A Hiba körüli űr

Az űrállomás körüli űr.

Jelly csüggedten szállt ki a mentőkabinból. Az agya kattogott. Ki képes arra, hogy élőlények ezreit áldozza fel, csak azért, hogy győzzön. Számtalan lény fulladhatott meg.
- Nem tudom - válaszolta Tyra kérdésére. Remélte, hogy ez a háború nem éri el a Földet. - És sajnálom.
A kezei ökölbe szorultak, ekkor eszébe jutott valami. Miért rakott rá valaki 13 bombát, hogy ha egy is elég lett volna.
Miért?
Ekkor eszébe jutott.
Nagy robbanás, hatalmas erőt szabadít el. Pont annyit, hogy...
Felnézett...
- Úristen. - Felnézett Kallarkra és Tyrára. - A robbanás, lyukat fog ütni a valóság szövetébe. Ez nem a skrullok műve, tutira nem.
Ilyen robbanó erő csak elméletben létezett- a Földön-, de itt az univerzumban, a galaxisok között...
Az elmélet gyakorlattá vált.

Hallom ahogy felzúgnak a mentőkabinok hajtóművei, majd a shi'ar nő hangját hallom. Megragad és a kabin felé húz. Nem állok ellent, nem is tudnék, teljesen megbénított a helyzet, szinte önkívületben vagyok, ezért fel sem fogom mi történik velem. Amikor felérünk a kabinba, akkor térek észhez.
- Nee! Engedj el! Engedj vissza! - ordítom miközben kilövik a kabint az űrbe. Meredtem nézem a harc utáni roncsokat, és a pusztulófélben lévő Fellegvárat.
Ezután bedokkolunk egy kree hajóra, majd az egész csapat találkozhat újra. Teljes letargiában vagyok, nincs kedvem most senkivel sem beszélni.
-Köszönöm... - mondom halkan Lar'syee-nek. Ezután komoran és csendesen ülök tovább, nem nagyon szólok senkihez sem.

Úgy nűnik hogy segítség nélkül nem tudok eljutni a hajóig, szóval kénytelen vagyok elfogadni, bár kicsit kellemetlenül érzem magam miatta. Kitekintek az űrbe, majd rosszallóan csóválom meg a fejem. Ez a sok értelmetlen és fölösleges gyilkolás és pusztítás mindig el tud keseríteni, de amíg bármilyen értelmes faj is létezik a világban, addig mindig lesznek háborúk. Végül újra találkozunk a többiekkel, jó látni hogy egyben van a társaság. Jelly szavaira furcsállva nézek rá.
- Honnan tudod ennyire biztosra hogy nem ők voltak? Vagy azt egyáltalán hogy biztosan ez fog történni? - Puszta kíváncsiságból kérdem, na meg persze nem sok realitást látok a dologban, mert hát lyukat ütni a valóságba? Tudom hogy ezek hatalmas erejű bombák, vagyis abból amit elmondtak, ám szerintem ha a valóságon valahogy mégis lyukat lehet ütni, ennyi még akkor is kevés lenne hozzá. Ezen az alapon egy nap felrobbanása is lyukat üthetne a valóságba, szerintem legalább is, bár nem tudom hogy annak mekkora ereje van de az biztos hogy nagy.

Fájdalmas arccal nézek a shi'ar nőre a szavai után, aztán lehajtom a tekintetemet. A hídra indulunk mindnyájan, szóval velük tartok. Továbbra is szótlan maradok, majd kellő távolságra megáll az űrhajó, és a Fellegvár felé fordul.
Többször lepörgetem magam előtt az eseményeket, hogy megakadályozhattuk volna-e a mostani helyzetet. Minél többször játszom le magamban, annál biztosabb vagyok abban, hogy ez, a skrullok részéről, egy kamikaze akció volt. A Fellegvárat mindenképpen elpusztították volna, de valamiért a bázison akarnak robbantani, meghatározott pontokon. Igaza lehet Jelly-nek, akármilyen balgaságnak tűnik a mondandója. Valami nagyobb dolog készül. Nagyobb mint amit a skrullok irányítani tudnának. Ekkor másodpercre pontosan, felrobban a Fellegvár, rezzenéstelen arccal nézem a pusztulást. A lökéshullám megrázza a hajót, pedig hatalmas távolságról nézzük. A vakító fény ellenére nem veszem le a szemem a robbanásról, csak összeszorítom, hogy ne vakuljak meg.
Ami keletkezett, minden képzeletet felülmúlt.
~ Hihetetlen, egy anomália keletkezett a tér-időben. ~ a látványtól tátva marad a szám.
- Igazad volt x-man - mondom miközben a Hibát figyelem - Méghogy gyönyörű? Na ne! Ez egy nem oda való dolog, ez sehova sem való. Ennek nem szabadott volna létrejönnie. Az hogy hová vezet az annyira nem érdekel, inkább az aggaszt, hogy mi fog rajta átjönni, Kallark - még mindig a hibát nézem - És el kell kezdeni gondolkoznia mindenkinek, hogy hogyan fogjuk azt ott eltüntetni. Azt hiszem ez az egész galaxisra hatással lesz, szóval az összes faj kezdheti törni a fejét. - mondom egyre ingerültebb hangon.
Ezután hátat fordítok, és az ideiglenes szállásom felé veszem az irányt határozott léptekkel. Nem törődök senkivel sem most, majd ha a szobámba érek lefekszem az ágyamba, és gondolkodni kezdek.

- Bár ne lett volna - mondta Jelly keserűen Syr-Toxnak. - Nem lesz hatással. A robbanás a három galaxis mezejének a gravitációs keresztútján történt, így tulajdonképpen egyensúlyba került az átjáró. Nem is fog növekedni, de viszont nem is fog összeomlani. A galaxisokra semmi hatással nem lesz.
A robbanás során a Fellegvár egy miniatűr nappá változott, ami pillanatok alatt összeomlott saját magába, ezzel olyan szinten eltorzítva az itteni gravitációt, hogy lyukat ütött a téridőbe.
- Akár ki is tette, akár kik is jönnek odaátról, nem békések, hogy ha ennyi életet feláldoztak az átjáró megnyitására. - Odafordult a többiekhez. - Halla? Az milyen hely?

A fellegvár pusztulását páholyból nézhetjük végig, igazából nem értem hogy miért. A látvány lenyűgöz, és el is borzaszt egyben.
- Úgy tűnik igazad volt ember... Meglep hogy ennyi mindent tudsz.- Mondom kissé meglepetten, még mindig nem értem hogy honnan tudhatta... Mivan ha nem is ő az igazi? Nem, kizárt hogy az eredetit ott hagytuk volna... Vagy mégsem? De igen. A többiekhez nem igazán szólok, túl vagyunk a nehezén, legalább is remélem. Ahoz hogy hova megyünk, nos semmi hozzáfűzni valóm nincs, a lényeg hogy minél messzebb kerüljek ettől a helytől, és remélem hogy többet vissza se kell majd jönni ide.