Carmine
1 / 2 oldal • Megosztás
1 / 2 oldal • 1, 2
Carmine
Jó hírü gyönyörű olasz étterem. Belülről az étterem olyan mintha egy fa belsejében lennénk ez még hangulatosabbá teszi az étkezdét.
Az eredeti topic
Az eredeti topic
_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Thorhalla- Fórumanyu
- Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders
Re: Carmine
Mindig is tudtam, hogy a kezdet nehéz lesz de nem gondoltam, hogy ennyire. A filmekben minden olyan könnyen ment. Az újságokat olvastam milyen bűntényeket követtek el de egyikhez sem tudtam hozzá kezdeni. A szemem nagyobb volt mint a szám. New York-i börtönben ügyvédnek adva ki magam felkerestem egy elítéltet akiről azt feltételeztem hogy ártatlan. Azonban a miután beszéltem vele már száz százalékkal tudtam, hogy bűnös. Mikor kiléptem a borzongás futott végig rajtam mikor egy férfi el ment mellettem. Amiért túl sokat agyaltam egyedül a lakásomban ezért lassan kezdtem elhidegülni az emberektől. Ez céljaimat nézve elfogadhatatlan volt ezért úgy döntöttem elmegyek ebédelni. De nem egyedül hanem lehetőleg egy gyönyörű nővel. Álmodozásomat egy idős nő ronda káromkodása szakította félbe. Az egyik közeli készpénz automatánál egy idős hölgy nagyon csúnyán káromkodott. Gondoltam ő nem az esetem de azért odamentem hozzá.
Elnézést kérek néni tudok valamiben segíteni?
-Néni az öreganyád térde kalácsa Ez a fránya gép nem akarja oda adni a pénzem.- erre elkezdtem vaktában pötyögni a billentyűzeten.
Ezután megkértem, hogy próbálja meg újra had lássam mi a gond. Amíg beírta amit kell elfordítottam a fejem de közben az egyik kezem a gépre tettem. A nanitjaim elkezdték tenni a dolgukat és pillanatok alatt ki is adta pénzt. A néni nagyon megörült ennek majd belém karolt elkezdett mindenféle régi történetről mesélni. Én rémülten kitéptem a kezem majd hátat fordítva és elrohanta ami miatt bele is mentem a mögöttem nem messze álló nőbe. Míg amíg kászálódtam föl arra gondoltam hogy láthatta -e a valóságot amit azonnal el felejtettem. A nőt rögtön felsegítettem a földről és sűrű bocsánatkérések közepette elhívtam ebédelni.
Elnézést kérek néni tudok valamiben segíteni?
-Néni az öreganyád térde kalácsa Ez a fránya gép nem akarja oda adni a pénzem.- erre elkezdtem vaktában pötyögni a billentyűzeten.
Ezután megkértem, hogy próbálja meg újra had lássam mi a gond. Amíg beírta amit kell elfordítottam a fejem de közben az egyik kezem a gépre tettem. A nanitjaim elkezdték tenni a dolgukat és pillanatok alatt ki is adta pénzt. A néni nagyon megörült ennek majd belém karolt elkezdett mindenféle régi történetről mesélni. Én rémülten kitéptem a kezem majd hátat fordítva és elrohanta ami miatt bele is mentem a mögöttem nem messze álló nőbe. Míg amíg kászálódtam föl arra gondoltam hogy láthatta -e a valóságot amit azonnal el felejtettem. A nőt rögtön felsegítettem a földről és sűrű bocsánatkérések közepette elhívtam ebédelni.
Borzalmino- 2. szint - 6 kredit
- Hozzászólások száma : 139
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2011. Oct. 21.
Karakteradatok
Főkarakter: Vipra Phertelmer
Főkari/multi: Multi
Síkok:
Re: Carmine
Napi rutin, napi rutin. Vagyis leginkább bizonyos estéket kivéve mindent napi rutinnak nevezhetnék. Ha lenne saját kezem és saját fejem bizonyára sűrűn csapkodnám az egyiket a másikkal gazdatestem némelyik gesztusán vagy cselekvésén. Bár lehet, hogy ha lenne bennem akkora kíváncsiság, mint őbenne akkor lehet, hogy nem tűnne fel ez a fajta viselkedés, de sajnos nem így van. De igazából ez voltaképp szerencse is, hisz ha a lányon múlna akkor feltehetőleg éhen vagy szomjan halna, hisz belemerülve a dolgaiba képes lenne még éhen halni itt nekem, aztán mehetnék vándor szimbiontának. Hát az egyáltalán nem hiányozna nekem az biztos.
- Alexis, gyerünk, ideje ebédelni. Ha nem indulsz el most rögtön akkor megkeserítem az életedet és soha nem fogsz egyetlen genetikával kapcsolatos dolgot sem. - vettem fel a fenyegető hangnemet. Sajnálatos módon biztos, hogy csupán az utóbbi mondat volt rá hatással, de már az is haladásnak számít. Én meg reménykedhetek, hogy legközelebb sikerül valami mást kitalálnom, mert hanem még rám fogja, hogy nem teljesítem azt amit mondok és akkor muszáj lesz megtennem azt amit nem szeretne és abból veszekedés lenne, azt meg én nem szeretném. És azt hiszem belegabalyodtam a saját gondolatmenetembe is.
- Kész vagyok. - tértem vissza a valóságba a lány hangjára, aki éppenséggel nem egy bőrönddel akart elindulni, de amit hozni akart magával az így is soknak bizonyult.
- Szerintem elég lesz egy jegyzetfüzet. - tettem képzeletben a képzeletbeli derekamra a képzeletbeli kezeimet, de a hangom az nem csak képzeletben volt parancsoló. És el is értem amit akartam, hisz tudtam, hogy mindent nem hagyna otthon, de a jegyzetfüzettel el lesz addig amíg megebédel. Sokszor úgy érzem, hogy az emberek csupán egy sajnálatos véletlen folytán lettek a Föld legintelligensebb faja. Szerintem egy kutyába néha több ész szorul, mint az említett fajba. Talán ezért van, hogy a kutya az ember legjobb barátja.
Végül sikerült a házból is kijutni és a városba is elég zavartalanul tudtunk közlekedni, bár ez sokszor követelte meg tőlem a lélekjelenlétet, hisz ha Alexisen múlik, akkor pár ember és tárgy sikeresen elgáncsolta volna. Szegény lány.
- Vi... - kezdtem bele a figyelmeztetésbe, hisz képességeim jól látható módon való használata nélkül nem tudtam volna elmozdítani a lányt, de elkéstem, mert egy ismeretlen személyel együtt sikeresen a földre került a gazdatestem is. -..gyázz!
- Köszönöm. És semmi gond. Én is figyelmetlen voltam. - keltünk fel a segítő kéz segítségével. Számomra pedig ismerté vált az összefutás valódi fogalma. Így már sokkal érthetőbb minden.
- Mond, hogy elfogadod a meghívást. - küldtem át a gondolataimat a lánynak, hisz ha megszólalnék hangosan, akkor az elég kusza helyzetbe juttatna mindkettőnket.
- És köszönöm a meghívást. Elfogadom. - tette hozzá gyorsan. Bármennyire is legyen okos és intelligens, néha ő sem tud rögtön kapcsolni, így van amikor kivételesen hosszabb fenyegetőzés vagy kérlelés nélkül teljesíti amit mondok neki. És erre itt a tökéletes példa.
- Esetleg bemegyünk? - intett Alexis a közelben levő étteremre, hisz egyrészt megunta a várakozást, másrészt nem akart túl sok időt feleslegesen eltölteni. Gyűlölöm, mikor valamin dolgozik, mert olyankor lehetetlen vele szinte bármit is kezdeni.
- Alexis, gyerünk, ideje ebédelni. Ha nem indulsz el most rögtön akkor megkeserítem az életedet és soha nem fogsz egyetlen genetikával kapcsolatos dolgot sem. - vettem fel a fenyegető hangnemet. Sajnálatos módon biztos, hogy csupán az utóbbi mondat volt rá hatással, de már az is haladásnak számít. Én meg reménykedhetek, hogy legközelebb sikerül valami mást kitalálnom, mert hanem még rám fogja, hogy nem teljesítem azt amit mondok és akkor muszáj lesz megtennem azt amit nem szeretne és abból veszekedés lenne, azt meg én nem szeretném. És azt hiszem belegabalyodtam a saját gondolatmenetembe is.
- Kész vagyok. - tértem vissza a valóságba a lány hangjára, aki éppenséggel nem egy bőrönddel akart elindulni, de amit hozni akart magával az így is soknak bizonyult.
- Szerintem elég lesz egy jegyzetfüzet. - tettem képzeletben a képzeletbeli derekamra a képzeletbeli kezeimet, de a hangom az nem csak képzeletben volt parancsoló. És el is értem amit akartam, hisz tudtam, hogy mindent nem hagyna otthon, de a jegyzetfüzettel el lesz addig amíg megebédel. Sokszor úgy érzem, hogy az emberek csupán egy sajnálatos véletlen folytán lettek a Föld legintelligensebb faja. Szerintem egy kutyába néha több ész szorul, mint az említett fajba. Talán ezért van, hogy a kutya az ember legjobb barátja.
Végül sikerült a házból is kijutni és a városba is elég zavartalanul tudtunk közlekedni, bár ez sokszor követelte meg tőlem a lélekjelenlétet, hisz ha Alexisen múlik, akkor pár ember és tárgy sikeresen elgáncsolta volna. Szegény lány.
- Vi... - kezdtem bele a figyelmeztetésbe, hisz képességeim jól látható módon való használata nélkül nem tudtam volna elmozdítani a lányt, de elkéstem, mert egy ismeretlen személyel együtt sikeresen a földre került a gazdatestem is. -..gyázz!
- Köszönöm. És semmi gond. Én is figyelmetlen voltam. - keltünk fel a segítő kéz segítségével. Számomra pedig ismerté vált az összefutás valódi fogalma. Így már sokkal érthetőbb minden.
- Mond, hogy elfogadod a meghívást. - küldtem át a gondolataimat a lánynak, hisz ha megszólalnék hangosan, akkor az elég kusza helyzetbe juttatna mindkettőnket.
- És köszönöm a meghívást. Elfogadom. - tette hozzá gyorsan. Bármennyire is legyen okos és intelligens, néha ő sem tud rögtön kapcsolni, így van amikor kivételesen hosszabb fenyegetőzés vagy kérlelés nélkül teljesíti amit mondok neki. És erre itt a tökéletes példa.
- Esetleg bemegyünk? - intett Alexis a közelben levő étteremre, hisz egyrészt megunta a várakozást, másrészt nem akart túl sok időt feleslegesen eltölteni. Gyűlölöm, mikor valamin dolgozik, mert olyankor lehetetlen vele szinte bármit is kezdeni.
_________________
Reneszánsz: Dream - goa’uld űrmoszat; Dr. Alexis Bellamy;
X-diák: Rita;
Dream- 1. szint - 4 kredit
- Hozzászólások száma : 26
Hozzászólások régi : 0
Korábbi szint/kredit : 1. szint - 4 kredit
Aktuális szint/kredit : 1. szint - 4 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Oct. 28.
Karakteradatok
Főkarakter: Dream
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:
Re: Carmine
Még fel sem fogtam pontosan mi történt már az éterem bejáratánál álltunk. Odahaza nem nagyon mentem el hazulról ezért nem volt nagy gyakorlatom az ilyesmiben. Azonban mikor ki akarta nyitni az ajtót belém nyilallt a régi illemszabály miszerint a nők előtt ki kell nyitni az ajtót. Ezért gyorsan (Talán túl gyorsan) a kilincshez kaptam és kinyitottam előtte az ajtót. Kicsit zavarban voltam amiért nem jutott előbb az eszembe. Odaléptünk a pulthoz és egy asztalt kértünk két személyre. Az elegáns kinézet modern belsőt takart ugyanis számítógépen nézték meg van- e szabad asztal. Sajnos még öten voltak előttünk a listán ezért félreinvitált minket az hogy ott várakozzunk. Félrevonultuk majd pár percig nem szóltunk egymáshoz egy szót sem. Én túlságosan ideges voltam ráadásul akkor vettem észre milyen gyönyörű a lány valójában amitől még idegesebb lettem. Mikor láttam a pultnál helyet cserélnek úgy döntöttem be vettem magam.
-Megnézem kész van- az asztalunk.- ezzel ott hagytam majd a recepcióshoz mentem az asztalunk felől érdeklődve. Megnézte és pont mi voltunk a lista legtetején amiért egy kis köszönet járt a nanitoknak is. Visszamentem partneremhez és pár pillanat múlva egy pincér az asztalunkhoz kísért minket. Én illedelmesen alá toltam a széket majd leültem. Egy darabig zavartan néztem majd úgy döntöttem társalgásba kezdek.
