Jet Li Tao - KLÓN

Név: Jet Li Tao
Egyéb neve(i): Halál
Faj: Mutáns - Klón
Nem: Férfi
Jellem: Gonosz
Személyazonosság: Titkos
Születési helye és idő: 2019. ismeretlen
Kor: 4 (32) év
Család: nincs
Foglalkozás: Harcművész
Testmagassága: 183 cm
Testsúlya: 72 kg
Szeme színe: Szemgolyója teljesen vörös
Haja színe: Fehér
Bőre színe: Ébenfekete
Különleges ismertetőjel: külseje
Repülési sebesség: Még nem próbálta
Egészségi állapot/ betegségek: egészséges

2019-ben hozta létre Mr Sinister, és lecserélte a Reneszánsz világbeli valódi énjére. Emlékei megegyeznek a valódi Taoéval egészen a Bukásig - ez itt olvasható.

Mindent, ami azóta történt vele, úgy élt meg, mintha ő lenne a valódi Tao, és alább olvashatóak a Bukás után kezdve.

KIEGÉSZÍTÉS

Név: Jet Li Tao
Egyéb neve(i): Impulzus
Faj: Mutáns
Nem: Férfi
Jellem: Békés
Személyazonosság: Nyílt
Születési helye és idő: 1991. március 7., Franciaország, Lyon
Kor: 30 év
Család: Szülei elhunytak
Foglalkozás: Az AIMville Co. PR igazgatója és szóvivője
Testmagassága: 183 cm
Testsúlya: 72 kg
Szeme színe: Szemgolyója teljesen fehér
Haja színe: Fekete
Bőre színe: Sárgás, kissé sötét
Különleges ismertetőjel: Szemgolyói teljesen fehérek, kínai tetoválások a testén
Repülési sebesség: Még nem próbálta
Egészségi állapot/ betegségek: Egészséges

