Re: 2210 - Az utolsó küldetés

by **Amara** Vas. 20 Nov. 2011, 15:26

Kalli utolsó lövésének látja még az eredményét amikor eltalálja Melt aki felvonyít és a vállához kap amin átmegy a lézer rajta, majd segít Tyranak...
...s fényesség...
Mikor újra kitisztul a kép előtte törmelék közt fekszik... Új Attilanon van... azaz a romjain... egy magasabb romos épület erkélyén... ahogy körbe néz csata nyomai mindenhol... a város romokban, a palota félig elpusztulva... lent a téren kiszegelt csontvázak... és jól látható égés nyomok... Nem volt kegyelem... nem volt könyörület... az épület belsejében elszenesedett maradványok, ahogy bent lehetett mikor az épület leégett... az ajtó előtt fekszik... nem tudott kijutni... A méretből ítélve csupán egy gyermek lehetett... semmi több, akit a szülei talán itt rejtettek el...
Megremeg a kép Kalli előtt és hallja a sikoltozást a csata zajt... fel-fel villannak előtte a képek, ahogy a kegyetlen mészárlás zajlott... ahogy túlélők érkeztek a városba, majd kiderült, hogy csapda volt és a bennük lapuló démonok kitörtek és mészárlásba kezdtek megállíthatatlanul... Ahogy sorban változtak át azok is akik régebben szivárogtak be a városba, mint utazók... menekültek... Semmi esélye nem volt az itt élőknek...
Kali ahogy végig néz magán látja a combjába égetett billogot... felszerelése sehol... ahogy ruhái se csak szakadt rongyok... karjain és ha végig nézi testén korbácsolás után maradt hegek... nyakát hideg fém öleli... újabb emlékek villannak be, ahogy elkapják... ahogy meggyötörték, meggyalázták... ahogy megszökött a fogva-tartóitól, de hogy hogyan került ide arra még nem emlékszik... arca véres... teste fáj és gyenge... éhség gyötri... Egyedül van talán... egy kis zsák hever nem messze tőle benne... egy kis étel... kötél, kampó falmászáshoz a kötélre, egy ... egy tőr... véres... talán lopta...

Gunny morgására nem érkezik reakció az ősi Istenektől, s nincs esélye tenni ellene, hogy a hím megtegye amit akart...
...s fényesség...
Gunnhild Asgard városban tér magához a királyi palota romos erkélyén, fegyvertelenül... hallja a kegyetlenül fájdalmas sikításokat... a pokoli röhögéseket... látja az erkély korlátja közt az égő várost... lentről kiabálást hall... ismerős hangokat... lányai hangjait... nem érti azokat... de ha feltápászkodik a testét uraló fájdalom ellenére, akkor láthatja, ahogy Nora minden erejével pajzsot tart, míg Nyka idéz... mindkét lány idősebb már... a harcuk elszánt... Asgard városért...Asgard ért... együtt... Nyka végez az idézéssel és tűzvihar söpör végig a pajzson kívül... erős mágia, minden asgard becsületére válhatna... de látszik, hogy már rengeteget kivet a a mágia a lányból... csak talán makacssága az ami talpon tartja ahogy Norat is... tőlük nem messze a szenes törött arany tiara... és a másik oldalt a ketté törté mjölnir hever egy kori gazdáik maradványaival együtt... És csak özönlenek a démonok, hogy elkapják a két lányt... a számbeli fölény a démonoknál van...
A pajzs remeg... ahogy Nora teste is egyre jobban... majd két nyíl töri át a meggyengült pajzsot és kapja telibe a két lányt... A csuklyás és a nősténye sétálnak oda a két földön fekvő lányhoz...
- ÍME ASGARD UTÓLSÓ REMÉNYEI A LÁBAIM ELŐTT! SEREGEIM ELŐTT – üvölti a csuklyás...
- SOHAAA! - üvölti a két lány, minek hatására a csuklyás ráteszi karmos mancsát Nyka mellkasára, majd a nyilat kezdi el tapogatni... kicsit mozgatni, mire a lány fájdalmas üvöltésben tőr fel...
- Könyörögj a kegyelmemért... hódolj be... és a húgod jobb körülmények közt élhet... Tedd meg a testvéredért... - hallja a Gunny is az uralkodó gonosz szavait... - Az öcsém halott... anyátok szintén... az ősi istenek nem segítenek többé... ahogy húgaim és másik öcsém se... egyedül maradtatok... HÓDOLJ BE és mentsd meg HÚGOD! - tovább mozgatja a nyílvesszőt kegyetlen kínokat okozva a lánynak...
- NE TEDD NYKA! - kiált rá nővérére Nora...azonban a lány könnyes szemekkel néz húgára... majd fogait összeszorítja... mond valamit de nem hallja Gunny, hogy mit... A Csuklyás békén hagyja a nyilat...
- HANGOSABBAN!
- BEHÓDOLOK ELŐTTED! - üvölti a lány fájdalmas hangon...
- MI VAGYOK ÉN NEKED?!
- A Mestere vagy ennek a szolgának! - a csuklyás felnéz az erkély felé ahol Gunny van gonoszan csillogó szemekkel...
- Enyém minden eme világon... - mondja vigyorogva...

Tao épp csak magához tér, mikor mindent betölt a fényesség, s mikor magához tér teste sebekkel tarkított...fájdalma erős ahogy egy sziklán fekszik... körülötte edények... Eme edényekben látja tükröződni mi történik társaival... Kallival, Gunny lányaival... Egyedül van... teljesen magányosan...mikor magához tér... Mellette egy másik sziklába vésve a bűnei, amiért örökké szenvednie kell... Hogy segíteni akart... új ura ellen lépett fel és erői ellen használta erejét... nincs kegyelem számára... az ereje még most is meg van, hogy beavatkozzon... de ezzel a saját bűneit növelné csak... Magányát léptek zaja töri meg... Shyrok igen meggyötört testét látja meg ahogy a nőstény egy hosszú botra támaszkodva tart felé... Nehézkesek a léptei, de ha Tao megpróbál felkelni és lejönni a szikláról élesen és keményen parancsolja maradásra. Mikor odaér lassan leül Tao mellé a sziklára.
- Tudom, hogy vannak kérdéseid, így hallgatom őket... - hangja nyugodt. - Tudom, hogy nem a tanítványom vagy... azaz nem az akit már tanítottam az utóbbi években... Te még az vagy akivel az állomáson találkoztam... így hallgatlak... Kérdezz bármit... de vigyázz... nem biztos, hogy minden kérdésedre kapsz választ és ha kapsz akarod is azt hallani...

