Moszkva (Föld)

A Szovjetunió fővárosa, mind a mai napig megmaradt a SZU, sztálinista elveket vall a vezetőség, akik egykori maffiacsoport tagjai voltak és ragadták magukhoz a hatalmat. Minden rendszer a sztálinista kommunista rendszerre jellemző. Saját magánhadsereggel rendelkeznkek, itt nincsenek kree-k a KGB egyszemélyben titkosrendőrség, vallatók és látják el a elithadsereg szerepét is.

Such szavaira a szárnyas próbálta felidézni, amit a kommunizmusról és a sztálini diktatúráról tudott. Az ő világukban Magneto uralkodott Oroszországban is, úgyhogy ez már a régmúlt történelméhez tartozott, amire legfeljebb a tanulmányaiból emlékezhetett. A maffia említése viszont egyértelmű volt. Zaphire segített egy kicsit és elmondta, mi hogy van arrafelé. A módszerek szimpatikusak voltak Szeráfnak, az ővilágukban szívesen alkalmazná azokat az emberek ellen. Megnyomorítás a nyílt utcán, kiváló, gondolta magában. Itt persze el kellett kerülni, hogy ők jussanak erre a sorsra.
A nő arról viszont nem győzte meg, hogy idevalósi. Ahogy a társára nézett, az olyan volt, mintha jelezne, hogy ne szóljon közbe, ha most nem azt hallja, amit korábban. A bizalom még mindig ingatag lábakon állt, úgy látszott mindkét részről. A szárnyas azon gondolkodott, hogy a nő egyáltalán mit akar. Most már őt is üldözik, hiszen segít a foglyoknak. Talán csapdába akarja csalni őket és majd előadja, hogy kényszerítették? De ugyan mivel?
Szeráf arra számított, hogy majd Pók, a tudós kitalálja, hogy abból a középpontból hogy jussanak haza. Such machinált egy kicsit és hamarosan idekerültek a "Vasfüggöny mögé".
Szeráf körülnézett. Figyelte a levegőt, a technológiát, a járókelőket és persze az épületeket. Majd társaihoz fordult:
- Merre? És mi lesz a történetünk, ha szóba kell állni valakivel?
Addig nem indult el, amíg Such meg nem alkotta a vörös színű kontaktlencséket a megbeszéltek szerint. Megvárta, ki mit mond és figyelt. Ha esetleg észrevették a teleportáció hatását, akkor érkezhetnek helyi erők, azok elől pedig fedezékbe kell húzódni.

A teleportáció után koncentrálok, hogy a kellemetlen mellékhatásokat elnyomjam, már viszonylag nagy gyakorlatom van ebben, próbálom most is rezzenéstelenül elviselni a hányingert. Azonnal felmérem a terepet, valóban csak a város közelében vagyunk, egy erdősebb részen, a távolban egy modern metropolisz is van. Tehát ez Moszkva, a különös látványától rossz előérzetem támad. Beleszagolok a levegőbe és más érzékszerveimmel is folyamatosan figyelem a környeztet. Igyekszem megállapítani, hogy valaki vagy valami figyel-e, vagy észrevettek-e a távolból. A többiek felé fordulok, egyáltalán nem tetszik amit látok, de nem teszek semmit.
~ Nem tudunk megbízni egymásban és ez hiba, később még végzetes lehet. Engem már csak az érdekel, hogy én mit fogok tenni, nem tartozom felelősséggel értük, nem bízok bennük, az első gyanús lépésnél távozni fogok. Legutóbb is ezt nem tettem meg, amikor kellett volna, nem fogom kétszer ugyanazt a hibát elkövetni.
Türelmesen figyelem a távolt és pásztázom a közvetlen környeztet, nehogy valamilyen váratlan esemény történjen. Közben figyelem Zaphire és Such információit, amik alátámasztják a gondolataim. Egyelőre kivárok, amíg nem történik valami, vagy nem születik döntés.
- Induljunk el a város felé. Ha szorult lenne a helyzet, teleportálással megint elmenekülhetünk. Nincs információ arról, hogy pontosan hol vannak ezek a kristályok és hogyan lehet oda jutni? Nem szívesen kerülnék szembe az itteni erőkkel.
Várom a válaszokat, elsősorban a lánytól, eddig is ő közölte a fontos tényeket.

Such először nem érti, hogy Zaphire miért néz rá, mielőtt válaszolna, nem kell tőle engedélyt kérnie, eddig sem tette, csak ha túl sokat akart mondani, amint viszont hallja amit a lány mond, rögtön összeáll benne a kép. Meglepi, hogy Zaphire ilyen jól hazudott, de ennek nem mutatja a jelét, csak hidegen figyeli az eseményeket. Teljesen érthető, nem tudja mit várjon tőlük, ezért valami mást kellett mondania, hogy hitelesnek tűnjön, de rendkívül precíz volt. Such felméri az erejét, hogy van-e annyi megmaradt energiája, hogy gond nélkül teremtsen vörös kontaktlencséket. A tényektől függetlenül válaszol.
- Várj ki Szeráf, az én erőm sem végtelen, ha nem koncentrálok kellő mértékben, a kontaktlencsék semmivé válhatnak. Kellemetlen lenne, a hatóságokkal szemben. Azt javaslom induljunk el, egyenesen Moszkvába, egyetértve Ramirezzel. Előbb-utóbb lehetőség lesz információszerzésre, arra lecsapunk. A KGB-vel szemben a Gárda védelem lehet, ketten fontos személyek vagyunk, meggyőzhetjük őket, hogy ez valóban így van. Zaphire szerinted merre induljunk?
Gyorsan a lányra néz, várva a választ, remélhetőleg olyat, ami mindkettejüknek kedvez majd. Még csak felméri a helyzetet és a lehetőségeket, de sokáig nem maradhatnak itt, dönteni kell. Ezt Such is tudja, nagyon jól, csak Szeráfnak még erős kételyei vannak, amiket muszáj lesz eloszlatni.