Március harmincegyedike van, hajnali hat körül jár az idő, én pedig az AIMville Co. központi épületének huszonegyedik emeletén állok az irodámban. Ahogy a felkelő nap fénye lassan kúszik a szoba falára, és vörösre festi azt, megvilágítja az ajtón lévő feliratot is: 78. Jet Li Tao, PR igazgató. A kezemben két pohár pezsgő, mellettem pedig Johanne Jones, igazgató helyettes. Éppen egy éve történt, hogy az embertelenekkel, Attilannal, Bárddal, rengeteg segítséggel és szerencsével sikerült legyőznünk Galactust, és elűznünk őt a Földről. Éppen egy éve volt, hogy eloszlott Loki mágikus füstje, ami hosszú ideig fojtogatta a várost, és a lakókat. Egy éve már, hogy éppen ugyan így néztem a napfelkeltét ugyan ezzel a nővel az oldalamon, amikor felszabadítottuk New Yorkot. Átadom a poharat, és átkarolom a derekát, aztán koccintunk, kortyolunk, és a felkelő nap fényében csókolom meg. De hogyan is jutottam idáig?
Legjobb, ha az elején kezdem. Miután Galactus elment, és a köd eloszlott, visszamentem New Yorkba, és ott folytattam mindent, ahol legutóbb félbehagytam. Bár szép lett volna, de a füsttel együtt nem múlt el rögtön a romlás is a városból. Hosszú időbe telt, míg sikerült teljesen kitisztítani mindent, felszámolni a bűnbandákat, és közben folyamatosan újabb és újabb embereket kellett elszállásolni AIMville-ben. Bárdot – szerencséjére – nem sokszor láttam ezután, néhány alkalommal találkoztunk csak, voltak megbeszélések, megegyezések, de nem volt szükség újabb világmentő akcióra. Még szép, egy évre elég egy ilyen helyzet.
Az élet a városban egészen más volt, mint előtte, már nem volt az a reménytelenség, mint korábban, elkezdtek emberek érkezni, és az Illuminatin keresztül – Bárd így nevezte el a csoportot – sikerült pénzt juttatni a városnak, amiből elkezdődhetett az igazi megújulás.
Miután véget ért a munka nagyja, én elutaztam a városból – a katasztrófa óta most először nem teleportálva, hanem busszal. Északra indultam, James családjához, úgy hallottam, hogy a város, ahol laktak, megúszta a katasztrófát, és valóban, megtaláltam James családját. Jamesről azonban nem tudtak semmi konkrétat mondani, végig rébuszokban beszéltek, az sem derült ki számomra, hogy él-e még egyáltalán. A következő utam Franciaországba vitt, ugyanis a szüleim ott tartózkodtak a katasztrófa idején. A város, ahol voltak, teljesen megsemmisült a szökőárban, senki nem élte túl, még csak holttestek sincsenek, mindent elvitt a víz. A kis város azóta is üresen áll, egyetlen emléktáblát találtam ott, amivel a katasztrófa áldozataira emlékeznek. Lyonba utaztam, és megnéztem a házat, ahol felnőttem, eltöltöttem néhány napot egy hotelben, aztán visszautaztam New Yorkba. Egész pontosan Jersey-be, mert csak ott volt reptér, egyúttal meg is tudtam néhány dolgot a városról. Például azt, hogy nem igazán kedvelik az érkezőket. Másrészt azt, hogy Thorhalla – nem egy könnyen elfelejthető név – a helyi parlament tagja, és Asgard követe. Einar ezt az apró részletet valahogy mindig kifelejtette a tanácskozásokon. Hogy hogyan tudtam ennyit utazgatni? Hamar sikerült visszaállítani a dolgokat a rendes mederbe, és amint kiderült, hogy nem vagyok halott, a bankszámlám is újra aktív lett, rajta egy tetemes összeggel.
Rövid idő után utaztam vissza New Yorkba, és folytattam a munkát, mely ekkorra már egész más jellegű volt. Nem kellett már kietlen utcákon fegyveres útonállókat leszerelnem, sem bűnbandákkal leszámolnom. Egyszerűen csak fel kellett építeni egy várost. Az egyetlen ellenfél a saját kitartásunk, nem küzdünk senki ellen, nem akarunk elpusztítani senkit és semmit, csak teremtünk. Be kell vallanom, tetszett ez a munkakör. Távollétemben Johanne és Susan kibékültek végre, és az egykori ládavárosból, mely a Central Park közepén helyezkedett el, egy egész másféle AIMville lett. Egy harmadik személy, Olaf Svenson közreműködésével hozták létre az AIMville Company-t. A céget ma már mindenki ismeri, nem kell bemutatnom, de bámulatos, hogy honnan indult az egész.
A magánéletem… Nehéz olyan dologról beszélni, ami hosszú ideig egyszerűen nem létezett. Terrorista voltam, börtönbe kerültem hónapokra, bujkáltam, aztán a város, amiben éltem, csaknem megsemmisült, én pedig az életem árán próbáltam feléleszteni. Ezek nem azok az események, melyek közben túl sok időm marad ismerkedni. Mégis, összehozott a sors egy olyan nővel, akiért egyszerűen rajongtam. Sokáig fogalmam sem volt, hogy mit érzek Ko-Rel iránt, és még most sem tudnám egyértelműen megmondani, de azt hiszem, ő valami lelki társféleség, a másik felem, nem az, aki pont az ellentétem, sokkal inkább az, aki mindig megért, és megnyugtat, ha csak ránézek. Röviden: túl tökéletes. Sohasem tudtam úgy viselkedni a közelében, mint általában, nem tudtam önmagam lenni, így hiába találkoztunk jó párszor, mégsem érzem most közelebb magamhoz, mint mikor megláttam azon a bizonyos űrhajón. Tudom jól, hogy találkozik időnként Tylerrel is, és bár fogalmam sincs, hogyan jönnek ki egymással, de időről időre kezdek kihátrálni a dologból, hogy magukra hagyjam őket, hátha megtalálják azt, amit…
