Fedélzet

A hajó legfelső nyitott szintje ahol mindig lehet napozni és levegőzni.

A régi topic

#1 2009-08-20 19:00:15
Morsus
Fedélzet
A hajó legfelső nyitott szintje ahol mindig lehet napozni és levegőzni.


#2 2009-08-20 19:36:50
Walter
Az álcám eddig tökéletes. Feljutottam a hajóra, a hamis papírok és álruha bejöttek. Alfred Worksbechter álnéven léptem be a hajó pincérei közé…

Helyes, Walter, helyes. Most pedig nyisd ki a szemed… Gyanús elemeket és egyéneket keresünk. Isten vezesse a lépteid.

Hogyne…

- Jó napot, hölgyeim és uraim! Pezsgőt?

Egy nagy tálcán pezsgőt kínálva járkálok az utasok között, hátha megtudok valamit…


#3 2009-08-20 20:50:15
Thorhalla
//Előzmény: Brooklyn-i kikötőtérség//

Hamarosan végre felmehettünk a hajóra, nem hittem volna, hogy ekkora hatalmas ünnepséggel, és hasonlóval fog megnyílni és elindulni ez az egész. Lassan kezdtem magam úgy érezni, mintha valamelyik sajtótájékoztatómon vagy valamelyik szüleim által tartott fogadáson lettem volna. Pihenni szerettem volna most és mindent rendbe hozni teljesen Jonnal, amire ez az út teljesen tökéletesnek tűnt, nem pedig rivaldafényben sétálni. Már a lépcsőn megkaptuk felfele a papírok átnézése után a kulcsot a szobához. Reméltem, hogy Jon munkatársa nem akar majd egész álló nap a nyakunkban loholni, hanem megtartja a kellő távolságot és hagy minket nyugodtan. A sok embernek nem örültem, egyszerűen viszolyogtam a közelükbe menni. Nyeltem egy nagyot és megszorítottam a párom kezét. Végül lassan felértük, pincérek osztogattak pezsgőt, igen, teljesen mintha fogadáson lennénk, tökéletesen tudtam azt is, hogy Thorhalla az, aki miatt nem érzem egyszerűen jól magam itt az emberek között. Olyan szinten viszolygott tőlük, hogy az már rám is kihatással volt. Igaz már elég régóta nem hagytam érvényesülni, én nem bántam, de mi lesz, ha egyszer rá kényszerülök, vagyis arra, hogy ő kerüljön előtérbe. Egyelőre nem gondolkodom ezen, végül is ez csak egy hajókirándulás, mi történhet ezen? Igaz teljesen ugyanezt gondoltam a polgármester ellen ment merényletkor is, és… igyekszem nem falra festeni az ördögöt, főleg, hogy az előző ügyből ilyen szerencsésen verekedtük ki magunkat, és Jon-t sem fedték meg a főnökei, sőt még a feje is rendben van. Egyelőre nem indultam még lefele szobák felé, hanem igyekeztem egy olyan helyet keresni fenn a fedélzeten, ahol kevesebb az ember, majd ha mindenki elindult lefelé utána kell majd csak lemenni, ha már nincs olyan nagy tömeg.
- Örülök, hogy itt lehetek veled, az idejét nem tudom, hogy mikor voltunk valahol nyaralni is rendes körülmények között – mosolyogtam. – Vagyis úgy, hogy nem zavartak meg a főnökeid közben. Remélem most nem lesz ilyen.

– Én is nagyon remélem – nevetett fel a férfi. – Főleg, mert még mindig a betegszabadságomat töltöm. Lassan elindulhatnánk lefele, nem?
Körbenézett a vendégeken, nagy tömeg, hatalmas felfordulás az egész hajóút indulása kapcsán. Reménykedett benne, hogy Ms. Shadow nincs itt a közelben, vagyis valahol elszórakozik a tömegben és játssza azt, amit múltkor a Time Square-n, hogy riporterkedik, addig is nem kerül bajba és tesz tönkre mindent. Egyelőre még azzal sem keresték meg, hogy takarítson a nő után, amit az művelt. Noha jó eséllyel úgysem ő volt, hanem az a valaki, aki a fejükbe mászott, de ezt hogyan magyarázza meg az embereknek? Minden bizonnyal mindenki őrülteknek titulálta volna őket és abból nehezebb kimagyarázni magukat. Elnézett a tengerre, amikor a hajó korlátjához értek. A kulcsot, amit még korábban ő maga vett el most tette zsebre, majd ha lemennek, csak akkor fogja elővenni. Néhány másodpercre Miller visszafordult az utasok és a személyzet felé, hogy odahívjon egy pincért magukhoz, valami harapnivalóért, vagy pohár italért, de végül mégsem tette meg. Inkább megigazította a csomagjaikat, hogy ne legyenek útban és átölelte Stephanie-t. Mindent elrendeztek odakinn, hogy néhány napot nyugodtan tölthessenek együtt, a néhány nappal korábban történt események jól alakultak legalább is a kapcsolatukat nézve, hiszen ismét olyanok voltak, mint régen, még az egész elején, évekkel ezelőtt. Kinézett a tengerre és már csak meg kellett várniuk, hogy végre elinduljanak.


#4 2009-08-20 20:52:43
Max Evans
Miután a kabinomban minden a helyére tettem úgy éreztem itt az ideje kinézni a fedélzetre, de már a kabinból kilépve tapasztaltam, hogy van egy kis szél szóval a fejembe csaptam egy laza sapit, hogy számomra komfortosabban folytassam utam és így ismét elindulhattam a fedélzetre kicsit levegőzni.
http://www.tele7.fr/var/t7j/storage/images/diaporama/galerie-photos-de-skins/chris/3643887-1-fre-FR/chris_image_diaporama_portrait.jpg
A felsőm nem egy mai darab, sok emlékem fűződik hozzá, így ezek emlékképekkel a fejemben vándoroltam a fedélzetre, ahol csodás látvány fogadott. Gyönyörű kilátás az oceánra és persze sok szép barnuló nő. Én is gyorsan lehuppantam egy napozó ágyra, ledobtam magam mellé a trikóm, napszemüveg fel, majd hátra dőltem kezeimmel a tarkómon.


#5 2009-08-21 01:01:48
Shadow
Az ügynök szavaira csupán vállat vonok. Figyelni fognak, meg a szokásos nem beszélhetünk róla dolog. Egy kártyát kapunk, amin a cég neve van. Nem nagyon érdekel, hiszen van helyem, ahol most szolgálok, meg ha úgy is fent másképp döntenek, akkor meg úgy se lesz beleszólásom a dolgokba, azaz teljesen mindegy. Most míg lehet, addig lelépek akkor. Bár ez is csak illúzió, hiszen folyamatosan nyomonköveti valaki a mozgásomat. Miller csaja közelében maradok, s hamarosan feltűnik a főnök is valami jegyekkel. Rápillantok a jegyre, majd Millerre, s csak bólintottam, hogy megértettem, hogy hol és mikor fogunk találkozni.
Egy kicsit levegőztem addig, s gondolkoztam a dolgon. Nagyon cuccom nem volt amit vigyek, csak a személyes cuccaim. Fegyver szerzésén gondolkoztam még, főleg az előző eset után, de végül nem szereztem, hanem csak úgy egyszerűen emberi formában mentem el a megadott helyre egy kicsit korábban, mint a megbeszélt időpont. Ezután nem volt más dolgom, mint megvátni, amíg odaér a főnök és a párja, majd együtt felmenni a hajóra. Amint felértünk elszakadtam a pártól, s szétnéztem kicsit a fedélzeten. A sajtó kártyám meg volt, de azt el is raktam. Egyenlőre csak simán pihenni fogok, aztán majd kiderül, hogy mi is lesz belőle. Bár mi történhet egy hajó úton? Semmi. Max annyi, hogy Millertől kapok egy szentbeszédet, hogy lehetőleg kicsit se legyen kellemes ez a hirtelen jött ajándék.
~ Bár ha nagyon pattog, akkor senki se vonhat azért felelősségre, mert Miller rosszul lett és a vízbe zuhant... szerencsétlen baleset lenne semmi több. ~ Gondolkozok el egy kicsit magamban, miközben a hajó korlátjának támaszkodok.


#6 2009-08-21 08:33:27
Tyler
A táskáját a vállára vetve sétálgat a fedélzeten. A nagy csinnadratta amivel a hajó elindul nem igazán érdekli, sőt unja is egy kicsit. Szerencsére nem húzódik sokáig és már úton is vannak.
Útban a korlát felé menet kikerüli az egyik, pezsgőt kínálgató pincért, majd a korlátra könyököl és a távolodó kikötőt bámulja. A szoba kulcsát a zsebébe rejti, a táskáját pedig a lábához rakja. Megunta cipelni.

-Végre egy kis pihenés.-

Jegyzi meg félhangosan, csak úgy magának. Alább hagy az óvatossága, és felenged egy kicsit. Végül is itt senki nem tudja hogy mutáns, és az erejét sem kell használnia. Nincs mitől tartania. Ezúttal nem fog semmibe belekeveredni.


#7 2009-08-22 15:49:26
Morsus
A pincérek pezsgőt és gyerek pezsgőt szolgálnak fel és pár asztalnál vannak apró szendvicsek, amik éhség oltására nem elegek, de meghozzák a vágyat egy jó vacsorára. Bent lehet kérni más italokat és kész szendvicseket. A hajtótól nagyobb tömeg búcsúzik el, ami rokonok és barátok hada. Sokan integetnek, de ahogy a hajó pár perc után egyre inkább elhagyja a látóhatárt más csak páran integetnek a kikötőnek, pedig már rég nem látják azt, akitől szeretnének elköszönni. Kezdetét veszi a hajóút.


#8 2009-08-22 21:04:40
Thorhalla
A tenger felé néztem, majd pedig vissza a kikötőbe, amikor elindultunk. Szorosan Jon-hoz bújtam és így élveztem a távolodó part látványát. Nem igazán volt arra mit nézni, hiszen senki sem jött ki velünk erre a helyre, ha Ms. Shadow-t nem számoljuk, akkor összesen ketten voltunk csak. Jobban belegondolva, a kiadóm nem volt túlságosan lelkes amiatt, hogy így hirtelen szabadságra ment. Belegondoltak azok a rabszolgahajcsárok, hogy ő mit dolgozok egy-egy könyven és kis híján igazságtalanul tartóztattak le? Nem hiszem, hogy megtették, pedig így volt, igazán kijárt nekem ez a kis pihenés. Még mindig a távolodó partot néztem, mintha csak a Gyűrűk Ura könyvben a halhatatlan elfek nézték volna a távolodó partot. Megráztam a fejemet, nem kellett volna ilyesmin gondolkodnom megint, mert akkor az lenne a vége, hogy az egész hajóutat végigírom, mert ihletem támadt, azt pedig nem akartam. Egyelőre se szomjas, sem pedig éhes nem voltam, csak egy kissé fáradt talán, de még mindig nem akartam lemenni, hiszen olyan kellemesen fújdogált a szél idefenn, hogy vétek lett volna lemenni. Így egyelőre jobb dolog híján maradunk fenn, hátha lesz valami ünnepélyes megnyugtató, vagy hasonló valami, hiszen amekkora fesztivált csaptak ennek az egésznek odalenn biztosan kellett ilyesmit is kapnunk.

Shadow félelmei nem bizonyultak igaznak, mert Miller maga is örült, hogy végre nem kellett babusgatnia a nőt és, hogy az szinte azonnal felszívódott, amint megérkeztek. Jelen pillanatban nem volt a főnöke, ugyanis nem, mint FBI ügynök volt jelen a hajón, hanem, mint egyszerű civil, aki nyaralni akart. Egyelőre még mindig a korlátot támasztotta, addig nem akart Stephanie nélkül leindulni, így inkább még maradt ő is fenn és a lányt figyelte, ahogyan a távolt fürkészte, mennyire békésnek és nyugodtnak tűnt ebben a percben minden, csak nem akarta elszólni az egészet. Ő maga is ugyanezt mondta a korábbi eseményekre a TS-en, és látta, hogy mi lett belőle. A fejéhez nyúlt, még mindig fájt kissé a seb igazából. De most igyekezetett nem ezzel foglalkozni, bár az is eszébe jutott, hogy elfogták-e azokat, akik menekültek? Mert azzal, hogy megtették beismerték, hogy bűnösök voltak, vagy korábban követtek már el valamit. Lehajolt a lányhoz és megpuszilta a feje tetejét.
- Nem vagy éhes vagy, szomjas? – kérdezte.
– Nem – mosolyogtam fel. – Ne akarj ilyen gyorsan bemenni, még maradjunk egy kicsit, amíg a tömeg feloszlik. Nem sietünk sehova, minden megvár ezen a helyen. Nincs hova bújni.
– Rendben, akkor még maradunk idefenn egy kicsit – adta meg magát végül a férfi.


#9 2009-08-22 23:58:08
Sam
Kissé késve a tömeg feloszlása közben lépek ki a fedélzetre. Már kevesebben voltak kint, mint az elején, mikor a part még látható volt, nekem nem volt kitől búcsúzkodni, ezért nem siettem. Amint kiléptem félrehúzódtam egy kis üres részre, ahol szinte senki sem állt, ennek az oka az lehet, hogy ez egy kicsit hűvösebb rész, amit nem süt közvetlenül a nap, nekem ez a kis zug pont megfelelő. Bár lehet, hogy feltűnést keltek ezzel az egyedül álldogálással... De mindegy is hisz mi történhet itt. Néhány perc múlva kilépek a napos részre, és elindulok az asztalok és a pincérek felé. Bár ezek az emberi ételek és italok nem csillapítják éhségem, nem árthat ha megkóstolom, ha jobban belegondolok már lassan egy évtizede vettem magamhoz utoljára efféle táplálékokat. Igaz, hogy a véren kívül semmi sem táplál, de az ízük kellemes és ezért megéri a fáradságot. Néhány szendvics és néhány pohár pezsgő elfogyasztása után lassan gondolkozni kezdek, mit fogok csinálni itt a halandók közt ennyi ideig. Egy biztos éjjelenként ide biztosan kinézek...


#10 2009-08-23 01:27:22
Max Evans
Egy darabig élvezem a napsütést,de eszembe jut, hogy nem kentem be magam naptejjel és még a végén úgy leégek, hogy nem tudok utána mozdulni. Hát azt nem szeretem, ezért visszakapom a felsőm és kicsit körülnézek a fedélzeten. Iszok egy kis pezsgőt, nem tudom milyen volt nem vagyok nagy szakértő, csak a pincérek kínálgatják itt. De úgy döntök inkább egy koktélt innék, így lehuppanok a bárhoz. Nem vagyok ott egyedül, kell is egy kicsit várnom míg a mixer rám fordítja figyelmét, előbb a gyönyörű bikinis hölgyek kívánságát teljesíti, majd én is meg rendelhetem a Long Island Ice Tea-m amit hamar elkészít, sok tequilával ahogy kértem.
http://www.loftlounge.co.za/cocktails/long-island-ice-tea/long-island-iced-tea.jpg
Miután megkaptam gyorsan lehörpintem a koktél felét, de utána csak óvatosan kortyolgatom, miközben a szemem legeltetem. Mikor üres lett a pohár azt egy asztalra tettem sok másik felé és kisétáltam a hajó végébe, hogy azt csodálhassam hogyan töri a hullámokat az óriási óceánjáró.


#11 2009-08-23 13:52:22
Walter

Végre indulunk. Walter, láttál már valami gyanúsat?

…

Walter…?

Ughh…

Neked meg mi bajod?

Rorschach… Eddig én még… soha nem voltam… hajón. Azt hiszem… Azt hiszem…

Jaj, ne. Ugye nem?

De… Szerintem én… tengeribeteg vagyok…

- BLOOÁÁRRRRR!!!

Ez csodálatos. Legalább a tengerbe sikerült céloznod. Szedd már össze magad!!!

Uhhh…


#12 2009-08-23 13:56:53
Tyler
A látvány ahogy távolodnak a partól csak a mélabú és a szomorúság felé lökdösi. A vidáman integetők között egy sincs aki egy kicsit is várná hogy visszatérjen az útról. Energikusan meg rázza a fejét, kisöpörve az elő törő érzéseit. Piheni jött ide nem pedig keseregni. Felkapja a táskáját és elindul. Tesz egy rövid sétát a fedélzeten.
Útközben felhörpint vagy két pohár pezsgőt, és egy rakat apró szendvicset. Amiktől csak még éhesebb lesz.
Úgy dönt megkeresi a kabinját és kicsit rendbe szedi magát vacsora előtt. Esetleg szundít is egy kicsit.
Útközben egy párocskát figyel akik a korlátnál állnak. Ismerősnek tűnik a nő mintha látta már volna valahol.
Biztos eszébe jutna ha jobban megerőltetné magát, de egyáltalán nem akar olyasmikkel foglalkozni amikből később valamiféle balhé keveredne. Csak elmegy mellettük. Jobb lesz ha keres valami pincért vagy valakit aki megmondja merre van a kabinja. Különben kóborolhat itt ítélet napig is.


#13 2009-08-24 10:24:02
Taikuri
Nagy nehezen végül felszállok erre az istenverte hajóra és a megfelelő kabinba vonszolom a csomagjaimat. Nem igazán törődöm, a többi emberrel némán ballagok egyenesen a folyosón. Közben próbálom lezárni az elmémet semmi kedvem hozzá, hogy hajón lévő rengeteg ember gondolatai mind a fejembe áramoljanak. A hajó lassan elindul, az emberek éljeneznek, integetnek vagy éppen vad üdvrivalgásba törnek ki. Talán csak én lennék az, akit hidegen hagy ez az egész? Hiszen csak éppen hogy elindultunk nincsen ebbe semmi különleges. Na, mindegy itt vagyok, a kabin előtt most lepihenek, egy kicsit nagyon fáj, a fejem majd utána lepihenek. Gondolkodok magamban majd kipakolás nélkül eldőlök a hajó egyik legdrágább lakosztályának kanapéján. A szoba ajtaját azért kulcsra zártam biztos, ami biztos apa is megmondta soha semmit sem lehet tudni.

/Elnézést hosszért hamarosan utazom el megint és nem tudom mikor tudok írni./


#14 2009-08-24 17:32:03
Shadow
A hajó megindul, s figyelem az integetőket, miközben nagyot sóhajtok. Az égre emelem a tekintetemet, s furcsa érzés kerülget. Valahogy nem érzem magam túlzottan itt biztonságban, hiszen, ha annyira el akarnak távolítani az útból, akkor itt a kiváló vissza nem térő alkalom, hogy balesetnek álcázva, egyszerűen megszabaduljanak tőlem. Ráadásul bárki lehet gyanús, s bárki lehet az akit küldtek erre... Lehet mindez egy nagyon szépen megcsinált csapda, vagy csak én vagyok túl paranoiás most? Lehetséges. Csak nagyon furcsállom, hogy azok után, ami nem is túl rég történt, csak úgy elmehettünk. Ráadásul, vajon mivel is foglalkozhat eme Shield nevű szervezet? Nagyon nem tetszik az egész nekem. Az a része meg főleg, hogy ahány kormány öleb szervezet tagjába botlok mind ismernek, de én senkit se. Gondolat menetem annyival megszakítom, hogy elveszek egy pezsgőt és a távolodó partot figyelem, miközben a szél játszik a hosszú hajammal. Végig nézek a tömegen, miközben belekortyolok az italba, de nem igazán keresek ismerős személyeket, csak úgy megszokásból pásztázom végig a körülöttem lévőket. A korlátnak támaszkodok miközben iszogatok, s merengek. Fegyvert nem szereztem, mert remélem, hogy most nem lesz rá szükségem, de kitudja. Nincs rá semmi biztosíték, hogy békés lesz eme út. Legalábbis abból kiindulva, hogy Sakurával is csak kiugrottunk egy kicsit kikapcsolódni, s mekkora balhé lett ott is. Sóhajtok egyet újra, majd kiiszom az italom maradékát, s az egyik pincér tálcájára rakom az üres poharat, majd megindulok keresni egy utat, ami a szálláshelyemre visz.


#15 2009-08-25 14:53:02
Morsus
Délután

Jó pár pincér meglepődik, hogy az egyikük tengeri beteg így lekísérik a hajóba mielőtt nagyobb jelenet lenne belőle. A hajón bármerre lehet menni sok vendég elmegy kipakolni a táskáit, vagy csak felvenni egy fürdőruhást, hogy lubickoljon egyet.
- üdvözlöm önöket a Grey Foxon! - szólal meg a hangosbemondó - Reméljük élvezni fogják az útjukat és mindennel meglesznek elégedve. Én leszek az önök kapitánya a hajóúton, a nevem James W. Shatner. Kellemes utat kívánok és mindenkit szeretettel várok a vacsoránál egy kellemes társalgásra.

/Szabad körök jönnek annyiszor írhatnak a játékosok ahányszor szeretnének, kicsit ismerkedjetek össze a szobatársaitokkal /


#16 2009-08-25 23:13:52
Thorhalla
Feltűnt, hogy valaki rosszul lett a tömegben, egy picit meglepődtem azon, hogy egy pincér volt az, kérdőn pillantottam arrafelé, de gyorsan lekísérték a társai, így nem nagyon törődtem vele tovább. Nem sokkal később a hangosbemondó is megszólalt, és üdvölt minket, mostanra lassan kezdett a tömeg is kisebb lenni, így ez az idő lett volna annak jó, hogy lefele induljunk vissza a szobánkba. Kicsit aggódtam amiatt, hogy mikor fog feltűnni Jon-nak, hogy nem úgy viszonyulok az emberekhez, mint korábban, de gyorsan elhessegettem ezt a gondolatot, nem fogok ezzel foglalkozni. Megpróbálok nem erre gondolni és felszabadult lenni, mintha Thorhalla nem is létezne és szabad lennék, mint a szél. Mintha még mindig olyan lennék, mint régen voltam. De erre sajnos vajmi kevés esélyem volt, így inkább próbálok az élet apró örömeinek örülni, minthogy újra együtt vagyunk és itt vagyok egy kellemes nyaraláson. Ahol remélhetőleg minden a legnagyobb rendben lesz, sőt már egy vacsorára is hivatalosak vagyunk.
- Akkor most már lemehetünk – mosolyogtam Jon-ra.

Mosolyogva csóválta meg a fejét, majd pedig lassanként minden csomagot felvett a kezébe és végül a lánnyal az oldalán megindult lefelé a szobájuk felé. Az alak neki is feltűnt, aki rosszul lett és pincér volt. Furcsa, hogy egy ilyen helyen az egyik pincér rosszul lesz főleg úgy, hogy csak most indult el a hajó. A gyomra jól bírta szerencsére, ez semmiség volt a vadászgépekhez és azoknak a teszteléséhez. Jó lesz majd egy kicsit ledőlni a szobában is, hiszen a feje fájt, és majd át kell kötnie a sebet is, vagyis friss ragtapaszt tenni rá. Még így is, hogy később indultak, amikor már nem volt akkora tömeg is kerülgetni kellett az embereket mire végre leértek a megadott szobába, ahova a kulcsuk szólt.

//Folytatás: Stephanie és Jonathan szobája//


#17 2009-08-26 10:28:21
Peter Castle
Grey Fox...életemben nem hallottam még ezt a nevet, de mondhatom hajónévnek jó. Ismerős arcokat nem igazán látok, de ,hogy vagyunk itt néhányan az azért biztos. Gyorsan kérek a pincértől valami koktélt aztán mindent lepakolok a lakosztályomba. Valamiért én is integetni kezdek a parti tömegnek bár nem ismerem őket, de hadd higgyék azt a fedélzeten, hogy nem vagyok magányos ember. De jajj már nem is látom őket és a csomagjaimat is ki kell pakolásznom. A szobámat egy ismeretlennel kellett megosztanom hát vele kezdek el beszélgetni...már nyújtogatom is a kezemet:

Folytatás:Roy és Castle szobája....


#18 2009-08-31 18:52:29
Morsus
Este

A rádióban felszól egy kellemes csilingelő hang.
- Eljött a vacsora idő, aki szeretne a együtt étkezni a kapitánysággal azokat kérjük fáradjanak a bálteremben ahol pompás fogások és kellemes zene fogja önöket várni.


#19 2009-09-11 23:20:39
Shadow
//előzmény: Bálterem és étkező//

Hallgatom azt amit a fiú mond, s figyelem ahogy összeszedi a cuccait, majd megindulunk kifelé. Lassan lépkedek, hiszen nem sietünk sehova, s sokan alszanak is már, azaz csak nem zavarnak minket sokan. Amint elérem az egyik korlátot, akkor neki dőlök, s onnét nézek Antonyra kedvesen mosolyogva. Pár pillanattal később, már kérdően pillantok rá, miközben hosszú fekete hajamat kibontom, s hagyom, hogy a had lengedezzen a szélben.
- Ott voltál te is a polgármester beszédénél – mondom nyugodt hangon. - láttál is akkor, ahogy én is téged. - lehajtom a fejem, s lehunyom a szemeimet, de arcomon mosoly ül. - Érdekes egy nap volt. - teszem hozzá csendesen, majd ahogy szemeim lassan kinyitom a fiú szemébe nézek. - De előbb, mond, hogy mit szeretnél mondani, hallgatlak. - kedves, s nyugodt a hangom, de valahogy érzem, hogy nem csak eme alakban látott akkor, bár akaratom ellenére történt az alakváltás, s ha szerencsém van, akkor csak farkasként látott, s máshogy nem. Ha mégis, akkor jól tudom, hogy el kell varrnom a szálakat, csak azt nem tudom, hogy itt hogyan szokás. Valahogy úgy érzem, hogy azaz egyszerű papíros módszer nem sokat ér, mert nincs semmi visszatartó erő olyanoknál, akiket nem köt más a céghez, vagy más hasonló cégekhez. A régi szabályok szerint el kéne tennem az élők sorából, ha túl közel kerülne hozzám, de most kitudja. Annyi biztos, hogy meg kell tudnom, hogy mennyit tud, aztán majd Millerrel beszélni négyszemközt. Aztán meg persze Sakura fejével is beszélhetek, hogy mégis mi volt az a jelenet, de ezzel ráérek még foglalkozni, csak szépen haladjunk sorba. Előbb Antonyval beszélgetek, aztán majd kiderül, hogy mi is lesz utána. Lehet egy alvás is lesz közben, lehet, hogy nem.
Arcomon ott a kedves mosoly, s kíváncsian várom, hogy mit is fog mondani a fiú.


