Moszkva

by **Danny Long** Kedd 09 Okt. 2012, 21:37

Amikor a háború sújtotta Kelet-európán a végigsöpört Főnix tüze, a felégetett földek újra kizöldültek, a lerombolt városok újáépültek, de az életét egy ember sem kapta vissza, így most a Dunától az Urálig mindenhol kihalt falvak, és félig üres városok állnak. Mivel Apokalipszis bukása után nem volt hatalom, ami helyreállítsa a rendet, az egész térségben alvilági szervezetek ragadták magukhoz az irányítást, és a maffiavezérek nyíltan kiskirályokként uralkodhatnak.

Behemót kalandja
(Kievsky pályaudvar)

Hetente egy menetrend szerinti vonat érkezik Moszkvába, de az utasok száma alapján még ez is soknak tűnik. Nem lehettek húszan, akik Behemóttal együtt leszálltak a pályaudvaron. A rejtélyes levéllel, ami ide szólította kapott ugyan jegyet, de nem volt kalauz, aki kérje tőle. Azt tekintetbe véve, hogy hány embert látott a majdnem 48 órás út során, már az is meglepő volt, hogy valaki vezette a vonatot. Leszállás után elővette, és újra átolvasta a levelet. A titokzatos küldeményt az Atlanti óceánon való átkelés közben ejtette a fejére egy fekete madár, és ennyit tartalmazott elegáns kézírással:

"Kedves Behemót úr,
Úgy értesültem, hogy bizonyos erők az ön életére törnek. Amennyiben hathatós segítséget szeretne ennek elkerülésében, haladéktalanul utazzék Moszkvába! Amit ajánlok, nem ajánlom ingyen, de biztosíthatom afelől, hogy jóval kevesebbet kérek érte, mint az üldözői. Ha úgy dönt, hogy meghallgatja az ajánlatomat, tudni fogom mikor érkezik. Az emberem, akit önért küldök, az "Annuska már kiöntötte a napraforgóolajat." mondattal fogja azonosítani magát. Várja meg a pályaudvar előtt!
Azt javaslom, hamar határozza el magát.
Nagy tisztelettel,
W"

Az instrukció szerint el is indult a főbejárat felé, ahol nem talált senkit. A vele együtt érkezők tudomást sem véve róla elsiettek, és ő pár perc alatt teljesen egyedül maradt. Felnézett az órára, ami 11 óra 57 percet mutatott. Néhány percig (talán pont háromig) várakozott, majd egyszer csak megpillantott egy alakot, aki hirtelen, a semmiből tűnt fel. Magas, vékony figura volt, aki drága, de több számmal kisebb öltönyt viselt. Nadrágjának rövidsége miatt jókora darab kilátszott pepita térdzoknijából. Haja csillogott az olajtól, amivel megpróbálta lelapítani, de még így is több tincse felfelé állt. Keskeny arcának majdnem felét elfedte hatalmas, kerek szemüvege. Vidám, ruganyos léptekkel közeledett Behemóthoz, majd néhány lépésre tőle megállt és zakója zsebéből egy arany zsebórát vett elő. Ránézett az órára, majd fel a holdra, majd ismét az órára. Ezt néhányszor még megismételte, mintha összehasonlítaná a kettő állását, és néhány percet állított az órán. Miután befejezte a műveletet, csevegő hangon így szólt a macskához:
- Elég későre jár, nem igaz? Igen, határozottan. Azt hiszem Annuska már kiöntötte a napraforgóolajat.
Az utolsó mondat mellé még egy minden arcizmát megmozgató, fejbillentéssel nyomatékosított kacsintást is produkált, majd mesterkélten komoly hangon folytatta:
- Úgy vélem, indulnunk kéne, Behemót úr. A mesterem nem szereti, ha megvárakoztatják.
Ezzel sarkon is fordult, és az Internacionálé dallamát fütyülve elindult, egyértelműnek véve, hogy Behemót követi.

by **A Misztikus Pókember** Csüt. 11 Okt. 2012, 23:13

Még nem igazán látom át, hogy mi is folyik itt, de mikor pár perc elteltével megjelent a kísérőm határozottan éreztem, hogy túl keveset tudok. Zavarba ejtő a stílusa, de hát mit is várhattam tőle. Talán így is ilyen képet festek másoknak. De most én vagyok a laikus. Alig, hogy megérkeztem Moszkvában egy nevetségesen öltöző alak elő is állt az összekötőm jelszavával.
- Hát ha már kiöntötte nincs mit tenni. - Jegyzem kicsit unott hangon, nehéz lelkesednem a ismeretlen iránt egyenlőre. Csak remélni tudom, hogy ez nem valami trükk.
- Ez esetben remélem, hogy a déli teát szereti... - Mert én szeretném, ahogy egyet kicsit többet tudni is. De úgy tűnik sietünk, egyenlőre megpróbálok nem túl gyanakvó lenni és még annál is kevesebbet mutatni a furcsa alaknak. Csak fogom a csomagjaimat és szépen utána indulok kényelmes lépteimben. Amennyit enged a tempója még nézelődnék is az úton.

