Jet Li Tao

Név: Jet Li Tao
Egyéb neve(i): Impulzus
Faj: Mutáns
Nem: Férfi
Jellem: Semleges
Személyazonosság: Nyílt
Születési helye és idő: 1991. március 7., Franciaország, Lyon
Kor: 32 év
Család: Nem tud élő rokonairól
Foglalkozás: Harcművész (munkanélküli)
Testmagassága: 183 cm
Testsúlya: 72 kg
Szeme színe: Szemgolyója teljesen fehér
Haja színe: Fekete
Bőre színe: Sárgás, kissé sötét
Különleges ismertetőjel: Szemgolyói teljesen fehérek, kínai tetoválások a testén
Repülési sebesség: Még nem próbálta
Egészségi állapot/ betegségek: egészséges

Életrajza:
Üdvözöllek, ha még nem találkoztunk volna, a nevem Tao. Sajnálatomra nem tehetek eleget kérésednek, mert én magam sem emlékszem életemre, az utóbbi hónapokat leszámítva. Ezeket azonban kézséggel elmesélem.
Mikor felébredtem, a fejem sajgott, és a csontjaimig átfagytam. Úgy éreztem, a hideg egészen a szívemig hatol, hogy megfagyassza azt is, de még ellenálltam. Lassan kitisztult a fejem, de semmire sem emlékeztem, egyszerűen nem jutottak eszembe a dolgok. Sem a szüleim arca, sem a barátaimé, de még az utóbbi 25 év sem. Lassan megpróbáltam kinyitni a szemem, de áthatolhatatlan akadályba ütköztem. Fásli volt a fejem köré tekerve, de a kezemet meg sem bírtam mozdítani. Nem tudom, meddig fekhettem ott tétlenül, míg sikerült erőt vinnem egy mozdulatomba, és végül letekertem a fejemről a fáslit, de arra emlékszem, hogy nem volt könnyű, mert a nyakam sem mozdult. Miután levettem, lassan kinyitottam a szememet, de továbbra is csak a semmi tárult elém. Megtapogattam arcomat, az még a régi volt, hiába járta át a hideg. Feljebb csúsztatva kezemet éreztem, hogy a szememet ki tudom nyitni, ennek ellenére semmit sem láttam. Néhány emlék kezdett bevillanni, helyek, amiket nem ismerek, utak, amiken sosem jártam, egy arc. Nem tudom, hogyan kerültem ide, de mindenképpen el kellett mennem. Nem láttam a kezemet. Megvakultam.
Ijedten kezdtem felkelni, lábaimmal minden mozdulat fájdalmas volt, tapogatóztam a földön csúszva, és elértem valami vásznat. Követni kezdtem, végigcsúsztam a fal mentén, biztos voltam benne, hogy ez határol el a hidegtől, de ki kellett jutnom. Meztelen voltam, csak egy lepedővel voltam betakarva. Végre elértem a sátor – mert ennek hittem a vásznat – kijáratát. Ahogy kezemet kitettem két dolog miatt egyből vissza is rántottam. Az egyik a dermesztő hó volt, amibe beletenyereltem. A másik egy csizma, ami majdnem a kezemre lépett.
Félelemmel kezdtem hátrálni, nem voltam benne biztos, hogy miért kerülhettem ide, arról pedig fogalmam sem volt, hogyan. Egy mély hang szólalt meg, de nem értettem a szavakat, nem ismertem a nyelvet. Újabb emlékek villantak be, tudok kínaiul, portugálul, franciául, angolul. Honnan ismerem ezeket a nyelveket és… Ezeket a mozdulatokat? Előttem körvonalazódni kezd egy árny, ez én vagyok. Én vagyok a semmi közepén, de mozgásom határozott, kimért és egységes. Tudok kung-fuzni és… capoeirazni? A mély hang mellett, most egy női is megszólal, eleinte hasonló ismeretlen nyelven, de aztán tört angolsággal szól, gondolom hozzám. A lehető legfeleslegesebb, legtermészetesebb és legnyilvánvalóbb dolgot kérdezi. De nem tudom a nevemet, nem rögtön. Gondolkodnom kell, talán azt hiszi, nem tudok angolul, de végül kibököm a választ. Még ismerkedem én is a saját nevemmel, talán nem is az enyém, csak ez maradt meg bennem, de ki más lehetne ez a fickó, mint én?! A lány megint mond valamit az ismeretlen nyelven, aztán kiderül, hogy nem is beszél olyan rosszul angolul.
Egy szót sem szóltam, nem kérdeztem semmit, mégis mesélni kezd. Rólam beszél, azt mondja: a hóban talált rám, a szemem vörös volt, a testem hideg, azt hitte meghaltam, de az apja nem akart otthagyni. A szememről kérdezem, miért volt vörös, miért nem látok semmit? Azt mondja: a hó olyan fehér, hogy visszaverve a napot, mintha egyenesen a csillagba néznél. Mellettem volt a szemüveg és a fehér szemem úgy látszik, még erősebben fogta fel a sugarakat. Azonnal megvakultam. De miért jöttem egy ilyen helyre, hogy lehetséges, hogy a hó közepén feküdtem, miért vettem volna le a szemüveget? Ezekre a kérdésekre nem kaphattam választ, tőle nem.
Álmodtam, magamat láttam, megint semmi a közepén, amint árnyak támadnak rám, de amikor megütnének, ők esnek el. Tudok verekedni, mégsem teszem, csak állok, és mindenki elesik. Nem értem, mi történik velük, nem jut eszembe, hogy mutáns vagyok, hogy képességem van, hogy mire vagyok képes, egész addig, amíg egy név jelenik meg előttem. Magneto. Ezt a nevet mondtam, mikor a lány az enyémet kérdezte. Az erőmet is érzem már, de nem tudom használni, nincs, aki ellen használhatnám. Talán csak hozzáállás kérdése.
