Richard Whateley

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Richard Whateley

Témanyitás by Richard Whateley on Pént. 17 Okt. 2014, 01:00

Név: Richard Whateley
Egyéb név: -
Faj: ember
Nem: férfi
Jellem: semleges
Személyazonosság: titkolt mágus
Születési helye és idő: Arkham, Essex megye, Massachusetts, 1998. máj. 1.
Kor: 27
Család: dr. Walter Whateley, apa (a Miskatonic egyetem könyvtárosa, elhunyt)
Anne Jackson-Whateley, anya (gimnáziumi történelemtanár, lakóhely: Arkham)
dr. Upton Whateley, nagyapa (kutató antropológus, okkultista, eltűnt)
Foglalkozás: antikvárius, okkultista, paralénykutató
Testmagassága: 192 cm
Testsúlya: 92 kg
Szeme színe: zöldesbarna
Haja színe: fekete (kopaszra borotvált)
Bőre színe: fehér
Különleges ismertetőjel: teljesen kopasz, orrpiercing, orrtű
Repülési sebesség: ahogy esik, úgy puffan
Egészségi állapot/ betegségek: teljesen egészséges, rendszeres testmozgást végző korabeli férfiénak megfelelő fizikum
Beszédszín: mahogany

Életrajza:
- FEL A KEZEKKEL!
- Feltétlen szükséges e…
- AZT MONDTAM, FEL VELÜK, B****AMEG!
- Oké, oké. Nem mintha bántana az eljárás…
Egykedvűen pislogva nézett az ócska revolver csövébe, és az esélyeit latolgatta. Meg kell hagyni, meglepte a kölyök. Már csak azzal is, hogy van nála valami, amit még nem adott el; igazi, sztereotip tinédzser narkós volt, mocskos kapucni, sápadtság és karikás szemek, az ujja remeg a ravaszon. Ha meghúzza, az ő feje lerobban a helyéről.
- …csak érdekelne, miért pont egy antikváriumba tévedtél be.
- NEM MINDEGY AZ MAGÁNAK?! IDE A BEVÉTELT, B***AMEG!
A könyvespolcokkal borított falak közé nem illett az üvöltözés, és neki nagyon nem tetszett ez az egész. A suhanc túl messze volt, kartávolságon kívül, s köztük terpeszkedett a masszív, faragott fapult, ami megnehezítette volna, hogy elérje és ártalmatlanná tegye. A kölyök lelövi, mielőtt megtehetné.
Kellemetlen.
- Ha fent hagyom a kezem… - a hangjában nem volt neheztelés, csupán udvarias értetlenkedés. Egyik úriember a másikhoz. A tekintete a pénztárgépre siklott, majd lassan átvándorolt a pult tetején vigyorgó, varázskörszerű faragásra. – …nem tudom átadni a bevételt.
- CSINÁLJON, AMIT AKAR, CSAK ADJA AZT A KIBASZOTT PÉNZT, B****AMEG!
- Lehetne nagyobb is a szókincsed. – pislogott, majd érdeklődve elpillantott a suhanc válla fölött. – Pláne, ha egy rendőr is hallja.
Bőven elég volt neki az a másodperc, mi alatt támadója első rémületében hátrabámult. Csak rá kellett tennie a kezét a faragásra, és egyetlen szót mondania…
- Ghoul.
Pisztolylövés váratlanul tompa hangja, a suhanc sikolya, ami idő előtt elfojtódik és a pult lapjából kirobbanó test mozgása… Őszintén szólva nem is tudta az egészet olyan tisztán követni, ahogy elvárná magától. De látta a kölyök arcát betakaró mancsot, látta a szőrös korcs csapott vállát, amit szinte szétrobbantott a golyó, és látta, amint az említett korcs elégedett ábrázattal, sérülését pillantásra se méltatva leharapja a narkós fejének felső felét.
A vér szétfröccsent, akár egy gyümölcs leve.
- Az egészet edd meg.
Kisietett a pult mögül, az ajtóhoz ment, kinyitotta és körülnézett. Sehol senki a kis utcában; még szerencse, hogy a néhai rablójelölt ilyen kései időpontot választott. Lehet, hogy New York tényleg sohasem alszik, de nincs is minden része mindig ébren.
A háta mögött a fenevad elégedetten csámcsogott és szürcsölt. Mintha füstszagot is érzett volna; talán túl sok erőt vitt a varázslatba, és a glifa nem egyszerűen felszívódott, hanem meg is égette a pult lapját. Így vagy úgy, pótolnia kell: ez pluszmunkát jelent ma éjjelre.
Mikor visszafordult, a szeme megakadt a földön heverő revolveren: lehajolt érte, felvette és végigmérte. Az átlagdrogos nem ér annyit, hogy túl nagy hévvel kutassanak utána, de ennek talán hasznát veheti még. Esetleg eladhatja; ki tudja. Ha nem, jó lesz egy-egy túlságosan is éhes ghoult megregulázni.
Furcsa idők járhatnak, ha egy narkós fegyvert tart.
- Ha végeztél, visszaküldelek.
A szőrös lény zabálás közben bólintott, teli állkapcsából véres nyálcsíkok záporoztak a hajópadlóra.
Richard Whateley a pultra dobta a revolvert, és lemondó sóhajjal indult a felmosórongyért.

