Katherine Blackwood

by **Sarah** Csüt. 11 Okt. 2012, 22:51

Név: Katherine Blackwood
Egyéb név(i): Kate
Faj: mutáns ( nem tud róla ), zseni
Nem: nő
Jellem: Erősen változó jellemmel van megáldva, jobb napokon elég gyakran mosolyog, nevet, akár ok nélkül is, a rosszabbakon pedig teljes levertség és depresszió, negatív életfelfogás jellemzi. Gyakran megesik hogy eme két vonás sűrűn váltogatja egymást. Egy dolog van ami állandó: a sok őt ért sérelem miatt visszahúzódó és félénk, főleg idegen társaságban, ismerősök között oldódik a hangulata, könnyedén zavarba jön, és a nagy többségtől eltérően valóban képes át érezni más „fájdalmát”.
Személyazonosság: titkos
Születési helye és idő: New York, 2002.04.26.
Kor: 17 év
Család:
- Apja: Adam Blackwood
- Anyja: Simone Blackwood
Foglalkozás: tanuló
Testmagassága: 165 cm
Testsúlya: 40 kg
Szeme színe: Tengerkék
Haja színe: vörös
Bőre színe: nagyon fehér
Különleges ismertetőjel: kórosan sovány, a nyár kellős közepén is iszonyatosan vastagon öltözve járkál az utcákon, meglehetősen bő, bokáig érő, fekete kabátot hord melynek nagy kapucnija könnyedén rejti el a nap elől, speciális ( a látást szolgáló, fényre sötétedő ) napszemüveg, s egy sál takarja az arcát. A bő kabát csak a különleges varrása miatt nem csúszik le róla, elől gombos, s az ujjai hosszabbak mint a lány karjai, ezért általában bele sem dugja azokat, maximum ha valamit el akar érni, és nem nyúlhat ki a kabát két gombja között. Visel még egy fekete hosszú szárú kesztyűt, és egy úgyszintén hosszú szárú csizmát.
Repülési sebesség: ?
Egészségi állapot/ betegségek( Itt meg kell említenem hogy a dolgokat csillagozva fogom különsorolni a reakciókat/tüneteket):
Fizikailag:
- Erős nap*/por-pollen**/poratka**/állatszőr**/tej-tejtermék***/mogyoró***/rák***/méh-darázs csípés****/ gyógyszer***** allergia.
- Liszt érzékenység fizikai tünetei: gyenge, könnyen törő csontok, kóros soványság, izomgyengeség, véralvadási zavarok, izomgörcsök, fokozott fogékonyság fertőzésekre.
- 2. típusú cukorbetegség
- Rossz távollátás ( avagy szemüveges, és a távoli dolgokat anélkül nem látja ).

* Viszkető, égő érzés a bőrön, hosszas idő után égési sérüléshez hasonló bőrfelület és fájó hólyagok jelennek meg.
** Váltakozó erős orrfolyás és orrdugulás, nagymértékben való érintkezéskor fennáll az asztmaszerű fulladás lehetősége melyet erős szívdobogás és feszítő mellkasi fájdalom kísér. A por és a pollen erősen irritálják a szemét, így gyakran könnyezik, és általában vörösek.
*** A fent sorolt ételek elfogyasztásától jobb esetben viszketés, ajak és szemhéj duzzanat, esetleg puffadás következhet be, rosszabb esetben asztma illetve ekcéma – Avagy gyakran kiújuló, fájó és nedvedző bőrkiütések – jelentkezhet, nagy mértékű fogyasztás pedig halált okozhat.
**** Méh vagy darázscsípés esetén, szerencsés esetben asztmás fulladás, rosszabbik esetben lehetséges ájulás, gégeduzzanat, szívritmuszavarok, vagy akár halál.
***** Láz és fájdalomcsillapító gyógyszerek bizonyos hatóanyagaira való hibás szervezetbeli reakció, láz, kiütések, erős hányingert és szédülést okoznak, valamint érkárosodást, mely bizonyos területeken különösen veszélyes lehet.

Mentálisan:
- Időközönként előforduló depressziós rohamok, életkedv teljes hiánya.
- Lisztérzékenység mentális tünetei: néha előfordulhat koncentrációzavar, fáradtság, zavartság – ebből adódó esetleges ok nélküli agresszivitás.
- Testi elmaradottságait ellensúlyozva, az agya magasabb fokon működik, gyorsabban reagál a dolgokra, az átlagnál sokkal gyorsabban számol, könnyedén vesz észre két kép között gondosan elrejtett különbséget, könnyebben ért meg dolgokat, és részletes fotografikus memóriával rendelkezik, de a hallott dolgokat is könnyedén megjegyzi.