by **Ko-Rel** Vas. 20 Nov. 2011, 18:40

Még látta, hogy a démont sikerrel meglőtte, ami felvonyított, tehát mégis valós személy volt és nem pedig egy kivetülés. És a fény ekkor találta telibe. A következő pillanatban romok között ébredt. A bandázsai nem voltak meg, a ruhája sem, csak néhány szakadt rongy. Megpróbált felkelni, de fájdalmas volt, a fogait szorította össze és úgy tette meg. A látványtól, ami fogadta elborzadt. Felismerte az embertelen és atlantiszi kultúra félreismerhetetlen nyomait a romokon, a tenger is ott volt. Ez új-Attilan volt. A teste tele volt sebekkel, meggyalázták, a szemeiből könnyek folytak le az arcán. Emlékek jutottak eszébe, menekültek érkeztek ide, akik démonok voltak. Nem lehet! Nem engednek be menekülteket maguk közé, arra a kree-k voltak, itt csak a sajátjaik voltak. Odalent csontvázak, halottak. Nem! Nem akarta elhinni, térdre rogyott, ahogyan végignézett az egész helyen. Mindenki halott volt, az amit vele tettek nem érdekelte, az jobban sokkolta, ami történt. Véres kés volt mellette, étel és kötél. Csáklya? Minek? Tudott repülni anélkül is… A késre nézett, nem tudta, hogy mikor szerezte és hogyan szabadult, de kijutott. Újra a romokra nézett végig a városon, homályosan látott csak a könnyektől.
Próbálta magát meggyőzni, hogy ez nem volt igaz, nem győzhettek, a nagyapját egy ilyen lény nem győzhette le, még a sok sem, az apját sem, aki képes lett volna az egész űrállomást is egyetlen szavával elpu… Az űrállomás, a fény! Ekkor villant be a fejébe minden. Egy remény, egy utolsó kis remény, hogy miért látja ezt. Minden bizonnyal csak elvesztették az eszméletüket, ez pedig… ez pedig nem volt más, mint kínzási mód. Drogok, telepátia, vagy hasonló módon. Ilyen aljas és gyenge módon nem győzhettek ellene, nem azért volt ő Új-Attilan védelmezője, hogy bedőljön ezeknek.
- Elég! – kiáltotta.
Felállt és megtántorodott; nem. Ez hazugság volt, hogy ez eszébe jutott, próbálta magát meggyőzni erről, hiszen igen magas rangon volt. katona, és hercegnő. Így egyszerűbb volt ezt tenni vele, hallott már efféle kínzási módokról, hogy így tudják meg egyes helyek gyenge pontjait és mindent róla. Nem hitte el, hogy ez a valóság. Még mindig az űrállomáson feküdt, valószínűleg valamelyik börtönben. De a démon elkövetett egy hibát, még élt és nem ölte meg őt.
- Ma egy halálos hibát követtél el démon… - kezdte rideg hangon egyre hangosabban. – … és vérrel fogsz érte fizetni!

by **Godlaw / Tao** Vas. 20 Nov. 2011, 19:39

Egy pillanatra azt hittem, hogy a folyosón vagyok, de most már látom, hogy egészen máshol lehetek. Az edényekre nézek, de mielőtt alaposan belenézhetnék a többiek világába, megjelenik Shyrok.
-Valami nem stimmel az idővel. A démonok ténykedései okozzák a repedéseket, azt hiszem. Sokáig fogsz még tanítani, ha jól értem a szavaidat. És sok időt fogok itt eltölteni... De itt az idő sem úgy telik, mint megszoktam, igaz? Mondd, hogyan tudok rajtuk segíteni? Hogyan tudok beavatkozni?
Az egyik edénybe nézek, amin át Gunnyt látom, a benne lévő folyadékon végigsimítok egy ujjammal. Felszisszenek, ahogy közelebb próbálok hajolni az edényhez, a sérüléseim fájdalmat okoznak. Rég nem érzetem fájdalmat.
-Mi történne, ha meginnám ezeket? - Teszem fel a kérdést merengve, ahogy a hullámzó folyadékot nézem, aztán Shyrokra nézek.
-Meg fognak halni, igaz?

by **Thorhalla** Vas. 20 Nov. 2011, 20:06

Ahogyan kinyitottam a szememet Asgard város romjain találtam magam, harc folyt. Megláttam a két gyermekemet odalent, idősebbek voltak, mint pár pillanattal korábban. Ettől a pillanattól kezdve nem hittem el az egészet, ez csak átverés, egy lehetséges jövő volt. Hallottam róla eleget, az anyámtól, nagynénémtől, és még Amora-tól is. Nem egyszer képeztek így ilyen és ehhez hasonló helyen. Megtanultam megkülönböztetni ezeket. Összefontam a mellkasom előtt karjaimat és megtámaszkodtam valahol. Érzéketlenül figyeltem az eseményeket, semmi sem volt belőle igaz, a két lányért a jelenben aggódtam, de ezekért nem. Hiszen nem valóság, az arcomon nyoma sem volt az érzéseknek, de egy idő után lassan rossz volt nézni. Megráztam a fejemet, nem valóság, nincs mit tenni, sőt! Nem is fog megtörténni. Ennél Asgard többre volt képes, ez csak annak a féregnek a gyermekded álma volt, hogy ilyen könnyen arat győzelmet.
Amikor rám nézett és az utolsó szavait kimondtam gúnyosan nevettem fel rajtuk, örömteli nevetés, régen nem nevettem olyan jól, mint most.
< - Tényleg csak ennyire vagy képes drágám? – kérdeztem legalább olyan megvetéssel, mint amivel anyám tette volna. – Egy kis szánalmas illúzióra? Ezzel megtörni engem?! Kérlek, ez így egyszerűen lealacsonyító. Azt hiszed anyám nem képzett így? És nem jövök rá az átverésre? Mutasd magad, ha van merszed nagybátyám! >

by **Amara** Kedd 22 Nov. 2011, 15:03

Kalli kiabálása visszhangot ver ami furcsa... mert nem úgy ahogy természetes lenne, s a világ kezd elmosódni teljesen. Gunny előtt ugyan úgy a világ kezd elmosódni és a két lány nyöszörgést hall... Ahogy kinyitják a szemüket egy szobában fekszenek és egy talán méter magas kis sárkány lányka fogja a fejét és egy jó két méteres hím néz rá kérdőn, aki nem az akit Gunny láthatott az ősi istenek előtt.
- Mi a baj Laira? - kérdi a hím közel hajolva a kis nőstényhez aki egy irdatlan nagy pofont ad neki és fúj a kiterült hímre.
- Már megint honnét kukáztátok ezeket az emlékeket? És miért mindig rám marad a neheze? Bezzeg Shyrok el van azzal ez egyel aki kiszemelt magának... - A hím védekezően tartja maga elé a mancsait... furcsa látvány a jóval nagyobb hím és a kis nőstény közti helyzet.
- Az ősi istenek adták, hogy tudják mire számíthatnak... és ne engem okolj húgi kérlek...
- De igenis, hogy téged, mert minden szemetet elfogadtok a naaagy ősi istenektől akik arra is képtelenek a naaaaaagy semmit tevésben, hogy normális emlékeket adjanak! Látszik, hogy ezt se Ragnar intézte, hanem te Mihai! - vicsorog – tényleg hol van ő? Mi fontosabb dolga van éppen, mint itt lenni... csak idehoztátok őket és lelépett!
- Nyugodj már meg Lai... kérlek... Ragnar a barlangokba ment az erőmű alá dolgozni, hogy besegítsen az igát húzni és közben gondolkozni... Neki se egyszerű ez az egész... - próbálja csitítgatni kicsit a kis nőstényt és úgy fest egyikük se vette még észre, hogy a két Hercegnő magához tért. Kintről kemény asgardi káromkodás hallható közben.
- Odin szakállára! Hogy ti még most se tudtok csendben maradni! - lép be a szobába a törp morogva.
- Yngvi mester – szólal meg egyszerre a két sárkány, majd lehajtják a fejüket.
- Mihai... a többiek sebeit meggyógyítottad, hogy ennyire ráérsz? Laira... az emlékeket átadtad, míg hazahoztuk őket és Mihai gyógyított? - kérdi a törp szigorúan nézve a két sárkányra.
- Nora és Nyka alszanak... teljesen kimerültek, de élnek... a pap sebei súlyosak, de már nincs veszélyben... a másik társukkal Shyrok foglalkozik és nem engedett a közelébe, mester... - felel elsőre Mihai.
- Igen átadtam mester, bár nem tudom mennyire sikerült... erős elme mindkettő és nem biztos, hogy el is hitték. - válaszol Laira...
- Az az ő dolguk, hogy mit hisznek el belőle és mit nem... Thor nevére... a legjobb lenne, ha sikerülne megakadályozni és sosem történne meg... - néz a plafonra a törpe, majd a két hercegnőre.
- Remélem sokkal jobban vannak... - hangja csendes, nyugodt, miközben a két sárkány lehajtott fejjel áll, de látszik, hogy nem azért, hogy a nagyobb is lepillantson a törpre, hanem a tisztelet miatt. Kalli és Gunny sokkal jobban érzik magukat, mint korábban, nincsenek fájdalmaik és bár Gunnhild testén kötések vannak ott ahol eltalálták a dárdák, de jól van. A két hercegnő fegyverei és felszerelésük az ágy melletti asztalon pihen sértetlenül.

