Re: Rocksolid

by **Thorhalla** Hétf. 17 Márc. 2014, 09:55

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Örült, hogy jól esett a párjának az érintés és az, amit kimondott, így még bensőségesebb lehetett az egész szituáció és még mélyebbnek hathattak az érzések is. De tényleg ez volt az igazság, Ingrid érezte és sejtette, hogy tényleg úgy lehet, ahogyan a férfi is mondta, hogy senki más nem lett volna úgy, ahogyan ő. Mindenki mást tényleg az érdekelt volna, hogy ő az ország vezetője és miféle kiváltságokat kaphatnak miatt, hogyha azok a nők esnek teherbe és lehetnének a párja Tubroknak. Ingridet ez tényleg egyáltalán nem érdekelte, nem tudott rang szempontjából a férfi semmit sem adni neki, hiszen két olyan más helyről származtak és a nő számára ez a törzsfői rang igazából olyan kicsinek tűnt ahhoz képest, amivel egyébként is rendelkezett az apja révén. Egyébként pontosan átérezte, hogy milyen is ez, amikor valakinek csak a rangja miatt kell, a Miller név egyébként is neves volt, az anyja is öregbítette a nevet, saját maga is, ahogyan Gunnhild is. Azt tényleg nem tagadta soha sem, hogy az Anyahajón él, így akik tudták, hogy ki valójában azok azért akartak vele lenni, akik nem, azok meg az Anyahajó miatt. A barátai kivételek voltak, éppen ez volt a legnagyobb ok, hogy őket nevezte a barátainak, hogy nem érdekelte őket mindez.
< - Az érzés továbbra is kölcsönös – felelte halkan. – Mindkét részt illetően. >
Őt is sok jellemvonása azonnal megfogta Tubrokban és most is így maradt, továbbra is. Sőt percről perce jobban érdekelte a másik és minden pillanatot egyre inkább értékelt és jobb örült annak, hogy együtt lehetnek. Örömmel vette, hogy most csak összeölelkezve álltak, így ezzel ie elmélyítve minden eddig kimondott szót. Ő is szorosan ölelte magához a párját és mosolyogva nézett a szemeibe. A csókot hasonlóan hosszasan és szenvedélyesen viszonozta, mint ahogyan kapta, közben a kezeivel átölelte Tubrok nyakát és vállait, így húzva őt még inkább magához, megkönnyítve azt, hogy teljesen hozzá simulhasson, hogy minden négyzetcentiméteren egymáshoz simulva legyenek és érintsék egymást. Ő sem tudta, akarta abbahagyni mindezt, nem tudott betelni a párjával, és ekkor bánta igazán, hogy nem lehet vele a nap mind a huszonhét órájában sokáig, mert mindkettejüknek munkájuk van és teljesen máshol, illetve saját magának még családja is. Ahogyan egyre erősebben munkálkodott Tubork Ingrid mellbimbóival valóban elérte azt a hatást, amit szeretett volna, most is minél erősebben tette ezt, annál jobban élvezte a nő, amit tényleg hangosabb sóhajokkal és nyögdécseléssel hozott a tudomására a fokozódó türelmetlenség mellett, amit csak tovább növelt az, ahogyan a szúrások is a fenekén. Minden egyes ilyen után egyre erősebben markolt bele Ingrid is Tubrok fenekébe, sürgetve őt. Amikor a férfi jobban a szájába tolta az ujját, akkor ugyanúgy foglalkozott vele továbbra is, mint előtte, az itteni munkásságán is érződött a türelmetlensége, hogy nehezen viseli, hogy a férfi még nem tette magáévá őt. Eddigre a légzése is igencsak gyors volt már, azt azonban nem engedte, hogy Tubrok elhúzza a kezét a szájától, amikor megtette volna, akkor ő nyúlt oda a kezével és akadályozta meg, ha megtudta. Ha igen, akkor szépen lassan egyesével kezdte a férfi ujjait a szájába venni és mindegyikkel külön-külön foglalkozni egy ideig. Még így is hallható volt a nyögése, amikor Tubrok végre belé hatolt, egész testében remegett meg a gyönyörtől, ahogyan ez végre megtörtént. Néhány pillanatig kivárt még, amíg a párja teljesen és biztosan benne volt és csak ekkor kezdett ő is mozogni, felvéve a párja ritmusát. Ha végzett a férfi újainak kényeztetésével, akkor a párja kezét gyengéden lehúzta a melléhez, hogy azzal is foglalkozzon a férfi. Ekkorra már igencsak hangosan zihált és időnként a csípője is meg-meg „ugrott” mozgás közben a gyönyörtől. A hátsó kezével mindvégig Tubrok hátát, derekát, fenekét és combjait simogatta, a másikkal pedig újra a párja tarkójához nyúlt és amíg kifordította magát közelebb húzta magához a párja fejét. Ahogyan a férfi benne volt lábujjhegyre emelkedett mind a két lábával, szinte úgy, hogy már csak az ujjai hegyén áll meg a földön, hogy a kettejük közti magasságbeli különbségek ne legyenek olyan kellemetlenek a férfinak és ha engedte Tubrok, akkor a zihálása közben hihetetlenül szenvedélyesen csókolta meg őt, ugyanazt éreztetve vele, mint általában ilyenkor. Hogy képtelen betelni a férfival és mennyire akarja őt, Tubrok érezhette ebből is, hogy valószínűleg teljesen elérte azt, amit szeretett volna a saját kis gonoszkodásával. Ha már csókolóznak, akkor a tarkón levő kezével is simogatni, tovább ingerelni és izgatni kezdte a férfit az erogén zónák izgatásával.
A vízióban semmilyen forgalom nem volt és bármennyire is szerette volna azt, hogy emberek legyenek itt, nem voltak. Csak a kocsik és az azokhoz tartozó felszerelések. Talán saját maga lepődött meg azon, hogy a képesség használata közben tovább tudta használni a képességét, hamarosan két fényképet látott meg. Egy idősebb házaspár képével, nevek ugyan nem voltak rajta, de a cím igen, Atlantai cím, soha sem járt Atlantában korábban, nem is igen látott róla képet, így nem volt csoda, hogy nem ismerte meg azt, hogy hol is kezdődött a látomása. A hetes szám pedig megerősítette a gyanúját abban, hogy tényleg biztosan az a kocsi volt az, akkor pedig már tudta, hogy kik voltak az idős személyek. Zsarnok szülei, a többi információ azonban már nem volt kivehető, de nem is számított már. A neveknek nem volt annyira jelentősége, a képek elegek voltak ahhoz, hogy tudja az idősebb személyekből, hogy kik voltak. Soha sem gondolta volna, hogy ilyen bensőséges információkhoz juthat majd Zsarnokot illetően. Végül az égre nézett és hamarosan leesett neki, hogy mit lát az égen, a Földet éjszaka. Azok csillagok és mégsem. Azt tudta, hogy a Zuhanás előtt az Anyahajó már majdnem kész volt teljesen, hiszen az esemény után néhány hónappal ő már a fedélzeten élt. Ez lett volna a kép, amit Zsarnok látott, ha lenézett az Anyahajóról? Lehetséges. Most már csak három kérdése maradt igazából az egész múlttal és látomással kapcsolatban. Egy, kié volt a lelet az asztalon? Bár itt gyanította, hogy a valamelyik szülőé lehetett. Kicsoda Vyc valójában azon felül, hogy Zsarnok barátnője volt, ide azt is értette, hogy miként nézett ki, illetve mi lett a sorsa, hiszen semmit sem tudott róla és soha nem is hallotta a nevét. Mivel az előbb már rájött arra, hogy képes itt bent is irányítani a képességét, a chat beszélgetésre koncentrált maga elé idézve és itt kezdett el koncentrálni arra, hogy a lehető legtöbb mindent megtudja Vyc-ről, azokat a részleteket, amiket szeretett volna tudni felőle.

by **Bishop** Hétf. 17 Márc. 2014, 23:20

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Tubrok ugyan nem kifejezetten mutatja ki az érzéseit, legtöbbször azokat csak Ingrid leolvassa róla, most mégis érezteti, hogy számára is mennyire fontosak ezek a pillanatok. Amíg ennyire közel vannak egymáshoz és minden téren érzik a másikat. Néhány szívdobbanyásnyi időre Ingrid láthatja a férfi szemében, hogy mennyire is fontos ő neki, hogy tényleg szereti. Ingrid szavai után melegen tekint rá, majd még egy csókot ad neki, ezúttal finoman és érzékien. A csók közben elégedetten veszi észre, hogy Miller még közelebb húzta őt magához.
< - Még mindig nem vagy biztos benne? - kérdezi, érezhetően arra utalva, amit Ingrid korábban mondott, hogy talán úgy érzi kezd beleszeretni a másikba. >
Ha Ingrid nem ad neki választ, azt is elfogadja. Ezután Tubrok még néhány pillanatig figyeli párját, majd kezeivel újra lassan simogatni és kényeztetni kezdi. Fokozatosan egyre szenvedélyesebb, gyorsabb mozdulatokra váltva, az intim részekhez közeledve. Végül sikerül teljesen felizgatnia Ingridet mielőtt belé hatolna. Kiélvezi ugyan a nő türelmetlenségét, de nem feszíti túl a húrt. Miután egymásban vannak, Ingrid könnyen fel tudja venni Tubrok tempóját. Ahogy eddig is könnyen egymásra hangolódnak, de most a férfi hátulról segít neki ebben. Végig figyel, hogy a lehető legnagyobb élvezetet nyújtsa Ingridnek. Meglepi, hogy a többi ujját is egyesével a szájába veszi párja, majd eljátszik vele. Amikor viszont Ingrid lábujjhegyre áll, gyenge nyomást érez a vállán, Ragal finoman visszatolja őt a sarkára. Mivel már így is körülfonja Ingridet testével, nem hagyja, hogy a nő kicsavarja magát, ő hajol előre, egészen Ingrid arcához, hogy neki csak oldalra kelljen fordítani a fejét. Ezzel együtt gyakorlatilag teljesen magára is húzza a nőt. A csókot szenvedélyesen viszonozza, levegőt sem véve egy ideig. Ingrid érezheti, hogy a csókkal Tubrok számára is sokkal élvezetesebbé teszi az együttlétet, főleg mert ilyen hevesen teszi. Most nem akarja elsietni, jobban magára húzza Ingridet és valamivel lassabb, de mélyre hatoló mozdulatokra vált. Szabad kezével eközben engedelmesen kényezteti a nő jobb mellét, először csak masszírozza, majd a mellbimbót kezdi körös irányba mozgatni. Ingrid eközben saját gyönyörén kívül érezheti, ahogy Tubrok teste és izmai feszülnek, légzése tovább gyorsul és a szíve durván pumpál.
A képességhasználat közben Ingrid érzékeli, hogy nem a képességét használja a képességén belül. A képessége által már felállított képet változtatja akaratával, a világot változtatja maga körül, amiben benne van. Három kérdést fogalmaz meg magában, ekkor valahogyan megérzi, hogy megfelelő módszerrel mindháromra találhat választ, de csak az egyikre keres. Ha Vyc-re gondol, koncentrál nem történik semmi, de a chatablak sorait visszaidézve valami megváltozik. Szinte elé vetülnek a karakterek, amiket ha elolvas, a világ elmosódik körülötte. Különös lehet az egész számára, mert olyan mintha emlékeket nézne a nőről. Először egy igen csinos női arc vetül elé, húszas évei végén járó, kék szemű, skarlátvörös hajú nő. Szemeivel mintha keresne valamit, majd szélesen és kacéran elmosolyodik. Lassan a teste is láthatóvá válik, ahogy végignyújtózkodik egy ágyon. Igen rugalmas és vékony, Ingrid számára talán soványnak tűnhet, de csak amennyire ő volt a génkezelés előtt. A beszélgetés során meg is jegyzi, hogy pont előnyös módon látszanak ki a legalsó bordái, ami valóban így van. A hasánál és az oldalán több tetoválás is látható, egészen nagy területet lefedve. A következő jelentben egy szál cigarettát vesz el az ajkaitól, majd egészen lassan kifújja a sűrű fehér füstöt. Ezután a következő képen már egy másik ágyban felülve gépel egy hordozható számítógépen. A jobb lába narancssárga színű gipszben van, végig a sípcsontja mentén és rögzítve is van. Ingrid azt is látja miért, egy félemelet erkélyéről esett ki, és pont felhúzta a bal lábát érkezéskor, így a jobb sípcsontja széttört. Hirtelen visszavált a kép és érezhetően Zsarnok is megjelenik rajta. Ő szinte teljesen el van mosódva, csak az vehető ki, hogy a bőre rendkívül fakó ami egybemosódik a szürke ruházatával. Körülbelül olyan magas lehet mint Tubrok, de a teste szinte tökéletesen arányos. Oldalról átkarolja a nőt és segít neki felállni. Ekkor Vyc kezét lassan a mellkasára csúsztatja és megcsókolja Zsarnokot. Miller azt is látja, hogy ekkor még közel sem voltak együtt, csak a nő akarta ennyire. Mire teljesen meggyógyul sikerül csak összejönniük, hónapok múlva. Még Ingrid látja, ahogy először közösen elmennek valahova és a Vyc-nek sikerül rávennie Zsarnokot egymás után több logikátlan lépésre, aztán az ágyban kötnek ki. Még azt is eléri egy másik alkalommal, hogy együtt fogyasszanak füvet, majd úgy nézzék meg az adott filmet. A jelenetek között látható, hogy Vyc az angolon kívül beszél norvégul, franciául és spanyolul is szinte anyanyelvi szinten szakmai szókinccsel is. Ettől függetlenül a stílusa hagy maga után kivetni valót. Egoista, öntörvényű és tiszteletlen, előszeretettel használ obszcén kifejezéseket és rendkívül szereti provokálni a másikat, felborzolni a kedélyeket. Emellett általában csak a saját véleményét fogadja el igazságnak. Ingrid az egyik pillanatban azt kezdi el érezni, hogy valamiért a nő nagyon különleges, még számára is feltűnik, hogy mennyire más és rendkívül fontos. Utoljára még azt látja, hogy Vyc-nek igen sok belső démona van. Látja előre, hogy fiatalon meg fog halni, és pont ezért nem szeretne családot sem, hogy ne hagyjon senkit hátra, de később már mégis akarna. Ezután Ingrid ismét az autópályát látja maga előtt.

