Jet Li Tao

Adatok:

Név: Jet Li Tao
Egyéb neve(i): Impulzus
Faj: Mutáns
Jellem: Egyik énje kifejezetten ember-barát, míg a másikat hidegen hagyja az alsóbbrendű faj
Személyazonosság: Nyílt
Születési hely és idő: 1991. március 7., Franciaország, Lyon
Kor: 16
Család: Apja és anyja él, de kitagadták a családból
Osztály: Brotherhood - Testvériség
Foglalkozás: Utcai harc, időnként este kiszökik a gyengék védelmezőjét játszani az utcán
Testmagassága: 178 cm
Testsúlya: 68 kg
Szeme színe: Szemgolyója teljesen fehér
Haja színe: Fekete
Bőre színe: Sárga, barnás árnyalattal
Különleges ismertetőjel: Fehér szemgolyók, testét több helyen is kisebb-nagyobb Jin-jang tetoválások borítják (hátán, karján, oldalán, tarkóján stb.)
Repülési sebesség: Még nem próbálta
Egészségi állapot/betegségek: Kezdődő skizonfrénia, kisebb identitászavarok jelentkeztek eddig, tudathasadás még nem lépett fel.

Életrajza:
Üdv, szólíthatsz Taonak, vagy ahogy az utcai harc világában ismernek, Impulzusnak. Hogy miként keveredtem utcai harcba? Kezdjük az elejéről, nehogy kifelejtsek valamit.
A szüleim mutánsok, így azt mondhatnánk, összeillenek, ha nem tudjuk, hogy az apám brazil, anyám kínai, Franciaországban születtem, és Amerikában élek. Mindkét felmenőm fanatikus megszállottja a saját nemzeti harcművészetének, apám capoeira, anyám kung-fu mester volt. Na nem úgy mester, valójában nem voltak olyan magas szinten, de mivel engem tanítottak, ezért annak tekintettem őket. Egészen addig, amíg úgy nem döntöttek, kitagadnak a családból.
Azt hiszem, azzal kezdődött, hogy a gimnáziumban új barátokat szereztem, akik parkourkodással foglalkoztak. Jól elvoltam velük, bár te valószínűleg balhés srácoknak tartanád őket, ahogy anyámék is annak tartották. Pár hónap alatt – ahogy a szüleim mondják – elsüllyedtem az ő világukban, ahogy én látom, végre befogadott egy közösség. Ez nekem épp elég különleges volt, mivel fehér szemeim egyértelmű utalást tettek fajtámra, akár ki is írhattam volna homlokomra, hogy mutáns vagyok. Ez azonban csak külső elváltozás volt, nem tudtam repülni, nem volt szupererőm vagy ilyesmi. Tény, hogy nem voltam az a kifejezett jófiú, de bolti lopáson, betörésen, és kisebb mértékű drogárusításon kívül nem tettem semmit, ezzel nem okoztam nagykárt senkinek, de eleget kerestem, hogy eltartsam magam. Mert magamat kellett eltartanom, miután belekezdtem, már a legelső ügy után kidobtak a szüleim, időnként megengedték, hogy otthon aludjak, de sem ételt, sem zsebpénzt nem kaptam. Legtöbbször a barátaimnál aludtam, és a munkáimból futotta kajára is. Így mentek a dolgok elég sokáig, de aztán minden megváltozott.
Még nem mondtam el, hogy szüleim lelkes tanítását miként hasznosítottam, mert elfelejteni nem akartam. Úgy gondoltam, mindenből lehet pénzt csinálni, és nekem kell is a pénz, így kezdtem utcai harcolni. Megint egy lépés, ami nem vall egy jófiúra, de az ember tegye azt, amit tennie kell, és amiben jó. Így én ezt tettem, és kétségkívül jó voltam benne, mondhatni verhetetlen. Akkoriban azt hittem, tényleg jobban állom az ütéseket, mint mások, és könnyedén tettem szert az utca királya címre. Később persze rájöttem mi a képességem, és gyanítom, hogy már akkor is annak segítségével kerültem a nyeregbe. Azóta is csak úgy vagyok az utcai harccal, mint a borsó, meg a héja, az életemmé vált, és remek tevékenység, hogy levezethessem a dühöt. Most azonban térjünk vissza arra a napra, amikor rájöttem, nem csak külső elváltozásom van.
Kiderült, hogy egy mutáns van az iskolában, ahova járok, de még nem uralta a képességét. Gondoltam, mindenképpen kell a bandánkba, teljes biztonságot adna, de persze ki más lett volna a fiú, mint egy néma anyámasszony katonája. Kénytelen voltam kicsit felturbózni az önbizalmát. Amikor azonban belekezdtem, összeakadtam egy még nálam is balhésabb alakkal. Úgy mondanám inkább, hogy míg én tisztességes harccal tettem szert a hírnevemre, addig ő mindig a könnyebb utat választotta – de mondhatjuk, hogy két rossz közül én voltam a kisebbik. Lényeg a lényeg, egy az egy elleni harcot beszéltem meg az iskola legrosszabb hírű srácával, és még büszke is voltam. Nem untatlak a harc részleteivel, inkább az érdekes részre térnék. A harc során kiderült, hogy nem csak egy mutáns van az iskolában, az ellenfelem, Edward Hellstorm, a barátja, Zacharias Morsus, egy papfiú, és még valaki rendelkezett igencsak meglepő mutánsképességgel. Nem ködösítek, én vagyok az a valaki, de most kénytelen vagyok kihagyni a szaftos részleteket, miként derült fény mindenre. A lényeg, hogy Hellstorm valamiféle sebezhetetlen mutáns volt, és az Istennek se akart kimúlni, hiába kapott több lövést is. Igen, ilyenkor használtam először a híres-neves Ambert, a revolveremet – és annyit sem értem vele, mintha kővel dobáltam volna. Végül összefogva sikerült megállítanunk, és színre lépett két férfi, akik azóta megváltoztatták az életemet.
Kissé zavaros? Nem csodálom, én is alig fogtam fel, mi történt, és nem tudom teljes pontossággal visszaadni az eseményeket, de igyekszem érthetően fogalmazni. Mint kiderült, a két férfi Charles Xavier és Erik Lansherr volt, akik egy intézet vezettek, amolyan mutáns iskolát. Nem tudom, hogy mi fogott meg bennük, pontosabban Erikben, de úgy éreztem, most végre két év után, újra családom lehet, és talán Erik lehet az új apám. Nem rossz kilátások egy utcagyereknek, ezért kis gondolkodás után belementem, hogy odaköltözzek, tanuljak, ne bukjak meg semmiből, és fejlesszem a képességemet, hogy egy nap majd az emberiség szolgálatába álljak. Különös volt számomra, hogy mindketten ennyire hittek a Homo Superior és az ember kapcsolatában, pontosabban a kapcsolat milyenségében. Szerintük együtt élhetnek egymás mellett a mutánsok és az emberek. Nem mondtam még nekik, de szerintem a túlzott idealizmusuk fogja őket a sírba vinni.
A beköltözésemkor nem volt nagy felhajtás, mivel az elsők közt voltam, akik az intézet mellett döntöttek. Azonban nem abból állt a dolog, hogy bevittem a csomagjaimat – ami mellesleg egy hátizsák volt. Mint kiderült, kell szülői beleegyezés az átiratkozáshoz, viszont szüleim már olyannyira nem akartak rólam tudomást venni, hogy egy másik papírt írtak alá: így kerültem árvaházba, hivatalosan három órára és tizennégy percre. Mert ennyi időbe telt, míg az adminisztrációs irodában elintézték, hogy beköltözés nélkül elhagyjam az árvaházat új apám oldalán. Charles le volt lombozva, amikor meghallotta, hogy a szüleim már hivatalosan is kitagadtak, Erik dühöngött egy sort, majd pár órás várakozás után aláírta a szükséges papírokat, és így hivatalosan Erik Magnus Lensherr adoptált fia lettem. Azt hiszem ezzel kezdődött meg ténylegesen az új életem. Nem tudtam elhinni, hogy egy férfi, aki szinte nem ismer, ilyen lépésre szánja el magát, ráadásul azért, hogy elérhessem a vágyaim. Természetesen már nem volt gond, hogy az intézetbe járjak, a szülői aláírást az igazgatói pecséttel iktatták be Erik és Charles – azt hiszem Charles is örült, hogy velük maradok, bár azt kérte tőlem, és Eriktől, hogy az órákon próbáljunk tanár-diák kapcsolatot fenntartani apa-fiú helyett. Ebbe persze belementem, de egymást közt fiamnak szólít, és én őt Eriknek, a hivatalos Lansherr professzor helyett. Innentől már nem sok kell, hogy eljussunk napjainkhoz.
Bizony, elérkeztünk a történet látszólagos végére, mikor belevetem magam Erik tanácsára a tanulásba, és bár nem vagyok mindenből jeles, a számomra fontos tárgyakat igyekszem jól tanulni, és a többiből is hozom a kötelezőt. A tanulás mellett hetente többször is gyakorlok Erikkel, hogy erőmet jobban az uralmam alá hajtsam, és sokszor edzek egyedül is, mind mentálisan, mind fizikailag – azt hiszem, ebben segítenek még szüleim tanításai, amiért talán hálásnak kéne lennem, de belőlem csak hányinger tör elő, ha rájuk gondolok, ezért próbálom ezt mellőzni. És persze végül, de nem utolsó sorban ott vannak még az esti kiruccanásaim. Bár Charles nem szólt még érte, tudom, hogy nem tetszik neki a dolog – nem vagyok gondolatolvasó, Eriket küldi maga helyett, ha erről van szó. Már többször megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy ez nekem legalább annyira lételemem, mint egy hétköznapi embernek a tévézés, harc nélkül nem tudnám levezetni a feszültséget, és ebben a szimulátor sem segít, tudom, hogy az csak gép, és egyszerűen komolytalan. Erik egyelőre megértő, bár még nem beszéltem neki arról, pontosan mit csinálok, mikor elmegyek, de Charles úgyis tudja, – ő mindent megtud – és majd elmeséli Eriknek, ha jónak látja.
Mert lássuk be, nem vagyok hétköznapi eset, míg egyik oldalról a harcban le kell vezetnem a feszültségemet, közben gyakorolnom is kell, hogy valóra válthassam Erik és Charles álmát, amit olyan régóta dédelgetnek, és amit Erik érezhetően az életemmé akar tenni. Így hát időnként azért megyek ki, hogy üldözzem a bűnt. Legtöbbször egyedül megyek, de volt már, hogy akadt társaságom is – kisebb-nagyobb elszántsággal – és ezt jó néven vettem, először voltam valakire jó hatással. Általában persze nem történik semmi, és mindenféle bűn észrevétele nélkül térek haza hajnalban, de vannak kisebb esetek: verekedések, utcai rablások, és amire a legbüszkébb vagyok, egyszer elkaptam egy teherautónyi drogszállítót. Hogy hogyan? Ők voltak régen a beszállítóim, és a régi furgonjukkal voltak – gyerekjáték volt valójában elintézni őket, amíg pisztoly nem kerül elő, addig nincs gond.
Apropó pisztoly, sem Charles, sem Erik nem vette jó néven, hogy fegyvereket viszek a házba, úgy gondolják, hogy nincs mitől tartanom, viszont veszélyt jelenthet másokra, így egy magánszéfben kell tartanom a boxerekkel együtt, amihez csak ők és én férhetek hozzá, így nem jelent veszélyt a diákokra. Erik valószínűleg állandóan ellenőrzi a széfet, látom, amikor véletlenül arra jár, és erősen koncentrál, hogy érzi-e a széfen belüli fémeket. Általában ilyenkor elmosolyodik, és tovább sétál, mintha tényleg csak erre járt volna. Azt hiszem, nem bizalmatlanságból ellenőriz mindig mindent, inkább félt engem, hogy bajba kerülök Charles előtt.
Hát ez lenne eddigi utam nagyvonalakban, nem akarok itt végszót írni, hisz jóformán csak most kezdtem el élni, és ki tudja, mi minden vár még rám ezen elfuserált golyóbison?!

