Lucrata kolónia (Alien kaland)

Csak reméltem hogy nem akar most velem találkozni a gyerek vagy valami ilyesmi. Olykor-olykor felhívott vagy üzenetet küldött nekem, hogy nem e megyünk valahova kettesben, sétálni vagy egy eldugott helyre kajálni. Néha elfogadtam ezt a meghívást, de gyakran viselkedett furán és izgatottan, mintha meg akarná kérni a kezem vagy megkérdezni nem e akarok lenni a gyerekei anyja. Mikor felhozta hogy reméli még a kolónián... szívem izgatottan dobbant meg mellkasomban és én csak remélni tudtam hogy valóban nem akar velem találkozni vagy ilyesmi. Hirtelen megszakadt a kapcsolat. Furán nézek a telefonra. Ellenőrzöm van e térerő, ezzel nincs baj. Lehet a srácnál van a baj? Nem úgy szakadt meg a vonal ahogy az egyébként szokásos. Baljós előérzeteim támadnak, ahogy ismét megpróbálom visszahívni de semmi eredmény, még csak nem is kapcsol a vonal. Hirtelen egy üzenet jelenik meg a kommunikátoromon. Összeráncolt homlokkal nézem, szívem hevesen kalimpál.
- Mi a franc történhetett?! - kiáltok fel hangosan az indulattól és felállok. Most már nem igazán érdekel észre e vesznek, bár ahhoz igazán sasszemmel kell hogy rendelkezzenek a katonák hogy kiszúrjanak. Erős dilemma előtt állok, szóljak vagy ne szóljak az őrmesternek... Ha szólok neki lebukok, ha nem akkor kitudja milyen szörnyű dolgok történnek a kolónián. Tény hogy nyilván ők is megkapták az üzenetet, hogy térjenek vissza mert valami nem stimmel. Úgy döntök előre engedem őket az APC-vel, amit én majd tisztes távolságból fogok követni és a helyzet szerint fogok én is megjelenni. Ettől függetlenül Cartnak írok egy üzenetet a telefonomról, remélem hogy a sajátját magával vitte.
"Azonnal gyertek vissza, a kolónián baj van." - írtam meg neki majd el is küldtem, remélem hogy megkapja és észre is veszi. Cart az egyetlen személy aki törődik velem úgy ahogy egy gyerekkel kéne, hisz apám legjobb barátja volt.

A válasz kisvártatva meg is érkezik az őrmitől. "Mindenki vissza. Persze. Egy JÓL megtervezett akció. mindenségit..." gondolja elnyűtten, és gyors mintát vesz a vérből ami a fára száradt.
-Jövök utánad...-veti oda Cartnak, aki már el is indult keresztül mindenféle dindzsán, dzsumbujon és susnyáson, nem törődve vele miféle szutyok ragad rá a zubbonyára.
-Jól van megyek már! Francba...-szitkozódik és elindul a férfi után. Hát ez aztán remekül ki volt dolgozva, kijönnek ide, kitalálják miféle dög nyírbálja a teheneket aztán vacsorára otthon is vannak mi? Egy fenét. Az APC-hez érve Cart után be is száll, mikor az őrmester új parancsokat oszt ki. Ezek szerint a kis szuka csak kijött utánuk, mostmeg fel kell szedniük. Éljen sőt hurrá. Pont valami ilyesmi hiányzott a napi programba, egy hülye civil kiscsaj aki hősködni akar. Nica a maga részéről kint hagyná megdögleni, de a parancs az parancs. Cart nyitja az oldalzsilipet, Nica pedig a parancshoz híven kihajola lányhoz.
-Befelé! Gyerünk, tempó vagy lemaradsz kiscsibe!-szól ki neki, jobb kezét nyújtva, közben a szeme a tájat pásztázza. Ha mindenki bent van a komlinkhez nyúl.
-Lux, Lazinski vagyok, van bármi adat az idegen életformáról amit tudnom kéne?-kérdi az androidot, nem törődve az őrmesterrel. Itt az ő dolga hogy mindenkit életben és egészben tartson, bármit is mond az a seggfej ő a legfontosabb eleme az osztagnak. Nélküle felköthetnék magukat vidáman énekelve a Hallelujah-t.

