Ivan Vasilovij

Név: Ivan Vasilovij
Egyéb név(i): Ványa
Faj: mutáns
Nem: férfi
Jellem: semleges
Személyazonosság: nyilvános
Születési helye és idő: 2005. június 5, Kostroma közelében (Oroszország)
Kor: 17
Család: Sergej Vasilovij (apa) – eltűnt (halottnak van nyilvánítva), Ismeretlen
Foglalkozás: Szökött orosz elit katona alapanyag
Testmagassága: 210 cm
Testsúlya: 90 kg
Szeme színe: kék
Haja színe: Szőke
Bőre színe: fehér / sápadt
Különleges ismertetőjel: Nagyon magas
Repülési sebesség:
Egészségi állapot/ betegségek: --


Apám, Sergej érdekes figura... Két családja volt, születésem óta tudtam. Én és Radoslava voltunk a két gyerek. Egy kiképző táborban nőttem fel, ott is születtem. Nem hibáztattam, valahogy így éreztem helyesnek. Szinte minden férfinak volt viszonya a táborban, miért ne legyen az én apámnak? Anyám egy orvos volt, katona orvos egész pontosan. Négy éves koromból való az utolsó emlékem róla, utána nyomtalanul eltűnt, és életem a táborban elkezdődött. Hosszú kemény éveknek néztem elébe, nehéz fizikai edzéstervemmel, és lőfegyverek használatának tanulásával telt minden napom. Írni olvasni még megtanítottak, meg alapvető matematikára, de másegyébre nem. 11 évesen több dolog miatt megváltozott az életem.
Apámat veszekedni hallottam a főnökeivel, s dühösen viharzott ki az őrszobából. Egy üveg vodkával töltötte az estélyét, s tudtam nem tanácsos megszólítani. Reggel mikor felkeltem, már nem volt sehol, csak üres ágyát láttam. Küldetésre ment. Akkor láttam utoljára, noha ezt még nem tudtam. Sokszor küldetésen volt, sokszor pedig a másik családnál. Radót életemben nem láttam csak képen, de halottam hogy problémái vannak. 5 évvel volt nálam idősebb, és apámmal soha sem beszéltünk róla, vagy az anyjáról. Tudtuk ez nem téma nekünk. Jobban belegondolva, apámat inkább társként tartottam számon semmint valódi apát. Vagy a nevén, vagy a katonai rangján szólítottam, hisz mindenkitől ezt láttam. A katonai nevelés ezt hozza ki az emberből. Noha csak 11 voltam, máris 170 cm magas, bár az elit katonák között így is törpének néztem ki. A másodi dolog amiről beszélni akartam az a képességem felszínre jövetele. Drága hazámban a vezetők nem igazán támogatják a szelíd módszereket, így hát egyik nap, fogtak, lekötöztek egy székhez és beállították elém a "Medvét". Medve egy hatalmas férfi volt, dús szakállal. Egyetlen dolga volt a táborban: Ütéshez szoktatni a katonákat. Medve ehhez nagyon is jól értett. Az első pofontól már csillagokat láttam. A másodiknál elájultam.
Az ágyamban ébredtem, de alig voltam magamnál egy 5 percet ismét a lekötözött székben találtam magam, Medvével. Ezúttal már három pofont is kibírtam. Így ment ez napokig, és szépen lassan hatalmas gyűlöletet kezdtem érezni Medve iránt. Mit Medve az egész tábor iránt.
Végre eljött amire vártak, meg nem is. Intenzív gyűlöletem testet öltött. Medve ökle már elindult az arcom felé, aznap már hatodjára. Hideg gyűlöletem azonban odafagyasztotta a szadista vigyort az arcára. De tényleg. Medve, a maga két és fél méteres magasságával egy szép jégtömbbe volt zárva, a szobában pedig mindenről jégcsapok csüngtek. A kötél a kezemen szintén jéggé vált, így könnyedén széttörhettem. Erre vártak, végre meglegyen a mutáns erőm. És ekkor jött amire nem. Megszöktem a táborból. Senki sem számított rá, és Medvén kivűl senki sem tudta a képességemet, viszont ő nem nagyon tudott róla beszélni. A katonai kiképzés megtette a hatását, könnyedén megszökhettem. Azonban senki sem készített fel az utánam rohanó osztagnyi dühös speciális egységre.
Elkaptak és onnantól bezárva töltöttem éveimet egy sötét szűk lukban, ételt csak naponta vagy kétnaponta kaptam. Apám nem jött vissza a küldetésről, soha többet nem hallottam róla. Végül 6 év hosszú bezártság után kiszabadultam, az őrség figyelmetlensége miatt. Noha alultáplált voltam, és kimerült, a dühöm olyan erőt adott, hogy a képességem segítségével könnyedén kiszabadulhattam, majd elszöktem.
Moszkvában álnéven kérdezősködtem nővéremről, és megtudtam, hogy Amerikában van. Egy hajón utaztam el az új világba, mint nem kívánt rakomány, de hiába kutattam nem találtam nyomát. Az elmegyógyintézetből ahol fogvatartották megszökött, és nyomtalanul eltűnt.
Ígyhát egy beszélgetésből hallottam egy helyről ahol talán nem leszek láb alatt, és segíthetnek rajtam amíg meg nem találom a nővérkémet. Hátha tudja hol lehet apám, mert ő az egyetlen reményem a keresésben. Ígyhát elmentem az iskolába, és bebocsátásra vártam.

Képességei: Képes jeget teremteni illetve 10 m sugarú körben lehűteni a környezetét 10 c° fokkal (élőlényeket nem). Képességei nagyrészt ismeretlenek számára is, lévén nem tudta gyakorolni őket. Egészen biztos viszont a hideg elleni védettségben, mellyel akár -50 celsius fokot is képes elviselni, alacsonyabbat még nem tapasztalt.

Szakértelmei: Tökéletesen beszéli az orosz nyelvet, angolul is megtanult valamennyire, bár inkább makog és mutogat mint beszél. Közepes fokon ismeri a mai lőfegyverek többségét, szétszerelni, összrakni is tudja, illetve pusztakezes harcban is megállja a helyét

Privát előtörténet véleményezést kérsz: Nyet

Megjegyzések: Radoval egyeztettem a karaktert


Kinézet:

10 méter sugarú körben, és körönként, amíg a képességed aktív (azaz koncentrálsz rá) 10 fokokkal hűtesz és természetesen szerves létformára nem érvényes, szóval élőlényt még nem tudsz hűteni, csak tárgyakat.

Elfogadva.

Köszöntem .P