Képességei: Képes a mozgási energiát elszívni, és kis hatásfokkal visszalökni. Az elszívással viszonylag nagy erőkifejtést tehet látszólag semmissé, de az elszívott erőnek csak töredékét tudja visszalökni koncentráltan, mondhatni nem bírja magában tartani elegendő ideig, hogy összpontosítsa azt. Egyelőre még nem tudja teljesen kihasználni a képessége által kapott előnyöket, de szorgalmasan gyakorol, rengeteg meditációval edz, és gyakran kéri, hogy Erik külön foglalkozzon vele, amibe ő szívesen egyezik bele – örömmel látja, hogy a fiú ennyire elkötelezett.

Szakértelmei: A fizika terén ismeretes, de csak azóta foglalkozik vele, mióta megismerte erejét, és az intézetbe került. Erik bíztatására kezdte komolyan venni, mivel szerinte sokat segíthet az ereje megértésében és használatában – ezért vetette bele magát matematikába is. Két éve megszakította kung-fu és capeira tanulását, de még ma is hasznát veszi az elsajátított mozgáskultúrának és meditációs gyakorlatoknak. Korábban az utcai harcban jeleskedett, és még ma sem tud lemondani erről a szokásáról. Rendre kiszökik éjszakánként, hogy régi hobbijának hódolhasson, akár a gyengék védelmének érdekében, akár csak az élvezet kedvéért. Teste emiatt igen kidolgozott, testnevelésből soha nem voltak gondjai. A legtöbb tantárgyból, amit Erik tanít, igyekszik jól teljesíteni. Sajnos az esti kiruccanások miatt nem képes mindig figyelni órákon, gyakran késik, vagy elalszik.

Megjegyzések: Jelenleg még nem hasadt meg a tudata, így jól tudja, hogy mennyire ellentmondásosan cselekszik, amikor esténként elszökik az intézetből, de sikeresen megnyugtatta magát, hogy ez az életének kiteljesedése, szüksége van a jó és rossz kielégítésére is, harcolnia kell az elesettekért, a jóért, de az élvezetért is. Még maga sem tudja, hogy mikor jön el a nap, hogy elméje nem bírja az új bimbózó személyiséget kordában tartani, és mikor fog új tudatot tulajdonítani magának az éjszakai szuperhős. Egyelőre valószínűleg csak a meditációval tartja kordában csapongó tudatát, de a kevés alvás így is ellene dolgozik.

KIEGÉSZÍTÉS

Név: Jet Li Tao
Egyéb neve(i): Impulzus
Faj: mutáns
Nem: férfi
Jellem: Egyik énje kifejezetten ember-barát, míg a másikat hidegen hagyja az alsóbbrendű faj
Személyazonosság: nyílt
Születési helye és idő: 1991. március 7., Franciaország, Lyon
Kor: 17
Különleges ismertetőjel: Fehér szemgolyók, testét több helyen is kisebb-nagyobb Jin-jang tetoválások borítják (hátán, karján, oldalán, tarkóján stb.)
Egészségi állapot, betegségek: Előrehaladott skizofrénia, két tudat alakult ki, melyek csaknem homlokegyenest különböznek, a különböző ének emlékeznek a másik által átélt eseményekre, de csak amolyan ködös álomként élik meg. A tudatok váltakozása időszakos, de érzelmi állapotok befolyásolhatják, az adrenalin szint növekedésével általában a harciasabb, „gonosz én” tör elő, míg a hormonok stabilizálódása, és a vérnyomás helyreállása után ismét visszaáll az eredeti állapot. A két én életfelfogása, világnézete és értékrendje alapjaiban különbözik: míg az egyik – a régebbi – az agresszivitást preferálja, nem veti meg a bűnözést, sőt, bármikor készen áll gyilkolni, addig a másik – mely az iskolában alakult ki – önjelölt igazságosztónak képzeli magát.