by **Danny Long** Szomb. 13 Okt. 2012, 13:34

A kinőtt öltönyös figura fürgén, de még követhető tempóban halad Behemót előtt. Ha a macska már felvette a sebességet, abbahagyja a fütyörészést, és csevegő hangon megszólal:
- Hogy telt az utazása, kedves uram? Nem volt igazán szórakoztató társasága, ha nem tévedek. De ne aggódjon, a mi köreinkben a társaságra nem lesz panasza.
A furcsa duó először átkel egy széles bevásárlóutcán, ahol végig elhagyatott, kivilágítatlan üzletek sorakoznak, sokuk kirakata be van törve. Összesen három embert látnak, akik épen az egyiket fosztogatják. Az út mentén néhány autó parkol, az egyiket láthatóan a napokban felgyújtották, és a többi is meg van rongálva. Az utcából egy szűk, sötét sikátorba lépnek be, majd onnan egy újabba, és újabba. A mellékutcák valóságos útvesztőt alkotnak, de az öltönyös láthatóan tudja, merre kell menniük.

by **A Misztikus Pókember** Hétf. 15 Okt. 2012, 18:08

Talán túl paranoiás lehetek, de a véletlenekben nem hiszek. Az, hogy pont akkor hagyja abba a fütyörészést arra utal, hogy arra várt hozzá alkalmazkodjak és most a figyelemelterelésről másfele tereli a figyelmét. De nem vágnak át ám olyan könnyen engem.
- Az albánokkal vigyázzon a kártya asztalnál... - Válaszolok kimérten, érezni a hangomon, hogy tartózkodó vagyok. Valamiért az ígéretét is inkább fenyegetésnek tudom felfogni.
- Otthonos... - Jegyzem még a környezetet szemlélgetve, miközben követem a fickó lépteit, feszült figyelmemmel meg a környezetem tisztelem meg. Nem tudom, hogy nagyon nagy hibát követtem-e el azzal, hogy idejöttem vagy csak teljesen más kultúra lévén nem fogom fel helyesen a jelzéseket. De mind a kettő frusztrál, W nagyon... titokzatos.

by **Danny Long** Hétf. 15 Okt. 2012, 18:59

Kísérője mintha észre sem venné Behemót kimértségét kedélyesen így felel:
- Az valóban trükkös népség. Remélem nem kopasztották meg nagyon.
A környezetről szóló megjegyzésre kis szégyenkezéssel a hangjában (amiről nem teljesen egyértelmű, hogy őszinte vagy megjátszott) felel:
- Már csak ilyen a mi kis városunk. De azt hiszem vannak sokkal kellemetlenebb helyek is.
Megvillant egy cinkos mosolyt, mielőtt folytatná.
- Az ön számára pláne.

Még öt percet sem haladtak sötét sikátorok labirintusában, de Behemót már biztos benne, hogy egyedül nem találna vissza. Néhány tovasurranó rágcsálót leszámítva egy lelket sem lát a végtelennek tűnő útvesztőben, de a fényviszonyok miatt valószínűleg ez akkor is így lenne, ha esetleg lenne is valaki. Nagyjából húsz perc után végül egy zsákutca végén egy vörösre festett fa ajtó állja útjukat. Három lépcsőfok vezet fel hozzá, és kopogtatójának karikája egy réz Lenin arc szájából lóg. Az öltönyös megáll és így szól Behemóthoz:
- Itt is volnánk.
Az ajtóhoz lép, előhalászik a zsebéből egy jókora, régies kulcsot, és kinyitja. Belép, és várja, hogy a macska kövesse.

by **A Misztikus Pókember** Hétf. 15 Okt. 2012, 22:15

Kicsit meglep az, hogy válaszol a megjegyzésemre, pláne az utóbbira. Hirtelen ki is csúszik egy válasz a cinkos mosolyra, egy hasonló jellegű, amibe egy kis zavar vegyül. Egy kicsit talán barátságosabbnak éreztem a helyzetet, mintha sorstársam lenne a trehányul öltöző fiatalember.