Nem tetszik a dolog, az őrmester se tudja, hogy mi van, sőt lefogadom senki se tudja, hogy pontosan mi van. Persze, rohanjunk vissza az APC-hez jó ötlet, az őrmester olyan fürge mint a nyúl, loholhatok utána, nem könnyű dolog ez, főleg egy erdőben ahol mindenféle dolog nehezíti az előrejutást, figyelhetek, nehogy elhagyjak valami hasznosat útközben. Ahogy futok mosoly húzódik az arcomra, vége az unalomnak jöhet egy kis akció, valami nagy durranás, bár az is elég nagy durranás lenne ha a csörtetés után szaladnának azok a valamik, amik teheneket esznek és viccből megbotlanék. Nem botlok meg, sőt elsőként érek vissza az őrmesterrel együtt az APC-hez, bepattanunk, csak félig tudom magam becsatolni de máris rázkódik az egész.
~ Civil? Itt? Ilyenkor? Ráadásul valami kiscsaj? Normális ez? Abszolút megőrült. Igazat megvallva viszont szerintem velünk nagyon biztonságban lesz mint a kolónián. Fenébe már. Milyen állat támad csoportban egy kolóniára? Nagyon kíváncsivá tett már, látni akarom, ha már egyszer elmulasztottam.
Ha a lány beszállt, segítek neki bekötöződni, nehogy elrepüljön neki valami fém csőnek, vagy saroknak és baja legyen. Én nem szólok semmit, csendben figyelek, ahogy szoktam, egy biztos az őrmester kemény legény, a többiekről még nincs sok infóm.

Még én magam se tudom mi történik pontosan, de ahogy figyelem a többieket mindenki mozgolódik az APC felé, egyre jobban kezdek aggódni. Már így is eléggé ideges vagyok, hogy mi történhetett. A kommunikátoromból megszólal egy hang, hogy maradjak helyemen, mindjárt felvesznek. Összepakoltam a holmimat, a saját négykerekűmet itt kell hagynom, de nem is baj. Majd ha minden baj megoldódik, visszajövök érte. Pólómat jobban megigazítva elrejtem a pisztolyomat, majd meg is érkezik a fuvar. Cart kinyitja az ajtót és egy csaj kezét nyújtja. Én természetesen elfogadom és beugrok gyorsan az APC-be. Leülök egy férfi mellé aki segít nekem bekötni magam hogy ki ne essek a helyemről, mivel a járgány eléggé zötykölődik. Semmi kedvem szétcsapatni magam, így is ahogy nézem a társaságot a potyautasokat senki nem szereti, nekem is igazán "örülhetnek". Kedves mosollyal köszönöm meg neki és csendben nézelődök össze-vissza. Jobbnak látom most csak ülni és kussolni.

