Quentine Constantine

Adatok:
Név: Quentine Constantine
Egyéb neve(i): Omega
Faj: mutáns
Nem: férfi
Jellem: Semleges
Személyazonosság: Titkos
Születési helye és idő: Szicília, Palermo, 1986. december 31.
Kor: 30
Családi állapota: egyedülálló
Foglalkozás: Fejvadász, Magánnyomozó, Alkimista, Ördögűző
Testmagassága: 187 cm
Testsúlya: 75 kg
Szeme színe: barna
Haja színe: fekete
Bőre színe: fehér
Különleges ismertetőjel: Bal tenyerén egy omega alakú égési heg található
Repülési sebesség: -
Egészségi állapot/ betegségek: tüdőrák, mivel erős láncdohányos

Életrajza:
A nevem Quentine, és mutáns vagyok. A mutánsokról az embereknek egyből valamiféle nyáladzó szörnyeteg vagy egy repülő maskarás férfi jut eszükbe, és bele sem gondolnak, hogy valójában ők is ugyanúgy kezdenek mindent, mint bárki más. A szicíliai Palermo a szülőhelyem. Egy kellemesen csípős és kellemetlenül zajos estén, mivel szilveszter volt. Anyám kemény nő volt, nem időzött sokat a kórházban, egyszerű szülés volt, komplikációk nélkül, legalábbis annak hitték az orvosok. De amint később kiderült, az orvosok nem vették észre, hogy anyám ikrekkel volt terhes. Valamiféleképp a másik magzat nem fejlődött ki teljesen, az orvosok azzal magyarázták, hogy az anya vérellátása nem volt elég kettőnknek, így egy idő után a testvérem fejlődése abba maradt. Ezt leszámítva nem volt sok érdekesség gyerekkoromban, egészen 12 éves koromig, amikor kiderült, hogy apám kapcsolatba került az olasz maffiával. Az öregem elég balhés pasas volt, nem volt fix állása, alkalmi munkákat végzett, de egy idő után már nem talált tenni valót. Ekkor robbant be az életünkbe a maffia, kölcsönt adtak apámnak, amit persze nem tudtunk kifizetni, mivel anyám munkájából épp csak a lakbérre telt, a kölcsön pedig gyorsan elfogyott. Télen egy kabátra, egy új biciklire, vagy egyszerűen egy vacsorára. A maffia viszont ezt nem hagyta szó nélkül, pénzbehajtókat küldtek, apámat keresték, és persze meg is találták. Egyszerűen végeztek vele, de nekik ez nem volt elég, a pénzt akarták, és mindenáron. Anyámmal összeszedtük minden pénzünket, kiürítettük a bankszámlát, és elhúztunk Amerikába, hogy előröl kezdjünk mindent. Ettől kezdve teljesen megváltozott az életem, új iskola, új barátok, új lakás, és egy új élet. A képességem a legkülönösebb módon jelentkezett, először nem is tudtam pontosan, hogy mire vagyok képes, csak részletekben jöttem rá. Elsőként arra jöttem rá, hogy jobb kezem érintésével, képes vagyok látni az illető múltját. Eldönthetem, hogy az utolsó egy percet vagy egy órát akarom látni, de maximum 3 napra mehetek vissza. Amikor megérintek valakit, nem csak látom, hogy mi történt, de én is szerepelek a múltjában, figyelem az eseményeket, és mintha egy filmet néznék, odakerülhetek, ahova akarok, hogy azt láthassam, amit szeretnék. Mindez, akár a 3 nap részletes visszanézése, csak egy pillanat a valóságban, mintha amíg a múltba utazom, a jelen megállna. Ezt a képességemet sokat fejlesztettem, és rengetegszer használtam, mivel nem kelt feltűnést, nem kellett aggódnom, hogy lebukom miatta. Anyám tudott először a képességemről, és egészen jól fogadta, sőt talán még örült is neki, úgy