Orion & Santiago háza

A kopogásra Caine kinéz az ablakon és meglátja a férfit, aki nemrég járt náluk munka ügyben. Az ajtóhoz megy, a lábával finoman odébb tereli a lábatlankodó kölyökkutyát, majd bepötyögi az ajtót nyitó kódot. A srác az ajtó mögött marad pár pillanatig, védett helyen. Csak aztán köszönti a "kedves" munkaadót.
- Helló! Már vártuk - jegyezte meg röviden és tömören, az arcán közömbös, sőt kissé gyanakvó kifejezés ült.
- Jöjjön beljebb, gondolom nem az utcán szeretné megtárgyalni a részleteket - Lehajolt és felvette a szökni próbáló rottweiler és dobermann keverék házi kedvencét.
Caine közel nem volt olyan udvarias a férfivel, mint Orion. Nem volt semmi, lesegítem és felakasztom a kabátot, adok papucsot. Ellenben hátat sem fordított neki, végig szemmel tartotta a leendő munkaadót.
- Orion! - kopogott be a szobatársához - Edward van itt!

Adam figyelte a kölyköt. Nem kutyával játszott, de legalább nem fordított hátat. A férfi belépett és betette maga mögött az ajtót és figyelt. A cipőjét lerúgja a cipőjét.
- Készüljenek. Öt percük van és indulunk. Mozogjanak. Csak ruhát és papírokat hozzanak. - mondja a férfi, majd kérdés nélkül a tárgyalásuk utóbbi színhelyére megy. Nyugodtan leül és várja az embereit. Közben hallgatja, hogy mi történik. A kutyát és a kölyköt figyeli. Elemzi mit és, hogyan csinálnak.
- Kölyök négy napra megyünk el. Mit kezdesz a kutyával? Mert nem visszük magunkkal. - teszi fel a kérdést a férfi. A kutya megdögölhet négy nap alatt a férfit nem érdekli a dolog. Csak a kölyök reakcióját figyeli.

- Án kászen vagyok - jött be a nappali küszöbéig Orion, hátán zöld katonai zsákkal. Valószínűleg nem a szépsége miatt használta, vagy azért mert túl divatos lenne. Sokkal inkább a praktikussága miatt: tele volt hellyel.
Csak az ajtóban ácsorgott, és hol Cainet figyelte, ahogy készülődik, hol a munkaadójukat. Nem lehetett tudni, hogy ennyire érdektelen volt az üggyel kapcsolatban, vagy nagyon fáradt, esetleg remekül tudta játszani az üres arcú mélázó kölyköt, de sötét karikák díszelegtek a szeme alatt, és nagyon lomhán pislogott, néha nagyot szusszantva.

Caine Kihozta a szobájából a cuccát, a kölyökkutya hűségesen követte. Majd a szőke srác aggodalmas arckifejezéssel mászkálni kezdett a folyosón, és mobilon beszélt valakivel. A járkálást egészen addig folytatta, amíg a kutya játékosan bele nem kapott a bokájába. Lehajolt hozzá és szeretetteljesen megsimogatta, majd játszani kezdett vele, miközben még mindig telefonált.
Végül letette, majd magához ölelte a kutyust.
- Néró...ígérd meg, hogy jó leszel a kutyaszállodában. Sajnos...négy napra el kell mennem, de ígérem sietek haza és majd kapsz valamit kárpótlásul.
Caine pillanatok alatt átöltözött, felvette a hátizsákját. Majd beterelgette a kutyát egy szállítóketrecbe. Úgy tűnt a szöszi nem csak magának, de a kutyának is már összecsomagolt.
- A közelben van egy kutyaszálloda, oda beugorhatnánk indulás előtt? - toporgott az ajtóban indulásra készen. A kutyus nyüszített, mire a srác szomorkásan pillantott rá.

Adam figyeli őket. Elmosolyodik a kölyök viselkedésén. Aztán mindenki jelentkezik. A férfi feláll. Végigméri őket aztán elindul az ajtó felé.
- Beteheted a kutyát. - mondja a férfinak. Miután kirakták a kutyát egyenesen a vonat állomásra mennek. Adam fizeti a három jegyet Cape May-be. A vonatállomásról gyalog közelítik meg az épületet. Ahogy odaérnek Adam csak int nekik.
- Befelé. Csendesen és legalább próbáljatok meg profiknak tűnni. - morogja a férfi, miközben maga is belép a dokkba. A társai láthatják, hogy komoly munka zajlott bent.