2025. január – Moszkva, Rákuniverzum
Résztvevők: Slade Hutchinson / Such, Andrew Ramirez, Michael Ark / Szeráf és Nathaniel Orrin / Pók

Egyébként, ahogyan a társaság jobban figyeli, hogy Zaphire Such-ra néz láthatja, hogy nem engedélyt kér, vagy nem is azt, hogy a fiú ne szólaljon meg, hanem leginkább azt figyelte, hogy Such mennyire bízik a többiekben. A lányon határozottan látszott, hogy fél, ő sokkalta jobban tudta, hogy miként mennek itt a dolgok, mint a négy fiú és szeretné magát a lehető legkevésbé veszélybe és bajba sodorni, erre minimális empátiával rájöhet bárki, nem kell nagy emberismeret hozzá.
Such-nak volt elég ereje ahhoz, hogy létrehozza a vörös kontaktlencséket, amiket mindenki fel is tudott venni kedve szerint. Amíg ezzel foglalkozott mindenki a lány újra megszólalt.
- Nála gondok lehetnek – nézett Pókra. – A benne levő Bébi istent mindenki megfogja érezni, aki idevalósi, ahogyan én is megéreztem.
A többi kérdésen elgondolkodott, majd úgy fél perccel később szólalt meg.
- Az egyenruha itt nem véd meg – mondta. – Egyébként nem ismerem a környéket, nagyon kevés információ jut ki innen. A Gárda tagjai nemeseknek számítanak, az olyanok nem alacsonyodnak le a polgárok közé, főleg nem itt. Az én ruhám is gazdagságról beszél, a többieké is még túl jó ide – pedig azok sem voltak épp a legjobbak, ez látszott rajtuk. – Én azt javasolnám, hogy szerezzünk idevaló koszosabb, szakadtabb munkásruhákat valamelyik házból, hogy jobban elvegyülhessünk.
Végignézett a környéken, az egyik részen látszottak kettesházszerűségek a benti nagyváros előtt, ez gyérebben lakott rész volt.
- Arra mehetnénk, ott talán kevésbé leszünk feltűnőek – vetette fel.
Ha más is megnézi tényleg az tűnt talán a legbiztonságosabb betöréshez és lopáshoz.

//Szeráf: rád bízom, hogy a karid mennyit tud történelemből ezekről az időkből, nem szabom meg, Te tudod, hogy mennyit tanult középiskolában //

Szeráf figyelte a környéket, de semmi gyanúsat nem észlelt. Zaphire-en most már inkább azt látta, hogy fél és Such-tól remél valami lelki támaszt vagy azt nézi, ő mennyire bízik meg a hármasban. A valóságformázó azt mondta, hogy Szeráfban bízik közülük. A szárnyas így szerencsésnek mondhatja magát, mert talán ez segít valamit.
A szárnyas mutáns kérdését Ramirez kibővített, Such pedig elkészítette a lencséket. Szeráf korábban még nem használt kontaktlencsét, de másnál már látta és megpróbálta úgy felhelyezni. Nézte, hogy mennyire akadályozza a látásban az a fajta lencse, amit Such-nak sikerült teremtenie. Látásproblémákkal most nagyon nem kellene küszködni. A második kérdésére viszont még mindig nem kapott rendes választ a fiú. Mi lesz, ha beszélniük kell? A gárdisták itt nem sokat számítanak Zaphire szerint. A gazdagokat nem szeretik a kommunisták, Szeráf erre emlékezett a tanulmányaiból. Meg a KGB-re, ami a titkosszolgálat volt és az államközpontú, mindent összeszedő és újra kiosztó rendszerre. Akkoriban már rosszabbul ment neki az iskola és ezért nem volt most biztos magában. Úgy gondolta, ha beszélni kell, ráhagyja azt a többiekre. Persze senkinek nem mondta ezt el, hiszen ez egy gyenge pont lenne, amivel át lehet verni, ha úgy alakul. A kételyei ugyanis még mindig nem oszlottak el. Egyszer kénytelen lesz úgy élni, hogy valakiben megbízik, de ez nagyon nehezen megy neki egyelőre. Csak rosszabb lett, amíg a szimbionta benne volt és emlékezetkiesései voltak...
Erről jutott eszébe megkérdezni, amit a lány említett. Miközben elindult velük munkásruhát lopni, feltette a kérdést:
- És mit jelent itt egy bébiisten jelenléte? Olyat csak a rabokba tesznek? Nem lehet kimagyarázni, hogy kiválasztott vagy valami hasonló?
A környéket továbbra is figyelte és ha valami támadás érte volna őket, akkor fedezéket keresett. Egyébiránt pedig igyekezett a lehető legtermészetesebben mozogni, mint aki nem először jár a városban vagy az országban vagy egyáltalá ebben az univerzumban. Azt is nézte, hogy mi van Pókkal, aki beszélni ugyan nem tudott, de remélhetőleg követte őket.

