Mal Noir szobája

Kaland: Délutáni tea
Résztvevő: Mal Noir

Mal halk lépéseket hallhatott a folyosóról, amik megálltak a szobája előtt. Pár pillanatig kivárt, akárki is volt, aztán néhány halk koppanás hallatszódott az ajtón keresztül, ahogy valaki finoman kopogtatott. Akárki is volt, megint várt türelmesen, hogy a lány szól valamit, vagy sem. Ha kiszólt, hogy szabad, akkor a hangok alapján óvatosan kinyitották az ajtót, és valaki besétált a szobába, majd becsukta maga mögött azt.
- Szia. - hallott egy hangot, amit felismerhetett már óráról, az egyik korabeli osztálytársa volt, egy vidám kislány, aki mindig kedves volt vele, és a többiekkel is. Alapvetően csendes volt, és inkább csak akkor szólalt meg, ha valaki hozzá szólt, ezért is tűnhetett furcsának, hogy most felkereste Malt a szobájában.
- Mond csak, nincs kedved játszani kicsit? - kérdezte halkan, és halk neszelést is hallani lehetett, mintha valami selymes anyagot babrálnának, illetve olyan hangot is hallani lehetett, mintha valaki a földön sikálna valamit, valószínűleg a cipője hegyével tette mindezt a lány zavarában.

Éppen pakolásztam a szobámba, azaz a ruhákat, ami adtak ide-oda, de elpakoltam és  nagy rend lett megint és még mindig. Nem értettem soha magamat te tisztaság és rend legyen ahol lakom. Mikor végeztem leültem pont, akkor hallok egy halk kopogást, éppen mondanám, hogy szabad mikor kinyitotta az ajtót és besétált aztán az ajtócsukódást is. Majd megszólal a lány.
-Szia, miért ne?-mondom halkan és figyelmesen hallgatom, mit csinál. Feltehetően a ruháját és a cipőét babrálta.
Elgondolkoztam, hogy mit is akarhat itt, hiszen furcsa, de nem szokott csak úgy beszélni. Bár én, sem de azért kíváncsiságom erősebb, mint a zárkózottságom.
-Mit játszunk?-Még mindig az ágyam szélén ülve figyelem a lányt mikor-Ne légy zavarba már-förmedtem rá nem direkt, csak amit csinált idegesített nagyon, hiába nem látom, de hallom nagyon

Kaland: Délutáni tea
Résztvevő: Mal Noir

Mal beleegyezett, de a lány csak nem hagyott fel azzal, hogy zavartan motoszkáljon, egészen addig, amíg a vak kislány rá nem förmedt, ekkor egy halk nyikkanást hallatott, és ijedten ugrott egyet, nagyon meglephette a hirtelen felcsattanás, de hamar megnyugodott, tényleg csak váratlanul érte a dolog. 
- Nem tudom, hogy te mivel szoktál, én igazából babázni szeretek nagyon, meg tévét nézni, de azt mondják, hogy te nem látod ezeket. - beszéd közben egyre halkul a hangja, Mal talán kitalálja, hogy nagyon érdekli a lányt a téma, de nem mer rákérdezni. Biztos a felnőttek szóltak rá, hogy ne tegye.
- És zenét, zenét is szeretek hallgatni! - mondja gyorsan, ezt kicsit határozottabban, és matatni kezd, majd hirtelen abbahagyja.
- Van is a telefonomon zene, meg internet, ha gondolod hallgathatunk valamit majd. Te szoktál zenét hallgatni? Nekem a mamám mindig azt mondta, hogy a zene nagyon jó dolog, és csak a rossz emberek nem szeretik a zenét. Te nem tűnsz rossz embernek, úgyhogy biztos szereted. Egyébként a mamám énekes, nagyon szép hangja van. Egyszer majd megmutatom.

Még folytatta egy darabig a motoszkálást mikor abbahagyta azonnal szóra nyitotta a száját.
-Mivel vak vagyok, így inkább csendesen hallgatok.-Felé nézek azaz csak a falat bámultam, hiszen nem tudtam merre is van igazán. Gyűrögettem a ruhámat, ami egy egyszerű kis rózsaszínű póló és egy fekete szoknya, ezt a darabot valamiért imádtam.- Meg általában rendet szoktam rakni a szobámba mint az előbb is. Zenét hallgathatunk.- Babáim nem voltak soha, még Robert apu sem vett olyanokat nekem inkább olvasott nekem, gondoltam vissza egy csöppet a régi időkre, ami miatt kicsit elszontyolodtam, de utána ismét felvettem a kedves kis báj vigyoromat.-Megmutatod… az irreális kissé …-elnevettem magam lehet nem is érti miről beszélek.-  Hogy mondjam neked el hogy mit érzek… ja tudom mint a szembekötősdi csak én mindig így látok amikor nem…-elhallgattam inkább csendbe vártam  a választ