érezte, ettől erősebb vagyok, jobban megvédhetem magam ebben a kegyetlen világban. A gondok azonban csak a képességem második felénél következtek. Kiderült, hogy nem csak arra vagyok képes, hogy lássam a múltját annak, akit megérintek, de elő tudtam hozni az emlékeit az ő számára is. Ez elsőre nem hallatszik túl izgalmasnak, mi van abban, ha valaki látja a múltját, ahogy reggelizik, vagy ahogy fürdik. Csak, hogy enne a képességemnek nincs határa. Csak arra kell gondolnom, hogy milyen fajta emlékeket idézzek fel, milyen érzést keltsek, és minden, ami azzal kapcsolatos, előjön. Ha akarom, előhozhatom a boldog pillanatokat, vagy a legfájdalmasabb emlékeket. És ezek a fájdalmak nem csak mentálisak, bár már azok is képesek agyilag leblokkolni bárkit, akár egész életére kómába kerülhet az, aki minden rossz pillanatát átéli. De az érzelmileg fájó emlékek mellett, fizikai sérelmeket is okozhatok. Ráadásul egy emlék felidézésének eredménye, amelyben eltörik a karod, nem csak a törés fájdalmát hozhatja fel, hanem képes ismét a sérülést is valóssá tenni. Így akár meg is ölhetek valakit. Most persze börtönbe zárhatnának, vagy egyből kivégeznének, amiért ilyenekre képes vagyok, de be kell vallanom, az én erőm sem határtalan. Egy mentálisan felidézett emléket nem csak az áldozat, de én is látok, ezáltal én is átélem. Az évek során megtanultam, hogyan álljak ellen a rosszullétnek, vagy az ájulásnak, de így is kimerülök. Eddigi életem során már jó párszor használtam ezt a képességemet, nem úgy, mint a fizikai fájdalom valósággá váltását. Eddig összesen kétszer volt rá szükségem, mikor megtámadtak, de hát ezzel jár a munkám. Ó, igaz is, visszatérve a költözésre, Manhattanbe jöttünk, egy egyszerű albérletben laktunk, elvégeztem a középiskolát, de ekkor már tudtam minden képességemről. Amint végeztem, rögtön elköltöztem otthonról, ennek több oka is volt. Bár nagyon szerettem anyámat, úgy döntöttem saját életet kell kezdenem, és ennek első lépése a saját lakás. Ez nem pont úgy alakult, ahogy akartam, mivel, mint később kiderült, egy lakás óval drágább, mint amit, egy alkalmi munkából lehetne fizetni. Így legtöbbször egy Carson City béli panzióban szállok meg ha szükséges, itt mindig szívesen látnak, a tulajdonos egy mexikói család, időnként megnevettetem őket, persze nem a ó vicceimmel. Egy két szép emlék, és máris elengedőbbek a számlám egyenlítésével kapcsolatban. A második, hogy elkezdtem dolgozni, mint segéd. A mentorom egy afféle mágus, ördögűző alkimista volt, szerintem teljesen megőrült, de nem ez a lényeg. Megtanultam mellette mindent, amire szükségem lehetett, a nyomozás fortélyait, a lőfegyverek használatát, és az ördögűzést, aminek persze semmi hasznát nem vettem. Ami a mentoromat illeti, valószínűleg az agyára ment az ördögűzés, egy áruházban ki akart valakit tisztítani. A biztonsági őr 4 golyót eresztett a hátába. Ezután kezdtem el a valódi munkámat, és így lett belőlem nyomozó és fejvadász. Ekkor 26 éves voltam, azóta űzöm a ipart, nem kímélve se mutánst, se embert. Nem érdekel, hogy fajtársam-e az illető, a lényeg, hogy valaki felkér, én pedig elvégzem a melót, ő pedig fizet, se több, se kevesebb.