A kérdésemre nem kapok választ, de kialakul egy terv. A kontaktlencsék közül elveszek kettőt, de egyelőre még nem teszem fel őket. Felesleges lenne, ha a ruháink amúgy is elárulnak minket. Körülnézek és felmérem a környéket, hogy látok-e félreesőbb részeket, üres épületeket vagy esetleges fedezékeket, menedék helyeket, ezután felmérem, hogy van-e bármilyen használható tárgy, fegyver vagy eszköz a közelben. Végül a látóhatáron belül lévő személyek mozgását figyelem, ha van ilyen.
~ Zaphire-nek igaza van, el kell vegyülnünk, így túl feltűnőek vagyunk. Egy kommunista diktatúrával nem fogunk tudni tárgyalni, ahogy Apokalipszissel sem tudtunk volna, de őket van esélyünk kijátszani és így hazajutni. Jobb mintha nem tennénk semmit.
Bólintok, majd felmérem a közeli házakat, próbálok egy takarásban lévő útvonalat kiválasztani magamnak.
- Előre megyek felderíteni. Pók maradjon hátul, nem akarom, ha miatta buknánk le.
Nem várom meg a választ, felgyorsítom magam és előre rohanok. Igyekszem úgy futni, hogy ne lássanak rám több helyről egyszerre, illetve ne csak kizárólag nyílt terepen haladjak. Megpróbálok a házak közé jutni, majd onnan az egyik előre kinézett fedezékbe, onnan próbálom felmérni a terepet és egy olyan házat keresni, ahol láthatólag nincsenek otthon, vagy nyitva van. Ha nem találok semmit, akkor újra felgyorsítom magam és még egy sarokkal tovább futok. A lehető legkisebb feltűnéssel, a legrövidebb idő alatt rohanok előre, hogy felmérjem a helyzetet. Közben figyelek az esetleges váratlan történésekre, futás közben nehogy bármi meglephessen.

Such nem bízik senkiben valójában, de ezt egyáltalán nem mutatja ki és mivel a kezdetek óta maszkokat visel, már egészen jól el tudja játszani a szerepeit. Mikor Zaphire rá pillant, akkor mutatja egy pillanatra, hogy nem bízok a többiekben, inkább ők ketten tartsanak össze. A kontaktlencséket egy szó nélkül átadja mindenkinek, majd végigtekint a többieken. Megpróbálja felmérni, hogy kiben milyen érzések lehetnek és mit gondolhatnak. Nem tesz semmit az ellen, hogy Ramirez előre fusson, de tudja, hogy ezzel a képességével még számolnia kell később. Figyel Zaphire által elmondott információkra és megjegyez mindent, ismeri a kommunista berendezkedésű államokat, így már tudja mire számíthat. Végül teljesen nyugodt és hideg hangon szólal meg.
- Induljunk el, a házak közé, szerzünk ruhákat és megfelelő felszerelést. Pókot elrejtjük valahol. Utána elkezdünk információt gyűjteni és felmérni a lehetőségeket. A kristály darabjait nem lesz könnyű megszerezni, és egyelőre nem tudunk eleget.
Ahogy kimondja a tervet, természetesen ő sem biztos annak a működő képességében, sőt, de egyelőre követi azt. Teljesen nyugodtan, feltűnés mentesen, de a környezetet figyelve indul meg a házak közé, hogy elérje a város szélét. Figyeli a többiek mozgását, viselkedését. Egyelőre nem számít a KGB vagy más erők megjelenésére, még van ideje.

//Bocsánat, hogy nem írtam és feltartottam a játékot.//

Könnyedén előre tudok rohanni. A környék szinte kihalt és senki nem figyel rám, házról házra haladok, miközben figyelem a környezetem. Az utcán egy pillanatra megállok és végignézek az embereken, végignézek mindegyikükön egyesével. Látszik rajtuk, hogy félelemben, elnyomásban élnek. A maszk alatt oldalra húzom a szám, nem jó érzés, hogy így kell látnom embereket és tudom, hogy több millióan vannak hasonló helyzetben. De én nem tehetek most semmit értük, más feladatom van, vissza kell jutnom a saját világomba.
~ Érdekes. Mintha Orwell 1984-es világát látnám. Nem lesz könnyű megszerezni a kristályokat, egy ilyen erős elnyomó, sztálinista rendszer sokkal brutálisabb módszereket alkalmaz annál, hogy ki lehessen kerülni. Óvatosnak kell lennünk, talán az egyenruha még előnyünkre is válhat.
Találok egy megfelelő házat, lehetőleg a hátsó ajtón próbálok bejutni. Figyelek arra, hogy ne legyek feltűnő és senki ne lásson rám. Ha bent vagyok csak gyorsan körülnézek, hogy valóban üres-e az épület, majd kilépek az utcára. A lehető legnagyobb sebességgel visszafutok a többiekhez, ugyanazon az útvonalon, ahonnan jöttem, igyekszem takarásban haladni, ahogy eddig is. Ha odaérek végignézek rajtuk, majd megállok előttük
- Innen nem messze van egy ház, ami teljesen üres. Talán találunk mindannyiunknak egyenruhát és felszerelést.
Többet nem fűzök hozzá, csak ezúttal a többiek tempóját felvéve indulok vissza a házhoz. Néha hátra nézek és ellenőrzöm a mozgásuk, pozíciójuk, nem akarom, hogy hátba támadjanak, ha támad érne próbálok kitérni, amire előre felkészülök és folyamatosan használom a képességem, minimálisan gyorsítva magam. Az emberektől már nem tartok, csak próbálok nem túl feltűnő lenni.

Such figyelmesen hallgatja Zaphiret, azt már tudja a vele eltöltött idő miatt, hogy a lány nem hazudik, minden szava igaz. Tehát a Pókban lévő parazita közvetlenül kapcsolatban van az Ősöregekkel, és emiatt a világon mindenki pontosan tudja és érzi, hogy mi van a mutánsban. Ez sok mindenen változtat. Such mérlegeli és újra gondolja magában a dolgokat, majd Pókra tekint. Ő eddig még nem próbált semmilyen módon kommunikálni, mióta róla van szó, ez több mindent jelenthet. Több lehetőség is van, de előbb-utóbb dönteni kell. Ha Ramirez visszaérkezik, csak biccent neki, majd teljesen nyugodt léptekkel követi. Közben kissé oldalra fordul és Zaphire néz.
- Van valamilyen lehetőség arra, hogy kiszedjük belőle? Itt nem mozoghatunk vele, ha nem találunk megoldást.
Ezután Such kérően pillant a lányra vagy Szeráfra. Nem mondja ki, de érezhető a hangjában, hogy mivel ezen a világon Pók nem tud meghalni, durvább módszerek is működhetnek. De ha nem tudják megoldani, akkor itt kell hagyniuk. Figyeli a többiek reakcióját és érzéseit, Pókét is. Amint odaérnek a házhoz, bemegy, majd végignézi az összes szobát. Ellenőrzi, hogy biztosan egyedül legyenek. Amiatt, hogy az utcán mások látják az arcát és külseje feltűnő lehet, egyelőre nem aggódik, most más a fontosabb számára.

