Gail Gumbold

by **Ammon Einarson** Kedd 09 Okt. 2012, 16:50

Név: Gail Gumbold
Egyéb név: Gail
Nem: nő
Faj: mutáns
Születési idő, hely: New York 2003. május 12.
Kor: 16
magasság: 165 cm
súly: 50 kg
Megjelenés: Rövid, szőkésbarna hajszín, zöldesbarna szemek és edzett testalkat. Rövid vagy ujjatlan póló és egy hosszú ujjú kapucnis pulóvert viszel egy tréningnadrággal és edzőcipővel.
Jellem: Eltökélt és célirányos. Makacsul ragaszkodik ahhoz amit eltökélt legyen az bármi. Sokszor a külvilágot kizárja emiatt de éles határvonalként áll, hogy hol van és mit csinál. Edzésein és készülése közben ahogy meccsei alatt is a külvilág megszűnik és nem törődik mással még magával sem csupán a céljával. Mikor szabadidejét tölti, lazít akkor tényleg lazít. Nem foglalkozik a boksz dolgaival hanem felszabadult, bulizó és benne van mindenben.

Egészségi állapota: Születése óta színvak és gyengék a szemei/hirtelen erős fény kifejezetten megfájdítja, bántja a szemét./

Előtörténet:
Ahogy az lenni szokott talán minden anyánál az övé is azt mondogatta folyton, hogy focista vagy bokszoló lesz ebből a gyerekből mert olyan erőseket rugdal és üt. De egyik szülője se gondolta, hogy ezekből a viccelődésekből tényleg lesz is valami. Pedig így lett. Bár kiskorában még nem foglalkoztatta a boksz sosem volt egy olyan gyerek aki öt percig tudott volna nyugodtan ülni, de egyik gyerek se ilyen. Amint tud mászni már kezdhetsz is futni utána.
Hét évesen viszont elkezdte foglalkoztatni ez a sport miután apjával elment egy meccsre. Nagyon megfogta a lányt ott és egész hazafele nyaggatta vele apját, hogy ő igen is bokszolni akar. Joggal féltették a szülei a lányt mert születése után kiderült, hogy a szeme nem teljesen jó. Színvaksággal született meg a lány és emellett, emiatt gyenge is volt a szeme. Féltek, hogy esetleg az ütésektől még megvakul. De emellett anyja minden rosszat látott már előre amit csak el tudott képzelni. De túl makacs volt a lány már ilyen fiatalon is. Bár beletelt egy hétbe minek minden egyes napján szülei nyakára járt akaratával de végül rávette őket, hogy beírassák az egyik közeli boksz egyesülethez.
Az elején még egyáltalán nem ment neki a dolog. Hamar elfáradt, nem mentek a mozdulatok és sok kezdő hibát vétett. De elszántsága mindig tovább és tovább hajtotta és így sikerült végül megtanulnia bokszolni. Közel sem volt jó vagy tökéletes de legalább már megállt a két lábán és védekezni is képes volt. Két évig kisebb nagyobb foltokkal bővült de fejlődött folyamatosan és az edzője benevezte a beleegyezésével, hogy részt vegyen az első meccsén.
Hihetetlen elszántsággal készült rá, két hét volt még akkor a meccsig és többet fejlődött ez idő alatt mint egyébként előtte ugyan ennyi idő alatt. Az elszántsága hajtotta előre. De nem eléggé. A versenyt harmadikként zárta végül és ezért a helyért is keményen megharcolt. Az hogy nem győzött csak buzdította tovább. "Mi értelme lenne ha elsőre mindenkit legyőznék?" Csak ennyit mondott akkor az őt vigasztaló szüleinek akik csak megmosolyogták akkor és büszkék is voltak a lányukra.
Az ezt követő évek csak egyre jobban erősítették a lányt és küzdött, hogy egyre erősebb és erősebb legyen. Több versenyen is részt vett, volt egy-kettő mit megnyert és volt ahol még dobogóra se került fel. Egyik ilyen alkalomkor félbe kellett szakítaniuk a meccset mert az egyik ütés ami érte az arcának a bal felét és orrát érte. Az orrát eltörte és a bal szemére megvakult. Szerencséje volt akkor mert az orrán bár meglátszik, hogy eltörték a bal szeme helyre állt és újra látott vele, bár még mindig szürkében mindent. Ez után a baleset után már csak apja jött el a többi meccsére mert az anyja nem bírta végignézni őket. A végén még szívrohamot kapott volna egy-egy ütéskor ami betalál az ő kislányának. Ám a lányt ez csak jobban sarkallta, hogy jobb legyen ebben egyre csak és napi rutinjává vált a mindennapi edzés az iskola után és a hétvégéin is beiktatott rövidebb-hosszabb edzéseket délelőttönként.
Ez viszont nem zavarta abban, hogy 14 éves korától ki ki maradjon a haverjaival itt ott lézengve, néha suttyómba megiszogatva a kis társasággal pár sört. De ilyenkor sem rúgott fel az ivott mennyiség egy doboznál többre, volt hogy egy félnél sem többre. De ezeket mindig úgy csinálta, hogy sose tudják befolyásolni az edzéseit és teljesítését. És ezt mindig sikerült így intéznie ezért csak egyre jobb lett, egyre gyakrabban nyerte meg a kis versenyeket amiken részt vett de az egészen túl egyre jobban azon, hogy ha elég idős lesz akkor ebből megtudjon majd élni.