A lábam már egész jól mozog, de a sátorból nem mentem ki, a lány főzött teát, erről megint ezernyi emlék rohan el, de csak homályos foltok, csészék, egy asztal, ahol talán régen teáztam, egy kanál, semmi használható. Az apja időnként dühös lehet rá, mert gyakran felemeli hangját, végül azonban mindig azzal zárul a vita, hogy a lány meghunyászkodva hallgat el. Ha ezekről kérdezem, nem szól semmit, csak megkínál még teával. Másról szívesebben beszél, ha az apja épp nincs itt. Valószínűleg tágasabb ez a sátor, mint gondoltam, mert mindig elővesz egy régi emléket, egy tárgyat, egy szobrot, vagy valamit, amit a kezembe ad, hogy megtapogassam, hogy érezzem a külvilágot, hogy lássam az emlékeket, amikről mesél. Aztán visszakérdez, és mély csend következik. Nekem nincs mit mesélnem.
Hetek óta vagyok ezen a fagyos helyen, már egészen megszoktam. Már többször kimentem a lány kíséretében, akit mellesleg Metalinak hívnak. Nem tudom miféle név ez, nem akartam a származását firtatni, de kedves név. Elmentünk a hóban egészen távolra is, volt, hogy 150 lépés után fordultunk csak vissza, de mindig visszafordultunk. Egyszer titokban is kimentem, mert egyedül nem engedett volna el, úgy tíz lépés után következett a mélypont, mikor egy kőben elestem, és elvesztettem az irányérzékemet. Fogalmam sem volt, hol a sátor, pedig csak tíz lépést tettem. Szánalmasnak éreztem magam, és zokogni kezdtem, először éreztem az eltöltött hetek alatt, hogy tényleg vak lettem, és ez már nem fog változni. Egy órával később jött vissza Metali apja a vadászatról. Egy szót sem szólt, csak felemelt és bevitt a sátorba. Bent aztán megerőltetve magát néhány angol szót mondott, amiből azt szűrtem le: el kell mennem. Csak lefekvéskor szólt újra hozzám, mikor Metali nem volt ott, azt mondta: mennem kell, Metali marad. Másnap reggel értettem meg mit akart mondani az öreg, arra célzott, hogy meg kell tanulnom segítség nélkül mozogni. A lány nem értette, miért mosolyogtam, mikor felkeltett.
A hegyekben nem volt rendszer, a kövek, a gödrök, a szakadékok, túl sok dolog volt, amit meg kellett volna tanulnom, és túl sok veszéllyel járt volna. Ráadásul már rég elhatároztam, hogy visszamegyek oda, ahonnan jöttem. Tél volt, de ez csak annyiban mutatkozott meg, hogy a hideg most még csontig hatolóbb volt, mint valaha. Az öreg elővett valamit, zipzárt húzott el, aztán lapozni kezdett. Mély hangján kezdett beszélni, megint nehézkesen, de amit mondott, nem tartozott a lányára, legalábbis az ő döntése szerint. Azt mondta, a megtalálta a csomagjaimat, még akkor, amikor rám talált, de elrejtette lánya elől. A papírjaim szerint a nevem Jet Li Tao. Különös egy név, gondolkodtam rajta, hogy inkább megtartom a Magnetot, de végül úgy döntöttem, hogy az túl mesterkélt. Azt is elmondta, hogy New Yorkban van a lakásom, Queensben. Nem emlékszem a helyre, hogy milyen lehet, a pontos cím a papírokon sem volt meg, a hóban leázott róla. A születési év és hely még látszódott, de ez minden. Haza kellett találnom, pedig még azt sem tudtam, van-e még ilyen.
A búcsúk sohasem vidámak, ha a legnagyobb ellenséged hal meg, azt várod, hogy majd felkel, mert senkivel nem volt olyan jó harcolni, mint vele. Persze ehhez, élvezni kell a harcot. Én élveztem Metali társaságát, ő volt az egyetlen, akivel beszélhettem napközben. Segített, hogy visszanyerjem régi erőmet, sokat edzettem a hóban, a végére már egészen megszoktam a hideget. Gyakran ült mellettem, amíg gyakoroltam, felidéztem minden mozdulatot, amiből még egy apró rész is megmaradt. A tudásomnak ez a része valószínűleg azért maradt meg, mert ösztönösen csináltam már. Csak tippelhetek, hogy régen mennyit foglalkoztam a harcművészetekkel. De minden perc, amit Metalival töltöttem fájó emlékként hasított belém, amikor elmondtam neki, mit tervezek. Az apja szerint, elég lett volna utólag megtudnia, de úgy éreztem, ez a legkevesebb, amit érte tehetek, azok után, amit ő tett. Újra megtanított élni.
Egy hegység, tele hóval, hideg szél, és mindenhol fény. Azt tartanám valószínűbbnek, hogy a vakok valami mindent beterítő sötétséget látnak, de meglepetésemre én mindenhol fehérséget láttam. Még akkor is, mikor elindultunk a hegyről. Kevés idő elteltével egy autóba ültünk. Valami terepjáró lehetett, bár nem tudom, hogy pontosan milyen messze is lehettünk a sátortól, és persze milyen messze a civilizált világtól. Úgy fél óra lehetett autóval, mikor egy reptérre értünk. Jóformán semmim nem volt, egy csomagot elszámítva, amit Metali apja adott, benne a régi ruháimmal, egy-két irattal, és egy nagy adag reménnyel. Metali talán még sírt is, de nem emlékszem jól, az apja, akinek sose tudom meg a nevét, kezet fogott velem, kis híján összetörte az ujjamat. Aztán felszálltam a gépre és elrepültem New Yorkba. Valószínűleg sohasem fogom megtudni, melyik országban voltam, milyen hegységben, és kik voltak a jótevőim, de egy biztos: sohasem felejtem el őket.