A dinamikus duó csendesen és megfontoltan halad előre, s mindezidáig semmi sem korlátozta útjukat. A tökéletes összeszokottságuk miatt szó nélkül is értették egymás gesztusai alapján, hogy az mit is akar tenni a következő pillanatban. Így a teljes terepet tökéletesen szemmel tarthatták, ezért nem érte őket meglepetés, amikor a bokrokból neszezés zaja csapja meg a fülüket. Egyik bokor rezdül a másik után, melynek következtében Charles már tolja is a háta mögé a fiatal katonát, s eközben már markol is rá a fegyverére. Csendesen, már-már gépiesen méri be a mozgó célpontot, s habár magát a lényt nem is látja, de nem nehéz kitalálni merre is jár. Azonban a sebessége aggasztja a tapasztalt kiképzőt. Sokat látott már, talán túl sokat is, így tudja, hogy a látszat sokszor csal. Nem lehet biztos abban, hogy mi is van épp a bokorban, már épp elhatározásra jutna, hogy a ravaszt meghúzva próbálja kiterelni a rejtőzködő vadat. De erre már nincs ideje. A rádió hangja megakasztja a koncentrációját, nem is kicsit. Hisz lényegében ők azért vannak itt, hogy a dolgot kinyomozva megállítsák az esetleges fenyegetést.
- Öreg, most? – néz kérdőn az ifjonc tanítójára – Hívjam a őrmestert? – teszi fel a jelenleg tökéletesen egyértelműnek tűnő kérdést. Ezzel nem is téved, a szabvány protokoll szerint további utasítást kellene kérniük a legmagasabb rangú tiszttől. De Charles pontosan tudja, hogy mit is mondana az őrmester, így csak szelíden int a rádiójáért nyúlónak.
- Hagyd, és indulás vissza. – válaszol végül, majd várva, hogy James cselekszik ő még mindig a bokrokat lesi. Ha a várost támadják az idegenek, akkor nem valószínű, hogy itt is legyenek, de azért ő már csak ilyen elővigyázatos. Amint James elindul ő is halad mögötte. Majd amint elül a zaj ő is a menetiránynak megfelelő pozíciót vesz fel, s egy intéssel jelzi, hogy sietős a dolog. Most kissé megkönnyebbült, hogy kifejezetten lassan haladtak, hisz nem jutottak messzire, sőt valószínűleg ők voltak a leghátrább. Jelen helyzetben pedig ez nagyon is jól jött. Amint elérik a járművet fejbiccentéssel konstatálják, hogy tisztában vannak a helyzettel, ezért nem is hívták a főnököt, hanem jöttek azonnal. Rögvest beugranak a helyükre és kötik is be magukat a tőlük telhető leggyorsabban. Nem törődnek az érkező lánnyal, nem azért, mert nem figyelnek, hanem egyszerűen nem érdekli őket a dolog, de arra azonnal felkapják a fejüket mindketten, ha a lényekről esik bármi szó.

-Fasza.-nyugtázza Lux válaszát az orvostechnikus. A továbbiakban felkészülhet a legrosszabbra: azt sem tudják mivel állnak szemben, nem hogy azt hogyan maradjanak egészben. A maga részéről Nica látott már csúnya dolgokat, de egy idegen életforma? Hagyjuk már... Az őrmi parancsát válaszra sem méltatja, nem úgy Cart reakcióját, amitől hirtelen igencsak fázni kezd. Nem mintha olyan baromi hideg lenne, csupán a férfi egy időzített repeszgránát. És Nica rohadtul nem akar ott lenni amikor robban, sőt, lehetőleg a száz méteres körzetben sem akar tartózkodni. Az őrmi már tudja miről van szó mikor Cart bepöccen, neki aztán tökmindegy kit belez ki, csak jó mocskos legyen a keze utánna. Nica jobb kezét a férfiéra helyezi és megszorítja teljes erejéből.
-Nyugi.-biccent felé, majd elengedi mikor a másik ránéz.
-Ezek szerint sérültekről sem tudunk. Remek, készülök a legjobbra.-mondja hangosan a komlinkbe, majd az orvosi oldaltáska tartalmát kezdi vizslatni. Elméletileg mindennek itt kell lennie amire csak szükség lehet, kivéve ha valamit ott felejtett. Nem az első eset lenne, de legalább egy ilyen miatt a kés fogazatát megtanulta csontfűrészként használni. Igaz, nem volt az a mennyiségű morfium amitől a kedves páciens bekussolt volna. "Megteszem amit tudok, azzal amim van." Ez az alapja a dolognak. Csak kreatívan kell hozzáállni a dolgokhoz. Dudorászni kezd, miközben egyesével ellenőrzi az injekciós tűket és azok tartalmát. Van három amit különösen kedvel. Tudnia kéne a nevét, na de ki emlékszik minden apró részletre? Színkódok alapján különböztetik meg őket, ezek mellett a harctéren is simán kiszedheti bárki veséjét egy rozsdás késsel akkor sem riad fel. Kék, sárga, piros. A kék kis barát elzsibbaszt. A sárga kis barát szúrását már nem is érezni, előkészíti a terepet a piros kis barátnak, amitől olyan mély álomba zuhan a delikvens, hogy a REM fázis ébrenlétnek tűnik tőle. Nica vigyorogva teszi vissza a kis színes barátokat a táskába és részéről készen áll hogy bármelyik suttyót visszahozza a halál torkából... jó esetben.

