Nyko

Születési Név: Arato Machiko (Hivatalosan meghalt japánban 2003 telén)
Iratokban szereplő név: Kita Horigome (Nikita Dragoness)
Becenév: Nyko
Nem: Nőstény
Faj: Lupin, Vámpír
Jellem: Semleges
Személyazonosság: Titkos
Születési helye és idő: Japan, Tokió, 1996
Kor: 26
Család:
Apja: Arato Takasi, meghalt
Anya: Yu Keiko, valószínűleg meghalt
Bátyja: Arato Sora, volt vámpír vadász,, halott… azaz vámpír
Foglalkozás: Vadász
Testmagassága: 190 cm
Testsúlya: 100 kg
Szeme színe: piros
Haja színe: narancsos-vöröses
Bőre színe: narancsos-vöröses rövid szőrű bunda
Különleges ismertetőjel: Macska kinézet, vörös szemek,
Repülési sebesség: 0
Egészségi állapot/ betegségek: egészséges


Valahol Japánban… 26 évvel ezelőtt…

Mindenkinek a története a születésével kezdődik, mely meghatározhatja az életét ezek után… azonban ténylegesen nem ez határozza meg, hogy kik is leszünk igazából, mégis sokat jelent. Születésem pillanatában már tudták, hogy nem leszek átlagos gyermek.. nagyon nem… hiszen míg a kölkök többsége csupasz, addig én inkább voltam egy kis szőrgombóc. Egy kis született vadmacska.. szó szerint… Nekem mást szánt a sors, s ehhez adott képességet… erőt… fájdalmat és szenvedést, hogy értékelhessem, majd amit megszerzek később… de ez még távoli… hiszen még csak pár órás vagyok…
Még nem is fogtam fel sokat a világból, azonban sorsom felett már született egy döntés. Apám volt a családfő… lány is voltam és „szörnyeteg” is. Eme két dolog megalapozta, hogy nem lehet beleszólásom a sorsomba… az lesz, amit ő akar… úgy ahogy ő akarja… ha tetszik nekem ha nem.

Az első lépések…

Mióta tudok magamról két dolog volt állandó… Rabság és a nyakörv a nyakamon. Ehhez párosult a fájdalom és a félelem… Féltem apámtól… bármit tettem. csak a hibát kereste… gyakran hevertem vérző sebekkel a padlón miután végzett a „nevelésemmel”, s csak a sírásom lehetett hallani a sötét szobából ahol a lánc jelezte hol is fekszek… Amint elég erős lettem, apám befogott munkára is… cipekedtem, mint valami igás… nem bánt velem sohase úgy, mint a lányával és anyám se mert ellene fellépni, így teljesen úgy éreztem, hogy egyedül maradtam. Nem voltak barátaim, olyanok, akik ismertek volna, s szerettek. Azonban ez is véget ért, mikor betöltöttem a 7. életévem. Apám meghalt, s megcsillant a remény, hogy talán anyám miatt változik a sorsom, de ő túlzottan hitt abba, hogy apám visszatér, ha nem teljesíti az akaratát, hogy inkább kidobott otthonról és lemondott rólam… Teljesen megsemmisültem. Egy utcán csavargó éhező lettem, míg nem egy napon egy idegen összeszedett és az otthonába vitt… Mindezt csak elmesélésekből tudom, mert az éhségtől, szomjúságtól igen csak közel álltam a kimúláshoz mikor rám talált.

A vadászok útján…

Nehéz dolga volt velem, hiszen képtelen voltam bízni akárkiben, s félelem is igen erős volt bennem, de az időt nem sajnálva kezdett el tényleg tanítani, nevelni… a bizalmamba férkőzni… Nem… nem bánt velem szabadként… nem is voltam az… nem is lettem sohase az… mégis szabadabban, jobban éltem, mint bármikor máskor. Nevelésem és képzésem, egy központi céllal történt ellenkezést nem tűrve.
- Mesterem, Vámpír vadász?
- Igen Nyko… Az leszel ahogy ebben a klánban szinte mindenki.
Igen… vámpír vadász és Nyko… életút, cél és név amit kaptam. Hogy hívtak előtte? nem tudom… nem is akarom tudni, hiszen eme név volt az amin mindenki szólított. S miket is tanultam. engedelmesség, parancs követés. Azonban emellett gondolkozás is… hiszen egy dolog egy parancs, egy másik, hogyan lehet kivitelezni, hiszen bármi, bármikor megváltozhat. Egyetlen és legfontosabb tulajdonom, az ártatlanságom, melyre vonatkoztak a legszigorúbb szabályok. Sose engedhettem meg, hogy férfi ott és úgy érjen hozzám, s ez volt az egyetlen eset, mikor parancs nélkül is védhettem magam.
Képzéseim célja, hogy könnyen találjam meg a velem született képességek segítségével a vámpírokat és hogy a megszerzett harci és elméleti tudásommal a lehető leghatékonyabban végezzek eme szörnyetegekkel. A feladat első hallásra egyszerű, megtalálni és megsemmisíteni őket. Azonban megtalálni olyanokat, akik rejtőznek is, és még ráadásul képesek be is olvadni a társadalomba, igen… ez már nehézséget is okozhat. Így az információ olykor nagyobb fegyver, mint maga azok az eszközök amiket használok is. Ráadásul azon tudás, hogy képes legyek én is beolvadni és elvegyülni is sokat segít, hogy rejtve közelítsem meg a célpontot, majd segítsek neki elporladni… örökre. Ahogy teltek az évek úgy tanultam egyre többet és többet, s erősödtem is még jobban.
Furcsa lett az életem, hiszen míg mások szemében nem voltam több, mint egy szolga, ki mestere utasításait követve intézi a dolgokat, vagy szolgál fel ételt, italt és másra képtelen, addig, valójában a vadásza voltam, akit így könnyen jutathatott el oda ahol épp feladatom volt.

