New York-i kompkikötő

Tyler szavaira még inkább elpirultam, próbáltam valamit hebegve, habogva mondani védekezésül, de nem sikerült.
- Persze, Serena is hasonlóra gondolt – mondta Adia lelkesen. – Vagyis nem tiltakozna ellelne.
Nekem pedig csak ez hiányzott már, semmi más, hogy mások az életemet próbálják megszabni, Adia úgyis mindig szabotázs akcióba kezd, hogy James-sel lehessek, ha ő is ott van a közelben. Végül visszatérve Namor kérdésére, nem nagyon tudta senki sem ezt, pontosan emiatt azt sem nagyon mondtam senkinek, hogy kicsoda és micsoda a pici. Bár a szárnyacskákkal a lábán még csak mutánsnak sem lehet nevezni. Tekintve, hogy a király csatlakozott a Bosszú Angyalaihoz, így nekünk kell még inkább rejtőznünk.
- Nem hangoltál le, ha nem sikerül, akkor a fiamnak meg kell húznia magát az élete hátralevő részére és kerülnie a feltűnést – magyaráztam. – Amit tudjuk, hogy nehéz lesz, hiszen már most is szeret a középpontban lenni.

A további heccelésre csak egy picit megvontam a vállamat.
- Logan tudja – mondtam kelletlenül. – És Hood is! Hood ezért került a másik életben, azt hiszem nem akart Logan lenni, de megvoltak az emlékei és érzései neki is. És a képességükkel mind a ketten ezt könnyedén kiszagolták, hogy mit is érzek.
Igen, így igencsak kellemetlen tudott lenni az egész szituáció, különösen. Namor-hoz pedig visszatérve, még csak nem is mondta el soha sem Serena, sem pedig Stephanie, hogy mi is lesz a fiammal. Egyszer láttam életben, amikor a kicsi saját magát vitt el a karjaimból a Sötét Főnix miatt. És még akkor láttam, amikor hazatért a jövőbe, illetve azt, hogy nagymama Serena Namor miatt.
- Azt még tudom róla, hogy van egy fia – mosolyogtam. – Hogy később felnőttként feleségül veszi Gloria-t. De többet sem a lányom, sem Serena nem mondott ezzel kapcsolatban, pedig megesz a kíváncsiság. Köszönöm! – pirultam el kissé a dicséreten. – Lyron király is ezt mondta.
Visszatérve a kirándulásra, akkor a nyugis csöndes mellett döntött Tyler is.
- Akkor kemping és sátorozás az erőben? – kérdeztem vissza. – Vajon az iskolások mit fognak ehhez az ötlethez szólni?

Elmosolyodtam ismét.
- De lássuk be igaza van, ha elmondaná, nem lenne olyan szórakoztató, amikor megéljük, mert tudnánk, hogy mi vár ránk – mondtam. – Nem szeretném fixen tudni az életemet, unalmas lenne.
Bár lássuk be a rossz dolgokra azért nem ártana felkészülni és tenni ellene, de akkor pedig már nem lenne az az élet és mindent tönkretenne. Szóval azt hiszem, hogy mégis jobb volt, hogy semmit sem árult el a jövőből. Miután átkarolt hagytam és még kiöltöttem rá a nyelvemet, egyszer kerülne olyan helyzetbe, mint én, kíváncsi lennék, hogy miként reagálna. Kirándulás, akkor azt hiszem, hogy ez ezzel el is dőlt, akkor nem maradt más hátra, mintsem hazamenni és szólni Zack-nek és a fiataloknak.
- Akkor irány haza és tudassuk a fiatalsággal, hogy a tanítás kezdete előtt még mehetnek egy kicsit lazsálni egy hétvégére – mondtam. – Szerintem ők is örülni fognak neki.

//Folytatás: Főbejárat//

Antef a hidegtől elgémberedett ujjakkal tartja a telefont, s csak egyre inkább összezavarodik a lágy női hang hallatára. Előbb egy hajléktalan, most egy női hang, aki még be sem mutatkozik. Ez nem járja. Egyáltalán nem így képzelte el a találkozást. De hogy nem tudja kivel beszél, az már egyáltalán nem tetszik Antefnek. No és persze a hideg is egyre rosszabb, jól esne egy forró ital.
- Nos Hölgyem! Nem szeretek ismeretlenekkel beszélgetni, hanem szeretek szemtől szembe találkozni az megbízóimmal vagy az informátorokkal. - mondja Antef, ám még gyorsan hozzáteszi.
- De figyelmeztetem, nem tolerálom, ha tévútra vezetnek. Úgyhogy mindenképp találkozni kívánok Önnel, de nyilvános helyen, mondjuk egy étteremben. - vár türelmesen a nyomozó a hölgy válaszára.