarabok, vérfoltok, és rengeteg üvegszilánk található. Üvegablak, tükör azonban egy se.
- Ez lenne az. Mit gondol? - kérdezi az ügynök Levre nézve.

~ Kirill Nuriyev ~
A tömeg kezd feltorlódni, emiatt Kirill még jobban odafigyel, bár ekkora tömeget átlátni nehéz azért ő megpróbálja mielőtt csak túlkésőn vennének észre egy készülő merényletet. Kirill semmi gyanúsat nem lát elsőre azonban a vészjelző megszólal, ez élesíti az ösztöneit. A fejét azonnal a jelzés irányába kapja és oda is fordul. Sergiu magához veszi a helyzet kezelését, így ő neki csak követnie kell az események folyását, valamennyire ez megnyugtatja. A parancsra bólint, majd elindul. Fegyverét a ballonkabátos férfira tartja, az ujja a ravaszon, készen áll a legkisebb mozdulatnál is mellkasra tüzet nyitni. Gyors, szapora, kissé oldalazó léptekkel halad, mintha harci szituációban lenne. Közel érve azonnal nekilát a motozásnak és alaposan átkutatja a gyanús férfit. A fegyvert  azonnal kitárazza és a csőben lévő töltényt is üríti.
A kisebb incidens után egészen visszaáll a rend a határon. Szerencsére csak ennyi történt, már el is vezették a jómadarat. Sergiu vicces kérdése elülteti a bogarat Kirill fülébe. Gondolkodva összevonja a szemöldökét.
- Nem volt ez túlságosan egyszerű? – kérdezi társát.
Közben gyorsan végig is néz a határon való átkelésre váró tömegen.


~ Lev Nuriyev ~
A fiatal nyomozó nem tudja értékelni hatalmasságomat. Szerencséje hogy a lehető legjobb kedvemben vagyok, ugyanis már legalább két hibát vétettek amióta itt vagyok. Anatoly ügynöknek megérkezik a felettese és át is vesz. Éppen időben. Mit sem törődöm a fickó dühével és fölényes viselkedésével. A nyújtott kezet elfogadom és kezet rázok az ügynökkel.
- Lev Nuriyev nyomozó, szintén örvendek.
Nagyon picit összébb húzom a szemem, ezzel jelzem, értem én a helyzetet. Benézek a kihallgatóba, először csak egy pillantást vetek a helyszínre, csak felmérem az alapokat. Bár mindent látó szemem elől így sem bújnak el a részletek.
~ Na várjunk csak, lebuktatok egy teljes terrorista szervezetet, behozzák őket és az egyikük a titkosszolgálat épületében hajt végre bombatámadást. A támadás után pedig engem hívnak hogy járjak utána és takarítsam el a szemetüket? Ez az egész hely sehol nem lenne nélkülem. Még ha direkt azt is akarták a terroristák hogy elkapjam őket, még akkor sem szúrhatták el ennyire.
A kérdésre megvakarom a fejem és nyugodtan válaszolok.
- Nem örülne ha tudná mi volt az első sejtésem az esettel kapcsolatban. Kérdéseim vannak.
Óvatosan beljebb sétálok, a bizonyítékokat nem roncsolva, leguggolok és felveszek egy üvegdarabot. Ha már itt vagyok a robbanószerkezet egy darabját is próbálom előkotorni és közelebbről megvizsgálni.
- Van sejtésük pontosan hol volt a robbanószerkezet közvetlenül a detonáció előtt? És miért tároltak egy kihallgatóban üveget?
Az utolsó kérdés inkább provokáció de bőven belefér miután ők hibázták el az egészet.

~Jojri Costava~

Jorji egész sok időt töltött most Obristanban, most azonban újra a munkával kellett foglalkozzon. Tartalékainak nagyját már felélte, de még pont elég maradt nála hogy valamennyire befektethesse, a maradékot pedig kenőpénznek szánta ha szükséges. Mindig így dolgozott. Nem csak az ügyfél által kívánt árut csempészte át, dolgozott saját kontóra is. Sokkal drágábban adhatja el Arstotzkában azt a néhány fiolát, amit Obristanban szerzett, legalábbis ebben reménykedett. És amúgy se szeretett kicsiben dolgozni. Teljesen mindegy mennyi cuccal kapják el, a büntetés ugyan az - épp ezért a legjobb, ha több van nála, azaz nagyobb a profit. Ha nagyobb a profit, akkor később kell újra menjen, ezzel csökken a kockázat. Sokan nem értették ezt, inkább keveset próbáltak átvinni és sokszor. Bolondok. Azt hitték ha kevés van náluk, akkor majd megszánják őket, pedig pont hogy nem. Minél kevesebb cucc van nálad, annál inkább pitiáner kis senki vagy, és annál jobban vesznek semmibe. Ha meg vagy pakolva mint a déli busz, akkor viszont tudják, hogy nagyban játszol. Valószínűleg nem az első alkalom, és rutinos vagy. Egy fejőstehén, akiről sokat le lehet húzni, megéri életben hagyni. Ez volt Jorji taktikája.
Szóval itt volt megint, az arstotzkai határon, és szokás szerint most is volt valami gond. Az őrök egy táskás alakot cipeltek el, mire sokan megfordultak, és úgy döntöttek nem kísértik a szerencséjüket. Jorji nem volt ilyen, nagyon jól tudta, hogy mindegy melyik nap próbálkozik. Sőt, nagyjából ismerte már a rendszert, úgy vélte tudja, hogy mikor a legfáradtabb az ellenőr, mikor érdemes érkezni, hogy ne legyen már sok kedve vele foglalkozni. Ez a riasztás pont kapóra jött véleménye szerint, pont ezért, mert sokan meggondolták magukat. Az ellenőr azt hihette, most egy ideig nem fognak próbálkozni, a következő pár embernél lankadhat a figyelme. Az öreg ebben bízott, miközben besétált teljesen átlagos mosollyal, ahol már köszöntötték is. Név szerint ismerték, tudták hogy gyakran jár erre.
- Persze persze. Dicsőség Arstotzkának! - köszöntötte ő is az ellenőrt, miközben átnyújtotta a papírjait. Gyorsan kellett jönnie, nem volt ideje átnézni rendesen, de nem izgult. Bízott benne, hogy minden rendben lesz, ha nem, akkor csak vissza kell fordulnia, és holnap új papírokkal jönnie.

felszerelés:

//azért folyékonyt írtam, mert nem tudom mennyire elterjedt a heroin, így viszont lehet valami más belövős is. Ha túlzásnak érzed hogy saját felszerelés helyett még több drogot hozok, akkor pedig szólj és átírom //