-Remélem nem ütötte meg magát nagyon. Egy idős hölgy hálálkodó karmaiból menekültem meg mikor magába bottlottam.-
-Őn idevalósi én csak átutazó vagyok. Volt egy kis dolgom ami nem végződött valami vidáman.- Sajnos nem tudtam tovább beszélni. Soha nem voltam valami nyílt személyiség.Csak reménykedhettem, hogy nem hagy ott jobb társaságot keresve.
-Megnézem kész van- az asztalunk.- ezzel ott hagytam majd a recepcióshoz mentem az asztalunk felől érdeklődve. Megnézte és pont mi voltunk a lista legtetején amiért egy kis köszönet járt a nanitoknak is. Visszamentem partneremhez és pár pillanat múlva egy pincér az asztalunkhoz kísért minket. Én illedelmesen alá toltam a széket majd leültem. Egy darabig zavartan néztem majd úgy döntöttem társalgásba kezdek.
-Remélem nem ütötte meg magát nagyon. Egy idős hölgy hálálkodó karmaiból menekültem meg mikor magába bottlottam.-
-Őn idevalósi én csak átutazó vagyok. Volt egy kis dolgom ami nem végződött valami vidáman.- Sajnos nem tudtam tovább beszélni. Soha nem voltam valami nyílt személyiség.Csak reménykedhettem, hogy nem hagy ott jobb társaságot keresve.
Borzalmino- 2. szint - 6 kredit
- Hozzászólások száma : 139
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2011. Oct. 21.
Karakteradatok
Főkarakter: Vipra Phertelmer
Főkari/multi: Multi
Síkok:
Re: Carmine
Azt hiszem, hogy legszívesebben megtapsoltam volna a férfit miután felismerte a helyzetet. Szinte látni lehetett és hallani ahogy leesik neki, hogy mi is folyik itt. Bár van egy olyan félelem érzet bennem, hogy ha láttam volna jelenleg a gazdatestem arcát akkor a tudós tökéletes portréja nézett volna vissza rám. Valamiért mindenben ás mindenkiben a tökéletes mintaalanyt keresi vagy nem is tudom. Talán ezzel akarja kiélni azt, hogy saját magából nem tud kísérleti patkányt csinálni. Még az a szerencse, hogy saját magamat meg tudom védeni tőle.
Az ajtónyitási gesztusra gyorsan visszakapja a kezét a kilincsről. Nem vagyok tisztában az illem szabályaival, de ez feltehetőleg az lehet, vagy talán valami játék az emberek között.
- Köszönöm. - szólalt meg Alexis végül és meg csak megvontam a képzeletbeli vállaimat. Számomra idegen ez a dolog sok mással egyetemben.
Végül besétáltunk, majd félrevezettek, hogy várjunk. Zsúfoltság van az biztos, ráadásul ez a tehetetlenség nem tesz jót a bőrömnek. Úgy érzem magam, mintha a semmi közepén lennék. Semmi sem történik a közvetlen közelembe ami felkeltené a figyelmemet.
- Rendben. -szólal meg a lány bambán, miközben a férfi jelzi, hogy megy és kezd valamit a helyzettel és sikerül is neki, hisz hamarosan egy pincér jelzi, hogy kövessük. Érdekesebb az emberek, hisz sok olyan dologra képesek amit nem várnék. talán túl hamar beskatulyázom őket és ez lehet a hiba. Vagy csak szerencséjük van.
- Mond csak, hogy csináltad? Hisz nem hiszem, hogy a véletlen műve az, hogy ilyen hamar helyet kaptunk. Láttam a képernyőt és nem volt valami jó kilátásban a helyzetünk. Ennyire jó a meggyőző képességed? - törtek ki Alexisből a szavak, a meghívónk újabb illedelmes akcióját követve. Ez annyit jelentett, hogy végre kikapcsolt a konzervatív oldala és ismét látja a külvilágot. Hála az egeknek!
- Nem, nem történt semmi, de nem tegeződhetnénk esetleg? Nem vagyok oda a magázásért túlságosan. - került fel egy kedves mosoly is az arcára. Azt hiszem, hogy többször kéne kimozdítanom őt otthonról, mert így legalább valamiféle emberi kinézetre tesz szert, nem pedig egy kutatógép lesz belőle. Azt hiszem ezt fel is jegyzem magamnak.
- Ön igen, de én nem. Kár, hogy nem beszélhetek, de te majd úgyis kitalálsz valamit. - osztottam meg a fránya gondolataimat Alexissel, hisz már nagyon elegem lett a hallgatásból. Nem arra születtem, hogy kussoljak, ráadásul a szám sem hiába nőtt meg akkorára.
- Én is csupán pár éve lakok itt, annyira még nem igazán sikerült megismerkednem a hellyel, szóval valamilyen fokon még én is idegennek számítok itt. De ha szabad, akkor megkérdezném, hogy honnan és hogyan került New York citybe? - válaszolt és kérdezett. Szeretem mikor kérdez, hisz ilyenkor mutatkozik meg leginkább az intellektuális oldala. Mégis csak van jó dolog ebben a kutató létben. Persze ez éppenséggel engem befolyásol a legkevésbé, de ha mondanom kell valamit amit szeretek Alexisben az határozottan ez lenne.
- Ohh, jut eszembe még be sem mutatkoztam. A nevem Alexis Bellamy, örülök a találkozásnak. - villantotta meg újra a mosolyát. Ezek azok a pillanatok amikor megkérdem magamtól, hogy ismerem-e ezt a lányt. Lehet, hogy tíz hosszú éve élek vele együtt és, hogy a nap minden pillanatában őt figyelem, de még így is képes mindig valami olyasmit mutatni mindig, amitől meglepődök. Lehet, hogy kéne találjak valami módszert arra, hogy szemtől szembe tudjak beszélgetni vele, az eléggé érdekes dolgokat eredményezhet szerintem.
Az ajtónyitási gesztusra gyorsan visszakapja a kezét a kilincsről. Nem vagyok tisztában az illem szabályaival, de ez feltehetőleg az lehet, vagy talán valami játék az emberek között.
- Köszönöm. - szólalt meg Alexis végül és meg csak megvontam a képzeletbeli vállaimat. Számomra idegen ez a dolog sok mással egyetemben.
Végül besétáltunk, majd félrevezettek, hogy várjunk. Zsúfoltság van az biztos, ráadásul ez a tehetetlenség nem tesz jót a bőrömnek. Úgy érzem magam, mintha a semmi közepén lennék. Semmi sem történik a közvetlen közelembe ami felkeltené a figyelmemet.
- Rendben. -szólal meg a lány bambán, miközben a férfi jelzi, hogy megy és kezd valamit a helyzettel és sikerül is neki, hisz hamarosan egy pincér jelzi, hogy kövessük. Érdekesebb az emberek, hisz sok olyan dologra képesek amit nem várnék. talán túl hamar beskatulyázom őket és ez lehet a hiba. Vagy csak szerencséjük van.
- Mond csak, hogy csináltad? Hisz nem hiszem, hogy a véletlen műve az, hogy ilyen hamar helyet kaptunk. Láttam a képernyőt és nem volt valami jó kilátásban a helyzetünk. Ennyire jó a meggyőző képességed? - törtek ki Alexisből a szavak, a meghívónk újabb illedelmes akcióját követve. Ez annyit jelentett, hogy végre kikapcsolt a konzervatív oldala és ismét látja a külvilágot. Hála az egeknek!
- Nem, nem történt semmi, de nem tegeződhetnénk esetleg? Nem vagyok oda a magázásért túlságosan. - került fel egy kedves mosoly is az arcára. Azt hiszem, hogy többször kéne kimozdítanom őt otthonról, mert így legalább valamiféle emberi kinézetre tesz szert, nem pedig egy kutatógép lesz belőle. Azt hiszem ezt fel is jegyzem magamnak.
- Ön igen, de én nem. Kár, hogy nem beszélhetek, de te majd úgyis kitalálsz valamit. - osztottam meg a fránya gondolataimat Alexissel, hisz már nagyon elegem lett a hallgatásból. Nem arra születtem, hogy kussoljak, ráadásul a szám sem hiába nőtt meg akkorára.
- Én is csupán pár éve lakok itt, annyira még nem igazán sikerült megismerkednem a hellyel, szóval valamilyen fokon még én is idegennek számítok itt. De ha szabad, akkor megkérdezném, hogy honnan és hogyan került New York citybe? - válaszolt és kérdezett. Szeretem mikor kérdez, hisz ilyenkor mutatkozik meg leginkább az intellektuális oldala. Mégis csak van jó dolog ebben a kutató létben. Persze ez éppenséggel engem befolyásol a legkevésbé, de ha mondanom kell valamit amit szeretek Alexisben az határozottan ez lenne.
- Ohh, jut eszembe még be sem mutatkoztam. A nevem Alexis Bellamy, örülök a találkozásnak. - villantotta meg újra a mosolyát. Ezek azok a pillanatok amikor megkérdem magamtól, hogy ismerem-e ezt a lányt. Lehet, hogy tíz hosszú éve élek vele együtt és, hogy a nap minden pillanatában őt figyelem, de még így is képes mindig valami olyasmit mutatni mindig, amitől meglepődök. Lehet, hogy kéne találjak valami módszert arra, hogy szemtől szembe tudjak beszélgetni vele, az eléggé érdekes dolgokat eredményezhet szerintem.
_________________
Reneszánsz: Dream - goa’uld űrmoszat; Dr. Alexis Bellamy;
X-diák: Rita;
Dream- 1. szint - 4 kredit
- Hozzászólások száma : 26
Hozzászólások régi : 0
Korábbi szint/kredit : 1. szint - 4 kredit
Aktuális szint/kredit : 1. szint - 4 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Oct. 28.
Karakteradatok
Főkarakter: Dream
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:
Re: Carmine
Szerencsémre ő nem volt a olyan félős mint én. Érdeklődött afelől hogyan sikerült ilyen hamar asztalt szereznünk.
-Úgy látszik szerencsénk volt válaszoltam.- Majd miközben az étlapot nézegettük elmesélte, hogy pár éve költözött ide. Majd megkérdezte én hogyan kerültem ide amire először nem tudtam mit válaszolni de a gyönyörű mosolyától nem bírtam visszafogni magam.
-Én pár napja költöztem ide külföldről. Nem biztos, hogy hallottál róla egy pici európai ország. Tettem egy kis szívességet egy itteni ügyvédnek cserébe megengedte, hogy az egyik lakásában lakjak egy darabig. Ezután bemutatkozott amitől lesült a képemről a bőr, hogy nem nekem jutott az eszembe. Ezután én is bemutatkoztam.
-Amúgy te hol dolgozol? Én a számítógép és elektronikai ketyerékkel foglalkozom mondhatni azok a specialitásaim.- erre elmosolyodtam. Akármit mondtam ő illedelmesen figyelt. Tudtam, hogy nem bölcs dolog elmesélni a múltamat egy idegennek de nem bírtam magam visszafogni. Talán túl sokáig voltam egyedül és minden mosolytól daloltam volna. Nem tudtam pontosan ez igaz-e de nem is érdekelt. Azonban a nála lévő jegyzet füzet érdekelt és és próbáltam felőle érdeklődni.
-Elnézést a kérdésért de te valami tudós vagy?- a szemén láttam a kíváncsiság a megismerés csillogását ami valamiért nem zavart. Ezután rendeltünk egy napi menüt Alexis tanácsára. Bevallottam neki, hogy odahaza nem szoktam éterembe járni. Legtöbbször otthon szoktam enni magam készítette ételeket. Persze nem valami konyhai remekműveket szoktam készíteni de azért meg lehet enni. Ő mindent szó nélkül végig hallgatott és közben fölvillantotta azt az elbűvölő mosolyát. Úgy éreztem őt az életem árán is megóvnám a veszélytől. Kedves csinos okos
-Úgy látszik szerencsénk volt válaszoltam.- Majd miközben az étlapot nézegettük elmesélte, hogy pár éve költözött ide. Majd megkérdezte én hogyan kerültem ide amire először nem tudtam mit válaszolni de a gyönyörű mosolyától nem bírtam visszafogni magam.
-Én pár napja költöztem ide külföldről. Nem biztos, hogy hallottál róla egy pici európai ország. Tettem egy kis szívességet egy itteni ügyvédnek cserébe megengedte, hogy az egyik lakásában lakjak egy darabig. Ezután bemutatkozott amitől lesült a képemről a bőr, hogy nem nekem jutott az eszembe. Ezután én is bemutatkoztam.
