Re: Rocksolid

by **Bishop** Vas. 02 Márc. 2014, 15:10

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

A birodalom által használt biochipek egyik előnye, hogy érzékelik a szervezet jeleit, így valószínűleg az Ingrid testében lévő nem is kapcsolta volna a parancsnokot, mivel pontosan érzékelte, hogy a nő éppen szeretkezik. Kritikus esetekben lehetnek kivételek csak. Ettől függetlenül a katona időzítése ugyanolyan jó. Amikor Ingrid közelebb húzódik Tubrokhoz a férfi hátulról magához fogja őt, a gonosz mosolyra és a megjegyzésre közelebb hajol és megcsókolja Ingridet.
< - Igen, mert gonosz boszorka vagy és még karmolsz is. De még mindig ugyanúgy el tudok veled bánni, mint te velem. Kis regenerálódós. - az utolsó mondat végén ujjával megböki Ingrid oldalát, fokozva ezzel az élcelődő hangját. >
A kapott kérdésen elgondolkodik. Ingrid emlékezhet rá, hogy Tubrok amikor először meglátta le sem tudta venni a szemét róla, amíg az asztalhoz nem ért. Így valószínűleg hozzá hasonlóan nem figyelte, hogyan reagálnak másik.
< - Mindenki téged figyelt. Azt, hogy ki mit gondolt nem tudom, de miután elmentél a férfiak közül sokan beszéltek rólad. - mondja tényszerűen majd hangja valamivel komolytalanabbá válik - Talán ha megint azt az oldalad mutatnád nekik, megnőne a népszerűséged. >
A körülményekhez mérten nem lenne meglepő, ha Ingrid Tubrokon kívül másokat is levett volna a lábukról, mivel a megérkezése után valóban nagyon szimpatikusan és kacéran viselkedett a vacsora alatt. A ruhákkal kapcsolatban Ragal finoman megrázza a fejét.
< - Nem, egyáltalán nem baj, örülnék is neki, ha élénkebb színekben lennél mellettem. Mint láthattad, nincs kedvemre ha minden fémből van és annak is látszik, mint a HPI-ben, itt is amit lehetett más anyagra cseréltettem. >
Tubrok figyelmesen hallgatja, az ősi viking szimbólumok történetét, hogy honnan is származnak és Ingrid miért szeretné magának. Látszik a tekintetén, hogy Rocksolidosként ez kifejezetten fontos lehet neki.
< - Olyan ruhát hordasz amilyet szeretnél. Ha birodalmi öltözetben lennél, az sem zavarna. De ha viking motívumokról van szó, az mindenki szemében pozitív lesz. - biztatja kicsit Ingridet. >
Láthatóan Tubrokot nem zavarja, ha Ingridről most még nincsenek jó véleménnyel az alattvalói, biztos benne, hogy ez később változni fog. Valószínűleg nem is szeretné, ha Ingrid mindben meg akarna felelni az itteni kultúrának, tetszik neki hogy Miller különleges. Tubrok látja Ingriden, hogy ő is hozzá hasonlóan érez és boldog, a gyerekük miatt, finoman végigsimít a nő hasán, majd kedvesen elmosolyodik.
< - Amikor nem leszel távol tőlem. - javítja ki a párját kedvesen. >
Többet nem mond, de mind a mozgásából, mind a tekintetéből le lehet olvasni, hogy mit is érez és mennyire szeretné már amit a nő említett, hogy érezhesse a fia mozgását Ingrid hasán keresztül. Szeretkezés közben Tubrok elégedetten veszi tudomásul Ingrid mennyire élvezi a helyzetét. Érzi a nő vágyát és próbál úgy helyezkedni, hogy még jobban kielégítse őt. Másodpercekig csak erre figyel, majd mélyen Ingrid szemeibe néz.
< - Ezen ne vesszünk össze. - mondja még mielőtt gyorsabb ütemre váltana. >
Ahogy Ingrid elkezdi a férfit a nyakánál kényeztetni, érzi annak hatását. Amint ajkaik egymáshoz érnek Tubrok megpróbálja megcsókolni őt, amikor elhúzódik tőle, a következő mozdulatnál erősebben hatol belé. Kiélvezi, hogy Ingrid játszik vele. A harapások és a kéjes hangok fokozzák a hevességét. Ingrid miután a nyelvével köröket kezd rajzolni és elkezdi kiszívni Tubrok nyakát a férfi minden lélegzetvétele után hallja az elégedett hangját, miközben kifújja a levegőt. Egy pillanatra a nyakán és a felsőtestén bizsergés fut végig, amitől meg is borzong. Ezután Ragal erősebben ragadja meg a nő csípőjét, jelezve, hogy mennyire élvezi és folytassa még. Végül gyorsabb mozdulatokra váltanak mind a ketten. Tubrok hagyja, hogy Ingrid átvegye az irányítást, most teljesen kiszolgálja őt. Az izmai megfeszülnek, hogy még jobban kielégíthesse és hangosabb nyögéseket váltson ki belőle. Vállát és hátát a falnak támasztja, majd karjával minden alkalommal szinte magára rántja Ingridet, és az alsótestével is úgy mozdul hogy ezt megkönnyítse. Ingrid ha akarja egészen addig tudja kettejük mozgását gyorsítani, amíg arra Tubrok fizikailag képes. Ekkor már határozottan erősen és akaratosan fogja őt, belemarkolva az idomaiba.

