A két földönkívüli

A Princtoni egyetem területe, ott is a fölművelésügyi labor, ahol jelenleg az AIM Birodalom szupernövényének tovább javítására irányuló kísérletek zajlanak.

---

Kaland címe: A két földönkívüli
Idő: 2031. március 10, késő esti órák
Helyszín: Princetoni egyetem, New Jersey
Cél / Feladat: Megmenteni a világot
Többiek: Viktor Emmanuel Schmidt / Immanu'El | Tyranis Rel / Törpilla

Alterego: Dr. Emmanuel Lopez

A Princeton egyetem talán az egyetlen említésre méltó kutatókomplexum New Jersey területén, ahol érdemi kutatómunkát végeznek a Kék Veszedelem járványával kapcsolatban. Az AIM Birodlom nem adta fel az illúzióját annak, hogy összefogjon különböző megakorporációkat és kormányügyi szerveket, de az ilyesfajta központilag menedzselt világmegváltások mindig is a gusztusom ellenére voltak. Amennyi időt sikeresen az ellenszer kutatására áldoznak, ugyanannyi energiát és munkaórát elpazarolnak excel táblák szerkesztésére, és céges adminisztrációra, mintha bárkit bárhol és bármikor érdekelne is valaha, hogy leadózták-e New Jersey államnak az ellenszer feltalálásához megmozgatott emberállomány velejáró költségeit, vagy hogy a munkáltatói törvényeknek megfelelő pótlékot adtak a szabadságolásokra.

Emmanuel tucatnyi alteregót tartott fenn, bár a legtöbb mögött álló papírmunka egy átlagos rendőri igazoltatásnál sem állná meg a helyét. Nem volt az a kimondott hacker, aki pincékben töltött napokat kormánytitkokat vadászva, inkább csak intellektusát fitogtatta, saját maga számára.elsősorban. Néhány netes körben azért ismert volt ilyen-olyan hackerneve is, de az eldobható személyazonosságainak nagy részét kriptovalutázáshoz használta, nem mintha bárki valaha visszakövetné, hogy honnan rendelte az újabb szett ruháját, vagy holokivetítős PDA-ját. Az egyetlen amire ténylegesen odafigyelt, hogy USB kulcsai, hálózati kártyáinak MAC címei semmilyen valós személyhez ne legyenek visszakövethetőek. A nagy projektnél, a ma esténél azonban alaposan felkészült. Dr. Emmanuel Lopez személye egy silány koppintása volt önmagának, fehér ruhákba öltözött feltűnő valaki, akit könnyen megjegyeznek, annyi jellegzetességgel, hogy mindenki pontos személyleírást tudjon róla adni, ha szükséges. Egy olyasvalaki, aki sem kiállásra, sem beszédstílusra nem ő. Társadalombiztosítása New York állam szerint érvényes, és fizetve van, rendelkezik bankszámlaszámmal, és bejelentett lakcímmel, adott le szavazatot a legutóbbi választáson, és több online sorozatstreamelő szolgáltatásnál rendszeresen értékel sorozatokat jól meghatározott ízlés alapján, tart fenn közöségi médiát. Bár ez sem tökéletes, hiszen semmilyen hamis identitás nem az, amíg csak elektronikus úton vizsgálják, addig valid és létező, teljes életet élő személynek tűnik, nyaralási fotókkal és deepfake-et selfie videókkal együtt. A kártyavár akkor omlana össze, ha elő akarnák keríteni szavazólapját, vagy meg akarnák látogatni az otthonában. Szomszédasszonyok lefizetéséig, teljes alternatív élet építéséig soha nem jutott el, és nem is volt rá igénye.

Egy padon ülve, az egyetem közeléből eregette szabadon saját fejlesztésű algoritmusát.
Nemsokára a jég megadja magát a féregnek, és a mátrix sajátjaként fog tekinteni rám.
Immanu'El szerette a nyolcvanas évek disztópikus sci-fijeit, és gyakran az ő stílusukban fogalmazta meg gondolatait. Számára romantikus volt az elképzelés, az elnyomó és igazságtalan világban szintetizátorral higított rockzenére küzdeni a szabadságért, a földi irodalom azon kevés kortárs műfaja, ahonnan szívesen kölcsönzött menőséget, még ha csak fejben, még ha csak magának is.
Legyünk óvatosak. Ezek nem hülyék, ez nem egy könyvtár, ahonnan a tartozásodat szeretnéd törölni, ez egy kutatólabor. Egyelőre csak az RFID-s beléptetőkártyás rendszert kell megtalálni, elég azt a számítógépet feltörni, amit még a biztonságiőr is tud kezelni. Ha bejutunk, akkor a belső JÉG áttörése után a zárt mátrixban lesz a tudás, amit keresünk.
Gondolataihoz híven első körben csak egy beléptetőkártyát hamisított magának, ami azonosítja őt, mint Dr. Emmánuel Lopez, kutató doktor, aki Californiából utazott ide, hogy segítségére legyen a helyieknek. Ha elég határozott, talán a biztonságiőr kérdéseket sem fog föltenni. Egy látványos aktatáskával mozgott, pont azért, hogy ha valaki gyanúsnak tartaná, átkutathassa. Nincs jobb módszer elosztani a hirtelen jött, de nem igazolt kételyt mint néhány bonyolult képletekkel teli papír, egy félig elfogyasztott szalámis szendvics, de ha ez sem elég, még ki tud ejteni valamelyik fakkból egy katalógust a legújabb Ford autókról, meg egy esküvői magazint, ez utolsó szokott annyira sok árnyalatot adni bármilyen alteregónak, hogy itt már nem tesznek fel több kérdést.

