Juna Carter

Go down

Juna Carter

Témanyitás by Kira Sign on Vas. 11 Jan. 2015, 00:57

Adatok:

Név: Juna Carter
Egyéb név(i): Fehérke
Nem: nő
Jellem: ember-barát; mutáns-barát;(bár magáról nehezen fogadta el, hogy az) határozott jellem. Néha a beszédében érzékelhető a britt akcentus.
Személyazonosság: nyílt
Születési helye és idő: Helye ismeretlen, 2004. november 28
Kor: 20
Család: vér szerinti szüleit nem ismeri, Vér szerinti apja amerikai, anyja japán bár nem ismerhette őket és holétükről se tud semmit.
testvér: Bakura Carter holléte ismeret, de Juna szégyenli előtte mivé lett.
anyai nagyszülei élnek
Foglalkozás: énekesnő egy Jazz klubban/bárban
Testmagassága: 172 cm(sárkányként 175cm)
Testsúlya: 60 kg(sárkány lakban 150kg)
Szeme színe: zöld
Haja színe: tejföl szőke, közel a fehérhez
Bőre színe: fehér(sárkányként még fehérebb XD )
Különleges ismertetőjel: fehér haj(meg ha sárkány alakot ölt akkor szinte minden) A vonásai félig amerikaiak magassága és alkata miatt de az szemén és az arcán látszik benne a japán vér.
Repülési sebesség: 60km/h
Egészségi állapot/ betegségek:

Előtörténet:

