Re: Rocksolid

by **Thorhalla** Hétf. 21 Ápr. 2014, 14:42

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Ingrid is még mindig szélesen mosolygott, ahogyan Tubrok is ezt tette. bólintott arra, hogy természetesen beavatja majd a férfit ebbe, más kérdés az volt, hogy mennyi idő lesz, hogy mindezt kiderítse, főleg, ha a szabadideje jelentős részét itt szándékozta a férfival tölteni. Tisztában volt vele, hogy könnyedén fog neki mindez menni, szerencsére a tapasztalatai miatt könnyedén tudott másokban olvasni és hamar ki tudta szedni másokból, amit akart. Tubroknál is csupán három nap kellett arra, hogy a férfi beleszeressen, másokat pedig jócskán régebben ismer, és még ha nem is akarta elcsavarni a fejüket, a jelleme olyasmi volt, már csak a nem is tudatos flörtölés miatt is, hogy könnyedén beleszerethetett bárki. Ezt tudta, hogy az anyja öröksége volt, ha eltudta magát engedni, akkor mindez könnyedén ment neki, csak ugyebár ott volt az elengedés rész, ami az apja miatt kissé nehézkesebben ment, de jó társaságban hamar oldódott és utána már nem volt menekvés senki számára.
< - Természetesen elmondom majd – mondta ki hangosan is. – Nem tudom, hogy melyik lenne jobb, vagy minek örülnék jobban, ha kevés ilyen személyre bukkanok, vagy ha sokra. >
Tényleg nem tudta eldönteni, ha kevés, akkor az egójának lett volna rossz, viszont az emberek kaptak volna plusz piros pontokat, hogy jól elrejtik az érzéseiket és nem kiszámíthatóak. Azonban, ha sokaknál, az jellemző lett volna, hogy férfiak, ellenben az egójának roppant jó érzés lett volna. Nehéz döntés volt számára is, hogy melyik lenne a jobb. Miután beismerte, hogy már ölt szeretkezés közben véletlenül is figyelte végig a férfit, hogy miként reagál minderre. Titkon tartott attól, hogy ez már sok lesz Tubroknak és inkább megkéri, hogy most távozzon és majd holnap a tárgyaláson találkoznak, de mindez nem történt meg. Hatalmas kő esett le a szívéről minderre, hogy a párja el tudta magában rendezni ezt a dolgot saját magában. Noha látta, hogy így, hogy ezt beismerte már tudja tényleg, hogy miért féltette a nő őt. Bár az aggódást nem vélte felfedezni benne, hogy ettől baja eshet neki. Valószínűleg tényleg nem tudta, hogy mennyire is fogta magát vissza Ingrid, hogy vigyázzon rá. Egyszer úgy szeretkezett volna vele úgy, ahogyan egy másik birodalmival szokott, hogy nem kell félnie amiatt, hogy kárt tesz a másikban és nem kell egyáltalán visszafognia magát. Ingrid nem húzódott el, amikor Tubrok kinyúlt felé és hagyta, hogy a férfi végigsimítson az arcán. Ekkor mosolyodott csak el gyengéden ő is. Kissé oldalra fordította a fejét és belecsókolt a férfi tenyerébe, végül újra a párja szemeibe nézett.
< - Majd ha nagyon karmolhatnékom lesz az ágyat, vagy a falat karmolom végig, azt lehet pótolni, téged nem lehetne – suttogta. – Vigyázunk, igen. >
Itt ismét elmosolyodott gyengéden, a nyugtató szavak valóban jó hatással voltak rá és továbbra is figyelte a férfit. Valóban megérezte, hogy a férfi nem fél attól, hogy ilyen sérülést okozna neki a nő, részben azért is vált meg a körmeitől is és vágta le olyan kicsire, hogy ne sérthesse fel a másikat, de ettől függetlenül komolyabban veszi mindezt. Azt, hogy miért abban nem lehetett biztos már, így most nem is igen próbált teóriákat gyártani, vagy belegondolni ebbe, a lényeg az volt úgyis, hogy tisztázni tudták és ezentúl mind a ketten jobban fognak majd vigyázni. Hiszen Ingrid úgy vélte, hogy Tubrok tudja, ha a nő nem vigyáz egy karmolással tényleg a csontjait zúzhatná össze, egy birodalmi pedig meg sem érzi mindezt, mert azonnal meggyógyul, így nem is volt csoda, hogy ehhez volt a nő szokva, hogy lehet ilyen durva, mert pillanatokkal később a másiknak már baja sincs ezek után. Ahogyan visszatértek a családra már Ingrid is sokkal felszabadultabb lett, akárcsak a férfi, hogy nem kellemetlen témákról kellett beszélni. Tubrok szavaira elmosolyodott és lágyan felnevetett.
< - Greg nem hétköznapi gyerek – mondta. – Teljesen hozzá van szokva, hogy a ki a két nagyapja és mindkettőért rajong. Azonfelül Cal és én is remekül alkalmazkodunk és Greg is örökölte mindkettőnktől mindezt. Aztán ott van még, hogy szereti a viking kultúrát, sokszor mesélek arról az időről neki, a kedvenc története Vörös Erik és a fia, Szerencsés Leif, aki felfedezte Borföldet, azaz Amerikát. Mindenben segíteni foglak téged és őt is, hogy hamar elfogadjátok egymást és ne ellenségként kezeljen téged. >
Ígérte meg őszintén a párjának, hogy így legyen. Azt tudta, hogy nem fogja erőltetni, ha nem találja szimpatikusnak Greg majd Tubrokot, akkor nem fogja elhozni magával, csak akkor, ha a fiú el akar jönni ide. Ingrid mosolya igencsak széles lett, ahogyan meglátta a kitáguló szemet, ami a meghívásra vonatkozott, hogy Tubrok jöhet majd a Birodalomba. Jól gondolta, hogy a férfi szavai elakadnak majd és tényleg így történt, a kapott csókot boldogan viszonozta, örült annak, hogy ezzel a kis aprósággal is örömet tudott okozni. Számára apróság, a férfinak hatalmas dolog lehetett, hogy eljuthat a Metropoliszba. Kérdőn vonta fel a szemöldökét a szavakra.
< - Ha nem vinnélek el azt jelentené, hogy szégyellek, amiről szó sincs. Bátran felvállalom ország-világ előtt, hogy együtt vagyunk – felelte. – És ha én láthatom a Rocksolidot, te is lásd azt a helyet, ahonnan én származom. >
Bólintott Vic-re, elhívja, aztán majd ki tudja, hogy eljön-e, vagy sem. Legalább Greg és Cal biztosan ott lesznek és igazából ők voltak a leglényegesebbek abban az esetben. Főleg, hogy nem lehet tudni, hogy a lány milyen kedvében lesz éppen, jó, vagy rossz. Ha jó kedvében az tökéletes lenne, de ha nem, annak katasztrofális következményei lehetnének. De most már azt tudta tényleg az anyjától volt a lány jelleme és az esze az apjáé. Ebből nem volt nehéz kitalálni, hogy milyen sokra vihetné, ha az anyja jellemét fékezné és visszafogná. Bár volt egy olyan érzése, hogy neki sem volt túl könnyű dolga és hasonló cipőben lehet, mint ő maga. Végül a Navás részre önkéntelenül is felnevetett.
< - Navát meg engem kivéve – felelte szurkálódva. – Még a tárgyaláson is az voltam. >
Utalt vissza arra, amikor visszaszólt Tubroknak még az első tárgyalási napon, amikor a férfi végül azt sem tudta eldönteni döbbenetében, hogy helyben megcsókolja a nőt, vagy kizavarja a teremből. Utána Tubrok nevetett fel a klános kérdésre, amit Ingrid azért tette fel, hogy elterelje mindkettejük figyelmét az abból a kérdésből fakadó kellemetlenségekről és újra felszabadultabbak legyenek, amit láthatóan sikerült is szinte teljesen azonnal elérnie, aminek igencsak örült. A folytatásra ismét széles mosoly jelent meg az ajkain, majd a fenyegetésre felnevetett lágyan. Nem csak Tubroknek tetszett ez a jelenlegi kis helyzet, hanem Ingrid tetszését is igencsak gyorsan és hamar elnyerte.
< - Soha sem fogok veled rosszul járni – suttogta. >
Már az előjáték közben, ahogyan az idő telt és hosszabb ideje kényeztette Tubrok Ingridet a nő csípője egyre gyakrabban rándult meg a gyönyörtől, amit a férfi okozott neki. Hangosan kapkodta a levegőt és a bőrén is néhány pillanatra izzadtságcseppek tűntek fel, mielőtt a bőre beszívta volna azokat. Akárcsak a férfi ő is rendkívül heves volt a csóknál, egyre inkább az lett, ahogyan a kényeztetés még ekkor sem maradt abba, a suttogásra, a forró leheletre az egész bőrfelülete libabőrös lett, a mozgásából és tekintetéből pedig könnyedén kiolvashatta Tubrok, amit a nő a szavakkal kimondott, tényleg nagyon vágyott rá ő is, a forró lehelet pedig csak tovább fokozta a türelmetlenségét. Ezt az is fokozta, hogy érezte már, hogy a férfi szívverése is gyorsul és gyorsabban kapkodja a levegőt, mint a csók előtt. Amint a szavak elhangzottak Ingrid azonnal annak megfelelően cselekedett, a lábait kissé széjjelebb húzta, hogy a férfi jobban a nadrágjához férjen, a nő türelmetlenül húzta lejjebb a párja nadrágját, hogy ne zavarja már kettejüket, majd helyezkedett újra közelebb hozzá. Először csak az ágyékát és a hasát tolta oda Tubrokhoz, még mindig megemelkedve, így valószínűleg épp a saját mellkasa lehetett a férfi arcával egy vonalba, így kicsit lejjebb kellett hajolnia, amikor a férfi az ajkai után hajolt. Engedte, hogy beleharapjon Tubrok, még mindig sűrűn kapkodta a levegőt, ezt így főleg igencsak érezhette a párja. Ingrid felnyögött, amikor megérezte a másik férfiassága hozzá feszült. Máskor talán kínozta volna még a párját, de türelmetlen volt és elkezdte a csípőjét lejjebb tolni. Annyi akaratereje volt, hogy lassan tegye meg, végtelenül lassan, hogy ezzel is egyszerre kínozza, illetve nagyobb gyönyört okozzon Tubrok és a saját maga számára. Egész végig visszatartotta a lélegzetét is, mikor teljesen leérkezett és a férfi már teljesen benne volt szakadt csak ki az elégedett és vágytól teli sóhaj belőle. Tubrok érezhette, hogy Ingrid is hasonlóképp van, mint ő, hiába az egész napos együttlét a nő is hihetetlenül vágyik rá, mintha még soha sem lettek volna egymáséi, vagy évekig nem látták volna egymást. Néhány pillanatot még kivárt Ingrid mozdulatlanul, majd végtelenül lassan, mindkettejüket kínozva kezdett csak mozogni Tubrokon, miközben ha a férfi elengedte már az ajkait, akkor hihetetlen szenvedélyesen csókolta meg. A teljes testével úgy simult hozzá, mint amikor csak ölelkeztek, az egyik kezével a vállát ölelte körbe, míg a másikkal a tarkóját kezdte simogatni, hogy a lehető legjobban, mindenhol érezze a férfit, hogy tényleg csak az övé.

by **Bishop** Hétf. 21 Ápr. 2014, 23:23

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Tubrok kissé szórakozottan néz rá, miután Ingrid kimondja, hogy nem is tudja minek örülne jobban, ha sok vagy esetleg pont hogy kevés titkos hódolót sikerül lebuktatnia. Mintha már előre tudná a választ, egy sejtelmes mosoly húzódik a szája szélén.
< - Ha sokra, az a jobb. - jelenti ki - Vedd ezt névtelen elismerésnek tőlük. Tudják, hogy úgysem kaphatnak meg, tekintheted mércének az érzéseiket. >
Most érezheti először Ingrid a párján, hogy valószínűleg tapasztalatból beszél és a múltban korábban ezt már egyszer eljátszhatta a Rocksolid nemességének női tagjaival. Valószínűleg ezalatt remekül szórakozhatott és átmeneti partnerekre is szert tehetett, így kivételesen kellemes volt a számára. A következő témánál már sokkal másabb, komolyabb de egyben gyengédebb hangulat, érzés ül ki Tubrok arcára. Örömmel veszi Ingrid óvatos mozdulatait és ő is egészen finoman nyúl hozzá.
< - Tudod mit... - válaszolja hasonlóan halkan - Védekezni fogunk, csak mi nem óvszerrel, miattad nincs rá szükség, de majd utasítom a rendszert, hogy legyen egy elsősegély csomag a közelünkben. Így nem lehet nagy baj. >
Látva az eddigi pozitív hatást, ezt is a megnyugtató, hideg hangján veti fel. Kíváncsian figyeli, hogy Ingridnek mi is a véleménye erről. Ha úgy gondolja, hogy erre már nincs szükség, akkor ő is elveti az ötletet, mivel nem tartja feltétlenül fontosnak, csak óvintézkedésnek, ha mégis megtörténne a baj. Bár az eddigi legsúlyosabb szeretkezésben szerzett, vérző sebe a bordája alatt sem akadályozta komolyabban, hogy befejezze az aktust. Arra amiket Ingrid Gregről mond Tubroknak, a férfi kedvesen elmosolyodik. Látszik a szemein, hogy már most kedveli a kisfiút.
< - Na akkor találkozhat egy kicsit vikinges törzsfővel. Mit szeretnél, meséljek-e neki majd dolgokat a Rocksolidról? Hátha tetszene neki. - ajánlja fel végül. >
A nő meglepett tekintetére, a látogatással kapcsolatban Tubrok is hasonlóval felel. Először még nem érti, hogy mit is ért Ingrid a szavai alatt, majd hirtelen, ahogy a másik szempontját is átgondolja, összeáll előtte minden és ez az arcán is látható.
< - Igen, értem mire gondolsz. De az mégiscsak a HPI. A legtöbb földi ember nem is mer arra gondolni, hogy valaha eljuthat oda. Nincs semmilyen információnk róla, csak az a kevés, ami teljesen publikus. Hálás vagyok érte, ha megmutatod nekem, még ha nem is kell annak lennem. >
Még kedvesen el is mosolyodik a végén, biztosítva Ingridet, hogy örömmel fogadja a meghívást, még ha az szinte "kötelező" is mind a kettejük részéről, számára ez akkor is különleges. Ezután Ingrid következő mondatán, szurkálódó szavain ő is felnevet. Most kicsit hosszabb ideig mint eddig, ahogy ő maga is visszagondol arra a jelentre, amikor nem tudta mit is kezdhetne a nővel, megcsókolja vagy ki küldje a teremből, vagy mégis mit tehetne. Rosszállóan rázza meg a fejét a válasz előtt.
< - Szemtelen voltál csak. És nagyon jól csináltad. >
A folytatásban még a további témákban is sokszor nevetnek fel mind ketten és szinte folyamatos mosollyal figyelnek a másikra miközben jobban egyre egymás karjaiba simulnak. Ezekből a mozzanatokból is kivehető, hogy mind a ketten mennyire szerelmesek.
A szeretkezés közben már, Tubrok érzi, hogy mit akar Ingrid minden porcikája. Az ajkait akkor veszi el a bőrétől, amikor azt kiveri a verejték, majd utána, ahogy teljesen libabőrös lesz. A férfi testén is többször végigfut a kellemes hideg borzongás, mialatt kezeivel a párját kényezteti. Amikor Ingrid teljesen Tubrok férfiasságára húzza magát, mind a ketten egy kis időre visszatartják a levegőt, érezhetően Ragal is hasonlóan elégedett a helyzettel. A kezei már finoman feszülnek is Ingrid csípőjén és karjaival segít neki a fel-le mozgásban. Ő is csak lassú, elnyújtott mozdulatokat használ. Most egyáltalán nem bánja, hogy nem olyan hevesek mint eddig, ezt is kellően ki tudja élvezni és nem is akar semmit erőltetni, főleg nem szex közben. Végül fogaival elengedi Ingrid alsó ajkát, majd a rögtön ezután kapott csókot is viszonozza, hasonlóan szenvedélyesen, de ezt sem sieti el, elnyújtja amennyire kellemes még mind a kettejüknek. Miután ajkaik elszakadnak egymástól, Ragal az arcával egy magasságban lévő keblekkel kezd foglalkozni. Csókokkal borítja mindkettőt, majd kicsit feljebb a nyaki részt is, néha a nyelvével is megnyalva a bőrt a legintimebb pontokon, a mellbimbóknál is. Eközben a kezei is mozdulnak, ugyanúgy segítik Ingrid csípőmozgását, de elkezdnek vándorolni a testén. Először csak fel, le az oldalán és a csípőjén, majd hátul a derekánál és elől hasánál, majd kicsit feljebb, a hátán a másikkal lejjebb a fenéknél. Mindig egy kicsit megszorítja a bőrt és belemarkol az adott idomba, hogy a következő mozdulatnál is tudjon segíteni. Ezért, ez a kényeztetés sem túl gyors, követi a szeretkezés tempóját. Ingrid ezalatt a férfi vállát, nyakát és a tarkóját simogatja, ami ettől libabőrös lesz, valamint a szőrszálak is felállnak rajta. Meglehetősen élvezheti ezt a párja. Tubrok kezei erre lassan felcsúsznak a nő hátán, egészen a lapockákig és a nyak oldalsó részéhez. Ott folytatja tovább az eddigi kényeztetés, tartva őt hátulról. A következő levegővételnél pedig elszakad Ingrid bőrétől és felnéz rá.
< - Csináljuk lassan? - kérdezi meg végül. >
Nem vár kimondott választ, elég ha érzi Ingrid testén, hogy mit is akar igazán. Karjaival ezután teljesen saját magára húzza Millert és a felsőtestét is az övére dönti, minimálisra csökkentve a távolságot a testeik között. Így már oldalról bele is tud harapni finoman a nő nyakába.

by **Thorhalla** Kedd 22 Ápr. 2014, 12:17

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Ingrid a sejtelmes mosolyra meglepetten nézett, majd felnevetett azon, hogy mit is felelt Tubrok a szavaira. Szóval a több, ez a válasz valahogyan nem lepte meg, különösebben az sem, hogy most végre megérezte azt, hogy a párja tapasztalatból beszélt és ő tényleg ennek örült. Azokból, amit már mesélt magáról a férfi biztosra vette, hogy tényleg megtette ezt és szórakozott a nemesség hölgy tagjaival is. Ezt igazából már akkor, amikor először felmerültek a szeretők, hogy több is van belőlük. Eléggé élt a gyanúperrel, hogy a mostani szeretők egy része is nemesi származású volt, ha nem mind és nem csak a legszebb polgári származású nőket gyűjtötte össze magának. Bár, ha volt egy kis tartás a helyi nemes nőkben, akkor ők nem különösebben méltányolhatták azt, hogy nem egyedüliek, mivel mások ronthatták az esélyeiket a Rocksolid úrnője címre. Azt, hogy végül ezt az álmot a legváratlanabb helyről érkező bitorolta el, ha lettek volna még istenek, akkor Ingrid az ő számlájukra írta volna mindezt. Részben most is megtehette volna és meg is tette, mert Tyr nélkül mindez tényleg nem történt volna meg.
< - Ezzel így most rémesen öregnek érzem magam melletted – nevetett fel komolytalanul. >
Most ezzel éreztette, hogy mit is olvasott ki a párjából, hogy már tisztában van vele, hogy Tubrok miként szórakozgatott és miket is tett. Eléggé biztosra vette, hogy ezt most nem értette a férfi, hogy miért is találja ezt ennyire szórakoztatónak, maximum azt, hogy Ingrid is volt ilyen korábban.
< - Hatvan és kétszáz kötött lényegében ugyanezt csináltam – egészítette ki a korábbi mondandóját. – Ah, azok a gondtalan ifjonti évek. >
Száznegyven év, eléggé biztosra vette, hogy picit megdöbbentő lesz Tubrok számára, még akkor is, ha tudja, hogy milyen idős volt Ingrid. Hiszen száznegyven év, ha úgy számoltak volna, hogy egy generáció az tíz év, akkor is tizennégy teljes generáció élte volna le az életét, azon idő alatt, amit Ingrid most fiatalkori éveinek nevezett. Ha a régi szemlélettel, a Zuhanás előttivel kellett volna felmérnie mindezt, akkor ezt a közel ötszáz évet nevezte volna annak az időnek, amit régen az egyetemi éveknek hívtak, csak ez jócskán tovább, úgy százszor tovább tartottak. Leginkább akkoriban egy idő után a katonaság és a Flotta iránti szenvedélyét és vágyát akarta csökkenteni, amit soha sem sikerült teljesen megtennie, már nem is kellett. Akaratlanul is újra izgatott lett, ahogyan eszébe jutott, hogy mi vár rá, ha hazamegy innen. A legnagyobb álmának beteljesülése. A gyengéd arckifejezésre kérdőn pillantott a férfira, majd lágyan mosolyodott el a simításra és a szavakra is.
< - Meg a következő négy húszas egységre is felesleges lenne, hiszen már úton van a pici – felelte kedvesen. – Rendben, nem fog ártani, a biztonság kedvéért, ha van a közelben és nem a folyosóra kell kirohangálnom érte, mint eddig. >
Határozottan tetszett neki az ötlet, hogy így tegyenek, érezhetően megkönnyebbült ennek hallatán és támogatta, hogy tényleg tegyenek így, csak a biztonság miatt, ha valóban megtörténne az, ami ellen egyébként is vigyáznak, hogy ne történhessen. Ingrid örült annak, hogy láthatóan Tubrok már most kedvelte Greget, még ha nem is találkoztak, tudta, hogy valamennyire közrejátszhatott az érzelemmanipuláció is ebben, hogy amiatt is így érzett, egyébként pedig anyaként nem látta, hogy miként ne lehetne imádni a fiát. Bólintott neki, hogy jó ötletnek tartja, hogy meséljen Tubrok.
< - Szereti, ha mesélnek neki – mondta. – Már most mindenről tudni akar, amiről csak lehet és folyton kérdez. Nem bántásként, de azok után, amit tegnap láttam Nava-ból a tárgyaláson megfordult bennem, hogy Greg-et kellene beküldenem tárgyalni, ő is megoldotta volna, jobban van nevelve, mint Nava és odaillőbben viselkedett volna fiatal kora ellenére is. A fiamat ismerve, majd ő úgyis felteszi a maga kérdéseit és a te fogod a fejedet kapkodni, hogy mindenre tudj válaszolni. >
Igyekezett úgy mondani, hogy ne sértse meg ezzel Tubrokot, mivel továbbra sem voltak ellenérzései Nava-val szemben sem, csak annyit, mint eddig, hogy rémesen gyerekesnek és éretlennek tartja annak ellenére is, hogy felnőtt férfi volt, mind HPI-s, mind egyszerű emberi viszonylatban is. Így talán még egy kicsit komolytalanabb hangnemet is megütött a szavaival. Látta, ahogyan a párja összetette az információkat a HPI-s látogatást illetően, persze Ingrid is tisztában volt vele, hogy egy Birodalmon kívül élőnek igazából esélye sincs arra, hogy lássa a Metropoliszt úgy, ahogyan Ingrid azt most felajánlotta neki. Ha nem lett volna „kötelező”, akkor is megtette volna, hogy elhívja magukhoz és minden követ megmozgatott volna azért, hogy mindez megvalósuljon.
< - Tudom, de téged érdekel is – mondta. – Ha nem családi vacsorára hívnálak, akkor is szívesen megmutatnám a HPI-t neked. Csak ígérd meg, hogy nem próbálod majd túl aprónak érezni magadat a hatalmas épületek között. >
Nevetett fel lágyan a végén, és ezzel igazából biztosította a férfit, hogy nem csak a vacsora játszott közre a meghívásban, hanem az is, hogy boldoggá tegye Tubrokot és örömet szerezzen neki ezzel. Ami a férfinak ugyan hatalmas dolog, de Ingridnek mindennapos. Mindezek után Ingrid is jót mulatott, ahogyan a férfi visszaidézte azt a jelenetet, ami akkor volt a tárgyaláson. Jót mosolygott azon, hogy miként nevet Tubrok és milyen jól szórakozik ő is ezen és mindenen igazából, amit egymás között vetnek fel, most értette meg igazán, hogy milyen tényleg szerelmesnek lenni és érezte, hogy ez mennyire hiányzott az életéből eddig.
< - Te nagyon jól viselted – nevetett fel ismét. – A legtöbbeket eddig teljesen kizökkentette mindez, mint az embereidet. Szeretem így feszegetni a határaikat. >
A szeretkezés közben Ingridnek az is különösen kellemes volt, hogy megérezte a párján, hogy ő is beleborzong az érintésekbe, amiket a nőtől kapott. Továbbra is lassan mozgott, nem kellett volna ehhez Tubrok „segítsége” sem, a hüvelyét olyannyira szorította össze, hogy igencsak szűk legyen, mindezzel ő maga is jobban érezze magában Tubrokot, illetve a férfinak is sokkal nagyobb gyönyört okozzon az együttlét, de fájdalmat még nem. Annak ellenére, hogy lassúak voltak minden pillanatot kiélvezett, a szenvedélyes csók közben sem gyorsult fel a mozgása, csak időnként egy-egy gyorsabb és váratlanabb mozdulatot tett a csípőjével, nem azért, hogy kizökkentse a párját, hanem csak azért, hogy nagyobb gyönyört okozzon neki. A csók után, ahogyan Tubrok kényeztetni kezdte minden egyes csók után hangosabb sóhaj hagyta el az ajkait az egyébként is sűrűbb levegővételek között, a teste is megfeszült és ösztönösen homorított a hátával, így a hasa alsóbb része hozzásimult Tubrokéhoz, ellenben a felsőbb teste kissé távolabb került, hogy a férfinak utána kelljen dőlni. Ő maga sem hagyta abba a simogatást, még mindig Tubrok tarkóját, mellkasát és az oldalát simogatta, a hátát valószínűleg a székben ülés miatt nem tudta volna megtenni. Minden simítást, érintést, csókot hihetetlenül élvezett Ingrid, ezt Tubrok is érezhette aközben, hogy a nővel foglalkozott. A feltett kérdésre valóban nem szóban válaszolt, legalább is egyelőre, nem gyorsított utána sem, ugyanúgy a lassúság mellett döntött, ahogyan ő is mozdult, hogy belesimuljon a férfi karjaiba Tubrok is magához ölelte, felnyögött halkan a nyakára kapott harapás után. Kissé távolabb húzta a fejét harapás és a csípőmozgás után, még ő is beleharapott és csókolt Tubrok nyakába és végig csókolva azt szólalt meg.
< - Igen – lehelte alig hallhatóan. – De úgy, ahogyan a legjobban élveznéd. >
Ekkor, ha a férfi engedte húzódott el teljesen és emelte fel a csípőjét is kellően magasra, hogy már ne legyen benne Tubrok. Ha sikerült, akkor egy gyors mozdulattal fordult meg a férfi felett, úgy, hogy beletudjon ülni az ölébe, csak épp most már nem szemből, hanem hátulról. Amint lejjebb engedte magát most ő fogta meg a párja férfiasságát és ismét végtelenül lassan vezette magába, minden pillanatot kiélvezve, mígnem teljesen ráhúzta magát. ekkor a lábait nem Tubrok lábai mellé húzta, hanem a szék karjaira tette, ha kényelmesebb volt nekik úgy, akkor átvetette azon őket, hogy a térdhajlataival tartsa meg magát, hogy a férfi teljesen benne lehessen és így lényegében teljesen feltárja magát Tubroknak is. Annak ellenére, ha így háttal van is teljesen hozzásimul a teljes testével a férfinak, csak nem szemből, az egyik kezével Tubrok combján és oldalán simított végig a másikkal maga felé próbálja fordítani a párja fejét miközben végtelenül lassan kezdi mozogni a csípőjével és ismét összeszorítja a hüvelyét is Tubrok számára nagyobb gyönyörért. Ha a párja arcát sikerült maga felé fordítania, akkor ismét megcsókolja őt.
< - Lassan – suttogta a csók közben. >

by **Bishop** Kedd 22 Ápr. 2014, 17:25

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Ahogy azt Ingrid várta, Tubrok valóban nem tudja hirtelen, hogy min is nevetett fel és mire értette az első mondatát, amit válasznak szánt a férfinak. Így egy kis időre elhallgat, de ez csak néhány másodperc mert Ingrid rögtön meg is magyarázza magát. A száznegyven év, mint idő valóban meglepi, de közel sem annyira, mint ahogy arra Miller számított, csupán érzékeli, hogy milyen hosszú idő is ez, de azt is tudja, hogy ez a nő szemszögéből átlagos lehet. Egy kis ideig maga elé képzeli az akkori, kissé felszabadultabb, másabb Ingridet. Végül elmosolyodik és ugyanolyan közvetlen hangon, mint eddig, válaszol.
< - Nem nehéz téged úgy elképzelni, amikor felszabadult vagy. - itt Ingridre kacsint - Neked könnyebb dolgod volt, én csak azután tudtam szórakozni, hogy törzsfő lettem. A Birodalomban megszokott, hogy ennyi ideig éli ki a fiatalságát valaki? >
A kérdést is nyugodtan teszi fel, látszik rajta, hogy már kezdi a nő miatt megszokni a birodalmi léptékeket is, most is csak biztos akar lenni magában ezzel kapcsolatban. Ezután Tubrok látja Ingrid izgatottságát is, de mivel a nő annak az okát, azt hogy beléphet a flottába nem mondja ki, ezért inkább a születendő gyerekük iránt érzett izgatottságnak tudja be a reakciót. Egyik kezével ekkor futólag végigsimít Ingrid hasán, majd végig az oldalán, megszokott gyengédséggel. Az elsősegély csomaggal kapcsolatban ő is bólint.
< - Nem kellett rohangálnod. - kezd bele minden szurkálódó vagy ellenkező hang nélkül - Megkértelek, hogy hozd ide, ellátni a sebemet a bordámnál. Elhoztam volna én is, ha nemet mondasz. Láttam, hogy aggódsz, ezért kértem a segítséged. >
Az utolsó szavaknál Ingrid szemeibe néz, hogy a nő láthassa, ez tényleg nem gond Ragal számára, valóban kiment volna ő is, csak kényelmesebb volt neki megkérni a párját. Erre gondolva lassan az oldalához nyúl és végigsimít a fehér kötéseken.
< - Lassan levehetjük. - jegyzi meg röviden. >
Most még nem nyúl hozzá, csak említi és várja, hogy mit is szól hozzá Ingrid. Annak rendkívül örül, hogy a nőnek is tetszik az ötlete, hogyan is előzhetnének meg egy esetleges balesetet. A Navás megjegyzésen egyáltalán nem sértődik meg, sőt már számított is rá, hogy majd ezt megkapja Ingridtől a fivére viselkedése miatt. Valószínűleg már nem ez az első eset, hogy valakinek panasza volt a testvérére. Greggel kapcsolatban is bólint, egy újabb mosoly után.
< - Tudom, rendkívül okos fiad van. Nem bánom ha kíváncsi, szívesen válaszolok a kérdésire. >
Láthatóan ezzel kapcsolatban is igen bizakodó Tubrok, hogy minden rendben lesz, ahogy ezt eddig is tette. Eddig talán akkor láthatta Ingrid aggódni a férfit, amikor a hegyen álltak, egymás karjaiban és még ő maga sem tudta, mit gondolhatna kettejükről. De ez a kérdés már megoldódott, így visszatért a szokásos magabiztossága. Amikor Ingrid felnevet a HPI-s látogatásról való beszéd közben, Tubrok is elneveti magát. Nincs különösebb oka erre, de mivel előtte is sokat nevettek már a hangulata is ilyen lett időközben, könnyebb nála elérni ezt. Még mindig hálás az egész miatt, de már játékosabban böki meg Ingrid oldalát ujjával, nem túl erősen, csak érezhetően.
< - Talán féltesz, hogy lenyűgöz a megaváros nagysága és után nem merem úgy megmondani a vélemény Zsarnokról? >
A végén már a komolytalan hangnem ellenére is Tubroknak sikerül újra komoly arckifejezést öltenie, ami nem sokkal később meg is törik, Ingrid következő mondatai miatt. Szerelmesen öleli körbe a párja derekát és húzza kicsit közelebb magához ölelkezés közben, ha Miller hagyja neki, majd megcsókolja őt. Hosszan és vágyakozóan teszi ezt. Miután elszakadnak válaszol.
< - Igen, jól viseltem, még élveztem is. De egyedül én gondoltam csak rögtön arra, hogy megcsókoljalak érte. Most meg is kaptad. >
El is árulja végül, hogy az előbbi csókot valóban azért az elmaradtért szánja "kárpótlásnak" mind a kettejüknek. Kezeivel ekkor kezdi lassan simogatni a nő testét.
Amikor már csak egymással foglalkoznak az együttlét alatt Ingrid tökéletesen képes szabályozni a hüvelye feszülését is, így teljesen rá tud feszülni Tubrok férfiasságára. Amint ezt a férfi megérzi, a következő csók helyett már finoman harap bele Ingrid mellébe az élvezettől. Ilyen módon még nem próbálták korábban, de érezhetően mindkettejüknek nagyon élvezetes a szeretkezés. A részeken ahol teljesen egymáshoz simulnak, ismételten érezhetik a másik minden izmának és teljes testének rezzenéseit, feszüléseit. Tubrok egy-egy igen lassú és "kínzó" mozdulat után elégedetten fújja ki a levegőt, ezzel is jelezve, hogy mennyire jól esik neki ez. Ingrid pedig a sóhajaival mutatja ki ugyanezt, amelyek csak tovább fokozzák Tubrok elégedettségét. Mind a kettejük testét átjárja a kellemes borzongás, ami a folyamatos kényeztetés miatt nem akar szűnni. A kapott válaszra Ragal már nem felel szóban, csak biccent egyet, majd folytatja tovább, amikor Ingrid pózt vált. Kissé kellemetlen Tubrok számára, hogy kicsúszik Ingridből, ez érezhető is, de amit kap érte az teljesen kárpótolja. Ingrid gond nélkül meg tud fordulni és beleülni a férfiba. Ahogy végtelenül lassan húzza magát rá, érzi azt is, hogy Tubrok egy ideig megszakítja a simogatást is és elengedi őt, hogy kiélvezze a helyzetet. A szék alakja miatt Millernek úgy a legkényelmesebb, ha a térdein támaszkodik, így viszont kevésbé tud olyan finoman mozogni, de ez mégsem akadályozza. Megint képes kicsavarni a testét és megcsókolni a párját. Tubrok viszonozza a kapott csókot, kezei csak most tapadnak újra a nő testéhez, mintha egy pillanatra kiesett volna. Elsősorban a hasánál, majd a karjainál, a válltól lefelé kezdi simogatni, végül a melleit markolja meg.
< - Rendben. - leheli ő is halkan. >
Kezeit lejjebb vezeti, le egészen Ingrid fenekéhez, hogy alulról fogja meg. Lassan kezdi a nő ágyékát mozgatni, kérés szerint. Először teljesen letolja Ingrid fenekét, ameddig már a combján nem ül, majd ügyelve, hogy ne legyen túl gyors, elkezdi emelni, egészen addig, amíg csak lehet és éppen nem szakadnak el teljesen egymástól. Ezután megint, lassan, szinte kínzóan engedi csak újra magára Ingridet. De nem csak egyszer, ha Ingrid nem ellenkezik, akkor ezt az ütemet veszi fel. Tubrok megvárja, hogy a párja, átvegye a mozgást és ha ezt megteszi, kezeit elveszi a fenekétől, hogy máshol kényeztesse őt. Hátulról túr bele Ingrid hosszabb vörös hajába és kezdi húzni azt, a másik kezével nyaktól egészen alhasig járja végig az intimebb részeket, ujjaival mindenhol kényeztetve a másikat. Mindeközben Tubrok ajkai nem szakadnak el Ingridéitől, folyamatosan, érzékien csókolja, minden egyes pillanatban. Az egyik mozdulatnál, amikor teljesen egymásban vannak, fogja meg ismét Ingrid fenekét és tartja lent, majd kezdi azt előre-hátra mozgatni, amennyire csak tudja és a teste engedi. Tubrok szinte megremeg az élvezettől, amit az együttlét okoz neki.

