Mexikó

Mexikóváros, a reptértől fél órára lévő raktár helyiségben.

Fojtogató, száraz hőség és áporodott, rossz minőségű dohányból készült szivar és cigaretták tüdőszorító bűzére ébred Adam, Árnyvadász és Orionca. Ezek az első információk amelyek eljuthatnak a tudatukig. A fülsiketítő hangerővel szóló, éles nyelvű mexikói rap pedig a második. Igaz valószínűleg ez az, ami a mély álom képezte szellemi vákuumból valójában kirántja az órákon át tartó mély, kómaszerű álomból. Mindhármuk koporsójának a tetejét korábban felnyitották és az oxigénpalackjaikat is eltávolították már. A New York - Moszkva távra tervezett gyógyszeradagoknak hála jóval többet aludtak, mint ameddig a valódi útjuk tartott. Így meg sem érezték azt az apró döccenőt, amit a gép nehézkes landolása okozott az Aeropuerto Internacional Benito Iuárez egyik elhasználódott aszfaltcsíkján. Azt sem érezhette Árnyvadász, amikor az egyik alulfizetett mexikói munkás leejtette a koporsóját, ami a megfelelő zárásnak hála nem nyílt ki. Ellenben napokig érezni fogja a púpot a fején.
Azt sem tudhatta a három álomszuszék, hogy a babonás mexikóiak sokkal kisebb figyelmet szenteltek a három fémládának, miután Albert mind a két ellenőrnek megmutatta az útlevelét, amiben száz-száz dollár lapult tízes és húszas címletekben. Így még a nevét sem jegyezték fel. Pusztán "kísérőként" említették. Rásegített az ügyintézésre, hogy bár amerikai útlevéllel érkezett, főleg oroszul beszélt. Így pedig sokkal kézenfekvőbb volt, hogy fizet a diszkrécióért. Emellett a világon történt káosz semmiség volt. Főleg, hogy Mexikóváros nyomornegyedeinek féken tartására néhány tucat reptéri biztonságit is átvezényeltek. Jobban foglalkoztatta a hatóságokat a zavargások megelőzése, mint néhány hulla behozatalának ellenőrzése. Albert fegyverére morogtak ugyan, de ötven dollár ezt a problémát is megoldotta s a vámtiszt urak is belátták, hogy Mexikóváros veszélyes.
A szállító furgon bérlése, sofőrrel egyszerűbb volt, mint átjutni a reptéren. Még raktárat is sikerült szereznie néhány perc alatt. A reptéri rakodómunkások húsz-húsz dollárért pedig szívesen tették fel a koporsókat a kocsira.
Amíg aludt a három, Oroszországra készülő férfi, Albert leült kártyázni az angolul egész jól beszélő főbérlővel, akinek az unokaöccse szerzett pisztolyokat és hónalj tokokat. Ezeken a kéréseken sokkal kevésbé lepődött meg, mint az utcai ruházaton. ~ Furcsa. ~ Gondolta akkor Albert. Az ébredezők mozgolódására azonban felfigyel s feláll az asztaltól. A földön fekvő koporsókhoz sétál. Amikor mindhárman felébrednek, megelőzve a kérdéseket, elsőként kezd beszélni.
- Nos uraim, ez ma számotokra a "jó és rossz hírek" napja. A jó hírem, hogy még van munkátok. A rossz hírem pedig, hogy Mexikó fővárosában vagyunk. - Tart egy rövid hatásszünetet, majd folytatja. - Nos egy napig kísérgettek engem, mint fegyveres testőrök a városban. Ha túlélem és nem rabolnak el, hogy olyan váltságdíjat követeljenek, amit senki sem fizet utánam, akkor szerzünk nektek iratokat, amivel kijuthattok az országból. Mondjuk vonaton észak felé. Vagy kocsival. Észak felé. Alig egy nap. Tehát ha megfelel nektek, akkor miután kimásztok, találtok három széket. Mindegyiken rajta van egy váltás ruha, meg a ruhához tartozó személyigazolvány. A sajátja. Méretet szemre vettek az új barátaink. Öltözés után pedig indulhatunk is négyesben városnézésre. Ha nem vállaljátok, akkor a határ alig több mint kétezer kilométer északra. Nos?

