Lorna Howlett

by **Serena Davidson** Vas. 07 Aug. 2011, 03:55

Az eredeti topic

Név: Lorna Howlett
Egyéb név(i): Morgó, Vadmacs, Vadmacska
Faj: mutáns
Nem: nő
Jellem: kedves és segítőkész, bár a modora időnként erősen hasonlít az apjáéra és ugyanolyan elviselhetetlen is tud lenni, mint Logan
Személyazonosság: közismert
Születési helye és idő: VH, 20 évvel korábban
Kor: 20
Család:
Serena Amelia Davidson – anya
James Howlett (Logan avagy Rozsomák) – apa
Jack Howlett – öccse (3 éves)
Foglalkozás: mikor ez, mikor az
Testmagassága: 168 cm
Testsúlya: 60 kg
Szeme színe: zöld
Haja színe: fekete
Bőre színe: kaukázusi
Különleges ismertetőjel: szétálló rendezetlen haj
Repülési sebesség: -
Egészségi állapot/ betegségek: egészséges

Előtörténet:
Nézzük az egészet, anyám, Serena Davidson, aki még mind a mai napig is csöndes, kedves és szeretetre méltó asszony, mintegy három évig volt még képes elviselni Jackie Estacado gyermekded és ostoba viselkedését. Igazából soha sem voltam képes rájönni, hogy miként volt képes akárcsak egy percnél tovább hallgatni, amit Jackie bá’ művelt. Én általában nyugodt vagyok mégis az első fél perc után már a karmaimat forgatnám meg benne, hogy hallgasson el. A legjobb húzása apámnak az volt, amikor beverte a képét amikor kimenekültek a hegyből. A kedvenc történetem. Remélem nem veszi senki magára, hogy ennyire kárörvendő vagyok vele kapcsolatban, de igazából úgy megnéztem volna a képét, miközben még Adia is felképelte utána. Anyu elmesélte, hogy igazából apám már ott felkeltette a figyelmét, amikor elmentek „paradicsomot” szedni, hiszen ott is kiállt mellette és olyan kedvesen beszélt hozzá, és róla, amit Jackie-től soha sem hallott. Utána jött a leütős jelenet, ahol igaz visszaszólt apámnak, de mélyen legbelül teljesen egyetértett vele. Miután ott ragadtak a hősök, antihősök, istenek a bolygón még egy ideig harcok dúltak, de közben már folyt a város felépítése is, ahol azóta is élnek a legtöbben. Mi egy kicsit messzebb, de erre majd visszatérek. Apám, James Howlett, közismertebb nevén Logan vagy Rozsomák… róla igazából szinte mindenki tud mindent, hiszen eléggé nagy híresség volt még a Földön, így őt be sem mutatom a nagyközönségnek. Neki is feltűnt első pillanatban az anyám a maga a bájával és kedvességével, amivel igen sokakat meg tudott nyerni magának. Ő maga az események után egy kissé távolabb költözött a várostól, hogy közelebb lehessen a természethez egymaga. Mindenki részt vett a város felépítésében és egy idő után az apám, ha bármilyen gond akadt anyámék háza táján mindig arra járt és felajánlotta a segítségét. Noha Jackie ennek látványosan nem örült és tiltakozott az anyám mindig örömmel fogadta a férfit és sokáig marasztalta, beszélgettek és szépen lassan megismerték egymást. Egy idő után az tűnt fel mind a kettejüknek, hogy idejük nagy részét egymással töltik és igen jól érzik magukat egymás társaságában. Szépen lassan egymásba szerettek, addigra igaz már Jackie bá’ amúgy is lelépett, hiszen nem tudta elviselni, hogy anyu mennyi időt tölt apámmal. Így végül egymás mellett kötöttek ki huszonegy évvel ezelőtt. Anyám kiköltözött a város szélén túl élő apámhoz és azóta sem költöztek be a városba.