Kiegészítés:
Egy éve már, hogy megindult a tanítás az iskolában, és pontosan ennyi ideje annak is, hogy kezdek becsavarodni. Mióta itt vagyok minden más lett, kezdtem elengedni régi énemet, a rossz tulajdonságokat, próbáltam beilleszkedni a ’jófiúk’ közé, de kénytelen voltam ráébredni, hogy akárcsak az ember, a mutáns sem képes változni. Egy idő után napról napra nőtt bennem a késztetés, hogy visszatérjek régi életemhez, amelyben zsarnok voltam, amelyben az erőszak volt a mindenem… És akármennyire is különösen hangzik, amelyben szabad voltam. Időről időre elkezdtem kiszökni, hogy kielégítsem szomjamat az agresszivitásra… Zavarba ejtő ezeket a dolgokat ilyen nyíltan kimondani, nem beszéltem erről senkinek, mióta az iskolában vagyok, és még Xavier sem beszélt erről, miután Erik kérte, hogy maradjon távol a fejemtől.
Ahogy az idő múlt, egyre rosszabb lett a helyzet, amint az egyik életem túlsúlyba került, a másik akart feltörni, hogy ezúttal őt elégítsem ki, és mivel helyre kellett hoznom a hibákat, amiket elkövettem, nem volt elég, ha egyszerűen a fenekemen ülök: kénytelen voltam drasztikus lépéseket tenni. Így állt be az a végtelenül kimerítő állapot, amelyben minden nap tengődöm. Próbálom elérni, hogy minél több ideig maradhassak egy állapotnál, de nem szélsőségesen. Keresem az egyensúlyt, igyekszem minél többet meditálni, pihenni, hogy elkerüljem a hirtelen hangulatváltások után bekövetkező tudatváltást.
Az iskola. Mondanom sem kell, hogy a tanulmányaim elég nagy kárát látták az állandó kiszökéseimnek és éjszakázásaimnak. Erik eléggé aggódik miattam, attól fél, hogy nem leszek képes megbirkózni a felnőtté válás gondolatával, mivel túl sok traumán mentem át – ő sem tudja, hogy megzakkantam. A különös viselkedésem ellenére mégsem kérte Xaviert, hogy foglalkozzon velem, azt hiszem, nem tudja, hogy apaként, vagy tanárként kell-e bánnia velem, emiatt úgy tűnik, mintha próbálná a kettőt ötvözni… Elég rossz eredménnyel.
A tanulmányaim és a magatartásom miatt – a tudatváltás gyakran az tanórákon tör elő, és ilyenkor bizony elég csúnya verekedéseket tudok eredményezni – Xavier úgy döntött, hogy nem lehetek X-men. Na bumm, épp elég bajom van már így is, még csak az kéne, hogy én is sztrecsshacukában rohangáljak az utcákon, amikor éppen Xaviernek olyanja van… Az igazat megvallva, talán valahogy irigylem őket. Nekem titokban kell kisurrannom, hogy beverhessem néhány nagypofájú kezdő arcát, vagy éppenséggel önjelölt igazságosztóként flangáljak, míg ők csaknem hivatásosan mentik meg a világot. Na persze, nagy szavak, világmegmentés, és hasonlók…
Most azonban vissza kell térnem meditálni, csak akkor tudok tisztán, mindkét szélsőséges énemtől elszakadva gondolkodni… Ez azt jelentené, hogy hárman vagyunk idebenn?

Képességei:
Képes a mozgási energiát elszívni, és viszonylag jó hatásfokkal visszalökni. Az elszívással viszonylag nagy erőkifejtést tehet látszólag semmissé, de az elszívott erőnek csak egy részét tudja visszalökni koncentráltan, mondhatni nem bírja magában tartani elegendő ideig, hogy összpontosítsa azt. Egyelőre még nem tudja teljesen kihasználni a képessége által kapott előnyöket, de szorgalmasan gyakorol, rengeteg meditációval edz, és gyakran kéri, hogy Erik külön foglalkozzon vele, amibe ő szívesen egyezik bele – örömmel látja, hogy a fiú ennyire elkötelezett.


KIEGÉSZÍTÉS

Név: Jet Li Tao / Bruce
Egyéb neve(i): Impulzus
Faj: mutáns
Nem: férfi
Jellem: Egyik énje kifejezetten ember-barát, barátságos, segítőkész, míg a másikat hidegen hagyja az alsóbbrendű faj, és minden gyenge jellemű egyén
Személyazonosság: nyílt
Születési helye és idő: 1991. március 7., Franciaország, Lyon
Kor: 18
Különleges ismertetőjel: Fehér szemgolyók, testét több helyen is kisebb-nagyobb Jin-jang tetoválások borítják (hátán, karján, oldalán, tarkóján stb.)
Egészségi állapot, betegségek: Immáron skizofréniája két tudata teljesen különvált, a különböző ének emlékeznek a másik által átélt eseményekre, a két tudat képes kommunikálni is egymással. A tudatok váltakozását immáron képes akaratlagosan is befolyásolni, de túl sokáig egyik tudat sem lehet elnyomva, így ha önként nem engedi felszínre társát az egyik énje, akkor a tudatok váltakozása időszakossá válik, de érzelmi állapotok is befolyásolhatják, az adrenalin szint növekedésével általában a harciasabb, „gonosz én” tör elő, míg a hormonok stabilizálódása, és a vérnyomás helyreállása után ismét visszaáll az eredeti állapot. A két én életfelfogása, világnézete és értékrendje alapjaiban különbözik: míg az egyik – a régebbi – az agresszivitást preferálja, nem veti meg a bűnözést, sőt, bármikor készen áll gyilkolni, addig a másik – mely az iskolában alakult ki – önjelölt igazságosztónak képzeli magát.

Kiegészítés:
Az elmúlt év alatt Tao – azaz Bruce – továbbra is távol tartotta magát Xavier „különóráitól”, melyen elvileg megtanulhatta volna kontrollálni a tudatokat. A gond az, hogy képtelen eldönteni, melyik tudata a valódi, melyik a „jobb”, és talán fél is lemondani egyik feléről, márpedig ha Xavier megtudná, mi is zajlik a fejében, biztos, hogy Taot megpróbálná örökre elnyomni. Ehelyett Bruce inkább meditációval próbálta elérni a két tudat közti összhangot, mellyel sikerült némi haladást elérnie. Iskolai élete nem sokat változott, továbbra sincs sok barátja, a legtöbben még mindig úgy emlegetik, mint az a srác, aki kicsinálta az Osborne kölyköt, pedig ő már rég elfeledkezett róla. Na jó, ez így nem teljesen igaz, valójában nem felejtette el teljesen, és valójában sokan már csak egy fura srácnak nézik, akivel azért jobb nem ujjat húzni. Próbál minél kevesebb emberrel érintkezni, nehogy valakinek feltűnjön, hogy zakkant, így aztán elég zárkózott lett. Xavier úgy döntött, immáron bekerülhet az X-Menbe, reméli, hogy ez talán segít neki barátokat szerezni, közelebb kerülni a csapat többi tagjához, de még korántsem biztos benne, hogy sikerül majd együtt dolgoznia a többiekkel. Bruce ezt vegyes érzelmekkel fogadta – főként, mert nem igazán szereti, mikor egy vele egyidős diák dirigál neki –, de végül belement, így legalább leadhatja a feszültséget valahol az edzőtermen kívül is. Az éjszakai kiszökések mostanában emiatt ritkultak is, és már a fegyvereit sem veszi magához soha. Edzései során egyre jobbá vált a közelharcban, és a meditáció velejárója, hogy képességét is jobban tudja már használni. Ideje nagy részét egyedül tölti az edzőteremben, vagy más kihalt helyeken, ahol magára maradhat – bár valójában sosincs egyedül.

Képességei:
A korábbiakhoz képest az elszívott energiamennyiség nagysága változott, és a visszalökés hatásfoka.



Egy kis segítség a II. korszakhoz.