Képességei: Képes a mozgási energiát elszívni, ha érintkezik az energiát leadó testtel. Ezt az energiát el is nyelheti, vagy újra leadhatja, akár abban a pillanatban, amikor azt elszívta, de rövid ideig képes tartalékolni is. Az elszívott energiát képes egy lökés formájában visszaadni, egy bizonyos pont felé, vagy szétszórva. A képességének ezen formáit azonban nem gyakorolta annyit, sokkal inkább fektetett két alkalmazásra hangsúlyt. Az első, az esések tompítása, ami során becsapódás helyett, ugyanakkora erővel pattan vissza a földről, mint amivel afelé haladt. A másik használati mód során, amit gyakorolt, egy erősebb hullámot ad le (amihez először valahonnan el kell szívnia energiát, vagy saját magát kell gyengítenie), és a hullám által mozgásba hozott részecskék visszacsapódását kell rendszereznie. Így érzékelheti, ha van előtte valami, hogy milyen messze van, milyen nagy, de ez hatalmas koncentrációt igényel. Minél részletesebben akar tudni környezetéről, annál nehezebb, nem is érdemes túl részletes érzékelést erőltetnie, mert utána már annyi ereje sem maradna, hogy futni tudjon. Ahhoz viszont jó, hogy ne menjen neki a falnak – ezért, ha utcán kell mennie, amit nem ismer, egyfolytában apró hullámokat kelt, amik viszont csak kis távolságokról verődnek vissza (kívülről ez úgy tűnhet, mintha megérezni a fal hollétét).