by **Thorhalla** Kedd 22 Ápr. 2014, 20:18

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Örült, hogy tényleg sikerült meglepnie Tubrokot, noha valóban nem annyira, mint számolt vele, de azért már az is jó pont volt neki, hogy ennyire. Mosolyogva figyelte a párját, ahogyan az elgondolkodott, majd elmosolyodott ismét. Egy gyors fejszámolást végzett, hogy mennyi ideje is uralkodik Tubrok és a három év volt, aminél megállt. Azért három év alatt szépen lehetett szórakozni és ha az időintervallumokat nézte, akkor kettejük közül a férfi győzött toronymagasan annak ellenére is, hogy mekkora különbség volt közöttük.
< - És most már láttad azt is, hogy miként néztem ki fiatalon, így tényleg könnyű dolgod van – suttogta a kettejük közötti megszokott hangon. – Még így is a leélt életed harmadát végigszórakoztad, ez jócskán több, mint amennyit én töltöttem ilyesmivel. >
Gyengéden simított végig Tubrok orrán a szavak közben, majd a végén lágyan pöckölte meg az orr végét. A kérdésen most ő gondolkodott el, a válasza már megvolt, de teljesen reálist szeretett volna mondani és kielégítő választ, hogy ne csak egy-egy fél mondatot mondjon erről, főleg, hogy tudta, hogy Tubrokot érdeklik az efféle apróbb információk is a Birodalomról és az ott élőkről. Valahogy úgy gondolta, hogy a férfinak ezáltal a Birodalom lakói is emberibbek lesznek és nem pedig olyan távolinak, mint amilyen kép volt róluk a HPI határain kívül. Persze annak is megvoltak a szépségei, hogy mindenkit rideg gépnek képzeltek el, Ingrid ezen jókat mulatott, főleg, hogy ő figyelte a Föld történéseit és időnként előfordult főleg a Pride területén, hogy Joe-t meglátogassa, de a barátaitól is hallotta, akik rendszeresen járnak a Vex-be is szórakozni.
< - Változó – mondta. – Van, aki egész életében ezt teszi, van, aki egyáltalán nem. teljes mértékben emberfüggő, mindenkinél a jelleme dönti el. Révén nem muszáj dolgozni, mindene megvan mindenkinek, amit csak akar. Én is folytathattam volna tovább is, de addigra már tényleg a Flottába akartam belépni. Csak nem engedték, nem csak az Ezüst Háborúk miatt szakadt mg a szórakozási szériám, hanem utána költöztem vissza az Anyahajóra a HPI-ból és mentem el az Árnyékhadsereghez, ahol jó öt évet töltöttem, amíg ki nem képeztek. A tanításuk után pedig már annyira nem vonzott az, hogy csak szórakozzak és ne csináljak semmit. Az egész korábbi életem olyan jelentéktelennek és semminek, aprónak tűnt, már tudtam, hogy annál jócskán többre vagyok hivatott, mintsem a nap mind a huszonhét órájában szórakozzak. >
Ezt most nem beképzelten mondta, hogy mennyivel több lenne másnál, hanem tényleg az érzéseit mondta el, hogy mit érezhetett akkor. Egyszerűen utána már felelősségteljesnek érezte magát, és nem egy kamaszgyereknek. Hiába, neki ott volt, hogy emlékezett a Zuhanás előttre, ahol még viszonylatban is nézve, hogy ahány évesnek érezte magát, már régen nem csináltak olyasmit napi szinten, amit ő. A szórakozás még megmaradt azóta is időnként, főleg úgy nagyjából a Rocksolid megalapulásáig, de utána teljesen abbamaradt. A Milíciától való hazatérés után lényegében önmagát sem kezelte nőként, ahogyan azt a számokkal ellátott katonáknál szokás, hanem csak egynek mindenki más között. Aztán valahol a mélységekből Cal rántotta ki és manapság ott tartott, ahol. Már jócskán nem szenvedett semmiféle önértékelési zavarban, és tökéletesen elégedett volt önmagával és az életével. Mikor a férfi a hasán simított végig örömmel vette és rámosolygott a párjára. Ahogyan Tubrok a szemeibe nézett az elsősegélycsomaggal kapcsolatban, hogy a férfi kiment volna, láthatta Ingridében, hogy soha sem engedte volna meg, hogy ő tegye meg, igazából kérni sem kellett volna, csak mivel a nő akkor még nem tudta, hogy hol lehet a csomag, így meg kellett kérdeznie, hogy merre is kell mennie érte. A megállapításra kérdőn pillantott Tubrokra.
< - Megengeded? – kérdezte. >
Elég egyértelmű volt, hogy arra gondol, hogy leveheti-e ő a kötéseket, vagy legalább megnézzék, hogy mennyire sérült még a férfi oldala. Ha Tubrok engedte, hogy Ingrid vegye le, akkor nagyon óvatosan, hogy ne okozzon vele fájdalmat próbálta a párjának. Ha sikerült megtenni és úgy látja, hogy már tényleg nincs szükség rájuk, akkor teljesen leveszi és a szemével a közelben tárolóegység után néz, ahova kidobhatná azt, nem szerette volna csak úgy a földre hajítani ezt. Ha volt elérhető távolságon belül, akkor odavitte, már ha a férfi engedte, hogy kiszálljon az öléből és csak utána tért vissza hozzá. Ingrid örült, hogy Tubrok nem sértődött meg a Nava-s megjegyzésen, mert most ő maga tényleg nem panaszkodott, csak megjegyzésnek szánta. Elmosolyodott, amikor ismét Greg került szóba, örült, hogy nem aggódik a férfi, így visszagondolva, csak akkor látott ilyesmit rajta, amikor Tubrok majdnem elutasította, mikor bevallotta, hogy kicsoda is valójában, hogy ki az apja, kinek a felesége és kicsodák a rokonai ezáltal. Végigsimított ismét a párja arcán.
< - Szeretem, hogy ilyen piszkosul magabiztos vagy – mondta elégedetten. >
Örült, hogy a párja is nevetett, kissé összerezzent, ahogyan Tubrok megbökte az oldalát, de ez inkább csak megjátszott volt ezúttal, mintsem valós, mert noha nem igen számított most sem erre, de annyira mégsem érte váratlanul és közel sem volt kellemetlen a számára, most ebben a helyzetben még ez is jól esett és finom volt a másiktól. Mosolyogva rázta meg a fejét, nem gondolta azt, hogy ezek után ne mondaná el a férfi a véleményét.
< - Nem amiatt, csak még nekem is megdöbbentő volt először látnom, pedig az Anyahajón már hozzászokhattam a monumentális méretekhez – magyarázta. – Olyan kicsinek és jelentéktelennek éreztem magam, mint még korábban soha. Mára elmúlt. >
Tette hozzá mosolyogva a végén, annak ellenére, hogy már komolyabb arckifejezést vett fel Tubrok. Ahogyan a férfi átölelte ismét teljesen belesimult a karjaiba és hasonlóan viszonozta a csókot, mint ahogyan kapta, nagyon hosszúra elnyújtva és tőle is érezni lehetett a vágyakozást a párja iránt. Lágyan kacagott fel, amikor kiderült, hogy miért kapta most ezt a csókot, roppant elégedett volt a kárpótlásért, főleg, mert amikor az a visszaszólás megtörtént, még az első csókul sem történt meg, mivel csak az első este után voltak nem sokkal. A szemei gonoszul villantak meg és kacéran mosolyodott el.
< - Egyedül benned? – kérdezett vissza még mindig azzal a mosollyal. – Ezzel azt akarod, hogy holnap a bál után a politikai és katonai vezetőid közül többen is ezt akarják majd? Vagy nem akarod, hogy az ő fejüket is elcsavarjam ennyire? >
Végig kacéran beszélt és a tekintete sem változott ettől, eddig is játszott velük a tárgyalások alatt, de most igazából Tubrokon múlt, hogy máshogyan is játsszon-e velük. Érezhető volt, hogy már csak saját egója növelése miatt is örömmel megtenné, de véletlenül sem szerette volna a párját kellemetlen és kínos helyzetbe hozni, így igazából ezért is tette fel a kérdést, hogy a férfi feleljen neki minderre. Immáron szeretkezés közben szinte azonnal megérezte, hogy mennyire jóleső érzés volt Tubrok számra, hogy ennyire szűk lett, a csók helyetti harapás tökéletesen árulkodó volt. Felnyögött a harapásra ismét és az ujjbegyeivel kicsit erősebben mart bele Tubrok vállába, hogy ő is így jelezze, hogy számára is mennyire kellemes és jó így a mostani helyzet. Ekkor még koncentrált egy nagyok kicsit arra is, hogy az érzékenységét is erőteljesebbre vegye, hogy jobban érezze magában a párját és annak minden mozdulatát, hogy nagyobb gyönyört tudjanak egymásnak okozni. A lassú mozdulatok közben Ingridből egyre reszketegebb sóhajok szakadt ki, ahogyan a gyönyöre növekedett, ezúttal nem gyorsított, még ha minden más esetben is ezt tette volna, nem, lassan „gyötörte” a partnerét. A gyomrában végig megvolt a kellemes görcs és a teste is újra, meg újra libabőrös lett a párja érintésétől. Ebben a kellemes helyzetben mozdult, látta és érezte, hogy Tubrok számára nem volt túl kellemes, ahogyan leszállt és teljesen elhúzódott, de a következőkkel igyekezett kárpótolni őt mindenért. Megérezte, hogy a párja már nem simogatja és nem is segít neki, nem kellett hátrafordulnia, hogy tudja, hogy miért. Saját magának is nagyon jóleső volt, el tudta képzelni, hogy Tubroknak mennyire, már csak amiatt is, hogy így hátulról szerette a férfi a legjobban a szeretkezéseket. A lábait nem tette végül fel a szék karfáira, csak Tubrok mellett helyezte el őket és így térdelt. Ilyenkor volt jó a hajlékonysága, hogy könnyedén megoldotta úgy, hogy teljesen beletudjon ülni a férfi ölébe anélkül, hogy fájdalmat érezne, vagy kényelmetlen lenne. Igaz tudta, hogy így kissé nehezebb lesz a mozgás és kevesebb helyen tudja majd simogatni Tubrokot. Könnyedén fordította ki a csípőjét ismét, hogy úgy forduljon, hogy megcsókolhassa a férfit. Lassan kezdett mozogni és örömmel vette azt is, hogy a csókjai ismét viszonzásra találtak, mikor a férfi a melleit markolta meg a csók közben feszült meg a teste egy pillanatra és nyögött fel, de az ajkak játékát nem szakította meg. Követte Tubrok kezének mozgását, ahogyan a férfi fel és le irányította. Már az első után kiismerte a gyorsaságot, így nem kellett volna tovább irányítani, mert anélkül is megvolt, hogy miként mozogjon, de kellemesen forrónak érezte a bőrén a párja érintését. Ahogyan már nem tartotta és irányította Tubrok ugyanúgy fenntartotta a mozgást és közben az egyik kezével a férfi tarkóját simogatta, a másikkal az oldalát és a combját, többször belemarkolva, így kimutatva az elégedettségét. Amikor éppen fent volt a csípője kezével Tubrok combjának belsejét is végigsimította érzékien és gyengéden markolt bele a lábába, vagy éppen a herékbe, attól függően, hogy elérte-e azokat, hogy tovább növelje Tubrok gyönyörét. A fejét és hátát homorította a hajhúzásnál, a csókokat pedig hasonlóan lassan és érzékien viszonozta. A zihálása továbbra sem lassult, ugyanúgy sűrűn kapkodta a levegőt. Az egyik alkalommal, amikor Ingrid éppen lent ült Tubrok combján érezte meg a kezeket a fenekén, pillanatokkal később, ahogyan a párja mozgatni kezdte már érezte és tudta, hogy mit szeretne tőle a férfi. Ha Tubrok hagyta, akkor átvette az irányítást, továbbra is lassan mozogva előre és hátra ringatta a csípőjét, ami számára is igencsak nagy gyönyört okozott. Az első néhány után még nagyon aprón fel és le is mozogni kezdett az előre hátra mellé, hogy ezzel is tovább fokozza mind a kettejük gyönyörét, a simogatást és csókot sem hagyja eközben egy pillanatra sem abba, csak arra ügyel, hogy alkalmazkodjon Tubrokhoz, hogy teljesen ki tudja őt szolgálni és neki a lehető legjobb legyen az együttlét.

by **Bishop** Szer. 23 Ápr. 2014, 00:54

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Tubrok a válaszon azonnal elmosolyodik, láthatóan pontosan kiérezte Ingrid hangjából, hogy mire is gondol a nő és hogyan érti a megjegyzését. A mosoly közben kissé rosszállóan csóválja meg a fejét, de ezt is kedves mozdulatnak szánja.
< - Ne legyél megint telhetetlen. - válaszolja ő is a kettejük között megszokott hangon - Te száznegyven évet szórakoztál el, ennyi idő alatt már én is eluntam volna magam benne. >
A végén a hangja már egészen komolytalan és így figyeli Ingridet, hogy mit is válaszol. Csendben figyeli, ahogy a nő végigsimít az orrán, de amikor az orrára pöccent Ingrid határozottan meglepődik. Egy pillanatig még nem biztos abban, miként reagáljon, majd fejét előre tolja és finoman bekapja Ingridnek azt az ujját, amivel az orra hegyét pöckölte. Nyelvével simít rajta egyszer végig majd elengedi. Tetszik neki ez a kis játék és ez könnyen le is olvasható a mozdulataiból. A kérdésre kapott válaszra Ragal már némileg komolyabban figyel és határozottan látszik a tekintetén is, hogy figyel és akarja, hogy Ingrid ezt érezze is.
< - Értelek. - válaszolja röviden, majd az egyik kezével oldalra simítja Ingrid egyik hajtincsét, ami mivel már hosszabb éppen most esett a nő arcába - És mi történt veled az Árnyékhadseregnél, ami megváltoztatott? >
A kérdést is úgy teszi fel, hogy Miller láthassa a férfi teljes érdeklődését vele kapcsolatban. Tubrok érzi és érti is Ingrid gondolkodását, véleményét magával kapcsolatban és ezt egyáltalán nem is kezeli fellengzősködésnek, a mélyebb tartalomra figyel ő is. Neki is meg kellett annak idején változnia, valószínűleg tudja, hogy mit is ért a nő azalatt, hogy többre hivatott. Amikor Ingrid magában gondolkodni, most a férfi hagyja, nem szakítja meg semmivel, hagyja őt gondolkodni, közben ő kényelmesen helyezkedni kezd a széken. Ingrid kérdésére, hogy leveheti-e róla a kötéseket kapja fel a fejét ismét.
< - Igen, nyugodtan. >
Együtt látták el a sebeket és ezért Ingrid könnyen le tudja venni a kötéseket. A megfelelő pontokon kell meglazítania a kötést és már le is szedheti a fehér szövetet. Tároló egységet nem talál, de oldalt az egyik fánál van egy fém párkány, amire leteheti, ott nincs útban. Tubrok természetesen hagyja, hogy felálljon és oda letegye a kötéseket, de amint visszaér hozzá Ingrid azonnal magához öleli ismét. A sebek már sokkal jobban néznek ki, zöld és lilás kis zúzódásnyomok ugyan vannak, de ezek sem túl nagyok. Oldal a borda alatt a seb helyett már csak egy vörös csík látható. A Rocksolidos orvostechnológia a maga módján hatékony és már össze is tudta forrasztani a sebet, nagyrészt. Tubrok ekkor maga is végigsimít az adott vonalon, hirtelen elmosolyodik valamin.
< - Ha tudnád mennyire különös volt. Visszazuhantál az ágyra, a levegőt kapkodtad és azt suttogtad a fülembe, hogy vérzek. És minden véres volt körülöttem. - itt egy pillanatra megáll - Már egész szépek a nyomaid. Gyorsan gyógyulok. >
A sebek megléte egyáltalán nem zavarja, sőt még örül is annak, hogy ezek is Ingridre emlékezteti. A következő kis megjegyzésre, a magabiztossággal kapcsolatban elégedetten mosolyodik el. Jól esik neki ez a bók, amit a másiktól kap.
< - Te sem panaszkodhatsz. - feleli kedvesen. >
A következőkben, ahogy a látogatásara és a HPI méreteire terelődik a szó, Ragal figyelmesen hallgatja a párja szavait. Értően biccent, mielőtt nyugodt hangon válaszolna.
< - Kíváncsi vagyok rá, sokat hallottam már róla, de azt hittem eddig, soha sem láthatom. Nem bánom, ha kicsinek fogom magam érezni. Majd nálam is elmúlik. >
Ha Ingrid erre már nem ad hosszabb választ akkor Tubrok sem fűz hozzá újabb gondolatot, csak örül, hogy eljuthat a HPI-be, most már biztosan. Ezután az ölelkezés és a csók közben már érzi Ingriden, hogy ő is vágyik rá, ezért tovább folytatja a simogatást, finoman a nő oldalán, hátán, ahol kényelmesen eléri. Ingrid szavaira azonban szinte alig érezhetően eltávolodik és a tekintete is kissé szúróssá válik. Néhány másodpercig még gondolkozik a válaszon, figyelve Miller mozdulatait, és csak utána válaszol, egészen határozottan.
< - Nem akarom, hogy elcsavard a fejüket. Elég ha azt látják, hogy velem megteszed és én nem tudok másra csak rád gondolni. Nekem így tökéletes. >
Mind Ragal hangján és a válasz módján érződik, hogy ugyan a kérdést kellemes szurkálódásnak tartja, mégsem szeretné ha több lenne annál. Ingridnek igaza van abban, amit gondol, Tubrok valóban nem szeretné ha esetleg kellemetlen helyzetbe hozná őt és a nemesség egy részét is. Jobban örülne, ha csak őt részesítené a párja kiemelt figyelemben. Ezt érezteti is az apró mozdulataival.
Ingrid a szeretkezés alatt könnyedén tudja állítani a receptorainak érzékenységét. Először csak forróbbnak érzi a férfi testét, majd hirtelen kisebb élvezethullám söpör rajta végig, amitől önkénytelenül is felnyög. Sokkal jobban érzi magában Tubrokot. A sóhajok és nyögések után finom harapásokat érezhet a bőrén válaszként a férfitól. Fokozatosan növeli az érzékenységét, minden alkalommal sikeresen, jóval az átlagos birodalmi szint felé érve. Akár elérhet egy olyan pontot is, hogy már érzi a Tubrok testében zúgó vért, ahogy áramlik, bárhol ahol hozzáér és a férfiasságában is. Ha ezt már próbálta korábban akkor tudja, hogy különösen élvezetessé és különlegessé tudja tenni a szexuális élményt. Minden mozdulatával próbál Tubrokra hangolódni, ami a megnövelt érzékeléssel tökéletesen sikerül is. Érzi a legapróbb rezdüléseket is, amit csak akar a párjából. A férfi bőre is libabőrös lesz a simogatás nyomán főleg a tarkója és a mellkasa, de a lélegzetvételein is érződik, hogy mennyire kedvére van amit ketten csinálnak. Ingrid még a heréket is el tudja érni, amitől először Ragal finoman megrándul, de még másodjára is gyorsabban mozdul az ágyéka. Tubrok is sűrűn veszi a levegőt, a nőnek a legintimebb pontokat sikerül megtalálnia rajta és ez még jobbá teszi számára a szeretkezést. Ahogy Ingrid az előre-hátra mozgást egy kis emelkedéssel, süllyedéssel egészíti ki, a csók egy pillanatra megszakad.
< - Ungh. - szakad ki az elégedett hang Tubrokból. >
Ő is mozogni kezd ezután, lassan előre és hátra, párhuzamosan Ingriddel. Az elnyújtott, hosszú csókot felváltja több kisebb, de Tubrok ezeket ugyanolyan szenvedélyesen adja és viszonozza mint korábban. Az ajkaik néha halk cuppanás szerű hanggal elszakadnak egymástól, majd összeérnek ismét, amikor a férfi elégedetten fújja ki a levegőt. Most már érzi ő is, hogy mire játszik Ingrid és hagyja magát. Felső testével Tubrok előre hajol, hátulról dől Ingridnek, elölről a karjaival is teljesen körülfonja, úgy hogy a hasát és az oldalát simogatja a kezeivel, de egyben már az alkarjaival is. Éreztetve, hogy az övé és teljesen övé. Így már teljesen, amennyire csak lehet egymáshoz érnek és egymáséi lesznek. Egyelőre nem tesz mást, csak átkarolva tartja Ingridet, közben végigsimít a testén újra és újra, érzékien csókolja és ágyéka finom mozgásával folytatja a szeretkezést. Egészen hosszú ideig ugyanúgy, kiélvezve minden pillanatát.

by **Thorhalla** Szer. 23 Ápr. 2014, 12:03

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Ingrid is szélesen mosolyodott el Tubrok válasza után, főleg arra a megjátszott fejcsóválásra. Mivel saját maga már ebben nőtt fel, hogy mindenki kortalan nehéz volt belegondolnia, hogy milyen is lehetne olyan rövid életet élni, mint Tubroké, és olyan kevés időt eltölteni saját maga keresésével. Ami igazából így meglepő volt, hogy az anyja nem szórakozott, vagyis igen, de még csak az egyetem évei alatt, a Zuhanás után már nem, hogy megkapta a génkezelést. Pedig megtehette volna, hiszen csak alig kilenc év volt kettejük között, ez lényegében semmiség volt. De valahogy úgy tűnt fel neki, hogy akik még a Zuhanás előtt születtek és emlékeztek tényleg hamarabb felnőttek, mint azok, akik nem. Nem tértek vissza az „önpusztító” életmódhoz attól, hogy nem öregedetek tovább. Ők már felnőttek voltak és azok is maradtak és nem pedig évszázadokig kamaszok és olyanok, mintha még mindig egyetemisták lennének. Mindebbe igazából eddig bele sem gondolt, csak most adta magát, hogy ez került szóba.
< - Kivételesen nem vagyok telhetetlen – felelte szurkálódva. – Soha sem értettem meg azokat, akik ezt az életstílust választották, hogy csak szórakozás és nem törődnek semmi mással, ezen kívül. >
Ahogyan Tubrok szeretőinek életét sem tudta volna elviselni és elfogadni, úgy ezt sem. Ironikus, hogy a legkönnyebb életet találta volna átkozottul unalmasnak és nem elfogadhatónak. Pedig a származása miatt igencsak kijárhatott volna neki, hogy így teljen minden egyes napja. Mosolyogva figyelte a párja meglepettségét, ahogyan az orrpöckölés után meglepődött, örült, hogy sikerült ezt megtennie, igaz neki is váratlanul jött és szinte ösztönösen, így természetesnek vélte, hogy Tubrok nem tudott felkészülni minderre. Ahogyan bekapta az ujja hegyét a férfi nem húzta tovább, hanem hagyta, hogy ez megtörténjen és végignyalja a másik az ujjat. Ekkor hajolt csak előre és csókolta homlokon a párját, ha a férfi nem húzódott el tőle. Örömmel vette, hogy a férfi kisöpörte az egyik tincset az arca elől, a kérdésre pedig kissé oldalra biccentette a fejét, ahogyan elgondolkodott rajta. Igazából élte nagyon meghatározó évei voltak azok, amiket az Árnyékhadseregnél töltött sok szempontból, és igencsak sok minden mind a mai napig jelen volt onnan. A mozgását tőlük „örökölte”, ahogyan a hangtalanságot, a tökéletes pontosságot, jobban, mint amit örökölt az apjától, a fegyverhasználati technikákat, azt, hogy tökéletes gyilkos és kém lett.
< - Sok minden – mondta. – Addig csak katonai képzést kaptam még a génkezelés előtt. Az Árnyékhadsereg csinált belőlem tökéletes gyilkost, kémet, miattuk, náluk lettem jó színésznő is. Ott szembesültem először a Zuhanás óta a halállal is, a saját halálommal első ízben. Volt olyan nap főleg az elején, amikor legalább kéttucat alkalommal ölt meg a kiképzőm gyakorlatok közben. Átvágott torok, kitört nyak, gerinc, még sorolhatnám. Mindre emlékszem… addig azt hittem, hogy apa fogott keményen, amikor az emberei képeztek. Nem, azok semmik voltak az Árnyékhadsereghez képest, majd később a Fagyhadseregnél is hasonlót éreztem, bár addigra jócskán felkészültebb voltam. A tanulmányaim igencsak belém ivódtak, még manapság is minden mozdulatomat az határozza meg, amit ott tanultam. Azok alapján teszem, ösztönösen, profik voltak, annyira, hogy az öt év alatt lényegében teljesen megváltoztam fizikailag és gondolkodásmódban is. Nem mintha bánnám – mosolyodott el a végén. – Meg persze sok olyan dolgot is tanultam, amiről mások álmodni sem mernek. >
Annak ellenére, hogy valószínűleg elég szörnyű lehetett hallani, hogy sokkal embertelenebb képzése volt, mint amit bárki látott lelkesedéssel mondta, azt amit. Szeretett ott tanulni és örült annak, amit tanulhatott, hogy az olyanná tette, amilyen ma volt, többé, mint előtte volt. Mindezek is különlegessé tették, főleg, hogy mindkét hadseregben csak férfiak voltak, valószínűleg ő volt az egyelten nő a teljes univerzumban, aki ismerte mindkét felet és azoknak a harcmodorát. Mindkettőt örömmel használta, a kitartását pedig a Fagyhadseregnek köszönhette, aminek hála mindent jócskán tovább bírt, mint egy átlagos HPI-s.
< - A fegyverekről nem is beszélve, imádom az Árnyékhadsereg fegyverzetét – mondta még mindig lelkesen, mint egy gyerek, aki a legszebb ajándékát kapta. – Művészien tökéletesek. >
Halálosan pontos és teljesen hangtalan. Úgy lehetne bárkit megölni, hogy annak fel sem tűnik, hogy bárki ott van a közelben. Ez már Ingrid számára is művészet volt. A sebről levehette a kötést, így azt végtelenül óvatosan meg is tette, majd könnyedén pattant fel Tubrokról és vitte el az egyik falig, hogy ott letegye azt, majd utána tért csak vissza és ült ismét a férfi ölébe. Ekkor nézte csak meg a sebet is, amit látott, hogy már sokkalta szebben nézett ki és tényleg gyorsan gyógyult a párja. Alig tudta azt figyelni, mert Tubrok máris újra magához ölelte, Ingrid ismét bevackolta magát a férfi ölébe és hozzásimult. A kék-zöld foltokat látta, úgy tűnt számára, hogy a zúzódások lassabban gyógyultak, mint maguk a vágott sebek, hogy a súlyosabb seb volt gyorsabb, mint a kevésbé az. Örült, hogy a legmélyebb és csúnyább seb a bordák alatt már csak egy kis vágásnak tűnt és az is szépen, szinte teljesen gyógyult. Egyetértően bólintott, hogy valóban különös volt, mármint a férfinak bizonyára, számára annyira nem, hogy mindezt sikerült elérnie. Máskor csak azért nem látott vért, mert a birodalmiak könnyen gyógyulnak.
< - Láttam már a vért, amikor okoztam – mondta ismét. – Valahol még örültem is annak, hogy ennyire sikerült megkarmolni. De a szeretkezés miatt nem érdekelt. Utána kicsit megijedtem, hogy nem lett-e túl súlyos. >
A végén önkéntelenül is felnevetett egy kicsit, amikor a gyors gyógyulás került szóba.
< - Ezt a Birodalomban ne említsd majd – mosolygott. – Elküldenének orvoshoz, hogy orvosolják a hibát, hogy milyen lassan teszed. >
A visszakapott bókra elégedetten mosolyodott el, örült annak is, hogy Tubrok így fogadta a bókot, illetve annak is, hogy ő is kapott egyet. Közelebb hajolt ekkor a férfihoz és lágyan, röviden csókolta meg őt köszönetképpen. Továbbra is mosolyogva hallgatta a párja szavait, majd gyengéden bökött az oldalába.
< - Csak nehogy annyira lenyűgözzön építészetileg, hogy a teljes fővárost át akard majd építtetni a Metropolisz mintájára – szurkálódott egy kicsit. >
A csókok és ölelkezés közben ő is simogatta Tubrokot, ahol csak elérte, bár a férfi sokkalta jobban hozzáfért a helyzetük miatt. Látta a szúrós tekintetet és Ingrid igazából már ekkor tisztában volt a válasszal, amit kapni fog a férfitól, hogy nem nagyon szeretné azt, hogy megtegye a nő, amit felvetett. És valóban így is lett, ahogyan Tubrok kimondta hangosan. Elméletben jó ötlet volt, de megértette a párját, hogy miért is nem szeretné, nem kellett volna, hogy Ingrid teljesen felborzolja a kedélyeket ezen a helyen. Mert ezzel lehet, hogy több ellenséget generálna magának, mint potenciális szövetségest. Nem is beszélve arról, hogy lehet, hogy Tubrok ekkor még tényleg féltékeny is lett volna, azon felül, hogy milyen kínos helyzetbe hozhatna mindenkit. A férfi mozdulataiból érezte, hogy a gondolatai helyesek voltak és a következtetése is és az egész helyzettel kapcsolatban is.
< - Rendben, akkor az ő fejüket próbálom nem elcsavarni, de azt nem garantálhatom, hogy a személyes vonzerőm nem veszi le őket a lábukról, csak azt, hogy szándékosan nem fogom megtenni – ígérte meg suttogva Tubroknak. >
A szeretkezés közben szépen lassan emelte a teste érzékenységét Ingrid, egészen addig a pontig, hogy érezze a párja vérének áramlását is. Mindezt is nem csak a saját örömére, hanem azért is, hogy az eddig esetlegesen fel nem fedezett érzékeny pontokat megtalálja. Nem volt ez nehéz ezek után, hiszen csak azokat a pontokat kellett kiszúrnia, érzékelni, ahol sokkal több vér áramlik át, mint a többi helyen. Persze számára is sokkal nagyobb örömet és gyönyört okozott így a szeretkezés, már használta korábban is ezt a fajta érzékenységet, de mivel általában mindig vad szeretkezésben van rész úgy nem volt sok értelme, de most végre kihasználhatta a testének ezen előnyeit is. ahogyan ez megtörtént és sokkal jobban érzett mindent a légzése már tényleg felgyorsult és a szívverése is, legalább annyira, mintha most is vad szeretkezésben lenne része és nem csak egy ilyen érzéki együttlétben. Amennyire tudta ezek után Tubrok egész testéhez próbált hozzáérni, bármelyik testfelületével, hogy megtalálja ezeket a pontokat, amiket nagyjából valószínűleg már sokkal jobban sikerül is, mint eddig. A hatást pedig megérezte, hogy a párja ismét jobban kezdte élvezni az együttlétet. Elégedettséget érzett a gyönyörön felül, ahogyan Tubrok megrándult, amint a herékhez ért, így ezt amikor tudta újra és újra megtette, illetve, amikor éppen feljebb helyezkedett el a párja férfiasságán, még azon is végigsimított többször, hogy ezzel is fokozza a másik gyönyörét. Így amikor lent helyezkedett el a párja heréit, amíg fent a férfiasságát kényeztette pluszban az egyik kezével, míg a másikkal a testén a legérzékenyebb pontokat. A megakadással nem foglalkozott, csak örült annak, hogy ezt sikerült kiváltania a másikból, az pedig, hogy végül Tubrok átölelte a teljes testét is csak neki kedvezett. Valószínűleg így már továbbra is érzett mindent Tubrok felől, így ahol különösen jó volt a párjának és összeértek az izmait egyesével feszítette meg és engedte el, hogy még így is úgymond masszírozza az érzékenyebb pontokat tovább növelve a párja gyönyörét. A simogatások és a férfi mozgása így ebben az állapotban külön is igencsak nagy gyönyört okoztak Ingrid számára, bármeddig tudta volna így ezt folytatni, azonban mégis, hogy jobban kielégítse Tubrokot nagyon kicsit gyorsított a tempón, még mindig lassú maradt, lassabb, mint egy átlagos szeretkezésnél, de már nem is olyan kínzóan lassú. Ugyanúgy az előre-hátra és fel-le mozgást tartotta, csak időnként szándékosan rántotta meg a csípőjét olyan szögben és gyorsasággal, hogy ezzel még nagyobb örömet és gyönyört nyújthasson Tubroknak, olyat, amiben valószínűleg a férfinak még soha sem volt része. Ezalatt még a szabad kezével, amivel nem odalent foglalatoskodik ismét Tubrok tarkójára csúsztatja, ezúttal nem simít rajta végig, csak magához húzza a párja fejét és hosszasan csókolja meg a nyelvével szeretkezés ütemére kezdi erősebben masszírozni a párja nyelvét a sajátjával, egy jó ideig nem is engedi a férfit elhúzódni, amíg meg nem érzi, hogy ezúttal Tubrok remeg meg többször, vagy nyög fel sorozatosan annak köszönhetően, amit csinál vele.

