Michael lakása

Michael Nikostratos állandó lakhelye, a Cinnamon család második legmagasabb toronyházainak a legfelső emeletén. Kinézetre elég modern, és tágas, bár a férfi egyedül él, ezért csak egy hálószobás. A lakásba érkezve balra szekrények fogadják a látogatót, ezek főleg cipő és ruhatároló szerepet látnak el. Bal kéz felől egy hosszú szoba található, ebben található a lakás áramellátását végző generátor, és emellett tároló szerepet is ellát ez a szoba. Az előszobából ezen kívül a nappaliba vezethet a látogató útja, ami a lakás szíve, mindent innen lehet elérni. A mellékhelység, és a fürdőszoba nyílik innen, illetve a konyha, ahonnan az erkély is megközelíthető. Ezeken kívül egy hálószobával rendelkezik még a lakás, itt található a televízió, illetve a lejátszó berendezés is, hogy esténként Michael filmet nézhessen. A nappaliban ezen kívül még egy fejlett HI-FI rendszer is található, illetve egy szép nagy hangfal, ami biztosítsa a kellemes hangzást, ez mellett pedig egy erősítő, illetve Michael gitárjai.

//Mondták,hogy folytatjátok, pénteken lesz körváltás.//

Miután megtámadtuk a férfit, a hirtelen támadt haragomban nem fogtam fel, hogy ki jelent meg, és mégis mit mondott. Egyszerűen tisztán láttam végre mindent... a családot valaki ki akartja irtani! Teljesen egyértelmű volt, egy bérgyilkos a tag, akit azért küldtek, hogy elintézzen, és aki ezt nem látja át, az egyszerűen vak. De végül valaki mégis megállít, én pedig a lakásomban találom magam, ahol Charlie köszönt, és egyből beavat minket a részletekbe. Hát persze, hogy én vagyok a szaralak, miért is ne. Higgadtan nézek rá, majd felvonom a szemöldököm.
- Rám támadott, hagynom kellett volna, hogy egy bérgyilkos a fejemet vegye? - kérdezek vissza, nem támadóan, vagy valami, csupán tárgyilagosan. Így, hogy már nincs a közelünkben, én is lehiggadtam, és tudok gondolkodni. Átveszem a tabletet, a jogi dologra nem mondok semmit, egyetem, zseniálisan egyszerű lesz, ha másképp nem, akkor némi kenőpénzzel és erővel megoldom. A levelet elolvasom, úgy, hogy Jenna ha akar se tudjon belepillantani, majd visszaadom a tabletet Charlienak, nagyjából erre számítottam, felesleges is volt megírni. Arra, hogy mindenki utál bólintok, nem nehéz, mindenki bűnbakot keres, és tökéletes célpont lettem. Még egy ok, hogy bebizonyítsam az ártatlanságomat. Charlie integet, hogy megy, én pedig Jennára nézek.
- Ez az egész nem változtat azon, hogy be kell bizonyítanom az ártatlanságomat. - mondom neki, és körbemutatok a lakásban. - Itt maradhatsz ha akarsz, a történtek után senki nem mer idetámadni majd, szóval elég biztonságos, vagy jöhetsz velem, ismét tiéd a döntés, látod mi történt előbb is. Nem akarlak belerángatni, és kitenni a veszélynek, ez a te döntésed. Bárhogy is döntesz, nem változtat semmin. - mondom, és leporolom a ruhámat, ahogy induláshoz készülődök. - Visszamenni felesleges, én azt mondom, hogy irány a Szellem. - teszem hozzá, ha jön velem azért, ha nem, akkor hogy tudja merre mentem. Odakint intek a minotauruszoknak.
- Sziasztok. Javaslom menjünk a Szellemhez. - közlöm velük is a célt, majd feldobom a kalapomat a fejemre, és elindulok velük együtt, jókedvűséget színlelve. Ha Jenna velem tart, akkor megpróbálom megfogni a kezét, vagy belekarolni, bármi, a lényeg, hogy a természetesség látszata meglegyen.