Életrajz:
Egy teljesen átlagos családba születtem egy New Yorki kórházban, és az átlagos alatt tényleg átlagosat értek, apám biztonsági őrként dolgozott, illetve még most is dolgozik egy raktárnál, anyám pedig egy amolyan névtelen irodai munkás, ebből pedig kikövetkeztethető hogy a fizetés, és a vele járó életszínvonal nem valami kimagasló, sőt. De az alap életfeltételeket sikerül ennyiből is fenntartani, úgy értem valamilyen étel mindig van az asztalon, csak luxus nincs, de az talán nem is kell, hiszen a pénz úgyis csak megrontja az embert. Már az életem korai szakaszában kiderült rólam hogy liszt érzékeny vagyok, azt mondják elég csúnyán néztem ki akkoriban, mivel már oly korán jelentkezett, ezért nem volt nehéz elfogadni, tulajdonképpen azzal nőttem fel, bár akkor még nem tudtuk hogy mivel fog még „ verni „ a sors. Bár jó, be kell látnom hogy valamilyen szinten mindig is lehangolt a tudat hogy én nem ehetem azt amit a többiek, és a gyakran jelentkező zavartság, és fáradtság miatt már akkor kilógtam a többiek közül, s nem igazán barátkoztak velem, inkább kerülték a „ furcsa „ gyereket… Azonban, bár én nem vettem erről tudomást, a szüleimnek, úgy óvodás koromban tűnt fel, hogy nem csak a lisztérzékenységgel tűnök ki a társaságból, nem telt sok időbe, s már a pszichológussal néztem farkasszemet, nem mintha zavart volna, mindig volt valami jó játéka, amik olyan érdekesek voltak, s természetesen némelyik úgy gyermekfejjel nehezebbnek tűnt, de nem telt sok időben míg rájöttem az esetleges trükkökre. Néhány kezelés után a dolgok kissé megváltoztak otthon, anyuék úgymond tanítgatni kezdtek az élet alapjaira, olyan dolgokra amivel a többi óvodást nem igazán szokták „terhelni”, maximum csak játékosan, ilyenek mint az ábécé, és a számolás alapjai. Mind a mai napig emlékszem arra az iszonyatosan csodálkozó tekintetükre, és még mindig eltölt valamiféle büszkeség talán, és boldogság, ha így visszagondolok rá. Hamar megtanultam a dolgokat, az angol nyelv minden kis „ rejtelmét „, már iskola előtt tanárokhoz járattak, akiknek bár a koncentrációhiány miatt néha meggyűlt velem a baja, már azelőtt sok dologra megtanítottak hogy elértem volna az általános iskolát. Hét éves koromra képes voltam nehéz egyenletek és matematikai feladatok megoldására, gyors és folyamatos, könnyen érthető olvasásra, és ilyen téren már könnyen észlelhető volt hogy magasan az átlag felett állok, habár, ez egy cseppet sem segített azon, hogy egy darab barátom sem volt, sőt eztán sajnálatos módon, ahogyan eljöttek a nem várt iskolás évek, a helyzet ilyen téren csak rosszabbodott. Az általánost pár évvel később kezdtem az átlagnál, s ott már nem kerültek annyira a többiek, de sokszor azt kívántam hogy bárcsak inkább tartanák a távolságot, végig a hat évem alatt amit ott töltöttem, a tanárokat leszámítva szinte mindenki akivel bármilyen kapcsolatba is kerültem csak bántott, fizikailag vagy verbálisan, lelki fájdalom terén sokszor már nehéz volt megkülönböztetni egymástól ezt a kettőt. Sokszor megesett hogy sírtam, s nem volt ritka hogy ismeretlen okokból kifolyólag furcsa „dolgok” történtek velem, akkor még nem tudtuk hogy ezek ama rengeteg allergiának valamely kezdeti tünete, s ezen