***

- Ezt megnézhetem, nagyapu?
Az öregúr halkan felkuncogott, de mielőtt rábólinthatott volna, a fiatalabb férfi éles hangon felcsattant.
- Nem! Tedd le azt a könyvet, Richie! – a gyerek rémült tekintetére kissé felengedett, és enyhültebb hangon hozzátette. – Majd ha nagyobb leszel, jó?
- Rendben, apu.
A férfi rámosolygott, majd mikor a gyerek elszaladt, hogy valami más szórakozás után nézzen, félhangosan az öregúr fülébe morgott.
- Miért kell ilyen könyveket elöl hagynod? – a férfi látható rosszallással méregette az ódon, bőrkötéses fóliánst, amit a kisgyerek a dohányzóasztalra asztalra dobott. – Egyáltalán, miért hozod el ezeket hozzánk? Miért nem otthon… - egy pillanatra elhallgatott, az ajkai pengevékony vonallá préselődtek. – …tanulmányozod őket?
- Miért ne itt? - az idős úr mosolyogva megvonta a vállát, és szeretettel nézett a felháborodást kiváltó kötetre. – Richie igazán intelligens kölyök. Meg tudja különböztetni a valóságot a mesétől. És különben is. – megsimogatta őszülő szakállát és újra kuncogott, minden eddiginél jobban emlékeztetve egy pályakezdő Mikulásra. – Ebben a városkában nem sok igazán jó játék jut egy korabeli fiúnak, nem, Walter?
A fiatalabb férfi erre már csak helytelenítően fújt egyet, pedig ha Richie is részt vesz a beszélgetésben, bizonyosan kifejezi lelkes egyetértését Upton Whateley álláspontjával. Az unalmas valóban jó szó volt a gyerekkorára ebben a massachusettsi városkában, amit olyannyira befont a helyi egyetem, hogy minden intézmény és vállalkozás, aminek nem volt köze hozzá, jószerével életképtelenné vált. Egyetemistánál fiatalabbaknak Arkhamben nemigen termett babér. A középosztálybeli értelmiségi család ezen a helyen a világ legunalmasabb közegét jelentette egy iskolás gyerek számára.
Pedig igényelte volna a foglalkoztatást, mert Upton Whateleynek még egy dologban igaza volt: Richard értelmes gyereknek bizonyult, nagyon is értelmesnek.
Képzeld el a várost, Olvasó. Képzelj el egy helyet, ahol mindenkinek megvan a fontosabb dolga, és nincs az az isten, ami másra terelhetné a figyelmét. Képzelj el egy helyet, amit minden háború, krízis elkerül, és ezen a helyen egy családot, ami békésen meghúzódva éldegél minden éra időtartama alatt. Nem éppen az a tinédzserparadicsom, igaz? Richard Whateley legalábbis biztos nem mondta volna annak, ha megkérdezik, de soha senki nem kérte ki a véleményét ilyesfajta témában. Amúgy is siralmasnak érzett helyzetét ráadásul tovább rontotta a barátok hiánya is; tudj’ Isten, miért, a Whateley név a vitathatatlan köztisztelet ellenére sem csengett valami jól Arkhamben. Richard így hát jobb híján lekötötte magát: idős nagyapjától kölcsönzött könyveket olvasgatott a város parkjában mesés és ijesztő helyekről, emberekről, csodalényekről és varázslatról, hagyta, hadd szárnyaljon a fantáziája, és amikor valamelyik arra járó ismerőse gúnyolni kezdte, a szobájában folytatta az olvasást.
Alapvetően unalmas volt az élete, amíg meg nem találta a Korcsot.
Természetesen a nagyapjánál, hol máshol. Egy könyvet vitt vissza, de az öreget nem találta ott; beengedte magát, elég sűrűn járt az idős úrnál, hogy kulcsa is legyen. A kaparászást rögtön hallotta, egyből a horrorfilmekre gondolt, és kuncogott – aztán egyre nyugtalanabbul pislogott. A vén Uptonnak talán kutyája lenne, amit véletlenül bezárt egy szekrénybe? A tinédzser srác szemében elég öregnek tűnt, hogy megtegyen valami effélét.