A pasi végre elengedte Mich-et, de én őt amíg nem nyugszik és fekszik nem akartam, hát lehet kissé jobban megszorítottam a kelleténél a nagy hadakozásban. Aztán jött valaki aki szétcsap köztünk, amikor meghallottam a hangját kaptam volna a fejem arra de a fegyver amit Michael előkapott jobban lekötötte a figyelmem és szóltam volna hogy ne tegye de késő, nagy bumm és indult a vérszag aztán már tök mindegy hogy elengedtem volna e a pasit forró lángokat éreztem csak magam körül, vagy rajtam, mindenhol, aztán repülés de az a landolás...au.
Nem soká Michael lakásán ébredtünk, ahogy kinyílt a szemem pattantam is ülésbe, a tekintetem megakadt az ágy szélén ülő vörös hajú nőn, kicsit oldalra döntöttem a fejem és vártam hogy ki derüljön mit keres itt. Öööö és amúgy nem tudom ki hogy van vele de engem kicsit kiakaszt hogy csak így simán lazán f*szán bejárnak a lakásába az embernek itt lent, ez lenne a módi? Biztató. Bár lehet hogy amíg ki voltunk ütve kivették a kulcsot a zsebéből, igen, bízzunk ebben. Közben a nő már elkezdett beszélni, na nem hozzám, bocsi én csak statiszta vagyok, azért valamennyit figyeltem miközben a kormos, retkes, isten tudja milyen kabátomat próbáltam lehámozni magamról. Jobb is hogy ez lekötött, nem lett volna jó ha megszólalok gondolom, nem biztos hogy ilyen higgadtan ment volna mint Mich-nek...sőt. Amúgy is a lényeg hogy utálják, utálják és utálják és ráadásul még utálják is és mindenki hót ideg és dühöng és ezek szerint nekem úgy tűnik hogy azt sem tudják mi történt. Jó, persze, az a lövés nem kellett volna a végére, de ember...önvédelem volt, vagy azt se szabad? Megtámadnak és hagyd magad agyonveretni mert hát akkor izé, kivágnak innen a szervezeteddel együtt, hogy mertél ellenállni és megvédeni magad, te rohadék, ezért a keselyűk elé vetünk....nevetséges, próbáltam nem túl feltűnően megforgatni a szemem. Kapott valami levelet is, na arra ezek után végképp nem vagyok kíváncsi, még véletlenül se, amúgy se nekem címezték. Csak felvontam a fél szemöldökömet és végig követtem amíg a csaj elhagyta a szobát egészen az ajtó csukódásának hangjáig, utána fordítottam Michael-re a tekintetem.
- Ez szép, igazán. - bólogattam elismerően a nagy és önzetlen és kedves naaagy családjának reakcióját illetően.
Aztán végig hallgattam a mondandóját, bizonyítani kell meg mi egy más, de itt maradhatok biztonságban mert nem akar belekeverni, itt kissé leengedtem az állam és pislogtam párat.
-Szívem, már nyakig benne vagyok szerintem én is, úgyhogy tök mindegy. Amúgy meg továbbra is tartom hogy melletted maradok. Az előbb is, szerintem ha nem mozdulok az a köcsög ott szorongatott volna amíg ki nem szabadulsz...bár, - vakarom meg a fejem - nem biztos hogy annyira szenvedtél volna vele, nem tűnt valami olyan nagyon erősnek, ha lett volna képessége azt meg valszeg használta volna, - hadarom el- mindegy! - jelentem ki hirtelen - Most talán mázlink volt, később nem biztos.
Úgyhogy indulás, vállamra dobom a kormolódott kabátot, vagy ez vagy megfagyok, dönteni kellett és kövi megálló Szellem lakása. Ahogy kilépünk az ajtót vetek egy pillantást az egyik bikaszerű lényre, jaj tényleg, kaptunk testőrséget, szívósnak tűnnek, tényleg nagy lehet a baj ha ez kell. Aztán elindulunk, az életkedvem hatalmas, kicsit még fájok is, f*szért ugrott nekünk az a pöcs...

//Szombaton lesz új körváltás.//

Pakolásztam a lakásban, bár nem igen volt mit, mert szerettem rendet tartani magam körül. Na nem csillogott az egész lakás, de azért megvolt mindennek a helye, és ha lehet akkor oda raktam le, nem pedig valahova random ahol épp volt egy falatnyi hely. Szóval nagyjából minden ott van ahol kell hogy legyen, és jön Jenna, én meg nem igazán tudtam magammal mit kezdeni. Úgy döntöttem kimegyek még egy cigire az erkélyre, úgyis adtam neki kulcsot ha már ide fog költözni ez a minimum, és ha közben érkezne meg akkor beengedheti magát. Vittem magammal egy üveg üdítőt is, hogy kimossam a számból az ízét ha végeztem, bár valószínűbb hogy ha hamarabb letudom minthogy ideérjen, akkor inkább szájvízezek. Lehet meg is mosom a fogom, ha már úgyis ott leszek, az a legjobb. Akkor aztán tényleg nem köthet bele a cigizésbe.
Szóval támaszkodtam az erkélyen, néztem lefelé, és gondolkodtam ezen az egész helyzeten. Volt rá időm hogy emésztgessem, de még így sem sikerült teljesen megszoknom a dolgokat, és még mindig fura volt, hogy apuka leszek.

Amíg meg nem érkezett a fuvarunk, az ölemben tartottam Félixet. Amikor beállt elénk az autó, száműztem a hordozójába ahol kicsit kiütött rajta a para mert így általában a dokihoz mentünk, aminek szurkálás vagy valami hasonló számára kellemetlen volt a vége. Néz is rám ilyen sebzett szemekkel, hogy miért teszem ezt vele. Nyugtatom kicsit mielőtt becsukom a rácsát, aztán irány a kocsi, cuccostól, ami igazból csak egy nagyobb táska, úgy voltam vele nem cipelem fölöslegesen a kaját meg a többi hülyeségét, ha Mich nem készült rá, majd veszek neki lent, nem nagy dolog. A szemkötőt aztán még megkaptam, de legalább már nem egy zsákot húznak a fejedre, ezért is utálok én menni, azt se tudom hova visznek, ha épp nem oda az szívás de amíg le nem kerül rólam a szemtakaró nem tudom meg. Ezért nyugtatna meg egy kicsit ha Michael is jönne, de mindegy. Oda érünk a városhoz, kendő lekerül, irány a lift. Az mondjuk most hirtelen csalódásként ér hogy itt se vár, de biztos dolga van. A tömbig kapok kíséretet, csak a bundás és én megyünk fel. Útközben Félix nézeget a dobozból, kapkodja a fejét, kicsit meg van zavarodva, nem tudja hogy most kell félni vagy nem kell, majd ha kiengedem rájön, de azt majd csak fent a lakásban. Felérünk, csend van, azért azt remélem hogy itthon van, mert ha nem az már tényleg elég érdekesen fog esni, kb ez a f*szért jötttem ide. csengessek vagy menjek be? Van kulcsom de még nem érzem annyira otthonomnak a lakását vagy nem tudom hogy mondjam, még amúgy se lakok itt. amúgy is valahol a tatyi alján tengődik a kulcs, nincs kedvem elő horgászni. Úgyhogy lerakom a hordozót és csengetek, vagy kopogok várom hogy ajtót nyisson, egy picit csalódottan.