Régi titok, s egy új hely…

Japánt úgy ahogy sikerült megtisztítani ettől a parazitától… azaz a vámpíroktól. Nem maradtak sokan, így egy másik fertőzött vidékre való költözés lett mesterem akarata: Amerika. Szabadság, csillogás… Csak látszatok, melyek helyet adnak sok mocsoknak és szinte segíti őket elrejtőzni is. Szánalmas. Kezdetben nem értettem miért nem indulunk meg csapatostul a nyugati partról át a keletre lemészárolva mindenkit, de aztán ahogy jobban megismertem eme népet és a kultúráját, úgy kellett rádöbbennem, hogy nem mind olyan… Hanem csak a vezetés, a szervezetek… melyek jónak hirdetik magukat, de a többség rosszabb a mint a gonosztevők, s a vámpírok.
De nem az én dolgom volt ítélkezni, hiszen ugyan úgy, akár csak japánban, itt is a parancs ugyan az maradt: Találd meg és pusztítsd el. Bár elsőre más fajta képességeket kellett jobban fejlesztenem, amit bár már használtam Japánban is, hiszen megtanultam, de itt még jobban kellett használnom és tökéletesítenem. Mégpedig az angol nyelvet. És ahogy telt az idő, ez lett a harmadik nyelv amit folyékonyan beszélek. Igen a harmadik… Japán az anyanyelvem, Kínai Mesterem nyelve és most az Angol, amit eme kontinensen oly sokan beszélnek.
Bár az esetek nagy többségében nem igazán mentem ki a házból mit otthonomnak nevezhettem csak és kizárólag a küldetés idejére, mely általában egy-két napot jelentett attól függően mekkora fészket is kellett kipucolni egyedül, vagy segítséggel. Minden szépen halad míg nem az egyik kis csótány olyat árult el, mely fenekestül felforgatta az életem. Van egy bátyám… és ő maga is vadász… Mesteremnek hála sikerül végül megtalálnom, s csatlakozott hozzánk, vámpírokat ölni. Alig tudtam elhinni, hogy ez tényleg lehetséges. Bár ő jobban ember volt, mint én, legalábbis külső jegyekre, de ez nem érdekelt, ahogy őt se, hogy én lényegében egy két lábon járó nagyra nőtt macska vagyok.
- Egyikünk se tökéletes, de most miért is kéne ezzel foglalkozni? A kinézetünket úgy se mi választjuk meg, és talán jobb is ez így. – mondta mindig, mikor valaki durván beszólt a külsőm láttán. Persze aközben, mikor épp félre húzott, mielőtt kiütöttem volna a tagot jóó alaposan.
Teljesen úgy éreztem, hogy minden rendben lesz ezután.. van családom…
Nagy szó ez, főleg hogy már 20 éves vagyok. és haladunk kelet felé államról államra. Közben még egy taggal bővült a szűk „családi” köröm… Egy fiatal szolga lánnyal, Shyrokkal, akit azért kaptam, hogy ne legyek egyedül két küldetés közt. Férfival nem lehettem kettesben sohase Mesterem és bátyám leszámítva, így az esetek többségében unatkoztam csak. Jó a komornyik is velem lehetett, de Ilyen téren az alak mint egy két lábon járó szabály könyv, bár különben meg rendes idős fickó. Szóval kaptam eme kis lányt, bár elsőre csak púpnak éreztem, fölös tehernek, de aztán egyre jobban összeszoktam vele… talán némileg jobban is, mint bárki számított rá, hiszen a fekhelyem is megosztottam vele.
- Nézzenek oda.. azt hittem a hugicámat azért a srácok is érdeklik…
- Fogd be bátyó… tudod jól, hogy érdekelnének, de nem lehet…
- Tudom jól. De azért nem panaszkodhatsz jó bőőőő… iiiiii… uhh…
- Igen bátyó, valami baj van? – kérdeztem bátyámtól, miközben a könyököm még egy kicsit jobban a gyomrába nyomtam, de persze nem ütöttem túl nagyot, csak, hogy megérezze. – És ne csorgasd rá a nyálad.. az enyém… - indultam meg a szobám felé - … szó szerint is.