Követte a zaj forrását, egészen egy ódonnak tűnő faajtóig, amit valaki résnyire nyitva hagyott. Itt már egyértelműen a horrorfilmek – és nagyapja könyvei – kísértették, de benyitott…
…és üvöltve tántorodott ki.
- Mi az, kölyök, szellemet láttál?
- Nagya… nagyapa…
- Látom, találkoztál Fehérkével. – az öregúr kuncogott, ugyanolyan hangon, ahogy az előbb a fiú, majd megkerülte Richardot és benyitott az ominózus helyiségbe. – A kicsike egy albínó gorilla. Egy éve még szentként tisztelték Közép-Afrikában.
Odabent faketrecben ücsörgött a legrondább emberszabású, amit Richard valaha látott. Ritkás fehér szőrzet, aránytalan végtagok és heterokróm szemek, amik éhesen meredtek a belépőkre.
- Elfeledkeztem az ebédjéről, hát nehezményezni. Pedig egy szent gorillát nem szabad felzaklatni, mert nem fog csodát tenni.
- De nagyapa!
Az öreg nevetett, és miközben megetette a lényt, magyarázott. Azokról a dolgokról, amikről Richard a kölcsönzött könyvekben olvasott; hogy tulajdonképpen igazak. Később meg is mutatott néhány apróságot, és másnap Richard lenyűgözve követelt újabb dolgokat, majd megint és megint…
…egyszóval, elkezdett mágiát tanulni.
Két év telt el egyetlen tőmondat alatt.
…a szobájában olvasott, ahogy szokott, ha nem tudott aludni – kicsit aggódott is, mert a nagyapja valami rejtélyes kísérletre hivatkozva napok óta nem került elő -, mikor motoszkálást hallott az előszoba felől. Aztán a zaj átcsapott halk kántálásba, mire ő óvatosan kilesett: odakint az apja állt útnak öltözve, néhány kopott kézirattal és Ibn Ghazi szörnyidéző porával felszerelkezve, és éppen varázsolt.
Mivel azt se tudta, hogy a férfi tud a mágia létéről, ez kissé meglepte.
A férfi nem vette észre. Túlságosan bele volt merülve abba, amit csinált; a fiú nem ismerte fel az igét, csak néhány elemét: olyasmi volt, amitől a nagyapja szigorúan eltiltotta, hogy beleüsse az orrát. Aztán az apa végzett, bármit is csinált: óvatos mozdulatokkal elrakta kellékeit, és kilépett a bejárati ajtón.
A csukódásra Richard is észbe kapott és kirohant, magára rángatott egy kabátot és egy pár cipőt, és kirontott az utcára.
A férfi már nem volt sehol.
A fiú rossz előérzettől gyötörve bámult körbe egy darabig, majd, maga sem igazán tudta, miért, rohanni kezdett abba az irányba, amerre a nagyapjához szokott járni. Talán az aggodalma tette, vagy csak öntudatlanul is ahhoz a helyhez kötötte a mágiát, nem tudta, jól döntött-e, de már majdnem odaért, és…
…előbb a robajlás hangja csapta meg, majd az üvöltésé, végül elérte a törmelékfelhő, és ledöntötte a lábáról. Nagy nehezen felkelt, és szürkeségben botorkált tovább, míg a nagyapja házának helyéhez ért.
A ház már nem volt meg.
Mintha bombatalálat érte volna; alaktalan törmelékkupac, itt-ott tüzek égnek; egy halom sitt alól egy kar alig felismerhető maradványai markolnak a mocskos levegőbe, és mindenhol, minden faldarabon, ami a beltérhez tartozott, egyetlen hatalmas varázskör töredékei vigyorognak föl.
Aztán lassan felszívódtak, jelezve, hogy bármit idéztek is meg velük, megérkezett.
A fiú csak bámult a szétroncsolódott karra, aztán sírva, kacagva kirobbant belőle a hisztéria, és már nem tudott magáról.
Az esetet jobb ötlet híján balesetnek minősítették. Dr. Walter Whateley temetését állta az egyetem; Upton Whateleynek is elhelyeztek egy jelképes síremléket, mert bár az ő teste nem került elő, feltételezhető volt, hogy ő is ott veszett. Mindenki más számára az élet ment tovább.