#20 2009-09-13 17:29:54
Taikuri
Néma csöndben követem a lányt egyenesen a fedélzetig. Bár jelenleg mankóval járok még is gyorsabban haladok, mint ő jelentősen vissza kell fogni a tempómból mivel nem, akarok elszakadni tőle. A fedélzetre vezető rövid út után egyből érzem, hogy újra ura vagyok önmagamnak, amikor pedig egy nagyot szippantok a levegőből immár az erőm felett is visszanyertem a tökéletes kontrolt. Végre újra egyedül vagyok a fejemben és nem kell akaratomon kívül más gondolatait, érzelmét, tudatát beengednem oda, ahogyan én sem alázom meg őket azzal, hogy hívatlanul vájkálok legféltettebb titkaik között. Figyelmesen hallgatom partnerem minden egyes szavát, azonban amikor ki oldja hosszú fekete haját és fújni kezdi, azt a szél szinte teljesen megbabonázva érzem magam. Talán ezt érezte Hephaistos a sánta kovács isten, amikor a szépséges Afroditére tekintett. A különbség közöttünk annak ellenére is hatalmas, hogy Shadow alapvető formája szinte bizonyosan nem ez. Mindennek ellenére, amit tudok róla, és amit fejében láttam fenntartom azt az állítást hogy ő az egyik legcsodálatosabb lény akivel valaha találkoztam. Gyorsan megörökítem, ezt leírhatatlan szépségű jelenetet sajnos azután rá kell térni a komoly dolgokra, amelyek véget, vethetnek ennek az egész kellemes estének, sőt talán az egész eddig visszavonult antiszociális életemnek is.
- Igen láttalak téged, amikor farkassá változtál.
Mondom neki egészen halkan miközben közelebb lépek, hogy azért hogy jól megérthessük egymás suttogását. Üres, hideg, különös csillogású barna szemeimet a lányéba fúrom amellyel olyan érzést keltek, mint ha gondolataiba látnék Igaz most már nem teszem ezt, de azért kisebb gondolat foszlányokat továbbra is elkaphatok, hiszen csak ketten vagyunk jelen és teljesen ráfókuszálom a figyelmét.
- Azonban nekem is meg van a magam különleges képessége, amely miatt néha megtudok olyan dolgokat is, amit egyáltalán nem kéne. Viszont szeretném, ha tisztába tennénk a dolgokat és az őszinteségért őszinteséggel felelnél, előttem felesleges megjátszanod magad mutáns telepata vagyok. Bár általában nem szoktam senki gondolatait az engedélye nélkül olvasni, de sajnos néha előfordul, hogy elkapok egy-egy kósza gondolatot olykor ennél jóval többet is.
Hallatszik a mély, halk tőlem szokatlanul zavarodott hang. Meglehetősen rosszul érzem magam a történtek miatt nem is bírok ránézni sokáig inkább bűnbánóan elfordítom a tekintetemet róla és nézem a tengert.
- Az étkezőben elvesztettem az uralmat magam felett és beleolvastam a fejedbe. Tudom, hogy bármennyire kedvesnek és érzelmesnek látszol, pontosan annyira van kedved itt lenni, mint nekem. Tudom, hogy szeretnél pihenni és kikapcsolódni, de fogalmad sincs, hogyan kell ahogyan azt is hogy nem ez az igazi arcod de még csak nem is a farkas. Ne aggódj végül is nem láttam meg az elmédben még időben visszafogtam magam.
Folytatom a beszélgetést miközben tekintettem ismét az övébe fúródik jelezve, hogy nincsenek hátsó szándékaim és nem fogok hazudni se. Teljesen őszinte vagyok vele kapcsolatba és nem takargatok semmit sem.
- Bocsánatot kérek tőled, ha sikerült ezzel a kis incidenssel elrontanom a hajó utadat remélem, megbocsátasz nekem. Persze senkinek sem mondok el semmit és most már te is ismered az én titkaimat valószínűleg jobban, mint én a tieidet. Nem érdekel mi lesz innentől kezdve, pofon vághatsz, itt hagyhatsz, gyűlölhetsz, sőt akár végezhetsz is velem, hiszen talán már is túlzottam sok információ birtokába kerültem.-
Hangzanak az újabb őszinte ezúttal talán kissé csöpögős szavak miközben bátran még közelebb megyek hozzá úgy, hogy a mellkasunk szinte összeér, és alig centik választanak el bennünket egymástól. Legszívesebben megölelném, vagy ne adj isten meg is csókolnám, de ennyire tolakodó azért nem akarok lenni és van egy olyan érzésem, hogy még ha akarná, se viszonozhatná a bennem éledő eddig ismeretlen érzelmeket.

/Bocs a késésért remélem, tetszik, és a minőség kárpótol a várakozásért./


#21 2009-09-14 22:04:30
Morsus
Hajnal

A hajó ébredezik és mindenfelé jönnek elő álmos emberek főleg dolgozók még készülnek a vendégek fogadására.
Walter felébredve vágyat érezz Steph iránt, a közelébe akar kerülne egyre inkább tetszik neki. Shadow minden vágya az, hogy megcsókolja Antony, de nem tudja miért, az pedig egyre inkább félni kezd, de mindentől...
Sakura az ajtaja előtt lát egy alakot elsétálni köpenyben, de mire ránéz az alak semmivé válik a levegőben.


#22 2009-09-15 20:07:24
Shadow
Hallgatom azt amit Antony mond, s nagyot sóhajtok, miközben mindig a szemébe nézek, amikor ő is az enyémben. Bátor a kölyök, vagy őrült, azt nem tudom eldönteni, vagy lehet nem is érdekel. Sokat tud, és őszinte. Mutáns, s telepata ráadásul, ami lehet jól jöhet később, de ugyan úgy veszélyes is lehet. Elfordulok tőle, s a távolba nézek.
- Nem tudsz még olyan sokat, azt látnám a szemedben – mondom hűvösen, s a játék megszűnik egy pillanat alatt. - Őszinteségedet nem tudom mennyire büntessem őszinteséggel... - körbenézek, majd ha nem látok senkit, akkor felé fordulok. A szemébe nézek, s a szemeim megváltoznak. Függőleges pupillákkal nézek a fiú szemébe.
- Mutáns vagyok én is akár csak te... - a szeme láttára váltok alakot, miközben a szemébe nézek mélyen. Eredeti alakomban állok ott, s hosszú hajammal játszik a szél tovább, miközben karmaim kopognak, s farkam lengedezik könnyedén mögöttem. - … de én alakváltó vagyok. - majd visszaveszem a korábbi lány alakját, de már jóval egyszerűbb ruházatban (képen látható fehér pólós ruházat), s úgy nézek a fiúra.
- Tudom, hogy nem láttál sokat, mert nem így néznél rám, tudom, hogy nem láttál sokat, mert akkor már nem itt állnál, tudom, hogy nem láttál sokat, mert tudnád, hogy nincsenek érzelmeim, s látnám a sajnálatot a szemedben, s egyben a kíváncsiságot... - közelebb hajolok hozzá, majd kegyetlen őszinteséggel, s a érzelmek nélküli hangon súgom a fülébe. - ...olyat láttál, amit sokan örökre elfeledtek... - lassan távolodok el tőle.
- Nem öllek meg, még legalábbis. Amit láttál, arról hallgatsz mindenki előtt. - felülök a korlátra. - Gondolhatsz szörnyetegnek, nem te leszel az első, ahogy az utolsó se. Egyenlőre csak hallgatnod kell tudni, de ha többet tudsz, annak ára is lesz, s nem biztos, hogy én szabom ki, hogy mekkora. - mondom csendesen, de érzések nélkül. Keménynek tűnhetnek a szavak egy látszólag ártatlan védtelen lányka szájából, de a látszat és a valóság nagyon eltérő lehet. Figyelem a reakcióit és valami furcsa nagyon idegen érzés kezd a hatalmába keríteni. Csókot akarok eme sráctól, de vajon miért? Olyan idegen számomra eme érzés. Ez lenne a tiltott gyümölcs utáni vágyakozás? Hát ha ez, akkor igen semmilyen érzés. Csak egy csókra vágyok, hát nem olyan vagyok, mint akit érdekel az ilyesmi, de nyaralok, szabadságon vagyok, elvileg nem figyel senki, hát mi baj lehet belőle? Kinyújtom a karjaimat és közelebb húzom Antonyt, bár elég gyengén, s nem erőszakosan, mégis határozottan. Nem bántani akarom, csak közel hajolok hozzá, s engedek a kísértésnek, s csak kapok én is cserébe tőle. De ezt tiltották nem szabadna, de az érzés meg van, s csak zavarna, ha sokáig maradna, így egy pár pillanat habozás után egyszerűen megcsókolom közel tartva magamhoz.


#23 2009-09-15 22:53:33
Taikuri
Hallgatom a lány kíméletlen és őszinte szavait. Megfigyeléseim szerint mások ilyen elutasítás után szomorúak vagy elkeseredetek, lennének, egyéniségüktől függően én azonban nem érzek mást csak egy fajta eltökéltséget. Pontosan erre számítottam bár legbelül fáj minden szava arcomon még is mosoly jelenik meg. Nem reménykedhettem többre, mint hogy felfedi magát előttem és az őszinteségre ő is igaz szavakkal felel. Egyáltalán nem tartom sem csúnyának sem rémisztőnek a valódi alakját, sőt valahogy még is úgy érzem, hogy jobban tetszik, mint az a szépséges álca, amit visel. Az eset következményei sem érdekelnek, ha meg kell halnom hát, meghallok ez az élet rendje. Úgy is csak két embert hagyok hátra bár az erőm ellen, alig ha tehetne valamit, még ha elég gyors is, akkor is egy másodperc alatt lebírnám fegyverezni ha, akarnám. Éppen e gondolatok foglalkoztatnak, amikor hírtelen megmagyarázhatatlan erős félelem szállja meg a lelkemet. Érzem a hajó imbolygását és szinte látom magam amint a vízbe esek. A sötétből úgy érzem, hogy megannyi veszélyes szörnyeteg les rám. Ebben a pillanatban látom meg az újabb potenciális veszélyforrást még pedig a felém közelítő Shadow személyében. A bátorságom és a közönyöm már régen eltűnt a semmibe csak azt tudom, hogy Syn képes a gyilkolásra és talán most is azt akarja. A képességem a pánik rohammal együtt ismét kicsúszik az irányításom alól így ismét belehatolok az egyetlen közelben lévő fejébe. Érzem a vágyát a csókom iránt a gondolatait, a kétséget és hogy ugyan úgy keresi az okokat, mint ahogyan én keresem a félelmemre. Tudom, hogy nem akar megölni még is menekülni akarok ennek a menekülésnek azonban semmi köze sincsen ahhoz, amit eddig éreztem. Ez a félelem természetes és megmagyarázható, hiszen soha nem csókolt meg életemben senki és nem is engedtem közel magamhoz ennyire senkit, mint ő. Érzem, hogy magához húz és átölel, majd ahogyan hozzám hasonlóan gyakorlatlan ajkaim az enyémhez ér. Támadni akarok, de nem tudok a telepatikus képességemet a legcsekélyebb mértékben sem uralom szinte teljesen elárasztanak a vágyai érzései, de ő is pontosan hallhatja, hogy mi zajlik éppen bennem. Ösztönösen nyitom ki neki a számat és dugom át a nyelvemet miközben én is ugyan ezt teszem. Ez azonban csak egy rövid önfeledt pillanat mihelyst a két elme közötti határ újra érezhető lesz hírtelen újra meg száll a különös egész belsőmet betöltő pánik félelem. A lány azonban még mindig a karjai között tart bár maradni szeretnék végül is a félelem győz és úgy, ahogy vagyok mankómat hátra hagyva futni kezdek. Nyitott telepatikus elmével nem igazán jutok messzire fejemben saját magam és Shadow gondolataival szívemben az újszerű érzések tömegével akkor sem tudnék jól manőverezni, ha nem fájna ennyire a lábam. Végül megcsúszok és elterülök a padlón hatalmas csattanás kíséretében. Sikerül pontosan a fájós karomra esni szerencsére szinte nem is érzem a fájdalmat a külvilágot már csak távolról érzékelem csak annyi erőm marad hogy védekezően magam elé tartsam a kezem majd eláruljak a hajópadlón.


#24 2009-09-16 21:12:59
Morsus
Reggel

Egyre több ember jár a hajón és Tobi meg Tyler furcsa érzés ragadja meg. Vágyuk lesz, hogy elinduljanak egy folyosóra, amin meglátják a nyitot ajtót, aminél Walter próbálja meg érzelmeit ráerőszakolni Stephaniera.
Antonyra és Shadowra ugyanazok a hatások érvényesek még mindig, de Shadow egyre jobban fél mindentől.
Miller tudatát zavartság kavarja meg. Nem tudja mit tegyen és miért.

#25 2009-09-17 20:53:07
Shadow
Egy hangot se ad ki Antony, csak hallgat és mosolyog, ami nagyon meglep, hiszen az átlag menekülne, vagy épp könyörögne, de nem mosolyogna. Ráadásul a csók is összejön, azonban ekkor más is sikerül kapnom nem csak a csókot. Antony érzéseit is megérzem, ahogy minden bizonnyal ő is az enyémeket. Érzem, hogy fél, de nem tőlem, valami mástól, valami megmagyarázhatatlan okból, ahogyan az én csók utáni vágyamra sincs magyarázat. Egyszerűen nem tudom, hogy mi is lehet velem, egyszerűen fogalmam sincs. A csók után menekülni kezd, de nem tud messzire jutni. Könnyedén ugrok le a korlátról és a kiterült fiú felé indulok, aki el is ájult minden jel szerint. Azonban ekkor velem is történik valami. Félelem fog el, s egyszerűen rettegni kezdek. Félek, hogy elkapnak, bezárnak, félek, hogy Antony elárul, félek, hogy valaki lebuktat, félek, hogy Miller megakar ölni, félek, hogy elvesztem a képességem, félek, hogy hibázok, félek... megindulok a fiú felé, s félve nézek körbe, miközben lehajolok hozzá. Ha nincs a közelben senki, akkor kezem a fiú nyakára teszem, s ujjaim rázáródnak. Megölhetem az egyik veszély forrást, de mit teszek? Itt feltűnhet, hogy eltűnt, vagy sok kérdés merülne fel, hogy hogyan halt meg. Lassan elengedem a torkát, majd egyszerűen felkapom, s elkezdem cipelni olyan helyre ahol biztonságban lehetek. Az pedig a szobám, bár ott is veszély leselkedhet rám Sakura személyében.

#26 2009-09-18 02:30:16
Taikuri
Ájultan fekszem a földön teljesen öntudatlanul, amikor egyszer csak arra ébredek, hogy valaki hozzám ér és Shadow kellemes illata érzem. Megpróbálom kinyitni a szememet, de nem sikerül hangok alig jutnak el hozzám, sőt még a lány gondolatai is távolinak és elmosódottnak tűnnek. Azonban a félelmét, amely az enyémhez hasonlatos tisztán érzem. A gondolataim azonban nem elégé tiszták hogy bármit is cselekedni tudjak magatehetetlenül engedem hogy felvegyen és megpróbáljon elvinni valahova. Fokozatosan azonban visszatérek, az életben ekkor viszont iszonyatos fájdalom bénítja meg a testemet. A karom sajog a fejem szintén és a lány egyre tisztuló gondolatai sem kecsegtetnek semmi jóval. Végezni akar velem, és ha erre lehetősége lesz meg is teszi. Ezt természetesen nem fogom hagyni meg van az erőm hozzá, hogy megvédjem magam. Tervek egész sora fogalmazódik, meg a fejemben miközben próbálok küzdeni a lassan az elmémet is megbénító fájdalommal és szédüléssel. Ekkor beugrik, hogy mit kell csinálnom, megnyitom az elmémet Syn előtt és támadok. Egy kép jelenik meg előtte majd egy magas ház tetején áll ugrani akar és meg is teszi azt. Hosszan zuhan szinte érzi a levegő zúgását maga körül aztán becsapódik. A karja és a feje iszonyatosan sajog akár csak az enyém, ahogyan az előbb az érzelmeimnek úgy most fájdalmamnak egy részét is átadom neki. Remélhetőleg ez elég lesz ahhoz, hogy megállítsa, vagy legalábbis lelassítsa őt. Ennél többre azonban ilyen állapotban, alig ha leszek képes és talán az illúzióm is elég gyengére sikerült, ha kicsit is oda figyel, könnyedén kiszabadulhat elmém a szokásosnál jóval gyengébb szorításából.


#27 2009-09-19 18:53:43
Shadow
Cipelem a srácot, s nem nagyon lát senki se, de ha látna is, akkor is maximum annyit, hogy ájult és segíteni akarok, azonban valami megváltozik egy tetőn állok ugrok, s nem váltok alakot, nem szállok el, becsapódok. Azonban a hajón vagyok, fáj a fejem és a kezem, azonban nem ez a legrosszabb, hanem az, hogy a régi emlékek feltűrnek a félelemnek hála, s ha Antony szórakozott velem és az elmémben van, akkor most lehet az kívánja, hogy bár ne tette volna. Kemény verések, „Nevelések”, kiképzések, fenyegetések emlékei, a szinte kézzel tapintható rettegés, melyet még kislányként éreztem. A fájdalom, mely nem érdekelt senkit, hogy gyötör, csak teljesítsem a normát, vagy felette. Majd végül az emlékek elérnek egy pontot, ahol a kislány eltűnik, s helyette ott áll egy lány, akiben nincs bűntudat, se halál felélem. Harcos, s nem is akármilyen, hiszen követi a parancsokat, s teljesíti azokat. Antony, ha nem szakítja meg a kapcsolatot akkor kénytelen végig nézni a sötét titkomat, azt, hogy milyen egy olyan élete, akinek a létezését tagadják.
Közben fogaim összeszorítom, s tovább megyek. El kell jutnom a szobámba, egyszerűen muszáj, mert idekint veszélyben vagyok.


#28 2009-09-20 20:25:52
Taikuri
Hiába a lányt keményfából faragták várható volt, hogy az elme trükkjeim nem lesznek elegek ellene. Továbbra is kábán fekszem, annak karjaiban azonban nem adom fel a küzdelmet, amíg esélyt látok a menekülésre. Azonban az étkezőben tapasztalt kellemetlen élmény újra megismétlődik ezúttal azonban túlfáradt és sérült vagyok, hogy védekezni tudjak ellene. Az elmémet elöntik Shadow emlékei, a fájdalom a kiképzés és minden szenvedés, amit ez idáig át kellett élnie. A telepatikus kapcsolatot azonban nem szakítom meg, hiszen ez az egyedüli reményen a túlélésre. Igyekszem összeszedni magamat és megpróbálni kizárni a saját emlékeit, hogy támadhassak, erre még azonban hosszú perceket kell várnom. A telepátia ilyen szintű szinte tökéletes alkalmazása azzal, hátránnyal is jár, hogy nem csak képeket látok, ha nem, ha nem figyelek, oda át is érzem azokat. Persze saját szemszögemből, de ettől függetlenül igen csak kellemetlen és rendkívül intenzív élmény. Ahogyan tisztul a fejem és a saját testem sajgásának hála lassan vissza tudok jutni a felszíni emlékek szintjére egyetlen elkeseredett mentális üvöltésbe sűrítem az energiámat és támadok.
~ Hagyjál békén! Eressz el! ~
Hallatszik a fejében a szokásosnál jóval gyengébben. Nem hiszem, hogy túlzottan sokáig tudnám most irányítani, de remélem, hogy annyi időt nyerek, amíg összebírom szedni magam egy újabb komolyabb támadásra. Ha lehetőségem van, megpróbálok találni egy közelbe lévő embert, akinek tudok telepatikus üzenetet küldeni. Sajnos azonban hogy biztosan idejöjjön manipulációt kéne alkalmaznom ahhoz viszont saját két szemmel kell látnom őt.


#29 2009-09-21 21:03:26
Shadow
Próbálok tovább menni, de egy üvöltést hallok, s elengedem Antonyt, aki a padlón nyekken. A félelem át jár teljesen, s körbe nézek. Tekintetemben félelem csillan, ami nem nagyon akar elmúlni csak úgy, hiszen a furcsa félelem mindentől még mindig bennem van. Azonban amikor a fiúra nézek, akkor a félelemből adódóan még egy dolog jut az eszembe. Sokat láthatott a srác, ami az életem végét is jelentheti, épp ezért nem hagyhatom itt. Antonyra pillantok, s lassan a sráchoz lépek, s felemelem, majd egyenesen a szobánkhoz viszem, ahova azonnal bemegyek. Nem igazán akarom, hogy bármi baj legyen, így amint beértem a szobába, még kinézek az ajtó elé.

//folytatás: Shadow és Sakura szobája//


#30 2009-11-03 21:31:08
Ayame
Végigsétálok a fedélzeten, nézelődöm, és közben próbálok gondolkozni. De ahogy már megmondták: tök fölösleges, egy nő úgy sem tud.
Egy pincér lép hozzám és kínál meg egy pohár itallal. Első gondolatom, hogy visszautasítom, de a bájos hölgy mosolya megnyerő volt, így levettem a tálcájáról egy kék színű koktélt. Lassan belekortyolok és elcsodálkozom milyen finom. Szürcsölgetve tovább indulok. Egy kisebb társaság kap el hirtelenjében és vonnak be a beszélgetésükbe. Zavart mosoly ül ki az arcomra, ahogy a hangos társaság vitába száll egymással és belsőpoénokat sütögetnek, amiket már követni sem tudok, nem hogy megérteni. Tíz perces bénaság után elnézésüket kérve gyorsan továbbálltam.


#31 2009-11-03 22:49:20
Morsus
Ayame út közben két alak beszélgetésbe hallhat bele miközben láthatja, hogy a hídról az egyik utas egy pisztolyt tart a semmibe és a vízben a kapitány teste úszik.
- Már majdnem mindenkit mi uralunk. Ez innen kezdve gyerekjáték lesz. Semmifajta telefon nemmáködik csaka hajóé és azt mi vezetjük mostantól.
Mondja a rejtélyes ballonkabátos férfi egy furán kinéző nőnek.

A nő



#32 2009-11-07 11:41:49
Ayame
Séta-séta. Úgy érzem magam, mint valami gazdag család csemetéje. Milyen vicces és zavarba ejtő.
Akarva akaratlan mindig meghallok beszélgetés foszlányokat. Egyesek a csirkefarmokról beszélnek, mások pedig a sztripper lányokról. Egyesek pedig arról, hogy mindenkit az uralma alá vont és nincsen telefon…
MIVAN? Menni akartam tovább, aztán felfogtam mit is mondott. Összeszűkült szemekkel (ergo már alig látva) végig mérem őket. Ezek furák! Ha találgatnom kéne a csirkékről beszélgető és a fura emberkék között, hogy melyikük a gonosz, egyértelműen… a csirkések.
Vagyis nem! Dehogy is! De hülye vagyok. A poharat gyorsan leteszem valahova, kibámulok a korláton és hopp ott egy hulla. Vajon hogyan került oda? Gondolom megcsúszott a szappanon és kizuhant. Vagy… inkább… tiszta vér, pisztoly. Hopika!
- Ki akarok szállni! – ordítom el magamat, majd a fejemet kezdem szorongatni.


#33 2009-11-07 22:12:44
Morsus
Ayamét egy nagydarab motoros kinézetű férfi sodorja el ahogy a két furcsa alak felé rohan.

/A kés nincs nála, az Millerben maradt/
- A pokolba! páran immúnisak már az agymosásra!
- Nem lehet!
Csattan fel a nő.


#34 2009-11-08 09:34:23
Thorhalla
//Előzmény: Folyosók//

Igyekezett a lehető leggyorsabban haladni a folyosókon követve a férfit, hogy megtalálja és ne téveszthesse a nyomát. Igazából örült, hogy Stephanie nem kezdett el tiltakozni és jött vele. Igaz egy pillanatra felmerült benne, hogy lehetséges, hogy nem ártott volna az sem, ha a fegyveréért küldi el a lányt, de nem merte volna rábízni. Emlékei szerint soha sem volt nála fegyver még, és amikor próbálta rávenni, hogy edzőtéren próbálja ki a lány nagyon elzárkózott még a gondolattól is. Még ha túlságosan is sok erejébe került és a sebe még jobban vérezni kezdett, akkor sem állt le, hogy magával törődjön az, hogy a férfit ismételten elkapják és most már ténylegesen ki tudják majd hallgatni és letartóztatni is, illetve a társait, ha voltak ilyenek. A véres kést az övébe szúrta, hogy ne kelljen azt is a kezében fognia most egy ideig, amíg a motoros alakot keresik, és így legalább a szabaddá vált kezét is a sebére tudta szorítani, hogy addig se vérezzen, vagy fájjon neki annyira. A terve egyelőre az volt, hogy mindvégig követni a férfit, nézni, hogy mit tesz, hogy tudja miként lehet majd lépni ellene. de így elsőre a legfontosabb az volt, hogy a sérülése ellenére a lépést tudja vele tartani és ne hagyja megszökni az alakot.