Shyrok Tao szemébe néz...
- Elsőre éveken át... legalábbis azt ki közöttünk él... Téged nem hiszem... a te utad másabb... már most is... de akartam, hogy lásd az ő szemével, ki szintén áldozatot hozott a többiekért, és utána szembeszállt az öcsémmel... de alul maradt... Az ő testében vagy most... a halandók fájdalmával, halhatatlanságra ítélve. - majd az edényre néz.
- Az időt manipulálni nagy felelősséggel járó dolog... eme képességhez hasonló az amit a pokolban vagy a mennyben használnak, hogy akár a halandók közti percek kevesebbnek, vagy épp évezredeknek tűnjenek. Nehezen értetted meg elsőre is, hogy miért nem avatkozok jobban bele a dolgokba, és miért nem taszítom le a trónról öcsém és húgom, mely engem illet születésemnél kapott képességeim szerint. - előhúz egy tekercset, melyet érezhető sötét aura leng körül... halál, szenvedés, pusztulás... - Eme tekercs, mely hozzám köti a lelkeket... mely hatalmam forrása... ez az ami segít abban, hogy valakinek az áldozatával jót vagy rosszat cselekedjek. Minden testvérem erejének alapja hasonló... de ez nem jelenti azt, hogy enélkül sincs mágiánk... sajnos hatalmunk igen kevert és nem letisztult... erőnk egy szint felett nehezen irányítható, de jól tudjuk, ha megérünk pár generációt, eme hibát a természet orvosolja majd... - az edényre néz.
- Sima víz van benne... csak az elméd teszi olyanná amilyennek látod... és igen... Ebben az időben Gunnhild már meghalt... Kalli menekül, de nincs sok esélye. Nagy a túlerő. Azonban az általad ismert és veled érkezetteknek van esélye, hála az áldozataitoknak... -egy intéssel az egyik edényben az a szoba jelenik meg ahol Gunny és Kalli épp magához tér, míg a másikban ott fekszik egy gyertyákkal kirakott körben Tao és Shyrok mellette ül.

by **Godlaw / Tao** Kedd 22 Nov. 2011, 15:21

Az edényeket nézem, közben fel-fel pillantok Shyrokra, és próbálom összerakni a darabokat.
-A démoni és angyali időmágia hatalma óriási, de nem szabadna ilyen erőnek a köztes világra kerülnie. Időcsapdát okozott. Újra és újra megtörténik, amit itt átélünk. Azt hiszem, értem. Az erőd felelősséggel jár, nem nyúlhatsz bele az időbe, csak ha egy vagy több lélek feláldozza magát.
Az edényeken át meglátom, ahogy Shyrok valamiféle szertartást végez velem.
-Most, hogy megvan az áldozat, a barátaim újabb esélyt kaptak, de... Ez még nem minden, igaz? Ennél többet is tehetek... Tehetünk értük. Te nem pusztítod el testvéreidet, de más megteheti, és te segítheted őt, ha megvan az áldozat. A tekercs bizonyára sok erőt tartalmaz, sok áldozatot, amit felhasználhatunk. Mondd, mit tehetünk még értük?

by **Ko-Rel** Kedd 22 Nov. 2011, 15:25

A kiáltása elmosódott és elveszett az éterben, mert a látomásnak vége lett, közben két veszekedő hangra ébredt fel. Neki semmije sem fájt, szinte sebei sem voltak, így szinte azonnal pattant ki már a beszélgetés közben az ágyból és állt védekező állásba. A korábbiak után nem igen tudott egyetlen sárkánynak kinéző egyénben sem megbízni, és az, hogy a törp is idekerült felettébb gyanús volt. Oldalra nyúlt a bandázsai után és felvette őket a karjaira.
- Az, ami Attilan-on történt, soha sem történik meg – mondta. – Az Asgardiak isteneinek fogalma sincs, hogy mire képesek az embertelenek és az atlantisziak. Pedig lehetne.
Talán most először volt sértettség a hangjában, hogy így lenézték a népét és ennyire alábecsülték őket. A felsőbbrendűség halványan kitűnt, ami népének sajátja. Hiszen Asgard királya is többször látogatta őket meg, Lord Lyron és Lord Einar nagyon régóta barátok voltak. Azokat a démonokat pedig… nem fejezte be a gondolatmenetet.
- Mi ez a hely? – kérdezte végül. – Hogy kerültünk ide és hol van Tyra?
Mindenki itt volt, úgy érezte, hogy túlságosan könnyű volt a kijutás, noha nem emlékezett rá egyáltalán.
- Mennyire szaporodtak el a démonok a többi galaxisban? – kérdezte. – Ha még csak itt vannak, akkor könnyedén véget lehet vetni az uralmuknak.

by **Thorhalla** Kedd 22 Nov. 2011, 15:41

Beszélgetés, felmordultam, már nem fájt mindenem annyira, mint az előbb. Ezek szerint a rohadékok mégsem öltek meg, a szavak alapján a két gyerek jól van. Megnyugtató, ahogyan a pap is és Tao is. Mellettem láttam a másik hercegnőt és újabb gyíkok. Remek, hát soha sem szabadulok meg a rokonságtól? Még a törp is itt volt, nem tűnt fel nekik, hogy felébredtem. Próbáltam a két pisztolyomat megszerezni, ha ez sikerült azelőtt, hogy észrevettek volna, akkor a két gyík és a törp két kattanást halhatott, ahogyan kibiztosítottam a két pisztolyomat és a két rokonomra emeltem. A kezem remegett, képtelen lennék eltalálni őket most így ágyban fekve. Így is meghúzom a ravaszt, de minden bizonnyal a fejük mellett fog centikre elszállni, nincs olyan mázlim, hogy telibe találjam őket.
- Ha kicsit több erőm lenne, agyonlőném mindannyiótokat – vicsorogtam. – Többek közt, mert nem hagytok aludni!
Ezzel leengedtem a fegyvereket.
- Ha nem kezdtek válaszolni a kérdéseimre normálisan, akkor egy kézzel lövök, de azt pontosan. Milyen tág időhurokban vagyunk? Hányadik próbálkozók vagyunk, az előzők miben buktak El? És a hallal egyet kell értenem… a kérdéseket felette ő, tőlem még egy. Hogyan akarjátok mindezt megakadályozni, amit láttunk? Legyen az bármi is a halacska részéről.

by **Amara** Hétf. 28 Nov. 2011, 17:41

Shyrok Tao szemébe néz... majd lehajtja a fejét.
- Létezésünkkel kezdődött minden... sok időm volt átgondolni... sokat láttam... többiek talán olyan idősek mint Gunnhild... de én végig éltem mindent hurkot... az én büntetésem ez... kegyetlenül hosszú élet... és látni hányan buknak el... hányféle képpen... - sóhajt egy nagyot és a abban a tálban amiben eddig Tao volt most a két macska lány jelenik meg... Nyka és Nora ahogy egy nagy halom szőrmén alszanak összebújva egy szobában... látszik a beszűrődő fény a helységbe. - De most valami más... az előzőben megszakadt a kör... két gyermek született a hurokban, kiknek nem lett volna szabad... két fiatal közt támadt szerelem... S ez az amitől Krasos és királynője Drakona rettegnek... Ezért jelent rájuk nagy veszélyt Gunnhild... Nem az ereje miatt...hanem mert olyan generációnak ad életet, melynek ereje elég hogy a többi Isten fölé emelje őket. - a lányokról mutatott kép az ajtó felé fordul ahol a sötétből egy szempár figyeli őket aggódó tekintettel.
- Igen tehetsz és tehettek... véget kell vetnetek ennek... könyörület nélkül... még az elején... tudom... nagy kérés... és tudom elbuktak páran, de muszáj valakinek megtenni... hat élet csekély ár a világ sorsával szemben... de tudom, hogy a lelkiismeret sebei mégis megállítják a többséget... Talán ha valami másképp alakulna... Hidd el sokan próbálták... csak idő húzás... egy nap ugyan ez bekövetkezik ismét... el kell pusztítanotok a tojásokat... végleg... - Shyrok hangja szomorú, majd elhallgat... látszik rajta, hogy tudja mit kér... és azt is mennyire nagydolgot...

