Sidonie Svehlová

Sidonie Svehlová

Név: Zdenka Svehlová, amerikában a Sidonie nevet használja
Becenév: Sid, Barbibaba
Faj: Mutáns
Nem: Nő
Jellem: Nagyon önző nő, saját magát helyezi előtérbe mindig. Ez visszavezethető arra, hogy egy rendkívül gazdag család egyetlen leánya, és nem kicsit lett elkényeztetve. Szeret játszani mások érzéseivel, bár ő nem teljesen szívtelen, de néha annak hathat.
Születési hely/idő: 2005. 11. 11. Csehország, Prága.
Kor: 17
Család: Anyja - Anna Svehlová, Apja - Andreas Svehlová
Foglalkozás: színésznő, modell
Testmagasság: 168 cm
Testsúly: 56 kg
Szeme színe: zöld
Haja színe: Szőke (festett, eredetileg barna)
Bőre színe: kaukázusi
Különleges ismertetőjel: Feltűnően csinos és kihívó, általában sok drága ékszert hord.
Egészségi állapot/betegségek: Egészséges

Történet:
Zdenka egy nagyon gazdag családba született, apja Csehország egyik legbefolyásosabb üzletembere, anyja ismert modell és színésznő. Egyke gyerek lévén szülei mindent megadtak neki, amire csak egy gyerek vágyhatott. Anyja révén egészen kis korától kezdve modellkedett és színészkedett. Több gyerekszépségversenyen is elindult, valamint kapott néhány szerepet filmekben. Ismertsége révén magán iskolába járt egészen a középiskoláig. Középiskolába egy elit iskolába íratták, ahová csak ismert és gazdag szülők gyerekei járnak. Itt kiemelkedő oktatást kapott üzelti politikából és pénzügyekből. A legjobb magántanárokkal tökéletesítette színésznői és modellkedési tudományait. Ekkor már szenvedélye volt a modern tánc is. Mint minden tini, ő is átesett az első szerelmen, ami egy évig tartott. A legjobb személyi edzőkkel tartotta formába magát, mindig is nagyon hiú volt megjelenésére. Tökéletesen akart kinézni minden helyzetben. Egész életében jellemző volt rá, hogy mindig jól sülnek el a dolgok körülötte, de a középiskolai évek alatt vált nyílvánvalóvá számára, hogy mindez nem csak a véletlen műve. Leginkább érzelmei befolyásolták képessége működését, de idővel sikerült neki néhányszor tudatosan irányítani azt. Az iskolában megismerkedett egy fiatal telepata lánnyal Petrával, aki megerősítette, hogy benne van az x gén. Nagy potenciát látott képességében, ezért elkezdett tudatosan gyakorolni, de nagy bánatára nagyon nehezen ment, és rendkívül fárasztó volt számára. Ekkor döntötte el, hogy elmondja szüleinek a tényt hogy mutáns, és ráveszi őket, hogy Amerikába mehessen képezni magát az X suliba. A beszélgetésre elhívta Petrát és szüleit is, akik szintén az X suliba készültek küldeni lányukat. Nagy nehezen belementek a dologba, és megértették, lányuknak így lesz a legjobb. Felkeresték az intézmény vezetőit és beíratták lányukat, egy nagyobb összegű adomány kíséretében. Zdenka alig várta, hogy megérkezzen az iskolába, egy hatalmas kalandnak fogta fel. Mielőtt elindult volna, szőkére festette haját.

Képessége:
Valószínűség befolyásolás. Képes befolyásolni a történések kimenetelét mind pozitív, mind negatív irányba. Egyelőre csak érzelmei irányítják képességét, ritkán sikerül neki tudatosan irányítani azt. Intenzív érzelmek hatására aktiválódik képessége, például ha valakit nagyon utál, vagy ha valamit nagyon szeretne elérni.

Szakértelmek:
Egész jó színésznő, és majdnem profi modell. Átfogó pénzügyi ismerettel, és jó üzleti érzékkel rendelkezik. Jól karban tartja testét sok edzéssel, valamint elég hajlékony és akrobatikus a modern tánc miatt.