Nem tart sokáig míg eltűnik az érzés, egyre jobban érzem, hogy el vagyok veszve a labirintusban, csak úgy cikázunk össze-vissza. Ha valami történne nem is tudnám merre járnék rosszabbul. Furcsállva szemlélem a vörös ajtót, ahogy a kopogtatót is, akármennyire nem bírja mozgásra azt. Bizonyára bizarr látvány lenne. Egy pillanatra vágyat érzek, hogy én megpróbáljam. El is bambulok, majd mikor meglátom, hogy rám vár az úriember összeszorítom a mancsaimat, érzem egyből, hogy még mindig csomagokkal van teli, majd megyek is utána.

by **Danny Long** Kedd 16 Okt. 2012, 21:21

Az ajtón túl Behemót egy hosszú, széles előszobába érkezik. A helység alapvetően ízlésesen van berendezve, bútorairól rögtön látszik, hogy mind méreg drága, évszázados darab. Mind a bútorok, mind a padló frissen vannak takarítva. Az egész környezet pedáns igényességről tanúskodik, éles ellentétben az öltönyös fickóval. Középtájon, jobb oldalt egy díszes, fakorlátos lépcső vezet fölfelé, a túlsó végen pedig egy kétszárnyú fa ajtó látható. Kísérője Behemóthoz fordul:
- Tegye le itt a poggyászát, kérem. A megbeszélés eredményességétől függően vagy itt, vagy a lakosztályában megtalálja majd. A mesterem már várja.
Ha leteszi a csomagjait a fal mellé, megpillanthat az esernyőtartóban egy különleges, fekete ernyőt, végén pudlifejet mintázó gombbal. Mire felemeli a tekintetét, a másik már a kétszárnyú ajtónál áll, és éppen szélesre tárja az egyik szárnyat. Biztató mosollyal mondja:
- Jöjjön!

by **A Misztikus Pókember** Szer. 17 Okt. 2012, 22:05

A bizonytalanság szinte összehúzza körülöttem a falakat. Hirtelen hallom minden reccsenését a lépcsőnek a lábam alatt. Valami teljesen furcsa összhangot alkot a kétely és a kontraszt ami a szemem elé tárul. Minden olyan mintha csak egy álom lenne és én megőrizve magamat nem akarok félelmet vagy bizonytalanságot kimutatni. De nem akarok most elveszni. Nem olyan rég kaptam meg a második esélyt amit nem mindenki kaphatott meg. Próbálok nem arra gondolni, hogy ez mivé is tesz engem és mennyire függhetek a főnixtől vagy apokalipszistől akárkitől, akár attól akihez most jöttem. A fickó mestere, nem mondanám, hogy furcsa a mester szó használata, az udvarban hozzászoktam, de azon kívül nem.
- Hogy érti, hogy a mestere? - Mielőtt elsüllyednék a valóságot feltételező gondolatok mocsarába egy gyors kérdéssel kinyúlok a valóság felé. Leveszem a szemem az esernyőről és követem kísérőmet a sötét ismeretlenbe pár biztosnak tettetett lépéssel.

by **Danny Long** Szer. 17 Okt. 2012, 23:48

Az öltönyös a kérdésre sokat sejtetően elmosolyodik, de nem válaszol. Amikor Behemót végül összeszedi magát, és belép, egy méretes, jól megvilágított étkezőhelyiségbe érkezik. A bútorzat itt is azt a stílust követi mint az előszobában. Fő eleme egy hosszú asztal, körülötte nagyjából tizenöt székkel. Az asztalfőnél egy elegáns, őszes hajú úriember ül, és elmélyülten olvas, jobbján egy magas, izmos, kopasz férfi áll egyszerű (és megfelelő méretű) öltönyben. Testtartása arra enged következtetni, hogy valamiféle testőr lehet. Ahogy Behemóték közelednek, az idősebb férfi is felnéz. Hatvan év körüli lehet, frissen borotvált, arcán látszik, hogy fiatalkorában oda lehettek érte a nők. Ajkán ravasz félmosoly látszik, szeméből azonban nem lehet kiolvasni semmit. A földöntúli, szinte világító zöld szempár azt a benyomást kelti, mintha az ember lelkébe látna.
- Á, Kedves Behemót! - köszönti a frissen érkezőt. - Már vártam önt. Remélem kellemesen utazott. Nyilván fáradt, úgyhogy nem húzom fölöslegesen az időt. Foglaljon helyet kérem, és mindjárt ön elé is tárom az ajánlatomat.
Az asztalra teszi a könyvet (Goethe Faust-ja az), és biztató mosolyt villant Behemótra, ami mintha egy pillanatra a szemét is kevésbé nyugtalanítóvá tenné. De csak egy pillanatra. A hozzá bal kéz felől legközelebb eső székre mutat, és várja, hogy Behemót leüljön.