Igen, hosszú ideig nem volt magánéletem, most pedig rögtön olyan bonyolult lett, hogy már időnként én is belegabalyodtam. Mostanra már sikerült megoldani a dolgokat – úgy ahogy –, de ekkoriban igencsak összezavartam magam, mikor a Ko-Rellel való találkozásokat egy páratlanul heves este zavarta meg Johanne-nal. Kezdetben azt hittem, csak egyszeri alkalom, megmentettem az életét, ő az enyémet, az életünket bíztuk egymásra, pedig ellenségekként kezdtünk, és aztán ott van a legjobb érv: olyan sok idő telt már el. De aztán minden találkozásunkkor egyre világosabbá vált, hogy a kifogásokkal csak magam előtt takargatom a nyilvánvalót. Mikor ezt megbeszéltem Johanne-nal, csak még kellemetlenebbé vált a helyzet, ő ugyanis ekkor még mindig úgy gondolta, hogy nincs köztünk semmi komoly. Hogy ezt fokozzam, Susan felajánlott egy állást az AIMville Co.-nál, így egy csapásra munkatársa, mi több, beosztottja lettem Johanne-nek is. A dolog pozitívuma, hogy mivel PR igazgatónak és szóvivőnek nevezett ki Susan, összesen három felettesem volt, Susan, Johanne és Olaf, akiről még nem mondtam sokat, pedig érdekes történet az övé. A Bosszú Angyalainak házvezetője, komornyikja, vagy nem is tudom pontosan, és eközben az AIMville Co tanácsadója is, valamint elnökségi tag – elvégre alapító, ahogy mondtam. Kétségtelen, hogy kivételes ember, de valahogy mindig úgy éreztem magam mellette, mintha az egész alakja olyan valószínűtlen lenne, mintha egy meséből lépett volna elő.
A lényegre visszatérve, igyekeztem a munkámra koncentrálni, mivel korábban nem volt ilyen fontos beosztásom, elég nagy volt rajtam a nyomás, és próbáltam megfelelni mindennek. Egy-egy éjjeli virrasztás közben, mikor az irodámban bújtam az aktákat, és próbáltam megérteni ennek az ördögi találmánynak a lényegét, melyet úgy hívnak: közgazdaságtan; szóval az ilyen estéken éreztem igazán azt, hogy az életem mennyire megváltozott, és gyakran gondolkodtam el, miért nem nyitom meg inkább újra az iskolát, és tanítok harcművészetet, ahogy régen. Ahhoz értek, az a szakmám, és mégis – egy egész életet áldozhatnék rá, és mégse lennék teljes ember. Nikita után kénytelen voltam belátni, talán jól tantok harcot, de ami a morális és erkölcsi tanokat illeti, sosem tudtam őket megértetni igazán senkivel. Talán mert túl fiatal vagyok, talán mert én sem értem, vagy túl szabadelvűen kezelem azokat. Lényeg a lényeg, ki kellett próbálnom valami mást, és ez remek alkalom volt.
Egy másik alkalommal gondolkodtam hasonló dolgokon, mikor Ko-Rel meghívott a Kék körzetbe – azaz a Holdra. Mondanom sem kell, minden űrutazásom ellenére azért ez eléggé érdekelt, de ekkor már úgy voltam inkább Ko-Rellel, mint egy nagyon jó baráttal, főleg azután, hogy megismertem a fiát. A tudat, hogy felelős vagyok egy másik emberi lényért, nekem ez még távolinak tűnt akkor. A holdon viszont olyan dologra jöttem rá, ami sokban változtatta meg a nézeteimet. Rájöttem, hogy nem akarok a holdon élni. Ez így nem pontos: rájöttem, hogy sehol máshol nem akarok élni, csak ott, ahol azok az emberek laknak, akiket a családomnak nevezek. Ettől csak még csodálatosabb lett a kirándulás, és miután visszajöttem, újra leültem beszélgetni Johanne-nal – ezúttal pedig egész más eredménye lett a beszélgetésnek.
Mostanra tehát kezd igazán egyenesbe jönni minden, Johanne-nal azt hiszem már hivatalosan is járunk, ha ezzel el nem sietek semmit, Ko-Rel pedig most egy időre kikerül a képből, ugyanis elutazott – egy másik galaxisba. Már a munkámban sem szenvedek, és bár nem járok utcai bunyókra, nem veretem szét az arcomat más világi istenekkel, és nem ugrok át időnként másik dimenziókba, azért cseppet sem unatkozom. Köszönhető ez annak is, hogy a minap felkeresett Magneto. Az utóbbi időkben a testvériség igazán nagy haladást ért el, és mostanra már nem csak földalatti mozgalom. Végre igazi lehetőségek nyílnak a mutánsok előtt, és ezekkel a lehetőségekkel élni kell az egyenlőség, a békesség és a haladás jegyében. Ezért határoztam el, hogy indulok a polgármesteri választásokon, ahol az AIMville Co. lesz a fő támogatóm. Szintén fontos megemlítenem, hogy rátaláltam Jamesre is, pontosabban ő talált rám nem mindennapi körülmények közt. Egyszerűen becsöngetett hozzám, és mindenféle magyarázkodás nélkül munkát kért. Én pedig azonnal alkalmaztam, mint sofőr, személyi asszisztens, kampányfőnök és barát.
Itt állok tehát a Central Park közepén lévő AIMville Co. főépületében, pezsgőt kortyolok, és úgy érzem, az életem végre nem csak tart valahová, de kivételesen most szívesen oda is érnék.

