Emma Flower White

by **Henry White** Hétf. 08 Aug. 2011, 14:36

Név: Emma Flower White
Egyéb név(i): Csali, Em, Szemfényvesztő, Flo
Faj: mutáns
Nem: nő
Jellem: Főleg csak magával van, de képtelen lenne bárkinek is ártani rosszindulatból. Erősnek és magabiztosnak tűnik, de ez koránt sincs így.
Személyazonosság: titkos
Születési helye és idő: 1993. június. 23. New York
Kor: 17
Család
Apa: Henry White
Anya: Caroline Flower-halott
Foglalkozás: tanuló, tolvaj, csavargó
Testmagassága: 165 cm
Testsúlya: 52 kg
Szeme színe: Zöld
Haja színe: Szőke
Bőre színe: Fehér
Különleges ismertetőjel: Alapesetben nincs, képességhasználatkor a szeme kéken ragyog
Repülési sebesség: Nem tud repülni
Egészségi állapot/ betegségek: egészséges

Életrajza:

A rács hangosan csattan mögöttem, mire összerázkódok. Az egész cella mocskos, az ágy...nem is inkább az ágyra hasonlító valamire az istennek nem ülnék rá, még megrágna valami. A Wc-re már rá sem merek nézni. Keresek egy tisztábbnak vélt helyet és lekuporodok a fal mellé, felhúzom a lábaimat, átkarolom őket. Próbálom megnyugtatni magam, minden rendben lesz....de félek ez már nem elég. Már rég nem elég.
Nem tudom mennyi idő telhetett el, furcsa nyikorgó hangra leszek figyelmes. Ahogy felemelem a fejem, a rács előtt egy kisebb kocsit látok, olyat mint amiken a hotelekben a londinerek vagy mik a szobákba viszik a kaját. Csakhogy étel nincs rajta, csak egy monitor, meg néhány kamera. Jézusom mi a fenét akarnak ezek velem csinálni? Mielőtt még belelovalhatnám magam a dologba egy recsegő hang szólal meg, a kocsin álló egyik hangszóróból. Hangja gúnyos és egyszerre dühös. Félek.....
-Na mi az, nem bűvészkedsz már az agyunkkal? Tudod rájöttem ám, hogy a kamerán keresztül nem hat a szörnyszülött képességed...te szuka...-
Könny csorog a szememből, képtelen vagyok visszatartani a sírást, a testem remeg a félelemtől. Nem fogok tudni kijutni innen.
-Látom már nem vagy olyan bátor, mint pár órája. Míg apád nem jelentkezik, addig elszórakoztatsz minket, kislány. Rendben? Nem mintha lenne más választásod. Beszélj magadról, de figyelmeztetlek, ha nem tetszik amit hallok, akkor nem fogsz örülni annak amit majd teszünk veled.-
Ez csak valami vicc ugye? Még hogy beszéljek magamról....
-Na gyerünk ha nem szórakozok jól, annak te nem fogsz örülni!-
Még mindig remegek, de muszáj összeszedni magamat. Ha húzom az időt, akkor talán megmenekülök. Akadozva kezdek el beszélni.
-Emma Flower White a nevem, de ezt már tudják nagyon jól. Apát is ismerik, túlságosan is. Anyu Caroline Flower, meghalt a születésem után. Valamilyen szülés utáni komplikációban....-Itt egy pillanatra megakadok, de muszáj folytatnom ha meg akarom úszni ezt az egészet-....apa ezek után engem hibáztatott érte. Soha nem mondta, de éreztem rajta. A gyerekoromról nincs sok mondanivalóm. Mivel apa nem törődött velem, inkább csavarogtam a környéken, loptam, csaltam verekedtem ha kellett. Szeretek rajzolni és tehetségem is van hozzá, legalábbis egyesek szerint. Szeretem a rajzolást, mert tudom, hogy anya is csinálta. Ő festő és grafikus volt. Legalább ennyit tudok róla, ha mást nem is. Már korán megtanultam, hogy az ember csak magára számíthat ha bajba kerül. Soha senki nem segített rajtam, így mindent egyedül kellett megoldanom. Nem mintha bántam volna, hogy nem szorultam rá másokra. Egyik bajból kerültem a másikba, de mindig kimásztam a magam erejéből a pácból. Egyszer...megpróbáltam kizsebelni egy férfit de elkapott. Lekevert pár pofont. Iszonyatosan féltem, megragadott de aztán elengedett, és mögöttem kezdett el bámulni valamit. Elindult és egyszerűen ott hagyott engem. Hátrafordultam, egy sárga ködszerű alakot láttam. Úgy nézett ki mént én, csak fura elmosódott körvonalai voltak. A fickó, mint aki megháborodott annak a ködszerűségnek kezdett kiabálni majd csépelni kezdte. Én nem vártam tovább, ahogy tudtam gyorsan