by **A Misztikus Pókember** Csüt. 18 Okt. 2012, 23:29

Az enyhe homályból és ismeretlenből mintha hirtelen egy másik világba lépnénk. gazdagon világított ebédlő, a berendezés több határt szab az ismert világnak és még két élőlény is van benne. Az asztalfőnél nyilván Mr. W., teszek is felé rögtön néhány lépést egy biccentés után. Eddig szedem össze a fegyelmemet ahhoz, hogy megálljak, pont mikor megkerülném az asztalt a helyem felé, a szemközti asztalfőnél.
- Nyilván ön lenne W, ha nem tévedek. - Ezután megpróbálom le nem véve a tekintetem róla eljutni a helyemhez. Közben itt is keresem a furcsaságokat vagy egyéb dolgot ami ara utal, hogy rosszkor vagyok rossz helyen. Hiszen csak kiszúrja az ember szemét a házi bika az alak oldalán. W könyvét is sikerül kiszúrnom, Faust, egy klasszikus. Talán ennél megnyugtatóbb jelet még nem kaptam ma. Kihúzom magam előtt a széket és amikor leülök magam alá is húzom.
- Támogatom a dolgot... - jegyzem még meg és nekifeszülök, hogy a szemébe nézve meghallgassam.

by **Danny Long** Pént. 19 Okt. 2012, 17:38

Amint Behemót leül, házigazdája hozzá is kezd a mondandójához.
- Igen, én volnék. Bocsásson meg a titokzatosságért, de biztonságosabb volt nem felfedni a kilétemet, míg a levél illetéktelen kezekbe kerülhet. Már csak az ön érdekében is. Látom, kissé feszült, de ne aggódjon, ígérem nem esik semmi bántódása. Ön a vendégem, és eszerint is fogok bánni önnel.
Egy pár pillanatot hagy arra, hogy Behemót emészthesse a hallottakat, majd folytatja.
- A nevem Dr. Woland. Rengeteg dologgal foglalkozom, de talán a feketemágus a legtalálóbb kifejezés, amit használhatok magamra. Mint tudja, az előző rendszer nem igazán hagyott teret a magamfajtának az egyéni érvényesülésre, de én kihasználtam ezt az időt is. Továbbképeztem magam, és most, erőm teljében itt vagyok, hogy megcsináljam a szerencsémet. Manapság Oroszország nem éppen nevezhető erősnek a szervezett bűnözés elleni küzdelemben, és egyébként is rendkívül érdekesnek tartom ezt a kultúrát, így hát itt ütöttem fel az első támaszpontomat. Új hálózatom kiépítésében nagy hasznomra lenne egy önhöz hasonló személy. Holocaust egykori lovasa felbecsülhetetlen értékű segítség volna. Cserébe én elrejtem és megvédem önt azoktól, akik az életére törnek. Nos, mit szól hozzá?
Érdeklődve, de nem túl sürgetően fürkészni kezdi Behemótot, várva a választ.

by **A Misztikus Pókember** Vas. 21 Okt. 2012, 01:53

A kis szünetnél kicsit ellazítom a vállamat, egy apró körzés után. Nem végzek gyakorlatot az asztalnál, szóval csak szolidan intézem magamnak a dolgot. Rá figyelek, csak a doktorra, miközben egy kis levegőt préselek ki a számon a lazulással egy időben. De nem akarom "megengedni", hogy folytassa, illetlenség lenne vendégként figyelmeztetni a dologra. De enélkül is megteszi, hogy folytatja.
De itt valahogy mintha lesiklanánk a vágányról, halottam már mágusokról, de ha ezek olyan erősek voltak, hogy említést tegyen valaki nekem róluk akkor mutánsnak könyveltük el, ahogy a Skarlát Boszorkány is az volt. Csak egyfajta eretnekeket, a ködösítés pedig nem túl szimpatikus, mikor a tiszta beszédet ígérgette és én hittem neki. Ezért mikor megkérdezi mit szólok hozzá... visszaegyenesedek a székemben, felhúzom a könyökömet az állam alá és így kicsit méltóságteljesebb pozícióban kezdek neki.
- Előre bocsátom, hogy nem akarok tiszteletlen lenni doktor. De ön kifejezetten keveset árul el azon kívül, hogy néha eltereli a fonalat pár jelentéktelen részlettel. Támaszpont, hálózat és az elrejtésem mind olyan üres tárgyaknak tűnnek a hátterük nélkül. Ha kérhetném, megszeretném tudni mégis mivel foglalkozik a hálózat illetve, hogy miért én. - A végén meg is bontom a tartást és felé fordítom a tenyereimet, de nem emelem azért védekezésre, csak jelképesen, a könyökömet még mindig az asztalon tartva.