Adam felkel. Már kótyagos fejjel is azonnal sejti, hogy valami nincs rendben. Hallja Albert szavait. Reflexből felül és körülnéz. Óvatosan. Amikor konstatálja, hogy valóban nem fegyveresek várnak rájuk kimászik.
- Ez nem oroszország. - morogja halkan, Albertre néz. Arcán látszik, hogy nincs jó kedve, de nem idegeskedik feleslegesen. - Ha megfizeti akkor állunk szolgálatára. - hátrapillant az embereire. - Mozgás, öltözni! - maga is elindul és felöltözik. A pisztolyt alaposan átnézi. Ellenőrzi a tisztaságát és állapotát. Nem akar egy beragadt fegyver miatt megdögleni.
- Fegyveres kíséret rendben. Caine nézz körül! Ellenőrizd a bejáratokat! Norgoth menjen vele! Csak semmi felesleges lövöldözés! Ha visszaértek elmondjátok mit láttatok. - adja a ki a parancsot közben emberére néz. Most ő felel értük. Ez csak egy teszt valamint amíg nincsenek láb alatt addig ő tárgyalhat.
- Ezek nem testőrök. Remélem ezzel tisztában vagy. Ha megmondod nekik mit tegyenek végrehajtják. Ha tűzharc lesz megvédünk, de tőlük ne várd, hogy a golyó elé ugranak. - mondja a férfi mosolyogva. Hangja teljesen semleges. Aztán jönnek a kérdések. - Mennyit kapunk ezért az őrködésért? Esetleg tervezel-e valami különösen veszélyeset. Valamint van-e valami egyéb igényed a testőrökkel kapcsolatban? - kérdezi a férfi. Albert válasza után megvárja míg a két embere visszatér. Itt mexikóban valószínűleg egyedül is meg tudná védeni a férfit. Ezért nem aggódik. Az, hogy becsapták már jobban zavarja. Egyenlőre nem akar ezen balhézni, de megjegyezte a dolgot.

Albert kaján vigyorral az arcán megvárja, amíg a két lótifuti elindul felmérni a terepet. Nem találnak mást csak a négy falat, egy kövér, izzadó mexikóit, egy ki és bejáratot, egy büdös, elhanyagolt mellékhelyiséget és egy kis lyukat, ahol egy személy kényelmesen alhat. Ezen kívül egy fekete-fehér televízió és egy rádió biztosítja a luxus érzését. Ha kitekintenek az kapun, az utcán gyerekek játszanak, asszonyok beszélgetnek és férfiak kártyáznak. Béke és nyugalom honol...már ha spanyol nyelvterületen nő fel az ember. A békés amerikai gyomornak inkább nyüzsgés és káosz szerű az őket körülvevő állapot.
Amíg Orionca és Árnyvadász felderítenek, Albert, hogy ők ne hallják, halkan beszél Adammel.
- Nézd miszter Johnson. Nekem sem tetszik a helyzet. A vörös ég, sok mindent megváltoztatott. Így a terveimet is. A bér megmaradt. Napi ezer dollár. Ezen felül még ötszáz, hogy kijussatok majd az országból. Elégnek kell lennie. Megjegyzem nem golyó elé ugró testőrök kellenek. Ha itt megtámadnak minket, el akarnak engem rabolni. Nem rám fognak lőni. - Kacsint egyet Albert, majd megigazítja az övére csiptetett pisztolytokot s hátára kanyarítja a könnyű bőrkabátját. Ezután a raktárban álló furgonhoz sétál. - Előre üljön be valaki, aki tud vezetni. Mellé valaki, aki tud térképet olvasni. Nem lesz egyszerű találnunk egy aranyos kis kávézót....gyerünk, gyerünk.

- Rendben van. Viszont akkor mi lesz az apáddal? - kérdezi a férfi nyugodt hangon miközben gyorsan csőre tölti és bebiztosítja a pisztolyát. Gyorsan párszor előveszi és elteszi a fegyvert, hogy ráálljon a keze a pisztolytáskára. Aztán a furgon bal első ajtajához lép.
- Én vezetek. Melyikőtök tud térképet olvasni? - kérdezi a társait. Ez eddig nem volt lényeges, de most fontos lehet. Az igennel felelőt maga mellé inti.
- Hova indulunk? - kérdezi Albertre nézve. Közben megnézi a műszerfalat is. Ellenőrzi az üzemanyagszintet. elindítja a motort. Kicsit felpörgeti. Hallgatja a motorhangot. Ebből meg lehet mondani, ha valami komoly baja van a járműnek. Aztán sebességbe teszi, és elindul kifelé ha megvan az útirány.