Foglalkozás: A Különítmény tartalékosa és gyakornoka, jelenleg kiképzés alatt. A Különítmény a S.H.I.E.L.D. fennhatósága alá tartozik, amelyet pedig közvetlenül az amerikai kormány működtet, így Tao immár kormányügynöknek számít, még ha csak gyakornok is. Ennélfogva muszáj volt hivatalosan regisztrálnia magát a törvény értelmében, de ez semmilyen kellemetlenséggel nem járt rá nézve, csak egy gyors kérdőív-kitöltéssel az adatairól, múltjáról és képességeiről.

Tevékenységek: Tao mindennap kemény edzésen esik át, amelyeket olykor-olykor személyesen felügyel Sólyomszem, akivel kialakíthatott Tao barátibb viszonyt, ha akarja. A Különítmény többi tagjával nemigen találkozott, de Carol Danvers és Nick Fury is rendszeresen látogatták (inkább az előbbi). A Triskelionban szállásolták el egy kényelmes, tágas lakosztályban. Főznek rá, ruhát kap, nem szenved hiányt semmiben. A napi többórás fizikai edzés mellett az elméjét is fejlesztik, és gimnáziumi, illetve főiskolai tananyagot taníttatnak neki. Kéthetente egyszer pszichológiai vizsgálaton kell átesnie, hogy elnyomják benne másik énjét, amiről Xavier titkos jegyzeteiből tudnak, melyeket még az iskolai tűzvészben mentettek ki. Havonta egyetlen szabadnapot kap, de a Triskeliont ilyenkor sem hagyhatja el, bár Sólyomszem párszor sikeresen el tudta vinni ide-oda a városban. Szigorú őrizet alatt kell tartani az elnök utasítására, amíg nem rendeződik a mutánshelyzet és a mutánsellenes törvény életben van. Igazi, éles bevetésre Taót még nem küldték.

Személyazonossága: Nyílt, a S.H.I.E.L.D. a médiának feltárta a Különítmény minden tagját és a gyakornokokat, hogy megnyerjék az emberek bizalmát. Tao is közismert személyiség, még ha nem is annyira híres, mint a Különítmény nagy nevei.

Felszerelés: Tao szabadon rendelkezhet több lőfegyverrel vagy közelharci fegyverekkel, melyeket a S.H.I.E.L.D. biztosít neki. Rendelkezik továbbá egy igazolvánnyal, amely bizonyítja, hogy a S.H.I.E.L.D. ügynöke, és ez bizonyos előjogokat ad neki.

Az 1. fejezet elején Tao megkapja első, igazi szabadságát, és szabadon járkálhat a városban.


KIEGÉSZÍTÉS

Név: Bruce Caulfield
Egyéb neve(i): Impulzus
Faj: mutáns
Nem: férfi
Jellem: az elmúlt fél év során komoly, megfontolt és fegyelmezett lett, másik énjét sikerült elfojtani
Személyazonosság: nyílt
Születési helye és idő: 1991. március 7., Franciaország, Lyon
Kor: 19
Különleges ismertetőjel: Fehér szemgolyók, testét több helyen is kisebb-nagyobb Jin-jang tetoválások borítják (hátán, karján, oldalán, tarkóján stb.)
Egészségi állapot, betegségek: egészséges

S.H.I.E.L.D. Strategic Hazard, Intervention, Espionage Logistics Directorate. Supreme Heaquarters, International Espionage, Law-enforcement Division. Röviden összefoglalva erről szólt az elmúlt fél évem.
Miután Sólyomszemmel – vagy ahogy azóta hívom, Clint Barton – elhagytam a Triskelion tetejét, ahol elbúcsúztam a többiektől, gyökeresen megváltozott az életem. Hosszas adminisztráció és papírtologatás után felvettek gyakornokként a Különítményhez, ami a S.H.I.E.L.D. hatáskörében működik, ami viszont az Amerikai Egyesült Államok szervezeteként működik – szóval a kormánynak dolgozom. Ez persze jól hangzik, de a valóság az, hogy nem dolgozom, legalábbis nem úgy, ahogy Clint. A napjaim fizikai edzéssel kezdődnek, amit legtöbbször kiképzőtisztek vezényelnek le, de néha egy-egy szuperhős vagy Carol is lenéz, beszélgetnek velem egy keveset, aztán továbbmennek. Minden valószínűség szerint csak azért teszik ezt, hogy fenntartsák a jelentőségem érzését, és újabb és újabb pszichológiai vizsgákon kelljen átmennem. Első szabály: mindig vizsgáztatnak. Nem csak verekszem és súlyokat emelek, futok és úszok napi több órában, de emellé még elméleti oktatást is kapok. A gimnáziumi tananyagot, már ami hiányzott, egy hónap alatt ledarálták, azóta pedig olyan tudással tömik fejemet, amit a katonai akadémiákon tanítanak, annak is főleg a gyakorlati részét kell megtanulnom. Időnként azon gondolkodom, hogy mennyiben különbözhet ez az annapolisi tengerészgyalogos kiképzéstől, Clint szerint az csak egy óvoda.
Az elméletet gyakorlatban kell persze alkalmazni, és természetesen itt is vizsgáztatnak, túszmentő akciók, rajtaütések, nyílt hadszíntéri harcok. A harmadik hónapban áramkimaradás volt, leütöttek, és egy ürülékszagú, három négyzetméteres szobában tértem magamhoz megkötözve. Öt napos kínzás után bevallottam, elmondtam mindent, mire az egyik falat leengedték, és a kiképző közölte, hogy megbuktam a vizsgán. Mentségemre legyen szólva, a legtöbben állítólag három nap után buknak meg.
Minden második héten pszichológiai – na mi? Vizsga. Vizsgálatnak nevezik, néha hipnózist is alkalmaznak, így érik el, hogy a két tudatom külön maradjon, és Tao ne jöjjön el soha. Kisebb identitásproblémába ütköztünk az egyik foglalkozáson, aminek az lett az eredménye, hogy két hónapja megváltoztattam a nevem. Bruce Caulfield, mint a srácnak a könyvből, amit olvastam, mielőtt elhagytam az intézetet. A vizsgákon jól szerepelek, a fizikumom kitűnő, és negyvenhét módszert ismerek egy ember három másodperc alatti megöléséhez – pusztakézzel. Egyre inkább úgy gondolkodok, mint egy katona, már nem embereket látok, hanem ellenséget és felhasználható alapanyagot, a halál nem létezik, hogy csak szükséges vagy szükségtelen veszteség, és minden eszközt alapjában véve arra teremtettek, hogy én elérjem vele a célomat. Találékonyság a túlélés kulcsa, ez a második szabály.
Minden héten, szerdán, délután 16:30-tól átkapcsolok egy másik üzemmódba, katonából ember leszek – ember vagy mutáns, nem számít. Ezeken a délutánokon Valkűr besétál a szobámba, ahol épp a pihenőidőmet töltöm, és letesz egy levelet az asztalomra. Van, hogy szó nélkül sétál ki, általában az arcán nem sok vidámságot látok – nem csoda, ezen a helyen senki nem vidám. Nincs alkohol, nincs cigaretta, csak egészséges életmód, és ananászlevet iszom, miközben kibontom Stephanie levelét. Minden héten ír, és én minden héten válaszolok, nem csak neki, néha a többiek is küldenek levelet – vagy csak Carol szórakozik, és ez az egész egy újabb vizsga.
Mióta itt vagyok, Clinttel beszélek a legtöbbet, a többi gyakornokkal is eltöltök némi időt, de ez itt nem egy játszóház, itt versenyzünk a pozíciókért, vagy én kerülök be a Különítménybe, vagy csak egy kisbetűs név leszek a lista végén, amit leadnak a kormánynak. Minden nevet leadnak – nevet, előéletet, képességeket. A mutánsregisztráció megkezdődött, és vagy bujkálsz, ahogy Steph is teszi, vagy bevallod, és reméled, hogy nem tudja meg a szomszédod, a sarki fűszeresben az eladó, vagy a házvezetőnőd. Nekem nincsenek ilyen gondjaim, ilyen dilemmáim, aki rám néz, látja, hogy mutáns vagyok, akinek baja van ezzel, megbeszélem vele. Négy bunyóról tudok, mikor idekerültem, első dolgom volt bemutatkozni a többi gyakornoknak, mire az egyik srác első dolga az volt, hogy belém kössön. Mutáns vagyok, új fiú, és Clint kedvence, céltáblát is festhettek volna rám. Egy ideig szívózott velem, két hét után négy helyen törtem el a bal karját, mikor megpróbált megütni – meg is ütött, de nem hitte volna, hogy neki fáj majd jobban. Ettől kezdve nem volt több verekedésem, Carol is alaposan hangsúlyozta, hogy ha kötekedek, repülök. Két másik bunyó nem volt túl nagydolog, de a fentről érkező megtorlás elég szigorú volt, nem szeretik itt a balhékat. A negyedik alkalommal egy srác megkéselt egy konyhást, aki mutáns volt, egyiküket se láttam többet, de sokan pletykáltak róluk. Ebből talán már érthető, hogy miért nem lógok annyit a többi gyakornokkal. Clintnek elég sok dolga van, és mivel én nem mehetek küldetésre még, csak akkor tudunk beszélni, ha épp nincs akció, ilyenkor együtt edzünk, és – természetesen – ő is folyton vizsgáztat. De ő legalább elmondja, hogy vizsgáztat, és hogy ezzel akar jobbá tenni engem. A szociális kapcsolataim nagyjából ennyiben merülnek ki, nem engednek el a Triskelionról, néha Clint visz ki pár órára, de erre egy-két példa volt csak az utóbbi hónapokban. Azt hiszem, ez is nagy szerepet játszik abban, hogy ez a katona stílus rám ragadt, végül olyanná váltam, amiről Clint is beszélt – eltemettem az érzelmeimet, és csak szerdánként teszek virágot a sírjukra.
A többiekről nem sokat tudok, Stephanie-ról persze igen, épp eleget ahhoz, hogy teljesen összezavarodjak, de persze volt elég időm megemészteni a dolgot – asgardi. Walter megcsinálta a karrierjét Fury mellett, igazi díszmutáns lett, szószóló, tulajdonképpen megfelel a posztra, a beszédhez mindig értett, csak legyen mellette valaki, aki leüti, mikor hülyeséget akar csinálni – azt hiszem, ez Fury. A héten lesz egy beszéde, és kimenőt kaptam, hogy meghallgathassam, Steph-fel pedig megbeszéltem, hogy majd összefutunk ott. Egy újabb szabadnap, ezúttal felügyelet nélkül, az első ilyen, meg kell becsülni, ilyenkr érzem, hogy még ember vagyok, és nem csak egy gép, amit harcra programoznak. Vajon hányan ismernek fel majd arcról vagy névről?

