Emma Frost

Név: Emma Frost
Faj: mutáns (másodlagos mutációval)
Nem: nő
Jellem: az X-gén felsőbbrendűségét hirdeti, az X-Men tagja
Személyazonosság: közismert
Születési hely és idő: Boston, 1992. november 14.
Kor: 19
Család: Winston és Hazel Frost (nevelőszülők), Amora (vér szerinti anya), ismeretlen vér szerinti apa
Foglalkozás: az X-Men tagja
Testmagasság: 178 cm
Testsúly: 65 kg
Szeme színe: kék
Haja színe: szőke
Bőre színe: fehér
Különleges ismertetőjel: Feltűnően csinos, általában fehér ruházatot visel.
Egészségi állapot / betegségek: Teljesen egészséges.

Életrajza: Emma Frost múltját sokáig rejtély övezte, még a S.H.I.E.L.D. kémhálózata előtt is. Mindez annak tudható be, hogy egyrészt a nevelőszülei mindig is titokban tartották Emma kilétét a világ előtt, másrészt nagy adag mágia és telepátia is védte a kislányt a gyanakvó szemek elől. De ne szaladjunk ennyire előre…

A Frost család egy vagyonos bostoni kereskedődinasztia volt már az 1600-as évektől, amikor is Angliából Amerikába érkeztek. Szépen, és főként tisztességes úton gyarapodott a család vagyona egészen az 1990-es évekig, amikor is az utolsó férfi leszármazott, Winston és neje, Hazel rá kellett jöjjenek a szörnyű igazságra: hogy kettejüknek sosem születhet gyermeke. Ők azonban az összes orvosi szakvélemény ellenére is tartották magukban a lelket és a reményt… és 1992 novemberében a sors meg is ajándékozta őket egy gyönyörű, egészséges lánygyermekkel. Az ismerősök, barátok és orvosok egyáltalán nem értették, hogy lehetséges ez, sőt, mintha senki nem is emlékezett volna pontosan, mikor és hogyan is esett teherbe Hazel – még maga a Frost házaspár sem.

De mindez hamarosan nem is számított. Frostéknak gyermeke született, a kis Emma, és a boldogság elfeledtetett minden kétkedést. A lány a lehető legjobb nevelést kapta, a legdrágább és legelitebb iskolákba járt, zenét és művészeteket tanult, sportolt, önkéntes munkákat végzett, az alkoholra, a drogokra, vagy bármilyen káros szenvedélyre meg rá se hederített. Tökéletes gyermek, majd tökéletes ifjú leány volt. Pontosan tudta, hogy egy nap ő örökli a Frost-vagyont, és ehhez méltóan próbált viselkedni, amióta csak az eszét tudta.

Ám pubertás korában őt is elérte az, amely oly sok fiatalt, akikben ott volt az X-gén: előtört belőle a mutációja telepatikus képességek formájában. Egy nap arra ébredt, hogy hallja a körülötte lévők gondolatait, és idővel ráérzett, hogyan tud ő maga is gondolati úton üzenetet küldeni másoknak. A szülei rettegtek, hogy mi lesz a kislányukkal, ha kiderül róla, hogy mutáns – de szerencséjükre Emma képessége könnyen titkolható volt, hiszen semmilyen fizikai elváltozás nem utalt a meglétére. Közösen megegyeztek, hogy sosem fedik fel senki előtt, mire képes Emma, és így talán megmenekülhet a családjuk a világszerte egyre terjedő mutánsgyűlölet hullámaitól.

Emmát azonban túlságosan is izgatta új ereje, hogy csak úgy megfeledkezzen róla, és soha ne használja. Mivel rendkívüli türelemmel és kitartással is meg volt áldva, úgy döntött, saját magát fogja edzeni, hogy tökélyre fejlessze a telepátiáját. Egyre gyakrabban férkőzött mások tudatába, anélkül, hogy azt bárki észrevette volna, és arra törekedett, hogy irányítani is tudja gyanútlan áldozatait. Telepatikus „utazgatásai” során sajnos mind többször találkozott olyan emberekkel, akiknek az elméjét teljesen elárasztotta a mutánsgyűlölet, akik rettegték és utálták a különleges erőkkel bíró „torzszülötteket”. Emmát eleinte meglepte a dolog, aztán egyre inkább zavarta, végül pedig dühítette, hogy mást sem hall mások elméjéből, mint hogy minden mutánsnak pusztulnia kellene, vagy legalább be kéne záratni őket valahova.