Hol is kezdjem. Mondjuk úgy, hogy egész furcsa gyerek korom volt. Kapásból nem ismertem a szüleimet, csak a nagyszüleimet akikkel éltem. Meg persze a bátyám is ott volt, de akkor is furcsa az ember lánynak, ha nem tudja kinek a lánya, igaz egy idő után már nem is akartam tudni, elvégre ha edig nem érdekeltük őket a tesómmal, akkor már most ne érdekeljük őet, hogy felnőttünk. Mondjunk ekorát még nem ugornék a töriben, inkább szépen az elejétől mondom tovább.
Mozgékony egy gyerek voltam, aki nem bírt a fenekén ülni, folyton csak mászkáltam a barátnőivel és barátaival. Lány létemre imádtam gördeszkázni, pedig ez az öltözködési stílusomon nem látszott annyira, inkább francia sapit hordtam mint baseball sapkát, csak, hogy röviden fogalmazzak. De persze emellett nem vetettem meg a barátnőimmel eltöltött vásárolgatós, és egész estéket át táncolós estéket sem. Én voltam az akinek a Londoni időjárás nagyon sokszor keresztbe tett. Sokszor majdnem a falra másztam, mert nem mehettem ki a szabadba az eső miatt, nem is a nagyszülők tiltottak ettől igazán, hanem maga a gondolat, hogy bőrig ázom, mint egy macska a nagy semmiért. Ilyenkor a bátyámat figyeltem Bakurát, aki egy igazi zseni gyerek volt. Éltanuló, sportoló és remek zenész is. Büszke voltam rá, bár sokszor irigy is, hogy olyan magasságokat állít elém, amiket képtelen lennék megütni, igaz nem is ő állítja ezeket a léceket, hanem azok akik összehasonlítanak minket. Mégis ott motoszkált bennem sokszor a keserű érzés, hogy valamiben én is jobb akarok lenni nála. Volt míg próbálkoztam is vele, de aztán rájöttem, hogy bakurát annyira nem érdekli a versengés, hogy feleslegesen töröm magam, mivel ő csak egyszerűen élvezte azt amit csinált és nem versengett, ahogy én.
Egyik délután zuhogott az eső és a barátnőim éppen elutaztak, mivel unatkoztam elindultam Bakura szobájába, de hamar meg is torpantam az ajtaja előtt, mikor meghallottam, hogy milyen csodás hangokat csal elő a gitárjából és a hangjának elegyéből. Talán furán hangzik, de az ajtó előtt kezdtem el táncolni, majd a szám végén véletlen a csípőmmel belöktem a bátyám ajtaját, ami mint kiderült nem volt rendesen kilincsre se zárva. Persze én elpirultam, hogy hogy lehetek ilyen nyomi, mire ő csak mosolygott és behívott maga mellé. Megkérdezte, hogy volna -e kedvem vele énekelni én pedig meglepődtem, hogy ő aki mindig egyedül elvolt, most velem akar valamit csinálni, mondjuk az is igaz, hogy én meg nem nagyon voltam otthon se, de ez most mellékes.
Kissé félve, de aztán lekezdtem vele énekelni a dalt amit játszott. Mikor elcsuklott a hangom nem nevetett ki, hanem segített nekem, az ujjával úgy vezényelt, akár egy karmester a hangmagasságok között. A segítségével egész jól ment már a dal és olyan szépen szólt a hangom, mint még soha. Azt hittem olyan bot fülü vagyok mint állat, de kiderült, hogy csak egy kis segítség kellett volna. Meg is lepődtem, hogy Bakura milyen türelmesen és segítőkészen tanított ezek után énekelni, sőt később még a hangszerein is megtanított játszani, így már persze nem is voltak olyan unalmasok azok az esős délutánok.
Egyik nap megkért, hogy szálljak be az együttesébe, mint éneke, ugyanis összeállt néhány sráccal egy bandába, de fiú bandaként nem volt túl nagy sikerük. Ahogy beszálltam a bandába úgy éreztem részese lettem valami nagynak és élveztem is, még ha három hülyéskedő fiú társaságában voltam is. Hamarosan a banda népszerűsége is megnőtt, bár már nem nem sokáig volt életben a banda ugyanis a fiúk elérkeztek a végzős évükhöz és külön váltak útjaik, ahogy a mieink is a nagyszüleinktől, ugyanis Bakura ösztöndíjat kapott egy művészeti egyetemen New Yorkban, persze én is vele akartam menni. Hosszasan kellett járnom az agyára, meg a nagyiékéra is, de végül elengedtek vele, azzal a feltétellel, hogy középsuli mellett dolgozni fogok. Én persze megígértem és már várva vártam a napot mikor kiköltözünk, de aztán sajnos az a szép álom amiben reménykedtem rém álomba torkollott.
Az első estét egy hotelben töltöttük a bátyámmal, majd másnap el is kezdtünk keresgélni a helyi kolesz választékból, hogy végül, melyikben szeretnénk elhelyezkedni. Na itt még nem is volt gond, csak akkor amikor este hazafelé tartottunk. Ugyanarra mentünk haza mint amerre jöttünk, bár Bakura erősködött, hogy a főúton sétáljunk, de nem volt kedvem plusz fél órát kutyagolni, már így is eleget sétáltam aznap. máig sajnálom, hogy olyan makacs voltam, ugyanis mikor egy sötét utcán sétáltunk végig, valaki kidobta a felettünk égő utcalámpát, elsötétült a környék, valaki megragadott, mire én felsikkantottam ijedtemben, majd visszakézből, vagyis lábbal adtam egyet a lába közé az illetőnek, A kéz elengedett, de több másik kapott utánam. Én próbáltam kapálózni de túl sokan tartottak, majd halottam egy puffanást és engem vonszolni kezdtek el a sötétben. Hiába kiáltottam a testérem után nem érkezett válasz, biztosra vettem, hogy valami baja esett.