években kezdett el romlani a látásom is. Röviden tehát nem voltak fényesek ezen éveim ilyen téren, nagyon nem, ellenben tovább jártam különórákra, melyek bár iszonyatosan drágák voltak, s önön erőből a családom nem tudta volna kifizetni őket, de szerencsére az iskolában nyújtott magas teljesítményemnek köszönhetően sok támogatást kaptam különböző helyekről, valamint itt jöttem rá elsőként, hogy imádok rajzolni, és még valamilyen szinten egészen jól is megy. Mint korábban is feltűnhetett nektek, általános iskolában csak hat évet töltöttem, a magas teljesítménynek köszönhetően többször is megesett hogy egy osztállyal fentebb helyeztek, habár nem értem hogy miért csak egyel, hiszen már régen az általános „ felett „ álltam úgymond tudás terén. Az órák legtöbbjét alvással töltöttem ennek a nem túl apró ténynek köszönhetően, habár emiatt nem igazán szimpatizáltam pár tanárral, ők mégsem bántottak emiatt sosem. Mire átkerültem egy magas szintű középiskolába, már elég erőteljesen észlelhetőek voltak az allergiás tünetek, s nem egyszer voltam velük orvosnál, ahol úgyszintén fény derül a cukorbetegségre, s a szemem eddigre már súlyosan rongálódott, mint később kiderült eme imént említett betegségnek köszönhetően. Így is elég meggyötört voltam már, s emiatt nem bírtam felfogni hogy miért büntet engem így a sors, mi rosszat követtem el hogy mindezt megérdemlem? Nagyon nehéz volt elfogadni azt a sok gyógyszert, szerencsére az allergia elleni gyógyszerek nagy részére nem vagyok érzékeny, viszont a fejfájás és láz elleniekre nagyon, és sokszor ez sem könnyíti meg a dolgaimat. Az étrendemen változtatni kellett, az inzulin adagolása és számolása, az állandó vastag öltözködés nehéz volt, de végül beletörődtem hogy ez a sorsom, s be kell valljam, néha megfordult a fejemben, hogy mindezek elől a halálba meneküljek, de sosem tudtam rávenni magam, hiszen valamilyen szinten mindig szánalmasnak találtam azokat kik ezt teszik magukkal, s fájdalmat okoznak így azoknak akik szeretik. A középiskolában társaság terén szerencsére már nem ennyire vészes a helyzet, bár itt is sokan vannak akik kötekednek velem, természetesen mindig a gyengébbel, de itt már nem úgy tekintettek rám, legalább is nem egészen, s többen is el tudtak fogadni, van aki még most is azon munkálkodik hogy legyek kicsit oldottabb, több-kevesebb sikerrel. Több nyelvet is tanultam, az angol mellett sikerült megtanulnom a németet, az oroszt és a japánt is magas szinten, ezekből már a nyelvvizsga is megvan, s a „ művészi „ tudásomat is egészen magas fokra sikerült fejlesztenem, szeretem lefesteni hogy miként érzek, főleg tájképek formájában, vagy csak úgy rajzolgatni. Jelenleg harmadikos vagyok, az órák nagy részén itt is alszok, testnevelés alól pedig teljesen fel vagyok mentve, jogosan, csak arra várok hogy átrakjanak a következő osztályba, vagy hogy legalább ennek az évnek vége legyen, és továbbmehessek innen is, bár sok személyt talán kissé fájva hagynék itt, azon keveseket akiket habár néha nehezen, de legalább el tudok fogadni, de ez így viszont valamilyen szinten nem állapot, hogy így fogalmazzak, nem itt lenne a helyem, olyan iskolába szeretnék járni végre amelyet nem „ nőttem „ ki még eddig.