A Rémálmok kezdete. 2 évvel korábban

Olyan napnak indult, mint akármelyik másik, melyen vadászni mentünk. A feladat két részből állt. Az egyik, hogy egy bálon lecsapni egy magát gazdag független fiatal férfinek kiadó vámpírra, míg a másik, hogy a társait likvidáljuk ugyan ezen idő alatt, hogy a bandából senki se tudjon elmenekülni. Egyszerű terv… jó pár nehézséggel, ami például abból is akad, hogy nekem maradt a bál… Shyrokkal mentem el, mint egy gazdag különc hölgy és a vele tartó kísérője. Ez idő alatt bátyámra és még két vadászra maradt a rajtaütés nehézsége a másik csapaton. Szívesen cseréltem volna velük. A rendezvény alatt nem volt egyszerű megtalálni a célpontot feltűnés mentesen és aztán még félre csalni se volt túl egyserű, de megoldottam. Szobára csaltam és ott csúnya meglepetés fogadta… Igen arra számolt, hogy szétdobom a lábikóim Shyrokkal együtt és utána harapdálni is tudja a nyakunkat. Azonban a rossz meglepetésekből nekem is kijutott bőven. Csapda volt… csak, hogy nem úgy jött össze a dolog ahogy a vérszívók tervezték. Nekem kellett volna a másik helyen lennem és nem a bátyámnak. A két vadász meghalt és inkább örültem volna, ha ugyan ezt a hírt kapom a bátyámról is… de nem… őt vámpírrá tették, hogy büntessenek… ellenem felhasználhassák… Sikerült… nagyon jól.
Rohantam megmenteni és ekkor kaptam egy nagy pofont az élettől… Nem tudom hányadikat… de nézni bátyámat ahogy csemegézik az egyik áldozatából, s ahogy remegve tartom a pisztolyt és célzok rá… képtelen voltam meghúzni a ravaszt… Ha Mester nem érkezik meg Shyrok hívására, akkor a nyakam bánta volna, de így megúsztam. A későbbiekben is gyakran éreztem, sejtettem, hogy a bátyám figyel, s várja az adandó alkalmat, hogy mikor csaphat le rám, de sose mutatta meg magát ismét. Max elsuhanó árny ként, de semmi több.

