Mars (Naprendszer)

A Mars a Naptól számított negyedik bolygó a Naprendszerben, korábban mintegy húszezer fő élt a bolygón, emberi kolónia, illetve egy kree. Ezeket Apokalipszis a hatalomrajutásakor kiirtotta még húsz évvel korábban, azóta senki sem tette a lábát a halott bolygóra.

Még bólintok a többieknek és már ki is lőnek, amikor teleportálás következik és a másik pillanatban már az űrben vagyunk, a többiek felé kapom a fejem, de nem fagynak meg, robbannak darabokra és sülnek meg. Szerencsére egy védőmező vesz minket körbe, hirtelen pedig a Marson vagyunk. A fiúra pillantok, nagyon erős kozmikus ereje lehet amit még nem tud uralni és talán már csak a gondolata elég volt ehhez.
- Igen ez te voltál, talán túl nagy az erőd ahhoz, hogy kontrollálni tudd. -mondom neki, majd a dzsungelre nézek és utána Jack-re- És igen ez az aminek látszik, egy dzsungel a Marson, ami légkört képez. Nincs jobb ötletem nekem sem, meg kellene nézni.
Mondom majd alacsonyan repülve elindulok a dzsungel felé, lassan, hogy a többiek is tudjanak követni.
~ Mi lehet az események hátterében. Talán köze van az Evolucionisták megjelenéséhez, túl sok ismeretlen, új dolog történik éppen most, a meg állapodás után. Kizárt, hogy véletlen legyen. Ideje lesz megkérdezni a többieket.
- Felség, David, Jack, Heka nem gondoljátok, hogy ennek a sok új kozmikus eseménynek, pontosabban az időpontjának köze van az Evolucionistákhoz.

Mindenki egyet értett abban, hogy közelebbről is meg kell vizsgálni a dzsungelt. Elindultunk és néhány perc séta után nyilvánvalóvá vált, hogy igen nagy élővilággal rendelkezik az őserdő, madarak, állatok hangját lehetett mindenhonnan hallani, az egész hely élt és lélegzett. Végül elérkeztünk egy vízeséshez.
- Nem tudom Jack, bármi lehetséges.
Felelem a felvetésére, majd folytatom tovább a vizsgálódást, az egész hely olyan élettel teli és a semmiből termett itt, ez több mint gyanús, bár már túl vagyok a fiatalkori túlzott paranoiámon azért ez erős gyanút kelt bennem. Főleg mikor érzem, hogy figyelnek. Ahogy tudok felrepülök jó magasra, ahonnan beláthatom a dzsungel egy részét és felülről még látom a többieket, körülnézek és megpróbálom megállapítani, hogy ki vagy mi és honnan figyel minket. Ha szükség van rá akkor az erőmet is használom, hogy lángfal segítségével védjem magam vagy a többieket. De remélem erre nincs szükség, talán csak egy fejletlen intelligens létforma vagy békés fejlett fajok vannak a háttérben.

Ahogy felemelkedek és körbenézek az első amit meglátok az a fák között suhanó sárga árny, egy ideig követem tekintetemmel, valószínáleg egy vadállat lehet, valamilyen ragadozó, de egyszer csak eltűnik, a fák közül, a vízből, a kövek mögül kis gyerekeknek kinéző humanoid lények bújnak elő. Valószínű egy fejletlen civilizáció tagjai, méretükből ítélve. Lassan leereszkedem a többiekhez és úgy várom meg, hogy közel érjenek.
~ Ez sem stimmel, a dzsungel még rendben van az kialakulhat rövid idő alatt is, de egy ilyen civilizáció, ezek ide lettek telepítve vagy már olyan régen nem járt itt senki... nem valószínű, Apokalipszis biztosan kiirtotta volna őket. Érdemes lenne utána járni ennek az egésznek, de hát ezért is vagyunk itt.
David már felvette a kommunikációt velük, közben én a terepet kémlelem, hátha az az árny visszajön. Őszintén nem tetszik ez az egész, valószínű isteneknek látnak majd minket, nem akarok bálvánnyá válni, de nincs sok választás. A többiekhez fordulok és halkabban mondom.
- Láttam valamit a fák között, egy árnyat, és nem ők voltak. Még van itt valami rajtunk kívül.
És én készen is állok, hogy az a valami felbukkanjon.

2076. május – Mars
Résztvevők: Andrew Ramirez, Jared Aaron Voice / Heka, Amanda Cruz, Jack Howlett, David Ethan és Jay Anders

A gyerekek érdeklődve figyelték a nagyokat, hozzájuk képest nagyokat. Az intelligencia határozottan ott volt a szemükben, figyeltek minden rezdülésre, minden mozdulatra. A szavakra, amiket elmondtak nekik. Ahogyan David leguggolt eléjük, hogy úgy beszéljen velük a gyerekek először hátraléptek, majd közelebb és végül óvatosan nyúltak ki a fémkarja felé, hogy azt érintsék meg. Ha a férfi hagyta, akkor a gyerekek hozzáértek, majd kicsit a megszokott embergyerekek által is ismert szégyenlőséggel léptek hátrébb. Határozottan nem úgy tűnt továbbra sem, hogy bántani akarják a társaságot, csak a kíváncsiság volt ott.