le is léptem. Utána ez megtörtént még párszor, mire rájöttem, hogy ezt én csinálom. Mutáns vagyok. Ezek után párszor próbáltam akaratlagosan használni az erőmet. Könnyebben ment, mint gondoltam, s lassacskán rájöttem mit is csinálok valójában. Egy ködszerű kivetülést hozok létre, amiről azt hiszik, hogy az én vagyok. Egy csalit. Teljes mértékben elhiszik, hogy az én vagyok, rólam pedig teljesen elfelejtkeznek. Ezt kihasználva még több rablást csináltam, kisebb üzleteket vettem célba. Apa pedig egyre jobban, a piához fordult már nem volt olyan nap, hogy ne lett volna részeg. Fura alakok jelentek meg a házunknál, egyre erőszakosabbak lettek velem, apával is. Kihallgattam az egyik beszélgetésüket is, apa valami férfinak iszonyatos pénzzel tartozott valami alvilági pasasnak. Ez felteszem maga lenne.....Tegnap a fickók eljöttek, ránk törték az ajtót, vagyis csak rám, mivel apa nem volt otthon. Használtam ugyan a képességemet, de valaki hátulról leütött, és arra eszméltem, hogy valaki belökdös ebbe a mocskos cellába.-
Elhallgatok képtelen vagyok tovább beszélni. Egy mocskos szemétnek mondtam el a legbelsőbb érzéseimet, teljesen meztelenek érzem magam. A monitor hirtelen villódzni kezd és egy szakállas férfi jelenik meg rajta. Mikor megszólal azonnal tudom, ő beszélt nekem az előbb is.
-Érdekes kis sztori, de annyira nem nyűgözött le kislány. Ezért most meg kell hogy büntesselek. Mi lenne ha szép lassan levetkőznél?-
Élveteg vigyor jelenik meg a férfi arcán, önkéntelenül is megpróbálom eltakarni a kezeimmel a testemet. Hátrálok pár lépést, mire dühösen felcsattan.
-Csak lassan a testtel, az lesz amit mondok vagy az apád meghal!-
A monitoron a kép változik, apát látom rajta összeverve egy székhez kötözve. Mellette egy férfi áll, pisztollyal a kezében, amit a fejéhez nyom.
-Apa....-
Suttogom, a könnyeim újra csorogni kezdenek. Akár mennyire is nem törődött velem, akkor is az apám. Nem hagyhatom meghalni. Becsukom a szemem, remegve próbálom levenni a felsőm. Alig megy, annyira reszketek. Egy örökké valóságnak tűnik, mire lekerül rólam a pulóver. Lassan a nadrágom gombjához nyúlok....nem képtelen vagyok rá. A hangszóróból egy dörrenés hallatszik, egy lövés. Apa!
-Ez csak figyelmeztető lövés volt. Folytasd!-
Zokogva gombolom ki a nadrágomat, lecsúszik a földre én pedig kilépek belőle. Már csak a fehérneműm van hátra, mikor furcsa zajokat hallok a hangszóróból. Kipattan a szemem, a monitoron dulakodás látszik, majd elsötétül. Én pedig remegve, lebénulva állok a cella közepén, mikor az ajtaja kinyílik és egy rendőrszerűség lép be. Hagyom, hogy betakarjon egy lepedővel.
-Most már minden rendben lesz. Az apja időben értesített minket. Ő is jól van, eltört pár csontja, de jól van.-
Önkéntelenül is zokogva átölelem a férfit. Percekig csak bőgök mire elengedem, és zavartan kérek elnézést. Még jobban magamra csavarom a lepedőt.
-Köszönöm, hogy megmentett én nem tudom...mit...csináltak...volna....-
Képtelen vagyok folytatni, még csak rágondolni sem bírok.-A felvételt ugye megsemmisítik?-
Kérdezem kérlelő hangon a férfit, nem tudnám elviselni a tudatot, hogy más is lát.
-Természetesen, a feletteseim is egyetértenek ezzel. Ez ellen a férfi ellen így is van elég bizonyítékunk. Jöjjön ki kísérem.-
Követem a férfit, kicsit hunyorgok a hirtelen fénytől. Az épület előtt mindenhol, zsaruk és mentők nyüzsögnek. Odakísér az egyik mentőhöz, és a kezembe nyom egy névjegykártya szerűséget. Egy név és egy telefon szám áll rajta.-SHIELD?-
-A felvételt csak én láttam, s senki nem tudja hogy mutáns. Azt hiszem jobb ha ez kettőnk közt marad, de ha kell segítség ezen a számon kérhet.-
Csodálkozva nézek rá, bólintok.-Köszönöm, köszönök mindent.- A férfi lassan elsétál, még utána kiálltok, megkérdezve a nevét.
-Jonathan Miller.-
A mentő ajtaja becsukódott, és végre abbahagytam a remegést, a félelem is kezdett elmúlni.

