Aritme

Név:
becenév: Aritme
faj: ember
(alfaj: zseni)
jellem:  mutáns szimpatizáns
szzemélyazonosság: közpolgár
Születési helye és idő: 2000 febr. 29
Kor: 30
Család: egyke
apja, anyja él.
apja mutáns
Foglalkozás: patólogus (orvos)
(magánemberként túdosként tekint magára)
Testmagassága: 165 (cm)
Testsúlya: 80 (kg)
Szeme színe: barna
Haja színe: festett.
Bőre színe: világos fehér
Különleges ismertetőjel: nem igazán. Szinte teljesen átlagos ember.
Egészségi állapot/ betegségek: megszállott... egyéb betegsége nincs.


Az egész egy ötlettel kezdödőtt. Egy furcsa ötlettel. Akkor még fiatal voltam, mikor üldözték a mutánsokat, és néhányan beszéltek valami különös csodáról, ami meg tudja gyógyítani őket. Teenager lehettem, de ez a mondat akkor is megragadt a tudatom legmélyén. Nem értettem... Az őseim sose panaszkodtak, hogy betegek lennének, pedig mindkettejük mutáns volt. Úgy voltam vele, hogyha megnővök, majd nekem is lesz egy kúl képességem. És eszem ágában se volt engedni másoknak, hogy el vegyék tőlem azt, ami jár nekem. De sose lett saját képpeségem... Évekkel később tudtam csak meg... A hír, hogy a szüleim ellenére is csak egy közönséges ember vagyok, teljesen lelombozott. Tény, hogy így is szerencsésnek mondhatom magam, mert a szüleim szeretnek, és én is szeretem őket. Ez viszont akkor is unfair. Mért kap néhány ember jobb életet egy olyan tényező miatt, amit még csak nem is ő irányít.Bele kellett volna törödni a sorsomba, de nem ment. A suliban is egyre rosszabbul teljesítettem emiatt. Mikor eljutotottam arra a pontra, hogy ott már csak a csoda segíthet, eszembe jutott az a mondat, valahonnan a tudatalattimból. Kutatni kezdtem azután a csoda után, amit akkor régen, talán már vagy öt éve hallottam. Amit akkor még nem fogtam fel, mit is jelent. Régi ismerősök, ritkán látott rokonok, és archívumok látogatásával telt majdnem egy egész szünetem. A médiában se a szüleim, se én nem bíztunk meg teljesen, ezért a manapság népszerű megoldásra nem akartam támaszkodni. A végére nagyjából összeállt a kép, hogy egyesek szerint terveztek egy olyan szert, mások szerint már létezik egy olyan szer, aminek a hatására valaki elveszti a mutáns képességeit. És ekkor jött az ötlet. Az a furcsa ötlet. Amit el lehet venni, azt meg is lehet kapni. Apám egy lehullott hajszálával kezdtem. Borzasztó íze volt. De a kívánt hatást nem érte el... Azóta ennek szenteltem az életem. Az ősök is elég hamar rájöttem, miben mesterkedem. A titoktartás sose volt az erősségem. Mind a ketten kételkedtem benne, hogy egyáltalán lehetséges az, amire vállalkoztak. Innentől már egyértelmű volt, hogy doktornak fogok állni, hacsak nem akarok beállni az egyik kutatásokkal foglalkozó szervezetbe. Az útóbbihoz viszont semmi kedvem nem volt. A tanárok, és az osztálytársaim is meglepődtek a változáson, de addigra már volt egy célom...

röviden: megváltoztam, és patólogús lettem egy körzeti kórházban.

2028 január 7.
Az első munkanap. lassan nyolc év telt el az első kísérletem óta. Még mindig érzem a haj ízét... Azóta sokat tanultam a témában. A tanáraimnak és a professzoaimnak sose mondtam el, miért érdekel a téma. Elég jól végeztem ahhoz, hogy ne legyen kiemelkedő a teljesítményem, és ne szúrjon szemet senkinek se a sikerem. (Azokon kívűl, akik ismertek közetlenül az "átalakulásom" előtt.) Arra vizont elég volt, hogy magam válasszam ki melyik kórházba menjek dolgozni. Ha eléggé felszerelt, akkor nem kell azzal is külön veszödnöm, hogy magam szerezzem be az alapvető felszereléseimet a kutatásommal kapcsolatban.

2028 március 22.
Egyre sűrűbben sikerül olyan keveréket készítenem, amikből egyértelműen kimutatható a mutáns gén még 72 óra elteltével is. Az ízűk még mindig borzasztó... 

2029 január 7.
Az utóbbi pár hónapban nem értem el semmilyen eredményt... Mármint abban az írányban, amit én akartam. A gén kinyerését a DNS-ből a még a legegyszerűbb tudósok is simán megoldják... A probléma ott kezdődik, hogy ezt olyannak akarom adni, aki nem rendelkezik ilyen génnel... Már kezdem érteni, miért az ellenkezőjével próbálkoztak, ha próbálkoztak ezzel valaha... 

2029 február 11.
Eddig is rengeteget kutattam ebben a témában, de sosem találkoztam olyannal, aki ugyanezzel foglalkozott volna...
Talán, ha valakivel megosztanám az eddigi kísérleteimet... Nem... Ezt magam fogom elérni.

2029 február 17.
Megakadtam.
Meg kell próbálkoznom egy új  nézőponttal.
Bármennyire megfogadtam, hogy csak annyira nyúlok a halottokhoz, hogy kinyerjem a nekem szükséges mutáns gént, mégis... Mégis.
Biztos van jobb megoldás....