Itt ugrik a puding elásva. - gondolta egykedvűen, ahogy befejezettnek ítélte munkáját. Megigazította kalapját, és belépett az amerikai standardok szerint ódon, a maga száz évével már-már "ősi" épületbe, kalapot emelt a biztonsági őrnek egy fásult - Jó estét! köszönéssel vegyítve, és rutinos mozdulattal emelte arcképes RFID kártyáját a belsőbb részlegek felé vezető ajtót elzáró olvasóhoz. Ha nem jön be, még talán ki tudja magyarázni magát, vagy lesz ideje elfutni.

Miután a férfi átjutott a felületes biztonsági intézkedéseken, a növényi labor felé vette az irányt. Persze volt türelme megállni a kávéautomatánál, és hosszú ideig bíbelődött némi aprópénzzel, meg a kávéautomata üzeneteivel, amivel hatból öt rendelésnél tájékoztatta, hogy az bizony már nincsen. A világgazdaság két lépés alatt omlott össze, márcsak azért is, mert a koffeint szolgáltató növények rendre elhullottak, és alkoholt sincs nagyon miből csinálni, a serkentő és bódító szerek kolosszális hiánya okozta pánikvásárlás meg persze csak a pocok mentalitású raktározók készleteit bővítette, amitől persze csak még kevesebbeknek jutott a kívánt szerekből. Sajnos be kellett érnie forró csokival kávé helyett, így azt fizette ki, rögtön kettőt is, mert tudta, hogy még szomjas lesz. Miután elkészítette a gép a forró csokira mindenben emlékeztető, de attól mindenben különböző italt, rávágott kettőt a masinára. No persze nem azért, mert valójában dühös lett volna, hanem azért, mert úgy képzelte el, hogy Dr. Emmanuel Lopez van annyira impulzív, hogy akut dühét ártatlan masinákon is levezesse.

A két itallal a növényi laborok felé vette az irányt, az ott található gépek valamelyike fogja tartalmazni a kívánt anyagot, aminek feldolgozásával talán tud valamit segíteni mostohabolygója helyzetén. Mikor belépett szemei tágra nyíltak a megdöbbenéstől, és nem sokon múlt, hogy elejtse a két forró csokis italt. A Kék Veszedelem egyik szörnyetege megelőzte. Megelőzte! Ott ült a gép előtt, és...
Nagy adattömegű statisztikák lináris regressziós analízisét folytatja. Nofene. Ha jobban megnézem, ez nem is kree. Vagy hát... nem teljesen. Kissé gépies. Netán egy robot, egy android? Valószínűleg egy Vízióhoz hasonló mesterséges értelem, aki fáradhatatlanul dolgozik épp azon a projekten, amit ő ellopni jött. Legalább alkotói csinosra formálták, megvan benne az a gőgös kecsesség, az a hibátlan szimmetria, és enyhe szexuális töltet, ahogy a magukat szuperzseniknek tartó katasztrófák a tökéletességet elképzelik. Minden nem várt helyzetre kell lennie egy vészforgatókönyvemnek, erre is van. VIselkedj úgy, mintha ide tartoznál, ha ez nem jön be, kérd számon, helyezd defenzívbe, ha neki kell magyarázkodnia az ittlétéért, akkor nekem nem kell.

- Szevasz.. - Szevasz? Jó, értem én, hogy Lopez laza, de lehet, hogy ez erős kezdés. Mindegy, guruljunk tovább..
A férfi leül az egyik számítógéphez, és bekapcsolja, mintha az övé lenne. Lélekben felkészült a nő heves tiltakozására, döbbent kérdéseire, de a tudósokra jellemző fókuszált ignoranciára is. A monitort maga felé fordítja.
Apró dominancia helyzet, a legtöbben észre sem szokták venni. Én látom az ő monitorát, ő az enyémet nem. Adni kéne neki valamit, amivel elfoglalhatja magát, addig nekem is lesz időm felnyomni ezt a rendszert. Aki időt nyer, életet nyer ugye. A lány sikeresen beletenyerelt az egyetlen témába, amiben tényleg jó vagyok. Adatelemzés
Immanu'El, pontosabban Emmanuel Lopez megköszörüli a torkát.
- Dr. Emmanuel Lopez, mielőtt kérdeznéd. Én nem MECE elvvel próbálnám megfejteni a különbségeket, hanem multilineáris főkomponens analízissel esnék neki. Dr. Reinhardt világosan szemléltette, hogy az az ideális az ilyen problémákra. - Immanu'El nem volt benne biztos, hogy elég önteltséget sikerült a hangjába raknia, kedvenc témájával szemben volt annyira alázatos, hogy reflexszerűen tárgyilagos a mondanivalója, talán még egy kicsit kisdiákos is. Közben a PDA-ját rádugta a számítógépre, mintha csak tölteni rakta fel.
- Rohadt akkumulátorok, az ember azt hinné, hogy egy repülőutat kibírnak... - motyogta maga elé, de azért jól hallhatóan, egyrészt alibit szolgáltatva a telefon használatának, másrészt becsempészve azt az apró információt, hogy repülővel jött, ügyes trükk arra, hogy belecsempéssze a nő agyába, hogy nem helyi. Sokan egyszerre elnézőbbek és ellenségesebbek a nem helyiekkel szemben. Persze egy robotnál ez nem számít semmit, de ha valaki visszanézi vagy hallgatja a felvételt, az pont az ilyen apró elszólalásokat fogja vadászni, talán nem is sejtve, hogy ezt a játékot ketten játtszák.