Szeráf olyan választ kapott, ami eléggé megdöbbentette. Az istenség elemészti a társa testét és lelkét. Kihasználja, hogy még nincs kiszipolyozva az itteni legendás lények által. A rohadék... Nem Pókot sajnálta, hanem arra gondolt, hogy mindhármukkal ezt tervezhették. Ezért hozták ide őket, csak Vízió megakadályozta a doktort a tervben. Az emberek, akikbe belefutottak, nem voltak ilyen szerencsések. Tehát ezt látta rajtuk, test és lélek eltűnését, összeolvadását a csápos lénnyel.
Az is kiderült, hogy jobb, ha hallgatnak arról, megvagdostak egy pár ilyen mélyen tisztelt lényt. De miért ne tették volna? Nekik ezek semmit nem jelentenek. Kizsigerelik az élőket, akik cserébe tisztelik őket. Mint amikor a túsz beleszeret az elrablójába, olyan volt ez.
A hatkarút meg tényleg jobbnak látta elrejteni. Nem buktathatja le őket. Ráadásul egyre inkább úgy nézett ki, hogy nem csinál semmit. Jól jönne egy tudós a csapatban, de hát néma Póknak az anyja se értené a szavát, még ha itt is lenne. Such kérdésére csak ennyit mondott:
- Hagyjuk itt és ha tehetjük, visszafelé szedjük fel!
Függőben hagyta, hogy visszajöjjenek érte, mert még hasznukra lehetett. Ha viszont erre nem lesz lehetőség, akkor menti a saját bőrét. Több szempontból is jobban örült volna annak, ha Pókot is hozzák, ezért elhatározta, hogy igyekszik megfontoltan cselekedni, úgy, hogy semmi ne jöjjön közbe. Nem csak rajta múlt, tiszta sor volt. De ha ő nem tesz meg mindent, akkor garantált a bukás.
A szárnyas mutáns csak bólintott a nőnek, hogy érti a problémát. Elindult a többiekkel együtt és még mindig vigyázott, hogy ha baj lenne, fedezéket tudjon keresni, el tudjon ugrani. Nézte, hogy vannak-e mutáns kinézetűek itt rajtuk kívül. Ha nem voltak, akkor neki a szárnyaival problémái lesznek.
Követte Ramirezt, aki már körülnézett. Igyekezett gond nélkül elérni a házig és közben megfigyelte, hogy néznek itt ki a férfiak. Az ő haja nem volt hosszú és ha volt lehetősége borotválkozni valahogy a szálláson, ahol tartották a kihallgatás után, akkor most arcszőrzettel sem rendelkezett. Ez eddig rendben volt.
A riadt arckifejezést még gyakorolnia kellett. A düh, a gyűlölet és a közöny nem volt illő egy olyan világban, ahol ők nem urak, hanem rabszolgák. Próbált félelmet erőltetni az arcára úgy, hogy ez ne legyen komikus. Azt várta, hogy a többiek szólnak, ha ez rosszabb, mint amilyen arckifejezést eddig vágott. Ha elértek egy kifosztható helyig, akkor először ruhákat vett magára, de körülnézett, hogy van-e bármi, ami fegyverként volt használható. A szerencsétlen némának meg igyekezett papírt és ceruzát is lopni arra az esetre, ha újra felveszik. Ha itt nem voltak ilyen őskori dolgok, akkor valami modern írótáblával próbálkozott. Ez esetben Zaphire-t megkérdezte, hogy ezt nem tudják-e lenyomozni, nincs-e benne jeladó.
Ha volt zseb, abba rejtett mindent, ha nem, akkor a ruha alá, feltéve, hogy egyáltalán talált valamit. Aztán jöhet az, hogy kiderítik a szupertitkos kristályok helyét megszerzik azokat. Gyerekjáték, hogyne... Szeráf eléggé ideges volt és ha arra gondolt, hogy mit csinálnak vele a maffia módszereivel vagy egy ilyen bébiistennel, talán már jobban ment a félős arckifejezés.