by **Thorhalla** Kedd 18 Márc. 2014, 11:52

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Valójában talán még Ingrid is meglepődött, amikor megérezte, hogy ezúttal nem csak leolvasta az érzéseket a párjáról, hanem a férfi tényleg ki is mutatta most mindezt. Tudta, hogy nem igen szokta, hiszen mondta is, illetve tapasztalta is már az elmúlt napokban, emiatt örült ennek kifejezetten, hogy mindezt mégis megtette most. Ahogyan meglátta Tubrok szemeiben azt, ami ott volt gyengéden és lágyan mosolyodott el. Már látta ezt néhányszor az élete folyamán, hogy valaki szerelmes belé, ilyenkor volt eddig mindig, hogy akkor fogta és lényegében egy idő után, vagy szinte azonnal elküldte a másikat a fenébe, hogy neki nincs erre igénye, sem pedig szüksége. Most képtelen lett volna minderre, a gyengéd csókot, hasonlóan viszonozta, a kérdésen pedig újra meglepődött. Nem is a kérdésen igazából, hanem azon, amit az apja mondott korábban, még éjjel. Hogy a férfi előbb tudta, hogy mit is érez a lánya valójában, hogy ragyogott és olyan volt így teljesen, mint az anyja. Néhány pillanatig nem tudta, hogy mit is feleljen a kérdésre. Ez az egész annyira szokatlan volt számára és hiába élt olyan sokat, még neki is túl hirtelen jött. Cal és közte mindez soha fel sem merült, az akkor azaz egyetlen alkalom is csak szexről és feszültség-levezetésről szólt mind a kettejüknek. Előtte pedig egészen Ry-ig visszamenőleg tényleg csak szeretőket tartott, bármiféle érzelem nélkül a saját maga részéről, mert nem is keresett szerelmet. Ami pedig Ry-t illette, ott tényleg voltak gyengéd érzelmei a férfi iránt és még szerette is, ha nem így lett volna ötven évig valaki mellett csak azért maradni, mert jó a szex, túlságosan sok idő lett volna. Ott kimondta, de még az is, amit Ry iránt érzett a közelében sem volt annak, amit most itt érzett Tubrok iránt. Ez lett volna a tényleges szerelem? Most is zavarban volt, mert hiába a hosszú élet ilyen téren roppant tapasztalatlannak számított ő is. A gondolatok és az, hogy összeszedje magát amennyire tudja ebben a helyzetben nem tartottak néhány másodpercnél tovább és utána halkan felelt a kérdésre.
< - De biztos vagyok – felelte, majd végigsimított ismét a férfi arcán. – Én is szeretlek. >
Látható volt rajta, hogy nem sokszor mondta ki mindezt az élete során, de ahogyan kimondta sokkalta magabiztosabbnak hangzottak a szavai, mint ahogyan Ingrid gondolta volna mindezt. Most ő csókolta meg lágyan és érzékien a férfit, így is alátámasztva az előbb elmondott szavakat. Már szeretkezés közben, ahogyan lábujjhegyre állt volna meglepte, hogy a párja visszanyomta őt a talajra, de nem tiltakozott ez ellen, így kissé kényelmesebb volt neki, hogy csak a fejét kellett oldalra fordítania a csókhoz, de ha kicsavarta volna magát a hajlékonysága miatt az sem zavarta volna őt különösebben. Így, hogy szinte teljesen körbeölelte Tubrok érezte minden mozdulatát, rezdülését, izmainak a megfeszülését a szeretkezés alatt. Ingrid gyönyöre minden egyes lökéstől, mozdulattól, érintéstől egyre csak nőtt, ahogyan Tubrokot simogatta és kényeztette érezhette a férfi könnyedén mindezt, ahogyan újabb és újabb karmolásokat szedett volna össze, ha nem vágja le Ingrid korábban a körmeit. Az is érezhető volt, hogy a nő minden izma is megfeszült már most is, a szíve hihetetlen gyorsan vert, a zihálásába pedig már folyamatos nyögdécselés is vegyült. Amikor Tubrok lassítani kezdett a tempón, Ingrid ekkor szakadt el az ajkaitól, kissé beletúrt a párja hajába és hátrébb húzta, hogy ezúttal a férfi nyakához férjen hozzá. Odahajolt a férfi nyakához ekkor és gyengéden kezdte a már amúgy is vörös bőrt végigharapni lentről felfelé, hogy ezzel is fokozza a férfi gyönyörét. A forró lélegzetével végigcirógatta a párja bőrét, hogy a türelmetlenségét és hevességét fokozza miközben próbálta átvenni az irányítást és gyorsabb tempóra ösztökélni a másikat. Ha elért Tubrok füléhez, akkor szólalt meg.
< - Ne kínozz – zihálta, vagyis már épp nyöszörögte. – Gyorsabban, kérlek. >
Ekkor jöhetett rá Tubrok, hogy hiába nem szerette volna túlfeszíteni a húrt, mégis sikerült neki, sikerült áttörnie Ingrid ellenállását és emiatt már képtelen volt leállni, mindennél jobban akarta a férfit. Amit a nő mozdulatai és csókja sugallt az most tényleg az volt, hogy nem tudott betelni a férfival és tényleg még többet akart, Tubrok most tényleg képes volt legyőzni őt. A szavai után elengedte a férfi haját és a keze a tarkójára csúszott a másikkal pedig belemarkolt a fenekébe és jobban magához húzta őt. A lábait kissé kijjebb tolta, hogy nagyobb terpeszben álljon, hogy Tubrok még mélyebben tudjon beléhatolni, a hüvelyét pedig annyira szorította össze, hogy ezzel maximálisra emelje Tubrok gyönyörét és semmilyen esetre se tudjon a férfi ellenállni neki. Ha megérzi, hogy a párja tényleg gyorsít már csak a kérése miatt is, vagy amiatt, hogy nem igen hagy neki más lehetőséget ismét megcsókolja a férfit, hasonlóan mohón és szenvedélyesen, mint a csók megszakítása előtt.
A képességhasználat közben érezte, hogy nem úgy történt minden, ahogyan gondolta, vagy képzelte. Nem a képességét használta a képességen belül, hanem a világot formálta. Számára ez is sokat mondó volt, mert így ezzel is egy újabb aspekcióját ismerte meg önön képességének. Örült annak, hogy ennyire könnyedén ment mindez és ilyen hamar ráérzett erre ezer év távlatából is. Érezte, hogy megszerezheti a válaszokat, csak a megfelelő módon kell azokra „keresnie”, koncentrálnia. Az első pedig, Vyc-t illetően sikerrel is járt, a chat szövege ismét megjelent előtte, majd a világ a már tapasztalt módon mosódott el előtte. A következő pillanatban pedig olyasvalami fogadta, amire soha sem gondolt volna, hogy látni fogja. Néhány szívdobbanásnyi időre szüksége volt, hogy felfogja, amit lát, úgy sokkolta az egész. Mintha a sógornője lett volna előtte, csak ez a nő idősebb volt nála, legalább kétszer, mint amilyen Vic volt. A név hasonlóságra már korábban felfigyelt és ahogyan rájött, hogy ismerte a nő Osbornt egyértelmű volt, hogy miatta nevezte el a lányát is annak, aminek. De… de ez?! Le sem lehetett volna tagadni a nyilvánvalót, ez a nő volt Vic anyja. Tudta, hogy Vic és Cal édestestvérek, akkor pedig Osborn két gyermeket is nemzett Zsarnok barátnőjének? Előtte, vagy utána voltak együtt? Így már kezdte érteni, hogy miért is nem volt nagydobra verve, hogy ki is volt a testvérpár anyja. Tovább figyelte a képeket, kissé megborzongott, amikor Zsarnok is előkerült, magasnak látta, de arányos testalkatúnak, szürke bőr és ruha. Emlékek ismét, az előbbiek után már érezte, hogy Zsarnokot ha akarja sem fogja rendes valójában látni, csak így, ez már vajon azok utáni „ábrázolása”, hogy némileg átalakíttatta magát? Valószínűnek tartotta már csak a szürkés bőr miatt is. Meglepve figyelte, ahogyan ráveszi a nő drogozásra a férfit, ahogyan végül összejönnek, leginkább az volt meglepő számára, hogy a férfire képes volt a nő logikátlan lépéseket „rákényszeríteni”. A viselkedésen nem lepődött meg, attól a pillanattól kezdve, hogy rájött, hogy Vic anyja már tudta, hogy a lány tényleg tőle örökölte mindezt, de a viselkedés ellenére is roppant okos volt és művelt. Apja fia és anyja lánya. Megkönnyebbült, hogy Cal nem sokat örökölt tőle, hanem csak Osborntól. Az már nem okozott meglepetést, hogy mennyi belső démona volt a nőnek és, hogy milyenek a jellemvonásai, ezeket már tökéletesen ismerte és tudta, tapasztalta a saját bőrén is a sógornőjének hála. Hamarosan a világ pedig ismét szétfoszlott és újra az autópályán volt.
Már tudta, hogy miként lehet következetni és elérni, hogy lássa, amit szeretne. Így jött a következő pont, hogy mi lett Vyc sorsa, hogy hova tűnt, miért tűnt el a semmiben és miért is nem hallott róla a későbbiekben sem. Azt tudta, hogy Cal és Vic is hibernált embriók voltak, Cal-ról tudta, hogy nagyjából egyidősek lehetnek, vagyis lehettek volna, ha akkor megszületik így gyanította, hogy még a Zuhanás előtt kellene információkat keresnie. Azt az érzést ragadta meg, hogy később mégis szeretett volna családot Vyc és ezenfelül maga elé képzelte a nő teljes alakját is, ezt a kettőt képzelte maga elé és ezekbe kapaszkodott, miközben nekilátott koncentrálni azt illetően, hogy mi is lett a nő sorsa, hova tűnt a történelemből, miért is nem hallott róla még semmit sem, hiszen két közismert és megbecsült férfi életében is hatalmas szerepet játszott még a Zuhanás előtt egészen biztosan. Hogy utána is így volt-e, még nem tudta, remélte, hogy erre is választ kaphat majd, ha sikerül bármit elérnie a próbálkozással.

by **Bishop** Kedd 18 Márc. 2014, 20:08

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Tubrok látja Ingrid zavarát. Most nem tesz semmit, csak kíváncsian figyeli, próbálja leolvasni a nő érzéseit. Egyik karjával fogást vált eközben Miller hátánál, hogy kényelmesebben tartsa őt. Az láthatóan nagyon jól esik neki, amikor végül Ingrid kimondja, hogy szereti őt. Gyengéden el is mosolyodik a simítás után. Mivel Ragal is pontosan ugyanúgy érzi magát ezzel kapcsolatban, tudja, hogy Ingridnek ezek a szavai mennyit jelentenek és, hogy eddig szinte alig mondhatta ezt férfinak. A csókot lágyan viszonozza, közben egy pillanatra abbahagyva a simogatást, hogy kiélvezze az alkalmat. Miután kiélvezték egymás közelségét vált csak át izgató, provokáló mozdulatokra és kezdeti Millert kényeztetni. Mindkettejük szervezetében ugyanazok a folyamatok játszódnak le, bár Ingridébe már Tubrok számára is érezhetően hevesebben. A harapásokkal és karmoló mozdulatokkal Ingrid el tudja érni amit akar, a férfi még határozottabban hatol belé újra és újra. Egyik mozdulatánál azt is eléri, hogy Tubrok teste egy pillanatra megrándul az élvezettől. Ezután vált lassabb tempóra és mélyebb döfésekre. Egészen addig folytatja így, amíg a nő zihálása folyamatos nyögdécselésbe nem megy át.
< - Nem akartalak ennyire. - válaszolja sűrű levegővételek között. >
Azonnal eleget tesz a kérésnek, érezhetően szinte csak ezt várta. Ingrid ugyan szélesebb terpeszbe áll és a csípőjét is más helyzetbe tolja, de Tubrok még rásegít erre. A nő mellénél lévő kezét elveszi onnan és a nyakától, a gerince mentén egészen a fenekéig simít rajta végig. Ezzel próbálva elérni az ösztönös homorítást. A fenéknél megáll a keze, megfogja Ingridet és más szögbe tolja a csípőjét. Ezalatt fokozatosan egyre gyorsabb mozdulatokra vált. Másik kezét is kihúzza Ingridből. Végül mindkét oldalon megragadja Ingrid vállait, kitámasztva őt. Így ugyan nem képes őt további érintésekkel kényeztetni, de még Ingrid számára is nagyon gyorsan tud belé hatolni újra és újra. Nem vesz fel egy ritmust, csak folyamatosan gyorsít. Tubrok testén izzadtságcseppek folynak végig, mialatt a tőle telhető leggyorsabb, leghevesebb szeretkezésbe megy át. Ingrid egy idő után már csak a férfit érzi magában, ahogy újra és újra teljesen belé hatol, egyik pillanatról a másikra.
Amikor Ingrid újabb információkhoz akar hozzájutni már nehezebben megy ez számára. Érzi, hogy a világ, amiben van mintha tudna a jelenlétéről, mint idegen anyag és megpróbálja magából kilökni. Ahogy megfogalmazódik benne passzívan a gondolat, hogy Zsarnok bőre szürke, az alakja élesebbé válik. A bőre valójában szinte teljesen fehér, fültőnő módon, és mellette fekete rövid ujjú felsőt visel. A két szín összemosódása valójában a szürke. Ingrid visszatérve az autópályára, lényegében eddig is ott állt, csak a kép volt más előtte, még többet akar tudni Vyc-ről. Valamiért ebben a pillanatban olyan lesz minden számára, mintha pengeélen táncolna, nő a feszültség a tudatában. Végül azonban sikerrel jár. Azt a beszélgetésekből kiolvassa, hogy Vyc azért nem akar családot, mert olyan betegségei vannak, amivel már csak maximum tíz éve lehet hátra és nem akarja ott hagyni Zsarnokot és a gyereküket egyedül. Később azonban annyira beleszeret a másikba, hogy meggondolja magát, de akkor már túl vannak az első eseten. Ismét megjelenik Ingrid lelki szemei előtte a nő alakja, ahogy éppen egy fém asztalnál valamit megpróbál felnyitni egy késsel, véletlenül megvágja magát. Szemét behunyja, és a kezeire támaszkodik, miközben elvágott ujját kissé összeszorítja. A teste egy pillanatra megfeszül. A vér látványa azonnal vágyat kelt benne. Ez a betegség Vic-ben is megvan, még nem javították ki kérésre, így már biztos lehet benne, hogy valóban ő a lány anyja. Amikor Vyc kinyitja a szemeit Zsarnok már mellette van és óvatosan szájába veszi a nő ujját, kiszívva a sebből a vért. Ezt már nem is bírja tovább, letámadja Zsarnokot. Az ezután következő aktus alatt fogan meg a lányuk. A következő jelenetben már Ingrid azt látja, ahogy kiemelik az embriót. Ez már határozottan HPI-s technológia. Nincs semmilyen vágás, egy átlátszó csőszerű energiamező hatol a hasi részbe, majd annak képe délibáb szerűen hullámozni kezd, és a hullámzás közben az alig egy centis magzat látszólag átcsúszik a hasfalon. A részecskék pont úgy rezegnek, hogy a szilárd anyagok is, a gázokhoz hasonlóan áthatolnak egymáson, sérülés nélkül. Végül a magzat egy kis átlátszó tárolóba kerül és néhány orvos hibernálja. Abban már biztos lehet Ingrid, hogy nem Osborn az apa. A kép elmosódik hirtelen és ezzel együtt Ingrid testét, csontig hatoló fagyos hideg és sötétség járja át. Látja maga előtt, ahogy Zsarnok karjaiban tartja Vyc-et, de ekkor már fehér fény fogja őket körbe és a nő teste elporlad, semmivé válik. Ingrid mérhetetlen fájdalmat érez ekkor, szerencsére csak rövid ideig, a kép elvágja saját magát és kilöki őt. Újra az úton áll, és a szeme láttára hunynak ki a háttérben lévő város fényei, egyik pillanatról a másikra. Az égen lévő csillagok, a járművek lámpái és minden más fény kialszik. Mégis megmarad a félhomály, így nincs teljes sötétség.

by **Thorhalla** Szer. 19 Márc. 2014, 10:32

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Az ő kedvét is tovább fokozta mindaz, amikor meglátta, hogy Tubrok mennyire örül annak, hogy kimondta, hogy belészeretett. Igazából eddig a pillanatig Ingrid soha sem hitte volna, hogy egyetlen rövidke szó, ekkora örömet és jóleső érzést okozhat valakinek. Tudta, hogy hiába olyan idős, amilyen rengeteg mindent kell még megtanulnia, főleg a párkapcsolatokat illetően és minderre ezer esztendőt kellett várnia. Ha nem lett volna Zuhanás, akkor lehet, hogy sima emberként soha sem érezte volna mindezt és nem tapasztalta volna meg, mert nem találkozik a tökéletessel. Még egy dolog volt ez, ami amiatt roppant hálás lehetett és volt is Zsarnoknak. Csak magában forgatta a szemeit, hogy a tudósoknak is igazuk lett, hogy ehhez, amit ő is érzett valóban átlagosan ezer év kell egy HPI-snek, és irigyelte egy kicsit Tubrokot, hogy ő ilyen fiatalon találkozott a tökéletes párjával és nem kellett szinte örökké várnia. Bár emberi szempontból és azt nézve, hogy Ingrid mennyi idősnek is érezte magát, illetve tekintett önmagára valahol egy korban lehettek, így végül is más-más nézőpontból, de ugyanannyit vártak egymásra. Már a szeretkezés közben elégedetten érezte, hogy a párja megrándult a gyönyörtől. A férfi szavaira nem reagált már, amikor lényegében elnézést kért tőle, de annak határozottan örült, amikor Tubrok máris tette azt, amire kérte őt. Hagyta, hogy a párja is irányítsa, hogy miként álljon a könnyebb behatolás és nagyobb élvezet miatt. ahogyan Tubrok már a vállait fogta számára is nehezebbé vált az, hogy érintéseivel kényeztesse a másikat, de azért igyekezett megtenni. A hátán végigmenő simogatásra valóban homorítani kezdett, a szeretkezés közben Ingrid számára pedig minden lassanként teljesen kiesett, egyre hangosabban és hangosabban zihált és nyögdécselt minden egyes lökésre, a kezeivel pedig erősen simított végig Tubrokon, ahol elérte, a fejét a férfi mellkasának döntötte, hiszen jelenleg csak ezzel a részével tudott a legjobban hozzáférni. Saját maga is gyorsított, amennyire tudott és úgy mozdult ő is, hogy ne csak neki legyen annyira jó ez a szeretkezés, hanem a párjának is. Azt próbálta elérni, hogy Tubrok is újra és újra összeránduljon a gyönyörtől. Korábbi szeretkezéseknél egyszer sem volt annyira heves és hangos sem, mint most ennél, pedig azért a félnapos szeretkezés végén, amikor direkt nem hagyta a testét regenerálni is az volt. Tubrok érezhette és láthatta, hogy Ingrid teljes teste kezd megfeszülni, noha még nem ért el a csúcsra, de valószínűleg csak pillanatok lehetnek addig hátra.
A képességének használata közben most érezte meg először, hogy nehezebbé vált az, hogy információkat szerezzen főleg úgy, hogy egyre intimebbekre volt kíváncsi. Furcsa érzés fogta el ezzel kapcsolatban, a tudatalattijának igaza volt, hogy menekülni akart, villant bele az elméjébe, ahogyan felfogta, hogy hol is van. A világ tudta, hogy itt van ki akarta lökni, az elméje menekülni akart innen, csak ő akart maradni. Nyelt egy nagyot, nem a világ tudta, hanem Zsarnok. Ez nem olyan múlt volt, mint a többi, amit eddig látott, hanem ez valakinek az emléke. Ez… ez a hely nem volt más, mint Zsarnok elméje! A jeges félelem és az, hogy meg fog halni ugyanúgy hatott rá, mint amikor először érezte. Újra azt akarta, hogy ne legyen lehetséges, nem volt telepata! Nem lett volna szabad mentálisan ilyesmit leérnie, legalább is így vélte, nem is mert belegondolni az elmúlt két napban abba, hogy ennyire sokrétű lenne a képessége. Azonban mindezt egyelőre túl későn realizálta, mert a képeket és emlékeket látta tovább. Tudta, hogy ezt már nem akarta Zsarnok, hogy lássa, tudta, hogy ezért akár a feje is hullhat később. Őt ugyan még mindig nem látta, de azt már igen, hogy hófehér bőre volt és fekete felsője. A kellemetlen érzés ott volt egyre jobban Ingridben, a feszültség, de újra meglátta Vyc-et, a név alapján Victoria volt az, ami beugrott neki, ez volt a névnek a régies Zuhanás előtti megfelelője. A családdal kapcsolatban megvolt, hogy beteg, a leletek, nem a szülőké volt, hanem az övé, Vyc-é, ő volt beteg. Pillanatokkal később a nő az asztalnál volt és megvágta a kezét, látta a testét megfeszülni, ugyanúgy beindult a vér látványára, mint ahogyan Ingrid sógornője is tette, akkor tényleg az anyja és nem csak nagynéni. Mindezen dolog felett nem ítélkezett, saját magának is megvolt az, hogy szeret másnak fájdalmat okozni és ettől beindul, nem csak szeretkezés közben és ugyanúgy szerette azt is, ha neki okoznak, a mostani tudásának fényében nem akart belegondolni abba, hogy melyiket melyik szülőtől örökölte. Utána ott volt Zsarnok és tudta, hogy itt fogant meg a gyermekük ekkor. Ez az egész olyan abszurd volt neki, nehéz volt elképzelni mindezt, pedig látta. Ha csak hallotta volna, soha sem hiszi el. A következő képeken a megszokott és ismert HPI-s módszert látta, ahogyan kivették a gyermeket Vyc hasából és lefagyasztották. Hangosan nyögött fel, ahogyan felfogta, hogy mit lát, a sógornője, akit lényegében húgaként szeretett nem volt Osborn, Vic Zsarnok lánya volt! Az eddig látottak alapján pedig könnyedén tette össze, hogy Cal-nek nem ez a nő az anyja, a testvérek nem voltak testvérek, ezért nem volt bennük egyetlen hasonló pont sem. Miért? Nem tudta a választ, csak azt, hogy beszélnie kell az apósával, négyszemközt, ha innen hazamegy.
Újabb képeket látott, megint rosszul érezte magát, a hideg a csontjaiig kúszott, pedig ehhez nem volt hozzászokva. Egy újabb kellemes képet látott, ahogyan ölelkezik a szerelmespár és a fényt. Ösztönösen tudta, hogy valami rossz készül, de nem kiáltott fel, hogy vigyázzanak, már felesleges volt. Az erős fény miatt a kezét a szeme elé tette és így látta, hogy mi történt, hogy Vyc meghalt, a fényben semmivé lett. A fájdalomra összegörnyedt és felnyögött, a szemeiből könnyek kezdtek folyni, nem a fájdalomtól, hanem attól, hogy átérezte azt, hogy mit érezhetett Zsarnok, hogy elvesztette a nőt, akit szeretett. Erről azonnal az jutott eszébe és nem tudta kitörölni onnan, hogy mit fog érezni, ha Tubrok megöregszik és meghal. Ugyanezt. A következő pillanatban újra az autópályán volt, látta a csillagokat kialudni, minden fényt, mintha a fény lett volna az élet értelme és az is megszűnt a nő halálával. Ingridnek volt egy olyan érzése, hogy ez volt az a pillanat, amikor Zsarnok az lett, aki ma is volt, az a teljesen rideg és érzékelten valaki, ekkor dönthetett a Zuhanás mellett. Már értette, hogy miért volt tiltva a drog, az alkohol, minden szenvedélybetegség a Birodalomban, ennek is köze lehetett a nőhöz. De most, hogy már tudta ezeket és tudott arról is, hogy hol van, próbálta koncentrálással megszakítani a látomást, hogy végre megkapja a tudatalattija azt, amit szeretne, hogy újra a valóságban legyen, a lehető legmesszebb Zsarnok elméjétől.