Nem sokkal később anyám terhes lett velem és húsz évvel ezelőtt megszülettem, eleinte semmi sem utalt arra, hogy két mutánsnak a gyermekeként velem mi lesz a helyzet, valószínűleg mutáns, de majd előbb vagy utóbb úgyis kiderül. Már fiatalon is szerettem azt, hogy apuval „verekedtünk”, akkoriban mindig legyőztem a nagy Rozsomákot. Anyám féltett, hogy bármilyen bajom lesz és megsérülök, de igazából soha semmi bajom nem lett emlékeim szerint. Mit is mondjak, igazából gyors felfogásom volt, anyám tanított itthon az elméleti dolgokra, írni, olvasni, számolni, történelemre és minden egyéb ilyenre, amiket te jó ég, hogy én mennyire utáltam és untam. Igazából azokra az időkre vártam, amikor apával mehettünk ki a hátsó udvarra vagy a közeli erdőbe edzeni és gyakorolni. Úgy vélte, hogy igen fontos az, hogy ilyen képzést is kapjak, anyu nem értett egyet vele, de mivel látta, hogy én szeretném ezért ránk hagyta. Egyetlen kikötése volt, hogy kímélettel bánjon velem és lehetőleg ne legyek tele sérülésekkel. Apám csak morgott valamit rá a megszokott stílusában, de azért mindig vigyázott, hogy ne essen komolyabb bajom. Olyan öt éves lehettem, amikor utoljára „legyőztem” őt, vagyis akkor hagyta magát utoljára. Utána véresen komolyan vette az egészet. A többiek, akik itt voltak még, idősebbek, fiatalabbak, igyekeztem jóban lenni mindenkivel, igazán vegyes felvágott, a Földön biztosan nem lettek volna ilyen vegyes társaságok legalább is anyám szerint. Istenek, istennők, mutánsok, kree-k, izék, gyíkok, aú! Nézek morcosan anyámra. Oké tudom démonok. És mezei emberek. Mindenkit ismertem, vagyis ismert mindenkit, micsoda remek társaság, igazából értettem, hogy miért is döntöttünk úgy, hogy kissé távolabb lakunk a többiektől, legalább egyedül lehettünk. Olyan tizenkét éves lehettem, amikor az erődben gyakoroltunk, közelharc, verekedés, amikor rosszul léptem, elestem és bevertem a fejemet az egyik kidőlt fába. Vérző fejjel néztem fel apámra és Amerika kapitányra. Apám egyből ugrott oda hozzám, hogy megnézze a sebemet, azt a döbbenetet az arcán, majd az elégedett ragadozóvigyort, amit akkor láttam soha sem fogom elfelejteni. Nem értettem, hogy mire ez a hirtelen reakcióváltás, de mire le lett a homlokomról törölve a vér már nem volt seb rajtam. Ekkor értettem meg, hogy örököltem ugyanazt a képességet, ami neki is volt. Nesze neked, kellett ez nekem, ettől kezdve még annyira sem kímélt, mint korábban, nem mintha bántam volna. Néhány héttel ezek után derült ki, hogy a karmokat is örököltem. Egyelőre titokban akartuk tartani anyám előtt, hogy milyen képességekkel rendelkezem, de nem lehetett becsapni. Nem haragudott, nem kiabált és vitatkozott, csak büszke volt, hogy ilyen lánya van, mint én is voltam. Azonban volt vele valami ekkoriban, amiért nem volt boldog. Hamarosan megtudtam az okát is, többször teherbe esett, de minden alkalommal elvetélt, így nem kaptam testvért egyelőre. A kiképzésem tovább folytatódott és a napjaink nagy részét ezzel is foglaltuk el, hogy gyakoroltam, gyakoroltam és tanultam. Tizenhét éves voltam, amikor megszületett végül az öcsém Jack is és így teljes lett a családunk. Tizennyolc éves körül voltam, amikor az apám ünnepélyesen bejelentette, hogy a kiképzésem befejeződött és most már kész vagyok arra, hogy bármivel felvegyem a harcot, legalább is nagyon bízik benne, hogy így van. Továbbra sem sikerült legyőznöm, de bízom benne, hogy egyszer sikerülni fog. Mindezek ellenére, hogy két éve ezt jelentette ki, mind a mai napig együtt edzünk, szinte mindennap és időnként még segítek is neki, amikor mások gyerekeit tanítja…