Szeráf nem tudott választ adni Such-nak, de Zaphire is csak találgatott. A társaságnak sikerült eljutnia a házig és a fiatal mutánsnak szembesülnie kellett azzal, hogy ki fogják szúrni a szárnyai miatt. Ha ráerőltet egy ilyen ruhát, akkor is furán dudorodni fog. Azért megnézte, hogy a nagyobb méret mennyire kompenzálja ezt, de egy hosszú kabátot is keresett, amire ráfoghatja, hogy nagyon fázós. Jobban is szerette a hőséget, a tüzet, mint a fagykörüli állapotokat általában. 
Látva a lány szerencsétlenkedését javaslatot tett, némi hátsó gondolattal, de azért mégis gyakorlatiasan:
- Ha nem a mostani hacukájára húzná rá, nem nézne ki olyan feszesnek. Láttunk már nőt, ne féljen vetkőzni!
Ha Zaphire tényleg megvált a ruháitól, akkor Szeráf végignézte az öltözködését, az idomait alaposan megszemlélve - kivéve, ha a nő takarásba vonult ezt megtenni. Az nem érdekelte a szárnyast, hogy ez itt Such csaja volt vagy valami ilyesmi. A férfivágy az férfivágy, nagy baj meg nem lesz ebből, gondolta.
Sikerült eszközt találni arra, hogy a hatkarú kommunikáljon velük. Zaphire válaszára Szeráf gúnyosan elmosolyodott. Ő arra gondolt, hogy ha elektronikus írótáblát, PDA-hoz hasonló dolgot találnak, abban van-e jelkövető. Mivel papírt találtak, a kérdés már okafogyott volt. Eddig nem is gondolt arra, hogy a polgárokba tennének jeladót. Zaphire-ben nem volt a szavai szerint és hazudni nem lehetett oka. Ha az ellenkezője lett volna igaz, ő lett volna a legnagyobb veszélyben.
Pók odabent foglalkozott az istenbébi kiszedésének kérdésével. Neki nem számított a látszat fenntartása, megmondta a véleményét. Amit itt tisztelnek, az neki csak kísérleti alany volt. Szeráf ki is nevette Zaphire-t, amit talán szintén nem kellett volna, de akkora hülyeségnek tartotta ezt az egészet és annyira nem volt képes azonosulni az itteniekkel, nomeg az idegességnek is annyira magas szintjét érte el, hogy ez kitört belőle. Azt nehezen hitte el, hogy egy ilyen isten megváltoztatja az ő világukat. Bár ha arra gondolt, hogy Aian miatt követi a többi is, egyből más volt a helyzet. Na igen, ha vissza is jutnak, az itteni nagyfőnök még "megköszönheti", amit csináltak. Amíg őt is el nem pusztítják, addig nem lesz nyugtuk. Ebben a világban kiirtotta a halált, de egy másik dimenzióban még el lehet kapni. Szeráf furcsállta, amik az eszébe jutottak. Azért gondolt minderre, hogy a maga világát biztonságban tudhassa és úgy élhessen benne, ahogy eddig is. Annak viszont nem ez volt az egyetlen módja. Gondolhatott volna arra is, hogy majd ellavírozik máshogy és a kegyetlenkedést meg a fajelméletét kordában tartva megél egy új világban is. Felbukkant volna benne, hogy gondol másokra? Ezt azonnal elvetette. Az ostoba Ramirez szócséplésének tudta be, aminek nem akart teret engedni. Egy ellenállóra hallgasson ilyen kérdésekben?
Szeráf magához vett egy nagy kést és lecsapott a piszkavasra is. Így ütő- és szúrófegyverrel is rendelkezett. A késekkel ráadásul elég jól megtanult bánni az elmúlt időszakban. Már a múlté volt, hogy ne hordjon fegyvert. Az csak Magneto gondolata volt és Szeráf már életképtelen elképzelésnek tartotta.
A csekély ételből megpróbált enni valamennyit, ha olyannak találta, amitől nem fordul ki a gyomra. Nyers lisztet és hasonlókat nyilván nem nyalogatott, csak ha valami azonnal fogyaszthatót talált, ahhoz nyúlt hozzá. Dobófegyvernek viszont egy pár konzerv megtehette, ha volt ilyen. Gyorsan belenézett még a könyvekbe, hátha talál köztük térképet vagy valami mást, amiből hasznos infókhoz juthat a várossal kapcsolatban. Ha ki tudta vetíteni ezeket, akkor megtette, hogy mindenki láthassa.

Visszaérek a többiekhez, majd együtt jutunk el a házig. Ha tudom belülről valamilyen módon bezárom vagy elzárom az ajtót, hogy senki ne juthasson egyből be. Miután a ház minden részét gyorsan megvizsgálom és meggyőződök róla, hogy nincs itt senki rajtunk kívül látok csak neki a feladatoknak. Először hasznos felszerelést, fegyvert, orvosi eszközöket, tájékozódást, navigálást segítő tárgyakat, élelmet valamint információval szolgáló adathordozókat, akár könyveket keresek. Ezek közül van néhány a házban, ami a rendelkezésre áll, de csak egy konyhakést veszek magamhoz, illetve egy térképet. Amikor visszaérek a többiekhez veszem csak át az egyenruhát. A levetett ruhadarabokat gondosan elrejtem valamelyik szekrényben. Ha ez is megvan akkor csatlakozom újra a többiekhez. Határozottan Pókra nézek, a szemeibe, majd így szemtől szólalok fel.
- Nem vihetjük haza, egyet sem, egy darabot sem. Zaphire egyértelmű volt. Ha meg akarod tenni, meg kell, hogy állítsalak, ez a kötelességem. Nem akarok erőszakhoz folyamodni, valahogy meg kell oldanunk a helyzetet.
Megvárom a reakcióját, majd azt tudomásul véve a fordulok el.
- Először azt találjuk ki, hogy hova menjünk először, mi legyen az első lépés. Itt nem maradhatunk sokáig, mivel csak idő kérdése és az ittlévők hazaérnek. Moszkvát egyikünk se ismeri ebben a világban, elindulni sem tudunk csak úgy. Kell egy terv mielőtt cselekszünk, különben rájönnek, hogy kik is vagyunk valójában.
Nem rohanhatunk csak vaktában előre, kell valami ami lökést ad és el tudunk azon indulni. Ezt kell most kitalálnunk, amíg van időnk. Időközben ha tudom az egyik ablakból az utcát is figyelem, gyors kipillantásokkal, nem akarom, hogy meglepetésként érjen, ha bejön valaki a házba.