Meghallom az ajtócsengőt, és nem kell jós legyek hogy tudjam ki az. Szerencsére eddigre már kész vagyok mindennel, és épp a nappaliban üldögélek, szóval hamar kiérek az ajtóhoz, ahol Jenna már vár a kis rókával. Egyből egy mosollyal fogadom, és egy bocsánatkéréssel.
- Ne haragudj, de egy tárgyaláson voltam, azért nem tudtam érted menni. - mondom őszintén, és megpróbálom megcsókolni, remélem hagyja és nem sértődött meg azon hogy csak itt fogadom.
- Gyertek be. - invitálom őket a házba, látom Félixen hogy nem nagyon tudja hova tenni a helyzetet, hogy kenelben van, de engem is lát, meg ilyenek. Fura neki, nem volt még a lakásomban, fel is készültem rá hogy mindent végig fog majd szaglászni, és próbáltam rókabiztossá tenni a házat, hogy ne nagyon legyen mit leverjen este ha a terveim szerint itt alszanak. Készültem is mindenféle rókacuccal, van neki kaja, itatótál, még egy kisjátékot is felraktam a pultra, hogy majd odaadjam neki. Hiába állat a pozitív emlékek és első benyomás sokat nyomhat a latban, hogy megszeresse a helyet. Elvégre az is mérvadó, hogy ő hogy érzi magát itt, nehogy emiatt visszakozzon Jenna.

Csengetés után rögtön hallom hogy mozgás van bent, úgyhogy az a rémálmom hogy üres lakás vár nem következik be, feltéve ha jó ajtónál vagyok és nem ér meglepi, hogy ki nyit ajtót, de nem, ennyire nem sz*r a memóriám még. Ajtó nyílik, veszem fel a földről a hordozót, egyből mentés hogy miért nem jött értem, kicsit megvonom a vállam.
-Nem gáz. - csókra számít de egyelőre csak egy puszi lesz belőle.
Ne húzd az időt, látni akarom hogy a dög mit szól a környezetváltozáshoz. Ledobom a fél vállamon csüngő táskát, kilépek a cipőmből, és nyitom a rácsot. A doboz mellett ülve várom mi lesz, nem veszem ki, nem nyúlok vagy szólok hozzá, megvárom amíg magától kijön. Egyelőre az orrát dugta ki és szaglászik, úgy tűnik ismerős a szag, egy baráté, így valamivel bátrabban dugja ki a fejét és lép ki egy lábbal, a másikat tartja mint a vadász kutyák. Körülnéz, lecsekkolja nincs e veszély és lassan csak kijön a kenelből, de azért közel marad ha vissza kéne menekülni. Menni fog ez, fel is kelek a földről, itt rám már nincs szükség, aha, hirtelen úgy dönt az ölemből is megnézi magának a terepet és felugrik, pont akkor amikor egy pillanatra nem rá figyeltem. Ha nem lennének ilyen jó reflexeim, leejtem vagy nem épp a legjobb módon landol a kezeim közt. A vállamra teszi az első mancsait és úgy nézelődik, nem úgy néz ki mint aki egy hamar le akar szállni, csak úgy teszek mintha készülnék hogy lerakom de már heves fészkelődésbe kezd, mint aki hamarabb mászik fel a fejem búbjára ha kell minthogy újra talajt érjen a lába. Vakarászom a hátát, nyakát, ahol elérem és fordulok Mich felé.
- Egész hamar kijött és magától, úgyhogy nem lesz gond,...remélem.
Az állatorvosnál úgy kell kiszednem a kenelből és fogni különben tuti csipkedné a dokit, hátra csapott fülekkel támadóan vicsorgat meg kattog ha nem szólok rá, mintha értette volna amikor az ivartalanításról beszéltünk és tudná hogy az az ember fogja elkövetni a merényletet. Pedig ha tetszik, fiam, ha nem, előbb utóbb eljön az a nap.
- Gitárt elraktad biztonságos helyre? Nagyon rá tud hibázni, hogy mit kell meggyalázni ahhoz, hogy kihozza a másikból az állatot. - volt már olyan hogy azt hittem helyben megnyuvasztom, meg csipkézte a kedvenc bordó bakancsom.

A csókot nem kapom meg, helyette jönnek be, és kezdődik a róka szoktatása, természetesen ebbe nem szólok bele. Becsukom mögöttük az ajtót, és figyelem hogy hogyan reagál a róka, még csak közel se megyek, nehogy megijesszem van valami. Miután kijött, már nyugodtabb vagyok, de ekkor hirtelen felugrik Jenna ölébe, és nem is nagyon akar lejönni, hiába próbálná letenni. Kicsit megijeszt, hogy ennyire nem jó a hely, de a lány hamar megnyugtat, hogy hamar kijött meg ilyesmi, ezek jó jelek, szóval remélhetőleg nem lesz gond. Erre már kicsit megkönnyebbültebben teszem fel a házigazdához illő első kérdést.
- Kértek valamit? Enni, inni... Félixnek vettem egy kis játékot is. - mondom ismét mosolyogva, és ha Jenna nem mondja hogy ne tegyem, illetve nem kérnek semmit, akkor a pulthoz sétálok, és odalépek hozzájuk Félix elé tartva a plüssállatkát, hogy megszagolhassa, közben válaszolok a kérdésre.
- Felrögzítettem a falra, az tűnt a legbiztosabbnak, tudom hogy fel tud ugrani de csak nem fogja leverni. - vonom meg a vállam.
Persze ha kértek valamit, akkor először azt hozom ki, és csak utána az állatkát.