by **Thorhalla** Vas. 02 Márc. 2014, 19:59

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Ingrid láthatóan roppantul élvezte az, ahogyan Tubrok átölelte őt azok után, hogy közelebb lépett hozzá. Mikor a párja közelebb hajolt lábujjhegyre állt, hogy megkönnyítse a férfi dolgát, és szenvedélyesen viszonozta azt. Az ezúttali tényleges „szurkálódásra” kissé összerándult megjátszva, mintha csiklandozná az, hogy a férfi megbökte az oldalát. Ismét felnevetett, gyöngyöző nevetéssel. A gonosz boszorka titulusra ezúttal csak egyetértően bólogatott, de a karmolás részre megjátszott sértettség tűnt fel ismét az arcára.
< - Mond csak, hogy nem élvezed a karmolásokat és többé hozzád sem érek – kérte ki magának. – De az elégedett sóhajaid úgyis elárulnak, hogy oda vagy értük.>
Azzal a résszel nem tudott vitatkozni, hogy valóban a férfi is el tudott vele „bánni”, ha a „háborút” az ágyban vívták és bármikor letudta szerelni, ha akarta. Más kérdés volt, hogy esze ágában sem volt mindezt beismerni, hogy mindez tényleg így van. Tubrok úgyis tudta, hogy ez az igazság, de a férfi egója úgyis a csillagos égig ért, nem akarta tovább növelni azt. Mosolyogva figyelte, hogy miként próbált az első estére visszagondolni a férfi, az most így eszébe jutott, hogy az elejére nem fog tudni mit mondani, mert akkor végig őt figyelte, bár remélte, hogy a szeme sarkából látta a többi embert, mert most már tényleg érdekelte, meg akarta etetni a hiúságát, had nőjön szép nagyra, ennyi „bűnözés” neki is kijárt időnként. Főleg mindezt tovább fokozta volna, ha tudják, hogy családanya és úgy néz ki így, nem is beszélve arról, hogy mennyi idő alatt nyeri vissza a formáját a gyermek születése után. De ezt viszont majd megtudják a második fia születése után, már most biztosra vette, hogy a Rocksolid lakosságának női fele örök életére irigyelni fogja érte. A javaslat után szélesen mosolyodott el, hogy miként kéne viselkednie. De az egyelőre már elég volt neki, hogy nagyon sokan őt nézték, mindenki. Igaz most láttak először Birodalmit, ez is benne lehetett, de nem számított.
< - Ha tényleg megtartjuk az ünnepséget a tárgyalások végén, akkor megkapják – ígérte. – Sőt, garantálom, hogy az ott levő összes nő rám, a férfiak pedig rád lesznek majd féltékenyek. Neked pedig nagyon, de nagyon fog tetszeni a ruha, amit fel fogok oda venni. >
Igazából maga sem csodálkozott, hogy a megítélése pozitív volt azon az estén, tényleg megtett mindet azért, hogy így legyen, kezdve azzal, hogy tényleges érdeklődést mutatott a kultúra iránt is, ahogyan a helyiek nyelvét használta és nem várta el, hogy Birodalmit, azaz a közös nyelvet használják a vacsoránál. Most pedig majd nem is kell megjátszania magát, csak tényleg saját magát adnia, hiszen már Tubrok az övé volt, már nem kellett elérnie, hogy megszerezze, csak pusztán a saját jellemét kellett adnia, így még természetesebbnek is fog tűnni, hogy nem játszik arra, hogy tökéletes legyen a testbeszéde, mozgása és minden.
< - Talán még szimpatikusabb is leszek, látom senkinek sem tűnt fel, hogy aznap leginkább színészkedtem – felelte. – De most majd teljesen én leszek ott. És ígérem a boszorka énemet itt hagyom nálad. >
Örült neki, hogy a férfit nem zavarja, hogy színesebb ruhákat hordana, már alapból a haja színével kitűnne valószínűleg, de így még inkább megteheti, hogy megmarad azoknál a melegebb színeknél, amiket egyébként is szokott viselni és számára hétköznapi. Még ha itt az ezüst és kék színek mellé lehetséges, hogy igencsak elütő. De, ha Tubrokot nem zavarta, akkor őt sem, ha meg mást igen, akkor legyen bátorsága ahhoz, hogy szól neki emiatt. Amiatt pedig megkönnyebbült, hogy Tubrok szerint bármit hordhat, ha szeretne, ezen szélesen elmosolyodott.
< - Rendben van, akkor valószínűleg fele-fele arányban maradok az otthoni megszokott ruháknál és a helyieknél a saját színeimben – mondta. – És ígérem próbálok majd minél kevesebbszer páncélban jönni. Bár tudom, hogy neked úgyis már most is az a kedvenced, ha nincs rajtam semmi. >
Az utolsó résznél már felnevetett és nem is szánta túl komolynak, hogy a páncélban érkezik majd meg. Bőven elég lesz a helyieknek megszokni, hogy igencsak rendszeresen egy Flotta vadászgép érkezik majd a dokkba. Viszont az utolsó mondatot tényként mondta és nem pedig komolytalanul. Ahogyan a férfi végigsimított a hasán ő is odavitte a kezét, megállította a párjáét azzal hogy rátette a sajátját, így remélve, hogy eléri, hogy jó néhány pillanatig ne tudja tovább vinni Tubrok a sajátját. Gyengéden nézett a párjára, ahogyan látta a szemében és a mozgásában is, hogy már most szeretné azt, amit Ingrid felhozott, hogy így érezhesse először a pici mozgását.
< - Látod? Melletted még beszélni is elfelejtek – mondta. – Igen, amikor nem leszek távol tőled – bólintott helyeslően. >
Szeretkezés közben már esze ágában sem volt válaszolni a férfi szavaira, összeveszni sem akart, mind a ketten akarták és ez volt a lényeg. Ahogyan a férfi nyakával foglalkozott érezte párja kellemes borzongását és a hangokat is hallotta, hogy mennyire tetszett neki mindez, az erősebb szorítás nem is kellett volna, hogy ezzel jelezze Tubrok, hogy folytassa, mert enélkül is megtette volna. Mikor megérezte, hogy a párja átadja az irányítást számára, akkor valóban megtette, hogy egyre gyorsabb és gyorsabb ütemet diktált, valóban addig akarta mindezt fokozni, míg Tubrok is képes volt rá, így figyelt arra, hogy ne gyorsítson annyira, hogy azt a férfi szervezete már nem bírná elviselni. Továbbra is egyre és egyre hangosabb volt, ahogyan a kéj minden egyes lökésnél átjárta a testét, mikor megtalálta a leggyorsabb pontot, akkor hajolt vissza a Tubrok nyakához, ezúttal a másik oldalra, ahogy most a nyak bal felét kényeztethesse és azon is több fognyomot, illetve kiszívás nyomot hagyjon majd hátra a következő pár napra. Mikor megérezte, hogy hamarosan elélve, akkor húzódott el végleg a férfi nyakától, nem akarta esetlegesen megharapni úgy, hogy súlyosabb baja legyen belőle, a kezét a férfi tarkójára csúsztatta és ezúttal tényleg csókolta őt hihetetlenül mohón és szenvedélyesen. A gyönyör pedig ekkor érte el, a teljes teste megfeszült, noha ezúttal nem sikoltott fel, de mindebben csak az akadályozta meg, hogy éppen a férfit csókolta. Az orgazmus közben sem állt le, ugyanúgy folytatta a mozgást, hogy kitolja a kielégülést, illetve ha a párja is közel van a csúcshoz, akkor ő is elélvezhessen majd.