-Amúgy te hol dolgozol? Én a számítógép és elektronikai ketyerékkel foglalkozom mondhatni azok a specialitásaim.- erre elmosolyodtam. Akármit mondtam ő illedelmesen figyelt. Tudtam, hogy nem bölcs dolog elmesélni a múltamat egy idegennek de nem bírtam magam visszafogni. Talán túl sokáig voltam egyedül és minden mosolytól daloltam volna. Nem tudtam pontosan ez igaz-e de nem is érdekelt. Azonban a nála lévő jegyzet füzet érdekelt és és próbáltam felőle érdeklődni.
-Elnézést a kérdésért de te valami tudós vagy?- a szemén láttam a kíváncsiság a megismerés csillogását ami valamiért nem zavart. Ezután rendeltünk egy napi menüt Alexis tanácsára. Bevallottam neki, hogy odahaza nem szoktam éterembe járni. Legtöbbször otthon szoktam enni magam készítette ételeket. Persze nem valami konyhai remekműveket szoktam készíteni de azért meg lehet enni. Ő mindent szó nélkül végig hallgatott és közben fölvillantotta azt az elbűvölő mosolyát. Úgy éreztem őt az életem árán is megóvnám a veszélytől. Kedves csinos okos
Borzalmino- 2. szint - 6 kredit
- Hozzászólások száma : 139
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2011. Oct. 21.
Karakteradatok
Főkarakter: Vipra Phertelmer
Főkari/multi: Multi
Síkok:
Re: Carmine
Mindig is elképeszt az a tény, hogy hogy képesek az emberek szinte bármilyen helyzetben olyan maszkot felvenni, ami hamis és mégis valódinak tűnik. Persze ez talán annak lehet az oka, hogy mindössze legfeljebb 2-3 arcmimikával rendelkezem, bár szerintem ez nem is baj, hisz ha találkoznak velem szerintem nem arra lesznek kíváncsiak, hogy mit tudok kezdeni az arcommal, hanem inkább arra, hogy mi is vagyok én.
- Szerintem is elég nagy az esélye, hogy nem hallottam róla. Sohasem voltam valami jó földrajzból. A térképen még eligazodok, de azontúl már kész rejtély az egész. - várta meg, míg befejezi a beszélgetőpartnerünk a mondatát, majd Alexis válaszolt. Már épp kezdtem volna megörülni annak, hogy ez a semmitmondó beszélgetés, majd elvonja mindenről a figyelmét, de úgy látszik, hogy valahogy mindig visszatérünk a munkára.
- Igen, amolyan tudós féle. A genetikával foglalkozom, tulajdonképp az tölti ki szinte minden szabadidőmet. De szeretem és ez a lényeg nem? - kérdezte nevetve, majd illedelmesen megköszönte a kihozott fogást és jó étvágyat kívánt. Azt hiszem, hogy majd valamikor beszereztetek Alexissel egy illemtankönyvet, hogy amíg alszik addig kiolvassam. Biztos, hogy sokat szórakoznék rajta.
- És mond csak, minek köszönhetően jöttél ide? Gondolom nem csak egyet gondoltál és már indultál is, hisz Európa és Amerika között azért nem kis távolság van. De ha nem akarsz beszélni róla nem erőltetlek, csupán kissé kíváncsi vagyok. Szakmai ártalom. - kanalazgatta az első fogást. Legalább végre valami olyasmi is történik, ami valamelyest hozzám is kapcsolódik, hisz érzem az ízeket. Persze azt tudom, hogy ez jelenleg senkit sem érdekel, hisz a Borzalmino nevű férfi nem tud még csak a létezésemről sem, és Alexist jelenleg lefoglalja a beszélgetés és a táplálkozás. Ilyenkor érzem magányosnak magam.
- És ha szabad kérdeznem, akkor mennyire vagy jó az elektronikában? Gondolom neked is megvannak a határaid, de azok biztos messze az enyémen túl vannak. Nem vagyok jártas túlságosan az ilyesmiben. - dobott fel egy újabb témát. Nem értem, miért nem lehet valami olyasmiről beszélni amihez én is értek? A technikai ketyerék nem az én világom, hisz azokkal képtelen vagyok összekapcsolódni. Remélem, hogy hamarosan már valami sokkal normálisabb témára lyukadunk ki, vagy a végén még bealszom.
- Szerintem is elég nagy az esélye, hogy nem hallottam róla. Sohasem voltam valami jó földrajzból. A térképen még eligazodok, de azontúl már kész rejtély az egész. - várta meg, míg befejezi a beszélgetőpartnerünk a mondatát, majd Alexis válaszolt. Már épp kezdtem volna megörülni annak, hogy ez a semmitmondó beszélgetés, majd elvonja mindenről a figyelmét, de úgy látszik, hogy valahogy mindig visszatérünk a munkára.
- Igen, amolyan tudós féle. A genetikával foglalkozom, tulajdonképp az tölti ki szinte minden szabadidőmet. De szeretem és ez a lényeg nem? - kérdezte nevetve, majd illedelmesen megköszönte a kihozott fogást és jó étvágyat kívánt. Azt hiszem, hogy majd valamikor beszereztetek Alexissel egy illemtankönyvet, hogy amíg alszik addig kiolvassam. Biztos, hogy sokat szórakoznék rajta.
- És mond csak, minek köszönhetően jöttél ide? Gondolom nem csak egyet gondoltál és már indultál is, hisz Európa és Amerika között azért nem kis távolság van. De ha nem akarsz beszélni róla nem erőltetlek, csupán kissé kíváncsi vagyok. Szakmai ártalom. - kanalazgatta az első fogást. Legalább végre valami olyasmi is történik, ami valamelyest hozzám is kapcsolódik, hisz érzem az ízeket. Persze azt tudom, hogy ez jelenleg senkit sem érdekel, hisz a Borzalmino nevű férfi nem tud még csak a létezésemről sem, és Alexist jelenleg lefoglalja a beszélgetés és a táplálkozás. Ilyenkor érzem magányosnak magam.
- És ha szabad kérdeznem, akkor mennyire vagy jó az elektronikában? Gondolom neked is megvannak a határaid, de azok biztos messze az enyémen túl vannak. Nem vagyok jártas túlságosan az ilyesmiben. - dobott fel egy újabb témát. Nem értem, miért nem lehet valami olyasmiről beszélni amihez én is értek? A technikai ketyerék nem az én világom, hisz azokkal képtelen vagyok összekapcsolódni. Remélem, hogy hamarosan már valami sokkal normálisabb témára lyukadunk ki, vagy a végén még bealszom.
_________________
Reneszánsz: Dream - goa’uld űrmoszat; Dr. Alexis Bellamy;
X-diák: Rita;
Dream- 1. szint - 4 kredit
- Hozzászólások száma : 26
Hozzászólások régi : 0
Korábbi szint/kredit : 1. szint - 4 kredit
Aktuális szint/kredit : 1. szint - 4 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Oct. 28.
Karakteradatok
Főkarakter: Dream
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:
Re: Carmine
Érdeklődött afelől mi szél hozott ide. Én erre nem tudtam mit feleljek ezért úgy döntöttem a fél igazság sokkal jobb mint a hazugság.
Hát tényleg nincs valami közel. Azért jöttem ide mert itt mindig zajlik az élet és itt van az ideje kimozdulni az odúmból. A világ nagyobb mint gondolnánk és sok felfedezni való van benne.-
Erre megérkezett az első fogás ami egészen jól nézett ki. Mikor megkóstoltam kiderült az íze is jó nem csak a kinézete. Én szoktam magamra főzni de ez ahhoz képest ezerszer finomabb volt.
-Ez az étel valami fenséges rég ettem ilyen finomat. Te neked is ízlik?- kérdeztem Alexistől.
Késöbb megkérdezte mennyire értek a számítógépekhez. Ez elég kényes kérdés mert magam sem tudtam akkor még hogyan is irányítom a gépeket.
-Ez egy adottság van érzékem a gépekhez. A gépekre úgy tekintek mintha szimbiózisban lennék. Mi adjuk az energiát ők pedig segítenek nekünk.- és ez a színtiszta igazság volt.
-Munkán kívül te szoktál valamit csinálni? Én még csak ismerkedek a környékkel és próbálok segíteni ahol tudok. Így talán könnyebben be tudok majd illeszkedni.-
Hát tényleg nincs valami közel. Azért jöttem ide mert itt mindig zajlik az élet és itt van az ideje kimozdulni az odúmból. A világ nagyobb mint gondolnánk és sok felfedezni való van benne.-
Erre megérkezett az első fogás ami egészen jól nézett ki. Mikor megkóstoltam kiderült az íze is jó nem csak a kinézete. Én szoktam magamra főzni de ez ahhoz képest ezerszer finomabb volt.
-Ez az étel valami fenséges rég ettem ilyen finomat. Te neked is ízlik?- kérdeztem Alexistől.
Késöbb megkérdezte mennyire értek a számítógépekhez. Ez elég kényes kérdés mert magam sem tudtam akkor még hogyan is irányítom a gépeket.
-Ez egy adottság van érzékem a gépekhez. A gépekre úgy tekintek mintha szimbiózisban lennék. Mi adjuk az energiát ők pedig segítenek nekünk.- és ez a színtiszta igazság volt.
-Munkán kívül te szoktál valamit csinálni? Én még csak ismerkedek a környékkel és próbálok segíteni ahol tudok. Így talán könnyebben be tudok majd illeszkedni.-
Borzalmino- 2. szint - 6 kredit
- Hozzászólások száma : 139
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2011. Oct. 21.
Karakteradatok
Főkarakter: Vipra Phertelmer
Főkari/multi: Multi
Síkok:
Re: Carmine
A pillanatnyi csöndet, melyet gazdatestem táplálkozással tölt el, a férfi megjegyzése szakítja félbe. Alexis csupán egy bólintással jelzi az egyetértését, hisz azután sokkal inkább lefoglalja a férfi válasza. Szimbiózis egy géppel? Lehet, hogy önzőnek vagy egoistának hangzik, de én ezt teljességgel értelmetlennek és kivitelezhetetlennek veszem. Egy gép nem rendelkezik természetes tudattal és személyiséggel. Talán ez lehet az egyik oka annak, hogy nem tudok velük úgy összeköttetésbe kerülni, mint Alexissel. Bár ennek az egyik oka az is lehet, hogy nincsenek bennük szövetek meg miegymás, amihez én kapcsolódok. Meg különben is a gépek csak gépek. Sok összeragasztott kis konzervdoboz darabkából állnak és ha szerencséd van akkor elkészítik neked a reggeli kávét.
- Bocs, hogy beleszólok, de rákérdeznél, hogy mégis, hogy érti ezt a szimbiózisos dolgot? Kicsit piszkálja az oldalamat a kifejezés. - osztom meg a szándékomat a gazdatesttel. Igazán kíváncsi vagyok arra, hogy miféle szimbiózis lehetséges. Bár meglehet, hogy az emberek egy csoportja kitalált valamiféle módszert erre, de abban szinte biztos vagyok, hogy az nem szimbiózis csupán egy gyenge másolat. Legalább más nevet adhatnának neki, mert ez sérti az önbecsülésemet.
- Szimbiózis? Ezt kifejtenéd kicsit? Tudod genetikus létemből kifolyólag az ilyesmiben is van jártasságom és érdekelne, hogy ez hogy lehetséges és hogy néz ki úgy, hogy a szimbiózis ember és gép között jön létre. - teljesítette a kérésemet a lány és ezzel egyetemben a jegyzetfüzetét is kinyitotta egy üres oldalra és hamarosan az írószer is a kezébe került. Legalább nekem is lesz most végre hasznom abból, hogy a genetikust néha elragadja a szakmai ártalom, mert így esetleg fel tudom fogni, hogy mit értett a férfi szimbiózis alatt. Ha más nem, akkor majd Alexis felajánlja neki a szakdolgozatát, hogy tanuljon belőle egy kicsit.
- Persze előtte válaszolok a kérdésedre ha nem haragszol. munkán kívül általában kutatással foglalkozom. Mint mondtam a foglalkozásom felemészti a szabadidőmet, hisz szeretem csinálni és szeretem azt, hogy mindig új és új dolgokra derül fény. Mintha puzzle-t raknál ki, csupán annyi különbséggel, hogy ez a puzzle több millió darabkából áll. - került fel a mosoly megint egy pillanatra az arcára, majd utána visszaült a komolyság, hisz ha a figyelmét teljes mértékben összpontosítja akkor az az arcán is meglátszik és természetesen nem mosoly képében. Persze ez kintről úgy tűnhet, mintha a szemeivel elemezni akarná azt akivel beszél vagy amiről beszél. Ez egy roppant érdekes dolog és szerencsére én ezt nem láthatom, hisz lehet, hogy úgy érezném magam, mintha lyukat akarna égetni belém vagy valami.