//Előzmény: Folyosók//

Igazából nem sok mindent értettem, hogy miért és merre rohanunk. Persze láttam az alakot, hogy mit is tett, de hogy ki volt, vagy miért csinálták ezt, amit. Szóval az érzelmeinkkel szórakoztak és manipuláltak minket? Hát ez igazán csodálatos. És ezek után még Jon is neki lát hősködni sérülten! Ahelyett, hogy nyugton maradna és nem okozna galibát. Komolyan egyszer a munkamániája és az, hogy az embereken segítsen fogja őt a sírba vinni. Az utóbbi néhány hónapban többet volt sérült, mint egész életében és most is. Istenem… hogyan tudnám végre meggyőzni, hogy nyugodjon meg és ne csináljon ostobaságot? Volt egyáltalán fogalma arról, hogy mennyire féltettem, hogy bármilyen komoly baja lesz? Nem mintha nem lett volna máris, de ha továbbiakat szerez és bele hal? Nem, nem akartam újra elveszíteni. Így inkább csak szótlanul követtem, mert amennyire makacs úgysem tudtam volna semmit sem kezdeni vele, csak ha Miss Shadow vette volna a fáradtságot arra, hogy leüsse és így megoldja a gondjaimat, hogy legalább az aggódással ne kelljen foglalkoznom. Mindezek ellenére, akármennyire is féltem igyekeztem a szememmel én is követni a menekülőt, hogy ne veszítsük szem elől és követni tudjuk bárhova is megy.

//Szerényen jelentjük, hogy Jon kihalászta magából a kést, és a kezében, vagyis az övén van a véres fegyver.//


#35 2009-11-08 15:27:36

Walter
Gyanús nekem ez a Miller ügynök meg a menyasszonya… Mindketten túl modorosak.

Igen, én is észrevettem… de azért örülök neki, hogy Miller ügynök nem halt bele a késes támadásba.

Én is. Így magam végezhetek vele, ha ellenünk fordul.

Feljutok a fedélzetre Miller ügynökkel és menyasszonyával, és tekintetem egyből az üldözött férfira siklik. Valami nőhöz beszél… A cinkostársa lenne? Nyilván… Ezt nem vihette véghez egyedül az az alak.

Amennyire tudom, megpróbálom futva megközelíteni a férfit, és rávetve magam a földre kényszeríteni…


#36 2009-11-09 18:26:20
Shadow
//előzmény: fedélzet//

Nem nagyon figyelek a többiekre, míg nem egy szellemalaknak hála a padlón nyekkenek, azonban elég gyorsan felkelek vicsorogva.
- Nem Törvényes? És? Civileket és Katonákat manipulálni se az, mégis az megy Főnök... De nyugodjon meg, nem fogom lelőni... fegyvert nem hoztam pihenésre... - morgom, majd már kezdek is rohanni a fickó után, hogy újra rávethessem magamat, azonban még Miller csajára pillantok.
- Örülnék, ha vigyázna Millerre... Fontos, hogy életben maradjon... - mondom, majd Millerre nézek.
- Mutassa a sebét... - szólalok meg, s kicsit félre húzom - ...ki a pincér álcás? - kérdem csendesen, miközben a sebet nézem, hogy mennyire súlyos... - Hozott fegyvert? Lehet nem ártana, vagy ha van jobb terve, ami nem túl törvényes, azt hallgatom, s megteszem. Sajnos Miller nem engedhetem meg, hogy nálam előbb haljon meg...


#37 2009-11-09 22:29:36
Morsus
Walter a támadójukra veti magát és csúsznék egyet a földön. Az Walter oldalába könyököl, hogy sikerüljön leszednie magáról Waltot. Mire a nő megrázza a fejét és egy pisztolyt elővéve morog:
- Mindent nekem kell intéznem itt!
Ezzel több lövést ad le Stephanie felé.


#38 2009-11-09 22:59:31
Walter
- MEGVAGY!

Ostoba! Figyelj a könyökére! Támad!

Mi…?

- UGH!

Ez fájt… Belém könyökölt a rohadék, és emiatt nyilván lazul a szorításom rajta… Nem, nem hagyhatom, hogy felálljon! Ha le is lök magáról, minden erőmmel azon vagyok, hogy a földön tartsam, és megpróbálok alácsúszni, hogy kigáncsoljam.


#39 2009-11-09 23:20:51
Thorhalla
A nő szavain elmosolyodtam, valamilyen szinten igaza volt, de Jon-t erről nem fogja tudni soha sem meggyőzni. Hiszen amilyen makacs volt nem lesz esélye arról, hogy meggyőzze. Vettem egy mély levegőt és csak bólintottam a nőnek, hogy fogok rá vigyázni, hiszen mindig is igyekeztem ezt tenni, noha ő jobban ezt tette velem. Felértünk végre oda, ahova tartottunk, a pincér elszáguldott mellettünk és a földre döntötte az alakot, akivel odalenn küzdöttek a többiek. Mellette egy nő állt, tudtam, hogy Jon nem hozta a fegyverét, mert akkor azt ki sem engedte volna a kezéből. Igyekezett Ms. Shadow félrehúzni Jon-t, hogy megnézze a sebét, de nem hittem, hogy hagyná, hogy ezzel foglalkozzon a nő ebben a pillanatban, főleg, hogy akiket üldöztünk itt voltak tőlünk néhány méterre csupán.
- Igyekszem vigyázni rá, de úgysem hagyja – mondtam halkan.
A hang felé fordítottam a fejeme,t amikor a nő beszélni kezdett valamit, nem hallottam, hogy mit mond, de láttam, hogy a nő emeli a fegyverét, ráadásul pontosan rám. Tudtam, hogy át kellett volna adnom az irányítást, a pupilláim kitágultak a félelemtől, mozdulni sem tudtam a döbbenettő és az ijedtségtől, felsikoltottam, amikor meghúzta a ravaszt.

Futás közben hallgatta Shadow-t és ismét megcsóválta a fejét, hihetetlennek találta, hogy ez a nő ennyit képes beszélni miközben éppen a feladatukat végzik. Tényleg meg kellett volna ölnie az első találkozásukkor és nem pedig szabályt és parancsot szedni és átlobbizni vele az FBI-hoz. Steph-re pillantott egy pillanatra, majd eltolta Shadow kezét magától, amikor a nő meg akarta nézni a sebét, tökéletesen volt. Ez így nem volt teljesen igaz, de nem fog belehalni. Látta a pincért, hogy elsöpörte a férfit, akit üldöztek, végre valahára beérték azokat is, akiket üldöztek. Ketten voltak az ellenfeleik, egy nő és a másik, aki a földre került és a ott kezdett verekedni a pincérrel.
- A fegyverem a szobánkban maradt – mondta Shadow-nak. – Nem kockáztathattam, hogy a befolyás alatt kárt teszek valakiben. A pincér, nem hiszem, hogy a mi emberünk lenne… túl gyanús és sok körülötte a megválaszolatlan kérdés.
Otthagyta ezzel a két nőt, hogy az ellenséges nőt próbálja leszerelni, egy lépésre volt a két nőtől már, amikor látta, hogy a nő emeli a fegyvert, hallotta, hogy mit morgott az orra alatt. Oda sem kellett néznie, hogy tudja, hogy kire emelte a nő a fegyverét. Már miközben emelte azt Miller fordult is vissza a két nő irányába…
- STEPH! – kiáltott.
Arra már nem volt ideje, hogy félrelökje a lányt, egyszerűen magához ölelte és a saját hátát mutatta a feléjük száguldó golyók irányába. Nem érdekelte, ha eltalálják, erre már felkészült, hogy innen esélye sem lesz kitérni, és az sem érdekelte, ha belehal… csak Stephanie-nak ne legyen semmi baja, érte az életét is kész lett volna odaadni és a jelenlegi állás szerint pontosan ezt készült tenni…


#40 2009-11-09 23:55:27
Shadow
Figyelem az eseményeket, majd sóhajtok, mikor Miller nem hagyja, hogy megnézzem a sebét. Ezután tekintetem a pincérre siklott és az ellenfelére, majd a nőre. Láttam a fegyvert, s alakot váltottam azonnal, mint kis madár suhantam máris a nő felé, de elkéstem, mert lőtt, azonban nem álltam meg. Nem adhatok esélyt neki, hogy újra lőjön. Szinte biztos voltam, hogy Miller vagy a céltábla, vagy beugrik a barátnője elé. Próbáltam a távon a legjobban felgyorsulni, majd a levegőben alakot váltva egyenesen belecsapódni a nőbe, s lehetőleg úgy, hogy a földre is lökjem. Ha sikerül is, akkor is próbálok úgy lenni, hogy a művelet végén a földön letudjam ütni, vagy legalábbis lent tartani. A saját testem használom fegyvernek, s nem törődök azzal mennyire sérülök meg, hiszen, ha Miller meghal, akkor nehéz helyzetbe kerülök, s nem is kicsit... Bár a nem létező hivatalos aktámba bejegyezhetik, hogy begyűrtem az orrát a főnökömnek, ha veszélyezteti a saját életét...


#41 2009-11-10 11:04:57
Ayame
Nézek jobbra-balra mikor előszalad egy férfi, utána pedig még több emberke. Egyik ráveti magát az újonnan érkező csávóra, majd utána sorban jönnek annak társai. Dulakodni kezd a földön, erre a gyagyás nő lövöldözni kezd.
- Héló! – ordítok fel, majd átváltozom – Mi a p*csa folyik itt b*ssza meg?!
Egy házasoknak látszó pár egyik fele feláldozná magát a feleségéért. Jajj, hogy meg ne szakadjon a jó szívem! Eléjük ugrok, hogy felfogjam a golyókat. Legyenek hálásak, könyörgöm! Közben elordítom magamat ismét:
- Mindenki tűnjön innen, most! – ezt az utasoknak szánom.
Nem tudom, mit tennék, ha a csirkeemberek meghalnának. Sajnálnám őket.
Na a manóba, míg őket védem a nő megőrül!
- Menjenek fedezékbe, most! – ha megtették, tovább áll figyelmem, vagyis…
Mivel két másik mutáns lefoglalja a két gonit, én a harmadikra irányítom figyelmemet és felé kezdek el száguldani. Először is megpróbálom könyökömmel betörni az orrát, majd gyomorszájon vágni.


#42 2009-11-10 21:30:48
Morsus
Walter lassan sikeresen a földre kényszeríti a férfit és Shadow neki csapódik a nőnek, aki a falnak csapódva a fejével és eszméletét veszti. A lövések elé Miller és Ayame veti magát, de a nő messzebbe van így a férfit érik az első golyók.

"Azért küldtelek a Földre emberi bőrben, hogy keresd meg és óvd a lányomat..."

"Nem sokkára teljesen vissza nyered önmagad és mindent elmondhattok..."

Einar Fonnson, emelkedj.

Az égi fények betelítik a hajó fedélzetét és mindenkit kijózanítanak. Einar áll Stephani előtt és róla a golyók csak úgy leperegnek. Már mindenre emlékszik, mint ember, és mint asgardi.


#43 2009-11-10 21:52:31
Walter

Lövések…? Fények az égből…? Mi történt? Megsérült valaki?

Kit érdekel? ARGH, elegem van! Másokkal foglalkozol a bűnösök helyett! Majd én átveszem!

A szememben gyilkos, isteni düh villan, ahogy megragadom a földre kényszerített férfit, és a két hüvelykujjamat erősen a semmirekellő szemgolyóiba nyomom. Borzalmas fájdalom lehet, de még nem nyomom ki a szemeit… Még.

- KINEK DOLGOZOL? MIÉRT TETTÉTEK EZT? BESZÉLJ, TE NYOMORULT, VAGY ELBÚCSÚZOL A SZEMEIDTŐL! Ha megvallod bűneid, talán kegyes lesz hozzád az Úr! VALLD MEG A BŰNEIDET!

A fények az égből, Rorschach… Valami történik Miller ügynökékkel!

TESZEK RÁ! Addig nem megy innen SENKI, amíg ez a mocsadék nem beszélt!


#44 2009-11-10 22:04:10
Shadow
Az akcióm sikerrel zárul, s a csaj eszméletét veszti. Elveszem a pisztolyát, amint feltápászkodok, s rászegezem... jól hallható, ahogy a kakast hátra húzom, de nem lövök... leeresztem a pisztolyt, s visszaengedem a kakast, majd Miller felé nézek, hogy jól van e, azonban nem látom sehol... csak egy nagy darab alakot, Stephanieval szemben. Nem várok sokat rohanva indulok el az ipse felé, rá szegezett fegyverrel.
- Hol van Miller?! - kiáltok rá, s haladok felé tovább hideg tekintettel célozva, majd ha felém fordul, akkor megállok előtte. Miller csaja kezébe nyomom a pisztolyt, és megragadom az ipse gallérját...azaz... hm... izééé... a bőr cuccát és felhúzom magam, mert eme nagy mamlasz úgy áll ott, mint egy szobor, s a szemébe nézek.
- HOL... VAN... MILLER?!?!? - kérdem újra tagolva, sziszegve, miközben szinte ledöföm a tekintetemmel... Szét vet az ideg, s le se tudnám tagadni, hogy aggódok Miller miatt, azonban sohase vallanám be senkinek, hogy miért azon kívül, hogy a szabadságom kulcsa. A tekintetem szó szerint belefúrom a nagydarab ipse tekintetébe, s nem eresztem... legalábbis egyenlőre nem... bár lehet jobb lenne. Lassan valahol mélyen érzem, hogy hülye voltam, hogy pisztoly nélkül puszta kézzel faggatok egy nálam nagyobb, s feltehetően jócskán erősebb alakot, de ez most „kis” probléma csupán. A lényeg, hogy megtudjam amit akarok...


#45 2009-11-10 22:37:58
Thorhalla
A szeme sarkából látta végtelen lassúsággal, hogy Shadow elszáguld mellette a lövést leadó nő irányába. Egy teljesen idegen női kiáltást is hallott, de csak még jobban magához szorította Stephanie-t és felkészült a legrosszabbra… tudta, hogy csak pillanatok kérdése…
…királyom hangját hallottam a fejemben, ahogyan legutoljára beszéltünk egymással, tudtam, hogy megmentett és, hogy miért voltam itt Midgardon, de, hogy megtaláljam a lányát és védjem meg… ezt már akkor sem értettem, Miller mindössze a párját védte és én mégis felébredtem. Minden úgy lesz, ahogyan parancsoltad, meg fogom találni azt a lányt, csak előbb szeretném megtudni, hogy mi van Thorhalla-val. Ha egyszer az életemet adtam érte tudni akarom, hogy biztonságban van-e és legfőképpen életben van-e még. Éles fényt láttam még mindig, majd, hogy valami a hátamnak ütközött, nem különösebben okozott fájdalmat, de tudtam, hogy mik voltak azok. Emlékek rohantak meg, de ezek most enm a sajátjaim voltak, hanem Jonathan Miller FBI ügynök emlékei, tudtam, hogy hol vagyok és a miértet is. Hátrapillantottam és láttam, hogy a földön ott fekszik a nő, akit Miss Shadow igyekezett kiütni és kissé odébb pedig még a pincér és azzal az alakkal, aki nem sokkal ezelőtt megkéselt… vagyis Millert. Lenéztem a lányra, aki előttem állt olyan kicsi és törékeny… Ám odáig már nem jutottam el, hogy meg is szólalhassak, ugyanis Shadow a leányzó kezébe nyomta a pisztolyát és megkapaszkodott a vállamba, majd felhúzta magát olyan magasra, hogy a szemembe nézhessen. Döbbenten néztem rá, amikor szinte üvöltve kérte számon, hogy hol van Miller. Most erre mit kellett volna mondanom? Hogy én vagyok ő és mégsem?
- Megnyugodna kérem Shadow – mondtam és a szemébe néztem. – A legjobb tudomásom szerint ma már nem először mondtam, hogy nyugodjon meg! Nem hiszem el, hogy aggódik, azt hiszem, hogy mégis jó ötlet volt Miller részéről, hogy nem lőtte le magát. Ez kicsit bonyolult, de ha lesz időnk mindent elmagyarázok, most azonban, ha megbocsát még van egy-két dolgunk…
Megragadtam a nőt a derekánál és leszedtem magamról, majd odaléptem Stephanie elé és fél térdre ereszkedtem előtte, hogy könnyebben a szemébe nézhessek.
- Most már nem lesz semmi baj, nem kell tőlem félned – mondtam kedvesen. – Nem fogom hagyni, hogy bajod essen, megnyugtatlak, hogy Miller tökéletesen jól van csak…

Ugye nem teszi meg? Ez volt az utolsó gondolatom, mielőtt éreztem volna, hogy magához ölelt. Még mindig nem tudtam mozdulni, nem akartam, hogy meghaljon, hogy megölesse magát miattam, Thorhalla emlékeiből tökéletesen tudtam, hogy milyen elveszteni valakit, akit szeretsz, mert feláldozza magát… nem akartam, hogy ez történjen. Lecsuktam a szemem, de még így is láttam valamit, ami éles villanás volt, korábban is láttam ilyet, kinyitottam a szememet, mert nem akartam elhinni, amit látok és amit megéreztem. Jon már nem ölelt körbe, csak hallottam a golyókat pattanni valamin, majd a földön. Egy alak tornyosult elém, felnéztem rá, nem akartam elhinni, amit látok. Asgardra! Hogyan lehetséges, hiszen tudtam, hogy meghalt… az emlékeim között élt, hogy meghalt. Itt volt vele évek óta és fogalma sem volt róla, és nekem sem, sem Thorhallának? Egymást néztük, de nem volt időm megszólalni, mert Miss Shadow lépett oda hozzám és a kezembe nyomta a pisztolyát. Igazából olyan döbbenten néztem Fonnson-t, hogy kiesett a pisztoly a kezemből a földre került. Én tudtam, hogy Jon jól van, hiszen én is átéltem, amit ő, de képtelen voltam megszólalni. Miután rendezte a nőt odafordult felém és letérdelt előttem. Tudtam, hogy nem kell tőle félnem, miért is kellene bármelyikőjüktől is? A kérdése után pedig végre meg kellett volna szólalnom.
- E… Ei… Einar – nyögtem ki nagy nehezen és belenéztem az előttem térdelő alak szemeibe.
– Ismerjük egymást? – néztem döbbenten a lányra, és ekkor éreztem meg, azt is, amit kellett. – Thor nevére! Asgardi vagy…
– Könyörgöm ne mond ki ezt a nevet – kértem, tudtam, hogy Thorhalla gyűlöli, ha ezt mondogatta.
– Halla?! – néztem a lányra döbbenten. – Te lennél a halandó énje?
Bólogattam sűrűn, hogy így van. igazából nem éreztem helyesnek, hogy én beszélgetek vele, hiszen én nem őt szerettem, hanem Jon-t, így át kellett volna adnom a helyemet, hiszen ő mindig is képes volt azt a nőt visszafogni… és mégis furcsa, mert hozzá is vonzódtam, ahogyan beszélt Miss Shadow-val mintha Jon tette volna, megráztam a fejemet, ez így igazán zavarba ejtő volt…
– Shadow! – szóltam a nőnek. – Tartóztassa már le azt a férfit mielőtt a „pincér” megölné vagy halálra kínozná…
< - Beszélhetnék vele? – néztem a lányra. – Kérlek! >


#46 2009-11-11 20:13:09
Morsus
A ballonkabátos férfi lassan eltűnik a tömegben, akik kezdenek emberien viselkedni és meglepődni sőt páran elindulnak a kapitányért, miközben Wlater ellenfele morogva néz fel.
- Dögölj meg te elmebeteg! Egy dolgot mondok neked,d e az is mielőtt kinyírlak!


#47 2009-11-11 20:22:45
Walter

- Elmebeteg? Ennyi lenne a mondanivalód nekem?

Rorschach… Az emberek körülöttünk… megváltoznak. Azt hiszem, oda kéne figyelned a--

HALLGASS!!! Elegem van ebből, hogy dróton rángatnak, és semmit nem értek! Bárkit meg tudok törni, tudod jól.

Bivalyerősen rálépek a férfi egyik kezére, hogy eltörjem legalább 1-2 ujját, majd újra a szemeire rakom a hüvelykujjaimat.

- Nos jó. Ha nem beszélsz, bűnös vagy. Ha bűnös vagy, meghalsz. De lassú és fájdalmas halálod lesz, ezt megígérhetem az Úr nevében. Dönthetsz: a bal vagy a jobb szemedet nyomjam ki előbb? Melyik legyen, hitvány féreg?

Rorschach! Mi történt Miller ügynökkel…?


#48 2009-11-11 21:11:36
Shadow
A válasz ledöbbent, s nem is kicsit, sőt egy kicsit talán pár pillanatra el is vörösödök, mikor elmondja, hogy aggódok. Aztán magyarázatot ígér, s a derekamnál fog meg, hogy leszedjen magáról.
- Aggódok... igen... okom is van rá... tudja is Miller, hogy miért... - oldalra pillantok a pincérre, miközben felveszem a pisztolyt, s veszek egy mély levegőt. A nagydarab közben Miller csajával beszélget, s megtudom, hogy Einarnak hívják. Valami halandó ént, meg valakit emlegetnek, akit Hallanak hívnak. Azonban a hallgatózásom nem tart sokáig, mert parancsot is osztogat.
- Megyek... de aztán mindent tudni akarok amit csak lehet... - morgok és megindulok a pincér felé, majd nemes egyszerűséggel a beszélgetést úgy kezdem, hogy a pincérre szegezem a pisztolyt.
- Szentember.... útban van... És ne jöjjön a maga ügye monológgal, meg Istennel, mert nem érdekel... Parancsot kaptam, hogy letartóztassam élve ezt a rohadékot... - szemeim összeszűkülnek – Nem fogom még egyszer megismételni – úgy helyezkedek, hogy jól lássam a lent fekvő rossz fiút, miközben kattan a kakas.
- Különben mielőtt fellélegezne rohadék, hogy leszedem magáról. Black Különleges Ügynök, FBI! Többek közt hajó eltérítés és terrorizmus vádjával letartóztatom. Jogában van hallgatni... - pillatok le a földön fekvőre, miközben a kezére állok, de a pisztolyt még a pincérre szegezem.
- Utána beszélni akarok magával... Szentember... - morgom.


#49 2009-11-11 21:23:23
Thorhalla
Nyeltem egy hatalmasat, amikor arra kért Asgardi nyelven, hogy változzak át és adjam át az irányítást Thorhalla-nak. Féltem tőle, ez enyhe kifejezés volt, rettegtem attól a nőtől, hogy tudtam mire képes, egy szadista elmebeteg! Még akkor is, ha tudtam, hogy ez a férfi képes visszafogni szinte teljes mértékben. De egyszer megölte, kivégezte Loki parancsára. És úgy tűnt, hogy a férfi még mindig szerette, noha tudtam, hogy ő is szereti Einar-t, de akkor is. Ettől még féltem, hogy soha többé nem kapom vissza az irányítást, noha nem tudtam, hogy Jon mikor lesz újra saját maga. Noha emlékeim sorából tudtam, hogy Einar teljesen más, mint ez a nő, és legalább annyit hagyná érvényesülni Jon-t, mint saját magát.
< - Félek… - mondtam halkan. >
< - Nem lesz semmi gond – mosolygott a férfi. – Gondoskodom róla, hogy újra magad lehess majd. >
Végül bólintottam, valahogyan megbíztam benne, nem tudtam volna lemagyarázni a helyzetet, hallottam a pincér és a másik férfi hangját is, ahogyan még mindig egymást ölték. Annyira nem illettem bele ebbe a pillanatban ebben a külsőben. Igaz, ha átváltozom, akkor legalább attól nem kell tartanom, hogy könnyen el tudnának intézni, hiszen Thorhalla legalább meg tudja magát védeni velem ellentétben.
- ”A sötétség elszabadult, láncait tépte szét… - kezdtem a verset mondani, majd gyorsan végighadartam. – Loki, hatalmas és dicső, vágtass és vedd mi jogosan tiéd...”
Éles villanás töltötte be a helységet. Egy hatalmast nyújtóztam, végre szabad voltam, mióta vártam erre a pillanatra, nem is tudtam már.
< - Ideje volt nyomorult halandó! – vicsorogtam hangosan. >
Az emlékei, döbbenten néztem le az előttem fél térden térdelő levő alakra, aki ott mosolygott rám, a kék szemei szinte nevettek. Asgardra de régen láttam így! Megráztam a fejemet, ez nem lehet, hogy itt van, hiszen halott volt, én magam öltem meg, fejeztem le és égettem el a testét a szüleim birtokán. És most mégis itt volt és ugyanúgy, ugyanolyan szerelmesen mosolyog rám, mint korábban is tette. Időm nem volt megszólalni, hogy döbbenetemnek adjak hangot, mert felkelt, a keze a derekamnál ölelt át, húzott magához és csókolt meg. Néhány másodperc után eltoltam magamtól.
< - Hogy kerülsz te ide?! – kérdeztem. – Neked halottnak kellene lenned, hacsak ez nem Helheim… >
< - Thor megmentett… >
< - Ki ne merd még egyszer előttem mondani annak a féregnek a nevét! – csattantam fel dühösen. – Csaknem így próbálkozik azzal, hogy jóvátegye, amit elkövetett?! >
< - Thor ár… - miért is hittem, hogy lesz esélyem befejezni, erről fogalmam sem volt. >
< - Nem figyelmeztetlek még egyszer! – vicsorogtam. >
< - Még fél perce sem látlak szerelmem, muszáj máris elkezdened? – kérdeztem fáradtan. – Nem lehetne egyszerűen annak örülni, hogy itt vagyok? >
< - De örülök, Asgardra Einar! Tudod, hogy örülök, de ez nem ment fel az alól, hogy megöletted magad velem! – néztem rá. >
< - Ha nem teszem meg, te lennél halott – mondtam. – Feladattal vagyok itt Midgardon…
< - Szóval mégsem utánam küldött, hát nem lepődöm meg rajta. Volt annak a nyomorultnak bátorsága elvenni a családi rangomat, birtokomat és száműzni Asgardról, mert Loki-t szolgálom! >
< - Lássuk be megérdemelted – feleltem. – Az ember azt hihetné, hogy használt neked, hogy a halandók között voltál, de úgy tűnik… >
< - Ezek férgek – néztem végig undorral az itt lévőkön. – Arra sem érdemesek, hogy eltapossam őket. De látom nálad mit sem változott, hogy mennyire odavagy értük, mind halandóként, mind Asgardiként őket véded. >
< - Ez a dolgom Halla – feleltem megadóan. – Illetve, hogy… megkeressem a lányát és vigyázzak rá…. >
< - Asgardiul, ennyit rólam… - néztem rá dacosan. >
< - Nem igaz, nekem te vagy a legfontosabb – mosolyogtam rá. >
Közelebb léptem hozzá vissza és végigsimítottam az arcán, majd megcsókoltam.
< - Szeretlek! – suttogtam, majd megragadtam az állát és a tömeg felé fordítottam, ahol a ballonkabátos alak menekült. – Ha ők is olyan fontosak, kapd el őt, hogy jó pontra tehess szert a nyomorult viharistennél… én nem pazarlom rájuk az erőmet – mondtam unottan. >
Vettem egy mély levegőt, majd megcsóváltam a fejem és még egyszer megcsókoltam Hallát gyorsan. Elfordultam tőle és elindultam a megfelelő irányba, végül Shadow-ra, a pincérre és a másik alakra pillantottam.
- Isten – néztem a pincérre. – A tiedet keresztre feszítették, az enyém kalapácsa van. Egyéb kérdés?!
- Ki ne mond még egyszer! – csattantam fel. – Semmilyen utalás rá! Semmilyen!
Egy újabb fejcsóválás, majd futva indultam a ballonkabátos után… lehet, hogy nem ebben az alakban kellene, de most már mindegy… így nem tűntem úgy, mint egy FBI ügynök.
- Állítsák meg a ballonkabátost! – kiáltottam az emberek felé.