A kalandot ezennel lezártam, nem elég, hogy Adam lassan egy hónapja nem ír 4 helyen, ahol kellene neki, de itt pofátlanul zaklat másokat, hogy ide írjanak. Eddig türelmes voltam és a többiek kérése ellenére nem zártam le a topicot. De most vesztettem el a türelmemet, nevezzetek bárminek nem érdekel.
Majd ha Adam nekiáll rendesen írni oda, ahova kell neki és nem tart fel másokat úgy, hogy egy kaland külön neki készült, akkor megnyitom és játszhattok tovább, de addig nem.

Felvesszük a lányt és száguldunk tovább, a helyzet nem túl rózsás, nincs semmi információ a különös állatokról, na jó ez így nem igaz én már kezdem sejteni a méretüket, erejüket és még talán a kinézetüket is. Gondolkozom, figyelem a társaim, elsődleges feladat lesz mindenkit biztonságba helyezni, a lövész dumája nem lep meg, sokan mondanak ilyen dolgokat, voltam már mindkét oldalon, sokszor a szájuk nagyobb mint a tetteik, majd kiderül, nem örülnék ha lenne plusz egy ellenség.
Gondolkozom keveset, majd elkezdem ellenőrizni a felszerelésem, a nagy visszaloholás után nem hagytam-e el valamit vagy esetleg a fegyvereim nem csináltak magukkal olyan gonosz trükköket amik megakadályoznák a lövések leadását, amikor kellene. Nagyon zavaros nekem ez a lény, vagy akármi is legyen, én ilyenről még nem hallottam.

A két férfi csendesen ül egymás mellett, s vár, nem tesznek semmit, s nem is igazán lenne mit csinálniuk, hiszen épp arra várnak, hogy megérkezzenek a helyszínre. Egy kis ideig bizakodva várják, hátha Lux ellátja őket valami segítő információval, de a válasz nem volt éppen felderítő. Semmi hasznosat nem tudtak meg… Viszont azt mindketten tudják, hogy az információ hiánya nem feltétlenül a negatív helyzet előjele… Bár jelen esetben a felállás nem fest éppen jól, hisz ha a kapcsolat megszakadt és a túloldalon érezhető volt a félelem, hát az nem éppen az idilli hangulatra utaló tényezők. Az őrmester szavaira csak egy-egy fejbiccentéssel válaszolnak. Ekkor Cart egy kisebb személyiségváltozáson megy keresztül, de ez csupán az ifjú Jameset lepi meg. Hisz ő még aránylag tapasztalatlan, komolyabb, veszélyesebb küldetésekre még nem nagyon engedték el ezelőtt. Az idősebb viszont máshogy reagálja le a helyzetet.
- Azért hagyj párat nekem is. – válaszol a férfinek, hangja nyugodt és morózus is egyben. Ez a kombináció pedig igen szokatlan nála, hisz ő általában egy bolondosan zsörtölődő férfi. James hirtelen ledöbbenése is ezt jelzi, hisz még sosem látta ilyen komolynak kiképzőjét, annak ellenére, hogy jó ideje kerültek egymás mellé. Amikor tekintetét az idősebbre emeli, az visszanéz rá, de tekintete megváltozott, sokkal komolyabb, mint általában, és még annál is jobban megrémíti, mint amikor nemrég előre megadta a parancsot, arra az esetre, ha rossz helyzetbe keverednének. Főleg amiatt, hogy szeméből tükröződik egy bizonyos fokú őrület is. Látszik rajta, hogy felkészült minden eshetőségre. Viszont James még nem ilyen gyakorlott, neki még visszavan néhány év addig, míg eljut arra a szintre. De az még a jövőben van, és a jelen, ami most a több problémát rejti.