Elege lett. Látta, hogyan bánnak a mutánsokkal mindenfelé, és egyre inkább érezte őket a családjának, mint a saját szüleit. Úgy határozott, a Frost család vagyonával létrehoz egy alapítványt, egy szervezetet, vagy bármit, amellyel a mutánsokat támogathatná, hogy elfogadják őket a világban – valami olyasmit, mint az a New York-i iskola, amelyről már oly sokat hallott, és amelyet két mutáns professzor, Charles Xavier és Erik Lensherr vezettek ez idő tájt. Mikor azonban a szülei elé tárta az elhatározását, ők ezt azonnal elutasították, és hosszú, fájdalmas veszekedések, viták és üvöltözések hallatszottak a Frost-házból heteken át. Emma már épp azon volt, hogy felhasználja az erejét Winston és Hazel ellen, amikor tragikus napra virradt a világ: Erik Lensherr őrülete teljesen bekebelezte a férfit, és Magnetóként a Földre szabadította a galaktikus bolygópusztítót, Gah Lak Tust. Magát a Halálhozót ugyan sikerült végül elüldözni, de a lény szolgálói, az Ezüst Utazók addigra már elképzelhetetlen pusztítást vittek végbe a bolygón, és milliók halálát okozták.

Emma sem úszta meg az Ezüst Utazók tombolását – éppen Boston belvárosában tartózkodott, amikor az idegenek lecsaptak a városra, és egy ráomló épületdarab a lány halálát okozta. A története azonban épp csak itt kezdődött igazán… ugyanis egy kies, sivatagos, kopár vidéken, az asgardi harcosok túlvilágán, a Valhallában tért magához. A Halál Úrnője, Hela elragadta a lelkét, ám sokáig Emma sem értette, miért. Hosszú ideig tartott, míg megértette és elfogadta a helyzetét, de azt illetően továbbra is tanácstalan volt, miért került ide a lelke a halála után. De egy végzetes napon találkozott egy másik, hozzá hasonló fiatal lélekkel, egy frissen elhunyt fiú szellemével – Walter J. Kovaccsal. Mindez nem történhetett volna meg a végtelen semmiben, ha Hela nem engedélyezi a találkozásukat, miután valamiféle megegyezést kötött Walterrel. A fiú Helától tudott Emmáról, és felkeltette az érdeklődését – feltételezte, azért került ő is a Valhallába, mert hozzá hasonlóan igazi, tisztavérű asgardi volt valamelyik szülője. Emmát hamar levette a lábáról a rendkívül magabiztos és sokoldalú fiú, akit már életében is sokat látott a tévében, az interneten és az újságok címlapjain mint a mutánsok jogaiért küzdő egyik legjelentősebb fiatal tehetség.

Nem telt sok időbe, hogy szerelem lobbanjon a két ifjú között, bár ez az érzés egyértelműen erősebb volt Emma részéről. Sejtette, hogy Walternek főként a képességei és a vagyona kellenek, de ez sem érdekelte, hiszen tudta, hogy ezekkel is a saját ügyüket szolgálná. A megegyezésük értelmében Hela végül elengedte Waltert és Emmát, és immár erősebben, okosabban és felkészültebben tértek vissza az életbe. Walter első teendői közé tartozott, hogy ismét felvegye a kapcsolatot egy régi barátjával, Reed Richardsszal, majd együtt előkészítsenek egy megfelelő rejtekhelyet maguknak az N-zónának nevezett párhuzamos univerzumban. Emma ezalatt megtudta, hogy a szülei is életüket vesztették az Ezüst Utazók támadása közben, így most már a Frost család minden vagyona jog szerint őt illeti – bár nem kevés csodálkozó tekintet követte, amikor a halálból visszatérve követelte a jussát. Nem igazán érzett semmit apja és anyja elvesztését illetően, talán azért sem, mert ekkor már tudta Waltertől, hogy nem lehettek az igazi szülei. A telepatikus erejét kihasználva kicsit meggyorsította a papírmunkát, majd az örökség minden centjét Walternek és Reednek adta, hogy a segítségével még több olyan felszerelést szerezzenek, amelyekkel találmányaikat fejleszthetik az N-zónában.

