Eldorádó (Külűr Krónikái)

Miután Venta befejezte mondandóját, kisétálok a liftig, ahol megvárom a többieket, és a társaságukban szállok vissza a hajóra. Az út zavartalanul telik, és amikor kilépünk a nullűrből szemünk elé tárul az Eldorádó. Na meg persze ekkor jött előre Alexandra is.
- Konsztantij átadom a kormányt.
Felállok a székből és elindulok hátra. Amikor Alexandra mellett haladok el halkan, megjegyzem a számára.
- Ne aggódjon. Nekünk nem kellenek órák, hogy elkészüljünk.
Villantok számára egy félmosolyt és eltűnök a szemek elől. A kabinomban előkészítem a szmokingot aztán egy gyors zuhany után, felöltözök, és hogy ne lehessen beleszólni a frizurámat is, megigazítom kicsit. És persze az elengedhetetlen adóvevőt is bedugom a jobb fülembe. Aztán előresétálok a hídra, hogy átvegyem a kormányt.
- Így megfelel? - Fordulok a nőhöz és végigsimítok az öltönyömön, hogy eltüntessem a képzeletbeli gyűrődéseket.
- Visszaveszem a kormányt mennyetek átöltözni ti is. És az adóvevőt se felejtsétek ki.
Bár ezt már kétlem, hogy kifelejtenék de, már megszokhatták, hogy mindig megjegyzem ezt mielőtt küldetésre, megyünk.

Ventra csupán másodlagos megjegyzésére válaszolt, melyet nem is felé intézett. A kérdése pedig megmaradt a levegőben, úgy mint az, mintha nem is lenne ott. Persze vehette költői kérdésnek is, tán ezért nem kapott választ rá. Adam kérdésére is megkapva a választ, ő is feláll, és elindul a többiekkel.
- Nem akarjuk mégis itt hagyni? - Morogja Adam fülébe a nőre célozva. Választ se vár rá, szinte már csak a saját poénjának adott egy enyhe hangot.
Az út zökkenőmentes volt. Néhány alkatrészt tett még el a helyére, és pár dolgot nézett meg a hajó állapotáról, hisz mindig van mit tenni. Mikor kiértek a nullűrből, a többiekhez megy, hogy ő maga is megnézze az Eldorádó nyújtotta látványt. Meg jött közben utazó társuk is.
- Tudjátok, mit mondanak, ha nő is van a hajón, igaz? Hogy balszerencsét hoz. De mi nem vagyunk hívei a balszerencsének, úgyhogy valószínűbb, hogy valamelyikünk fejét fogja elcsavarni. - Mondja mintegy válaszként a nő megjegyzésére, és eközben szépen végignéz rajta, megcsodálva, mennyire magára tudja irányítani mások figyelmét. Míg Adam átöltözik, figyelemmel kíséri, ahogy közelítenek az állomáshoz, majd mikor visszaért, ő is elindul viseletet váltani.
- Igen, apám. - Szól hátra Adam megjegyzésére.
Leszállva egyből egy fogadóbizottság várja a társaságot.
~A testőrei, mi?~ Vonja fel szemöldökét a köszöntésre.
- Van nálatok napszemüveg? Anélkül nem lehetünk testőrök - Súgja oda a többieknek mosolyogva. Lehet puszta idegesség levezetés gyanánt viccelődik, de kíváncsi, mi vár rájuk.