Orion & Santiago háza

Egyszerű bérlakás, egy gyönyörű fákkal szegélyezett utcán Windsor Terrace-ban. A lakás a földszinten található. A lakásban két hálószoba, fürdőszoba, nappali, konyha és étkező, valamint fegyverszoba helyezkednek el. Az étkező és konyha egy térben nyílik. A szobákat egy keskeny folyosó választja el, mely a bejáratnál kiszélesedik, előszobaként funkcionálva.
A nappalit-első ajtó, jobbra- sötétfából készült deszkapadló fedi, egy fehér szőnyeggel, ami az asztal alatt terül el. Az asztal körül fotelek, a falon pedig egy nagyobb TV. A fal mentén pár könyvespolc helyezkedik el, különböző témájú könyvekkel.
Az első ajtó balra Orion szobája, egyszerűen berendezett, a bútorok sötét fából készültek, mégis a helyet valami furcsa keleties hangulat lengi be. A bútorok nem igazán díszítettek, csak a ruhásszekrény fehér előlapján díszeleg egy festett sötét minta, ami talán egy erősen stilizált lótusz lehet. Az ágy melletti sarokban pedig számítógép áll.
A következő ajtó a fürdőbe vezet, ami a többi szobához képest is kicsi. Fehér csempe borítja a padlót és a falakat is.
Az utolsó előtti szoba Santiagóé. Főként fenyőbútorokkal berendezett szoba, íróasztallal, éjjeliszekrénnyel, ruhásszekrénnyel és könyvespolccal. Az íróasztalon laptop, képek a családról, és persze a kutyáról – aki Orion „legnagyobb” örömére ideköltözik- továbbá mini- hifi és egy nyomtató. A fehérre meszelt falak egyhangúságát színes poszterek törik meg, melyeken bandák, lovak és kocsik láthatók. Nem túl rendes és tiszta a szoba, általában mindenféle ruhadarabok tarkítják a padlót, ami legtöbb esetben veszekedések kiinduló pontja szokott lenni.
Az utolsó szoba a konyha és étkező. Modern felszereléssel, króm és fekete-fehér színben.
A lakásban található még a fegyverszoba is,ami teljesen hangszigetelt. Itt a labor található, ami viszonylag jól felszerelt, valamint a robbanószerek, illetve fegyvereket is itt tárolják, szakszerűen elzárva.

Adam elkezdett kérdezősködni a pokol konyháján. Robbantási szakembert keresett. Az ilyesmi ritka mint a fehér holló főleg az ami neki kell. Végül nagy nehezen rátalált egy emberre. A címet sikerült megszereznie. Állítólag a férfi mellett van még valaki valami kölyök. Adam álruhában érkezik kövérnek fehér férfiként. A haja most rövid világosbarna. A férfi körülnéz a ház a körül. felméri a terepet. Az ajtónál alaposan körülnéz. Mielőtt kopogna még a kígyókra gondol. A tetoválások tekeregni kezdenek a karján ám ez a hosszú kabát miatt nem látszott. A férfi a csengőért nyúlt. Csengetett majd várt. Arcára bárgyú mosolyt varázsolt. A nagydarab férfi kedves arccal rendelkezett.
- Jó napot! Egy bizonyos Oriont keresek. - szólal meg ha valaki ajtót nyit. Kezet is nyújt.

Hallatszott a pittyegés, ahogy a kombinációs zárat nyitotta valaki, majd az ajtóban megjelent egy - az óriáshoz képest - alacsony kölyök. Látszott rajta, hogy nem a férfire számított, és egy pillanatra meg is döbbent, ahogy a nevet hallotta, igaz ez a pillanat hamar tovaszállt és arcára egykedvű, üres kifejezés költözött.
- Jó napot! Szabad tudnom, miárt, ás ki keresi? - figyelmen kívül hagyta a felé nyújtott kezet - Nem vártunk látogatókat.

Adam lenéz az alacsony emberre, és elgondolkodik.
"Tényleg őt keresem. A személyleírás stimmel de akkor is. Vajon tényleg érti a dolgát. A francba is. Szeretem ha a kormányzati profik és kipróbált emberek állnak mögöttem."
Közben hangosan csak ennyit mondott.
- Téged kereslek. - kezet nyújt. Továbbra is barátságos kifejezés ül a férfi arcán. - Egy munkáról szeretnék veled beszélni. Azt hiszem erre nem ez a legalkalmasabb hely. - közben a lány mögé int. - Talán ha bemennénk elmondanám a részleteket. - fejezi be a férfi. Végig a másik szemébe néz és barátságosan mosolyog.
"Hmm kölyök, valószínűleg egyszer az óvatlanságod öl meg."