Mikor eljött az ideje, Richard Whateley magától értetődő módon beiratkozott a Miskatonicra. Párhuzamosan tanult néprajzot és szociológiát – teljes természetességgel került abba a miliőbe, ahol alig titkoltan tanulták és űzték a tiltott mágiaágakat, mindenekelőtt az itt nagy – és sötét – hagyományokkal rendelkező miszticizmust. Richard ebben is kiválónak és már-már ijesztően eltökéltnek bizonyult. Mindeközben a saját gyökerei után is kutatott: mint hamar rájött, apai nagyapja voltaképpen csak egy családi hagyományt folytatott azzal, hogy tilalmas mágiát gyakorolt. Noha az arkhami Whateley-ág javarészt ép emberpéldányokból állt, a hagyományos ellenszenv irántunk így már többé-kevésbé érthetővé vált.
A közösség csak összehúzta magát, amikor jöttek a katasztrófák; nem egyen, köztük Ricard is, nevenincs erőket mozgósítottak a város védelme érdekében. Mikor jött a világháború, a közösség csak vállat vont: az egyetemekről nem szívesen soroznak - és valóban, sokan megúszták a katonai szolgálatot, köztük Richard is.
Az évek teltek, a tanulás és a kutatás haladt…
Richard Whateley egy ház ódon romjai között kotorászott, nem messze Dunwich eldugott városkájától. A köveket már teljesen befonta az aljnövényzet, a falakból csak jelzésértékű szakaszok maradtak meg, így nem volt könnyű dolga, de kitartó volt; régen itt, azt mondták, nagy tragédia történt. Pontosabban innen indult ki – innen szabadították a világra a Whateley-k. Ez egy évszázada történt; meglepte, hogy mindmáig él a köztudatban. Márpedig az emberek, akiknél kérdezősködött, egytől egyig vonakodtak erről beszélni.
Hirtelen felkiáltott, majd az erejét megfeszítve kirángatott valamit a talajból, ami leginkább egy igencsak viharvert katonaládára emlékeztetett.  Fél órás aprólékos munkájába került, míg egy kis vésővel és egy kalapáccsal sikerült óvatosan felnyitnia. Belenézett, majd önelégülten elmosolyodott.
A ládában, rothadó lapok formájában ott lapult a Necronomicon részleges, kézírásos másolata, amit, ha jól sejtette, még egy bizonyos Wilbur nevezetű rokona rejtett ide annak idején.
- Nem hittem vóna, hogy egy frissen végzett egyetemista ilyen munka után vágyna nézni.
Az öregúr harákolt, köpött, majd kuncogott, de Queensben mindez mindennapos viselkedés volt. Queensben egyáltalán minden mindennapos volt.
- Általában nem is… De engem érdekelne a dolog.
- Helyes, helyes! Legalább újjáépíti ezek után a randa idők után, eh? Nekem má’ nem lenne hozzá erőm, tudja?
Richard Whateley gyönyörködve nézte a szűk utcában meghúzódó Manuscript Antikvárium kopott homlokzatát, míg a vén boltos meglepő energiával hátba nem vágta.
- Meg nem mondtam volna…
- Mit motyog? Eh, nem érdekes.  Démonok...! ...de hát má' mesé'tem magának.Nem is csoda, hogy az ember inkább visszavonul. Ki tudja, mi jön még? - az apró öregember gondterhelten csóválta meg a fejét, majd mintegy villámcsapásszerűen újra felderült. - No de. Menjünk, fiatalember, beszéljük meg a részleteket! És ha megtő’ténik az adásvétel, mi itt á’domást szoktunk inni rá. Heh!
Az öreg a rá váró nyugdíj – és ital – képétől vigyorogva döcögött el, hogy előkotorja a kereskedés eladásához szükséges papírokat, Richard pedig engedelmesen loholt utána.
Még nem is volt az övé az antikvárium, de gyerekes módon máris mindenféle titkos hátsó helyiséget tervezgetett.