Végülis ja, úgy 5 perc se telt el és kijött a menedékből úgyhogy nincs gáz, az egy dolog hogy most ölebesdit játszik, nem soká úgyis le fogom tenni, kénytelen lesz barátkozni a hellyel. Vinnyogni remélhetőleg nem fog éjjel, vagy kaparni az ajtót, szét bontani a berendezést, ha igen magánzárkára ítélem és reggel megyünk haza, aztán majd pár órákra lejövünk néha. Mich kérdezi kérünk e valamit.
- Hát - nézek óra után - neki nem soká kaja idő van. - legalábbis ha lerakom és lent marad a földön - Addig is én egy pohár vizet elfogadnék.
Amíg hozza addig le ereszkedek térdre a döggel.
- Na jól van, elég volt, legyél jó fiú! - mondom miközben próbálom lerakni, nem akarom a grabancánál fogva leszedni a vállamról de ha nem hagy más lehetőséget, muszáj leszek - Na gyere ! - megfogom a mellső lábai alatt mint egy gyereket , lecsapott fülekkel néz össze vissza, áldozat fejjel - Itt fogunk lakni! Vagy megszoksz..., vagy így jártál, mert szökni biztos nem hagylak.
Lerakom, letiltom az ölbemászásról, kénytelen a földön maradni, nem is tetszik neki. A játékkal hirtelen nem tudja mit kezdjen, azon kívül hogy nézegeti meg szaglássza, de ha sokáig mozgatja előtte meg cs*szteti vele, kikapja a kezéből és mint az ügyes vadász a prédájával somfordál vele "haza", ami neki jelenleg a hordozó. A gitárt a falra függesztette, hát ha 2m magasságon belül van nem mondhatom hogy biztonságban van, de csak nem fog randalírozni első este.
- Ideiglenesen jó lesz, most még úgy sem annyira bátor hogy rosszalkodjon.
Később meg majd kitalálunk valami hatékonyabbat, annak úgyis lesz valami előjele ha szemet vet rá, például pont az hogy nézegeti, méregeti, a bakancsommal is birkózgatott néha, amíg észre nem vettem, aztán bájos magányában kicsinálta, azóta figyelek a jelekre.
- Jut eszembe hova rakhatom a házikóját ahol nincs útban. - jelenleg a placc közepén van ahol hirtelen letettem.
Ha rám bízza a választást akkor valamelyik sarokba kerül, ahogy otthon is. Becsukom a ketrecet és felemelem, mire befürgülne oda bent ha lenne hozzá helye, de hamar lenyugszik amikor lerakom, kinyitom az ajtaját, még oda viszem a közelbe a tálakat ha ki vannak készítve, aztán vissza megyek Mich-hez. Majd ha úgy gondolja kijön és körülnéz jobban, most kicsit leköti a játék rágicsálása.
- Nem lenne baj ezzel a lakással, - főleg ha nem itt lent lenne - de szükség lesz plusz egy szobára, ha azt szeretnéd hogy lent lakjunk, mindannyian. - bezzeg az én lakásom, van két szoba is amiből hirtelen helyet lehetne csinálni a gyerkőcnek, "de nem biztonságos"...Kortyolgatom a vizet amíg választ kapok.

Mint kiderült Félixet lassan etetni kell, kiderül majd hogy mennyire felel meg neki ehhez a környezet, de elénk falánk, nem hiszem hogy probléma lenne vele. Viszont Jennának hozhattam egy pohár vizet, indultam is, de azért hátraszóltam.
- Van egy csomó cukrozott lötty is, vettem ilyen gyereküdítőket is amiket mostanában iszol. - szólok ki a konyhából, miközben nyitom a szekrényt kivenni egy poharat, és fülelek hogy milyen választ kapok, az alapján viszem végül amit kért. Mire visszaérek, már nincs az ölében a róka, ez egész megnyugtató, de látom rajta hogy fura neki a helyzet, adom oda Jennának a poharat miközben lassan guggolok le odaadni Félixnek a játékot. Először csak nézi meg szaglássza, úgyhogy kekeckedni kezdek vele, az orra előtt a földön húzogatom köröket meg nyolcasokat, és különböző formákat leírva a padlóra, mintha csak cikázva futkározna, aztán ha rámar, akkor hagyom hogy megszerezze magának. Ahogy visszamegy a keneljébe a játékkal, érkezik is a kérdés, hogy hol legyen a helye, mire megvonom a vállam.
- Arra gondoltam, hogy itt a nappaliban garázdálkodhat nyugodtan, szóval ahol szimpatikus nektek ezen belül. - mondom, és figyelem ahogy végül a hálószoba ajtajához viszi. Ott volt a gitárom helye, mielőtt a falra vándorolt, és úgyis olyan üres volt az a hely, mióta a hangfal és az erősítő bekerült a hálószobába, hogy rókabiztos helyen legyenek. Közben elérkezünk egy olyan problémához, amit felvet Jenna, amire már találtam is megoldást, és büszkén kihúzom magam.
- Megszereztem a szomszéd lakást. - mondom, és a nappali falára mutatok. - Csak ki kell ütni a falat, és egybenyithatjuk a kettőt. Egy hetes munka sincs az egész. - mosolygok, aztán megvonom a vállam. - Persze ha a szomszéd lakást át akarjuk rendezni és festeni, akkor több idő, de mire jön a kicsi bőven kész leszünk vele.