by **Bishop** Vas. 02 Márc. 2014, 23:44

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Tubrok látja Ingriden, hogy ő is úgy gondolja, az ágyban el tud bánni vele, ha akar, de mégsem mondja ki. Hasonló okból mint Ingrid a férfi nem felel a karmolásokkal kapcsolatban, de eddig is minden mozdulatán érezhette Ingrid, hogy mennyire élvezi, és vágyik is rá, amikor együtt vannak. Mindketten pontosan tudják, hogy a másik mit gondol vagy érez, még ha nem is mondják ki. Ingrid ígéretére Tubrok elmosolyodik.
< - Ebben biztos vagyok. Ha minden jól megy már csak két nap. Holnap szeretném, hogy megegyezzünk, utána meglephetsz a ruháddal. >
Hangján hallani, hogy tényleg azt szeretné ha minden így történne, megkötnék a megállapodást, lehetőleg a legkevesebb fennakadással, majd utána, a hivatalos ügyek terhe nélkül lehessenek együtt. Maga mellett akarja már tudni Ingridet, lehetőleg minél előbb. Ez a türelmetlenség már eddig is jellemző volt a férfira, így Ingrid számíthat is rá. A színészkedéssel kapcsolatban megrázza a fejét.
< - Nem volt feltűnő, az ott lévőket levetted a lábukról, engem is. Talán most egy kicsit csalódottak lesznek, ha még a boszorka is itt marad. - fejezi be végül kissé komolytalanul, majd rövid csókot ad Ingridnek. >
Nem csak azért mondja, hogy Ingrid azt hallhassa amit akar, az első este valóban így történt. Ingrid sokak figyelmét magára vonta és emiatt volt különösen nagy hatással az, amikor esti jellemének szöges ellentétét mutatta a tárgyaláson. Bizonyos értelemben csalódniuk kellett, valószínűleg a jelen lévő katonai vezetőknek is. Egyáltalán nem lehetett olyan könnyű dolguk, mint amire számíthattak. Tubrok is felnevet, amikor Ingrid kimondja, hogy meztelenül szereti a legjobban.
< - Nem örülnék neki, ha mások előtt is meztelen lennél, kénytelen vagyok elfogadni, hogy felveszel valamit. De nem akarok beleszólni ebbe, én nem bánom, ha páncélban jössz azt se, vagy ha egyenruhában. >
Az érintés után Ingrid a férfiéra teszi a kezét és ezzel valóban sikerült azt ott tartania. Tubrok ekkor néz fel rá, és viszonozza a gyengéd pillantást. Egyenesen Ingrid szemeibe néz, hogy még közvetlenebb legyen ez a pillanat. Enyhe mosoly is kiül az arcára, miután Ingrid kijavítja magát. Ha a nő engedi ujjait Milleréi közé fonja.
< - Örülök, hogy te is így érzel. Nem gondoltam, hogy így fog történni minden. - mondja őszintén. >
Az együttlét alatt Ingrid el tudja érni, hogy Tubrok annyira gyors és heves legyen amennyire ebben a pózban lehetséges. Ingrid ezután a férfi nyakához hajol, és ott kezdi kényeztetni. Az első néhány harapás után érzi, hogy Ragal finoman a vállába harap. Most még inkább élvezi a kényeztetést és a nyakánál az egész bőrfelületén kellemes hidegség fut végig. Amikor Ingrid végül elhajol, a férfi fogást vált rajta, a csípője helyett a fenekénél tartja már meg és ugyanolyan gyorsan folytatja. Már nem számít arra, hogy az orgazmusig Ingrid megint hozzá hajol, ezért váratlanul éri a csók. Viszonozza azt, hasonlóan Ingridhez rendkívül mohón, mintha ki akarná őt inni. Végül Ingrid elélvez, és ezt igen hosszan el tudja nyújtani, mivel nem áll le a mozgással. Tubrok körülfonja a nyelvével a nőét, és ő is ugyanúgy folytatja tovább, kiélvezve minden kis pillanatot. Nem sokkal azután, hogy Ingridnek véget ér az orgazmusa Tubrok is elélvez. Ingrid érezheti, hogy mennyire jól esik a férfinek, hogy közben egymást csókolják. Teljesen magára húzza Ingridet, majd miután neki is véget ér megszakítja a csókot és közvetlen közelről sűrűn véve a lélegzeteket néz Ingridre. Hagyja hogy a szinte forró levegő Ingrid arcához érjen. Egy ideig mintha Tubrok meg is feledkezne mindenről, csak Ingrid közelsége van számára.
< - Ki akarsz még valamit próbálni? - kérdezi sokatmondóan. >
Ha Ingrid igennel felel vagy nem ellenkezik, a férfi lassan leemeli a nyakáról és a válláról a lábakat. A combjánál fogja meg Ingridet, teljesen elszakad tőle, majd egy ügyes mozdulattal egyszerűen megfordítja magán a párját. Így olyan helyzetbe kerülnek, mint korábban amikor egymást kölcsönösen kényeztették az előjáték alatt, de most állva. Tubrok végig figyel arra, hogy nehogy meghúzza Ingrid valamelyik izmát és ha a nőnek nem tetszik a póz, gyorsan visszafordítja őt, hogy ne legyen fejjel lefelé.

by **Thorhalla** Hétf. 03 Márc. 2014, 10:58

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Ahogyan ő sem felelt az ágyra, a férfi sem a karmolásokra, de ha egymásra néztek pontosan tudták, hogy a másiknak mi volt a véleménye erről a kérdésről. Ingridet még mindig némileg megdöbbentette, hogy ennyire hamar megtalálták a közös nevezőt Tubrokkal, hogy ennyire könnyedén tudtak egymásban olvasni, a legkisebb rezdülésekből, vagy akár csak abból, ha egymás szemébe néztek. Saját maga pontosan tudta, hogy mekkora kincs volt az ilyen személy és mennyire ritka is. Cal-nek ezt jó száz évébe telt megtanulni, hogy ennyire kiismerje őt, míg Tubroknak alig három nap. Hihetetlenül nagy különbség volt mindez és ezt még Ingrid is pontosan elismerte. A két napon elmosolyodott, a férfi türelmetlenségén már fenn sem akadt, már igencsak tudta, hogy ilyen és valószínűleg ez mindig is így fog maradni, ahogyan általában a legidősebb testvéreknél mindig megvan. Ingrid is szerette volna már lezárni a tárgyalásokat, igazából csak azért is, mert nem akarta tovább nagyon kínozni a Rocksolid vezetőségét, noha remekül szórakozott, amikor könnyedén lemosta őket a tárgyalóasztalról. Igaz kicsit csalódott is, hogy ennyire könnyen ment, de nem lehetett egy embert összehasonlítani vele, amikor neki csak úgy többszörös gyakorlata volt ebben, ha a jelenlevő férfiak összes élettartamát egybeadták volna.
< - Már csak tőletek függ, hogy mikor végzünk a tárgyalásokkal – suttogta. – Ha jó fiúk lesztek, már holnap. Ha makacskodtok… az egy idő után mindenkinek kellemetlen lehet. >
Főleg akkor, hogyha elérnek az egy egység végére, amit maga Zsarnok szabott a tárgyalásokra, ami igencsak kellemetlen lett volna, hiszen olyan jól haladtak és Ingrid már úgyis tudta, hogy valójában nyert ügye van, mert képes arra, hogy meggyőzze őket, hogy miért is nem akarják azt a várost. Tökéletsen tisztában volt vele, hogy képes lyukat beszélni a hasukba és rávenni őket erre úgy, hogy a végén még azt is elhinnék, hogy ez a zseniális ötlet az ő fejükből pattant ki és ők sokkal jobban jártak ezzel, mint a Pride. Igaz ennyire és ilyen szinten a nőnek esze ágában sem volt megalázni őket, főleg most már annak a fényében, hogy hamarosan nem csak a Birodalmi szint miatt fog felettük állni, de az úrnőjük is lesz és a trónörökös anyja. Meg mégis csak a Rocksolidról volt szó, valamilyen szinten az otthonáról. A rövidke csókot viszonozta és végül elmosolyodott, közben az alsó ajkába harapott.
< - Csak a gonoszkodása marad itthon – felelte megjátszott nyugtatással. – A többi része nem, nem fog botrányt kirobbantani, de olyan leszek, mint szoktam. Vagyis igyekszem közvetlen maradni. Leginkább abban látszódott a színészkedésem, hogy mennyire közvetlen voltam, ami nem igen jellemző. Már mondtam, hogy apa öröksége miatt valamennyire van bennem egy kis ridegség és távolságtartás mindenki felé, kevés kivételt nem számítva. Igaz közel sem annyi, mint a tárgyaláson, de az hivatalos esemény. >
Nem folytatta tovább, biztosra vette, hogy Tubrok ennyiből is megértette, hogy milyen is ő valójában ilyen szempontból. A többire bólintott, igen, valószínűleg elkönyvelték őt könnyen irányítható és manipulálható, könnyedén legyőzhető nőcskének az első este alapján, aki nem igen vesz komolyan semmit, aztán a másnapi tárgyaláson érkezett a hidegzuhany. És ezzel már Ingrid került roppant nagy lépéselőnybe a férfiakkal szemben. Mosolyogva figyelte, ahogyan a férfi felnevetett és ezzel valóban megkapta a megerősítést arra, amit gondolt korábban, hogy tényleg ez volt a kedvenc viselete Ingridtől, ha nem viselt semmit sem magán. Kissé kihívóan nézett a férfira a szavai után.
< - Nocsak, nocsak, csaknem féltékeny lennél mindenki másra, ha úgy látnának? – kérdezte. >
A gyengéd pillantás nagyon elnyerte a tetszését, hogy a férfi így nézett a szemeibe, hagyta, hogy összefűzzék az ujjaikat és kicsit meg is szorította a párja ujjait, hogy jelezze, hogy tetszik neki ez a helyzet így is igencsak jólesik neki, hogy így lehetnek. Egyetértően bólintott Tubrok szavaira, hogy ő is így érez.
< - Én sem gondoltam – mondta. – Nem hittem volna, hogy családra lelek itt, amikor ide érkeztem pár nappal ezelőtt. >
Közel sem bánta, sőt igencsak örült neki, hogy így alakult az egész. Szeretkezés közben végül sikerült megtalálnia azt a gyorsaságot, amit a férfi még képes volt fenntartani akár perceken keresztül. Ahogyan a párja nyakával foglalkozott érezte, hogy most sokkal jobban tetszik neki mindez, mint elsőre és még ő maga is kapott néhány harapásnyomot ezalatt. Ő is kellemesen borzongott meg ettől és lett némileg libabőrös az érzéstől. Az időérzékét is elvesztette, fogalma sem volt, hogy a csókok és az egész szeretkezés mennyi időt is volt, de nem is számított volna. Az egész végén ő is közvetlen közelről sűrűn kapkodta a levegőt, hogy próbálja megnyugtatni magát és a légzését, amint ez sikerült, utána vett néhány nagyobb levegőt, hogy a regenerációja beinduljon és teljesen nyugalmi állapotba hozza a testét. A sokatmondó szavak után csak megcsóválta a fejét.
< - Várj pár percet – suttogta. – Kétlem, hogy valaha ilyen intenzíven szolgálatba lett volna véve a tested, nem szeretném, ha meghúznád valamidet, vagy fontos részen kapnál sérvet. Lehet, hogy nem érzed, de biztos kellene egy kis szünet. >
Tényleg csak aggódásból mondta, hogy ne sérüljön meg a párja, nem más okból, főleg a mostani után. Ekkor ha Tubrok engedte, akkor néhány pillanatra kicsit jobban a nyakának támasztotta, majd egy-egy ügyes mozdulattal veszi le a lábait a férfi válláról és húzza maga mellé, hogy leérkezhessen a földre. Közben megfeszíti és ellazítja az izmokat is néhány másodpercig levezetésként. Még megvárta, amíg a férfi is kifújja magát teljesen, csak utána szólal meg újra.
< - Azt hiszem, hogy holnap még hosszúnyakú felsőt is fel kell venned – mosolygott. – Nem húztad meg magad sehol? – kérdezte kissé aggódva. >