Szakértelmek:
- Anyanyelvi szinten beszéli az angol mellett a németet, az oroszt, és a japánt
- Ért a rajzoláshoz és a festéshez, szobájában nem egy jó minőségű tájkép, illetve portré található olyan emberekről, akiket életében talán csak egyszer látott.
- Sok téren magas szintű tudással rendelkezik, könnyedén megjegyez bármit amit lát vagy hall, és gyorsabban számol mint mások akik számológépet használnak.

Képesség:
Alakváltó. Képes állatokká alakulni, de még valamiért csak kistestű állatokká változik, nem tud saját test súlya és méretével egyező vagy annál nagyobbá válni. Nagyobb gond, hogy az átalakuláskor a ruhája mindig ott marad valahol...

Megjegyzés:
A karakter már hozzászokott a magas hőhöz, mivel belekényszerült a vastag öltözetbe, mely fentébb le van írva, így míg mások megsülnének benne, ő megszokottnak érzi, és erősen tűző napon is csak kissé izzad meg benne.

by **Sarah** Csüt. 10 Okt. 2013, 19:43

10. Megváltás:
A washingtoni "kiruccanás" a leányzó számára viszonylag passzívan, néhol félősen és helyenként zavarosan telt. Az ott töltött idő nagy részében az egyik sérült, vagy legalább is sokáig eszméletlen, korabeli mutánst próbálta elvonszolni a repülőig amivel érkeztek, inkább kevesebb mint több sikerrel. Végül egyetlen hasznosabbnak bizonyuló cselekedeteként Xavier kérésének megfelelően egy sas formáját felöltve leszedte Magneto fejéről a sisakot, az viszont azonban elkerülte a figyelmét, hogy két ember lett belőle és hogy az egyik látszólag meghalt, érzékelte a következményeket, de magát az okot nem látta. A sisakot vissza szolgáltatta a jogos tulajnak, majd pedig Serenát felsegítette a gépre s ő maga onnan nézte meg az elnök által rendezett műsor elejét, de végül inkább helyet foglalt a gépen és a hazafele út nagy részét alvással töltötte az egyik ablaknak dőlve.

1 hónapos bővítés:
Miután a mutánsüldözésnek vége lett haza látogatott egy kevés időre a szüleihez, hogy beszélhessen velük nyugodt körülmények között. Maga a beszélgetés nem volt különösebben tartalmas, inkább egy hosszabb mese volt azzal kapcsolatban, hogy mi történt vele, merre, hogyan járt és mit csinált, kikkel van körülvéve és hogy hol, bár az alatt a pár nap alatt sor került néhány meghittnek mondható családi pillanatra, de azoknak bőven semmi köze sem volt bármiféle beszélgetéshez. Visszakerülvén a birtokra még egy jó darabig bezárkózva töltötte a napjait a szobájában, festett, olvasott és próbálkozott az írással, ami mivel viszonylag jól ment első nekifutásra, meglepő módon, mind a mai napig is aktívan próbálkozik vele. Mivel Gail eltűnt, amit eléggé sajnált, lassan elkezdett ismerkedni a többiekkel, vagyis jobban mondva inkább megszokni őket, főleg az újakat, erre pedig az-az egy hónap minden napi rendszeres, lényegében inkább kikényszerített találkozás bőven elég volt, igaz hogy nem tudott sok mindent csinálni ezek alkalmával, hiszen fizikailag alulmarad az átlagtól, kivéve talán ha egy állat alakjában jár, igaz ez egyenlőre kérdéses és kikísérletezni nem igazán tudja, hogy valóban így van-e. Mindenesetre is ezen alkalmakon először ugyan nehezen, de képes volt hosszabb időre is szóba elegyedni a többiekkel, főleg miután az egyik alkalommal Jonahnak köszönhetően realizálta, hogy nincs igazán mit szégyellenie a többiek előtt, hiszen nem egy alkalommal megesett, hogy egy átváltozás alkalmával eltűntek a ruhái, igaz ez egy kellemetlen tényező, de nem tud rajta változtatni s szándékos sem igazán volt, de már nem számít. Ezeknek a tényeknek köszönhetően plusz annak, hogy nem érzi magát üldözöttnek egészen helyre állt a társasági élete. A ruhájára amelyet még a Washingtonba való utazás előtt választott kért egy kapucnit, hogy védje valami a fejét a naptól ha meg kell szabadulnia a kabátjától, s ugyan ezen ruhának köszönhetően lényegesen többet használta a mutációját, mint korábban, hogy különböző szemszögekből vizsgálhassa meg a birtokot illetve a többieket, többek között kisebb kígyókként, de megesett hogy különböző méretű pókokként szemlélte, vagy néha inkább kémlelte a többieket és volt pár kellemetlen eset, ha valaki megpróbálta lecsapni, hiszen ilyenkor csak a gyér módon megszőtt hálóról lehetett inkább felismerni, de azt meg ugye ki figyeli? Mivel megnyílt számára az út, jó pár eddig még nem látott, avagy új stílussal rendelkező képet készített és amelyiket méltónak adta, azt oda adta annak aki éppen szerepelt rajta és csak remélte, hogy nem zavar vele senkit.

Katherine Blackwood

Katherine Blackwood

Re: Katherine Blackwood