Galador

Az űrlovagok anyavilága.

// Kicsit elkavarodott a kaland emléke a matrix kódjaiban...sry//

A hajón még úgy véltem, hogy egészen érhető a lovagok viselkedése, kicsit fura volt a magyarázatuk. Mintha nem csak minket, de egy harmadik félt vagy inkább önmagukat akarnák meggyőzni. De nem éreztem szükségszerűnek a gyanakvást. Akkor még.

Pár mondat hangzott csak el a gladoriak vezetője és Nestor között, de ahogy felegyenesedtem a térdelésből csak arra tudtam gondolni, hogy hogy lehettem ilyen hülye. Hiszem egyértelmű volt. A sietséget még a kultúra idegenségére írtam, de ezek nem véletlen vannak állandó harckészültségben, egy pillanatot sem akarnak adni az ellenfelüknek, aki még szerintük is szét van zilálva és alig számlál néhány ezer főt.
- Lady Brandy azt aakrja mondani, hogy helytelenek az értesüléseink miszerint az ellenségeik összesen pár ezer fője szétszóródott a galaxisban és bujkál? Ha jól sejtem ezek nem is mind képzettek vagy rendelkeznek akármilyen vezetéssel napjainkban. Nem akarok tolakodó lenni, csupán érdeklődöm, nehogy csupán félre értések következtében ne tudjunk egymásnak előnyös szövetséget ígérni. Hiszen biztos vagyok, hogy egy kiterjedt szövetség a bujkálók vadászásában is készségesen segítséget nyújtana...- Leviszem a hangsúlyt, tudom, hogy túlzásba vittem a dolgot. Nem jutott jobb megoldás eszembe, mint az általuk oly kedvelt lényegre törés. De mivel részben megkérdőjeleztem őket csak remélhetem, hogy nem sértésnek, maximum együgyűségnek veszik az előbbi megnyilvánulásomat.

Mindeddig... Nos tulajdonképpen ugyan azt csináltam, amit ezelőtt, de tényleg semmi különösebbet, leszámítva az alap formalitásokat, mert végül is nem telik sok időbe, amíg elérjük azt a bolygót, a... Galadort, egészen jó nevet találtak neki, de ez most nem számít, a lényeg, hogy dokkolás után tulajdonképpen az első személy, akivel találkozunk az maga a királynő, amire viszont nem számítottam, de kellemes meglepetés, mert hát még mindig úgy érzem, hogy simán elküldhetnének minket de ehelyett egyből vele tárgyalhatunk, vagy legalább is beszélgethetünk. Mint mondtam, a formalitásokat betartom, féltérdre ereszkedem s csak aztán teszek bármi mást, hogy engedélyt kapok, vagy kapunk rá. A kibontakozó beszélgetést is csak némán figyelem, egy ideig pedig nem is tudom, hogy mit gondoljak róla, nem is az, hogy nem tudom mit mondjak, azt sem tudom, hogy mit gondoljak mert hát... Érdekes felfogásuk van, persze ők valami olyasmiről beszélnek, amiről se nekem, feltételezéseim szerint pedig a csapatnak sincs semmi fogalma, egy dolog pedig végül le esik, vagy realizálom, tulajdonképpen mindkét kifejezés megfelel de a lényeg, hogy ezek a Galadori népek... Nos eddig eléggé paranoiásnak tűnnek, félnek valami olyasmitől amit kb kiirtottak és elüldözték univerzum szerte... Nos ez nem jó, de nem tudok hozzá mit fűzni, bár furcsa, hogy ha annyira veszélyesek, akkor eddig miként nem hallottunk még róluk? Mindenesetre is nem vonom kérdőre őket, hangosan legalább is nem, inkább hallgatom továbbra is, hogy merre megy a téma a győzködés terén, de igazából még mindig ugyan ott ácsorgunk, ha ez így megy tovább akkor maximum még jobban megsértjük őket, én pedig igazából kezdem úgy érezni, hogy jobban meg kéne ismerni a fajukat.
- Kicsit eltérvén ettől az egésztől, szeretnék többet tudni kultúrájukról, amennyiben ez nem probléma. - Valóban eléggé érdekel és ezzel talán egy picit másfelé terelhetem a dolgokat, mármint nem úgy érteve, hogy teljesen el erről a témáról, csak hát ki tudja, hogy mi fog még kiderülni és hát... A lényeg, hogy egy picit más mederbe.