Such végignéz a lakáson, néhány hasznosnak vált tárgyon kívül senki nem ragadja meg a figyelmét. A talált ruhák közül egyet ő is magára vesz, majd ellenőrzi magát az egyik tükörben. Most már megvannak az eszközeik, hogy valamit lépjenek. Such terve már kész van, de az a mostani körülmények között még nem használható, addig még kell néhány lépést tenni, de már közel vannak. Szeráf megjegyzésére hidegen tekint rá, majd vissza Zaphire-ra, végül a szárnyas mutánsra néz és szokásos hidegséggel válaszol.
- Nincs szükség erre. Nyugodtan átöltözhet egy másik szobában is, nem kell előttünk. És nincs szükség több megjegyzésre. Most azt csinálod, amit mondok, mert szükséged van rám, a képességemre. A vörös kontaktlencsék nélkül nem tudsz mit tenni, a KGB elkap és soha nem jutsz ki innen, a képességem használatára pedig nem tudsz kényszeríteni. Remélem megérted.
Such hangja nem támadó, érzelemmentes és rideg, csak közli a tényeket. Nem várja, hogy Szeráf lenyelje a megjegyzést, de ez most nem számít. Pókra is figyel, amikor az írni, kezd. Majd Zaphire felé fordul.
- Mennyi időnk van még, amíg átváltozik? Vagy ha nem tudjuk kiszedni belőle és megtörténik, akkor mit tehetünk? Gyorsan kell lépnünk és megtalálni a kristályokat, mielőtt átalakulna, vagy meg kell attól szabadulni.
Fel kell készülnie erre a lehetőségre is. Jelenleg talán Pók jelenti a legnagyobb veszélyt, először vele kell számolni, a többi most másodlagos.

Szeráf Such szavaira nem mondott semmit. Egykori társa érzelmileg egy nagy nulla volt. Ismerve őt ezt sem sértegetésnek fogta fel, hanem érvelésnek. Nem is értette, mit eszik rajta ez az itteni nő. Lehet, hogy a faarc kedvesnek tettette magát, hogy a bizalmába férkőzzön és aztán majd nagyot csalódjon, mikor hátbaszúrja. Ez ellen a szárnyas mutánsnak nem volt kifogása, sőt most ezt a bizalmat kellett kihasználniuk.
Mivel Zaphire elvonult átöltözni, Szeráf szavainak már nem lett volna sok értelme. Némi ételt sikerült magához vennie és amíg evett, próbálkozhattak a térképpel. A cirill betűket ebben az univerzumban sem felejtették el - a csapat nagy bánatára. A netről azért össze tudtak szedni valamennyi infót és a rajz is magáért beszélt.
Szeráf a vitába sem szólt bele. Azt viszont megfigyelte, hogy Ramirez már nem emlékezett a két hetes lappangási időre, amit Zaphire mondott korábban. Pók még forszírozta a dolgot, amit Szeráf felesleges fontoskodásnak tartott. Nem sok reményt látott a hatkarú megmentésére. Ha magukkal viszik és az istenkét követi a többi is, ugyanolyan lesz a saját világuk, mint ez. Az nem hiányzott neki. A lényegre tért:
- Én a KGB központra tippelek. Pók, te meg bújj el itt!
Megvárta a többieket is. Nem volt biztos az ötletében, érvekkel meg lehetett győzni a kormányépület megcélzásáról is. Az álcájuk megvolt, ruha és vörös szemek. A hatkarút itt hagyják. Nincs más választás.

Megvárom, amíg Pók leírja amit szeretne, majd kezembe veszem a papírt és elolvasom. Pontosan tudom milyen lehetőségei vannak neki és nekünk is, de nem akarok kockáztatni, semmilyen formában nem akarom, hogy átvigyük azt a lényt. Teljesen higgadtan bólintok.
- Akkor sem, nem kockáztatom meg. Nem tudom mit tenne vele Apokalipszis a mi világunkba, hogy képes lenne-e kordában tartani, vagy szándékosan fertőzné meg a világot. Ha eljutunk a multiverzum központjába, egy másik világban kiszedhetjük belőled, vagy itt, de másra nem vagyok hajlandó.
Általában nem szoktam ennyire határozott és önfejű lenni, de ebből nem engedem, a mi életünk egyszerűen nem ér annyit, mint a realitásunké. Körülnézve a házban találok orvosi felszerelést is, ezeket elrakom a ruha zsebeibe, a késsel együtt gondosan elrejtve. A gyógyszerekhez nem nyúlok, a feliratok ismerete nélkül akár halálosak is lehetnek, sérülés esetén végzetes lenne. Térképet is találunk, sajnos a feliratokat egyikünk se tudja elolvasni, ettől függetlenül a vizuális megjelenítés miatt könnyű tájékozódni rajta. Számba veszem a lehetőségeket, majd némi gondolkodás után megszólalok.
- Kétlem, hogy a biztonsági szervek épületében lenne. A védelem is erős, fel lehetnek készülve egy behatolásra. Én egy titkos földalatti épületre vagy speciális bázisra gondolok. Szerintem menjünk a kormányépülethez, ott talán ha minimálisan is kevesebb a lebukási lehetőség, mint a KGB-nél. Pók, veled kapcsolatban egyetértek, maradj itt, szükségünk lehet még erre a házra és odakint túl feltűnő lennél.
Ha mindenki egyetért, vagy nincs ellenvetése már indulok az ajtóhoz. Kinézek az ablakon, majd a résre nyitott ajtón is. Figyelem az utcát és ellenőrzöm a járókelőket. Próbálom észrevenni, ha figyelik a házat, másodlagosan pedig azt próbálom elkerülni, hogy a ház egyik lakója pont abban a pillanatban jöjjön haza, amikor kilépek az ajtón. Abban az esetben ha minden tiszta, kimegyek az ajtón és bevárom a többieket, felmérve a környéket. Remélem meg tudunk egyezni egy közös célpontban.

Such némileg meglepődik, amikor nem kap választ Szeráftól. Volt már ideje kiismerni a mutáns jellemét, nem gondolta volna, hogy szó nélkül hagyja az utasítását. Ezek szerint vagy tervez valamit, vagy átmenetileg tőle szokatlan módon alárendeli magát Suchnak. Ez csak az ő előnyére van. Futó pillantást vet először csak a térképekre, majd szemével kikeresi a két leglogikusabb célt. Végig figyel Zaphire-re és egy-két kedves pillantással próbálja feloldani a lány sértettsége miatt benne lévő feszültséget.
- Lényegtelen, hogy mit jelölünk ki. Először információt kell szerezni az utcákon, a titkosszolgálat és a besúgók miatt különösen diszkréten. Ha van valami, ami a rendelkezésünkre áll, akkor tudunk lépni. Valakinek maradnia kell itt, Pók, belátható, hogy neked kell lenned. Ha készen álltok induljunk.
Such egyelőre még nem indul el, ő megvárja amíg a helyzet rendeződik és együtt elfogadnak egy közös tervet. Valaminek egyben kell tartania a csapatot, amíg annak működőképesnek kell lennie. Figyeli mindenki reakcióját és várja is, hogy minél többet meg tudjon állapítani a többiek gondolatairól, érzéseiről, hátha a hasznára lesz. Ha eljön az a a pillanat, amikor mindenki készen áll, akkor indul csak el az utcákra. Egyelőre a város belső részei felé véve az irányt. Próbálja viselkedését a helyiekéhez igazítani, hogy ne legyen feltűnő.