- Jó lesz egyelőre a víz. - válaszolok miközben készülök a földre tenni Félixet.
Sikerült is levarázsolni, de most annyira nincs ismerkedős kedvében, azért a játékot elfogadja és vissza megy a kuckójába. Az elhelyezés is megoldódott közben, itt is a nappali lesz a fenségterülete. A végleges helye a háló ajtóhoz közel került, ott lesz mellette a vizes tálja is, innen nyílik a mosdó, annyi hogy majd az ajtót nem szabad teljesen becsukni, a kilincsel még annyira nem boldogul, kivéve ha befelé nyílik az ajtó mint otthon. Az első dolog végzést mondjuk ébren kéne megvárni, különben magának jelöli ki a helyet, ami parkettánál és szőnyegnél gáz, mert ott marad a szaga és lehet oda fog vissza járni, úgyhogy fél szemem rajta. Szerencsére nem kell az alommal szórakozni, megvesznék tőle, mázli hogy amúgy gyorsan tanul, okosabb mint gondolnák, csak néha jól titkolja. A róka egyelőre letudva, mást nem tudunk tenni mint várni, addig is le tudunk ülni beszélni. Veszem is célba a konyhát, otthon is oda szoktam leülni, itt is valahogy oda vonz, azt a széket választom amelyik legközelebb van az ajtóhoz és kényelmesen kilátok a nappaliba. Megjegyzem a problémát a lakásával kapcsolatban, mire kihúzza magát, ismerem ezt, amikor egy lépéssel előttem jár, büszkén jelenti ki hogy megszerezte a szomszéd lakást és csak egybe kell nyitni, hát ha az is ekkora akkor így már kicsit nagy lesz, de az még mindig jobb.
- Akkor jó, úgy jó lesz. Csak majd neki kell állni és letudni minél hamarabb, gyorsan telik az idő, úgyhogy ha sokáig tologatjuk nagy gubanc lesz a vége. - és amíg nem vagyok hasas tudok segíteni, mondjuk ha megcsináltatja valakikkel akkor lényegtelen. A rendezéshez mondjuk kellhetek, majd akkor eldől.
- Én is elkezdtem intézni az üzletet, szerintem egy hónap alatt megoldódik, ha nem üt be semmi probléma. - attól függ milyen hamar harapnak az állás lehetőségre és hányan.
- A család is tudja már mi a helyzet...az ősök először kicsit érdekesen fogadták, azon akadtak fenn hogy nem vagyunk házasok, de már megbékéltek, úgyhogy mindenki örül és boldog, meg minden. - egyelőre ki is fogytam a mondani valóból hirtelen, úgyhogy keresni kezdem a dögöt a szememmel, mert úgy látom már nincs a házban.

Végül a konyhában találtuk magunkat, Jenna céltudatosan sétált ki ide, én pedig követtem. Nem tudom miért, szerintem kényelmesebb lenne a kanapén, és a rókát is szemmel tudnánk tartani, de nem fogok kötekedni. Sőt, igazából örülök neki, hogy ennyire otthon érzi magát, és jön-megy ahogy szimpatikus neki. Miután kijöttünk, töltök magamnak én is inni valamit, ha már itt vagyok, és miközben nyitom a hűtőt mondja, hogy így jó lesz, akkor meg van oldva a lakás probléma, csak ne húzzuk sokáig az időt, mert hamar elszalad. Kiveszek egy doboz sört, és miközben bontom már fordulok is felé.
- Úgy tervezem, hogy a falat megcsináltatom gyorsan, aztán a festést meg átalakítást ha akarjuk, szerintem csinálhatjuk mi is. Az nem annyira nagy munka, meg elrontani se olyan egyszerű - vázolom a terveimet, persze ha nem így akarja akkor szól.
- Mármint úgy együtt, hogy együtt tervezzük meg meg ilyenek, de a nagyját persze csinálom én, főleg attól függően hogy hogy érzed magad, nem kell leterhelni a tested. - mosolygok. Arra, hogy a család is tudja, nem igazán tudom mit mondjak. Nekem nincs komoly családom, akiknek szólhattam volna az egészről, pár ismerősnek elmondtam, de nem ugyan az.
- Akkor elfogadták, ennek örülök. És mit szóltak a barátaid?

- Egy kis festés, meg pakolászás nem hiszem hogy megterhelne. - a festék szag talán, meg attól is függ hogy amikor elkezdjük hányadik hónapban leszek.
Utána elmondtam ami hirtelen eszembe jutott, hogy mi a helyzet jelenleg, a boltra nem mond semmit, lehet azért mert már vagy 20x elmondtam hogy még egy hónap és kész vagyok vele, néha elfelejtek dolgokat újabban, például egyik nap 5 percig álltam a szoba közepén és néztem a falat, mert elfelejtettem miért mentem be, lementem a boltba 1 dologért és vettem mindent csak azt nem, de állítólag ez normális, hát nagyon szuper, kezdhetem a cetlizést, legalább belejövök mire akkora lesz a gyerek, hogy neki is irkálni kell. Arra hogy örül hogy elfogadta a család a helyzetet csak megvonom a vállam.
- Igazából muszáj volt nekik, húzhatták volna az időt a morgolódással ha akarják, de van annyi eszük, hogy tudják tök felesleges, a helyzeten nem változtat, már döntöttem, beleszólásuk meg nem nagyon van. - nem nagyon volt eddig se, tanácsot, véleményt mondhattak, aztán vagy megfogadtam vagy elengedtem a fülem mellett .
A barátok mit szóltak...
- Kiakadtak egy kicsit, nagyon meglepődtek, pont tőlem nem várták, főleg ilyen hamar. Először nem tudták eldönteni hogy most örülni kell vagy "sírni", aztán úgy örültek is meg nem is, sajnálták is hogy már nem erősítem a csapatot tovább. "Eltemették" bulis Jennát. Oli kiakadt hogy nem hívtam fel rögtön amikor kiderült, jött az "azt hittem barátnők vagyunk" meg a többi sajnáltatós duma, de a többiek leugatták helyettem is, úgyhogy kicsit be van sértődve, de majd megunja.
Félix meg kijött a konyhába mint a valaki és leült az ajtóba, tekintélyt parancsolóan kihúzva magát.
- Te elmondtad már valakinek?