// Folytatás itt:Cape May Harbor //

//Előzmény:Mexikó//

Adam és kis csapata elég nehézkesen és hosszú úton ért haza. Az államokba való bejutás nehézkesen ment mivel hivatalosan nem voltak kint. A férfi végül sikeresen átcsempésztette magukat a határon. Végül távolsági busszal jutottak vissza New Yorkba. A férfi elkísérte társait az otthonukig.
- Uraim öröm volt. Ha még szükségem lesz önökre jelezni fogom. Remélem máskor is szívesen állnak rendelkezésre esetleg kicsit mozgalmasabb munkákhoz is. - mondja a férfi búcsúzásként aztán elindul. A várost járja jelenleg nincs nagyon dolga. Ezért elmegy a megszokott bárba hátha Wiedler már kereste őt. Ha nem kereste ismét hagy üzenetet a nőnek és elindul lakást keresni a pokol konyhájában. Valami olcsó albérletet. Valamint ruhákat is vennie kell majd.

//Lányok köszi a játékot. A megbeszéltek szerint nekiállunk, majd a szervezetnek. Egyenlőre annyi a baj, hogy az egyik JK eltűnt mint szar a gazban ebből adódóan nem tudom, hogy leszünk-e elegen.//

Orion az egész hazautat végigmorogta, nem sok érdemleges megszólalása volt társai felé. Mikor már a határban jártak elcsendesedett, és sokkal nyugodtabban várta már azt, hogy hazaérjenek. A busz úton pedig már remekül érezte magát, bár ezt társai valószínűleg nem vették észre, mivel mindig ugyanazzal az unott üres arccal nézett kifele az ablakon, mindegy milyen járművel mentek. Miután a lakáshoz értek fellélegzett, örült , hogy végre itthon vannak.
- Számunkra is öröm volt. Remálem , mág találkozunk, örömmel dolgozunk önnel - búcsúzott el. Persze egyáltalán nem örömmel dolgozott volna neki, de legalább akkor lett volna munkája. Miután a férfi elment Cainehez fordult.
- Elmegyünk a kutyádárt?

Caine volt a trió morál fenntartója. Egész úton be nem állt a szája, csak beszélt és beszélt, ha egyik társa egy kis hajlandóságot vagy figyelmet is mutatott felé, akkor még jobban belejött a dumálásba. Ha nagy ritkán csendben volt, akkor jármű ablakán bámult kifelé és az elsuhanó tájat nézte. Mikor a határra értek, Caine már nagyon izgatott volt. Alig bírt magával a távolsági buszon, folyton izgett-mozgott, mocorgott, nem tudta lefoglalni magát.
A ház elé érve a munkaadójukhoz fordult.
- Nem volt rossz meló - jegyezte meg egy vállvonással. - Igen, egy mozgalmasabb munkára még szívesebben vállalkoznánk - mosolygott. Ő is elbúcsúzott a férfitől, majd Orionra fordította a figyelmét. Teljesen megdöbbent a lakótársa szavai hallatán.
- Tudod, megleptél. Nem gondoltam volna, hogy még viszont szeretnéd látni Nérót - pislogott.
- De nekem is ő volt az első gondolatom. Naná, hogy elmegyünk érte. Szegénykém, biztos azt hiszi, hogy elhagytam.
Kicsit hosszabb ideig tartott míg elértek a kisállat hotelhez, mivel gyalog mentek. Odaérve Santiago alig várta, hogy előkerítsék a kutyáját. Kifizette a szolgáltatás díját, majd kivette a kölyköt a ketrecből megölelgette, aztán visszatette és Orionra vigyorgott.
- Mehetünk haza! Végre nem lesz olyan csöndes a ház...
Azzal kiléptek a hotel ajtaján és haza indultak, persze egy kisebb kitérőt beiktattak. Caine egy közelben lévő parkban megsétáltatta a kutyát és csak úgy mentek haza.
Otthon azonnal elengedte a kiskutyát, aki egy szempillantás alatt eltűnt Orion és a gazdája szeme elől és a házban és randalírozni kezdett.