by **Bishop** Csüt. 20 Márc. 2014, 00:08

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Tubrok a szeretkezés közben örömmel veszi, hogy Ingrid pont annyira feszíti meg magát, hogy számára is rendkívül élvezetes legyen az együttlét. Nem túl nehezen Ingrid azt is el tudja érni, hogy egy-egy lökésnél a férfi csípője hirtelen még előrébb ránduljon, a további élvezetek hatására. Egy idő után Tubrok a lökések közben hangosan fújja ki a levegőt, minden egyes belégzés után, gyorsítva eközben a tempón. Más nőnek ez már fájdalmat is okozhatna, ahogy a férfi még tovább hajtja, kissé erőszakosan, de Miller számára ez csak még több élvezetet jelent. Tubrok most ismét érezhetően mindent megtesz, hogy a lehető legjobban kielégítse a párját. Célja az is, hogy elérje, hogy sikítson, de anélkül is teljes a gyönyöre. Ahogy Ingrid a férfi mellkasának veti a fejét és a teste megfeszül, érezheti, hogy Ragal kezei elengedik a vállát, majd hátulról, has és mellkasrészről fonják őt körül. A melleit is megmarkolja, de nem csak azokat a részeket kényezteti, hanem a teste jelentős felületét, főleg elölről és oldalról. Lényegében megragadja őt és az érintések nyomán a döfésekkel egy időben még magára is húzza a nőt. Érzi, hogy Ingridnek nem kell sok, hogy elmenjen, ezt a határt próbálja áttörni és elérni a másik orgazmusát. Tubrok most magasságát kihasználva egyszerűen Ingrid felé hajol, majd az utolsó pillanatban óvatosan megemeli a nő állát, hogy egyenesen felfelé nézzen és felülről csókolhassa meg őt. Ezzel részben viszonozza a korábbit, amikor Ingrid csókolta meg őt a csúcsra érve, valamint hosszan elnyújtva a csókot próbálja elérni, hogy Ingrid ne tudjon nagyobb levegőt venni, hanem kitartson az orgazmusa. Eközben karjaival tartja őt. Tubrok a hevessége ellenére érezhetően bírja még egy ideig, valószínűleg Ingrid után sem fog elélvezni még.
A vízió során Ingrid könnyei tovább kezdenek folyni. A kegyetlen érzés elmúlik, de az emléke tisztán megmarad. Mintha nem tudná irányítani a testét, az érzéseit, zokogni kezd. Emiatt valamivel több idő számára mire össze tudja magát szedni végül. Koncentrál, próbál véget vetni a látomásnak, de ez nem sikerül. Ahogy nem volt befolyása afelett, hogy ide került, most leállítani sem képes azt. Újra, de ezúttal sokkal lassabban elmosódik a kép. A városban találja magát. A hely leginkább az egykori Atlanta, New York és a mostani HPI tulajdonságait viseli magán. Magasba nyúló fém épületekkel, hatalmas terekkel, amelyek között Ingrid csak porszemnek érezheti magát és láthatóan birodalmi technológiára utaló jelek is vannak. Azonban maga a város képe nem olyan mint a Metropoliszé. Az utcák, épületek teljesen sötétek és üresek, sok közölük romos, vannak egész kerületek amelyek teljesen elpusztultak, mások csak súlyosan rongálódtak. Ingrid az egyik nagyobb úton sétál végig, így látja maga körül a helyet. Az egésznek olyan benyomása van, mintha a Zuhanás után lenne a városban. Ahogy halad a sötétségben, egyedül mintha egy részét még mindig kísértené a nem rég látott emlék Vyc-ről. Különös hidegség fut végig a testén. Ingrid érzi, hogy egyáltalán nem kellett volna így történnie. A világ lehetne teljesen más is mint, amit most ismer. De már késő. A sötét égen ekkor három Flottás rombolóhajó jelenik meg, de a klasszikus fémszilánk alakjuk sérült, kopott. Hangtalanul és lassan siklanak át a város felett, kísérve az Anyahajót. Miller lentről jól látja mindezt, de ha sokáig figyeli, a hajók a semmibe vesznek.

by **Thorhalla** Csüt. 20 Márc. 2014, 11:37

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Ahogyan Ingrid is megérezte, hogy a párja egyszer-egyszer ritmust tévesztette a hirtelen jött extra gyönyörtől, akkor még inkább igyekezett ezt újra és újra elérni és előhozni Tubrokból. Ahogyan a férfi is mindent megtett, Ingrid is simogatásokkal és mozdulatokkal is, hogy Tubroknak is emlékezetes és nagyon jó legyen ez az együttlét. Legalább annyira, mint amennyire neki is az volt. Hamarosan meghallotta, hogy már a férfi is legalább annyira zihál, mint ő is teszi. Most már ha akarta volna sem ment volna neki, hogy elfojtsa a saját hangját, minden egyes lökés után továbbra is hangosabb, kéjjel teli nyögés hagyta el az ajkait, a vége felé már az alsóajkát harapdálta, hogy ezzel is próbálja halkabbá tenni magát. Ez alatt végig hol Tubrok hátát, fenekét, oldalát és tarkóját simogatta és ingerelte, és egyre többször szántott rajta végig az ujjaival, ösztönösen behajlítva, hogy a levágott körmei is végigszántsák a férfi hátát. Egyszerűen a vérében volt, hogy „fájdalmat” okozzon a másiknak, amivel tovább növelheti annak a gyönyörét is.
< - Nyugodtan csináld erősebben – lihegte. >
Nem igazán gondolta, hogy Tubrok képes lenne olyan erősen folytatni ezt, hogy az fájdalmat okozna neki, de így is minden erős lökés után érezte és tudta, hogy másnak ez már fájna, de számára ez a közelében sem volt annak, csak a gyönyörérzete növekedett ettől. A férfi érezhette, hogy mennyire jól esett a nőnek, hogy ismét magához ölelte őt és átkarolta a kezeivel. Így most Tubrok teljesen érezhette, hogy milyen hevesen vert Ingrid szíve a szeretkezés alatt és a mellkasának emelkedését is a hihetetlenül gyors zihálás közben. Ahogyan múltkor is most is minden izma úgy feszült meg, ahogyan Tubrok végigsimított rajta. Így, hogy a párja már tartotta a lábait ismét kissé kijjebb tolta, hogy még mélyebben és könnyebben tudjon Tubrok beléhatolni, most tényleg érezhető volt minden mozdulatában, lélegzetében és nyögdécselésében, hogy valóban nem tud betelni a férfival és a szeretkezéssel. Vágytól és gyönyörtől fátyolos tekintettel nézett a párjára, amikor Tubrok fölé hajolt, az ajkai már így is szét voltak nyílva a folyamatos zihálástól, ahogyan a férfi megemelte az állát Ingrid is mozdult, az eddig Tubrok nyakán levő keze is lejjebb húzta a férfi fejét és ő is feljebb emelkedett, hogy minél hamarabb csókolhassa meg a párját. Hihetetlenül követelőző és szenvedélyes volt mindez, néhány másodperccel később pedig Tubrok végre elérte, amit akart, Ingrid egész teste megfeszült a gyönyörtől, ahogyan elért a csúcsra. Hallani ugyan alig lehetett, mert a csók beléfojtotta, de felsikoltott, az ujjaival belemarkolt a párja nyakába és oldalába ekkor, a saját mozgását sem lassította, talán még némileg gyorsított is, hogy tovább tartson az orgazmusa. De próbált elhúzódni a csóktól, hogy levegőt tudjon venni, ha Tubrok végül a kezével tartja ott a fejét, hogy ne tudja megtenni és csókra „kényszeríti”, akkor Ingrid megadja magát és tovább csókolja hevesen a férfit, de még így is érezhető és hallható lesz, hogy a csókok közben többször is felsikolt gyönyörrel teli hangon. Egyelőre percekkel később is tart még a csúcs nála és még mindig nem akarta, hogy vége legyen, hanem akarta, hogy tartson ki még tovább.
Bármennyire is szerette volna elállítani a sírását nem sikerült, annak ellenére, hogy az apjától megannyi ridegséget és érzéseinek remek kontrollját örökölte az anyja mindig is érzelgős volt. Mindig túlfűtötték az érzelmek és túlságosan is nagy volt az empátiája, ahogyan ezt is örökölte, éppen ezért volt nehéz időnként lenyugtatnia magát, mert túlságosan beletudta élni magát egy-egy helyzetbe. Most ez is ilyen volt, a lelki fájdalom, a szeretett személy elvesztése továbbra is ott volt benne. Ismerős volt az érzés, ő maga is ismerte, napokon át zokogott, amikor az anyja eltűnt Gunnhild születése után és most újra ez az érzés. Elveszteni valakit, akit szerettünk, hihetetlenül kínzó volt. Akaratlanul is térdre rogyott, mint két nappal korábban odafent a hegyen egyedül és ismét felzokogott. Most meg sem próbálta azt, hogy elfojtsa ezt, tudta, hogy annál rosszabb lenne, minél jobban próbálta, csak hagyta, hogy kijöjjön belőle minden fájdalom a sírással, hogy jobb legyen valamivel, enyhüljön és tompuljon a fájdalom. De azt is tudta, hogy minderre az idő hozhat csak enyhülést, soha sem fogja elfelejteni, később is fájdalmas lesz, fájdalmas lehet még mindig Zsarnoknak, ahogyan a saját apja is kínozta magát mind a mai napit az anyjával, de elviselhetőbbé fog válni. Így valószínűleg percek teltek el addig, mire a zokogása enyhült, csak sima sírássá. Ekkor törölte le a könnyeit és jutott eszébe, hogy mivel nem érzékeli a külvilágot Tubrokra a frászt hozhatja rá, ha a valóságban ugyanúgy telt az idő, mint itt, ahogyan ő maga érzékelte. Ezek miatt is szerette volna megszakítani a képességét, de nem tudta megtenni. Annak ellenére sem, hogy ő is menekülni akart innen, illetve a tudat, amiben benne volt is ki akarta lökni. Lehet, hogy ugyanúgy a kinti világra kellett volna koncentrálnia és nem csak arra, hogy meg akarja szakítani mindezt? Ennyire még nem ismerte a képességét, így nem tudta, azonban ahogyan ez megfogalmazódott benne a világ ismét elmosódott, de most jócskán lassabban. Mintha vagy a saját képessége nem akarta volna mindezt, vagy pedig Zsarnok. Ismét a várost látta, de ez már más volt. Ezt már megismerte, a Zuhanás után voltak, a város ismerős volt a HPI-re, a Birodalomra emlékeztette a korábbi otthonával együtt, New Yorkkkal és azzal, ahol eredetileg volt a vízió kezdetén, Atlantában. Most már legalább tudta, hogy minek az alapján dolgozhatott Zsarnok, amikor a saját Metropoliszukat megtervezte.
Ezt kellően ismerősnek és barátságosnak vélte, még úgy is, hogy közel sem volt az. De a hatalmas terek, helységek a biztonság érzetét keltették, mert otthonosak voltak Ingrid számára, neki ez volt a megszokott, ma már újra New Yorkban élni a túlzsúfolt városban. Pillanatokkal később realizálta, hogy valami nem volt rendben. Nem volt minden tökéletes, romokat látott, kihaltságot, sötétséget, pusztulatot. Néhány pillanatra azt is hihette volna, hogy a Pride területén van, ez nem a saját városukra, nem a HPI-re emlékeztette és mégis. Pillanatok kellettek csak ahhoz, hogy rájöjjön és megértse azt, hogy mit lát. De ez a HPI volt, ugyanúgy, csak éppen nem a benne lakók szemszögéből, hanem úgy, ahogyan Zsarnok látta a helyet. Mindebben megerősítette az, ahogyan haladt még mindig ott volt benne az a rossz érzés, amit Vyc elvesztése okozott számára és ekkor hasított belé a felismerés, hogy nem így volt tervezve ez az egész. Nem kellett volna a Zuhanásnak megtörténnie, nem kellett volna kiirtani az emberiséget, Zsarnok valami egészen mást tervezett. Felnyögött a felismeréstől. Ha ez nem történik meg talán mindenki úgy járt volna, mint akik a HPI lakossága lettek, ez tűnt a leglogikusabbnak számára, noha nem tudhatta, hogy igaza van-e. Az égre nézett, ismerős hajókat látott odafent, rombolókat és az Anyahajót, az otthonát, egészen kisgyermek kora óta. Az előbbiek után nem csodálkozott, hogy azok is kopottak, ütöttek, noha soha sem látott még úgy egyetlen hajót sem. Mindez tényleg Zsarnok szemlélete lehetett. Nem ítélte el őt, inkább csak jobban átérezte azt, hogy mit és miért tett úgy, ahogyan. Most ha már úgyis itt volt, milyen jó lett volna, ha a jövőt is képes lett volna látni, hogy tudja, hogy miket tervez a férfi, de ezt nem tudta megtenni, így maradt még egy dolog. Nem hitte, hogy képes lenne megszakítani a látomást, ha már múltkor sem sikerült, akkor viszont kíváncsi volt arra, hogy milyen is lett volna a világ, ha Vyc-et nem veszíti el a férfi. Mint korábban most is arra az érzésre koncentrált, azt próbálta megragadni, hogy más is lehetett volna a világ és nem így kellett volna történnie. Ezt és Zsarnokot próbálta egyszerre maga elé idézni, remélve, hogy hátha megtalálhatja azt, ami eredetileg tervezve volt a részéről.

by **Bishop** Csüt. 20 Márc. 2014, 23:07

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Tubrok teste még egyszer akaratlanul is hirtelen mozdul, Ingrid igyekezetének hatására, majd nem sokkal később ez újra megtörténik. A férfi rendkívül élvezi, ahogy Ingrid végigkarmolja az oldalát, fenekét és hátul a tarkóját. Mivel ő a jelenlegi helyzetben kevésbé tudja kényeztetni Ingridet, mert minden mozdulatnál még magára is húzza, ezt úgy viszonozza, hogy egészen erősen ragadja meg a nő testének azt az idomát, amit éppen elér. Amikor Ingrid megadja az "engedélyt", hogy erősebben is teheti, Tubrok a következő lökésnél már valóban durvábban hatol belé, és ezt utána fenn is tartja, minden egyes újabb alkalommal. Más nőnél ez már egyértelműen erőszakos lenne tőle, de most ez csak mindkettejük számára nagyobb élvezetet jelent, így ki is használja a felkínált alkalmat, a lehető legerősebben hatol Ingridbe, kipróbálva mindkettejüket. Ingrid érzi, hogy nem csak az ő zihálása és pulzusa gyorsult fel nagy mértékben, de hallja, tapasztalja Tubrokon is ugyanezt. Most valóban megerőlteti magát, hogy a lehető legjobb legyen a szex mindkettejüknek. A csókot ugyanolyan szenvedélyesen viszonozza, pont mielőtt Miller elélvezne. Ingrid könnyen el tud húzódni, Tubrok nem kényszeríti a csókra, hagyja levegőt venni, amire neki is szüksége van. De csak alig pár milliméterre távolodik el ajkaitól a nőjétől, így a forró leheletét Ingrid kissé nyitott szájába fújva. Az orgazmus a folytatás miatt hosszan tart és Ingrid többször is felsikolt alatta. Tubrok érzi, hogy mit akar Ingrid és megpróbálja tovább nyújtani az orgazmusát, ő is ugyanúgy folytatja tovább, gyorsan és erősen. Hamarosan Ingrid is érezheti, hogy a párja mégsem bírja így olyan sokáig, mindjárt el fog élvezni.
< - Folytasd. - mondja ki két lélegzetvétel között, kérve azt, hogy Ingrid ne lassítson le úgy mint amikor azért teszi, hogy a férfi még ne menjen el. >
A következő mozdulatnál, még egy kicsivel jobban rádől Ingridre, hogy még inkább benne lehessen. Majd egy pillanatra megakad a nőben, az újabb önkénytelen mozdulattól. Ingrid érzi, hogy Tubrok számára ez az eddigi legélvezetesebb szeretkezés.
A vízióban, a városban haladva Ingridnek úgy tűnhet a korábbiak után mintha itt már nem lennének sem emlékek, sem minimális érzések. Az egész hely kihalt, üres és hideg. Most ismét a képességét próbálja használni, keresve az alternatív világot. Ez azonban nem sikerül, mintha nem lenne ilyen emlék, vagy gondolat, semmilyen kép, egyszerűen nincs jelen. Egy idő után azonban minden elsötétül Ingrid körül. Először egy térbeli rombuszhoz hasonló, üveges anyagú kristályt lát maga előtt. Saját magánál sokkal nagyobb, a teljes sötétségben lebeg és lassan körbe forog. Hirtelen azonban mintha zuhanni kezdene és összetörik, több milliárd szilánkra. A semmiből a Kéz nyúl elő, bár Ingrid még soha nem látta, most mégis egészen pontos képet kap róla. Elkapja az egyik zuhanó éles szilánkot és magába olvasztja azt az ereklye. A következő pillanatban Ingrid ismét azt a képet látja, amikor Vyc végignyújtózkodik az ágyon, a fehér lepedőn majd boldogan elmosolyodik. Ezután erős sóvárgás és hiányérzet fogja el Ingridet. A képek alapján már tudhatja, hogy hasonlóan az apjához, Zsarnok rendszereiben is kell lennie egy programnak, amely folyamatosan generálja ezt az érzést. Ugyan ez egyáltalán nem befolyásolja a működést, de jelen van. Ingrid hirtelen megint a várost látja, nem messze tőle az egyik teljesen sértetlen HPI-s felhőkarcolóban az egyik teljes szinten felkapcsolódnak a zöldes fények. Más változás nincs körülötte, ezen kívül minden ugyanolyan.