A nehéz ébredés miatt feje még mindig lüktetett, és az iszonyatos zene sem sokat segített ezen. Még mindig pocsékul érezte magát, főleg a zötykölődő út miatt, amin átestek, másrészt viszont azért is neheztelt, hogy becsapták.
Miután körülnéztek sem lett jobban, és jobb kedve sem lett, viszont már nem akarta kitekerni megbízójuk nyakát, nem mintha erre ténylegesen sort kerített volna amúgy.
- Nem tudok... - így hátra ült a megbízó mellé
Útközben elzárkózott és csak kifele nézett az ablakon
- Hé, eccavú -tapogatta meg a fiú fején a púpot. Ez volt az első megszólalása már egy ideje.

Caine is nehézkesen ébredt és morcosan. Ám amikor meghallotta a zenét, körül nézett és közölték, hogy Mexikóban vannak teljesen felvidult és kicsit neki is vetkőzött. Mikor elküldték őket körbenézni, azonnal csacsogni kezdett Orionnak - örülhetett neki.
- Tudod, nem is bánom, hogy idekerültünk! Itt legalább jó idő van és ismerős nyelvterületen vagyok és...- folytatta vége láthatatlanul. Egészen addig míg a kövér, izzadó mexikóival váltott pár szót spanyolul.
A kölyök vidáman, szinte ugrándozva tért vissza a megbízóhoz és Adamhez.
- Én tudok térképet olvasni! - felelte, majd magához vette a térképet és beült előre. Izgatottan mocorgott és mondta Adamnek az utat, amikor hirtelen fájdalom hasított a fejébe.
- Áúú....mi a...? - nyúlt hátra a púpot megtapogatva.

Adam hallgatja a motort és nem tetszik neki. Aztán elindul. Megkapja az útirányt.
- A kapun ki jobbra. Aztán a főutcáig egyenesen. Onnan jobbra. A második négysávos úton jobbra. Ott balra kell lennie, a második irodaház aljában parkoló. - mondja vissza Albertnek az útvonalat. Ezután figyelve halad. A sárga dolgok és a forgalom nem lepik meg. Volt már mexikóban. Menet közben Caine-hez fordul.
- Jelentést a bejáratról! - mondja a férfinek. Közben az utat figyeli és magában ismételgeti az útvonalat. Caine jelentésére is figyel minimálisan. Amikor megérkeztek behajt aztán leállítja a motort. Várja Albert parancsát.

Nem igazán zavarta a hőség, sőt, már majdnem jól érezte magát. Az, hogy minden sárga színben játszott, furcsán hatott rá. Nem tetszett neki. Ahogy a nyomor sem, sosem szeretett koldusok, vagy éhezők közelében lenni, furcsa, amúgy rá nem jellemző, bűntudattal töltötte el, olyan dolgok miatt, amikről igazán nem is tehetett, mégis felelősséget érzett irántuk.
Mikor elérték a turistákkal tarkított részt, kissé fellélegzett.
"Vágre civilizáció"
A színes ingektől talán már egy kicsit jobb kedve is lett. Mikor már az üzletembereket is látta, már teljesen kitisztult a feje, még társa csacsogását is szívesen hallgatta volna, ezért odafigyelt a jelentésére.

Santiago izgatottan bámult ki a kocsi ablakán. Csak mosolygott az autót kísérő és dobáló kölykökön, valószínűleg ismerős volt neki a látvány és talán az érzés is. Alig figyelt a többiekre, néha a térképre pillantott, hogy leellenőrizze az útvonalat, de amúgy teljesen lekötötte a környezet, még a fájdalmas púpról is elvonta a figyelmét. Adam szavaira kapott észbe.
A kölyök csak egy pillantást vetett a bejáratra, de szinte azonnal sorolni kezdte, amit észre vett.
- Sorompós beléptető rendszer, mágnescsíkos kártyával működtethető. Külön behajtási sorompó és kihajtási sorompó, kiléptető terminállal. Bal oldalon a személyi bejáratok beléptető terminálja és mellette az irányító és adatfeldolgozó központ. Egy automatizált rács is fel van szerelve, gondolom a központból lehet irányítani. A garázs belmagassága viszonylag magas, a be- és kihajtókat két oldalról kamerák figyelik. Az érkezésünket és a távozásunkat a terminál pontosak jegyzik és a kamerák rögzítik.
Caine levegőt vett, hogy folytassa, de ekkor a kocsi megállt, így ő is elcsöndesedett.