Napjainkban – Az utolsó hajnal

Egy sötét szobában halk szuszogás hallható, s nem is csak egy… a gyengén beszűrődő felkelő nap fénye megvilágítja a szőrmékkel beborított padlót a szobában és még a falakon is több pihen. szőrme párnák elszórva a szobában és két ütemesen emelkedő és süllyedő szőrme. Lassan az egyik felől több mozgás látható, ahogy kinyújtózik, majd ahogy felkel a gyengén beszűrődő fény végig siklik a szinte teljesen meztelen nap barnított bőrön, nyakörvön… macska füleken és farkon, majd gyengén lengő csípővel indul az ablak felé lusta mozdulattal a felébredt lupin, s húzza fel a redőnyt lassan az ablakon. Az ablakon kívül egyre jobban láthatóvá válik New York város az emeleti, talán épp tetőtéri helységből, míg odabent a sok szőrme közt egy nagymacska vonásaival, mintázatával és szőrméjével rendelkező macska lány alakja. A szobából ítélve tulaja igen gazdag, de jobban megnézve egy hosszú lánc vezet a szoba közepétől a nagymacska nyakán pihenő lezárt nyakörvig. A macskával egy idős, vagy talán némileg fiatalabb lupin mosolyogva néz végig háló társán, majd négykézláb ereszkedve mászik a nagymacska mögé és kezdi el simogatni a szintén alul öltözött nőstényt.
- Hét alvó… reggel van, felkelni szépségem… - a lupin hangja csendes, miközben a macska lány kinyitja résnyire a szemét és szeme sarkából néz rá a lupinra, majd egy lusta nyújtózkodással fordul a hátára és húzza a lányt magára, s kezdi elsimogatni a hátat egy csók kíséretében…
- Jó reggelt kis bestia – mosolyodik el, a csók után a macska lányka lábaival átöleli a lupin derekát, hogy ott tartsa, nem mintha a lupin annyira akarna szabadulni, s lassan simogatja.
- Gazdánk még nem volt itt szerintem – szólal meg a lupin és mutat az ajtó mellett lévő kis fa táblára, amin egy üres akasztó van – még nem hozta a kulcsot, hogy elengedhesselek – hangja meg-megremeg a lupin, miközben a macska lány lassan simogatja a testét, s olykor-olykor ujjai érzékenyebb helyekre tévednek a kis lupin testén. Egy hirtelen mozdulattal gyűri maga alá a kis lupint, s húzza magukra az egyik nagyobb szőrme takarót… heves mozgása és sok nyögés jelzi a két macska játékát, majd a macska lány felkel és láncát csörögve maga után húzva sétál át a fürdőbe az ujjait nyalogatva, míg a kis lupin lihegve fekszik egy selyem szalaggal hátra kötött kezekkel, s jól láthatóan kiszívott nyakkal. Lassan tud csak feltápászkodni, s testén csillog a verejték. lábai reszketnek még egy kicsit, miközben a macska lány után megy, aki mosolyogva néz rá oldja el a kezeit, s ad egy csókot a kis lupinnak. A két lány lassan lép be a zuhany alá, s a lupin szépen végig mossa a macska testét, majd fordítva…
- Nyko… szerinted ma nyugodtabb napunk lesz? – kérdi a kis lupin, miközben a macska lány vizes tigrismintás bundáját simogatva nézi az egyik frissebb heget a lány bőrén, majd ujjai a Nyko hosszú vörös hajával kezdenek el játszani.
- Nem tudom Shyrok, de Gazdánk majd elmondja, ha látni akar minket – suttogja, miközben a lupin barna hosszú haját mossa szépen. – De ne aggódj, enyém nem lesz semmi baj. – mosolyog kedvesen Nyko mikor kisebb húzást érez a láncon, s kilép a zuhany alól, s csöpögve a fürdő ajtóba sétál és be les a szobába ahol egy férfi áll és néz rá mosolyogva, majd húz elő egy kulcsot és teszi fel az akasztóra, miközben Nyko letérdel, s igen hamar ott terem vizesen mellette Shyrok is, aki Nyko mögé és némileg mellé térdel.
- Üdvözöllek Mester – hangzik a két lány köszönése a férfi felé egyszerre aki mosolyogva bólint.
- Jó reggelt enyéim. Látom Nyko élvezed Shyrok társaságát, ennek örülök. Most elmegyek megbeszélésre, Itt a kulcs. A szabályokat ismeritek mindketten és a büntetést is, ha nem követitek. Az étel nem sokára megérkezik, így egyetek. Egyenlőre még nincs dolgotok, de ez bármikor megváltozhat. – megvárja míg a lányok bólogatnak és egy-egy „igen mester” hagyja el a szájukat és kimegy a szobából. Csak ekkor kel fel a két lány és állnak neki megszárítkozni. A Fürdőből elsőre Shyrok sétál ki, majd veszi el a kulcsot és megy vissza Nykohoz és nyitja ki a lakatot, mely a láncot tartja… fémes csörgés jelzi ahogy a lánc a padlóra hull. Ezután Nyko kisétál a fürdőből de még az ajtóba az ajtófélfához nyomja enyhén a kis lupint és megcsókolja hosszan szenvedélyesen, mire Shyrok átöleli a nyakát és csak jó egy perccel később engedi útjára és nézi lihegve ahogy a macska lány a szőrméken lépkedve szedi össze a szétszórt ruháit.
- Nyko – szólal meg csendesen Shyrok – mi lesz velem, ha Mester megengedi neked, hogy először hálj férfival? – a kis lupin némileg félve néz a macskára, aki megáll, és hátra pillant rá.
- Maradsz mellettem… ez szerintem egyértelmű. Hogy a szüzességem egy hímnek adom, lényegében parancsra az nem jelenti azt, hogy rólad lemondok kis bestiám. Ennyit kiharcoltam, hogy rólad én döntök – lassan sétál közelebb Nyko Shyrokhoz és megcirógatja az arcát, majd a keze levándorol a lány nyakörvéhez és közelebb húzza gyengéden magához – És az én döntésem, hogy velem maradsz és velem egy ágyban alszol, míg máshogy nem akarod. – Nyko keze hátra megy Shyrok háta mögé és rámarkol a farkára, majd meghúzza, s a szoba közepe felé lép, s hagyja, hogy kicsússzon a kezéből a kis lupin farka. – gyere öltözni te is.
- Máris *mosolyodik el Shyrok és könnyed léptekkel indul meg összeszedni minden ruhadarabját. A két lány öltözéke nagyon eltérő. Hiszen míg Shyrok öltözéke fiatalosabb, a rövid szoknyával, harisnyával, rövid toppal, hosszú szárú acélbetétes bakanccsal, s a nyakörvvel, addig Nyko öltözéke régiesebb, egyszerűbb, hiszen egyszer bőrszíjakból és bőrökből álló öltözékét csuklya teszi teljessé, mely takarja némileg nyakörvét is. Egyedül ami némileg modernebb az a kezein lévő ujjatlan kesztyűk és a háta mögött pihenő kis táskák, amik ott nem zavarják a mászásban se. Nyko Lassan kisétál a szobából… az ajtót se zárja… minek… az ő „birodalmából” nincs közvetlen kiút a szabadba… csak Gazdája lakásán keresztül, ahol viszont a komornyik és őrök is vannak, így ha „szobafogságra” ítélik, akkor esélye sincs kijutni. Bár erősebb, mint Shyrok, de pont a másik lány a gyengéje. Bár kint ezt nem mutatja ki, de a lakáson belül nyílt titok a két lupin közti kapcsolat.
- Nyko! Shyrok! – Szólal meg a komornyik amint meglátja a folyosón sétáló két macskát. – Bejelentés érkezett… Mester jóváhagyta az akciót. Azonban Nyko.. egyedül mész… régi barátod nyomát kell követned és túl nagy veszélyforrás lenne most Shyrok.
- De mellett a helyem! – vág közbe Shyrok
- Nem Kicsim… Igaza van… tudja, mennyire fontos vagy nekem, s ez lenne a fő stratégiája, hogy ezt kihasználja.
- De Nyko…
- Semmi de… Egyedül megyek és te itt vársz rám.. – ezzel Nyko megindul a lift felé, majd megáll és egy mosollyal az arcán visszanéz Shyrokra. – Esetleg kitakaríthatsz addig – mondja ártatlan képpel mire Shyrok kinyújtja a nyelvét, amin a macska lány jót nevet, majd tovább halad.