Képességei: Képes létrehozni egyfajta pszichés kivetülést. Ez egy sárgás kavargó ködformában jelenik meg, s teljesen úgy néz ki mint ő. Ez a kivetülés, magára irányítja a figyelmet. Aki a hatása alá kerül, valódinak látja és vele kezd el foglalkozni míg Emma elmenekülhet vagy tehet amit akar.
Nem a kivetülés nem csak némán áll, hanem mivel valódinak tűnik reakciói is vannak. Ezek viszont változnak, attól függően kinek milyen a személyisége, érzelmei az irányába. Míg valaki azt látja, hogy kegyelemért könyörög, mások azt hogy épp szerelmet vall nekik. A kivetülés reakciói változnak ugyan személyenként, de akkor is csak a kivetüléssel foglalkoznak. Maximum 5-10 percig tud fenntartani egy kivetülést, de ekkor a közelében kell maradnia. Ha elhagyja a helyszínt a kivetülés 2-3 percen belül megszűnik. Van még egy hátránya a képességének, ha ártani akarna a befolyásolt személynek, személyeknek a kivetülés megszűnik, s a befolyásolt személy újra normálisan, tiszta fejjel képes gondolkodni és cselekedni. Mikor létre hozza a kivetülést a szemei kéken ragyognak. Egyszer sikerült két kivetülést is létrehoznia, de ez annyira kimerítette, hogy képtelen volt fenntartani azokat.
A hatást mindenki érzi, függetlenül attól, hogy a kivetülést nézik vagy mást. Ha a helyszínen tartózkodik akkor a hatása alá kerül.

Szakértelmei: kiváló zsebtolvaj, és betörő, kiválóan rajzol

by **Henry White** Hétf. 08 Aug. 2011, 14:37

Kiegészítés

Az eddigi életem során, egy napnál sem voltam tovább bezárva nem, hogy egy teljes hónapig! Az első napokban a falat kapartam kínomban, csak képletesen, szerencsére Jon elterelte a figyelmemet az első napokban. Aztán már jobban belerázódtam kicsit és nem zavart annyira, hogy nem hagyhattam el az épületet.
Szegény Jon látszott rajta, hogy saját magát hibáztatja amiért idekerültem. Úgy hogy amint sikerült kettesben maradnom vele elmondtam mindent, még a kevésbé jó részeket is. Miután kiszabadított, apa újabb és újabb adósságokba keveredett és én meg féltem hogy valaki újra el kap apa miatt. Így felhívtam a Shieldet, nem tudtam mást tenni. Meglepetésemre Danvers ezredes jött el hozzánk, és nem éppen kedvesen felajánlotta, hogy csatlakozzak a Shieldhez és a csapathoz vagy különben lecsukat a sok betörését és lopásért, szóval mindenért amit eddig elkövettem. Kénytelen voltam belemenni, nem akartam egy börtönben kikötni. Az ezredes idehozatott, apát pedig egy shield által ellenőrzött helyre vitette, ahol segítettek neki az alkohol és a játék függőségében, még munkát is adtak neki.
Ezt mind elmondtam Jonnak, remélem sikerült meggyőznőm arról, hogy nem ő tehet mindenről. Ha éppen nem a szobámban voltam, rajzolgatva akkor Jon tanított volna a közelharcra, ami nem igazán ment, de ellenben a késsel való harcban eléggé jeleskedtem. Próbáltam nem arra gondolni, hogy még Ghosttal is fogunk találkozni és harcolnunk kell vele, de nem akartam cserben hagyni a többieket. Próbáltam a képességemet is fejleszteni, ahogy tudtam de még mindig nem vagyok túl jó benne.
Jon elég jó fejnek bizonyult, egy kicsit merev ha hivatali dolgokról van szó, de ha kettesben vagyunk akkor bír laza és kedves is lenni.....a többiekkel is jól kijövök, már ha szólnak hozzám, mindenki eléggé el van merülve a saját gondolataiban.