A két kattanás és lövés után Mihai a földre veti magát, míg egy fémes koppanás hallható Laira feje felől akik teljesen reszketve és remegve nézi az orra előtt remegő széles fekete pengét, mely a kattanások után repült be a szobába egyenesen a falba a kis nőstény feje előtt, hogy védje azt. Egy hím lép be és elég morcosan néz a két hercegnőre, miközben a golyó a földön koppan majd még egy koppanás ahogy a sokktól Laira is kiterül a padlón... rámarkol a fekete pengés kard markolatára a hím és kihúzza a falból, s visszacsúsztatja a tokjába. Gunny már találkozott eme sárkánnyal... Ragnar az a pokol hercege.
- Ragnar Bátyám... a legjobbkor... - suttogja Mihai, de Ragnar nem néz le rá még, csak keresztbe fonja maga előtt a karjait.
- Örülök, hogy jól vagytok annyira, hogy azokra akarjatok támadni, akik kihúztak benneteket a bajból... Különben az otthonunkban vagytok, a régi New Yorktól keletre a sivatagban... pontosabban egy erőd város szolga körzetében. De rövidebben... Biztonságban. Ha a vesztetek akarjuk akkor oda se megyünk és végetek. A nevem Ragnar a Pokol hercege... az itteniek szemében rabszolga akár csak, Nyka, Nora, nővérem, húgom – mutat az ájult Lairara, majd a padlón kuporgó hímre - és öcsém... Yngvi mester tulajdonát képezzük – mutat a törpre – de ő nevel és képez minket. Bár az utóbbiban már nem képes annyira segíteni nekünk, de még a lányok oktatásában igen nagy szerepet vállal. - lepillant a törpre, majd két testvérére aztán vissza a hercegnőkre.
- Néhány kérdésetekre majd Nővérem Shyrok válaszol, mert ő többet tud, mint mi. Az idő úgy mond ez az ő szakterülete. Na de lássuk csak... hogy kerültetek ide. Gunny... áldozatom után egy közös támadást intéztünk Mihaival, hogy Shyroknak legyen ideje a pokolba küldeni titeket majd itt kirakni. Ez idő alatt volt Laira dolga, hogy az emlékeket amiket megkaptam jövőről az ősi Istenektől átadja nektek, míg Mihai gyógyított benneteket. Úgy fest ez nem sikerült a legjobban neki... bár még fiatal... - Közben Mihai feltápászkodik és ölbe veszi Lairat. A törp némán hallgatja Ragnar szavait, majd mikor úgy érzi eleget beszélt a hím megszólal.
- A kiborg kicsit kiakadt és megsérült de az egyik szobában foltozgatja magát... Valamiért ragaszkodott hozzá, hogy Gunnhild Morsus hercegnővel ne legyen egy szobában. Különben a nevem Yngvi... Aran fia vagyok... Sajnos más nem élte túl a fent létet és önöknek is csak szerencséje volt. Semmi több... Ami pedig a démonok számát illeti... - elgondolkozok a törpe miközben Ragnar vissza veszi a szót.
- Több milliárd szerte a galaxisban, lapulva emberi, mutáns, embertelen, kree és még kitudja milyen fajok képviselőinek bőrében akik valaha is jártak itt. Már csak parancsra várnak... Attilan napok... Asgard se több.. aztán csak forrongások lázongások... A galaxisok démon kézen és még csak nem is sejtik ez... - hallgat el egy kicsit Ragnar, hogy legyen ideje a két lánynak elgondolkozni.

by **Ko-Rel** Hétf. 28 Nov. 2011, 18:02

Kalli meglepetten kapta a másik hercegnőre a fejét, amikor a pisztolyokat kibiztosította. Az egyik sárkány más a földön feküdt védelemben, a másik eszméletlenül terült el a sokktól. Csak felsóhajtott, arra, hogy Tyra miért nem akart itt lenni, pontosan tudta. Egyszer elég volt, hogy lelője, most pedig biztosan hallotta megint a lövéseket. Végighallgatta az okfejtéseket, egyetlen szót sem akart elhinni belőle, nem lehettek ott mindenhol, de ha mégis akkor sem volt esélyük. Már nem egy ilyen káoszt élt túl odakint az ismert univerzum.
- Hazugság! – mondta határozottan Kallistrate. – Úgy látom senki sem emlékszik arra, hogy min buktak el a skrullok és hogyan derült ki az, hogy kicsodák ők. A Nova Hadtest ott van, és a Vádlók is. Telepaták a kree-k között, a skrullok pedig saját maguk. Márpedig, ha lázongások lesznek, a Hadtest tagjai menni fognak és a démonok lebuknak. Esélyük sem lesz. Soha senkinek sem sikerült így még győzelmet aratnia, sem neki, sem egyebeknek, sem Annihilunsak, a Phalanxnak, vagy akár Blastaar-nak! Odakint olyan hatalmak vannak, amik mellett maguk eltörpülnek.
A fejét csóválta meg, miközben visszaült az ágya szélére. Szóval párszor már megtörtént, de eddig még nem mondták, hogy mi történt, lehet, hogy nem vártak olyan sokáig. Azonban még ott voltak a celestalok, a titánok maradéka, Galactus faja, és talán mindenki közül a legveszélyesebb.
- Egyvalakit fognak táplálni, ha megteszik. Nem magukat – mondta. – Nem volt már elég, hogy Thanos a szerelméért végigmészárolta az ismert univerzumot? A Halál sem fogja hagyni, mert élet nélkül nincs halál. Akiket említettek ostobák és a saját pusztulásukat akarják megtenni. Hacsak nem ez a céljuk…
Pár pillanatra elgondolkodott, említettek még valakit, aki válaszolhat nekik.
- Mikor beszélhetünk Shyrok-kal? – kérdezte. – Ha igaz, amit mondtak egy perc vesztegetni való időnk sincs.