Albert szemét csukva tartva utazott végig. Nem szólt egy szót sem, inkább magában dudorászott. Nem mondta el Adamnek, hogy már járt itt korábban, amíg a "három testőr" békésen szunyókált. Különben honnan is tudhatná, hogy merre kell menniük. most jár életében először Mexikóvárosban. De nagyon élvezi. Úgy látja, hogy majdnem olyan, mint Afrika. Csak egy fokkal erőszakosabb.
- Megyünk és iszunk egy jó KV-t. - Jelenti ki nemes egyszerűséggel és szemeit kinyitva előre dől. Megragadja a kilincset, majd félrelöki a tolóajtót s azzal a lendülettel húzza előre magát. A következő másodpercen már aszfaltot fog a talpa. Kicsit megigazította magán a ruháját, hogy lehetőleg fedje a pisztolyát. Aztán öles léptekkel megindul azon az aszfaltcsíkon kifelé, amelyiken az imént behajtottak. Mivel magában az épületben még nem járt, ezért a már ismert utat választja a kávézóhoz. A garázsból ki egyből jobbra fordul, majd a következő sarkon megint.
- Ha lehet ne legyünk túl feltűnőek. - Kacsint hátra, a feltehetően őt követő "testőreinek". Közben áthaladnak a széles, nyolc sávos sugárúton, amit középen két sor pálmafa választ el. Szinte egyenesen a zebrával szemben lévő, földszintes kőépület teraszához mennek. Alig néhány fokkal térnek csak el a "toronyiránytól".
- Üljetek külön asztalhoz. - fordul utoljára testőreihez Albert, mielőtt elérnék a kávézó "teraszának" első asztalait. Majd Albert besétál a kerek asztalok és a fehér napellenzők erdejébe és helyet foglal egy asztalnál. Megvárja a pincért, akitől angolul rendel egy ristrettot, lévén spanyolul nem beszél. Majd előveszi a BlackBerry-ét és tárcsáz. Néhány csengetés után fel is veszik a túloldalon.
- Üdvözlöm. Mivel nyilvános helyen vagyok, ne mondjunk neveket. Szeretném ha meginna velem egy kávét...Igen, jól látja. Nem, nem kell attól tartania. Csak hát a bizalom...Köszönöm, hogy megérti. Sóval Sancho Pansa kávézója a Zone Rosaban, a Pasoe De La Reformán...igen, szerintem meg fog ismerni. Csúnya vagyok, kopasz és még fehér....köszönöm. A viszont látásra.

Adam hallgatja a jelentést. Elégedetten bólint.
- Caine ismered a nyelvet? - kérdezi a fiút. Aztán Albert is megszólal.
- Indulás. Srácok diszkréten. Csak mintha otthon lennénk. - mondja miközben széles mosoly jelenik meg arcán. Látszólag kedélyesen nézi az utcát valójában folyamatosan maximális készenlétben van. Amikor Albert megszólal a külön asztal miatt majdnem elneveti magát.
- Természetesen. Nem ma kezdtem testőrködni. - feleli kedélyes hangnemben. Nem sokszor, de valóban védett már fontos embereket. A többieknek int. Olyan asztalt keres ahonnan a lehető legtöbbet láthatja, és minél közelebb van Alberthez. Figyeli, hogy a férfi melyik asztalhoz ül. Látja, hogy telefonál. Vár valakire ez nyilvánvaló. Adam a társait is figyeli és a környezetet is.
- Legyetek résen, de ne bámuljátok a célszemélyt. - mondja halkan mosolyogva.

- Nem szeretem a kávét. Amúgy egyáltalán nem leszünk feltűnőek - mosolyodott el, még piercingje is megcsillant a fényben - Hmm és otthon nem ilyen koszos - méregette a széket, aztán leült.
Igyekezett nem bámulni Albertet, csak figyelni néha, Edwarddal ellentétben inkább mérnök volt, és nem katona, és igazából sosem volt testőr még, így csak csinálta amit mondtak neki. Nem tudta, miért, vagy mitől, de már nem is bánta , hogy nem Orosz honban vannak. Mindazonáltal nyugtalanította, hogy neki is kísérgetnie kell a férfit.
Igyekezett feltűnésmentesen körbenézni, és hiányos tapasztalata szerint felmérni, mégis ha baj van hogyan kéne menekülni.