Engem betuszkoltak egy autóba és elhajtottak velem, két nagydarab fickó közé löktek, így esélyem se volt kiugrani a kocsiból. Majd egy raktár épületnél szálltunk ki, ahol még egy nagydarab fegyveres fickó várt minket. A tagok tanácskoztak, míg én továbbra is fészkelődtem meg sikoltoztam, hogy szabaduljak, vagy legalább meghallja és segítsen, de senki. Az engem tartó megpróbálta befogni a számat, de válaszként ráharaptam a kezére, mire az eleresztett én meg már futásnk is eredtem volna, de az egyik elkapott és egy pillanat alatt már azon kaptam magam, hogy valami hideg fémet érzek a nyakamnál. Mondjuk úgy hogy igyekeztem magamat eszméletben tartani, mert már a sokkhatás kerülgetett. A férfi aki a tőrt fogta a nyakamhoz erősen tartott a másik kezével, majd kicsit megkarcolta a bőröm a tőrrel és ezt mondta: "Még ezzel a kis 16-17 éves kis fruskával sem bírtok el? Szégyen srácok. Majd én elviszem a többihez ti pedig fejezzétek be a gyűjtést. Te pedig csajszi, ha iceregsz ficeresgsz véletlenül, még elvágom a torkodat, szóval nyugi. Világos?"
Kérdezte majd megmutatta a levágott hajtincsem, amit az előbbi karcoló mozdulattal vágott le. A szívem, a torkomban dobogott, alig bírtam kinyögni, hogy világos a dolog, de végül csak sikerült.
Elindultunk lassan, de úgy tűnt ezen a környéken,meg egyáltalán a mellék utcákon se volt senki se aki segített volna rajtam. Már sejtettem magának a helynek a bűzéből, hogy merre járhatok, ez a gettó negyed volt.
Egy lepukkant házhoz értünk, amiben egy rakat miniszoknyás lány volt, egy egy ágyon, volt aki ki is volt szíjazva. Engem a szóba végébe vezetett ahol egy üres ágyon egy hasonló "ruhakombinációt" találtam, mint amilyen a lányokon volt. A férfi az ágyra lökött és megparancsolta, hogy öltözzek, át, míg a kését forgatta az ujjai közt, bebiztosítva abban, hogy tökéletesen bánik vele. Én csak ráztam a fejem, de ő fenyegetőzött, nem voltam hajlandó elhinni és beletörődni abba, hogy elraboltak, hogy k*rvát csináljanak belőlem. nem voltam már szűz, de ez számomra elvi kérdés volt, meg persze a remény, hogy még e szörnyű vég előtt valaki megment az elkerülhetetlennek tűnő sorsomtól.
De aztán a férfi előhúzott egy injekciós tűt és megragadta a karom, mindezt olyan gyorsan, hogy mire észbe kaptam már be is adott valamit a karomba. A karom lüktetni kezdett, majd a látásom lett homályosabb. De a fülem attól még nem kapcsolt ki. Éreztem, ahogy megpróbálta, leráncigálni rólam a ruhákat, majd feladni a "váltásruhát". Maradék tudatommal megpróbáltam az ellenkezésre koncentrálni, majd hirtelen képszakadás következett be. mikor magamhoz tértem az ágy mellett feküdtem a földön, ahogy a kezeimet megláttam azonnal megrökönyödtem, ugyanis a szokásosnál is fehérebb volt, karmokkal az ujjaim végén és totál véresek voltak. Azonnal felpattantam és az ágyon ott láttam a férfit, akinek a mellkasa zét volt marcangolva ész holtan feküdt az ágyon, kezében a tőrrel, másikban pedig a korábban levágott hajtincsemmel. Ijedtemben felkaptam a saját ruháimat és futni kezdtem kifelé. Ahogy kiértem egy pocsolyában megláttam magam és egy halkat sikkantottam a látványtól. Ugyanis nem a saját tükörképem köszönt vissza a víztükörből, hanem egy sárkány de mégis emberszerű mutáns teremtményé. A testem hó fehér volt és mindenütt pikkelyek fedték, szarvaim voltak, sárkány szárnyaim és farkam. Ijedtemben messzire futottam merre láttam. Már elé későre járt ész mázlimra nem találkoztam senkivel, mikor elértem egy kútig azonnal nekiálltam lemosni magamról a vért és a testemet megvizsgálni. A kúttól a három hajléktalan amint meglátott, mint a legyek rebbentek szét és iszkoltak el.
Még most sem tudtam felfogni mi a fene történt velem, de nem akartam sokáig itt maradni, míg valaki olyasvalaki talál meg, akire a legkevésbé sem vágyom. Féltem visszamenni a hotelhoz Bakurához, főleg azok után ami történt velem, szörnnyé változtam és még ha nem is szándékosan, de gyilkos is lettem. Alíg bírtam megbirkózni a gondolattal, de aztán, ahogy újra visszanéztem a víztükörre, már a saját tükörképem köszönt vissza rám.
Örültem persze, de tudtam, hogy ezt az is jelentette, hogy a rettentő külső eltűntével a vele járó védelem is eltűnt, így szó szerint ki kellett futnom a gettó negyedből, majd buszra szálltam, amit a régi ruháimban maradt pénzből fizettem ki. Sokáig haladtam míg egyre szebb környékekre értem, az egyiknél leszálltam és nem kellett soká sétálnom, míg elértem a Times Square-t, a színház negyedet. Bementem az egyik étkezdébe, melynek a mosdójában vissza átöltözhettem a saját ruhámba, amiben már legalább nem úgy néztem ki mint valami r*banc, hanem mint valaki érettebb nő, igaz a saját ruhám úgy elszakadt volna az átalakulástól, mint a hét szentség.
Immár a saját ruhámban róttam a színház negyedet, ahova egyre beljebb érve egyre szebb és előkelőbb helyeket láttam. Itt már nem is féltem annyira, olyan furcsa érzés fogott el, mintha hazaértem volna. Egyszer csak veszekedés zajára lettem figyelmes. A hang irányába néztem, ahol egy fiatal legáns ruhában lévő nővel veszekedett egy fehér hajú, de mégis csak alig negyvenes vonásokkal rendelkező nővel veszekedett egy klubb előtt.
