Asgard földjei

Az eredeti helyszín

Asgard végtelen mezői, hegyei, folyói... Gyönyörű, a halandók kártékony kezeitől mentes világ ez, melyben az egekig magasodnak a hegyek, a fű lágyan leng az esti fuvallatban, és az eget éjjelente emberi szem által sosem látott csillagok és bolygók borítják. Valóban isteni hely, méltó hely Asgard harcos isteneinek.



Az eredeti helyszín

#2 2010-04-14 12:49:20
Tao
A villámok ezúttal nem segítettek, a barlang pedig nem tűnt túlságosan megerősítettnek, inkább mágiára gyanakszom ezügyben. Mászni kezdek hát a többiek után, és aki Alyra felől kérdez, csak fejemet ingatva jelzem, hogy ő már nem jöhet velünk. Túl sok veszteség, nem így kellett volna történnie, Einar csapdába küldött minket, mégha nem is tudta. Nem mondom, hogy csak az ő hibája, elvállaltuk a feladatot, de meggondolatlan volt, amikor egy olyan csapatot küldött el, akik nem ismerik ezt a világot, és még magukra is alig tudnak vigyázni. Ha nem lett volna a Mjölnir, talán már halottak lennénk. Istenek fegyvere, vajon miért választott ki engem? Miért gondolja, hogy méltó vagyok a viselésére, ha aztán mégsem teszi amit... Várjunk csak, hát persze! A mágia miatt nem omlott be a barlang. Talán ugyan ilyen mágia miatt nem tudtam kiteleportálni a kastélyból. Jó, ez jó gondolatmenet, elvonja a figyelmem a fájdalomról, ami újra és újra belémnyilal mászás közben, ahogy a sérült részek a földhöz dörsölődnek, vagy egyáltalán csak mozgatom a megégett bőrfelületet. A dögszag miatt van egy olyan érzésem, hogy a seb elfertőződése is előfordulhat, így ki kell majd mosni alaposan. Végre felérünk a meredek hágón, hosszú volt az út, és nem követtek, ezek szerint a villámok nagyobb hatást értek el, mint elsőre gondoltam. Mikor mindenki felért, ismét a Mjölnirre tekintek.
-Odabenn valamiért nem tudtam kiteleportálni, teszek még egy utolsó próbát, hátha innen már haza tudunk jutni - kifújum magam, és már fájó, fáradt, sebesült kezemmel újra megszorítom a fegyver markolatát, hogy biztos kézzel megpörgethessem. - Jól van, gyerünk, ne hagyj cserben!
Egy pillanatra még elgondolkozom, hogy Leif nem velünk volt, sőt, ő fogott el minket, de úgy tűnik, változtak a dolgok, amíg a trónteremben voltunk Lokival. Lényeg a lényeg, mindenkit megpróbálok elteleportálni abba a városba, ahova először érkeztünk Asgardon.


#3 2010-04-15 22:07:04
Tyler
//Előzmény:Loki kastélya//

-A...jó...büdös...életbe....-
Lihegem, kilógó nyelvel. Kész rémálom volt mire sikerült felérnünk azon a meredek úton. Lorna vágása már teljesen jól begyógyult, Zyro viszont enyhén megpörkölődött állapotban van. Mellé lépdelek ha netalán támogatni kellene. Egyenlőre jó állapotban volt, szerencsére. Elkomorulok mikor Alyrát említi.
-Kaal, és Alyra is....Einar nem fog örülni...-
Suttogom csendben magam elé. Tudom jól, hogy nem Einar tehet erről az egészről, de azért van némi tüske bennem az irányában. De sajnos a történteken már nem tudok változtatni. Remélem Zyro képes elteleportálni minket, különben ítélet időig bolyonghatunk itt. Belegondolni is rossz, hogy annyi ideig szívjuk ezt a büdös levegőt.


#4 2010-04-15 22:39:51
Henry White
//Előzmény:Loki kastélya//

Tompán érzékelem, hogy már nem a kastélyban vagyunk, s azt is hogy valaki átveszi a cipelésem. De csak üveges tekintettel meredek magam elé. A sérüléseimet alig érzem, pedig tudom, hogy vannak köztük súlyosak is. Egyszerűen csak nem érdekel. A szemeim előtt, csak Kaal halálát látom, újra s újra lepereg előttem, ahogy Vutha lángjai felemésztik a testét. Megszakítás nélkül. Újra és újra, egyre mélyebbre süllyedek az öntudatlanságba.