by **Thorhalla** Hétf. 28 Nov. 2011, 18:32

Gúnyosan mosolyodtam el, ahogyan a hím a földre vetődött, míg a másik összeesett a sokktól. Ha jobban célzok és nem remeg a kezem, akkor már halottak lennének. Még két Loki fattyúval lett volna kevesebb. Máris szebb lett volna a napom.
- Rabszolgák – morogtam megvetően. – Szánalmas, hogy Loki saját fiai és lányai ilyen mélyre süllyedtek, hogy rabszolgáknak nevezzék magukat. Hol van belőletek az első négy büszkesége, hogy inkább haltak volna meg, mintsem azok legyenek, akik szembe mertek szállni apjukkal és legyőzték?
A következő tényre csak felmordultam, az Ősi istenektől kaptuk a víziót. Micsoda meglepetés, hát jellemző. Róluk pedig egyvalamit tökéletesen tudtam, hogy imádnak drámázni és mindent túlreagálni és a lehető legrosszabb eredményeket megmutatni, amik lehetségesek. Ó persze, a lehetséges jövőt ne is felejtsük megemlíteni.
- Nem kell hinni annak, amit az Ősi istenek mutattak, mindig a legrosszabb lehetőséget mutatják – legyintett. – Eddig még soha sem jött be… Volla mit mondott? Ne, kitalálom, ugyanezt.
Amikor Ragnar csak Gunny-nak hívott morogni kezdtem, de megvártam, amíg a drámai előadás végére érnek. Megpróbáltam a fájdalom ellenére felkelni az ágyból és nekiállni felöltözni.
- Te meg felejts el – mondtam a „Pokol hercegének” fagyosan. – Bármi is történt az előző körben, ebben nem fog. Előbb engedek golyót a fejedbe, mintsem hozzám érj és ennek egyetlen oka van, a mocskos véred! És azt hiszem megvan a válaszotok, hogy a másik Loki fattyú a kiborg miért nem akar itt lenni! És neked herceg… úrnőm a megszólítás, nem Gunny!
A törpre néztem.
- Akarom az utolsót látni, most! – morogtam. – És beszélni akarok vele, most!

by **Godlaw / Tao** Kedd 29 Nov. 2011, 13:38

Még mindig zavaros számomra az egész. Azt értem, hogy a testvérei ugyan úgy az időcsapdába estek, mint mi, azaz ők is újra és újra átélik az eseményeket, de Shyrok az időn kívül létezik itt, és emlékszik minden egyes alkalomra. Azt viszont nem értem, hogy mit kell tennem vagy tennünk, hogy megakadályozhassuk azt, ami itt történt.
-Értem, nincs kibúvó, az áldozatokat meg kell hozni, csak így vethetünk véget ennek a szörnyűségnek. De milyen tojásokról beszélsz? Mit kell pontosan tennünk, hogy megállítsuk a testvéreidet, Krasost és Drakonát? Kérlek, beszélj nyíltan, mellőzve a rébuszokat, hogy a kellő pillanatban tudjam, mi a teendő.
A tálakban lévő képek közül az egyik változik most, és a két lányt látom. Szóval... Ők lennének Gunnhild lányai? Nem lehetetlen, elvégre hasonlóan macskaszerűek. Mégis különös...
-Ki a lányok apja? - Teszem még hozzá az utolsó kérdésemet.

by **Amara** Szomb. 03 Dec. 2011, 11:20

Shyrok Taora mosolyog akár egy gyermekre, de mielőtt megszólalna felnyüszít és a lapockáján addig rejtve lévő tetováláshoz kap pont akkor mikor Gunnhild kijelenti, hogy látni akarja.
- Mennem kell... készülj hamarosan utánam jössz addig nézd... és megérted – mutat az egyik tálra, s el is tűnik. Tao ha a tálba néz egy barlang mélyén látja hat tojást, majd ahogy az idő telik láthatja ahogy egy törp talál rájuk, majd ahogy a 6 kis bestia kikel belőlük... Bár sárkányok teljesen, de Tao hamar ráismerhet az elsőnek kikelt és teljesen vak nőstényre. Shyrok az... ahogy kikel testvéreivel együtt... majd a képek követik egymást ahogy felnőnek... mutatva ahogy mindenki óvja a vak nőstényt és nem igazán akarják harcra tanítani, míg egy nap be nem bizonyítja, hogy ő is képes a harcra és egyedül leveri két öccsét anélkül, hogy azok akár csak megütni képesek lennének a fa fegyverekkel. Majd a nap, mikor sorban kezdenek ráérezni a hatalmukra, s Shyrokot egyre sötétebb aura lengi körül ahogy képtelen az erejét korlátok közé szorítani és pusztul el körülötte minden. Láthatja ahogy a lány egyre közelebb és közelebb kerül az összeomláshoz, majd egy nap feladja a harcot és beront a fegyver raktárba a föld alatt. Egy tőrt ragad meg, hogy végezzen magával, de ekkor tekintete megakad egy tekercsen és megérinti... fájdalmasan vonyít fel ahogy bőrébe ég a tetoválás, s egyszerűen bezuhan a pokolba... hogy mi is történik ott vele azt már nem látja Tao, csak azt később ahogy Krasos és Drakona szervezkednek és Shyrok hallja, de ahelyett, hogy tenne bármit is elfordítja a fejét és nem tesz semmit, pedig lenne rá esélye. Majd később mikor sírva mondja el Ragnarnak aki csitítgatja, s a képek ugranak egy nagyot, s láthatja Tao Ragnart és Gunnyt összebújva egy rövid ideig egy ágyba. Reggel lehet és a szobából ítélve egy vad éjszakán voltak túl együtt. Majd olyan érzése támad Taonak mintha valaki szólítaná és pillanatokkal később Shyrok mellett áll, vele szemben a két hercegnő, mögötte Ragnar, Mihai és Laira, meg a törp is.

Kalli szavaira Ragnar a plafonra néz.
- Sajnálatosan az önök véleményét osztják sokan... és ez a vesztük. - szólal meg a törp – Nem azért születtek, hogy védjék eme világot, hanem hogy elpusztítsák... mégis... csak kettő járja eme utat, mely végül a saját pusztulásukhoz vezet ahogy olyan jól megfogalmazta. A nagyapja jó eséllyel nem számolt azzal, hogy nem éri meg azt a napot, hogy újra alkossa a világot a saját képére... És úrnő... örüljön inkább, hogy a „mocskos” vérük megvan... vagy mint akarat nélküli bábok élnének, s már nem lenne miről beszélnünk mert nem lenne mit megmenteni... És elhiheti... ha tehetnék mind lemondanának eme „adományról”. - Ragnar egy ideig figyeli közben Gunnyt majd az ajtónak támaszkodik.
- Bátyó... mit szerettél meg benne? - Kérdi Mihai Ragnartól akinek a pofáján mosoly jelenik meg.
- Hogy nem egy ártatlan törékeny kislány, hanem tudja mit akar, s vadsága páratlan kincs... és igen jó harcos is. Ráadásul jól tudom, hogy képes lenne megölni, ha a szükség úgy hozza... - Ragnar egyenesen Gunny szemeit nézi.
- Ahogy érzed bátyó... - von vállat Mihai miközben Laira is kezd magához térni. Közben Shyrok-ot követeli Gunny és padló megremeg, ahogy egy kapu nyílik és kiemelkedik Shyrok... sötétség borítja be a szobát, ahogy a két hercegnő felé lép, majd becsukódik mögötte a kapu és kihúzva magát áll a két hercegnő előtt...
- Éreztem, hogy látni akarsz Loki vére... érzem szavad súlyát... érzem akaratod erejét... megvetésed... Te sem vagy jobb nálunk... És amit láttatok nem a legrosszabb végkifejlet... volt ennél sokkal rosszabb is... és egyre jobban tágul a hurok... hányadik... úgy az ezredik után nem számoltam... és lényegtelen is... - hangja nyugodt, majd maga mellé mutat ahol megjelenik Tao. - Már tudod a feladatotokat, vagy legalábbis sejted... mond el nekik amiket megtudtál... ha akarjátok mi addig kint várunk... - kezével int lassan testvéreinek akik közül Mihai és Laira meg is indul kifelé, de Ragnar továbbra is csak az ajtót támassza.