Az újra kezdés - Vadászból űzött vad?

Shyrok az ajtóban áll lehajtott fejjel és a szoba sötétjébe mered könnyes szemekkel… a Szobában Nyko fekszik bekötözött sebekkel láncra verve.
- Hogy van? – kérdi a komornyik csendesen Shyroktól aki lehajtja a fejét.
- Csúnyán ellátták a baját… csapda volt, s most nem tehetünk érte semmit… csak itt állok magatehetetlenül – könnyes szemekkel néz hátra a komornyikra – Mi lesz most vele? Már közéjük tartozik ő is… Képtelen vagyok megtenni, amit tudom, hogy elvárna tőlem… képtelen vagyok hagyni, hogy más megtegye – fakad ki zokogva, mire a szobából morgás hallható.
- Ha már megtenni képtelen voltál… Kicsim… akkor legalább pihenni hagy, hogy rendbe jöjjek… - hallható Nyko hangja gyengén. Mester úgy is kitalál valamit. Biztos ki fog…
- Igen ahogy mondod… Addig is elkövetünk mindent, hogy jól érezd magad… - mondja a komornyik.
- Azért vagyok láncon? –fordítja Nyko a fény felé a fejét és egy mosoly kíséretében kivillannak erősebb szemfogai.
- A saját érdekedben, még mielőtt magaddal végeznél. – látszik a komornyikon, hogy folytatná, de elhallgat és meghajol, mikor a főnöke érkezik és bemegy a szobába. leül Nyko mellé, majd a szájába nyom egy kis csövet.
- Igyál szépen… vér… bár mesterséges csak. Enyém… - lassan végig simít óvatosan a macska lány testén, kötéseken. alán egy kis ideig aggódás is megcsillan a szemében, ahogy végig néz Nykon, de csak egy pillanatra. – Semmin se változtat ez… - Nyko szemébe néz mélyen - ...bízom benned és abban, hogy elég jól neveltelek ahhoz, hogy ne támadj rá mindenki, aki él és mozog. Az új szabályt gondolom sejted…
- Nem harapdálhatom mások nyakát – suttogja enyhe mosollyal Nyko majd a csövön át lassan issza a vért, majd megáll – De ugye azért Shyrok nyakát néha, mint szoktam – A férfi egy laza mozdulattal vágja kupán Nykon és néz rá szigorúan.
– Ha megharapod úgy és ő is vámpír lesz… akkor könyörögni fogsz az irgalmas halálért enyém, mely sosem fog eljönni érted, ahogy érte se. Világos?
- Igen mester – válaszolja Nyko behúzott nyakkal. Jól tudja, hogy a férfi nem csak a levegőbe ígérget.
- Holnap lekerülnek rólad a láncok és folytatódik az életed… egyenlőre főleg éjszaka. És ne feledd nem azért vagy életben, mert képtelen volt megölni… Azért élsz vámpírként tovább, mert ezzel akar büntetni és éreztetni veled, hogy te is lehetsz űzött vad. Shyrok! Ügyelj arra, hogy rendszeresen egyen és nem adhatsz a saját véredből neki. Világos? – pillant hátra a lupin lánykára, aki fejet hajt egy csendes „igen Mester” kíséretében, majd a férfi kimegy a szobából, miután Nyko is némán bólintott. Shyrok a macska lány mellé sétál és letérdel, majd tarja a tasakot úgy, hogy Nyko könnyebben ihassa a vért.

