Ben Wise

by **Shadow Wolf** Szomb. 14 Okt. 2017, 19:48

Név: Ben Wise
Egyéb nevei: Ben, Benny
Faj: Ember
Nem: Férfi
Jellem: Ember-barát, jószívű, tanult, értékeli a jó humort
Személyazonosság: Nyílt
Születési helye és idő: 2008, New York
Kor: 20
Család:
Anna Taylor (tanárnő)(halott)
Justin Wise (üzlet ember)(halott)
Foglalkozás: Programozó
Testmagassága: 180 cm
Testsúlya: 70 kg
Szeme színe: Világos barna
Haja színe: Szőkés barna
Bőre színe: Fehér
Különleges ismertetőjel: Szemüveg
Egészségi állapot/ betegségek: Az átlagosnál rosszabb látás.

Kép:

Életrajza:

A nevem Ben Wise, a barátaimnak csak Benny. Egy egyszerű egyetemista srác lennék, ha nem történt volna velem valami egészen különös dolog. Ennek a dolognak köszönhetően sokkal többre vagyok képes, mint az átlagemberek. Nos, most elmesélem a történetem.

A szüleimmel nagyon szerettük egymást, mindent megtettek értem és én is igyekeztem mindent megtenni nekik. A lakásunk a város közepén volt, nem messze a Central Parktól. Anyával és apával gyakran lejártunk oda játszani és sétálni. Egyszóval mesés gyerekkorom volt.
Aztán elkezdődött az iskola a szüleim elég komolyan vették a tanulást és magas elvárásaik voltak, de ezeknek próbáltam eleget tenni. Akármit is csinálták én sosem haragudtam rájuk, habár lehet, hogy ők mást mondanának. Végül is a kemény tanulásnak meg lett az eredménye, hiszen még nem rúgtak ki az egyetemről és, ha rajtam múlik akkor nem is fognak. Mindig kitűnő voltam, de ez inkább a szüleim érdeme. Ekkoriban még annyira nem érdekeltek a hírek, pedig ekkor igen csak érdekes történések voltak, mint például a SHIELD bukása és hasonlók. Egy nap egyedül mentem hazafele, mikor egy farkas rohant felém, de mikor hozzám ért nem lökött fel, hanem eltűnt. Azt gondoltam csak képzelődök, így nem is nagyon foglalkoztam a dologgal.

Néhány évvel később az AIM megtámadta az embereket. Sokan meghaltak, köztük osztálytársaim és tanáraim is. Ekkor a régi családi farmunkhoz menekültünk, ami egy nagy pusztaság közepén volt. A nagyszüleim gondozták, de ők már születésem előtt meghaltak. Addig anya tanított és próbálta elterelni a gondolataimat a kint történő dolgokról. Sokszor éjjszakákon át sírt, mert nem tudta, hogy meddig kell ott maradnunk, vagy, hogy egyeltalán túléljük-e. Egy idő után a tv nem a gyilkosságokat közvetítette, hanem a természeti csapásokat és a káoszt. Kissé fellélegeztünk, de nem tudtuk biztosan, hogy mittévők legyünk. Nem sokkal később, minden elektromos eszköz leállt, mert tönkre ment a generátor, és mivel nem mertünk a városba menni, így áram nélkül maradtunk. Apám a farmot gépekkel művelte, de így át kellett állnia kézi kapára, ami így sokkal kevesebb termést eredményezett. Mindeközben gyakran kopogtak be hozzánk menedéket kérő idegenek, de apám mindegyiket elküldte, hiszen nekünk is alig volt élelem. Némely ilyen eset elég durván végződött, de az ember ilyen helyzetben kifordul magából. Ráadásul egy világháború is kitört közben.