- Bocs, hogy beleszólok, de rákérdeznél, hogy mégis, hogy érti ezt a szimbiózisos dolgot? Kicsit piszkálja az oldalamat a kifejezés. - osztom meg a szándékomat a gazdatesttel. Igazán kíváncsi vagyok arra, hogy miféle szimbiózis lehetséges. Bár meglehet, hogy az emberek egy csoportja kitalált valamiféle módszert erre, de abban szinte biztos vagyok, hogy az nem szimbiózis csupán egy gyenge másolat. Legalább más nevet adhatnának neki, mert ez sérti az önbecsülésemet.
- Szimbiózis? Ezt kifejtenéd kicsit? Tudod genetikus létemből kifolyólag az ilyesmiben is van jártasságom és érdekelne, hogy ez hogy lehetséges és hogy néz ki úgy, hogy a szimbiózis ember és gép között jön létre. - teljesítette a kérésemet a lány és ezzel egyetemben a jegyzetfüzetét is kinyitotta egy üres oldalra és hamarosan az írószer is a kezébe került. Legalább nekem is lesz most végre hasznom abból, hogy a genetikust néha elragadja a szakmai ártalom, mert így esetleg fel tudom fogni, hogy mit értett a férfi szimbiózis alatt. Ha más nem, akkor majd Alexis felajánlja neki a szakdolgozatát, hogy tanuljon belőle egy kicsit.
- Persze előtte válaszolok a kérdésedre ha nem haragszol. munkán kívül általában kutatással foglalkozom. Mint mondtam a foglalkozásom felemészti a szabadidőmet, hisz szeretem csinálni és szeretem azt, hogy mindig új és új dolgokra derül fény. Mintha puzzle-t raknál ki, csupán annyi különbséggel, hogy ez a puzzle több millió darabkából áll. - került fel a mosoly megint egy pillanatra az arcára, majd utána visszaült a komolyság, hisz ha a figyelmét teljes mértékben összpontosítja akkor az az arcán is meglátszik és természetesen nem mosoly képében. Persze ez kintről úgy tűnhet, mintha a szemeivel elemezni akarná azt akivel beszél vagy amiről beszél. Ez egy roppant érdekes dolog és szerencsére én ezt nem láthatom, hisz lehet, hogy úgy érezném magam, mintha lyukat akarna égetni belém vagy valami.
_________________
Reneszánsz: Dream - goa’uld űrmoszat; Dr. Alexis Bellamy;
X-diák: Rita;
Dream- 1. szint - 4 kredit
- Hozzászólások száma : 26
Hozzászólások régi : 0
Korábbi szint/kredit : 1. szint - 4 kredit
Aktuális szint/kredit : 1. szint - 4 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Oct. 28.
Karakteradatok
Főkarakter: Dream
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:
Re: Carmine
Kiderült, hogy a foglakozása genetikus és nagyon szereti a szakmáját. szeret új dolgokat felfedezni számára ez olyan akár egy kirakós. Majd elemző szemekkel várta a magyarázatomat. Én kissé zavartan megköszörültem a torkom és belekezdtem a mondandómba.
-Csak néz nyugodtan körül és mond el mit látsz. Az emberek a mai időkben meg sem tudnak lenni gépek nélkül. A szállításhoz járműveket használnak. Számítógépeken végzik a munkák nagy részét. Gépekkel készítik a használati tárgyak több mint felét. Ezért a gépek segítenek nekünk mi ellátjuk őket energiával és karban tartjuk őket. Bár gondolom biológus ként nem ilyen szimbiózisra gondoltál de annak is eljön az ideje. Például a szívbetegek pészmékert használnak hogy életben maradjanak és energiával látják el. Hát mostanában annyira függünk a gépektől hogy élni se tudnánk nélkülük de ugyanez igaz rájuk is. Mert az ember nélkül mind csak ócskavas lenne cél nélkül. De lefogadom a jövőben lesznek olyan gépek amik az emberi testen belül képes lesz szabályozni azt. A szív keltette energia segítségével apró robotok milliói a testben képesek lesznek kijavítani bármilyen testi hibát. Vagyis erről halottam.-
Erről eszembe jutott a gyors regeneráció és a mutánsok vagyis különleges képességű emberek.
-Meg szeretném kérdezni, hogy hallottál-e az itt történt incidensekről. Néhány éve földrengések tucatjai jelentek meg a földön és itt valamijen furcsa felhő is volt. És sok pletykát hallani mutánsokról bár nem értem ezt a kifejezést. Mintha szörnyetegekről beszélnénk pedig csak mások mint mi. Régi időkben a zsidókat üldözték most meg őket. Úgy látszik nem tudunk meglenni anélkül, hogy ne gyűlölnénk valakit. Neked mi a véleményed erről.- ezzel be is fejeztem túlságosan is hosszúra sikeredett mondandómat.
-Csak néz nyugodtan körül és mond el mit látsz. Az emberek a mai időkben meg sem tudnak lenni gépek nélkül. A szállításhoz járműveket használnak. Számítógépeken végzik a munkák nagy részét. Gépekkel készítik a használati tárgyak több mint felét. Ezért a gépek segítenek nekünk mi ellátjuk őket energiával és karban tartjuk őket. Bár gondolom biológus ként nem ilyen szimbiózisra gondoltál de annak is eljön az ideje. Például a szívbetegek pészmékert használnak hogy életben maradjanak és energiával látják el. Hát mostanában annyira függünk a gépektől hogy élni se tudnánk nélkülük de ugyanez igaz rájuk is. Mert az ember nélkül mind csak ócskavas lenne cél nélkül. De lefogadom a jövőben lesznek olyan gépek amik az emberi testen belül képes lesz szabályozni azt. A szív keltette energia segítségével apró robotok milliói a testben képesek lesznek kijavítani bármilyen testi hibát. Vagyis erről halottam.-
Erről eszembe jutott a gyors regeneráció és a mutánsok vagyis különleges képességű emberek.
-Meg szeretném kérdezni, hogy hallottál-e az itt történt incidensekről. Néhány éve földrengések tucatjai jelentek meg a földön és itt valamijen furcsa felhő is volt. És sok pletykát hallani mutánsokról bár nem értem ezt a kifejezést. Mintha szörnyetegekről beszélnénk pedig csak mások mint mi. Régi időkben a zsidókat üldözték most meg őket. Úgy látszik nem tudunk meglenni anélkül, hogy ne gyűlölnénk valakit. Neked mi a véleményed erről.- ezzel be is fejeztem túlságosan is hosszúra sikeredett mondandómat.
Borzalmino- 2. szint - 6 kredit
- Hozzászólások száma : 139
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2011. Oct. 21.
Karakteradatok
Főkarakter: Vipra Phertelmer
Főkari/multi: Multi
Síkok:
Re: Carmine
Rezdületlen arcvonásokkal és nyugodt magatartással hallgatta végig Alexis azt amit a férfi a "szimbiózisról" regélt. Én pedig gondolatban, mint egy veszett macska úgy futottam körbe. Igazam volt. Tudtam, hogy az nem szimbiózis amire gondol. Legalábbis nem az én általam használt és értett szimbiózis, bár arról nem tehetek, hogy korlátozott az emberek látóköre.
- Hümm. Részben van igazság abban amit mondasz. Az egyetlen hiba benne, hogy jelenleg nem élünk szimbiózisban a gépekkel. Bár ez az én véleményem, nem szükséges figyelembe venni, de szerintem ahhoz, hogy szimbiózis alakulhasson ki egyrészt két érző és élő faj szüksége, jó példa erre az állatvilág, valamint sokkal szorosabb kapcsolat. Az emberek a mostani világban nincsenek rászorulva a gépekre, csupán azokat eszközökként használva megkönnyítik a saját életüket. Ez még messze áll a szimbiózistól. Ami a jövő technológiát illeti, a véleményem szerint túlzás lenne az hogy beleavatkozzanak a gépek ennyire az emberek életébe. A természet nem hiába alkotta meg úgy a dolgokat ahogy az a jelenlegi állapotában van. Ráadásul egy gépet nem tudsz ellátni érzelmekkel és ennek hiányában hamar kialakulhatnak a konfliktusok és az emberi faj nem épp az a konfliktuskerülő fajta. Bár, ismétlem, ez csak az én véleményem. - fejtette ki nem túl röviden a válaszát. Az én képzeletbeli állam pedig hangtalan koppanással érte el a padlót. Lenyűgöző, hogy néha mire is képes ez a lány. Van egy olyan érzésem, hogy a szerencse sokat kedvezett nekem, hogy vele találkoztam legelőször ideérésemkor. Már kezdetben is eléggé jól viselte a jelenlétemet, hisz eddigi ittlétem alatt rájöttem, hogy az emberek nem éppenséggel vannak oda az ilyen számukra lehetetlen és szokatlan dolgokért.
- Ez szép volt, kislány. - dicsértem meg a gazdatestemet. Ez a jó pár mondat biztos elgondolkoztatja majd a férfit, de az, hogy elhiszi-e mindezt az már csak rajta áll. Bár tudnám befolyásolni, csak az túl feltűnő lenne és nincs kedvem pózörködni itt mindenki szeme láttára. Nem vagyok az a társasági szimbionta fajta.
- Hallottam róla, de különösebben a mutánsok" feltűnése nem lepett meg. Mutánsok mindig is voltak, vannak és lesznek. Ez az evolúció egyik alapvető tartópillére. A mutáció. Az hogy vannak különböző szemszínű, hajszínű, bőrszínű és a többi féle emberek az is a mutációnak köszönhető. De gondolom te nem erre a fajta mutációra gondoltál. Az a féle mutáció amire te gondolsz az számomra maga a kincsesbánya. Legalábbis szakmai szempontból. Emberi szemmel nézve semmi bajom nincs velük, pont olyanok mint a többi ember és ezen a képességeik nemigen tudnak változtatni. A gyűlöletről pedig annyit, hogy anélkül nem ember az ember. Sajnos ilyen önpusztító fajnak születtünk és több mint valószínű, hogy majd egyszer így is fogunk meghalni. - képzeletbeli kezeimmel megtapsoltam a lányt. Kezdem egyre inkább kedvelni a felfogását a világgal és mindennel kapcsolatban. Persze igaz, hogy néhanapján eléggé naiv szegény, de ez betudható az emberek alapvető tulajdonságainak. Viszont bármennyire is biztos abban, hogy ő is rendelkezik valamiféle mutációval, ezt mégsem említi meg vagy jelzi. Bár nem is lehetne biztosítani, hisz ő is hosszú elemzések és vizsgálatok után jutott erre a sejtésre. Feltehetőleg a mutációjának köszönhető, hogy nem tudja bebizonyítani. Viszont ennek köszönhető az is, hogy most mindketten itt lehetünk ebben az étteremben. Mily' kiszámíthatatlan a sors útja.
- Hümm. Részben van igazság abban amit mondasz. Az egyetlen hiba benne, hogy jelenleg nem élünk szimbiózisban a gépekkel. Bár ez az én véleményem, nem szükséges figyelembe venni, de szerintem ahhoz, hogy szimbiózis alakulhasson ki egyrészt két érző és élő faj szüksége, jó példa erre az állatvilág, valamint sokkal szorosabb kapcsolat. Az emberek a mostani világban nincsenek rászorulva a gépekre, csupán azokat eszközökként használva megkönnyítik a saját életüket. Ez még messze áll a szimbiózistól. Ami a jövő technológiát illeti, a véleményem szerint túlzás lenne az hogy beleavatkozzanak a gépek ennyire az emberek életébe. A természet nem hiába alkotta meg úgy a dolgokat ahogy az a jelenlegi állapotában van. Ráadásul egy gépet nem tudsz ellátni érzelmekkel és ennek hiányában hamar kialakulhatnak a konfliktusok és az emberi faj nem épp az a konfliktuskerülő fajta. Bár, ismétlem, ez csak az én véleményem. - fejtette ki nem túl röviden a válaszát. Az én képzeletbeli állam pedig hangtalan koppanással érte el a padlót. Lenyűgöző, hogy néha mire is képes ez a lány. Van egy olyan érzésem, hogy a szerencse sokat kedvezett nekem, hogy vele találkoztam legelőször ideérésemkor. Már kezdetben is eléggé jól viselte a jelenlétemet, hisz eddigi ittlétem alatt rájöttem, hogy az emberek nem éppenséggel vannak oda az ilyen számukra lehetetlen és szokatlan dolgokért.
- Ez szép volt, kislány. - dicsértem meg a gazdatestemet. Ez a jó pár mondat biztos elgondolkoztatja majd a férfit, de az, hogy elhiszi-e mindezt az már csak rajta áll. Bár tudnám befolyásolni, csak az túl feltűnő lenne és nincs kedvem pózörködni itt mindenki szeme láttára. Nem vagyok az a társasági szimbionta fajta.