by **Bishop** Kedd 04 Márc. 2014, 23:00

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Tubrok rosszállóan néz Ingridre és ugyanígy lassan megrázza a fejét.
< - Mind a ketten jóval túltoltuk a határokat az elfogadhatónál, szánt szándékkal. Ha közelítjük egymáshoz a határainkat, minden könnyen fog menni. Mindenképpen akarod azt a várost a Pride-nak? >
Tubrok reakcióján érezni, hogy hajlandó lenne előre megegyezni, ha Ingrid ezt nem bánja, vagy azt hogy most kettesben is erről van szó köztük. Ingridnek valószínűleg nem lesz szüksége meggyőzésre a Nax-ot illetően. Eddigi tapasztalatai alapján, Maniac számolásai nélkül is könnyen kikövetkeztetheti, hogy az a város valóban nem olyan fontos, mint aminek tűnik. A Rocksolidnak bizonyos mértékben nem is az érdeke, hogy a közvetlen felügyelete alatt álljon, ahogy a Pride-nak sem, az a terület a körülötte lévő szürke zónákkal jó ütközőzónát képezhet, amire rövidtávon mind a két birodalomnak szüksége van. Ennek ellenére igen jó vitás pont lehet a Rocksolid kezében, amivel befolyásolja a tárgyalások menetét. Erre már azonban nagy valószínűséggel nincs szüksége az északi törzseknek. Tubrok a következőkre kis megjátszott csalódással elhúzza a szája szélét.
< - A gonoszkodása fog a legjobban hiányozni. - mosolyodik el végül - Mivel még most sem ismernek téged, könnyű meglepetést okoznod, nem tudják mire számítsanak. De értékelném, ha csak kellemes meglepetést okoznál nekik. >
Utal végül a nő kettősségére, amikor hasonlóan apjához hideg és katonás, illetve a sokkal közvetlenebb énjére. Láthatóan ezt már sikerült bizonyos mértékben kitapasztalnia. A féltékenység említése után Ingrid kihívő pillantásával Ragal egy hasonlóval felel.
< - Ó, nagyon féltékeny lennék. - mondja, majd ismét egy rövid csókot ad Ingridnek. >
Amikor Ingrid a férfi gyengédebb érzelmeit is látja, érzékelheti, hogy a párjának ez részben saját maga számára is teljesen új és ismeretlen. Eddig egy nővel kapcsolatban sem gondolt és érzett úgy, mint Ingriddel kapcsolatban. Valószínűleg a családja elvesztése és az utána következő háborúk és a bosszúhadjárat elvett tőle valamit, amit egy nő sem tudott neki visszaadni, eddig, bár ebben Ingrid nem lehet olyan biztos, de Tubrokra nézve valamiért megsejti. Érzi, hogy ebben a képessége is szerepet játszik. Tubrok viszonozza a gyenge szorítást, miközben Ingrid arcát figyeli, minden kis rezdülését.
< - Én sem gondoltam, amikor bejelentette a birodalom, követet küld a Rocksolidba, hogy hamarosan a fiam születését fogom várni. válaszolja őszintén. >
A szeretkezés után Tubrok egy szó nélkül finoman leteszi Ingridet. Miller egy lélegzetvétellel képes teljesen helyreállítani a szervezetét, mintha nem is történt volna korábban semmi. Az aggósó szavakra Ragal ugyan nem reagál, de tekintetén látszik, hogy értékeli Ingrid aggódását, meg is mosolyogja azt.
< - Nem érzem, hogy bárhol meghúztál volna. - feleli miközben végignyújtja testén az izomcsoportokat, de különösebben nem ügyel erre - A sebeim még megvannak, és a nyakam is érzem, kellemes. >
Kezeit lassan Ingrid oldalára és csípőjére csúsztatja, hogy közelebb fogja magához. A megterhelés után Tubrok egészen gyorsan kifújja magát, miközben élvezi a fentről folyó vizet. A megjegyzés után a fejét oldalra fordítja és lepillant a nyakának egy részére, amit utána a kezével meg is dörzsöl.
< - Tönkre teszel. - mondja a kettejük között megszokott hangon - Majd megoldom. Te is kaptál tőlem, de már eltűnt rólad. >
Még folytatná, de egy pillanatra megakad, amíg jobb kezét egészen a nő mellkasáig vezeti, hogy ott érintse meg.
< - Vacsora és a meglepetés után mit szeretnél csinálni? Hajnalban visszamész a saját csarnokba, már este van, de addig még van időnk. Leróhatom valamilyen tartozásom - utal ezzel azokra a dolgokra amiket korábban ígért Ingridnek - vagy maradhatunk az ágyban is. >
Hagyja, hogy végigfolyjon a testén a víz és lemossa őt, ezalatt Ingrid oldalát kezdi simogatni. A kérdésében ezúttal nincs semmilyen utalás, csak tisztában akar lenni vele, hogy mire is számítson, ha azt csinálják amit Ingrid szeretne.