Megérkezik az APC a kolóniához, repkednek a parancsok mindenfelé, úgy tűnik tudja, hogy mit csinál az őrmester, nem céltalanul lövöldöz. Én is kiszállok és beállok a zárt alakzatba. A hangáron keresztül megyünk be, első látszatra minden rendben van, furcsaságok csak a harcipáncélzat közelében akadtak, úgy tűnik valaki nem pakolt el maga után. Jelzek a többieknek, hogy fedezzenek, én előre megyek, ezt is teszem, közelebb megyek és megnézem, hogy mik azok a valamik a szerszámokon kívül. Közben a fegyverem készenlétben tartom szükség esetére. Akármilyen állat jelenlétére utaló nyomot keresek, a falakon, padlón, plafonon, nem szeretnék egy tehén evő bestia áldozata lenni, főleg ha az olyan agresszív, hogy egy egész kolóniát megtámad, igaz nem egyedül, de ez a tény csak ront a helyzeten.

Újra zötykölődés az APC-ben. Remek. Ez a meló legjobb része, mikor össze-összekoccan a kobakjuk és azt sem tudják mi a fene várja őket odakint. Nica idegesen tördeli az ujjait és a többieket figyeli. Neki az az elsődleges feladata, hogy életben tartsa őket nem az hogy cafatokra lőjön mindent. Bár ezt hajlamos elfelejteni. Nem is igazán érti miért nem kaphatta meg az elektro-tüzér besorolást annak idején, mért pont neki kell életben tartani mindenkit?! Ez nem fair. Mindenesetre, mikor megérkeznek a nő felveszi a szokott pozícióját Cart előtt és a lövészek mögött. Az impulzusfegyvert ellenőrzi és kibiztosítja. Mikor rá kerül a sor kiugrik a járműből és előveszi a mozgásdetektort. Szemei a kijelzőre tapadnak, kissé idegesen figyelve hogy mikor mozdul meg valaki-vagy valami.
-Pillanatnyilag csak mi mozgunk itt...-közli a többiekkel, majd körbepillant a hangárban.

Katonák:
A csapat tagjai elindulnak a parancsnak megfelelően. A kupac felé haladtok. Amikor elég közel értek rájöttök, hogy egy ember az. A férfii körül szerszámok hevernek. Úgy tűnik próbálta elkötni a páncélost. Valami viszont ráugrott és összetörte. A férfi teste teljesen ki van csavarodva. Akármi is tette sokkal erősebb és nehezebb mint egy ember. A férfinek eltört a gerince és lábai is. Mind a keze kicsavarodott.
- Biztosítsátok a termet! Lazinski nézze meg a hullát. Mi a fene csinálta ezt? - adja ki a parancsokat és maga is a termet kezdi fürkészni. A katonák is azonnal munkához látnak. Monica nem igazán tudja megállapítani, hogy mi csinálta ezt. Viszont az biztos, hogy semmire nem hasonlít a dolog mint amit ő már ismer.

Radoslava:
Lux a lányhoz szól amikor kérdez.
- Menj hátra és figyeld a kamerákat. Mindenkinek látod az adatait ott. Jó lenne, ha figyelnéd, hogy mit látnak. valamint a környezeti érzékelőket is figyelheted. Együtt többet látunk. - fejezi be az android és elindul a járművel a megadott irányba. A lány is látja a holttestet, ha figyeli a kamerákat. A külső érzékelők egyelőre nem jeleznek semmit. A lány ismeri a hullát az egyik technikus az, néha még oktatta is őket kissebb nagyobb dolgokra. A neve Brandon.

//Nos Saleon ismét nem írt. Már egyszerűen nem tudok mit kitalálni vele. Két kört kap és kiírom a kalandból.//

Közelebb megyünk és akkor látom csak jobban, hogy mi a fene történt itt, szerszámok vannak szétdobálva a harci-páncél körül és egy ember holtteste is ott van, első ránézésre szörnyen fest. Körülnézek egyszer, kétszer, háromszor, minden tiszta-e nincs-e itt egy tehén evő szörny valahol a sarokban a sötétben. Gondolkozok, hátha jutok valamire.
~ Szóval van egy tehénevő ragadozónk, már egyszer láttam a lábnyomát, tud két lábon mozogni ez biztos, elég ereje van hozzá, hogy simán legyőzzön egy nagyobb állatott és szétszedjen egy embert. Van belőle több is. Minden ok nélkül, hiszen fenyegetve nem voltak, és nem provokálták őket, megtámadnak egy emberekkel teli helyet, miért? Kaja kell nekik... vagy egy hely, ahol le tudnak táborozni. Érdekes, felettébb érdekes.
Tartom a fokozott figyelmi faktorom, néha körbe pásztázok és kezem a fegyveremen tartom, ha itt van még egy olyan állat, akkor én előbb akarom meglátni azt, mint hogy az meglásson engem.
- Főnök. Szerintem ezeknek vagy kaja kell, vagy egy biztonságos hely, vagy mindkettő.

