Vörös Sárkány Étterem

Kellemes étterem, ami belülről olyan mintha egy fában lenne a vendég. 1 főszakács, 4 szakács és 8 pincérnő dolgozik itt.

Az eredeti topic.

A támadás sajnos nem zárult sikerrel, hiába a jó elterelés. Mivel nem látta, hogy a földön mik vannak még elterülve, nem gondolta volna, hogy fegyvert ad ellensége kezébe, ezért is érte váratlanul, mikor dobócsillagok repültek felé. Közel volt már, és nem volt elég ideje, hogy kitérjen, így felsőtestén szenvedte el a sérülést, és földre is került. Épp hogy elkezdte volna elemezni a jelenlegi helyzetét, mikor lövést hallott, majd egy robbanást, aminek hatására a fal leomlott. Mivel már feküdt, a lökéshullám nem tett benne további kárt, illetve a törmelékek is csak enyhén terítették be. Földön fekve figyelte, ahogy az újabb alakok bejönnek, és az egyik, melynél egy puska van, még párat beleereszt a támadóba. Késlekedés nélkül felsegítették, és vitték is nem a leggyengédebb módon, de legalább gyorsan egy új helyre. Odaérve kezelésbe vették társa és az ő sérüléseit, ami nem tartott túl sokáig, bár nem végeztek 100%-os munkát. Ettől függetlenül azért felmérte a testét ért sérüléseit, hogy tisztában legyen az általuk megszabott korlátokkal. Ezután körülnézett, mégis milyen épületben van. Pár terem után könnyedén leesett, hogy egy étteremben látták el. Ha pedig semmi nem zavarja meg, helyet foglal az egyik szabad asztalnál, és enne valamit, hisz a közelmúlt történései elég sok energiáját kivették. Miután rendelt és jóllakott, remélhetőleg, mivel ez egy újabb Kéz épület, van egy szoba, ahol megpihenhet, ha már nem ajánlották neki, hogy hazamenjen.
Miközben aludt, egy érdekes álma volt. Egy ismeretlen alak jelent meg előtte vörösesen izzó fényáradatban. Fornesh-nek még ideje se volt felfogni, hogy álom e, vagy valóság, létezik e, avagy csak képzelődik, máris hozzászólt az előtte 'lebegő' alak.
- Nem zavarlak a kelleténél tovább, csupán egy ajánlatom van számodra! Állj mellém a bosszúmban, és megkapsz mindent, amit csak akarsz! Ha sikerrel jársz, olyan jutalmat kapsz, amiről eddig csak álmodhattál! Előlegnek egy kisebb kívánságod teljesítem, ha velem tartasz. Mit mondasz?!
- Igen, melletted állok!

Talán az utolsó pillanatban mentenek ki engem, és a segítségemre érkezett talán mondhatom azt, hogy társamat. Logan túlerőt jelentett számomra, de még akkor is, mikor már nem voltam egyedül. Ennek ellenére elkerülhetetlen lett volna a párharcunk. A vérvesztesség miatt ami igen hamar beállt nálam már nem bírtam mozdulni sem igazán, és a körülöttem lévő világ is kezdett elhomályosodni. Mindössze annyi erőm volt, hogy felfogjam nem fogok meghalni. Mire valamennyire észhez térek, már a fáslival bekötözött csonka lábam az amit megérintek. Fogalmam sincs hol vagyok, de szeretnék válaszokat kapni. Bár a tény, hogy egy végtagom oda veszett lesúlytóan hat rám és elkeserítő még sem gyászolom a történteket. Legalábbis addig, míg nem tudom meg hol vagyok és kinek, kiknek köszönhetem az életemet. Megpróbálom felküzdeni magam ülő helyzetbe és várok hogy valaki elém álljon.

És ekkor hirtelen a semmiből mindenki azt vehette észre, lehetett bárhol a Földön, lehetett bármilyen napszak az ég mindenhol felhős lett, vörös felhők takarták be a teljes látóhatárt. Furcsa jeges és mégis forró szél söpörte végig az utcákat, réteket, hegyeket, mindent. A Föld teljes lakosságát furcsa bizsergés járta végig, miközben az égen vörös villámok cikáztak mindenfelé. Akikben Atlantiszi vér folyt egy pillanatra ténylegesen megérezték istenük Neptune hívását, az emberek pedig annyit, mintha az istenek közöttük jártak volna. Csak egy pillanatig tartott, utána mindez szertefoszlott, de ennek az egésznek hála a teljes világon emberek alakultak át görög mitológiai lényekké. A hívás nekik szólt, a világuk helyre állt és uraik, úrnőik újra visszakapták régi erejüket.
Az ég és a villámok pedig pár perc múlva eltűntek és már semmi sem utalt a néhány perce történt furcsa és különös eseményekre. Az emberek csak egyvalamit tudtak mindezek után, valami megváltozott…



//És kapsz kibernetikus műlábat magadnak.//