Azt mondja nem hiszi hogy megterhelné a festés, igazából én sem hiszem, de jobb a békesség, meg még a végén életem végéig hallgathatom hogy még terhesen is festett, már ha megváltozik a gyerektől és sárkányos anyuka lesz. Megvonom végül a vállam, nem csinálok nagy ügyet a dologból.
- Szerintem azt megoldom hamar, te inkább arra kellenél hogy válasszunk együtt falszínt meg eldönteni hogyan rendezzük a bútorokat, cseréljük-e vegyünk-e másikat, satöbbi. - mondom, elvégre közös ház lesz, egyértelműen lesz neki is beleszólása a dolgokba.
Arra hogy jó hír hogy a nagyszülők meg a család elfogadta a helyzetet szinte csak legyint, hogy nem igazán volt választásuk, erre azért már elmosolyodom. Ismerve Jennát ez tényleg igaz, köthetik akármeddig a rókát a karóhoz, akkor is megcsinálja amit akar, ha egyszer eldöntötte hogy megcsinálja. Szóval ez nem lepett meg, a barátokra viszont felhúzom egy kicsit a szemöldököm. Megsértődött, hogy miért nem neki szólt először, már bocsánat, de ez szerintem az anyukára és az apukára tartozik a leginkább, aztán a családra, és csak utána a baráti társaságra. Mondjuk azt megértem, hogy nem pont Jennától várták hogy gyereke lesz.
- Hát, ha ez vigasztalja őket, mi se vártuk. - nevetek fel, miközben bővül a társaságunk egy kis szőrmókkal, aki immár bemerészkedett a konyhába.
- Na mi van, bátor felfedező, kimerészkedtél? - kérdezem tőle, miközben lassan odamegyek hozzá, hogy megvakargassam. Ha hagyja, akkor közben válaszolok Jennának.
- Nekem nem nagyon van családom, akiknek elmondhatnám. Amúgy sem hiszem, hogy anyámat nagyon érdekelné... majd küldök neki egy képeslapot. - vonogatom a vállam.

Oké hogy festés, az már amúgy is a falbontás miatt két helységet kötelezően érint és akkor már ha úgy van belefér a többi, azért mégis itt leszünk, legrosszabb esetben egy pár évet.
- Szerintem...annyira nem szükséges berendezkedni, mert nem itt akarjuk leélni az életünket, pár év múlva úgyis fel kell költöznünk, és ha felköltözünk akkor meg nem hiszem hogy innen akarunk felcűgölni mindent.
Majd akkor ha kiválasztottuk a házunkat, a fentit, az igazit, annál majd fejest ugorhatunk komolyabban a meg mindenbe, itt nem érzem valahogy szükségesnek. Nyilván legyen meg az igényes környezet, meg a baba bútorokat muszáj beszerezni, de hogy teljesen fullra berendezzük az egészet felesleges pénzt költeni. De ezeket a gondolatokat megtartom magamnak, ha annyira ragaszkodik hozzá, akkor rendezzük be, nekem 8.
Azon hogy a rokonoknak nincs beleszólásuk a dolgaimba csak mosolyog, most még mosolyog, egyszer ha majd ő is szembe találja magát egy olyan döntésemmel és saját bőrén tapasztalja ezt a dolgot, akkor majd annyira nem fog, legalábbis nem lesz őszinte. Arra meg hogy behisztizett a barátnőm felvonja a szemöldökét.
- Ja, én is így néztem rá. Bocs már hogy az apát és a családot előbbre mertem helyezni. - rázom a fejem, de mindenki mellém állt úgyhogy csak nem én vagyok a hülye - Ezt is tudják, de nem vigasztalja őket a tudat, hogy most már ritkábban fogunk találkozni és nincs több vadulós este, mert komoly család anya leszek. - a komoly szót megnyomom, az kicsit szarkasztikus, annyira nem leszek az, valószínű hogy nem is menne, de ki tudja.
Közben Félix kijött és ül peckesen, valszeg enni jött, akkor szokott így beülni és várni hogy végre rá figyeljenek, mondjuk otthon ha ránézek, megy a táljához, itt viszont nem tudja hova kéne mennie úgyhogy csak vár.
- Jött szólni hogy vacsora idő van. Nézd meg hogy követeli a szemével. - a kaja szent!
Közben oda ment hozzá hogy megvakarássza, mire egyből csapja le a fülét és vissza vesz a komoly tartásból, le is dobja magát a földre. Közben megkérdeztem kinek mondta el a dolgot és kelne föl rutin szerűen hogy csináljam a kaját csak egy a bibi, nem tudom mi hol van úgyhogy kicsit zavartan körbenézek, aztán úgy döntök megvárom amíg kirókázza magát Michael és segít annyiban hogy mi merre.
Azt eddig is tudtam hogy nem nincs igazi családja, legalábbis totál elszakadt tőlük, szar lehet amúgy, nehezen tudnám elképzelni, az én családom egész nagy, és vannak konfliktusok meg olyan tagok akikkel nem igazán vagyok jóban, de azért nagy részt próbálunk össze tartók lenni, és már ő is valahol a tagja, csak még nem ismerik úgyhogy nem tudják úgy kezelni.
- Hát most már lesz. - megölelem hátulról, itt spec, rám és a kicsire gondoltam.