Képességei: Képes vagyok bal kezem érintésével átélni a megérintett személy emlékeit, egyelőre legfeljebb három napra. Ezen kívül képes vagyok az emlékek által kiváltott érzelmeket felidézni mind magam, mind a célpont számára, korlátlan időre visszamenőleg. Minél erősebb érzést akarok kelteni, annál több emléket kell felidéznem, egy ilyen érzés lehet pozitív vagy negatív, okozhat örömöt, félelmet, bánatot, vagy dühöt, mentálisan akár túl is terhelhetem az illetőt, és kómába ejthetem. Erősebb érzések keltésénél, jobban kifáradok magam is, így igyekszem ezzel csínján bánni. Végül, de nem utolsó sorban, a fizikai sérülések fájdalmát is fel tudom idézni, erős koncentrálással akár újra valóságossá tenni azokat. Mindez, azaz az emlékek visszanézése, az érzelmek keltése, és a fájdalom valósággá tevése nem telik időbe, amíg megérintem és koncentrálok, az idő teljesen megáll, én sem cselekedhetek, csak is a tudatán belül. Az emlékek előhívása nem csak élő alanyon hat, a halottakon is használható, de itt is érvényes a 3 napos határ. Csak tudattal rendelkező lényeken tudom használni a képességeimet, tehát állatokon, vagy tárgyakon nem, és mindhez szükséges a bal kezemmel való érintés, melyen egy omega alakú égési sérülés hege van. Ezt még munkám kezdetén kaptam mentoromtól, jelezvén én vagyok az utolsó tanítványa.

Szakértelmei: A kiképzésem során megtanultam bánni a lőfegyverekkel, pisztolyok, gépfegyverek, és hasonlók tartoznak ezek közé. Ismerek minden fajta fortélyt, amely csak előfordul a nyomozói munkában, beleértve a nyomolvasást. Ezen kívül a fejvadászat mesterségében is jártas is vagyok, rengeteg munkám volt már, a legtöbbször kisebb bűnözők kiiktatása volt a feladatom, de számoltam már le kínai maffiózókkal is. Emellett dolgozom már néhány éve az olasz maffia kiiktatásán, ami apámmal leszámolt. Kis mértékben értek az ördögűzéshez és az alkímiához, ezeket is mentoromtól tanultam, bár nem gyakran használom őket.

Megjegyzések: Úgy gondolom a világon két fajta ember van. Aki figyeli az eseményeket, látja, hogy mi történik körülötte, de nem avatkozik közbe. És az, aki változtat az eseményeken. Én azt szeretem hinni, a második vagyok. Igyekszem mutáns erőmet is felhasználni, hogy jobbá tegyem a világot, én próbálok minél többet tenni, hogy az emberek, és mutánsok harca ne törjön ki. Ez nem kevés munka, próbálom kiiktatni az aktivistákat, mind az emberek, mind a mutánsok közt. Úgy érzem kötelességem, hogy fenntartsam a jelenlegi állapotot, de ehhez gyakran törvénytelen eszközökhöz kell nyúlnom, hisz ahogy a mondás is tartja, aki békét akar, készüljön a háborúra.

Adatlap:
Név: Quentine Constantine
Lakás/Létesítmény:
NJK: -
Foglalkozás: Fejvadász, Magánnyomozó, Alkimista, Ördögűző
Munkahely: -
Pénz: 11800$
Bevétel/hét: 200$
Eszközök: Mindenféle kellék a munkáimhoz, a legkülönbözőbb felszerelések.
Felszerelés/fegyverek:
-Egy félautomata Golden Ballers pisztoly - 2 kredit
-Egy Golden Desert Eagle (Pénzért vásároltam)
-Egy Ford Shelby Mustang - 2 kredit
-Nega Bandázs (a Galactus elleni harcban szereztem): A galaxis nagy rejtélyei ezek a nagyhatalmú és ritka ereklyék, amelyek rendkívül veszélyesek tudnak lenni. Látszólag egyszerű, aranyszínű karperecek, de a hordozójuknak különleges hatalmat adhatnek:
- 10-es erőkategóriával ruházza fel a hordozót (10 tonna felemelése és kinyomása)
- Repülés
- Hatodik érzék
- Közlekedés az űrben oxigén vagy bármilyen életfenntartó rendszer nélkül

Vállalat: -
Szövetség: -
Törzshely, ahol megtalálható: -
Ismertebb szövetséges: -
Ismertebb ellenség: -
Mutáns szint:

Felhasznált kreditek: 4
Fennmaradó kreditek: 0


5. szint, 12 kredit, abból négy el van költve, marad 8, amiből most veszek egy 3 kredites NJK-t, Nestor Stratost, az embertelent a kozmikus kalandokra, és további 5 kreditet költök a biotikus képességeire, így nullán vagyok. Jön majd az egy éves bővítés is. Kredit egyenelg: zéró.