by **Bishop** Csüt. 24 Ápr. 2014, 00:58

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Ingrid ahogy arról gondolkodik, hogy akik a Zuhanás előtt is felnőttek voltak és megmaradhattak az emlékeik, azok miért nem éltek az új lehetőségekkel és szórakoztak úgy, mint ahogy az ma megszokott a Birodalomban, eszébe juthat valami. Ezt, mivel akkor még kislány volt, egy ideig nem mondták neki, csak később amikor nagyobb lett tudta meg. A Zuhanás együtt járt az emberiség kiirtásával, ami igen véres volt annak idején. Ryrel mesélhetett neki erről a kapcsolatuk alatt, mivel abban ő maga is részt vett. A megmaradt földi populáció, a városok pusztulása után ugyan túlélhetett, de csak az europidok. A többi rasszt kiirtották, nem nanotechnológiával vagy más módon, hanem a Flotta katonái vadászták le egyenként őket. A gyerekeket és a csecsemőket is. Mint minden, ez is publikálva volt. De ezen kívül még sok más oka is lehetett és volt is, nagyon nagy változást jelentett az akkor mindenki életében, ami nyomot hagyhatott maga után, vagy egyszerűen más oka is lehet mindennek. Tubrok látja, hogy Ingrid elmereng egy kis időre és ezt hagyja is neki. Amikor kis idő után megszólal, bólint az elhangzottakra.
< - Tudom mire gondolsz. Ezek az emberek, attól, hogy csak magukkal törődnek és minden percüket az élvezeteknek áldozzák értéktelenné válnak. Ez mindkettőnknek kellemetlen, azt nézve, hogy kik is vagyunk. >
Tubrok is ugyanazt gondolja amit Ingrid és ezt a nő érezheti is rajta. Ő sem tudná azt a könnyű életet elképzelni, amiben semmit nem kell tennie és mindene megvan, annál ő is jóval többnek érzi magát és az is valójában. Hagyja, hogy Ingrid homlokon csókolja, nem húzódik el, sőt kissé el is mosolyodik. Élvezi a kedves, bensőséges mozdulatokat kettejük között, amiket váltanak. Az Árnyékhadseregre kapott választ Tubrok figyelmesen hallgatja, néhány pontnál rövid bólintással jelzi, hogy ért mindent. Látja Ingrid szinte gyermeki rajongását és válaszként el is mosolyodik.
< - Értelek. - válaszolja a gyilkolás művészetére - Miért nem mentél még vissza hozzájuk ennyi idő múltán, ha fontos neked az ott töltött időt? >
Arra különösen figyel, hogy Ingrid ne érezze bántónak a kérdést. Ezzel nem akar semmire célozni vagy esetleg visszaküldeni őt oda, csupán kíváncsi a válaszra. A sebek nézegetése közben Tubrok végül megfogja a nő kezét és finoman vezeti végig a mély vágás megmaradt vonalán Ingrid ujjait. Majd teljesen őszintén válaszol ő is.
< - Én is éreztem, hogy vérzek. - vallja be - De nem akartam abbahagyni, ahhoz túl jó volt. >
Akkor is minden szavával nyugtatni próbálta Ingridet és most is ezt teszi, jelezve, hogy koránt sem volt az a seb olyan súlyos, mint amennyire vérzett. A nevetésen kicsit meglepődik, nem tudja mi tetszik ennyire Ingridnek, de a magyarázat után ő is szélesen elmosolyodik.
< - Kis regenerálódós. - jegyzi meg szurkálódva és még a nyelvét is kiölti egy pillanatra Miller felé, ahogy azt a nő tette korábban. >
Érezhetően a kellemes egymáshoz bújás jó hatással van a férfira és már teljesen ellazította. A gyengéd csókot kellemes módon viszonozza, majd az oldalra bökésre finoman összerándul. Ingrid piszkálódó megjegyzésére ismét kissé szúrós tekintettel néz rá, de csak a játék kedvéért.
< - Csak mert akarok egy Central Parkot, ne hidd, hogy minden tetszik amit te mutatsz nekem. - válaszolja ugyanolyan szurkálódó hangon. >
Miután Ingrid kimondja, hogy nem próbálja majd elcsavarni a rocksolidos vezérek fejét, Tubrok tekintetén láthatja, hogy megnyugszik és a pillanatnyi feszültség, amit a nő kérdése okozott benne, lassan eltűnik. Néhány pillanatot még kivár, majd halkan válaszol a suttogásra.
< - Nem kell semmit megígérned, de nagyon örülnék neki ha szándékosan nem tennéd, a többi már nem számít. - itt megáll egy pillanatara - Én sem fogok más nőket próbálgatni. Nem akarlak kellemetlen helyzetbe hozni, azt hittem ez kölcsönös. >
Még néhány másodpercig figyeli a párját, egészen közelről és próbálja róla leolvasni, hogy mit gondol a kérdésről, hogyan érez ezzel kapcsolatban. Ingrid láthatja Tubrokon, hogy ezzel tényleg kínos helyzetbe hozhatná őt és nyilván ezért nem akarja ezt Tubrok, de más oka nincs.
Az együttlét alatt Ingrid megnövelt érzékenységgel több könnyen izgatható pontot is fel tud fedezni a férfi testén. Az egyik Tubrok heréinél van, hátulról, alulról, ebbe markolt bele és ezt érintve rándult meg egy pillanatra a férfi. Ezt újra és újra megérintve sikerül elérnie ugyanazt a hatást. Ezen kívül a férfi nyakán van még két pont, amiket eddig nem tapasztalt ki és a véráramlás alapján azok is érzékenyek, valamint az oldalán is van két-két ilyen pont. Azt is érzi, hogy Tubrok mellkasa, mellizmai is jobban izgathatóak, mint eddig tapasztalta, finom kézmozdulatokkal még nagyobb gyönyört tud okozni neki, ha ott kényeztetné tovább. A belső combján végigsimítva az ott futó ereket is tökéletesen érzi, szinte látja maga előtt a Tubrok testében zúgó vért. Amikor a heréken majd a párja férfiasságán vezeti végig a kezét, amelyikhez éppen hozzá fér a csípőmozgás közben, rögtön az első alkalom után érzi Tubrok testének feszülését. A férfi egy kis időre megint abbahagyja simogatását és kényeztetését, annyira élvezi amit a nő tesz vele. Ingridnek minden egyes pillanatban sikerül tovább növelnie Tubrok gyönyörét. A masszírozó izommozgás és a heves lélegzetvétel, szívverés csak tetézi ezt. Amikor gyorsabb tempóra vált, Tubrokból ismét kiszakad az elégedett hang, de ezt a csók rögtön belé is folytja. Kezei elkezdenek vándorolni Ingrid testén, majd a melleit markolja meg. Minden mozdulat után egyre jobban élvezi a szeretkezést. Ingrid érzi, hogy a párja szinte nem is tudja mit kezdjen magával, a roppant kellemes helyzetben. Mindenben tökéletesen ki tudja elégíteni őt. Tubrok nem nyög fel, csak a levegőt fújja ki elégedetten, de néhány perc után a teste kellemesen megremeg, egészen sokszor egy más után. Valószínűleg tényleg ez a legélvezetesebb szeretkezése. Kicsivel később már Ingrid is érzi, hogy a férfi mindjárt el fog élvezni. Tubrok ekkor egyik kezével lenyúl Ingrid ágyékához és lassít a tempón, visszaváltra a kínzóan lassú mozdulatokra. Ezzel tovább nyújtva az együttlétet. Ha ezt Ingrid engedi neki, akkor érzéki érintésekkel kezdi őt kényeztetni, egyik kezével a melleinél, a másikkal a nyakánál, mialatt folyamatosan csókolja őt, kiélvezve minden pillanatot.

by **Thorhalla** Csüt. 24 Ápr. 2014, 12:16

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Most, hogy így gondolkodott beugrott neki valami az úgymond első generációval kapcsolatban, nem csak Ry, de még a jó öreg Joe bácsi is mesélt erről az időről, amikor tanította az akkoriban fiatal lányt. Valóban még csak gyerek volt, aki az Anyahajón élt, fogalma sem volt róla, hogy mi megy a Földön. Joe azért eléggé finoman fogalmazott akkoriban, de később, amikor Ry-al volt együtt a férfi a tényleges valóságot mondta el Ingridnek. Akik emlékeztek arra az időre úgy tényleg nem volt meglepő, hogy nem szórakoztak. Katonák, Flotta tisztek ide vagy oda, ők voltak a többség, akik éltek és emlékeztek a Zuhanás előtti időre tudták, hogy mi történt. Parancsra népirtás. Nem csak a férfiakat, katonákat, mindenkit. Ezt úgy, hogy még lehet, hogy közöttük is volt olyan, akinek a párja, családja tagja nem csak eurpoid volt, hanem más rasszba tartozó. Akik ma éltek, mint például Tubrok, lehet, hogy nem is tudta elképzelni, hogy milyen lehet egy nem fehérbőrű személy, milyenek lehettek a négerek, ázsiaiak. Amennyire tudta azonban a Milíciában voltak effélék, de ők külön csoportot alkottak és nem voltak egybesorolhatóak a Földön élő többi személlyel. De ezen felül is még megannyi más okot elő tudott volna szedni magában, azok után, amit látott és átélt ő maga is olyan sokat tudott volna még mondani, saját magából kiindulva és nem csak találgatva pszichológiát előéve és az alapján pszichológiai profilt felállítani a teljes Zuhanás utáni emberiségre. Tubrok szavai zökkentették vissza a valóságba, bólintott a férfi szavaira, teljesen egyetértett vele, hasonlóképpen gondolta, bár ő maga legalább tisztában volt azzal, hogy a nemesség tagjai gyakorta élnek ezzel és éltek is mindig, már a Zuhanás előtt is. Ez valahogyan az emberiség része maradt, bármit is csinált velük az evolúció, vagy éppen Zsarnok, amikor újrakódolta az emberi DNS-t, hogy létrehozza a génkezelést.
< - Ami azt illeti soha sem tudnék úgy sem élni, ahogyan az ágyasaid teszi, tették – mondta. – Mikor körbejártam a kastélyt az android arra is elvezetett, akkor láttam, hogy micsoda luxusban élnek és nincs más dolguk, mintsem téged kiszolgálni egyféle képen. Elfogott az undor, amikor belegondoltam az életükbe. Lehet, hogy ők élvezik, de én roppantul lealacsonyítónak és megalázónak érezném, ha nekem kéne így tennem. >
Eléggé biztosra vette, hogy a párja már kiismerte annyira ezzel kapcsolatban, hogy ne lepődjön meg azon, hogy így érzett Ingrid. Kellően független volt ahhoz, hogy ne igazán szeresse, ha korlátozzák, a katonai parancsok és kötelezettségek mások voltak, azokat jó katona módján elfogadta és úgy hajtotta végre, ahogyan kellett, de ezt leszámítva szerette, hogy független és úgy tehet, ahogyan szeretne. Érezte, hogy Tubrok megérti őt és hasonlóképen gondolkodott erről is, mint ő maga. A puszi után, immáron az Árnyékhadseregnél, amikor Tubrok visszakérdezett meglepetten nézett rá. Pár pillanat kellett, hogy realizálja, hogy a férfi nem tudhatott arról, hogy mi ment arrafelé, vagy az Árnyaknál, vagy a Fagyhadseregnél. Igaz ezt valószínűleg a legtöbb HPI-s sem tudta, csak az érintettek. Erről jutott eszébe, hogy majd diszkréten el kellene érnie az adatbázist és utána nézni Tyr-nek, hogy azokban miként szerepel, hogy biztos legyen abban, hogy az egykori hadisten teljesen biztonságban van és abban is maradhasson.
< - Volt, hogy megfordult a fejemben – mondta. – De meglehetősen unalmas lenne, az utóbbi jó időben nem igen volt dolguk, nem hívták őket sehova. Unalmukban a Fagyhadsereggel mennek ölre, mint egy évezrede állandóan. Máshol jobban tudom kamatoztatni a tanultakat, azonfelül nem akartam lemondani arról, hogy én vagyok Ingrid Miller, sem arról, hogy nő vagyok. Ha teljesen csatlakozom hozzájuk, csak egy szám lettem volna, mint a katonák, akik itt vannak velem. Mindezt túl nagy árnak éreztem, jobban szerettem azt, aki vagyok, mintsem feladjam. >
Egyáltalán nem sértődött, vagy bántódott meg azon, hogy mindezt megkérdezte Tubrok tőle, igazából benne is párszor felmerült, hogy miért is nem ment vissza végül, de a most kimondott indokok mindig is kellően jók voltak, hogy ne akarja megtenni. Most is, illetve most már itt volt Tubrok is neki, és esze ágában sem volt a férfit elhagyni. Kissé meglepte, hogy a férfi tisztában volt vele, hogy vérzett, főleg, hogy után mégis meglepett volt, ahogyan azt a sok vért meglátta az ágyon magán és a takarón. Ingriden persze semmit sem lehetett, hiszen az ő teste beszívta azt, amint rákerült. Most már nem volt ideges emiatt, így nagyon nyugtatni sem kellett, akkor megijedt igen, de így utólag már belátta, hogy tényleg nem volt olyan nagy a gond. Mikor ezúttal Tubrok öltött nyelvet rá ismét felnevetett. Mosolyogva figyelte a párját továbbra is, majd hasonlóan szurkálódva felelt ő is.
< - Hidd el, hogy tudok olyat mutatni, meg se forduljon a fejedben, hogy mutathatok olyat is, ami nem tetszik – mondta szándékosan kétértelműen. >
Örült, hogy megnyugodott a párja a fejelcsavarásos témában is, igazából Ingrid nem hitte, hogy Tubrok tudna olyat tenni, hogy őt kellemetlen helyzetbe hozz, már csak a hosszú élete miatt is megtanulta tolerálni ezt és nagyon sok minden lepergett róla. A politikusi pálya egyik alapfeltétele volt mindez, hogy egyáltalán megtudjon abban a munkakörben maradni. Gyengéden pillantott a férfira és végigsimított az arcán, hogy ezzel is teljesen megnyugtassa.
< - Ne aggódj, nem fogom megtenni – ígérte. – Igen, ez kölcsönös. Ezért is kérdeztem, hogy mennyire bánnád. Nem hiszem egyébként, hogy sikerülne kínos helyzetbe hoznod. >
Tubrok érezhette, hogy nem csak úgy mondta, hogy nem menne, hanem Ingrid szilárd meggyőződéssel hitte mindezt. A kölcsönös részért hálás volt, mert ő maga is így gondolta, a végén pedig, hogy tényleg elterelje erről a témáról a férfi figyelmét közelebb hajolt hozzá és, ha Tubrok engedte, akkor ismét megcsókolta őt. Immáron az együttlét alatt, sikerült újabb pontokat megtalálni, amiket korábban még nem. A nyaknál, a jobb mellkason, illetve a férfi mindkét oldalán. Mostanra lett teljesen nyitott könyv Tubrok a számára, már mindent tudott róla, legalább is fizikai értelemben, hála annak, hogy a saját szervezetét is ennyire érzékennyé tette. Így most már szinte teljesen a saját bőrén át érezte, hogy a mennyire élvezte a párja az együttlétet. Ahogyan nekilátott a férfi férfiasságát, illetve a heréket is ingerelni pluszban minden érintés után érezte azt, hogy Tubrok teste teljesen megfeszül, legalább annyira, mint korábban Ingridé, amikor a férfi vele foglalkozott hasonló részletességgel. Mivel ennyire jól reagált minderre a férfi, a nőnek esze ágában sem volt abbahagyni az efféle kényeztetést. Most az sem zavarta, hogy a férfi nem simogatta őt, számára így az is gyönyört okozott, hogy érezte a párjáét, ami pedig egyre és egyre növekedett Ingrid minden mozdulata és tette után. Ingrid akkor nyögött fel hangosan a csók ellenére is, ahogyan Tubrok a melleit markolta meg és hozzáért a mellbimbóihoz. Biztosra vette, hogy a férfinak jelenleg fogalma sem volt arról, hogy mennyire érzékeny lett a nő teste az érintésekre és így ez mekkora gyönyört okoz a számára. Ösztönösen mozdult úgy, hogy a mellkasát kicsit kijjebb tolta, hogy jobban belefeküdjenek a mellei a párja kezeibe és annak a bőrfelülete a bimbókhoz érjen. Mindezek után, hogy Tubrok ennyire élvezte az együttlétet Ingridnek célja is volt, hogy mindenben tökéletesen kielégítse a férfit, hogy megmutassa azt, hogy a szeretkezéseknek van ilyen oldala is, hiszen kizártnak tartotta, hogy bármelyik szeretője ilyen élményben részesíthette volna a párját. A mozgás közben a korábbi simogatást odalent Tubrok férfiasságánál és heréinél nem hagyta abba, sőt most már tudta pontosan, hogy hol kell érintenie a párját, így ezt tette. A kezeivel pedig az újonnan felfedezett pontokat kezdte el izgatni, hol gyengébb érzéki, hol kicsit erősebb, de szenvedélyes érintésekkel, ennek köszönhetően ugyan el kellett a kezét húznia Tubrok tarkójáról, de ahogyan a férfi viszontcsókolta nem félt attól, hogy elhúzódna a párja. Mikor az ágyékánál érezte meg Tubrok kezét az érzékenység miatt a teljes teste megfeszült és felnyögött a gyönyörtől, de mivel már érezte, hogy már közel volt a csúcshoz a párja tudta, hogy a lassítás miatt tette mindezt, így visszatért a kínzó lassúságra, ami ezúttal már számára is kínzásnak minősült, mert a korábbi érintések miatt ő is közel került csúcshoz. Egyelőre még képes volt a testének megálljt parancsolni, hogy ne élvezzen el ő maga sem, de abban már nem volt biztos, hogy másodjára is sikerül, főleg ha Tubrok az ő érzékenyebb pontjain kezdi újra kényeztetni őt. Egy kicsit, amíg a párja nem nyugszik meg a simogatással felhagy, a csókot tovább folytatja, de amint érzi azt, hogy a férfi ismét tovább fogja bírni újra nekiáll a mozgással egy időben a simogatásnak és ingerlésnek ugyanúgy, mint korábban és a nagyon kicsi gyorsításnak is.

by **Bishop** Pént. 25 Ápr. 2014, 00:02

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Ingrid nyugodtan gondolkodhat, a férfi jó ideig hagyja, majd amikor megszólal, az zökkenti ki a nőt. Tubrok nem szándékosan tette ezt, ezért szabadkozó pillantással néz fel. A nő szavai után a tekintete kissé megenyhül és egyik kezével végigsimít Ingrid oldalán is.
< - Soha nem tudnálak úgy elképzelni. - válaszolja a szeretőkkel kapcsolatban - Taszít a gondolat. Szeretem őket jól tartani, hogy ne érezzék kihasználva magukat. Szerettem. - javítja ki magát - De ez nem lesz gond, többé nem kell látnod a tulajdonaikat. A tárgyalások után elvitetem. >
Ahogy arra számított Ingrid, a párja már kiismerte annyira, hogy ne lepődjön meg a véleményén, sőt egyet is ért azzal. Ellenben amiatt, hogy említette neki a szeretők lakrészét, most azt figyeli, hogy ez mennyire kellemetlen a nőnek. Látszik, hogy nem szeretné, ha ez Ingridet zavarná és inkább előbb megoldja a kérdést, ha erre a nő megkéri. Tiszteli Ingridet és meg akarja neki adni azt, hogy kényelmesen érezze magát mellette és még a volt szeretők gondolata se zavarja ebben. Miután Ingrid válaszol az Árnyékhadsereggel kapcsolatban, Tubrok mintha egy pillanatra meglepődne, majd ezt gyorsan palástolja és végül értően bólint.
< - Értelek, én sem tenném a helyedben, annál sokkal többet érsz, hogy bármiért feladd önmagad. - mondja teljesen őszintén - De nem erre gondoltam, nem örökre. Rövidebb időre is elmehetnél hozzájuk, a kapcsolat miatt, hogy utána visszatérhess. Meglepett, hogy az öt év után nem voltál náluk. >
Magyarázza el a gondolatmenetét, majd ezután újra Ingridet figyeli és kíváncsian várja a nő válaszát. Az előzőhöz hasonlóan most sem azért mondja ezt, mert örülne annak, ha Ingrid így tenne, csak valóban kíváncsi a válaszra. Annak kifejezetten örül, amikor megérzi, hogy a nő véleményében ő is szerepet játszik, mert nem akarná itt hagyni őt. A szurkálódó megjegyzésen Tubrok már elmosolyodik, és hasonló piszkálódó hangon kezd válaszolni.
< - Hát, ha csak épületeket fogsz mutatni, akkor talán az is lehet, hogy lesz ami nem tetszik. >
Ő is fenntartja a kétértelmű hangot teljesen szándékosan, a kis játék kedvéért. Egy sejtelmes mosoly is megjelenik ekkor a szája szélén, tovább fokozva mindezt. A komolyabb témához érve, ezúttal Tubrok rázza meg enyhén a fejét, a különböző vezetők fejének elcsavarással kapcsolatban. Még kivár néhány másodpercet, mielőtt megszólalna.
< - Nem is akarnálak kínos helyzetbe hozni téged, de ettől még ugyanúgy nem fogom megtenni. És köszönöm, hogy te sem teszed. >
A hangjában enyhe hála is érződik, Ingrid ígérete miatt. Ezután a csókkal a nőnek remekül sikerül elterelnie Ragal figyelmét. Miután elhúzódnak egymástól hirtelen meg is feledkezik a témáról, vagy csak nem akarja újra felhozni, mivel már érzi Ingriden is ugyanezt.
< - Van még valami, amit mondanál a családodról, csak nem hagytam? - teszi fel a kérdést, visszakanyarodva ezzel a képekre. >
A szeretkezés közben Ingrid az érzékenységével kitapasztalt pontokat kezdi izgatni, és a nemi szervek simogatását is tovább folytatja. Már az első mozdulatoknál Tubrok teste újra finoman megremeg, ahogy kifújja a levegőt. Mindketten ugyanannyira érezhetik, hogy a férfi mennyire élvezi a szeretkezést és bele is veszik az aktusba kettejük között. Ingrid el tudja érni a célját és tökéletes élményt nyújtania a párjának, ezt érezheti a férfi apró mozdulataiból, a légzéséből, szíve heves dobogásából, a csókból valamint abból, ahogy belé hatol. A lassítás után mindkettejüknek hasonlóan "gyötrő" minden mozdulat és jó néhány percre szükség van, hogy Tubrok tovább bírja. Ezalatt a férfi mind a két keze Ingrid melleire téved, korábban érezte, hogy mennyire érzékeny ott a nő és most ezért határozottan markolja meg a kebleit. Néhány pillanatot kivár, majd ujjaival a mellbimbókat kezdi kényeztetni. Ha Ingrid teste megfeszül azzal szinte egyszerre Tubroké is, amitől még jobban a nőbe csúszik és ettől újra megremeg. Az érzéki érintések és simítások tovább folytatódnak köztük. Egészen addig amíg Ingrid újra nem gyorsít kicsit a tempón és kezdi kezével is kényeztetni a párja férfiasságát. Tubrokból ismét egy elégedett hang szakad ki a csók közben, most már "elviselhetetlenül" élvezi az együttlétet. Nyelvével körülfonja Ingridét, és ő kezdi el neki masszírozni. Kezei lejjebb csúsznak, majd a mellbimbókat kezdi csavargatni, próbálva elérni minél nagyobb gyönyört a párjánál. A felveszi Ingrid ritmusát és lassú mozgással segít neki. De ez is már érezhetően a saját élvezetét is növeli. Nem sokkal később Tubrok már nem bírja tovább, elkezdi jobban és gyorsabban magára húzni Ingridet, hogy minél előbb elélvezhessenek.

by **Thorhalla** Pént. 25 Ápr. 2014, 12:13

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
A bocsánatkérő tekintetre Ingrid csak gyengéden mosolyodott el és megrázta a fejét, hogy nem szükséges mindez. Igazából a saját hibája volt, hogy ennyire elkalandozott a tekintete, pedig nem is szerette volna, ha így lett volna. Szeretett gondolkodni és járatni az elméjét, csak ezt nem pont akkor kellett volna megtennie, amikor ilyen kellemes helyzetben volt Tubrokkal, de így a karjaiban olyan könnyedén el tudott lazulni, hogy a gondolatok csak úgy jöttek hihetetlen gyorsan egymás után. A simogatást, amit kapott örömmel vette és kíváncsian figyelte, miként lágyul meg a párja tekintete és kezd bele a mondandójába. Ismét elmosolyodott, hogy Tubrok nem tudta volna úgy elképzelni őt, ahogyan a szeretőket, igazából ebben is egyezett a véleményük, mert Ingrid sem tudta magát úgy. Még talán a gondolattól is az a kellemetlen érzés, ami felmerült a férfiban, az is megvolt benne is. Ingrid kételkedett abban, hogy azok a nők kihasználva érezték magukat, itt megszokott volt, hogy egy uralkodó szeretőt tart, biztosra vette, hogy örültek annak, hogy azok lehetnek, a remény miatt is, hogy egyszer talán Tubrok beleszeret valamelyikbe és vele alapítana családot. Előbb utóbb úgyis kisetek volna a kegyből, ha a férfi rájuk un, vagy éppen öregedni kezdenek és ezért nem akar velük lenni, de mindig lettek volna újak is. Ha kiöregedés miatt küldi el őket Tubrok, talán máshogyan is járhattak volna, legalább is Ingrid így gondolta. Nem pedig az, hogy azért, mert beleszeretett a férfi egy másik nőbe és így kerülnek lapátra. Mint előző nap éjjel a lakrészüknél most is érezte a szánalmat és a sajnálatot irántuk. Mindezt nem mondta ki és igyekezett nem érzékeltetni a párjával sem, nem akarta, hogy bűntudata legyen a férfinak amiatt, ami az élet rendje. Főleg, hogy igazából nem is bánta Ingrid, hogy egyedül lesz, csak az empátiája révén átérezte azt, hogy milyen lesz a nőknek elveszteni mindent, főleg úgy, hogy bizonyára volt, aki beleszeretett a férfiba. De mindez már nem az ő dolga volt.
< - Tisztelem annyira a magántulajdont, ha tudom, hogy ott lakik valaki, be sem megyek azokra a részekre – mondta őszintén. – Csak az ostoba gép nem szólt, hogy az a szeretők… vagy ahogyan az fogalmazott a kiváltságosok lakrésze. Először azt hittem, hogy csak vendégszobák és üresek és azért megyünk abba a szárnyba. Nem zavar, csak amikor ott voltak, próbáltam beleképzelni magam a helyükbe, akkor jutottak ezek az eszembe. >
Ismét elmosolyodott, a szavaiból, ebből és az apró mozdulataiból érezhette Tubrok, hogy tényleg nem zavarta, hogy ott vannak, az android inkompetenciája annál inkább. Így ezzel talán a nő akarta a párját megnyugtatni és nem fordítva, ahogyan Tubrok hihette.
< - Tisztelem, hogy ennyire jól tartottad őket – mosolyodott el. – Ne aggódj, nem botránkoztat meg, tényleg, az sem tenné, ha együttlétünk alatt is tartanál más nőket, vagy legalább is akkor, amikor gyermeket várok éppen. Elég érett lennék, hogy elfogadjam, főleg, hogy a történelemnek hála tudom, hogy ez nagyon sok kultúrában elfogadott volt. Legalább lenne egy kis nehezítés, hogy elérjem, hogy csak én legyek, akit akarsz és nem más is. >
A vége már komolytalan volt, de a saját és a férfi eddigi életvitelét nézve tényleg nem róhatta volna fel, ha nem egyedüli lett volna, hanem más nők is szóba kerülnek. Akarta, hogy Tubrok is érezze, hogy tisztelet ide, vagy oda, elfogadná a döntést és küzdene azért, hogy tényleg csak ő legyen, de nem várná el, hogy egyetlen kérése után a férfi kiforduljon önmagából. Nem akarta megváltoztatni, hiszen úgy szerette, amilyen volt. Nem akart rá erővel hatni főleg ilyen téren, mert nem szerette volna, ha a férfinak válik kényelmetlenné az egész egy idő után, leginkább azokban az időkben, amikor Ingrid valami miatt kevesebbet tud majd itt lenni. Ahogyan visszatértek az Árnyékhadsereghez ismét belefutott abba Ingrid, hogy mennyire más az időbeli értékrendje Tubrokétól. Örült annak, hogy a férfi is hasonlóképpen gondolta azt, hogy többet ért annál, mintsem feladja magát és egy szám legyen csak valamelyik hadseregben. A visszatérésnél volt az időbeli zavar kettejük között. Ingrid ezt kicsit többnek képzelte, mint amennyire Tubrok is, így ez lehetett a gond. Így emiatt úgy érezte, hogy mindez gyorsan magyarázatra szorul, hogy ne legyenek félreértések a későbbiekben.
< - Ah, de voltam – mondtam. – Csak nem évekre, hanem egységekre. Az ilyen rövid időket nem veszem különösebben úgy, hogy ott voltam. Ezen felül többször voltam velük küldetésen is, ahogyan a Fagyhadsereggel is, amikor éppen volt ilyen és szükségük volt rám. Illetve, amikor az űrben is voltam küldetésen „civilként” volt, hogy rajtuk keresztül kértek engem, hogy mégse teljesen civil formátumban vegyek részt egy katonai akcióban. Tartom azóta is a kapcsolatot velük és a NJ745-el. Ő volt a kiképzőm. >
Remélte, hogy így talán átláthatóbb a kapcsolata a két hadsereggel, annak ellenére, hogy azok kifejezetten utálták egymást, neki nem volt egyik csoport irányába sem ellenérzése sem, bár nem tagadhatta, és nem is tette, hogy az Árnyékhadsereget preferálja jobban és áll közelebb a szívéhez. Igaz ezt egyik csoport előtt sem hangoztatta, főleg, hogy sejtette, hogy mindkét fél tudja, hogy mind a ketten kiképezték őt. A szurkálódó szavaira szurkálódást kapott válaszul, amire szélesen mosolyodott el, végül nála is sejtelmes mosoly jelent meg az ajkain.
< - Minden bizonnyal tudok majd épületeken felül is mutatni olyan dolgot, ami bizonyára roppantul elnyeri a tetszésedet – felelte még mindig kétértelműen. >
A csókkal tényleg sikerült elvonnia a figyelmét a kellemetlen részről, ahogyan mindezt már eddig is tapasztalta korábban és ügyesen alkalmazta is. most nem tudta eldönteni, hogy tényleg sikerült-e megtennie ezt, vagy pedig csak, ahogyan már ő sem akart ezzel foglalkozni, és tovább feszegetni, Tubrok sem. A következő kérdésen azonban elgondolkodott. Nem tudta, hogy mit is mondhatna még. Mármint tudta, de akkor a következő évszázadban is itt ülhettek volna, így ezek miatt valahogyan jobbnak látta, hogyha a döntést a párjára bízza, hogy miről is szeretne hallani még.
< - Nem tudom – mosolyodott el. – Van még valami, amire igazából kíváncsi vagy, így hirtelen? – érdeklődött őszintén, hogy a férfi érezze, hogy örömmel mesél, ha még van valami, amire Tubrok is kíváncsi. >
Immáron újra a szeretkezés közben azonnal megkapta a reakciót arra, hogy a férfival foglalkozott, ugyanúgy remegett a levegő kifújásánál, ahogyan korábban is. Ekkor már érezte Ingrid, hogy Tubrok igazából szinte nem is érzékelheti a külvilágot, annyira belemerült a szeretkezésbe, hogy csak arra volt képes koncentrálni, teljesen elvonta a figyelmét minden másról. Ingrid nem bánta egy pillanatra sem, hiszen pontosan ez volt a célja az egésszel kapcsolatban, hogy mindezt elérje a férfinél. Ezalatt érezte azt is, hogy valóban igaz volt a fél pillanatra az elméjén átsuhanó gondolat, hogy ennyire még nem volt jó soha Tubroknak és most valami egészen különleges élményben volt része, olyanban, amiről talán nem is hitte, hogy szeretkezés közben elérhető. Ingrid a csók közben már akkor is felnyögött, ahogyan Tubrok erősebben markolta meg a melleit, egy pillanatra sem volt fájdalmas, a gyönyörtől tette. Főleg akkor ismét, ahogyan az ujjak végül a mellbimbóihoz értek, az egész teste egy pillanat alatt feszült meg a hirtelen jött hihetetlen gyönyörtől. Ahogyan ekkor Tubrok mégjobban belécsúszott, mert ő is megfeszült az ajkai elszakadtak a férfiétől és ahogyan a levegő kiszökött a torkából és az ajkai közül, majdnem egy gyönyörrel teli halk sikoly volt már. Minden érintés után a gyönyör újabb és újabb hulláma járta végig a testét, noha ugyan visszatért a csókokhoz a nyögdécselést már nem tudta elfojtani. A combjait Tubrok combjai mellől kissé odébb húzta, hogy még szélesebbre tárhassa magát, így a férfi még mélyebben tudjon beléhatolni. Főleg akkor volt már nehéz számára visszafogni magát, mikor a párja már nem csak simogatta, de morzsolgatni kezdte a mellbimbóit, ekkor már nem csak Tubrok nem bírta tovább, de ő sem. A lassabb érzéki csókja, ekkor vált követelőzővé és talán olyan szenvedélyessé, mint még soha sem. A csókok ellenére is már hangos volt a nyöszörgése, nyögdécselése. Ő maga tovább simogatta és kényeztette Tubrokot és gyorsítani is kezdett, nem volt képes már arra, hogy lassítson. Már itt érezhette Tubrok is, hogy a nő teljes teste folyamatosan remeg a gyönyörtől, a mellkasa gyorsan emelkedett és a szíve is vadul kalapált. Az orgazmus előtt elvette férfi nyakától a kezét és most ő nyúlt a saját combjai közé, hogy saját magának segítsen rá az elélvezéshez, de a másikkal továbbra is odalent Tubrokot kényeztette. Valószínűleg pontosan egyszerre élve el majd a férfival, igyekszik erre törekedni, a csókot pedig ekkor sem hagyja a abba, ezúttal hangosan nem sikoltott fel, de a csók közben érezhető volt, hogy némán megtette. Az egész teste teljesen megfeszült, minden izommal együtt, csak a csípőjét dobálta hevesen és a csók miatt az orrán át kapkodta hevesen a levegőt. Addig folytatja a mozgást így, amíg Tubroknak nem okoz fájdalmat az egész, csak utána ernyed el az ő teste is és kimerülten rogy bele teljesen hátulról Tubrok karjaiba és fejezi be ekkor a csókot, majd ha már képes rá, akkor most kezdi a teste érzékenységét visszaállítani normálisra, amíg próbálja a légzését is kontrollálni.