Szeráf hallgatta a véleményeket. Mindenki mást mondott. Egy dologban értettek egyet: Pókot itt kellett hagyni. Zaphire adott ebben egy kis segítséget, ami tényleg hasznos tanácsnak hangzott. A szárnyas mutáns ezzel kapcsolatban egyetlen dolgot kérdezett:
- Zaphire, egy ilyen bébiistennek képes ártani valami? Van legalább egy dolog, amit nem tud elviselni?
Amit megtudott erről a világról, az azt sejtette vele, hogy a kérdésére egy "Nem" lesz a válasz. A vágásokat, lövéseket simán túlélte az a csápos lény. Ha mégis van valami rejtett gyenge pont, titkos módszer, akkor viszont azt be lehet vetni. Pók túlélné, mivel itt nincs halál és utána talán a hasznukra lehetne. Odahaza meg Apokalipszis meg tudná gyógyítani.
Ha addig eljutnak... Ehhez viszont meg kell egyezni és információt kell szerezni. Such-nak megint jól járt az agya, csak tisztázni kellett, miként lehet az ötletét megvalósítani.
- Információkat, diszkréten, ja... De hogyan? Ha itt maffiaszerűen működik minden, akkor bárhol lehetnek beépített emberek, a csövesek között, a középső és a magasabb rétegekben is. Ráadásul egyikünk sem tud oroszul, úgyhogy olyan helyen kell próbálkozni, ahol nem keltünk feltűnést az angollal. Könyvtár vagy valami?
Szeráf a kivetített térképen próbált is a szemeivel valami hasonló rajzot találni. Amit felvetett, még ahhoz sem ragaszkodott túlságosan. Egyeztetni kellett és most kivételesen el tudta fogadni, ha valakinek jobb ötlete volt. Kénytelen volt rá a túlélésért...

Én már indulnék, de nem tudunk megegyezni, hogy melyik épület legyen a cél. Ennek így nincs értelme, szorít az idő, el kellene döntenünk végre, és csak két lehetőség közül kell választani, megegyezhetnénk, ha hajlandóak lennének rá. Hátrébb lépve várakozok, amíg a többiek beszélne. Most nem szólok bele, már elmondtam a véleményem, felesleges lenne még egyszer. Miközben várakozok Pók átnyújt nekem egy lapot. Egy pillanatra kérdően tekintek rá, majd elveszem.
~ Tudja ő is, hogy a többiek hátra akarják hagyni. Nem az én oldalamon áll, sőt az ellenségem, de ha nem jövök vissza érte, akkor nem vagyok jobb náluk.
Elteszem a lapot, majd Pók szemeibe nézve biccentek neki. A többiekkel most nem foglalkozok, gondoljanak amit akarnak. Figyelmem a terv megbeszélésére terelem. Valóban óvatosnak kell lennünk, de tény, hogy egy idő után a lebukás elkerülhetetlen lesz. Csak azt kell megtudnunk, hol vannak a kristályok, utána muszáj lesz kockáztatnunk.
- Nem muszáj beszélnünk senkivel. Együtt csapatban is haladhatunk az utcákon, az emberek passzívak, nem foglalkoznak velünk. Kereshetünk egy megfelelő helyet, ahol többet megtudhatunk. A lényeg, hogy minél később lepleződjünk le. Nem tud egyikünk se oroszul, nincs meg az alapvető tudásunk meg, még a ciribetűket sem ismerjük, túl feltűnő lenne ha kérdezősködnénk. Minden interakció csak újabb kockázatot jelent.
Megvárom, hogy hogyan reagálnak. Nem látom reálisnak, hogy megpróbálunk elvegyülni, vagy a tömegben információkhoz jutni, egyszerűen túl kockázatos. Talán egyszerűbb lenne eljutni valahogy a kormányzati épülethez.

Such figyeli Pókot, a mozdulataiból már látja, hogy nem bízik bennük. Úgy tesz mintha nem is tűnne fel neki, tekintete csak egy pillanatra téved a lapra, majd Zaphire-ra néz. Végül, ahogy mindenki mást figyel arra jut, hogy lehetőleg minél előbb egyeztetniük kell, mielőtt szét esik az egység.
- Jó ötlet Zaphire. Pók, visszamehetsz arra a pontra, ahol megérkeztünk, annak a koordinátáit én már ismerem. Az információszerzést lehet célzottan is kiviteleznie. - fordul Szeráf felé- Egy személy kikérdezésével, hogy milyen módon az most nem számít. Elég ha megtudjuk hol vannak a darabok, teleportációval már könnyen oda juthatunk. Mindannyian idegenek vagyunk, ezen nem fogunk tudni változtatni, felesleges tovább vitatni. Minél gyorsabbak vagyunk, annál több az esélyünk.
Elsősorban Szeráftól vár reakciót, hogy sikerül-e meggyőzni a tervéről. Such Ramirez és Zaphire miatt nem aggódik, könnyen kiszámíthatóak és terelhetőek a megfelelő irányba, csak a megfelelő módszereket kell használni. Odakint úgysem lesz sok választásuk.
- Nem voltak az utcán mutánsok, vagy képességhasználók. Mi mind azok vagyunk, ez is az előnyünkre van. És ha kell, ki is tudunk innen jutni.
Még mindig teljesen rideg és nyugodt. Már megvan a saját terve, ha kell módosítja, de mások véleménye nem fog a koncepción változtatni.