Kiegészítés:

Galactus bukása után Quentine visszatért New Jersey-be, ahol a Noén történt utazása után is érkezett. Akárcsak a katasztrófák előtt New Yorkban, itt is ugyan azt az életet élte. Motelekben száll meg, egyik napról a másikra utazik a városban, és lassan sikerült lefúrnia itt is az alvilág mocskos fertőjébe – és érdekes dolgot kellett felfedeznie. A világon nem mindenhol uralkodik akkora káosz, mint New Yorkban, Jersey-ben ugyanis a Cinnamon családé az alvilág, és persze vannak feltörekvő kisebb csoportok, ezek általában a Cinnanmonok beosztottjai, akik közt időről időre akadnak olyanok, akik túl éhesek, aztán persze eltűnnek a süllyesztőben. Quinn tudta jól, hogy működik ez a rendszer, hiszen hazájában, Palermóban is épp ez ment. Egy ideig fontolgatta, hogy mi legyen a következő lépése, megpróbáljon beállni, dolgozzon egyszeri ügyfeleknek, vagy menjen vissza New Yorkba, és próbáljon ott szerencsét. Végül egy egészen más irányba vett fordulatot az élete. Múltja miatt a legkülönbözőbb kapcsolatokkal rendelkezik, és egy – az ördögűzések korából ismert – sok közül megkereste Quentine-t egy olyan munkával, amivel még nem került eddig szembe. Így került Quinn a vámpírvadász bizniszbe.
Az informátor nem mondott sokat, pár tippel szolgált csak, és egy címmel, ami úgy kezdődött: New York. Így tehát véget ért a hezitálás, Quentine újra New Yorkba utazott, és nem kevés vesződés, utánajárás és sebesülés után sikerült legyűrnie a vámpírt. Ezután jött csak a neheze. Ugyanis az informátora továbbadta a hírt, hogy sikerült végeznie a vámpírral, ami egyrészt több felkéréssel járt, másrészt erősen megnövelte az esélyét, hogy előbb vagy utóbb egy vámpír is tudomást szerez a dologról. Ennek eredményeképp Quinn gyorsan arculatot váltott, és visszahúzódott a felkérésektől, elkezdte nagyon gondosan válogatni a munkaadóit, és minden munkáját hosszas, általában egy hónapos előkészületek előzték meg. Ezek során felmérte a célpont gyengéit, a szokásait, lakhelyét, áldozatait, mindent, ami fontos lehet, hogy végül egyetlen este alatt becserkészhesse, és megölhesse a vámpírt. Rendszerint nem mentek könnyen ezek a vadászatok, legtöbbször megsérült, volt, hogy el kellett menekülnie, és lemondania a megbízást, egyszóval még kezdő a szakmában, de idővel talán ebbe is beletanul.


"Bővítés elfogadva és a staff 1 kredittel jutalmaz érte." - Thorhalla


Quentine az Androméda-galaxisból, a Fellegvárból irányított elmetisztító kristály galaxisokat átívelő hatására visszakapta MINDEN emlékét a Noé űrhajón történtekről!


9. szint, 5-en volt nulla kreditem, azóta a szintből jött 8, és egy a bővítésért, szóval van 9 kreditem.

Kvantum Bandázs (8 kredit) a nega bandázs ellentéte, nagyon erős karperecek.
- A bandázsok aranyló kvantum energiát engednek ki, amit lehet szilárddá formázni. Ezzel tárgyakat vagy mozgó alakokat teremteni. A bandázsok képesek védő aurát alkotni, amik óvnak az űr hidegétől, nyomásától, és ellát oxigénnel.
- Megjegyzés: nagyrészt egyeznek képességeikben a Zöld Lámpás gyűrűjének erőivel.

Akarom.