- Hát, hogy a fészkes fenébe ne ismerném? Az anyanyelvem! - felelte vidáman. Már nem is bosszankodott a sok instrukció miatt, amit kapott, nem érdekelte, bár utálta, ha amatőrnek nézik. Fél szemmel mindig Albertet figyelte, de felmérte a többi vendéget is. Volt egy-két alak, aki nem tetszett neki.
- Buenos días! Chocolate con churros, por favor! - rendelt magának desszertet és csábosan kacsintott a pincérlányra. Majd nyugodtan hátra dőlt, de továbbra is szemmel tartotta az utcán járókelőket és a vendégeket, meg persze Albertet.

Alig négy órája ül a kvartett a kávézóban. A pincér fél óránként jön és felveszi avagy felvenné a rendelést. Ki hogy engedi. De ha valaki nem kér kávét, süteményt, üdítőt vagy koktélt, akkor a pincér tízpercenként átkozó tekintetet vet a delikvensre. Éppen ezért rendel folyamatosan. Igaz már nem kávét fogyaszt. Először egy fagyi kelyhet, aztán egy limonádét kér. Egy krémes következik, majd még egy limonádé. Végül egy eszpresszó. Ezzel zárja a sort, mert megjelenik valaki, aki nagyon ismerős számára. Már vagy húsz perce ül, három asztallal arrébb s kortyolgatja a jeges, szénsavas vizét. Átlagos mexikói, harmincas. Csak a sok tetoválása volt gyanús. Olvasott erről Victor Montano aktájában. Fel is lapozza gyorsan okos telefonján a vonatkozó dokumentumot. Mikor felnéz, az idegen már szemez vele. Elmosolyodik és felemelkedik az asztalától.
- Nincs gond, nincs gond. Rám vártok. - mondja kedélyes mosollyal Orionca és Árnyvadász felé, közben felemeli ingének alját és körbefordul, hogy megmutassa nincs nála fegyver. - Leülnék ide, oké? Szabad? - a kérdést egyenesen Adam felé teszi fel, végül Alberten állapodik meg a tekintete.

Adam miközben figyeli Albertet néha rendel. Csak vizet rendel azt is ritkán. Miközben figyel nézi a társait is. Norgoth próbálkozik, de látszik, hogy nem erre képezték. Ha képezték egyáltalán. Caine ellenben tűrhetően végzi a dolgát. Aztán feltűnik neki, hogy Albert néz valakit. A férfit nézi már egy ideje amikor az elindul feléjük. Adam figyeli végignéz az ürgén. Aztán a férfi megmutatja, hogy nincs fegyvere. Legalábbis látható fegyvere nincs. Ő maga is tudja, hogy az ember teste is lehet fegyver.
- Természetesen. - figyeli a férfit aki Albertet nézi. Az ürge jó gyorsan kiszúrta őket nem mintha nehéz volna, de sokan nem elég alaposak. Figyeli a férfit minden mozdulatát. Várja a bemutatkozást. Egyenlőre nem tesz rá megjegyzést.

Orion csak gyümölcslevet rendelt. Mikor kihozták Caine sütijét, azonnal a fiúra szállt.
- Milyen? Finom? Csokis? Mi a neve? - közben megpróbálta lenyúlni. Még nem viselkedett így, amióta megismerkedtek, ezért szegény szőke , sőt még Adam is, valószínűleg meglepődhetett.
Mikor a férfi odaért, felnézett, és mint egy rossz gyerek, akit rajtakaptak, visszacsúsztatta a tálat társa elé, és visszatért eddigi üres arckifejezéséhez.
Végigmérte a férfit, és meglepődve konstatálta a tetoválásokat, csodálta, hogy ezen a lepratelepen nem halt bele a felvitelükbe, amekkora itt a fertőzésveszély. Majd visszafordult az asztalhoz és tovább itta a narancslevet, persze szívószállal.