Szakértelmek:
-boksz(közép haladó)

Képesség:
Látnok. Előre tudja mi fog történni. Úgy fest csak nagy eseményeknél lát a távolba, amúgy ereje inkább pókösztönszerű, de érzi mind a veszélyt, mind a jó eseményt, ami körülötte történni fog a következő pillanatokban. ( fogalmazva by Z )

Megjegyzések:
-színvakság
-erős, hirtelen fényre szeme megfájdul
-vakulás veszélye

Gail Gumbold 5b7db

Gail Gumbold Scaled.php?server=838&filename=nvtelen

Gail Gumbold Katherine_Pryde_%28Earth-1610%29_from_Ultimate_Comics_X-Men_Vol_1_2_0001

by **Ammon Einarson** Szomb. 05 Okt. 2013, 15:43

10. Megváltás kaland + hónapos bővítés

Én is részt vettem a többiekkel a felbukkant új mutánsokért induló akción aminek a vége több nem várt eseményt is hozott. Már a gépen volt egy jövendölésem, megláttam, hogy sikerrel fogunk járni és még a mutáns üldözésnek is vége fog szakadni.
Sikerrel is jártunk. A napot mi nyertük meg, senkinek se lett komolyabb baja se, Magneto vesztett és meghalt, ahogy hallottam. Mert én nem maradtam viszont ott a végéig mondhatni. Pánikba esve rohantam el a helyszínről ahogy az óriási robotok tüzeltek a földre még akkor. Csak az utcát róttam egy jó darabig miután elfutottam a többiektől. Csak újabb és újabb kérdések felmerülése közben gondolkoztam azon, hogy mit csináltam és hogy most hogyan tovább. Pár óra így telt el közben morfondírozva azon, hogy mit csináljak. Tudtam és úgy is gondoltam, hogy vissza kellene mennem a többiekhez de féltem így tenni. Nehézkesen de sikerült egy hívást ejtenem haza. A szüleim persze nem csak meglepődöttek voltak. Még egy ideig magamban voltam míg ki nem értek hozzám és onnan pedig haza mentünk. Jó öreg ház és a szobám. Persze egy jó hosszú és érdekes beszélgetésben volt részem velük még az nap. Persze ők támogattak de féltettek. Teljesen úgy viselkedtek mint a szülők szoktak szóval nem igazán volt feszélyezett se a hangulat a körünkben a mutáns téma miatt. Persze apámnak rögtön jó ötletei támadtak a képességemmel kapcsolatban de az anyai pofon kizökkentette a gondolatokat a fejéből.
Elmenni nem sokat mentem el otthonról a következő napokban. Inkább csak a gépem előtt vagy a tv-t bámulva heveredtem el, épp mikor hogy. Persze érkeztek kereső mailek is meg még a telefonom is megcsörrent párszor ahogy Jonah próbált elérni de nem tudtam foglalkozni vele. Csal elolvasgattam amiket írt de nem írtam vissza neki. Legalábbis egy jó darabig nem reagáltam a keresésére. De pár hét után már szinte sikerült dűlőre jutnom magammal. Kezdett meglenni az elképzelésem, hogy mit akarok a jövőben tenni és hol akarok lenni. Meglátok olyanokat amik életekbe kerülhetnek, megmenthet életeket ha ott vagyok és segítek. Nem is az, hogy fellángolt volna bennem egy hősi láng, hogy megvédeni az emberiséget vagy valami olyasmi mert a szálka még bennem volt még mindig, hiába a törvény eltörlése és a lényegi bujkálás vége. Semmissé nem tette a történteket.
A sok gondolkodás közben még egy idióta mottóm is született közbe ... "A jövőn változtathatsz, ne rágódj a múlton" ... Elég gáznak éreztem de már fáradt is voltam egyébként is, és a TV-vel zsibbaztottam az nap az agyamat is. Szóval még az is lehet, hogy valamelyik klisé szerű jelenet valami filmből és csak azt hiszem, hogy a saját agyam szüleménye lett.
Egyik nap végül felkerestem Jonah, találkozóra hívtam a parkba ki, hogy beszéljünk egy kicsit. Tudtam, hogy ha vele el tudok most dumálni akkor az utolsó kis zaklató kételyeimnek is annyi és vissza fogok tudni menni a suliba és emelt fővel bocsánatot kérni a proftól meg a többiektől.
Másnapra rá megdumáltam a szüleimmel is a dolgot és eldöntöttem, hogy többet nem futok el bármennyire is félek éppen és kiállok a társaim mellett.
Mellesleg...az az igazgató nő nem valami rossz megnevezés.... De ez még tutira messze van.
Miután a szüleimmel lerendeztem a dolgokat összepakoltam a cuccaim. Most kényelmesebben és könnyebben is mint az előző alkalommal. Így még be is fért pár extra dolog is ami nem feltétlen létszükség kérdése. És utána már nem volt más mint, hogy vissza térjek a sulihoz, s így is tettem. Három hétnyi távollét után ismét a suli falai között. Aztán azért még elég sunyulósan töltöttem az időt. Persze első lendülettel kértem elnézést a professzortól és a többiektől, hogy cserben hagytam őket ott akkor. A második nekifutásra pedig felkerestem és megkértem a tanácsát, hogy a képességemet hogy tudnám fejleszteni meg, hogy esetleg tudna-e segíteni benne.