by **Thorhalla** Szer. 05 Márc. 2014, 11:38

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Ahogyan rosszalló tekintetet kapott és meghallotta a férfi szavait Ingrid arca önkéntelenül lett kicsivel távolságtartóbb és ridegebb, ahogyan a tartása és mozdulatai is, ahogyan ez lenni szokott, amikor tárgyalásról és üzletről van szó. Ez sem volt megjátszott, ugyanúgy a természetének része volt, mint a közvetlenség. Első nap csak azért nem látszott mindez rajta, mert nem akarta, hogy meglátszódjon és pontosan ebben merült ki a színészkedése, hogy az apja öröksége ne tűnjön ki rajta. Most viszont nem volt szükség erre, Tubrok már tudta, hogy miért van ez a kettőssége a jellemének, még ha ez korábban talán skizofréniának, vagy akár kettős személyiségnek is bizonyult volna. De nála egyikről sem volt szó, csak pusztán az, hogy mindkét szülőtől örökölte ezeket. Arra bólintott, hogy igen, szándékosan tolták úgy a határokat, a Pride esete viszont pontosan válaszlépés volt a nő előző napi tetteire, Elofon jóvoltából. A másik részen viszont elgondolkodott, a térképet maga elé képzelte, hogy miként is nézett ki az utolsó állapotában. Amennyire katonai és gazdasági szempontból megtudta állapítani valóban nem volt a Pride-nak szüksége arra a területre, az már csak amolyan extra dolog lenne, ha megszerezné. Talán csak a saját egóját növelné jobba, ha az optimális határokon felül teljesítene, de nem ez volt a parancsa, és nem rajongott a Pride-ért, így azzal, ha azt meghagyja semleges területnek sem róhatta fel neki. És ebből következhetett, hogy a Rocksolidnak sem kell különösebben az a hely, legalább is a két birodalom közötti semleges, senki földje területnek tökéletes volt, ami igaz egyszerre oszlatná és generálná is a konfliktusokat, de ez nem az ő ügye volt többé ebben a formában. Legalább is, mint Birodalmi küldött, az, hogy később, mint a Rocksolid úrnője már érdekelnie kell az más kérdés. Az első és a legfontosabb a Birodalom volt. Azt azonban nem tudta eldönteni, hogy örüljön-e annak, hogy most akar a férfi egyezkedni, vagy ne. Egyik része természetesen örült, hogy nyugodt körülmények között megtudják tenni, a másik fele viszont tiltakozott ez ellen teljesen. Ki akarta volna mondani mosolyogva és játékosan, hogy jó, hogy megegyeztek, hogy nem fognak erről beszélni, de a ridegség miatt képtelen volt erre.
< - Nem akarom mindenképpen – mondta akarata ellenére ridegen. – Valószínűleg a legjobb lehetőség valóban az lenne, hogyha a terület semleges maradna és egyik félé sem lenne. De amennyiben önök igényt tartanak rá, én is kénytelen leszek ezt tenni. >
Megrázta a fejét és felsóhajtott.
< - Mármint ti és tartotok – mondta. >
Noha nála a hangja nem árulkodott arról, hogy megegyezne-e a tárgyaláson kívül, még a szemei sem, csak a mozdulatai mondatták azt Tubrokkal, hogy ő is örülne annak, ha nem kellene tovább kínoznia a Rocksolid vezetőit és békésebb körülmények között tudnának egyeztetni arról az érintett részről. Ami jelenleg azt takarta, hogy itt ketten ruha nélkül egymás közelségében. Még akkor is, ha mindez azzal a némileges ridegséggel járt a nő számára, ami a tárgyalásokról megismert volt már nála. A férfi szavaira az ünnepséggel kapcsolatban azonban elmosolyodott ismét.
< - A gonoszkodást megkapod, ha visszaértünk ide – ígérte. – Az emberek megítélése rólam igencsak szélsőséges, ehhez már hozzászoktam. Valaki, vagy egyből megkedvel, vagy egy életre megutál. Köztes átmenet nem nagyon szokott lenni. Azt ígérem meg inkább, hogy önmagam leszek, aki a te tetszésedet elnyerte. Hogy ők is azt lássák, hogy ki volt az a nő, aki képes volt téged levenni a lábadról. >
Ingrid persze értette, hogy mire is gondolt a férfi, hogy lehetőleg ne katona legyen ott, a rideg és távolságtartó vezető, a hadvezér, akivel mindenki a tárgyalóasztalnál is találkozott. Ne az, akire tökéletesen illett a Birodalmi sztereotípia az átlag emberekkel szemben, hanem inkább az a nő, akit ő is lát saját maga mellett. A kihívó pillantáson felnevetett és mosolyogva viszonozta a rövid csókot.
< - Még soha láttam féltékenynek senkit miattam – ismerte be. >
Azt már tudta a nő, hogy Tubrok még soha sem érzett nővel kapcsolatban úgy, ahogyan felé, ez nem volt újdonság számára, amikor megérezte a férfi érzéseit, de az kicsit meglepte, hogy ezek a gyengéd érzelmek még a férfit is meglepték, hogy képes ilyesmire. Volt egy jó megérzése, hogy mikor vesztett el magából a férfi valamit, saját maga is sokat vesztett önmagából a Milícia alatt, amihez aztán évszázadok és Cal is kellett, hogy ismét teljesen önmaga lehessen, Tubroknak pedig nem volt itt senki, eddig. Leginkább az lepte meg saját magát, hogy ezt észrevette, ilyesmit nem szokott, főleg nem ennyire részletekbe menően. Igaz nem vitatkozhatott a ténnyel, hogy Tubrok különleges volt számára és egyedi, olyan, amilyennel még soha sem találkozott ezer év alatt sem. Egy furcsa érzése lett ezzel az egésszel kapcsolatban, még önmaga sem volt benne, hogy a képessége játszott ebben közre, hogy ezt érezze és így vélekedjen. Még ez is olyan újdonság volt számára, így nem tudott biztosat sem ezzel. Néhány pillanattal később kapta magát azon, hogy elkalandozott és elgondolkodott ezen, amikor megérezte a párja szorítását is. Gyengéd mosollyal pillantott fel, kedvesen.
< - El tudom képzelni, hogy a követet a bejelentéskor a hátatok közepére sem kívántátok – mosolygott. – Mikor kaptátok a hírt, hogy küldenek valakit? Nekem alig egy-két órám volt elkészülni, annyira későn jött a parancs. >
A szeretkezés után látta Tubrok mosolyát és tudta, hogy nem érdekelte volna a férfit az sem, ha meghúzta volna őt valahol, vagy újabb sérüléseket szerzett volna. Ennek nem örült, hogy nem figyel magára, pedig kellett volna. Örömmel vette, hogy a férfi odahúzta magához és ő is átölelte a párját és hozzábújt, hogy a fentről érkező víz mellett érezhesse a szívének minden egyes dobbanását és a teste kellemes melegét.
< - Ha nem leszek itt lesz időd regenerálódni – mosolygott, majd kissé bűnbánóan szegte le a fejét. – Sajnálom, örülnék, ha megmaradt volna. >
Tudta, hogy ez lényegében fizikai képtelenség, hogy megmaradjon a jele annak, amit a férfitól kapott szeretkezés közben. Ekkor jutott eszébe, hogy mennyire lehetett erős a harapás, ha ő maga csak gyengédnek érezte, de látható volt? Inkább nem gondolt bele ebbe az egészbe. A kérdésen elgondolkodott és beleharapott az alsó ajkába, ő is végigsimított a férfi oldalán és hátán, ahogyan megkapta a saját simogatását, jó fél perc múlva nézett fel, egy apró kacér mosollyal.
< - Kettőnket ismerve és az eddigi tapasztalatok alapján a vacsora és a meglepetés között szerintem még felavatjuk az étkezőasztalt is – nevetett fel. – Szóval, emiatt legyen a „leróhatod valamelyik tartozásodat”. Rád bízom, hogy melyiket szeretnéd meg leróni, legvégül pedig úgyis ágyba kerülünk. >