Szólalt meg az egyik gyerek. Valamilyen furcsa nyelvet beszélt. A társaság hallott már jó néhány ősi nyelvet, ismerték a kree-t többek között, ami évmilliók óta létezik, az asgardit, ami úgyszintén ősi. Illetve aki kutatott, azok a Holnap Gyermekei révén az ősember nyelvezetét is megismerték. És Zyro és emberei révén a legalább 65 millió éve létező örökkévalót is hallották. De ez? Még azoknál a nyelveknél is ősibbnek és súlyosabbnak tűnt. Nem újnak, hanem ősréginek, talán mindennél régebbinek. Senki sem tudja megmagyarázni, hogy miért érzik ezt, de a szavak után határozottan, a csontjaikban van ez.

Ismételte meg egy másik is ugyanazt a mondatot, mint az első. Semmi fenyegetés nem volt benne, a hangjukban most is a kíváncsiság bujkált, ami az egész lényükben ott volt. Ezalatt Andrew figyelte a környéket, de semmi sem bukkant fel ezúttal. De ami furcsa volt, akinél volt fordítógép – Andrew-nál biztosan – a gép nem ismerte meg a nyelvet, máskor ennyiből már beazonosítja azokat, de itt még csak hasonlót sem talált annak a szoftvere.

//Elnézést a párbeszédért, ami képben van beszúrva, de a fórum nem ismeri ezt a betűkészletet, így ezzel a módszerrel kellett megoldanom.//

A kisemberek teljesen úgy viselkedtek mint egy fejletlen kezdetleges civilizáció tagjai, akik még sohasem láttak hozzájuk hasonlókat, vizsgálgatták őket, nem féltek mert nem volt okuk, csupán kíváncsiak voltak. Legalább emiatt nem kellett aggódnom, helyette figyelhettem a környezetet, bár Heka szavai nagyon is reálisak voltak, még biztos nem támad meg minket az a valami, akármi is az, ha egyáltalán az aminek gondolom. Bár különösebben már nem aggódom, fel vagyok készülve a váratlan helyzetekre így a figyelmem már én is inkább az őslakosokra terelem. A nyelv amin beszélnek felkelti a figyelmem, nem ismerős, soha nem hallottam pedig rengeteg nyelvet hallottam már miközben a galaxisokat jártam. Hirtelen a fordítóra gondolok, de az sem jelez, nem ismerte fel a nyelvet.
~ Különös, vagy olyan régi, hogy nem ismeri fel, vagy olyan új, de a hangzása alapján inkább régi. Talán időutazás lehet a dologban, elvégre Jay azt mondta itt is járt.
- A nyelvüket nem ismeri fel a fordító és én sem hallottam korábban. Vagy túl régi vagy túl új. Lehetséges, hogy valahogy Jay hozta ide őket a múltból vagy a jövőből. Elég valószínű, hogy az időutazás az új képességeinek egyike.
Miután ezt elmondtam türelmesen várok.

A többiek még mindig próbálják felvenni a kapcsolatot az őslakosokkal, de elég kevés sikerrel. Nem is lepődök meg, ha a tolmácsgép nem tudta felismerni, lehetetlen, hogy mi itt kommunikálni tudjunk velük verbálisan is. Mikor éppen megint az erdőre vetném a tekintetem hirtelen pánikolva menekülni kezdenek a gyerekek, felnézek és az erdőben megint látom azt a sárga árnyat. Kár volt engedni, hogy lankadjon a figyelmem.
- Na jó, elég a játékból. - és amint a mondat végére érek körénk egy elég nagy sugarú tűz kört próbálok teremteni, olyan magas falakkal, hogy a többiek még átláthassanak rajta, de bejönni már semmi ne tudjon. Ezután felrepülök ismét, tekintetemmel keresem a lényt és ha megtalálom akkor egy lángtengert igyekszem köré formázni és így csapdába ejteni. Ha nem találom elsőre akkor utána eredek repülve a fák között, közben égő csóvává változtatom magam. Arra mindenképpen figyelek, hogy a tüzeket úgy manipuláljam, hogy se az őslakosokat ne égessem meg vele, se az erdőt ne gyújtsam fel.

Felvonom a tűzpajzsot majd felemelkedek, mivel nem látom a lényt sehol, még több perc után sem bevetem magam a dzsungelbe. A keresés nem jár sikerrel, pedig nagyon alapos vagyok, mint mindig, semmi nem szokta elkerülni a figyelmem. Külön koncentrációval még a tüzeket is könnyen befolyásolom, úgy, hogy ne égessen meg semmit köröttem, de egy idő után kezdem kérdőre vonni magam a kereséssel kapcsolatban.
~ Itt kell lennie valahol, az erdőben, nem tűnhetett el. Kivéve, ha visszafordult és elkerültük egymást. Vissza kell mennem, biztos, ami biztos. Nem kockáztathatok egy teljesen idegen környezetben még ha bízok is magamban.
Reménykedve gyorsan ismét felrepülök majd a többiek felé vissza veszem az irányt, minél gyorsabban megpróbálok visszaérni, hogy tájékoztathassam őket. Nem egy egyszerű vadállattal van dolgunk, az nem tudna előlem elmenekülni.. Ha ott meglátom a lényt akkor kicsit lejjebb lebegek és figyelem,a mozgását a kis jeleket, ami hirtelen mozdulatra vagy támadásra utalna. Nem tudom hogyan juthatott át a körön, de már sehol sincsenek a lángjaim. Egyelőre csak készenlétben állok ha támadna.