Képesség: A képessége regeneráció. A szervezete képes az elszenvedett sérüléseket begyógyítani. Lényegében annyiból áll ez, hogy a sérült sejteket gyógyítja be a szervezete, minél súlyosabb sérüléseket szenved annál gyorsabban regenerálódik. Ha halálos sebesülést szenvedne el valószínűleg gyorsabban gyógyulna fel, mintha csak megvágta volna a kezét. A képessége passzív, így saját maga nem tudja befolyásolni, így a regenerációra nem kell koncentrálnia, hanem gyógyul magától. A gyógyulási sebessége, vagyis a képesség erőssége megegyezik az apjáéval. Ezeken felül ugyanúgy van karma csontokból a kezén, mint Logan-nek, csak a lány esetében ez kettő-kettő darab és nem három-három. Ezeket az akaratával tudja előhívni és elrejteni, ezeknek a használata ugyanazok, mint Logan esetében.

Szakértelmek: Ért a műszaki dolgok javításához valamilyen szinten. Közelharci ismeretei magasak és széles körűek, hiszen Logan tanította erre és Amerika kapitány, amikor éppen volt elég szabadideje. Mind pusztakezes harcban járatos, mind fegyveresben, noha nem szokása fegyvereket használni, arra csak a karmokat használja, ami megegyezik az apja képességével is, csak éppen neki ez csont és nem adamantium. Az angol nyelven kívül, anyjának hála a spanyolt is folyékonyan beszéli, és Freydis-nek hála az Asgardi nyelvet is beszéli olyan alapszinten.

Lorna Howlett X_Force_Wolverine_X23_by_jamietyndall

Lorna Howlett X_Force_Wolverine_X23_by_jamietyndall

Lorna Howlett 758331-758139_x_23_color_by_metinbayram_super_super

by **Serena Davidson** Vas. 07 Aug. 2011, 03:57

Lorna-nak egy újabb apjára ütő képessége jelentkezett, ennek köszönhetően az ő szaglása és hallása is sokkal kifinomultabb lett, mint egy emberé.

Bővítés
Nem sokkal a történtek után Lorna is hol az X-mennél, hol pedig Attilan-on húzta meg magát. Egyszer-kétszer még Atlantiszon is megfordult, külön örömmel ismerte meg Namor-t, akiről az anyja régen olyan sokat mesélt, hiszen egy ideig még nevelte is. Igaz igen hamar eljutott arra a szintre, hogy a legtöbbször beverné a fickó képét, hiszen arrogáns, öntelt és még folytathatta volna, hogy mi a helyzet. A vírus rá semmilyen hatással nem volt, ahogyan a családja többi tagjára sem, így teljesen bizonyos lett, hogy az öccse is mutáns. A szülei is elrejtőztek valahol, hiszen Magneto az apját holtan akarta látni, miután megtudta, hogy ő maga is itt van, így velük igen keveset találkozott. Az egy év alatt szinte a bolygó minden felén megfordult hosszabb-rövidebb időre, ahol csak tudott a társaival, vagy nélkülük, de segíteni próbált. Persze minden ilyennek menekülés lett a vége a Testvériség elől és ezen idő alatt saját maga is képes volt olyannyira meggyűlölni az öreget, mint az apja. Undorítónak érezte, hogy mit művelt a Földdel Magnus. Az egy év alatt csak pár napokra húzta meg magát, az ideje többségében azonban terepen volt. aminek örült, hogy Rachel végre talált valakit magának, bár, amit sajnált, hogy a barátnéja igen keveset volt terepen és inkább odahaza húzta meg magát. Végül pár nappal korábban saját maga is visszaérkezett az X-menhez és a Bosszú Angyalokhoz, hiszen úgy hallotta, hogy valami készül és kelleni fognak ők is.