by **Bishop** Csüt. 06 Márc. 2014, 00:35

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Tubrok nyugtázza magában, hogy Ingrid szinte automatikusan ridegebb lesz és el is távolodóik tőle. Az láthatóan meglepi, amikor Ingrid szavai is hasonló ridegséget mutatnak az irányába. A férfi egy ideig még figyeli párját és próbál valamit leolvasni róla, nem azért, hogy felhasználja azt, csak szeretné tudni Ingrid mit is gondol erről. Ezt a nő testbeszédéből sikerül is megtennie, legalábbis részben. Mielőtt még válaszolna kezével félre tolja a teljesen vizes haját, hogy az egyáltalán ne zavarja, ezalatt át is gondolja mit akar pontosan mondani Ingridnek.
< - Felesleges lenne azon a területen egyezkedni, ebben egyetértek. - kezdi nyugodt, magabiztos hangon - Nem akarom, hogy bármelyik országhoz is tartozzon, ha független marad, az a Rocksolidnak is megfelel. Ha lemondok a városról, te is megteszed? - kérdezi végül. >
Ragal nem akad fenn Ingrid távolságtartásán, ő próbál ugyanolyan közvetlen maradni a nővel mint eddig. Örömmel látja, amikor végül Ingrid arcán egy mosoly jelenik meg, a hallottak után ő is kissé elmosolyodik.
< - Ne aggódj emiatt, ha látják milyen vagy, meg fognak kedvelni. Csak engem kell majd visszatartanod. - néz ekkor elégedetten Ingridre - Hogy kibírjam, amíg megkapom a gonoszságaid. >
Ingrid mellkasán lévő kezét Tubrok lejjebb csúsztatja a nő mellére, és finoman ráfog. Ezután egy újabb rövid csókot ad Ingridnek és kiélvezi a közelségét. Az is rendkívül tetszik neki, amikor Ingrid felnevet a pillantására. A férfi is örömmel hallgatja Miller nevetését, ahogy ez fordítva is igaz, de Ingrid számára ez csak most lesz különösebben feltűnő.
< - Ezer év alatt lett volna alkalmad rá. - feleli a féltékenységgel kapcsolatban - Én már sokszor láttam. De ne rajtam tapasztald ki. >
Ezután a kérdésen, hogy mikor érkezett hozzájuk a hír, hogy a Birodalom követet küld hozzájuk elgondolkodik. Az rögtön látszik Tubrok arcán, hogy az Ingrid által mondott időpont furcsa számára. Leginkább magának megrázza a fejét, majd ismét Ingridre tekint.
< - Napokkal ezelőtt. Különös, hogy te csak indulás előtt tudtad meg. Lerontis lehetett? >
Válaszra várva Ragal abba is belegondol, hogyha valóban a belsőtiszt volt, aki valamiért ide küldte Ingridet, akkor csak ő miatta találkoztak. Ez a gondolat láthatóan kicsit kizökkenti. Amikor Ingrid leszegi a fejét, akkor ismét teljes figyelmét a nőnek szenteli. Óvatosan az állához nyúl a kezével, majd a hüvelykujjával fentről lefelé végigsimít Ingrid ajkain.
< - Nem azért említettem. Nem kell sajnálnod. Csak apró bosszantásnak szántam, örülök neki, hogy nem tudlak túl erősen fogni, vagy harapni. - mondja őszintén, hogy Ingrid valóban tényleg ne érezze emiatt rosszul magát. >
Ahogy Tubrok érzi, hogy Ingrid viszonozni kezdi a simogatását, kezeivel nagyobb utat kezd bejárni a nő testén. Újra és újra felfedezve azt. Ingrid hátán egészen a tarkójától, a fenekéig, az oldalán pedig végig a karján és onnan le a combjáig. Az egyik mozdulatnál felérve finoman belemarkol a nő vizes hajába, miközben magához húzza őt. Kíváncsian várja mit is akar Miller mondani, ha már az ajkába harapott. Kissé meglepődik az Ingridtől nem várt megjegyzésen, ami érezhetően tetszik neki.
< - Ha rajtunk múlik, hamarosan az egész csarnokot végigjárjuk. Minden részt külön felavatva. - nevet fel végül - Még az erkélyre is ki fogsz rángatni, már tudom. - itt egy pillanatra megáll - Arra gondoltam befejezhetnénk a városnézést. Este is mindent ugyanúgy láthatnál. >
A felajánlás után a testét újra finoman a nőéhez tolja, hogy egymásnak súrlódjanak és ha ezt Ingrid hagyja, akkor lassan provokálni kezdi őt, karjaival hátulról magához fogva, a haját finoman húzva.
< - De az is lehet, hogy már innen sem jutunk ki. - mondja a kettejük között megszokott piszkálódó hangon - Induljunk? >
Ha Ingrid pozitív választ ad, nagy "harc" árán nehezen elengedi őt, majd elzárja a vizet és az egyik oldalsó tároló felé indul. Más esetben tovább folytatja Ingrid testének kényeztetését.