Megkaptam a Kvantum-bandázst. (Képességek részletesen: http://www.comicvine.com/quantum-bands/18-42361/ )

-Energia manipuláció – képes energiát érzékelni, hatástalanítani, befolyásolni, irányítani, legyen az kozmikus, eletromos, stb.
-Energiaépítés – képes szilárd testeket létrehozni kvantum energiából, melyet a Kvantum-zónából szerez, ezeknek változtatható a súlya, tartóssága, formája, mérete.
-Repülés – képes repülni, az eddigi legnagyobb sebesség a karpereccel háromszoros fénysebesség, az űrben is tud utazni, egy burok képződik rajta, ami megvédi a behatásoktól.
-Teleportálás – képes másodpercek alatt átlépni a Kvantum-zónába, majd visszatérni ennek a világnak bármely pontján, akár fényévekkel távolabb is. Ha egy bolygó légkörébe teleportál, kilyukasztja az ózont.
-Kommunikáció – képes galaxisok közti kommunikációra, másodpercek alatt áramoltatja a oda-vissza az információt. Képes rádióhullámok vételére, és rá is kapcsolódni az adóra, így leadni hullámokat.
-Erő és állóképesség – a karperec növeli a fizikai erőt és állóképességet, az eddig legnagyobb demonstrált erővel egy hordozó legyőzte She-Hulkot.
-Mentális védelem – képes védelmező aurát teremteni a mentális támadásoktól, ami akár Overmindot is megállítja.
-Fény meghajlítása – a karperec láthatatlanná teszi önmagát, ezzel segítve az álcázást.
-Mentális/fizikai kötelék – a viselő mentálisan irányítja a karperecet, elpusztíthatatlan a hús és a csont, ahol kapcsolódik a karperec a viselőhöz, nem lehet levenni, csak a viselő halálakor jön le.
-Csak az arra alkalmas hordhatja.
-Mágiát nem véd jobban, mint bármi mást, de a mágia sem manipulálhatja a karperec képességeit.
-Sötét energiát nem védi ki, és nem tudja manipulálni, ez az energia a Kvantum-zónából származik.
-Pszionikus erőt nem véd, de a pszionikus erő sem véd a karperec ellen.
-Kinetikus energiát kivéd.
-Anyagra vonatkozó képessgeket nem tud befolyásolni, csak energiát manipulálhat.



BAROKK KIEGÉSZÍTÉS

Név: Quentine Constantine
Egyéb neve(i): -
Faj: mutáns
Nem: férfi
Jellem: Semleges
Személyazonosság: Titkos
Születési helye és idő: Szicília, Palermo, 1986. december 31.
Kor: 36
Családi állapota: egyedülálló
Foglalkozás: Fejvadász, Magánnyomozó
Testmagassága: 187 cm
Testsúlya: 75 kg
Szeme színe: barna
Haja színe: fekete
Bőre színe: fehér
Különleges ismertetőjel: -
Repülési sebesség: -
Egészségi állapot/ betegségek: Egészséges

