Rita - X-diák

Név: Rita (családnevét szánt szándékkal dobta és felejtette el)
Egyéb neve: Seal
Születési idő, hely: 2005. Január. 1., New York;
Nem: Nő
Személyazonosság: Titkos
Család: Apja elhunyt, anyja tartózkodási helye ismeretlen;
Kor: 17 év
Foglalkozás: X-diák
Testmagasság: 158 cm
Testsúly: 55 kg
Szeme színe: Barna
Haja színe: Vöröses barna
Bőre színe: Fehér
Különleges ismertetőjel: A testén ismeretlen és szokatlan tetoválások találhatóak.
Repülési sebesség: -

Jellem: Általában visszahúzódó és konzervatív, ennek az oka a szülei tetteiben keresendő. Ugyanakkor roppant távolságtartó valamint kerüli a másokkal való fizikai kapcsolatot. Ennek a kiváltó oka a mutáns képességei.
Ugyanakkor, hogyha sikerül megbarátkoznia vagy „közel” engednie valakit magához. Akkor megismerhetik a kedves és vidám személyiségét.
Mindemellett rajong mindenért, aminek kereke van, legyen az görkorcsolya, gördeszka, autó, motor, bevásárlókocsi, stb.

Előtörténet:

Tizenhét évvel ezelőtt születtem többnyire normális kisbabaként. Az egyetlen dolog ami megkülönböztetett a többitől, az pár apró pont volt a testemen aminek okát az orvosok nem tudták meghatározni. Sajnos a rémálom, ami valójában az életem volt, ekkor kezdődött el. Az apám munkanélküli volt és ivott, ebből kifolyólag a családdal sem ápolt jó kapcsolatot. Bántalmazott engem és anyámat is. Engem azért, mert évről évre, egyre több tetoválás jelent meg a testemen, édesanyámat pedig azért, mert úgy gondolta jónak. Ez évekig ment így, egészen egy bizonyos napig, mikor már nem tűrtem tovább is visszakiáltottam neki.
- DÖGÖLJ MEG! – kiáltásom után síri csend lett a házban. Egy pillanatra mintha az idő is megállt volna. A falióra minden egyes kattanása olyan volt, mintha kalapálnák a vasat.
- Mit mondtál, te kis szuka? – fordult felém a férfi és elengedte az anyám haját, amit mindaddig szorongatott. Vészjósló léptekkel indult meg felém. Nekem csak most jutott el a tudatomig, hogy mit tettem és, hogy milyen következményei lesznek. Hiába volt ez a férfi az apám, tudtam, hogy képes lenne hidegvérrel megölni. Úgy döntöttem, hogy elejébe megyek a sorsomnak és minden erőmet felhasználva futottam a férfi felé. Az meglepődött, de nem a reakciómon, hanem sokkal inkább egy olyan dolgon, amit én nem vettem észre. A testemen levő tetoválások felizzottak. Én csak annyit vettem észre, hogy egyszer csak a férfi már nincs előttem. Ösztönösen fordultam hátra abban a hitben, hogy csak félreállt és most hátulról támad meg, de a szemeim elé nem a támadó férfi képe került. Az apám testén egy akkora lyuk lehetett, mint amekkora én voltam. Sikítani akartam, de e helyett szörnyű fájdalom hasított a testembe és összerogytam. A férfi nemkülönben, csupán számára az élet is véget ért.
- Mi vagy te? Tűnj innen. Nem vagy a lányom. – hallottam anyám hangját, aki a halott férfi fölé hajolt, hogy megnézze él-e még. Könnyek szöktek a szemembe, majd úgy ahogy voltam kirohantam a házunkból. Távol akartam lenni, a lehető legtávolabb, hisz gyilkos vagyok. Megöltem egy embert. Igaz, hogy bántott világéletemben, de akkor is megöltem valakit. Ez volt az első alkalom, hogy használtam a képességemet. Az utcán éltem ezután csavargóként. Messziről elkerültem az embereket, hisz nem akartam még egyszer azt látni, amit akkor láttam. Persze még egyszer-kétszer magától aktiválódott a képesség, így sokszor találtam egy épületen belül magam, miközben csupán a falának akartam támaszkodni.
- Ő az? – jelent meg egy fiú egy másikkal abban a sikátorban, amelyikben épp aznap este pihentem. Egy kukának dőlve ültem. Sajnos csak egy kijárata volt a sikátornak és nem tartottam jó ötletnek a támadást, mint védekezési forma. Féltem, hogy ismét úgy lesz, mint akkor.
- Igen. Száz százalékig biztos lehetsz benne, vezére. – válaszolt a sikátor bejáratánál álló ballonkabátos fiú társa. Alacsonyabb volt nálam, leginkább amolyan törpeszerű.
- Mit akartok. Nem szeretem az emberek társaságát. – nyitottam ki lassan a szemeimet és a jövevényekre néztem. A ballonkabátos nem válaszolt, csupán egyre inkább közelebb jött hozzám és a keze az egyik vállam felé indult el, amit az egyik kezembe kerülő dobozzal hárítottam el. – Ne érj hozzám.
- Tudod te, hogy kivel beszélsz? – a hangja gúnyból és egoizmusból állt. A kis törpe társa pedig közben lelépett.
- Hagyd őt békén, Kígyó. – hallatszott egy női hang és hamarosan egy lány alakja rajzolódott ki előttem szinte a semmiből. – Elemzést, Cyber!
A parancsát követve egy leginkább robotra hasonlító valaki jelent meg. Leguggolt elém, majd az egyetlen egy szeméből egy furcsa sugár indult el, ami végighaladt a testemen. Önkénytelenül is védekezésképp magam elé kaptam a kezeimet, de semmi sem történt.
- Egészséges. Valamint szintén mutáns. – közölte gépies hangon. A lány csak bólintott. Számomra idegen volt ez a meghatározás. Mutáns. Azt sem tudom, hogy mit jelent. Talán a képességemre érti.
- Mutáns? – bukott ki végül a kérdés a számon.
- Mutáns. Olyan ember, aki egy genetikai módosulásnak hála különleges képességekre tett szert. Olyanok, mint te vagy én. – válaszolt a robot egyből tárgyilagosan.
- Ugyan. Úgy csináltok, mintha sohase hallottatok volna róla. Az utcán mindenki tudja, hogy ki ez a lány és mire képes. Képzeljétek el, hogy egy ilyen képességgel, mennyivel megkönnyebbíthetné a túlélésünket. – szólalt meg a Kígyó nevű ballonkabátos fiú. Tulajdonképpen csak most tudtam megfigyelni, hogy is néz ki. Hosszú fekete haja volt, a ruhája pedig szakadt volt.
- Tegyél le róla. Az ő helye nem itt van. El kell innen mennie. – szólalt meg a lány. Világoskék haja lassan magától kezdett el lebegni.
- Magadra akarsz haragítani, Valerie? – vált fenyegetővé a ballonkabátos hangja és a semmiből furcsa kígyószerű fekete gépek jelentek meg körülötte.
- Nem érdekel, hogy magamra haragítalak vagy sem. Neked pedig Szikra. Nincs jogod azon a néven szólítani engem. – a lány körül apróbb villámok jelentek meg, ami a teste körül álltak pályára.
- Nem akarom megszakítani a beszélgetéseteket, de mennünk kell. Két rendőrautó közeledik. – szólt közbe a Cyber nevű személy. A ballonkabátos csak sziszegett egyet, majd elrohant.
- Gyere! Velünk kell jönnöd, kislány. – közeledett a Szikra nevű lány karja az enyémhez.
- Megyek, csak ne érj hozzám. – álltam fel, majd követtem őket. Utcákon keresztül csak futottunk és futottunk, míg végül az egyik forduló után megálljt jelzett a kékhajú lány.
- Innentől szétválunk. Cyber, te menj vissza a bázisra és értesítsd a többieket, hogy vörös kód van. Kicsi lány te pedig velem jössz. – adta ki a parancsot, majd jelezve, hogy kövessem tűntünk el az egyik mellékutcában.
Újabb maraton után egy furcsa és hatalmas épület főbejáratához érkeztünk. Sajnos épp el voltam foglalva a levegő után való kapkodással, így nem tudtam megkérdezni, hogy mi ez a hely.
- Na, ide most szépen be fogsz menni. Ne aggódj, jó hely. Sok szerencsét kislány. – vigyorgott a lány és pár nagyobb szusszanással jelezte, hogy készül az indulásra.
- Te nem jössz? – préseltem ki magamból a szavakat már amennyire tudtam.
- A-a. Egy vezér nem hagyhatja cserben a bajtársait és különben is megszoktam már ezt az életet, de neked jobb jár. Itt majd segítenek a képességeddel is kapcsolatban. Ne szia. – válaszolta továbbra is vigyorogva, majd egy csettintés után nyoma veszett. Most sokkal elveszettebbek éreztem magam, mint eddig valaha, hisz itt állva egy vadidegen épület kapujában nem épp valami felemelő érzés. Ráadásul azt mondták, hogy menjek be.

