Bifrost - A Szivárványhíd

Az eredeti helyszín

A legendás szivárványhíd amely a 7 világba vezeti az embereket, örzője Heimdall.



Az eredeti helyszín

#2 2010-02-21 12:53:03
Tao
Miután megidézték a szivárványt, kicsit vártam, hogy valaki elinduljon, de úgy tűnt, senki nem siet előre, úgyhogy biztos lábbal léptem a fényre. Hallottam már a meséket a szivárványhídról, ami Asgardra vezet, de most látom először, és alpjában véve olyan... Mint egy szivárvány. Persze azt leszámítva, hogy a valódi szivárványok vége nem ér le a földre, és nem lehet rajtuk elsétálni egy másik világba. Alighogy megérkeztünk a Földre, rögtön tovább is állunk, érdekes. A friss levegőt mélyen beszívva indulok el az úton, és közben időről időre magam alá pillantok, hogy hol is lehetek most, és tényleg egy szivárványon állok-e. Ezek aztán értenek a látványos belépőkhöz, szivárványon érkeznek a saját otthonukba. Miller még beszél valamit arról, hogy ő és Einar igazából ugyan az a két személy, vagy valami ilyesmi, és most már ő is asgardi, de ebbőlnem sokat értek, és Miller szerint sem fontos, úgyhogy nem is törődök vele sokat, csak tartok egyenesen a szivárvány másik vége felé.
-Milyen hosszú ez a szivárvány?


#3 2010-02-21 14:34:49
Halloween
Előre engedem a vendégeket, legalábbis engedném, de egyszerűen senki sem mozdul.
- Nem kell félni, nem estek le róla. - mosolygok, mire Zyro végre rá meri tenni a lábát a fénylő hídra. Nem sokkal később én is megindulok, de csak annyira, amennyire az idegenvezetői tisztem megköveteli.
- Mivel ez köti össze a Kilenc Világot, elég hosszú lenne, he mindet be akarnánk sétálni... De mivel most csak Asgardig megyünk, és szerencsére nem is a legvégétől kell indulnunk, viszonylag rövid utunk lesz. - válaszolok a kérdésre. Látszik rajtuk, hogy meglepődtek az utazás mikéntjén. Az igazi meglepetés az lett volna, ha illúzióval elferdítette volna egy-két ponton a Szivárványhíd képét, és páran képesek lennének megállni rajta (azok akik valóban a hídon állnak), páran - köztük néhány asgardi - pedig nem. Ez viszont nem lenne túl szép a többiekkel szemben, amilyen naivak szegénykék. Majd később, ha már élesben is megtapasztalták a világ kegyetlenségét.
Közben, ha jönnek a többiek is, vezetem őket az úton, a még felmerülő kérdéseket pedig megválaszolom. Kíváncsi vagyok, Heimdall-t vajon értesítették-e a jöttünkről. Nem lenne szívem átverni szegény kapuőrt olyanért, ami nem az ő hibája.


#4 2010-02-21 15:54:29
Tyler
//Előzmény:SHIELD//

Remek akkor először Asgardra megyünk. Személy szerint a három helyszín közül ez érdekelt a legkevésbé. Nem hiszem hogy ennél az alkalomnál többször fogunk oda látogatni, de hát jobb ha nem csinálom a fesztivált már rögtön az elején a körútnak. Füttyentek egyet elismerés képen mikor Alyra előhívja a szivárványt. Bár némiképp aggaszt hogy mégis hogy fogunk mi ezen végig sétálni de Zyro mint, vállalkozó szellemű máris indul előre. Csodák csodájára nem esik le róla, úgy hogy én is nyugodt szívvel lépek rá, Lornával egyetemben.
-Remélem nem tűnik el hirtelen alólunk....-
Jegyzem meg félhangosan, majd sétálok tovább.