Quentine hasonló gyerekkorral rendelkezik, mint Reneszánsz világán, ám élete más irányokba terelődött egy idő után. Apja halála miatt úgy határozott, felveszi a kesztyűt a bűnözéssel, és rendőrtiszti főiskolára ment. Tanulmányai jól haladtak, ám néhány év után rájött, hogy mutáns, ami azért jelentett különösen gondot, mert tudta, hogy a rendőröket alaposan átvilágítják, bármilyen pozícióba is kerülnek, és ez manapság minimum azzal kezdődik, hogy vért vesznek tőle, és megvizsgálják, jelentkezett-e nála mutáció. Így kénytelen volt otthagyni az iskolát, ezzel együtt eddig dédelgetett álmait, és újra kellett terveznie jövőjét. Végül úgy döntött, nem kell felhagynia a bűnüldözéssel csak azért, mert nem lehet rendőr - nem kell félni, nem húzta kívülre az alsógatyáját. Helyette magánnyomozónak állt. Elvégzett annyi tanfolyamot, amennyit csak lehetett, szakirodalmat olvasott, és szerencsére már rendelkezett némi tudással az akadémia miatt, így próbált minél felkészültebb lenni, hogy minden helyzetben helyt állhasson.
Hosszú évek eredményes munkássága kellett hozzá, hogy végül az eXiles nyomozóiroda vezetője legyen, többször dolgozott együtt már a rendőrséggel, mint külső tanácsadó, segítségét megbecsülik, ám nem szereti a rivaldafényt, az újságokban és a tévében sosem szerepel a képe, legfeljebb annyit kér, a nyomozóirodát említsék meg. Hogy miért? Egy nyomozó legfőbb erénye a diszkréció, és ha mindenki felismerné az utcán, nem lenne könnyű elvegyülve megfigyelni valakit például.
Jelenlegi ügye a Testvériséghez köti, egy igen gazdag kliens kérte fel, a gyereke a Testvériséghez csatlakozott, és ez érthető módon nem tölti el túl sok büszkeséggel a szüleit. Quentine dolga nem egyszerű, talán eddigi legrizikósabb munkája ez, hiszen be kell épülnie a Testvériségbe, és aztán meg kell győznie a célpontot, hogy hagyja el ezt a társaságot, mindezt úgy, hogy ne keltsen gyanút, hiszen ha túlságosan sokat erősködik, a gyerek egyszerűen lebuktatja őt.

Képessége: Quentine más képességgel rendelkezik, mint Reneszánsz világán, itt analitikus érzékszervekkel áldotta meg őt a sors, vagy a genetika, kinek hogy. Szaglása, látása, tapintása, hallása, ízlelése mind kifinomult gépezetként működik, kezdetben hosszas vizsgálódás kellett, hogy képes legyen pontosan használni képességét, mára azonban a sok gyakorlás miatt már sokkal könnyedebben megy ez. Képes szag alapján felismerni valakit, és követni azt, megállapítani a szag alkotóelemeit. Látása képes közelíteni, fél perces vizsgálódással szinte mikroszkopikus szintig nagyít. Hallásával némi koncentráció után akár vastag betonfalon keresztül is meghallja a suttogást, hallja a szívverést, a pulzus gyorsulását vagy lassulását. Ízlelésével némi vizsgálódás után képes megállapítani az adott dolog alkotóelemeit.

Szakértelmek: Nyomozói szaktudása kiváló, jól bánik pisztollyal, és az elvégzett tanfolyamok közt közelharci kiképzés is volt, hiszen egy nyomozó bármikor kutyaszorítóba kerülhet - azért nem egy bokszbajnok, de megvédi magát, ha nincs túlerő, és az ellenfél nem harcművész.


BAROKK ADATLAP

Név: Quentine Constantine
Lakás/Létesítmény: Bronxban él
NJK: -
Foglalkozás: Magánnyomozó
Munkahely: eXiles noymozóiroda
Pénz:
Bevétel/hét:
Eszközök: Mindenféle kellék a munkáimhoz, a legkülönbözőbb felszerelések.
Felszerelés/fegyverek:
-Desert Eagle pisztoly - 2 kredit

Felhasznált kreditek: 2 (lakás), 2 (pisztoly), 2,5+5 (képesség)
Nestor: 4 (lézer puska), 4 (teljes testpáncélzat, lézerfegyverek ellen véd), 4 (elektromos kétfejű bárd)
Fennmaradó kreditek: 1,5

1 kreditem volt 9. szinten, most 11. szintű vagyok, jött még öt, retconolva lett a biotikus képesség Nestornál, így visszajön még öt, de megveszem neki a lézerpuskát, amit korábban kapott, high tech fegyverként, az 4 kredit. Szóval volt hat, meg öt a biotikus, az 11, mínusz a fegyver, marad 7.