Négy hónap katonai kiképzés. El sem akartam hinni hogy túléltem azt a borzalmat. Na jó kicsit túloztam, de az első időszakban szinte teljesen ki voltam készülve fizikailag és szellemileg is. Még sosem edzettem ennyit, sőt még soha nem edzettem, így nem csoda ha eleinte félholtan aludtam, izomlázzal küzdve a szálláson. Másra nem is maradt időm szinte. Nagyon nehezen szoktam hozzá, de a végére már egész jól bírtam, persze a többiekhez képest még mindig én voltam a leggyengébb a csapatban. Talán Jon és a többiek noszogatása és bátorítása nélkül ki sem bírtam volna. Kora reggeltől késő estig edzések, és elméleti oktatások tömkelege várt ránk. Jon, Bruce bírta talán a legjobban nem is csodálkozok rajta. A pisztolyokkal, és hasonló fegyverekkel nem igazán bántam jól, bár mindent megtettem ami tőlem telt, de egyszerűen képtelen vagyok eltalálni bármit is ami kicsit messzebb van, és egyáltalán teljesen kiráz a hideg tőlük. Ez nem igazán ment a kiképzésen, inkább a közelharcban fejlődtem valamicskét, főleg a különféle késekkel, és közelharci fegyverekkel való harcban. Jonnal néha-néha tudtunk csak kettesben lenni, de akkor is mindig engesztelni próbált amiért eltörte a bordáimat és fejbe rúgott. Hiába mondtam neki hogy akkor nem volt önmaga. Néha olyan makacs tud lenni, hogy a falra mászok tőle. Különféle járművek vezetéséből is kaptunk képzést, bár ebben is inkább más jeleskedett. Átlagos szinten voltam képes teljesíteni. De találtam megoldást a képességem gyenge pontjára. Kaptam egy speciális pisztolyt, bővített tárral amikben különféle bénító és altató lövedékek vannak illetve helyezhetők. Így már a fegyverhasználatban is fejlődtem valamicskét, főleg a pisztolyok terén. A képzés végére megerősödtem, sokkal többet bírtam fizikailag, közelharcban fejlődtem, szintén a már említett kés és közelharci fegyverekben talán a legtöbbet. Aztán pedig érkezett a parancs, menjünk vissza New Yorkba....

by **Henry White** Hétf. 08 Aug. 2011, 14:38

Név: Emma Flower White
Egyéb név(i): Csali, Em, Szemfényvesztő, Flo
Faj: mutáns
Nem: nő
Jellem: Főleg csak magával van, de képtelen lenne bárkinek is ártani rosszindulatból. Erősnek és magabiztosnak tűnik, de ez koránt sincs így.
Személyazonosság: titkos
Születési helye és idő: 1993. június. 23. New York
Kor: 17
Család
Apa: Henry White
Anya: Caroline Flower-halott
Foglalkozás: SHIELD gyakornok
Testmagassága: 165 cm
Testsúlya: 52 kg
Szeme színe: Zöld
Haja színe: Szőke
Bőre színe: Fehér
Különleges ismertetőjel: Alapesetben nincs, képességhasználatkor a szeme kéken ragyog
Repülési sebesség: Nem tud repülni
Egészségi állapot/ betegségek: egészséges