#5 2010-02-21 16:21:17
Henry White
Millert figyelem ahogy reagál a kérdésemre, mintha csak Einart látnám. A válaszán nem lepődök meg, valahogy sejtettem hogy ilyesmi lesz. Ilyet viszont nem halottam még senkitől hogy egy asgardinak a halandó énje külön váljon.
-Köszönöm hogy válaszolt, és elnézést ha túlságosan személyeskedő lett volna a kérdés.-
Alyra megidézi Bifrostot. Pont olyan mint ahogy apa mesélte. Izgatottan lépek föl rá a többiek után, végre láthatom Asgardot, s nem csak mesékből hallhatom hogy milyen is valójában. Alyra mellé sétálok.
<-Kérdezhetek valamit? Tudsz más félig halandókról akik Asgardon élnek?->


#6 2010-02-21 16:38:19
Hjuchia Sakura
Alyra megidéz egy szivárványt. Csak pislogok rá hatalmas kerek szemekkel s még tágabbra nyílik mikor a többiek rálépnek és RÁLÉPNEK! Óvatos léptekkel megközelítem a szivárványt és óvatosan rálépek. Kicsit bizalmatlanul lépek fel rá az egyik majd a másik lábammal. Majd mint egy gyerek aki még csak most tanul járni kezdek el lassan sétálni rajta. Jobbra, balra pillantgatok a föld felé majd a szivárványra a lábam alatt. Nagyon nem tetszik nekem ez. Sehol egy biztos pont vagy egy kapaszkodó s amikor Ethan megjegyzi, reméli nem tűnik el alólunk kiver a hideg verejték és a lábam is elkezd remegni ahogyan a hangom is mikor megszólalok utána.

- Esetleg valakibe kapaszkodhatnék? Úgy érzem mindjárt leesek innen. - kapom a fejem jobbra balra s valahogy nem hiszem el, hogy egy szivárványon sétálunk. Ezt neked Moon walk.... - Ha nem nagy gáz...

Teszem még hozzá majd figyelek hátha valaki meg vígasztal vagy támogat vagy rám - remélhetőleg nem - hozza jobban a frászt és hasonló.


#7 2010-02-21 22:14:18
Serena Davidson
//Előzmény: New Jersey: S.H.I.E.L.D. központ (Cape May)//

Furcsa dolog derült ki az ezredesről, de nem foglalkoztam vele különösebben, Asgardi ügyek, jobb, ha saját maguk kezelik és intézik ezeket az ügyeket. Engem hagyjanak ki belőle, nincs sok kedvem amúgy sem ahhoz a boszorkányhoz, akit szegény Freydis az anyjának nevez. Egy hatalmas szivárvány ért előttünk földet. Körülnéztem, majd Alyra-ra pillantottam, azt mondta, hogy nem fogunk leesni róla, így határozottan léptem fel rá Manó mellett. Gyönyörűen nézett ki, és én is csak remélni tudtam, hogy nem fog alólunk eltűnni, mert lássuk be, mindaz kínos lenne, ha úgy lenne. nem lenne kedvem lezuhanni a földre, főleg, hogy szárnyaim sincsenek. Kissé izgultam az egész miatt, de végül Alyra felé fordultam.
- Mit kell tudni a világodról? – kérdeztem. – Hallottunk mind otthon történeteket, de mégsem az igazi, hiszen ők nem éltek itt negyed évszázadig.
Ha Manó nem ellenkezik, akkor belekulcsolom a kezébe a sajátomat és így kézen fogva haladok vele, máris nagyobb biztonságban érezném magamat. Nem amiatt, hogy idegen világ, vagy éppen egy szivárványon közlekedünk, ami ugyebár lehetetlen, hanem amiatt, hogy ki vár minket a túloldalon, aki csak az egész életünket megszabta és manipulált minket. Az ilyen személyekkel pedig nem a legjobb újra találkozni, amikor végre kiszabadultunk az uralma alól. Ugye kiszabadultunk? Bíztam benne, közben pedig nézelődve bandukoltam tovább a hídon.


