Francis Rickard lakása

A bizonytalan első lépések után a durvább módszerek már hatásosnak bizonyulnak. Amikor Maverick mozdul, a férfiról lehull az addig felöltött álarc és azonnal megpróbálja elővenni fegyverét és lelőni Gabet, de ő a gyorsabb. Gyors mozdulatokkal mögé kerülve kicsavarja kezéből a pisztolyt. Kis időn múlott csak, hogy a fegyver nem sült el, mivel az alak egyik ujja már a ravaszon van, amikor a fegyver kitépődik kezéből és a sikátor aszfaltján csattan. Még egy ideig ficánkol nagy méretét kihasználva, de végül Maverick képességét és taktikáját kombinálva. Sajnos a a kézcsavarásig semmit nem hajlandó mondani, ezért szükség van az erőszakra.
- Rendben! Rendben! - nyögi ki végül, amikor már majdnem eltörik a válla és a fájdalom miatt már kiabálni is kezdene - Francis vezeti a családi bútorvállalkozás raktárát. Ő intézi a papírokat, meg hasonlók, ért a számokhoz rendesen, egy ideje már mindenfélét tud ott csempészni. Kellet neki valaki, aki üzletel vele, kaptam az alkalmon. Nincs ott semmi csak néhány láda, ami nincs a nyilvántartásban, onnan kerül a cucc az utcákra. Nem tudom miért csinálja, vagy mi a célja. Én csak az intéző, közvetítő vagyok. De azt tudom, hogy nagyon rossz helyen kezdtél haver. Engedj el mielőtt megbánod!
Valószínűleg nem hazudna ilyen helyzetben, mivel nem tudja meddig megy el Maverick, elég sok durva vagy gyilkos igazságosztó is lehet az utcákon. A végén viszont a figyelmeztetést is ugyanolyan komolyan gondolja, szorult helyzete ellenére.

Amint erőszakhoz folyamodom, a fickó egyből dalolni kezd. Igazából hálás vagyok neki az előbbi beszólásáért, hiszen ha az nincs, akkor lehet hogy sosem pattan el a cérna, és információ nélkül futni hagyom. Azonban ez még nem változtat azon, hogy meggondolatlan voltam, amikor letámadtam a férfit, mert így már minden bizonnyal számítani fognak rám a szállítmány érkezésekor. Megölni vagy más módon eltüntetni nem fogom ugyanis, nem akarok egy önbíráskodó szintjére süllyedni, csak a rejtélyt akarom megoldani. Annyi előnyöm azért van, hogy arról valószínűleg nem tudnak, hogy hozzáfértem a szállítási papírokhoz Francis lakásában.
A barátunk folytatja a fenyegetőzést, de ha már ennyire fölényes helyzetben vagyok, akkor még egy kérdést megengedek magamnak, mielőtt itt hagyom.
- Miféle cucc? Mivel üzleteltek?- förmedek rá ellentmondást nem tűrő hangon. Ha nem hajlandó válaszolni, akkor feszítek még egyet a karján, de ha még erre sem oldódik meg a nyelve, akkor nem kínzom tovább; ha pedig elmondja, amit tudni akarok, akkor is befejezem a vallatást. Egy erősebbet rántok a fickó karján, még hogy éppen ne ugorjon ki vagy törjön el, aztán hirtelen elengedem, és felpattanva a sikátor sötétje felé iramodok. Valószínűleg amúgy sem tudna követni, de azért beveszek néhány félrevezető kanyart, mielőtt újra emberi alakot öltve kilépek a főutcára, és elindulok hazafelé...

// Ha nincs még valami más terved erre a részre, akkor én itt befejezném, és folytathatnánk a szállítmány érkezésének éjszakájával. Köszönöm az eddigi mesélést! //