by **Bishop** Szomb. 26 Ápr. 2014, 04:02

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Tubrok ismét bólint a szeretőkkel kapcsolatban, láthatóan tökéletesen tisztában van vele, mire gondol Ingrid a magántulajdon és annak tiszteletben tartása alatt. Ebben is mind a kettejük véleménye egyezik. Az androidra, nagyon finoman, szinte észrevehetetlenül, de megvonja a vállát.
< - Azért vezetett oda, mert azt csinálja, amit utasításba adsz neki és parancsnak veszi. Nem tájékoztat mindenről. - válaszol magyarázó hangon - Én adtam ki neki, még az első nap, hogy ne kelljen bajlódnod vele, egyszerűen teljesítse amit mondasz. >
Mivel látja Ingriden, hogy mosolyog és nem zavarja ez a kis kellemetlenség, ezért ő is, a hangja ellenére csak egy megjegyzésnek szánja. Amikor Ingrid szinte engedélyt neki, hogy tarthat szeretőket mellette, Tubrok egy pillanatra elgondolkodik. Pár másodpercig tart csak, de láthatóan ezalatt sok minden megfordul a fejében. Vesz egy nagyobb levegőt, amit hangosan kifúj és a jobb arcán is végigsimít a kezével, majd felnéz Ingridre.
< - Nem tartok olyan régóta szeretőket, mint hiszed, az apám szokása volt, kezdetben nekem egy sem volt, utána szoktam rájuk. Boldogulok egyedül is, ez ne jelentsen gondot. - itt megáll egy pillanatra - De ha nem bánod... Van egy nő, akit szívesen meglátogatnék. Gyerekkorunk óta ismerjük egymást és néha ágyba viszem. >
Kíváncsian pillant fel Ragal Ingridre, kissé feszülten várva a nő válaszát vagy kérdését ezzel kapcsolatban. Tubrokból könnyen kiolvashatja, hogy nem kellenek neki a szeretők, koránt sem annyira fontosak, mint azt először gondolhatta. Valószínűleg emiatt adta fel őket Ingrid egyetlen szavára, az említett nővel kapcsolatban pedig a férfi szemeiben látszik, ahogy róla beszél, hogy elsősorban nagyon közeli barátként tekint rá és nem szeretőként. Valószínűleg bonyolult kapcsolat van közöttük, mindenfajta érzelem nélkül. Amikor Ingrid pontosít az Árnyékhadseregről, Tubrok értően bólint, látszik, hogy erre gondolt a visszatérés és kapcsolattartás alatt és nem másra.
< - Akkor vedd úgy, hogy nem mondtam semmit. - mosolyodik el kedvesen. >
Ingrid mindazonáltal tisztában lehet vele, hogy a két sereg, sőt még a Milícia közül is mind a három szervezetnél pontosan tudják róla, hogy a másik helyeken is kiképezték őt. A jelek igen nyilvánvalóak, talán eddig is azok voltak. A kétértelmű megjegyzésen Tubrok ismét szélesen elmosolyodik.
< - És ha akár a fél napot azzal töltenéd, hogy olyat mutatsz nekem, ami roppantul tetszik, hálás lennék érte. >
Folytatja ugyanúgy a kettejük között megszokott hangon, továbbra is szándékosan kétértelműen fogalmazva és ezt a hangjával is érzékeltetve. A kérdésre Ragal, hogy mit is szeretne még tudni a nőről, nem válaszol azonnal, az első pillanatban még ő sem tudja biztosan, de néhány másodperc múlva megszólal.
< - Mesélj Cal-ról. Már elmondtad ki ő, de mégis, talán ő áll hozzád a legközelebb emberként. Szeretnék róla többet tudni. >
Ha Miller figyel a párjára, miközben az beszél, láthatja Tubrokon, hogy valóban érdekli Cal és a hangjában nincs semmilyen negatív érzés a férfit említve. Viszont ha Ingrid nem akar erről beszélni, akkor inkább hagyja, nincs szándékában erőltetni, főleg, hogy csak kötetlenül beszélgetnek.
A szeretkezés végén Ingrid fel tud gyorsítani, amennyire akar. Amikor a csípőjét kezdi dobálni Tubrok is megfeszül és végig teljesen benne marad, hála annak, hogy a nő még jobban szét tette a lábait. A szenvedélyes csókot hasonlóképp viszonozza és egyszerűen nem hagyja Ingridnek, hogy elhúzódjanak, amíg mindketten bírják még, a nyelveik játéka pedig egyre hevesebbé válik. A nyögdécselés, nyöszörgés, a nő néma sikolya, az újabb érintések a férfiasságán és a heréin és a teljes testén mind tovább fokozzák Ragal élvezetét. Ingrid mivel magát és a párját is kényezteti, el tudja érni, hogy egyszerre élvezzenek el. Tubrok megrándul Ingridben, többször egymás után durván, ahogy belé spriccel, és még ezután is egészen sokáig pumpál, hosszabban és erősebben lüktetve mint eddig bármikor, ahogy teljesen kielégül. Karjaival megtartja és körül fonja Ingridet, a melleinél markolva őt. Tekintetét ekkor felemeli, hogy teljesen felfelé nézzen, a nyakát kissé megfeszítve, lehunyt szemmel mély levegőket vesz, amelyeket hangosan lehel ki. Hagyja, hogy az élvezet teljesen átjárja. Most viszont Ingrid nem várt élményt tapasztal. A teste nem akar engedelmeskedni a túlzott érzékenység miatt, nem tudja kontrollálni a légzését sem, és az orgazmusa sem akar véget érni, egészen hosszan tart, miközben a gyönyörérzet egyre fokozódik a testében. Végül azonban miután Tubrok csillapodik, lassan abba marad számára is, és nagyobb lélegzetvételekkel helyre tudja állítani az értékeit. Az érzékenység is lassan elmúlik, már nem érzi a másik testében folyó vért és a levegő rezgéseit sem. Tubrok gyengéden tartja meg, ahogy a karjaiba rogy és finoman kezdi el magán mozgatni levezetésként, aminek a végén teljesen elszakadnak egymástól. Mind a ketten ugyanolyan állapotban vannak az orgazmus után, ahogy a széken fekszenek egymáson. Majd nem sokkal később Ingrid érezheti, hogy a párja mintha akarna valamit mondani, de csak hosszú másodpercekkel később érzi meg a forró, cirógató levegőt a fülénél és a nyakánál.
< - Imádom minden porcikád, most még inkább... - suttogja halkan Tubrok. >
Ha engedi, akkor még egy finom csókot is lehel az ajkaira, majd szerelmesen merül el a lélektükreiben, belefeledkezve ebbe is. Ingrid mind Tubrok hangjából, az apró mozdulataiból kiérezheti, hogy valóban ez volt a legélvezetesebb együttlét a számára. Lassan mind a ketten teljesen megnyugszanak, de egyelőre Ragal marad a kényelmes helyzetben, magához fogva Ingridet.

by **Thorhalla** Szomb. 26 Ápr. 2014, 11:24

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Tubrok válasza után szúrós szemmel nézett a férfira, úgy tűnt, hogy a párja nem is tudta, hogy nem úgy történt, ahogyan ezt most hitte. Megrázta Ingrid a fejét, még, hogy ő kérte az androidot, ha ő kéri, akkor azt mondja, hogy olyan szobákat, csarnokokat ne mutasson meg, ahol mások laknak. Vagy csak kívülről, de nem úgy, hogy a szobákat is látja, az ágyakat, ékszereket és még sorolhatta volna. Nem, itt egészen oda vitte őt, és Ingridet csak ez zavarta már akkor is, noha azt nem tagadhatta, hogy az ottani erkélyről is szép volt a kilátás és szívesen nézelődött, bár Tubroké messze jobb volt minden tekintetben.
< - Az android azt mondta, hogy a te előre megadott útvonalterved szerint haladunk – bökte ki végül ezt. – Nem pont az én kérésem volt, hogy így legyen. >
A szavai ellenére továbbra sem volt dühös, vagy ideges, csak elmondta, hogy mi történt. Nem szerette volna, ha az lett volna meg Tubrokban, hogy ő hibázott, miközben nem így volt. Figyelte a férfit, mikor a szavai után elgondolkodott, hosszú másodperceken át, látta, hogy mennyi minden megfordulhatott a fejében, de igazából nem tudta, hogy mit is akarhat mondani ebben a helyzetben, annak ellenére, hogy úgy tűnhetett bárki számára, hogy nagyon régóta és jól ismerik egymást közel sem volt így. Ez csak a negyedik este volt, és tulajdonképpen a harmadik, amikor beszéltek egymásról is, noha az utóbbi két napban a nappalok nem igen erről szóltak. Nagyon sok mindent nem tudtak még egymásról, illetve tudtak is olyanokat a hegyen történtek miatt, amikről lehet, hogy egyébként soha sem beszéltek volna, illetve senki más nem fog megtudni. Az arcsimogatásra elmosolyodott gyengéden és úgy fordult néhány pillanatra, hogy csókot lehelhessen a párja tenyerébe. Tubrok szavai kissé meglepték, ez meg is látszódott az arcán, nem hitte volna, hogy az apja tartott szeretőket, legalább is nem úgy nyíltan, hogy a fiai is tudjanak róla, hiszen Tubrok kiemelte, hogy mennyire szerették egymást a szülei és ha tehették minden idejüket együtt töltötték. Egyelőre erre szándékozott reagálni, addig magában a többit végig is tudta gondolni a hölggyel kapcsolatban.
< - Meglepett – mondta őszintén. – Azok után, amit meséltél a szüleidről, hogy mennyire szerették egymást. Bár… ha az étvágyadat atyádtól örökölted, akkor megértem, hogy miért volt szüksége más nőkre, mert szegény édesanyád bizonyára nem bírt vele egyedül. >
A végén már mosolygott és megerősítést, vagy cáfolást várt arra, hogy mennyire találta el ezt a gondolatot és mennyire volt helyes, vagy éppen helytelen az ötlete. Tubrok-ot ebből a szempontból szerencsésnek vélte, révén saját magának is nagy étvágya volt és tökéletesen összepasszoltak, sőt! Kettejüknél éppen pont az ellentéte állhat fent a dolognak, hogy a férfi nem fogja hosszútávon bírni a dolgokat és nem pedig ő. A mai nap után sejtette, hogy micsoda izomláza és fájdalmai lehetnek majd a párjának a hosszú és sok együttlét után. Annak egyébként valamiért örült, hogy mégsem voltak annyira fontosak azok a szeretők, hogy később gond legyen az elküldésükből, mert nem volt annyira hozzájuk szokva még. Visszatérve a nőre, akit említett Tubrok, elgondolkodott. Az alapján, amit a férfi mondott és le tudott olvasni belőle úgy tűnt, hogy olyan kapcsolatban lehetnek egymással, mint ő és Cal. Csak éppen gyakrabban bújnak ágyba, mint ők. A párja szemeit figyelte és látta benne, hogy a nőt barátnak tekinti, tényleg úgy voltak, mint saját magánál. Ingrid megértően bólintott mielőtt megszólalt volna.
< - Nyugodtan, amikor csak szeretnéd – felelte lágyan. – Ha szeretnéd, ugyanúgy fenntarthatod azt a kapcsolatot is vele, mint eddig, nem fog zavarni – utalt arra, hogy időnként lefekszenek. – Megértem, hogy valakinek nem csak egy partnerre van igénye, hanem változatosságot szeretne. Akkor viszont csak arra szeretnélek megkérni, hogy ne ejtsd teherbe őt – itt kicsit komor lett a hangja. – Nem szeretném a fiúnkat kitenni annak, hogy végig kelljen néznie egy, vagy több testévre halálát, hogy megöregszenek és meghalnak, míg ő évezredek múlva is ugyanúgy fog kinézni. >
Tubrok láthatta Ingrid szemeiben, hogy mindent komolyan mondott, hogy nem zavarná az egész, ha továbbra is fenntartaná azt, csak a végén tényleg azaz egyetlen dolog. És az is a fiúk miatt leginkább, főleg, hogy mind a ketten, ő és a férfi is tudták, hogy milyen elveszteni valakit és nem akarta, hogy a gyermeküknek is meg kelljen ismernie ezt az érzést. Ahogyan Greg-nél, meg Cal-nél sem akarta mindezt. És pontosan ezt használta ki Lerontis is, amikor megzsarolta őt. Most ő simított végig Tubrok arcán és mosolyodott el gyengéden.
<- Egyszer majd, ha gondolod bemutathatnál neki – mondta. – Örömmel megismerném a barátaidat, ha már úgyis hosszabb távra tervezünk. És valamiért úgy érzem, hogy az, hogy ő áldása, támogatása kettőnket illetően a nemtörődömséged ellenére neked is fontos lehet. >
Úgy érezte, ha olyan a kapcsolatuk tényleg, mint Cal-el az övé, akkor lényegében Tubroknak csak a nő véleménye lehetett fontos, főleg egy komolyabb párkapcsolatnál. Valamiért remélte, hogy az a nő is úgy fog vélekedni kettejükről, mint Cal tette. Kérdőn fürkészte a párját, hogy vajon mennyire igaz-e ez a feltételezés és, hogy mit is fog válaszolni minderre. Mikor az Árnyékhadsereg került szóba Ingrid is mosolyogva bólintott, akkor mégis jól gondolta, hogy az, amit a férfi visszatérésnek gondolt és tekintett azaz volt, amit Ingrid csak röpke látogatásnak. Tehát végül tényleg egyre gondoltak csak a két nézőpont volt más már csak a korkülönbségek és az ebből fakadó nézetek miatt. így erről jutott még eszébe, hogy azt tudta, hogy a két rivális tudta, hogy a másik kiképezte teljesen, valószínűleg jobban, mint bárki mást a történelem során még a Milícia is tisztában van ezzel. De a Milícia a Milícia volt, ha a korábbi feltételezése helyes, hogy megtudják, hogy itt van utána járnak a tényleges múltjának és még azt is megfogják tudni, hogy ki az apja, nemhogy azt, hogy kik képezték. Bár úgy vélte, hogy azt már akkor is tudták, amikor ott volt, révén egyből a Fagyhadsereg képzése után ment el oda. Amikor a mutogatás került szóba Ingrid felnevetett.
< - Olyat itt a Rocksolidban is tudok mutatni, nem kellene hozzám eljönnöd érte. A HPI-be teljesen másért megyünk – öltötte ki a nyelvét a férfira, majd közelebb hajolt. – Azzal várnod kell, amíg kettesben leszünk. >
Meglepetten pillantott ismét a párjára, ahogyan kimondta Tubrok, hogy kiről is szeretne hallani néhány dolgot. Valahogyan ezt várta a legkevésbé, hogy Cal-re lesz kíváncsi. Ha egy rivális lett volna, akkor még megértette volna, hogy mindenre fel kellene készülni ellene, de semmi ilyesmiről nem volt szó, nem volt közöttük olyan kapcsolat, hogy így kellett volna. Annak örült, hogy Tubrok tényleg csak kíváncsi és nincs ellenérzés, vagy hasonló a hangjában, talán még kedvelni is fogja egymást a két férfi annak ellenére, hogy mennyire különbözőek voltak.
< - Szerintem túl elfogult vagyok vele kapcsolatban – nevetett fel. – Egyáltalán nem olyan, mint az apja. Cal jó ember. Ő is roppant alkalmazkodó, általában nem erőltet soha semmit sem, beszélgetések alkalmával ritkán kezdeményez, sokkal inkább alkalmazkodik a témához, amit felhoznak neki. Nem arról van szó, hogy gyenge és befolyásolható lenne, csak hogy is mondjam… empatikus inkább. Azt gondolom nem kell mondanom, hogy roppant művelt ő is, az apja katonai pályára szánta, így ő már korán belépett a Flottába és igencsak erős hátszéllel menetelt fel egészen az Anyahajó hídjáig. Egészen kapitányi rangig – ha Tubroknak nem mondott a rang elhelyezkedése semmit, akkor gyorsan elmagyarázta. – Néhány napja az apja rábízta a Híd irányítását, amíg ő egész nap Greggel volt. Mikor mesélte ez volt az a végső pont, amikor eldöntöttem, hogy eddig tűrtem, hogy nem vagyok Flotta tag. Nem tartották a tisztek szigorúnak szegényt – nevetett fel. – Persze nem az, sokkal inkább szeret emberekkel beszélni és persze fiatal is még. Azt azonban ijesztőnek találta, hogy Zsarnok nem tett különbséget közte és az apja között, amikor jelentést tett neki, pedig apja és fia ég és föld. Cal soha sem lesz olyan, mint Adam, annál empatikusabb és alkalmazkodóbb. Nagyon sok dologról tudunk beszélni, nálam van, hogy nem csak felveszi a beszélgetés fonalát, hanem kezdeményez, vagy épp nem hagy élni, amíg nem felelek neki valamivel kapcsolatban, főleg, amikor aggódik értem és félt engem. Tudom mondtam már, de még mindig bánom, hogy közel kilencszáz évig volt hibernálva az embriója. Valószínűleg egy idősek lennénk, bár együtt nőhettünk volna fel és tölthettük volna az ezer évet. Soha sem engedte volna meg, hogy a Milíciához menjek és azokat a szörnyűségeket elkövessem, amiket tettem. Ezenfelül remek apa, aki mindent megtesz a fiáért, akit egyszerűen imád. >
A szeretkezés végén Ingrid végül sikeresen elérte, hogy egyszerre tudjanak elélvezni. Az érzékenysége miatt külön érezte, hogy miként rándul meg benne Tubrok, és a saját hüvelye is időnként erősebben feszült meg, mint eddig, arra különösen ügyelt és próbált az ellen tenni, hogy fájdalmat okozzon. Most sokkal jobban, minden egyes pillanatot érzett, ahogyan a férfi beléélvezett, a csókjuknak ekkor szakadt vége, hallotta, hogy Tubrok is mennyire zihál, ahogyan ő is. Azonban a saját orgazmusa közel sem ért véget ekkor. Már nem kényeztette magát, Tubrok sem mozgott éppen benne, saját maga is mozdulatlan volt, de még mindig tartott. Ilyet még nem érzett korábban soha sem, a gyönyör azonban túlságosan is nagy volt ahhoz, hogy megijedjen ettől. Az egész teste ismét megfeszült és homorítania is kellett, így a háta épp nem ért teljesen hozzá a férfiéhoz. Tubrok csak a karjaival érezhette, hogy annyira feszült meg a nő teste, mint korábban még soha sem. Most tényleg elért arra a szintre, hogy minden kifújt lélegzetvétel egy-egy elfojtott sikoly volt a gyönyörtől, az egész végén már a saját kezeivel szántott végig magán, hiába az igencsak levágott körmök magát nem kímélte és ettől véres csíkokat szántott a bőrén, amik valószínűleg azonnal be is gyógyultak. Ebben a helyzetben a fájdalmat sem érezte csak a gyönyört növelték olyan szintre, amit korábban valószínűleg nem is sikerült elérnie, maximum Ry-al nagyon-nagyon régen. Az érzékenysége megvolt még mindig, így már tudta, hogy nem csak a saját orgazmusát élte át éppen, hanem egyszerre Tubrokét is. És a saját csúcsa is csak akkor ért véget, amikor a párja végre kezdett megnyugodni, noha már régen elment. Most tényleg kimerültnek érezte magát és mikor már a teste sem feszült szinte súlyként zuhant vissza a férfi karjaiba, hogy levegő után kapkodjon. Ekkor hunyta le a szemét, néhány pillanatra, majd kissé kényelmesebben helyezkedett el, amikor Tubrok már nem volt benne. A fülénél a forró levegőre kissé összerezzent kellemesen, ahogyan megborzongott, elmosolyodott a szavakra, majd a gyengéd csókot viszonozta és csak ekkor nyitotta ki a szemeit. Kissé fáradtan, de végtelenül boldogul mosolygott a férfira. Ha Tubrok engedte, akkor lágyan simított végig az arcán.
< - Még soha sem voltál ilyen hangos – suttogta elégedetten. – Már nyitott könyv vagy számomra… >
Néhány pillanatot kivárt és vett egy mély levegőt.
< - Csak azt sajnálom, hogy nem érezhetted azt, amit én – suttogta továbbra is. >

by **Bishop** Szomb. 26 Ápr. 2014, 19:21

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Tubrok kissé meglepődik a szúrós tekinteten, mivel nem tudja hogy miért kapja, majd a meglepettségei csak fokozódik Ingrid válasza után. Most ő rázza meg kissé a fejét, jelezve, hogy most ő nem ért az elhangzottakkal együtt. Ingrid szemeibe néz, hogy a nő láthassa, most is teljesen őszinte vele.
< - Nem vittelek volna oda. Az előteret megmutattam volna, hogy lásd a díszítéseket, de a lakrészekhez nem akartalak volna bevinni. Nem tudom miért vezetett oda az android... >
Láthatóan ő sem érti teljesen ezt, de már biztos abban, hogy Ingrid egyáltalán nem volt hibás ebben. Még megvárja, hogy a nő is mondjon valamit erről és ne maradjon függőben az egész. Amikor Ingrid belepuszil a férfi kezébe láthatja őt elmosolyodni ezen, már korábban is tetszett neki, ez most is így van. A nő szavai után teljesen felé fordítja a tekintetét, majd hangjában tisztelettel és szeretettel kezd beszélni a szüleiről.
< - Apám nálam is nagyobb volt, erősebb és nehezebb is. Láttad már kint a szobrát, az övé pontos másolat, nem lett nagyítva, mint a többi ősömnek, ő akkora volt. Anyám nagyon törékeny volt. Szerették egymást és együtt voltak, igen, de apámnak szüksége volt még más nőkre is. Sosem érte be csak eggyel. >
Kissé elmosolyodik ő is, hogy Ingrid láthassa, örömmel emlékszik erre vissza és valószínűleg az anyja sem érezte magát háttérbe szorítva, vagy úgy, hogy Tubrok apja ne szerette volna őt. Ahogy a szeretőkre, pontosabban már csak Tubrok régi női barátjára terelődik a szó, Ragal ismét finoman megrázza a fejét. Gyengéden simít végig a nő oldalán és fogja kicsit meg őt.
< - Ettől nem kell tartanod. - mondja határozottan - Erénának hívják. Soha nem lenne gyerekünk. Ha teherbe is ejteném, elvetetné és én is azt akarnám. Kettőnk közül egyik sem tekinti úgy, hogy együtt lennénk. Nem szoktunk róla beszélni és nem is várjuk el a másiktól, hogy lefeküdjünk. Egyszerűen megtörténik. És nem úgy, hogy bármelyikünk is provokálja. - itt egy pillanatra megáll - Csak ennyire közeli barátok vagyunk. Azért akarok elmenni hozzá, hogy beszéljek vele és elmondjam neki, hogy szeretlek és hűséges vagyok hozzád. Nem fogja bánni, ha többé nem leszünk együtt. Ha akarod, bemutathatlak neki. - ajánlja fel végül. >
Tubrok figyeli Ingrid arcát, hogy a nő mennyire érti az ő és Eréna kapcsolatát, és hogyan reagál erre. Azonban mielőtt a nő felelne, még mond valamit, de előtte ujjait Ingridéi közé fűzi, hogy nyomatékosítsa a szavait.
< - Nem okoz nagyobb fáradtságot, hogy csak egy nőm legyen, mint neked fordítva. Vagy mint bármelyik másik férfinek. Veled akarok lenni. >
Ha Ingrid engedi, akkor még egy lágy csókot is lehel az ajkaira, hogy a nő tényleg láthassa, attól függetlenül, hogy eddig sok szeretője volt, egy partnerrel is ugyanolyan boldog lehet. Különösen, hogy szerelmes is Ingridbe. Végül az ujjait szétkulcsolja és a kezét is elveszi.
< - Nem vagyok nemtörődöm, Erénával nem. Meghallgatom majd a véleményét és el is fogadom. De az nem fogja a döntésemet befolyásolni. Ha igazam van, támogatni fog minket és örül, hogy végre találtam valakit. >
Ezek után Ingrid már érzi is, hogy a nő és Tubrok kapcsolata hasonló lehet mint az övé és Calé, de valahogy mégis bonyolultabb. Ugyanezt látja a férfi szemeiben is, különleges számára a nő, de nem úgy mint egy átlagos barát vagy egy szerető. A következőekben Tubrok szélesen mosolyodik el Ingrid megjegyzésén. Egyik kezével finoman megpaskolja a nő fenekét és bekapja az orra hegyét, majd utána ad rá egy puszit is.
< - Úgy hallottam elég sok hely van ott, hogy ne zavarjanak mások. Tudod, hogy nem szeretek várni és nem is vagyok jó benne. >
Még mindig mosolyogva figyeli, hogy Ingrid mit is mond erre. Ezután Tubrok figyelmesen hallgatja a Cal-ról elmondottakat. Azoknál a részeknél, amiket Ingrid már említett, bólint, jelezve, hogy ezt már tudta. Hálásan pillant végül Ingridre, amikor befejezi.
< - Büszke vagy rá. Jó látni, hogy egy ilyen férfi van melletted. Ha találkozok vele, kell valamire figyelnem? Véletlenül sem akarnám megsérteni. >
Mint ahogy Ingrid sem érez féltékenységet a férfi legközelibb barátja iránt, akivel többször is együtt volt, úgy Tubrok sem Cal-el kapcsolatban. Egyszerűen elfogadja, hogy ki ő és komolyan gondolja amit mond. A szeretkezés után, lassan mindketten megnyugszanak. Ingridnek ekkor tűnhet fel a háttérben szóló lassú zene és a kert halovány fényei, ami most kifejezetten kellemessé teszi a pillanatot. Az egyik közeli konzol mutatja az időt, ismét nagyon sokáig tartott az együttlét. A csók után Ragal gyengéden pillant Ingridre, amikor végigsimít az arcán.
< - Te sem remegtél és feszültél még ennyire. Mindketten hangosak voltunk. >
Arra, hogy már nyitott könyv lenne és Ingrid utolsó mondatára egy ideig nem felel.
< - Hmmm... Ezt hogy érted? >
Láthatóan nem tudja, hogy Ingrid mire gondol és várakozóan néz rá. Ha a nő nem bánja, karjaival óvatosan úgy fordítja, hogy a mellkasára fekhessen és ne hátulról hanem szemből legyen rajta. Ingrid teste egészen rá tud hangolódni Tubrokéra, így a bőre most a férfi testén lévő izzadtságot is felszívja és gyengén regenerálni kezdi őt is. Már hallott ilyenről korábban és feltöltésként is megkapta a tudást, a teste megemelkedett energia szintje, a rendszeres együttlét, az érzelmei és a felerősített érzékelés egységes hatása lehet.
< - Mit csinálsz? - kérdezi kedvesen Ragal, ahogy megérzi a folyamat hatását. >