Szakértelmei: Francia, kínai, portugál és angol nyelv ismerete, kung-fu és capoeira ismerete.

Megjegyzések: Most érkezett New Yorkba, egyelőre nincs munkája, csak rengeteg terve. Igyekszik találni legalább egy támpontot, egy ismerőst, és reménykedik, hogy nem telt el túl sok idő, mióta legutóbb itt járt. Nincsenek emlékei a régi ismerőseiről, családtagjairól, lakásáról, egész életéről. Az egyetlen, amire támaszkodhat, az a neve és külsője, ezért ezeket igyekszik megőrizni olyannak, amilyenek voltak, remélve, hogy valaki majd felismeri.

Név: Jet Li Tao
Lakás/Létesítmény: hajléktalan
NJK: James L. Tengam
Foglalkozás: munkanélküli
Munkahely: nincs
Pénz: nincstelen
Bevétel/hét: nincs
Eszközök: ruhája

Felhasznált kreditek: ??? (egyszer tényleg összeszámolom)
Fennmaradó kreditek: 9


ALTERNATÍV ELŐTÖRTÉNET
Név: Tao
Egyéb nevek: Impulzus
Előtörténet: Az itteni világban sem szegény családba született, apja nemes volt, anyja pedig jóhírű kereskedő család lánya. Már fiatal korában elvitték képzésre, ahol harcossá vált. Ami azt illeti az evilági Tao harci képességei egészen más típusúak, de sokkal inkább halálosak. Itteni fizikai ereje többszöröse a valódinak, mivel egész életében ezt edzette, ez külsején is meglátszik, elég tagbaszakatt, rémisztőnek mondható. Még kiképzése alatt ismerte meg erejét, amiről mindenki tud, ezért is félik eléggé az egyszerű harcosok, és gyorsan magas pozícióra tett szert. Hamarosan a hatalom elvette eszét, akinek hatalma van, az még többet akar, épp ezért határozta el, hogy személyesen keresi fel Lokit. Köztudottan nem szerencsés dolog zargatni őt, de ezzel nem sokat törődött. Miután pár csontja még épp maradt a találkozás után, Loki úgy gondolta még hasznát veheti szívósságának, kitartásának és eltökéltségének a seregében. Itt alapból parancsnoki rangot kapott, bár jelenleg nincs csapata, Loki azt mondta, ezt ki kell érdemelnie. A napokban is minden percben ezen fáradozik, igyekszik minnél több ellenséget kiiktatni, akik veszélyt jelenthetnek Lokira.
Képesség: Képessége maradt a régi, a mozgási energiát manipulálja, elszívja, kibocsájtja, visszaveri, átirányítja. Körülbelül kétszer olyan erős a képessége irányításában.
Külső megjelenés: 185 cm magas, 90 kilós, teste csupa izom, fegyverként egy tőr és egy szamuráj kardot használ. Lemezvértet visel, haja nem változott. Szemei fehér helyett feketék, itt nem vakult meg.
Átkos megjelenés: Fekete teljesvértezetben jelenik meg, szemei vörössé válnak, fegyvere egy fekete pallos lesz, fizikai és mutánsereje is többszörösére nő.


Bővítés:
Miután Miyako Okami segítségével Tao rátalált otthonára és szüleire, már jobban ismeri múltját. Nem emlékszik rá, hogy megtette, de tud róla. Frissítések az adatlapon is láthatóak lesznek.
Új családi állapot: Egyedülálló, szüleivel él.
Az régi előtörténetet bemásolom, így látható korábbi élete is. A két előtörténet között történő dolgok megtalálhatóak Zack novelláiban, de ezek közül nem mindről tud, mivel szüleinek nem mesélt róla akkoriban. Miyakoval történt dolgairól és az Inkvizítorokról nagyvonalakban tud valamit. A tévészékházról, ahol az Inkvizítor székhely volt, egyelőre semmit sem tud.