- Ezt még nagyon meg fogja bánni nyanya, nem fog egykönnyen még egy ilyen aranyhangú pacsirtát találni.
Kiáltotta a fiatal a nőnek, aki tiszteletet parancsoló tartással, és rezzenéstelen arccal hallgatta a sértő szavakat.
- Az lehet, de te se találsz magadnak jó állást az ajánlásom nélkül, most pedig tűnés, szégyent hozol a környékre.
Vágott vissza a nő és választ se várva visszament az épületbe, a fiatal nő elkullogott én pedig besiettem a klubba. Pont láttam a nőt, aki éppen néhány mély lélegzetet vett és épp megindult már a színpad felé, mikor megszólítottam.
- Elnézést, hölgyem!
Próbáltam tisztelettudó lenni a változatosság kedvéért, mert láttam a nőn, hogy csak akkor lenne fikarcnyi esélyem is ezen a helyen dolgozni. Határozottság volt az arcomon, de próbáltam némi komolyságot is sugározni, hogy ne küldjön el azonnal, azzal az indokkal, hogy csak kölyök vagyok még és, hogy mit keresek mégis itt.
A nő felém fordult és alaposan végigmért a kék tekintete hideg volt, de enyhén mintha láttam volna megcsillanni benne a kíváncsiság szikráját, így belekezdtem a mondandómba.
- Akaratlanul is hallottam, hogy sajnos énekes nélkül maradtak a klubban...
- Igen, most fogom bejelenteni, hogy mára bezártunk, szóval jobb ha te is mész.
- Várjon, én már korábban énekeltem közönség előtt és éppen állandó munkát keresek.
- Te? Ugye most csak viccelsz, túl kicsi vagy még az ilyesmihez, menny szépen haza.
- Kérem adjon egy esélyt, ha akarja meg is tudja nézni az előadásunkat a korábbi bandámmal.
- Ezek szerint nem volt túl nagy sikeretek, ha már csak múlt az együttes.
- Voltak kisebb nagyok sikerek, de a többiek mind főiskolára mentek. Kérem csak nézze meg!
Mondtam, miközben előhalásztam a mobilomat és kikerestem a youtube-on az egyik lassúbb, de mégis jó számunkat, ahol a bátyám zongorázott mellettem. A nő elvette a telefont és megnézte a videót. Majd újra végigmért.
- De ez majdnem egész éjszakás munka szóval, suli mellett nem vállalhatod.
- Nem is terveztem.
mondtam és igyekeztem elnyomni a félmosolyt, ami a meggyőzés jeleinek hatására jelentek meg.
- Akkor nyomás a színpadra kapsz egy próba számot, ha sikerül felráznod a helyet, akkor maradhatsz.
Én mosolyogva futottam fel a színpadra a gitáros srácnak valami számot mutatott a nő a kezével, mire az rázendített egy igencsak ismerős dallamra. Arra amit a bátyám tanított nekem még először annak idején. Hú úgy beszélek, mint egy öreg nyanya miközben nem vagyok még húsz sem, de ami a lényeg volt, hogy szívem lelkem bele tudtam adni a számba, miközben énekeltem és enyhén táncoltam rá. Az emberek mikor felmentem eleinte csak fúj-oltak, hogy itt keres itt ez a gyerek, de aztán őket is magával ragadta a zene és egész jó lett a hangulat, néhányan táncoltak is, míg mások koktéloztak.
A szám végén a klubb vezetőnő intett nekem, én pedig kissé félve, de odamentem hozzá. Eleinte azt hittem itt a vége, de aztán kiderült, hogy nem. Felvett és szobát is kaptam igaz csak egy kis egérlyuk volt, 1 ágy, egy szekrény, egy asztal meg egy szék. De engem ez nem zavart. Sőt inkább örültem, hogy van, hol álomra hajtanom a fejemet. A nő mintha látta volna rajtam, hogy nincs hova hazamennem, bár szerintem ebből arra is következtethetett, hogy alig volt nálam cucc és az is váltásruha volt.
Az első zenés este után elbeszégett velem egy kicsit, megbeszéltük a munkarendet, a fizetést, mindent. Adott egy minimális előleget is, hogy vegyek egy normális estélyit, mert ez a hely túl jó ahhoz, hogy valaki egy zöld kivágott vállú hosszú ujjúban és egy fekete farmerben lépjen fel, topánkában. Egy rövid alvás után, mikor végre kinyitottak a boltok, az egyik pincércsajt küldte el velem, hogy nézzünk valami estélyit a következő műszakhoz, és hogy a pénzt arra költsem amire kaptam. Igaz az én fizetésem előlege volt, de azért még nem bízott meg bennem a nő.
A következő délután végig próbáltunk a gitáros sráccal és betanultam néhány új számot, vagyis csak számomra újakat. Az esti műszak remekül ment, a közönségnek szinte fel se tűnt hogy egyébként milyen fiatal is vagyok, csak szimplán élvezték a zenét.
Teltek a napok és a hetek, és én közben egyre jobban összeszoktam a többiekkel. Még becenevet is kaptam, bár inkább rám ragadt, mintsem annyira szívesen hívattam volna úgy magam, mint: Fehérke.
Teltek a hónapok az évek én pedig jól éreztem magam az új életemben, bár hiányzott néha a testvérem és többször felmerült bennem a gondolat, hogy meglátogatom, de aztán eszembe jutott mindig a két titok, ami miatt nem mertem volna a szeme elé kerülni. Jut eszembe, a képességeimet sem hanyagoltam el, a szobámban sokszor gyakoroltam, és hajnalban, amikor már minden bulizó társaság hazatért, de még a korán kelők nem keltek fel, akkor gyakoroltam a repülést is, ami eleinte nehezen ment, de aztán egészen rákaptam az ízére.