#50 2009-11-16 23:39:20
Morsus
A késes fickó csak kacag Rorschach térde alatt.
- Nyírjátok csak ki egymást! kevesebb lesz a melóm!
A nőre néz vicsorítva.
- Gyerünk! Öld meg! Intézd el! Most! Csináld! Nem érek rá.
Kiabálja szinte önkívületben a férfi.

#51 2009-11-17 00:52:29
Shadow
~ Hát már tudom, hogy miért képeztek ki úgy, hogy ne zúgjak bele egy pasiba se... ~ gondolom magamban, ahogy félfüllel hallom, hogy hogyan veszekednek.
Tekintetemben szánalom csillan, ahogy a földön fekvőt nézem. Csak hallgatom amit mond, s tekintetem hideggé válik, ahogy arcomra egy gonosz vigyor ül.
- Igazad van... csak ki akartam élvezni... de ha ennyire sürgős, hát legyen... - tekintetem a pincérre emelem, s arcom elkomolyodik. - Semmi személyes... csupán... - hangom elcsendesedik, s halkan hozzáteszem - ...munka... - a következő pillanatban a pisztolyt leeresztem, s lepillantok a földön fekvőre hideg tekintettel, majd könyörület legkisebb jele nélkül fejébe küldök egy golyót.
- Nekem egy ilyen nem parancsol... - morgom, majd a pincérre emelem a tekintetem. - ...Nem érdekel, hogy mit tudott. Most már a társai beszédesebbek lesznek... - ezzel az ájult nőre célzok. - ...itt Isten nevével semmit se ér... szentember... ezek katonai kiképzéshez hasonlót kaptak, hogy ne lehessen őket olyan hamar megtörni. Napok vagy hetek, meg nem állnak rendelkezésünkre, ahogy drogok se. Nem várom el, hogy megértsen, ahogy azt se, hogy elfogadja, hogy én se vagyok másabb, mint maga. Maga Isten nevében húzza meg a ravaszt, én egy hivatal érdekében. Az Istene ha jól tudom egyiket se bocsájtja meg, bármilyen indokkal is történik a gyilkolás. - ezzel megindulok a nő felé úgy állva, hogy lássam a pincért is. - És ne jöjjön a pokolra jutsz szöveggel. Együtt jutunk oda... - hangomban hűvös nyugalom, s semmi érzelem. Tekintetem Miller csaja felé siklik, ahol egy másik nő ácsorog. Nem is akarom egyenlőre tudni, hogy mi is folyik itt pontosan, csak végig mérem hamar, s aztán az ájult nőhöz lépek.


#52 2009-11-17 13:46:14
Walter
Nem beszél! MEGÖLÖM!!!

Rorschach! Elég, itt az alakváltó lány!

Lenyugszom kicsit, és felállok, úgy nézve az alakváltóra.

- Csak egy ismerősöm módszerét próbáltam alkalmazni. Sajnálom, nem működött. Vagy nem ismer félelmet, vagy tudta, hogy csak blöffölök, és nem ölném meg. De nem vagyok egy szent ember, csak egy egyszerű halandó. Kérem, ne szólítson így.

Nevetségessé tesz minket és a vallásunkat!

De emiatt még nem árthatunk neki! Fontosabb dolgaink is vannak! Nézd, mi történt Miller ügynökkel és a menyasszonyával.

Pfh. Valami mutáns illúzió vagy alakváltó képesség. Láttunk már ilyet, nem egyszer. Tudtam, hogy rejtegetnek valamit.

- Miller ügynök, már ha Ön az, és a kedves menyasszonya. Nem tudom, mi történt Önökkel, de kérem, ne kritizálják a keresztény vallást. Fogalmam sincs, mi ez a hirtelen változás magukban, de rendben, tegyék, amit akarnak.

Hátrébb lépek, és összekulcsolt karokkal figyelem, hogy akarják megoldani a helyzetet.

- Rajta. Én nem szólok bele, ha nem akarják. Magukra bízom innen az ügyet, de ha Rorschach társam megjelenik, ő nem biztos, hogy ennyiben fogja hagyni. Jó lenne, ha addig dűlőre jutnának.


#53 2009-11-17 14:03:44
Thorhalla
– Nem kritizálom, csak a tényeket mondtam… Thor… - szóltam még hátra. – Később visszatérünk rá!
A szavaimra egyelőre nem állította meg senki sem a ballonkabátos alakot. Igazából ebben a formában kettőnk közül én voltam a furcsább és megbámulandóbb jelenség és nem pedig ő. Valóban lehet, hogy Miller-re kellett volna hagynom az egész munkát, hogy ő maga eredjen utána és tartóztassa le, hiszen az ő feladata volt, de túlságosan is sérült volt ahhoz, hogy megtudja ezt tenni. Egy pillanatra megtorpantam, amikor lövést hallottam a hátam mögül, arra nem volt időm, hogy megnézzem, hogy ki és mire lőtt, csak remélni tudtam, hogy nem Halla-t lőtte le valamelyik idióta, Thor nevére… a terrorista. De melyik idióta?! Abban biztos voltam, hogy ezt legalább nem Halla csinálta, noha abban már kevéssé reménykedhettem, hogy köze sem volt ehhez, mert azt már kinéztem volna belőle, hogy legyen. De egyelőre nem törődtem ezzel a dologgal, hanem csak igyekeztem végre beérni a ballonkabátos alakot, hogy lefoghassam végre lehetőleg úgy, hogy a hajó többi utasában nem bukom orra…

Einar után pillantottam, de nem mozdultam, ugye nem várta el tőlem, hogy bármekkora erőfeszítést is tegyek azért, hogy elkapjuk azt a halandót? Unottan nyújtózkodtam egyet, majd kinéztem a hajóról a tenger irányába. Hogy ezen mit lehetett szeretni, hogy egy hatalmas víz felületen hánykolódsz miközben a lábad alatt még csak egyenesen sem áll a talaj. Haza akartam menni és megölni Einar „drága Thor-át”, azért, amit tett. És még azért is, hogy nem miattam volt itt az, akit szerettem, hanem valami ostoba liba miatt, aki feltehetőleg ugyanolyan ostoba és buta, mint az apja, így még arra is képtelen, hogy egymaga életben maradjon. Amikor Shadow megszólalt akkor fordultam hátra, a „pincér” még mindig a férfin
- Ugye van fogalmad arról halandó, hogy egy hadistennel és egy tűzistennővel beszélsz? – kérdeztem megvetően. – Jócskán a Midgardi halandók „istene” felett állunk… ezt pedig te értsd meg nyomorult…
Tegyük, amit akarunk? Ha rajtam múlott volna… nem, nem alacsonyodom addig, hogy ilyen férgeket öljek. Undorító, igazából már az is, hogy ezekkel együtt kellett lenni egy ilyen kis helyen. Fúj! Miért pont ezen a helyen jutott eszébe Einar-nak, hogy felébredjen? Nem is értem, figyeltem, ahogyan a nő végül odalépett a férfihoz, akit a pincér fogságban tartott és egyszerűen főbelőtte.
- Ezt most komolyan gondoltad? – kérdeztem lenézően a nőt. – Ebben hol marad a művészet? Hogy szenved miközben kínzod? Ez így barbarizmus… szerintem ha megölöd a nőt Einar irtó dühös lesz – néztem rá. – És szerintem Miller sem fog örülni neki… bár egy kis kínzásba még nem halt bele senki sem – eresztettem meg egy ragadozómosolyt.
Visszanéztem a pincérre, amikor a hangját hallottam és végre leesett, hogy kiről is van szó. Elsuttogtam néhány szót és a kezeimben tűzlabdák jelentek meg.
- Veled drágám azt hiszem, hogy még beszélnivalóm van – mondtam gúnyosan. – Mit szólnál hozzá aranyom, ha most én törlesztenék a korábbi fojtogatásodért cserébe?


#54 2009-11-20 18:44:05
Morsus
Mivel senki se figyelte, hogy a motoros kinézetű férfi nem is Shadowhoz hanem mögé szólt így több lövést tud leadni egy berretából a nő, aki Steph-et is le akarta löni korábban. A fegyver lapockán és vállon találja Shadowt, majd Roschachra is három golyót lő ki mielőtt bárki reagálhatna ezek váll-fej felé mennek így gyorsan kell reagálnia ha élni akar.

Einar végre elkapja a ballonkabátos férit, aki nem is nagyon ellenkezik, egy vézna matematikus kinézetű alak, aki csendben felemeli a kezeit.
- Csak nyugalom barátom.


#55 2009-11-20 19:01:06
Walter
Teljesen egyértelmű. Ezen a hajón mindenki elmebeteg. Félek, csak mi őriztük meg az ép elménket, Walter. Talán ez is valamiféle telepatikus hatás az utasokra.

Nem tudom, Rorschach… Bár az alakváltó tényleg furcsán viselkedik. Nem teszek semmit, csak figyelem őt.

- Kérem, tényleg ne szólítson szentnek. Sértő ez azokra nézve, akik valóban kiérdemelték ezt a jelzőt a történelem során. És ne aggódjon, nem akarom megérteni magát. Úgy látom, uralja a helyzetet. A keresztény vallást meg továbbra se keverjük az ügybe, rendben? Hogy hiszek-e Istenben, vagy sem, az a magánügyem, úgy érzem. Ha Ön nem hisz a Pokolban, nyilván nem jut majd oda. Tegye, amit jónak lát.

Ugye tudod, hogy amint kettesben maradok vele, Isten haragjával sújtok le rá? Nem lesz szép látvány, miután végeztem vele.

Efelől semmi kétségem… Bevallom, még engem is irritál a beszéde és a viselkedése. Ahogy felsőbbrendűnek képzelve magát okoskodik ez a kis fruska…

De ha már felsőbbrendűségről beszélünk, itt ez a másik nő is.

Nőstényördögök. Gyűlölöm mind. Számító, vérszívó hárpiák. Hadisten? Tűzistennő? Midgardi halandók? Pszichiátriai osztályon lenne a helye ennek a féregnek! Túl sok észak-európai mesét olvasott kiskorában…

Felteszem a kezem, amikor a zavarodott elméjű nő kezeiben tűz jelenik meg… Tehát tűzmutáns, aki még alakot is tud váltani? Ez új…

- Jól van, jól van, csigavér! Pontosan tudja, hogy a korábbi tetteink nagy részét egy idegen erő irányította! De hiszen ezt már megbeszéltem Miller ügynökkel is! Nem a saját akaratunkból tettük, amit tettünk! Elment az esze? Ne fenyegessen, amikor én is--

Lövés dörren, és az alakváltóból vér fröccsen ki.

Isteni igazságszolgáltatás. Helyes.

A FRANCBA, MINKET VETT CÉLBA AZ A FÉRFI!!!

Azonnal megpróbálok elugrani, mielőtt rám lőne az alak…


#56 2009-11-20 22:21:46
Thorhalla
Méla undorral és megvetéssel figyeltem azokat a halandókat, ahogyan egymással veszekedtek és vitatkoztak. Asgardra! Ezeket komolyan gondolták mindezt? Hol van ilyenkor a kardom, hogy legalább valamiféle méltó küzdelmet hozhassak össze? Einar fegyverét pedig elfelejtettem elvenni, vagy a pajzsát, vagy bármit. Úgy tűnt, hogy mégsem sikerült a férfit főbe lőni, mert lövéseket hallottam, abba az irányba kaptam a fejemet és a nő, akinek a lövésébe Einar állt bele az lövöldözött. A pincér közben védekezett, lehetséges, hogy más befolyása alatt álltál, de 1. hozzá mertél érni egy istennőhöz, sőt megcsókolni azt, 2. meg akartad fojtani. Az első még hízelgő is lenne számomra, de a második lássuk be, hogy jóval kevéssé. A szavaira már annyira nem figyeltem, hiszen a lövöldözés ekkor kezdődött. Shadow, vagy hogyan is hívják alakváltó kétszer is golyót kapott, majd a pincérke felé is lőtt a nő három golyót. Mit is tegyek, mit is tegyek? Igazából élvezet lett volna mindenkin, akin sérülés van minden nehézség nélkül a vérüket tűzzé változtatni és megnézni, ahogyan elporladnak és szenvednek, de mégis… ezek csak egyszerű halandó férgek voltak. Most komolyan ezekre pazaroljak energiát és erőt, hogy megtegyem ezt. De ha egyszer olyan ellenállhatatlanul törékenyek és egyszerűen megölhetőek… Az Asgardiak legalább sokáig bírják, ellenállás, regeneráció, erősebb felépítés, de ezek? Kis satnya micsodák… a férfiak legtöbbségénél is magasabb voltam, pedig teljesen átlagos magasságom volt. Könnyedén összeroppanthatnám a csontjaikat, vagy akár egyetlen ütéssel is a másvilágra lehetne a legtöbbet küldeni. Ha megtámadom ezeket Einar leharapja a fejem… édes halál. Nem, a büszkeségem nagyobb, mintsem annak az öröme, hogy valakit megfoszthatok az életétől. Egyelőre csak néhány lépést hátráltam figyeltem a környezetünket, és ha rám készül fogni a fegyvert és engem megölni, csak akkor teszek bármit is. Addig játszanak a halandók.

Újabb lövések a hátam mögül, Thor nevére, mi folyik ott?! Igaz egyelőre nem hallok semmi olyat, hogy kigyulladt volna a hajó, akkor viszont egyelőre semmilyen gond nincs. Vagy ha van, Halla úgyis kiált utánam, vagy nem. ha úgy véli megoldja egymaga, akkor a hajónak annyi, ha nem, akkor pedig már úgyis mindegy. Még mindig nem akarta nekem feltartani senki sem a ballonkabátost, de szerencsére úgy tűnt, hogy én vagyok a gyorsabb, mert végül sikerült beérnem és a legnagyobb meglepetésemre nem ellenkezett, hanem egyszerűen megadta magát. Valami furcsa volt az egészben, tudtam, hogy Miller-re kellett volna bíznom ezt a részt, de túlságosan sérült volt és nem akartam még nagyobb veszélynek kitenni. Egy fiatal férfi volt az illető, vézna gyerek igazából. Bár ezen a hajón hozzám és Hallához képest ki nem volt az? Miller emlékei alapján most jön az a rész, amikor meg kellene bilincselni, de olyan nincs nálam… fizikai fájdalmat és sérülést pedig nem akartam neki okozni. Közben felemelte a kezeit, valamivel akkor meg kellene kötözni, amíg bilincset nem szerzek. A legrosszabb esetben a palástomból vágok le anyagot, vagy az övemet használom erre…
- Le vagy tartóztatva – mondtam, az én számból kissé ostobán hangzott. – A kezedet kulcsold össze a tarkódon és szépen lassan fordulj meg és állj a falhoz. Semmi hirtelen mozdulat!
Ha megteszi, akkor gyorsan megmotozom fegyverek után és a kabátjától megszabadítom, majd a palástomból letépek egy darabot és azzal megkötözöm a háta mögött a kezét.


#57 2009-11-21 14:59:13
Shadow
Sikeresen elszámolom magam, s figyelmetlenségem árát megfizetem hamar. Két golyót kapok a hátamba, azaz az egyiket a lapockámba, míg a másikat a vállamba. Ez épp elég, hogy ne tudjam az ember külsőt tartani, s saját valómba rogyjak térdre, de ennyivel nem adom fel. Amíg a nő lövöldözik, addig megfordulok, s tüzet nyitok. Az Adrenalin dolgozik bennem, s a tár kifogyásáig tüzelek a nőre.
- Megdöglesz... - sziszegem, majd a tár kifogyása után kiterülök a fedélzeten. Fáj a két sebem, de tudom, hogy egyenlőre veszélyes itt pihenni, főleg, hogy ahogy felnézek látom, hogy a nő, aki Miller csaja helyén van nem nagyon segít. A szavaira sziszegve reagálok.
- Lehet nem művészi, de jelen esetben ez mindegy is... - próbálok felkelni, s félre vonulni egy kicsit, az üres pisztolyt meg a padlón hagyom. - ...ki kéne szedni a golyókat... - morgom, miközben próbálom óvatosan kitapogatni a sebeket, amik eléggé véreznek is. Se a fájdalom, se a vérzés nem ismeretlen már. Mindben volt elégszer részem, de valahogy nem az a könnyen megszokható dolog, főleg, ha ennyire zavar is a mozgásba
- Felfogtam... Shadow vagyok, ha Rorschach említett, akkor az idegesítő alakváltó lány, aki az ügyébe avatkozott, bár azaz én ügyem volt parancs szerint, de mindegy. - morgom a pincérre nézve, majd a magas nő felé fordítom a tekintetem, s hangosabban szólalok meg.
- Tűzistennő, ugye? Mond kérlek, mi az ára, hogy segítségedet kérjem? - pillantok kérdően a nőre, s ha sikerül addig eljutnom, akkor letérdelek előtt. Miller helyén lévő nagy ürge ismerőse, így csak segít egy kicsit... legalábbis remélem... ha tévedek, akkor az kellemetlen lesz.


#58 2009-11-22 20:03:54
Morsus
A nőt Shadow többször mellkason találja, amitől az holtan zuhan vissza. Ám a lövése ettől még Rorschachot érik, aki elmozdul, de a vállát még sebzi az egyik golyó súrolása. Ahogy leszáll a motorosról az azonnal mellkason rúgja és felállva próbál elfutni.
A ballonkabátos nem ellenkezik megkötözve vár és egy nagyobb mobilon kívül semmi mást nem talál nála az Einar.


#59 2009-11-22 20:48:36
WALTER!!!
- ARGH!!!

Jól… Jól vagyok. Csak a vállamat érte a lövés, hála Istennek.

Az Úr irgalmas hozzánk. Vigyázza lépteinket. De most figyelj oda, Walter.

Próbálok, de a fájdalom azért elég durva… és a kis alakváltó is pont most érezte szükségét a bemutatkozásnak, miközben éppen lőttek rám. Csodás.

- Shadow, aha, remek… Most talán inkább eredjen az elkövető után!

Ostoba fruska. És mit csinál a tűzmutáns nőstényördög?

Úgy látom… semmit.

Jó, addig sincs útban. Indulj az alak után, aki ránk lőtt!

Amennyire erőmből telik, a férfi után iramodok…


#60 2009-11-22 21:27:49
Thorhalla
Valami akkor sem volt ezzel az egésszel rendben, nem ellenkezik, hagyja, hogy megkötözzem és megmotozzam. Miller mit meg nem adott volna egy ilyen könnyű munkáért, hiszen szinte mindig akadékoskodtak azok, akiket le akart tartóztatni, ez nem. Lehetséges, hogy azért tette meg egyből, mert olyan külsővel rendelkezem, amivel? Vagy csak egyszerűen tényleg nem volt harcos, igaz azzal az egy modern eszközzel, ami nála volt valóban nem tűnt annak. A telefont visszatettem a kabát zsebébe, ahol találtam, majd karon ragadtam a fiút. Óvatosan, nem akartam benne semmilyen kárt sem tenni, és nem hittem volna, hogy egy ilyet törékeny kölyök csontjai nagyon bírnák, ha teljes erővel ráncigálnám a megfelelő irányba. Elindultam visszafelé vele, ahol a többieket is hagytuk, miközben magam előtt vezettem.
- Beszélgessünk miközben haladunk – javasoltam. – Mégis mit keresnek és csinálnak ezen a hajón?
Lehet, hogy kellett volna a bármit mond megszokott rész is, de nem volt túl sok időnk, főleg, ha még valami mást is terveztek azon kívül, amit most itt láttunk és tapasztaltunk. Azt pedig nem engedhettem, hogy a többi utasnak is bármilyen baja legyen, elég volt, hogy a kapitányt megölték már…

Minő balszerencse, hogy a nőnek annyi. Einar nem lesz boldog, ha meglátja. Vajon már utolérte a ballonkabátos barátját? Megvontam a vállamat és figyeltem tovább, a pincért is eltalálták, megérdemelte azok után, hogy kezet mert ránk emelni. A nőre figyeltem, aki végül felém tartott és nocsak letérdelt előttem. Kezd érdekes lenni az egész, sőt a megszólítása. Úgy tűnt, hogy mégis vert Einar… vagyis Miller némi tiszteletet ebben a korcs halandóba? Méla undorral néztem rajta végig, ez még a megszokott halandóknál is ocsmányabb volt, valahogyan azokkal a furcsa izékkel rajta, undorító. Lenéztem ismét rá, ha most arra akar kérni, hogy szedegessem ki a golyókat belőle, akkor egyszerűen felgyújtom, nem leszek hajlandó azzal fáradni, hogy férgeket istápoljak.
- Szólt valaki, vagy csak a hajó nyikorgott? – tettem fel a költői kérdést unottan. – Attól függ, hogy mit akarsz. Igazából nem hiszem drágám, hogy lenne bármid is, amit felajánlhatnál a segítségemért, de azért haljuk a próbát…
Persze Einar mindenféle ellenszolgáltatás nélkül már a segítségére rohant volt, de az ő volt. közben a két férfira figyeltem, akik még mindig egymással küzdöttek. A pincér kapott egy hatalmas rúgást miután leszállt a másik alakról. Milyen kár, hogy még talpra tud állni, a szőke férfi után pillantottam, ahogyan menekülni akar és a pincér a sérülése ellenére még utána is rohan. Lepillantottam az előttem térdeplő halandóra, mit meg nem adnék, ha az a nyomorult viharisten térdelne előttem így mielőtt ki nem végzem azért, amit a szüleimmel tett. Csak jussak haza Loki-hoz, hogy újra mellette lehessek… végül nem vártam meg a furcsa kinézetű féreg válaszát, hanem a menekülő alak után lendültem, hogy elkaphassam, ne Einar-nak kelljen még ezután is rohangálnia, főleg, hogy akkor egyetlen egy foglya sem lesz a másik két halandó bénaságának hála… igyekeztem utolérni a menekülőt és kirúgni a lábát, ha odaértem hozzá.


#61 2009-11-23 19:15:19
Tyler
Furcsa, és elég idegesítő. Mire visszaért a kabinjához a késztetés, és gyanakvás ami hirtelen elfogta egyszerűen megszűnt. Pár percig csak tétován állt a kabinja előtt majd, szitkokkal kísérve visszafordult, arra felé ahonnan jött. Eléggé sietve halad a folyosókon, míg rá nem fordul arra a részre ahonnan jött. Ahogy kifordul a sarkon, furcsa kép tűnik fel a szeme előtt. Néhány sebesült, két ismeretlen alak, a pincért úgy tűnik meglőtték. Az egyik alak pedig sietve akar menekülni, pont az ő irányába. Mivel többen is üldözik, úgy dönt megpróbálja megállítani. Karját beleolvasztja a korlátba, mint nem sokkal ezelőtt, és 5-6 csáppal a menekülőt próbálja elkapni.