Üdvözlégy, a nevem Jet Li Tao és mutáns vagyok. De ne szaladjunk ennyire a dolgok elébe, kezdjük az elejétől. Franciaországban, Lyonban, egy kis kórházban születtem, mely egyáltalán nem lenne különös, ha nem mondanám el, hogy anyám kínai, apám pedig brazil. Hogy miért kerültek mindketten Franciaországba? Egyszerű a válasz, a mutáns üldözések miatt, voltak kénytelenek elmenekülni szülőhazájukból, és ekkortájt még a franciák toleráns nép hírében álltak. Persze nem mondtam még mikor is történt ez, 1991-ben születtem meg. Talán nem is volt gond, hogy otthonuk kitagadta őket, mert e nélkül nem születhettem volna meg. Anyámtól 4 éves koromban kezdtem el tanulni azt, amire ő szinte egész életét áldozta, ez a Shaolin Kung-Fu. 12 éves koromra olyan szinten elsajátítottam ezt a harcművészetet, hogy teljesen ura lettem testemnek. Persze még közelében sem voltam annak a tudásnak mellyel anyám rendelkezett, de jó úton haladtam. És persze nem kihagyandó, hogy megtanultam anyámtól kínaiul, az ország anyanyelve mellett. Mindeközben már 6 éves koromtól tanultam apámtól azt a művészetet melyre, ha ő nem is életét, de úgy 16 évét tette, és ez a Capoeira harc. És ezzel együtt megtanultam apám nyelvét, a portugált, és be kell vallanom, ez valahogy könnyebben ment, mint a kínai. Ezt a harcművészetet 26 éves koromra sajátítottam el. Szüleim ámuldoztak, hogy lehetek képes tíz éven belül megtanulni mindent, amire ők évtizedeket szenteltek. Persze már sejtették mitől lehet, vagy mihez lehet köze, de nem mondták el. Sőt még azt is titokban tartották előttem, hogy ők mutánsok. Egy városszéli magániskolában tanultam, nem értettem miért kell ott lennem, de ők féltek, hogy képességeim akármikor kimutatkozhatnak és nem akarták, hogy másokat sodorjak bajba. 12 évesen kezdtem el űzni a hobbimat, mely a parkourködés volt. Gond nélkül ugrottam ki 1. emeleti erkélyekről, másztam fel 8 emeletes házakra, vagy azokról le, persze nem egyedül. Annak ellenére, hogy magániskolába jártam, voltak barátaim, akik olyanok voltak, mint én. Gimnáziumi éveimet is magániskolában töltöttem és ezalatt, mikor 16 éves lettem, és már mindkét harcművészet igen jól ment, elkezdtem megalkotni a saját, új harcművészetemet a Shaolin Kung-Fu és a Capoeira egyesüléséből. 17 éves koromra előbukkant képességem. Egy kisebb bandaháborúba keveredtem a barátaimmal és egy másik csoporttal. A gond ott volt, amikor egy fiú az ellenséges bandából megütött és ő repült el. Utána 4-en ugrottak rám, de mindannyian egyszerűen ahogy hozzám értek elrepültek rólam, azzal az erővel amivel rám vetődtek. Ekkor szüleim elmondták az igazat, ők tudták, hogy mutáns leszek, hisz ők is azok, de nem akartak megijeszteni. Rájöttem, hogy képes vagyok a mozgásenergiát elszívni, átalakítani és megváltoztatni. Valószínűleg azért, mert mindkét szülőm mutáns, van egy másik elváltozásom is, bár ennek semmi különlegessége nincs, de a szemgolyóm teljes egésze fehér, ettől függetlenül teljesen jól látok, tehát ez csak külsőleges elváltozás. Ez azonban azt eredményezi, hogy mikor napszemüveg nélkül látnak, mindenki észreveheti, hogy mutáns vagyok. Emiatt szinte mindig napszemüvegben vagyok, hisz nem szeretném, ha bármi gond lenne miatta. 18 évesen, mikor elvégeztem a középiskolát is, persze magániskolában, a szüleim nem akarták, hogy Franciaországban maradjak, mert veszélyesnek érezték a helyzetet, így kerültem az amerikai nagy almába, azaz New Yorkba. A kínai negyedben laktam, anyámmal és apámmal. Próbáltunk kívül maradni a kínai maffia ügyeiből, apám nem is a negyedben dolgozott, hogy még véletlenül se legyen semmi gond és ez be is jött. Anyám egyetemre akart küldeni de nem akartam otthagyni őket, így csak egy közeli egyetemre mentem, és így lettem tanár. 23 évesen fejeztem be az egyetemet, ahol szerencsére az igazgató és minden tanár teljesen elnéző volt a mutánsokkal szemben, talán, mert ők is azok voltak, vagy csak hittek egy jobb világban. Nem tudom miért, de mindenesetre lediplomáztam és megnyitottam a harcművészeti iskolámat, ahol egyaránt tanítottam Shaolin Kung-Fut, Capoeirát és tökéletesítettem a saját technikámat. Egy év alatt felvirágoztattam a helyet és már több oktató is van, én már csak vezetem a helyet, de nem tanítok általában. Szüleimmel élek még mindig, így 25 éves koromban is, a kínai negyedben lakunk, egy egész nagy házban. Elég jól élek, nem panaszkodhatom, hisz szüleim is dolgoznak és elég jól keresnek, akárcsak én. Mostanában csak az új harcművészetemmel foglalkozom, és azt fejlesztem, míg apám egy ruha céget vezet a városban, anyám pedig ruhatervező.