by **Thorhalla** Pént. 21 Márc. 2014, 11:13

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Ahogyan Tubrok még erősebb lökésekre váltott a szeretkezés közben Ingrid is úgy lett hangosabb, hogy a gyönyör még erőteljesebben tört rá. Ebből és a mozdulataiból a férfi könnyedén rájöhetett, hogy míg másnak valóban fájdalmat okozott volna már ezzel addig most mindez nem történt meg. Ingrid nem rezzent össze a fájdalomtól és nem is mozdult úgy, ami jelezte volna, hogy ez már sok, hanem csak úgy mozdult, hogy az erős lökéseket még erősebbnek érezze és Tubrok teljesen belé tudjon hatolni. Roppantul élvezte az egész szeretkezést, közben ahogyan érezte, hogy egyre gyakrabban zökkentette ki a férfit és érte el, hogy meg-meg ránduljon a gyönyörtől esze ágában sem volt ezzel leállni, újra és újra el akarta ezt érni ismét. Más esetben talán aggódott volna, hogy emiatt fájdalmai lesznek, hogy egy-egy ilyen önkéntelen mozdulat után a férfi túl erősen hatol belé, de ismerte saját magát és így emiatt kicsit sem félt, így teljesen nyugodtan igyekezett úgy mozogni és összeszorítani a hüvelyét, hogy ez egyre gyakrabban forduljon elő. Mikor már rendesen zihált és azt hihette volna, hogy nem fog magán kívül mást hallani, érzékelni ugyanúgy érezte ezt Tubrokon is, hogy mennyire hevesen ver a szíve és sűrűn kapkodja a levegőt. Nem csak saját maga, de a férfi is mindent megtett most is, és valóban eddig ez volt a leghevesebb szeretkezésük. Egy pillanatra még az eszébe jutott, amit előző este mondott a férfi, hogy minden szeretkezésük egyre jobb és jobb lesz, akkor azt mondta, hogy az csak az első este volt és mi lesz a folytatásban. Hát most tapasztalták, hogy mi is. Már az orgazmus alatt csak akkor fordította el a fejét, amikor felsikoltott, minden egyes alkalommal erősen végigkarmolva a férfit, illetve amennyire tudott hozzásimult és bújt a hátával és testével. Egyébként mindig visszahúzta a fejét és az ajkai szinte súrolták a férfiét, így az ő forró lélegzete is simogatta a párja ajkait és arcát. Amikor a férfi kérte, hogy ne hagyja abba, csak nagyon kicsit bólintott és a saját gyönyöre mellett még gyorsabb tempót vett fel, hogy még képes legyen kielégíteni a párját azalatt, amíg a saját orgazmusa tart. Úgy érezte, hogy ez könnyű lesz, mivel tudta, érezte, hogy Tubrok is nehezen bírja már. Mikor kezdi majd megérezni, hogy Tubrok izmai és teste is megfeszül, mert elélvezne, akkor csókolja meg újra hasonló szenvedélyességgel, mint eddig, ha a férfi is elért a csúcsra, akkor sem áll meg a mozgással, hanem folytatja addig, amíg azt nem érzi, hogy a párjának már kellemetlen lenne, ekkor lassít csak le és áll meg ő maga is, a szenvedélyes csókot is lassítja és a végén már csak lassú és érzéki lesz, mígnem végül remegő testtel szakítja meg és húzza magára Tubrok karjait, hogy átölelje a férfi szorosan őt. Ekkor még ő sem volt képes arra, hogy mély lélegzetet vegyen, egyelőre még igencsak erősen zihált élete talán legjobb szeretkezése után. Ha majd sikerült megnyugodniuk és jó néhány mély levegőt tenni, utána szólal meg.
< - Most már tényleg ideje lenne vacsorázni – nézett fel mosolyogva a párjára. >
Egy idő után, ahogyan haladt a romos városban a sejtése beigazolódni látszott, amikor az érzések elmúltak és immáron semmit sem érzett, csak a rideg ürességet. Most már tényleg biztos volt abban, hogy ott van, ahol hitte, de úgy látja a világot, ahogyan Zsarnok teheti, vagy a másik lehetőség, ez a lelkivilága volt és az volt ennyire üres és romos. A külső, amiben ők éltek azt tükrözte, aminek lennie kellett volna, de a nő elvesztése miatt soha sem lett olyan. Arról, hogy milyen lett volna a világ, ha Vyc életben marad nem talált semmilyen információt, a képessége nem mutatott semmit. Végül is azon nem lepődött meg, nem voltak kifejezetten mentális képességei, amik ezt mutathatták volna meg. Így azonban már tudta, hogy arról a helyről nem voltak feljegyzések sem, hogy azokat láthatta volna. Azonban mégis elsötétült minden körülötte, egy pillanatra azt hitte, hogy mégis sikerült amit szeretett volna, de a képek megcáfolták mindezt. A rombuszt figyelte, majd amikor az zuhanni kezdett kinyúlt a kezével, hogy próbálja elkapni a nagysága ellenére, de nem sikerült és darabokra tört. Tudta, hogy ennek is megannyi jelentése lehetett, hogy mit képviselhetett, mit jelenthetett, de leginkább úgy vélte, hogy itt ez Zsarnokot ábrázolta, a lelkét, a világképét. Az utóbbi napokban nem egyszer látta a Kezet, de most látta a legpontosabban, hogyan is máshogyan tehette volna meg ezt, ha nem Zsarnok emlékeiből? Látta a szilánkot, ahogyan elkapta a Kéz és magába olvasztotta, újra az erős lelki fájdalom, a hiány és sóvárgás, majd Vyc-et látta az ágyon fekve. Megvolt a válasz Tubrok gúnyos megjegyzésére és kérdésére, amit első nap tett fel, már ha még vannak érzései és nem csak gép Zsarnok. Voltak érzései, ugyanúgy, ugyanazzal kínozta magát, mint Ingrid apja, a szeretett nővel. Lehet, hogy ezért hagyták az apjának, hogy olyan emberi legyen, mint ami volt UP2 létére, annak ellenére, hogy emiatt nagyon eltért a másik 19-től? Mert ugyanúgy éreztek, gép létükre ugyanúgy generálták azokat az érzéseket maguknak, amik miatt még embernek voltak nevezhetőek. És ez nem volt hiba a működésben, hanem csak olyan elemi ösztön, amit semmi sem irthatott ki. Vett egy mély és reszketeg levegőt, majd újra a városban volt. Az egyik toronyra nézett, ugyanaz a zöldes fény, ami már napok óta kísérte, az első Zuhanásos emlék óta. Ekkor ismét megpróbálta megszakítani a víziót, hogy a külvilágra próbált koncentrálni, hogy azt érzékelje. Ha ezúttal sem sikerült neki, akkor jobb terv híján futva kezdett haladni a torony felé, hogy kiderítse a fény okát. Megpróbálta elméje révén koncentrációval megszüntetni a távolságot, hogy gyorsabban odaérjen, hátha sikerül megtennie mindezt.

by **Bishop** Pént. 21 Márc. 2014, 22:33

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Ingrid megfeszíti a testét, hogy még jobb legyen a másiknak is. Az orgazmusa alatt végigkarmolja Tubrokot, neki bújik és még gyorsít is a mozgásán. A bólintás után a férfi elégedetten fújja ki a levegőt és ugyanúgy folytatja tovább, mint eddig, hogy ő is minél előbb kielégüljön. Ingrid mozdulataival még többször sikerül elérnie, hogy a férfi akaratlanul enyhén megránduljon szeretkezés közben. Tubrok végül az egyik ilyen erőteljesebb lökés után élvez el. A csók ismét jól esik neki, amit ugyanolyan szenvedélyesen viszonoz is, miközben Ingridbe pumpál. Ő sem lassít le azonnal, csak hosszabb idő után vesz vissza a hevességéből, amikor már egyikőjük teste sem feszül meg úgy. Miután ajkaik elszakadnak egymástól, magához szorítja Ingridet, teljesen megtartva őt, hogy érezze a reszketését és ha Miller akarja akár el is engedhesse magát. Egy ideig csak némán figyeli a nőt, gyönyörködve benne. Közben még igen lassan belé hatol levezetésként. Ingrid szavaira hirtelen elmosolyodik.
< - Várj még egy kicsit. - válaszolja kedvesen. >
Tubrok légzése érezhetően gyorsabban helyreáll ezúttal, mint Ingridé, de ő is könnyen visszaállíthatja az értékeit, néhány mélyebb lélegzetvétellel. Ragal körülfonja őt a karjaival és simogatni kezdi, kiélvezve még az utolsó pillanatokat is, amíg a lehető legközelebb vannak egymáshoz. Egy idő után azonban teljesen elszakad Ingridtől.
< - Mehetünk. - jelenti ki, de még nem indul el, csak figyeli a meztelen Ingridet. >
Tekintetével a törölközőt keresi, hogy még egyszer áttörölhesse magát, mielőtt felöltöznének. Ez szükséges is, mivel már nem folyik fentről a víz ami végigmosná a testét.
Ingrid hiába próbálja újra, nem sikerül kilépnie a látomásból. Lényegében párhuzamosan az eseményekkel érzékeli a külvilágot is, ahol számára minden nagyon lassúnak tűnik, azonban mégsem képes semmit tenni, utasítani a testét. Hasonló az érzés ahhoz, amikor egyes személyeket egyszerre lát több módon, azonban most a vízió teljesen elnyomja a valóságot. Ingrid ahogy belegondol feltűnhet neki, hogy az egész világ, valóban inkább egy lelkivilágra, síkra hasonlít, hiszen nagyrészt nem konkrét emlékeket lát, hanem azok egyes részeit és az azokhoz köthető egyéb információkat, részben érzéseket. Mivel nem sikerül megszakítania a látomást, elindul az épület felé. A távolságot, ahogy elindul az akaratával nullára csökkenti, egy lépés után az automata két szárnyas üveg bejárati rész kinyílik előtte. Belül minden sötét, csak a falak és a padlózat valamint mennyezet találkozásánál, az éleknél futnak végig zöld fények. Hasonlóan a HPI-ben ma is használt megoldáshoz. Mégis nem ettől érzi magát Ingrid úgy mintha már járt volna itt korábban. Valahonnan minden ismerős számára. A korábban olvasott beszélgetésből már felismerheti a helyet. Itt volt Zsarnoknak és Vyc-nek közös lakása, pontosabban egy egész szint, miután összeköltöztek. Ekkor minden nagyon enyhén de ismét elmosódik körülötte, de ez nem akadályozza semmiben őt.

by **Thorhalla** Szomb. 22 Márc. 2014, 10:24

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Ingrid a saját lábán állt továbbra is azok után, hogy Tubrok körbeölelte, nem tudta, hogy ez most mennyire volt megterhelő a férfi számára, így készült arra, hogy lehet, hogy neki kellene majd megtartania a párját és nem fordítva. Ennek ellenére, mikor körbefonta őt a párja a karjaival, akkor azokat végigsimította és azokat fogta át ő is kívülről és mégjobban szorosabbra húzta maga körül. A fejét kifordította egy kicsit, hogy Tubrok mellkasára és nyaka találkázására fektethesse azt, igazából a nyakába fúrta volna az arcát, de nem volt olyan magas, hogy ezt megtudja tenni, így ennél a köztes megoldásnál maradt. Örömmel várt még a kérés után, nem is gondolta, hogy rögtön induljanak, ahhoz túlságosan is kényelmes és kellemes volt így ölelkezve állni a fürdőben. Kellett egy kis idő neki, hogy mélyebb levegőket vehessen, most meglepő módon eddigre már Tubrok is rendesen lélegzett. Nem zavarta, hogy most neki kellett egy kicsit több idő, régen volt ennyire hosszú orgazmusa már, mint most és kissé elszokott ettől. Hirtelen egy pillanatra nem tudta eldönteni, hogy mihez is hasonlítsa mindezt, túl öreg volt már, vagy mintha éppen kezdő kis fruska lenne, akinek ezek voltak az első alkalmak. Abban mindenképp egyetértett önmagával, hogy túl sokáig tagadta meg saját magától az élvezeteket és túl sokáig foglalkozott csak a szakmai karrierjével. Igaz most majd úgyis lesz bőven ideje bepótolni az elmaradtakat. Amíg Tubrok simogatta ő most nem nyúlt hátra, csak a férfi karját és mellkasát simogatta, majd ismét elmosolyodott.
< - Rendben, most te is hangos voltál – kacsintott rá a párjára kedvesen. >
Ő lépett el kissé távolabb Tubroktól, hogy menjen a törölközőért, és ekkor kezdődött a víziója. Ahonnan ezúttal sem volt képes kilépni, bármennyire is próbálta, ekkor már komolyabban kezdett aggódni, hogy egyáltalán megtörheti-e a látomást, vagy pedig örökre itt marad és elveszik Zsarnok emlékeinek mélyében? Most is látta a valóságot, ott volt egyszerre a látomással együtt, de most úgy volt ez sokkal halványabb és kevésbé éles, mint máskor a látomások szoktak. A két hely helyet cserélt, máskor a fizikai világ volt mindig élesebb, a jelen és nem a múlt. Most a múlt volt az, megint hiába próbált mozdulni odakint, nem sikerült megtennie, csak mintha lefagyva, bénán állt volna egy helyben a semmibe meredve. Már most némileg bűntudata volt amiatt, hogy Tubrok mennyire megijedhet és miként vélekedhet. Amennyit látott lassabban telt el az idő, de még így is úgy számolta, hogy percek telhettek el odakint is, mert itt bent már jóval régebben volt. Amint ebbe az egészbe belegondolt akkor realizálta, hogy fizikailag nem is kifejezetten egy látomásban van, hanem az egész világ úgy viselkedik mint egy külön sík. Fizikában találkozott már effélével és matematikailag is lehetséges volt, csak éppen nem számított arra, hogy Zsarnok valami effélét hozzon létre a saját múltjával kapcsolatban. Könnyedén hidalta át a távolságot az épület és a jelenlegi helyzete között és a következő lépésével már egy kétszárnyú ajtón lépett be ismét sötétségbe. A zöldes fényt valamiért megnyugtatónak találta, nem tudta, hogy miért, de bármelyik másik színtől talán a frász kerülgette volna, főleg akkor, ha kéket látott volna. Talán pont Maniac miatt abban az esetben. Ismerős is volt, talán ez is okozta a nyugtató érzést, a HPI-ben hasonlót már megszokott, de ez nem az volt, valami más miatt, amire hamarosan rá is jött, hogy mi volt ez az érzés. A chat szövegből, ez jutott eszébe, ott olvasott ilyesmit, a közös lakás, vagyis szint Zsarnoknak és Vyc-nek. Ekkor egy pillanatra megtorpant, ahogyan a világ ismét elmosódott körülötte, de ugyanúgy tudott haladni, mint korábban. Pontosan ezt szándékozott megtenni, hogy megy tovább. Ha már nem tudott kiutat találni, akkor körbenéz, mégis jobb megoldás volt, mintsem állni egy helyben és várakozni arra, hogy a látomás véget érjen és a sík végre kilökje magából őt. Így elindult a folyosón, hogy feltérképezze az épületet, vagyis a szintet, ahol volt. Ha talál ajtókat, akkor megpróbálja azokat kinyitni, hogy a mögötte levő helységeket is megnézhesse és felmérhesse ezt az egész helyet.
Ezalatt azért igyekszik a rendes világba is ki-ki pillantani, hogy próbálkozzon a teste uralásával és megláthassa azt is, hogy Tubrok mit csinál, hogy még mindig csak várakozik, vagy pedig próbálj őt felkelteni és reakcióra bírni. Révén ez nem volt természetes, mondta előző este a férfinak, hogy miként működik a képessége, hogy egyszerre képes látni a múltat és a jelent is, egyszerre és közben képes reagálni a dolgokra, de most mindez hiányzott. Még saját maga is megijedt, bele sem tudott gondolni abba, hogy Tubrok miként reagálhatott minderre ezek után.