by **Thorhalla** Csüt. 06 Márc. 2014, 12:21

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Nem tudta nem észrevenni, hogy a párját meglepte az, hogy most is mennyire rideg volt, vagyis a szavaival is. A külső és a viselkedés egy dolog volt, de a szavakat talán mégsem várta a férfi. Ingrid nem igen tudott ezzel mit tenni, megjátszhatta volna, hogy nem így beszél, de színészkedéssel nem akarta becsapni a férfit, meg azzal sem, hogy nem saját magát adja a jelenlétében. Még akkor sem, ha ez ennyire rideg és távolságtartó volt és nem pedig közvetlen, ami elvárható lett volna úgy, hogy meztelenül ölelkeznek egy zuhanyzás kellős közepén. Igaz más kérdés, hogy nem is nagyon tudott olyasmit, hogy ilyen helyzetben folytak volna komolyabb tárgyalások valaha is, főleg nem egy világháborúról. Ha tartotta volna magát az eredeti elképzeléseihez és tervéhez is, miszerint csak elcsábítja a férfit és kihasználja, hogy a legjobb eredmény szülessen, akkor tényleg így zajlott volna az egész tárgyalás, de közel sem ez a helyzet állt elő Tubrok és közte. Úgy tűnt számára, hogy lehetséges, hogy máris vége lesz a tárgyalásoknak, mert roppant hamar sikerül megegyezniük, hiszen mint látható volt, hogy nem kellett az a város a Rocksolidnak sem, így pedig ettől kezdve nem is igen kellett már miről tárgyalni, csak „aláírni” a szerződést és elküldeni a megfelelő feleknek. Aztán a Pride ünnepelheti újra Uvan Strupz-ot, mint a megmentőjüket, hogy megszabadította őket a Rocksolid zsarnokságától.
< - Ez esetben lemondok róla – mondta. – Maradjon semleges ütközőzóna. >
Értett egyet ő maga is, ez volt a lehető legjobb opció azt a részt tekintve, kettőt úgyis megkapott a Rocksolid, a harmadik semleges és a Pride is kijutott olyan magasra északra, ahol korábban nem is voltak fizikailag. Mindenki jól járt, jobban, mint lehetett volna, minden részen. Ingrid úgy érezte, hogy sikerült tényleg a lehető legjobbat kihoznia mindebből, főleg úgy, hogy nagyjából már azt is meglepőnek tartotta az elején, hogy sikerült elérnie azt, hogy Tubrok és a Rocksolid tárgyalni akarjon. Noha a hátsószándékot már tudta, hogy részben miért is ment bele a férfi, de az nem számított többé. Azon elgondolkodott, hogy mi is lesz a bálon és mi számítana gonoszkodásnak és mi nem.
< - Az nem számítana gonoszkodásnak, hogyha nem hagyom, hogy megcsókolj, vagy úgy ölelj át, hogy az teljesen félreérthető? – kérdezte mosolyogva. – Mivel a vezetőid előtt felvállalni kettőnket holnap egy dolog, ők valószínűleg a bizalmasaid és barátaid is és nekik a viselkedésed elárulná ezt. De az országod nemessége már ismét teljesen más lapra tartozik. >
Kérdőn pillantott a férfira, látszott rajta, hogy őt nem zavarná, ha ott is együtt mutatkoznának még úgyis, hogy hivatalosan ugyan nem jelentik be, mert addig legalább tényleg csak pletykálni lehet erről, hogy ez most csak átmeneti-e, vagy sem, illetve megannyi másik kérdést. Legalább ők sem unatkoznának, a választ pedig úgyis megkapják akkor, amikor Ingrid először visszajön majd a Rocksolidba. Felsóhajtott és lehunyta a szemeit egy pillanatra, ahogyan Tubrok keze a mellére csúszott és megmarkolta azt. A csókra mosolyogva nézett fel, viszonzásul pedig finoman belemarkolt a férfi fenekébe. Most tűnt csak fel neki, hogy a párja is hasonlóan élvezi az ő nevetését, mint fordítva, örült neki, hogy egyre jobban kezdenek a felszínre törni a férfiban az efféle érzések, amiket nem rejt el a jelenlétében, hanem hagyja, hogy meglátszódjanak rajta. Így végre Ingrid is teljesen megismerhette Tubrok azon oldalát, amit szinte senki sem ismert a világon.
< - Ha valakivel vagyok, bármeddig, nincs harmadik fél a részemről – mondta. – Még ha a kacér jellemem miatt úgy is tűnhet, hogy másokkal kikezdek, de sincs róla szó. Hűséges típus vagyok, így nem kell aggódnod, nem szeretnélek féltékennyé tenné. Soha sem szakítottam senkivel harmadik fél miatt, ha már nem éreztem jól magam mellette, kiadtam az útját, elküldtem. A kacérkodáson felül soha sem tettem úgy, hogy féltékennyé tegyek bárkit is. Igaz itt nehezebb lenne, itt egy HPI-s túlságosan nagy figyelem központba kerül. De szerintem inkább csak az lesz, hogy mindenki rád lesz féltékeny miattam, hogy milyen roppant szerencsés vagy, hogy a tied vagyok. >
A mozdulatai és a tekintete is erről árulkodott, hogy nem szeretné ilyen helyzetbe hozni Tubrokot, bár valószínűleg az egójának jót tenne mindez, de akkor sem. Sikerült kiszúrnia, hogy az általa mondott időpont meglepő volt a férfinak. Valószínűsíthető, hogy amikor kezdett túl forró lenni a talaj a frontokon, akkor már szóltak, hogy küldeni fognak valakit, első nyomásként, hogy hátha emiatt visszavesznek ebből, de ha nem tették meg, akkor küldték tényleg a küldöttet, azaz őt. Szóval néhány nappal korábban, a Lerontis-ra elgondolkodott, rossz volt belegondolni abba, hogy annak a patkánynak volt köze ehhez, bár legalább amiatt köszönetet mondhatott neki, hogyha tényleg volt köze hozzá, hogy ezáltal találtak egymásra Tubrokkal.
< - Nem hiszem – mondta. – Én inkább úgy gondolom, hogy a küldött bejelentése csak figyelmeztetés lehetett, hogy lássák miként reagáltok. De mivel eszetek ágában sem volt felhagyni a háborúval tényleg küldtek engem. Az az egy-két óra is elég volt nekem, igazából csak arra, hogy minden tudást, ami a Rocksolidhoz köthető feltölttessem az elmémbe. De többre nem is igazán lett volna szükségem. Ez az idő pont optimális volt nekem, és bármelyik másik küldöttnek is elég lett volna. Felkészülni felesleges lett volna bármire is, főleg, hogy köztudott volt, hogy elzárkózok mindentől. Így improvizáltam – nevetett fel. – Sikerrel. >
Hagyta, hogy a párja felemelje a fejét, ahogyan a férfi ujja végigsimított az ajkain gyengéden lehelt csókot rá és végül elmosolyodott a szavakra.
< - Ettől függetlenül örültem volna egy-két maradandóbb nyomnak – felelte. – De neked tényleg nem kell félned attól, hogy fájdalmat okozol, attól csak nekem kell. >
Kellemes borzongás futott végig az egész testén, ahogyan újra és újra végigsimított rajta a férfi, igazán élvezte ezt a kényeztetést és időnként meg-megremegett ettől és felsóhajtott, ő maga is végig simogatta a párját, noha nem kezdte izgatni a simogatással. A fejét kissé hátraszegte, ahogyan meghúzta Tubrok a haját.
< - Előbb vagy utóbb minden sorra kerül – mosolyodott el kacéran. >
A város megnézése tényleg nagyon tetszett neki ötletnek, tegnap úgysem tudták megtenni, nem csak a kellemetlen beszélgetésnél, ami lényegében a tényleges egymásra találásuk lett, hanem azért is, mert itt kötöttek ki Tubrok ágyában. Este pedig még szebb lehetett a hely, fényekkel, a sarki fénnyel a fejük felett, határozottan pártolta ezt az ötletet.
< - A város megnézése megszavazva – felelte. – Úgyis igencsak kíváncsi vagyok rá. >
A provokációra kicsit megfeszült a teste, kellemesen. Kissé lábujjhegyre állt és megcsókolta a férfit, majd ahogyan kimondta a kérdést bólintott. Valóban lehet, hogy ki sem jutottak volna innen, de az egyetlen egy esetben fordult volna elő, ha délben ettek volna, legalább is Tubrok. De mivel reggel evett és ivott utoljára, így Ingrid nem szerette volna, ha emiatt elgyengül, vagy kiszárad, így bármilyen nehéz is volt, de hátrébb húzódott a párjától.
< - Induljunk – éretett egyet. >
Látszott, hogy neki is nehéz volt kimondani ezt és nagy harcokba került, de végül ő is elvesz egy törölközőt a víz elzárása után és először nem magát, hanem Tubrokot takarja be vele, hogy megszárítsa őt vele. Ha végez ezzel és véletlenül még mindig vizes lenne, amire nem számít egyébként, akkor nekilát az öltözködésnek.
< - Vacsora után, ha kész lesz a ruha, majd ha nem bánod felpróbálnám – mondta még öltözködés közben. >