-Talán ...- elgondolkozva, már-már gyanakodva nézte még egy ideig, majd bólintott - Jó
Félreállt az ajtóból, hogy a nagydarab ember beférhessen, bár a látogatónak valószínűleg így is gondot okozhatott, hogy a lakásba jusson.
- A cipőt kárem levenni az előszobában. Adnák papucsot, de nincs ekkora máretben- Akasztotta fel a férfi kabátját és elindult a nappali fele.
Útközben még benézett lakótársához is.
- Kapd össze magad, munka van! - szólt be, majd csatlakozott a férfihez a nappaliban.
Ha lehet még gyanakvóbban méregette a látogatót.
- Ás honnan is tudja ki vagyok, tisztelt...?

A kölyök gyanakodva figyel a szavaim után.A férfi pocakját meghazudtolva könnyedén mozog. Fejét lehúzza, majd oldalazva belép. A vendglátó megszólal, hogy vegye le a cipőt.
"Hmm talán a fegyelem legalább megvan. Lehet mégsem olyan elveszett."
- Természetesen. - mondja, majd követi őt. A kiabálás irányába pillant. Figyel továbbra is kedélyesnek tűnik. Folytatja útját a vendéglátó után. Amikor leülnek a férfi a lány szemébe néz.
- Edward. - feleli a férfi, majd folytatja. - Egy közös ismerőstől. Általában megtudom amit szeretnék. Azt mondták ért a robbantáshoz. Ez a szaktudás hasznos lehet számomra. 750 dollárt kapnak naponta Kp-ben. Pár napos meló külföldön. Egy embert kell elhozni élve. Vállalják? - mondja a férfi. Ennyi elég lehet ennek az alja népnek a többit, majd ha tudniuk kell valamit.

Közben Orion szobatársa is előkerült. A srác egyáltalán nem úgy nézett ki, mint egy "profi" bérgyilkos, inkább egy divatmagazinból előlépett modell. Csak a haja beállításával fél órát foglalkozhatott. Lazán kisétált a nappaliba, Orion mögé léptett és megtámaszkodott a fotel háttámláján.
- Jó Napot! Miről is lenne szó?
Elgondolkozva nézte a túlsúlyos férfit, el se hitte, hogy egyáltalán befért a szűk folyosón.
Arról se volt elképzelése, hogy ugyan milyen munkát ajánlhatna nekik.

- Edward úr munkát ajánlott nekünk - kezdte magyarázni - Pontosabban egyelőre nekem. Ás... valami normális ruhát vehettál volna - mérte végig a srácot, aki félmeztelenül támaszkodott a fotel támláján, a pálmafás nadrágjában - Ha így názel ki nem fogsz munkát kapni... - csóválta fejét.
Majd visszafordult a férfihez
- Mágis... őt is be tudná venni? Sokkal hasznosabb mint amilyennek látszik - legalábbis remélte tényleg van olyan hasznos, mint amilyennek beállította magát.

Adam végignéz az érkező fiún. Szánalmas selyemfiúnak tűnik de jobb nincs.
- Nincs időm mást keresni jöhet. - mondja Orionnak, majd a kölyökhöz fordul. - Selyemfiú. Ha csak fele olyan jó vagy mint amennyit magaddal törődsz akkor semmi gond nem lesz ezzel az akcióval. Ha viszont elszúrod megígérhetem, hogy a pokolba kívánkozol. Megegyeztünk. - mondja a férfi kedvesen mosolyogva. Mintha éppen arról beszélne hogy csokit oszt a gyerekeknek.
"Uram atyám. Istenem miért versz engem ilyen szerencsétlen hülyékkel? Örülnék neki ha végre egyszer profikkal hozna össze a sors."

Caine arcizmai rángatózni kezdtek a férfi neve hallatán. Már éppen nyitotta volna a száját, hogy megkérdezze nem áll-e rokonságban az alkonyatos csillámvámpírokkal, amikor a látogató selyemfiú jelzővel illette. A kölyök arca elborult, acélszürke szemeivel majd felnyársalta Edwardot.
- Biztosíthatom Edward, hogy...nem fele olyan jó vagyok, hanem a legjobb - húzta ki magát büszkén - A mesterem jól kitanított.
A kölyök még egy kicsit morgott magában, a pokol és a fenébe szavakat lehetett kivenni a dörmögéséből.
- A könnyű feladatot pedig nem lehet elszúrni - jegyezte meg kissé csípősen és kirázta a szemébe hullott szőke tincseket.