Képesség:
Az 1)-es lehetőséget választva Bruce-nak tovább erősödött a képessége, a kiképzések és kalandok során már gyakorlottan használja azt, képes egyre nagyobb energiáknak parancsolni, és csaknem egy az egyben, koncentráltan visszalökni az elszívott erőt.

Szakértelmek:
Korábbi ismeretei bővültek, harci tudása nőtt, stratégiai tervezőképessége javult, megtanult lőfegyverekkel bánni – pisztollyal és gépfegyverrel –, valamint késsel harcolni a S.H.I.E.L.D. kiképzés során.

Felszerelések:
-S.H.I.E.L.D. igazolvány
-Katonai kés (S.H.I.E.L.D. tulajdon)
-Desert Eagle .50 pisztoly hosszabbított tárral és lézeres bemérővel + tárak (S.H.I.E.L.D. tulajdon)
-M16-os gépfegyver közepes hatótávolságú távcsővel és lézeres bemérővel + tárak (S.H.I.E.L.D. tulajdon)


Öltözék:


Persze a hajszín fekete marad, de ennyire nem vagyok nagy PS betyár.


KIEGÉSZÍTÉS

Név: Bruce Caulfield
Egyéb neve(i): Impulzus
Faj: mutáns
Nem: férfi
Jellem: komoly, megfontolt és fegyelmezett lett, másik énjét sikerült elfojtani
Személyazonosság: nyílt
Születési helye és idő: 1991. március 7., Franciaország, Lyon
Kor: 19
Különleges ismertetőjel: Fehér szemgolyók, testét több helyen is kisebb-nagyobb Jin-jang tetoválások borítják (hátán, karján, oldalán, tarkóján stb.)
Egészségi állapot, betegségek: egészséges

Az elmúlt egy hónap hamar eltelt Bruce számára, két dolog foglalkoztatta mindvégig: Ghost és Walter. Ghost, amiért elbánt vele, társaival, és még mindig nem sikerült kézre keríteni. Walter pedig a csuklyás miatt, aki a pendrive-ot adta.
Ghost különösen zavarta, hiába volt kiképezve közelharcra, hiába használt jól fegyvereket, hiába volt mutáns, Ghost ellen valami több kellett. Ezért a hónapban Bruce kevesebb időt töltött az edzőteremben, és sokkal többet számítógépek közt. A S.H.I.E.L.D. legjobb programozói és hackerei tanították, hogy miként lehet bejutni rendszerekbe, áttörni tűzfalakon, feltörni kódokat, és mindezt észrevétlenül végrehajtani. Természetesen egy hónap nem elég, hogy tökéletesen felkészüljön Ghost ellen, ahhoz egy élet is kevés lenne, de ha legközelebb összefutnak, talán neki is lesz némi beleszólása a játékba, és könnyebb lesz felvenni a kesztyűt - ha másra nem is jó, időt talán lehet vele nyerni.
Ezen kívül legtöbb idejét Stephanie-val töltötte, edzéseit pedig Jonathannel végezte főképp, hiszen mint katonának, megvolt a megfelelő háttere, és úgyis egy csapatban dolgoztak. Kezd kettejük közt kialakulni egy elég kifinomult összhang, ami nem árthat a legközelebbi akciónál.
A hónap végére Bruce-nak sikerült szereznie egy poloskátlanított laptopot, amit korábbi tervei szerint becsempészett az egyetlen helyre, ahol legjobb tudása szerint nins kamera - a vécébe. Ott pedig mindenkitől távol, teljesen egyedül végre behelyezhette a pendrive-ot a gépbe, hogy megtudja, mit akart közölni vele Walter.

Képesség:
Képessége a régi, a kiképzések és kalandok során már gyakorlottan használja azt, képes egyre nagyobb energiáknak parancsolni, és csaknem egy az egyben, koncentráltan visszalökni az elszívott erőt.

Szakértelmek:
Korábbi tudása tovább bővült informatikai ismeretekkel, számítógépes rendszrek feltörése, kódfejtés, tűzfalakon való átjutás és hasonlók szerepelnek a repertoárjában.

Felszerelések:
-S.H.I.E.L.D. igazolvány
-Katonai kés (S.H.I.E.L.D. tulajdon)
-Desert Eagle .50 pisztoly hosszabbított tárral és lézeres bemérővel + tárak (S.H.I.E.L.D. tulajdon)
-M16-os gépfegyver közepes hatótávolságú távcsővel és lézeres bemérővel + tárak (S.H.I.E.L.D. tulajdon)
-Egyéb felszerelések, amivel a S.H.I.E.L.D. ellátja az adott akción



KIEGÉSZÍTÉS

Név: Bruce Caulfield
Egyéb neve(i): Impulzus
Faj: mutáns
Nem: férfi
Jellem: komoly, megfontolt és fegyelmezett lett, másik énjét sikerült elfojtani
Személyazonosság: nyílt
Születési helye és idő: 1991. március 7., Franciaország, Lyon
Kor: 19
Különleges ismertetőjel: Fehér szemgolyók, testét több helyen is kisebb-nagyobb Jin-jang tetoválások borítják (hátán, karján, oldalán, tarkóján stb.)
Egészségi állapot, betegségek: egészséges