2029. február 28
Az elmúlt két hétben rengeteget kínlódtam magamban.
Ha egyszer valaki amúgy is meghalt, akkor már nem árthat neki, ha új gént kap a teste. Nem mintha ettől bármelyik hullának baja esne, vagy vissza jönne a halálból engem kísérteni.

2029. március.
Halottaknak sokkal nehezebb megitatni. Amíg ezen az ágon próbálkozok, addig injekciós tűt fogok használni, de biztos, hogy kényelmesebb megoldásokat is tudok létrehozni. Előbb viszont túl kell jutni a megfelelő fázison.

2029 július.
Eljutottam arra a pontra, hogy bizonyos mutációk megmutatkozzanak más mutánsokon is. Ugyanez a módszer rám viszont nem hat.... Pedig próbálkoztam az injekcióval is... Egyszerűen hiányzik belőlem valami, ami bennük megvan... Totálisan unfair.

2030 január
Három hónap elkészíteni egy adagot... És a szer így is legfeljebb tizenöt percig hat... És még mindig csak mutánsokon... Emberen nem, akár élő, akár halott...

Március.
Tabletta. Sokkal könnyebb mind hordozni, mind bevenni, mint a folyadék és sokkal kevésbé feltünő amúgy is. Viszont lenyelni már nem tudják a holtak... Úgy néz ki a jelen tudásom szerint tizenöt perc a szerem végső hatóideje. Jó kezekben viszont ez is sokat segíthet.

Április.
Ez furcsa. Állítólag a mostani mutáns, aki a kezem alá került megjósolta a halálát, és hogy a halála után mindenképp abba a kórházba kell kerülnie, ahol én dolgozom... Ráadául apámnak is jó barátja. Szerinte neki köszönhette rengetegszer az életét... A véletlen műve lenne?
Még három hónapig biztos nem fogom kideríteni.
Tizenőt perc a jövőben akkor is hasznos, ha én magam nem tudom használni. Ezt viszont nem tudom az eddigi alanyaimon tesztelni, így csak egy megoldásom maradt.

Augusztus.
Beavattam az apámat a dologba.
Eleinte nem tetszett neki az ötlet, de bízonygattam neki, hogy már eléggé végső fázisban van, és a barátja is biztos mesterkedett valamiben, azért beszélgetünk m most erről.

2030 augusztus 14.
Apám beadta a derekát.
Odaadtam neki a a szert, amit a hatása miatt egyszerűen M-drognak neveztem el.
HIvatalosan ez az első lényeggi kísérletem a szerrel....
Pontosan 15 perc múlva fáradtan rogyott össze az asztal mellett... Az egyszer biztos, hogy nem volt hozzászokva ehhez.
-Láttam egy jövőt... egy veszélyes jövőt... Viszont neked sikerül elérned, amiben sohasem hittem. Fogalmam sincs arról, hogy a kettőnek mennyi köze van egymáshoz, de annyit tudok, hogy ezek a jövők mindig képlékenyek. De mindenre fel kell készülni. Szegény Próféta is biztosan elkerülte volna a sorsát, ha nem tudja, hogy ez egy fontos üzenet lesz...
Főleg, hogy a saját halálát már nem egyszer sorsolta meg.

Egy dolgot azért megtanultam... Nem szabad feladnom a reményt, hisz egy félsikert már elértem. A találmányom, ha csak részben ugyan, de mükődik. És van legalább egy jövő, amiben a célomat is elérem...

Találmány:
M-drog.
Előállítási idő: DNS kinyerése után 3 hónap. A DNS kinyerhető élő vagy holt mutánsok bármilyen testrészéből. (labori korlátok miatt jelenleg még egyszerre csak egy darab készíthető.)
(jelenlegi) hatóidő: maximum 15 perc (többszöri használat után ez csökenhet)
hatás: Egy mutáns képes átmenetileg felszerelkezni a tablettában található mutáns képességgel. Az új képesség  szintje nem haladhatja megt az eredeti hordozójáét (a kinyerés pillanatában) vagy a befogadó mutáns legmagasabb képesség szintjét. Több mutáció esetén teljesen véletlenszerű, melyik mutáns képességet kapja meg a befogadó fél. (nem pedig automatikusan a magasabb szintű.)
készenlétben jelen pillanatban:
1 próféta drog,

Akkor nézzük.

A karakter hogy viszonyult a világ dolgaihoz? Az előtörid olyan, mintha nem is a világban élt volna. Már majdnem felnőtt volt, hogy viszonyult az AIM dolgaihoz (a régihez), amit a mutánsokkal és valszeg a szüleivel tettek? Hogy élte túl a Bukást? Ha NY-i a karakter, akkor utána hogy boldogult a köd alatt? A 3. VH-t hogy élte meg? Ha a szülei meghaltak a Bukáskor, hogy viszont hozzá, hogy a 3.világháború végén feltámadtak. Ha NY-i, akkor ugye volt a démoninvázió. A teljesen világot érintő Hydra támadások, amik a mutánsokat érintik. Nagy mutáns szerető, még sincs szó arról, hogy miként viszonyul ahhoz, hogy a Hydra ki akarta őket irtani, hogy Kínában munkatáborokba vannak zárva, vagy Genosha-n mutáns népirtást követtek el. Plusz arról sem írsz, hogy miként élte meg azt, hogy háború van és milyen következményekkel jártak a kree-k eddig is.

Ezeket pótold kérlek. A találmányt pedig már beszéltük privátban, hogy mit javasoltam.

Ha kész vagy, akkor szólj és megnézem újra.