***

Mikor végzett, egy kézlegyintést tett a sérült vállát nyalogató ghoul irányába, mire az egyszerűen köddé foszlott. Visszatette a felmosórongyot a helyére, majd a pultra telepedett – valóban megégett, újra kell csiszolni és lakkozni, hogy a fene vinné el! -, és kézbe vette a revolvert. Az pontosan olyan ramaty állapotban volt, amilyennek elsőre tetszett. Ha a suhanc meghúzza a ravaszt, talán a kezében robban fel. Ilyen fegyvert használni már nem mert, eladni pedig nem tudott; talán egy-két alkatrészt, legfeljebb.
Az egyetlen dolog, amin megakadt a szeme, egy belekarcolt felirat volt a csövön.
„Hail Hydra!”
Összehúzta a szemét, és rosszallóan hümmögött. Aztán megvonta a vállát, a pultra dobta a revolvert, és indult bezárni. A polcon porosodó könyvek még hallották a dünnyögését:
- Úgy látszik, veszélyes időknek nézünk elébe…

Képességei:

Mágiaérzékelés
Mint a legtöbb varázshasználó, Richard is érzékeli a mágia jelenlétét, legyen szó egyéb mágusokról, istenekről és természetfeletti lényekről, varázstárgyakról avagy varázslatokról.

Miszticista mágia
Ritualista mágiaág, ami természetfeletti lények idézésével és irányításával operál. Előnye a chthonikus mágiával szemben, hogy nincs negatív isteni befolyás igézés során; hátránya, hogy minden idézendő lényhez külön részmágia szükséges, valamint csak jól ismert lények idézhetők (előzetes leírás szükséges).
Játéktechnikai háttér: minden idézett lény jelenléte szint + 3 körig tartható fent. Minden szörnynek van kreditértéke: a varázsló egyszerre maximum annyi kredit összértékű szörnyet/szörnyeket tud megidézve tartani, ahányas a szintje. Minél magasabb egy szörny kreditértéke, annál bonyolultabb és erőforrásigényesebb az idézőrituáléja, és persze annál hosszabb is: kreditérték * körös.
Lények:

Spoiler:
Név: Ghoul
Típus: farkas
Kreditérték: 1
Leírás: Mint egy canine. Mint egy igen torz canine. Ezek a lények a leírások szerint valaha emberek voltak; a beltenyészet, a kannibalizmus és sok egyéb förtelmes szokás azonban apránként eltorzította őket, így külön alfajjá váltak. Kedvenc lakóhelyeik a csatornák, metróalagutak, barlangok, lényeg, hogy föld alatt legyen. Legszívesebben emberrel táplálkoznak, így sűrűn laknak városokban, de jobb híján bármilyen dög- vagy friss hússal beérik.

Felfogóképesség: kb. emberi szintű
Idézéshez szükséges: 1 m átmérőjű idézőglifa
Képességek: 1 tonnás erő; fogak és karmok kb. egy barnamedve szintjén; érzékek kb. egy kutya szintjén
Hátrányok: a földalatti életmód miatt a szemük érzékeny a fényre; könnyen kiszúrható, jellegzetes bűz

***

Név: Éjlidérc
Típus: természetfeletti
Kreditérték: 1
Leírás: Egy faj az Álomföldekről, a számtalan idegen dimenzió egyikéről. Fekete, gumiszerű bőrű szárnyas humanoidok görnyedt, megtévesztően vézna testtel, karmos kézzel és arc nélküli szarvas fejjel. A Nodens nevű istenséghez imádkoznak és a templomait is ők őrzik. A pechesebb példányok néha az álomföldi ghoulok hátasaiként végzik.