#8 2010-02-22 11:45:19
Shadow
Összepakoltam a holmimat, ahogy a többiek is, utána teleportáltunk. Egy másik helyen voltunk, ami bárhol is lehetett, de nem ez érdekelt a legjobban. Anyámmal beszélhettem, bár inkább csak én beszéltem arról, amit megtudtam eddig eme világról, de voltak olyan kérdések is, hogy hogyan érzem itt magam. A válasz elől kitértem, szándékosan, hiszen sok olyan volt, ami tettszett, de olyan is, ami kicsit se nyerte el a tetszésemet. Azonban a beszélgetésnek vége szakadt, mert gyülekezni kellett a focipályán, így egy gyors búcsúzkodás után én is elindultam a cuccommal a hátamon. Miller Ezredes feltette a nagy kérdést, hogy hova először hova menjünk, s a választás Asgardra esett. Közben szóba került, hogy miért érezzük az Ezredest is Asgardinak, meg a választ is megkaptuk rá. Ezután megláttam a Bifrost-ot. Valóban csodás látvány volt, s a elég hihetetlen, pedig hallottam róla már eleget. A többiek kérdezgetnek, beszélgetnek, míg én csak hallgatok, s magam előtt figyelem az utat, majd tekintetem Al-ra siklik, s közelebb ballagok hozzá.
- Kapaszkodj belé, ha úgy jobban érzed magad – mosolygok rá – Talán a biztonság érzeted növeli, hogy tudok repülni, bár a hallottak alapján nem kell attól tartanod, hogy leesel – próbálom megnyugtatni, bár azért nekem is furcsa egy szivárvány híd, meg, hogy azon sétálunk éppen. De talán ha belém kapaszkodik a fiú, akkor nyugodtabb lesz, hiszen láthatta, hogy van bennem elég erő, s ha le is esnénk, akkor tudom lassítani a zuhanást, bár a lesésre nem látok egy kis esélyt se.


#9 2010-02-22 16:59:56
Thorhalla
Freydis szélesen mosolygott Miller-re, amikor az pontosan úgy reagált a kérdésre, mint ahogyan az apja tette volna. Ő mindig is tudott arról, hogy milyen kapcsolat van a két férfi között, csak nem tudta, hogy valaha is látni fogja-e ezt a halandó férfit. Így vicces, de valamilyen szinten Victoria is a rokona volt, bár majd kiderül, hogy miként fognak egymáshoz viszonyulni. Ő nem félt, csak izgatott volt, amikor a hídra lépett, az érzelmeit elrejtette, hiszen ezt megtanulta az anyjától, hogy nem mutatja ki őket. Félni nem félt, csak tényleg egy különleges érzés volt benne, hazamehet. Láthatja a világát végre. Ámuldozva nézett körbe, ahogyan haladt a hídon.
Victora igaz halandó volt, de eleget halott erről a hídról a tanáraitól és látta is már korábban, így számára nem volt olyan hatalmas látvány, mint mindenki másnak, akik most látták először. Nem nagyon értette elsőre, hogy mit is magyarázott az apja, de majd erre a többiektől rá fog kérdezni, volt egy olyan érzése, hogy még az anyja sem tudott erről. Ahogyan a Bifrost megérkezett ő maga is fellépett rá és a többiekkel együtt indult el Asgard felé.

Mindenki fenn volt és a híd vége elemelkedett a Földtől. Ahogyan haladt a kis csoport lassan maguk mögött hagyták a Földet is és a szivárvány az űrben haladt tovább. Mindenfelé a csillagok, a Hold, egyéb bolygók, meteorok, üstökösök látszottak, míg nem a távolban végül feltűnt az úti céljuk Asgard maga, ahogyan a teljes világ ott függött az űr végetlenjében felhők között igazán lenyűgöző látványt nyújtott. A hídon előrenézve feltűnik a csoport számára egy szarvas sisakban levő alak, a kezében lándzsával, oldalán kard és egy kürt. A Bifrost és Asgard őrzője volt az, Heimdall. Alyra tudhatja, hogy nem élnek félvérek Asgardon és még csak példa sem volt soha arra, hogy félig halandó, félig Asgardi személyek éltek volna valaha is. Bár lehet, hogy igen, de ő maga nem tud erről.
http://media.comicvine.com/uploads/2/26948/508119-heimdall_super.png
Az feltűnhetett a csapatnak, hogy még igen messze voltak, de a hídon álló férfi, mintha végig őket nézte volna, amíg közeledtek. Mikor odaértetek fejet hajtott a társaság előtt, ahogyan felnézett mindenki láthatta a szemei helyén csillagok vannak, aki ismeri az Asgardi történelmet és történeteket az tudhatja, hogy a férfi állítólag mérföldekre ellát és képes nagyon messziről megérezni a többi isten és istennő jelenlétét.
– Már vártuk az érkezéseteket – mondta a férfi angolul. – Régen taposta ennyi halandó a világunkat, akárcsak félvér. Az uralkodó már várja, hogy ismét találkozhasson veletek, atyja kastélyában találjátok meg őt és az új királynőt. Az ősi istenek vigyázzák lépteiteket, amíg Asgard földeit tapossátok!
Ezzel félre is állt és utat engedett a csapatnak a város felé, előttetek pedig az Asgard városba vezető ajtók is kinyíltak.