Vérvörös könnyek

Hetek teltek el azóta, hogy megtörtént az az este… Nyko sok időt töltött könyvek között a sötétbe zárkózva, mely mint, gyermekét ölelte magához és óvta, védte. Egyedül vörös szemeiben csillant meg a fény, mikor valaki kinyitotta az ajtót, hogy bemenjen hozzá. Shyrok gondoskodott róla főleg a tőle telhető legjobb módon, de egyre jobban látta a kis lupin Nyko szemeiben a bánatot, a szomorúságot, hogy ez történt vele. Egyetlen egy reménye maradt a fiatal vámpírrá vált macska lánynak, egy amulett, mely annyira megtöri az átkot, hogy nappal is kimehessen, azonban a hetek alatt egyenlőre úgy tűnt minden kutatás ellenére a remény is kezd szertefoszlani, ugyanis, amikről eddig feljegyzést talált, azoknak már hűlt helye se volt meg, míg azok amiket meglelt olyanok kezében voltak, ahonnét még jelen állapotában se volt képes megszerezni.
A másik lehetősége, hogy megölje azt, aki vámpírrá tette, de nem emlékezett, s a vámpír még kapcsolatot se tartotta „szolgájával” így még ezen az úton se tudott rábukkanni, pedig rémálomként kísértették az éjszaka képei. Az egyik szoba sarkot némileg átrendezte a hetek folyamán, így míg Shyrok a napfényt élvezhette, addig Nyko az elsötétített részen bújta a könyveket, vagy a naplóját írta. Nem aludt mindig napközben, csak rejtőzött, várt, s kutatott. Jól tudta mire érzékenyek az új fajtársai… régi ellenségei, s azt is akarta tudni ő maga mire is érzékeny a napon és a tűzhalálon kívül. Tudnia kellett, mire kell figyelnie jobban, mikor vadászik, mi az amire rá is ártalmas lehet.
- Nyko… Meghoztam az ételed, mert Shyrok nem tudom hol van – szólal meg a komornyik, mire Nyko a szája elé emeli az ujját, majd kicsit félre húzza a mellette lévő prémet, ahol ott fekszik szorosan hozzá bújva Shyrok néhány könyvet használva párna gyanánt.
- Segít keresni és elaludt… sokat van ébren, hogy a lehető legtöbbet tudjon segíteni nekem a kutatásban. – suttogja Nyko, ahogy vörös szemeit a komornyikra emeli.
- És hogy haladtok? Új lehetőség, vagy nyom? valami kis remény?
- Igen van… két újabb Amulettről is van említés, de semmi biztos sajnos. – mutat két feljegyzésre, amiért a komornyik lehajol és beleolvas.
- Hát igen… fél évszázada egyiket se látták már… Gazdád is kutat, ne aggódj… Lesz erre is megoldás…
- Nem vígasztal túlzottan ez se. Idegesít a tudat, hogy az vagyok ami. És több vadász már látni se akar. Vagy ha mégis akkor hosszú fájdalmas kínzás után talán kiraknak a napra… - hajtja le Nyko a fejét.
- Biztos nem gondolják… - Nyko laza mozdulattal több levelet nyom a komornyik kezébe - … komolyan… - amint csak bele olvas a komornyik elakad a szava.
- A legenyhébb, hogy keresztre feszítenek és utána összetörik minden csontom a végtagjaimba, majd dönthetek, hogy találomra, vagy abc sorrendben haladjanak végig az inkvizíció által használt kínzásokon, s amilyen „mázlim” van biztosan túlélem mind őrült kínok közepette, s kegyelem ként aztán megnézhetem az utolsó napfelkeltémet… Vannak akik képtelenek megérteni, hogy nem változott semmi az életfelfogásomban és a céljaimban most se, hogy vámpír lettem.
- Amit nem ismerünk, attól rettegünk, ami erősebb nálunk attól is. Ez természetes viselkedés kis cica… teljesen természetes. Te csak végezd a dolgod úgy ahogy eddig, s nem kell félned semmitől. – mondja csendesen a komornyik és lerakja a leveleket, majd rábök az egyik Amulettes feljegyzésre – Mondjuk legközelebb utána nézhetne ennek.

Az éjszaka új gyermeke… Napló bejegyzés a napról, mikor Nykot megharapták..