"Az Asgardiak leírásáról készített lektoráció miatt a staff 1 kredittel jutalmazunk! Csak így tovább!" - Zack

Képességfejlesztés:
Tao képessé vált erejét passzív módon állandóa használni, tudatalattija működteti képességét, mely auraként védelmezi őt. Elméje minden olyan erőhatást észlelve aktiválja képességét, ami képes lenne fájdalmat okozni, azaz gyengébb ütéseknél, lökéseknél azonnal elszívja az adott pontra kifejtett energiát. Hasonlóan szúrások, vágások erejét is elszívja, elvégre ezek hasonlóan nagy erőt fejtenek ki, csak kisebb felületen, ezért is képesek áthatolni a bőrőn - azonban a képesség molekuláris szinten működik, így a legvékonyabb pengék, fojtóhurkok sem jelentenek veszélyt. Hacsak nem kimerült, Tao akár pisztolylövéseket is képes megállítani - ilyen téren eddig az egyetlen akadály az volt, hogy nem tudta, hova és mikor csapódik be a töltény, annak ereje nem haladta meg képessége határát. Az aura nem látható, valójában egy síkban van testével, és mivel a tudatalatti irányítja, ha épp nincs mély álomban, akkor alva is működik. Az elszívott energiát Tao ugyan úgy tudja felhasználni, mint amikor tudatosan használja képességét.
A fejlődés másik eredménye, hogy a molekuláris szinten történő energia manipuláció képessé teszi Taot, hogy tárgyak, élőlények hőmérsékletét is befolyásolja. Akár organikus, akár szervetlen anyagról van szó, amennyiben nagy mennyiségű energiát veszítenek a test molekulái, a részecskék lelassulnak, és a test lehül. Ha a részecskék csaknem minden energiája elvezetődik, úgy a test drasztikusan lehűlhet, így egy acéllap megfagyhat, és igencsak törékennyé válhat, de akár emberi végtagok is lehűthetők fagypontra - ennek következményei igen komolyak. Egy ilyen nagymértékű hőmérséklet változtatáshoz azonban akár fél perces állandó kontaktus is kellhet. A képesség ugyanakkor lehetővé teszi, hogy Tao önmagát az okozott változással ellentétes irányban befolyásolhassa. Tehát egy acéllap lehűtésekor az ő keze nem fog hasonló hőmérsékletre csökkenni, mivel az elszívott energiából (és akár egyéb energiákból is) saját részecskéit gyorsítja, és melegíti ezáltal fel. Egyserűbb felhasználásai például a láz okozása, elmulasztása, szélsőséges külső hőmérséklet ellensúlyozása.
Végül pedig nagy mértékben nőtt az elszívható és tartalékolható erő nagysága, valamint a tartalékolás időtartama.