#62 2009-11-23 20:40:24
Shadow
Felnézek a nőre, aki Miller csaja helyén áll, mikor megszólal. Veszek egy mély levegőt.
- A segítséged kérem, elfogni a megmaradt ismét, s esetleg a sebeim ellátásában később, s mit adjak ezért cserébe? A szabadságom Miller kezében, de mond Tűzistennő, hogy mit kérsz érte cserébe, s ha kell szolgállak! - kiáltok utána, miközben elindul, s én is feltápászkodok, hogy a lelőtt csajhoz menjek a pisztolyát elvenni, hogy megnézzem, hogy a tárban mennyi lőszer maradt még, meg még azt, hogy van e nála plusz tár, mert az jól jönne. A menekülőt nem követem, hanem az egyik közeli fal tövébe ülök le, s a pisztolyt magam mellé ledobom, miközben a térdeim felhúzva dőlök előre. Fájnak a sebek, s véreznek is... ez így nem jó... nagyon nem... Bár lehet ez lesz a kisebbik gondom, ha Miller felbukkan, de majd valahogy beszélek vele, s csak felfogja... vagy nem...


#63 2009-11-23 21:31:43
Morsus
A ballonkabátos felmosolyog gonoszan Einar kérdésére.
- Kísérletezünk. Mondja... maga hisz a szellemekben?
Kérdezi boldogan a séta közben.

A menekülőt Tyler csápjai kapják el a karjánál,a mitől hatalmasat essik a földre így tudja Walter utolérni ugyanekkor Shadow a vérvesztességtől eszméletlenül zuhan a földre.


#64 2009-11-23 21:39:08
Walter
MOST!!!

Nem igazán figyelem, honnan jönnek a csápok, amelyek elkapják a férfit, de itt a nagy lehetőség… Rávetem magam, és reményeim szerint a földre kényszerítem, bár ez most igen nehezen megy a sebesülésem miatt…

Kié ez a csáp…? Aha. Ott, az a férfi… Egyelőre vegyük szövetségesnek.

Egyelőre.

- Hahó! Maga! Tartsa lefogva őt a… különös csápjaival, rendben?

Uhh… Baromira fáj a seb, de most nem állhatok meg…

- Ennyi mutáns… Gondolom, egy gyógyító erejű sincs köztük… Na, idefigyeljen. Miért lőtt rám, jóember? Nézze, nem akarhatja, hogy mind elkezdjük faggatni, ezért még amíg nincs itt más, mondja el nekem, amit tud, és ígérem, megvédem, ha kell…

Ez a szánalmas kikérdezési taktika sosem fog működni, Walter.


#65 2009-11-24 00:43:52
Thorhalla
Utálkozva és fintorogva néztem végig a nőn, amikor azt kérte, hogy lássam le a sebét. Most komolyan arra kért, hogy mozdítsam meg a kisujjamat azért, hogy ne vérezzen el? Hiszen csak két lövést kapott, ebbe nem kellene belehalnia senkinek sem. Azt pedig várhatta, hogy hozzá fogok érni, halandó vértől lenne mocskos a kezem. Oldalra kaptam a fejemet, amikor valaki megjelent, nocsak az a másik féreg, amelyik le mert a csápokkal fogni, vagyis a halandót. Pedig már reménykedtem, hogy eltűnik egy időre, de valahogyan újra előkeveredett. Azonban valami megragadta a fantáziámat azzal kapcsolatban, amit a nő mondott. Szolgálna engem a segítségemért? Nos ez már olyasvalami volt, amit igazán érdemes lett volna megfontolni, de akkor is ez csak egy kutya, annál többre úgy sem vinné soha sem. Ha meghal, nos lesz helyette más. Már éppen mondtam volna, hogy rendben van, belemegyek, amikor eszméletlenül dőlt el a földön. Megvontam a vállamat törött játékért nem teszünk semmit, erről ennyit. Átléptem az eszméletlen nő felett és elindultam a három férfi felé. A vöröses hajú már megint a földön kötött ki, végül is a csúszómászóhoz sokkal jobban illik ez a hely, mint a rendes álló helyzet. Gúnyosan mosolyodtam el azon, amit a pincér mondott, eddig mintha nem lett volna ennyire lelkes és kellemes társaság. A pincérkét nem méltattam válaszra, hogy gyógyító mutáns? Mutánsnak mert nevezni, ezért most már komolyan meg fog fizetni ezért, csak ne kellene bemocskolnom a kezemet a vérükkel.
< - Hogy én mennyire gyűlölöm ezeket az átkozott halandókat! – morogtam halkan. >
Odaléptem a földön fekvő elé és leguggoltam elé. Végigsimítottam az arcán lágyan, a mutatóujjamat az álla alá tettem, felemeltem és magam felé fordítottam a fejét, hogy a szemébe nézhessek. Igazából most kellett volna kitörnöm a nyakát azért, mert sérülést mert okozni Einar halandó testének, de nem örült volna, ha bármi baja esik. A szadista pincér megjegyzésén gúnyosan kacagtam fel, ugye nem hitte, hogy be fogja venni a földön fekvő alak.
- Nos drágám azt hiszem, hogy ezúttal nincs kiút már számodra – mondtam. – Lassan ideje lenne elkezdened beszélni, ha nem akarod, hogy a hazug szadista pincér nekiálljon kínozni téged…

Kísérleteztek, érdekes. Mintha csak Loki egyik perverz kísérletébe, vagy hasonlóba csöppentünk volna. Valamilyen kormánypárti ügyek megint? Nem, akkor azokról úgy ahogyan tudnia kellett volna Miller-nek és a saját emberüket csak nem küldték volna bele egy ilyen eseménybe. Vagy netán mégis? Ebben legalább hasonlítottak a midgardiak a mi fajtánkra, hogy vannak hasonlóan erkölcstelen személyek itt és nálunk is, meg gátlástalanok. Vettem egy mély levegőt és megcsóváltam a fejemet a szellemes kérdésre. Felidéztem, hogy mik is azok a szellemek azok alapján, amiket Miller tudott ezekről. Halott lelkek és hasonlók. Azok alapján, amit tudott akár én magam is lehetettem volna az, hiszen meghaltam és most mégis itt voltam, sőt azelőtt voltam itt, hogy Hela elvihetett volna. figyeltem, ahogyan gonoszul mosolyodik el a fiatal fiú, vajon mire készültek még?
- Mondhatjuk úgy, hogy én is az vagyok – mosolyodtam el. – Mégis milyen kísérlet és hogyan kapcsolódnak a szellemek?
Faggattam tovább miközben haladtam vele visszafelé.


#66 2009-11-24 18:31:41
Tyler
Sikerül ledönteni a lábáról a menekülő férfit akit a pincér kinézetű alak kezd el faggatni nem túlságosan eredményesen. Rá pillant a másik két alakra, akik fura páncélban vannak. Valahogy ismerősek neki, de nem igazán tudja hova tenni őket. Észre veszi hogy a másik nő elájul és erősen vérzik, talán meglőhették.

-Nem tudom mi folyik itt, mivel el menekültem el az előbb mert manipuláltak. Ismét. De nem hagyhatjuk hogy tovább haladjon a hajó, vissza kell fordítani. Ha így folytatódik az utasok is veszélybe kerülnek. És jobb ha egy orvost is kerítünk mielőbb.-

Int a fejével az eszméletlen nő felé.


#67 2009-11-24 21:37:00
Morsus
Shadow továbbra is eszméletlen, segítséget nem kapott.

A ballonkabátos ekkor Einarra mosolygott.
- Mert ő hisz magában.
Szavai után újra a rejtélyes színes női szellem alak jelenik meg, átsuhanva Einaron akár egy durva széllökés a korlátnak söpörve, ha nem figyel akár át is eshet rajta.

Az elkapott férfi az asgardira néz dühösen és az ajkába harap finoman majd vért köp Thorhalla arcára.
- Az utolsó íz, az életedben, ribanc.
Mondja kacagva Walter szavaival nem is törődve.

Tylernek ekkor tűnhet fel, hogy csak ők vannak a fedélzeten és felettébb csendes minden.


#68 2009-11-24 21:47:48
Walter
Nos… igazad lehet, Rorschach. Úgy látom, nem reagál arra, amit mondtam neki. Ugyanakkor a zavarodott elméjű nőt meg csak leköpte, szóval talán én még mindig jobban jártam.

A nőstényördög majd elintézi. Ha tűzmutáns, fegyver nélkül óvatosnak kell vele lennünk. Túl sokan vannak itt, Walter.

Egyetértek. Az eddigi viselkedése alapján az elmebeteg tűzmutáns most jól felkapja majd a vizet, én pedig kicsit hátrálok…

A többiekre nézek.

- Ha nem bánják, ellátom a sebemet valahol a hajón… Úgy látom, kézben tartják az ügyet. De ha tehetnék egy javaslatot…

Parancsold az Úr szavával, Walter! Ne javasolgass!

- … nos, a hajó semmiképp sem köthet ki sehol, amíg ilyen veszélyes bűnözők vannak rajta. Ne is forduljon vissza. Hacsak ellenfeleink nem képesek repülni vagy természetfeletti módon közlekedni a vízben, akkor csapdába estek itt a hajón velünk. Ezt kihasználva mindenképp el kell őket kapnunk, még ha lesz is pár áldozat… Ezt fontolják meg. Most pedig…

Eloldalgok egy kabin felé…


#69 2009-11-25 07:57:17
Thorhalla
Méla undorral néztem fel a férfira, aki a szőkét tartotta fogva. Igazából ár réges-régen eltűnhettem volna erről a hajóról, ha nem lettem volna száműzve. Lehívni a Bifrost-ot és úgy hazamenni, vagy legalább is el erről a helyről. Lehetséges, hogy Heimdall rosszul lenne, ha meglátna a hídon, de nem mennék haza. Egyelőre nem tehettem, bár Einar-t kihasználni és rávenni, hogy járjon közben az érdekemben, hogy utána újra hátba döfhessem mind a kettejüket, hogy visszaállok az uram mellé. Nem válaszoltam a férfinak, hagytam, hogy főjön a saját levében. Orvos? Annak a fura kinézetű valaminek? Ha belehal, nos arra sem jó, hogy bármit is… a szőkére néztem, mire az egy rakat vért köpött az arcomba. Rávicsorogtam, majd lecsaptam az arcára, mintha pofon vágtam volna, csakhogy jelen esetben öt körömmel szándékoztam mély vágást hagyni az arcán. Még hogy utolsó, nyomorult féreg! Felálltam előle és igyekeztem letörölni a vérét az arcomról, majd körbenéztem, hogy látszik-e valahol bárki, aki ránk lőhetne, közben fél füllel azt hallgattam, amit a pincér mondott. ha nem köt ki a hajó, még később is elintézhetlek…
< - Felőlem akár az egész hajó pusztulhat – feleltem úgy, hogy ne értsék. – De akkor, ha lehetséges igen gyorsan pusztuljatok… >
Utána újra körbenéztem azon a részen, ami látszott, ellenséges izék… halandók után.

Kérdőn néztem a férfira, amikor nem válaszolt a kérdésemre, csak mosolyogva adott választ, hogy az hisz bennem. Már készültem volna megvonni a vállamat erre a felvetésre, amikor egy furcsa szellemalak tűnt fel előttem, már nem volt időm kimozdulni az útjából és éreztem, hogy hátrálni kényszerülök gyorsabban, mint tettem volna. Igyekeztem megőrizni az egyensúlyomat, amikor nekivágódtam a korlátnak. Szándékomban állt megkapaszkodni a korlátban, nehogy véletlenül átbukfencezzem rajta. Vajon miféle különleges lény volt ez? Mivel szellemek nincsenek az is biztos. Mutáns lenne? Olyan volt, mintha szél lett volna, de a szellemalakon kívül nem láttam semmilyen más lényt errefelé, és utoljára a semmiből generált szelet akkor láttam, amikor a királyom a pörölyét használta, máskor egyáltalán nem. Vagy pedig valamelyik másik viharmágiát használó személy… ha sikerült megtartanom az egyensúlyomat és nem az óceánban kikötni, akkor igyekeztem a ballonkabátost újra elkapni, még mielőtt esélye lenne arra, hogy megszökjön.


#70 2009-11-25 18:23:09
Tyler
A férfi szemmel láthatólag nem áll szándékában válaszolni a kérdésekre, sőt szembe is köpi a nőt aki erre arcon vágja, miközben valamiféle furcsa nyelven beszél. A pincér pedig lelép, miközben arról hadovál hogy mit számít pár áldozat.

-Magára bízom a fickót!-

Szól a nőnek hangosan, majd feloldja a csápokat és az eszméletlen nőhöz siet.

-Ezek nem normálisak, itt hagynak egy sérült nőt.-

Morogja az orra elé, közben feltűnik neki hogy senki sincs a környéken rajtuk kívül és síri csend van a hajón. Jobb lesz ha utána jár ennek is,de először megpróbálja ellátni a nő sérülését ahogy tudja.
~ Keresni kell egy elsősegély dobozt is, vagy hátha van komolyabb felszerelés is a hajón~
De egyenlőre megpróbálja itt ellátni a sérülést.


#71 2009-11-25 21:03:18
Morsus
A ballonkabátost sikerül elkapni Einarnak, hogy ne zuhanjon át a korláton csak majdnem átbillenjen, de a férfi leveszi a kabátot és elkezd távolodni egy nő felé, aki az egyik lépcsőnél van.

Tyler talál egy megszokott elsősegélydobozt a hajó falán, amiből persze több is van a biztonságért. Ezzel tudja kezelni a sebeket és így Shadow magához tér, de hatalmas fájdalmai vannak és csúnyán vérzik.

Walter elindul lefelé ahol zombi módban agyatlan állapotban kezdenek vonaglani felfelé az utasok és legénység tagjai.

Thorhalla egyedül marad a fedélzeten a férfivel, aki büszkén röhög és a csizmájából egy pillangó kést vesz elő, amivel Halla torkának támad.


#72 2009-11-25 21:14:58
Walter
Ideje volt. Ne foglalkozz a fájdalommal. Csak menj.

Nézd… Ezek az emberek… Mi bajuk van? Hova mennek? Mintha… nem is lennének önmaguk. Mint az agyatlan zombik…

Vagy mint akiket megszállt a Sátán maga. Meg kell tisztítanunk őket. Ott! Arra van a kabinunk.

Igen…

Amikor belépek, megkeresem a ruhát és felveszem az arcot…

Végre.

Én irányítom az eseményeket. Rajtam a ruha, megvan az arcom. Elraktam a pisztolyomat. A sebet bekötöztem.

Gyorsan felrohanok az undorító, vonagló emberek között, és megkeresem azokat a nyomorultakat, akikkel kénytelen vagyok együttműködni egy időre…

- Hol vannak? Merre vannak? Miller ügynök?




#73 2009-11-26 00:16:40
Thorhalla
- Tessék?! – néztem értetlenül a férfira.
Hogy én vigyázzak erre a patkányra? Aztán már indult is az ájult nőhöz, hogy ellássa a sebeit. Ezt egyszerűen nem tudom elhinni, ilyen átkozott pechem is csak nekem lehet. Akkor most megsüssem, megsüssem, vagy megsüssem? Esetleg törjem ki a nyakát, mert nem fogok egy mocskos halandó felett felvigyázót játszani. Ez mennyire rangomon aluli. Tűzistennő vagyok, nem pedig egy gyerekfelvigyázó! Még akkor sem, ha ez a mamlasz már felnőttnek volt mondható a Midgardiak álláspontja szerint. Már éppen akartam volna a hátára lépni, hogy lent maradjon a földön, amikor felkelt és a képembe röhögött. Csak tudnám, hogy mitől ilyen büszke magára. Megvetően mordultam fel, amikor megláttam a kezében csillanni valamit, és egy kést láttam meg a kezében, amivel máris felém vágott. Egy farkas vigyort még megengedtem magamnak, majd igyekeztem félretáncolni a kés útjából, oldalra kitérni közben megragadni a szőke csuklóját, amelyikben a fegyvert fogja, és ha ez sikerült, akkor a másik kezemmel ráverek egyet az alkarjára teljes erőmből remélve, hogy ettől eltörik a keze és elejti a kést is a kezéből. Utána, ha még tudok cselekedni, akkor visszakézből könyöklök az arcába, hogy kiüthessem.

Sikerült a kölyköt is megfogni, hogy ne essünk a vízbe, de ahogyan a kabátját megragadtam kibújt belőle és rohanni kezdett az egyik irányba. Vettem egy mély levegőt, miért nem tud ez a nap könnyű lenni és miért nem tudtam már visszaérni vele a megfelelő helyre a többiekhez. Ellöktem magam a korláttól és futva indultam a kölyök után, hogy beérhessem.
< - Az átokba! – morogtam az orrom alatt. >
Felpillantottam és megláttam egy nőt az egyik lépcsőnél, úgy tűnt, hogy arra tartott a kölyök. Hányan voltak ezek ennél a kísérletnél? Kettőt hátrahagytam, itt volt a kölyök, és akkor ezek szerint még ez a nő, ő lett volna a „szellem”? Nem tudtam, egyelőre nem és nem is különösebben érdekelt, mind a kettőt az igazságszolgáltatás elé kell állítani és az utasokat pedig meg kellett védeni tőlük… igyekeztem beérni a kölyköt, és ha odaértem hozzá, akkor leütni hátulról, nem olyan erősen, hogy belehaljon, csak, hogy elterüljön.


#74 2009-11-26 19:23:54
Tyler
Kétségbeesetten néz körül, megpillant egy elsősegély dobozt. Odarohan letépi a falról majd vissza nőhöz. Hogy hozzá férjen a sebhez kiszakítja a nő ruháját, és hozzá lát hogy ellássa a sebet a legjobb tudása szerint amit előtud kaparni a fejéből. Mire végez a nő már ébredezik is.

-Jobb ha nem tesz hirtelen mozdulatokat. Elláttam a sebét ahogy tudtam, de még mindig erősen vérzik.-

Lehet hogy ezt nem kell részleteznie, látszik hogy nagy fájdalmai vannak. Közben látja hogy a férfi rátámad a nőre, de az tapasztalt mozdulatokkal lefegyverzi, visszatámad. Velük nem lesz nagyobb gond.

-Maradjon itt, próbálok segítséget szerezni.-

Szól a nőnek és elsiet a folyosón arrafelé amerre a kapitányt megtalálhatja vagy bárkit aki eltudja jobban látni a nőt.


#75 2009-11-26 20:43:54
Morsus
Rorscach:
A tömeg szétválik és egy férfi indul meg közöttük, de ő normálisan kimérten halad Rorschach felé és az ékszerei összekoccanva csilingelnek. A férfi megáll Rorschach mellett és közben az agyatlan tömeg elkerüli őket.

- Rorschach ugye? Az újságok igazat írtak magáról. Igazán... érdekes a tudata.
Mondja a férfi mintha közben Rorschach és Walter lelkében járva kóstolgatná azt.

Többieknek itt van a négy megjelent szereplő eddig: (balról-jobbra)
Az új nő - motoros - ballonkabátos - pisztolyos nő (elhunyt)


/Jut is eszembe ennél jobban nem tudnátok szét szóródni? ..../

Einar:
Az ázsiai asszonyhoz ér a matematikus és a nő arcán mosoly homlokán pedig egy vörös fény jelenik meg. A fegyveres társuk teteme ekkor megmozdul és a nála lévő fegyverrel többször hátba lövi Einart.

Halla:
Mikor megragadja a férfi csuklóját az elengedi a kést és mivel ár valamennyire felült a másik kezébe ejtve a pengét tökéletesen a bal melle alá szúr a pengével ha a nő még ekkor is megüti akkor a borda vonalán az oldalán szaggatja ki a pengét belőle, hogy újra vagdoshasson vele cikk-cakkokban.

Tyler:
Shadow kezd jól lenni, de rendes kezelésre lesz szüksége és a fedélzeten körbe nézve már az induláskor látja, hogy csak ők vannak itt, de lentről sokak morajlását hallja, ahogy közelednek.

#76 2009-11-26 21:00:25
Walter
Sehol sem látom ebben az undorító tömegben az előbbi alakokat… Nem lett volna szabad szem elől tévesztenem őket! Mindegyikük gyanús! Uram, vezess a bűnösökhöz, hogy igazságot szolgáltathassak a Te nevedben. Ámen.

Hm… Mi ez…? Meghallgattad hát imámat, Uram? Szétválik a tömeg, és egy idősebb férfit látok közeledni felém. Ez nem olyan darabosan mozog, mint a többi utas… Akkor…

Amikor megáll mellettem és megszólít, nyugodt hangszínnel válaszolok.

- Üdvözlöm. Rorschach, jól tudja. De esetleg Ön is bemutatkozhatna. Nem kerülte el a figyelmem, hogy a furcsán viselkedő tömegben egyedül Ön mozog emberszerűen. Gondolom, ha csak egyszerűen megkérdezem, miért van ez, nem fog válaszolni, igaz?

A tudatom… Telepata mutáns. Hrrr, de utálom őket… De ha telepata, akkor ő állhat az egész mögött.

- Milyen érdekes… Épp egy telepatát keresek, tudja. Megtenné, hogy kiszáll az elmémből, jóember?


#77 2009-11-26 23:47:58
Thorhalla
Sikerült a csuklójára fogni, de meglepett a rohadék, mert még az ütés előtt elejtette a kezéből a kést, későn vettem csak észre a másik kezét, amivel elkapta, majd pedig csak láttam, hogy lendült a karja és szúró fájdalmat éreztem. Egy pillanatra döbbenten néztem rá, ezzel meglepett, nem számítottam erre, nem számoltam azzal a ténnyel, hogy nem kard van a kezében, hanem annál kisebb és gyorsabb fegyver. Túlságosan régen harcoltam és… az átokba! Nyomorult halandó! Nem ütöttem vissza ezek után, nem akartam kockáztatni, hogy még jobban megsérüljek, esetlegesen egy ilyen szánalmas fegyvertől, személytől halálos vagy túlságosan súlyos sérülést szenvedjek el. Felpattantam hátrafelé és hátrébb is léptem még egy nagyot. Azonnal nyúltam oda, ahol a szúrást éreztem és véres lett a kezem. Nyomorult féreg! Figyeltem, hogy felpattan-e a földről, de erre nem akartam neki időt és esélyt adni. Suttogni kezdtem varázsszavakat és a célom az volt, hogy felgyújtsam az összes rajta levő ruhát. Lassú és fájdalmas elégés lesz, ha sikerült, de megérdemelte, nagyon is meg! Ha nem volt erre elég időm, akkor kitérésre összpontosítok, és kitérés közben fejezem be a varázslást.

Már majdnem beértem a férfit, amikor a nő, akihez rohant elmosolyodott miután rám nézett. Valami nagyon nem tetszett abból, ahogyan mosolygott és a homlokán megjelenő vörös folt sem. Mágia lett volna? Vagy csak egyszerű mutáns? Inkább maradok a mágia gondolatánál azok alapján, amit életemben tapasztaltam. A következő pillanatban lövéseket hallottam a hátam mögül, noha a pajzsom a hátamon volt ösztönösen – Miller emlékei alapján – vágtam hasra magamat a fedélzeten, hogy a golyók remélhetőleg a fejem felett száguldjanak el. Ha nem volt ilyen szerencsém és megsérültem, ha nem, amíg a földön fekszem a kardomért nyúltam és a kezembe vettem, amint a lövések elmúltak hátrapillantottam, hogy veszélyt jelent-e az a valaki, aki onnan lőtt rám, nő, aki az előbb még ájult volt, mert Shadow kiütötte? Ez hogyan lehetséges és hova tűntek a többiek innen? Sérülésenyomok voltak a mellkasán, meglőtték, akkor őt lőtte meg valaki, amit hallottam. Hogyan lehetett még mindig talpon? Ha úgy látom, hogy nem képes tárat cserélni és így nem támadni rám tovább akkor előre lendülök és a nő irányába, amelyiknek a fején a furcsa piros jel lett, ha pedig úgy néz ki, hogy még újra fog támadni a mögöttem levő meglőtt nő, akkor az ő irányába fordulok felállás után, és őt támadom meg és igyekszem semlegesítni kardmarkolattal, hogy ne legyen harcképes a későbbiekben.


#78 2009-11-27 17:54:50
Tyler
Bár a nő egyre jobban van mégis el indul segítséget keresni. Ő csak elállította a vérzést, kell valaki aki jobban el tudja látni. Csak pár métert tesz meg, de így sem lát senkit, pedig a zajok biztos idevonzották volna a tömeget, a személyzetet mindenképpen. Már csalódottan fordulna vissza mikor furcsa morajlást hall, mintha emberek lennének. Óvatosan a hang felé lépdel, hogy megnézze mi adja ki. Jobb ha kideríti hogy mi közelít feléjük, mintha meglepetésszerűen rájuk zúdulna még valaki...vagy valami.


#79 2009-11-27 21:41:01
Shadow
A világ elsötétül így nem tudom meg, hogy a nő mit is válaszol. Nem tudom, hogy mennyi idő is telik el, mikor újra kezdek magamhoz térni, de az biztos, hogy fájnak a sebeim, s elsőre még a látásom is elég homályos.
- Miller? - kérdem csendesen, de mire választ kapnék, már látom, hogy nem is ő az, azonban a megszokott ilyenkor következő kérdés helyett mást kérdezek.
- Miért segít rajtam? - pillantok utána kérdően, miközben teszek egy kósza kísérletet, hogy felüljek, de ez egyenlőre úgy fest, hogy nem nagyon fog menni, azaz nincs más hátra, mint feküdni. Oldalra pillantok, s tekintettemmel azt nézem, hogy ki van még a közelemben, akit ismerek is esetleg, majd ezután a halott nőt keresem a tekintetemmel. A lehető leggyorsabban fel kell mérnem a terepet, mert elég védtelen vagyok a valódi alakomban, hiszen nem kérdés, hogy mi vagyok. A fickóra pillantok, aki segített rajtam és ha még látom, majd a zajokat figyelem.