by **Thorhalla** Szomb. 03 Dec. 2011, 12:23

Ragnar tekintetét álltam, amíg rólam beszélt, a végén magabiztos mosolyt küldtem fel.
- De meg ám! – mondtam. – Még az anyámat és az apámat is, vagy a bátyáimat. De ezt minden bizonnyal úgyis tudjátok.
És végre meg is jelent, akit szólítottam, hogy tegye meg. Egy fintort eresztettem el a szavaira, úgy tűnt, hogy mégsem ismernek annyira, mint hitték. Akkor ezek szerint nem tudták, hogy miért is távoztam a Földről, Asgardról, vagy a galaxisból. Hogy elfussak, minél távolabb, hogy a lehető legkevésbé legyek az, akiknek születtem.
- Mondtam én valaha, hogy jobb vagyok? – kérdeztem. – Tudom, hogy nem. Valószínűleg ez volt az oka annak is, hogy a nagybátyámmal bújtam ágyba, nem igaz herceg? – néztem az ajtót támasztó Ragnar-ra.
Tao megvan, egyben ő is, akkor mindenki a tudóst kivéve, akiért nem fogok még csak sajnálatot sem érezni, főleg, hogy magának köszönhette az egészet. Mi a feladatunk? Időhurokban voltunk, azaz már jártunk a múltban, nem volt nehéz megmondani, hogy mire akarnak minket felhasználni.
- A feladatunk, hogy változtassuk meg a jövőt – mondtam. – Remélem tudjátok, hogy mennyire veszélyes ezzel játszani. Mindenki emlékszik a történelemkönyvekből Marvelre és a Barokkra… és arra, hogy a mutliverzum majdnem összeomlott emiatt Fandralnak hála.

by **Ko-Rel** Szomb. 03 Dec. 2011, 12:41

Kalli a családi vitába nem szállt inkább bele, azt ráhagyta az Asgardi társaságra. Azzal nem értett egyet, hogy a vesztére gondolta úgy, ahogyan. Hiszen az tényleg megoldás volt, mindig is az volt. És, ha úgy nézne ki, hogy a bolygójuk és a népük elesne, biztosra vette, hogy az apja inkább megsemmisíti az egész helyet, fájdalommentesen, mintsem mindenkire fájdalmas halál válna. Biccentett a megérkező vak sárkány mellett álló Tao-nak. Legalább ő is egyben volt, ennek örült, bár Tyra-ról is szíve szerint meggyőződött volna, hogy ő is rendben van-e. Elmondani a feladatukat? A másik hercegnővel egyetértve abban meglehetősen biztos volt, hogy tényleg az lesz a feladatuk. Azonban őt egyvalami jobban érdekelt és foglalkoztatott Tao regélése előtt.
- Akkor egy kérdés, mikorra akarnak minket visszaküldeni, hogy megakadályozzuk mindezt? – tette fel a tényleges kérdést. – Mi másért mentettek volna meg minket, ha nem ezért.
A válasz után természetesen figyel arra, amit Tao megtudott és lehetséges, hogy még a feladatot is félreértette abból, amit eddig tudott.

by **Godlaw / Tao** Szomb. 03 Dec. 2011, 16:18

Shyroknak sietősen kell távoznia, nekem viszont marad egy kis történelem lecke Shyrok és testvérei életéből. A legidősebb közülük a legerősebb, mégis, mágikus hatalma inkább átok, mint áldás, és ezt ő is tudta. Nem akarta viselni a terhet, de még nagyobb súlyt kapott a kíváncsisága miatt. Végeredményben...
-Gunnhild, Kallistrate - köszöntöm őket, mikor megjelenek előttük. A sárkányok kisebb csoportja kisétál, nekem pedig el kéne magyaráznom valamit, amit én sem értek.
-Nos, öhm... Szóval ez egy időhurok, ahogy rájöhettetek ti is. Újra és újra lejátszódnak az események, és mi újra és újra elbukunk. A két sárkány, akivel találkoztunk korábban, és ők négyen - mutatok az ajtó felé - testvérek, és öhm... Szóval leegyszerűsítve ők a jók, a másik kettő meg a gonosz. Pontosabban Shyrok, a vak nő, ő kívülálló. Míg testvérei részesei ennek a... Harcnak, addig ő kívülállóként szemléli a világot és az idők összességét. Ahhoz, hogy beavatkozhasson, áldozatot kell hoznunk, amit azt hiszem, meg is tettünk. Ezért most... Gondolom megpróbáljuk megállítani Shyrok két testvérét. Mármint a két gonoszat. Hogy miként, azt nem árulta el Shyrok, de lehet, hogy úgy, ahogy te mondtad, Kallistrate. Sajnos nekem is elég zavaros a dolog. Abban sem vagyok egészen biztos, hogy most épp meg vagyok-e halva.
Kissé... Bonyolult az eset, remélem sikerül kibogozni a szálakat.

by **Amara** Kedd 06 Dec. 2011, 23:38

Mielőtt Shyrok megindulna kifelé Kalli felé fordítja a fejét.
- Ez nem rajtam áll csak... azonban amit eljön az idő tudni fogjátok... - ezzel megindul az ajtó felé, s mikor Ragnar nem megy a kis csapattal akkor Shyrok egyszerűen megragadja a hím farkát és nagyot rántva rajta kihúzza a helységből és becsukja az ajtót. Tao mesélése alatt kintről hangok kezdenek beszűrődni... elég erős morgás kíséretében.
- Miért nem mondasz többet nekik? Shyrok... Még mit akarsz?! Mond! Egyszer legyen már ennek vége! - hallható Ragnar hangja.
- Nem tehetem ezt te is nagyon jól tudod! Nyílt titok előttem hogy már te se élsz eme időben... És figyelmeztettelek, hogy ne táplálj iránta érzelmeket! - tisztán hallható Shyrok morgása
- És éljek magányosan mint te nővérem?! Én nem te vagyok! Nekem ez nem megy!
- És mégis mit vársz most?! Emlékszel az áldozatotokra? Hiába akarod feledni nem lesz semmis! Ő már nem fog érezni irántad semmit! Ő nem az a Gunnhild aki beléd zúgott és feláldozta a legféltettebb kincsét, hogy esélyt kapj, a szerelmét irántad!
- NEM ÉRDEKELNEK A SZABÁLYOK! - üvölti Ragnar
- AZ SENKIT NEM ÉRDEKEL! - mennydörgi Shyrok
- Testvéreim kérlek... nyugodjatok le – Hallható Mihai hangja ahogy próbálja csitítani a testvéreit, majd egy kis csend támad.
- Azért gyűlöl ami nem vagyok! Már nem! - Morogja Ragnar
- Azért gyűlöl mert Loki vére vagy... - szólal meg Laira, majd el is akad a hangja. - Mit tettél bátyám?
- Lemondtam eme átokról... már nincs Loki véréből az ereimbe... - feleli Ragnar könnyedén.
- Őrült vagy öcsém... és mégis mit akarsz ettől? Hogy elfogadjon? Nem fog és ezt te is tudod... a szemében nem változol ettől... - morog Shyrok.
- Ez már legyen az én bajom...
- Ugye tudod, hogy a szabadságodat áldozod fel ezzel? Ugye tudod öcsém? - Kérdi Shyrok.
- És? Nem te mondtad mindig, hogy nagy áldozatok kellenek, hogy véget érjen ez? - válaszolja Ragnar.
- Az áldozat hozás és az őrültség közt van különbség Ragnar... - szólal meg hosszú hallgatás után a törp is – De legyen igazad...