Szakértelmek:
Francia, kínai, portugál és angol nyelv ismerete, kung-fu és capoeira ismerete. Új munkája miatt a vállalatgazdaságtan és a PR területén bővültek ismeretei.


"Bővítés elfogadva, és 3 kreditet kapsz érte." - Thorhalla


Köszönöm, így kreditegyenleg 16-on áll.

Képességfejlesztés:
Az elmúlt egy év során Tao meglepően gyakran vette igénybe képességét, ugyanis rengetegszer vette hasznát a város újjáépítésekor. Egyre többet gyakorolta nem csak a kinetikus energia kontrollálását, de a molekuláris szintű energiamozgatást, vagy egyszerűbben, a hőenergia elszívását és leadását is. Az edzések segítettek rutinszerűbbé tenni az efféle feladatokat, így kevesebb koncentrációval is képes volt használni ilyen módon a képességét. Ez azonban csak a történet egyik fele. Ugyanis mutációja tovább dolgozott, génjei további elváltozásokon mentek keresztül, vagy újabb, eddig szunnyadó részek aktiválódtak – a pontos genetikai okot nem ismeri, csak a végeredményt: fejlődés. Korábban, mikor először használta képességét hőenergia elszívására, igencsak megviselte őt az első néhány alkalommal, és később is csak sok fáradtság árán tudta használni erejének ezt az ágát. Hasonlóak voltak a körülmények ezúttal is, a gyakorlások közben gyakran tört rá fáradtság, kimerültség, mikor határait próbálta feszegetni, sokáig azt hitte, hogy fel kéne hagynia az erőlködéssel, de végül véletlenek sorozatából jött rá, hogy képessége továbbfejlődött. Egyszerű, hétköznapi dolgok voltak ezek, a forró kávé nem égette a nyelvét, a hideg zuhany alatt nem didergett, és mindez anélkül, hogy külön koncentrációt fordított volna rá. Sok időbe telt, míg megfelelő körülmények közt képes volt felmérni új képessége határait, ugyanis azok meglehetősen tágak. Immáron képességének ezen ágát is ösztönösen képes használni, és bár nem olyan hatásfokkal, nem olyan mértékig, mint a kinetikus energiák befolyásolását, de ebből ilyen képes energiát elszívni és leadni – azaz hűteni és melegíteni. Fontos megjegyzés: az elszívott hőenergiából csak nagyon kismértékű mozgási energiát tud csinálni, fordítva valamivel jobb a hatásfok.

A fejlesztés ára:
-Molekuláris energiamozgatás avagy Hőenergia manipulálása, fejlesztés 15 kredit (2,5+5+7,5 avagy a korábbi 10-zel együtt 2,5+5+7,5+10, ha úgy tetszik)

Maradt tehát 1 kredit.


1 kreditet kaptam az íróversenyért. Na ki mondhatja el még magáról, hogy a nyereményével megkétszerezte a kreditállományát? Bezony, már kettő van.


Valahanyadik szintre léptem 3000 posttal, így jön plusz öt kredit, azaz összesen 7 van, abból hármat költök Alexander Hartdegen, azaz Hobo ingyen NJK-m valódi NJK-vá varázslására, marad 4 kreditem és egy Hobogaram.


BAROKK KIEGÉSZÍTÉS

Név: Jet Li Tao
Egyéb neve(i): "24 óra"
Faj: Mutáns
Nem: Férfi
Jellem: Önző
Személyazonosság: Titkos
Születési helye és idő: 1991. március 7., Franciaország, Lyon
Kor: 31 év
Család: Szülei elhunytak
Foglalkozás: Bérgyilkos, bérhős
Testmagassága: 183 cm
Testsúlya: 72 kg
Szeme színe: Szemgolyója teljesen fehér
Haja színe: Fekete
Bőre színe: Sárgás, kissé sötét
Különleges ismertetőjel: Szemgolyói teljesen fehérek
Repülési sebesség: Még nem próbálta
Egészségi állapot/ betegségek: Egészséges