#80 2009-11-28 14:11:21
Morsus
Rorschach:
A férfi csak vizsgálódik érdeklődve egyre mélyebbre hatolva Walterék tudatában.
- Két személy egy test. Nagyon különleges és ellenálló. Kit rejtegetsz ott Rorschach?
Kérdezi a férfi.

Einar:
A tettem addig lő a fedezéket kereső Einarra ameddig a tár ki nem örül majd a test ismét összecsuklik élettelenül és a fegyvert elejtve az végig csúszik a földön. Ám Einar nyomát vesztette a két célpontjának.

Halla:
A kitérés a már késő a kés megvágja Thorhalla hasfalát és mikor a férfi kigyullad egyetlen ugrással éri el a korlátot, hogy ép karjával átvesse magát rajta és a vízbe landoljon.

Tyler&Shadow:
A páros láthatja ahogy a lenti folyosókról agyatlan élőholtakként indulnak fel a hajó többi utasa és legénysége.


#81 2009-11-28 15:37:31
Thorhalla
Egy újabb vágást kaptam a hasfalamra, amitől már felszisszentem, de ekkor gyulladt ki a fickó is. A halandók találékonysága megdöbbentett, amikor felpattant és a korláthoz ugrott. Már hiába ugrottam utána, hogy elkapjam az már bevetődött a tengerbe. Dühösen néztem utána, majd idegesen pillantottam az oldalamra, ahol két vágás is éktelenkedett. Megpróbáltam rá valamilyen rögtönzött kötést csinálni, majd körbenéztem a fedélzeten, ahol mostanra teljesen egyedül voltam. Egyszer még megfizetek annak a mocskos halandónak, aki a vízbe ugrott, nem hihette, hogy ilyen könnyedén megúszhatja, ha meg mer sebezni egy istennőt. Lepillantottam utána a vízbe, hogy mit is csinál, mert a hajó megy tovább, szóval lehet, hogy tűzhalál helyett vízbefagyás, illetve cápák általi halál lesz a vége az akciójának, hacsak a társai nem mentik ki, vagyis a társa, akiért pedig Einar ment. Felkaptam a fejemet majd abba az irányba néztem, amerre ő elrohant. Még mindig nem láttam, azonban lövéseket hallottam arról. Csaknem máris visszaadta az irányítást Miller-nek? Vagy pedig rá lőttek? Ahogyan korábban lepattantak róla a lövések nem igazán féltettem, hogy bárkinek sikerülne őt lelőnie, de azért lehetséges, hogy nem ártana, ha utána néznék, hogy mi van vele. Ha már az itteni két személy úgysem volt meg, halott, illetve úszik a másik, így jobb dolgom nem lévén elindultam sietős léptekkel abba az irányba, merre Einar is ment korábban, hátha sikerült megtalálnom és utolérnem.

Hamarosan a lövések zaja elhalkult és nem érkezett több lövés sem. A nő, aki rám lőtt nem sokkal korábban elterült a földön és a fegyver is kifordult a kezéből. Abba az irányba néztem, amerre a ballonkabátos és a másik nő volt, de már egyiket sem láttam. Az átokba! Felkeltem a földről és a fekvő nőhöz léptem, leguggoltam mellette és megnéztem a pulzusát, hogy életben van-e még. De halott volt, hogyan lehetséges ez? A sebek már nem véreztek, hiszen ezek szerint, amikor rám lőtt sem volt már életben. Mi folyik itt? Hela? Ehhez hasonlatos mágiát még nem láttam korábban, vagy pedig hatalmat. Ki más lenne képes arra, hogy a holtakat cselekedetekre bírja? Körbepillantottam, minden üres, mintha egy kísértet hajón lennénk, a korábban ébredező halandók hova lettek amúgy? Felkeltem a holttest mellől a biztonság kedvéért még jó messzire elrúgtam tőle a fegyvert, amiből rám lőtt, ki tudja, hogy felkel-e még újra, majd egy gyors körbenézés után sietős léptekkel indultam abba az irányba, amerre eltűnhetett a nő és a ballonkabátos férfi. Azaz a lépcső irányába.


#82 2009-11-28 16:16:08
Walter

Elég már, elég már!!!

Rorschach… Ki ez? Mit akar tőlem?

Hallgass, Walter! Van elég bajom most a siránkozásod nélkül is!

- Nos, ha nem válaszol, akkor ideje, hogy komolyabbra vegyük a dolgokat. Nem szokásom rejtegetni, jóember, hacsak nem fegyverekről van szó…

Előveszem a kis revolveremet, és egyenesen a férfi hasához nyomom.

- Ki maga? Mit tud? Mit akar? BESZÉLJEN VÉGRE, KUTYA!!!


#83 2009-11-29 10:27:45
Tyler
Miközben a zaj eredetét vizsgálja meghallja a nő kérdését, miszerint miért segített neki. Kicsit meglepetten a nő felé fordul.

-Mert megsérült és szüksége volt rá, és mellesleg mindegy ki sérült meg mutáns vagy ember. Bárkinek segítettem volna, ha már belekeveredtem ebbe az egészbe....-

Épp időben fordul vissza ahhoz hogy megpillantsa a hajó utasait ahogy a lépcsőn jönnek felfelé. Arcuk kifejezéstelen. Az első ami eszébe jut az az hogy biztos őket is manipulálták. Felpattan és a nőhöz fut.

-Feltud állni, azt hiszem jobb lesz ha megpróbálunk lelépni innen, mielőtt az utasok ide érnek...-

Megpróbálja felsegíteni a nőt és sietve messzebb menni. Ha nem sikerül akkor az erejéhez folyamodik, és megpróbálja távol tartani az utasokat...


#84 2009-11-30 19:17:48
Morsus
Rorschach:
Rorschach keze lassan remegni kezd és a fegyvert maga felé kezdi fordítani.
- Miért rejted el tőlem a másikat? Nagyon erős az akaratod, de örökké nem állhatsz ellen nekem. Ki vagy te?
Kérdi a telepata.

Einar:
A kapitányi fülkébe érkezik Einar ahol az ázsiai nő türelmetlenül néz rá és a ballonkabátos a hajót próbálja kormányozni.
- Kitartó egy alak... - morogja a nő - maga sose tudja feladni ugye?
Kérdezi és a homlokán ismét megcsillan a vörös fény. Einar ismét látja a szellemet, de ez most a megragad a testében és elkezd fájdalmat okozni.

Halla:
Csak a lépcsőig jutt, ami a hídra vezett annak a tetején áll Einar és bentről egy nő hangja hallatszik.

Tyler&Shadow:
Tyler csápjai megállítják a tömeget, de azok lassan erősebbek lesznek és elkezdik átszakítani a csápokat és előre haladni. Bár lassultak, de nem állnak meg. Viszont most már hallja a lépcső aljáról két férfi hangját Tyler.


#85 2009-11-30 19:46:02
Walter
Mi… Mi ez…?

Mit művelsz, Rorschach? MIT MŰVELSZ???

NEM ÉN CSINÁLOM, WALTER!!! ARRRGHHH!!!

A fegyvert tartó kezemet… saját magam ellen fordítja… ez a nyomorult!

- ELÉG!!! HAGYD EZT ABBA!!! CSAKIS ISTEN VEZETHETI AZ ÉN KEZEMET!!! Mit akarsz… MIT AKARSZ WALTERTŐL, ÁTKOZOTT??? VÁLASZOKAT AKAROK, MOST!!! Az Úr szolgája vagyok, magánnyomozó Isten nevében… MIT AKARSZ MÉG??? NEM HÓDOLOK BE SOHA A SÁTÁN SZOLGÁINAK!!!


#86 2009-11-30 20:59:44
Tyler
Mivel a nő képtelen felállni, inkább megpróbálja megakadályozni az utasokat a mozgásban, csápokkal. A siker nem túl nagy. Mivel nem akarja bántani az utasokat nem mer erőteljesen lecsapni rájuk, így azok könnyedén eltiporják azokat. Csak lelassítani sikerült őket. Közben ismét két hangot hall. Az egyik ismerős neki...talán a pincér lehet az. A hangok erősödnek és kiabálásba csapnak át.
Egy pillanatig tétovázik aztán teljesen beleolvad a folyosó falába és a hangok felé veszi az irányt. Nem kell sokat haladnia hogy megpillantsa a maszkos alakot akit a polgármester elleni merényletnél is látott. Végre összerakja a képet az ismerős hanggal.
Épp egy pisztolyt tart a feje fölé miközben ordítozik. Nyilván a másik manipulálja valahogy. Amilyen gyorsan csak tud formáz egy csápot a falból és megpróbálja leütni vele a férfit. Remélhetőleg idejében...


#87 2009-11-30 21:23:15
Thorhalla
Hamarosan végre utolértem a párost, akik a kapitányi fülkében voltak. Még szerencse, hogy nem mentek tovább, vajon mit akartak ennyire ezen a helyen? És kik lehettek, illetve milyen képességgel? Ahogyan odaértem a nő máris megfordult, láttam a korábbi ballonkabátost, hogy azzal igyekszik, hogy a hajót irányítsa. Talán nem kellett volna a kapitányt megölni és akkor nem lennének ilyen borzalmas helyzetben. Miért éreztem úgy, hogy már nincsenek abban a pozícióban, ahova szánták magukat?
- Jól látja asszonyom, soha sem – mondtam.
Kezembe vettem a kardomat és a nyúltam a pajzsomért is, amikor ismét megvillant a homlokán a vörös jel és láttam a szellemet is magam felé jönni. Próbáltam kitérni az útjából, hogy ne tudjon áthaladni rajtam és lelökni innen, de nem sikerült. Azonban egyhelyben maradtam, a szellem sehol, majd megéreztem az egész testemben a fájdalmat, nem ment tovább, már tudtam. Megrogyott a lábam, összeszorítottam a fogaimat, hogy ne üvöltsek fel a fájdalomtól. Közben megéreztem azt is, hogy egy Asgardi jött a közelbe, Halla mit keresett erre? Ez a fájdalom még mindig semmi, nem ők élvezhették órákig Loki vendégszeretetét kínzások terén, hanem én. Vettem néhány mély levegőt és próbáltam arra koncentrálni, hogy eltereljem a figyelmemet arról, hogy a fájdalmat érezzem, valami teljesen másra igyekeztem koncentrálni, majd közben nyúltam a pajzsomért is, hogy megindulhassak majd feléjük, ki kellett, hogy üssem a nőt, hogy legalább a fájdalomtól megszabadulhassak.

Végül elértem egy lépcsőig abban az irányba, amerről a lövéseket hallottam, éreztem végre a megszokott érzést is, hogy Asgardi van a közelben, akkor tehát Einar már tényleg itt volt valahol. Az oldalam még mindig fájt, de elviselhető volt, voltak már ennél sokkal súlyosabb sérüléseim is. Fentről egy női hangot hallottam, majd ahogyan felnéztem a megrogyó Einar-t pillantottam meg. Aggódva figyeltem, de semmilyen sérülést nem láttam meg rajta innen. Egyből siettem fel futva, hogy megnézzem mi van vele. Féltve néztem rá, de továbbra sem láttam rajta semmilyen külső sérülést, de tökéletesen tudtam, hogy nem kell külső sérülés, hogy fájdalmat okozzunk valakinek, még fizikait sem. Amerre nézett arra kaptam a fejemet és odabenn a fülkében megláttam a korábban is látott ballonkabátos alakot, akárcsak egy indainak tűnő nőt, akinek a homloka világított. Mágia és ott leplez egy rúnát magán?
< - Minden rendben lesz – mondtam halkan. >
Megfogtam a kezét és kivettem belőle a kardját, az átokba is, hogy ez fagypenge volt. mit meg nem adtam volna a Skymningen-ért ebben a pillanatban, a köd segítségével, amit az teremt megölhettem volna azt a kettőt, de ezzel mire megyek? Egy fagypenge… még csak tüzet sem varázsolhatok a pengére. Amint a kezemben volt a fegyver befele fordultam a szabad kezem felé tűzlabdát varázsoltam néhány szó elsuttogásával, amit végül a nő felé dobtam és karddal lendültem előre, hogy végighasítsam a hasától a válláig, most nem számított az sem, hogy halandóval van dolgom, ha bárki kezet mer emelni Einar-ra, az az életével fizet…


#88 2009-12-01 01:49:22
Shadow
A férfi válaszára még egy erőltetett mosolyt is csak nagyon nehezen tudok megereszteni. Bár nem lehet hibáztatni azért, mert nem tudja, hogy ki vagyok. Talán boldogít is némileg a tudat, hogy nem ismer. Azonban az elkeserít, hogy elsőre nem sikerül feltápászkodnom, s a hangokból ítélve jönnek sokan, s a férfi elmondása alapján az utasok azok, de valahogy ez semmi jót nem ígér. Egy kis idővel később a férfi eltűnik, s erőt véve magamon feltápászkodok a fal segítségével fogaim összeszorítva sziszegve. Elég erőt ad talán a túlélési ösztön arra, hogy félre menjek, mert nincs kedvem se ahhoz, hogy a tömeg eltaposson, se ahhoz, hogy meglincseljen. Valahogy jóval szebb halált is eltudnék képzelni magamnak ezek és az elvérzésen kívül. Tekintetemmel máris használható fegyvert keresek, amihez lehetőleg elég kevés kézmozgás is, hiszen ha nem muszáj, akkor nem akarom a sebeimet tovább súlyosbítani. Megindulok a tömeggel ellentétes irányba lassan a sarkoknál kipillantva, hogy lehetőleg ne érjen kellemetlen meglepetés. Bár most valahogy a S.H.I.E.L.D. -es fazonnak is tudtam volna örülni, pedig úgy hiányzott, mint egy púp a hátamra. Reménykedtem benne, hogy Miller egy darabban van még, főleg azért, mert ha valami baja lesz, akkor nekem kampec...


#89 2009-12-01 19:04:36
Morsus
Rorschach&Tyler:
Rorschach küzd minden erejével, de ekkor Tyler kezd el mellette megindulni ám a telepata még megérzi őt az ütés előtt. Kimozdul a csapás elől, de így is eltalálja őt a férfi, amitől az idős ember a falnak esik.
- Hát persze... az alakváltó. Megfeledkeztem magáról... Tyler, ugye?
Kérdezi érdeklődően miközben Rorschach végre megszabadul a férfi nyomásától.
- Igen, indulok ahogy tudok.
Mondja valakinek a telepata hangosan, de a lépcsőknél csak ők vannak hárman.

Einar&Halla:
Halla lángja eléri Einart, aki ebben a pillanatban újra emberé változik és a teremtett tudati energiától át is zuhan a korláton. A láng eltalálja a nőt, aki sikoltva borul a földre mire a társa idegesen hagyja ott a kormányt.
- Az istenért főnök! Szükségünk van magára!
Mondja valakinek a levegőbe a férfi.

Shadow:
Megtalálja az általa kivégzett nő kezétől nem messze a fegyverét és majdnem olyan gyorsan haladva, mint a felé tartó agy mosott tömeg eljut a hídhoz vezető lépcsőhöz ahol Miller éppen kizuhan a lépcső tetejéről.


#90 2009-12-01 19:54:43
Walter
Mi történik…? Ki lépett közbe? Uram…?

Nem. Csak egy újabb önjelölt hőspalánta. De az eredmény a lényeg… Végre újra irányítani tudom a testemet.

Rorschach… Nem akarom, hogy újból az elménkbe másszon…

Nem fog. Ez az alak… veszélyes és elmebeteg. Magában beszél. Vagy… valakivel telepatikusan kommunikál? Akkor… többen vannak!

Elegem volt. Nem hezitálhatok tovább. Azonnal felemelem a pisztolyomat, és egy-egy lövést adok le a férfi két térdkalácsába…


#91 2009-12-01 20:15:01
Tyler
Hiába csap le olyan gyorsan ahogy csak tud a férfi kikerüli a fal anyagából formázott csápot, de legalább a férfi nem lőtte le magát.
~Fenébe egy telepata...~
Kezd elege lenni már ebből a pihenésnek induló hajóútból. Érzékeli hogy a maszkos alak lőni készül, ő pedig több kis csápot formáz, most a padlóból széles területen hogy megakadályozza hogy a fickó lelépjen.
Ha a lövés talál a fájdalomtól talán képtelen lesz irányítani mások elméjét.


#92 2009-12-01 20:20:45
Thorhalla
A következő pillanatban villanást láttam magam mögött és Einar már ismét a sérült halandó alakjában volt és zuhant át a korláton. Egy pillanatra megtorpantam, hogy tovább támadjak-e vagy megnézzem, hogy mi van vele. A nőt ekkor érte el a támadásom és sikoltva rogyott a földre. Elintézem ezeket, most már nem volt más lehetőség. A férfi a levegőbe beszélt valakinek, akit nem láttam. Nem számított, elsuttogtam néhány szót, hogy a nő meggyulladt ruhái tovább égjenek és borítsák be az egész nőt a lehető leggyorsabban. A lendülettel nem álltam meg és ha odaértem a földön fekvő nőhöz egyszerűen beleszúrtam a kardot, majd lendültem tovább és egyetlen gyors mozdulattal igyekeztem azt a nyomorult férfit lefejezni, aki az előbb a levegőbe beszélt.

Még éreztem a fájdalmat, aztán ráébredtem, hogy mire is készül ezzel. Halla-ra pillantottam még, amikor elvette a kardomat, majd még láttam, hogy tűzlabdát idézett a bal kezével, majd egy villanás történt…
A következő pillanatban valamilyen energiától hátrálni kezdett és nekizuhant a korlátnak. Miller igyekezett megkapaszkodni, még látta, hogy Thorhalla nekitámad a bent levő két embernek, majd a világ megfordult körülötte és átzuhant a korláton. A katonaságnál tanult módszerrel igyekezett úgy leérkezni, hogy egyből gurulhasson tovább, hogy a sérüléseket a lehető legkisebbre csökkentse. Ha ez sikerült neki, akkor felkapta a fejét a kabin irányába, ahonnan lezuhant. Körbenézett, Shadow-val mit sem törődve, ha képes volt arra, hogy tovább menjen, akkor igyekezett elérni a lépcsőt és felrohanni rajta Thorhalla-hoz.


#93 2009-12-03 15:39:48
Shadow
Meglátom a korábban lelőtt nő fegyverét, s felveszem, majd tovább haladok a falnak támaszkodva nyomomban a tömeggel, egészen egy lécsőig. Villanást látok, mire oda nézek, s látom Millert kiesni, majd már rohanni is vissza fel. Nem igazán törődik velem, s egyre fáradtabbnak érzem magam, így utána felrohanni sincs hangulatom. Leülök a lépcsőre, s a pisztolyt felemelve próbálom az elsők lábát eltalálni, hogy a többi felbukjon bennük, vagy legalább lassuljanak, míg Miller végez odafent. Bár nem tudom, hogy mennyire is sikerül, mert pihennem kéne... legalább egy kicsit... csupán egy rövidke alvás, hogy újra harcra kész legyek... A pisztoly csöve elkezd lefelé süllyedni, majd a lépcsőn kiterülve figyelem a tömeget. Túl fáradtnak érzem magam, s talán egy kicsit még fázok is, de biztos csak a hűvös menetszél az oka... hamar elmúlik... remélem...


#94 2009-12-05 13:09:48
Morsus
Rorschach&Tyler:
Rorschach fegyverét látva a telepata őrjöngve nézett rá és megérezte a lábát elérő csápokat.
- Elég volt!
A tudata lángolva robbantott egyet a két férfi agyában. Rorschach fején végig száguldottak az élményei az anyjával a gyűlölet és a fájdalom, amit a mellőzés miatt érzett az évek során. Tyler agyában maga a nyers fájdalom megy végig.
Mire a két férfi feltud nézni a telepata a többiek felé megy felfelé a lépcsőn. Walter uralja a testet és Rorschach eltűnt, feltehetőleg a pokoli fájdalmat próbálja feldolgozni, Tyler képességei még nem működnek, fájdalmas ha használni akarja őket, de más gondja nincs.

Halla:
A férfi ordított Hallával, de már késő volt. Miután leszúrta a társát az esélytelen férfit egyetlen mozdulattal fejezte le.

Shadow:
A vérvesztesség miatt fel se fogja, hogy a fegyverben már nincs töltény és a lövések hasztalanok egyszerűen vissza zuhan az eszméletlenségbe.

Miller:
Sikerült landolnia, de ez pokoli fájdalommal jár és az egyik lábára érkezik. A kín elviselhető, de nem örökre. Felnézve meglátja a lépcsőn Shadowt, aki szinte egyszerre ájul el az agyatlan tömeggel, ami mögött egy furcsa kabátos alak kezd megjelenni.


#95 2009-12-05 14:03:04
Thorhalla
Egyetlen szúrás elegendő volt, majd lendültem tovább és egy könnyed hanyag mozdulattal a kiabáló férfi feje is levált a helyéről. Félretáncoltam a nyakából fröcskölő vér elől, hogy legalább az ne érjen hozzám és ne mocskoljon be a vére még jobban, elég volt, hogy a saját vérem mocskolja a ruhámat, nem kellett még ezeké is. Undorodva néztem végig a két halottan, ennyi volt ez a kettő? Tényleg csak ennyi? Szánalmas férgek, komolyan még csak szórakozás sincs benne, mintha csak állatokat vágna le valaki, annyira sem méltók. Végül leguggoltam a férfi mellé és a ruhájában töröltem le a vért Einar kardjáról, majd kiléptem a helységből, gyorsan körbenéztem és megláttam a lépcső aljában Miller-t, így arrafelé igyekeztem. A lépcsőn az az izé volt útban, ájultan feküdt, aki tőlem kért segítséget korábban, nocsak! Eljutott idáig? Nos, akkor rásegítek, hogy visszakerüljön a lépcső legaljába, úgyis útban van. nem igazán akartam kerülgetni a nőt, sem pedig átlépni, így alányúltam lábbal és nemes egyszerűséggel lerúgtam a lépcsőről, majd haladtam tovább lefele.
< - Változz vissza Einar! – kiáltottam rá. – Máshogy nincs esélyünk! >
Amikor odaértem hozzá megtámasztottam, Miller-re vicsorogtam, hogy tegye már meg, amit meg kellett tennie, csak bízni tudtam abban, hogy tudja, hogy miként képes rá, mert különben hatalmas bajban vagyunk. Meg tudom magam és őt is védeni, de kettőnk közül ő volt a jobb harcos, nem pedig én. Dühösen néztem a férfira, aki közeledett felén, elengedtem Miller-t és védekező állást vettem fel előtte, hogy megvédhessem a közeledő alaktól. Magam előtt tartottam a kardot védekezően, míg a bal kezemben pedig egy tűzlabda jelent meg.
- Maradjon ott, ahol van! – mondtam dühösen.
< - Te pedig igyekezz! Még mielőtt még téged is nekem kell kimentenem innen a sérüléseid miatt! – sziszegtem halkan. >

Sikerült földet érnie viszonylag normálisan, de a korábbi sérülései miatt nem tudta tökéletesen kivitelezni ezt és az egyik lábára esett rá, felüvöltött a fájdalomtól és utána is érezte, hogy sajog még mindig, de lábra tudott állni és lassan haladni is. egy ideig még tudta, hogy el fogja tudni viselni, de a kérdés, hogy meddig. Látta, hogy Shadow összeesett a lépcsőn, majd a közeledő utasok is így tettek és egy alakot vett észre közöttük, ahogyan közeledett. Ebben a pillanatban lépett ki Thorhalla is az ajtón és hozzá intézte a szavait, igazából ha tudta volna, hogy miként kellene, akkor már régen megtette volna. Shadow-t a nő egyszerűen lerúgta az útjából, igen ez valahogyan teljesen rávallott, noha eddig nem látta, hogy miként viselkedik halandókkal, csak a felsőbbrendűség tudatát ismerte. Végül a nő mellé ért és átkarolta, hogy támogassa. Miller belenézett a zöld szemekbe és aggódást látott, de tudta, hogy nem miatta aggódik, vagyis nem teljesen.
< - Ha tudnám, hogy miként kellene, már megtettem volna – mondta a nőnek. – Elhiheti hölgyem, hogy én sem élvezem azt, hogy így ön kínzom magam ennyi sérüléssel, míg Einar sokkal könnyebben meg tudná oldali a helyzetet. >
Thorhalla végül elengedte és elé húzódott, miközben támadó állást vett fel, oldalra nézve kiszúrt egy fegyvert Shadow-nál, de gyorsan fel is adta a reményt, hogy használhatná, hiszen tudta, hogy Fonnson azt a fegyvert rúgta odébb, miután a tár teljesen kiürült. Egy pillanatra aggódva nézett fel a kabin irányába, de nem látott senkit sem közeledni onnan, vajon éltek még? Halla-t ismerve már nem… vett egy mélyebb levegőt és igyekezett nem a fájdalomra koncentrálni és arra próbált rájönni, hogy mivel is lehetne képes újra átváltozni, mert ezt kihagyták a felvilágosító előadásról…


#96 2009-12-05 14:42:51
Tyler
Mielőtt eltudná fogni a férfit, iszonyatos fájdalom rohan végig az agyán. Megszűnik a képessége és előbukik a falból, térdre rogy. Megpróbálja elkapni a férfit de mikor a képességét akarja használni újabb fájdalom rohan végig rajta.

-Fenébe...-

Botladozva próbál fel állni és a férfi után futni. Nem hiszi hogy bármit is tehetne a telepata ellen de nem hagyhatja elmenekülni.


#97 2009-12-05 16:43:17
Walter
ARGH!!! ARGH!!!

Mi volt ez a pokoli fájdalom az elménkben? Nem… NEM!!! ŐT NE!!!