-Viselkedj! - sziszegett a fogai közt a szőkére - Kár valamit uram, vagy nem marad már sokáig?- toloncolta kifele a szőkét a konyhába.
- Lenne mág pár kárdásem a munkával kapcsolatban - ült le ismét a férfi elé - Pontosan mennyi ideig tartana? Milyen jellegű lenne? Úgyártem mi lenne a feladatom? Ás... külföldön mágis, hol? - valószínűleg már így is sokkal többet kérdezősködött ,mint kellett volna. A kedves csokiosztó mosoly ellenére még mindig gyanakodva méregette a férfit, főleg a fenyegetés után. Elgondolkozott, vajon milyen kárt okozhatna nekik ez az ember, és egyáltalán ki is lehet ő, mi a pozíciója, de nem firtatta a kérdést túlságosan, rendelkezett annyi diszkrécióval, hogy nem kéri ki megbízója személyes dolgait. Pusztán érdekelte volna a dolog.

A férfi Santiagora néz egyenesen a szemébe. Az arca mosolyog, de a szeméből gyilkos indulat süt egy pillanatra. A pillanat elmúlik és a férfi ismét mosolyog. A szemei is mosolyognak.
- Nem mondtam, hogy könnyű meló. - szól rá a kölyökre, majd Orionra néz. - Az nektek nem fontos. Négy nap a meló ennyi idő alatt kell megcsinálni. Mit kell csinálnotok? Csak a szokásosat. Robbantani, lövöldözni és teljesíteni a parancsokat. Csendben, gyorsan és pontosan. Aztán mindent elfelejteni. Lényegtelen hova megyünk, majd meglátjátok. Ennyi egyelőre elég. Vállaljátok vagy sem? - kérdezi a férfi még mindig mosolyogva.
"Szánalmas idióta. Egyik sem túl óvatos, de Orion legalább gondolkodik. Sanchez nem tud még azt sem. Remélem nem lesz velük baj."

- Igen uram , vállaljuk, köszönjük a türelmát - kísérte ki a férfit, és rásegítette a kabátot, még cipőkanalat is adott neki, hogy ne kelljen lehajolnia a testes férfinek.
- Telefonszámot adjak, gápen elár, vagy szemályesen jön majd?- ácsorgott a falhoz lapulva az előszobában, hogy a látogató kiférjen, utána pedig az ajtóból kérdezett még.

Adam nézi a kölyköt, ahogy udvariaskodik. Mindez felesleges. A lány amikor ráadja a kabátot észreveheti, hogy a férfi válla kemények és erősek egyáltalán nem illenek egy testes férfihoz. A kezei szintén izomtól duzzadnak a laza pulóver alatt. A férfi csak int a cipőkanálra és könnyedén veszi fel a cipőit. Egyáltalán nem illik a kinézetéhez a mozgása.
- Majd én megkeresem önöket. Legyenek itthon. - feleli a férfi, majd elindul. Miután hazament lerobbant lakására átöltözik, és pihen kicsit. Aztán ismét felveszi az alakot amiben Alberthez ment, és elindul a férfi által megadott dokk-hoz. Egyenlőre nem hozza ide a kölyköket. Megnézi magának a dolgot és csak aztán hozza el őket, hogy betanulják a részüket.

A kölyök csak megrázta a fejét, hogy biztos csak képzelődött az izmokról és a mozgásról. Egy ideig követte tekintetével ahogy a férfi távozik. Még mindig fogalma sem volt róla ki is lehetett, vagy egyáltalán kitől hallott róluk, és ez felettébb zavarta. Az is zavarta, hogy semmi konkrétumot nem tudott munkájáról, pedig szeretett mindig mindent számon tartani, rendszerezni, előre eltervezni.
Azonban nem sokáig merengett, mivel a konyhából enyhe - igazából nagyon erős és keserű - füstszagot érzett a konyhából. Gyorsan megperdült és bevágta maga mögött a bejárati ajtót.
- Caine! Mi a fenát csinálsz! - viharzott be a konyhába, felpaprikázottan.