by **Thorhalla** Szomb. 26 Ápr. 2014, 22:57

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Ingrid úgy érezte, hogy lassan már-már komédiává csap át ez a beszélgetés azzal, hogy mi történt és hogyan. Meglepte, hogy Tubrok is meglepődött, pillanatokkal később pedig ki is derült, hogy miért volt így. Nem utasította az androidot, hogy vigye el addig, ameddig mentek. Kezdte úgy érezni, hogy a masina napjai meg vannak számlálva mielőtt lecserélik egy megbízhatóbb darabra. Attól a ponttól kezdve idegesítette egyébként is, hogy meglátta emberi ruhába öltöztetve, majd kiszúrta a pillanatnyi megingását, amikor rájött, hogy terhes és megzavarta őt. Utána pedig már sorolhatta volna, hogy pusztán a léte is zavarta, hiába ment át gépiesbe, egyszerűen Ingrid számára nem Manaic volt. örült annak, hogy legalább tisztázták, hogy egyikőjük sem volt abban a helyzetben hibás és remélte, ha a most már ex szeretők megtudják, hogy véletlen járt odabent, akkor megértik, hogy nem szándékosan történt mindez, hanem teljesen véletlenül. Végül csak legyintett egyet, hogy ettől a pillanattól kezdve már nincs ezzel gond és örült, hogy tisztázták. Néhány pillanat múlva felnevetett, ahogyan próbálta ezt külső szemmel is megnézni, ezt a helyzetet.
< - Ebből jó kis stand up előadás lehetne valamelyik ilyen szórakoztató helyen, vagy egy szitkom egy színházban, vagy sorozatban– mosolygott. – A nő, a férfi és a minden lében kétkanál android szereposztással. >
Ezzel is, a szavaival kimutatva Tubroknak, hogy most már tényleg befejezettnek tekinti a témát és nem zavara az, hogy nézeteltérés volt közöttük ezzel kapcsolatban. A tenyerébe adott csók után ismét látta elmosolyodni a férfit, immáron másodjára is, elsőre is ugyanezt tette, így most már Ingrid eléggé biztosra vehette, hogy a párja szereti, hogyha ezt teszi ebben a helyzetben. Figyelmesen hallgatta, hogy a férfi beszélni kezd a szüleiről és a felhozott részről. Ingrid bólintott, hogy igen látta a szobrokat, miután látta azokat nem volt nehéz maga elé képzelnie a néhai törzsfőt, a hatalmas méreteivel, ekkorának az anyja történeteiben néhány istent írt le, és azok voltak ennyire megtermettek. Kíváncsi volt a férfi anyjára is, hogy miként nézhetett ki, igazából olyasvalami alkatúnak képzelte, mint a saját anyját, persze jócskán magasabbnak, hiszen Stephanie Miller az alig 160 centis magasságával roppant alacsony volt már a Zuhanás előtt is. Emiatt volt Ingrid is „alacsony”, hiszen a szülei tökéletes kombinációjaként a magassága is átlagolódott a szülőkhöz képest. Az elhangzottak és a korábban látottak alapján már tudta, hogy valóban Tubrok és Nava az anyjuktól örökölték az arányosabb alkatukat és Tubrok azt is, hogy jóképű lett. Mindezek után tényleg kíváncsi volt arra, hogy Eyjolf vajon melyikőjüktől és mit fog örökölni, hiszen a Ragalok eléggé úgy néztek ki, mint egy hegy visszamenőleg, míg a Miller-ök inkább atletikusabb és arányos testalkatúak.
< - Azt mondtam, hogy nagyjából atyád szobránál álltam, amikor megéreztem, hogy gyermeket várok? – kérdezte gyengéden. – Pont őt kerestem akkor. Kíváncsi leszek, hogy a fiúnk milyen lesz, ha nagy lesz. Gregnél már nagyjából látszik, de a mienkre is kíváncsi vagyok, ha nem bánod, majd egyszer megkérem Maniac-et, hogy számoljon referenciát. >
Úgy rémlett neki hirtelen, hogy nem emelte ki így elsőre, csak, hogy odalent volt a szobroknál, ahol pedig direkt valamiért Tubrok apját kereste, mert kíváncsi volt rá. Ha már itt volt és nézelődött, akkor úgy érezte, hogy így lett volna illő, hogy az övével kezdi. A férfi válasza kissé meglepte, hogy mind a ketten az elvetetés mellett döntenének, ha úgy alakult volna, hogy a nő teherbe esik. Saját példájából tudta, hogy ezt már Gregnél sem, és a mostani gyermeknél sem nagyon lett volna képes megtenni. Pedig előtte nem is tudta volna elképzelni, hogy milyen lenne, ha gyermeke lenne és ő is ugyanezen véleményen volt, hogyha terhes lenne, biztosan elvetetné, mert nem. De amikor terhes maradt képtelen lett volna megtenni ezt a gyermekével. Tubroknál meg főleg azért volt az, mert tudta a nő, hogy mennyire nehezen tud gyermeket nemzeni, kettejüknek szerencséje volt, de ez is főleg Ingrid miatt. Láthatta a férfi ennél a résznél a hálát a párja szemében, hogy nem kérte tőle azt, hogy ne Ingrid is vetesse el a közös gyermeküket. Figyelmesen hallgatta végig a történetet Erénával kapcsolatban, tökéletesen értette, hogy milyen is a páros kapcsolata egymással, valószínűnek találta, hogyha Greg nem csúszik közbe Cal és közötte ők is így lettek volna, de a fiúk mindent megváltoztatott. Nem tudta tagadni, hogy meghatódott és roppant jól esett neki, hogy miért is megy majd el Erénához a férfi, hogy mit mond majd neki. Igazából nem várta, hogy így fog reagálni, de így, hogy most életében először volt ő maga is szerelmes minden ilyesmi újdonság volt számára. Már éppen válaszolt volna, amikor elakadt a szava, hagyta, hogy Tubrok belefűzze az ujjait az övéi közé. Elmosolyodott, mikor a párja kimondta, hogy vele akar lenni.
< - Én is veled – suttogta. >
A kapott csókot gyengéden viszonozta és néhány pillanatra át is ölelte a férfit.
< - Igen, örülnék neki, ha bemutatnál – felelte. – Feltételezhetem, hogy ott lesz ő is holnap este az ünnepségen? Vagy ő nem tartozik szorosan a nemességhez és csak azért él itt a nemesi negyedben, mert a legjobb barátod? >
Igyekezett óvatosan fogalmazni, hogy ne bántsa meg a férfit ezzel a kérdéssel, vagy ne érezze, hogy méltatlannak gondolná Erénát azért, hogy nem nemesként itt él, ha erről lenne szó. Nem ez lenne az első eset, hogy egy nemes úr, vagy úrnő a közeli barátjának nemesi rangot, birtokokat ajándékoz a kettejük közötti kapcsolatért, hogy ne legyen akkora szakadék egymás között. Lényegében Ingrid is ezt tette a barátaival, csak ott nem voltak birtokok, vagyontárgyak, se semmi ilyesmi, csak éppen saját magát tűntette fel kevesebbnek, mint ami valójában volt. Ahogyan Tubrok kimondta, hogy meghallgatja ugyan és elfogadja a nő véleményét, de az nem fog változtatni a döntésben Ingrid beleharapott az alsóajkába néhány pillanatra mielőtt válaszolt volna.
< - Tudom, hogy teljhatalmad van, de néha nem árt hallgatni azokra, akiknek fontos vagy – mondta. – Feltételezem a szüleid nem tanítottak meg arra, hogy mit jelent az alázat és arra, hogy időnként nem árt gyakorlatban is alkalmazni azt. >
Ingrid felnevetett, amikor Tubrok megpaskolta a fenekét és bekapta az orrát is egy pillanatra. A széles mosolya neki is megmaradt, főleg a puszi után, amit kapott még. Utána folyamatosan figyelt és hallgatta a férfit a mondandójakor, ahogyan mesélt. Nem tudott meglepődni azon a válaszon, amit kapott, hogy beismerte a férfi is, hogy mennyire türelmetlen és még ott sem bírná ki, hogy ne kaphassa meg őt.
< - Valóban van, de ez a rohanás nem illene abba a közegbe – mondta megjátszott komolysággal. – Mi megfontolt és lassú nép vagyunk, szóval felséged próbáljon majd ehhez alkalmazkodni, ha elkíván jönni a Birodalomba. >
Calnél elgondolkodott, hogy vajon mi lenne az, amit ne említsen meg Tubrok, olyan sok minden nem jutott eszébe, hogy mit nem lenne szabad, mit nem kellene. Csak néhány kellemetlen pont volt, de azokról valószínűleg ott akkor Ingrid sem akarna különösebben beszélni, annál sokkalta kellemesebbnek gondolta már előre is azt a vacsorát, mintsem ezek előkerülhetnének. Az egész csak azon esetben kerülhetne katasztrófa közelébe, ha bejelentés nélkül beesne vagy Ingrid, vagy Cal apja. Jon már csak azért is, mert kíváncsi a férfira, akibe a lánya szerelmes lett, míg Adam beugrik Vic-ért, vagy Gregért, attól függően, hogy a lány is ott van-e, vagy az unokáját akarja látni. Meg persze, ha Vic tönkreteszi az estét, de ezt számításba vette, amikor Tubrok megkérte, hogy hívja el őt is.
< - Nézzük, ne említsd Vic viselkedését – kezdte. – Zsarnokról a véleményedet csak akkor említsd, ha kérdezi, bár nem biztos, hogy jól venné ki magát, ha a Szilánkon emlegetnéd az összehasonlítását a gépekkel. Lerontis se kerüljön szóba, azt hiszem, hogy arról a féregről igazából senki sem akar beszélni. És annak ellenére, hogy mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy Adam nem túl jó ember az esetek többségében őt sem kellene nagyon felhozni. Legalább is ilyen vonatkozásban. De más nem igen van… ah de, ne kérdezz rá arra sem, hogy neki mi volt a véleménye arról, amikor az apám közölte, hogy márpedig feleségül vesz engem. És arra sem, hogy hány szeretőjét üldöztem el, mert nem találtam méltónak őket hozzá. >
A szeretkezés végén lassanként Ingridnek is feltűnt újra, hogy hol is vannak és mi van körülöttük. Az enyhe fények és a lágy zene, amit még ő maga kért, hogy tegyenek be, hogy romantikusabb legyen az este. Ahogyan körbenézett maguk körül meglátta a konzolt is, rajta az idővel. Mikor felfogta pillanatokkal később, hogy menny is az idő valahol realizálta magában, hogy a tervezett városnézésből már nem igen lesz semmi sem ennyire későn és azt, hogy tovább tartott az együtt létük, mint gondolta volna. Továbbra is gyengéden mosolygott, a simogatásra is, annak ellenére, hogy majd kirobbant az energiától, mégis valahogyan gyenge fáradtságot érzett a kielégüléstől. A párja szavaiból kiderült számára, hogy a végén érezte azt, hogy mennyire megfeszült és remegett, de a többit láthatóan tényleg nem érzékelte, pedig eléggé feltűnő volt az is. Igaz Tubrok mással volt elfoglalva, így egy pillanatra sem hibáztathatta őt mindezért. A kérdésnél sejtelmesen mosolyodott el, főleg, hogy látta a férfin, hogy tényleg nem értette, hogy miről is van szó. Mikor Tubrok át akarta fordítani, hogy szemből legyen Ingrid is segített, a lábait átvetette a párján, hogy ismét lovagló ülésben legyen rajta, de ne háttal, hanem tényleg szemből és belesimulhasson a karjaiba.
< - Arról, hogy most már ismerem minden egyes pontodat, ahol könnyedén lehet kényeztetni és izgatni téged – felelte elégedetten. – Mindegyiket, még szerintem olyat is, amiről te sem tudtál, hogy van. Képesek vagyunk arra, hogy az érzékelő receptorainkat érzékenyebbé tegyük olyannyira, hogy a legkisebb légmozgást is érezzük. Ezt tettem szeretkezés közben, éreztem azt is, hogy miként ver a szíved, miként áramlik a vér a testedben. Így könnyedén megéreztem, hogy a tested melyik pontján erősebb ez, az érzékeny pontjaidon. Már nincs titkod előttem, mindent tudok és ismerek. Emiatt az érzékenység miatt még a te orgazmusodat is átéltem a sajátomon felül és addig tartott, amíg a szíved gyorsabban vert, ezért remegtem és feszültem meg annyira. Ezt szerettem volna, ha te is át tudtad volna élni. >
Miközben beszélt érezte meg, hogy mit is tesz a teste, hogy Tubrok izzadtságát is felszívta és mintha őt is regenerálta volna. Egy pillanatra ő is meglepődött, tudta, hogy létezhet ilyen, a feltöltések miatt, abban is benne volt mindez, amikor az egyik szervezet képes annyira ráhangolódni a másikra. De még soha sem tapasztalta gyakorlatban, vagyis lehet, hogy egyszer igen, amíg a leghosszabb kapcsolata tartott, de ott ugyebár a másik fél is HPI-s volt, így nem volt erre szükség. Egy pillanatra elmosolyodott, majd meghallotta a párja kérdését.
< - Regenerállak – mosolygott. – Úgy érezhetsz, ahogyan én szoktam, amikor a testem ezt teszi. A legjobb kifejezés talán az lenne, hogy nem csak én szerettem beléd, de a testem is. A testemben vannak speciális fejlett sejtek, amiknek köszönhetjük a tulajdonságainkat, regeneráció, fáradtságmentesség, emiatt nem kell ennünk, innunk és még sorolhatnám. Képesek kiválni a bőrömön át és ezek jutottak beléd és nálad is ugyanazt teszik, mint az enyémben, vagy bármelyik másik HPI-s esetében. Sokkal lassabban és gyengébben mint nálam, de ezt érzed. Ha nem szeretnéd, hogy holnap mindened fájjon és izomlázad legyen, melletted maradok egész éjjel, hogy egymáshoz érhessünk. Holnapra akkor minden sebed, amit én okoztam teljesen elmúlik, teljesen kipihent leszel és még a nyakadra sem kell semmit felvenned, mert az is el fog tűnni. Érezheted, hogy milyen lehet egy Birodalminak és – itt gonoszul elmosolyodott. – Ha ez tartósan megmarad, akkor még a szeretkezést is tovább fogod bírni és nem fog fájdalommal járni a fél nap után sem. >
Néhány pillanatra elhallgatott, majd végigsimított a férfi arcán.
< - Elsőre ijesztően hathat, így a hallottak után – mondta. – Ez így még nekem is újdonság, soha sem tapasztaltam ilyet. >

by **Bishop** Vas. 27 Ápr. 2014, 19:42

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Ingrid nevetése betölti a teret és pont olyan frekvenciát ér el, ami miatt néhány fém felületről visszacseng, emiatt hangosabbnak hallatszik, mint amilyen valójában. Ez Tubrok arcára is mosolyt csal, mielőtt még meghallana a nő szavait. Kissé szórakozott hangon válaszol erre.
< - Hát... nem is tudom. Sose rajongtam az ilyen szórakozásért. >
Többet már nem fűz hozzá az androidhoz, mivel mind a ketten lezártnak tekintik a kérdést. Ezután Ingrid valóban láthatja a férfin, hogy szereti, ha belecsókol a tenyerébe egy-egy lágy arcsimogatás után, így az mindkettejüknek ugyanolyan kellemes. Az elhangzott kérdésre Tubrok megrázza a fejét.
< - Nem, nem mondtad, csak hogy éjjel megnézted. - itt hangosan elneveti magát - Apám amíg élt is mestere volt a nők teherbeejtésében, lehet segített neked is megérezni. >
Mosolyogva várja mi is szól ehhez Ingrid. Eyjolfal kapcsolatban már valamivel komolyabbá változik a tekintete és biccent egy kicsit.
< - Nyugodtan tedd meg. - adja meg az engedélyt - Én is kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz a fiúnk. Mint ahogy minden szülő kíváncsi. Felesleges lenne várnunk, ha megtehetjük most is, a születése előtt. Maniac eredményei mennyire biztosak egy embernél? - kérdezi végül. >
Ezután Tubrok meglepődik, amikor látja a párja szemében a hálát. Ingrid tekintetéből és mozdulataiból ki tudja olvasni, hogy ez miért is kapta, mert nem akarta elvetetni a gyereküket. Miller is könnyen olvashat a férfiben és látja a ki nem mondott választ, Ragal számára az, hogy soha nem vetetné el az ő közös gyermeküket, olyan természetes számára, minthogy Erénátol azonnal ezt kérné. Így már Ingrid is láthatja, hogy Tubrok nem gondolná meg magát akkor sem, csak azért mert megtudná, hogy apa lesz, ugyanúgy tartaná a szavát. De ez a lehetőség már nem állhat fenn. Tubrok látva Ingrid meghatottságát egészen őszintén néz a szemeibe és egy puszit ad az arcára. Erénára visszatérve ismét finoman megrázza a fejét.
< - Nem, ő is nemes. Gyerekként egymáshoz közel laktunk, együtt játszottunk egy éves korunktól fogva, akkor ismertem meg. És igen, ő is ott lesz, de nem ott akarlak úgy bemutatni neki. Majd egyszer, csak hármasban, ha nem bánod. >
Ebből Ingrid már tudhatja, hogy nem Ragal emelte ki a nőt, hanem már születésétől fogva magas rangban volt. Valamint, hogy tényleg mély kapcsolat lehet köztük, ha a párja külön akarja őt bemutatni neki és nem az estélyen, ahol mások vagy a formalitások zavarhatnák őket. Tubrok a következő megjegyzésre kissé összevonja a szemöldökét, látszik, hogy nem számított most ilyesmire, de ennek ellenére azonnal válaszol is.
< - Hallgatok azokra, akik fontosak nekem, akármit is gondolsz. Diederikre is hallgattam és Tyr-re is, minden tanácsukra. De gondoltam, hogy a legprivátabb dologban az életemben, abban ami csak rám tartozik nem hagyom magam befolyásolni. Azt hittem tetszeni fog, hogy csak én döntök veled kapcsolatban és kitartok melletted. De ha nem tetszik, mond meg. - válaszolja megjátszott felháborodottsággal és rosszálló tekintettel - Kis szemtelen. >
Örömmel veszi Tubrok, hogy Ingridnek tetszik a fenékpaskolás és a puszi is. Az újabb "kioktatásra" már a megjátszott rosszállás is eltűnik az arcáról, helyette felveszi a kettejük között megszokott hangot és viselkedést, amit a kisebb játékok alatt alakított ki. Azonban ez most nem sikerül olyan jól neki, mert azonnal szélesen elmosolyodik amint Ingrid befejezi. Még mielőtt válaszolna játékosan most ő pöcköli meg a nő orrát.
< - Köszönöm a tanácsát Lady, és tartani fogom magam ehhez ígérem. De kérem vegye figyelembe, hogy én egy vad, türelmetlen és erőszakos népből származom és a testi korlátaim is sokkal nagyobbak. Ne hozzon olyan helyzetbe, hogy magának essek és ezzel mindent tönkretegyek. Már tapasztalhatta milyen könnyen végződik bármi szeretkezéssel az esetünkben. >
Egészen hivatalosan fogalmaz, bár a komolytalanság minimálisan érezhető a hangjában és a szavai is ezt tükrözik, a viselkedése ugyanakkor nem kifogásolható. Látszik, hogy nagyon jól szórakoztatja ez az egész, ismét. Kíváncsian várja Ingrid diplomatikus válaszát erre. Ahogy a nő belekezd, hogy a vacsora alatt mit is ne említsen Ragal, egy ideig még magában számba vesz mindent és megjegyez, majd egy idő után már elveszti a fonalat és kicsit meg is lepődik. Valószínűleg tényleg csak egy-két dologra számíthatott és közel sem ennyire.
< - Ezek közül egyiket sem akartam szóba hozni és nem is fogom. Na és mi az aminek örülnél, ha beszélnénk róla? >
Ismét teljesen őszinte és valóban kíváncsi Ingrid véleményére. Nem kifejezetten utasításokat vár, inkább támpontokat, hogy mi lenne ott kellemes téma. Bár Ingrid már tudhatja, hogy Cal úgyis afelé terelné a beszélgetést, akár észrevétlenül is. Már a szeretkezés után, Ingrid szemből simul vele Tubrok karjaiba, ami még kényelmesebb mindkettejüknek. A magyarázatra a férfi különösen figyel, most láthatóan nem lepi meg amit hall, de nagyon fontosnak találja. Végül értően bólint, a tőle megszokott módon.
< - Á, nem is tudtam, hogy képes vagy ilyenre. Egy pillanatra aggódtam érted, ahogy kifeszültél, de láttam mennyire élvezed. Most már tudom miért volt, érezted az én testemet is. - itt megáll egy pillanatra - Amit a heréimmel csináltál az nagyon jól esett. >
Időközben, amíg Ingrid az új kialakult képességről beszél, a teste mélyebben kezd foglalkozni Tubrokéval. Az izzadtságot már minden felületen, ahol közvetlenül hozzáér, vagy csak a kezével végigsimít egyszer felszívta, és a bőrt is teljesen regenerálta. Mélyebbre hatolva a meghúzódott, feszülő izmokat lazítja fel, teszi helyre azokat, elkezdi növelni a férfi testének folyadék szintjét és a fél napos szeretkezés után maradt tejsavat is elkezdi bontani. Mindezt lassan, de folyamatosan, ami kellemes bizsergéssel jár Ragal számára. Miután Ingrid befejezi, Tubrok kedvesen simít végig az arcán, viszonozva a kapottat, majd finoman megcsókolja, az utolsó mondatra pedig kedvesen rázza meg a fejét.
< - Egyáltalán nem ijesztő. Kifejezetten kellemes, és akarom, hogy mellettem legyél éjszaka. >
Ekkor kezeivel finoman megragadja Ingrid fenekét, annál fogva feljebb húzza magán, hogy jobban egymáshoz érjenek és közelebb is legyenek egymáshoz. Ezúttal ebben a mozdulatban nincs semmilyen provokáció, csak így kényelmes neki. Ebben a helyzetben egészen egymáshoz tudnak húzódni. Ezután Tubrok oldalra nyúl és az asztalon lévő poharát veszi el, kiönti ami még benne van, az egyik növény tövébe, majd egy töményebb italból tölt bele. Magukhoz emeli a kupát és finoman Ingrid szájához emeli, hogy a nő ihasson belőle. Látszik a mozdulaton, hogy szeretné, ha megtenné ezt. Ha Ingrid valóban iszik belőle, akkor ezután ő is megteszi és kiissza az egészet.
< - Nem bánod ha iszunk még egyet? - kérdezi kedvesen. >
Ha Ingrid megengedi, akkor tölt még egy pohárral az italból, és úgy mint az előbb, először őt kínálja meg, azután a többit ő issza meg. Most érezhetően szeretne egy kicsit inni, mint ahogy második este tették, nem túl sokat, csak amennyit még jónak érez. A második kör meglététől függetlenül, átkarolja Ingridet és lábával kezdi az övét simogatni.
< - Na és miért szeretett belém a tested is? - kérdez megint, de a válasz előtt még eszébe jut más is - Megnézzük még éjszaka a várost? >

by **Thorhalla** Hétf. 28 Ápr. 2014, 12:04

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Tubrok válasza a humoros dolgokra legalább egy jó támpont volt, hogy nem rajong a kabaréért és a vígjátékokért. Így legalább Ingrid már tudta, hogy efféle filmeket ne említsen neki, illetve ha a Metropoliszba mennek, akkor ne vigye majd el egy ilyen szórakozóhelyre. A szavakra bólintott, ezt egy roppan fontos információnak tartotta. Még szerencse, hogy nem kell majd ilyen filmet, vagy darabot végigszenvednie a férfinak, ha egyszer úgy dönt, hogy meg szeretné nézni Ingrid valamelyik fellépését, vagy éppen azt a filmet, amiben szerepelt. Hiszen sem G., sem pedig Nick nem írtak ilyesmit, vagy szerepeltek ilyenben, még úgysem, hogy az egyikőjüknek volt egy Stand Up „bárja” odahaza a Metropoliszban. De ha már véletlenül erre terelődött a szó, akkor Ingrid úgy vélte, hogy megragadja az alkalmat és kifaggatja a párját, hiszen az android témát úgyis lezárták, ez pedig már úgysem tartozott szorosan oda, hanem egészen más jelentőségű volt.
< - Akkor miket szeretsz? – kérdezte kedvesen. – Ha már filmekre és színdarabokra terelődött a téma, kíváncsi vagyok, hogy milyen stílusokat szeretsz, illetve zenéből meg… mindenre kíváncsi vagyok veled kapcsolatban, a legkisebb dolgokra is. >
Az érdeklődése tényleg őszinte volt, és nem csak azért, hogy eltereljék a kellemetlen témáról a beszélgetést. A legfontosabbat, hogy milyen emberek voltak, már úgyis tudták, de igazából a többi információ még teljesen újdonság volt mind a kettejük számára, mert azokat nem tudták egymásról. Annyira nem volt meglepő, hiszen nagyon rövid ideje ismerték egymást, így Ingrid is örült annak, hogy ilyen aprócska információkat megtudhat a párjáról, és kevésbé lesznek idegenek egymásnak ilyen szempontból is. Legalább tudni fogják egymás stílusát és kíváncsi volt, hogy ezek mennyire hasonlítanak az övére. Egy pillanatra nem értette, hogy min is nevetett fel a párja, de amikor folytatta az ő arcán is mosoly jelent meg. Még egy újabb információ, eddig nem tudta, hogy voltak Tubroknak féltestvérei is, csak azt, hogy ketten vannak Navával. De így már tudta, hogy több gyermek is volt, nem volt azonban a felől kétsége, hogy azokat is megölték, ahogyan a szeretőket is. Hiszen mindenkit. Ennyire nem tartotta számon az uralkodókat és a családjaikat, még a Rocksolid esetében sem, csak a legfontosabbakat figyelte. Mivel a szavak után biztos volt ebben, nem szerette volna felhozni a kellemetlenséget, hogy megkérdezi hány testvére volt még a férfinak. Majd inkább később az adatbázisban utána néz ennek.
< - Lehetséges – bólintott mosolyogva. – Akkor lehet, hogy már korábban megadta ezzel az áldását ránk, mint ahogyan én kértem tőle. >
Tetszett neki a feltételezés, hogy így volt, még akkor is, ha tudta, hogy ez fizikailag lehetetlen volt, tekintve, hogy a halál az itt tényleges. Mikor a saját fiúkat említette, akkor egy pillanatra megijedt, hogy nem szeretné a párja tudni azt, amit Ingrid felvetett a komolyabb arckifejezésre, de megkönnyebbült, amikor kiderült, hogy nem így van és lényegében félreértelmezte az egészet. Valahol mégis sejtette, hogy a férfi belemegy majd ebbe, amennyire türelmetlen volt, tudta, hogy szinte mindent azonnal szeretne, akar. Itt sem volt máshogyan. Ingrid elmosolyodott és bólintott a kérdésekre. Ez neki olyan hétköznapi volt, hogy még mindig roppant aranyosnak találta, hogy Tubrok számára az, hogy mikre képes Maniac szinte mesések és eléggé hihetetlenek voltak. tudta, hogy melyik részek azok, ahol csak megközelítő értéket tud adni Maniac és mik a biztosak. Most, hogy már tisztában volt a saját képességeivel és azzal, hogy Manaic vele nem számol, mert zavart okoz még kevésbé lehetettek biztosak a fiúk adatai, főleg ha úgy kell nézni őt, hogy az anyja is ott van mellette.
< - A külsőt teljesen biztosan megtudja mutatni – mondta. – A többit, jellemet, döntéseit, tetteit viszonylagos, de elég biztosan tudja megmondani, de itt elég sok a bizonytalan tényező is, ezért csak viszonylagos értéket ad. De azzal, hogy elárulja ezeket már változtat a dolgokon és még kisebb lesz esélye ezeknek. Ezért én csak külsőre gondoltam, az mindig ugyanaz marad – mosolyodott el. – Legalább láthatjuk, hogy kire hasonlít majd, egy pillanat. >
Itt megnyitotta a kapcsolatot Maniac irányába.
~ Maniac készíts képeket a meg nem született fiamról, fontosabb fejlődési stádiumában, mostantól, egészen addig, hogy felnőtt nem lesz és meg nem áll a külsőbeli változásokban. A képeket pedig mentsd le az adattárolómra. Más kérésem nincs, bonthatod a kapcsolatot. ~
Miután kiadta a parancsokat még megvárta a megerősítést, hogy készen van az egész, mivel nem kért semmit és mondta a végén, amit, így még kivárta a „szétkapcsolást is, és csak utána nyúlt a kommunikátora után. Izgatottság lett úrrá rajta, Greg-ről is látott felnőttkori képet már, nem bírta megállni, hogy ne tegyen így, és most itt volt a lehetőség arra is, hogy a másik gyermekét is lássa, mindezt úgy, hogy a gyermeke apjának karjaiban van jelenleg is. látta a párja szemében, hogy számára természetes volt, hogy Eyjolf-ot megtartsák, míg másnál nem történt volna meg ez. Emiatt egészen különlegesnek érezte magát jó néhány pillanatig Ingrid. Tényleg roppant jól esett neki, hogy ennyire rövid idő után ez így alakult. Kérdőn pillantott Tubrokra és utána a kommunikátorra, hogy megnézzék-e most a képeket. Ha Tubrok úgy dönt, hogy igen, akkor nekilát levetíteni a képeket. Az elején meglehetősen gyorsabban, hogy szépen egymásutánban látszódjon, hogy miként is fejlődik néhány sejtből embrióvá, majd egyre jobban kivehetően emberi gyermekké a magzat. Hagyott annyi időt, hogyha a férfi meg akarta állítani ezt, hogy gyönyörködhessen a gyermekben, akkor megtudja tenni. A születés előtti pillanatig szerepelt magzatként, utána már kisbabaként és ott is szépen, az első mosoly, majdnem egy egységnyi idősen, aztán, ahogyan már tud ülni három egységnyi idősen, mikor megáll, első lépésekkor, első szavaknál, majd szépen idősödve. Az már az első képeken is látszott, hogy szalmaszőke hajjal rendelkezik és nem az anyja vörösét örökölte, a szemei szürkéskékek, mint az apai nagyapjáé. Mikor idősödött sem jelentkeztek rajta a robosztus alkat jelei, teljesen arányos volt a felépítése, atletikus, de mégis izmosnak mondható, csak úgy, mint Jon Miller-nél láthatta Tubrok. Itt már picit nagyobb ugrások is voltak benne, de szépen látszott, hogy miként fog növekedni, milyen lesz a bizonyos egységeknél, éveiben. Míg végül elértek oda, hogy felnőtt lett, az adatok szerint igencsak magas, úgy 195 cm magasra nő majd, a Ragal külső nem igen látszott meg rajta, továbbra is atletikusnak nézett ki.
Rocksolid - Page 6 2d66