- Már miárt ne akarnám látni? - nézett értetlenül a szöszkére - Táged is akarlak látni... annak ellenáre, hogy rendetlen , hangos ás kártákony vagy - vigyorodott el a skót- Me persze náha bele tudnálak fojtani egy kiskanál vízbe, kiskanál ás víz nálkül...
A hosszú ücsörgős út után jól esett kinyújtóztatni tagjait.
Mikor Caine kivette a kutyust a ketrecből, már tudta , hogy nagyon meg fogja bánni nagylelkűségét, és "kedves" szavait. Kezdett emlékezni mennyi fejfájást is okozott neki az a kutya. A parkban sétálásnak nagyon örült, és kezdett megnyugodni, hogy a mozgás kifárasztja a kutyuskát, legalábbis nagyon remélte.
Mikor hazaértek elhűlve nézte ahogy a kölyök megindul a házba

-Remálem nem túrja fel az egász házat a kutyád, mert akkor megetetem veled a vakarcsot - Tette karba a kezét. Ha a kutyát nem is fárasztotta le a séta, Oriont annál inkább, pontosabban, csak annyira, hogy a nap további részében ne füstölögjön a méregtől. Most sem volt kifejezetten dühös, csak aggódott a holmijai épségéért.

Lehervadt az arcáról a mosoly, amikor meghallotta Orion szavait. Nehezen hitte el, hogy a szobatársának ilyen gyakori hangulatváltozásai vannak, nemrég még semmi baja sem volt a kutyával, most meg a kölyök még alig tűnt el a sarkon, és a lakótársa már azt feltételezte róla, hogy feltúrja az egész házat.
- Ugyan már! Néró jó kutya. Nem lesz semmi gond, a parkban is jól viselkedett és a szállodában sem panaszkodtak rá.
Elkezdett levetkőzni, a cipőjét a cipőtartóba tette, mert tudta, hogy Orion kínosan ügyel a rendre, és nem akart neki okot adni a mérgelődésre. Majd a hátizsákját bevágta a szobájába az ágyra és elmélázva megállt az ajtóban. Kicsit sajnálta, hogy olyan hamar elhagyták Mexikót, jól érezte ott magát, de itt minden olyan idegen volt a számára, talán mert angolul kellett beszélnie, ki tudja.
Alig pakolt le, amikor a konyhából éktelen csörömpölés hallottak, majd valami - talán a szék - felborult és nagyot puffant. Ezután következett a papír és a zacskózörgés egy kis morgás kíséretében.
Caine-nek nem esett nehezére elképzelni, ahogy a kölyök beront a konyhába, sáros tappancsai, maszatos foltot hagynak a padlón. A nagy sietségben nekiment az étkezőasztalnak, leveri róla a tányérokat és a poharakat, majd feldönti az egyik széket. Végül pedig, hogy teljen legyen a két mutáns "öröme", kipakolja az egyik alsó szekrényt.
- Khmm....ehhe...megnézem, mit csinál - vigyorgott Caine kényelmetlenül.

- Látom mennyire. Semmi baj, majd feltakarítom -Legyintett. Meglepően jól kezelte a dolgot, annak ellenére, hogy a kutya biztosan maradandó és visszafordíthatatlan károkat okozott. Nevezetesen összetörte a poharakat.
-Remélem nem eszik bele a mosószerbe... feljebb káne pakolnom, nehogy hozzáférjen. Csúnya váge lenne, nem gondolod? - indult el a konyhába, takarítani.
A nap további részébe sem húzta fel magát, szépen bevette a gyógyszerét, és leheveredett, aztán filmezett, egyszóval pihent.

***
- Caine, szedd ki a postát!- kiabált át a konyhából- Caine! A füleden ülsz már megint? CAINE?! Ahh ne is fáradj, kimegyek án....
Idegesen levágta az újságot, és kiment a postaládához
-Reklám, reklám... ohh.. ez meg mi - nézett érdeklődve a borítékra.
Kinyitotta, és egy újságból kivágott betűkből álló szöveg fogadta.
-Caine, emeld meg magad, dolgunk van!- nyitott be a fiúhoz - Szeretsz klubbolni? Remek! Az Afterlife-ba kell mennünk 10-re.

//Folytatás itt https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t642p25-afterlife-nightclubb//