- Igen, csokis. Hé! Az egészet ne nyúld már le! - Santiago csak mosolygott a dolgon és felkuncogott, amikor Orion visszatolta elé a süteményt.
- Rendeljek neked is? - kérdezte, de közben végig az asztalukhoz tartó mexikóit nézte.
- Buenos Días! - üdvözölte a férfit és gyanús szemmel méregette, de ugyanúgy lazán, lezseren ült.
Nem tudta, mi fog kikerekedni ebből az egészből, de egyelőre élvezte a napsütést és a pihenést. Nem látszott rajta, de a nyugalom ellenére készenlétben volt. Az izmai feszültek a ruha alatt, ugrásra kész volt.

- Hola. A pesar de ser rubio o hablar español muy bien. - veti oda Árnyvadásznak, miközben kényelembe helyezi magát az egyik nehéz vasszéken. Ekkor Albert egy névjegykártyát helyez az asztalra, címkével lefelé és a mexikói férfi elé tolja. Az felveszi és megszemléli, majd a zsebébe helyezi.
- Nos, mi az ajánlat, miszter? - a pimaszul mosolygó férfi egyből a lényegre tér, nem kertel, nem udvariaskodik.
- Hogy szúrtad ki őket? - Albert úgy kérdez, mintha a vele szemben ülő meg sem szólalt volna azóta, hogy helyet foglalt. Majd kinyúl a pohara felé s felveszi. Majd úgy, hogy tekintetét egy pillanatra sem veszi le a kérdezett szemeiről, belekortyol a hűs italba.
- Nem volt nehéz. Arcra úgy néznek ki, mint a turisták. De olyan ruháik vannak, mintha helyiek lennének. - közben lassan hátradől, s összefonja karjait. Látszott az arcán, hogy nem szereti ha vizsgáztatják, de már hozzászokott. Közben megcsóválja a fejét és gyanakvóan méri a három "testőrt".
- Kelet Európába készültünk. De a vörös ég miatt megváltozott a terv. Tudom, hogy az AirScan is érdeklődik utánad. De rájuk teszek egy lapáttal. Az aktív operatív munka mellett döntéshozói és kiképzői állás fél éven belül. Kiemelt juttatásokat és az irányelveken belül pedig, szabad kezet tudok adni.
- És a három amigó?
- Idénymunkások. A csapatot te válogatod meg. Nos, üdvözölhetem az új biztonsági főnökömet?
A mexikói férfi láthatóan gondolkodóba esik. Többször végignéz az Albertet kísérő trión, majd magán Alberten is. Aztán előveszi az imént kapott névjegykártyát. Azt is nézegeti egy darabig s lassan bólint.
- Benne vagyok, egy próbaidő elejéig.
- Kezdjük mostantól. Mennyi idő alatt pakolsz össze?
A mexikói körbetekint és bólint. Aztán Albert felemelkedik és a mexikói követi. Albert elővesz a pénztárcájából egy húsz dollárost s az asztalra teszi a pohara alá. Aztán lassan elindul kifelé a kávézóból. A mexikói árnyékként követi. Albert kilép a kávézóból.
- Akkor keressünk egy bankautomatát, hogy kifizethessem a kísérőimet. Egyetért miszter Johnson?

Adam figyeli a helyzetet. A ruhák. Hát persze. Ez hirtelen eszébe sem jutott. Aztán beszélni kezdenek. Az ürge jó lehet ha egy ilyen komoly megbízást kap. Adam maga is ilyen munkáról álmodott öreg korára. Nem hiszi, hogy valaha is megérné. Nem is tudja, hogy bánja-e. Talán nem. Aztán a férfi elmegy albert hozzá fordul.
- Ha nincs ránk tovább szükséged. Akkor részemről oké. - mondja a férfi majd elindul Albert után. Közben gondolkodik vajon mit csinál ezután. Megpróbálja majd megint elérni Wiedlert. Nem fog ártani. Amikor átveszi a pénzt kifizeti a 750 dollárt az embereinek, majd megszólal.
- Elindulunk haza. - mondja nekik. - Wilkins ha esetleg a jövőben szükséged lesz a szolgálataimra tudod, hogy hol találsz. Ha megtalálod az apád segítek kihozni. - mondja a férfinak és kezet nyújt. - Minden jót! - fejezi be. Valahogy kedveli a férfit. Ugyan nem tetszik neki, hogy szuperhős, de nem lehet válogatni a barátok között. Miközben ezen gondolkodik elindul. Itt nem nagyon kérnek iratokat szóval nem lesznek gondjaik.