Nem szükséges annyira berendezni, nem itt akarjuk leélni az életünket... ez végül is igaz, de..
- De nem tudhatjuk meddig leszünk lent, nem hiszem hogy pár évnél tovább kellene, de addig a pár évig is megérheti hogy úgy nézzen ki a hely ahol lakunk, ahogy szeretnénk. Pár bútor nem a világ, aztán vagy felvisszük a fenti házba, vagy eladjuk. - vonogatom a vállamat, én szívesen rendezném be a lakást olyanra amilyenre szeretnénk, főleg ha úgyis lesz egy csomó bónusz szobánk. Akarok egy hangszigetelt stúdió szobát magamnak, ahova elvonulhatok zenélni, illetve ahol lehetnek a gitárjaim és egyéb tartozékai. Amúgy is, bármikor újra szükségünk lehet a helyre, a mafia azért nem egy életbiztosítás, meg az se, hogy nem kell újra levonuljunk majd egyszer. Persze ezeket a gondolatokat nem mondom ki hangosan.
A barátnős témát szerintem kiveséztük, elég hülyén reagált, és mindenki így gondolja rajta kívül, majd ő is rá fog jönni egyszer. Félix pedig mint kiderült kajáért jött, azért vakargatom előtte egy kicsit, gondoltam addig Jenna készíti a kaját, de feltűnik, hogy csak nem mozdul az asztal mellől. Hamar leesik, hogy nem is tudja hol van a róka cucca. Felkelnék, de hátulról átölel amikor a családról beszélünk, és közli, hogy most már van családom. Óvatosan megfogom a karját, és végigsimítok rajta, miközben hátra fordulok, és lehúzom magam mellé hogy megcsókoljam. Végül a kis dög mellől, és megyek is a konyhaszekrényhez, nyitva ki az egyik alsó ajtót.
- Ezt neveztem ki az ő zugának. - mutatom a kajákat, amiket szokott otthon is kapni, van itt minden, még jutalomfalat is meg bármi ami kellhet. Innentől átadom Jennának a terepet, ő tudja hogy mennyit az adagja meg ilyenek.

Ja, úgy néz ki hogy ragaszkodik a berendezkedéshez, hát jó.
- Oké, a te lakásod. - mondom vállat vonogatva, a vége kicsúszott, jaj, fél szemmel sandítok oda hogy mit reagál a kis elszólásra, nem akartam ilyet mondani, mondjuk egyelőre még igaz, remélem nem akad ki rajta.
Mielőtt rókát etetünk még megölelgetem, tényleg sajnálom hogy nincs igazi családja, ha lett volna akkor lehet most nem itt lenne, vagy lennénk. Állítólag minden okkal történik meg ilyenek. Mindegy, már alakulóban van a család, gyerek úton, még házi állat is van. Ölelgetés közben érzem ahogy megfogja a karom és lehúz magához, a csókot viszonzom, aztán vissza a jelenbe, mutatja hol találom Félix kajáját és nasijait. Még elkérem a tálát és elkezdem neki össze rakni a szokásos menüjét, ám zavart éreztem az erőben, ahogy kibontottam a konzervet és kezdtem kaparni a tálba már kicsit furán éreztem magam, néha meg is álltam egy picit és nyeltem nagyokat. Nem volt még ilyen, nem tudom hogy mitől, mert nem hiszem, hogy a szaga bántana, de kezdek kicsit rosszul lenni. Próbálom vissza fogni a rángásokat ahogy öklendezek, de kb alig éri a tál a földet sprintelek a mosdóba, magamra rántom az ajtót. Miután úgy néz ki kiküszködtem magam, lehajtom a fedelet, nyilván le is húzom és 5 percet üldögélek, a térdemre támaszkodva fogom a fejem, ez kissé megvisel, ha lehet azt mondani elég rossz "hányó" vagyok.  Utána csak kijövök, sprint a fürdőbe át, nem állíthat meg senki, arc és fog mosás, ha csak nem leszek rosszul a fogkrémtől is, bár ez nem olyan mint ami egyik reggel elindította a dolgot, ki is dobtam a picsába, olyat többet soha.
Utána ki vánszorgok vissza a konyhába, remélhetőleg Félix már eszik, most elmaradt az ültetés, nem bírtam tovább.

Jenna elszólja magát, mire kérdően nézek rá, kissé felvont szemöldökkel.
- A mi lakásunk - pontosítok, de nem korholom vagy valami, csak tudatosítom benne a dolgot, meg amúgy is. Jobb lesz ha hozzászokik, bár tudom hogy nem tetszik neki a dolog, de sajnos ez már végleges.
Szóval rókával játék, dögönyözés, aztán egymás gyors megszeretgetése, de semmi komoly, csak csók meg bújás, és már megy is kaját adni a dögnek, amúgy is, ez az első napja, és máris késik a vacsora. Szörnyű, hogy fogja így megszokni a helyet. Jenna meg is keverni neki az adagot, de látom hogy valami nincs rendben, kelek is fel és indulok felé, és mire odaérek már rohan is kifelé a konyhából. Inkább nem követem, elég kellemetlen lehet neki így is a helyzet, úgyhogy inkább foglalkozok a kajával. Láttam már hogy csinálja az asszony nem egyszer, csak nem akartam beleszólni, jobb a békesség, de most szükség törvényt bont, szegény róka meg is kergülne ha meg kéne várja anyuka visszatérését. Szóval elkészítem neki amennyire tudom hogyan kell, aztán ültetem, és várom hogy engedelmeskedjen. Nem fogja addig megkapni, amíg nem teszi amit kell, nem fogjuk elkezdeni elrontani csak azért mert most én etetem. Amúgy is, ezek alapján lehet át kell szokjon rá hogy tőlem kapja a kaját. Ha Jenna visszatér, együttérzően fordulok felé.
- Jól vagy?