Kinézet:

Elfogadva.

Elfogadva ez is, a korát nézve majd a kaland után végezni is fog a karakter, mint diák,

A kalandon elszenvedett sérülés miatt Sidione, a lábát műteni kellett a töréssel, de rendbe jön (1 hetet töltött bent a műtét miatt, utána még egy hét fekvőgipsz, és 6 hét járó, azaz most vették le a gipszet és nyár végén szedik ki a csavarokat belőle).
Illetve a 2 hónapos bővítést majd várom.

2 hónapos bővítés:

Még mindig úgy emlékszem mintha tegnap történt volna, amikor a Lovasok eljöttek értünk. Gunnhild tanárnő letolta magáról azt a hatalmas sziklát és ezzel kiszabadított minket a romok fogsásából majd Frost tanárnőt láttam meg ahogy nyújtja a kezét hogy segítsen. Zokogásban törtem ki és a tanárnő nyakába borultam.
"- Sajnálom tanárnő az én hibám, nem kellet volna a tanárnő után jönni és akkor nem történik ez, ez a sok baj mind az én hibám nem tudtam segíteni sajnálom...-" a további eseményekre arról a napról nem nagyon emlékszem, sokkos állapotba kerültem és nyugtatókat kellett adniuk, hogy megnyugodjak végre. Ezt később mesélték el a kórházban, mert a helyszínről egyből oda vittek és megoperálták a lábam. Nem lesz gond vele szerencsére, de a rehabilitáció kissé hosszadalmas. Egy hetet töltöttem a kórházban, majd utána egy hét fekvőgipsz. Maga volt a rémálom, főleg egy olyan nőnek mint én aki ennyire ad a külsejére. Ez idő alatt volt időm gondolkodni, ami nem volt túl szerencsés, mert depresszió közeli állapotba kerültem a terápia ellenére. Igen még ez is, mindenkinek kötelező volt terápiára járnia, az én esetemben ugye házhoz jött a segítség. Először nem igen akartam komolyan venni ezt a terápiát, hatalmas ostobaságnak tartottam, de idővel rá kellett jönnöm, hogy sokat segített feldolgozni az eseményeket. Amikor felkelhettem az ágyból és járó gipszet kaptam, ugrásszerűen javult az állapotom lelkileg. Végre nem voltam teljesen kiszolgáltatott helyzetben, amit egyszerűen képtelen voltam elviselni. Egy hónap után a terápia véget ért, sikerült túltennem magamat a történteken. Évával teljesen megszakadt a kapcsolatom, szegény nagyon rosszul járt, bent rekedt a víz alatt sokáig és az agya károsodást szenvedett. Sokáig kómában volt. Nekem is éppen elég bajom volt, nem tudtam az ő bajával is foglalkozni, bár az elején amint tudtam bementem hozzá a kórházba, de nem volt túl sok alkalmam rá.
Mivel valahogy mindig emlékeztetni akartam magam arra, hogy többet ne kövessek el ilyen nagy meggondolatlanságot, úgy döntöttem, hogy egy tetoválással fogom ezt véghez vinni. A tetoválás körbe a testemre varrattam, ugyanazon a vonalon amelyiken a fémdróttal elkaptak, úgy körülbelül a mellkasom felső részénél és a felkaromnál. Egy motívum ismétlődik rajta, aminek jelentése: a tetteidnek következménye van. Két alkalom kellett míg elkészült, de teljesen titokban tartottam a tanárok és mindenki előtt.
Jelenleg a kórházban vagyok, várom az orvost, hogy végre levágja a gipszet, ezután még két hétig gyógytornára kell járnom, de legalább a diplomaosztóra nem kell gipszben szerencsétlenkednem. Amint visszaértem az iskolába, közölték velem, hogy még nem vehetek részt a diplomaosztón, amin nagyon kiakadtam először, de később beláttam, még nem állok készen.

Bővítés elfogadva.