Ingrid végig gyönyörködve figyelte a fiát, és Tubrok arcát is, hogy mit szól ahhoz, hogy milyen lesz a fiúk. Az utolsó képet figyelte ő a legtovább, roppant ismerős volt számára, csak néhány pillanat kellett, hogy rájöjjön, hogy ki az a két személy, akit a fiában lát.
< - Olyan, mintha apát és Einar-t mosták volna egybe külsőre – mondta. – A Rocksolid nemes hölgyei elégedettek lehetnek majd, ha már te nem leszel nekik, ott lesz a fiúnk. Roppant jóképű gyermeket hoztunk össze – nevetett fel. >
Figyelmesen hallgatta, hogy mit mondott Tubrok, amikor a beszélgetés végül visszaterelődött Erénára. Bólintott rá, szóval tényleg nemes volt a hölgy és ott lesz a bálon is, noha ott nem lesznek úgy bemutatva egymásnak. Megértette, hogy a párja miért inkább kettesben, vagyis hármasban mutatná be a nőt neki, kevésbé ad majd beszédtémát az, hogyha nem ott ismerkednek meg. Ingrid végül szélesen mosolyodott el.
< - Szóval félsz, hogy ketten jól éreznénk magunkat és egész este rólad beszélnénk úgy, hogy elhajtanánk onnan, hogy a beszédtéma nem tartozik rád, és nem élvezhetnéd a társaságomat? – kérdezte komolytalanul. >
A következőkre gyengéden mosolyodott el és megrázta a fejét. Nem is gondolta azt egy pillanatra sem, hogy a legintimebb kérdésekben hagyna mást dönteni, bár biztosra vette, hogy Diederik, vagy mások megpróbálták meggyőzni már, hogy vegyen valakit feleségül és biztosítsa a saját utódlását. De még ehhez is túl makacs volt, amit Ingrid egyáltalán nem bánt, mert így akadhattak egymásra és lehettek ténylegesen egymáséi úgy, hogy nincs bezavaró tényező sem sehol sem. Ekkor közelebb hajolt és ha a férfi engedte, akkor megcsókolta őt.
< - Dehogynem tetszik – suttogta. >
Figyelte, amint a rosszallás eltűnt a párja arcáról, ahogyan annak a helyét a megszokott tekintet és tartás vette át, de ezúttal nem volt képes a férfi sokáig fenntartani, mert már az elején szélesen elmosolyodott. Ingridnek szerencsére igencsak jól ment, mint mindig. Az orrpöckölés után ezúttal ő kapta be gyengéden Tubrok ujját és egy lágy puszi után, amit az ujjbegyre adott el is engedte az ujjat. Most ennél a kis játéknál minden mozdulata végtelenül elegáns volt, tükrözte azt, hogy pontosan tudta, hogy miként kell uralkodói körökben mozogni és bárhol megállta volna a helyét.
< - Talán elfelejti felséged, hogy a felmenőim vikingek, azaz ugyanúgy egy vad, türelmetlen és erőszakos népből származnak, mint ön. Mindezek után roppant sajnálatos módon, ha én képes vagyok türelmet erőltetni magamra, önnek is meg kell tennie – felelte hasonló hangsúlyban, mint Tubrok. – Önnek már az olyan helyzet, hogyha az oldalán állok Birodalmi egyenruhámba nyakig becsomagolva. Kevesebb ruházatot már említeni sem merek. >
A megjátszott diplomatikus hangsúly ellenére neki is ott volt a komolytalanság a hangjában, illetve a mozdulatain felül, hogy roppantul élvezte ezt az egészet újfent, ami kialakult közöttük most is. Miközben Ingrid sorolta, hogy miket ne említsen a vacsoránál látta, hogy egy idő után a férfi zavarba jött és elvesztette a fonalat is, ekkor nem bírta ki, hogy ne nevessen fel. Szerette, hogyha a párja sikeresen jött zavarba, úgyis ritkán volt ilyen helyzetben a magabiztossága miatt, pedig roppantul és végtelenül aranyosnak tartotta Ingrid.
< - Szerintem téged szeretnének megismerni majd – mosolyodott el. – Így a mivel szeretsz foglalkozni szabadidődben jó kiindulási pont, esetleg, ha addig beleolvasol a kapott könyvtáradba, azokból felvetni pár dolgot, hogy mi a véleményed róluk. Aztán, ha már felmerült egy téma a többi adja magát és nem lesz gond. >
Tudta, hogy Cal is segít majd, hogy ne legyen az egész kellemetlen és arrafelé terelné a beszélgetést, amerre kellene. Ezt nagyon szerette a legjobb barátjában, hogy képes észrevétlenül megtenni. De ezt inkább nem mondta hangosan, jobb ez így, ha a másik fél nem tudott minderről. Szeretkezés után, mikor már szemben voltak és Ingrid rájött a képességére mindenhol végigsimított a párján, hogy az összes izzadtságot „letörölje” róla és ne zavarja egyikőjüket sem. Érezte, hogy egyre erősebben foglalkozott a szervezete a párjáéval. A dicsérete szélesen és sokatmondóan mosolyodott el, hogy pontosan tudta, hogy így volt, érezte és hallotta is, hogy mennyire jól esett neki az egész. A csókot gyengéden viszonozta ő is. Egy pillanatra eszébe jutott, ha most így regenerál, milyen lesz az egész, ha már Flottába belépett és a saját szervezete is fejlettebb lesz, ahogyan azok a sejtek is? Úgy vélte, hogy mindez is erősebb majd.
< - Tudom, hogy élvezted – felelte szemtelenül. – Nehéz lett volna nem érezni. Milyen következő vagy megint – szurkálódott egy picit. – Én a karomat nyújtom és te engem akarsz teljes valómban. Telhetetlen vagy. >
A szurkálódás ellenére örült, hogy a férfi azt szeretné, hogy ott legyen mellette végig és nem bántásból mondta, amit. Hanem már-már elégedetten, hogy örül ennek. mikor Tubrok teljesen felhúzta Ingridet magához a lábait elvette lovagló ülésből és úgy helyezkedett, hogy ezúttal már teljesen végigfeküdjön a párján a lábaival is. Figyelte, hogy Tubrok italt tölt maguknak, ahogyan a kupát a nő ajkaihoz emelte Ingrid kissé feljebb helyezkedett és az egyik kezével megtámasztotta a kupát is, hogy ne ömöljön félre és belekortyolt az italba. A kérdés után megcsóválta a fejét.
< - Ihatunk még egyet – felelte. – Bár én inkább végre a süteményre lennék kíváncsi. >
Mikor újra odaemelte a férfi az italt ismét belekortyolt, és ha Tubrok engedte, akkor a korábban kivett süteménye után nyúl, hogy azt is odahúzza magukhoz a tányéron, majd ismét visszafekszik a párjához és a tányért odaemeli székhez és ha tudja a karfára teszi. Amíg simogatni kezdte Tubrok a lábával ő maga belekóstolt az erdei gyümölcsös tortába és most érezte meg, hogy szinte ízbomba volt az egész. Elégedetten sóhajtott fel, majd mikor lenyelte a falatot szólalt meg.
< - Ez isteni – mondta. – Hogy miért? Kell még ezt kérdezni? Most már elmondhatjuk, hogy a tiéd a testem és a lelkem is, hogy mindenem teljesen odáig van érted. >
Az utolsó kérdésre határozottan bólintott.
< - Természetesen, bár lehet, hogy gondok lesznek, ha nem engeded, hogy felvegyem a ruháimat már ma este, mert akkor azt hiszem, hogy el kell halasztanunk akkora, amikor legközelebb visszajövök. A te akaraterődtől függ Minnað – válaszolta és ismét végigsimított a férfi arcán. >

by **Bishop** Csüt. 01 Május 2014, 21:24

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Tubrok nagyon örül az ízlésére vonatkozó kérdéseknek, de egyben meg is lepődik kissé ezen, láthatóan elég régen lehetett, amikor egy nőnek hasonló módon kellett elmondania, hogy mit is szeret.
< - Hát, a komédiát már tudod, hogy nem szeretem. Nekem túl erőltetett és nem is szórakozom rajta. Az akciót sem kedvelem, túl sokszor kellett harcolnom, eleget láttam már, ha valami mégis tetszene, az már túlságosan valóságos és azért nem tetszik. A komoly műveket szeretem. - mondja ki végül - Amin lehet és kell is gondolkodni, aminek van tartalma. A zenére ez nem igaz, szívesen hallgatok lassút és klasszikust is, de a keményebb zene a kedvencem. Ütős hangszerekkel és durva dalszöveggel. - itt egy pillanatra elhallgat - Tudom, hogy nem illik hozzám, fiatalkoromból maradt meg. A művészetben a ti hiperrealisztikus stílusotokat szeretem, és a régi vikinget, vagy a kettő keverékét. A csarnokaim is ilyenre terveztem, de ezt már láttad. Azt már tudod milyen ételeket szeretek, hazaiakat és amit te csinálsz, mást nem. - mosolyodik el - Mire vagy még kíváncsi a mindenből? >
Látva a párja érdeklődését egészen közlően és magát beleélve mondja el, hogy mi az ami tetszik neki és ami után érdeklődik. Kérdően pillant végül a nőre, hogy mit szeretne még tudni, megerősítve ezzel a szavait. Illetve figyeli az arcát is, hogy lássa mennyire tetszik neki, amit elmondott magáról. Ezután a következő megjegyzésre a nevetés utáni mosolya szélesebb lesz és egy puszit is ad Ingrid arcára.
< - Kértél tőle áldást? Még ezt sem említetted. Ha még itt lenne, téged imádna, ismertem ennyire. Vedd úgy, hogy megadta az áldást. >
Érezhetően nem csak azért mondja, hogy ezzel egyet értsen Millerrel és örömet okozzon neki, hanem az apja valószínűleg tényleg kedvelné Ingridet és rövid megismerkedés után valóban áldását adná kettejükre. Tubrok azonnal észreveszi, hogy Ingrid egy pillanatra megijed attól, hogy ő nem szeretné tudni, hogy milyen lesz a gyerekük, de mivel ez nincs így, ezért nem foglalkozik ő sem egy pillanatnál tovább ezzel. Végighallgatja a kis tájékoztatás Ingrid részéről, majd bólint.
< - Elég a külső. - feleli röviden. >
Amikor Ingrid pillanatot kér, hogy kapcsolatba lépjen Maniac-el, Ragal néhány másodpercre elmerül a tekintetében és minden előzmény nélkül Ingrid tarkójához nyúl, majd ha nincs ellenére akkor megcsókolja őt. Egészen szenvedélyesen és odaadóan, hogy a párja érezhesse, mennyire szereti. Ingridnek eddigre sikerül létrehozni a kommunikációs csatornát, ami egy pillanatra a csók miatt megszakad, ha ezt hagyja a párjának. Tubrok némán elengedi őt a csók után és hátrébb húzódik, egészen természetes módon, mintha semmi nem történt volna. Ez az egész a parancs kiadását nem befolyásolja. Maniac előre tudja, hogy Ingrid pontosan mit fog utasításba adni, még mielőtt gondolatban kiadhatná azt, ezért a megszakítás neki nem okoz zavart. Hideg és fémes hangján válaszol azonnal, amint a nő a gondolat végére ért.
~ Műveletek végrehajtva. A kért adatok kiírása kész.
A képek valóban kivetíthetővé válnak, az új adatok érkezését máris jelzi a kommunikációs eszköz. Ingrid és Tubrok, mindketten egyaránt izgatottak a képek megnézése előtt, a férfi még át is karolja Ingridet és a vállát kezdi kedvesen simogatni. Természetesen bólint a kérdő pillantásra, most akarja látni a képeket, türelmetlen, mint mindig. Mivel Ingrid hagy lehetőséget, az utolsó anyaméhbeli képet, közvetlenül a születés előtt Tubrok megállítja, és hosszabb ideig szótlanul gyönyörködik a fiában. Ingrid láthatja, hogy mennyire tetszik neki a közös gyermekük, szépnek találja a kisbabát. De ez a későbbi képeknél is megmarad. Most egészen boldognak láthatja a férfit megint, mintha semmi rossz nem lenne az életében. Viszont az utolsó képnél, Tubrok szemében már büszkeség látszik, ahogy a felnőtt fiára tekint. Ekkor néz le Ingridre is, hogy lássa ő mit érez a gyereküket látva.
< - Gyönyörű fiúnk lesz. - mondja kedvesen, majd lassan simít végig Ingrid hasán. >
Ingrid szavai után kissé csodálkozva tekint újra Eyjolf képére, majd már mosolyogva fordul vissza Ingrid felé.
< - Einar? Az isten? Örülök neki, hogy rá hasonlít. - ekkor Ingridre kacsint - Igen, a gyereknemzésben kiválóak vagyunk. >
Még megvárja a nő reakcióját, majd újra rövidebb ideig csak a képet nézi. Erénával kapcsolatban, Ingrid szurkálódó hangja ellenére, csak nyugodtan legyint, de már a kettejük közötti piszkálódó hangon válaszol.
< - Jogosan nevezhetnél bárminek, ha már egy másik nővel sem mernélek egyedül hagyni. Nem, csak nem akarom, hogy a környezet befolyásolja az ismerkedéseteket, ne kelljen udvariaskodni. >
Ezúttal minden rosszállás vagy megjátszott komolytalanság nélkül mondja, őszintén. Most ezzel próbál "visszavágni" Ingridnek, hogy ehhez mit is szól, hogy nem megy bele a játékba, de mégis. A következő témánál, ahogy Ingrid bekapja az ujját, Tubrok finoman előre tolja azt, ha a nő engedi neki és nem engedi azonnal, hogy egy puszit adjon rá, hanem láthatóan azt akarja, hogy előtte játsszon egy kicsit vele. Ha ezt Ingrid megteszi akkor elégedett mosollyal az arcán húzza el a kezét végül Ragal. A második játékba már kezdettől fogva belemegy és ugyanolyan méltóságteljesen, törzsfőhöz illően válaszol mint eddig, nem megtörve a játék fonalát.
< - Tudom Lady Ingrid. De nem a származására gondoltam, hanem a génmódosítás adta testi előnyeit. Sajnálatos módon én nem vagyok képes oly mértékben uralni a testem mint ön. Kérem ne provokáljon szándékosan és nekem sem fog nehezemre esni türelmet erőltetnem magára. Hadd emlékeztessem, hogy legutóbb sem a ruházata jelentett számomra bonyodalmat, az egyenruhája kellően takar, de amikor hozzám dörgölőzött nem bírtam tovább. >
Végig diplomatikus és a tekintete is azt tükrözi, hogy számára Ingrid most a birodalmi tárgyalópartnere, akivel egyébként kapcsolata van, mégis most hivatalosan kell beszélniük. Bár a férfin most nem látszik, de nyilván ő is rendkívül élvezi ezt az egészet, különben nem folytatná ennyire igyekezve. A vacsorával kapcsolatosan Tubrok kissé megkönnyebbülve bólint, most nem zavarja, hogy Ingrid kinevette a kis zavaráért és ezért bosszús pillantást sem kap a nő.
< - Beleolvasok, erre mindenképp fogok időt szakítani és ha nem bánod, akkor beszélek magamról, arról tudom és szeretek is. Utána hagyom, had terelődjön a beszélgetés, arra amit közösen szeretnénk. - veti fel. >
Most már határozottan magabiztosnak tűnik a vacsorával kapcsolatban, Ingrid kis segítsége segített neki ebben. Ha még valamit ehhez hozzá akar szólni a párja, azt megvárja, de különben már nem fűz hozzá ehhez mást. Ennek ellenére érezhetően már most várja a látogatást a HPI-ben és hogy megismerhesse Ingrid családját. Már a szeretkezés után Ingrid le tudja törölni a férfi testéről az összes izzadtságot és most a saját teste az eddigieken felül kellemes meleget is kezd árasztani, ami szintén rendkívül jól esik Tubroknak. Viszonzásként figyelmesebben kezdi saját lábával Ingridét simogatni, ahogy egymáson fekszenek. Ingrid szavaira szinte megcsillan a szeme és gonosz mosoly húzódik az ajkaira, miközben erősebben bele is markol a nő fenekébe.
< - Telhetetlen? - kérdezi szemtelenül - Nem akarok sokat belőled, csak mindent. >
Az ő hangja is elégedettséget tükröz elsősorban és nem szurkálódásnak szánja, mégis úgy mondja ki a szavakat. Mind a ketten kettőt isznak az egészen erős italból, amit még Ingrid is megérez, Tubrokra pedig már érezhetően hatással van. Talán jobban is, mint amit akart eredetileg.
< - Mindig az a sütemény... Vegyél csak. >
Ingrid könnyen megteheti amit akar, elmehet, vehet magának tálat és egy szeletet a süteményből, majd a széket is odahúzhatja, hogy arra tegye a tányért. Ezalatt Ragal végig a széken fekszik és várja, hogy visszajöjjön. Amikor a nő kimondja, hogy minden része oda van Tubrokért és szereti, láthatja a férfin, ahogy a tekintete megenged.
< - Szeretlek Ingrid. - mondja őszintén, majd megcsókolja őt. >
A csók után újra hátrébb húzódik és figyel arra, hogy ne legyen provokáló a mozdulataival. Ezzel kiissza a kupából, ami az alján maradt majd hangosan, mély kellemes hangján nevet fel.
< - Mindegy, hogy van-e rajtad ruha, ha izgatott vagy, bőven karcolsz azon át is. - utal ezzel arra, hogy mennyire érzékeny Ingrid a mellbimbóinál, majd kissé kihúzza magát a széken - Na, de ne hidd, hogy megártott az ital. Csak még soha sem mondtam, mindig csak akartam, te szexistennő. >
A szavai ellenére Miller érezheti, hogy valóban erő lehetett az ital, és ha megnézi a rajta lévő azonosítót, akkor láthatja is, hogy tényleg nagyon tömény, neki egy birodalminak való lenne és Tubrok legalább egy nagy kupával megivott belőle, még ha a felét Ingrid itta is meg. De a hatás nem tart sokáig, mivel most ő is gyengén regenerálódik, azonnal elkezdi szétbontani az alkoholt a szervezete, csak valamivel lassabban mint Ingridé. Ekkor Ragal kissé megrázza a fejét, és a szemeibe néz.
< - Nem úgy értettem, ne haragudj. - fújja ki a levegőt - Ki fogom bírni veled végig a repülést, ígérem. >
Ha látja Ingriden, hogy nem neheztel rá, akkor kissé megkönnyebbülten mosolyodik el.
< - Minnað? - kérdezi kíváncsian - Mit jelent? >

by **Thorhalla** Pént. 02 Május 2014, 12:26

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Ingrid látta, hogy a párja örült a kérdésnek, noha ott a férfiban a meglepettség is, hogy megkérdezte a nő mindezt. Igazából nem tudott nem meglepődni a nő, sejtette, hogy akik a férfival kezdtek, azokat nem éppen az érdekelte, hogy milyen stílusokat szeret, hanem teljesen más. Figyelmesen hallgatta, hogy a férfi meséli, hogy miket is szeret, nem is igazán tudta, hogy meglepődött-e valamennyire, hogy ilyen nagyon egyezik az ízlésük nagyon sok téren. A filmek és színdarabok esetében legalább is teljesen így volt. saját maga sem rajongott a komédiáért, sem az akcióért, nagyjából hasonló okokból, bár volt néhány klasszikus, amiket még ezen műfajban is megnézett. A többi stimmelt, hasonló darabokban és filmekben szerepelt ő maga is, hála annak, hogy Nick is csak ilyesmiben játszott és G. is csak ilyesmiket rendezett. Ezen már ekkor elmosolyodott, a zenét illetően tényleg meglepődött, az első kettőn még nem, de hogy mi Tubrok kedvence azon tényleg. Nem is rejtette el az arcán, hogy így reagált, tényleg nem várta mindezt, valahogyan nehezen tudta elképzelni mindezt. Itt volt azonban eltérés kettejük kedvencei között. Az ételeket valóban tudta, és az építészetnél is igencsak sok hasonlóság és egyezés volt kettejük között, hogy ki mit is szeret. Azon illedelmesen elpirult egy kicsit, hogy Tubrok kimondta, hogy szereti azt is, amit Ingrid főzött neki. Pedig a nő azért továbbra is fenntartotta, hogy biológiai katasztrófává lehetett volna minősíteni, mert közel sem lett olyan finom, mint amit annak idején az anyja csinált. A férfi láthatta, hogy igencsak elnyerte a tetszését Ingridnek az, hogy miket szeret, bár a zenénél tényleg meglepődött, de a többi láthatóan nem érte váratlanul.
< - Én is hasonlóan vagyok, a filmekben, darabokban teljesen megegyezik a véleményünk – mosolygott. – Zenéből hasonlóan hozzád a lassú és komolyzenét, ezenfelül a régi viking balladákat szeretem és a pörgős zenéket. Főleg azokat, amikre jól lehet táncolni. Művészet egyezik, könyvekben pedig szeretem a fantázia történeteket, más fajokról, amik kicsit mesések és nem jöhetnének egyébként létre. Ételek, már tudod, hogy édességek minden mennyiségben, a tradicionális skandináv ételek ezen felül és finom a bálna is. >
Továbbra is mosolyogva figyelte a párját és a puszit is örömmel fogadta. Bólintott arra, hogy igen kérte az áldását is, lehet, hogy ezt a részt kihagyta és csak a bemutatkozást említette, hogy elmondta, hogy kicsoda és nem akarja bántani a fiát, sem összetörni a szívét, és a Rocksolidot is tiszteli, folytathatná. Bepánikolt, és úgy beszélt, mint egy részeg. Örült annak, hogy Tubrok szerint tényleg áldását adta volna az apja kettejükre és azért kifejezetten hálás volt, hogy nem hazudott ebben a párja, hanem az igazat mondta, hogy valóban elfogadta volna őt a férfi. Kicsit sajnálta, hogy soha sem ismerheti meg Tubrok szüleit már a korábban történtek miatt, de beérte annyival, hogy úgy lett volna, ahogyan a férfi mondta. Nem mondta ki, de tudta, hogy a saját anyja és apja is kedvelné a párját, és Tubrok nem fogja megúszni azt, hogy ne találkozzon az apjával egyszer. Ezt elég majd akkor, ha már ott tartanak, nem akarta pánikba kergetni a férfit azzal, hogy egy UP2-vel kell majd találkoznia valamikor.
< - Ideges voltam kicsit reggel – mondta. – Így lehet, hogy kihagytam és tényleg csak azt mondtam el, hogy bemutatkoztam neki. >
Mikor Tubrok kimondta, hogy elég a külső bólintott, amint létrehozta a csatornát Maniac-el igencsak váratlanul érte a csók, amit kapott. Olyannyira, hogy egy pillanatra megtámasztani sem tudta magát, amikor a férfi valószínűleg közelebb is húzta magához, hogy nekiesett, amit gyorsan korrigált arra, mintha nekisimult volna Tubroknak. A csókot hevesen és szenvedélyesen viszonozta és ő maga is éreztette a férfival, hogy nagyon szereti őt és mindez kölcsönös közöttük. A csók után adta ki a parancsot Maniac-nek és még szinte ugyanabban a pillanatban minden kész is volt. amint ezt kimondta az MI Ingrid bontotta is a kapcsolatot kettejük között. Mikor kérdőn nézett a párjára, hogy most nézzék-e meg a képeket, látta, hogy szeretné, vagyis azt a megszokott türelmetlenséget látta rajta, így nekilátott levetíteni őket. Nem szerette volna feleslegesen váratni a párját, főleg, hogy saját maga is roppant kíváncsi volt és nagyon, de nagyon érdekelte az, hogy milyen is lesz a fiú. Ingrid sem próbálta leplezni az izgatottságát, sem pedig a csodálatát, ahogyan anyai büszkeséggel nézte a fiáról készült képeket, hogy miként növekszik és fejlődik. Gyakran pillantott Tubrokra is, hogy lássa, hogy a férfi miként reagál a képekre. Ahogyan az utolsó születés előtti képet nézték, mert ezt állította meg a férfi Ingrid látta, hogy mennyire szépnek találja a fiúkat a férfi, de ez utána is megmaradt, hogyan már növekedett szépen lassan. Az utolsó képnél látta a büszkeséget a párja szemeiben, ahogyan lenézett, akkor Tubrok pedig észrevehette, hogy Ingrid már mosolyogva őt figyeli, de a véleménye hasonló a fiúkról. Mikor a férfi végigsimított a hasán a nő szorosabban bújt hozzá és a mellkasára hajtotta a fejét.
< - Igen, gyönyörű – felelte. – Rá gondoltam, mindig is sejtettem, hogy anya valamilyen szinten apáról mintázta őt, amikor rajzokat készített róla – nevetett fel, végül örömtelien mosolyodott el. – Mi mindenben kiváló párost alkotunk. >
Ha itt engedte Tubrok, akkor közelebb hajolt és megcsókolta őt. Utána ismét felnevetett a válaszon, amit kapott a férfitól Erénát illetően. Most ő csóválta meg a fejét.
< - Alapból minden ismeretlennel ridegebb és távolságtartóbb vagyok – mondta. – Nehezebben tudok csak feloldódni társaságban, amíg meg nem ismerek valakit. Ezt is apától örököltem. Nem szeretném őt véletlenül megbántani az első találkozáskor, ha azt hinné, hogy miatta vagyok túl formális viselkedést illetően. Emiatt lehet, hogy az első bemutatás holnap lenne jobb. >
Nem szerette volna ráerőltetni ezt Tubrokra, csak ezt már mondta korábban is, hogy ismeretlenekkel tényleg így viselkedik ösztönösen, mert ez is az ő része volt. Ezt most nem játékként, vagy visszavágásként mondta, csak azért, mert tényleg szeretett volna későbbiekre nézve félreértéseket elkerülni, vagy azt, hogy Eréna esetlegesen félreértse azt, hogy miért is viselkedik vele úgy, ahogyan. Tekintve, hogy Tubrok mellett Ingrid eltudta engedni magát és megígérte, hogy holnap is igyekszik ezt megtenni, de azért a távolságtartás érezhető lesz és nem azért, mert ő Birodalmi és felsőbbrendűnek hiszi magát, hanem csak azért, mert ez a jelleme. Mikor nem engedte Tubrok, hogy csak úgy puszit adjon az ujjára Ingrid értette a célzást, a nyelvével kezdte masszírozni egy ideig a férfi ujját, ami a szájában volt, végül gyengéden harapta végig, mielőtt végül elengedte volna teljesen. A mosolyt látta a párja arcán, aztán folytathatták is a korábban megkezdett játékukat. Nehezen ugyan, de megállta, hogy ne mosolyogjon, vagy nevessen fel a párja szavai után, és végül ő maga is továbbra is ugyanabban a hangsúlyban és modorral válaszolt a szavakra, mint ahogyan eddig is tette, hogy fenntartsa a kis játékot, amit mind a ketten roppant mód élveztek.
< - A legjobb emlékeim szerint nagyúr, önt már az is zavarta, hogy nem volt képes az egyenruhám alá benyúlni, hogy a bőrömhöz érjen – mondta. – Akkor, amikor önhöz dörgölőztem már régen nem volt ura önmagának. Előbb lökött a falhoz és simított rajtam többször végig, mint az említett eset megtörtént volna. Az pedig nem az én hibám, hanem az ön neveltetéséé, hogy nem rendelkezik elég akaraterővel. Mit fog szólni a népe ahhoz, hogy önt egyetlen asszonyi érintés eltudja terelni a legfőbb feladatairól? >
Ingrid tekintete is azt sugallta, amit a férfié, hogy most nem, mint egy pár ők ketten, hanem a tényleges tárgyalópartnerek. Mindezt, mint eddig is remekül játszotta meg, belül pedig remekül szórakozott, erről a szemei árulkodtak, abból Tubrok kiolvashatta, hogy a nő nevet a helyzeten és nagyon jól érzi magát. A vacsorát említve Ingrid helyeslően bólintott, hogy a férfi megfogadta a tanácsát és beleolvas egy-két könyvbe, bár ő maga is készült már fejben arra, ha valamiért a kellemetlen és kínos csend helyzete állna be, akkor valamilyen témát felvet, amihez mindenki hozzátud szólni, még Greg is, nemtől, kortól és hovatartozástól függetlenül. Kezdve azzal, hogy mi a véleménye a HPI-ról Tubroknak, most, hogy látta már és itt van. Vagy mit érez azzal kapcsolatban, hogy ott lehet, és még lehetett volna megannyi ideig folytatni mindezt. Szélesen mosolyodott el, mikor Tubrok kimondta, hogy tud és szeret is magáról beszélni, ebben nem kételkedett, hogy így van.
< - Ez így remek – helyeselt. – Arra készülj fel, hogy megfogják kérdezni, hogy miként tetszik a HPI és mi a véleményed arról, hogy így már láttad saját szemmel. Nyugodtan felhozhatod az építészeti vonatkozásokat is, értenek hozzá mind a ketten, már csak miattam is, hiszen én is elég sokat szoktam foglalkozni vele. >
Szeretkezés után Ingrid is érezte, hogy a teste melegebb lett, picit aggódott, hogy kellemetlen lehet Tubrok számára, de a simogatáskor rájött, hogy nincs így, hanem ez is tetszik a párjának. Ahogyan a párja belemarkolt a fenekébe Ingrid feljebb mozdult annyira, hogy az ajakával már súrolja a férfiét. Ezúttal nem szólt egy szót sem, csak a tekintete és a rezdülései sugallták a választ, hogy igen, pontosan arra gondolt, hogy a férfi telhetetlen. Egy gyors csókot lehelt csak Tubrok ajkaira és újra hátrébb húzódott és pillanatokkal később fel is pattant, hogy a süteményét beszerezze. Végül a másik szék odahúzása mellett döntött, mert ez tűnt a legkényelmesebb megoldásnak. Az italok után neheztelést érzett a párjától amikor elindult az édességért.
< - Tudod, hogy szeretem a süteményeket – mondta. – Minden alkalmat megragadok, hogy ehessek, úgysem hizlal és ennyi luxust igazán megérdemlek és megengedhetek magamnak. Szerintem mindenki irigyelhet itt a Rocksolidban ezért, semmi fogyókúra nem kell. >
Eddigre már Ingrid is érezte, hogy az ital némileg erősebb volt, mint gondolta eredetileg még ő maga is megérezte a második kupa után. És ha ő megérezte, akkor már jócskán hatása lehet Tubrokra is. A vallomásra azonban ellágyult a tekintete és elmosolyodott.
< - Én is szeretlek – suttogta. >
A csókot gyengéden viszonozta, majd tovább figyelte a párját, ahogyan kiitta azt az kupát. A nevetésen szélesen mosolyodott el, már csak a nevetés miatt is, mert szerette hallani. A szavakra felvonta a szemöldökét, érette, hogy mire vonatkozott, csak hirtelen jött az egész, ahogyan a folytatás is. Bármikor máskor jól esett volna ez, de most már határozottan biztos volt benne, hogy a férfi csúnyán berúgott nagyon hamar. Az üvegre pillantott, amiből ittak, ez ugyanaz a töménységű ital volt, amiből ő tegnap este egy üveggel ivott meg egyedül, miután rájött a terhességére. Így már nem csodálkozott, hogy miért is volt ilyen hatással a párjára. A saját italai, amiket ő készített a mézsör és a glög jócskán gyengébb volt ennél. Inkább az íze miatt itták azt, mintsem az erősségénél. Most már legalább azt is tudta, hogy mennyire szókimondó a férfi, ha részeg. Nem ártott máris megtudni mindezt. Végül felnevetett.
< - Nem ártott meg? – kérdezte. – Dehogynem, még engem is fejbe vágott, hát még téged! Most élnék a gyanúperrel, hogy szándékosan le akartál itatni. >
Kissé szurkálódva mondta és nem pedig tényként, nem bánta, ha tényleg ez volt a férfi célja, nem állt fent az, hogy le kell őt itatni ahhoz, hogy ágyba csalja. A végén megcsóválta a fejét és végigsimított a párja arcán.
< - Dehogynem, úgy értetted – bólogatott. – Majd nagyobb dicséretnek veszem egyszer, ha úgy is kimondod, hogyha nem vagy éppen részeg. Ne aggódj, ez lesz a legrövidebb ideig tartó berúgásod, és még másnapos sem leszel. A regeneráció ettől is megszabadít és pár perc múlva a fejed is tisztább lesz. Ha utána megerősíted, hogy kibírod a kompban, elhiszem neked. De addig nem, már csak azért sem, mert mire odajutunk már a fáradtságod is enyhül majd. >
Határozottan nem neheztelt a férfira Ingrid, nem ez volt az első eset, hogy részeget látott annak ellenére sem, hogy a Birodalomban tiltott volt az ivászat. A kérdésre meglepődött, észre sem vette nagyon, hogy így szólította Tubrokot. Most ős is elmosolyodott.
< - Ó-északi szó, becézés inkább – felelte kedvesen. – Kedvesem, szerelmem, ezt jelenti. Ha már én is kaptam tőled egy becenevet, a Boszorkát, akkor úgy érzem, hogy illő volt, hogy te is kapj egy ilyet tőlem. De ha nem tetszik, akkor maradok a Tubrok-nál. >

by **Bishop** Pént. 02 Május 2014, 18:50

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Tubrok is hasonlóan örül annak, hogy egyezik az ízlésük, a kis elpirulásra egy mosollyal felel, jelezve Ingridnek, hogy tényleg ízlett neki amit főzött, de azt is látja a párján, hogy mennyire meglepődött a kedvenc zenéin. Ezért ennél a résznél még hozzá fűz mást is, hogy valamennyire megmagyarázza magát.
< - Igazán a kedvemtől függ. Nem akarok mindig kellemes vagy nyugodt zenét hallgatni, néha kell, hogy szakítsak a hagyományainkkal, ez erre tökéletesen megfelel. >
Ezután érdeklődve hallgatja, hogy mit is szeret Ingrid. Ő sem lepődik meg különösebben, de azért érdekesnek találja a nő ízlését, főleg a végén, amikor a könyvekről és történetekről beszél. Most veszi csak észre, hogy ezt kihagyta a saját részéből.
< - Én is szeretem az olyan történeteket, de csak mesének nevezem mindegyiket. Nekem túl elrugaszkodottak, hogy komolyan tudjam venni. Zenére mit szeretsz táncolni? >
Kérdezi még mindig teljesen érdeklődve, miközben egy másik előre hajló vörös tincset is hátrasimít. Láthatóan még most újdonság és nagyon tetszik neki Ingrid vállig érő haja, szívesen ér hozzá vagy játszik vele. Ahogy Tubrok apjáról beszélgetnek, Ragal megfogja Ingrid kezét és elmosolyodik.
< - Kicsit ideges? - kérdez vissza költőien - Felébredtem és az első amit láttam, az volt, hogy görcsösen ülsz az ágy szélén és valami miatt rettenetesen aggódsz. Azt hittem megtiltotta a Birodalom, hogy többet találkozzunk, vagy valami nagyobb baj van. El sem akartam hinni, amikor közölted, hogy gyerekünk lesz. - vallja be - De nem mondtad, hogy előtte apám áldását is kérted. >
Várja, hogy Ingrid mit mond az ő szemszögére, ahogy ő látta az eseményeket, ha egyáltalán mond valamit rá. A meglepetés szerű csók közben, Ingrid nem tudja tökéletesen megvalósítani a kis nekiütközés, odasimulásnak való álcázását, ez érezhetően feltűnik Tubroknak. Kezeivel végigsimít a nő testén, ott ahol összekoccantak és kárpótlásként masszírozni kezdi őt ott, amíg a csók tart. Majd már Eyjolf képeinek nézegetésekor, Tubrok észreveszi, hogy Ingrid mosolyogva őt figyeli, viszonozza a mosolyt, odafordul és egy puszit nyom Ingrid homlokára.
< - Mindenben? Örülök, hogy így gondolod Boszorka, de még mindig rémesen veszekedünk, ha nevezhető annak, amit szoktunk csinálni... - szurkálódik egy kicsit kedvesen - És én ezzel nagyon elégedett is vagyok, ebben ne is legyünk jók. >
A válasza után Tubrok természetesen engedi, hogy Ingrid megcsókolja, viszonozza azt és közelebb is húzza a nőt magához. Most kicsit kényezteti Ingridet, a nyelvét masszírozza a sajátjával és kezeivel is gyengéden simogatni kezdi, amíg a nőnek jól esik és csak akkor szakad el tőle ha Ingrid is akarja. Tubrok Erénával kapcsolatban még egyszer megrázza a fejét és kicsit hangosabban fújja ki a levegőt.
< - Nem fogom megmondani, hogy mit csinálj, csak szerettem volna, ha minden rendben megy. Mondd meg, mikor mutassalak be egymásnak titeket és megteszem. >
Ragal lassan túlfeszítettnek érzi ezt a témát és belátja, hogy a párja makacssága ellen most nem akar harcolni, és ő is azt szeretné, ha a lehető legjobban sikerülne a két nő találkozója. Arra figyel, hogy ne zavarja Ingridet, tekintse ezt bántásnak. Amikor Ingrid már a férfi ujjával játszik a szájában, Ragal szándékosan mozgatja azt, hogy a nőnek ne legyen olyan könnyű dolga és "küzdenie" kellejen kicsit vele/érte. Az utána való játék során Tubroknak egy kis ideig gondolkodnia kell a válaszon, hogy "hivatalosan" mit reagáljon az elhangzottakra, de az alatt is figyel, hogy minden kis mozdulata illeszkedjen a játékba.
< - Nem reméltem más választ öntől. Szemtelen mint mindig lady, de most emiatt nem fogom megszakítani a beszélgetésünket. Ne felejtse el, hogy amikor az említett eset történt, még egyszer sem lettünk egymáséi, de azóta számtalanszor. Saját bevallása szerint ön sem volt jó ideje férfival. A mai és a tegnapi nap után biztosíthatom, ha nem provokál, jóval türelmesebb tudok lenni. Vagy a talán az a célja, hogy ellehetetlenítse koholt kifogásokkal a látogatásom? >
Végig fenntartja a szemkontaktust és az utolsó szavait már szinte Ingridnek szegezi, "diplomáciai" nyomásgyakorlásként. Azonban már ekkor végtelen kíváncsisággal várja, hogy mit fog erre a nő mondani, amin megint jót szórakozhat, ahogy az egész játékon. A vacsorával és a majdani beszélgetéssel kapcsolatban ismét értően bólint, és kis mosolyt csal az arcára az egész helyzet.
< - Arról ne beszéljek, hogy uralkodó vagyok és milyen annak lenni a Földön? Úgy gondolom Calt mindenképpen érdekelné az én szemszögemből is ez. Vagy tévedek? >
Érdeklődik még egy keveset a beszédtémákat illetően, de eddigre már még határozottabb és magabiztosabb lesz. Ingrid most már láthatja, hogy a férfi egyáltalán nem aggódik a látogatás miatt, sőt már várja azt. Mialatt egymáson fekszenek, Ingrid képessége egyre erősebbé válik és minél közelebb kerül Tubrokhoz, ez annál jobban fokozódik, a csók alatt már egész kellemes bizsergés járja át mindkettejük testét. Ez azonban megszakad, amikor Miller elmegy a süteményért, és a folyamat csak egy korábbi stádiumtól kezdődik újra. Tubrok finoman legyint a nő szavaira.
< - Nem, vegyél nyugodtan, nem bánom, tudom hogy szereted. A fogyókúrát meg nem is ismered már ezer éve, ki se mond. - itt megáll egy pillanatra - Csak ne előjáték közben állj fel és közöld, hogy ennél egy szeletet, mert még az én hatalmas egomat is megdöntöd vele. - fejezi be kissé komolytalanul. >
Ezután még kedves szavakat váltanak, kimondják, hogy szeretik egymást, majd újra csókolóznak. Tubrok utána rúg be az italtól. Ingrid teste már érezhetően erősen dolgozik, hogy regenerálja a másikat, de még kell egy kis idő a hatáshoz.
< - Nem akartalak leitatni. - mondja határozottan - Tudom, hogy kiregenerálod magad belőle, csak nekem ártana. Vagyis, már nekem se. Majd kimondom, ha kéred, amit csak hallani szeretnél. >
Néhány pillanat múlva azonban Ragal szervezete teljesen kivonja az alkoholt és Ingridé elbontja, azt. A hatás mint a birodalmiaknál hirtelen jön és a férfi tekintete is megváltozik. Finoman öleli át Ingridet, simogatva őt.
< - És még ilyenkor is figyelsz rám. Imádlak. - súgja Ingrid fülébe már teljesen józanon - Túlzásba vittem, nem szándékosan. Látom jól szórakoztál. >
A beceneve jelentését hallva őszintén elmosolyodik és hálásan pillant Ingridre, és ha hagyja neki akkor végig is simít a nő arcán, cirógatva azt.
< - Kedves tőled és tetszik. Ha így akarsz hívni, tedd nyugodtan, nem ragaszkodom a Tubrokhoz, annak úgysincs becézése. >
Végül a kezét, a simogatás közben felvezeti Ingrid orrához és játékosan rákoppint egyet.
< - Szóval mit szeretnél, mit mondjak ki? Azt, hogy ki fogom bírni a repülést veled vagy, hogy még mindig egy istennő vagy? - kérdezi nyugodt hangon és kacsint egyet. >
Ingrid ekkor érzi, hogy már egészen gyors anyagáramlás van az érintkező testfelületeik között, kezdi megszokni Tubrokot, meglehetősen nagy léptékben, aminek most a férfi élvezi az előnyeit. Az izomzat és külső részek után a belső szervek következnek, most ezek regenerálódnak a testében.