by **Ko-Rel** Szer. 07 Dec. 2011, 12:32

Kallistrate Tao-ra nézett annak szavai után, eddig semmilyen újdonság nem hangzott el tőle, erre már saját maga is rájött azok alapján, amiket eddig hallott a hercegnőtől és a többi sárkánytól.
- Ez minden? – kérdezte. – Ezt mi is összetettük már, esetleg nem mondott még valamit?
Nem a vakon állt, hogy hova kerülnek vissza a múltba. Végül is nem emlősök voltak, hanem gyíkok, így tojással szaporodtak, ki tudja, hogy mikor kelnek ki a tojások. Ezt sem ártott volna tudni. Amíg Tao válaszára várt, addig a kintről beszűrődő veszekedésre fülelt. Noha úgy érezte, hogy nem kellene hallgatóznia, de hátha elárulnak a sárkányok valamilyen fontos dolgot, amit még nem tudtak. És el is hangzott egy ilyen, a szabályokkal való babrálás. Az áldozatot ők maguk is meg fogják hozni, soha többé nem mehetnek haza és nem látják a családjaikat, sem a régi életüket, mivel valószínűleg, mint mindenki más, ők is belehalnak a kísérletbe. Vajon azt, hogy lemondott a szabadságáról, azt miként érhette a vak? Kalli nem gondolkodott a válaszon, az ajtóhoz lépett és kinyitotta, hogy meglássa az odakint levőket.
- A szabályokról beszéltek – mondta kimérten. – Már az első időhurok létrejöttekor lemondtak a szabályokról és áthágták. Miért ragaszkodik ennyire mindehhez Shyrok? Hiszen maga töri meg ezeket újra és újra. Nem lehet, hogy önnek kéne elfogadnia ezt és úgy könnyebb lenne az egész, mintsem önmagát abba a hitbe ringatni, hogy nem teszi azt, amit tényleg megtesz, ki tudja, hogy hányadszor már.

by **Thorhalla** Szer. 07 Dec. 2011, 16:05

Nyűgösen néztem Tao-ra. Most vagy a vak nem mondott neki semmit, vagy a srác ennyire ostoba, hogy semmit sem tudott összetenni magától. Így inkább azt hallgattam fél füllel, ami odakint volt.
- Most komolyan, azt mondta, hogy mondd el a feladatot, de te úgy beszélsz, mint aki semmit sem fogott fel abból, ami itt megy – mordultam fel nyűgösen. – Shyrok, az angyalunk nem érti a rébuszokat, gyere vissza és mond el te, amit akartál, vagy soha sem jutunk előrébb!
Bár az, hogy áldozatot hozunk, az már közelebb volt ahhoz, amit még nem tudtunk. Az, hogy a múltba megyünk és senkivel sem találkozunk többé már elég nagy áldozat. Újraírjuk a világot és a saját jövőnket is megsemmisítjük. Mindent, és mindenkit, hogy egy másik jövő vegye át a helyét.
- És tévedsz Tao, nem a két testért akadályozzuk meg, hanem mindannyiukat megöljük – mondtam. – Nem mondod meg két tojásról, hogy melyikben van az a kettő, amelyiket meg kell ölni. Visszamegyünk, és mind a hattal végzünk, még azelőtt, hogy kikelnének. Ezt akarják, eltöröltetni velünk a teljes jövőt. És ezt fogjuk pontosan tenni.
A hercegnő után mentem és az ajtóban álltam meg.
- Nem az a bajom, hogy micsoda, hanem, hogy a rokonom! – néztem végig rajtuk. – Nem kezdek ki a rokonságommal. Nos… áldozat… milyen fajta áldozatra gondolsz azonfelül, amit már meghoztunk, hogy mindenféle köszönés nélkül tűnünk el a jelenből és halottnak fognak hinni minket?

by **Godlaw / Tao** Pént. 09 Dec. 2011, 11:49

Bólogatok Gunnhildnek.
-Igen, igazad lehet, minden tojást el kell pusztítanunk, még ha ezzel a barátainkat is kitöröljük a jelenből.
Valóban túl sok volt nekem a rébusz, de ezt már korábban is mondtam Shyroknak, és nem lett sokkal közlékenyebb, mintha nem is mondhatna többet. A kintről beszűrődő beszélgetés félbeszakítja a mi megbeszélésünket, és mivel a többiek arra figyelnek, ezért én is kicsit fülelek.
Családi perpatvar, szabályok, szerelem, Loki vére, nekem kezd ez túl komplikált lenni, az érzelmeken és értelmen túllép ami itt történik, a mágia és a logikátlan döntések meggondolatlansága meghaladja a képességeimet. Legjobb lesz, ha kivárom, míg rendezik a nézeteltérésüket, aztán visszamegyünk az időbe, és elpusztítjuk a tojásokat. Hogy aztán mi lesz... Azt csak Ő tudja.

by **Amara** Csüt. 15 Dec. 2011, 22:44

A testvérek az ajtóban megjelenő kis csapatra néznek, majd Ragnar morogva elfordul.
- Mosd ki a füled kis Cica... jobban jársz... Az áldozatom Loki öröksége volt múltkor... csak hogy ezzel együtt a régi átok nem éledt fel, mellyel Loki vérei parancsolhatnak nekem... Gunny... Bár van sejtésem, hogy miért nem – ezzel Shyrokra pillant Ragnar.
- Szabályt szegtem... hogy megmentsem a jövőt... a jövőnket... ítélkezz felettem, ha akarsz, de más szabályt sosem szegtem, és ennek is megfizetem az árát én is, Hercegnő. És remélem eljön az idő, hogy megkapom a bűneimért a büntetésem. - Shyrok Kalli felé fordul közben, majd Gunnhild felé. - Tudod mi a feladatotok, és neki kell megtenni – mutat Taora egyenesen, mire Ragnar felhorkan.
- Miért ő? A leggyengébb, a legérzelgősebb... Miért őt választod ki? Miért kéred tőle, hogy adja fel azt ami?
- Mert így kell lennie... - Shyrok hangja nyugodt. - Egyszer képes lesz rá...
- ÉS mikor egyszer? MIKOR? Több mint ezer éves vagy... és csupán kicsit kéne idősebbnek lennünk, mint Gunny... Képtelen megtenni az angyalka, mert a többiek megállítják... Az a nagy jóság okozza a vesztüket... mert ártatlant ölni bűn...
- RAGNAR! - kiált kórusban a törp és a másik két testvér, mire a herceg elhallgat egy kicsit. A szomszédos két szobából kileső két macska lány és Tyra buksija tűnik fel ahogy a folyosón történteket figyelik.
- Javaslom nyugodjon meg mindenki és később folytassuk. Persze, ha a Hercegnők is egyetértenem – Szólal meg végül Yngvi miközben Ragnar hátat fordít és megindul a folyosó vége felé... menet közben lehajol a két lányhoz és megsimogatja a fejüket, akik közben a folyosóra léptek és lehajtott fejjel álltak csak ott.
- Azért valahol igaza van Shyrok – Szólal meg Mihai – Az elmondások alapján és ahogy láttam Gunnhild hercegnő jobb választás lenne erre a feladatra.
- Szerintem is nővérkém – helyesel Laira miközben némileg félve néz fel a Hercegnőre.
- Talán... De ez a döntés... - Shyrok Tao felé fordítja a fejét. - És ha Sikerrel jár, akkor nem lesz ez a jövő... ha nem... akkor úgy is mindegy... - mondja csendesen, majd Laira és utána a két macska lány felé mutat – Segítenek amiben tud, míg itt vannak. Ha fájdalmaik vannak akkor Mihai gyógyító...