Santiago miután kitoloncolták a konyhában, úgy döntött eszik valamit, legalábbis lefoglalja magát. Még mindig dühös volt az idegenre. Nem értette, hogy találta meg őket, elvégre nemrég érkezett New York-ba és itt még nem vállalt el megbízást. Az spanyolországi híre pedig biztos nem előzte meg, Edward kételkedő szavai is ezt támasztották alá.
Elfoglaltságként nekiállt melegszendvicset készíteni, de hamar bebizonyosodott hogy ez nem volt a legjobb ötlet, ugyanis még mindig dühös volt az idegen beképzeltsége miatt, így elfelejtette kontroll alatt tartani a képességét és tönkretette a melegszendvics sütőt, ami azonnal füstölni kezdett.
- Ohh...a jó büdös francba! - káromkodott. Majd áramtalanította a konyhai berendezést.
Közben befutott Orion is, hogy leordítsa a fejét.
- Semmit se csináltam! Csak....kicsit odaégettem a kaját.

- Mágis, hogyan? Amúgy meg mondtam, hogy van kaja a hűtőben... emlákszel a tegnapi maradákok.. azokat edd meg előbb! - nem szerette, ha a szőke önállósítja magát, olyankor általában valami tönkre megy.
Leültette az étkezőasztalhoz és elővette az előzőnapi maradékokat, kínai kaját, majd megnézte a sütőt.
- Te ezt kompletten tönkre tetted! Mit csináltál vele? - nézte a kiégett kis szerkentyűt. Egy sóhajtás kíséretében kivitte egy kis dobozba, amibe a javítandó dolgokat gyűjtötte.
Nem régóta laktak együtt, de már kezdte kiidegelni, és lassan fontolóra vette, hogy ismét szedje gyógyszereit, amiket régebben ajánlott neki a pszichológusa. Egyedül büszkesége nem engedte neki, és megfogadta, hogy igyekszik türelmesebb lenni lakótársával. Szüksége volt a szocializációra, bármennyire is nehéz volt ezt beismernie.
- Majd elviszem szervizbe...- ült le az asztal másik végében egy székre és nagyot szusszantott.

- De...nem szeretem a kínait - húzta a száját. Végül Orion morcos tekintetét látva nekikezdett az ételnek.
- Tényleg ne haragudj, nem akartam tönkre vágni. Véletlen volt - mentegetőzött két fintor között, ami a kínai kajának szólt.
Egy darabig csendesen ettek, majd Santi beszélgetést kezdeményezett. Nem bírta a feszült csendet, ami állandó jelleggel uralkodott a lakásban, leszámítva persze a számítógép és az elektromos kütyük búgását és monoton zümmögését. Caine a rádióhoz ment és bekapcsolta.
- Nem zavar, ugye? Hallod...neked nem gyanús a fickó? Azzal a bárgyú bájmosolyával és...csak úgy hirtelen feltűnik itt a semmiből és pont minket keres!

A kölyök nem igazán akart zenét hallgatni, de nem akart bunkó lenni, így intett a szőkének, hogy kapcsolja csak be.
-Engem keresett - javította ki- Ás igen... gyanús, ás igen zavar, de hónapok óta ez az első munkám, ás nem is keveset ígárt árte! 750 ropogós dollár naponta! Az nem kevás... persze nem is annyira sok... de több mint a semmi. - majd idegesen dobolni kezdett ujjaival az asztalon.
- Nem tetszik a fickó... túl kedvesnek tűnt, elsőre, aztán ahogy fenyegetett, ás.... úgy egyábkánt a kisugárzása is irritált. - tovább dobolt, észre sem vette, hogy lassan felvette a zene ritmusát.
- Nem szeretem, ha csak "majd" tudom a rászleteket. Ás a mindig mosolygó embereket sem...- dőlt hátra a székben, amíg a feje nem érte a háttámlát.
- Amúgy, nem szeretnám ha ilyen tiszteletlen lennál a munkaadókkal. Nem kell tudniuk mit gondolsz róluk.

Még hogy legyen kedvesebb a munkaadóval, majd pont a megrögzött szabályok szerint élő informatikus fogja neki megmondani, hogy mit tegyen. Caine érezte magában a feszültséget. A fogait csikorgatta és az ökle ökölbe szorult egy pillanatra, de hamar elernyedt. Tudta, hogy fékezni kell az indulatait, különben baj lesz. Így arra az elhatározásra jutott, hogy egy óra múlva elmegy edzeni. Muszáj levezetnie a fölösleges energiáit.
- Selyemfiúnak hívott! - Közben megcsörrent a mobilja, alig egy percet beszélt.
- Nos...úgy tűnik megérkezett az új lakótársunk. Megyek is és felveszem a reptéren. Már biztosan hiányolta a gazdiját - mosolygott. Tudta a szabályokat, hogy nem hozhatna a lakásba állatot, de nem érdekelte. A kutyáját nem szándékozott Spanyolországban hagyni, mivel ha felnő szerette volna kiképezni. Egyelőre még csak kis kedvenc volt.