Jelly érdeklődéssel figyelte a galadoriak által épített csodákat, és kifújta a levegőt. Ennyiért már érdemes volt csatlakozni a Galaxis Védelmezőihez, alig várta, hogy a Földön érvényesítse az itt szerzett tudást.
Sokat tanult. Először is a világképe változott meg, innentől nem fog úgy nézni a csillagokra mint régen. Sokkal élőbbnek fogja érezni az éjszakát.
Sokat akart még tanulni a kozmikus fajoktól, bár ők szűk markúak voltak, viszont Jelly ha kell megfigyelt dolgokat. Próbálta őket megjegyezni, és jegyzeteket is készített...
Remélte ha hazatér, akkor a Földön megváltozik az élet.
Hamarosan elindul a tárgyalás, de a galadoriak tartják magukat az álláspontjukhoz. A földi mutáns megszólal.
- Várjunk csak, emlékeket is letudnak másolni? - Nestorra nézett. - Emlékszel a Fellegváron, amikor Findlay keresett minket, és kiderült róla, hogy nem az aki, de addig totálisan azt hittük, hogy ő az. Később derült ki, hogy alakváltó. - A nő felé fordult. - Lehetséges, hogy a szipolyok felelősek a Fellegvár felrobbantásáért és azért hogy Anhillus seregei átléptek a galaxisba, valamint talán már a mi galaxisunkban is megvetették a lábukat... Akkor nem közös az ellenség?

nem szeretek visszavonulni, de ez úgy veszett ügy ahogy van. Remélem nem olvasnak gondolatokat, mert amíg a többiek társalognak csak az összefüggéseken merengek. Nem tartom azt sem kizártnak, hogy csupán egy skrull kolóniával állnak szemben. Amit amúgy is szétziláltak. Szóval nem is kéne, hogy veszélyesek lennének. Tipikus, de mégis zavaró. Nestor fel is dobja, hogy visszavonulunk. Nem tudok ellenkezni, nem tudok mit kezdeni a népséggel.
- Válthatnánk, majd pár szót négyszemközt kapitány? - Kérdezem Nestor vállára téve a kezem. De nem vacakolok a válasszal, mindenképpen elfogadom és folytatom őket a hajóba. Csak a jegyzeteimet futom át közben és a most szerzett infókkal pótolom ki azt keverve a francia és német szókincsemet az angol nyelvtanával. Közben végig gondolom Nestornak pontosan mit kéne mondanom.

Résztvevők: Carl Morrow (Jelly), Ballyedrak, Tirzusz Agipon (Reptile), Nestor Stratos, Jonathan Holmes, Zen Aian Khalil és Pöröly (Dam)

Lényegében a csapat hamar rájött, hogy nem lett volna szabad ajtóstul rárontani a bolygó lakóira, hogy segítsenek mindenáron nekik. Ez egyetlen bolygó volt, a legkisebb kree kolónia is több harcossal szolgált, mint amit ez a bolygó adni tudott volna. Illetve a kapcsolatfelvétel sem abból kellett volna állnia, amit ők tettek, hanem megismerni a másik fajt, a népüket, kulturájukat, ezért érkeztek, nem pedig azért, hogy harcba vonják őket. ennek ellenére Lady Brandy kegyes volt és szabad váltaszási lehetőséget adott az űrlovagoknak, hogy aki akar csatlakozhat az Annihilus féle háborúhoz. Mindenki nemet mondott – aki nem JK/NJK – mindenkit sokkal inkább a saját ellenségük foglalkoztatott. A társaság legalább egy hétig maradt még itt, ezalatt megmutatták nekik a bolygót, találkozhattak több ismert személlyel, láthatták, hogy erre miként mennek a dolgok. Az biztos volt, hogy valóban sokkal paranoiásabbak, mint a GV tagjai közül bárki. Meglehetősen fejlettek volna, de ennek ellenére nem érték el a kree-shi’ar-skrull triót, csak megközelítették. A harcmodoruk, berendezkedésük minden arra sugallt, hogy a faj tényleg azért létezik, hogy a szipolyokra vadásszanak, a csapatnak az ő bolygójukat is megmutatták, ami a Fekete Nap körül kering, aminek a neve nem csak ez volt, hanem a színe is ilyen. A kultúra és társadalom egyébként nem nagyon különbözött az emberitől, az űrlovagokat kivéve, és a bolygón senki sem tudott arra választ adni, hogy miért is hasonlítanak az emberiségre. Bárhova ment a csapat szívélyesen fogadták őket, tőlük is érdeklődtek az ő fajaikról és valószínűleg viszont, bár az első napi ügyek miatt kissé távolságtartóak voltak. Láthatóan nem esett jól nekik az a harci és harcba bevonásos letámadás. De ennek ellenére megígérték, hogy kapcsolatba lépnek a Galaktikus Tanáccsal és küldenek megbízottat oda.
Az egy hét letelte után a csapat hazafelé indult a Thanos irányába, Dam, ha akart a csapattal tarthatott, odakint úgyis nagyobb esélye van szipolyokat levadászni, mintha itthon van. Ugyanez vonatkozott Aian-ra, hogy a gyilkosa, akit keres még odakint van szabadlábon, és így alkalma is nyílhat, hogy más fajokat is megismerjen, ha ő a csapattal tartott, akkor Seleia is elkísérte őt, hogy vigyázzon rá és segítsen a dwalendnek a nyomozásban.

//Ennek azt hiszem így semmi értelme nem volt…, inkább lezártam és kiírom a másikat, az, hogy miről szólt volna a kaland ott volt leírva a reagomban, egy könnyed kapcsolatfelvételnek kellett volna lennie, nem annak, ahova elvitte a csapat az erőszakoskodással. De legalább már tudom, hogy nem kértek többet ilyet.//