Képesség: Rita teste különleges energiából áll, ami többnyire szilárd halmazállapotú (tulajdonképpen ilyenkor olyan, mint a normál emberi test), képessége aktivizálódása után, mivel nem képes tudatosan irányítani, a testén található tetoválások felizzanak, és ami ekkor hatol át a testén, az molekuláris szinten szétesik. Ez mindemellett persze fájdalmat okoz Ritának körülbelül akkorát, mintha egy dárdával döfnék át. (ez minden méretű tárgynál igaz, természetesen, ami nála nagyobb az csak akkora helyen szenved el „sérülést” amekkora Rita.

Jelenleg egyelőre csak szervetlen anyagokat tud így szétbontani és maximum 1 kg-ot.

Megjegyzés: Tulajdonképp a képessége ritkábbnál is ritkábban aktiválódik, viszont Rita ezt nem tudja, ezért él folyamatos rettegésben.
Az előtörténetben egyelőre azért volt képes szerves/élő anyagot szétbomlasztani mivel a képessége akkor tört felszínre, viszont ő ezt sem tudja.

Kinézet:

Szeretem a karit, akinek a képét válaszottad

Előtöri jó, elfogadva, a képesség viszont első szinten, egy kamasznak így picit erős. Egyelőre legyen, hogy szerves/élő anyag nem bomlik szét, illetve egyelőre 1kg anyagot tudsz így megsemmisíteni. Később persze fejlődhet és elérheti azt a szintet, amit leírtál.

Szerk: elfogadva.