A fejlesztések ára:
-Passzív energiaelszívás 10 kredit
-Molekuláris energiamozgatás 10 kredit
(az árakat az adminok szabták meg)
-Limitek növelése 4 kredit

Összesen tehát 0 kredit maradt.


Tao - hála néhány villám fomájában kapott áramütésnek és Scarlett telepatikus segítségének - visszanyerte teljes memóriáját, mindenre emlékszik, amit Bárd annak idején elzárt elméje elől.


"Íróversenyen elért eredményedért jutalmad 2 kredit. Gratulálok hozzá." - Magneto

Kiegészítés:
Tao egy Redrose Village-i zugorvosnál szemműtétet végeztetett el, hála a modern technikának (Tao először mondhat őszinte köszönetet az AIM-nek) a beavatkozás sikeres volt. Tao visszanyerte szeme világát, egy ideig még nem erőltetheti túl a szemeit, de hamarosan olyan lesz a látása, mint volt. Szembogara, szivárványhártyája továbbra is tejfehér. A beavatkozás ára 1000$ volt.
Változás:
Egészségi állapot/betegségek: Egészséges
Életkor: 27 év

A Bukás alatt Taot elrabolta Mr Sinister, helyére egy klón került, vele folytattam a játékot. Alább olvashatóak az ekkori kreditváltozások, a kiegészítések a klón előtörténeténél olvashatóak.

*Bukás utáni kiegészítés*
"Bővítés elfogadva, és 3 kreditet kapsz érte." - Thorhalla

Köszönöm, így kreditegyenleg 16-on áll.

*Képességfejlesztés*

A fejlesztés ára:
-Molekuláris energiamozgatás avagy Hőenergia manipulálása, fejlesztés 15 kredit (2,5+5+7,5 avagy a korábbi 10-zel együtt 2,5+5+7,5+10, ha úgy tetszik)
EZT A FEJLESZTÉST A KLÓN KAPTA!
Maradt tehát 1 kredit.


1 kreditet kaptam az íróversenyért. Na ki mondhatja el még magáról, hogy a nyereményével megkétszerezte a kreditállományát? Bezony, már kettő van.


Valahanyadik szintre léptem 3000 posttal, így jön plusz öt kredit, azaz összesen 7 van, abból hármat költök Alexander Hartdegen, azaz Hobo ingyen NJK-m valódi NJK-vá varázslására, marad 4 kreditem és egy Hobogaram.


*BAROKK KIEGÉSZÍTÉS*

*Barokk utáni kiegészítés*

*"Halál - Apokalipszis lovasa" kiegészítés*

4000 postnál léptem egy szintet, öt kredit jött, így 9 van, de már admin se mondja meg, mire mennyit költöttem, plusz nem is érdemes firtatni, mert kiderült Morsus AoA kalandján, hogy Tao a Bukás óta egy KLÓN! A valódi Tao Sinister jóvoltából az AoA világba került, úgymond hibernálva várta, hogy megérkezzen a Főnix-erő, és szembeszálljon vele. Thorhalla azonban segített neki visszajutni, így most már a valódi Tao is Reneszánsz világán van.

Mivel azóta egy klón került a helyére, ezért az egy éves bővítéstől kezdve minden a klónnal történt meg. Ebből kifolyólag Tao még nem rendelkezik a képessége végső formájával, nem képes könnyedén befolyásolni molekuláris szinten a mozgási és hőenergiát (15 kredit bukta). Tehát az említett kiegészítések innen kikerülnek, és az NJK-k közt lesz megtalálható a klón Tao, avagy Halál, ez pedig innentől kezdve a valódi Tao helye lesz.

Az előtörténetet, a kiegészítéseket és az adatlapot frissítettem a változások szerint, ami még érdekes lehet, hogy Tao nem ismer itt senkit, akit a bukás után ismert meg a klón, és mivel a klón rendelkezik a személyazonosságával, Tao gyakorlatilag nem is létezik itt. Ez azt jelenti, hogy nincs munkája, lakása, pénze és tulajdonképpen a ruháján kívül semmi más tulajdona. Van viszont egy felesége, aki terhes tőle (a klónjától), de nem is ismeri. A többi majd játék közben úgyis kialakul.