Anya…

NEM!!! AZ A SÁTÁNFATTY!!! AZ AZ ÁTKOS NŐSTÉNYÖRDÖG!!! GYŰLÖLLEK!!! GYŰLÖLLEK!!!

NEM!!!

NEM!

Nem…

…

- Öhh… Hol…?

Mi történt? Az anyám…? Nem. Nem, ez csak… telepatikus trükk volt…

Rorschach…? Rorschach, jól vagy…? Hol vagy, Rorschach?!

Semmi válasz… de az arc… a ruha… Rorschaché. Úgy kell… viselkednem, mint ő…

A támadónk… ott! Felfelé lépdel a lépcsőn! Nem hagyhatom…

Megpróbálok felállni, a férfi után menni, és közben rácélozva lőni…


#98 2009-12-05 17:56:50
Morsus
Tyler és Walter a férfi után erednek, de még fáradtak és gyengék a mentális támadástól. Walter nem ismeri a pisztolyt így az első lövése mellé megy. A golyó Millertől nem messze repül el és felé meg Halla felé megy tovább a telepata fejét oldalra döntve méri fel a társaságot. Mire mindenkit súlyos fejfájás és szédülés fog el legalább térdre kell zuhanniuk a kínoktól, de Thorhhalát nem éri semmi.
- Érdekes a tudatod asszony... Thorhalla. Mi vagy te?
Mondja elemezve a férfi.
- Lemészároltad az embereimet. Miért?
A nő érezheti ahogy a telepata a tudatában kutat.


#99 2009-12-05 18:27:50
Thorhalla
Nem tudott rájönni továbbra sem, hogy miként tudna visszaváltozni Asgardi alakba… mennyire örült volna, ha Thor megosztja vele korábban ezt az információt. Az alak csak közeledett továbbra is, lövéseket száguldottak feléjük és ő ösztönösen húzta be a fejét és hallotta, hogy nem messze tőle csapódtak be a lövedékek. Ezt most vajon nekik vagy pedig a fickónak ki közeledett. Furcsa volt számára ez a helyzet, nagyon nem volt hozzászokva, hogy valaki őt védje, világ életében fordítva volt, vagyis mindkettőben, amire emlékezett. Sikerült végül felállnia és Thorhalla mellé igyekezett lépni, nem akarta, hogy a nő kitegye magát ekkora veszélynek miatta, hiszen neki kellett őt megvédenie. Őt kellett volna megvédeni? Hiszen őt védte, amikor átváltozott. A férfit figyelte, aki csak közeledett kettejük felé, majd oldalra döntötte a fejét, mire Miller fejébe éles fájdalom hasított és szédülni kezdett, amitől kénytelen volt térdre zuhanni. A kezét a fejére szorította, hogy így próbáljon ezen az érzésen enyhíteni, és amennyiben még nála van a korábban a motorostól szerzett kést megfogja, majd erősen koncentrálva igyekszik belevágni a férfiba, remélve, hogy a szédülése ellenére még így is el tudja találni…

Az alak közeledett továbbra is, majd mögötte még ketten, az egyik fegyverrel, a másik pedig simán. A maszkos lőtt feltehetőleg a közeledő alakra, de nem sikerült eltalálnia és a golyók mögöttem Einar közelében csapódtak be. Nem pillantottam hátra, hogy jól, van-e, még mindig itt volt mögöttem éreztem a jelenlétét. Közben lassan csatlakozott mellém is, miért nem tudsz ott maradni mögöttem, hogy megvédhesselek? Ebben a testben sebezhető volt, és jelenleg én voltam az, aki jobb volt a testőr feladatra, nem ő! Az alakra fordítottam a teljes figyelmemet, ahogyan oldalra döntötte a fejét és a többiek térdre zuhantak. Aggódva néztem oldalra, ahol Einar volt, ő is térdelt, mit tett velük ez a rohadék? A következő szavait pedig már hozzám intézte, arcomra egy pillanatra döbbenet ült ki, amikor a nevemen szólított. Hogy mennyire gyűlöltem, amikor a Thor jelzőt kitették a nevem elejére! Csak rossz vicc volt, amikor ezt a szüleim rásózták. Nem tudta, hogy mi vagyok, de a nevemet tudta, vicces, ezen felkacagtam.
- Hogy mi vagyok? – kérdeztem szinte vidáman. – Egy északi istennő, tűzistennő egészen pontosan, remélem kimerítő volt a válaszom drágám!
A megállapítására megvontam a vállamat. Talán sajnálnom kellene, hogy megöltem az embereit? Hiszen csak egyszerű szánalmas halandók voltak, akik arra sem méltóak, hogy életben legyenek. Ezenfelül kezet mertek emelni a szerelmemre, ezek azt hiszem igazán elég nyomós okok voltak arra, hogy az elveimet félre téve halandót, ah bocsánat férgeket öljek.
- Miért teszel fel olyan kérdést halandó, amire már tudod a választ? Teljesítem a végzetüket, segítettem, hogy elérjék azt, amire a nevük utal drágám. Haljanak… – mondtam gúnyosan mosolyogva, majd dühösen néztem rá. – Nem figyelmeztetlek még egyszer halandó! Takarodj az elmémből! Mit kerestek ezen a hajón drágám és mire ez az egész, amit te és az embereid műveltek itt?
Továbbra sem mozdultam alapállásból és a kezemben is ott volt a tűzlabda, de egyelőre nem támadtam az alakra, próbáltam minden erőmmel kiűzni a fejemből a betolakodót, elzárni az emlékeimet, ahogyan anyám magyarázta annak idején, hogy miként is és mindenféle semmiséget előre helyezni főbb gondolatként, milyen szép színe van a fűnek, az égnek, gyermekdalok, mondókák, versek, mindenfélét, amikből semmit sem tudhat meg...


#100 2009-12-05 18:47:34
Walter
Nem megy… Nem tudom megállítani…

Uram, adj erőt, kérlek… Ez az ördögi alak és a társai… nem árthatnak több ártatlannak!

Gyengén, dülöngélve folytatom az utamat a férfi felé, minden erőmmel azon vagyok, hogy elég biztosan tudjam tartani a fegyvert ahhoz, hogy rálőhessek…

#101 2009-12-06 12:21:43
Tyler
Mintha lassított felvételben vánszorogna a telepata után, még mindig szédeleg és falhoz támaszkodva halad. Közben a másik megcélozza de mellé lő. Mire a fickó újabb szédülési rohamot okoz nekik. Felnyög a fájdalomtól és térdre rogyik, közben a fejét fogja. Iszonyatos a fejfájása, mintha bármelyik percben széthasadna a feje.
Meg sem próbál tovább haladni, csak a nőt és a férfit figyeli, azt kívánva hogy a tűzet szorongató nő intézze már végre el a telepatát.


#102 2009-12-06 15:22:11
Morsus
- Tanulmányoztam. Mióta kiengedtek vártam a pillanatot, hogy használjam a hatalmamat. Az erőm nagy, de a magáé, meglepő. Szövetséget ajánlok. Tartson velem és királynője lesz egy új világnak. Képzelje el a mi erőinket egyesítve! Mi mindenre lehetünk majd képesek? Bármit megkaphatunk.
Mondja a férfi magyarázva Thorhallának, de szavai végén lövés dördül el. Hátulról Walter lő rá a férfira szemből Miller vágja hozzá a kését. Hallának másodpercei vannak dönteni: Elégeti a két fémet ezzel megmentve a férfi életét vagy hagyja meghalni ezzel elvesztve az esélyt az uralkodásra.

/Ez egy gyors kör csak Nefi ír egyet és megyünk is tovább/


#103 2009-12-06 15:34:07
Thorhalla
Tanulmányozta, bámulatos… és eddig semmire sem jutottál, vagyis nem túl sokra ezek szerint. Gúnyosan mosolyodtam el akkor, amikor a saját hatalmát dicsérte, hogy milyen nagy, és várta, hogy használhassa. Felvontam a szemöldökömet, amikor az én erőmről kezdett beszélni, csaknem sikerült kizárnom a fejemből ennyivel? Kissé oldalra biccentettem a fejemet, amikor kimondta, hogy szövetséget ajánl. A kettőnk ereje együtt és mindent uralhatnánk? Ez a mocskos porfészket, amit Migardnak hívnak? Végül is, valahol el kellene kezdeni, hogy elég erőt és hatalmat gyűjtsek ahhoz, hogy elintézhessem Thor-t. Királynő… magamban ízlelgettem a szót, csábító volt az ajánlata, túlságosan is csábító, hogy szemet hunyjak felette, de túlságosan sok időt töltöttem uram közelében, hogy számítsak arra, hogy az egész egy hatalmas csapda lesz és a végén… végül is csak egyszer élünk. Már nyitottam volna a számat, hogy válaszoljak az ajánlatra, amikor lövés dördült és mellettem Miller is valamit a férfinak dobott. Felkiáltottam néhány varázsszót hadarva, aminek következtében a golyónak és a késnek is meg kellett olvadnia, hogy ne ölhesse meg a férfit. Meg akartam ragadni ezt az esélyt, hogy elintézhessem a nyomorult vihar istent azért, amit velem és a családommal tett. És egyelőre jobb módot nem láttam mindaddig, amíg haza nem térek… de ha az alak átvert, akkor a végén könyörögni fog a halálért…


#104 2009-12-06 15:39:36
Morsus
A férfi felé érkező golyó és kés szétmállva zuhan a földre pont a telepata elé. Az mosolyogva bólint a nőnek.
- A nevem Judas. Köszönettel tartozom. Mond mit tegyek érted istennő?
Kérdi gonosz mosollyal a férfi a társaság többi tagját még mindig egy kellemetlen nyomás alatt tartva, de már érzékelhetik, hogy a fájdalom enyhült, mert a telepata másra is koncentrál.

/Rendes kör, minden úgy megy tovább ahogy eddig./


#105 2009-12-06 16:23:11
Thorhalla
A tőr eldobása utána a kezét ismét a halántékához emelte, hogy enyhítse a fájdalmat, hallotta a férfi szavait is, akárcsak a lövést, és a varázsszavakat is, amiket felismert, hiszen már olyan sokszor hallotta mindezt. Tudta, hogy mit tett Thorhalla, hogy elfogadta az ajánlatot a szövetséget. Kinyitotta a szemét és megrökönyödve nézett a mellette álló nőre, majd igyekezett a férfira is, még mindig hasogatott a feje és mindene, de mintha lassanként kevéssé lett volna rossz a fájdalom, elsőre nem tudta, hogy vagy amiatt, mert lassan megszokja a fájdalmat, vagy pedig tényleg enyhült a fájdalom.
< - Miért? – próbálta kipréselni magából a kérdést, remélte, hogy Thorhalla is meghalja mindezt. >
Nem erre emlékezett, Einar emlékei között sem volt ilyen dolog, volt egy rossz érzése, hogy Thor miatt tette a lány mindezt, de nem ez lett volna a módja, hogy egy terroristával lepaktál Midgardon azért, hogy odahaza megfizethessen az uralkodónak. Judas? Még a neve is nagyon rosszat sejtetett a férfi számára, de tovább már nem nagyon tudott normálisan gondolkodni, így minden erejével a fájdalom ellen küzdött.

Unottan figyeltem, ahogyan a lőszer és a tőr is a földre zuhan úgy, hogy már nem okozhattak kárt a halandóban. A fejemben még mindig azzal foglalkoztam, hogy megpróbáljam a gondolataimat elrejteni előle, hogy ne tudjon benne olvasni. Lassan engedtem le a karomat magam mellé amelyikben Einar kardja volt jelezvén, hogy már nem szándékozom támadni, a kezemben levő tűzlabdát is eltűntettem és bólintottam a férfi felé, amikor bemutatkozott. Szóval Judas, az ezüstök, Gethsemane, a csók… remek névválasztás. Mit is óhajtok? Ez igazán roppant elmés kérdés volt, átnéztem mellette arra a két alakra, akik ott voltak mögötte, szóval az egyik még mindig a korábban is látott alak volt, a másik pedig egy maszkos alak és ő volt, akinél még pisztoly is volt. Szóval majdnem miatta szalasztottam el egy remek esélyt.
- Először is – kezdtem, majd Miller-re pillantottam. – Őt engedd el, nem fog problémát okozni. Másodszor, tudni akarom ki az a maszkos alak, aki az életünkre tör…
A férfi mellett az ott lévő maszkos fickóra pillantottam, majd végül vissza Judas-ra.
- Harmadszor – folytattam. – Hogyan lehet erről a rémes hajóról visszajutni a szárazföldre? Remélem van valami terved rá… és közben elkezdhetnél mesélni drágám, hogy miként gondoltad az erőink egyesítését.


#106 2009-12-06 19:53:32
Walter

Megvan! Sikerülni fog! Eltalálom!

…

NEM!!! Mi… Mi történt? A pisztolygolyó… Jól láttam? Egyszerűen… szétmállott?

- Mi ez…? MIFÉLE MÁGIA EZ???

Hogy történhetett…? De… mit mond a férfi? A neve… Judas?

Heh… Találó név… Iskarióti Júdás neve… A férfié, aki Jézus apostolai közé tartozott, majd kiszolgáltatta Urát az ellenségeinek…

Várjunk csak… Kihez beszél? Kinek mond köszönetet? Kit nevez ez istennőnek?

Ó… Már látom. Az a nő… Miller ügynök menyasszonya… Ő tette? Ő mentette meg? Igen, persze, hiszen rendelkezik tűzképességekkel… Elolvasztotta a pisztolygolyót?!

- Te… nyomorult… NŐSTÉNYÖRDÖG!!! VÉGIG AZ ELLENSÉGGEL VOLTÁL! Hogy… tehetted… ezt? TÉGED ILLET A „JÚDÁS” NÉV, NEM ŐT!!! ARGH!!!

Újra felemelem a pisztolyomat, és becélzom a nőt…


#107 2009-12-07 18:41:09
Tyler
Még mindig a padlón térdepel, fájó fejjel és reszkető tagokkal, de próbálja közelebb vonszolni magát. Nem mintha ilyen állapotban tudna bármit is csinálni.
A lövés és a másik férfi támadása hatástalan mert a nő egyszerűen megvédi a telepatát.

-Képes vagy ezeknek az oldalára állni? Mégis mi a fenét akartok elérni azzal hogy az embereket manipuláltátok?-

Kérdezi dühösen a férfitól, inkább csak az időhúzás végett. Hátha történik valami ami kihúzza őket a pácból.


#108 2009-12-07 20:55:39
Morsus

A telepata elengedi Millert a kínok közül majd Rorschachra néz és már telepatikusan parancsolná neki, hogy vegye le a maszkját, de ez már késő. A lövés eldördül, ami centikre megy el Judastól és száguld pontosan Thorhalla mellkasa felé. Minden csak pillanatok kérdése.
- Ne!
Üvölti Walter felé nyúlva a férfi és fejét a száguldó lövedék felé fordítva aggódva, ezért megállítja a telepatikus táamdást,a mit a maszkos ellen indított volna.


#109 2009-12-07 20:58:12
Walter
TŰZ ISTEN NEVÉBEN!!!

A Judas nevű pokolfajzat sem figyel most… Azonnal ráirányítom a fegyveremet, és a fejét célba véve lövök, amíg a nőre néz…

Uram, adj erőt, hogy egyedül is megtisztíthassam ezt a hajót a Sátán szolgáitól, akikhez ártatlanok vére tapad…


#110 2009-12-07 21:09:57
Thorhalla
Elégedetten figyeltem, ahogyan Einar-t végre elengedte a telepata, csak dühösen néztem a felém üvöltöző maszkos alakkal, mégis mit hittél? Hogy érdekelni fognak a szavaid? Nem érdekeltek, türelmetlen pillantás Judas felé, hogy vegye már le róla azt az átkozott maszkot, de úgy tűnt, hogy nem maradt erre ideje. A férfi csak beszélt és beszélt és beszélt, ha így folytatja, akkor előbb fogom felgyújtani, mintsem lenne ideje bármire is. Döbbenten néztem a maszkosra, amikor az emelte a kezét és a pisztolyt szegezte rám, minden olyan lassúvá vált megint, hallottam a lövést, de mozdulni már nem volt időm, a férfi kiáltása is eljutott a tudatomig, de nem voltam az ilyen támadások ellen felkészülve… ez annyira más, mint odahaza…

Végre elmúlt a fájdalom, amit érzett, úgy tűnt, hogy a férfi tényleg elengedte őt. Megkönnyebbülten lélegzett fel, de nem volt elégedett azzal, hogy így történt az egész. Kérdőn pillantott Thorhalla-ra, fogalma sem volt, hogy a nő miért tette, amit tett. Lehet, hogy csak így akart lejutni a hajóról, vagy bármi? Nem ismerte egyáltalán és Einar emlékeiből, pedig nem akart semmilyen következetést levonni, úgy gondolta, hogy a férfi túlságosan is elfogult a nővel szemben az érzéseit ismerve. Felküzdötte magát, hogy talpon legyen végre. A fájdalom enyhült, noha még mindig rémesen érezte magát a többi sérülést is figyelembe véve. Lövést halott és a Judas nevű alak ráüvöltött a maszkos alakra, hogy az mindig csak galibát okoz. A korábbi szavak alapján pontosan tudta, hogy kinek szánta a golyókat, de nem hagyhatta, ha a nő meghal, akkor lehetséges, hogy Stephanie-nak is vége van. Így azonnal mozdult és beállt a nő elé, hogy őt találja el a közeledő golyó, immáron a mai napon másodszor…


#111 2009-12-08 20:05:13
Tyler
A maszkos hirtelen rálő a nőre, aki elé Miller veti magát. Értük már nem tud semmit tenni, de a telepatát talán még lekapcsolhatja. Összeszedi a maradék erejét, és megpróbál rávetődni. Ledönteni a lábáról és egy két fejre mért ütéssel, elejét venni az újabb mentális trükköknek.


#112 2009-12-08 20:26:42
Morsus
A nő lövését (ismét) Miller fogja fel, aki a lövés erejétől neki csapódik Hallának. A fény beborítja kettejüket pillanatokra. Ezekben a pillanatokban a telepata megérzi a lövést és vére elkezd kifolyni a mellkasán. Tyler ekkor csapja meg őt.
A fény szétoszlik és Thorhalla előtt Einar áll, Thor lányának védelmezője. A fájdalom elmúlik és Tyler meg Walter rögtön sokkal jobban érzik magukat, csak kicsit fáradtak.


#113 2009-12-08 20:34:42
Walter

Sikerült… Azt hiszem… El kell takarnom a szemem a fényességtől…

Mi folyik itt? Miféle mutáns képesség ez? Uram… Rorschach… Valaki…

Fáradtan térdelek le, de érzem, hogy ugyanakkor lassan tér vissza belém az erő. Felállok, és immár nem remegnek a térdeim. Tiszta elmével tudok körbenézni.

Továbbra sem értem, mi történik Miller ügynökkel és a menyasszonyával… Ilyesfajta alakváltást mutánsoknál még nem tapasztaltam korábban. Érdekes.

De a férfi… Judas… Most ő érdekel igazán. Miller ügynök majd foglalkozik az áruló nővel.

Ha még él, Judashoz lépek.

- Megérte? Hm? Miért nem… Miért nem mond el nekem mindent, hogy tiszta lelkiismerettel távozhasson a Túlvilágra?


#114 2009-12-09 12:49:51
Thorhalla
< - EINAAR! – sikoltottam fel. >
Abban a pillanatban, amikor ismét beugrott elém, ebben a testben nem fogja kibírni, ha eltalálja a lövés és bele fog halni abba, hogy engem próbált védeni megint. Átöleltem, amikor nekem zuhant, mintha ezzel bármitől is megóvhatnám már őt. Ismét fény töltötte be a helységet és kénytelen voltam becsukni a szememet néhány pillanatra, tudtam, hogy mi történt, bár igen furcsa volt, hogy ezzel alakul át. Kinyitottam a szemem és tényleg ott állt előttem, örömmel ugrottam a nyakába, hogy még mindig semmilyen baja sincs és ismét ebben az alakjában van velem. A válla felett néztem át a másik két halandóra, igazán megható, ahogyan kiszabadultak. Csüggedten néztem néhány másodpercre a lelőtt férfira, pedig igazán több is kialakulhatott volna ebből az egészből. Most pedig azt hiszem, hogy ideje lenne elindulni azzal a kettővel is végezni mielőtt még ők támadnának ránk.

Még éppen időben ugrott a nő elé, mert nem találta el a lövedék. Érezte, hogy a mellkasába csapódik a lövedék, hallotta Thorhalla sikolyát is, mire nekizuhant a mögötte levőnek és ismét fény töltötte be az egész helyet…
Szigorúan néztem le Halla-ra, amikor ismét magam voltam. Ő egyből a nyakamba ugrott, hogyan haragudjak rá így néhány másodpercnél tovább? Végül eltoltam magamtól és az állánál fogva emeltem fel a fejét, hogy az arcába nézzek. Valami nem stimmelt, az ismerős megszokott vonások, amik egész életemben elkísértek, de valami akkor is más volt. Amit Thor mondott még a városban a gyengélkedőn… azért vagyok itt újra, hogy a lányára vigyázzak… elsőre még mondhatnám, hogy baleset történt azzal, hogy megmentettem és átváltoztam, de most már másodszor áldozta volna a halandó énem érte az életét. Asgardra! Ez nem lehet igaz… ő Thor lánya… hogyan és miért?! Kegyetlen egy munka lesz, hogy óvjam meg, miközben most alig fél óra alatt kétszer akarták megölni, pedig nem is azért aki, vagy ami. Döbbenten néztem még mindig, míg végül megráztam a fejemet.
< - Azt add szépen vissza – mondtam és kivettem a kardomat a kezéből. – Hogyan vagy képes ennyire vonzani a bajt? Fél óra alatt kétszer akarnak megölni, remélem ebből nem akarsz rendszert bevezetni szerelmem, még Asgardon sem akartak ennyien ilyen rövid idő alatt megölni… >
Könnyebb munkát nem kaphattam volna királyom? Elfordultam tőle és végignéztem a többieken, úgy tűnt, hogy semmilyen komolyabb bajuk nincsen. Azonban megláttam az ájultan fekvő Shadow-t a földön. Az előző megállapításom helytelen nem csak Halla vonzza a golyókat és a bajt, hanem az a nő is, csak épp Halla jobban bírná.
- Ugye maguk jól vannak? – kérdeztem a két férfit.
Majd elindultam Shadow-hoz, hogy megnézzem milyen állapotban van.


#115 2009-12-10 17:07:25
Morsus

Einar azonnal észreveheti, hogy Shadow haldoklik. Nagyon sok vért vesztett és nem tudni meddig bírja még. A telepata szeme még ugrál, de ő már nem reagál Walter vádló szavaira, aki lassan érzi, hogy Rorschach kezd kitisztulni, de még mindig nincsen jól.

/Kérdés: Folytassam ezt kalandot egy másikkal most vagy ezt zárjam le és kapjatok egy kis időt pihenni?/


#116 2009-12-10 18:01:19
Walter

Mit mond ez a telepata? Nem értek semmit… Nem is beszél, csak agonizál…

- Már nem hallasz? Haldokolsz, féreg? Hmm…

Helyes. Hagyd elpusztulni…

Ror… Rorschach?! Hát visszatértél végre! Minden rendben?

Persze, hogy minden rendben. Az Úr szava visszavezetett engem a Sötétségből. Nem kell féltened Isten hű szolgáját. Judas megérdemli a halált.

De… hogy húzzunk ki belőle így információkat?

Egyelőre… neked kell cselekedned. Még… nem tiszta teljesen a tudatom. Miller ügynök és a menyasszonya… Ők is árulók…

Szerintem csak a nő…

HALLGASS!!! Őket… kérdezd ki.

Nos, jó…

Először Miller ügynökre tekintek, aki a hogylétünk felől érdeklődik.

- Miller ügynök… vagy nevezzék akárhogy ebben a mutáns formában… a menyasszonya miért állt át az ellenségeink oldalára?



(Nekem mindegy, a többiek döntésére hagyatkozom.)


#117 2009-12-10 18:52:10
Thorhalla
Figyeltem, ahogyan Einar odament a halandóhoz és vizsgálgatni kezdte, lassan odamentem mögé és a válla felett lenéztem a nőre. Undorító, ahogyan kinézett, mintha csak Loki valamelyik szörnyét látnám, bár azokban legalább van némi művésziesség és nem pedig csak egy tömör izé, mint ez is. Elfintorodtam, minden tiszta vér és még csak nem is szórakozhattam vele, ez is olyan könnyen pusztulna, mint az a másik három? Vagy éppen öt, akiket elintéztünk? Vagyis jellemzően én, mert a többiek már megint nem tettek semmit. Milyen világ már, hogy nem akarok halandót ölni, mert lealacsonyító és minden ilyesmi, erre nekem kell így is hármat elintéznem az öt főből? Szomorú. Hallottam a férfi szavait is, a maszkosét, undorodva néztem rá, de még arra sem méltattam, hogy megvonjam a vállamat a kérdésére. Azt teszek, amit csak jónak látszik és azon személy mellé állok, aki mellé csak akarok. Végül is Asgardra nem mehetek, Heimdall páros lábbal hajítana le a Bifrost-ról, ha megpróbálnék hazaszökni. Bár, ha Einar-ral mennék, akkor is megtenné?