by **Danny Long** Vas. 21 Okt. 2012, 17:54

Woland rendkívül nyugtalanító módon elmosolyodik.
- Látom nem bízza a véletlenre a biztonságát. Nagyon helyes. Remélem megérti, hogy még nincs itt az ideje annak, hogy mindenbe beavassam, hiszen nem ismerjük még olyan jól egymást. Mivel sajnos önnek nagyobb szüksége van rám, mint nekem önre, kénytelen lesz egy kicsit bízni a jó szándékomban, de nem akarom a kelleténél jobban kihasználni a helyzetet. Kezdjük hát az elején! Ahhoz, hogy valaki hatalomra tegyen szert az alvilágban, szüksége van támogatókra. Mivel Apokalipszis bukásával egy teljesen új világrend virradt ránk, érthető, hogy mindenki le akar szakítani magának egy jó nagy darabot az új világ irányításából. Ezzel nem vagyok másképp én sem. Segítőim összességét csak nagy jóindulattal lehetne hálózatnak nevezni, mivel mindössze hárman vannak, önt még természetesen nem beleszámítva, de valahol el kell kezdeni, nem igaz? Elsődleges prioritásaink jelenleg az üzleti kapcsolatok kiépítése és a toborzás. Hogy miért ön? Nyilván nem azért lesz valaki Holocaust lovasa, mert ő tudja leggyorsabban lefetyelni a tejet. Mind harci, mind diplomáciai szakértelmének nagy hasznát venném. Mi tagadás, kapóra jött nekem, hogy üldözni kezdték önt, hiszen volt oka idejönni. Az elrejtésről. Már az sem túl valószínű, hogy itt keresnék, de ha mégis... van elég hatalmam ahhoz, hogy megvédjem önt.
Tesz egy finom mozdulatot a kezével, és a semmiből megjelenik benne egy arany zsebóra, pont olyan, mint amit a furán öltöző figura használt. Felpattintja a fedőt, amin belülre a Behemót név van gravírozva. Ezután az óra tetején található gombra mutat.
- Ha bajba kerül, csak nyomja meg ezt a gombot, és a segítség azonnal érkezik. nagyon fontos számomra, hogy az embereim mindig számíthassanak egymásra. Hitem szerint ez teszi lehetővé egy kis társaság felemelkedését. Egyéb kérdés?

by **A Misztikus Pókember** Vas. 21 Okt. 2012, 20:58

Amikor rájövök, hogy nem fogja kerülni a kérdést valami ravasz válasszal visszadőlök kicsit ismét, ellazulok és hallgatom. Keresem a gyanús részleteket és az esetleges hibákat. Noha utóbbit még nem találtam egészen a mondandó végén se. De nem vacakol kereszt kérdésekkel, kapok egy szépen gravírozott órát, amit egy óvatos mozdulattal veszek el. Elkezdem nézegetni, a mintákat rajta, a szerkezetben valami alapvető furcsaságot vagy épp, hogy az általam ismert pontos időt mutathatja-e. De ez csupán csak fedő tevékenység, amíg az említetteken gondolkozom. A képességeimen és, hogy azokból mennyi hazugság amit én hitettem el a környezetemmel illetve, hogy mire gondolhat a hálózat ezen említésével. Szép lassan próbálom összekapcsolni a dolgot, míg még pár másodperc telik el az óra mintázatát bámulva. A kísérőmnél is ilyen óra volt, nem tűnik túl rangos személynek, vetek egy pillantást a testőrre is, hátha ő is rendelkezik vele.
- Tegyük fel, hogy elfogadom. Bele megyek a játékba. - Szeretnék feltenni egy kérdést, de nem akarok kockáztatni. ~ Felmondás fejvesztés terhe mellett? Természetesen ~ A válasz Woland hangján szól a fejemben. ~ Fekete mágia.... ~ Még mindig nehezemre esik hinni. De becsukom a hüvelyujjam körmével az órát és belemeredek a válaszra várva a zöld szemekbe. Vajon mit akarhat tőlem a doktor ha már megadom magam...

by **Danny Long** Hétf. 22 Okt. 2012, 16:02

Az óra igényes, szép darab, és az egyetlen furcsaság rajta, hogy egyel több mutatója van. A kis- és a nagymutató a pontos időt mutatják (1óra 7 perc), és fekete színűek, míg az ismeretlen eredetű, vörös mutató a kilences és a tízes között áll, bár kicsit változik az iránya minden mozdulatra, hasonlóan egy iránytűhöz. Amikor Behemót a testőrre néz, nem lát nála órát.
- Rendben van. Mára szerintem elég lesz ennyi. Pihenjen le, holnap majd megkapja az első feladatát. Jól gondolja végig a dolgokat. A tisztesség megkívánja, hogy miután meghallgatta a munkakörét még lehetőséget adjak önnek a visszakozásra, de miután hivatalossá tesszük a csatlakozását, ez már nem lesz ilyen egyszerű. Meg kell értenie, hogy védenem kell a titkaimat. Ez minden szinten így működik. Ha még felmerülnek önben kérdések, holnap felteheti őket.
Ezután befejezettnek tekinti a beszélgetést, föláll, és magához veszi a könyvet.
- Jó éjszakát! A szobára szerintem nem lesz panasza, de ha mégis, kérem holnap jelezze. Szívemen viselem az embereim kényelmét.
Sarkon fordul, és testőrével a nyomában elindul az ajtó felé. A kinőtt öltönyös Behemót mellé lép, és így szól:
- Jöjjön, megmutatom a szobáját.