„nem emlékszem teljes pontossággal… tényleg nem. Csapdába csaltak… az egész nem volt több, mint egy csapda. Az eredeti feladat egy kis vámpír megölése volt, aki , ha úgy tetszik kedves bátyám cinkosa volt. Igen, egy másik vámpír. Épp ezért nem vittem magammal Shyrok-ot, mert a bátyám jól tudta, hogy ő a sebezhető pontom. Azonban azt nem sejtettem, hogy az információ hamis volt és a party amire mentem, lényegében vámpír buli volt… Erős ütést kaptam, majd lenyomtak és bekötötték a szemem… hallottam bátyám suttogását a fülembe, de hogy ki is harapott meg, azt nem tudom… Lassan élvezettel használta fel a szűz testem, hogy biztosan olyanná váljak, mint ők… Egy vámpírrá… azzá amire vadászok már jó ideje.. amik ellen neveltek, s nem csak engem. Veszély forrás lettem és nem tudom, hogy mikor és ki fog lecsapni rám egyszer, hiszen már kitudja ki tart ellenségnek azok közül akik eddig barátnak véltek, és kitudja meddig is maradok mesterem védő szárnyai alatt… Nagyon nem jó ez a helyzet, de épp ez volt a céljuk… vagy legalábbis bátyám célja. Azok vadásszanak rám is, akiket eddig talán barátaimnak nevezhettem.”

Az éjszaka lényei

Nyko néhány szőrmén fekszik és az ablakon keresztül nézi a teliholdat, miközben mellette alszik Shyrok nyugodtan. Nyko lehunyja vörös szemeit egy pillanatra majd elmosolyodik. Gondolatai azok körül keringenek, akik fontosak voltak eletében, akiknek köszönhette, hogy eddig is eljutott. Lassan felkelt és egy könyvhöz ballagott, amit aztán levett a polcról, s kinyitotta azt. Lassan lapozta fel a könyvet és olvasgatta a bejegyzéseket. Néha egy-egy könnycsepp is végig folyt az arcán. Régi emlékek, talán olyan pillanatok, amiket nem nagyon akart elfelejteni.
„Lee T. Vincent. Vámpírvadász klán 13. generáció, mester. 60 éves, Kínai állampolgár, de Japánban élt hosszabb ideig, majd USA különböző pontjain. Gyermekei már nincsenek, de volt egy lánya. Halál oka, hivatalosan, brutális kegyetlenséggel elkövetett rituális gyilkosság, azonban a valóság az, hogy egy félre sikerült vámpír vadászat volt. Egy keresztre szegezve találtak rá, az éjszakai órák végén, közel napfelkeltéhez. Azonban mire leszedték volna a keresztről a felkelő nap fényében elégett. A rendőrség gyújtó szerkezetre gyanakodott, de aki tud a vámpírokról , annak nem kérdés, hogy mi is történt valójában. 26 éves volt. Furcsa egyezés. Ezt követően talált rá egy csavargó lányra, ki a Nyko nevet kapta. Igen, hogy mi volt a nevem korábban azt senki nem tudja és említést se tesznek róla, mintha csak a múltam ezen részét ki akarták volna törölni… kár, hogy ilyen könnyen nem tudok mindent elfeledni. Pedig jó lenne. Elég sok mindenhez ért, hiszen vadász. Közelharc, lőfegyverek, mérgek, s elég tudás a vámpírok hatásos legyőzéséhez.”
Lassan lapozgat a feljegyzések közt Nyko, majd ránéz egyenesen Shyrokra. Könnyed mosoly ül az arcára és lassan az ablaknak támaszkodva olvasgat még egy keveset, miközben a hold világítja meg a betűket a papíron.


Faji Képességek:
Lupine:
- Nagymacska kinézet, erős karmok, fogak
- 10 tonna erő
- Fizikai ellenállás kisebb sérülésekkel szemben
- Fejlett érzékszervek, embernél jobb látás, hallás, szaglás.
- Embernél sokkal nagyobb gyorsaság
- Képes felismerni más Lupine-okat szagukról, hangjukról, kinézetükről
- Nem képes emberibb formát felvenni, de már talán nem is akar.

Vámpír:
Alap képességek:
- Napfény-érzékenység
- Vámpírlét: Nincs szüksége ételre, italra, csak vérre
- Uralkodás a saját test felett: Mint mint minden vámpír ő is képes irányítani mennyire tűnjön előnek.
- Szemfogak: Ez nem igazán észrevehető, főleg mert az alap Lupine fogazat is rendelkezik erősebb hegyes szemfogakkal, így még esetleg a közelebbi vizsgálatnál se derül ki ebből a vámpír mivolta.
- Alap vámpír regeneráció.