Nem akadt ki, csak pontosított, hogy nem övé, hanem a miénk, pedig egy ideig még csak az övé, és még sokáig úgy is fogom érezni hiába költözök be, de nem baj, miénk.
Neki állok kaját csinálni Félixnek, de ahogy elkezdem rosszul leszek tőle, valamiért, remélem hogy ez nem marad meg, állítólag vannak amúgy megszokott, akár addig kellemes szagok is amiktől rosszul lesznek a kis mamák és örökre megmarad, annyi hogy később nem lesznek rosszul tőle. Az f*sza lesz ha nekem az állat kaja üt be és majd nem tudom etetni Félixet, mert hiába váltom le szinte mindnek ilyen a szaga. Na mindegy, én úgy emlékeztem leraktam a földre a tálját mert pont a végén vesztem el a kontrollt, de lehet hogy nem. Egy jó pár percet el meditálok bent mire úgy érzem ki tudok jönni, utána rendbe szedem magam a fürdőben amennyire megy és vissza megyek a konyhába. Látom hogy Félix eszik, már kb be is fejezte. A konyhában az ajtófélfának támaszkodok karba tett kézzel, a fejemre van írva hogy nagyon nem esett jól az előbbi, de szerintem senkinek nem esne, beteg ember lehet aki örömét leli az ilyesmiben, kicsit a szemfestékem is elkentem, csini panda szemeim vannak. Mich fordul is felém hogy jól vagyok e.
- Persze, ez tök normális, csak nehéz "megszokni". - mondom kicsit rekedtes hangon, főleg hogy nem rég kezdett ilyen komoly lenni - Ez most hülye kérdés lesz ezután, - már előre röhögök kínomban és törölgetem a fél szemem alatt - de nem akarunk mi is enni valamit?
Közben a bundás fényesre nyalta a tálját és lábamnál ül a száját nyalogatva, akar valamit, de nem tudom mit, most evett.

Sikerült megetetnem a dögöt, és anyuka se ugrott a torkomnak, hogy mit csináltam és hogyan, sőt, Félix is leült nekem szépen ahogy illik. Mondjuk ehhez sokat nyomhatott a latban az is, hogy nálam volt a kajája. Mint kiderült, ez tökre normális, hát nem úgy néz ki mint aki hozzászokott volna a dologhoz. Mint kiderült asszonypajtásnak is megjött a kedve az evéshez, akkor mégse lehetett olyan szokatlan a dolog, ha ezek után még szívesen eszik. Szerencsére engem nem érint meg az ilyen dolog, szóval bólintok, hogy rendben van, és már nyitom is a hűtőt, hogy belenézzek mi van ott.
- Mit szólnál ha én főznék? - teszem fel a kérdést, várva a válaszra. Ha bele megy, akkor jön is a következő.
- És mit szeretnél? - érkezik a kérdés, mondjuk ez független attól hogy én főzök vagy máshogy oldjuk meg, mindkét esetben az ő véleménye a mérvadó, hiszen ő az aki finnyás most az állapotából adódóan.

Kicsit szar ilyenkor, de ennem kell, mert nem tudom, elég fura, a legtöbben ilyenkor nem tudnak utána enni, ezért is szoktak fogyni ebben az időszakban, aki rosszullétes. Hát asszem ez a veszély engem nem fenyeget, furcsán lettem össze rakva, kiürült a tank, ennem kell, szinte tök mindegy hogy mi van, ha nem is eszem magam jóllakásig, pár falatot muszáj. Michael fel is ajánlja hogy főz valamit, az szuper, mire kész lesz már ugrani fogok a kajára, attól is függ mondjuk meddig tart.
- Rendben. - elfogadom a felajánlást, aztán mit szeretnék - Nem tudom, most nem kívánok semmit igazából, csak ennem kell, úgyhogy mindegy. - max akkor kiderül hogy mégse tudom megenni, de ezt előre nem tudom megmondani.
Hirtelen rám tört egy kis fáradtság is, elnyelek egy ásítást.
- De előtte kaphatok egy gyerek ivókát?
Közben Félix elkezdte keresni a helyet ahova piszkolhat, úgyhogy gyorsan megmutattam neki a wc-t, alakra ugyanaz mint otthon, úgyhogy rutin, csak meg kellett neki mutatni hol van, remélhetőleg meg is jegyzi.
- Majd egy ideig a mosdó ajtót jó lenne résnyire nyitva hagyni amíg megszokja hogy hol van. - lehet amúgy is menne neki de így biztosabb vagy nem tudom, remélem nem kell előröl kezdeni az egészet és itt is betanítani, bár úgy látom megy neki, a tartályra is magától ugrott és húzta le. Utána vissza megyek a konyhába, várom az innit, szemeztem a kanapéval, de eddig kint ültem, milyen már hogy most fogom és itt hagyom a konyhában, pedig jó lenne kicsit ledőlni, bele is ásítok.