by **A Misztikus Pókember** Szer. 24 Okt. 2012, 19:32

A piros mutató egy érdekes kérdést vet fel a fejembe, de mára elég a kérdésekből. Már magam is unom őket, érdekeljenek akármennyire. Csak csöndben felállok ahogy a doktor is. Egy pillanatra felmerül bennem, hogy mit is tudhat ez a fekete mágia. De aztán elhessegetem a gondolatot, logikus dolog volt, hogy kifejtette a kilépés lehetőségének miben létét. Nem olvasott gondolatot, csak a zseniknek egyre jár az agyuk. Az én elmém pedig épp pihenőért kiállt ezután a logikai hullámvasút után.
- Önnek is! - Biccentek még hozz, semleges, fáradt hangom rejti a kíváncsiságomat, még magam is átverem vele. Az öltönyösre nézek aki rögtön pattan, hogy a segítségemre legyen.
- Az ön nevét nem hallottam eddig, ha jól emlékszem. - Illetlenség volt, de egy pillanatra frusztráltan éreztem magam a tudattól, hogy ők mindent tudnak rólam én meg még a nevét sem tudom ennek a nevetséges alaknak. De most megpróbálok nem szabadkozni a hibám miatt, hiszen nem ok nélküli a felháborodásom.

by **Danny Long** Szer. 24 Okt. 2012, 19:57

- Ó, bocsássa meg kérem, hogy nem mutatkoztam be. Néha előfordul, hogy megfeledkezem róla. - Mondja bocsánatkérően az öltönyös. - Szólítson Korovjovnak.
Ezek után elindul ő is az ajtó felé, arra számítva, hogy Behemót követi. Mire kiérnek az előszobába, Wolandnak és a testőrnek már nyoma sincs. Korovjov felvezeti Behemótot az érkezéskor már látott lépcsőn, aminek a tetején egy folyosó található. Erről mindkét irányba ajtók nyílnak, mindkét oldalt öt, és egy a folyosó végén. Kísérője bal oldalon a második ajtót nyitja ki Behemótnak.
- Ez lesz az öné. - mondja - Jó éjszakát.
Ezután sarkon fordul, és a lépcső irányába távozik. A szoba egyszerű, de otthonos. Egy nagy kényelmes ágy található benne, egy ruhásszekrény, egy íróasztal és egy éjjeliszekrény, illetve egy fürdőszoba nyílik belőle. A bútorok nem tűnnek olyan értékesnek, mint a lentiek, de jó daraboknak látszanak. Az ablak fekvése is jó, tényleg semmi ok panaszra. A díszítés teljesen hiányzik, azt nyilván a tulajdonos ízlésére hagyták.

by **A Misztikus Pókember** Szomb. 27 Okt. 2012, 01:23

Elgondolkozok a nevén, hogy utal-e akármire, de igazából hamar arra jutok, hogy nem vagy nem olyan fontos, hogy értsem. Remélhetőleg, nem szeretem az ismeretlen tényezőket, nem mondhatnám. Amikor bemutat a szobámba és köszönéssel távozik én az újdonság felé növekvő kíváncsiságom miatt csak egy biccentésre szűkítem a közlékenységemet, majd benyitok a szobámba. A mozdulataim kimértsége enyhül a zárt térben. Üres, a személyeket illetően, ugyan agyon lehet poloskázva de ez már az ösztöneim számításain kívül esik.
Majdnem megcélzom elsőre az ágyat, szinte érzem a puha érintését, már simogat a frissen mosott paplan mikor a ruhás szekrényhez érek. Elkezdek nekivetkőzni lassan mikor az öblítőt érezni vélem, kicsit megszaporázom a mozdulataim, hogy aztán az órát az éjjeli szekrényre tehessem és bemásszak az ágyba. Ott hamar összekuporodok magzatpózba, kieresztek egy kevés morgást, egy nyújtózás mielőtt visszakuporodok megint az "alapállásba" majd elszenderedek ha az isten is azt akarja.

