Nagy Testvér

Név: - ( Nagy Testvér )
Egyéb név: Tesó, Testvér
Faj: mágia által létrehozott teremtmény
Nem: nemtelen
Jellem: gonosz
Személyazonosság: titkos, nem sokan ismerik
Születési helye és idő: Utópia, nem tudni pontosan
Kor: nagyjából 1 év körül
Család: Ha teddyt lehet annak mondani, akkor ő, senki egyéb.
Foglalkozás: "mészáros"
Testmagassága: változó
Testsúlya: változó
Szeme színe: sárga alapon vörös
Mintázata: Pandához hasonlít
Különleges ismertetőjel: Egy hatalmas élő plüssmedve, tehát a kinézete
Repülési sebesség: nem tud / esetenként változó - oka a képességleírásnál
Egészségi állapot / betegségek: pszichopata



életrajz:
Nem emlékszem pontosan, hogy miként is kezdődött az én történetem, legalább is elmagyarázni nehézkes, egyszerűen... Lett, lettem, bár léteztem már korábban is, de ezúttal az egy alkalommal ez most más volt, kaptam valami mást is, nem csak testet, valami megfoghatatlant, elmét... Lelket... Lelket nem feltétlenül, de tudatot mindenképpen, immáron önmagam voltam, nem csak egy báb. Mindezzel a probléma viszont csupán az volt, hogy bár én megvilágosodtam, felemelkedtem, teremtőm, legalább is a másik részem ezzel ellentétben viszont lealacsonyodott, ember lett s attól a naptól fogva, hogy is mondjam, hagyta magát befolyásolni, megpuhítani. Akkor döntöttem el, hogy változtatok a régi rendszeren, s ha ő már nem képes gyilkolni, gyilkolok majd én, mert az embereknek halniuk kell, hiszen a halál egy gyönyörű dolog, kreatív, néha erőszakos, néha lágy, gyengéd, néha különösen gyomorforgató lehet azok számára, akiket meghat a belek látványa, néha viszont nyomot sem hagy, láthatót legalább is... Munkának láttam hát, Utópia pedig tökéletesnek bizonyult attól függetlenül, hogy ott tanyázott az x-men. Teddynek köszönhetően ismertem őket, a védelmi rendszert, az őrséget, s hogy miként lehet mindezt megkerülni. Ezen tudásomat felhasználva szöktem meg, minden éjjel s szedtem az áldozataimat, egészen addig a bizonyos napig... Egy nap amikor valami fajankó megtalálta a hátrahagyott testeket, pedig úgy véltem, hogy eléggé elhagyatott az-az épület, vagy legalább is oda nem sűrűn járnak be, de tévedtem. Amikor vizsgálódni kezdtek, tudtam, hogy nem fognak találni semmit, hiszen ugyan mit találhattak volna? Ujjlenyomatokat? Kitörtem, támadtam és harcba keveredtem Hellstormal és azzal a... Miller alakkal, Jonathan, igen, így hívták. Legyőztek, de ez csak egy harc volt a sokból, én pedig bosszút fogok állni, még meglátják, erre felesküdtem abban a pillanatban, amikor elteleportáltam Utópiáról, addig a pillanatig viszont, mondhatjuk, hogy élvezem a szabadságot, a létemet és folytatom azt, amit elkezdtem, az emberek mészárlását.

képessége:

képes mások képességét lemásolni:
Ha 1 körre érint meg valakit, 3 körig veszi át az erőket.
Ha 2 körig érint meg valakit, akkor 6 körre képes az erőit átvenni.
És így tovább, 10 kör esetén évekre megmarad az adott képesség.
Egyszrre 3 képességet tud tárolni és használni egy időben, minden e feletti képesség 20%-al csökkenti a hatékonyságot (azaz további 5-öt tud még összesen raktározni/használni)
Ez vonatkozik misztikus képességekre is, de az aktívakat nem képes használni, mert nem ismeri annak a működését. (Varázsolni tehát nem tud)

Gyógyulni csak egyféle képen képes, belemászik egy emberbe és annak belsőségeit felhasználva képes gyógyulni, lényegében a gazdatestjét építi be magába és így gyógyul. ennek a sebessége:
Minimális regenerációval rendelkezik. Ez a képesség passzív (vagyis nem tudatos) esetleges eszméletvesztéskor is működik. A horzsolt, vágott, zúzott sérülések 5-20 perc alatt gyógyulnak a mennyiségtől függően. A horzsolások és zúzódások az 5 perc, a vágások a 15-20 perc. Repedt és tört csontok, 4-5 óra a mennyiségtől és a fokától függően.