by **Thorhalla** Pént. 02 Május 2014, 21:55

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
< - De azért legközelebb az ételt az androidra bízzuk, hogy ő csinálja meg és ne nekem kelljen – mosolygott. – Majd odaadom a recepteket neki, hogy később is ehessünk ilyesmit. >
Örült a mosolynak, amit a pirulásra kapott, ebből érezte leginkább, hogy a férfi őszintén mondta, hogy tényleg ízlett neki a főztje, aminek végtelenül örülni tudott. Még soha sem főzött férfinak korábban, Tubroknak pedig tényleg kedveskedni akart és nem a helyi hagyományok és szokások miatt. Az már csak a vacsoránál jutott úgyis eszébe és nem pedig előtte. Figyelmesen hallgatta végig, hogy mikor milyen zenét is szeret hallgatni a férfi, igen neki is kedv függő volt, festészethez szerette a lágy nyugodt zenét, de gyakorlatokkor a pörgőst, kivéve, ha meditált, mert akkor nem szokott, de ha már lement alfába, úgysem hallotta volna meg, hogy szól valami a háttérben. Egyetértően és együttérzőn bólintott, hogy megértette, hogy miért is szeret időnként a párja szakítani a helyi hagyományokkal, szükség is volt rá, főleg kikapcsolódáskor, hogy semmi se emlékeztesse a világ gondjaira. Ingrid is így volt vele, főleg olyankor „menekült” a Zuhanás előtti világ dolgaiba és eseményeibe. Számára roppantul segített elvonatkoztatni a mindennapoktól. Érdeklődve figyelte tovább, amikor Tubrok a könyveket is említette, mert azt kihagyta korábban. azt már tudta, hogy érdekli mindenféle, hiszen ezért kapta a teljes publikus könyvtárat is Ingridtől. A „mesékkel” volt egy nagyon kicsi eltérésük ízlésben.
< - De azokban éppen az a jó, hogy el lehet rugaszkodni a valóságtól és meseszerű. Az olyan fantázia történeteknél el lehet szabadulni a valóságbeli nyomásoktól és olyan dolgokról hallani, olvasni, ami könnyed kikapcsolódást nyújt. Már a Zuhanás előtt is ezért olvastak ilyesmiket az emberek – mondta, hogy ő miért szereti. – Anya, majd utána apa is sok régi viking mondát és mesét mondtak el. Anya meg később más mondakörökből is. Persze most már tudjuk, hogy tényleg léteztek istenek, de akkoriban ez más volt, csak a képzelet szüleményeinek tartották őket is. >
A tánccal kapcsolatban egy csábos egy kihívó mosolyt engedett meg magának, amivel Tubrok szemeibe nézett, így felelve az első táncot, amit szeret. Amivel egyszerűen boldoggá teheti a párját és elnyerje annak a tetszését, meg sem próbálta leplezni, akarta, hogy ezt a tényt könnyedén kiolvashassa a tekintetéből és a szemeiből a párja. Még megvárta a reakciót minderre, majd míg a férfi a hajával játszott kislányosan harapott bele az alsó ajkába. Még egy picit oldalra is döntötte a fejét, hogy ezzel is fokozza a másik türelmetlenségét, amit a válasz késedelme okozhat.
< - Mint említettem a pörgősebb táncokat, mint például – itt megnevezte a három kedvencét, a salsa, tango és cha-cha-cha helyi verzióját, illetve a swinget. – De szeretem azt is, amikor lassú zene közben hozzá lehet simulni a másikhoz annyira, hogy minden mozdulatát érezni lehessen, mintha a sajátom lenne. >
Néhány pillanatig még elgondolkodott, ugyan nem tánc volt az, de még ide tartozott.
< - Szoktam, vagyis amíg kisebb volt sokszor énekeltem Greg-nek, az említett viking és ó-északi balladákat, hogy elaludjon – mosolygott. – Előtte meg azóta is csak a zuhany közben szoktam ilyet tenni, talán majd Eyjolf is fogja szeretni. >
Mikor Tubrok megfogta a kezét rámosolygott ő is. Végül a szavak után egy szemrehányó pillanattal nézett rá. Nem is azért, mert bosszús volt azért, hogy visszahallotta azt, ami történt, hanem azért, mert nem érezte fairnek, amit hallott. Szerinte egyáltalán nem is így történt. Ennyire volt ideges, azzal nem tudott vitatkozni, csak a sorrenddel voltak gondok. Határozottan csóválta meg a fejét mielőtt megszólalt volna.
< - Kikérem magam, az első dolgod, amit megláttál, hogy rád mosolyogtam, és jó reggeltet kívántam egy csókkal együtt – mondta. – Azt nem tagadom, hogy ideges voltam, leginkább amiatt, hogy mit fogsz szólni, úgy, hogy csak napok óta ismerjük egymást. Mit jelenthez ez politikailag és leginkább attól féltem, hogy mi van, ha nem akarnál ekkora elkötelezettséget. Hogy még nem állsz készen, hiszen előző este mondtad, hogy soha sem gondoltál ilyesmire azelőtt, hogy szóba nem hoztam. Azt mondtam még, hogy épp lent voltam a szobroknál, amikor megéreztem, hogy őt is ott találtam a szobrokkal együtt. De tényleg igazad van, idegességemben kihagytam, hogy atyád áldását is kértem kettőnkhöz. >
Mikor Tubroknak „esett” érezte, hogy annyira nem sikerült jól, amit szeretett volna, de a párját nem zavarta, ahogyan a párja masszírozni kezdte őt, Ingrid is simogatni a párja nyakát, tarkóját és mellkasát. Már a fiúk képének nézésekor a homlokcsókot egy simogatással hálálta meg, végigsimítva Tubrok arcán ismét. Egy pillanatra felnevetett a kimondott szavak után, majd végül kérdőn pillantott a párjára, mindezzel csak a szurkálódó megjegyezésre felelve.
< - Mi szoktunk veszekedni? – kérdezte hasonlóan. – Nekem semmi ilyesmi nem rémlik és remélem ebben az egyben soha sem leszünk jók, csak minden más pozitív… kettőnknek pozitív dologban. >
A csókot Ingrid is hosszasan elnyújtotta és simogatni kezdte a párját, nagyon sokáig nem volt kedve sem elhúzódni, mert annyira élvezte az együttlétet, az érintéseket és a csókokat. Csak hosszú percek múlva húzódik el, vagy hagyja Tubroknak, hogy ő megtegye ugyanezt, addig kiélvezi a helyzet minden egyes pillanatát. Eréna esetében látta Ingrid, hogy most érte el azt a pontot, ami után nem kellene tovább feszegetnie a húrt, a hangos sóhaj eléggé mutatta ennek a jelét, hogy itt elég. Sejtette, hogy a makacssága amiatt fáradt ebbe bele, de mind a ketten nagyon makacsok voltak és ennek, ha valahol kivételesen érdekellentétbe ütköznek, annak nem lehet majd jó vége. A válaszon még saját maga is gondolkodott néhány pillanatig, mert ő sem szerette volna, ha bántásnak veszi a férfi a szavait és a húrt sem szerette volna túlfeszíteni, hogy ezzel megbántsa, megsértse, vagy esetleg kihozza a párját a béketűréséből.
< - Annyit kérek csak, hogy mutass be egymásnak minket az ünnepségen, váltunk néhány szót és testbeszédből úgyis több derül ki és tudjuk majd, hogy mire számítsunk akkor, amikor tényleg hármasban találkozunk majd. Nem kérek többet, csak ennyit – mondta. >
Eredetileg sem szeretett volna többet az ünnepségre, csak ennyit. Hogy meglegyen az első benyomás és felmérhessék egymást. Saját maga mindig ezt tette és eléggé biztos volt benne, hogy nemesként Eréna is így tett. Ha másért nem jelenleg azért, hogy megtudja, hogy az egyik, ha nem a legjobb barátja jól választott-e, vagy biztonságban lehet Ingrid közelében. Remélte, hogy ennyit azért még a férfi sem fog sokallni kettejük között és belemegy. Ha nem szeretne ennyit sem és makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy nem, akkor ennél tovább nem „erőszakoskodik” Ingrid ebben a témában. Mikor épp Tubrok ujjával játszott és a férfi nem akarta hagyni, akkor szemrehányó, duzzogó tekintettel nézett rá, de ahogyan a párja várta nem is hagyta magát, hanem belement ebbe és a lehető leggyorsabban próbálta elkapni a másik ujját, hogy végre foglalkozhasson vele. A játéknál, amikor visszatértek rá, akkor továbbra is fenntartotta, hogy pontosan ugyanúgy viselkedjen, ahogyan ebben a helyzetben kellett és ne essen ki a szerepből.
< - Talán sértené az önbecsülését nagyúr, ha megszakítaná a tárgyalást, holmi szemtelenség miatt, amit különösen kiemel nálam mindenki? – kérdezte. – Vagy tán nem akar alulmaradni egy magamfajta nővel szemben, úgy, hogy ön uralkodói rangot birtokol? Lehet, hogy provokáltam, de biztosra veszem, hogy ön velem ellentétben levezette a feszültséget, hiszen volt kéznél megfelelő személyzete erre. Eddig úgy vélem, hogy önnek már puszta létem is provokáció, sőt, ha ön mellett vagyok Lord Tubrok az még inkább. Nézze el, hogy az elmúlt napok tapasztalatából úgy indulok ki, hogy nem bízom az ön türelmében. Semmilyen téren. Úgy vélem, hogy ön miatt szükségünk lesz egy gardedámra, hogy biztosan ne történhessen semmi, ami elrontaná a látogatását, hiszen nem célom ellehetetleníteni azt. >
Ugyanúgy végig fenntartotta a szemkontaktust és egy pillanatra sem ingott meg a válasz közben, amíg felelt Tubrok szavaira. Utána ő volt az, aki feszült figyelemmel várta, hogy a párja mit is fog felelni majd a szavaira. Abban biztos volt, hogy mint eddig, most sem fogja szó nélkül hagyni mindezt és határozottan el fogja vetni a kíséretet is. A legszívesebben mosolygott volna, de az megtörte volna mindezt, így még mindig a hűvös diplomatikus viselkedését „erőltette” magára és egyetlen pillanatra sem szakadt ki a szerepből. A vacsora témát felhozva Ingrid egy pillanatra elgondolkodott.
< - Te leszel Greg számára az első nem Birodalmi személy, akivel találkozik – mondta ismét. – Így ő szerintem nagyon kíváncsi lesz erre is és valószínűleg Cal is örömmel meghallgatja mindezt, kellően széles az érdeklődési köre és egy új nézőpont, főleg első kézből mindig remek lehetőség szélesíteni és tudástárunkat. >
Mindezt bíztatásnak szánta, hogy erről is nyugodtan beszélhet majd, mert tényleg úgy lesz, ahogyan gondolta. Örült, hogy megláthatta a párján, hogy már sokkal nyugodtabb a vacsorát illetően és a korábbi aggodalommal ellentétben már kifejezetten várja azt, hogy mindez megtörténjen. Így Ingrid ezt a pontot is felvette a Flotta és a feltöltések közé, hogy Cal-el beszéljen erről a vacsoráról és ha van embere, aki gyorsan tud ilyet intézni, akkor azzal vegye fel a kapcsolatot, hogy Tubrok eljöhessen majd hozzájuk. Mikor már egymáson feküdtek érezte, hogy a képessége egyre gyorsabban regenerálja a párját és az egész testében a megszokott kellemes bizsergés volt jelen. Biztosra vette, hogy Tubrok is pontosan ugyanezt érezheti. Akkor szakadt csak meg ez érezhetően, amikor elment a süteményért. Még mielőtt újra visszafeküdt volna a párjára megállt és csípőre tette a kezeit a fogyókúra említésekor.
< - Akkor mondjam azt, hogy a szülés után maximum egy órával, bár Flottásként már lehet, hogy jócskán hamarabb olyan állapotban leszek, mint most? – kérdezte kacéran. – És meg sem mondja majd senki, hogy megszültem az első gyermeked, és ezáltal kétgyermekes anya lettem. >
Direkt azért állt meg jó néhány pillanatra, hogy így ruha nélkül végigmérhesse Tubrok és elképzelhesse az egész jelenetet. Amint ez megtörtént és látta a párján, utána bújt csak vissza hozzá és feküdt végig rajta, hogy minél több bőrfelületük érjen egymáshoz.
< - Az egód szilárdabb, mint a Rocksolid alapjai – nevetett fel. – Nehéz azt ennyivel megdönteni. >
Legalább is saját maga úgy vélte, bár az a tekintet, amikor közölte, hogy elmegy tortát enni mindent megért a szeretkezés előtt. Most, hogy újra egymáson voltak érezte, hogy a szervezete ismét nekiállt a regenerációnak, noha lassabban, mint a felállás előtt. Bár sejtette, hogy megint gyorsulni fog, ha így maradnak. A berúgás után érezte, hogy valóban veszettül dolgoznak a sejtek és a saját szervezete is. Mosolyogva figyelte még, hogy mit is mond a párja részegen, szerencsére a gyerek miatt nem volt olyan gondja, hogy nem ihatott, a szervezete megvédte a picit is. Arra, amit részegen mondott már nem reagált, csak nézte, hogy miként változik meg egyik pillanatról a másikra Tubrok tekintete. Nem volt átmenet a részegség és a józanság között, itt kimaradt a becsípés állapota józanodás előtt. A suttogásra oldalra fordult és ha engedte Tubrok, akkor megcsókolta őt.
< - Hogy tetszett az első birodalmi kijózanodásod? – kérdezte mosolyogva Ingrid. – Nem baj, hogy ennyit ittál. Keveset ettél ma, azért árthatott meg. Igen, remekül – felelte kedvesen. – Roppant szókimondó vagy részegen, jobban, mint egyébként. Had feleljek most a felvetett dologra, túlérzékeny voltam, azért reagáltam úgy, mikor a melleimmel játszottál, bármelyik másik érzékeny pontomat kényeztetted volna, ugyanilyen eredményt kaptál volna. Ha nem hiszed el, valamikor még esetleg tesztelheted is. >
A végét végig kacér és kettejük közötti megszokott hangon mondta, és a tekintete is kacér volt mindvégig. Örült annak, hogy tetszett a férfinak a becenév és örömmel vette a simogatást is az arcán.
< - Örülök, hogy tetszik – suttogta. >
Amikor az orrára koppintott Tubrok a szájával kapott ismét a férfi ujja után, hogy bekaphassa azt. A kérdések után mosolyogva nézett a párjára. Érezte, hogy a szervezete egyre gyorsabban regenerálta a férfiét is. A második kérdésre szúrós szemmel nézett a másikra, de a tekintete pillantok alatt megenyhült, mert most arra sem volt képes, hogy ezt sokáig fenntartsa.
< - Igen arra, hogy kibírod a kompban, legyen úgy, hogy elhiszem neked, hogy ezúttal tényleg így is fog történni és adok egy esélyt, hogy bebizonyítsd – bólintott. – Ami az istennőséget illeti. Nem egészen ezt a szót használtad, hanem azt, hogy szexistennő. Ezt a részt fenntartod, módosítod, vagy mi legyen vele? >

by **Bishop** Vas. 04 Május 2014, 04:26

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Tubrok egyetértően bólint az étellel kapcsolatban.
< - Rendben van. Nem is várnám, hogy te főzz nekem, kivéve ha kedved tartja. Csak nagyon jól esett akkor este, hogy megtiszteltél ezzel. - itt kicsit elgondolkodik, majd kérdően néz Ingridre - Tudtad, hogy nálunk a nők így jelzik, ha szeretnének végre összefeküdni a férfival és szándékosan gonoszkodtál vagy csak véletlen volt? >
Ha nem is tájékozódott erről korábban, külön akkor is ez Ingrid számára nem lehet új információ, a feltöltésekből már tudja, hogy az egy pozitív jelzés volt Tubrok számára, de ennél konkrétabb információ is rendelkezésére állt, csak éppen nem kereste ki. És valószínűleg Ragal azért támadta le csak úgy a második este, a kellemes hangulaton felül. A kérdésre Ingridnek nem kell válaszolnia, Tubrok az arcáról is le kiválóan le tudja olvasni a gondolatait, ha nem rejti el azokat. Amikor egymás ízléséről beszélgetnek, a férfi is gyorsan reagál a könyvekkel, történetekkel kapcsolatban.
< - Igen, de a mesékbe közel sem tudom magam annyira beleélni, amiatt, hogy misztikus és lehetetlen világokban játszódik, a történet messzebb kerül. Ezért más olvasni, mint egy egyszerű könyvet. De mondákat és legendákat én is szívesen olvasok. >
A táncra vonatkozó kérdésére már nem kap azonnal választ és ez kicsit meg is lepi a férfit. Némán figyeli Ingrid mosolyát és, hogy mit is akar ezzel elárulni neki Ingrid. Néhány másodperc múlva azonban ő is szélesen mosolyodik el, láthatóan érti Ingrid mire célzott ezzel. Sajnos Miller nem mindenre tud helyi megfelelőt mondani a táncok közül, mert nincs rocksolidos verziója, de a birodalmit mondhatja helyette, ami ugyanúgy ismert. Tubrok a hangosan kimondott válaszra oldalra biccenti a fejét.
< - A lassúzást én is szeretem, ha van kivel. Most már itt vagy te nekem. A másikakat csak felületesen ismerem. Úgy látom táncok terén anyádra üthettél. - mosolyodik el végül. >
Láthatóan jobban számított arra a válaszra, hogy valamilyen klasszikus táncot szeret, de a pörgősebb zenéből és amit eddig magáról mondott Ingrid, Tubrok könnyen kikövetkeztette, hogy ebben is szenvedélyes. Már éppen válaszolna, amikor Ingrid folytatja és azt is elmondja mikor és hogy szokott énekelni. Erre a férfi őszintén elmosolyodik, majd lassan és kedvesen simít végig az arcán.
< - Jó anya vagy Ingrid. - mondja őszintén és elveszi a kezét - És mikor fogunk táncolni először? Vagy előbb énekelni szeretnél? - kérdezi érezhetően rájátszva szokásos türelmetlenségére. >
Ingrid szemrehányó pillantására Tubrok kissé zavartan pillant vissza rá. Hirtelen ő sem tudja, hogy valami rosszat mondott vagy túlzásba vitte annak fokozását, hogy a nő milyen ideges is volt. Amikor meghallja, hogy miért is kapta valójában azt a nézést, néhány pillanatra lesüti a szemét, ebből már látszik, hogy valóban elfelejthette az eseményeket és hogy előtte Ingrid kedvesen jó reggelt kívánt neki. Végül egyik ujját a nő ajkára tapasztja, amikor az befejezi a beszédet, jelezve ezzel, hogy nincs többre szüksége, ennyiből is tökéletesen megértette, látja a párja ingerültségét.
< - Valóban úgy történt, ne haragudj. Még nem mondtam el, de már előtte gondoltam rá, hogy lehetne gyerekünk kettőnknek. Nem akartam ilyen hamar és bele se gondoltam. Előző este kérdezted, hogy van-e örökösöm, beszéltél Gregtől én meg úgy éreztem szeretnék egy gyereket tőled. Reméltem, hogy lesz egy családunk. >
Miután befejezi veszi el az ujját és egy hálás csókot lehel a nő ajkaira, megköszönve ezzel, hogy beteljesülhetett az álma kettejükről. Ingrid következő megjegyzésén, a veszekedéssel kapcsolatban már ő is elmosolyodik.
< - És már ebben is megint egyetértünk. A többibe legyünk jók, ebbe ne. >
A hosszas csók után már az előbbihez képest fordított helyzet állt elő és most Tubrok feszültebb miközben Eréna és Ingrid bemutatásáról beszélnek. Most is inkább kerüli a konfliktust, ezért megadóan bólint.
< - Rendben, bemutatlak titeket egymásnak a bálon. >
Láthatóan nem ezt akarta elérni, de nincs már ellenvetése arra amit a nő mondott utoljára. Ragal kis feszültségét végül teljesen feloldja Ingrid, a férfi ujjával játszva és kényeztetve azt. Így a játék alatt Tubrok teljes beleéléssel tud válaszolni a párja ötletére, még mindig hivatalosan viselkedve, ezt tükrözik az apró mozdulatai.
< - Ne terelje személyes kérdésekre a beszélgetésünket, ha kérhetem. Nem zavar, ha jobb nálam valaminél Lady Ingrid, hiszen mindketten tudjuk, hogy testi adottságai miatt sok mindenben előnyt élvez velem szembe. Próbálom a megszokott birodalmi módon megközelíteni a kérdést és magára is teljesen egyenlőként tekinteni, a férfi-nő egyenlőség szellemében. De a gardedámot nem fogadom el, semmilyen formában. Nem tűröm, hogy valaki felügyelje a kapcsolatunk. Ellenben ajánlok egy más megoldást. - itt megáll egy pillanatra, megtörve a beszédét - Beszéljünk nyíltan Lady Ingrid. Ha ön nálam tartózkodik az indulás előtt, még van lehetőségünk közösülni és amennyiben a szokásos gonoszságával teszi ezt velem, igen sokáig ki fogom bírni ön nélkül. Ne vegye ezt sértésnek, de reménykedem, hogy megajándékoz ezzel. >
Most kezdeményezően és bizakodóan néz Ingrid szemeibe még mindig a "tárgyalásuk" keretein belül. Ezután a vacsorával kapcsolatban már teljes magabiztossággal és nyugalommal biccent.
< - Nos, akkor ezt megbeszéltük. Igyekszem a legjobb oldalam mutatni nekik. >
Tubrok még kivárja, hátha Ingrid azért még hozzá fűzne valamit ehhez, de ha nem akkor egy idő után már nem tér erre vissza. Miután elmegy süteményért Ingrid és csípőre tett kézzel megáll a férfi előtt, az szinte azonnal végigméri és maga elé képzeli a jelenetet is amit a nő kimond. Ingrid elég látványos jelet kap erre, Tubrok nyel egy kicsit, és láthatóan a férfiassága is reagál a gondolatokra.
< - Na gyere, feküdj vissza Boszorka. - mondja hiányolva a nő érintését. >
A kezét is kinyújtja, jelezve, hogy már türelmetlen és magán akarja érezni a párja testét. Miután Ingrid ezt megteszi, most sem provokálja őt, csak kedvesen simogatja. A férfi kijózanodása után pedig természetesen hagyja a csókot és örül is neki, finoman viszonozza azt. Azonban mielőtt Ingrid megszólalhatna, Ragal a hasához, a májához kap és felnevet.
< - Ne csináld... - nevet fel ismét mély hangján - Bizserget. >
A csiklandozó érzés hamar elmúlik és Tubrok is elveszi a kezét, miközben mosolyogva tekint a párjára. Meglehetősen tetszik neki Ingrid új képessége. A szavaira már kissé felvonja a szemöldökét, mint aki nem teljesen érti a megjegyzés hátterét, de a kacér hangra és mosolyra hasonlóan reagál.
< - Nem emlékszem tisztán mit mondtam, nem azt akartam. De nem csak arra az egy alkalomra értettem, ha nem vagy érzékeny akkor is szeretem csavargatni és úgy éreztem te is különösen élvezted. A ruhás részt meg felejtsd el, ezekben a mostaniakban akkor sem látszik ha csak egy fátyol van rajtad. >
Az utolsó mondatra még szélesebb lesz a kaján mosolya az arcán.
< - Mindenképpen tesztelni fogom, ebben biztos lehetsz. >
Ingrid utána kap a férfi ujjának és el is tudja kapni. Most Tubrok hagyja neki, hogy azt csináljon vele amit akar, nem zavarja ha csak egy puszit kap az ujja végére. A nő utolsó mondatára Ragal rosszállóan pillant rá, enyhén megcsóválva a fejét. Ezúttal ez saját magának szól, és szinte leolvasható az arcáról az "Ejnye Tubrok" gondolata.
< - Mondjam ki azt is, hogy egy szexistennő vagy? Az vagy, és bármit csinálsz velem élvezem. Ezt fenntartom.
Ezzel kicsit feljebb emelkedik a széken, magával emelve ezzel Ingridet is és kezével a földre dobált ruhák között kezd turkálni és kérdően fordul a nő felé.
< - Na mi legyen? Öltözzünk és menjünk, vagy még maradjunk egy kicsit? >
A választós függően kezdi felhúzni a nadrágját, még szinte fekve vagy dől vissza a székre és folytatja tovább a nő kényeztetését. Mindenképpen rámarkol azonban a fenekére.
< - Te kis ellenállhatatlan. >
Egy puszit ad még Ingrid orrára, amit kivételesen nem kap be, és ezután elengedi a fenekét. Most csak azt várja, hogy a Ingrid mit akar, mi legyen a továbbiakban.

