Bishop

Név: Makarov Vlagyimir Riez
Becenév: Bishop, Makarov
Nem: Férfi
Faj: Ember (szuper ember)
Személyiség: nyílt
Születési hely és idő: Nexus Univerzum- Moszkva – 2000
Kor: 21 év
Család: Meghaltak
Foglalkozás: Bérgyilkos
Magasság: 180cm
Súly: 81kg
Szeme színe: zöld
Haja színe: barna
Bőre színe: Fehér
Különleges ismertető jegyek: Vágás az arcán, mindig teljesen fekete ruhában jár, általában rajta van foncsorozott napszemüvege, fekete baseball sapkája, és fekete kockás kendője arca előtt
Egészségi állapot: Remek, bár mondhatjuk, hogy a maga módján őrült
Jellem: Egy higgadt harcos, akit csak az ölések száma érdekel, de jó ügyért harcol, a maga módján

A Nexus világába születtem, nem mondom, egy leányálom, a hely. Ebben a világban 2018 után rovar szerű lények jelentek meg. A „föld” (Nexus) mint egyetlen élettel telített bolygó megfertőződött. Az emberek bunkerekben húzták meg magukat, keveredett nemzetiségek. A hatalmat katonák tartják a kezükben, mindent elvehetnek. De a lények miatt igen csak fogy a létszámuk és a folyamatos fegyvergyártás miatt keveseknek van jó dolguk.
A rovarok általában egy nagy zöld gömb testű, négy karmos lábbal rendelkező valamik, amik a férfiakat felfalják, a nőkbe pedig petéiket teszik. Persze vannak kígyó szerű és repülő változataik is. A nőkbe petéznek, a férfiakat eszik.

2000ben születtem, szüleim már nagyon vártak engem, mint egyetlen gyereküket. De születésem nekik balszerencsét hozott. Amikor apám és anyám a kórházba tartott, valami ittas állat teljes sebességgel frontálisan beléjük rohant. Apám meghalt, anyám haldokolt, szerencsére a sürgősségiek időben bevitték anyámat és engem kitudtak műteni, a már halott testből.

Ezután árvaházban nevelkedtem, Moszkvában, kemény volt ott az élet, alkalmazkodsz vagy nagyon rosszul jársz. Néhány kemény agyú verte a többieket és elvette tőlük amijük volt. Kevés volt az étel is, a kapitalizmusban nem figyeltek a szegényekre. Alig kaptunk enni és gyakran fáztunk. Az izomagyúak szerencsére engem békén hagytak, mindenkivel jól kijöttem, de nem ez volt igazán ami visszatartotta őket. Igen jól megtanultam verekedni, bár nem vagyok az agresszió híve, de akkor ott gyakran elintéztem bárkit. De csak azt aki belém kötött. Amikor már teljesen hozzá szoktam a silány életmódhoz, egy gazdag pár jött az árvaházba. Minden gyerek szépen kiöltözve, gondosan várt. Szinte teljesen esélytelennek láttam, hogy 18éves koromig kijussak innen.
~ Még négy év…
És pont amikor ezt gondoltam, halottam engem választanak, életem egyik legszebb napja volt.

Persze már jobban ment a sorom, ekkor vettem észre, hogy milyen képességeket szereztem az árvaházban. Látásom, sokkal jobb volt mint az iskolatársaimnak, reflexeim is jobbak lettek. Ez tesi órán jól jött, mert nem voltam egy nagy ász tanulásból, bár az eszem a helyén volt, nem voltak meg az alapok. Jó életem volt és hobbiból tudtam sport lövészetre járni. Nevelő szüleik nagyon szerettek engem, én ezt meg is háláltam. Egyre jobb voltam az iskolában és a sportban is. Idilli volt az életem, egészen addig a napig, amikor 18 éves lettem. Egy héttel előtte már szóltak hírek különös létformákról, amik afrikában bukkantak fel. A káosz szépen terjedt, és az egész Nexusos megjelentek ezek a teremtmények. Én kételkedve fogattam a híreket. Majd a születésnapomon már vittek is a „bunkerbe” egy Moszkva alatt kialakított föld alatti város, amit könnyű védeni. Ám a konvojt támadás érte… nagy gömbtestű, karmos lábú zöld dögök.
~ Te jó ég…
Elkezdték széttépni a kocsit, az egyik lába átszakította a jármű falát és nevelő szüleimet felnyársalta. Én kiugrottam és hamarosan egy száj került fölém. Becsuktam a szemem, lövéseket halottam, majd valami fura az arcomon volt, azt hittem a saját agyvelőm, kinyitottam a szemem, majd egy katonát láttam.
- Még él, gyerünk, gyerünk.