#5 2010-04-16 01:03:14
Shadow
Leif amit jelez, az egyértelmű, de reménykedtem, hogy talán mégis tud segíteni, de nem. Így kell másznom. Pokoli fájdalmam kezd lenni, s ez csak rosszabbodik amíg végül sikerül felérnem, hol elterülök lihegve, reszketve a fájdalomtól. Az egész felső testemben erős a fájdalom, s így minden bizonnyal, csak hátráltatni fogom a többieket, ha nem történik valami csodaféle. Lassan talpra küzdöm magam, miközben vissza nézek le arra amerre a barlang szája is van. Atyámra gondolok, majd Freyr felé indulok meg lassan, hogy mellé rogyva figyeljem a fiút, majd pedig a szárnyamra néztem. Lassan és óvatosan próbálom megnézni milyen állapotban van a szárnyam, a lehető legkevesebb mozgatással, mert igen könnyen olyan szintre jutok most, hogy felüvöltsek. Ha van a közelben valami bot, meg kötözésre alkalmas anyag, akkor próbálom rögzíteni a szárnyam vagy a nem megy, akkor megkérem Freydist, vagy Leifet, amelyikük éppen rá ér, hogy segítsen. Mindketten eég erősek, hogy lefogjanak, míg a többiek nem, akik most itt vannak.


#6 2010-04-16 08:54:11
Serena Davidson
//Előzmény: Loki kastélya//

A sebem nagyjából begyógyult, így legalább az nem hátráltatott a mászásban, még szerencse, mert így is zihálva vettem a levegőt, ahogyan felértünk. Nem mindennapi mászástudomány kellett előadni, mire felértünk. Olvastam a Földön, hogy egyesek mennyire szeretik az emberek a hegymászást, mint sportot. Soha sem akarok hegymászó lenni ezek után! Az biztos teljesen. Zyro csak a fejét csóválta, amikor Alyra-ról kérdeztem, hát ő is? Hárman haltak meg ezen kastély falai között, igazán nem volt, jó arány ahhoz képest, hogy hányan jöttünk. Einar ki fog borulni, nem is kicsit. Főleg, hogy ő ilyesmire nem is számított. Végül is ki számolt, hogy egy ilyen helyre fogunk kerülni? Néhány utolsó sziklára kellett még felhúznom magam, majd végül fenn voltam. Lihegve dőltem hanyatt néhány másodpercre a földön, amikor meghallottam Manó szavait, oké! Nem csak én gondoltam ugyanerre.
- Dave-t se hagyd ki – mondtam.
Néhány másodperc pihenés után felküzdöttem magam talpra, noha minden tagom reszketett és fájt a mászástól és végtelenül kimerült voltam. Zyro, hogy odabent nem tudta használni, de remélhetőleg most már menni fog a használata. Csodás! Akkor lássuk, lássuk!
- Hajrá pubi! – morogtam.
Végül csak visszahuppantam a földre és onnan vártam, hogy sikerül-e, amit akar, vagy pedig nem.

//Folytatás: Thor palotája//


#7 2010-04-16 09:22:45
Thorhalla
Végül mindenki felért azon a hegyes részen, amit meg kellett mászni. Mindenki kimerült és fáradt az út végére, mert igazán megterhelő volt számukra ez a mászás. Shywa-nak Victoria segített a mászásban, inkább csak tolta maga előtt a lányt, hogy az tudjon haladni, mert Leif Freyr-t cipelte, míg Freydis sérült volt és amiatt nem tudott volna a lánynak segíteni. Ahogyan a társaság felért láthatta, ha lenéztek, hogy senki sem követte őket odalentről, hanem hagyták őket megszökni. Idefent újra próbálkozott Zyro azzal, hogy teleportálja a társaságot és ezúttal, hogy már nem voltak a kastély falain belül, amit valószínűleg mágia védett tudta használni a pörölyt. Néhány pörgetés után villámok csaptak le az égből bele a társaság tagjaiba és ezek után mindenki Thor palotájának egyik belső kertjében találta magát.