szakértelmek:
éneklés, gördeszkázás, tánc( egész jó de nem verseny szint), gitár, zongora meg amit ugye egy középiskolás csajszi tudhat.

képesség:
sárkány alak: Junának emberi alakjában nincsenek képességei, csak ha átváltozik, amit koncentrációval tehet meg. Ebben az alakjában kicsit nagyobb, a teste még a szokásosnál is fehérebb lesz, pikkelyek borítják a testét, szárnyai, szarvai és sárkányfarka nő. át alakuláskor a hátkilátszós ruhák nem sérülnek meg sem a szoknyák, mivel van hely a sárkányfaroknak előbukkanni.
Teste ebben a formában ellenállóbb és erősebb, a tőrök már nem sebzik a testét és 1 tonnás ereje van, a karmai pedig élesek, a sárkányfarkat képes harmadik kézként használni és a szárnyakkal képes repülni.
Meg persze mit érne egy sárkány tűz okádás nélkül. Juna képes körönként 1 kosárlabda méretű kék lánggal égő tűzgömböt vagy kettő fele akkorát a kezéében tartani, eldobni, kilőni, vagy szájából köpni legfeljebb 10 méter távolságra. A tűz amíg vala kapcsolatban van, addig nem árt neki, csak ha vissza kerül rá.(pl: meggyújtott anya, amit visszadobnak rá, stb)
Viszont Juna ha beteg vagy annyira sérült, hogy az akadályozná az átváltozáshoz szükséges koncentrálásban, akkor egyszerűen képtelen átváltozni, és ha sárkány alakban jobban megsérül, pl lövés találat, akkor azonnal visszaesik emberi alakba.