Hátrányok:
- Vallási rettegés
- Ezüst allergia

Előnyök
- Falon járás
Mágia immunitás
Erősebb regeneráció

Képzettségek:
7 éves kora óta sok mindent sikerült elsajátítania, hiszen ezen az élete múlott. képességeinek hála kiszagolja könnyedén a vámpírokat, s emellett a megölésükhöz kellő tudás és tapasztalatnak szintén a birtokában van. Fegyveres és fegyvertelen közelharcban és pisztolyos harcban jeleskedik jobban. Bár puskával is képes bánni eme fegyvernemhez ritkán nyúl, hiszen mind az elrejtése nehézkes, mind pedig a fürge ellenfél üldözése közbeni szűkebb helyeken történő harc se egyszerű vele.
lőszer-készítéshez is ért, hiszen nem árulnak minden sarki fegyverboltban vámpírok ellen is jobban használható lőszereket.
vágó fegyverek közül a tőrt részesíti előnyben, de egy karddal vagy egy fejszével is elboldogul (főleg ha már csak „méretre” kell vágni a vérszívót).

Már olvastam korábban is, elfogadva.
Egy avatart és adatlapot még kérek. És mivel szolga vagy, egy fillér kezdőösszeget sem kapsz.

Név: Nyko
Lakás/Létesítmény: Jól felszerelt lakás 2 kredit
Foglalkozás: Vadász
Munkahely: Vámpírvadász klán
Eszközök:
- Mobil
Felszerelés/fegyverek:
- Két Speciális Pisztoly nagyobb kaliberrel és ezüst töltényekkel.
- Tőr
*Nem emberi használatra tervezett fegyverek

Képességek:
Hátrányok:
- Vallási rettegés +5 kredit
- Ezüst allergia +3kredit
Előnyök
- Falon járás -4 kredit
- Mágia immunitás -4 kredit
- Erősebb regeneráció -3 kredit

NJK:
- Shyrok -3 kredit

Vállalat: -
Szövetség: Vámpírvadászok
Törzshely: Otthona
Ismertebb szövetséges: Lee T. Vincent, Shyrok
Ismertebb ellenség: Arato Sora

Összes kreditek: 17
Vámpír kreditek: 8-11=-3
NJK kreditek: -3
Felszerelés és fegyverek kreditek: -5
Félretett kreditek: -4 (amulet)
Lakás kreditek: -2
Elköltött kreditek: -12
Maradék kreditek: 0

Képek:

Nyko


Sora


Shyrok

A jó 24 órás melóért, amivel segítettél szebbé tenni a fórumot (jól megdolgoztunk vele) 2 kredit jutalomban részesülsz.

Jutalom +2 Kredit

Összes kreditek: 19
Vámpír kreditek: 8-11=-3
NJK kreditek: -3
Felszerelés és fegyverek kreditek: -5
Félretett kreditek: -4 (amulet)
Lakás kreditek: -2
Elköltött kreditek: -17
Maradék kreditek: 2

Amulet -4


Összes kreditek: 19
Vámpír kreditek: 8-11=-3
NJK kreditek: -3
Felszerelés és fegyverek kreditek: -9
Lakás kreditek: -2
Elköltött kreditek: -17
Maradék kreditek: 2

A bannerversenyen elért eredményedért 2 kredit a jutalmad.

Akkor az elmaradt Adminisztráció:

Szintlépés +2
Banner verseny +2

Összes kreditek: 23
Vámpír kreditek: 8-11=-3
NJK kreditek: -3
Felszerelés és fegyverek kreditek: -9
Lakás kreditek: -2
Elköltött kreditek: -17
Maradék kreditek: 6

Krediteken felül:

A sötétség és a tűz kora 3: Eljő az alvilág

Minden változik, semmi se örök és ez ránk is igaz, ha tetszik ha nem, s a közelmúlt eseményei után rám teljesen igaz lett ez.
Megtapasztaltam a halált és a feltámadást, azonban nem úgy tértem vissza, mint amit bárki kikövetkeztethetett volna, hiszen Már nem vagyok Vámpír, de teljesn Lupin se. Valahol a kettő között.

Faj: Lupin - Vámpír tulajdonságokkal

Megmaradt:
Lupin faj képességei
Vámpír faj előnyei

Újra élő: Kell ennie, innia, aludnia, ugyan úgy öregszik mint más.
Nem bántja a fény.
Nincs dögszaga, ami a vámpírokra jellemző, csak a Lupinokra jellemző szaga.
Néha szüksége van vérre, de jóval kevesebbre, mint eddig.

Vörös szemei megmaradtak, ahogy más vámpír jegyei is, amiket eddig is elrejtettek a Lupin faji jellemzői, mint az erősebb szemfogak.

Level 7

Aktuális Kredit változások
Szintlépés +2
Liam V Blacksong megvétele Shadow-tól -3

Összes kreditek: 25

Vámpír kreditek: 8-11=-3
NJK kreditek: -3
Felszerelés és fegyverek kreditek: -9
Lakás kreditek: -2
Banner verseny 2013 +2

Elköltött kreditek: -20
Maradék kreditek: 5

A bannerversenyen elért eredményed jutalma 2 kredit.

A születésnapi "akció" keretében 1,5 kredit jutalmat kapsz.