Sokáig teltek-múltak így a napok, míg végre újra rendbe jöttek a dolgok, és haza mehettünk. Vagyis haza mehettünk volna, ha még lett volna hova hazamenni. Szinte egész New York romokban hevert, köztük a házunk is. A hontalan embereket sátorokban szállásolták el és a szerencsésebbeket állami lakásokba költöztették, amiket folyamatosan építettek. Mivel apámnak voltak jó kapcsolatai, így mi egyből egy ilyen lakásba kerültünk. Az építkezések gyorsan haladtak, így hamar újra visszatérhettem az iskolába, ahol előnyben voltam, mert a többiek nem igazán tanultak a katasztrófa időszak alatt, de én igen. Egy ideig viszonylag nyugalom volt, majd ismét történt valami nagyszabású esemény. Nem is tartott sokáig ez a háború és létrejött a Szövetséges Államok. Ekkoriban kezdtek megjelenni furcsa dolgok számomra. Afféle furcsa látomásaim voltak, árnyakról és sötét füstfelhőről amiben egy vörös szempár figyelt.

Elkezdtem a Középiskolát. A tanulmányaimmal fel kellett hagynom egy időre, mert furcsa démoni lények támadták meg New Yorkot. Ilyen lények áldozatává vált apám. Éppen hazafelé tartottunk, amikor egy ilyen lény megtámadott bennünket. Apám feltartotta, s így mi elmenekülhettünk. Ezután minden nehezebb lett, anyám idegileg összeroppant és az idő is mintha lelassult volna. Próbáltunk valahogy eltengődni a lakásban, de a kevés állami támogatásból, nehéz volt. Talán egy év volt mire újból kimertünk lépni a lakásból. Nekem ez az idő legalább 100 évnek tűnt. Újból visszatért minden a régi kerékvágásba. Anyám is egyre boldogabbnak tűnt az idő haladtával. Azt gondoltam, hogy már minden rendben lesz. Na persze én naiv elhittem, hogy ennyire szenvedés után már csak jó jöhet. Most egy újabb szervezet támadta meg New Yorkot, de ezen már nem lepődtem meg. Már a gyilkosságok se érdekeltek.

Egy nap anyámat holtan találtam a konyha közepén. Öngyilkos lett. Nem volt elég apámat gyászolni, most már anyámat is sirathattam. Minden nap a temetőbe vittem virágot anyám és apám sírjára, semmibe véve az akkori támadásokat. Nos, hát, ennek meg is lett az eredménye, hiszen rám is támadott egy közülük. Gúnyolódott rajtam, az emberiségen és a szüleimen. Nagyon feldühített, de nem tudtam mit csinálhatnék. Az ellenség elindult felém, hogy megölhessen, de mielőtt megtehette volna. Egy fekete tüskeszerű valami átszúrta, de a legérdekesebb, hogy ez a dolog belőlem jött ki. Eléggé megijedtem ettől az egész dologtól és gyorsan hazaszaladtam, majd elkezdtem keresgélni ezzel a dologgal kapcsolatban. Találtam is egy bizonyos mutáns gimi. Kíváncsiságból egyeztettem az igazgatóval és odalátogattam. Nem csalódtam, tényleg valami különleges képességgel rendelkezek. Egy évig tanultam ott. Remek év volt, megtanultam alap szinten irányítani az erőmet. Szabadidőmben gyakran gyakoroltam és gyakorlom a képességeim használatát a programozás mellett. Elkezdett jobban érdekelni a számítástechnika, a programozás és a hackelés. Az egy év letelte után egy ilyen szakirányú egyetemre mentem tovább tanulni. Az egyetem sikeres elvégzése után pedig programozóként dolgoztam tovább.

Gyakran fogok el egyszerű rablókat és gyilkosokat, de egy hang a fejemben mindig a gyilkolás fele vinne. Nem tudom, hogy vajon meddig tudok ellenállni a csábításnak. Mindezek ellenére szeretek elvállalni megbízásokat, ha azzal az jót tehetek másoknak, na és persze magamnak.

Képességei: Nincs

Szakértelmei: Informatikus, programozó, hacker

Privát előtörténet véleményezést kérsz: Igen

by **Thorhalla** Szomb. 14 Okt. 2017, 20:32

Elfogadva.

Ben Wise

Ben Wise

Re: Ben Wise