by **Bishop** Szomb. 22 Márc. 2014, 21:43

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Ingrid felkészül rá, de nem kell megtartania Tubrokot, a férfi biztosan áll, sőt ha kell ő tartja a másikat, de szeretné a lehető minél közelebb érezni magát Ingridhez. A karját érő simogatást is rendkívül élvezi, ezt Ingrid is érzi, a férfi apró mozdulatain, ahogy neki simul. Viszonzásként Tubrok mellkasát és hasát Ingrid hátához dörgöli, kellemesen lassan. Ezután egyik kezét feljebb vezeti Ingrid melleitől a nyakán át az arcához, azon végigsimít, majd beletúr a hajába, ahogy a nő mellkasára fekteti a fejét. Ingrid szavaira kissé elmosolyodik.
< - Tudom, - válaszolja bármilyen megjátszott hang, vagy tényleges rosszállás nélkül - csak miattad volt. >
Végül még rövid csókot is ad a nő ajkaira mielőtt elengedné. És ekkor áll meg hirtelen minden, amikor Ingrid a törölközőért indul és távolabb kerülnek egymástól. A vízióban, ahogy arra gondol, hogy a kék fények mennyire más hatást váltanának ki belőle, hirtelen egy pillanatra a sejtelmes zölden fénylő ablakok, hideg fémes kékre váltanak. Egy pillanatra Maniac avatarja is mintha felvillanna a távolban. De ez egy sokkal emberibb, ugyan gépi arcot tükröz, de koránt sem azaz élőholt kék koponya, amit már megszokhatott. Végül Ingrid beér az épületbe. Elhatározza magát, hogy tovább megy. Az első ajtót megpróbálja kinyitni, ebben a pillanatban már egy mozgó liftben találja magát. Maga a lift igen széles, magas, az egész fém és kivetített holografikus panel irányítja. Méretileg és technológiailag is megfelelne a egy HPI-snek. A konzol adatai szerint a gép Ingridet egészen a lakáshoz viszi. Néhány másodperc múlva a felvonó megáll, a kétszárnyas ajtók először átlátszóvá válnak majd kinyílnak. Ebben a pillanatban Ingrid erős fehér fényt lát ami teljesen elvakít mindent. A következő pillanatban már a valóságban van, még mindig a fürdőben. Érzi, ahogy a teste újra engedelmeskedik neki. Tubrok előtte áll, az oldalát és a vállát fogja, erősen próbálva felrázni őt. A férfi szemeiről Ingrid tehetetlenséget, féltést és félelmet olvashat le azonnal.
- Ingrid! Ingrid kérlek! - mondja ki többször is hangosan a férfi a nő nevét birodalmi nyelven, miközben Miller kezd magához térni - Mi a baj? Mi történt?
Még mielőtt válaszolhatna, Tubrok szorosan átöleli és magához fogja őt.
< - Az egész tested megfeszült és remegett. - mondja, majd még szorosabban fogja magához Ingridet. >

by **Thorhalla** Vas. 23 Márc. 2014, 11:03

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Hamar rájött, hogy „kár” volt Maniac-re gondolnia, mert az eddig zöldes fények hirtelen váltottak a megszokott fémes kékre és még az emlegetett, vagyis gondolt mesterséges intelligencia képe is felvillant előtte. A másodperc egy töredéke kellett neki ahhoz, hogy rájöjjön, hogy tényleg arról van szó, akire, vagyis amire gondolt, mert nem a megszokott „arcképet” látta meg, hanem egy sokkalta békésebb talán android arcot. Robotot mindenképp, egy gépét, de emberibb volt, mintsem, amit megszokhattak. Igazat megvallva soha sem gondolt bele, hogy miért is az lett Maniac avatarja ami, őt nem rémisztette meg, még kislányként sem tette, ez számára teljesen megszokott volt és nem volt oka megkérdőjelezni a választást. Még az is felmerült benne, hogy lehet, hogy Maniac maga választotta és alkotta a tudásából magának és nem Zsarnok adta neki. De ugye ezt nem tudhatta, hiszen fogalma sem volt arról, hogy milyen volt a programozás folyamata. Elindult a folyosón végül és hamarosan meg is találta az első ajtót, amit megpróbált kinyitni. Még ő is meglepődött, hogy a következő pillanatban már egy liftben volt és nem a folyosón. Ez az éles váltás egy álomra emlékeztette, még emlékezett arra, hogy milyen álmodni, hiszen több, mint öt éven keresztül ő is megtette minden este, amíg nem kapott génkezelést, és ott volt ez megszokott. Itt talán ugyanazt várta volna egyébként, mint korábban, hogy a világ elmosódik és úgy vált át a következő helyszínre, mint eddig, és nem pedig így, ahogyan egy álom szokott. Körbenézett a liftben, ez már teljes egészében megszokott Birodalmi szabvány volt, méretileg és technológiailag is egyezett. A holografikusan kivetített konzolra nézett, hogy megtudja, hogy merre is lehet éppen. Szerencsére most is rajta volt és a szerint mindjárt megérkezett a lakáshoz. A lift végül megállt és az ajtó is nekilátott kinyílni. Amint a fényt látta meg, ösztönösen lépett hátra egyet és emelte a kezét, hogy megvédje magát a fénytől. Vagyis a robbanástól, amit annak titulált jelen pillanatban, felsikoltott, először csak azon a síkon, majd ahogyan visszaszerezte az irányítást a teste felett úgy érzékelte, hogy a valóságban is megtette mindezt, hiszen hallotta a saját hangját.
Megpróbált megmozdulni és ezúttal sikerült is neki, még mindig kissé zavart volt és lassú néhány pillanatra. Fel kellett fognia, hogy hol is van, ahogyan pislogott kábán egy-kettőt látta meg Tubrokot és érezte meg a férfi kezét a vállán és az oldalán. Ahogyan a párja szemébe nézett látta az ijedtséget, tehetetlenséget, féltést és félelmet. A birodalmi szavak és amiket mondott Tubrok ugyanezt támasztotta alá neki, hogy így van. Ahogyan a látomás alatt gondolta, tényleg sikerült a frászt hozni a férfira, amit pedig meg sem szeretett volna, akart volna tenni. Még nem voltak tiszták a gondolatai teljesen, a rázást is érezte, kissé zavartan nézett a férfira és úgy, mintha még mindig nem lenne teljesen itt. Legalább ezer éve nem érezte magát így, akkor is az volt, hogy edzésen rosszul esett és elvesztette az eszméletét. Még emberként, az abból való felébredés után volt ugyanilyen lassú és kába, még gondolatokra is. Most ez csak részben volt igaz túl sok érzés keringett benne, nem igen tudta különválasztani még, hogy melyik jött Zsarnoktól és melyik a sajátja és mégis teljesen üresnek is érezte magát emellett. A kérdésre már éppen válaszolt volna, amikor végül Tubrok magához ölelte őt. Néhány másodpercig csak rezignáltan állt, ahogyan a párja magához ölelte őt, nem érzett semmit ezen idő alatt, csak ürességet, mintha nem is maga lenne, mintha semminek sem lenne jelentősége, mintha minden olyan apró és kicsi lenne. Pont úgy, mint akkor mielőtt és mialatt máshogyan látta a világot odabent a lakásban. A következő kérdéseknek és szavaknak sem volt jelentősége, csak állt még mindig, mintha nem is önmaga lett volna. Kellett néhány perc ismét, hogy és képes legyen arra, hogy összeszedje a gondolatait, amit érzett, vagyis, amit nem érzett ijesztőnek kellett volna, hogy hasson, de az elmúlt percekben, vagy órákban, az időt sem tudta, hogy mennyi emléket élt át még túlságosan is a hatása alatt tartották őt. A lelki fájdalom ott volt most is, tudta, hogy mit kellene éreznie, hogy mik lennének a helyes érzések ebben a pillanatban, de nem. Kétségbe kellett volna erre esnie, de ez sem történt meg. Még mindig semmi; nem hitte volna, hogy ennyire erősek lesznek azok az emlékek, hogy ilyen hatással lesznek rá. Talán ez kellett, hogy ne roppanjon bele az egészbe? Nem tudta, ilyen lehet az apjának minden nap manapság? Végül felnézett és már nem csak előre nézett, a szeméből még mindig folytak a könnyek, de ezt már leginkább csak természetes reakciónak érezte, mintsem azért, hogy tényleg érzi és az váltotta volna ki belőle. Még mindig nem ölelte viszont a párját, képtelen volt rá.
< - Egy látomás volt – mondta, a hangja most egészen színtelen volt. – Nem vagyok jól. >
Az első kis kétségbeesést ebben a pillanatban érezte meg magában, nagyon kicsit, de közel sem olyan erősen, mint kellett volna. Ott volt benne, hogy éreznie kellene, akarja érezni, de az is, hogy nem számít, nincs jelentősége. Most, hogy ez az állapot állt fent ami lényegében hasonló volt, mint a lakásban próbálta ugyanazt maga elé képzelni, előhozni, hogy ugyanúgy máshogyan lássa a világot, mint ott tette. Hátha most is sikerül megtennie mindezt. A kísérlet után nézett fel ismét csak.
< - Nem érzek semmit – nézett Tubrok szemébe. – Nem érzek érzéseket… tudom, hogy mit kellene most, hogy mi lenne a helyes, hogy mit… de semmi. Tudom, hogy mit érzek irántad, de a testem nem reagál sem erre, sem másra. Tudom, hogy nincs jelentősége, hogy nem számítanak, hogy feleslegesek. Nem tudom, hogy mi van velem. >
Máskor a szíve hevesen kezdett volna verni erre, de most érezte, hogy a pulzusa is pontosan ugyanolyan, mint máskor, pedig eddig Tubrok közelében majd kiugrott a helyéből. A szavai eleje teljesen színtelenek voltak, érzelemmentesek és ridegek, távolságtartóak. A végén, az utolsó mondatnál került bele csak egy nagyon kicsit más is, a félelem és a kétségbeesés. De nagyon-nagyon kicsit csak, alig érezhetően. A teste nem reagált, a pupillái sem tágultak ki erre, csak a hangja remegett meg. A következő lépése nem tűnt logikusnak a számára, de szüksége volt rá, az öröklött dolgok miatt, az anyja része miatt szükséges volt.
< - Segíts! – kérte a másikat. – Csókolj meg, érezni akarok… - még akkor is, ha ez nem volt releváns, sem pedig logikus kérés. >

by **Bishop** Vas. 23 Márc. 2014, 15:04

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Ingrid lassan tér csak magához, a teste megfelelően funkciónál, de a tudata részben még mindig a látottak hatása alatt van. A teljes testében bizsergést érez, ahogy minden sejtje regenerálni kezd, megpróbálva helyreállítani a sérüléseket, azonban ezek nem tényleges sebek, hanem lelkiek. Tubrokban keveredő negatív érzések, csak tovább fokozódnak, amikor látja a nő könnyeit, és érzi, hogy a teste mennyire merev és hideg annak ellenére, hogy átöleli. Ingrid a szavaival teljesen kizökkenti a férfit, aki először nem tudja mit is felehetne. Másodpercekig csak figyeli Ingrid arcát és levegőt sem képes venni, majd végül nyel egyet. Nagyon rosszul esik számára, hogy semmilyen érzelmet nem tud felfedezni Miller tekintetében. Mégsem húzódik el tőle, sőt szorosabban öleli magához és a hátán és az oldalán lassan simogatni kezdi őt.
< - Nem lesz semmi baj. - mondja halkan - Itt vagyok neked, rendbe fogsz jönni. Nem engedem, hogy elveszítsd az érzéseid. >
A hűvös, megnyugtató hangján szól, teljesen őszintén. Nem törődik azzal, hogy Ingrid ténylegesen nem reagál a mozdulataira, még finomabb érintésekkel folytatja tovább, miközben a lehető legközelebb húzódik hozzá, hogy Ingrid jobban érezhesse őt. Mindent megtesz, hogy valamilyen érzelmet váltson ki Millerből. A kérés után kissé meglepetten néz le a nőre, majd szó nélkül eleget tesz a kérésnek, lehajol és megcsókolja. Tubrok nem foglalkozik azzal, ha Ingrid nem viszonozza a csókot, vagy egyáltalán nem is reagál rá, akkor is megteszi. Minden mozdulatával érezteti, hogy mennyire fontos neki a másik, a simogatást a tarkónál és nyaknál, egészen érzékien folytatja tovább. Percekig csókolja, majd finoman elhúzódik és mélyen a nő szemeibe néz.
< - Kérlek Ingrid. Szeretlek. >
Egészen halkan súgja neki, majd újra megcsókolja. Ha kell ezt többször is megteszi, minden alkalommal egyre gyengédebb mozdulatokkal. Ingrid érezheti a férfi mozdulatain a teljes bizonytalanságon kívül, hogy bármit meg tenne érte és nem fogja feladni.

by **Thorhalla** Vas. 23 Márc. 2014, 15:59

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Pillanatokkal később megérezte a megszokott bizsergést, ám ezúttal Ingrid tudta, hogy teljesen feleslegesek. Nem volt rá szükség, tökéletesen egészséges volt, mint mindig, semmilyen fizikai sérülése nem volt, minden amilyen „gondja” volt, azt a szervezete így nem orvosolhatta. Ehhez valami más kellett, már ha akarta egyáltalán, hogy újra érezzen. Ott volt benne, hogy akart újra érezni és mégsem. Így ebben az állapotban minden sokkalta könnyebbnek tűnt, könnyebben tudott gondolkodni és gyorsabban, a világ is másmilyen volt, meglátta a legapróbb lényegi részeket is, nem vonták el az érzései a figyelmét. Ez is az evolúció következő lépcsőfoka lett volna? Ezért „mondott le” Zsarnok is róluk, ezért lett kiszedve az UP2-ből is? Lehetségesnek tartotta és logikusnak is, most ebből a szemszögből nézve ő maga is így tett volna. Az egész ridegségen és azon, hogy semmit sem érzett az sem segített, hogy Tubrok felől csak negatív és kellemetlen érzéseket érzett, látta, hogy a férfit teljesen kizökkentette és nem is érti a helyzetet. Vajon, ha elmondta volna, hogy mit tapasztalt és látott, akkor megértette volna? Okosnak tartotta a férfit, de annyira talán nem volt az, hogy megértse és felfogja azt, amit Ingrid most tapasztalt. Még számára is nehézkes volt egy kicsit, pedig a nő tudta magáról, hogy mennyire okos és éles eszű. Lelki fájdalom hasított belé, ahogyan megérezte azt, hogy a párjának rosszul esett az, hogy nem reagált arra, hogy átölelte őt. Pillanatok alatt azonosította az érzést, ami meglehetősen erős lett és ennek örült. Bűntudat. Pislogott egyet és a könnyei erősebben kezdtek folyni, ezek most nem a testének biológiai funkciói, nem amiatt volt, amit a másik síkon, Zsarnok elméjében látott, ezt most a bűntudat generálta. Tudta, érezte, hogy így van. A szorosabb ölelésre és simogatásra lehunyta a szemét néhány pillanatra, a teste pedig ekkor mozdult meg először ösztönösen, hogy jobban belesimuljon Tubrok karjaiba. Nagyon picit csak és néhány pillanattal később meg is merevedett újra. A férfi szemeibe nézett újra, még mindig érzéketlenül, úgy, ahogyan a tárgyaláson is tette.
< - Nem tudom, hogy akarom-e őket újra – mondta színtelenül. – Így sokkal könnyebb gondolkodni és mérlegelni, hogy nem vonják el a figyelmemet. Máshogy látni mindent, úgy ahogyan előtte még soha sem tudtam. >
Valamiért tudta már azelőtt, hogy kimondta volna őket, hogy ez újra nagyon rosszul fog esni a férfinak, talán azért, mert ismerte és pár perccel ezelőtt még neki is rosszul esett volna, ha ezt kimondta volna valaki, de most már nem. Ettől megint megérezte a lelki fájdalmat, hogy látni a párja arcán azt, hogy ez rosszul esik neki, a bűntudat, hogy nem akarja őt bántani. Az érintések is egyre kellemesebbek lettek, noha még mindig messze nem váltottak ki belőle olyan hatást, mint nem sokkal korábban. Figyelte Tubrokot, ahogyan odahajolt hozzá, most nem hunyta le a szemeit, még mindig nem viszonozta az ölelést sem, néhány pillanatig a csókot sem, majd azt is csak azért, mert tudta, hogy ezt kell tennie és nem pedig azért, mert élvezte azt. Az érintésekre sem igazán reagált, majd mikor elhúzta a fejét Tubrok és a nő szemébe nézett még mindig nem láthatott benne semmit, ismét ez okozott kellemetlen érzéseket Ingridnek, hogy képtelen bármire is. A férfi szavaira viszont már érezhetően megremegett és az arcizmai is megrándultak, az ajkai is megremegtek. Lehunyta a szemét és újabb könnycseppek peregtek végig az arcán. Így emiatt most nem is látta, hogy Tubrok odahajolt hozzá, csak a csókot érezte meg, a gyengéd csókot. A férfinak valóban percekig kellett próbálkoznia, amíg végül sikerült eredményt elérnie a teljesen passzív Ingridnél. A nő az izmai és végtagjai ösztönösen mozdultak ekkor végre valahára, a keze a férfi tarkójára csúszott és a teste pedig közel hozzá. Kétségbeesetten, vagy éppen szenvedélyesen viszonozta a csókot. Ebben a pillanatban törtek rá a képek, nem csak amiket látott, hanem saját magát is Tubrokkal, az érzések szinte egyszerre robbantak ki belőle, amit iránta érzett és az, hogy mivel jár az, hogyha elveszíti. A teljes teste ekkor feszült meg újra és megrázkódott. Elhúzódott Tubroktól, a szemei most már teljesen fátyolosak voltak, ezúttal nem a gyönyörtől.
< - Én is szeretlek – mondta remegő hangon. >
Megannyi érzelem volt most a hangjában, fájdalom, szeretet, bűntudat, félelem, féltés. Alighogy kimondta mindezt hangosan zokogott fel. A karjait szorosan fűzte Tubrok köré és bújt hozzá, az arcát a férfi nyakának és mellkasának találkozásához emelte, ez volt a legkényelmesebb a kettejük közötti magasság miatt. Újra és újra megrázkódott a sírás miatt, amit pecekig nem volt képes abbahagyni, sem pedig csillapítani. Mindvégig úgy ölelte Tubrokot, mintha az élete múlna rajta és ha elengedné őt, akkor mind a kettejüknek vége lenne és mindennek, ami kettejüknek fontos. Mikor képes volt a zokogás mellett már megszólalni, akkor sem emelte fel a fejét csak úgy mondta.
< - Nem akarlak elveszteni, soha – suttogta remegve. – Nem tudnám elviselni, ha meghalnál, nem akarom, hogy valaha is megtörténjen… >

by **Bishop** Vas. 23 Márc. 2014, 21:08

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Ingrid nem képes teljes mértékben tökéletesen érzékelni a külvilágot, úgy mint a vízió során, csak ahhoz hasonló tisztasággal, az érzékszervei által nyújtott maximális szinten. Az anyagok molekuláris vagy részecske szintű szerkezetével és tulajdonságaival nincs tisztában, de ezen kívül mindent tud érzékelni a megfelelő tartományokban. Hirtelen olyan érzés fogja el, mintha elméje hátuljába hideg fájdalom hasítana, ahogy az elméje menti a látott képeket. Tubrok látja Ingriden az apró érzelmekre utaló jeleket, próbálja megérteni mi történhet a nővel, de csak még jobban összezavarodik ő is. A nő érzéketlen szavai ismét kellemetlenül érintik. Néhány másodpercig még a szemét is lehunyja, majd csak utána néz a nőre. Ingrid pontosan érzi, hogy Ragal úgy értelmezte a szavait, hogy már nem is akarja szeretni őt. Végül ennek hatására Tubrok minden egyes csóknál jobban érezheti, hogy mennyire szereti őt és mennyire akarja, hogy ez az érzés viszonzásra találjon ismét. Percekig folytatja a gyengéd mozdulatokat, amikor végre sikerül érzelmeket kiváltania. A tekintete kissé lágyabb lesz, amikor Ingrid kimondja, hogy szereti. Viszonozza a szoros ölelést és teljesen magához fogja a másikat, ugyanakkor még mindig nem érti a helyzetet.
< - Sh. - csitítja halkan Tubrok Ingridet, ugyanakkor meglepődik a szavain és ez a hangján is érezhető - Itt vagyok veled, nem fogsz elveszíteni, nem fogok meghalni. >
Ingrid kisírhatja magát a férfi mellkasán, közben érzi, ahogy az vigasztaló mozdulatokkal fogja őt körbe és öleli gyengéden magához. Tubrok egy idő után, amikor a zokogás enyhül letörli Ingrid könnyeit a nő arcáról, egészen lassú mozdulatokkal, majd a vörös haját is megigazítja. Ez alatt végig fenntartja a szemkontaktust.
< - Mi volt a látomásodban? Mit tett veled a képességed? - kérdezi aggódó hangon. >
Érezhetően szeretné tudni, mi volt az ami miatt Ingrid elvesztette az érzéseit. Percek múlva sem húzódik el, ugyanolyan szorosan öleli magához a másikat és próbálja megnyugtatni minden mozdulatával. Ha nem kap választ, nem teszi fel újból a kérdéseket, csak némán áll és átkarolja a nőt, akit szeret.