Megbeszéltek alapján és a főnix erőnek hála, elfogadva.

Egy hónap, ennyi telt el mióta a szürke feldobta a talpát a dolgok pedig ismét szétestek, noha nem egészen úgy mint a legutóbbi alkalommal, ezúttal az emberek valamennyire összeszedettebbek maradtak, nekem pedig szükségem volt egy új tervre, egy új célpontra ami megfelelő lehetőségeket garantálhat és megkönnyítheti a bolygó lakosságának kiirtását. Két nagyobb választási lehetőség állt rendelkezésre, a Királyság és Latveria. A megfelelő mérlegelések után végül Latveria mellett döntöttem, rengeteg dolgot vettem figyelembe, igaz nem sok információval rendelkeztem, de ami végül a legjobban befolyásolt az maga az elérhetőség volt, a Királyságba valószínűleg nem tudtam volna csak úgy besétálni, még nem, így pedig maradt ez.. Rengeteg keresésbe telt mire képes voltam találni egy megfelelő személyt, főleg a frakciók megalakulásának köszönhetően. Röpképes vagy teleportálásra alkalmas személyre volt szükségem, végül az elsőből találtam meg a megfelelőt. Nem volt egyszerű munka levadászni de a " szenvedés " kifizetődött, noha inkább nevezném türelemjátéknak ami lezajlott, egy meglapuláson és lesből való támadáson alapuló vadászatnak. Az első érintéstől kezdve nem volt menekvése, bele olvadtam a bőrébe, a húsába, míg nem teljesen meghúzódtam benne. Nem tudott mit tenni, lassan emésztettem fel belülről, igaz nem oly hatalmas mértékben, csupán néhány sérülést hoztam helyre melyek idő közben keletkeztek, ami fontosabb, hogy ezen módon képes voltam zavartalanul eleget szerezni az erejéből, amint pedig eljött a megfelelő idő, a mellkasán keresztül kitörve hagytam el a testét és kezdtem meg végre az utazást Latveria irányába, Kelet felé. Más módom igazán nem volt, ezen a világon származásom miatt egyedül vagyok, nos, nagyrészt, így viszont édesebb volt a kezdeti siker, amely egy lépéssel közelebb vitt az elérni kívánt erőforráshoz. Az út sokáig tartott, iránytűmként pedig csak a napot használhattam, ami jelentősen megnehezítette a folyamatot, vagy legalább is meghosszabbította azt, de révén hogy nincs szükségem élelemre, sem pedig pihenésre, a legnagyobb probléma amivel találkoztam a konstans unalom és a gyilkolás, valamint mások szenvedéséből adódó öröm hiánya volt. Rengeteg időbe telt, de végül Európa partjain értek földet a lábaim, ahonnan már könnyebb volt haladni, igaz még innen is nagy út állt előttem, de ezen része már nem említésre méltó. Innentől már nem tellett kifejezetten sok időbe hogy átlépjem Latveria határát, mely esemény után ha mondhatjuk úgy, megengedtem magamnak néhány napnyi pihenést, pontosabban fogalmazva találtam magamnak egy helyet ahol meghúzódhatok és amit központként használhatok, egy megfelelő búvóhelyet ahonnan elindulva kereshetem a tökéletes forrásokat, azonban a várakozás és tervezés más eredményt hozott. Csupán néhány apróbb lépés választott el attól, hogy a lakosság tizedelésének kezdjek, mielőtt viszont megtehettem volna, egy csapatnyi.... Lényegtelen, ajánlatot kaptam, ami meglepően kecsegtető volt, a hatalom nem érdekel, sosem érdekelt, azonban erőt és rengeteg gyilkolási lehetőséget ajánlottak, ami miatt úgy határoztam hogy megér egy próbát, s elfogadtam. Talán ez vonta magával a legtöbb változást, rangot kaptam, úgy érzem hogy számomra tökéletesen megfelelőt, valamint egy folyamatos forrást amivel le tudtam másolni a valkűrök vonásait tartósabb távra. Utóbbi értelmét nem értem tisztán, hiszen van sokkal hatékonyabb, s az egész hátulütője, hogy az itt élőkkel szemben a kezeim így meg vannak kötve... Egyenlőre... Az elkövetkező mészárlások lehetőségének köszönhetően viszont továbbra is tökéletesen megérte, még ha eddig különösebben nem is igen történt semmi, a gyilkolásvágyam csak növekszik ahogyan az idő telik.