Walter végül kénytelen volt végezni Reeddel, de időközben beszervezte maguk mellé Rustin Parrt, Nero Vincenzót és Ian Nottinghamet, hogy együtt alkossák az új X-Ment. Ekkor már mind tudtak az igazságról az X-gént illetően, és Walter felvette a kapcsolatot Lokival is – titkon azzal a céllal, hogy végezzen vele, hiszen a Cselszövés Istene komoly fenyegetést jelentett rájuk és a Földre, amelyet minden áron meg akar óvni az idegen betolakodóktól. A Lokival kötött szövetségnek volt egy nem várt, pozitív következménye is: a fiatalok megismerkedtek Amorával, aki nemrég tért vissza és csatlakozott Lokihoz, és kétségtelenné vált, hogy az ő lánya Emma. Megtudták tőle, hogy még a 90-es években szült egy kislányt egy férfitól, akit sosem szeretett, és soha többé nem látott, de mivel tudta, hogy nem lenne jó anyja, a mágiájával elintézte, hogy a csecsemő egy gazdag, nemes családhoz kerüljön, ahol mindent megkap majd. Amora akkoriban még halandónak hitte magát, ahogy oly sok Földre került asgardi, és az emlékei sem voltak tiszták, de a varázserejének egy részét már képes volt használni – így tudta módosítani a Frost házaspár és ismeretségi körük memóriáját, hogy azok ne is gyanakodjanak, hogy Emma nem Winston és Hazel gyermeke.

Így kerülhetett tehát a félasgardi mutáns először a Frost-házba, majd a Valhallába, végül az N-zónába az X-Men tagjaként és Küklopsz párjaként. Az elmúlt nyolc hónapot főleg ő is felkészüléssel töltötte, sokat edzette magát és társait mentálisan, és ha lehet, még elhivatottabb lett Walter tervei mellett. Küklopsz számára egy igazi isten, aki visszahozta a halálból, megmutatta neki az igazságot, és felkarolta őt az ügyében, amelytől azelőtt mindenki el akarta tiltani.

Képességei: Emma képes olvasni a gondolatokban, telepatikusan kommunikálni, valamint kivetíteni a gondolatait mások elméjébe. Ki tud vetíteni olyan pszionikus erőtereket, amelyeknek nincs fizikai hatása, de úgy hatnak egy áldozat elméjére, hogy fájdalmat vagy eszméletvesztést okoznak, továbbá képes mentális fájdalmat is okozni. Egy eszméletlen embert telepatikusan akár annyira „le tud nyugtatni”, hogy mindaddig eszméletlen is marad, amíg folytatja a „nyugtatását”. Bizonyos fokig képes irányítani mások gondolatait, de ennek mértéke és hatása mindig más és más, és sosem tarthat túl sokáig. Ha kell, kiléptet bárkit a saját testéből, és az elmék síkján beszélget az illetővel – ilyenkor gyakorlatilag „megfagy az idő” ezen személy körül. Ez a képesség csakis kommunikációra használható, semmilyen fizikai kontaktus vagy telepatikus támadás nem történhet egyik fél részéről sem. A legtöbb képessége nehezebben vagy rövidebb ideig működik más telepaták vagy mentális védelemmel felszerelt emberek ellen – és persze egy erősebb telepata teljesen blokkolni is tudja őt.

Hat hónappal később…

Emma Frost az N-zónában ragadt, az átjárás jelenleg lehetetlen számára, de a S.H.I.E.L.D. nem tett le arról, hogy őt is kézre kerítsék.