by **Thorhalla** Hétf. 24 Márc. 2014, 10:25

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Azt sikerült megállapítania, hogy most ugyan nem látta a részecske szintű felépítésüket, ettől függetlenül sokkalta több részletet látott, mindent olyan szinten tökéletesen, ahogyan erre az érzékszervei képesek voltak. Olyan szinten érzékelt mindent, amire azt hitte, hogy már az is lehetetlen, mert az emberi elme nem erre volt kitalálva alapvetően. Eddig sem tartotta magát butának, vagy ostobának, de most még okosabbnak találta magát, ahogyan hirtelen minden más megvilágításba került. Hogy hirtelen olyan szinten látta és érzékelte a külvilágot, amire valószínűleg nem sokan voltak képesek. Már ez is sokkalta több volt, mint korábban gondolta, hogy lehetséges lenne. Tudta, hogy a látomás és az, amit ott tapasztalt és érzékelt megváltoztatta őt, talán minden szempontból. Csak azt nem tudta egyelőre, hogy mindez mennyire történt meg. Mindez további megfigyelést és tesztelést igényelt a részéről. De az már most érezte, hogy sokkalta gyorsabban és könnyebben tud gondolkodni és következtetésekre jutni ezáltal, ezt mindenképp előnynek fogta fel. Elfintorodott, ahogyan megérezte a fájdalmat a fejében a tarkójánál, de nem nyúlt oda arra a részre. A korábbi szavaira ismét látta ugyanazt a párján, hogy mennyire rosszul esik neki mindez, igen, tudta, hogy az lesz, még azelőtt, hogy egyáltalán kimondta volna a szavakat, vagy a fejében megfogant volna a teljes gondolat, hogy mit is fog kimondani. Egy pillanatra olyan volt ez számára, mintha kitudta volna számolni a jövőt úgy, hogy azt sem tudta, hogy mi is fog megtörténni a következő néhány pillanatban. Mintha mindez csak matematika lett volna és semmi több, egy egyenlet és ez volt a logikus válasz. Ez egy pillanatra megrémisztette, és a rossz érzés ismét erősödött benne, ahogyan megérezte, hogy Tubrok mit is érzett emiatt. Mintha már nem is akarná őt szerezni, pedig Ingrid tudta, hogy mindez nem igaz, ő akarta szeretni, szerette. Az elmúlt pár nap volt élet legfantasztikusabb élménye, hogy végre egy olyan férfit talált magának, mint Tubrok volt. Akit nem csakhogy szeretett, de a lelki társa is volt. Akivel olyan szinten értették meg egymást alig pár nap után, mintha életöltőket töltöttek volna egymás oldalán. Mikor a sírás közben megérezte a párja ölelését még jobban hozzábújt a férfihoz, amennyire csak fizikailag képes volt erre. A szavak sem voltak képesek megnyugtatni őt, most hirtelen lehet, hogy nem fog tényleg, de később igen, ő nem volt Birodalmi, neki nem volt regenerációja, és kortalan sem volt. Most már tudta biztosan, hogy azt akarja, hogy a férfi is legyen olyan, mint ő. Legyen kortalan, hogy neki se kelljen attól tartani, hogy meghalhat. Hogy ne járhassanak úgy, mint Vyc és Zsarnok.
< - Nem csak most – felelte. – Soha. >
Hosszú percek kellettek neki, hogy a zokogása csillapodjon, most először érezte azt, hogy biztonságban érzi magát Tubrok karjaiban, most annyira kiszolgáltatott állapotban volt, hogy azt sem hitte, hogy képes lenne megvédeni magát. Így különösen jól esett számára az, hogy így öleli át a párja és ő pedig hozzábújhat. Ahogyan a sírása csillapodott az ő ölelése is enyhült, lehet, hogy kissé nehezen is kapott a férfi emiatt levegőt, de végül felnézett. Hagyta, hogy Tubrok letörölje a könnyeit és a haját is megigazítsa. A kérdésekre hallhatóan nyelt egyet, nem tudta, hogy miként magyarázhatná el mindezt. Már most tudta, hogy a párja ki fog borulni és talán félni is fog, ha meghallja, hogy hol volt és mit látott és érzett. Ahogyan hosszú másodpercek óta a férfi szemeibe nézett megérezte, hogy a szíve ismét hevesebben kezdett verni és a pupillái is kitágultak, ezúttal nem a félelemtől, csak a megszokott reakció arra, hogy olyasvalakire nézett rá, akit szeret. Végtelenül megkönnyebbült attól, hogy így reagált Tubrok közelségére és arra, hogy ölelkezve álltak már ki tudja, hogy mióta. Úgy tűnt, hogy lassanként minden érzése visszatér, aminek vissza kellett. Nem akarta kiborítani a másikat és nem akarta elmondani, hogy mit látott mégis tudta, hogy elfogja mondani, mert ennyivel tartozott neki azok után főleg, hogy sikerült megbántania is őt. Az egyik kezével lágyan nyúlt fel a párja arcához és simított végig rajta.
< - Az első este volt egy gúnyos megjegyzésed Zsarnokot illetően – várt egy pillanatot, majd szóról szóra idézte vissza Tubrok szavait. – „Ön az ellenpélda, de Zsarnok az uralkodó és sokan azonosulnak a nézeteivel, ha ugyan még vannak nézetei és nem puszta meghajtó egységeken futó kódokról beszélek.” Vannak nézetei, érzései, sokkal összetettebb személy, mint gondolnád. >
Még saját magát is meglepték a szavai, nem védeni akarta az uralkodóját, mégis úgy hangzott.
< - Zsarnok múltjában voltam – mondta ki végül. – Nem egészen a múltjában, hanem a fejében, az elméjében, vagy egy olyan mentális síkon, ahol a régi emlékeit tárolja. Ott voltam a házában, a szülei halálát is láttam, beszélgetéseket az apósommal, olyan oldalát láttam Osbornnak, amit nem ismertem eddig. A Zuhanás előtti időket, láttam, hogy miként látja Zsarnok a világot, olyan más, gyönyörű és részletes. Minden új értelmet nyert ezáltal, noha nem olyan részletesen, de képes vagyok már úgy látni. Ez azt hiszem, hogy ez a nézőpont az, amikor minden érzésem tovaszáll. Tudott… tud szeretni. Volt egy szerelme, aki meghalt, úgy, hogy Maniac sem képes őt helyreállítani, ekkor alakult ki a mai világnézete. Ha az a nő nem hal meg, a világ nem ilyen lenne. Mind a mai napig ugyanúgy, mint apa generálja a fájdalmat és a szeretett nő hiányát. Éreztem azt a fájdalmat, amit ő is, az ürességet, azt, hogy semmi sem számít, minden olyan kicsi és így meglátni mindent úgy, ahogyan soha sem. Átéltem az emlékeit és az érzéseit… >
Itt elakadt a hangja, még saját magának is kissé sok volt az egész, nem tudta, hogy Tubrok miként lesz ezt képes felfogni és kezelni. Még Ingridnek is kicsit sok volt, bele sem mert gondolni, hogy a másiknak milyen lehet. Figyelte végig a párja arcát, hogy miként is reagál arra, amit mondott. Egyelőre ő sem húzódott el tőle, csak hozzábújva maradt és ölelve őt.
< - A korábbi szavaimmal nem akartalak megbántani – felelte. – Azzal, hogy nem akarok érezni, de igen, akarok és veled akarok lenni. >

by **Bishop** Hétf. 24 Márc. 2014, 22:51

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Tubrok is érezhetően fellélegzik, mikor végre sikerül érzelmi reakciót kiváltania Ingridből. Azonban ezek csak még jobban összezavarják a férfit. Ingrid első mondataira nem tudja mit mondjon először, később pedig már nem tartja fontosnak. Csak tovább folytatja Ingrid simogatását és hagyja, hogy a nő egészen szorosan ölelje őt. Ahogy lassan Miller egyre jobban lesz, párja oldalra nyúl, elvesz egy törölközőt és óvatosan betakarja vele hátulról, majd úgy fogja újra magához. Tubrok meglepetten pillant vissza rá, valóban úgy hangzik számára, mintha Ingrid most Zsarnokot védené előtte.
< - De ez most miért fontos? - kérdez rá kissé értetlenül, de el is harapja a szavainak végét amikor hallja a folytatást. >
Ingrid ahogy beszél láthatja Tubrok tekintetén először a teljes meglepettséget. Lassan megváltozik az arckifejezése, a pupillája pedig kitágul. Minden kis részletre lélegzet visszatartva figyel. Ahogy magában elképzeli a látottakat, kezd benne is összeállni egy kép, arról mit is láthatott Ingrid. Az is látszik, hogy felfog mindent, de nem akarja mégsem tisztán megérteni. Ezeket képtelen leplezni, ahogy azt is, hogy most már ő is másképp gondol Zsarnok alakjára mint eddig. Végül kis szünet után szólal csak meg, amikor már összeszedte a gondolatait.
< - Értem. De nem tudom, hogy lehetséges ez. Nem mondtad, hogy a képességednek van ilyen része is. - itt egy pillanatra elhallgat - Már jól vagy? >
A kapott érintésre és kedves szavakra elmosolyodik. Azonban Ingrid érzi, hogy az előbbi rossz érzés még mindig ott van Tubrokban. Most nem tud elvonatkoztatni, mivel abban a pillanatban, amikor Ingrid kimondta, hogy nem is akar többé érezni, teljesen komolyan gondolta. Amíg még Ingrid keze az arcán van a férfi megfogja azt és gyengéden megszorítja.
< - Tudom. Nem akarom, hogy rosszul érezd magad emiatt. Láttál még mást is? Nem voltál magadnál egyáltalán, már sok ideje, mielőtt magadhoz tértél. - ekkor ismét megáll - Nem kell elveszítened. Még sok időm van hátra és nem foglak csak így itt hagyni. - fejezi be végül teljesen őszintén. >

by **Thorhalla** Kedd 25 Márc. 2014, 09:50

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Ingrid tökéletesen érezte, hogy mennyire sikerült összezavarnia a párját azzal, hogy ő is össze volt zavarodva. Egy pillanatra meglepte, hogy ezt az érzést is ennyire átvette Tubrok tőle, hiszen ez annyira nem volt negatív érzelem, hanem leginkább semleges. Örömmel vette, hogy betakarta őt a törölközővel. Nem mondta ki hangosan köszönetet, csak jelezve, hogy ezt érzi és hálás, így végigsimított a férfi hátán, miközben még mindig őt ölelte. A közbeszúrt kérdésre nem felelt külön, hogy miért is volt fontos az a mondat, amit akkor megjegyezett Tubrok. Igazából már amiatt megfordulhatott volna és elsétálhatott volna, de nem tette meg, csak legyintett és az volt az első pont, ami felkeltette a figyelmét arra, hogy több lehet benne, mintsem a jóképű külső, mint amit látott. Mindezek után mondta el, hogy mit látott és mit tapasztalt. Ingrid látta a párján, hogy érti amit mondott neki, de ő sem akarta elfogadni, ahogyan ő maga sem tette a látomásban, nem akarta felfogni, sem elfogadni, hogy tényleg ott van és tényleg azt látja, tapasztalja, amit. Mivel saját maga is ezt élte át, így teljesen megértette Tubrok helyzetét, hogy miért is tett úgy, ahogyan és miért is viseltetett ez iránt így. Mire a nő végzett már tudta és látta, hogy a másik is hasonlóképpen viselkedik, mármint látja ezt az egészet, mint ő. Egyikőjük sem volt már többé képes arra, hogy annak lássa Zsarnokot, mint aminek Zsarnok akarta, hogy lássák, vagy aminek mindenki tartotta. ezáltal, hogy ezeket tudták Ingrid számára a távolságtartása és lénye ellenére is sokkalta emberibb lett, mint az elmúlt ezer évben valaha is. A szavak után a nő gyengéden mosolyodott el, nem Tubrok volt az egyetlen, akinek fogalma sem volt arról, hogy miként történhetett meg mindaz, amit látott. Végül megrázta a fejét.
< - Fogalmam sem volt róla, hogy van ilyen része a képességemnek – mondta. – Még soha sem volt ilyen, sem ennyire hosszú. Mindig alig-alig egy-egy kép, vagy néhány másodperc volt az egész. Ez nekem is új volt, teljesen. Kezdem azt hinni, hogy semmit sem tudok a képességemről. >
Nem hazudott, tényleg ez volt az első, ahogyan korábban is mondta ezelőtt ennyire sűrű sem volt a látomások száma, mint most az utóbbi pár napban. Valami nagyon megváltozott, nem csak az, hogy az, amit érzett és megtudta a képességét, képességeit még valami másnak is kellett történnie. Igaz fogalma sem volt arról, hogy mindez mi lehetett, mi okozhatta mindezt. A gondolataiban ott volt, hogy az, hogy hazajött, tényleg hazajött, ahonnan a családja tényleg származott, hogy ez is közrejátszhatott, de nem tudta. És a kérdés ott volt benne, hogy kicsodák és micsodák a Miller-ök. Remélte, hogy hamarosan választ kaphat minderre. A kérdésre bólintott, hogy jobban van, már tényleg sokkalta jobban érezte magát, mint korábban. És ebben nagy szerepet játszott az is, hogy végre érzett. Korábban soha sem hitte, hogy egy ennyire elemi dolognak ennyire fog örülni az életében, főleg ezer év után.
< - Köszönöm, igen – felelte halkan. – Jobban, köszönöm, hogy itt vagy nekem. De hogy mennyire, rád bízom, hogy eldöntsd. >
A helyzet komoly mivolta ellenére is a megszokott gonoszkás mosoly jelent meg az ajkain, bármi is történt, Ingrid az Ingrid maradt. Az egyik kezét Tubrok tarkójára csúsztatta, majd megcsókolta a férfit, ha az hagyta. Ezúttal érezhetően szenvedélyesen, miközben újra hozzásimult a párjához, a csók közben a másik kezével végigsimított a férfi oldalán, majd elemelte a kezét és rámarkolt annak férfiasságára. Részben azért is tette, mert érezte, hogy rosszul esett a párjának, amit kimondott korábban, az, ami akkor a leglogikusabb válasznak tűnt az érzelmek nélkül. Remélte, hogy ezzel eltudja vonni a figyelmét róla és képes lesz elfelejteni, mert nem akarta megbántani vele. Ha tudja, akkor hosszúra nyújtja a csókot, majd elveszi a kezét és megtámasztja magát vele Tubrok mellkasán, így nézett fel végül.
<- Mit gondolsz? – kérdezte még mindig a mosollyal. >
Bólintott, hogy nem haragszik rá a férfi és nem is szeretné, hogy Ingrid rosszul érezz magát miatta, ami azért annyira nem volt könnyű. Mit látott még? Jó kérdés volt, Vic-et nem akarta említeni, ahhoz először az apósával, Osborn-nal kellett volna beszélnie. De azért még volt egy-két dolog, ami őt is megrémisztette, nem tudta, hogy mennyire borítaná ki vele a férfit.
< - Néhány dolgot, kettejüket intim helyzetben is, a lakásukat, ahol együtt éltek. Azt, hogy milyennek látja a világot Zsarnok azóta, hogy Vyc meghalt, így hívták őt. Illetve tudta, hogy ott vagyok, hogy nincs egyedül a tudatában. A világ próbált kilökni, a tudatalattim menekülni, de én nem hagytam, mikor meg megakartam szakítani a víziót már nem sikerült. Illetve láttam őt nem logikus lépéseket tenni, ahogyan a szeretett nő elérte ezt nála. Mást nem. >
A másikra gyengéden mosolyodott el és ismét megölelte szorosan a párját.
< - Ajánlom is – suttogta. – Nem akarom még egyszer azt az érzést átélni, bár olyan lehetnél, mint én vagyok. >
Még kellett néhány pillanat, kellett neki, majd vett egy mélyebb és reszketegebb levegőt.
< - Most már tényleg mennünk kéne vacsorázni is, csak olyan jó így hozzád bújni – ismerte be végül ezt az igencsak kellemes tényt. >

by **Bishop** Kedd 25 Márc. 2014, 21:44

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Tubrok érzi Ingrid hálás érintését, ami után kicsit szorosabban fogja körül, hogy ezzel is éreztesse a közelségét. Azon kissé meglepődik, amikor megtudja, hogy maga Ingrid sem ismeri még így a képességét, hogy ennyire váratlan eseményeket is okozhasson. Hangjában némi aggódással szólal meg.
< - Ha haza mész, meg kellene vizsgáltatnod magad. Azt hiszem meg fogják találni a képességeid határait, úgy neked is könnyebb lenne. >
A szavain érződik, hogy nincs tisztában az ezekkel kapcsolatos tényekkel a birodalmon belül, ezért nem akar beleszólni, csak egy tanács a részéről. Kezeit lassan Ingrid oldalára csúsztatja, majd onnan simít végig a testén, egészen lassan, cirógatva a bőrét. Tubrok arcán megkönnyebbült mosoly jelenik meg, amikor Miller kimondja, hogy már jól érzi magát és ez gyorsan meglepetté változik. Valóban nem számított arra, hogy alig pár perccel a korábbi zokogás után egy megjegyzést kap Ingridtől. Már készülne válaszolni, amikor látja a párjai mozdulatain, hogy mit is akar és ő is előrehajol a csókhoz. Ingrid érzi, hogy az előző meglepetésen felül még egyet sikerül okoznia Tubroknak, amikor a férfiasságához nyúl. A férfi csókja ekkor követelőzőbbre vált és jobban hozzányomja magát Ingridhez. Miután elhúzódnak egymástól Ragal arcán is mosoly jelenik meg.
< - Azt, - feleli megjátszott rosszállással a kérdésre - hogy még mindig nagyon gonosz vagy. És játszadozol velem. >
Ingridnek a csókkal, az érintéseivel és szavaival sikerül teljesen elterelnie a férfi gondolatait a korábbiakról. Már nem látja rajta, hogy azon gondolkodna, Ingrid miért mondta, hogy nem akar érezni. Most csak az fontos neki, hogy minden rendben van. Tubrok néhány hosszú másodpercig kiélvezi az ölelkező helyzetet, majd teljes figyelmét arra fordítja, amit Ingrid mond neki. A szemein ekkor látszik az elmerengés, ahogy Zsarnokról gondolkodik.
< - De még mindig szereti és fáj neki. - mondja ki az egyik pillanatban hangosan a gondolatait - Véget vethetne a szenvedésnek, de jobban szereti annál, hogy hagyja magával teljesen meghalni. Tévedtem vele kapcsolatban. Ez mélyebb, mint amit a legtöbb ember fel tud fogni. >
Pár másodpercig még ezen gondolkozik, majd ismét csak Ingridre figyel. A szoros ölelést viszonozza, kezeit hátul a lapockáknál megállítva, ezzel karjaival a nő teljes hátát átfogva. Végül az utolsó szavakra elmosolyodik.
< - Nem kell sietnünk, majd eszünk később, búj csak hozzám. >
Tubrok kissé előre hajol majd egy nagyon gyengéd csókot ad Ingridnek. Az ölelkezés alatt nagyon lassan balra majd jobbra kezdi dönteni magukat, hogy ezzel is fokozza az élményt. Hosszú percekig nem tesz semmit, csak öleli és simogatja Ingridet, ahogy ezt teszi minden mozdulatában érződik a szeretet a nő iránt, amit érez.
< - Szeretlek. - suttogja halkan. >