Tao a Barokk világában sosem vált azzá a harcművésszé és erkölcsös emberré, mint Reneszánszon. Mivel szülei mutánsok voltak, nem jósoltak nekik nagy jövőt, a Raft nem sokkal Tao születése után mindkettejüket begyűjtötte, és soha nem tértek vissza. Taot azonban egy igen jó barátnál hagyták, és ez megmentette életét. Balhés gyerekkora volt, és mutánsságát titkolnia kellett, ami nem egyszerű az ő esetében. Speciális kontaktlencsét viselt állandóan, máskülönben azonnal lebukott volna. Többször feltűnést keltett, hiszen ő volt az árva fiú, aki bár teljesen emberinek tűnik, és annak vallja magát, mégis mindig kiáll a mutánsok joga miatt, és bárkit neveznek korcsnak, vagy veszélyesnek, azonnal nekimegy a srácnak. Ilyen múlttal nem meglepő, hogy felnőtt korára is megtartotta a bunyós hozzáállását. Nem volt meglepő számára, sőt egyenesen várta, hogy kiderüljön végre, ő is mutáns.
Egyre több magánakciója volt, és hamarosan a Pokoltűz Klubnak is felkeltette a figyelmét, elvégre nem hagyhatnak elkallódni egy ifjú mutáns aktivistát - vagy terroristát, ha más szemszögből nézzük. Megkapta a kellő támogatást és a kellő feladatokat, hogy hamarosan önálló bérgyilkosként dolgozzon, aki végez azokkal, akik a mutánsok életére tör. Ő persze magát inkább hősnek érezte, hiszen mutánsokat mentett. De ahogy mindenkit, őt is megrontotta a pénz, és egy idő után már nem csak az ideológiailag megfelelő célpontokat kapta el, bárkit elintézett, akire megrendelés jött. Állítólag egy napon belül képes végezni bármilyen célponttal, innen is kapta a "24 óra" becenevet. Jelenleg is tevékenykedik.

Képesség: Ugyan az, mint Reneszánszon, de jóval gyengébb, csak mozgási energiát tud manipulálni, és abból is kisebb mennyiségűt.

Szakértelmek: Profi bérgyilkos, az ehhez szükséges fegyverekhez ért, valamint az összes kapcsolódó képessége kifinomult: lopakodás, rejtőzés, akrobatikus mozgás, zárfeltörés, stb.


BAROKK ADATLAP

Név: Jet Li Tao
Lakás/Létesítmény: Queens
NJK: Alexander Hartdegen
Foglalkozás: Bérgyilkos
Munkahely: New York (főképp)
Pénz: néhány százezer dollár
Bevétel/hét: alkalmi
Eszközök: Minden, ami munkájához szükséges
Felszerelés/fegyverek: Fegyvertára igen gazdag

Ismertebb szövetséges: Pokoltűz Klub
Ismertebb ellenség: A kormány

Felhasznált kreditek: 40 (Hobó fejlesztései) + 3 (Hobó)
Fennmaradó kreditek: asszem 3



Tao nem emlékszik a barokk eseményeire, annál jobban a Times Square-en történt harcra, ami után volt mit kihevernie. Első dolga volt Johanne-t kérdőre vonni, aki biztosította róla, hogy szakított a Kézzel, és bár Tao sokáig kételkedett még a dologban, lassan újra bízni tudott élettársában. Ez az időszak sok nehézséget jelentett, de végül együtt sikerült megoldaniuk a problémát, és közben Tao ismét rendesen képes ellátni polgármesteri teendőit. A különféle világokból érkező ellenségek persze nem fogynak, csak változnak, de hála a mutánsok és idegen fajok támogatásának, sokkal több a jófiú.
Végül, a hullámvölgyből kiérve Tao nagy lépésre határozta el magát, és megkérte Johanne kezét, aki igent mondott. Július 15-én tartották az esküvőt, és azóta Mr és Mrs Tao lettek, jobban mondva Johanne Jones Tao, de ez már részletkérdés. Az AIMville Co. újra talpra állt, és immáron igazi családi vállalkozásként működik, mely millióknak nyújt segítőkezet.

Taot elrabolta az Akkaba klán, hogy az életéért harcoljon az egyik klántaggal és Háborúval. Jutalomként Apokalipszis a lovasává tette őt, habár Tao ezt nem akarta. Agymosást végeztek rajta, emlékeit nem vesztette el, de rideg gyilkológéppé vált, akinek legfőbb célja, hogy Apokalipszist, egyetlen Istenét szolgálja. Új külsőt és képességeket is kapott, és természetesen új nevet is. Mostantól Jet Li Tao, New York város polgármestere nem más, mint...

Halál

Képességei:
Új külső: Fekete bőr, fehér haj, vörös szemek, melyekből a gyűlölet és a gyilokvágy sugárzik.
Energiamanipuláció: Korábbi képességének egy részét elvesztette, nem képes molekuláris szinten hatni az energiára, azaz hőenergiát elnyelni és generálni sem tud már. Azonban a kinetikus energiaelszívó ereje - bár gyengébben, de - megmaradt, így képes a mozgási energiát elnyelni továbbra is. Ezt az energiát regenerációs képességé tudja változtatni, és tárgyakba is töltheti. Ilyenkor a tárgyak kinetikus erővel föltöltődnek és pár pillanaton belül fel is robbannak.
Fizikum: Halál új teste erősebb és gyorsabb. Fél tonnát képes megemelni, és az emberi sebességnél kétszer gyorsabb.