- Hallottam róla, de különösebben a mutánsok" feltűnése nem lepett meg. Mutánsok mindig is voltak, vannak és lesznek. Ez az evolúció egyik alapvető tartópillére. A mutáció. Az hogy vannak különböző szemszínű, hajszínű, bőrszínű és a többi féle emberek az is a mutációnak köszönhető. De gondolom te nem erre a fajta mutációra gondoltál. Az a féle mutáció amire te gondolsz az számomra maga a kincsesbánya. Legalábbis szakmai szempontból. Emberi szemmel nézve semmi bajom nincs velük, pont olyanok mint a többi ember és ezen a képességeik nemigen tudnak változtatni. A gyűlöletről pedig annyit, hogy anélkül nem ember az ember. Sajnos ilyen önpusztító fajnak születtünk és több mint valószínű, hogy majd egyszer így is fogunk meghalni. - képzeletbeli kezeimmel megtapsoltam a lányt. Kezdem egyre inkább kedvelni a felfogását a világgal és mindennel kapcsolatban. Persze igaz, hogy néhanapján eléggé naiv szegény, de ez betudható az emberek alapvető tulajdonságainak. Viszont bármennyire is biztos abban, hogy ő is rendelkezik valamiféle mutációval, ezt mégsem említi meg vagy jelzi. Bár nem is lehetne biztosítani, hisz ő is hosszú elemzések és vizsgálatok után jutott erre a sejtésre. Feltehetőleg a mutációjának köszönhető, hogy nem tudja bebizonyítani. Viszont ennek köszönhető az is, hogy most mindketten itt lehetünk ebben az étteremben. Mily' kiszámíthatatlan a sors útja.
_________________
Reneszánsz: Dream - goa’uld űrmoszat; Dr. Alexis Bellamy;
X-diák: Rita;
Dream- 1. szint - 4 kredit
- Hozzászólások száma : 26
Hozzászólások régi : 0
Korábbi szint/kredit : 1. szint - 4 kredit
Aktuális szint/kredit : 1. szint - 4 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Oct. 28.
Karakteradatok
Főkarakter: Dream
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:
Re: Carmine
-Biztosan igazad van hisz neked valami ilyesmi a munkád. Elnézést kérek ha netán okoskodónak tűnnék. Elég pofátlan lennék ha először elgázolnálak majd kioktatnálak a saját szakterületeden. Amúgy elárulhatok egy titkot. Nem tudom mi lehetett de volt egy férfi odahaza aki mintha látta volna előre a jövőt. Még kis srác koromban a kezembe adott egy Jet Li filmet hogy ne unatkozzak. Évekkel később mikor egy állatkínzó bandával találkoztam a film zenéje szólalt meg az egyik mobilján. Persze mindegyiket jó alaposan helyben hagytam ugyanis ki nem állhatom ha valaki kikezd a kisebbekkel. Ez véletlen lehet de a bunyó előtt újra találkoztam a kopasz férfivel és azt mondta hogy figyeljem a sors hívását és így lett. Mert az a telefonhívás adta meg a löketett hogy harcolhassak. Nem tudom pontosan beindított bennem valamit talán a hormonokat amitől kedvet kaptam a harchoz és pillanatok alatt lerendeztem a bagázst. Szóval a lényeg az ha a fickó nem adja oda a filmet és nem az szólal meg akkor engem laposra vertek volna. De mindig olyan érzésem volt mintha az az alak nem közönséges halandó lett volna. Ha az ember a szemébe nézett egy bábmester jutott róla eszébe ki az emberek sorsával játszadozik. Érdekelne a véleményed. hadartam el a mondandómat remélve hogy értet belőle valamit. Mire befejeztem meghozták a főételt is. Boldogan elkezdtem elfogyasztani eme remekművet. Miközben falatoztam azon tűnődtem mi a fene ütőt belém? Nem voltam soha egy kitárulkozós alkat erre mégis majdnem mindenről beszámoltam egy idegennek. Talán éppen ezért voltam ilyen nyílt mert idegen és soha többé nem találkozunk ő meg elfelejt. Ahogy így tűnődtem újra belenéztem azokba a vetkőztető szemeibe és elképzeltem mit tenne velem ha tudná valami nem stimmel vele. Kikötözne talán egy ágyhoz és feldarabolna vagy leeresztené a véremet.
Borzalmino- 2. szint - 6 kredit
- Hozzászólások száma : 139
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2011. Oct. 21.
Karakteradatok
Főkarakter: Vipra Phertelmer
Főkari/multi: Multi
Síkok:
Re: Carmine
Nem tudom ki mit gondol, hisz nem vagyok telepata, de valamiért én kételkedtem abban, hogy az, amit a férfi elmondott nem csupán a véletlen és az emberi természet műve. Ugyanakkor éreztem, hogy Alexis is így gondolja csupán egyelőre nem jegyzi meg hangosan. Hagyja, hogy a beszélgetőpartnere nyugodtan végigmondja. Azután pár perces néma gondokozásba burkolózott. Ez kiült az arcára, így nem gondolhatta azt a férfi, hogy esetleg nem figyel rá. Ez inkább mondhatni az elemzési szakasz a lánynál, mikor a kapott információkat feldolgozza és a lehetőségeket számításba véve felépíti az elméletét.
- Te mit gondolsz? - tette fel számomra a kérdést gondolatban. Furcsa, hogy engem kérdez, hisz számomra idegen lény az emberi faj. Annyira nem ismerem a természetüket, mint a lány.
- Bár számomra ti vagytok az idegenek és az ismereteim még mindig csupán felületesek rólatok, de én mindezt csupán véletlen egybeesésnek vélem. A megjegyzett dolgok pedig csupán pszichológiai tényezők. - fejtettem ki számára a véleményemet. Csupán egy egyetértő hümmögést kaptam válaszul, legalább ezzel is alátámasztotta azt, hogy ugyan arra gondolt amire én.
- Bár lehetséges, hogy úgy van ahogy mondod, én mégis csupán egyszerű egybeesésnek vélem. Az hogy a csengőhang hatására az agresszivitásod megnőtt és , jelzem, hogy helyes, döntést hoztál és harcba keveredtél, azt én inkább pszichológiai dolognak vélem. A zene volt a katalizátor számodra ahhoz, hogy közbelépj. Az a löket, amire mindannyian várunk ahhoz, hogy elkezdjünk valamit. Ettől függetlenül persze lehet hogy annak a férfinak ilyesfajta képességei vannak, bár véleményem szerint a jövőbelátás nem épp a legmegbízhatóbb képességek közé tartozna. Ha azt vesszük, hogy egy apró dolog is kihat a jövőre, akkor elég nehéz pontosan behatárolni hogy mi és meddig marad valós a jövőben. Igaz ez már nem az a tudományág amiben én otthon vagyok, ezt a feltételezést csupán arra alapoztam amit olvastam innen-onnan. - csukta be a jegyzetfüzetét, hisz rájött, hogy a jelenlegi beszélgetésben nemigazán lesz szüksége bárminemű jegyzet készítésére, valamint így legalább jobban oda tud figyelni.
- Nem értem, hogy miért akartok ti emberek mindenképp a jövőbe látni. Nem mindegy mi lesz holnap, hogyha a mai nap van? - teszem fel a kérdést Alexisnek. Bár tudom, hogy számára nem a holnap a fontos, sőt számára a most a sokkal fontosabb, de attól még általánosítva és második személyű kifejezést használva érdeklődtem.
- Az emberek mindig többre vágytak mint amire képesek. De mihelyst valaki elérte azt a többi letiporta és elfojtotta a további lehetőséget. Ilyenek vagyunk mi emberek. - válaszolta a kedves és nyugodt amolyan tanítói hangján. Bár számomra még így is felfoghatatlan a saját fajunk hátráltatása és kipusztítása dolog, de ha nekik ez kell, akkor csinálják csak nyugodtan.
- Mond csak, véletlenül nem szereted a szuperhősöket és az ilyen-olyan képregényhősöket? Már nem szekálásból kérdem, csak feltételezem, hogy nem hiába hoztad fel a mutáns témát, hisz a mutációt nemfeltétlen lehet csupán negatívumként használni, nem igaz? - görgette tovább a beszélgetés menetét, viszont visszább kapcsolt a kutatói oldalból és újra a kedves és társalgó oldala lépett elő. Persze ez számomra csak úgy jött le, hogy ismét maszkot váltott. Viszont lassan azt is kezdem felfogni, hogy mit jelent a "Ha Rómába mész, viselkedj úgy, mint a rómaiak." kifejezés az embereknél. Röviden csak annyi, hogy ahhoz, hogy megértsem emberként kell élnem. Igaz, hogy ez lehetetlen már csak abból is kiindulva, hogy egyáltalán nem vagyok része az itteni ökoszisztémának, de próbálkozni attól még nekem is szabad.
- Te mit gondolsz? - tette fel számomra a kérdést gondolatban. Furcsa, hogy engem kérdez, hisz számomra idegen lény az emberi faj. Annyira nem ismerem a természetüket, mint a lány.
- Bár számomra ti vagytok az idegenek és az ismereteim még mindig csupán felületesek rólatok, de én mindezt csupán véletlen egybeesésnek vélem. A megjegyzett dolgok pedig csupán pszichológiai tényezők. - fejtettem ki számára a véleményemet. Csupán egy egyetértő hümmögést kaptam válaszul, legalább ezzel is alátámasztotta azt, hogy ugyan arra gondolt amire én.
- Bár lehetséges, hogy úgy van ahogy mondod, én mégis csupán egyszerű egybeesésnek vélem. Az hogy a csengőhang hatására az agresszivitásod megnőtt és , jelzem, hogy helyes, döntést hoztál és harcba keveredtél, azt én inkább pszichológiai dolognak vélem. A zene volt a katalizátor számodra ahhoz, hogy közbelépj. Az a löket, amire mindannyian várunk ahhoz, hogy elkezdjünk valamit. Ettől függetlenül persze lehet hogy annak a férfinak ilyesfajta képességei vannak, bár véleményem szerint a jövőbelátás nem épp a legmegbízhatóbb képességek közé tartozna. Ha azt vesszük, hogy egy apró dolog is kihat a jövőre, akkor elég nehéz pontosan behatárolni hogy mi és meddig marad valós a jövőben. Igaz ez már nem az a tudományág amiben én otthon vagyok, ezt a feltételezést csupán arra alapoztam amit olvastam innen-onnan. - csukta be a jegyzetfüzetét, hisz rájött, hogy a jelenlegi beszélgetésben nemigazán lesz szüksége bárminemű jegyzet készítésére, valamint így legalább jobban oda tud figyelni.
- Nem értem, hogy miért akartok ti emberek mindenképp a jövőbe látni. Nem mindegy mi lesz holnap, hogyha a mai nap van? - teszem fel a kérdést Alexisnek. Bár tudom, hogy számára nem a holnap a fontos, sőt számára a most a sokkal fontosabb, de attól még általánosítva és második személyű kifejezést használva érdeklődtem.
- Az emberek mindig többre vágytak mint amire képesek. De mihelyst valaki elérte azt a többi letiporta és elfojtotta a további lehetőséget. Ilyenek vagyunk mi emberek. - válaszolta a kedves és nyugodt amolyan tanítói hangján. Bár számomra még így is felfoghatatlan a saját fajunk hátráltatása és kipusztítása dolog, de ha nekik ez kell, akkor csinálják csak nyugodtan.
- Mond csak, véletlenül nem szereted a szuperhősöket és az ilyen-olyan képregényhősöket? Már nem szekálásból kérdem, csak feltételezem, hogy nem hiába hoztad fel a mutáns témát, hisz a mutációt nemfeltétlen lehet csupán negatívumként használni, nem igaz? - görgette tovább a beszélgetés menetét, viszont visszább kapcsolt a kutatói oldalból és újra a kedves és társalgó oldala lépett elő. Persze ez számomra csak úgy jött le, hogy ismét maszkot váltott. Viszont lassan azt is kezdem felfogni, hogy mit jelent a "Ha Rómába mész, viselkedj úgy, mint a rómaiak." kifejezés az embereknél. Röviden csak annyi, hogy ahhoz, hogy megértsem emberként kell élnem. Igaz, hogy ez lehetetlen már csak abból is kiindulva, hogy egyáltalán nem vagyok része az itteni ökoszisztémának, de próbálkozni attól még nekem is szabad.