Négy hónap, egy sivatag. És ha azt mondom, egy sivatagi tábor? Legyen a S.H.I.E.L.D. szupertitkos katonai kiképzőkomplexuma Nevadában. Így jobban hangzik. Kezdjük így ezt a bejegyzést.
Mivel a csapat minden tagját előléptették tartalékosnak a gyakornokból, így aztán eljött az idő, hogy ne csak rangban, de teljesítményben is feljebb kerüljenek. És mivel én már amúgy is tartalékos voltam, Jon pedig hivatásos katona, részleges megbízást kaptunk a kiképzésre.
Most részletezhetném, hogy milyen kemény gyakorlatokat hajtottunk végre, és mennyire kihajtottuk a reggelit az újoncokból, de a helyzet az, hogy négy hónap semmire sem elég. Mióta a S.H.I.E.L.D.-nél vagyok, egyfolytában kiképzésen veszek részt, nincs olyan nap, hogy a lábamat lógatva tévéznék, vagy beteget jelentve pihengetnék az ágyban. Ez nem így működik, ha az ember eredményeket akar, meg kell dolgoznia érte. Én sem a bájos mosolyommal értem el, hogy tartalékos legyek, és ez a poszt nem kiváltság, hanem egy kihívás, aminek meg kell felelni. És aki nem felel meg, azt nem kirúgással fenyegetik, nem fokozzák le, vagy vonják meg a szabadnapjait – nincs is szabadnap. Nem, aki itt elbukik, az az életben bukik el.
Rohadtul hangzik, de Tobi meghalt, túlságosan feszegette a határokat. De nem az ő hibája volt, egyszerűen nem kapott megfelelő kiképzést. Hogy mi számít megfelelőnek? Az, ami soha nem ér véget. Ami mindig jobbá tesz. Erősebbé, gyorsabbá, ügyesebbé, okosabbá, ravaszabbá, pontosabbá. Nem azt várom el, hogy mindegyikük olyan jó legyen, mint én voltam, amikor kineveztek. Azt akarom, hogy jobbak legyenek. Épp ezért nem addig hajtom őket, ameddig csak bírják, hanem addig, ameddig már én sem bírom.
Jon elvárásai az enyémekhez képest nevetségesek, ő megtanítja őket arra, mi az, amit elvárnak. De odakint nem az elvárásoknak kell megfelelni, nincs egy limit, amit el kell érni, hogy boldog lehess. Mindig a legtöbbet kel kihoznod magadból, akár elég, akár nem. Csak úgy lehet fejlődni, ha mindig kihozod magadból a legtöbbet. Hogy mi számít legtöbbnek? Az fejben dől el. Emma fáradtan esik össze futás közben, de nem a lába fáradt el. Steph kihányja a reggelijét néhányszáz felülés után, de a gyomrával semmi baj. Egyszerűen nem hisznek magukban, nem akarják elhinni, hogy képesek fejlődni, és amíg ők nem hiszik el, addig nem is lesznek rá képesek.
Azt hiszik, ha valakit jobban nyaggatunk, többet nyúzunk, azt azért csináljuk, mert rászálltunk, kipécéztük, szívatjuk. Nem, arra fordítunk több figyelmet, aki lemarad. Ez egy csapat, és bármilyen elcsépeltnek is hangzik, a csapat olyan erős, mint a leggyengébb tagja. Egy profi osztagban nincsenek balfékek, nincs vizesnyolcas, akinek a többi majd vigyáz a hátsójára. Ha csak egy olyan is van, akire nem számíthatunk, akkor borul az egész rendszer.
Közelharci kiképzések, lövészet, erőnléti edzés, ezek alkotják az edzésterv gerincét, Jon kiváló ezekben, és meg is tanítja, amit tud, amit meg nem, azt kipótlom. Taktikai rajtaütések, speciális fegyverek és járművek használata, alapvető informatikai ismeretek, ez az, ahol már inkább én veszem át a stafétát. Ilyenekre nem fecsérlem a szót, hogy korán keltünk, és sokat edzettünk, erről szól egy kiképzőtábor, erről szól a S.H.I.E.L.D., a legjobbak vagyunk, mert a legtöbbet teszünk ezért.
Jonnal beosztottuk, hogy amíg elméleti órákat adunk az újaknak, vagy vesznek épp valaki mástól, addig mi a saját képzésünkre fordítunk időt. Ballisztika, fizika, haladó informatika és újonnan kémia, elkezdtem a robbantási szakértői terület felé kacsintgatni.
Ez a négy hónap nem a lazsálásról szólt. Elegem van abból, ami Fury keze alatt folyt, bevetésre küldenek, bénázunk, az emberek meghalnak, végül a nagyok elvégzik a munkát, minket meg hátba veregetnek, hogy milyen szépen rohangált a csapat kétségbeesetten a csatatéren. Nem, mikor innen visszatérünk, olyan osztagot kell alkotnunk, aminek a létezése szignifikáns. Nem érdekel, hogy tartalékosok vagyunk, ez az osztag nem csak egy pótlék lesz, nem kispad, mi itt profikat képzünk.
A profiknak pedig profi vezető kell. Jon megbízható, megfontolt, és jól képzett, de hiányzik belőle az, ami egy vezetőt vezetővé tesz. Nincs meg benne a kellő karizmatikusság, a karakánság, márpedig ahhoz, hogy egy ilyen szétszórt csapatból egység legyen, kell valaki, aki összefogja őket. Ami nincs meg Jonban, azt próbálom helyettesíteni én, talán nem fognak érte szeretni, de a maximalizmus az egyetlen elfogadható elv a S.H.I.E.L.D.-nél. Ennek pedig nekem is meg kell felelnem, méghozzá sajnos a magánéletem kárára. De ahogy mondtam, ez a négy hónap nem a lazsálásról szólt. Általában a többiek pihenőideje alatt jártam ki pluszedzésekre, éjszakai futásra, erőnléti gyakorlatokra, csak akkor vagyok magammal elégedett, ha véresre taposom a bakancsomat, és élvezem, hogy másnap még nehezebb lesz. És persze ott van még a mutáns képességünk. A jelen kiképzés eredetileg nem terjed ki ilyen irányú tréningre, de a jelen kiképzést elrendelők egyike sem mutáns, és nem tudják, milyen fontos ez. Épp ezért néha közös edzéseket is tartottunk efféle gyakorlásokra, én magam pedig rendszeresen gyakoroltam, hogy egyre rutinszerűbben, egyre kevesebb koncentrációval legyek képes szinte reflexből használni a képességemet.
A maradék időmet igyekeztem mindig a csapattal tölteni, hiszen jóban kell lennünk, ismernünk kell egymást, és kedvelnünk, ahhoz, hogy jól tudjunk együttműködni. Kevés időt töltöttem kettesben Steph-fel, de igyekeztem kimutatni, hogy ez nem az ő hibája, egyszerűen többet várok el magamtól, és ehhez áldozatokat kell hoznom. Már nem tudom, hogyan vett rá, de azon kaptam magam, hogy svédül kezdtem tanulni, biztos egy nagyobb hangvételű vitát próbáltam elkerülni ezzel, hogy közelebb kerülök hozzá és a… Származásához. Már gyakorlatilag megszoktam a dolgot, hála annak, hogy Jon állandóan az orra alá dörgöli. Ha nem tudnám, hogy mi van Jon és Emma közt, talán még féltékeny is lettem volna egy-egy közös lőtéri gyakorlatnál.
Négy hónap, egy sivatag. De azért ennél egy kicsit több volt, nem igaz?

Képesség:
Képessége a régi, a kiképzések és kalandok során már gyakorlottan használja azt, képes egyre nagyobb energiáknak parancsolni, és csaknem egy az egyben, koncentráltan visszalökni az elszívott erőt.

Szakértelmek:
Számítógépes ismeretei bővültek, valamint robbanószerekkel kezdett foglalkozni: előállítás, elhelyezés, élesítés, hatástalanítás valamint lehetséges károkozás mértékének felmérése. Fizikailag kirobbanó formában van, kisebb mértékben fejlesztette közelharci és lövészeti tudását is. Alapfokú svéd nyelvtudást szerzett.