privát előtörténet jellemzést kérsz: igen


A hozzászólást Kira Sign összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 10 Május 2015, 21:47-kor.

_________________
Karik és multik: Főkarakter:Kira Sign NJK-k:Tina Leia Sign, Gina Sign (Jinx), Juna Carter galaxis védelmezői: Zeck/Villám
avatar
Kira Sign
9. szint - 20 kredit

Hozzászólások száma : 808
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2013. Jan. 15.

Karakteradatok
Főkarakter: Kira Sign
Főkari/multi: Főkarakter

Vissza az elejére Go down

Re: Juna Carter

Témanyitás by Thorhalla on Kedd 13 Jan. 2015, 15:38

Sárkány alakban 1 tonnás erőd van, kések, tőrök nem sebzik a bőrt. Látom fent leírtad a 60km/órás repülést. Ami még kimaradt, hogy 10 méterre tud eldobni, elköpni a tüzet értelemszerűen.
És persze mivel átváltozással jár, így ha a akrakter beteg/sérült, akkor nem biztos, hogy feltudja venni a mutáns alakját (de ez megszokott, az Asgardinál is megvan ugyanez, meg más ilyen karakternél)
600$ kezdőtőke, vond le a karaktertől a krediteket és viheted játszani.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14177
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Re: Juna Carter

Témanyitás by Kira Sign on Kedd 13 Jan. 2015, 21:34

Adatlap:

Név:
Juna Carter
Lakás/Létesítmény: Manhattan/ Times Square-n egy klubban
Foglalkozás:énekes, diák
Munkahely:
Times square-n egy klubb
Pénz: 600$
Bevétel/hét: 300$
Eszközök: fellépőruhák
Felszerelés/fegyverek:-
Vállalat:-
Szövetség:-
Törzshely, ahol megtalálható:
A klubb, de többnyire nappal csatangol a Times square-n.
Ismertebb szövetséges:-
Ismertebb ellenség:-

_________________
Karik és multik: Főkarakter:Kira Sign NJK-k:Tina Leia Sign, Gina Sign (Jinx), Juna Carter galaxis védelmezői: Zeck/Villám
avatar
Kira Sign
9. szint - 20 kredit

Hozzászólások száma : 808
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2013. Jan. 15.

Karakteradatok
Főkarakter: Kira Sign
Főkari/multi: Főkarakter

Vissza az elejére Go down

Re: Juna Carter

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére




 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.