by **Danny Long** Szomb. 27 Okt. 2012, 02:22

Az ágy nagyon kényelmes, pont Behemót ízlésének megfelelő. Ez és a fáradtság miatt a nap eseményeinek ellenére alig pár perc alatt elalszik. Az éjszaka békésen, mély álomban telik. Amikor ébredezni kezd, a nap sugarai már kellemesen simogatják az arcát. Még nem hagyta el teljesen a szemét az álom, amikor kopogást, majd Korovjov hangját hallja az ajtó túloldaláról..
- Jó reggelt! A reggeli nemsokára elkészül. Doktor Woland már várja önt az étkezőben.
Ez teljesen felébreszti Behemótot. Frissen és kipihenten ébred, hosszú ideje először. Ha ránéz az órára, láthatja, hogy az fél kilencet mutat (a piros mutató arra áll, amerre nagyjából a lépcső lehet). Emlékszik arra, hogy álmodott is valamit, de már csak egy képre emlékszik belőle, ahogy Woland fekete köpenyben és csúcsos süvegben kántál és hadonászik.

by **A Misztikus Pókember** Szomb. 27 Okt. 2012, 13:27

Kényelmetlen mennyire otthonosan kelek, végre puha, alvásra tervezett objektum , hosszan nyújtózom, itt-ott kifordulva a takarómból, mikor Korovjov beszól az ajtó túl oldaláról.~ Már fel is tűnt nekik, hogy ébren vagyok?~
- Azonnal ott leszek... - Álmos hangon szólok ki hirtelen reflexként, hogy válaszoljak ha hozzám szólnak. De így tartom is magam hozzá, gyorsan, de elegánsan próbálok felöltözni. Szem előtt viszont a benti hőmérsékletet tartom egyenlőre, nem hangzott annyira sietősnek a dolog, hogy egyből reggeliről rakjanak munkára. Az új órám mellé az egyik régi kedvencemet is beteszem jobb kézre, a láncot ugyanúgy kilógatva a mellényzsebre.
Lehet a bizalmatlanság jele, de talán ennyit megengedhetek magamnak, tudni akarom mennyi időm van. De egyre biztosabb vagyok, hogy a piros mutató Woland helyzetét mutatja vagy valamit ami nála van. De egyenlőre remélem, hogy nem mágia segítségével, csupán valami ügyes nyomkövető átalakítás.
- Huhh - Eresztem még ki a fáradt gőzt, majd az ajtóhoz lépek, nyitom és indulok az útvonalon ami tegnapról megmaradt...

by **Danny Long** Hétf. 29 Okt. 2012, 01:15

Mikor belép az étkezőbe, Behemót már ott találja Wolandot és Korovjovot. A doktor ismét az asztalfőn foglal helyet, míg a másik Behemót tegnapi helyével szemben ül. A magas, kopasz fickó nincs a teremben. Amikor Behemót belép, Woland int neki, hogy csatlakozzon. Az asztalnál már mindhárom helyen ott van egy nagy tál rántotta jó friss fehér kenyérrel. A terítékhez ízléses, zöld szalvéta és ezüst evőeszközök tartoznak, illetve egy csésze. Két kannában tea és kávé gőzölög. Amint leül, Woland Behemóthoz fordul:
- Hogy telt az éjszakája? Remélem kedvére valónak találta a szobát.
A válasz meghallgatása után így folytatja:
- Ma délután kezdődik meg az első munkája, ha úgy dönt, hogy csatlakozik kis társaságunkhoz. Lássunk hozzá a reggelihez, és közben el is mondom, hogy miben állna ez. Elsősorban nem harcosként számítok önre, bár időnként erre a képzettségére is szükség lesz majd. Fő feladata a tárgyalás és az üzletkötés lesz a nevemben. Mondanom sem kell, hogy ez nagy felelősséggel járó megbízás, de tudom, hogy ön képes jól végrehajtani. Azonnal kifejtem az aktuális munka részleteit, de előbb meg kell kötnünk a mi kis egyességünket. Mit szól ehhez a munkakörhöz? Van esetleg még kérdése?

by **A Misztikus Pókember** Hétf. 29 Okt. 2012, 10:11

Szép kényelmesen sétálok a helyemre, kihúzom a széket, majd csak akkor jegyzem meg.
- Jó reggelt, uraim! Mellesleg minden remek, a reggeli is ízletesnek tűnik... - Fejezem be miközben leülök, behúzom magam. Majd az ingem ujját kigombolom és kicsit visszahajtom az étkezéshez. Ezután az egyik szalvétát egy rántással szétbontom, majd az egyik sarkát a nyakamnál tőröm be az ing alá.
Visszafogottan kezdem szaglászni az étket ami előttem van, amíg végig mondja Woland nem igen akarom elkezdeni, hisz addig ők sem kezdhetik el. Így egy pillanatig várok és megpróbálom elfelejteni az elmúlt már napot és a körülményeket amíg abban életem. Nem egy Behemótnak való lét...
- Értem doktor, értem. Ha megengedi akkor egy kérdést fel is tennék. A... partnereim, tárgyaló feleim, mennyire túlzás őket üzletembernek nevezni egy nyugati mércével? -Hátha kiböki mennyire piszkos a meló. Nem mindegy végül is, hogy befektetőket keresünk vagy dílereket az utcára. De valahogy nem érezem ezen kívül magam kérdezősködős kedvemben, elkölteném már azt a reggelit.