- A C folyosót kell bevédeni… a maguk dolga… - hangzanak a generális szavai-
~ Csak egy újabb nap, megint ezeket a mocsadékokat kell kivernünk a perem részekről… itt élünk egy lyukban mert kint fertőző a levegő. Na de mindegy, két év alatt egész szép eredményeket értem el, legelitebb csapat speciálisa, a Generális kedvence. Ő itt az úr, akármit megtehet.
Ekkor megtöröltem szemüvegem lencséjét, igazítottam a sapkámon. Mind három pisztolyomat ellenőriztem.
- Qrva sötét lesz odabent, ezért Bishopot küldjük előre… az ő szeme tökéletes.
~ Hát igen, amikor elromlott a maszkom odakint, csak ez a kendő mentet meg –majd arcom elé kötöm fekete, fehér kockás kendőmet- Az a gáz amit a lények termelnek, kis mértékben gyógyszer. A reflexeimet és a szememet tökéletesítette, jól is jött párszor. Na de már indulunk is.
- Mi a francot várnak még itt, indulás!
Végig haladtunk a folyosókon, elértük a kijelölt zónát, végig néztem a csapaton, mindenki böhöm nagy fegyverekkel. Karl mellettem állt, vele már sok mindent túléltünk, együtt. Neki már volt nője, ezért is védtem annyira, mert itt egy nő mindennel felér. Mocskos csótányok beléjük petéznek, ezért létszámuk megcsappant és az izomagyúak gyakran kényszerítették őket. Én olyan voltam, mint a Generális, engem egy lyuk érdekelt igazán, ami a fegyverem elején van.
~ Vajon mennyi lesz odabent? A mai 100zas adagom még nem volt meg.
Hát igen, én voltam itt a hős, bár én ezt nem akartam, én tartottam vissza lények hordáját.
Az ajtó kinyílt, korom sötét volt odabent, de én a sötétben sokkal jobban látok mint a világosban, ezért van rajtam a szemüvegem. Megláttam az első lényt, és néhány pontos találattal lelőttem végtagjait. Hirtelen még több érkezett. Karl lezárta mögöttünk az ajtót, bízott bennem. Mire észbe kaptam az egyik barom már rohamozott, arcán látszott a torkolat tűz, utána akartam menni, de mielőtt elkaphattam volna a vállát, felülről az egyik ráugrott és tépte. Hátrébb léptem, kiszúrtam szemem sarkából, hogy egy engem szemelt ki magának. Reflexből kiraktam kezeim, a szája 1-2 centire állt meg az, benne pörgő fogak. Jobb kezemmel lelöktem magamról, majd hátrálni kezdtem. Ekkor láttam úgy ötven további lényt. A többiek eszeveszedten lőttek. Én pontos találataimmal tíz lényt likvidáltam, de esélytelen volt, mivel a tetőről hátba támadtak. Kifogytam a pisztolyokból, tárazni idő nem volt.
~ Játszunk.
Majd felkapok egy lángszórót az egyik hulla mellől, és elkezdem pörkölni a dögöket. Hatalmas visítások és rezgő hangok hallatszanak. Majd pukkanások, ahogy robbannak szét, maga a pokol volt, de nekem ez tetszett, halál kiálltások, lövések, hörgések. Közben végig nyomkodtam a kezmben lévő clickert, ami mindig egy számjegyet pörgetett.
~ Gyerünk, még, még… meg lesz a mai rekord.
A lények túl sokan voltak, bár csak én láttam, a többiek már örültek, mert nem látták az ötven méterre lévő csatornából özönlő hadat. Jó ha 5 méterre elláttak. Hát megropogtattam a nyakam és betöltöttem a páncéltörő golyókat a pisztolyokba, majd kettőt vettem a kezembe. Határozottan meneteltem a lények felé, közben lőttem. Karl már kiáltott is:
- Védekező alakzat!
~ Mindjárt vége lesz.
Amikor kifogytam egy gránátot vettem elő kihúztam, bedobtam a csatornába, majd harmadik pisztolyommal védtem magam. Az egyik lény megint ugrott, volt elég időm a késemet a szájába döfni, de elestem, ekkor hatalmas robajt halottam. Majd különféle testrészek temettek be, kimásztam majd, letöröltem szemüvegem. Karl és még három embere már körülöttem álltak és felsegítettek.
- Azt hiszem srácok, ez nagyot szólt.
- Őrült vagy!
~ De még mennyire.
A többieknek már nem volt jó kedvük, tele voltak sebekkel és sok társuk meghalt. Visszaindultunk a bázisra, közben nyugtáztam, hogy mindenem megvan.
~ Megint egy csomó jó katona odalett, utóbbi időben túl sok a támadás.
Majd égető fájdalmat éreztem a tenyeremen, lenéztem rá és nem láttam a bőröm, csak húst, és vért.
~ Annak a tetves dögöknek még a bőrük is vág. Két éve egyetlen sebem, mondhatom nagyon jó.
- El ne fertőződjön, néz be ahhoz az élő angyalhoz! –mondta jókedvűen Karl-
A doktornő, húszas éveiben járó nő, aranyszínű, enyhén göndör fürtjei mindenkit elvarázsolnak, kivéve engem. Mondjuk én nem sokszor láttam, de mindenki róla áhítozik, mint egyetlen orvosként abban a szerencsés helyzetben van, hogy a Generális teljes védelme alatt áll. Ő még teljesen érintetlen. Bár ez engem annyira nem foglalkoztatott. Már az orvosi ajtónál voltam, levettem sapkám, kendőm és a napszemüvegem is.
~ Ha már ide jövök akkor megadom neki a tiszteletet.
Kopogtam, majd benyitottam, ő egy asztal előtt ált és valamit írt. Mostanában nem volt sok betege, vagy épségben, vagy sehogy jöttek vissza a katonák. Ő megfordult, elmosolyodott, majd:
- Mi lenne a probléma?
Én oda sétáltam az asztalhoz leültem, majd mutattam tenyeremet. Ő leült velem szembe, elővett néhány ködszert majd kedvesen mondta:
- Biztos nagyon fáj, de nem olyan súlyos mint amilyennek kinéz.
Lenéztem a tenyeremre, ő lefújta valamivel ami csípett, majd gyengéden bekötözte. Ekkor emeltem fel a fejemet. Arcunk egész közel volt egymáshoz, majd ajkunk összeért. Soha nem éreztem még olyan jó érzést.
~ Hogy lehettem ilyen hülye, végig engem szeretett –ekkor egy film vetült le bennem- én is őt…