by **Serena Davidson** Hétf. 27 Feb. 2012, 19:34

A reneszánszon való történeskkor Lorna kapott egy szerelmi zálogot Bard-tól, úgymond eljegyzési gyűrűt, hogy ezért vissza fog jönni később és emiatt fog hazatérni a VH világába később. Az aranygyűrű mágikus, és egyetlen képessége, hogy aki viseli az védve van Thorhalla minden átkától és a nő semmilyen mágiája nem fog a viselőn.
Lorna Howlett Lornasok

by **Serena Davidson** Pént. 26 Okt. 2012, 18:15

Ha már egyszer eszembejutott, akkor most ejtem meg az apró bővítést és nem csak a kaland végén.
A amíg Lorna Blastaar-nál "vendégeskedett" a képessége "fejlődött". Igazából nem fejlődés, csak megjelent a 3 karma is, amit apucitól örökölt. Ez pedig a lábfején található és ugyanúgy működik, mint a kettő, ami a kezén is van.
Ilyesformán:
Lorna Howlett Laura_Kinney_(Earth-616)_004

Lorna Howlett Laura_Kinney_(Earth-616)_004

by **Thorhalla** Hétf. 29 Júl. 2013, 10:12

Lorna egyelőre még mindig nem emlékszik arra, hogy mi is történt vele, amíg Blastaar rabszolgája volt, de az álmokban egyre több és több emlék tér vissza neki.

by **Serena Davidson** Szer. 31 Júl. 2013, 11:00

Lorna élete nagyjából teljesen felfordult annak hála, hogy Bard megkérte a kezét. Attól kezdve, hogy igent mondott a régi megszokott dolgainak jelentős részét nem folytathatta, révén egy uralkodóhoz készült feleségül menni. Mindig is legalább annyira szabadszellemű volt és utálta a gátoltságot, bezártságot, mint az apja, nehezen viselte, hogy a Negatív zónában minden lépését testőrök figyelik és azok követik is. Soha sem tanult etikettet, még amit Freydis odahaza is próbált nekik tanítani az is lepergett róla, most pedig kénytelen volt mindent teljesen az alapoktól megtanulni, hogy méltón foglalhassa el azt a helyet, amit a háta közepére sem kívánt. Annak ellenére, hogy hivatalosan a Negatív Zónában lakott nagyon sok időt töltött a Földön is, főleg otthon, vagy Rachellel, aki időközben gyermeket is várt. Lorna persze bosszantotta, hogy ez most Ka-Zar, vagy éppen Mephisto fia. Hála annak, hogy a rend a világon nagyjából újra rendbeállt, legalább is, ami a Szövetségi Államokat illette végre nem kellett rejtőzködniük sem, hanem szabadon mozoghatott a városban. Egyszer még Tianban is elment, hiszen Zack igencsak közel állt a vőlegényéhez és a többiektől hallott erről a helyről, amikor a jövőben járásról beszéltek. Ahogyan az esküvő időpontja egyre közeledett Lorna egyre inkább úgy lett ideges és ingerültebb. A kisebb pánik rohamok kerülgették, révén kezdte úgy vélni, hogy házasság még nem kell anélkül is élhetnek együtt boldogan. Végül is 2047 augusztusában keltek egybe hatalmas felhajtás mellett, rokonok, uralkodók és mindenféle személy megjelent az esküvőn, amit Einar vezetett le, szerencsére Thorhalla jelenléte nélkül. Ettől kezdve pedig már hivatalosan is királynőnek kellett szólítani, pedig mennyire örült volna, ha továbbra is csak egyszerűen Lorna Howlett marad. Az emlékei arról az időről, amit itt töltött fogságban még mindig nem jöttek vissza, bár időnként egyre vadabb és durvább rémálmai voltak, de semmi több. Mivel uralkodónak minősült elvárták tőle, hogy megismerje a Negatív Zónát is, így egy jelentős részét meglátogatta az egy év során, de az esküvő után sem felejtett el azt, hogy a Földön is sok időt töltsön. Bard úgyis elfoglalt volt, így a nappalait töltötte a Földön, az Angyalokkal, akikkel továbbra is járt küldetésekre, feladatokra, este ment csak haza, úgyis megvolt a térkapu a két hely között, ami ezt könnyítette.
Az élete így ingázgatva telt és továbbra is így tervezte az idejét tölteni.

Változások: semmi

by Ajánlott tartalom

Lorna Howlett

Lorna Howlett

Re: Lorna Howlett

Re: Lorna Howlett

Re: Lorna Howlett

Re: Lorna Howlett

Re: Lorna Howlett

Re: Lorna Howlett