A gyengélkedőn ébredtem, sikoltozva. A mellkasom iszonyatosan fájt, én pedig sikoltoztam a fájdalomtól. De a megszokott sikoly helyett fura dallam, hagyta el a szám. A körülöttem lévők pedig, mintha elbódultak volna. Csak mosolyogtak rám...ezután újra elájultam.
Másnap ébredtem fel, Jon és Danvers ezredes volt mellettem. Elmondták mi történt, míg én sérülten feküdtem. Mindent. Szóhoz sem tudtam jutni, ez már túl sok volt nekem. Ráadásul valahogy kaptam egy újabb képességet....
Túl sok volt ez egyszerre, több nap kellett mire egyáltalán feltudtam fogni a történteket. Walter és Loki, Ghost pedig a szövetségesünk lett. Egyenlőre csak a felépülésemre koncentráltam és szép lassan emésztgettem a dolgokat. Beletelt pár kínkeserves hétbe, mire mondhatni felépültem annyira, hogy elhagyhassam a gyengélkedőt. De elviseltem a fájdalmat, hisz erősebbé akartam válni. Hogy ez soha többé ne történhessen meg, velem vagy bárki mással sem.
Ahogy felépültem, Jon folytatta tanulmányait s mindenki belemerült a kiképzésbe, mindenki jó volt valamiben s azt vitte, fejlesztette tovább. Kezdtem egyre inkább külön állónak érezni. Napokon keresztül csak ténferegtem a SHIELD-ben, míg egyszer Danvers ezredes le nem csapott rám. Belökdösött egy edzőterembe, és rám rivallt. Döntsem el hogy mit akarok, maradok és harcolok vagy mehetek. Zavarodottan néztem rá, kavarogtak a fejemben a gondolatok. Tényleg itt a helyem, Jon miatt maradnék csak? Már válaszoltam volna, mikor eszembe jut, hány emberen segítettünk már. Hogy nélkülünk már sokak meghaltak volna. Elszántan bólintottam, harcolni szeretnék.....
Danvers ezredes maga vezette a kiképzésemet. Először kipróbáltunk mindent, hogy azt vigyük tovább amiben kicsit is jobb vagyok. A fegyverekkel nem sokra mentem, egyszerűen nem ment. Az elektronikához és hasonló dolgokhoz nem igazán értek, maradtak a kések és egyéb hasonló fegyverek. Először kondíciómat javítottuk, majd jöttek a kemény edzések az ezredessel. Számtalanszor elvert, és nem volt kíméletes velem, de számtalanszor fel álltam. Soha nem éreztem magam még ilyen elszántnak. Eleinte csupa kék-zöld folt, sőt néha meg is sebesültem.
Igazából nem tudom miért de nem vertem nagy dobra a kiképzésemet. Azt hiszem egyszerűen csak ezt egyedül, mások segítsége nélkül akartam véghez vinni. Lassan de biztosan fejlődtem, főleg tőrökkel, késekkel kezdtem nagyon jól bánni. Danvers szerint tehetséges voltam ezekben a dolgokban, kiderült hogy kiválóan tudok célba dobni velük. Fejlődtem, s ezt én értem el egyedül.
A tréning mellett, művészeti főiskolára kezdtem el járni, eleinte nem akartam, de Jon rábeszélt. Azzal érvelt, hogy nem szentelhetem az egész életem a shield-nek. S igaza is volt. Az órák igazi felüdülésnek tűntek, Danvers kemény kiképzése mellett. Az ezredes néha el-el küldött különböző küldetésekre, főleg ahol hasznát vették a képességeimnek. Mindig egy-két Különítmény taggal mentem. Főleg Ka-Zar és Shanna, valamint Fekete Párduc és Amerika Kapitánnyal küldtek ki. Hamar összebarátkoztam velük, s a legfőbb hogy már nem csak hátráltattam őket. Jon keményen dolgozott, s bár segítettem volna szívesen, akár a diploma munkájában, nem igazán tudtam. A tanulmányai végén elutaztunk, bemutatott a szüleinek is. Most már értem, Jon miért olyan merev és távolságtartó néha. Kedvesek voltak velem, megkedveltem őket. Az eltávozás végét kettesben töltöttük. Örültem hogy kettesben lehetünk, ezek voltak az elmúlt hónapok legjobb pillanatai.

Képesség:

A kivetülést képes immár 15-20 percig fenn tartani. Képes egyszerre kettőt is létrehozni, ekkor az idő feleződik. Valamint ami a legnagyobb fejlődés, képes immár koncentráltan csak egy személyre megidézni a kivetülést, míg a körülötte lévőket nem vonja a hatalma alá.