Sötét volt, és nem volt nálam semmi, haladtam a folyosón előre, hirtelen megpillantottam őt, négykézláb öklendezett a padlón, majd több ezer kukac robbant ki belőle, én lángszóróval pörköltem oda… majd felébredtem.
Sok okom nem volt a félelemre, mert Liza doktornő, mosolyogva aludt mellettem, volt oka az örömre, nagyon jó volt az éjszakánk. Kezdtem úgy érezni, hogy ő fontosabb az életemnél is. Majd hirtelen felébredt, pont a gatyámat vettem fel…
- Menned kell?
- Tudod, hogy én hat óránál tovább nem maradhatok, majd még találkozunk.
Maradtam volna még, de nem tehettem. Majd a parancsnokságra indultam, az öltözőknél mindenki nekem kurjongatott:
- Nagy vagy.
- Itt az ász
- Wuhhú
Még valaki vállon is veregetett, nem értettem a szituációt, engem mindig néma csend vesz körül. Majd beléptem a Generálishoz, már több katona is ott várt.
- Késett fiam! De elnézzük magának, a szerelem sok mindenre képes.
Ekkor mintha megállt volna az idő…
~ Honnan, persze minden be van kamerázva, remélem nem látott minket mindeki, biztos nem, de híre ment. Mindennek híre megy amit teszek…
- Elnézést uram! –arcomat nem láthatta a kendőtől, de ideges voltam-
- Leléphet, téves volt a riadó, csak el ne olvadjon! –ekkor Karl is nevetni kezdett-
Szalutáltam és kimentem… nem volt kedvem most edzeni menni, inkább benéztem egy családhoz, az édes apám testvérének családja. Csak úgy suhantam a hideg acél falak között. Majd bekopogtam és benyitottam Vlagyimirékhez, ők betessékeltek, beszélgettünk, majd átadtam néhány ajándékot. Ekkor lépett be Iván, ő a fiúk volt, 16 éves, engem nagyon utált, pedig jó akartam lenni hozzá. Mindig megvettem neki a legmenőbb dolgokat, de most csak dühösen rám nézett és elment. Nem is köszönt pedig szokott, szegény anyja elszégyellte magát fia miatt:
- Bocsáss meg neki, csak még fiatal.
- Én is ilyen voltam. –persze nem volt igaz csak nyugtatgattam a nőt-
~ Vajon miért ilyen mérges rám?
Majd össze állt a kép, biztos szerelmes Lizába, aki meg belém volt és most pedig, hogy összejöttünk teljesen megutált. Elbúcsúztam és kimentem, úgy éreztem mindent tönkre tettem magam körül, a jó hírem, Iván életét, csak Lizával tettem jót. Ekkor riadó szólalt fel, én elindultam a vezérlőbe, ott már senki nem volt, lerohantam a C blokba, tudtam onnan jönnek.
~ A francba… tudtam ez lesz.
Majd látom, hogy odalent minden veszve, hullák miden hol, lövések és áramló lények. Egy lyukból jöttek, kihúztam egy plazma gránátot és neki iramodtam, belassult az idő és egész életem lepergett előttem, ahogy a karmok, hullák között ugráltam, majd egy robbanás, hatalmas kék fény, valami dimenzió kapu lehetett, fura érzés fogott el.. Egy ágyon ülök, kinézek az ablakon, egy normális világot látok…
~ Ez lenne a menny?
Majd két kocsi ütközik egymásnak hihetetlen sebességgel. Majd mosolyra húzom szám:
~ Ez nem a menny… -majd meglátok egy táblát- ez New York