by **Thorhalla** Vas. 04 Május 2014, 13:25

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Tubrok szavaira egy pillanatra igencsak meglepődött, azt tudta, hogy igencsak pozitív dolog az, ha egy nő főz a férfi számára, de annyira nem nézett utána, hogy mit is jelent pontosan. Halvány fogalma sem volt arról, hogy ezt jelentette mindez. Persze, ha tudta volna, akkor valószínűleg igaza volt a férfinak, hogy pusztán gonoszkodásból is megtette volna az egészet. Igazából el sem tudta volna rejteni mindezt, így Tubrok könnyedén letudta olvasni az arcáról, hogy miért is lepődött meg ezen. Most legalább már Ingrid is tudta, hogy tényleg sokkalta jobban utána kell majd nézni a legkisebb szokásoknak is, már csak azért is, mert Tubrok párja lesz és így a Rocksolid úrnője is valamilyen szinten a fiúk miatt. Nem szeretett volna esetlegesen több ilyen hibát véteni, főleg, ha azzal mások lelkébe gázolhat bele. A párjával a gonoszkodás az egy dolog volt főleg, hogy a férfi mindezt rettenetesen élvezte, de ez akkor is így rémesen kellemetlenül jött ki, mert már tudta ebből, hogy miért volt olyan akaratos a párja. Túlságosan is nagy bíztatásnak vette az egészet, miközben Ingrid teljesen másnak gondolta és szánta azt a vacsorát.
< - Ami azt illeti – kezdte. – Azt tudtam, hogy pozitív szokás mindenképpen, de nem néztem utána jobban, pedig a feltöltésekkel ezt is megkaptam. A tényleges jelentést nem tudtam, én a Zuhanás előtti randevúkat vettem alapul az ismerekedéshez, hogy ott mi volt a szokás és az alapján járjak el. Ha tudtam volna, hogy ez ekkora bíztatás volt neked nem főzök aznap este, hanem csak az androidokra bízom a receptek alapján. Mondtam, hogy nem akartam veled lefeküdni addig, amíg nem láttam rajtad, hogy saját magam miatt érdeklődsz irántam és nem pedig a testem a fő ok és az, hogy mindenképp a trófeád legyek. Tényleg nem akartam, hogy azért szeress belém, amit az ágyban tudok neked nyújtani, hanem tényleg én érdekeljek. >
Túlságosan is sok olyan személyt ismert, aki tényleg csak a testét és a befolyását akarta, annál kevesebbet, akik tényleg miatta szerettek belé, a jelleme és az intellektusa miatt. De ahogyan beszéltek erről most már tényleg ki fogja deríteni, hogy kik is a titkos hódolói és emiatt kíváncsi volt, hogy mennyire becsülte alul ezeknek a számát azzal, hogy egyáltalán nem foglakozott ezzel a kérdéssel korábban. az, amit mondott Tubroknak az igazság volt, lehet, hogy megbántotta vele a párját, de akkor sem akart hazudni neki ebben, így inkább a teljes igazat mondta el, még úgyis, hogy egy részét már tényleg tudta a másik is. A könyvekre és a mesékre visszatérve, kicsit sajnálta, hogy a férfi csak mesének látja őket és nem többnek. Zsarnok ezt elvette tőlük, hogy higgyenek ilyesmiben, mert nem hagyott esélyt arra, hogy más dimenziók életben maradhassanak. Mindet elpusztította már jócskán korábban.
< - A Zuhanás előtt nagyon sokan hitték, hogy mindez valóság is lehet és egyszer talán eljuthatnak oda és átélhetik őt. Manapság ez már nincs meg, mert tudjuk, hogy minden ilyen dimenziót elpusztított Zsarnok. De még a multiverzum elmélet áll – mosolyodott el. – Addig is én elhiszem, hogy valahol, valamelyik realitásba mindez lehetséges és számomra továbbra is ugyanolyan mesés marad mindez, mint gyermekként. A régi tudományos-fantasztikus könyvek és történetek már más kérdés, a legvadabb dolgokat is felülmúlta Zsarnok. >
Azokért főleg az apja rajongott, azon belül is azokért, ahol háborúk voltak és a hadseregek, harcok szépen kivehetőek voltak és nagy szerepet kapott a harcászat. Az volt az igazság, hogy a mondákat és legendákat Ingrid ugyanolyannak tartotta, mint a fantasy műveket, hiszen az a műfaj alapból a mitológiákból és legendákból nőtte ki magát, csak éppen kissé jobban elrugaszkodtak a valóságtól, mint az eredetiek. Mint amit ismert, ezt még korábban felvetette magában, hogy tényleg meg kell kérdeznie Tyr-t arról, hogy Jömungand, Fenrir, Hel és Fafnir tényleg léteztek-e, mert ők olyan mások voltak a többi mitológiában szereplő személyhez képest, hogy még Ingridnek is kétségei voltak. A táncoknál kivárta, hogy Tubroknak leessen, hogy az erotikus táncra gondolt az elején, de végül csak meglátta a felismerést a párja mindezt. Mikor a többit is kiolvasta a férfiból, akkor megsimogatta az arcát és a szavaival remélte, hogy megtudja nyugtatni majd.
< - Ismerem és szeretem a klasszikus táncokat is, de csak a kedvenceimet mondtam el – mosolygott. – Anya még néhány középkorit is megtanított régen. Középkor, a viking érával egy időben volt, illetve később, mai időszámítással Zuhanás előtt úgy háromszáz évvel. >
Fedte le gyorsan, hogy időben tudja hova tenni a férfi az egészet. Igazából a későbbi reneszánsz és további táncok jobban megmaradtak, de az anyja szerencsére eléggé tájékozott volt a tanulmányai révén. Örült annak, hogy az anyja történész volt a skanadinavisztikán felül, noha a kódfejtés és nyelvész státusza miatt az eredeti foglalkozását nem igen tudta kamatoztatni. A simogatásra csak elmosolyodott, boldog volt, hogy a férfi jó anyának tartotta a kérdésen pedig lágyan nevetett fel. Főleg, ahogyan megérezte a megjátszott türelmetlenséget a párja hangjában. Nem felelt szóban, hogy melyiket, csak egy mélyebb levegőt vett, majd gyönyörű tiszta hangon egy svéd altatót kezdett el énekelni. Mivel Tubrok ölében volt még mindig figyelte, hogy a férfi miként is reagál minderre és mennyire nyeri el a tetszését. Direkt ügyelt arra, hogy minden szava érthető legyen ezúttal, hogy Tubrok is minél több szót érthessen meg belőle. Mikor a dal végére ért, kérdőn pillantott a férfira, hogy mennyire nyerte el mindez a tetszését. Látta, hogy lesütötte a szemét a férfi, mikor megemlítette azt, hogy először jó reggeltet kívánt neki, nem szerette volna ennyire zavarba hozni őt, de úgy tűnt, hogy mégiscsak sikerült. Már éppen ő maga szabadkozott volna, de csöndben maradt, amint a párja az ujját az ajkaira tette. Figyelmesen hallgatta végig a mondandót, és meglepődött, hogy ebbe belegondolt Tubrok már aznap. Nem is gondolta volna, hogy így volt, még akkor sem, ha tényleg Ingridtől remélhette a legjobb és legéletképesebb utódot, már csak a nő birodalmi státusza és származása miatt is. A csók után ő is elmosolyodott.
< - Nem haragszom – suttogta megnyugtatásképpen. – Nem hittem volna, hogy már olyan hamar felmerült ez benned. Én nem tudom, hogy mikor, talán ott, amikor a hegyen nem küldtél el mikor elmondtam, hogy ki vagyok valójában. De az álmod valóra vált és ezt már senki sem veheti el tőled. >
Mosolygott és most ő csókolta meg a férfit. A veszekedéssel és egyetértéssel kapcsolatban még egyszer felnevetett, igen most is egyetértettek, ezen már nem igen lepődött meg. Eréna kapcsán már csak hálásan bólintott, de nem szólt erről a témáról többet, mivel érezte a párja feszültségét és nem szerette volna tényleg tovább fokozni a kellemetlenséget. Ennyi elég volt egy napra. Visszatérve a kis játékra Ingrid továbbra is fenntartotta a megszokott Birodalmi politikusi és diplomata távolságtartását, ridegségét és úgy cselekedni, hogy ne törje meg az eddigieket. A homlokát összeráncolta, mintha Tubrok valamit úgy mondott volna, hogy az nem nyerte el a tetszését különösebben, de mindez is csak a kis játékuk része volt és nem több annál, révén továbbra is roppant mód élvezte.
< - Nem terelem el semerre nagyuram – mondta. – Csupán a szavaiból vontam le egy logikus következtetést. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy mindenben előnyt élvezek önhöz képest, nem csak testi adottságaimban. Ön közel sem olyan szép, bájos és elbűvölő, mint én vagyok, a szerénységet pedig majdnem elfelejtettem. Ha nem tűri, hogy figyelejenek minket, akkor azt hiszem a panaszát magánál Zsarnoknak kell benyújtania, hiszen Maniac mindent lát és mindent tud – mondta megjátszott kioktatással. >
A folytatásra csöndbe maradt néhány pillanatra, mintha komolyan elgondolkodna az ajánlaton és valami roppant fontos dologban kellene döntenie. Ezt sugallta az is, hogy kissé oldalra döntötte a fejét, ahogyan gondolkodáskor szokta időnként. A reménykedő pillantást ugyan látta, de nem adta meg azt a kegyet Tubroknak, hogy lássa a férfi, hogy mit is gondol valójában. Teljesen profin rejtette el az érzelmeit továbbra is, csakis a játék kedvéért. És azért, hogy még meglepőbb legyen a válasz a férfi számára, amikor kimondja mindazt.
< - Nem látom, hogy nekem ebből miféle hasznom származna – folytatta. – Miből gondolja azt nagyúr, hogy nekem nem az okoz nagyobb örömet, ha látom önt szenvedni attól, hogy nem kaphat meg engem? De a javaslatát még megfontolás tárgyává teszem. A válaszról később fogom értesíteni. >
A vacsorával kapcsolatban ismét csak egy bólintást kapott már csak válaszul Tubrok, ettől a ponttól kezdve Ingrid nem látta értelmét, hogy további szót fecséreljenek rá, megbeszéltek mindent és tudta, hogy nem fog rosszul elsülni mindez, maximum tényleg akkor, ha Vic is eljön és szándékosan tesz tönkre mindent a viselkedésével. A sütemény visszahozása után látta, hogy miféle fizikai jele is volt annak, hogy Tubrok elképzelte azt, amit a nő mondott, hogy mi fog történni a szülés után. Ezen elégedetten mosolyodott el, hogy pusztán ettől máris fizikai jelei voltak mindennek. Ahogyan kérte a férfi, hogy menjen vissza és a kezét is nyújtotta Ingrid nem akarta tovább kínozni őt és elfogadta a felkínált kezet, majd kényelmesen újra elhelyezkedett a férfin és végigsimított közben az oldalán és a mellkasán is. Már éppen szólalt volna meg, amikor a férfi a hasához, oldalához kapott. Egy pillanatra azt hitte, hogy valami gond van, de amikor nevetve mondta ki Tubrok, hogy mi a gond Ingrid is felnevetett. Igen, elsőre saját magának is ennyire furcsa volt ez a hatás, de olyan régen volt és annyira természetes már számára, hogy neki fel sem tűnt. Ennek ellenére látta, hogy tetszett a férfinak ez az egész, hogy átérezheti, amit a nő is.
< - Azt hiszem, hogy minden korábbi és jelenlegi májsérülésed, amit az ivászat, vagy korábbi sérülés okozott most múlt el teljesen – mosolygott. – Nézzük mit szólsz ahhoz, ha az általam okozott hegeidet hozom rendbe és azt hiszem, hogy a nyakadon levő, illetve a mellkasodon és oldaladon levőket is el tudom tűntetni, amiket a Rocksolid orvostudománya nem tudott. >
Utalt a korábbi sérülésekre. A kezeit a férfi combján és oldalán okozott sebekre, illetve azok maradványára tette, hogy belepje azokat és most azt tudja regenerálni, amíg fekszenek, noha emiatt nem tudta külön simogatni Tubrokot. feltűnt neki, hogy nem értette a férfi, hogy az egóját mire mondta, így gyorsan igyekezett megmagyarázni.
< - Arra érttettem, hogy azt mondtad, hogy az egód összetörik, ha előjáték közben otthagylak, mert a sütemény jobban érdekel – mosolygott. – De szerintem nem tudnám így összezúzni. >
A kacér szavakra bólintott határozottan.
< - Igen, valóban szeretem, ha a melleimmel foglalkozol – ismerte be. – Főleg, mert remekül csinálod – végül kacéran mosolyodott el ő is. – Nem is kételkedem abban, hogy amikor legközelebb leszek olyan állapotban mindent kipróbálsz majd. >
Ezúttal csak tényleg egy puszit adott Tubrok ujjára, a fejcsóváláson, amikor meglátta, hogy ez kinek és hogyan szól ismét felnevetett, majd a szavakra elmosolyodott.
< - Nem kértem a szexistennőt kimondani, a másikkal, hogy minden jó, amit veled teszek azzal is beérem – suttogta, közelebb hajolt és ismét megcsókolta a férfit. >
Mikor feljebb ült Tubrok és húzta őt is, mozdult is, hogy könnyebben megtudja tenni mindezt a férfi. A kérdésre hirtelen nem tudta a választ roppantul élvezte, hogy így egymáson fekszenek itt a székben és akár egész éjjel így maradt volna, de ott volt benne az is, hogy a várost is szeretné megnézni, de az is, hogy mi lesz, ha ismét távolabb kerülnek egymástól. Azaz emlék Zsarnokról még mindig ott volt benne. Egyelőre nem mozdult csak simogatni kedzte a férfit, a fenékmarkolás után pedig Tubrok nyakán simított végig az érzékenyebb pontokat ingerelve végig az összest köszönetképpen.
< - Még egy picit így – mondta. – Utána mehetünk. >
Néhány percig még Tubrokhoz bújva feküdt, majd végül lassan kezdett felemlkedni a szavakra őszintén mosolyodott el és a puszit is örömmel fogadta, ezek után állt csak fel, hogy nekiálljon felvenni a földön levő ruhadarabokat magára.
< - Te is az vagy – felelte hasonló őszinteséggel, mint a mosolya volt. – Most már mehetünk. Mit nézünk meg először? – kérdezte. >
A felöltözés után, ha nem zavarja meg a férfi semmivel még egy szelet tortát magához vesz, hogy gyorsan indulás előtt megehesse azt.

by **Bishop** Hétf. 05 Május 2014, 03:17

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Tubrokot nem bántja az amit hall, a vacsoráról Ingridtől, már számított erre és a kérdésében is benne volt ez a lehetőség, hogy csak egy tévedés történt akkor és a nő nem akarta az ágyába hívni őt a vacsorával.
< - Igen. - válaszolja egyetértően a nő indokaira - És már azt is értem miért akartad, hogy ne kaphassalak meg és ne a tested érdekeljen csak. Te már akkor láttad, hogy köztünk több lehet ennél és hálás is vagyok érte. Legalább már tudod, hogy miért voltam akaratos a kanapén. - mosolyodik el - És azért voltam értetlen, nem hittem, hogy csak úgy elküldesz, hogy előtte ételt csináltál nekem. Félreértés volt és rosszul esett. >
Most már láthatóan csak egy jót mosolyog az egészen és inkább találja szórakoztatónak mint bármilyen módon bántónak és zavarónak de ez nem is meglepő, miután az elmúlt napokban ennyire közel kerülhettek egymáshoz. És mivel Ingrid is a teljes igazságot mondja, Tubrok is kérés nélkül ezt teszi. Mialatt a mesékről beszélgetnek Ragal értően bólint és kicsit megsimogatja Ingrid oldalát, biztatóan, jelezve, hogy azért tőle sem állnak olyan messze azok a történetek.
< - Értelek miért szereted a meséket, de én még a mesékben is a valóságot akarom viszont látni. - itt megáll egy pillanatra - A multiverzum elméletet nem fogadom el. Ne érts félre, értem a tudományos hátterét, olvastam is ami itt a Földön létezik. De nem akarom elfogadni. Ha vannak más, teljesen különálló világok a miénken kívül, Zsarnok meg fogja találni a lehetőséget, hogy átjusson és mindketten tudjuk mit fog akkor tenni. Nem kívánom az ő halálukat is. A holtakat tisztelem, mint minden rocksolidi, de becsülöm az életet. >
Magát észrevéve hirtelen elhallgat ekkor és belenéz a nő szemeibe. Valóban azt gondolja mélyen, amit kimond. Azonban ennek ellenére megrázza a fejét.
< - De ez nem tartozik ide, felejtsd el. >
Szabadkozó pillantással zárja a mondatot és jelzi testbeszédével Ingridnek, hogy ez nem a Birodalom elleni megnyilvánulása akart lenni és nem is ellene szólt, csak kibukott belőle és ha erre nem akar mit mondani Miller, akkor hagyják annyiban. A táncokra áttérve, Ingrid a simogatással és a hangjával újra teljesen meg tudja nyugtatni a párját, aki ezért hálásan pillant rá.
< - Az estélyen táncolhatunk, amit szeretnél, ha előtte megtanítasz rá. Vikinget is, ha akarod, vagy mást. - ajánlja fel. >
Várakozóan néz ezután rá Tubrok, hogy mit is akar Ingrid. Most kissé kedveskedni akar ezzel, hogy azt táncolja majd, amit a párja akar tőle és nem feltétlenül azt amit ő a legjobban tud. Ezután Ingrid úgy dönt, hogy szavak helyett énekkel felel. A svéd altató tiszta hangja betölti a kertet, ahogy a tiszta női hang szétárad a növények között. Tubrok végig figyel minden egyes kimondott szóra és élvezi az ének gyönyörű hangzását. A végén már egészen szerelmesen néz Ingridre és egy kis mosoly is megjelenik az arcán. Ingrid láthatja, hogy ezzel sikerült lenyűgöznie a férfit, főleg mert ennyire személyes volt köztük az egész.
< - Köszönöm. - mondja őszintén - Nem hittem, hogy máris megteszed. A táncot későbbre ígéred? - fejezi be végül szokásos türelmetlenségével, de a köszönete ettől függetlenül teljesen őszinte. >
Ezután Ingrid megcsókolja Tubrokot, a családalapítással kapcsolatos megjegyzése után. A férfi viszonozza a csókot és ismét simogatni kezdi őt, most gondoskodóan és törődéssel telien, éreztetve, hogy ott lesz mellette máskor is. A következő témáknál főként a nő kisebb jeleiből, de Ragaléból is kiválóan megállapítják, hogy melyek azok, amelyeket nem akarnak tovább folytatni. Ezeket annyiban is hagyják és egy-egy bólintással vagy mosollyal zárják le egymás között. A kialakult kis játék során Tubrok már kénytelen tartani a hivatalos viselkedést, miközben a reménykedő pillantás eltűnik a tekintetéről.
< - Várom a válaszát Lady Ingrid, amikor ön is tudott már dönteni. De ha ez meggyorsítja az ügy menetét... - mosolyodik el sejtelmesen, ezzel szándékosan megtörve magában a játékban a viselkedését - felajánlom, hogy bármit tehet velem az ágyban, amit csak kíván. Legutóbb is élvezte, ha hagytam magam, így már önnek is megéri. >
Ha látja, hogy esetleg Ingrid ismét elgondolkozik ezen, mint az első ajánlatán, "diplomatikusan" tovább fokozza az egészet.
< - Kéri esetleg, hogy kötelet is szolgáltassak? >
Még diplomatikusan kivárja erre a reakciót, és csak azután enged el egy kicsit, de még mindig fenntartva a játékot. Ahogy Ingrid már meztelenül áll előtte és elmosolyodik a férfi merevedésén, Tubrok letekint magára, kicsit oldalra löki a férfiasságát, ő is elégedetten, hogy ennyi szeretkezés után is gyorsan beindul, végül segít Ingridnek visszafeküdnie az ölébe. Amint ez megvan, bólint a magyarázatra.
< - Ismerek más birodalmiakat is, mint már mondtam. Határozottan kedvemre van ez a regeneráció. Rendbe teszel az elkövetkezendő évekre. >
Ingrid kezeit a sebekre tapasztja, a hegek azonban nem tűnnek el olyan gyorsan mint amire számít. A regeneráció közel sem olyan gyors mint az ő testében és felületes is, csak tompítja a hegeket. Tubrok oldalába karmolt, amiből csak egy vörös csík maradt viszont sikerül eltüntetni, ahogy az oldalán a rengeteg kis heg közül is jó néhányat eltűntet. Viszont a többit még nem sikerül, ahhoz hosszabb időre van szüksége, talán több mint egy éjszakára.
< - Nő nem hagyott ott még egyszer sem süteményért, különösen szeretkezés előtt és úgy, hogy szeret is. - rója fel ezt a kettejük között megszokott szurkálódó hangon - De az egóm természetesen kiállta volna próbát és elkaptalak volna hátulról. - kacsint végül Ingridre. >
A kacér témára áttérve, a kis magyarázattal láthatóan minden helyre került Tubrok előtt. Már válaszolni, de Ingrid csókja megszakítja, amit boldogan viszonoz, nyelvével körül fonva a nőjét és megpróbálva kiinni a lelkét is, hogy betelhessen vele.
< - Neked melyik a kedvenc pózod? Azt éreztem melyiket élvezed, de a kedvencedet nem tudom még. Tartozom neked eggyel, és úgy akarom én is, hogy a lehető legjobban élvezd. >
Ingridnek eszébe juthat, hogy ezt még nem közölte vele teljesen nyíltan, csak utalt rá korábban, illetve a hosszú, fél napos szeretkezések alatt Ragalnak volt lehetősége kitapasztalnia, de most szeretné biztosan tudni, hogy teljesen kielégíthesse majd ő is a nő igényeit. Ez érezhetően viszonzása lesz annak, amit nemrég ő kapott, itt kint a kertben a párjától. Tubrok most is nyíltan kezeli ezt és szeret is róla beszélni, érezhetően. Nem sokkal később kettejük felállása megszakad, erre Tubrok is visszaül a székbe. Az a két perc, amíg még egymást simogatják meglehetősen kellemes és jól esik mind a kettejüknek. A nyakon a nő könnyen megtalálja az érzékeny pontokat és mire az összeset végigingerli, Tubrok már finoman a nyakába is harapott. Még egy hosszabb idő, hogy ezután felálljanak és nekiláthassanak az öltözésnek. Most sem bírja sokáig nézni Ragal, amit Ingrid tesz magával és egyre többet takar el testéből, ezért odalép és segít neki, időnként szándékosan hozzá- hozzá simulva. A feltett kérdésre is öltözködés közben válaszol.
< - Még nem tudom. Mondanám, hogy amit szeretnél, de még nem ismered a várost. A szórakoztatónegyed éjjel a legaktívabb és látványos is mit szólnál ahhoz? >
Ha Ingrid más lehetőséget vet fel, a férfi azt is elfogadja. Így már felöltözve, kettesben indulhatnak el. Most azonban nem távoznak a csarnokból. A föld alatti részekhez mennek, ahol már egy magánhangárban várja őket egy hasonló sikló mint a korábbi. Az android most is ott áll és fogadja őket, segít a beszállásnál, ha esetleg ez szükséges és elintézi a kisebb rakodással járó utófeladatokat a gép körül. Tubrok kinyitja a sikló mind a két oldali ajtaját és int Ingridnek, hogy szálljon be. Ha megteszi akkor beül mellé és ránéz.
< - Robotpilótával menjünk, hogy tudjunk közben egymással is foglalkozni vagy vezessek én? >
Teszi fel a kérdést, ami után kiadja az utasítást, hogy a hajtóművek induljanak el és a gép kabinja is kezdjen áttetszővé alakulni. Ezek meg is történnek. Első ránézésre a sikló ugyanolyan, mint amivel legutóbb utaztak, még a színek is egyeznek és ugyanazok a luxust és kényelmet szolgáltató rendszerek vannak benne.

//Az a multiverzumos rész nem volt tervezve, csak Tubrok úgy döntött, mondja. A szokásos. Very Happy

//

by **Thorhalla** Hétf. 05 Május 2014, 12:37

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Örült, hogy immáron nem neheztelt Tubrok rá amiatt, ami akkor történt, legalább is semmilyen tekintetben. Pedig aznap látta, hogy mennyire sikerült megbántania a férfit, két nappal ezelőtt. Persze tudta már akkor is, hogy mennyire türelmetlen a férfi, azt már az első este sikerült kitapasztalnia. Ezenfelül tényleg az volt az igazság, hogy Tubrok valóban érdekesnek tűnt számára azok alapján, amit mondott neki Tyr és nem csak a kinézete fogta meg. Elsőre persze tényleg így volt, de utána már máshogy és az már történelem volt. Annak végül örült, hogy nem határozta meg a későbbieket az a rossz tapasztalat, hogy akkor mi történt, hanem annak ellenére is úgy alakultak a dolgok kettejük között, ahogyan. Így utólag végtelenül sajnálta volna, ha egy ilyen kis félreértés miatt semmi sem lett volna kettejük közül végül. Örült, hogy emiatt már nem kellett aggódnia. Látta a párján, hogy most már tényleg csak mosolygott ezen a tényen, ami akkor volt és, hogy semmit sem befolyásolt kettejük között. Egy jó történet lehet majd a gyermeküknek, hogyha rákérdez, hogy miként is találtak egymásra és hogyan ismerték meg egymást, mulatságos mese lehet majd, hogy egy hatalmas félreértés is közrejátszott abban, hogy ide jutottak.
< - Érdekesebb személynek tűntél, mintsem tényleg egyetlen éjszakát akarjak csak vele eltölteni – bólintott, majd felnevetett. – Te egyébként is akaratos vagy, ha nem lett volna vacsora is ugyanígy reagáltál volna abban a helyzetben. már első nap meg akartál csókolni, amikor csak játszottam veled és utána is végig meg akartál szerezni. Te mindig akaratos vagy és nem csak akkor. >
Kedvesen mondta, nem sértésből, vagy bántásból, mert szerette ezt a férfiban, hogy így viselkedett. A szavai közben ismét végigsimított a férfi orrán és a végén még gyengéden rá is koppintott egyet. A meséknél könnyedén kiolvasta Tubrokból, hogy mire is kapta a simogatást, megértette persze, hogy a férfinak nehezebb volt elfogadni, beleképzelni magát ezekbe a dolgokba, mint neki, de mindezt egyáltalán nem bánta. Az első szavaira egyetértően mosolyodott el és bólintott, hogy elfogadja a választ és nem próbálja meg ráerőltetni a saját maga nézetét ezzel kapcsolatban. A multiverzummal kapcsolatban egy pillanatra meglepődött, amikor a férfi kimondta, hogy nem fogadja el azt. Ingrid túlságosan is jó volt az apja révén fizikából és matematikából, hogy mindezt az állítást saját maga ne mondhassa ki, tudta, hogy léteznek a számítások is megmondták és abban hitt. Tudós volt ebből a szempontból. pillanatokkal később pedig már tudta is, hogy a párja miért nem akarta ezt elfogadni; igen, saját maga is tisztában volt vele, hogy mi lenne az ottaniakkal. Vagy mindenki ugyanúgy járna, mint itt, hogy egy részüket kiemelné Zsarnok és ott is létrehozna egy HPI-t… de ha ott is van Zsarnok, azokban, és valahol nem halt meg Vyc, akkor ott aranykor köszönthetett be a világra és számíthat az ottani egy másik „támadására” és… és. Nem akart belemenni, mert akkor a következő napokban is egyenleteket számolna fejben, százalékokat és valószínűségeket, figyelembe véve a multiverzum elméletet és mindent, ami hozzá tartozik. Abban azonban biztos volt, hogy a Zsarnokok fel vannak készülve egymásra és emiatt nem mennek át másik realitásba, mert felesleges lenne. Egy pillanatra megrázta a fejét, hogy a már benne levő gondolatokat, számításokat kisöpörje onnan és újra teljesen Tubrokra figyelhessen.
< - Semmi gond – felelte kedvesen. – De akkor is érdekes felvetés, hogy más hozzánk hasonló világban, ahol nagyban úgy történtek az események, mint nálunk, ott is találkoztunk-e és együtt vagyunk-e. >
Nem vette a Birodalom elleni támadásnak, és ezekkel a szavakkal sem Tubrok hitét próbálta befolyásolni, hanem csak jobb kedvre téríteni a férfit. Belegondolni abba, hogy máshol is szerethetik egymást Ingrid számára igencsak kellemes volt és remélte, hogy ez a gondolat Tubrok számára is az lesz és elfelejti azt a kellemetlenséget, amit ez az egész okozott. Nem is szeretett volna így tovább belemenni ebbe, mert látta, hogy nem tetszett a téma a férfinak. A táncon határozottan elgondolkodott, szívesen mondott volna néhányat és megtanította volna még az est előtt a párját, de most ez volt az első lépés arra, hogy próbálja megkedveltetni magát a nemességgel, így nem épp az lett volna a jó, ha a helyi ünnepségen egy idegen táncot hoz fel. Egy pillanatra még elgondolkodott, hogy milyen választ adjon, mivel roppant jól esett neki, hogy ezzel szeretne kedveskedni neki a párja és nem szerette volna megbántani őt.
< - Megtaníthatlak, de holnap maradjunk a hagyományos Rocksolidos táncoknál – felelte. – Nem szeretném a nemesség kedélyeit borzolni, az első alkalommal legalább is. Később, ha még lesz efféle est, lehet róla szó, de most szeretném, ha hagyományos lenne. >
Ingrid apró testbeszédéből könnyedén kiolvashatta azt Tubrok, hogy a nő tényleg szeretné megnyerni a nemességet és nem ellenséges légkört teremteni holnap, azért is mondta mindezt, hogy minden a lehető legkönnyebben és legsimábban történhessen. Hogy lássák, hogy ő maga is megtanulta a helyi táncokat és nem próbál semmit sem ráerőltetni a helyiekre, hanem alkalmazkodik az ő szokásaikhoz, ahogyan látványosan eddig is tette, a helyiek nyelvével is többek között. Mikor már énekelt végig figyelte a párját és látta, hogy mennyire elnyerte a tetszését az, ahogyan énekelt. A szerelmes nézéstől pedig már csak a tekintettől is hevesebben kezdett verni a szíve. A dicséretre elmosolyodott és végigsimított ismét Tubrok arcán, a türelmetlenségre pedig végül ismét lágyan kacagatott fel. Végül megköszörülte egy nagyon picit a torkát, hogy az éneklés után visszakapja a rendes hangját.
< - Később – mondta. – Hova lenne a varázsa ennek, ha mindent egyből megkapnál? >
A kellemetlen témák elhagyása után már visszatértek a kettejük között zajló kis „csetepatéra” a tárgyalást illetően. Úgy tűnt, Ingrid számára nem túlságosan meglepő módon, hogy Tubrok nem érte be a válasszal, hogy később megmondja a feltételeit, hanem most rögtön akart választ. Ingrid még mindit fenntartotta a játékbeli szerepét, a párja mosolya ellenére sem tört meg, csak ismét beleharapott a saját ajkaiba, hogy így is mutassa, hogy elgondolkodott a kérdésen és a javaslaton. Így ezek után megkapta a másik kérdést is, itt már ő is megtörte a játékot, az arcán és szemein átsuhant valami, láthatta Tubrok, hogy piszkosabbnál piszkosabb ötletek jutottak eszébe, mielőtt végül az ajkain egy elégedett és gonosz mosoly jelent meg.
< - A kötéllel elfogadjuk az ajánlatát nagyúr – mondta gonoszan. >
Az előbbi néhány pillanatban megjelent reakció ellenére még mindig fenntartotta ő maga is a játékot, külsőre nem mutatta ugyan, de most ő várta türelmetlenül azt, hogy mit is fog erre Tubrok reagálni és mondani, hogy mi lesz a véleménye arról, hogy miként fogadta el a nő az ajánlatát. Még mindig mosolygott, amikor meglátta a párja reakcióját is a merevedésre. Utána fészkelte vissza magát a férfi ölébe és feküdt végig rajta.
< - Mondtad, hogy ismersz, csak még nem tapasztalhattad mindezt első kézből, hogy milyen érzés, főleg, ha rajtad történnek ezek a dolgok – suttogta. – Rendbe kell, hogy hozzalak, szükségem van rád a következő sok-sok évben. Ha már úgyis több sérülést okoztam, akkor had hozzam rendbe azokat, hogy ne akadályozzanak tovább. >
Annak ellenére, hogy eddig milyen gyorsnak érezte azt, hogy miként gyógyítja Tubrokot most, ahogyan szándékosan csak a sebhelyeket próbálta eltűntetni nem haladt olyan gyorsan az egész, mint szerette volna. Figyelte, hogy melyikeket sikerült, de még így is látta, hogy csak a majdnem teljesen gyógyultakat sikerült, amik már csak felszíniek voltak, a többi mélyebbhez több idő kell majd. Nem bánta, úgyis lesznek még eleget egymás közelében, hogy mindezt folytatni tudja majd máskor is. szélesen mosolyodott el, hogy még nem hagyták ott a férfit, főleg nem süteményért, olyan helyzetben. Néhány pillanatra szándékosan megjátszott tekintettel nézett a férfira úgy, hogy könnyedén le lehessen olvasni azt, hogy ami késik nem múlik. Még megvárta a választ, hogy mit reagál erre Tubrok, de utána már nem bírta tovább és ismét felnevetett, hogy a férfi is érezze, hogy mindezt nem gondolta egy pillanatra sem komolyan. Abban pedig Ingrid nem kételkedett, hogy a férfi valóban nem hagyta volna, hogy távozzon és mindent megtett volna azért, hogy ott abban a helyzetben is magáévá tegye őt. A következő kérdés kissé meglepte, persze tudta, hogy miért kapta a kérdést, hogy viszonozni szeretné a férfi az előző együttlétet, amiből Ingrid már tudhatta, hogy ez lett, vagy volt is Tubrok kedvenc póza. Még mielőtt felelt volna hálásan csókolta meg a férfit, hogy ennyire figyelmes és, hogy ő is szeretné ugyanazt nyújtani neki, amit Ingrid a férfinak. A csók utána szólalt majd csak meg, a válasza talán pedig kissé meglepő lehet majd a férfinak, ezzel számolt is.
< - Kifejezetten kedvencem nincs – kezdte. – Minden férfinél más. Az, ahol vele a legjobban élvezem az együttlétet. Veled ez eddig az utolsó zuhanyzóban levő együttlétünk volt. >
Azt már nem tette hozzá, hogy annak ellenére is ez volt a véleménye, hogy ő maga alig tudta kényeztetni a férfit, mert az szinte teljesen rádőlt és, hogy utána Zsarnok elméjében is járt egyet. De mindez nem változtatott a tényen, hogy eddig a sok-sok kipróbált póz közül tényleg az volt a legjobb számára. Mikor a helyezkedés után Ingrid végigsimogatta és érintette Tubrok nyakán az érzékenyebb pontokat megérezte, hogy közben a párja is közelebb hajolt és gyengéden a nyakába harapott. Kellemes reszketeg sóhaj szakadt ki belőle ezzel egy időben a gyomrába is a megszokott kellemes görcs „költözött” a bőre pedig libabőrös lett a kellemes érzésektől. Immáron öltözködés közben Ingrid mosolyogva vette, hogy a férfi többször is hozzásimult, amíg öltözött, tudta, hogy most is nehezen viselheti, hogy a szeretett nőn egyre több ruha jelent meg és nem az ellenkezője történik, hogy éppen leveszi azt. Minden egyes alkalommal, ahogyan Tubrok hozzáért Ingrid egy-egy simogatással jutalmazta a férfit, vagy jobban hozzábújt, amennyire csak tudott.
< - Kevésbé látványosan is szenvedhetnél azon, hogy éppen öltözködöm – nevetett fel kedvesen. >
Nem szerette volna megbántani ezzel és kissé szurkálódó megjegyzésnek szánta mindezt, mert tényleg tudta, hogy a párja nehezen viselte ezt. Már korábban is mondta, hogy nem szereti, ha ruhában van, csak úgy, ha minél kevesebb az, vagy épp semmi. A válasz tetszett neki, noha soha sem volt bulizós, és most sem azt szándékoztak tenni, csak megnézni azt a helyet. Igazából nem volt kifogása ellene, főleg úgyis Tubrokkal szeretett volna lenni és így a sorrend nem kifejezetten zavarta, vagy tartotta fontosnak, hogy mivel kezdenek, vagy zárnak.
< - Legyen, nekem megfelel – mondta. – Utána, ha van ilyen a múzeumi, vagy művészeti negyedet nézhetnénk meg –vetette fel ő is javaslatnak ezt. >
Amint elindulnak ismét ha Tubrok engedte, akkor belefűzte az ujjait a férfiéba, hogy ismét két a kézben haladhassanak. Figyelte, hogy merre mennek és hova, az feltűnt neki, hogy most nem mentek ki a birtokról, sem a csarnokból, hanem azon belül maradtak. A föld alatti, vagyis az alacsonyabb szintekre érő hangár nem lepte meg, teljesen logikusnak találta, hogy ilyesmi is volt itt. Amint leértek meglátta a siklót, amibe végül beszállt, ahogyan kinyitotta Tubrok az ajtót neki. Az androidról egy pillantásig vett csak tudomást, a párjára pedig hálásan mosolygott az udvariasság miatt. Odabent leült és megvárta a férfi is, a kérdésre pedig gondolkodás nélkül felelt.
< - Robotpilóta – vágta rá. >
Amint elindultak Ingrid felhúzta a lábait maga mellé és hozzásimult Tubrok oldalához, hogy továbbra is érezhesse a férfi közelségét és testének melegét. Közben kinézett, le a városra, hogy megcsodálja éjszakai fényében azt.
< - Milyen további részekből áll a város? – kérdezte tényleg érdeklődve. >

by Ajánlott tartalom