//Mivel a kép Thor miatt picit érzéki csalódásos, Heimdall 220 cm magas.//


#10 2010-02-22 20:21:55
Tao
Rövid úton a csapat élére török, és egyre nagyobb tempóban gyalogolok a szivárványon, mert nem bírom már visszafogni magamat. Régen nem jártam be új földeket, és most egy olyan világra érkezhetek, amit alig ismer pár ember, de már maga az út is káprázatos. Mintha nem csak mi mennénk, de a szivárvány is vinne minket, vagy talán az egész csak varázslat, kell lennie valamilyen magyarázatnak, hogy miként vagyunk képesek elhagyni a Földet, és egyúj világba érkezni. A híd túlsó végén egy szarvas alakot látok, elég morcosnak tűnik, őr lehet a testtartása és a fegyverei alapján. Szerencsére a barátságosabbik fajtából való, már várt minket, és rögtön be is invitál. Én is meghajolok felé, ahogy ő tette.
-Köszönöm, igazán kedves - válaszolok neki mosolyogva, bár ez a mosoly egyfolytában az arcomon van, mióta egy szivárványhídon taposok. Ahogy az Asgardra vezető kapuk megnyílnak előttem, úgy érzem, mintha egy varázslatos, ősi és titkos világ tárulna fel. Nincs az az erő, ami megállíthatna, hogy elsőként léphessem át a küszöböt.


#11 2010-02-23 19:39:53
Hjuchia Sakura
Valakinek a hangja hallatszik, hogy kapaszkodhatok belé mint egy mencsvár miképpen repülni is képes vala. Nem elemel fel fejem a földről miértje csak anniy, hog ynézem hova lépek mindaddig míg lábam le nem teszem. Ez az hely nem nagyon tetszik nekem. Lehet élvezni kéne az űrsétát ám mégis rossz érzés, hogy lényegében valami olyanon sétálgatunk amin nem lehetne. Illetve nem is tudom eldönteni. Nem sokat jártam suliba igaz. Kerültem mint a rosz körnéykeket szokás de azért annyit én is tudok, hogy 1 szivárvány nem ér földig, kettő nem lehet rálép, na és három egyántalán nem vezet világűrön keresztül egy másik világba. Bal kezemmel az illető ruhájának ujjába kapaszkodok ha van neki, s egy kicsit közelebb lépek mellé. Elkenődött számmal páztázom a szivárványt. Nagyon nem bízom meg ebben az útban. Miért nincs lift vagy teleport és ilyesmi. Fejemet csak akkor kapom föl mikor egy erős férfi hang szólal meg előttünk. Felkapás egy dolog, nem vagyok egy alacsony ember ezért kissé lefelé nézek mikor előre tekintek, hogy lássam miféle szerzetek szóródnak utamba. De ez most más. Nem a földön vagyunk ez már látszódik. A fejemet csak emelem, emelem, de még csak a csípő magasság felett egy kicsivel van meg, még hátrébb hajtom felemet ezzel nagy nehezen megpillantom a hozzánk szóló arcát is. Atyám de magas. Heh.. már érthető hogy ezek is mitől nőttek ekkorára meg. Ijesztő ez a hely. Nem tetszik.