Képessége: A Nexus levegője tovább fejlesztette szemét, sötétben is kíválóan lát, rendkívül éles a látása egy normál ember látásának háromszorosa. Reflexei is fejlettek, kétszerese egy átlag emberének. Mindig higgadt tud maradni. Nagyon precíz.

Fegyverek: .44 Magnum, .44 Magnum/C , Desert Eagle .50cal és egy G18 autómata pisztoly. Ezekhez mind robbanó golyói vannak amelyek páncélt is törnek.

Megjegyzés: A Nexus univerzumba kerülő bogarak, különféle dimenzió kapukon (fehérlyukon) át jöttek. Ennek az érdekessége hogy A oldalról mindent át tudonk küldeni B oldalra pontos helyre... Viszont B oldalról csak nagy erőkifejtéssel tudunk valamit átküldeni, ami akár hol kiköthet pl B oldalról akár az űrbe is kölökődhet.
Amikor Bishop a lyuk felé szaldat a gránáttal még nem sejtette, hogy az egy fehér lyuk... robbanásnak hála ő még halála előtt átcsúszott "C" oldalra, New Yorkba. A fehér lyuk bezárult, a lények áramlása megszűnt a Nexuson. Bár a tudósok, már kiderítették ez állt a háttérben és valószínűleg Bishop még él, mártírként tisztelik őt. A fehér lyuk 3 év eltolódást is okozott, így magyarázható a kora.

Mivel a Moszkvai Bunkerbe több nemzetiség is él, prefketül beszéli az Angolt, Spanyolt, Németet, Oroszt is.

Név: Makarov Vlagyimir Riez
Lakás/Létesítmény: New Yorki kis lakás (2kredit)
NJK: nincs
Foglalkozás: Bérgyilkos
Munkahely: Maffia
Pénz: 0
Bevétel/hét: 0
Eszközök:
Felszerelés/fegyverek:
.44 Magnum (500$)
.44 MAgnum/C (500$)
Desert Eagle .50cal (500$)
G18 (2kredit)
Harci Tőr (30$)
Sokkoló (50$)
2 db vilanó gránát (400$)

Vállalat: nincs
Szövetség: nincs
Törzshely, ahol megtalálható: New Yorki alvilág
Ismertebb szövetséges: nincs
Ismertebb ellenség: nincs


Felhasznált kreditek: 4
Fennmaradó kreditek: 0
Egyenleg: 0$
Számla: 2000$ - 1980$ (a maradék 20$ a Nexusban maradt)