Alterego: Dr. Emmanuel Lopez

A lány nagyon szigorú. Szigorú, és paprika. Mint egy német. Honvágyam van tőle. Már ha lenne hazám... amolyan faux-honvágy, mint oly sokszor. Sebaj.
Dr. Lopez szélesen elmosolyodik, mintha a kék bőrű csitri valami ajándékot adott volna neki épp, egy ruhát ami nem megy az ízléséhez, vagy meghívta volna egy ételre, amit nem szeret. Lassan felemeli a jobb kezét, és az arcképes belépőkártyáját átnyújtja a lánynak, közben bal kezével zsebre rakja a telefont. Több trükkje is be volt készítve arra az esetre, ha menekülnie kéne, vagy kivágnia magát, de nem azért jött el idáig, hogy egy aspergeres hisztije eltántorítsa a céljától. Talán ki tudná lőni az áramot, vagy megszólaltatni a tűzriasztót, de igazából csak egy accountra és egy profilra van szüksége, semmi olyan, amit innen ne tehetne meg. A vezetéknélküli hálózat kapóra jön neki. Néhány szót intéz a lányhoz, hiszen kevesebb mint fél percre van szüksége, a zsebében addig elindul az algoritmus... el akarta kerülni, hogy felnyomja a helyi hálózatot, de szükséghelyzet szükségmegoldásért kiált. Kicsit lassabban beszélt, mint azok, akik idegesek, vagy úgy érzik, hogy kioktatós kedvükben vannak, és reménykedett benne, hogy a script, ami nagyjából négy órával ezelőttre hamisítja az áthelyezését olyan időintervallumba esik, amikor a lány még épp fülig benne volt a munkájában, a legtöbb dns kutató megelégszik szimplán azzal, amit a képernyő kiír. Ha mázlija van, a nő nem fog hisztiből teljes nyomozást folytatni, hanem ahogy eddig megbízott abban, amit a képernyő kiírt, ezután is meg fog. Ezek után kiveszi a kezét a zsebeiből, és az üres kezeit széttárva, mintegy megsértődve, akinek kétségbe vonták az ártatlanságát tartja.
- A nevem Emmanuel Lopez. Matematikus. Ide helyeztek át, ez az új munkahelyem. Ott van az azonosító számom az adatbázisotokban,
Miután Immanu'El úgy érezte, hogy elég idő telt el, és hagyott a lánynak elég időt, hogy a papírjait vizslassa, kicsit zsémbesen hozzátette:
- Ha sokáig húzod az időt, mindkettőnk munkáját lassítod drága. Segíteni jöttem, nem problémákat okozni. Egyébként is, amiket mondtam, akkor elavult módszerek, ha nem Lipton professzor újításaival csinálod, de az ennyire sokdimenziós matematikát valahogy elfelejtik az ilyen laborokban, pedig elképesztően hasznosak tudnak lenni, különösen a te projektedet tekintve. Ha érdekel, megmutatom, hogyan, de ahhoz meg kéne engedned, hogy belogoljak az accountommal amit remélhetőleg a srácok már megcsináltak, ha nem, akkor sajnos papírt meg ceruzát nem hoztam, hogy leírjam neked.
Immanu'El várakozóan néz a lányra, papírjaival az asztalon, az üres kezeit pedig széttárt helyzetből karbafontba rakja, amolyan renyhe várakozással, és testsúlyát a bal lábáról a jobbra helyezi, mint aki - egyébként kiváló fizikuma ellenére - nem szokott hozzá ahhoz, hogy sokat kell egy helyben állnia. A nőnek volt valami abszurd módon idegen és szimmetrikus a mozgásában, és Immanu'El csak találgatni tudott, hogy vajon tényleg egy robot-e, akinek a légzése csak szimulált. Ha igen, akkor azok, akik tervezték, bizonyára nem hallottak az "uncanny valley" fogalmáról, vagy meredeken ignorálták azt, hogy ez egy fontos faktor lehet abból a szempontból, hogy esetleges valós emberek közé való integrációja mennyire zökkenőmentes.