Felfogóképesség: kb. emberi szintű
Idézéshez szükséges: 1 m átmérőjű idézőglifa
Képességek: repülés (max. 40-45 km/h); 450-500 kg-os erő; karmok kb. egy barnamedve szintjén
Hátrányok: erős fényben összezavarodnak és magatehetetlenné válnak; félnek nagy víztömegek fölé repülni; tűz és mágia fokozottan sebzi őket

Fejlesztések:
Új leírt és elfogadott lény idézhető (részmágia)
Tetszőleges számú leírt és elfogadott lény idézhető (teljes mágia)
Egy körrel gyorsabb idézés (részmágia)
Két körrel gyorsabb idézés (előző fejlesztés megléte szükséges, mágia)
Három körrel gyorsabb idézés (előző két fejlesztés megléte szükséges, teljes mágia)

Szakértelmei: átlagon felüli intellektus, néprajzi, antropológiai és bizonyos fokú irodalmi tudás, átfogó tudás az okkultizmusról, az al-hazredi értelemben vett miszticizmusról és a chthonikus mágiáról, kézifegyver-használat (egy lőtéren gyakorló civil szintjén), német nyelvtudás, jogosítvány személygépjárműre

Privát előtörténet véleményezést kérsz: Nem, csapassuk csak! Very Happy

Megjegyzések: a foglalkozás játéktechnikailag Kereskedő (tényleg csak a biztonság kedvéért mondom külön is). Ja, és remélem, nem gond a saját mágia. Ha mégis, átvariálhatom tetszés szerint. Smile


A hozzászólást Richard Whateley összesen 5 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 26 Okt. 2014, 23:16-kor.
avatar
Richard Whateley
1. szint - 4 kredit

Hozzászólások száma : 5
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2014. Oct. 07.

Karakteradatok
Főkarakter: Richard Whateley
Főkari/multi: Főkarakter

Vissza az elejére Go down

Re: Richard Whateley

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 17 Okt. 2014, 08:43

Szia!
Mindenki saját mágiát szokott írni. A hosszra annyit, hogy 3-4 kör, amit az ilyen szintű varázslatoknál engedünk.
Még annyi kérésem lenne, hogy pár helyen pótold az előtörit, pl örülnék annak, ha a Bukást megemlítenéd pár szóban, ahogyan a III. VH-t is. Ha pedig már itt voltál a városban (2023-24), akkor a démoninváziót is. Egy-két mondatban elegek ezek, utána szólj és ismét megnézem.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13797
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Richard Whateley

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 17 Okt. 2014, 09:49

Remek, így már elfogadva. 2300$ kezdőtőkéd van, egy adatlapot még írj, azán mehetsz játszani.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13797
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Richard Whateley

Témanyitás by Richard Whateley on Pént. 17 Okt. 2014, 17:02

Kezdőtőkéből vettem egy mobilt meg egy Glockot munícióstul, ha valamelyik dögevő szemtelenkedni kezdene, mondjuk vihog Richard háta mögött vagy megpróbálná derékban kettétépni.



Adatlap:

Név: Ricard Whateley
Lakás/Létesítmény: Queens, rókalyuk méretű lakrész az antikváriummal egybekötve
NJK: -
Foglalkozás: antikvárius, okkultista, paralénykutató
Munkahely: Manuscript Antikvárium
Pénz: 2100 $
Bevétel/hét: + 1000 $
Eszközök:
- Nokia Lumia 530 (középkategóriás mobiltelefon)
- egy kis doboz fehér kréta idézőglifák rajzolásához
Felszerelés/fegyverek:
- Glock 34 (9 mm-es kézifegyver standard felépítéssel; fegyvertartási engedéllyel)
- 4 tár (4*17) 9x19 mm-es töltény
Vállalat: -
Szövetség: -
Törzshely, ahol megtalálható: Manuscript Antikvárium
Ismertebb szövetséges: -
Ismertebb ellenség: -


Kreditnyilvántartás:
Spoiler:
1 kredit: Manuscript Antikvárium (kisbolt)
3 kredit: fennmaradó


Tranzakciónapló, avagy kis mágikus sikkasztósdi:
Spoiler:
2014. X. 17., New York: + 2300 $ (kezdőtőke)
2014. X. 17., New York: vásárlás: Nokia Lumia 530, Glock 34, 4 tár 9 mm-es lőszer; - 1200 $
2014. X. 24., New York: + 1000 $ (fizetés)
avatar
Richard Whateley
1. szint - 4 kredit

Hozzászólások száma : 5
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2014. Oct. 07.

Karakteradatok
Főkarakter: Richard Whateley
Főkari/multi: Főkarakter

Vissza az elejére Go down

Re: Richard Whateley

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.