- Mi? Hova... mágis hova mász? Milyen lakótárs? Ne csinálj úgy, mintha nem hallanál! - kiabált a csukódó bejárati ajtónak.
- Hogy utálom ha ezt csinálja... - indult ő is a kabátjáért, és elment a patikába, utánajárni azoknak a gyógyszereknek.
Mire hazaért valószínűleg az "új lakótárs" is megérkezhetett.
"Vajon milyen lány lehet.... ás... mi az, hogy a gazdiját, remálem nem egy kutyát hozott... a macska... mág talán belefárne, de egy kutya... nem, biztosan csak valami perverz játák miatt hívja így... de akkor is! Szólhatott volna legalább... bahh mindegy csak ne szarja el a munkámat ás ne menjen a szobámba, meg ne tegyen tönkre semmit, ás fizessen lakbárt."
- Caine, megjöttem! Igazán bemutathatnál a lakótársunknak! - nézett körbe, de hirtelen nem látta a szőkét.
Miután nem találta ott őket, leült a a TV elé, filmezni.

Közben Caine összeszedte a kölyökkutyát, fogott egy taxit és haza indultak. A házba belépve a televízió zaja ütötte meg a fülét. Kíváncsi volt Orion reakciójára, hogy mit szól a kiskutyához, bár volt egy olyan sejtése, hogy egyáltalán nem fog örülni.
Letette az állatot a földre. A kis 12 hetes rottweiler és dobermann keverék kölyök először félénken, majd érdeklődve indult el felfedezni a lakást.
Caine levetette a cipőjét, elhelyezte a kutya tálját a konyhában, majd a saját szobájában megcsinált a kölyök fekhelyét. A kiskutya végig körülötte lábatlankodott, nem ment el nagyon messzire.
- Helló, megjöttem! Mit nézel? - állt meg Orion mellett.
A kiskölyök lemaradva követte, majd a fiú lábai körül kezdett cikázni és ugatni, hogy foglalkozzon vele.

-Án kicsi....- fordult oda, és arcát szinte azonnal elöntötte a méreg - Ez. Meg. Mi!? -sziszegte rondán.- Nem megmondtam, hogy ne hozz ide állatokat!?
Szinte fortyogott a dühtől, sőt, mintha izzott volna körülötte a levegő. Nem szerette ,ha valaki homlokegyenest megy a szabályinak.
- Názd, itt nem maradhat, ez a lakás , kicsit kicsi egy kölyökkutyának - folytatta kicsit nyugodtabb hangnemben - Sajnálom, nem maradhat.

- Ezt nem hiszem el! Te komolyan gyerekmesét nézel!? - Caine hitetlenkedve rázta a fejét, majd Oriont figyelte, amint elvörösödik a méregtől.
- Először is, nem állatokat hoztam, hanem csak egy állatot. Másodszor, itt van a közelben a park, majd sűrűn viszem sétálni. Nem lesz vele gond.
Mintha rosszul hallana elengedte a füle mellett Orion szavait és füttyentett egyet.
- Néró, gyere! - Elvonultak Caine szobájába, otthagyva a magában füstölgő Oriont. Tudta, hogy a kutya csak újabb viták forrása lesz, de nem érdekelte túlságosan. Ő akarta ezt a kutyát és megtartja, ha törik, ha szakad. Hamar bebizonyosodott, hogy a nem lesz vele gond állítás nem igaz. Nem csak összepiszkított mindent és sűrűn kellett sétálni vinni, de előszeretettel rágcsált meg és lopkodott el dolgokat. Az étkezéseknél pedig végig nyüszögött és kunyerált, éjjel viszont az ugatással kergette az őrületbe a fiúkat.

Megérkezve a ház elé már. Az általuk ismert formában jelenik meg. A férfi kopog és várja, hogy valaki ajtót nyisson. Titkon reméli, hogy most óvatosabban viselkedik a tulaj. Ő maga úgy helyezkedik, hogyha valaki benről lőni kezd ne egyből őt találja el. A férfi a folyosón is körülnéz hátha lát bármi furcsát.
" Rühellem az amatőröket. Remélem készen állnak az indulásra. Nem örülnék neki ha baj lenne velük. Ha esetleg valami komoly baj merült fel körülöttük akkor a tervnek lőttek. Megölöm őket visszamegyek a táskámért és eltűnök mielőtt Albert emberei keresnének."