Ő is figyelte a jelenetet. Nem lepte meg, hogy kiszúrta őket, bár ő nem a ruhákat okolta, egyébként is kilógtak a többiek sorából. Őt annyira nem nyűgözte le az ajánlat, de egy állandó munkahely nem lett volna hátrány.
- Vágülis... nem volt ez olyan rossz... - kelt fel ő is
Nyugodtan indult a többiek után, magával víve a szívószálat is, és azt rágcsálta. Közben még mindig azon a bizonyos ajánlaton elmélkedett, végül is ha valami mérnöki munkát kapna egy cégnél, az nem is volna olyan rossz.
- Öröm volt magukkal dolgozni - vette át a pénzt.
Még végignézett a városon, és még mindig nem tetszett neki annyira, de legalább meleg volt. Kissé gyanakodott, hogy még talán utolsó pillanatban rájuk tör valami, de ez valószínűleg csak paranoia volt.

Santiago válaszul csak bólintott a mexikói férfinek. "Még szép, hogy jól beszélek spanyolul, elvégre az anyanyelvem."
Csak fél füllel figyelt a mexikói és Albert beszélgetésére, de amikor meghallotta, hogy ennyi volt, itt véget is ért a munkájuk elszontyolodott.
- Ennyi volt? Hát...ilyen könnyen se szereztem még pénzt - felelte, majd kissé lelombozva követte a társaságot az automatához. Megköszönte a fizetséget, majd csatlakozott az Orion és Adam duóhoz.
- Végül is nem volt olyan rossz. Kirándultam egyet és már mehetünk is haza. Alig várom, hogy összeszedjem a kutyámat! - Orionra vigyorgott.

Az ötössé bővült kis csoport nyugodtan és látszólag szervezetten áll fel az asztaloktól. Ellenben nem jutottak még el a bankautomatáig. De nem fegyveres bűnözők, gaz emberrablók vagy piti zsebtolvajok állítják meg őket. A szabályok betartását szerető s ebben érdekelt páros ered a csapat nyomába. Szerencséjükre azonban még nem a rend éber őrei figyeltek fel a különös ötösfogatra. Egyszerűen csak a pincér siet Adamék után, miközben a tárcájába gyűri az Albert által ott hagyott húszast.
- Senores, quién pagará? Quién pagará? - hajtogatja, miközben folyamatosan Adam üres vizesüvegeire, Orionca egykor gyümölcsleveket tartalmazó poharaira s Árnyvadász maszatos tányérjára mutogat. - Fizet, fizet! Fizessék ki amit zabáltak! - Ráncolja a homlokát, miközben hevesen gesztikulál. Közben csatlakozik hozzá, az eddig bent üldögélő s a fennforgásra elő kerülő tulajdonos is, akinek gyorsabban pörög a spanyol ajkain a nyelve, mint hogy Árnyvadász érthetné.
Az események új fordulatát Albert és újdonsült mexikói biztonsági főnöke, egyaránt szemöldökfelvonással szemlélte eddig. Most Albert elérkezettnek látta az időt arra, hogy megtegye hozzáfűznivalóját a cseppet sem diszkrét jelenethez.
- Fizessétek ki, amit rendeltek, hogy mehessünk békével.

//Már ha volt pénzetek...hmmm//

Adam mérgesen fordul a férfihez. Azon gondolkodik vajon a megbízója miért piti módon intézte ezt. A nála lévő 30 dollárt az asztalra teszi aztán elfordul. Most nem törődik tovább ezzel. A férfival szemben semmilyen ellenszenve nincs. Csak konstalálta hogy a nagylelkűségének vannak határai. Reméli ennyi elég lesz a csapat fogyasztásának fedezésére. Aztán tovább indul anélkül, hogy megszólalna. Követi Albertet az automatához, majd köszön.
- Egy élmény Wilkins. Ha megtudja hol az apja üzenjen. Szívesen kihozom. - mondja a férfinek miközben kezet nyújt neki. Nem igazán érdekli mit válaszol rá, de egészen elvan a fickóval.

//Ha Adam visszakapta a tárcáját abban benne volt a maradék pénze. Jelenleg azt költötte el.//