by **Thorhalla** Szer. 26 Márc. 2014, 09:58

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Ingrid örült annak, amikor Tubrok szorosabban ölelt át őt az előbbi érintések után, ettől még jobban érezte magát. Még nagyobb biztonságban, már csak azért is, mert remélte, hogy ezzel a közelséggel biztosan nem aktiválódik újra a képessége. Köszönetképpen ismét végigsimított a férfi hátán, hogy jelezze a köszönetét, illetve azt is, hogy jó érzi magát így. Látta és érezte a párja meglepettségét az egésszel kapcsolatban a javaslat pedig nem igazán tetszett neki. Persze logikusnak vélte mindezt, ő maga is ezt kérte volna a férfitól fordított esetben, de aggódott is ezzel kapcsolatban. Megrázta a fejét.
< - Ne felejtsd el, hogy csak itt a Rocksolidban tudtam meg egyáltalán, hogy van képességem – mondta. – Addig csak a fantáziám szüleményének hittem, amit láttam. Így nem túl meglepő, hogy nem ismerem a határokat. Most próbálkozom csak tudatosan befolyásolni őket és irányítani. A megvizsgáltatni magamat… >
Itt elharapta a mondat végét, nem tudta, hogy mi lett volna a jó megoldás. Rendben, nem volt teljen igaz, tudta, hogy mi lenne a helyes és valószínűleg azzal is fog majd élni, de nem Lerontis embereit kérdezi majd meg erről.
< - A gond az, hogy sem én, sem Cal nem ismerünk megbízható genetikust – mondta. – Ha megvizsgáltatnám magam sem kaphatnék választ. Maniac, Zsarnok és az apám is egyből levédetnék és titkosítanák azonnal. A HPI-ben nem hiszem, hogy tudod, de minden személynek alanyi joga van ahhoz, hogy a saját genetikai mintáihoz hozzáférjen. Miután kiderült, hogy van képességem és elküldtelek magamtól beszéltem Cal-el. Megpróbáltuk megnézni a mintáimat, ahogyan a szüleimét is, kideríteni, hogy Greg is örökölt-e bármilyen képességet. Cal a hídon szolgál már most is kapitányi rangban, elvileg hozzá kéne férnie azokhoz, ahogyan nekem is a sajátomhoz. Minden titkosítva volt, még a saját mintáim is, nem fértem hozzá. Amikor rákérdeztem Maniac-nél, hogy milyen változást hozhat számomra az, hogyha belépek a flottába, genetikai értelemben ismét titkosított választ kaptam és nem tudtam meg semmit. Az első génkezeléskor jelentkezett az, hogy látom a múltat. Így a kérdésem jogos volt. Nem kapnánk választ, valamiért minden titkosítva van a Miller családdal kapcsolatban. Ha hazamegyek, amúgy is akartam néhány feltöltést magamnak, mindenből a legáltalánosabb tudást, illetve genetikát legmélyrehatóbban Greg miatt, hogy megvizsgálhassuk. De akkor saját magamat is kellene, ezzel kapcsolatban lenne egy kérésem feléd. >
Néhány pillanatot kivárt, amíg Tubrok megérti, amit mondott és bólint, hogy felteheti a kérését. Akkor vett egy mélyebb levegőt, nem mindennapos kérés volt, annyi biztos és igazából azon sem csodálkozott volna, ha a férfi megtagadja tőle ezt.
< - Szeretném, ha itt a Rocksolidban megejthetnénk egy szkennelést, tudom, hogy jócskán gyengébb eredményt kapok, mintha a HPI-ban tenném, de máshol nem tudom jelenleg leképeztetni a genetikai mintáimat, hogy ezt megnézhessük Cal-el. Örülnék és végtelenül hálás lennék, ha ebben tudnál segíteni. >
Tisztában volt ő is és Cal is azzal, hogy mindez nagyon veszélyes volt, de túlságosan is sok volt a kérdőjel. És nem tudta, hogy Lerontis emberei mennyit hallgatnak majd el előle és mennyit hazudnak. Így jobb lett volna egy saját vizsgálat is, amit a legmegbízhatóbb emberrel tudna megcsinálni a feltöltések után közösen. Így legalább minden ténylegesen családban maradhatna. Látta a megkönnyebbült mosolyt arra, hogy kimondta, hogy jól van, ahogyan a meglepettséget is érezte duplán, a csóknál és a gonoszkodásnál. Ezek szerint tényleg sikerült jól elrejtenie azt, hogy még mindig nincs teljesen jól. Sokkal jobban, mint percekkel korábban, de tudta, hogy sok órás meditációra lesz szüksége ahhoz, hogy tényleg rendezze magában az érzéseit és kitisztítsa a fejét azzal kapcsolatban, ami nemrég történt. De most jól volt pillanatnyilag és ez érdekelte a legjobban. A többit majd akkor, ha Tubrok alszik és ő egyedül van és nyugodtan rendezheti az érzelmeit. Örült annak, hogy a párja követelőzőbb lett az érintésekre és végtelenül megkönnyebbült, hogy már csak ettől a reakciótól is gyorsabban vert a szíve. A szavakra elmosolyodott végül.
< - Akkor azt hiszem, hogy ez azt jelenti, hogy tényleg jobban vagyok – felelte. >
Mint fent a hegyen most is sikerült elterelnie a párja figyelmét a kellemetlen dolgokról. Ennyi manipuláció még belefért a dolgokba kettejük között, hiszen nem akarta, hogy a kellemetlen dolgok, érzések megbélyegezzék az adott napot. Tubrokhoz hasonlóan ő maga is kiélvezte azt, hogy így ölelik ennyire közel egymást, majd a szavai után figyelte a párját, hogy elgondolkodott azon Zsarnokkal kapcsolatban, amit mondott. Ingridnek az, hogy mit érez az uralkodója teljesen normális volt, mivel a szüleinél is mindezt tapasztalta ezer éven keresztül, főleg az apjánál volt ez látványos, hiszen ő volt UP2. Remélte, hogy mindez, hogy ezt elmondta Zsarnokkal kapcsolatban még többet segít abban, hogy a férfi elfogja azt, hogy mi is volt Jonathan Miller manapság. Noha már korábban kezdte megérteni, hogy más, mint hitte főleg azzal, hogy ezer év UP2-ség után is érezni akar úgy, mint egy ember és ezt is teszi. Kicsit összerezzent, ahogyan Tubrok megszólalt, révén ő maga is elmerengett egy kicsit ez idő alatt. Végül bólintott egyetértően a szavaira.
< - Igen, bár nekem ez „hétköznapi” és könnyű elfogadni, hiszen apáéknál is ezt láttam az elmúlt ezer évben – mondta, majd kissé zavartan folytatta. – Ha tényleg megkapom az előléptetésemet a Hídra, egy kicsit lehet, hogy kényelmetlen lesz vele találkoznom ezek után. Hogy ennyi mindent megtudtam róla úgy, hogy soha sem lett volna szabad. >
Végtelenül lágyan mosolyodott el, ahogyan a férfi teljesen átölelte és mondta, hogy nyugodtan bújjon hozzá, mit meg is tett örömmel a hasonlóan gyengéden és érzékien viszonzott csókkal, mint ahogyan kapta. Olyan jó érzéssel töltötte el, hogy így ölelkeznek, ennyire közel egymáshoz kivételesen anélkül, hogy provokálnák egymást, hogy szeretkezésbe forduljon mindez. Így sokkalta belsőségesebb „hangvétele” volt a kapcsolatuknak és ezt erősítették tovább ezek a pillanatok. A jobbra balra ingást ő is felvette, amivel csak kellemesebb lett az egész és ő is gyengéden bármiféle provokálás nélkül simogatta a férfit. A kimondott szavak után ismét elmosolyodott és végigsimított a férfi orrán.
< - Én is téged – suttogta. – Most már mehetünk enni, csak kérlek maradj a közelemben és ne menj messzire, félek, ha távolabb mész, akkor ismét aktiválódik a képességem. >
Most érezhetően tényleg tartott ettől, hogy ismét olyan élményben lesz része, mint az előbb. Ha Tubrok belegyezik abba, amit kért, akkor kibújik a karjaiból, igencsak közel marad hozzá, szinte úgy, hogy hozzáérjen és csak így lesz hajlandó nekiállni a felöltözködésnek.

by **Bishop** Szer. 26 Márc. 2014, 21:47

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Tubrok is élvezi Ingrid közelségét, ahogy egymásnak simulnak és valóban minden provokáció nélkül, csak a másikért vannak együtt. Ingrid szavai után határozottan bólint, látszik a határozottságán, hogy pontosan emlékszik.
< - Tudom. - mondja ki végül - Még nem tudtad ezt megtenni, mert itt voltál, de ha visszamész örülnék neki, ha megtennéd. >
Annak ellenére, hogy válaszol, Tubrok érzi, hogy Ingrid elharapja a mondat végét és még folytatni akarja. Türelmesen megvárja, amíg végül a nő elmondja mi is a probléma. Látszik rajta, hogy az egész helyzet meglepi. Egyáltalán az, hogy a Birodalmon belül ilyen helyzet előfordulhat. Rendkívül gyorsan felfogja a helyzetet és azt is, hogy a Miller család valamiért nagyon különleges. Annyira különleges, hogy a HPI mindenkire vonatkozó szabályrendszerei is kivételt tesznek velük. Pár másodpercig Ingrid láthatja a párja szemében, ahogy összeáll előtte a kép. Ragal éppen válaszolna, amikor Ingrid kimondja, hogy lenne egy kérése. Tubrok végül elhallgat és figyelmesen bólint. Néhány másodperciig elgondolkodik, majd biztatóan simít végig Ingrid jobb felkarján.
< - Segítek, amiben csak tudok. De a géntérképünk koránt sem teljes, nagyon sok mindenről hiányos a tudásunk. Nem lesznek biztosak a kapott leletek. - ekkor egy pillanatra zavartan elhallgat - De mindent megteszek, hogy segítsek neked és Cal-nek. >
Az utolsó mondatnák mér tisztán érződik a férfi hangjában, hogy tényleg segíteni akar. Ingrid tudja, hogy valóban következményei lehetnek, ha a saját génállományát a tudtában levő tiltás ellenére vizsgálni kezdi. A helyzet csak rosszabb ha talál is valamit. Bár az ő szempontjából, Lerontis miatt valószínűleg ez figyelmen kívül hagyható tényező. Tubrok kissé elmosolyodik, amint Ingrid kimondja, hogy már jobban van.
< - Nagyon megijesztettél Boszorka. - mondja ezúttal a boszorka megnevezést is komoly hangon. >
Kivárja Ingrid reakcióját, miközben folytatja kettejük ingadozását, kényelmes tempóban. Ezután Zsarnokkal kapcsolatban Tubrok finoman elhúzza a száját, miközben gondolkodik.
< - Nagyobb erők felett uralkodik annál, hogy kényelmetlenül érezd magad. Nagyon intim részeket láttál? - kérdezi végül. >
Az orra kapott simítás után még elmosolyodik, majd a megszokott mozdulatával viszonozza ezt és egy puszit ad Ingrid orrára, de egy pár pillanatra előtte még be is kapja azt, csak a játék kedvéért. Mint korábban, most sem provokálja Ingridet. Tubrok is érzi, hogy ezek most különösen fontos pillanatok mindkettejük számára és korábban már teljesen kielégült, így a nő már nem csak olyan téren jár folyamatosan fejében. Végül nagyon lassan húzódik csak el Ingridtől.
< - Itt maradok melletted. - válaszolja a kérdésre. >
Tubrok kézen fogja Ingridet, ha a nő hagyja neki, hogy véletlenül se szakadhassanak el. Mielőtt felöltöznének, még gondosan végigtörli a másik testét és még a ruhát is szinte ráadja Millerre. Bár szándékosan egy-egy mozdulatnál jobban végigsimít a nő testén, mint az indokolt lenne. Megjátszottan lassú mozdulatokkal csúsztatja egybe a nyakrésznél is az egyenruha két darabját. Tubrok alig egy perc alatt felveszi saját ruháit, majd megint kézen fogja Ingridet. Kilépve a folyosóra a kertrész felé indul. Néhány lépés megtétele után azonban mosolyogva oldalra néz Ingridre.
< - Ne menjünk el előbb a ruhádért? Már kész kell lennie. >
Teszi az ajánlatot, mielőtt visszaérkeznének a főcsarnokba.

by **Thorhalla** Csüt. 27 Márc. 2014, 10:20

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Továbbra is megértette a férfi aggódását, csak éppen még mindig fennállt az a helyzet, hogy nem igen volt kivel megtenni mindezt. Azon nem csodálkozott, hogy valóban emlékszik a férfi, igaz valamiért úgy érezte, hogy muszáj így fogalmaznia, hiszen nem nagyon tudhatta, hogy mennyit jegyzett meg azokból, amiket Ingrid elmondott főleg, amikor csak az volt a fejében, hogy mindenképpen magáévá tegye a nőt. Ingrid tapasztalatai szerint pedig ilyenkor nagyon sok minden kiesik a férfiaknak és pár nappal később képtelenek, bár bármit is felidézni a korábbi beszélgetésekből. Emiatt Tubrok ritka kellemes csalódás volt, főleg, hogy volt egy olyasmi megjegyzés is, hogyha az első randi után egy férfi tudja a nő szeme színét, akkor ott komoly gondok vannak. De ha nem, az meg amiatt kellemetlen, mert végig a nő dekoltázsát bámulta. Még szerencse, hogy Ingrid nem így ítélkezett és nem voltak a Zuhanás előtt ezen szempontból. ahogyan beszélt látta a párján a meglepettséget, hogy Ingrid nem fér hozzá a saját biológiai mintáihoz miközben ezt meg kellene, hogy tehesse. Látta, hogy mennyire gyorsan összetette az egész képet a férfi, örült neki, hogy annak ellenére, hogy mekkora különbségek vannak intelligencia terén a Birodalmiak és a sima emberek között a férfi igencsak eszesnek volt mondható és ez a különbség eddig még nem is érződött meg kettejük között. És ott volt az a pont, hogy a Miller vérvonal miért ennyire különleges, a kérdés, ami már napok óta foglalkoztatta a nőt, de még az apja sem felelt neki. Még Cal sem tudott rá választ, Zsarnok valószínűleg tud, ahogyan az apja is tudna, Maniac is tudna, de senki sem felel neki és emiatt kénytelen olyan módszerekhez folyamodni, amiket máskor nem tenne meg. Ingrid is elmosolyodott, ahogyan Tubrok végigsimított a karján és megígérte, hogy segít.
< - Köszönöm Tubrok – mondta. – Tudom, hogy nem teljes, de talán arra elég, hogy meglátszódjon mindaz, ami igazából nem jöhetett volna létre természetesen és mégis létrejött. És ha ez megvan, akkor már tudunk vele valamit kezdeni. Majd ha visszacsempésztem ezt az Anyahajóra és persze nem bukom le. >
Egy pillanatra itt elhúzta a száját, ahogyan belegondolt a következményekbe, amik igencsak súlyosak lehetnének. Azért is merte ezt meglépni, mert számított arra, hogy Lerontis miatt valóban védve van, lesz ezen ügyben. És egyébként is tényleg csak akkor akar majd ezekről vizsgálódni, hogyha úgy alakul, hogy Lerontis emberei nem találnak semmit, ha igen, akkor azok úgyis választ adnak neki minden felmerülő kérdésére és nem lesz szükség minderre. Talán velük még meg is vizsgáltathatná magát majd. Nem mintha bízott volna bennük, de ők legalább titokban tudnak majd dolgozni. Érezhetően hálás volt egyébként Tubroknak, hogy tényleg segíteni szeretne neki ebben az ügyben. Már csak a fiúk miatt is fontos lehet mindez, hogy ezt tudják, hogy mire számítsanak vele kapcsolatban, hogy nála is lehetséges-e. Cal-el egyenértékű volt a DNS-ük és fele-fele arányban öröklődhettek a dolgok, de Tubrok nem volt HPI-s, az ő génszerkezete volt a receszív és Ingridé domináns az egyenlő helyett, mint ahogyan az egy nem génkezelt pár, vagy épp két génkezelt esetében lett volna.
< - A fiúnk miatt is szeretnék emiatt a végére járni, meg Greg miatt is – felelte végül néhány másodperc múlva. – Nem szeretném, ha rájuk is kihatna, vagy elvennék őket tőlem, tőlünk. >
Ő is elmosolyodott végül, amikor a párja is, az viszont annyira nem nyerte el a tetszését, hogy a Boszorka beceneve is komolyan hangzott. Már muszáj volt becenévnek felfognia, hiszen kételkedett abban, hogy valaha is megszabadulna tőle, nem mintha zavarta volna, mert tetszett neki ez a név. Nyelt egyet, ahogyan belegondolt az egészbe, tényleg nem szerette volna megijeszteni a férfit, távol állt tőle mindez.
< - Én is megijedtem – ismerte be végül. – Én is lefagytam, láttam a külvilágot. Csak minden olyan lassú lett és nem tudtam irányítani a testemet. Hiába akartam mozdulni, a végtagjaim nem engedelmeskedtek. Még soha sem ijedtem meg annyira életemben, mint ekkor… talán csak az Ezüst Háborúk alatt, amikor a Magokk már itt volt és úgy nézett ki, hogy a vereség elkerülhetetlen. >
Tubrok láthatta, hogy az egész kellemetlen volt számára, mármint az, hogy félt és megijedt, nem nagyon volt hozzászokva Ingrid a határozottsága mellett, hogy félelmet érezzen, vagy úgy érezze, hogy nincs a kezében az irányítás. Most ez ilyen volt, hogy teljesen kiszolgáltatva érezte magát, hogy csak látja a külvilágot, de nem tehet semmit. Mintha egy börtönben lett volna, csak ez valamivel rosszabb volt. Egy helyen tehetett dolgokat, de amikor rájött, hogy az mi is menekült volna pánikolva, de nem tudta megtenni. Az egész élmény így utólag hátborzongató volt számára és libabőrös is lett, hogy ismét eszébe jutott az egész élmény. És az is szokatlan volt a számára, hogy beismerje azt, hogy megijedt. Nem nagyon ismerte be ezt még soha senkinek sem. Zsarnokkal kapcsolatos dolgokkal nem tudott vitatkozni, hogy valóban nagyobb dolgokkal törődik, mintsem ez érdekelje, de Ingrid részéről kényelmetlen lesz az egész és már most is az volt.
< - Már tapasztaltad, hogy nem vagyok prűd és kevés téma van, ami nálam tabu lenne, de az, hogy az uralkodódat látod szeretkezni a párjával nem az a fajta dolog, amit csak úgy lenyelsz. Az, hogy szöveges üzenetben is beszéltek erről az még rendben van, de látni már kényesebb dolog. Ez kellően intimnek számít? – érdeklődött. >
És akkor még nem is mondta, hogy látta, hogy a gyermekük megfogant és eltávolították a nőből. Akit majd később valamilyen oknál fogva most Adam Osborn admirális nevel a saját lányaként. De ezt nem is akarta kimondani egészen addig, amíg nem beszélt az apósával ezzel a témával kapcsolatban, addig még Cal-nek sem akart szólni. De már a szeretkező pár is olyan volt, hogy bőven nagyon intimnek számított. Mivel ez két személyre tartozott mindig és nem többre. Hacsak nem egy ilyen típusú filmről van szó, de ez közel sem volt azoknak a filmeknek, ez valakinek a legbelsőbb emlékei és érzései voltak. Mint máskor is, most is felnevetett lágyan Ingrid teljesen önkéntelenül, ahogyan a puszit kapta az orrára. Ez az egész olyan kellemesen játékos volt a számára és mindig megnevetette. Végül még ő is adott egy puszit Tubrok homlokára, amíg az az orrát kapta be és adta a puszit rá. Legvégül a férfi szavaira gyengéden és hálásan mosolyodott el.
< - Köszönöm – mondta. >
Tényleg aggódott most, hogy a képessége ismét aktiválódna, ha elhúzódnának egymástól, talán nem is teljesen az aktiválódástól, hanem attól, hogy nem tudná megszakítani, mert ismét eluralkodna rajta a felfedezés és az, hogy mindent tudjon és lásson. Egy „rossz” jellemvonás az anyjától. Ő is megtörölte Tubrokot, ha a férfi hagyta, majd kézen fogva mentek a ruhákhoz, azért egyedül is feltudott volna öltözni, de mosolyogva hagyta, hogy a párja segítsen neki felöltözni, a végén csak nem bírta tovább és felnevetett.
< - Azt hiszem, hogy ez történelmi pillanat volt – nevetett. – Nem hiszem, hogy nagyon láttunk volna olyat, hogy egy férfi felfelé öltözeti a barátnőjét és nem lefelé. Főleg, ha rólad van szó. >
Nem szurkálódásnak és bántásnak szánta, ez érezhető volt a hangjából, csak egyszerűen a helyzet abszurditása hozta ki ezt belőle. Örömmel indult el kéz a kézben a férfival, majd a megtorpanás után kérdőn pillantott rá. A kimondott szavak után szinte gyermekies öröm jelent az arcán és a szemében, pontosan ugyanaz, mint amikor mondta korábban Tubrok, hogy hova is mennek mit néznek majd meg és meglátta Ingrid a hegyen levő romokat, majd itt a főcsarnokot.
< - De menjünk, szeretném már látni – felelte lelkesen. – De csak ha még nem halsz éhen, ha nagyon éhes vagy, kibírom a vacsora végéig. >
A válasz után hagyja, hogy Tubrok vezesse oda, ahova menniük kell, vagy a kertbe, vagy a ruháért először.