_________________
Reneszánsz: Dream - goa’uld űrmoszat; Dr. Alexis Bellamy;
X-diák: Rita;
Dream- 1. szint - 4 kredit
- Hozzászólások száma : 26
Hozzászólások régi : 0
Korábbi szint/kredit : 1. szint - 4 kredit
Aktuális szint/kredit : 1. szint - 4 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Oct. 28.
Karakteradatok
Főkarakter: Dream
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:
Re: Carmine
Miután elmondtam amit akartam pár percig hallgatásba burkolódzott. Azt hittem csak untattam a fölösleges beszéddel. Majd közölte velem, hogy szerinte véletlen az egész. Azonban ezzel nem értettem egészen egyet. Ugyanis ha nem kaptam volna meg a filmet soha nem tudtam volna azokról a fogásokról amiket aznap használtam. Továbbá az a jelenet ami akkor eszembe jutott aktivizálta azt a rejtélyes erőt ami bennem bujkál. És amilyen furcsaságok történtek velem egyáltalán nem tartottam kizártnak, hogy a jövőbe látott mister Tinny. Ráadásul évekkel később is ugyanúgy nézett ki mint mikor először találkoztunk. Majd megkérdezte, hogy szeretem, e a képregényhősöket meg arról beszélt a mutáció nem csak átok lehet. Odahaza kedvenc olvasmányaim voltak a képregények és mivel egész nap a szobámban voltam mást nem nagyon tehettem.
-Szoktam olvasni még régebben és azt képzeltem el hogy nekem is szuper erőm van. A kedvenc képregényhősöm az Árnyék volt ami megvan film változatban is. A történet New York-ban játszodik és a főhős képes befolyásolni mások tudatát így számukra láthatatlanná válik. Csak az árnyékát nem tudja eltüntetni. Minden embert akit megment az onnantól az ő ügynöke és segíti őt a bűnözők elleni harcban. Legtöbbjüket csak üzenet küldésre használja. Mindig is lenyűgözött az a félve tisztelés amit iránta éreztek az ügynökei. Én is szerettem volna, akkoriban hogy tiszteljenek.- erre elszomorodtam mert eszembe jutott mennyit csúfoltak kiskoromban.
És neked van kedvenced? Nem gondoltam hogy a komoly tudósok foglalkoznak az ilyen gyerekes butaságokkal. De aszt sem, hogy egy tudos ilyen csinos lehet.- az utolsó mondatot alig halhatóan mondtam ki.
-Szoktam olvasni még régebben és azt képzeltem el hogy nekem is szuper erőm van. A kedvenc képregényhősöm az Árnyék volt ami megvan film változatban is. A történet New York-ban játszodik és a főhős képes befolyásolni mások tudatát így számukra láthatatlanná válik. Csak az árnyékát nem tudja eltüntetni. Minden embert akit megment az onnantól az ő ügynöke és segíti őt a bűnözők elleni harcban. Legtöbbjüket csak üzenet küldésre használja. Mindig is lenyűgözött az a félve tisztelés amit iránta éreztek az ügynökei. Én is szerettem volna, akkoriban hogy tiszteljenek.- erre elszomorodtam mert eszembe jutott mennyit csúfoltak kiskoromban.
És neked van kedvenced? Nem gondoltam hogy a komoly tudósok foglalkoznak az ilyen gyerekes butaságokkal. De aszt sem, hogy egy tudos ilyen csinos lehet.- az utolsó mondatot alig halhatóan mondtam ki.
Borzalmino- 2. szint - 6 kredit
- Hozzászólások száma : 139
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2011. Oct. 21.
Karakteradatok
Főkarakter: Vipra Phertelmer
Főkari/multi: Multi
Síkok:
Re: Carmine
Ismételten talált. Jó következtető képessége van a lánynak, az egyetlen probléma, hogy jelenleg fogalmam sincs, hogy hogy találta ki ezt a képregényhősös dolgot.
- Akkor jól gondoltam. Általában azok szoktak bárminemű ellenérték nélkül segíteni másokon akire nagy hatással volt valamiféle pozitív hőskép vagy hasonló. Persze ez nem feltétlenül igaz mindenkire és minden helyzetre. - fejtette ki, hogy szerinte miféle kapcsolat van a szuperhősök és a férfi között. Persze a néha napi mi kis esti kimozdulásunkat is lehet "hősies" dolognak nevezni, bár mi csak segítünk kicsit a rendfenntartásnak. Nem nagy cucc az egész.
- Nem igazán olvastam ilyesmit, de különösebben szükségem nem is volt rá. Számomra az apám testesítette meg a hőst. Igaz, hogy hétköznapi ember volt, akinek sem különleges képessége, sem pedig különleges ketyeréi nem voltak, de a lelke messze felért bármelyik hősével. - meséje közben egy könnycsepp is megjelent a szemeiben, amit egy apró mozdulattal le is törölt. - Bocsánat. Kissé elérzékenyültem.
Engem cseppet sem lepett meg a könnycsepp létrejötte, hisz én tudtam, hogy milyen hatással volt és van rá még mindig az apja elvesztése. Bár bizonyára rá fog kérdezni a férfi a könnyek mivoltára, vagy ha nem is akkor bizonyára felhozza majd a lány.
- Bár jelenleg még lehetetlen, de ha lehetséges lenne akkor milyen képességeket képzelnél el magadnak? Persze nyugodtan szabadjára engedheted a fantáziádat. - került vissza a mosoly ismét az arcára. Persze ez már nem volt olyan igazi, mint a korábbi de egy olyan személy aki nem ismeri eléggé Alexist az úgy sem tudja megkülönböztetni a kettőt egymástól.
- Akkor jól gondoltam. Általában azok szoktak bárminemű ellenérték nélkül segíteni másokon akire nagy hatással volt valamiféle pozitív hőskép vagy hasonló. Persze ez nem feltétlenül igaz mindenkire és minden helyzetre. - fejtette ki, hogy szerinte miféle kapcsolat van a szuperhősök és a férfi között. Persze a néha napi mi kis esti kimozdulásunkat is lehet "hősies" dolognak nevezni, bár mi csak segítünk kicsit a rendfenntartásnak. Nem nagy cucc az egész.
- Nem igazán olvastam ilyesmit, de különösebben szükségem nem is volt rá. Számomra az apám testesítette meg a hőst. Igaz, hogy hétköznapi ember volt, akinek sem különleges képessége, sem pedig különleges ketyeréi nem voltak, de a lelke messze felért bármelyik hősével. - meséje közben egy könnycsepp is megjelent a szemeiben, amit egy apró mozdulattal le is törölt. - Bocsánat. Kissé elérzékenyültem.
Engem cseppet sem lepett meg a könnycsepp létrejötte, hisz én tudtam, hogy milyen hatással volt és van rá még mindig az apja elvesztése. Bár bizonyára rá fog kérdezni a férfi a könnyek mivoltára, vagy ha nem is akkor bizonyára felhozza majd a lány.
- Bár jelenleg még lehetetlen, de ha lehetséges lenne akkor milyen képességeket képzelnél el magadnak? Persze nyugodtan szabadjára engedheted a fantáziádat. - került vissza a mosoly ismét az arcára. Persze ez már nem volt olyan igazi, mint a korábbi de egy olyan személy aki nem ismeri eléggé Alexist az úgy sem tudja megkülönböztetni a kettőt egymástól.
_________________
Reneszánsz: Dream - goa’uld űrmoszat; Dr. Alexis Bellamy;
X-diák: Rita;
Dream- 1. szint - 4 kredit
- Hozzászólások száma : 26
Hozzászólások régi : 0
Korábbi szint/kredit : 1. szint - 4 kredit
Aktuális szint/kredit : 1. szint - 4 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Oct. 28.
Karakteradatok
Főkarakter: Dream
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:
Re: Carmine
Alexissel egyet kellet, hogy értsek. Nem az erő teszi hőssé az embert hanem a tettei. Nagyon sok családban a szülök egyenlők a hősökkel. Hisz nem kis teljesítmény ételt és szállást adni a családnak. Az én szüleim is mindent megtettek azért hogy én megfelelő körülmények között élhessek. Amikor az apjáról kezdett mesélni egy könnycsepp gördült le az arcán.
-Semmi gond nem egészséges az érzelmeket elrejteni. És magam is ugyanígy tekintek a saját szüleimre. Akármit hozott az élet mindig számíthattam rájuk. Mindig erejüket megfeszítve dolgoztak, hogy eltarthassanak. erre átnyújtottam neki egy zsebkendőt. A tekintettéből úgy sejtettem, hogy az édesapja már nincs közöttünk. Meprobáltam együttérzést erőltetni magamra de csak az képes rá aki közeli hozzátartozót vesztett el.
Ezután megkérdezte milyen képességet képzelnék el magamnak. Ez kicsit furcsa volt véletlennek. Egy csinos lányba botlok aki szuper erőkről érdeklődik tőlem. A széket kissé kihúztam ha netalán menekülnöm kellene. Majd vakargatni kezdtem az állam mintha erősen gondolkodnék végül közöltem vele a végeredményt.
-Kedvelem azokat a hősöket akik a háttérből harcolnak a bűnnel. Azonban én ehhez nem vagyok elég eszes. Ezért ha lenne akor erőt és gyorsaságot szeretnék. Nem olyan hatalmas gondoltam csak épphogy emberfeletti. És ráadásként szeretnék kommunikálni és irányítani a gépeket. Tulajdonképpen ezért is lettem az aki vagyok. És neked van valami elképzelésed?- erre elképzeltem a lányt testhez simuló ruhában. Valami különös érzés fogott el, hogy ez a lány nem akárki.
-Semmi gond nem egészséges az érzelmeket elrejteni. És magam is ugyanígy tekintek a saját szüleimre. Akármit hozott az élet mindig számíthattam rájuk. Mindig erejüket megfeszítve dolgoztak, hogy eltarthassanak. erre átnyújtottam neki egy zsebkendőt. A tekintettéből úgy sejtettem, hogy az édesapja már nincs közöttünk. Meprobáltam együttérzést erőltetni magamra de csak az képes rá aki közeli hozzátartozót vesztett el.
Ezután megkérdezte milyen képességet képzelnék el magamnak. Ez kicsit furcsa volt véletlennek. Egy csinos lányba botlok aki szuper erőkről érdeklődik tőlem. A széket kissé kihúztam ha netalán menekülnöm kellene. Majd vakargatni kezdtem az állam mintha erősen gondolkodnék végül közöltem vele a végeredményt.
-Kedvelem azokat a hősöket akik a háttérből harcolnak a bűnnel. Azonban én ehhez nem vagyok elég eszes. Ezért ha lenne akor erőt és gyorsaságot szeretnék. Nem olyan hatalmas gondoltam csak épphogy emberfeletti. És ráadásként szeretnék kommunikálni és irányítani a gépeket. Tulajdonképpen ezért is lettem az aki vagyok. És neked van valami elképzelésed?- erre elképzeltem a lányt testhez simuló ruhában. Valami különös érzés fogott el, hogy ez a lány nem akárki.
Borzalmino- 2. szint - 6 kredit
- Hozzászólások száma : 139
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2011. Oct. 21.
Karakteradatok
Főkarakter: Vipra Phertelmer
Főkari/multi: Multi
Síkok:
Re: Carmine
Kezd egyre inkább olyan érzésem lenni, hogy ki akarok törni. Már kissé kezdem unni a nyugton ülést, hisz elég régen mozgathattam meg magamat. Túl sok időt tölt el Alexis a tanulással és ezért általában elég sokszor elhalasztja az esti sétákat. Igen, most határozottan úgy hangzik, mintha valami kis házieb lennék. Persze vehetjük í]y is, csak kérdés, hogy honnan lehet intelligens, földönkívüli csápokkal, alakváltással, éles fogsorral rendelkező kisállat kereskedést találni.
- Ugye hazafele megengeded, hogy kimásszak kicsit? Kezdek nagyon unatkozni. - jegyzem meg végül. Bármennyire is van meg hozzá a képességem, hogy felülbíráljam a gazdatestem tetteit vagy szándékát, mégis valamiféle jóindulat van bennem, így előtte mindenképp engedélyt szoktam kérni. Végtére is anélkül is feltehetném, hisz ez a test jelenleg az enyém is, de hát én már csak ilyen különc vagyok. Talán ilyennek születtem, nem tudom.
- Persze. De azért még estére érjünk haza. Lenne egy kis dolgom még. - egyezett bele egyhangúan a lány. Feltehetőleg jelenleg jobban foglalkoztatta a beszélgetés, mint a velem való törődés. Bár ez érthető.
- Erő, gyorsaság és irányítás. Érdekes. Bár szerintem ezzel csupán annyi a baj, hogy megsérülnek miatta mások. Én, ha lehetőségem adódna rá, akkor inkább valami gyógyítás szerű dolgot vagy ilyesmit választanék. Az ilyesmi a legfontosabb mindig, így biztos, hogy tudnék vele segíteni másokon. - válaszolta elgondolkodva. Persze ez éppenséggel meglepő, hisz az én képességeim nem épp ilyen irányban fejlődtek/fejlődnek.