Kaland: Délutáni tea
Résztvevő: Mal Noir

Mal úgy hallja, mintha a lány egyik lábáról a másikra lépkedne, miközben hallgatja a válaszát, de a rendrakásos résznél teljesen megáll, de amikor rábólint a zenehallgatásra, akkor már újra mozogni kezd. Amíg Mal a kérdést fogalmazza meg, addig mintha közeledne felé, aztán érezheti, hogy kicsit mozdul az ágy, amikor leül mellé a lány.
- Én nem szeretem a szembekötősdit, nagyon félek a sötétben. - mondja halkan, aztán egy kicsit elhallgat, és végül határozottabban folytatja.
- Nagyon nehéz lehet neked, de végül is, még nem esett bajod, és most is fényes van, nem? Meg aztán itt biztonságos... Hallottam, hogy láthatsz mások szemével, és megengedem neked, de csak ha megígéred, hogy nem hagysz itt, és hogy nem fogsz takarítani! - beszéd közben végig motoszkálást, matatást lehet hallani, nagyon úgy tűnik, hogy nehezére esik ez a felajánlás.
- És utána megmutatom a kedvenc zenéimet, és te is választhatsz majd kedvencet, és majd játszhatunk valami mást is utána, amit te szeretnél. Egyébként Bella vagyok, nem tudom tudod-e, de majd ha látni fogsz, akkor úgyis felismersz.

Kaland: Délutáni tea
Résztvevő: Mal Noir

Mal szavaira a lány csak hallgatott egy kicsit, és ahogy odahozta a csészét elvette, még mindig szótlanul. Aztán szinte ugyan azzal a mozdulattal ahogy elvette mintha hajolt volna, erre az ágyra érkező nyomásváltozás és a hangok is engedtek következtetni - aztán a csésze hangja, ahol a földre teszik. Bella ahogy megvolt ezzel felpattant az ágyról, és dacos hangon szólalt meg, szinte felcsattanva.
- Én igen is bátor vagyok, és nem félek! Gyere! - parancsolta, és mielőtt még Mal ellenkezhetett volna megfogta a kezét, határozottan, és magával húzta az ágyról, egészen a tükör elé.
- Tessék, így látni fogsz mindkettőnket. És most nyugodtan csináld. - teszi hozzá, és hagyja, hogy Mal elvegye a látását. Ha a lány így tesz, akkor tényleg azt látja, hogy mindketten a tükör előtt állnak, és Bella kissé tanácstalan arccal, valamennyire félve, de mégis elszántan néz maga elé, összeszorítva az ajkait. Kicsit remeg is, látszólag nagyon kényelmetlen ez a helyzet a számára, de elég határozott, és végig is akarja csinálni.

Kaland: Délutáni tea
Résztvevő: Mal Noir

Ahogy nézik magukat a tükörben, Bella kissé megnyugszik, félt, hogy meg fog vakulni amikor Mal a képességét fogja használni. Most, hogy megnyugodott az arca is kisimul, sokkal határozottabb, és barátságosabb is, mint az előbb. Leül Mal mellé, és elővarázsol egy kis fésűt az egyik zsebéből.
- Anya mindig azt mondta, hogy legyen nálam egy fésű, hogy szép legyen a hajam. - Mondja mindent tudó, bölcs hangon, és amennyiben Mal hagyja, úgy fésülni kezdi a haját.
- Egyébként tudom, hogy szép vagyok, anya is mindig mondta. De te is szép vagy, pedig nem tudom, hogy hogyan. Nem látod magad, nem tudod, hogy milyen ruha van rajta, de mégis szép tudsz maradni. Nekem nagyon fontos a tükör, és hogy tudjam, hogy mi van rajtam. Nem vennék fel olyan ruhát, amit nem látok. És a hajamat is mindig látnom kell, hogy milyen. - teszi hozzá, miközben nyugodtan fésüli a lány haját, vagy ha az nem engedte, akkor a sajátját a tükör előtt. Utóbbi esetben önmagát nézi a tükörben, előbbiben pedig a lány haját figyeli, ahogy végigsimít rajta a fésűvel, és egyre inkább egy gyönyörű vízfolyásra kezd hasonlítani a lány haja.
- Ha megvagyok a fésüléssel, akkor kezdhetünk játszani.

//A korábbiakkal ellentétben Raten mégsem folytatja a kalandot, keress egy másik mesélőt, vagy egy másik játékot.//