Féléves bővítés

Quentine nem emlékszik a barokk eseményeire, de másoktól – újságból, tévéből –, akikben tisztán éltek az emlékek, tudomást szerzett arról, hogy nagyjából milyen volt az a világ. A karperecek megszerzése még mindig friss élmény volt számára, és hasonló önértékelési problémával kellett szembenézni, mint mikor a Nega bandázsokat kapta meg. A különbség csak az volt, hogy ezt nem tudta levenni, és lepasszolni a SHIELD-nek, hogy használják valami nemesebb célra, minthogy egy láncdohányos bérgyilkos kezére aggatják, és szuperhősnek kiáltják ki. Ezúttal nem ő döntötte el, hogy mi lesz a sorsa, igazából azzal, hogy Ego nekiadta a karperecet, még nem tett semmit, mert utána a karperecen múlt, hogy méltónak találja-e Quentine-t. És mivel kvantum bandázs kiválasztotta őt, már nem rajta múlik, hogy meddig viseli.
Hogy rájöjjön, hogyan is működik, mik a határai, mire jó, hányféleképpen lehet használni, elutazott – a megszokottnál kicsit messzebbre. Kezdetnek Egohoz indult, hogy kiderítse, kié volt korábban a karperec, hátha tőle többet megtud, de rá kellett jönnie, hogy nehezebb megtalálni egy bolygót az univerzumban, mint tűt a szénakazalban, még akkor is, ha a tű él, arca van, és elég érdekes modora. Út közben Kree űrhajóval találkozott, akik közt ugyan senki nem beszélt angolul, de volt a fedélzeten néhány embertelen, köztük olyan is, aki járt már a Földön, így végül sikerült megértetnie magát. Azt hitték, utolsó perceit tölti az űrben, és az életét mentették meg, nagyon néztek, mikor kiderült, valójában csak kirándulni ment. Az űrhajón potyautasként befogadták, kiderült, hogy egy kereskedőhajó, ami néhány közeli bolygó közt ingázik, és néhány hétig Quentine-t is hajlandóak voltak magukkal vinni. Ez idő alatt Quentine igazán érdekes alakokkal találkozott, és rájött arra is, hogy amit eddig életcéljának tekintett a Földön, mennyire eltörpül annak tekintetében, milyen tágas és népes ez a galaxis. Végül csaknem egy hónapot töltött a hajón, és ezalatt nem csak a karperec képességeit próbálgatta, hanem olyan élményeket és ismereteket szerzett, amit egész életében nem fog elfelejteni.
A hónap végén a hajó viszonylag közel volt a földhöz, így útbaigazították Quentine-t, ő pedig elindult hazafelé. A következő terve az volt, hogy megkeresi Ko-Relt, a kree nőt, akit még a Noén ismert meg, ő volt nagyjából az egyetlen ismerőse, aki konyított valamit a kozmikus dolgokhoz, jól emlékszik még, hogy Tyler karpereceit is ő akarta visszaszerezni. Már csak azért is örült, hogy ismerte őt, mert rá kellett jönnie, hogy nem minden kree van otthon az ilyen témákban, ahogy az emberek közt sem mindenki tud repülőt vezetni, úgy a kree-k sem mind ismerik a kozmikus erők titkait.
Sajnos a terv teljesítése még némi bonyodalomba ütközött, űrbeli kalandozásai során ugyanis sikerült felkeltenie néhány fickó figyelmét, akik úgy gondolták, könnyű ügy lesz elvenni a karperecet Quentine-től, hiszen még alig tudja használni, aztán pedig jó pénzt kapnak az értékes karperecekért. Így követték a kereskedőhajót, és mielőtt Quentine elérhette volna a Földet, megtámadta őt egy csapat fejvadász. A karperecről eddig tanultak segítségével Quentine nem érezte magát túlságosan nyeregben, de végül néhány bravúros véletlennek köszönhetően sikerült egy aszteroidaviharban leráznia ellenségeit. Ekkor már kezdte kapizsgálni, hogy értékesebb dolog van a kezén, mint azt korábban gondolta, és mégsem kellett volna annyira nagy dobra vernie a dolgot.