Másodlagos mutáció

Ismeretlen okból kifolyólag másodlagos mutáció alakult ki nála. Képes olyan hangfrekvenciát kibocsájtani, sikoltani, ami az emberek agyára hat, elbódítja őket. Ez egyenlőre csak előre hat, 5-6 méterig. Illetve amikor dühös a frekvencia megváltozik, és fájdalmat okoz vele. A kettőt gyakran felcseréli, illetve néha még képtelen kontrollálni.

Képzettség:
Jelentősen nőtt a fizikai ereje, az a kis fölösleg ami rajta volt eltűnt. Ruganyos lett, és hajlékonyabb. Kitűnően bánik a késekkel, tőrökkel, valamint célba dobásban is rengeteget fejlődött.

Felszerelés: Egy pisztoly, bővített tárral, különböző speciális töltényekkel
Egy öv, rajta tucatnyi késsel. Két tőr.

by **Henry White** Hétf. 08 Aug. 2011, 14:39

by **Ultimate Guru** Hétf. 08 Aug. 2011, 20:04

Természetesen az előző oldalon elfogadott karakterek itt is ugyanúgy el vannak fogadva. Smile

A jelenleg zajló kalandot a héten folytatjuk, mindenkivel azon a helyszínen, ahol a régi oldalon abbamaradt.

by **Ultimate Guru** Vas. 28 Júl. 2013, 20:46

Emmával kapcsolatban részemről különleges kérés nincs, csak annyit vegyél figyelembe mindenképp, hogy a Különítmény tartalékosa, de aktív, megbecsült tagja a S.H.I.E.L.D.-nek továbbra is.

Az ereje fokozatosan nőhetett persze, mind az elsődleges, mind a másodlagos mutációja az elmúlt nyolc hónapban, de ugrásszerű változás nála nem volt. A 6. fejezet kezdetekor épp egy külföldi akción vesznek részt Tylerrel, ezért nem a többiekkel kezdtek.

by **Henry White** Hétf. 29 Júl. 2013, 19:44

Kiegészítés:
Név: Emma Flower White
Egyéb neve: Em, Flo,
Faj: mutáns
Nem: nő
Jellem: jó
Személyazonosság: nyílt, Különítmény tartalék tagságának köszönhetően
Kor: 17
Család
Apa: Henry White
Anya: Caroline Flower-halott
Foglalkozás: SHIELD gyakornok, Különítmény tartalékos
Testmagassága: 165 cm
Testsúlya: 52 kg
Szeme színe: Zöld
Haja színe: Szőke
Bőre színe: Fehér
Különleges ismertetőjel: Alapesetben nincs, képességhasználatkor a szeme kéken ragyog
Repülési sebesség: Nem tud repülni
Egészségi állapot/ betegségek: egészséges

Bővítés:

Ezen időszak alatt, leginkább a Jonnal való szakítás töltötte ki a gondolatait. Tudja, sejti az okokat, noha nem igazán érti. Rá erőltetni nem akarja magát, noha még mindig szereti. Azokból akik maradtak a csapatban, Különítmény tagok lettek, ő pedig maradt tartalékosnak. Nem bánja, nem közéjük való ahogy Walterékhez sem illik, de akkor ugyan hova. Hova vezet ez az út amin most jár.
Szereti és valószínűleg ezt is fogja csinálni amit most, de néha érzi, hogy talán nem elég jó ide. A kiképzéseket egy nyikkanás nélkül tűrtre, ha megsérült fel állt folytatta. Nem érdekelte ha már az összeesés szélén áll. Még-még-még tovább hajszolta magát. Nem érdekelte hogy mit mondanak neki. Néha-néha már maga Danvers utasította hogy most már hagyja abba.
Végletekig használta a képességeit gyakorlás közben, csak hogy erősebben legyen, legyen létjogosultsága hogy maradjon, hogy visszaszerezze Jont. Ne hátráltassa a csapatot, megtalálja a helyét. Noha ő saját magát gyengének látta, iszonyatos tempóban fejlődött. Igaz a személyisége is változott közben, kevesebbet mosolygott, nem volt túlzottan kedves bizonyos emberekhez. Ez a változás némileg zavarta, de belátta hogy szükséges, maradt az aki, de próbálta megkeményíteni magát. A többiekkel alig tartotta a kapcsolatot, csak azokkal akiket igazán közel érzett magához. A küldetésekben is, ha küldték, egyre jobban szerepelt, és Danvers is egyre többször dicsérte. Próbált beszélni Jonnal azután, miután kiderült ki az apja, de nem engedte magához közel. Hiába próbált meg mindent, Jon csak egy csapattársként kezeli.
Walterék tettén elszörnyedt, ennél mélyebbre már nem süllyedhetett volna. Nem érezte hogy neki kell megállítania, erre nem is volna képes, de minden erejéből meg akarta fékezni ezt az ámokfutást.