- Ez elég érdekes az én jelenlétem mellett, nem gondolod? - szólaltam fel ezen kijelentést megkommentálva. Meg amúgy is érdekel, hogy miféleképpen válaszol majd.
- Valóban. De mint mondtam ez olyan képesség amit választhatnék. A te képességeidet nem választottam, de igyekszem a lehető leginkább úgy használni őket, hogy mások ne sérüljenek meg miatta. - jött a válasz és így már tiszta volt számomra minden. Intelligenciában bizonyára kevesen tudnának szembeszállni ezzel a lánnyal.
- És van valami terved itt? Mit tudom én, munkaügyileg vagy bármi? Vagy esetleg csak rövid ideig leszel itt? - folyt tovább az érdeklődés. Persze ezentúl már nem igazán érdekelt a beszélgetés további fonala. Sokkal inkább izgatott az, hogy mit is fogok csinálni hazafelé menet.
- Ugye hazafele megengeded, hogy kimásszak kicsit? Kezdek nagyon unatkozni. - jegyzem meg végül. Bármennyire is van meg hozzá a képességem, hogy felülbíráljam a gazdatestem tetteit vagy szándékát, mégis valamiféle jóindulat van bennem, így előtte mindenképp engedélyt szoktam kérni. Végtére is anélkül is feltehetném, hisz ez a test jelenleg az enyém is, de hát én már csak ilyen különc vagyok. Talán ilyennek születtem, nem tudom.
- Persze. De azért még estére érjünk haza. Lenne egy kis dolgom még. - egyezett bele egyhangúan a lány. Feltehetőleg jelenleg jobban foglalkoztatta a beszélgetés, mint a velem való törődés. Bár ez érthető.
- Erő, gyorsaság és irányítás. Érdekes. Bár szerintem ezzel csupán annyi a baj, hogy megsérülnek miatta mások. Én, ha lehetőségem adódna rá, akkor inkább valami gyógyítás szerű dolgot vagy ilyesmit választanék. Az ilyesmi a legfontosabb mindig, így biztos, hogy tudnék vele segíteni másokon. - válaszolta elgondolkodva. Persze ez éppenséggel meglepő, hisz az én képességeim nem épp ilyen irányban fejlődtek/fejlődnek.
- Ez elég érdekes az én jelenlétem mellett, nem gondolod? - szólaltam fel ezen kijelentést megkommentálva. Meg amúgy is érdekel, hogy miféleképpen válaszol majd.
- Valóban. De mint mondtam ez olyan képesség amit választhatnék. A te képességeidet nem választottam, de igyekszem a lehető leginkább úgy használni őket, hogy mások ne sérüljenek meg miatta. - jött a válasz és így már tiszta volt számomra minden. Intelligenciában bizonyára kevesen tudnának szembeszállni ezzel a lánnyal.
- És van valami terved itt? Mit tudom én, munkaügyileg vagy bármi? Vagy esetleg csak rövid ideig leszel itt? - folyt tovább az érdeklődés. Persze ezentúl már nem igazán érdekelt a beszélgetés további fonala. Sokkal inkább izgatott az, hogy mit is fogok csinálni hazafelé menet.
_________________
Reneszánsz: Dream - goa’uld űrmoszat; Dr. Alexis Bellamy;
X-diák: Rita;
Dream- 1. szint - 4 kredit
- Hozzászólások száma : 26
Hozzászólások régi : 0
Korábbi szint/kredit : 1. szint - 4 kredit
Aktuális szint/kredit : 1. szint - 4 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Oct. 28.
Karakteradatok
Főkarakter: Dream
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:
Re: Carmine
Elmondta, hogy ő gyógyító erőt szeretne magának. Pontosan valami ilyesmit vártam tőle válaszként. Ő olyan ember aki másokon szeretne segíteni akárcsak én de ő nem titokban csinálja mint én. Ő a tudományával emberek millióin segíthet de azért én is megteszem mindent amit tudok.
- Hogy van-e tervem? Ezen nem nagyon gondolkodtam. Megpróbálok egyedül boldogulva valahogy meglenni mert nem vagyok egy nagy csapat játékos. Egy saját egyszemélyes vállalkozást akarok létrehozni hogy a tudássommal segíthessek az arra rászorultaknak.
Minden egyes mondatom igaz volt tervek nélkül jöttem ide a szívem és Tinny szavát követtem. Majd kitöltöttem magamnak egy pohár vizet és a szememmel megkérdeztem Alexist kér-e vizet. Ezután eszembe jutott, hogy talán nem kéne eme rövid ismeretségünknek az ebéddel véget érnie. Úgy döntöttem megkérdezem nincs-e kedve találkozni velem később. Megköszörültem a torkom majd belekezdtem a mondandómba.
-Meg szeretnélek kérdezni, hogy lenne-e kedved később is találkozni? Mondjuk egy kellemes esti séta?- Remélem nem kapkodtam el semmiit nem szoktam gyakran ismerkedni odahaza.
- Hogy van-e tervem? Ezen nem nagyon gondolkodtam. Megpróbálok egyedül boldogulva valahogy meglenni mert nem vagyok egy nagy csapat játékos. Egy saját egyszemélyes vállalkozást akarok létrehozni hogy a tudássommal segíthessek az arra rászorultaknak.
Minden egyes mondatom igaz volt tervek nélkül jöttem ide a szívem és Tinny szavát követtem. Majd kitöltöttem magamnak egy pohár vizet és a szememmel megkérdeztem Alexist kér-e vizet. Ezután eszembe jutott, hogy talán nem kéne eme rövid ismeretségünknek az ebéddel véget érnie. Úgy döntöttem megkérdezem nincs-e kedve találkozni velem később. Megköszörültem a torkom majd belekezdtem a mondandómba.
-Meg szeretnélek kérdezni, hogy lenne-e kedved később is találkozni? Mondjuk egy kellemes esti séta?- Remélem nem kapkodtam el semmiit nem szoktam gyakran ismerkedni odahaza.
Borzalmino- 2. szint - 6 kredit
- Hozzászólások száma : 139
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2011. Oct. 21.
Karakteradatok
Főkarakter: Vipra Phertelmer
Főkari/multi: Multi
Síkok:
Re: Carmine
Halloween este, odakint a városban a gyerekek és felnőttek beöltözve járják a város utcáit miközben Borzi és Alexis tovább folytatták a beszélgetést, éppen felmerült a társalgásban az esti séta, amikor mind a ketten érezték, hogy a fáradtság hihetetlen gyorsan tört rájuk. Az egyik pillanatról a másikra lettek álmosak, kezdtek szédülni, úgy érezték, mintha semmilyen levegő nem lenne odabent az épületben.
Pillanatokkal később minden homályosodni kezdett és nem sokkal később mindent átvett a sötétség. A páros egy kórteremben tért magához.
//Elég, ha oda írtok.//
Pillanatokkal később minden homályosodni kezdett és nem sokkal később mindent átvett a sötétség. A páros egy kórteremben tért magához.
//Elég, ha oda írtok.//
_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Thorhalla- Fórumanyu
- Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders
Re: Carmine
Luther látszólag barátságos csevej kíséretében költötte el ebédjét tanácsadói és városi munkatársai körében. Rendszeresen jártak ebbe az étterembe, mivel közel volt a városházához. Most valami újat próbált ki. Bár egyszerű étel, nem evett eddig még zöld pestos pennét. Most azonban kipróbálta, s hozzá friss, hideg gleccser vizet, uborkával. Ez már nem Olaszországból jött. Legalábbis nem hitte volna el. Mindent vele sem lehet megetetni, még akkor sem, ha tökéletes olasz akcentusa volt a főszakácsnak. Ő pedig örült az illusztris társaságnak. Igaz, az elmúlt hónap szörnyű eseményei miatt óvatosabban bánt a polgármesterrel. Érezte, hogy a szokásos ebédek légköre bár nem változott, Eastwood viszont komorabb lett. A szeme mindenképpen.
Az ebéd után Luther maradt még. Nem rendelt desszertet, csak kért egy újságot. Nem mintha nem olvasta volna el a hírek kivonatát az irodájában, de szerette volna látni, hogy mit hoz le mostanában a bulvár. Közben egy ismeretlenre vár, aki bejelentkezett nála két nappal korábban.
Az ebéd után Luther maradt még. Nem rendelt desszertet, csak kért egy újságot. Nem mintha nem olvasta volna el a hírek kivonatát az irodájában, de szerette volna látni, hogy mit hoz le mostanában a bulvár. Közben egy ismeretlenre vár, aki bejelentkezett nála két nappal korábban.
_________________
A karmikus világlátás egyik alapgondolata, hogy az okok és következmények között pontosan meghatározott összefüggés létezik ~ Lhamo Donrup
Sandman- Adminisztrátor
- Hozzászólások száma : 802
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 43
Join date : 2012. Jan. 22.
Karakteradatok
Főkarakter: Sandman
Főkari/multi: Multi
Síkok: Reneszánsz, Little SW
Re: Carmine
Magnus már régóta fontolgatja, hogy hogyan mutatkozhatna be az Egyesült Államokban is a pénzes ügyfelek számára. Úgy gondolta, hogy össze kéne kötnie a kellemes és a hasznos tevékenységet. Ezért pécézte ki magának az Európai nagykövetségek épületében rejtőző francia kirendeltséget. Ahhoz viszont nem olyan egyszerű közel férkőzni. Ezért választotta a beépülés lassabb és kockázatosabb módját. Bejelentkezett az alelnökhöz meghallgatásra. Hetek megfigyelését követően választotta ki a helyszínt, ami egy, a városházához közeli étterem volt. Közkedvelt, forgalmas hely. Megfelelő számú kijárattal. Aktuális álcájának Andrew Standisht választotta néhány hete. Azóta megnövesztette a szakállát és a haját. A vörösre festette a haját és a szakállát, amit szőkített. Így érte el, hogy természetesnek hasson és lehetőség szerint britnek. Sikerült neki. Le is ment egy klasszikus angol pubba, ahol összehasonlította sörényét a többiekével. Majdhogy tökéletesre sikerült. Úgy döntött, hogy meghagyja ezt a színt.
Kicsit azért igazított a fazonján, de megtartva azt a fajta külső megjelenést, ami utal veterán, harcedzett múltjára. Ha már az aktái szerint S.A.S-es volt. Így, nyírt, de vörös szakállal és hátrafogott, ugyanolyan színű hajjal lépett be az étterembe. Sörényét leszámítva nem tűnt ki a tömegből, mert tökéletesen méretre szabott, igaz amerikai öltönyt viselt. Megpillantotta az alelnököt és a testőrségét. Egyből feléjük indult mosolyogva. Valószínűleg megmotozzák majd, ezért mint mindig, most is fegyver nélkül érkezett. Aztán közelebb lépett az alelnökhöz.
- Jó napot alelnök úr! Andrew Standish vagyok, ahogy a telefonban is említettem. Köszönöm, hogy fogad! - mondta kihallható angol akcentussal, amit évekig gyakorolhatott. Aztán várt, hogy Eastwood nyújtson előbb kezet vagy kínálja hellyel.
Kicsit azért igazított a fazonján, de megtartva azt a fajta külső megjelenést, ami utal veterán, harcedzett múltjára. Ha már az aktái szerint S.A.S-es volt. Így, nyírt, de vörös szakállal és hátrafogott, ugyanolyan színű hajjal lépett be az étterembe. Sörényét leszámítva nem tűnt ki a tömegből, mert tökéletesen méretre szabott, igaz amerikai öltönyt viselt. Megpillantotta az alelnököt és a testőrségét. Egyből feléjük indult mosolyogva. Valószínűleg megmotozzák majd, ezért mint mindig, most is fegyver nélkül érkezett. Aztán közelebb lépett az alelnökhöz.
- Jó napot alelnök úr! Andrew Standish vagyok, ahogy a telefonban is említettem. Köszönöm, hogy fogad! - mondta kihallható angol akcentussal, amit évekig gyakorolhatott. Aztán várt, hogy Eastwood nyújtson előbb kezet vagy kínálja hellyel.
_________________
Quis custodiet ipsos custodes? ~ Britannia kapitány ~
Az igazi férfi nem hősködik a fegyverrel, hanem diszkréten viseli, és bölcsen használja. - B.G. ~ Albert Shear ~
Just keep your head down a few more minutes and you're out of this. ~ Mallory Danica Walsh ~
Rendszerben látni és gondolkodni. Az a modern művészet. ~ Madeleine Eleanor Delacourt ~
Kiss, kiss, bang, bang ~ Tariq Kudrjawizki ~
Albert Shear- 8. szint - 18 kredit
- Hozzászólások száma : 730
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2011. Oct. 07.