Szeráf nézte, hogy Pók és Ramirez valamit titkon szervezkedtek egymás között. Ezt nem nézte jó szemmel és megjegyezte, hogy itt valami nem stimmelt. Az ötletek jöttek, de Szeráfnak még mindig zavaros volt az, hogy mit is akarnak csinálni valójában. Zaphire adta a legtisztább választ, bár az sem volt túl hasznos. Hihető volt és valószínűleg igaz, csak épp ezzel nem mentek sokra.
- Nálunk sok hülyeség van vallás címszó alatt. Mindenható isten, akit egyszerűen elfogtak az emberek és keresztre szegeztek, meg hasonlók...
Szeráfnak és a többieknek nem volt olyan szerencséje, hogy itt is valami zűrzavaros istenkép legyen. Az itteni istenek nem hiába tarthattak ott, hogy uralták a világot és mindenki rettegett tőlük. Ők maguk is csak azért nem féltek talán igazán, mert nem érezték át a dolgok súlyát.
A többieket meghallgatva Szeráf végiggondolta még egyszer az egészet, majd így szólt:
- A turisták nyilván nem tudják. Ha a kormányemberekig eljutunk és ott valakit megfenyegetünk vagy megkínzunk, akkor talán vall. Ha egyáltalán tud valamit és ha tud angolul. De ti mit szervezkedtek itt titokban? Most baromira nem kell egy belső ellenállás! - nézett Adnrew-ra és Pókra. Szeráf, aki mindig imádta szítani a feszültségeket és keverni a bajt, most kivételesen belátta, hogy nem kellene széthúzniuk. Hogy pontosan mit tesz, azt majd a válaszok után kitalálja. Két terv közül választhatott, amiket most rögtönzött magában.

Ahogy számítottam rá Szeráfnak szemet szúr, amikor Pók átadja az üzenetet. Valami miatt egy pillanatig úgy hittem, hogy nem a provokáló hangján fog szólni, de tévedtem. Teljesen hidegen nézek rajta végén. Néhány másodpercig még gondolkozok rajta, mit tegyek, majd válaszolok neki.
- Pók beszélni akart velem, de ezt ahogy te is tudod, szavakkal nem tudja megtenni. Bennem valamivel jobban bízik, mint bennetek. - vetem oda nekik - Nem szervezünk semmit, leírta mit gondol és mit vár tőlem.
Mialatt beszélek végig Szeráf szemeibe nézek, hogy lássam a reakcióját és hogy mit gondol erről valójában.
~ Csak a konfliktus keltése miatt szólt közbe, más célja nincs ezzel, de ha van is, nem kifogásolhatja, amit Pók írt. Ezek egyszerű tények, amikről ők is tudnak, csak nem akarják tudomásul venni, pedig látszik, hogy itt akarják hagyni. Mintha nem is a társuk lenne, ha Magneto vagy Apokalipszis oldalán egyáltalán van értelme, ezt a szót használni. Taszító.
Remélem Szeráffal sikerül könnyen elrendezni a konfliktust és nem jutunk odáig mint legutóbb a cellában. Bár a mostani helyzetben már sokkal higgadtabb vagyok, hogy Szehmet nincs olyan élénken a tudatomban. Mivel rá gondolok pár másodpercig megint elkalandozok, mert eszembe jut az alakja, de jó pár nap után már könnyen terelem vissza a gondolataimat. Arcomra egy enyhe mosoly ül ki, ennek hatására, majd Zaphire-ra nézek.
- Ez lenne az én tervem is. Egy csoportban, nem túl feltűnően eljutni egy ilyen helyre, ahol van megfelelő személy. Vagy ha lehetséges akkor egészen egy kormányépületig és ott információt szerezni. Ott kell lennie olyan vezetőnek, aki tudja a kristályok pontos helyét. Ez gyorsabb és eredményesebb módszer mint az utcán vagy más helyeken információt szerezni. A KGB épület túl kockázatos lenne, a Kreml, vagy ami a helyén áll jó célpont lenne.
Ezzel befejezem, most már elmondtam a teljes tervem, megvárom, hogy megfelelő-e a többieknek. Nincs értelme elindulnunk, ha nem értünk egyet, csak komoly hibákat okozhatna.

Such figyeli a kialakult kisebb konfliktust. Ha szükséges akkor a csapat egységének érdekében valamilyen módon el kell ezt simítani, de egyelőre csak várja, hogy Ramirez és Szeráf mit is tesznek. A viselkedésükből talán fontos információkra tehet szert, amit később felhasználhat, ha szükségessé válik, vagy ha kint ismét provokálják egymást. Egyelőre nem szól közbe, csak vár és egyszer oldalra, Pókra tekint. Mivel mások egyelőre nem, vagy nem úgy reagáltak a szavaira, ahogy várta, most Zaphire felé fordul.
- Tehetnénk azt, amit eddig elmondtunk. Eljutni egy pontra, majd egy személytől, akár kormányzatitól vagy mástól, keményebb módszerekkel információt szerezni. Az alapján eljutni a kristályokhoz. Mit gondolsz lehetséges ebben a formában megvalósítani? Vagy van valami amit még hozzátennél?
A lány válasza után újra a többiek felé fordul. Most már Such is úgy gondolja, hogy ideje lenne az indulásnak, ha biztonságban el akarnak tűnni. Az esetlegesen hazaérkező itt lakó, csak újabb problémát jelenthetne. Így is sok minden túl nagy kockázattal jár. Végül határozottan Pókra néz.
- Írd le te is a véleményed, hogy mit kellene tennünk, vagy miként. Hogy minél előbb eldönthessük a tervet.