Képességek: Túlhajszolásának az eredménye, hogy immár 4-5 kivetülést is tud létrehozni egyszerre, akár külön személyekre is hatva. A képessége nem fárasztja már le, és biztos kézzel irányítja.

A sikolyok is fejlődtek. Képes kontrollálni azokat, így akarata szerint tudja alkalmazni a bódító illetve fájdalom sikolyait. Nőtt a hatótáv is, immár 6-8 néha akár 9-10 méterig is hat, de továbbra is csak előre.
Bódító sikoly: Aki a hatása alá kerül elbódul képtelen cselekedni egy rövid ideig, bódult, bamba arcot vág, nem érdekli semmi sem.
Fájdalom sikoly: Aki a hatása alá kerül fizikai és mentális fájdalmat él át, ha a mostani legerősebb fokozaton használja képes vele hátra lökni az embereket is.
Illetve van még egy képesség erősödése amit egyenlőre titokban tartott mások előtt. (ha lehet:) )
Szirén-ének: A bódító sikoly erősebb formája képes dúdolni, énekelni, egy dallamot ami nem csak elbódítja a személyt, hanem ha a hatása alatt áll, engedelmeskedik is a parancsainak. Bár ez még csak igen gyenge, rövid ideig működik és átlagos embereken működik csak, vagyis csak olyanokon próbálta.

Szakértelmek:
– Korábbiak
Lásd előző bővítések.

– Aktuális
-Kés kezelése, célba dobása sokat fejlődött
-Erősebb lett sokkal többet bír ki, nem fárad el olyan hamar, izmosabb és hajlékonyabb lett
-További nem lőfegyverekre koncentrált, a legtöbb karddal elég jól bánik
-Úgy általában véve magához képest sokatt fejlődött, mint testi, mint szellemi téren

Kapcsolatok:
Thor – Ha kell elbeszélget vele, akár Jonról is, de nem igazán tudja hova tenni még őt
Sólyomszem – Nem változott az előzőekhez képest
Amerika Kapitány – Kedveli és ha teheti szívesen beszélget vele bármiről, bárkiről és úgy általában szereti a társaságát és a személyiségét is
Tony Stark – Változatlan tisztei ugyan, de néha felháborítónak tartja a személyiségének a megnyilvánulásait
Danvers –Nem csak támogatja, de kedveli is, szinte ő az egyelten aki nem mondott le róla és ha ideje engedte külön foglalkozott vele
Tyler- Kedveli a barátjának tartja, de néha túlságosan is pimasz
Jon- Még mindig szereti, noha fáj neki ahogy Jon bánik vele, de nem adja fel, hogy újra együtt legyenek

Többiek:
X-men – Fél valahol a velük való találkozástól, de meg kell őket állítani, de nem minden áron és nem mindegy milyen eszközzel. Megölni egyáltalán nem szeretné őket és képtelen is lenne a gyilkosságra
Lyesmith – Semmilyen kapcsolatban nincsenek, hacsak nem szükséges nem beszél vele, utálja
Jack és Gwen – Szereti őket
Balder és Danielle – Semlegesek, noha hálás Baldernek és Daniellnek hogy megmentették őket
Pókiék és Sue-ék – Szereti és tiszteli őket, de nincs mélyebb kapcsolatuk vele

Felszerelés:
-Pisztolly különleges töltényekkel, tárakkal, altató, bénító, sokkoló
-Egy öv, rajta a Danverstől kapott késekkel-6-6 db

//Ennyi telt tőlem, még vissza kell rázódnom Smile

//

by **Ultimate Guru** Hétf. 29 Júl. 2013, 20:43

Üdv újra köztünk!

Elfogadom a bővítést, de a sikolyokat csak mértékkel tudod majd használni, különösen a szirénéneket. Egy-egy használat után többet egy ideig nem tudsz, ennyi csak a kikötésem.