by **Bishop** Pént. 28 Márc. 2014, 01:00

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Ingrid visszaemlékezhet, hogy Tubroknak vannak olyan pillanatai, amikor valamilyen komolyabb témáról beszélnek, amikor tényleg és igazán oda figyel rá. Tehát ekkor korábban sem vonhatta el más figyelmét, mivel nem volt olyan a helyzet, hogy csak a szeretkezésre gondoljon, általában ilyenkor valami meg is zavarta a közeli pillanataikat. Tubrok Ingid szavai után végigsimít oldalról a nő arcán, majd megcirógatja azt.
< - Ezt nem kell megköszönnöd. Természetes, hogy segítek, amiben csak tudok, ha rólad van szó vagy a fiúnkról. - mondja majd néhány pillanatra megáll, ami után teljesen őszinte hangon folytatja tovább - Kérlek vigyázz magadra az Anyahajón. >
Ahogy Ingrid elhúzza a száját érezhet még egy kedvesen biztató simítást a karján, amit szintén Tubroktól kap. Emellett még egy kedves mosoly is tartozik az érintéshez a férfitól. A támogatás ellenére azonban Ingrid teljesen tisztában van vele, hogy az Anyahajóra bármit is felcsempészni, aminek bevitele meg lett tiltva valamilyen ok miatt, szinte lehetetlen. Ezért valószínűleg neki is egy nehezebb akadály lesz felvinni a már megszerzett információkat, hogy ott kielemezhessék. Azzal kapcsolatban, hogy mi történt Ingriddel és, hogy megijedt Tubrok arcán látszik, hogy számára is kényelmetlen, hogy Miller mit is érzett. Végül védelmezően megint átkarolja őt.
< - De már minden rendben van, tudod irányítani a tested és az érzéseid is visszatértek. Nem is kell rá gondolnod most, később is foglalkozhatunk vele. >
Néhány pillanatra még elgondolkozik a hallottakról, majd folytatja.
< - Más úgy a történelem, hogy megéled. Itt a Rocksolidban a legtöbben úgy képzelik el az Ezüst Háborúkat, hogy Zsarnok egészen a kapukig engedte őket. Addig nem tett semmit, kivárta az utolsó pillanatot és végzetes csapás mért az idegenekre. Halálfélelemről soha nem hallottam még. >
Tubrok szemében a kíváncsiság is megcsillan egy rövid ideig, de mivel a helyzet nem olyan, nem bánja ha erre nem kap választ, a kimondatlan kérdésére. Ezen kívül Ingrid azt is láthatja a párján, hogy ő korábban földi ember léte miatt többször nézhetett szembe olyan helyzettel, ahol hasonlóan kiszolgáltatott. Így Tubrok ezúttal ebben nagyobb tapasztalattal rendelkezik, ahogy a végső halál közelségét is átélte már többször. Ez segít neki jobban megérteni, Ingrid mit is élt át. Amikor Ingrid kimondja, hogy mit is látott Tubrok kissé meglepődik, amit leplezni sem képes, párszor gyorsabban pislog. A visszakérdezésnél azonban megjátszott rosszállással mosolyodik el.
< - Nem mondtad, hogy mindent láttál belőlük. - válaszol a kettejük között megszokott hangon - Látod, ez már tényleg kényelmetlen. >
Miután befejezi gyorsan közelebb hajol és egy csókot ad Ingrid nyakára. Azután veszi csak szájába a nő orrát. A viszonzásként homlokra kapott csókot, egy figyelmes simogatással hálálja meg. Ekkor már figyel, hogy lassan el tudjanak húzódni egymástól, ami nem sokkal később meg is történik. Ingrid az öltözés végén érzi a levegőben, hogy Tubrok néhány másodpercig, ahogy végiggondolja az egészet nem is tud mit mondani. Majd érzi, ahogy a férfi finoman a fenekére csap.
< - Ha már levenni nem tudom rólad, akkor inkább rád adom. - feleli ugyanolyan hangnemben mint Miller tette - Nem bírom nézni, ha egyedül öltözöl, és egyre kevesebbet láthatok belőled. >
Még megvárja Ingrid reakcióját, majd Ragal utána indul csak el kéz a kézben. Látva a gyermeki örömöt a nő szemében, igazán végig se gondolja a kérdést.
< - Ne aggódj ennyire a "halandó" törzsfőd miatt. Kibírom, amíg elmegyünk érte. >
Ezután egy szó nélkül vezeti Ingridet a termeken át. Egészen a főcsarnokig meg vissza, majd ott a lentebb lévő szintek felé megy. Két folyosón kell végighaladniuk, amikor egy teljesen falba épült fém ajtó jelenik meg előttük. Ez oldalra csúszik és bent már egy speciális mezőben látható a lebegő ruha. Tőle balra az android figyeli a történéseket. Maga a ruha felső része egy kissé nyitott, de jól szabott női öltözék, külön a vállaknál vannak benne narancsos csíkok is, a vörös és sárga mellett. Az alsó rész leginkább egy szoknya és valamilyen más harisnya vagy nadrág ötvözetének tűnhet. Ez maga rendkívül kényelmesnek tűnik, ráadásul a fakóbb sárga szín valamilyen karaktert is ad neki. Tubrok egészen a tárolóig kíséri Ingridet, majd ott elengedi és hagyja, hogy a nő maga vegye el az új rocksolidos ruháját. Arra figyel azonban, hogy végig mögötte legyen és ne kerüljenek túl távol egymástól.
< - Na, hogy tetszik? - kérdezi érdeklődve, bízva a pozitív válaszban. >

by **Thorhalla** Pént. 28 Márc. 2014, 11:08

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Hogy így jobban belegondolt, Ingridnek rá kellett jönnie, hogy a párja közel sem olyan, mint a többi férfi és neki sikerül elvonatkoztatnia és másra is figyelnie, hogyha olyan téma kerül elő, ami a teljes figyelmét kéri. Igaz ezek mindig olyan komoly témák voltak, hogy inkább csak arra figyelt, mintsem arra, hogy miként legyen övé a szeretett nő. Ahogyan Tubrok megsimogatta az arcát Ingrid lehunyta a szemeit és úgy mozdította a fejét, hogy a férfi keze még több részen érintse az arcát. Csak után nyitotta ki őket újra és nézett a párjára. Igazából egy pillanatig sem kételkedett abban, hogy segíteni fog a férfi neki egy ilyen kérésben, azok után főleg nem, hogy előző nap mondta, hogy nyugodtan kérhet bármit is. Ez pedig annyira nem volt nagy kérés, csak ha azt nézték, hogy mi is volt az egésznek a hátterében. Egyébiránt tényleg igaz volt, amit mondott, hogy nem csak saját maga miatt és a rejtély kedvéért akarta tudni a válaszokat, hanem féltette a fiait, Greg-et is és a meg nem született fiát is. Minderről pedig nem tehetett anya volt és ez természetes volt, még akkor is, ha tudta most már, hogy ez a túlzott féltés, aggódás és óvás az anyjától eredt, mert ő is pontosan ugyanilyen volt korábban, meg valószínűleg ma is. De talán… talán, ha nem örökölte volna, akkor is ilyen lenne, és ez jelentené azt, hogy jó anya, mivel a szigoron felül mindig a gyermekével törődik és az ő érdekei, most már az ő érdekeik az elsők, hogy nekik jó legyen és mindenből a lehető legjobbat kapják majd. Az utolsó mondatra kénytelen volt elmosolyodni.
< - Nem eshet az Anyahajón semmi bajom – próbálta megnyugtatni Tubrokot. – Mivel apa az egyik UP2, így egy teljes szint van az Anyahajón a birtokában, ott élek Greggel és Cal-lel, senki más nincs a szinten, csak mi és apa a másik végén, már amikor épp otthon van. Az engedélye, vagy az én engedélyem nélkül nem igen léphet senki a szintre. Esetleg Cal hazahozhatja a szeretőit, akiket engedek neki, de ennyi. Ott nem lehet semmi bajunk. Maximum kitöröm a nyakam, ha egy új helységet hozatok létre Maniac-el, amit még nem ismerek csukott szemmel és azt meggyógyulom pillanatok alatt. >
A végét komolytalannak mondta, de a hangja most neki sugalmazott hűvös nyugalmat, mint ahogyan Tubrok szokta. Ezzel is jelezve, hogy ott tényleg teljesen biztonságban vannak, jobban is, mint bárki más ezen a világon, vagy bárhol. Tényleg soha sem aggódott amiatt, hogy ott bármi bajuk lehetne. Még ha fenyegetni is merné őket valaki, akkor is biztosra vette, hogy az apja torolná meg az adott illetőn és ezt nem sokan merték volna megkockáztatni. Örült, hogy a párja támogatja, de ahogyan azt Cal-lel is megbeszélték tudták, hogy nem lenne egyszerű felcsempészni azokat az adatokat az Anyahajóra, már csak Maniac miatt sem, aki mindent látott és tudott pontosan. Nem is beszélve a többi dologról, ami szembejöhet. De egyelőre ezt vésztervnek tartotta fent, amit remélt, hogy végül mégsem lesz rá szükség és nem kell ezzel a veszélyes dologgal élnie. Persze még mindig ott volt a Vex is, de azt egyikőjük sem akarta, sem Cal, sem ő, és tudta, hogy Tubrok is határozottan elzárkózna ezelől a lehetőség elől. Az meglepte, hogy az a félelem és ijedtség, amit Ingrid érzett az még a párjának is kellemetlen volt, örömmel fogadta az ölelést, amit ő is viszonzott és néhány pillanat erejére még a fejét is a férfi mellkasára fektette és csak a következő szavaknál nézett fel, majd egyetértően bólintott. Érdeklődve figyelte, hogy mit is mond a férfi arra, hogy milyennek hiszik itt az Ezüst háborúkat.
< - A Földön gyors volt, esélye nem volt senkinek sem. Az űr más helyzet volt, igaz, hogy Zsarnok engedte őket a kapukig, de nem igaz, hogy nem tett semmit sem. Vesztettünk, folyamatosan. Ezért is vonta vissza a Flottát a Föld közelébe. A Magokk tudta, hogy mivé válhat az emberiség, ezt akarták megakadályozni és ezzel mégis indították el azt, amitől féltek. Ők álltak győzelemre, ha Zsarnok nem egyesül akkor Maniac-el és a Kézzel és nem írt ki minden életet a Földön kívül egyetlen gondolattal a Tejútrendszerben, akkor ma nem beszélgetnénk itt, nem lenne emberiség többé. Ott voltam, az első sorból néztem végig az egészet, lehet, hogy mára dicső győzelemnek gondolják az emberek, de közel sem volt az, csak a vége. >
Hálás volt Zsarnoknak, hogy megmentett mindent és mindenkit akkor, ha nem tette volna, akkor lehet, hogy már csak ő és a húsz UP2 lett volna életben. Esetleg azok, akik az Anyahajón voltak azokban a percekben, így Ingrid is lehet, hogy életben lett volna még mindig. Noha a helyzet valóban nem volt olyan, hogy ez a téma kerüljön elő, de mivel látta Tubrok szemeiben, hogy kíváncsi, ezért felelt neki erre. Tudta, hogy miért kíváncsi a másik, nem csak a történelem miatt, hanem miként látja a halált egy olyan személy, aki kvázi nem tud meghalni és mégis megélte, látta mindezt. Az elmesélése alapján tudta, hogy a párja többször is érezte mindezt, a korábbi sérüléseknél, emiatt is nem fejtette ki Ingrid jobban azt, amit akkor érzett, úgy vélte, hogy abból, amit mondott eléggé érthető, hogy tényleg félt és tudta, hogyha nem történik akkor valami nagyon rövid időn belül, akkor tényleg végük lett volna. Kissé zavartan vakarta meg a tarkóját, ahogyan látta Tubrok reakcióját arra, hogy tényleg mindent látott Zsarnok és Vyc között és nem pedig csak árnyaltan a dolgokat. Elmosolyodott a szavakra, majd ő is a kettejük közötti hangsúlyban felelt.
< - Na látod, mondtam én – suttogta. >
A csókokat és az érintést örömmel fogadta, de az újabb csókot, amit a nyakra kapott nem viszonozta, csak egy simogatással annak érdekében, hogy tényleg eltudjanak végre indulni. A fenekére kapott paskolás után ismét felháborodottan nézett a párjára, mintha komolyan meglett volna sértődve. Igaz ezt alig tudta leplezni és megjátszani, mert még mindig ott volt, hogy a párja alig tudott mit mondani a szavaira és gondolkodni kellett egy „visszavágáson”, vagy válaszon, amit mondhat erre. Végül mégis felnevetett az indokra, hogy miért is segít és megölelte néhány pillanatra a férfit, a mozdulatban és ölelésben megannyi kedvesség és szeretet volt, és köszönet, hogy ennyire jól érezheti magát Tubrok társaságában Ingrid.
< - Javíthatatlan vagy – mosolygott. – De nem bánom. >
Ahogyan már haladtak és Tubrok kikérte magának, hogy ne aggódjon érte ennyire, akkor finoman megszúrt a párja oldalát az egyik ujjával.
< - Magamból indultam ki, hogyha ennyi ideig nem ettem, már az éhhalál fenyegetett – szurkálódott egy kicsit szavakkal is ezúttal. – Bár lehet, hogy rosszul emlékszem, túlságosan rég volt. >
A továbbhaladás közben végig figyelte az utat, hogy hova mennek és próbálta megállapítani, hogy mihez is lehetnek közel ekkor. Nem rémlett neki ez a hely, hogy itt jártak volna előző éjjel az androiddal, pedig azért a kastély igencsak nagy részét bejárták. Továbbra is gyermeki izgatottsággal várta, hogy milyen lesz a kész ruha. Most egy cseppet sem aggódott, ez kissé szokatlan volt neki, főleg azok után, hogyha Dor mondta mindazt, hogy nézzenek meg egy új ruhát, akkor a félsz ott volt benne, hogy a nő mit alkotott megint. De most legalább biztosan nem „vett” zsákbamacskát. Végül egy fémajtó előtt álltak meg, Ingrid pedig feszülten figyelt és várakozott, számára szinte végtelenül sok idő telt el, de kinyílt az ajtó és végre megláthatta a ruhát. A szeme sarkából látta az androidot is, de vele nem foglalkozott, inkább a ruhát figyelte. Pillanatokkal később pedig megérkeztek a tárolóhoz, ahogyan Tubrok elengedte a kezét, akkor nyúlt Ingrid a ruháért, hogy levegye. Az arcán és tekintetén is látszott, hogy le volt nyűgözve és nagyon tetszett neki a ruha, és ugyanilyen lelkesedéssel felelt is a kérdésre.
< - Nagyon – felelte mosolyogva. – Ugye nem bánod, ha itt és most átöltözöm? >
Ha Tubroknak nem volt kifogása ellene, akkor nekilátott annak, hogy gyorsan kibújjon az egyenruhájából és a helyett a most elkészült új ruhát vegye fel. Ha készen volt akkor körbeforgott lassan és utána szemben állt meg a férfival.
< - Hogy áll? – kérdezte érdeklődve, majd a válasz után, ha az pozitív lett az androidra nézett. – Az egyenruhámat vigye vissza Lord Tubrok hálócsarnokába! >

by Ajánlott tartalom