Felszerelések:
-S.H.I.E.L.D. igazolvány
-Katonai kés (S.H.I.E.L.D. tulajdon)
-Desert Eagle .50 pisztoly hosszabbított tárral és lézeres bemérővel + tárak (S.H.I.E.L.D. tulajdon)
-M16-os gépfegyver közepes hatótávolságú távcsővel és lézeres bemérővel + tárak (S.H.I.E.L.D. tulajdon)
-Robbanó gránátok, plasztikbomba, detonátoros robbanószerkezet 100 méteres hatótávval (S.H.I.E.L.D. tulajdon)
-Egyéb felszerelések, amivel a S.H.I.E.L.D. ellátja az adott akción



KIEGÉSZÍTÉS

Név: Bruce Caulfield / Tao
Egyéb neve(i): Impulzus
Faj: mutáns
Nem: férfi
Jellem: Kiszámíthatatlan
Személyazonosság: nyílt
Születési helye és idő: 1991. március 7., Franciaország, Lyon
Kor: 20 éves
Különleges ismertetőjel: Fehér szemgolyók, testét több helyen is kisebb-nagyobb Jin-jang tetoválások borítják (hátán, karján, oldalán, tarkóján stb.)
Egészségi állapot, betegségek: személyiségzavar, hasadt tudat

Bruce, ígéretéhez hűen elhagyta a S.H.E.I.L.D. kötelékét, és eddig megkeresett pénzéből bérelt egy kis garzont New Yorkban. Több hétig ki sem mozdult onnan, a négy fal közé bezárva egyfolytában csak elméleteket gyártott, ötleteket, lehetőségeket keresett, és megszállottan menekült az edzésekbe. Hamar – talán nem teljesen alaptalan – paranoia is kialakult nála, attól félt, hogy a S.H.I.E.L.D. lehallgatja, megfigyeli őt, így rendszeresen átvizsgálta a lakást, a ruháit, még saját régi sérüléseit is, hogy nem rejtettek-e az orvosok nyomkövetőt bőre alá.
Bőven volt ideje, hogy Stephanie-val való kapcsolatán gondolkodjon, Walter feltámadására keressen lehetséges magyarázatokat, arról képzelegjen, hogyan befolyásolja őt Loki, mire készül Nero, és mire készült Walter halála előtt, ami miatt őt és a többieket várta, mik lehetnek Ghost tervei, mit tudhat Danielle, és hová szállíthatták. Az ünnepek számára az árulás utáni keserű heteket jelentették, amikről tudomást sem akart venni.
Az egyedüllét miatt gondolataiba menekült, ott pedig egy régi „barátjával” találkozott, aki mindvégig arra várt, hogy Bruce ismét instabillá váljon. A S.H.I.E.L.D. mentális kezelései nélkül még alapvetően képes lett volna karban tartani elméjét, ám ezt teljesen figyelmen kívül hagyta, a traumák, a gyakori dühkitörések és a érzelmi ingadozások csak rontottak a helyzeten. Ez a néhány hét elegendő volt, hogy Bruce teljesen összezavarodjon, elveszítse józan ítélőképességét, és lassan teret adjon a régóta eltűnt Taonak.
Nagyjából egy hónap után elhatározta, hogy kezébe veszi az irányítást, kezdetnek az elhagyatott Xaveir-birtokhoz ment, és napokig várta Walter felbukkanását. Rejtélyes üzeneteket hagyott a romoknál, titkosított jelzéseket vésett a fákba, utalásokat égetett a fűbe, melyeket csak Walter érthet – mind egy megbomlott elme szüleményei.
Végül visszament lakásába, melyet teljesen feldúlva és kifosztva talált – bár alapból nem sok mindent tartott ott, amit el lehetett volna lopni. Bár valójában csak egy egyszerű betörésről volt szó, ő biztosra vette, hogy a S.H.I.E.L.D. műve az egész, lassan minden mögött Danverst és Ghostot látta, rémálmok gyötörték, melyben Starkot, Danverst, Karielt, Tylert, Ramirezt és Stephaniet látta, ahogy újra és újra belemennek a szövetségbe. Az idő múlásával ezek az emlékek változtak, a habozásból, kételkedő „igen”-ekből már vigyorgások, és kézfogások lettek, végül már Ghosttal együtt nevettek Bruce arcába, aki csak tehetetlenül állt velük szemben.
Új vonalon kezdett el haladni, Walter a videójában kiemelt egy maskarás hőst a többi közül, akiben feltétlenül megbízott, és ez nem más, mint Pókember. Walt hasonló bizalomra bíztatta Bruce-t is, és most nagyobb szüksége volt egy barátra, mint valaha. Peter Parker viszont nem fogadta akkora vendégszeretettel, hiszen nem felejtette el, mit tett Bruce annak idején barátjával, Harry-vel. Végül Bruce nem tudott rájönni, miért bízott meg ennyire Parkerben Walt, és nem is kapott információt tőle, hiába próbálkozott többször is, és hiába magyarázta neki, mi minden változott azóta, hogy lelőtt Peter legjobb barátját.
Újra visszatért a Xavier birtokhoz, többször megismételte a látogatását, választ várt Waltertől az üzenetekre, abban bízott, hogy várni fogja őt a barátja, és elmagyarázza végre, mi ez az egész érthetetlen botrány. Ám nem így történt, Walter nem bukkant fel, az üzenetekre nem érkezett válasz, és Bruce egyre elkeseredettebb lett.
Legutolsó ötlete Danielle volt, akit Ghost átadott a S.H.I.E.L.D.-nek, de Danvers azonnal ismeretlen helyre szállíttatta. Bruce gyakran képzelgett arról, miféle kísérleteket végezhetnek rajta, mint annak idején Jacken vagy barátnőjén is. Ezek a képzelgések adtak neki elég erőt, hogy összeszedje magát, és megpróbáljon épkézláb ötletekkel előállni, értelmes ember módjára viselkedni. Kevés tiszta pillanata volt, általában teljesen szét volt esve, elméje nem volt képes feldolgozni ennyi változást, a világa a feje tetejére állt, Tao pedig pontosan tudta ezt, és felkészült arra, hogy Bruce leggyengébb pillanatában bukkanjon fel, és összezúzza maradék kapaszkodóját is, ami a racionalitáshoz köti.
Telefonálni kezdett, felhívott embereket a S.H.I.E.L.D.-nél, akikkel jóban volt, akik tartoztak neki. Véletlenül sem kereste a Különítmény bármelyik tagját vagy régi csapatából valakit, csakis „szürke” embereket, akiket nem figyeltet Danvers a nap 24 órájában. Utánuk járt, lenyomozta őket, otthon kereste meg őket, és amikor sikerült általa biztonságosnak ítélt módon felvenni a kapcsolatot velük, kérdezni kezdett. Többeket is megkeresett, volt, akit nem is Bruce-ként, hanem egy terrorista álcája mögé bújva, és megfenyegette őket, de sem ez, sem a szívességek és adósságok behajtása nem járt eredménnyel. Úgy tűnt, senki sem tud Danielle Sunken hollétéről – egyszerűen köddé vált. Nyilvántartások, jelentések, számlák, mindent átvizsgált, amihez barátai vagy hacker képességei útján hozzáférhetett, de egyetlen nyom sem volt. És ezzel eljött a megfelelő idő Tao számára.
Miután Bruce nem tudott kapcsolatba lépni Walterrel, Parker sem szolgált információval, és Danielle is zsákutcának bizonyult – pedig ez utóbbi talán jó ok lehetett volna, hogy Walter mégis meglátogassa –, egyszerűen nem volt hová lépni. Három hónapja lépett ki a S.H.E.I.L.D.-től, és egyetlen lépéssel sem került előrébb. Eljött a végső elkeseredés, és Tao lecsapott. Bruce kénytelen volt beismerni, hogy nem tud felülemelkedni tehetetlenségén, teljesen összeroppant, és szétcsúszott, szinte erőfeszítésbe sem került Taonak, hogy magához vegye az irányítást… És első dolga volt leborotválni azt a nevetséges körszakállat.
Tao újabb tervezésbe kezdett, eldöntötte, hogy visszamegy a S.H.I.E.L.D.-hez, és Bruce-ként ténykedik tovább, együtt dolgozik régi társaival – persze nem azért, mert ő annyira kedvelte őket. A valódi célja, hogy a S.H.I.E.L.D. berkeibe beférkőzve hátráltathassa az együttműködést Ghosttal (feltűnésmentesen), információt szerezzen Walterről, megtudja, hol tartják Danielle-t, és kiderítse, valóban Loki áll-e az ügy hátterében. Hosszas felkészülésre volt szüksége, mivel az elmúlt időkben Bruce annyira elnyomta, hogy alig voltak emlékei ezekről a hónapokról. Fel kellett idéznie minden emléket, minden eseményt és minden személyt, hogy élethűen tudja alakítani majd jobbik felét. Csaknem egy újabb hónapot töltött el hosszas meditálással, és különféle módszereket talált ki, hogy kifaggassa Bruce-t úgy, hogy közben megtartja őt összezavarodott állapotában.
Így tehát majdnem négy hónap után tért vissza a Triskelionhoz, ahol némi színészi játékkal előadta a sértődöttségét legyőző Bruce-t, a tékozló fiút, aki elnézést kér Danverstől, amiért posztjához és felelősségéhez mérten nem megfelelően viselkedett. Danvers bekapta a csalit, megérte a hosszas rákészülés, és immáron Tao feszíthetett A S.H.I.E.L.D. uniformisában. Úgy döntött, minél több bevetésre jelentkezik, főleg olyanokra, amiknek köze van Ghosthoz, illetve fontosak a Ghosttal ápolt kapcsolat szempontjából. A legtöbb küldetésen igyekezett kiválóan teljesíteni, leszámítva a korábban említett, kiemelt fajta feladatokat, ezeket rendre próbálta elszabotálni – természetesen a lehető legdiszkrétebben. Szervesen részt akart venni abban is, hogy megtalálják Walter és Nero beépített embereit a S.H.I.E.L.D.-en belül, hátha pont ő talál egy téglát, akiből kihúzhat valamit, és előrébb juthat a nyomozásban.
Eközben folytatta a tanulást, az emlékekből megtudta, hogy Bruce milyen témák iránt érdeklődött, így azt gondolta a legegyszerűbbnek és legjobb színészi alakításnak, ha ezekben az irányokban fejleszti képességeit. Így a hackerkedés, a tűzszerészet került előtérbe, és még ezeknél is előrébb a közelharc. Jól emlékezett arra a napra, amikor Ghost megkötötte a szövetséget a S.H.I.E.L.D.-del, így azt sem felejtette el, hogy csak Jonban és Amerika Kapitányban volt annyi tartás, hogy nemet mondjanak. Így többek közt ezért kérte meg a kapitányt, hogy szabadidejében képezze ki őt, különleges tréningeken tanulta tőle a közelharcot. Mivel Jon hasonló kéréssel fordult a kapitányhoz, előfordult, hogy együtt edzettek, ha a kapitány épp úgy alakította az edzéstervet. A tréningek során időnként előhozta a Ghost témát, hogy megtudja, hogyan gondolkodik róla azóta a kapitány, de sosem erőltette, nehogy túl gyanakvónak tűnjön
Régi csapattársai iránti viszonya megváltozott, bár látta, hogy Bruce hogyan viselkedett annak idején, nem állt szándékában ezt folytatni, és ez így volt értelemszerű, elvégre ezek az emberek gond nélkül lefeküdtek Ghostnak. Ezt többször is felhánytorgatja nekik hibájukként, ha valamiért szóváltásba kerülne velük, egyébként pedig gúnyos megjegyzéseknél sokkal többet nem mond nekik. Ez alól kivétel Jon a korábban említett okok miatt. Bár őt korábban nem kedvelte különösen, most igyekszik szimpátiát mímelni. Ez az egyetlen ok, hogy az általa szervezett összejövetelekre is eljár, melyek nagyjából havonta esnek meg egyszer, ezeken az alkalmakon igyekszik disztingválni, de látszik rajta, hogy gyűlöli a sok vidám kiscserkésszel való smúzolást. Valamint ez az oka annak is, hogy Jon diplomaosztójakor külön engedélyt kért, hogy elmehessen, és elkísérje őt Amerika Kapitány is civilben. Nem rontotta sokáig a levegőt, csak kezet fogott vele, és csinált egy közös képet, aztán lelépett. De a képet bekereteztette, és Jon ágyára tette, hogy amikor hazaér, megtalálja majd – egy újabb gesztus, ami talán annak a számlájára írható, hogy mindössze két embert talál jelenleg megbízhatónak. A képen Jon, Tao és a kapitány állnak egymás mellett, a kép hátuljára pedig azt írta: „Akik mertek nemet mondani.” A kapitánynak is adott egyet, és saját falára is kiakasztott egy példányt.