by **Danny Long** Kedd 30 Okt. 2012, 01:28

Woland elmosolyodik a kérdésre.
- Vannak, akik nyugaton is üzletembernek hívnák őket, de ha egyenesen akarunk fogalmazni, akkor bűnözők. Ráadásul a többségüket üzletembernek hívni igazán sértő lenne a valódiakra nézve. Ilyen lesz a mai is, de erről majd később. Ne legyenek illúziói arról, hogy legális tevékenységet fogunk folytatni, bár az is igaz, hogy ebben a világban nehéz megállapítani, hogy mi legális, és mi nem az. Mindenkinek az a célja, hogy ő alakítsa a törvényeket. De kezdjünk hozzá a reggelihez!
Ő is és Korovjov is jóízűen falatozni kezdenek. Két falat után a doktor folytatja.
- Miután befejeztük a reggelit, szívem szerint áttérnék a szerződésre. Van bármi ellenvetése?

by **A Misztikus Pókember** Csüt. 01 Nov. 2012, 14:30

Tiszta választ kapok a kérdésemre. Nem is zavartatom magamat, neki is látok az ételnek egyetlen gyors válasz után. Hogy tudassam Wolanddal, hogy tovább léphetünk.
- Értem. - Eddig sem tápláltam illúziókat, hisz aki a mutáns isten bukása előtt tisztességes volt most ugyanolyan elkeseredett lehet, mint aki azelőtt már az volt. Sokat fordult a világ azóta, csak úgy éreztem ez mégis jelentőséggel bír és ha csak úgy beadnám a derekam még én is elkeseredettnek tűnnék.
Mikor Woland kérdez még egy kicsit megrágom a falatot, nagyot nyelek.
- Nekem is megfelel doktor. - Válaszolom kényelmes tempóban, majd várok pár pillanatot és csak akkor folytatom mikor ő is. Szépen ráérősen lapátolom be a falatokat és már azon gondolkodom, hogy a fekete mágus szerződését vajon vérrel kell-e alá írni.

//Tudom kicsit rövid lett, de nem akartam megjátszósan mélyebb gondolatokat belejátszani...//

by **Danny Long** Csüt. 01 Nov. 2012, 22:19

Woland és Korovjov kényelmesen, csendben fogyasztják a reggelijüket. Hacsak Behemót nem szólal meg, egy szó sem hangzik el, amíg be nem fejezik az étkezést. Miután végeznek, Korovjov feláll, összeszedi a terítéket, és egy hátsó ajtón keresztül elhagyja a termet. A doktor Behemót felé fordul.
- Akkor jöjjön a szerződés.
Korovjov visszatér, és egyetlen pergamenlapot hoz magával, amit az asztalhoz érve rögtön át is nyújt Wolandnak. Az elővesz a mellzsebéből egy fekete-arany golyóstollat, és rákanyarítja a nevét a lap bal alsó sarkára, ezután a tollal együtt Behemót elé helyezi. A papíron a meghívón már látott kézírással a következő áll.

Teljes felelősségem tudatában megesküszöm, hogy sosem követek el árulást Dr. Emmanuel James Woland illetve az ő alkalmazásában állók ellen. Nem teszek semmit ami belátásom szerint az ő kárukra válna, akár anyagi, akár egészségi, akár bármilyen más tekintetben. Apámként és testvéreimként tekintek rájuk, és ehhez méltó lojalitással viseltetem irántuk. Ha eskümet megszegem, elfogadom, hogy életemmel kell fizetnem. Tudomásul veszem, hogy az eskü felbontása csak az eskü megtételekor jelenlevők beleegyezésével bontható fel, illetve akkor válik érvénytelenné, ha a szövetség egyedüli élő tagja én maradok..

A lap bal alsó sarkában Woland aláírása szerepel, középen Korovjové, alatta a Tanú szóval, míg a jobb sarokban egy üres vonal áll, ahova Behemót aláírása kell majd kerüljön.

by Ajánlott tartalom

Moszkva

Moszkva

Re: Moszkva

Re: Moszkva

Re: Moszkva

Re: Moszkva

Re: Moszkva

Re: Moszkva

Re: Moszkva

Re: Moszkva

Re: Moszkva

Re: Moszkva

Re: Moszkva

Re: Moszkva

Re: Moszkva

Re: Moszkva

Re: Moszkva

Re: Moszkva

Re: Moszkva

Re: Moszkva

Re: Moszkva

Re: Moszkva

Re: Moszkva

Re: Moszkva

Re: Moszkva

Re: Moszkva

Re: Moszkva