#12 2010-02-23 20:56:03
Halloween
- Mint említettem, attól nem kell tartanod, hacsak Heimdall le nem hajít róla. - felelek hátra a vállam felett, miközben magamban mosolygok Algernon megjegyzésére... És leplezetlenül vigyorgok magam elé Shywa válaszát hallva.
~ Ilyen kinézettel nem csodálom, hogy így akar pasit fogni. ~ mulatok csendesen a jeleneten, ahogy az amúgy laza srác szinte pánikolva kapaszkodik a Sárkánylányba. Nem semmi látvány, egy életre megjegyzem, azt hiszem.
< - Tudomásom szerint nincsenek félig halandók Asgard földjén... De lehet, hogy csak nem tudom róluk, hogy azok. - > válaszolok Freyrnek. Amúgy az út nagy részében főleg a környezetet mutogatom a többieknek, legalábbis miután elhagytuk Midgardot. Szívesen magyarázok, és élvezem, hogy kivételesen megrovó tekintetek nélkül vagyok középpontban.
< - Szervusz Heimdall... - > köszöntöm hasonlóképp, viszont kissé megszeppenve az őrt, de úgy tűnik, már túltette magát a múltkori tréfán - amikor is egy egyszerű illúziónak hála lefejelte a kaput... Majd gyorsan én is átslisszolok a küszöbön.


#13 2010-02-23 21:04:24
Tyler
Nem ellenkezek mikor Lorna kézen fog, vele sétálok a szivárványon. Szilárdabb, mint elsőre gondoltam és egyre bátrabbak a lépteim. A végén már az űrben sétálunk, itt egy csillag egy űrhajós, na jó az nem de simán lehetne. Még jó hogy valami védőruhát nem kellett magunkra aggatni. Jó pár perc után feltűnik egy jókora alak. Mit jókora hatalmas, üdvözöl minket és tovább mehetünk a palotába.
-Nem tudom te hogy vagy vele, de a hátam közepére nem kívánom Thorhallát...-
Súgom Lornának, majd elhaladunk az óriás mellett.


#14 2010-02-23 22:00:16
Serena Davidson
Kishíján felröhögtem azon, amit Shywa mondott a nála jócskán két fejjel magasabb srácnak, hát ő csak így tud pasit szerezni magának. Kellemetlen! Furcsa egy hely volt, minden tele csillagokkal, ennyi világító pöttyöt még soha sem láttam, igaz egyszer láttam csillagos égboltot és az is itt a Földön volt, így ez gyönyörű látványt nyújtott. A talaj szilárd volt és nem kellett tartani attól, hogy eltűnik alólunk, bár el tudott tűnni? Reméltem, hogy nem. tovább nézelődtem, majd a távolban egy nagydarab alakot pillantottunk meg és Ethan is tett egy megjegyzést, azt, amit nemrég gondoltam én is, az előtt, hogy elindultunk volna ide.
- Manapság már gondolatolvasásra is képes vagy? – vigyorogtam, és játékosan oldalba böktem Manót.
A férfi köszöntött minket, úgy tűnt, hogy anyát és fiát leszámítva minden Asgardi normális, rendben Amora a másik, akire ez nem állt, de kevés számú kivételt eltekintve kedvesnek tűnnek és elviselhetőnek. Ahogyan átértünk a Bifrost őrzőjén egy hatalmas kapu nyílt meg előttünk, ami mögött már most egy hatalmas és gyönyörű tér látszott, ha jól emlékszem arra mondták annak idején, hogy Asgard város lenne? Gyönyörű hely volt, pedig még alig láttunk belőle valamit. De felfedezésre fel!
- És most hova megyünk? – érdeklődtem Alyra-tól.

//Folytatás: Thor palotája//


#15 2010-02-23 22:23:11
Max Evans
Mikor felléptünk a szivárványra, férfiasan bevallom kicsit remegtem, de ez kívülről nem igazán látszódhatott, zsebre tett kézzel lépdeltem végig a hídon, szépen meg is szoktam egy idő után, és a látványt is tudtam élvezni, pláne mikor Al majd össze csinálta magát, és a sárkány csajszi nyújtotta a kezét neki. Kész komédia, fél a magasságtól, vagy hogy le esik, nem tudni pontosan, de egy sárkány oldalán magabiztos. Hát ő baja, minden esetre én jót derülök, rajta és így még könnyebb kizárni, hogy egy átlátszó színes hídon kavirnyálok egy rakat formával akik egy hete még nem is evilágiak voltak. A magas csóka mellett csak simán besétálok, mintha csak egy kidobó lenne egy felső közép osztálybeli klubnál, majd megkönnyebbülten lépek szilárdnak látszó talajra, majd körülnézek és várom, hogy induljunk viszonylag csöndben.