Itt fogsz majd kezdeni hamarosan, figyeld az eseményeket:

https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t2011-kolumbia#32697

by **Ultimate Guru** Kedd 30 Júl. 2013, 11:34

A kaland kezdetét vette Emma számára is!

https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t2011-kolumbia#32774

by **Henry White** Szer. 16 Szept. 2015, 18:56

Kiegészítés:
Név: Emma Flower White
Egyéb neve: Csalogány
Faj: mutáns
Nem: nő
Jellem: jó
Személyazonosság: nyílt, Különítmény tartalék tagságának köszönhetően
Kor: 17
Család
Apa: Henry White
Anya: Caroline Flower-halott
Foglalkozás: SHIELD gyakornok, Különítmény tartalékos
Testmagassága: 165 cm
Testsúlya: 52 kg
Szeme színe: Zöld
Haja színe: Szőke
Bőre színe: Fehér
Különleges ismertetőjel: Alapesetben nincs, képességhasználatkor a szeme kéken ragyog
Repülési sebesség: Nem tud repülni
Egészségi állapot/ betegségek: egészséges

Bővítés:

Fű illatot érzek, frissen nyírt és locsolt fűét...ami egyet jelenhet, elájultam. Feltápászkodok, a homlokom lüktet és valószínűleg vérzik is. Kell pár másodperc mire tisztán kiveszem, hogy ki is áll előttem.
-Mára elég ennyi White...legalább már nem bőg...Holnap a képességével fogunk foglalkozni...az isten szerelmére szedje össze magát...-
Bólintok, miközben letörlöm a lassan a szemembe csorgó vért. Aztán lassú léptekkel a ház felé indulok és már csak arra emlékszek, hogy az ágyba zuhanok...

Danvers ezredest kértem meg rá, és engedélyt, hogy edzhessek. Külön nekem szánt kiképzőket küldött, bizonyos időként cserélődtek.
Közelharc, képesség kontroll, közelharci fegyverek, lő fegyverek, vezetés, testi erő...és elölről az egész. Hónapokig. Nem gondoltam semmire....hazugság, gondoltam Johnra, Stephre a többiekre...de aztán. Nem, nem miattuk. Magam miatt kellett megváltoznom. Eleinte rosszul ment, de...a végére én magam sem ismertem magamra. Nem gondoltam volna, hogy ennyit fogok fejlődni, de legfőképp ennyit változni.
A többiekkel nem tartottam a kapcsolatot...nem lett volna értelme. Ha érdekelte őket, akkor Danvers elsimította volna az ügyet. Bevetésekre nem jártam csakis a fejlődére koncentráltam. Egyedül apa hiányzott és John eleinte....de aztán már ő sem...annyira.
Nem tudom meddig fogok még itt maradni, de az ezredes úgyis értem küldet ha szükség van rám, addig is csak egy dologra koncentrálok....

A hónapokig tartó edzés eredményei

Képességek: Változatlanok

Szakértelmek:
– Korábbiak
Lásd előző bővítések.

– Aktuális
-Kés kezelése, célba dobása sokat fejlődött, sosem téveszt célt
-Erősebb lett sokkal többet bír ki, nem fárad el olyan hamar, izmosabb és hajlékonyabb lett
-További nem lőfegyverekre koncentrált, a legtöbb karddal elég jól bánik
-Most már nem idegenkedik a lőfegyverektől, bár a speciális töltények megmaradtak, képes most már éles lőszert is használni, habozás nélkül
-Úgy általában véve magához képest rengeteget fejlődött, aki régebb óta ismeri valószínűleg első látásra észreveszi.

by **Ultimate Guru** Szer. 16 Szept. 2015, 20:25

Köszi!

Mint Tylernél, most is annyit kérek, hogy képességfejlődés most ne legyen, de persze új ismereteket szerezhetett, csak most a mutációja nem fejlődött, ehhez a laza kalandhoz nem is kell, hidd el.

Amúgy okés lesz!

by Ajánlott tartalom

Emma Flower White

Emma Flower White

Re: Emma Flower White

Re: Emma Flower White

Re: Emma Flower White

Re: Emma Flower White

Re: Emma Flower White

Re: Emma Flower White

Re: Emma Flower White

Re: Emma Flower White

Re: Emma Flower White

Re: Emma Flower White

Re: Emma Flower White