Nica szó nélkül követi a parancsot, de ahogy a hullához közeledik le sem veszi a szemét a mozgásérzékelő kijelzőjéről. Odaérve végül leteszi maga mellé, de fél szemmel továbbra is figyeli. Jobb keze ügyébe helyezi a puskát és szemügyre veszi a holttestet. Nem nehéz felállítani a diagnózist:
-Valami ráesett és brutálisan összetörte... Nagyjából ennyi. -közli a többiekkel. Felkel és visszahátrál a helyére Cart mellé.
-Szarban vagyunk...-morogja neki és megtörli a homlokát. Már csak arra vár hogy történjen is valami. Sokkal jobban utálja ezt a vihar előtti csendet, már nagyon elege van belőle. Inkább szakadjon rájuk a tető, rohanják le álombéli szörnyek, de ne ezt a semmittevést.

A két férfi csendesen tűri az APC monoton rázkódását, már megszokták a dolgot, így nem igazán zavarja őket a dolog, a munka részének tartják ezt az apró kellemetlenséget. A kinti helyzet már jobban érdekli őket, azonban az okok eltérnek, Charles inkább azért érdeklődik, mert nem tetszik neki, hogy veszély fenyegeti a kolóniát, James pedig azért, mert nem igazán volt még dolga ilyen helyzetekben, s tökéletes tapasztalatgyűjtésnek tartja a kialakult szituációt. Az őrmester parancskiosztására mindketten felfigyelnek, s az egysíkú maguk elé nézést megszakítva hallgatják az utasításokat. Amikor Jamesre kerül a sor csendesen bólint, hogy értette a parancsot, s minden tőle telhetőt meg fog tenni a sikerért. Régebben volt már dolga a szerkezettel, de a kapcsolatuk maximum köszönőviszonynak nevezhető, semmint szoros ismertségnek. Amint megáll a jármű mind a ketten kiszállnak, s elfoglalják a pozíciójukat a csapatban. James tekintete azonnal a grizzly után fürkészik, s csakhamar rá is bukkan a keresett gépezetre. Ezenkívül mindketten látják a szerszámokat, s az azok mellett heverő ismeretlen is. Mindaddig a társaik mellett maradnak, amíg a beizzítandó fegyver közvetlen közelébe nem érnek. Az eddig ismeretlen alak valójában egy holttest. Nem kell hozzá nagy szaktudás, hogy megállapítható legyen, hogy egy nagy testtömegű test szó szerint kilapította. Ezt követően James nekilátott a grizzlynek, a dolgok eléggé úgy álltak, hogy a halott épp a szerkezettel bíbelődött, legalábbis próbálkozott. Azonban az gépésznek a harcászati eszközök beizzítása és javítása a szakterülete, így több eséllyel rugaszkodhat neki a dolognak, ráadásul még a szerszámait sem nagyon kell előpakolásznia, mert az itt heverők nagyrészt megfelelnek a célnak. Azonban ahhoz, hogy a munkának nekiláthasson, előbb szabaddá kell tennie a kezeit, ami jelen esetben eléggé merész döntés. Hisz a fegyverét kell letennie. Így megbizonyosodik róla, hogy a többiek fedezik-e, ha igen, akkor nekilát a munkálatoknak. Charles eközben végig mellette áll, s közvetlen közelből fedezi a munkálkodó beosztottját. Mivel a csapatból csak ő képes a művelet sikeres végrehajtására jelenleg kulcsfontosságú a védelme. Így a tapasztalt veterán folyamatosan pásztázza a területet, akár egy prédára váró ragadozó, s a legkisebb ismeretlen mozgásra is gond nélkül meghúzza a ravaszt.