Age : 43
Tartózkodási hely : New York
Karakteradatok
Főkarakter: Albert Shear
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:
Re: Carmine
Luther hangyányit meglepődött. A hozzá érkező férfi nyaktól felfelé nem volt olyan kifinomult angol úr, mint ahogy azt a telefonbeszélgetés után elképzelte. A hang és a szóhasználat sokkal kifinomultabb és nemesibb vonásokat ígért, mint amit kapott. Egy ápoltnak tűnő, mégis egyszerű férfi érkezett hozzá. Nem mintha ezzel bármi problémája lenne, mégis sikerült megdöbbennie. Az is igaz, hogy jól tudták a partiőrségnél is: annál jobban kell tartani egy tengerészgyalogostól, minél rendezetlenebb az arca.
Amíg a két testőre feláll s egyik megmotozza a britet, addig ülve marad. De amint nem ítélik veszélyesnek és tovább engedik, Luther feláll és kezet nyújt a vendégének.
- Üdvözlöm. Luther Eastwood. Kérem foglaljon helyet. - mondja és maga is visszaül a helyére, miután a vele szemben lévő székre mutat. - Kérem, van még tíz percem. Miben segíthetek önnek?
Amíg a két testőre feláll s egyik megmotozza a britet, addig ülve marad. De amint nem ítélik veszélyesnek és tovább engedik, Luther feláll és kezet nyújt a vendégének.
- Üdvözlöm. Luther Eastwood. Kérem foglaljon helyet. - mondja és maga is visszaül a helyére, miután a vele szemben lévő székre mutat. - Kérem, van még tíz percem. Miben segíthetek önnek?
_________________
A karmikus világlátás egyik alapgondolata, hogy az okok és következmények között pontosan meghatározott összefüggés létezik ~ Lhamo Donrup
Sandman- Adminisztrátor
- Hozzászólások száma : 802
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 43
Join date : 2012. Jan. 22.
Karakteradatok
Főkarakter: Sandman
Főkari/multi: Multi
Síkok: Reneszánsz, Little SW
Re: Carmine
Még miközben egy nagydarab titkosszolgálatos motozta is feltűnt Magnusnak, hogy olyan mintha megfagyott volna a levegő. A sokéves hazugságkutatás vetélkedett a politikusi pókerarccal, de mind a kettő elhasalt a teszten. A rőt szakállú férfi enyhén elmosolyodott. Nem tudta, hogy mennyire mégis érezte, hogy sikerült meglepnie az alelnököt. A body csekkint és az erős kézfogást követően leült a felkínált helyre. Egy kicsit meglepte, hogy nem udvariaskodik egy ilyen magas rangú ember, hanem egyből a dolgok közepébe vág. Ezért is változtat testhelyzetén. Míg hátradőlve kezdte volna a diskurzust, most előre dől és finoman az asztalra támaszkodik. Hangja sem kellemesen csevegő, hanem inkább halkabb, szűrtebben jön a fogai közül. Már-már konspiráló hangvételű.
- Én segíthetek önnek. Alelnök úr, önt meg akarják gyilkolni. - A hatást meg sem várva folytatta mintha semmi súlyosat nem mondott volna, folytatta. - Mint az elnök riválisa, kinevezték alelnöknek, pedig a kettőt együtt választják. Oké, vészterhes időkön volt túl az ország. Higgyük ezt és ne annak tudjuk be, hogy ellenőrzés alá akarták vonni. Aztán egy háborús övezetbe küldték irányítani egy várost, amit senkinek sem sikerült hosszú távon. Ön sikereket ér el a város újjáépül és bár az elnök parádézik, az emberek érzik, hogy ha politikus, akkor ön a befutó. Aztán hiába jelenti be ideiglenességének végét, a lemondását. Nem neveznek ki új polgármestert. De a város nem maradhat vezetés nélkül. Ez mondjuk az ön szerencséje, mivel nem megy pihenni a családjához ahogy tervezte és így...elnézést uram. Életben marad. - Levegőt folyamatosan vesz, ahogy folytatja a beszédet, nem engedi szóhoz jutni a vele szemben ülőt és tudja, hogy ez egy politikussal szemben nagyon komoly feladat. De az idegek harcát nem veszítheti el. Most nem. Jönnek táncának zárólépései. - Majd az első nyilvános megjelenése vérfürdőben csúcsosodott ki. Bár beazonosították a merénylőket, senkit sem fogtak el. Még csak indokot sem derítettek ki. Ön volt a célpont. Sokszorosan. Viszont nincs valódi kabinetje, mert nem bízhat senkiben. Talán csak egy külsősben. - Ekkor Magnus felállt, majd a baljában eddig tartott névjegykártyát az asztalra csúsztatta. - Már késő visszakoznia. De induljon újra a választásokon uram. De addig is építsen ki saját nomenklatúrát. Kezdhetné a biztonsági tanácsadójával. - Azzal megfordult és ha hagyták elhagyta a helyet.
- Én segíthetek önnek. Alelnök úr, önt meg akarják gyilkolni. - A hatást meg sem várva folytatta mintha semmi súlyosat nem mondott volna, folytatta. - Mint az elnök riválisa, kinevezték alelnöknek, pedig a kettőt együtt választják. Oké, vészterhes időkön volt túl az ország. Higgyük ezt és ne annak tudjuk be, hogy ellenőrzés alá akarták vonni. Aztán egy háborús övezetbe küldték irányítani egy várost, amit senkinek sem sikerült hosszú távon. Ön sikereket ér el a város újjáépül és bár az elnök parádézik, az emberek érzik, hogy ha politikus, akkor ön a befutó. Aztán hiába jelenti be ideiglenességének végét, a lemondását. Nem neveznek ki új polgármestert. De a város nem maradhat vezetés nélkül. Ez mondjuk az ön szerencséje, mivel nem megy pihenni a családjához ahogy tervezte és így...elnézést uram. Életben marad. - Levegőt folyamatosan vesz, ahogy folytatja a beszédet, nem engedi szóhoz jutni a vele szemben ülőt és tudja, hogy ez egy politikussal szemben nagyon komoly feladat. De az idegek harcát nem veszítheti el. Most nem. Jönnek táncának zárólépései. - Majd az első nyilvános megjelenése vérfürdőben csúcsosodott ki. Bár beazonosították a merénylőket, senkit sem fogtak el. Még csak indokot sem derítettek ki. Ön volt a célpont. Sokszorosan. Viszont nincs valódi kabinetje, mert nem bízhat senkiben. Talán csak egy külsősben. - Ekkor Magnus felállt, majd a baljában eddig tartott névjegykártyát az asztalra csúsztatta. - Már késő visszakoznia. De induljon újra a választásokon uram. De addig is építsen ki saját nomenklatúrát. Kezdhetné a biztonsági tanácsadójával. - Azzal megfordult és ha hagyták elhagyta a helyet.
_________________
Quis custodiet ipsos custodes? ~ Britannia kapitány ~
Az igazi férfi nem hősködik a fegyverrel, hanem diszkréten viseli, és bölcsen használja. - B.G. ~ Albert Shear ~
Just keep your head down a few more minutes and you're out of this. ~ Mallory Danica Walsh ~
Rendszerben látni és gondolkodni. Az a modern művészet. ~ Madeleine Eleanor Delacourt ~
Kiss, kiss, bang, bang ~ Tariq Kudrjawizki ~
Albert Shear- 8. szint - 18 kredit
- Hozzászólások száma : 730
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2011. Oct. 07.
Age : 43
Tartózkodási hely : New York
Karakteradatok
Főkarakter: Albert Shear
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:
Re: Carmine
Luther türelmesen hallgatott, de ahogy a vörös férfi egyre jobban belemelegedett a mondókájába, egyre dühösebb lett. Még talán a felénél sem jár, mikor már ökölbe szorult a keze és meg akarta ütni a vele szemben ülőt. De tartóztatta magát. Még a családja említésénél sem tett semmit. Még a pofátlan állás jelentkezésnél sem lépett fel a másikkal szemben. Se szóban se tettben. Amikor felállt Andrew, a két testőr mozdult. Ugyanakkor Luther jelzett nekik, hogy maradjanak. Az asztalra csúztatot névjegykártyát még vizslatta egy darabig. Aztán kinyúlt érte és magához húzta. Még nem vette fel. Még túl dühös volt az arcátlanságért.
Rendelt egy pohár whisky-t. Felhajtotta, majd elrakta Andrew névjegykártyáját. Felállt és testőrei társaságában távozott az étteremből. Kint várakozó kocsijával pedig a városháza felé vette az irányt.
Rendelt egy pohár whisky-t. Felhajtotta, majd elrakta Andrew névjegykártyáját. Felállt és testőrei társaságában távozott az étteremből. Kint várakozó kocsijával pedig a városháza felé vette az irányt.
_________________
A karmikus világlátás egyik alapgondolata, hogy az okok és következmények között pontosan meghatározott összefüggés létezik ~ Lhamo Donrup
Sandman- Adminisztrátor
- Hozzászólások száma : 802
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 43
Join date : 2012. Jan. 22.
Karakteradatok
Főkarakter: Sandman
Főkari/multi: Multi
Síkok: Reneszánsz, Little SW
Re: Carmine
Antef némán állt a kompon, de már a beszélgetése a titokzatos nővel régen véget ért. Hirtelen nem tudta hova tenni azt a kellemesen bizsergető érzést, amit a nő hangja okozott, ám volt még több órája arra, hogy összeszedje magát és a gondolatait, illetve felkészüljön az estére. Miután a komp visszatért a kikötőbe, Antef azonnal kocsiba szállt és egyenesen a lakására ment. Az elmúlt pár óra eseményei nem hagyták nyugodni, s hiába próbált az ügyre koncentrálni, lelki szemei előtt a sejtelmesen titokzatos nő homályos alakja lebegett. Hogy kitisztítsa gondolatait, Antef hideg fürdőt vett, majd egy pohár brandyvel a kezében az eddigi nyomozási anyagokat kezdte böngészni, de a nő hangját csak nem bírta kiverni a fejéből. Inkább ledőlt aludni egyet, de rémálmok gyötörték anyja halálával kapcsolatban, így az alvás se hozott számára nyugalmat.
Lassan közeledett az idő a vacsorához, így Antef az alkalomhoz illően acélkék öltönyt vett fel, amely alá felvette a pisztolytáskáját az elmaradhatatlan szolgálati fegyverével egyetemben.
Mikor mindennel elkészült - megborotválkozott és megfésülködött, hisz egy csinos nővel fog találkozni - autóba szállt és az étteremhez hajtott. Az autót az étterem parkolójában teszi le, majd besétál az impozáns, fatörzs belsejét szimbolizáló étterem ajtaján. A terem légkörét elegancia és a bódító női parfümök illata lengi be. Szinte magába szippantja az embert. Antef rövid nézelődés után az asztalfoglalásokért felelős pincérnőhöz megy és megszólítja.
- Jó estét! A nevem Antef Sziamon. Este kilenc órára foglaltak itt asztalt két személyre. Olyan randi dolog... - mosolyog megnyerően Antef, s türelmesen várja, míg a hölgy megnézi a foglalást.
Lassan közeledett az idő a vacsorához, így Antef az alkalomhoz illően acélkék öltönyt vett fel, amely alá felvette a pisztolytáskáját az elmaradhatatlan szolgálati fegyverével egyetemben.
Mikor mindennel elkészült - megborotválkozott és megfésülködött, hisz egy csinos nővel fog találkozni - autóba szállt és az étteremhez hajtott. Az autót az étterem parkolójában teszi le, majd besétál az impozáns, fatörzs belsejét szimbolizáló étterem ajtaján. A terem légkörét elegancia és a bódító női parfümök illata lengi be. Szinte magába szippantja az embert. Antef rövid nézelődés után az asztalfoglalásokért felelős pincérnőhöz megy és megszólítja.
- Jó estét! A nevem Antef Sziamon. Este kilenc órára foglaltak itt asztalt két személyre. Olyan randi dolog... - mosolyog megnyerően Antef, s türelmesen várja, míg a hölgy megnézi a foglalást.
Antef Sziamon- 2. szint - 6 kredit
- Hozzászólások száma : 110
Hozzászólások régi : 6
Korábbi szint/kredit : 1. szint - 4 kredit
Aktuális szint/kredit : 1. szint - 4 kredit
Reputation : 0
Join date : 2012. Apr. 04.
Karakteradatok
Főkarakter: Antef Sziamon
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:
1 / 2 oldal • 1, 2
1 / 2 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|