A gond csak az volt, hogy amíg menekült a fejvadászok elől, teljesen elvesztette az irányzékot, és fogalma sem volt, merre kéne hazamennie. Mivel találomra nem kezdhetett el repülni – túl sokáig tartott volna –, inkább találomra kezdett teleportálni. Korábban csak egyszer használni ezt a képességet, és azonnal elájult, ez most sem volt másképp. Ám nem hagyott fel a próbálkozással, újra és újra átlépett a kvantum zónába, hogy máshol lyukadjon ki, míg végül egy ismerős helyre került: a Holdra. A Kék körzet romjai között olyat talált, amit már jól ismert a Földről is – egy guberálót. A shi’ar férfi szerint kész kincses bánya az egykori Kék körzet, a robbanások után hamar menekültek az itt lakók, így sok olyan dolgok hagytak hátra, aminek nagy hasznát veheti egy találékony ember – ez lett volna ő, találékony. A vénember több történetet ismert, mint amennyit Quentine egész életében hallott, és mivel Quentine vevő volt a történetekre, a shi’ar férfi pedig örült a társaságnak, egy ideig együtt guberáltak. Hamar kiderült, hogy Quentine milyen karpereccel büszkélkedhet, és nem volt meglepő, hogy a férfi erről is hallott már egy történetet. Quentine ekkor hallott először több képességről is, amikről eddig fogalma sem volt és arról is, hogy nem szerencsés vaktában teleportálni, mert ha egy bolygó légkörén belülre teleportál, átszakítja az ózonréteget.
Végül búcsút intett a fickónak, és elindult a Földre, ezt a rövid távolságot már inkább repülve tette meg, és bőven volt alkalma kísérletezni, így a karperec nyújtotta lehetőségeket már egész jól ki tudta használni.
Mikor végre elérte a Földet, megkereste Ko-Relt, egész pontosan azzal a céllal, hogy megtalálja Bárdot, a férfit, akivel együtt raboskodott Thanos hajóján, és akiből valamiért az a különös aura áradt, mintha mindig tudná, mit kell tenni. Talán ebben az esetben is tud tanácsot adni, nem mintha közeli ismeőse lenne Quentine-nek, de ki tudja, mi sül ki belőle. Ko-Rel – meglepő módon? – tudta, hogy hol van Bárd, így Quentine fel is kereste, ám látnoki képességek helyett egy űrhajót talált, Ko-Rel űrhajóját, és egy azon csövező férfit. Mint kiderült, Bárd valamiféle szupertitkos csoport tagja, ami a világot menti meg úgy nagyjából mindentől, ám nem sokat akart elárulni a dologról – ne felejtsük a szupertitkos részt. Annyi viszont kiderült, hogy Bárd a nap nagyjából összes órájában a Földet figyeli, mindent, ami érdekes lehet, amiből baj lehet, ami fontos és ami nem az, de egyszer még azzá válhat. Kicsit leegyszerűsítve: nyomozói munka, testhez álló Quentine számára, és már egy kicsit hiányolta is az efféle dolgokat, hiszen mostanában egyik világégésből a másikba esett, és olyan dolgokba keveredett, amikhez a legnagyobb jóindulattal sincs köze.
Bárd úgymond befogadta őt, és együtt végzik a világ megmentését, ami nem ugyan az, mint mondjuk New York megmentése, ahol nap mint nap életveszélybe kerül az ember, harcol, és egyebek. A világ megmentésénél sokkal inkább fél évig ülsz a seggeden, de aztán egy napon nem a te életed, hanem millióké függ. Ezt persze Bárd mesélte, Quentine-nek még nem volt ebben része, leszámítva talán, mikor Norrinnal volt az a híres kézfogása, vagy amikor a Noén vagy San Fransiscoban tevékenykedett, de azok inkább ad hoc alkalmak voltak. Lényeg a lényeg, Quentine letáborozott ebben az űrhajóban, és csak időnként utazik vissza a Földre, amikor honvágya támad. Ilyenkor általában teljes inkognitóban megy, a karpereceket is eltűnteti, és néhány napot eltölt átlagos emberként. Aztán visszatér, és folytatja a munkát, beleértve a karperec használatának gyakorlását, hiszen még mindig nem érzi úgy, hogy tökéletesen ki tudná használni annak minden erejét, talán soha nem is lesz rá képes.

11. szinten 7 kreditem volt, most 12. szinten jön még 5.
Tehát stílszerűen 12. szinten 12 kreditem van.

A születésnapi "akció" keretében 1,5 kredit jutalmat kapsz.