Nagyon gyenge volt a nő, ha ez így folytatódik, akkor perceken belül meg fog halni. Nem tudtam mit kezdeni vele ebben az alakban, ha megpróbálkozom valamilyen újraélesztéssel könnyedén összetörhetem az összes csontját és belehalhat abba is. Miller pedig nincs olyan állapotban, hogy elláthassa. Oldalra pillantottam, amikor a maszkos alak megszólalt. Halványan mosolyodtam el, mutáns? Közel sem voltunk azok, hiszen nem is erről a világról származtunk.
- Egyikünk sem mutáns – néztem a férfira. – Asgardiak vagyunk mind a ketten, Einar Fonnson a nevem, csak a halandó, emberi énem Jonathan Miller, hogy miért állt? Ezt azt hiszem, hogy őt kellene megkérdezni, Halla?
- Kellenek szövetségesek, hogy keresztbetehessek a nyomorult viharistennek. Thor-nak, nem? – kérdeztem. – Még téged is el akar szakítani tőlem a nyomorult feladatával… Illetve le akarok jutni erről a hajóról.
< - Nem Halla – csóváltam meg a fejemet. – Nem harcolhatsz ellene tovább, nem ő okozta a szüleid halálát. Amikor mondtam a feladatot, hogy a lányát kell megkeresnem és vigyáznom rá… nem kell elmennem sehova sem mellőled. Thor világéletében óvni próbált téged és vigyázott rád a tudtodon kívül. Most lett minden világos, amikor másodszor változtam át azzal, hogy életedet próbáltam menteni. Téged kerestelek a feladatom hozzád köt. Thor lány vagy Halla! >
< - Nem! – mondtam döbbenten. – Nem… nem… nem és nem… ez hazugság… >
Most egyelőre azonban nem volt időm vele foglalkozni,
- Értenek az orvosláshoz? – kérdeztem a két férfit. – Ennek a nőnek mihamarabb ellátás kell, vagy meghal. Halla kérlek égesd ki a sebeit, utána beszélünk.
Még mindig döbbenten álltam és próbáltam megemészteni, amit mondott. Ez hazugság volt! Egy aljas hazugság! Nem lehet, nem igaz! Nem lehet igazság! Összerezzentem, amikor meghallottam, hogy mit kért, elfintorodtam, mentek meg egy halandót? A szemébe néztem, ahogyan kérlelően kért, miért nem tudok neki nemet mondani? Vettem egy mély levegőt, majd varázslásba kezdtem, hogy a lőtt sebeket kiégethessem, hogy legalább ne vérezzen el a nyomorult halandó…


//Részemről folytathatjuk ^^//


#118 2009-12-10 20:44:56
Tyler
A maradék erejével ráugrik a telepatára, és bevisz egy-két ütést. Utána veszi észre hogy a férfin is lőtt seb van, és már a halálán van. A maszkos alak faggatására sem válaszol szinte semmit. Fáradtan lekászálódik a testről és a korlátra támaszkodik. A feje már kezd tisztulni de még mindig eléggé lüktet. Miller kérdésére csak legyint egyet. Nem éppen néz ki úgy mint aki jól van. Csak tudná hogy mégis mi a fenét akarhattak ezek a hajón. És mi lett az utasokkal.
Megdörzsöli a homlokát, hátha csökken a lüktetés a fejében.

-Sajnálom de nem vagyok képzett ilyen sérülések ellátásában. Az előbb úgy ahogy elláttam a sérülését, de attól tartok az nem sokat segített a helyzetén. Mellesleg eltudná mondani valaki hogy mégis kik ezek az alakok?-

Próbálja figyelmen kívül hagyni azt hogy a nő kántálni kezd, a maszkos pedig azt feszegeti hogy a nő miért is lett volna a szövetségese a telepatának. Nincs kedve még ennél is jobban belekeveredni a dolgokba.


#119 2009-12-10 21:03:16
Morsus
Judas szíve lassan leállt és a férfi meghalt.
A sebek égetésétől Shadow magához tér egy kicsit, de homályosan lát és a szívének a verése egyre inkább lassul. A nő állapota életveszélyes nagyon sok vért vesztett. Thorhalla szerencsére elzárta a sebeket, de így is a vérvesztesség életveszélyes szinteket ért el.

Viszont az égről zúgás hallatszik és felnézve látszik pár fekete helikopter, ami közeledik.


#120 2009-12-10 21:21:04
Walter

A telepata… meghalt.

Bűnös lelke immár az Úr kezében van. Méltó büntetés vár rá halálában.

Igen…

Ami pedig Miller ügynököt és a menyasszonyát illeti, egyértelműen elmebetegek.

Nyilvánvalóan… Felismered a nyelvet, amit használnak egymás között?

Hm… Nem, bár emlékeztet pár észak-európai nyelvre… De nem. Ez valamiféle kódolt nyelv lehet, amit csak ők értenek. Ördögi.

De ez a név… Thor… Már olvastunk róla, igaz?

Persze. Gyerekmese. A skandináv-germán mitológiában a mennydörgés, a vihar és a termékenység istene volt. A finnugor párhuzamok alapján következtették ki, hogy Thor egykor égisten is volt. A pogány népek politeista vallásának egy agyszüleménye, nem több.

Akkor… ezek ketten… Talán az agyukra ment a történelem és a legendák?

Úgy tűnik. De Walter… Helikopterek közelednek.

Helikopterek… Valóban! Így… nem találhatnak ránk itt! Egyből gyanúsak lennénk…

Át kell öltöznöd. Azonnal.

Igen…

- Nos, maguk tegyék, amit jónak látnak, de nekem meg kell néznem, jobban van-e már a sebesült társam. Hamarosan visszajövök.

Ezzel elrohanok a kabinom felé…


#121 2009-12-10 21:55:54
Shadow
Nem tudom mi is történt velem, s mikor is volt az, amire utoljára még emlékszek. Az biztos, hogy egy lépcsőnél voltam, most meg a padlón fekszek. Gyenge vagyok, nagyon gyenge. A látásom se tiszta.
- Miller... segíts... ne... hagy... - préselem ki a szavakat, bár ahogy oldalra nézem, nem látok hasonló homályos alakot, aki ő lehetne. Helikoptereket hallok és más emberek hangjait. Nagyon nem jó ez a helyzet, menekülnöm kéne, nem láthatnak meg eme alakban, de egyszerűen most képtelen vagyok bármit is tenni. Fáradt vagyok, túlerőltettem magam... orvosra lenne szükségem... Remélem, hogy Miller itt van és valahogy megvéd. A szemei, lehunyom, s várok. Nehéz dolog ez most. Főleg, hogy jól tudom, hogy innét kiköthetek egy katonai kórházban, laborban, de akar egy börtönben is, hiszen egy toll vonást se kell ejteniük arról, hogy ott vagyok, így soha senki se találna meg. Az FBI is letagadná rögtön, hogy tudnak rólam bármit is. Mindenki saját magát védi, s nem bízhatok abban, hogy Miller közbe lép. Már így is elégszer mentett meg... örökké neki se sikerülhet...
- Miller... sajnálom... - suttogom még halkan...


#122 2009-12-10 22:45:27
Thorhalla
Úgy tűnt, hogy a nő kezdett jobban lenni, sőt még valamilyen szinten magához is tért. Elégedetten mosolyodtam el, hiszen még emlékeztem arra, hogy mit is mondott, akármit is akar Einar ez a nő már az enyém. Kérdőn néztem közben a férfira, hiszen még mindig nem válaszolt arra, amit az előbb mondott nekem. Nem fejtette ki, és semmi ilyen. Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy igaz, amit mondott. lepillantottam Shadow-ra, amikor megszólalt, ha a végén beleszeret, akkor meg fogja bánni, hogy megmentettem az életét.
- Nos drágám, úgy emlékszem, hogy valamit felajánlottál nekem azért, hogy megmentselek – mosolyodtam el gonoszul. – Az ár pedig nem lesz olcsó…
A másik két férfira néztem, akiből az egyik semmire sem jó a másik pedig máris rohant el és meg kell néznie, hogy mi van a sebesült társával. Az égre pillantottam, amikor zajokat hallottam onnan és elvicsorodtam. Az átokba! Helikopterek, ebből nagyon nagy gondok lesznek, ha itt találnak minket.
< - El kell innen tűnnünk Einar – mondtam. – Nem akarom valamilyen kísérleti nyúlként végezni Midgardi laboratóriumban. Vigyél minket haza innen, vagy legalább is ki a partra! Halandóként nem tudunk elbújni, Miller túlságosan sérült, míg Stephanie életképtelen Miller nélkül. >

Halla varázslata úgy tűnt, hogy sikerült, mert a vérzés elállt és a nő is kezedet magához térni valamilyen szinten. Kisöpörtem a haját az arcából és ránéztem. Nagyon rossz bőrben volt a férfi nem értett semmit az orvosláshoz, míg a másik pedig máris menekült és lelépett volna. Igazán jellemző! Ennyit arról, hogy az emberek kitartanak egymás mellett! Figyelmeztetően néztem Halla irányába, amikor Shadow-nak kezdett beszélni, ugye nem azt akarta jelenteni, hogy felajánlott neki valamit a segítségéért? Thor nevére! Ha tudta volna, hogy mit tesz…
- Nyugodjon meg – mondtam a nőnek. – Einar vagyok, nem Jonathan jelenleg. Nem fogom hagyni, hogy baja legyen, nem kell semmit sajnálnia, nem a maga hibája volt.
Felkaptam a fejemet az ég felé, helikopterek. Halla-ra pillantottam, valamilyen szinten igaza volt, hogy itt nem maradhattunk volna így, de láttak minket mindkét alakban, amiből nagy gondok lehetnek. Nem tudtam, hogy mennyire tudnánk halandóként elbújni, Miller tényleg sérült nagyon is, orvos kellene neki és nem támadhattam az érkezőkre azért, hogy megvédjem magunkat, mert csak a kötelességüket végzik. És Shadow-nak orvos kellett…
~ Ilyenkor hol vagy királyom, amikor átkozottul nagy szükségünk lenne rád? ~ gondoltam. ~
Az oldalamra akasztottam a kardomat, majd felemeltem óvatosan Shadow-t a földről és Halla-val az oldalamon elindultam az egyik irányba, hogy fedezéket kereshessünk.
- Jöjjön velünk – néztem az itt maradt férfira. – Valamilyen kísérletet játszottak az embereken… ennyit tudok én is csak. Nem hiszem, hogy velük akar találkozni – böktem a helikopterekre. – Keressünk valami menedéket.


#123 2009-12-11 20:40:52
Morsus
Rorschach, Einar és Thrhalla elindulnak vissza a fedélzetről ahol is képesek "vissza vedleni" nyugodtan ameddig a kötélen megérkeznek a katonák és azonnal odamennek Tylernek és Shadownak segíteni.
- Nyugalom! Nem lesz semmibaj! Segíteni jöttünk.
A hajón elájult civileket lassan ellenőrzik a katonák és ha a három személy felér akkor pont arra a megjegyzésre érkeznek ahogy a katonák sorozatosan kiáltják:
- Él! Él! Ő is!
Sorolva ellenőrzik az utasokat és legénységet ellenőrzik majd az egyik Judashoz lép és pulzust ellenőriz.
- Meghalt!
Shadowhoz addigra orvosok érkeznek és elkezdik újra éleszteni. Pár pillanat után:
- Van pulzus! Végre! Azonnal el kell vinni!
A katona felszól a helikopternek.
- Vettétek?
- Igen. Jöhet.
Shadowt elkezdik szakszerűen egy ágyra kötni, hogy feltudják húzni a helikopterre miközben a fekete ruhás kommandósok és fehér ruhás orvosok mindenkit ellenőriznek.


#124 2009-12-11 21:34:08
Walter
Gyorsan. Öltözz. Rejtsd el az arcom és a ruhát.

Igen, igen, megvagyok…

A fegyvert ne. Tegyél el néhány töltényt is. Biztonságos helyen tartsd. Szükséged lehet rá.

Rendben, a pisztoly nálam marad… Még valami?

Hidegvér. Isten szeretete. Alapos megfigyelés és elemzés.

Hogyne… Meglesz.

Huh…

Rendben… Visszatérek egyszerű emberi külsőmmel a fedélzetre… ahol már katonák vizsgálgatják a sérülteket.

https://2img.net/r/ihimizer/img142/4352/97152997.jpg

Úgy hallom, életben vannak… a legtöbben.

Judas halott, az alakváltó él. Hm… Rendben, egyelőre ez így jó.

Óvatosan, ha kell, feltartott kézzel közelítek a katonákhoz.

- Üdvözletem, uraim… Eddig a kabinomban rejtőzködtem… Mi történt itt pontosan? Biztonságos már a hajó?


#125 2009-12-11 21:56:48
Thorhalla
Végül mégsem volt arra idő, hogy Shadow-t magunkkal vigyük, így csak megfogtam Halla kezét és vele rohantam vissza a szobánkig. Nem ártana, ha legalább az irataink nálunk lennének arra az esetre, ha még igazoltatni is akarnak minket. Egy kicsit aggódtam a pincér miatt, hogy mit fog tenni, hogy mennyire fog minket lebuktatni amiatt, hogy kik vagyunk, de most nem volt időm emiatt aggodalmaskodni. Ahogyan beértünk a szobába Halla felé fordultam.
< - Változz vissza Halla most! – mondtam. – Ha le akarsz jutni erről a hajóról meg kell tenned. >
Még egyszer megcsókoltam, többre most nem volt időnk, majd miután átváltozott én is megtettem egyetlen gondolattal…

Elvicsorodtam a gondolatra, hogy visszaadjam az irányítást Stephanie-nak. Tudtam, hogy más lehetőségünk nincsen, de ez akkor sem tetszett. Csak bólintottam Einar-nak végül, hogy rendben van. vele akartam lenni ennyi idő után, hogy újra él és itt van velem és nem pedig a két halandót hagyni, hogy azt tegyenek, amit akarnak, de most az egyszer tényleg nem volt nagyon más lehetőség. Viszonoztam a csókot, majd mivel úgysem lesz olyan szerencsém, hogy másodszorra változzam át, egyetlen gondolattal vettem fel újra a halandó alakomat…

Miller azonnal megroggyant, ahogyan ismét saját maga volt, a lába még mindig fájt és nem volt jó állapotban sem az egész napos akciótól. Valamit érzett a nyakában és odakapott, egy nyaklánc volt északi kalapács szimbólummal. A kezébe zárta egy pillanatra, érezte, hogy mágikus, így most már tudta, hogy ez lesz az, amivel át tud változni. A papírjait magához vette és a fegyverét is, majd Stephanie-ra támaszkodott, hogy a lány támogassa, mert egyedül nem biztos, hogy sikerült volna. Mire visszaértek az eredeti helyre már hallani lehetett a katonák zaját és, hogy sorolták, hogy ki volt életben és ki halott. Judas halott volt, de úgy tűnt, hogy mindenki más életben volt és megúszták. A pincérre pillantott, aki máris adta, hogy minden rendben van és csak rejtőzködött. Ahhoz egyáltalán nem riadt, hogy így legyen. Most kellene letartóztatnia ezt tökéletesen tudta.
- A hölgy jó ellátást kapjon az FBI munkatársa – szólt a katonáknak Miller és Shadow-ra pillantott, miközben megemelte a jelvényét. – Jonathan Miller különleges ügynök, FBI. A terrorista veszély elhárítva, legalább is az a része, amire fényderült korábban idefenn…

Jon nagyon rossz bőrben volt, így amennyire tudtam támogattam, amíg visszaértünk a fedélzetre. Még mindig reszkettem annak emlékére, hogy Thorhalla három személyt végzett ki ezen a hajón, nem akartam különösebben emlékezni rá, de nem tehettem róla, hogy mindig bevillantak a képek. Hallottam férfiak hangját, hogy sorolják, hogy kik élnek és kik nem, majd odafenn meg is láthattuk a fekete ruhás katonákat, orvosokat, ahogyan Ms. Shadow-t élesztették újra, majd készülték a helikopterre felvinni. Jon-t odakísértem a katonákhoz miközben a pincér került elő, hogy nem tud semmiről sem. Igen, persze! Semmiről, csak ezt senki sem fogja elhinni. Végighallgattam Jon mondandóját, már megint nem magával törődik, hihetetlen, hogy ennyire nem érdekli mi van vele. Amint végre csöndben maradt meg tudtam szólalni.
- Neki is orvosi ellátásra van szüksége, amint látják több sebből vérzik – mutattam Jon-ra aggódva, majd a pincér felé néztem és olyan hangosan szólaltam meg, hogy ő is biztosan hallja. – Mert többek között valaki csúnyán megvágta a karját!

#126 2009-12-12 13:33:39
Tyler
Még mindig a korlátot támasztja szédelegve mikor a páncélos férfi el akarja vinni őt és a sérült nőt. Csak bámul rá homályos szemekkel, azon gondolkodva hogy mégis miért kéne elmenekülniük. Aztán rájön hogy nem csak a feje zúg hanem helikoptereket hall közeledni. Se ereje se kedve elrejtőzni inkább megvárja a katonákat, akik azonnal kezelésbe veszik a sérülteket és őt is.
Miközben megvizsgálják a két páncélos alak, visszatér immár emberi formában, bár különböznek egymástól egy kicsit, felismeri őket. Csak megrázza és elfordítja a fejét róluk, nem akar még ebbe is belekeveredni. Közben az őt kérdezgető katonának válaszol ingerülten.

-Gőzöm sincs mi folyik itt, ezek az alakok manipulálták az utasokat majd megtámadtak minket is.-

Csattan fel ingerülten, de inkább csak azért mert ha kiderül hogy azért rúgták ki a katonaságból mert megvédett egy csapat mutáns kölyköt, és miért ne jönnének rá, akkor lehet hogy őt is gyanúba fogják keverni.


#127 2009-12-12 16:59:52
Morsus
A sérülteket azonnal elkezdik ellátni köztük Millert is és Walter vállán a lövés okozta seb elkezdi átvérezni a kötést.
- Uram, biztosan jól van?
Kérdi a katona. Egy másik Tylerhez lép.
- Csak nyugodtan először is jön egy hajó és elviszi magukat a szárazföldre. Önnek van bármilyen sérülése?
Ha van azt ellátják és a többieket is majd négyükhöz szólnak.
- Ha készen állnak egy hajóval visszavisszük magukat a városba.


#128 2009-12-12 17:30:57
Thorhalla
Az utolsó alakra figyeltem, aki kellően kiborult az egész végére. Vajon mit szólnak majd a katonák, ha megtalálják azt a két személyt a vezérlőfülkében, tűz és kard által lelve halálukat? Nem az én dolgom, hiszen nem is én követtem el, hanem Thorhalla, az pedig nem én voltam, ugye engem nem ítélhetnek el azért, amit ő tett? Figyeltem a katonákra, és azt is végig figyelemmel tartottam, hogy ellátják Jon sérüléseit. Senki sem mondta, hogy nagy életbiztosítás FBI ügynöknek menni, de meg mertem volna rá esküdni, hogy semelyik kollégája ennyi sérülést még nem szerzett egy turistanyaralás miatt, alatt, mint ő. Aggódva figyeltem, de legalább az a tudat megnyugtatott, hogy hamarosan eltűnhetünk erről a hajóról és visszavisznek minket a városba. Örültem neki, mert annál kisebb az esélye annak is, hogy rájönnek, hogy mik vagyunk valójában. Nem hiába nem akartam alakot váltani egyetlen pillanatra sem, de ha nem teszem meg, akkor lehetséges, hogy meghaltunk volna. Amint végül a katonák megmondták, hogy merre kell mennünk a kis hajóhoz, bevártam Jon-t és abba az irányba indultam el vele, amerre menni kellett.

//Folytatás: Bronx - Rendőrkapitányság//

Saját véleménye szerint kibírta volna, ha nem látják el a sérüléseit, de Stephanie ragaszkodott az ellátásához. Így megadóan tűrte, amíg minden sérülését bekötöznek, átkötnek és még oltást is kap amiatt, hogy ne fertőződjenek el ezek a sérülések. Még mindig gyanakvóan figyelte a pincért, le kellett volna tartóztatnia, egyre inkább ez volt a megítélése, hogy meg kellene tennie. De itt jó kérdés volt, hogy megtehetné-e. Egyelőre kivárja, amíg a városba érnek. Amikor az orvosok készen voltak hálásan bólintott nekik, hogy most már minden rendben lesz vele, majd megölelte Stephanie-t és csókot lehelt a homlokára. Nem szólt hozzá, csak ennyivel tudatta, hogy nem fogja hagyni, hogy baja essen.
- És a városban jönnek a kihallgatások? – kérdezte, bár igazából kijelentés volt. – Készen vagyunk…
A protokoll szerint így kellett lennie, vajon most is a S.H.I.E.L.D. jön és menti ki őket ebből a helyzetből? Örült volna, ha ugyanarra a rendőrségre vitték volna őket, ahova a kirándulás előtt, hiszen akkor ott legalább tudott volna beszélni az orvossal, volt néhány kérdése Thor-hoz, amikre örült volna, ha választ kaphatott volna.

//Folytatás: Elmhurst - Kórház//


#129 2009-12-12 17:46:38
Walter
Walter. A sebed.

Mi…? Ó, hogy az a…

Mosolyogva a katonára nézek.

- P-Persze, semmi komoly. Kicsit megsérültem, de túlélem. Bizonyára vannak súlyosabb sebesültjeik is, de ha van maguknál pár fájdalomcsillapító, azt szívesen venném. Meg talán tiszta kötést.

Közben Miller ügynök és a menyasszonya újra alakot váltanak… Érdekes szokás. Mire jó ez az állandó alakváltás nekik?

Ne keress logikát a tetteikben, Walter. Már megbeszéltük, hogy elmebetegek.

Ó… Valóban.


#130 2009-12-13 09:46:22
Tyler
-Nincs semmi bajom, csak a telepata belekavartam a fejembe és majd szét durran...-

Folytatja immár kicsit nyugodtabban a katonának. Összeszedi magát és ellép a korláttól. Millerhez a és a nőhöz sétál. Közben a maszkos alak is levetette az álarcát. Jobb lesz őt is nagy ívben elkerülni ezek után. Még Millerékkel sem akar jobban szóba elegyedni úgy hogy inkább némán lépdel a katonák mellett akik a csónakhoz kísérik őket.


#131 2009-12-14 11:45:59
Shadow
Hangok... szótöredékek... mozgások... sötétség... fények... Nem tudom már, hogy mi a valóság, s mi az „álom”. A hangok tompák, a képek elmosódottak. Vágül érzem, egy sötétségbe vesző rész után, hogy lekötöznek... Nincs erőm ellenkezni, vagy felfogni, hogy mit miért is... kimerült vagyok, szörnyen fáradt, s minden újra elsötétül. Vajon mit akarnak velem tenni? Eredeti formámban fekszek ott, a vak is látja, hogy mi vagyok... Miller ő segíteni fog, vagy már meg is tette? Nem tudom, hogy az valóság volt e vagy sem... Csak azt, hogy most körül ölel a sötétség... Egyedül vagyok, a saját gondolataimmal, de ez is el fog múlni, akár csak a tartályban, csak most nem lebegek a folyadékban, s nem vagyok érzékelőkre kötve.
„ Kövesd a fényt Árnyék... kövesd a fényt...” - hallom a hangot a sötétségből, s látok némi fényt is, de nem akarom... kezeim ökölbe szorulnak...
~ nem... nem... nem... NEEEEEEEEEEEEEM! Túlélem ezt is! ~ Lebegek a sötétségben, míg testem kitudja, hogy hol van, s mi zajlik éppen körülöttem.
„ Nos drágám, úgy emlékszem, hogy valamit felajánlottál nekem azért, hogy megmentselek az ár pedig nem lesz olcsó...” Hallom a fejemben a nő szavait.
~ Tudom Tűzistennő... s kész vagyok megfizetni... ~ a sötétség, s csend újra kezd szűnni... szemeim kinyitom, s fáradt tekintettel nézek körbe, s próbálok homályos foltokon kívül valami tisztább képet kapni, meg felfogni a hangokat. Hát most inkább nézek ki egy egyszerű mutáns lánynak, mint annak aminek kiképeztek, legalábbis amilyen képet vágok. Szememben a fáradság mellett némi félelem is felfedezhető. Próbálok némi hangot kiadni... s ha sikerül, akkor megszólalok.
- Hol... hol van... Miller? Jó...Jól van?


#132 2009-12-14 21:48:30
Morsus
Shadowt az orvos kezdi el vizsgálni,d e amikor nézi a szürke mutáns lányt észre veszi, hogy valami van a hátán, aminek furcsa mód apró csápjai vannak. Finoman fordítja meg a sérültet a doktor és meglátja, hogy egy polip vagy hasonló tengeri lányhoz hasonló alakzat próbál leszakadni a lány hátáról.
- Mi az...
Nézi a fiatal orvos, de amikor odanyúl akkor a csápok apró tüskéivel rátekerednek a kezére és mikor a doktor felszisszenne akkor hirtelen megtorpan és megfagy.
- Minden rendben van?
Kérdezi hajolva a másik mentős, amire a doktor a lényt eltakar ráhúzza az inge ujját és és üreges tekintettel válaszol:
- Persze. Minden tökéletes.
Shadow Kórházba érkezik meg a helikopterrel. Mikor magához tér gép lélegezteti és két katéter van neki bekötve.

Walter és Miller a hajóval érkeznek a kórházba ahol a balesetire kerülnek. Waltert gyorsan összevarrják, de Millert kicsit lassabban. Ők már mozoghatnak, de a ruháikat elvették.
Ők ide írjanak:
http://xmenreneszansz.portbb.com/viewtopic.php?id=1449

Tyler és Steph a rendőrség egy kihallgató termébe érkezik.
http://xmenreneszansz.portbb.com/viewtopic.php?id=1434

Véleményeket és jutalmakat itt beszéljük meg! Maga a kaland végett ér, de persze a kihallgatást és a kórházat még lejátsszuk:
http://xmenreneszansz.portbb.com/viewtopic.php?pid=45865#p45865