by **Ammon Einarson** Vas. 10 Aug. 2014, 17:51

11. Aranykor és 3 hetes bővítés

A mozi után még átugortunk Jonah-ékhoz ahol nem igazán tudtunk már bulizni még egy kicsit mielőtt még vissza mentünk volna a suliba ami többek között az én hibám volt. Mert mikor elbóbiskoltam a kanapén egy jóslásom volt. Látomásom amit alvás közben mondtam el a többieknek miközben nem voltam tisztában vele, hogy mit is csinálok. Csak később, miután sikerült felébreszteni tudtam meg, hogy mit csináltam és miket mondtam ami nem csak engem de a többieket is felzaklatta. Ami nem lepett meg engem, én is kiakadtam rajta és nem vígasztalt az sem, hogy ahogy Jonah mondta, amelyik látomásomat nem osztottam meg a többiekkel az nem nagyon vált valóra, de legalábbis nem úgy legfeljebb. Másnap én a suliba mentem vissza, Jonah az anyjával ment mert sulis meg pénzes dolgokat intéztek és nem is volt a kövi 3 hétben sem. Nem esett jól de ez van, mármint isten mencsen engem attól, hogy az ilyen pénzes szövegeléseket meg a híresebbnél híresebb iskolák közelébe is akár menjek. Én inkább a suliba dekkoltam le a 3 hetet, sport csatornát bámultam, box, k1, kick-box többnyire meg a tornaterembe jártam le zsákot püfölni is rendszeresen. Ha össze futottam valakivel akkor azért megkérdeztem, hogy van-e kedve csatlakozni, szigorúan csak a zsákokat ütve persze. Esténként viszont mindig elő jött a jóslat meg a látomások témája. És nem csak az utolsó alkalmi hanem az egész. Mindig próbáltam úgy intézni, hogy estére ne zsibbasszam le magamat túlságosan és tudjak legalább egy kicsit gyakorolni a képességemmel.

by Ajánlott tartalom

Gail Gumbold

Gail Gumbold

Re: Gail Gumbold

Re: Gail Gumbold

Re: Gail Gumbold