Képesség:
Képessége a régi, a kiképzések és kalandok során már gyakorlottan használja azt, képes egyre nagyobb energiáknak parancsolni, és csaknem egy az egyben, koncentráltan visszalökni az elszívott erőt.

Szakértelmek:
Miután visszament a S.H.I.E.L.D.-hez, korábbi ismereteit bővítette, számítógépes hacker tudását fejlesztette, valamint tűzszerész képzését folytatta. Közelharci tréningeken vett részt Amerika Kapitánnyal, tudása sokrétűvé, és elmélyültté vált ilyen téren. A hónapok során a megállás nélküli, gyakran megszállott edzéseknek köszönhetően kirobbanó formában van, fizikai ereje kiemelkedő, izomzata már inkább emlékeztet profi testépítőre, mint katonára, még ruhatárát is le kellett cserélnie egy számmal nagyobbra.

Felszerelések:
-S.H.I.E.L.D. igazolvány
-Katonai kés (S.H.I.E.L.D. tulajdon)
-Desert Eagle .50 pisztoly hosszabbított tárral és lézeres bemérővel + tárak (S.H.I.E.L.D. tulajdon)
-M16-os gépfegyver közepes hatótávolságú távcsővel és lézeres bemérővel + tárak (S.H.I.E.L.D. tulajdon)
-Robbanó gránátok, plasztikbomba, detonátoros robbanószerkezet 100 méteres hatótávval (S.H.I.E.L.D. tulajdon)
-Egyéb felszerelések, amivel a S.H.I.E.L.D. ellátja az adott akción

VALAMINT!
Kitaláltam egy szerkezetet, amit szeretnék megvásárolni Bruce-nak, ha elfogadható, kérlek írj rá egy árat!
-Kinetikus karperec – egy szerkezet, amit a S.H.I.E.L.D. mérnökei és kutatói találtak ki, töltés után képes leadni viselőjének kinetikus energiát. Külön Bruce számára készítették, hogy képes legyen anélkül is plusz energiához jutni, hogy azt előzőleg valakitől elszívná, így ezt az energiát fegyverként tudja használni, koncentráltan, irányítottan tudja leadni.

Szeretnék Taoval lupine-ná, farkasemberré válni, a fajnál leírtak szerint másodlagos mutációval is válhat valaki azzá. A fajnál leírtakhoz képest gyengítem természetesen a képességeket.

- Farkas ember kinézet, karmok és fogak csontok töréséhez elég erősek
- 700 kilós erő (eredetileg 10 tonnás lenne)
- Fizikai ellenállás kisebb sebesülések ellen
- Fejlett érzékszervek - DE színvakság átalakult állapotban
- Emberinél sokkal nagyobb gyorsaság
- Lupine képes lehet vissza változni emberré - DE Tao egyelőre nem képes visszaváltozni emberi alakjába
- A lupine felismeri egymást szagról, hangról, kinézetről ha élőben találkoznak, szinte semmiféle álca nem fedi el őket - DE Tao még nem túl gyakorlott ebben, nehezen ismeri fel őket

És az új külső (arca ennél valamivel emberszerűbb, hogy továbbra is képes legyen emberi nyelven beszélni):

Rendicsek, elfogadva! Eleinte lesznek még egyéb mellékhatásai a másodlagos mutációdnak, de ezt majd a kaland során meglátod!

Nyolc hónappal később…

Egy kis ajándék, remélem, tetszik!