#16 2010-02-24 03:42:13
Shadow
Hagyom, hogy Al belém kapaszkodjon, legalábbis a ruhámba. Lorna röhögésére úgy teszek, mint ha meg se történt volna, bár érezhetően úgy teszek, mint ha itt se lenne. Szó szerint levegőnek nézem. Szinte érzem, hogy páran most a fiúra és rám figyelnek, de nem zavar, hiszen nem akarok a sráctól semmit, s ő se tőlem nagy eséllyel. Ahogy haladunk szemünk elé tárul Asgard egy kis űr séta után, ahogy egy magas alak is a hídon, azaz Heimdall.
< - Szóval nem voltak nagyon fél vérek, legalábbis olyanok akik fél halandók, hiszen Ha úgy vesszük apám is élt és él is, pedig ő féldémon - > jegyzem meg csendesen Alyranak, miközben ballagok tovább. Végül megtorpanok a Bifrost őrzője előtt, s felnézek rá, miközben beszél.
- Üdvözöllek Heimdall, s köszönjük az útba igazítást Királyunkhoz és királynőnkhöz! - mondom kedvesen mosolyogva, majd kikerülve a magas férfit megindulok a kapuk felé, amik kinyíltak eőttünk.


#17 2010-02-24 13:01:51
Thorhalla
Mindvégig határozottan ment, egy pillanatig sem mutatta ki a félelmét továbbra sem, ha valamit, ezt megtanulta ténylegesen az anyjától. Mindig anyáskodott a többi gyerek felett, így most is erősnek kellett mutatnia, hogy rá számíthatnak. Vett egy mély levegőt, amikor meghallotta Manó hangját, hogy nem akarja látni az anyját, pedig Freydis tudta, hogy úgysem ússzák meg a találkozást velük. Heimdall-ra mosolygott, amikor a férfi köszöntötte őket, majd megszólalt.
< - Köszönjük a szíves fogadtatást nagyúr – hajtott fejet a férfi előtt a megtanult szabályok szerint. >
Ezzel ő maga is tovább haladt és átment a kapun Asgard városba.
Victoria végig figyelemmel kísérte, hogy merre mi történik, csak biccentett Heimdall felé, amikor odaértek a férfihoz és az köszöntötte őket, végül ő is haladt tovább, itt nem tudott mit segíteni a többieknek, ez nem az ő világa volt, így inkább csöndben bandukolt tovább és figyelt mindenre.

A társaság minden tagja áthaladt a kapun és egy gyönyörű főtérre értek. Mindenfelé Asgardiak mászkáltak, a Csatabolygón születettek számára talán nem is volt furcsa, de mindenki fegyverekkel mászkált, hiszen ők az ottani Asgardoktól is mindig ezt látták. Fiatalok, gyerekek és öregek is sétáltak szerte ezen a helyen, piac volt éppen, áruk sokaságát, kelméket, húst, gabonát, fegyvereket, használati tárgyakat lehetett kapni mindenfelé. Sok felé katonákat láttak őrködni, teljes vértben, pajzzsal, lándzsával. Ami a társaságnak feltűnhet, már akinek vannak modern felszerelései, hogy semmi sem működik itt, az órák megálltak, a mobilok kikapcsoltak, semmi sem működött.



Amikor átértetek néhányan megbámultak titeket, főleg Zyro-ra, Manóra és Shywa-ra mutogattak, hiszen ilyen furcsa szerzeteket valószínűleg még nem láttak erre. Akármennyire idillinek tűnik a hangulat itt, mindenki érezheti a feszültséget, hogy valami még sincs rendben. Ez Alyra-nak tűnik fel leginkább, minden olyan, mint máskor, mégis mindenki szorong, fél, teljesen biztos a lány benne, hogy valami súlyos és nagydolog történt, amíg távol volt. Katonák lépnek oda a társasághoz, hajolnak meg Freydis, Skaar és Eric előtt, majd a kis társaságot a palota felé vezetik.