by **Ko-Rel** Pént. 16 Dec. 2011, 10:18

Kalli vett egy mély levegőt, tehát mégis szabályt szegtek, akkor most miért volt ez a hatalmas gond, hogy megint azt kéne? Ha ennyire meg akarták változtatni a jövőt, akkor miért volt ez a huzavona? Nem értette, ahogyan azt sem, hogy miért nem magukat törlik ki a jövőből, ha már úgyis játszanak az idővonallal ezt is megtehetnék. Sőt, ők tudták azt is, hogy hol keltek ki, sokkal egyszerűbb lenne. Azonban volt valami, ami a mostani beszélgetésből kiderült. Tao-t bízták meg a megölésükkel, nem a két katonát, hanem az angyalt. Egy dolog, hogy ők a pokol szülöttei, de…
- Azt hiszem, hogy sejtem miért nem a katonák a döntés – felelte bánatosan. – Bármennyire is véget akartok vetni ennek, Shyrok nem akar meghalni. Fél a haláltól, ezért küldi azt ezzel a feladattal, aki nem tudja megtenni. Van egy olyan érzésem, hogy az első körben véget vethetett volna az egésznek. De inkább szenved és vezekel mindenki kárára, mert fél a haláltól. Ez nem bűn, sokakat láttam már, akik így voltak, de akkor lépjen hátrébb és hagyja, hogy megtegyük, amit maga nem mer. Mert már ő is elpusztíthatta volna a tojásokat, az idővel babrál, bármikor visszamehetett volna a kikelés idejére…
Mondta ki könyörtelenül ridegen a szavait, még hozzáfűzte volna szíve szerint azt is, hogy lehet, hogy a két testvérüket fedezi, de arra nem volt semmilyen bizonyítéka. A törpre nézett.
- Részemről most is folytathatjuk, nem kell szünet.

by **Thorhalla** Pént. 16 Dec. 2011, 10:39

- Ezt nevezed te áldozatnak? – kérdeztem megvetően. – Ez inkább ajándék. Remélem befejezted a siránkozást is, mert unom!
Legalább Tao is egyetértett abban, hogy meg kell ölni őket, de most jött a hidegzuhany, amikor kiderül, hogy angyalkánknak kell mindezt elintézni. Hangosan mordultam fel és szinte olyan hangot hallattam, mint a valódi macskák, amikor fújnak egyet. Kallistrate szavaival már-már egyet kellett értenem, amikor… hatalmas áldozatot kell hozni. Már értettem. Mi nem tudtunk akkorát hozni, mintsem az angyal, nekünk nem igazán volt semmi az életünkön felül a kezünkben, amiről lemondhattunk volna, de ő?
- Az áldozat, mondj le angyal létedről, hogy megtehesd – morogtam.
Mihai-ra pillantottam és egy gyors vigyort küldtem felé.
- Kezdelek megkedvelni – mondtam. – Ez a döntés Shyrok? Ezek szerint tényleg félsz a haláltól? – szegeztem neki én is a kérdést.
Nyugodjunk meg mielőtt folytatjuk. Ki volt ideges? Ezeket leszámítva? Én csak dühös, de az a pihenéssel sem fog elmúlni.
- Folytassuk, nincs értelme tovább húzni.

by **Godlaw / Tao** Pént. 16 Dec. 2011, 12:29

Shyrok szavaival együtt hasít belém a felismerés pengéje. A szavak könnyen jönnek, meg kell tenni, hogy megmentsük a jövőt. Meg kell tenni. Meg kell történnie. De ki fogja megtenni? A létem, egész e világi esszenciám egy olyan erőtől származik, ami az ártatlanságra, a gyengék védelmére, és a jóságra épül, a célom az érzelmek megismerése, melyek kikerültek a felsőbb hatalmak irányítása alól, hogy egy újabb teremtés tökéletesebb lehessen. Összeférhetetlen ezzel, hogy ártatlanokat öljek. Nem célom. Nem lételemem. Mégis, Shyrok szerint csak én tehetem meg. Én vállalkoztam. Azt mondtam, feláldoznám magam. Mégis, amit Shyrok kér, több, mint ami vagyok. Egy elv. Egy hit. A tét túl nagy, nem hátrálhatok meg, meg kell tennem, mert ez a kisebbik rossz - de ez nem igazán vigasztal.
-Megteszem. Muszáj - válaszolom Gunnynak.
A haláltól való félelem egy régóta tanulmányozott érzelem, az egyike azon keveseknek, melyek jól működnek, majdhogynem kifogástalanul, ha Shyrok valóban ezért teszi ezt, az teljességgel logikus, racionális és elfogadható.
-Ha a gyógyító begyógyította minden sebünket, mehetünk - csatlakozom az előttem szólókhoz, aztán nagyot sóhajtva Gunny felé fordulok.
-Azt hiszem, azért illik kimondanom, még ha már rá is jöttél, az a William Tao vagyok. Valóban rokonok voltunk... Amíg éltem.

by **Amara** Szomb. 17 Dec. 2011, 18:19

Shyrok hallgatja a kis társaság szavait, majd gyengéd mosoly jelenik meg az arcán, ahogy az anyákén, mikor gyermekük szava közel áll az igazsághoz.
- Igen... félek a halától... ebben igazad van Hercegnő.... de tévedsz is egyben. Nem a sajátomtól félek... Attól már sosem kell, és épp ezért nem mehetek vissza elpusztítani, mert nem lenne belőle más csak egy újabb kör... Ráadásul nem is tudnám megtenni... még ha akarnám akkor se... - Shyrok hangja bánatos némileg miközben Laira-ra, majd Mihai-ra és végül Ragnar-ra felé fordítja a fejét. Ragnar csak visszanéz Gunnyra, s megrázza a fejét.
< - Talán neked - > válaszol röviden, szándékosan használva az asgard nyelvet.
- Igen, ez áldozat... hiszen nem védi semmi más Loki többi vérének akaratától, mint a jelenlegi hatalma, mely ha csökken akkor oda a szabadsága is. - Mihai hangja csendes miközben bátyára néz.
- És csak önért Hercegnő... úgy, hogy tudta, hogy ha új kör lesz akkor se reménykedhet semmiben... semmit nem kapott cserébe... - folytatja Laira. Ragnar közben folytatja útját a folyosó végén lévő ajtó felé, miközben Shyrok megszólal.
- Egy sereg élén áll... milliók várják parancsát... és még többen képezik hatalmának forrását... mégis egy olyan érzés vezeti, mely nem démoni, s eme érzés az, mely olyanra vette rá, amit más még rákényszeríteni se tudott volna... - hangja elcsendesül egy pár pillanatra, majd a két lány felé néz. - Nyka, Nora... hozzatok fel 4 tojást kérlek... - a két lány bólint és már rohannak is egy másik ajtó felé, mely mögött egy lépcső húzódik és hallható ahogy rohannak le, majd kis idő múlva vissza fel 4 méretes tojással...lehet egy pár kiló mindegyik, hiszen a lányok igen csak lassan haladnak velük és teszik le őket óvatosan, majd félre lépnek.
- A következő generáció... mely egy új világot teremthetne itt... most azért vannak itt, mert a tojásuk olyan, mint amiből mi is kikeltünk – kezdi Shyrok a magyarázatot – Miért nem a két tapasztalt hercegnőt bízom meg eme feladattal? Sajnos nincs amit feláldozhattok, meg ha lenne akkor se érne semmit. Szerintetek, a véletlenre bízták, hogy a tojások túlélik e az időt, míg kikel belőlük a gyermek? - kérdi csendesen, bár nem hagy időt válaszolni – Itt a lehetőség, hogy a két Hercegnő megmutassa mire képes... De csak ők... Tao te nem segíthetsz – hangja nem parancsoló a nősténynek és csak egy lassú mozdulatra mutat a tojások felé, majd a többieknek olyan kézmozdulatot, hogy álljanak félre. - A Ti döntésetek, hogy megpróbáljátok e most, vagy elfogadjátok, hogy oka van, hogy az angyalnak kell megtennie.

by Ajánlott tartalom