by **Bishop** Szomb. 08 Márc. 2014, 02:13

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Tubrok éppen válaszolni készül és már ki is mondja az első hangot, amikor Ingrid szemei elé vetül váratlanul Maniac, ezúttal alig átlátszatlan avatarja. A mentális csatornán keresztül a kommunikáció sokkal gyorsabb, így mielőtt Miller felfogná Ragal első szavát, megkapja az üzenetet.
~ A legoptimálisabb eredmények eléréséhez, vonatkoztasson el a saját érdekeitől, magánéletétől.
Valószínűleg egy kötelezően végrehajtandó program csak, de érezhetően Ingrid irányában igen határozott a közlés és inkább parancs mint tanács. Mivel Maniac-nak nincs változó hangszíne vagy hangsúlya így csak a szavak sorrendjéből és tartalmából következtethet erre. A párja szavai csak ezek után érnek el a nő tudatához.
< - Meg is egyeztünk. Részemről nincs más, holnap csak hivatalosan is el kell fogadnunk. - mondja nyugodt hangon. >
Ingid átmeneti hidegségét Tubrok igen jól kezeli. Érezhető a szavain is, hogy örül ennek a megegyezésnek és hogy másnap már nem kell erre külön időt és energiát fordítaniuk, mert már meg lesz a közös koncepció. Amikor Tubrok meghallja, hogy Ingrid az ünnepségen nem akar úgy mutatkozni, hogy együtt vannak, megértően bólint, bár a mosolya eltűnik az arcáról.
< - Melletted alig fogom tudni kibírni. Előttük még ráér a hivatalos bejelentés. - majd Ingridhez hasonlóan ő is elmosolyodik - Biztos vagy abban, hogy kibírnám? Egyszerűbb lenne, ha nem is próbálkoznánk. >
Az elmondottak első felénél Tubrok igen jól eljátssza azt, hogy nem érdekli, ha ott nem együtt mutatkoznak, azonban a mosolya mindent elárul. Ő is szeretné, ha mindenki előtt is láthatóan együtt lennének és látja azt is, hogy Ingrid is ezt szeretné inkább. Valószínűleg nem is tudná megállni, hogy minimum egyszer ne ölelje magához a nőt. Amikor Ingrid a féltékennyé tevéssel kapcsolatban beszél részletesebben, Tubrok végig figyelmesen hallgatja, valamennyire meglepő számára, hogy a nő ebbe így belement és ez látszik is rajta.
< - Nem feltételeztem, hogy lehetne még valaki, vagy olyan lennél. - kezdi valamivel halkabban - De ha akarnál könnyen féltékennyé tudnál tenni. - folytatja kissé szabadkozva - Veled ez még meg se történhet, már az összes nőmet elküldtem miattad. >
Az utolsó mondatot direkt úgy mondja, hogy Ingridnek jól essen a megjegyzés és ne az ellenkező hatást érje el, még véletlenül se. Azon viszont egyáltalán nem lepődik meg, hogy Ingridnek mindössze két óra elég volt, hogy felkészüljön. Ahogy érzi és hallja, Ingridnek mennyire jól esik a simogatás és a hajának finom húzása, folytatja azt és izgatni is kezdi őt, de csak annyira, hogy ezzel fokozza Ingrid élvezetét.
< - Gondoltál már arra, hogy lehet ez csak véletlen? - veti fel - Maniac-tól, Tyr-től vagy bárki mástól függetlenül. Akár el is sétálhattunk volna egymás mellett, vagy ha nem küldesz el, nem lett volna több egy-két alkalomnál. >
Tubrok szinte azonnal felnevet, miután Ingrid kimondja, hogy ő ugyan örülne egy-két nyomnak, Tubrokkal mégis óvatosan kell bánnia.
< - Ne törj össze, a karmolásokat nem bánom, már egészen hozzászoktam. >
Elmosolyodik, majd közelebb hajol Ingridhez és nagyon lassan megcsókolja, miközben erősebben kezdi húzni a haját, de csak annyira, hogy az fokozza Miller élményét és ne jelentsen neki fájdalmat.
< - Ne légy telhetetlen. - jegyzi meg a kettejük közötti élcelődő hangon - Hiszen a legtöbb alkalom nekünk egy fél nap. >
A kényelmes és meglehetősen intim helyzet ellenére mind a ketten végül elszakadnak egymás karjaiból, hogy befejezzék a zuhanyzást. Tubrok még válaszként bólint.
< - Akkor induljunk. >
Ezután rögtön az egyik panel segítségével elzárja a fentről folyó vizet, majd a terem széléhez sétál. Még bőven van idejük, hogy kényelmesen megvacsorázzanak és utána megnézzék a város látványosabb részeit és valószínűleg hajnalban is lesz jó pár órájuk. Ingrid törölközőért megy, hogy azzal terítse be párját, amikor messzebb kerül a férfitől, valamiért aktiválódik a képessége. A következő pillanatban már egy másik helyen van. Az első amit érzékel, hogy egyedül érzi magát és sötét van. Ezután jelenik meg előtte a kép. Egy a Zuhanás előtti USA nagyvároshoz tartozó klasszikus elővárosi rész egyik utcájában van. Körülötte sorban különböző méretű, felszereltségű, kinézetű családi kertes házak. Ingrid maga az utca közepén, pontosan az út közepén áll. Maga körül nem lát senkit és nem is érzékeli, hogy lenne bárki is saját magán kívül a környéken. Éjszaka van, a házak és a messze lévő tárgyak sötétek, de közvilágítás annyi fényt ad, az égen természetellenesen ragyogó csillagokkal, hogy félhomály van. Ingrid nem érez hőmérsékletet, nincs se meleg, se hideg, pont ideális a hőfok, ahogy a sötétség mértéke és az időjárás is pont optimális. Olyan mintha minden gondosan megtervezett lenne. Vele szemben több mint negyven méterre balra van egy másik utca, amin most áll pedig látszólag a végtelenbe vezet. A körülmények ellenére Ingrid teljes bőrfelülete libabőrös lesz és folyamatosan a hideg futkározik minden tagjában.
Odakint Tubrok számára csak egy pillanat telik el, elégedett mosollyal az arcán várja, hogy Ingrid odalépjen hozzá és elkezdje őt törölgetni. Azonban ez Ingrid számára nem olyan könnyű, mivel jelenleg olyan mintha nem is a testében lenne, hanem azon kívül.

by **Thorhalla** Szomb. 08 Márc. 2014, 12:32

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Abban a pillanatban, ahogyan Tubrok kimondta az első szavakat meglátta és meghallotta Maniac-et, pontosan tudta, hogy parancsot kapott, amit teljes mértékkel sértőnek érzett, hogy erre emlékeztették. Az arcán nem látszott meg a változás, hogy ez megtörtént volna, csak a szemeiben gyúlt fel a harag és a düh lángja. A nagyon szúrós és dühös tekintet, ami miatt el is kapta a tekintetét Tubrokról, nehogy a férfi azt higgye, hogy ezt ő kapta a szavai miatt. A kezei dühösen és idegesen rándultak össze ökölbe, az egész teste még jobban megfeszült a hallott szavaktól és ezúttal viszont már tényleg hátrébb lépett a párja karjaiból két-három lépés távolságra. Érezte, hogy a szíve is hevesebben ver és az arca is kipirulhatott a hirtelen jött dühtől, bármikor máskor tényleg uralni tudta az érzéseit, de ez ugyanaz a helyzet volt, mint Lerontis esetében, hogy a hűségét kérdőjelezték meg, és ezt tényleg nagyon, de nagyon nehezen tudta megemészteni. Vagyis egészen pontosan egyáltalán nem tudta.
~ A saját érdekem a Birodalom és Zsarnok érdeke, te nyomorult gép! El tudok vonatkoztatni a magánéletemtől! ~ csattant fel dühösen magában. ~ Tőled várom el legkevésbé, hogy megkérdőjelezze a hűségemet és azt is, hogy efféle paranccsal megalázzon! Számítsd ki, hogy ez bőven benne van az optimális eredményben! Eddig sem volt a Pride területe és nem is valószínű, hogy igényt tartanának rá, számítsd ki és cáfold meg a szavaimat! Ahogyan arra is választ várok, hogy mikor történt meg fizikailag, hogy elárultam volna Zsarnokot és a Birodalmat! Soha! A hűségem feltétlen és nem érdekel, ha a programod miatt történt, nem akarom még egyszer meghallani, hogy a hűségem elé kerülne a saját érdekem és magánéletem! ~
Eddigre érezte, hogy az idegességtől még a levegőt is kicsivel gyorsabban kapkodja és ennek semmilyen köze sem volt a meleg víztől levő párának, sem a víz melegének, és kivételesen Tubrok közelségének sem. Kellett még néhány mélyebb levegő neki, hogy lenyugtassa magát, utána nézett csak fel a párjára, akinek a szavait időközben teljesen felfogta és tudta, hogy mit is mondott. Tudta, hogy úgyis felfog tűnni a másiknak ez az előbbi néhány pillanat, másodperc. Végül csak bólintott a szavakra. Még feltűnt neki az is, hogy Tubrok örült annak, hogy már itt megtudták beszélni ezt, így tényleg Ingrid is tudni fogja tartani magát ahhoz, hogy nem fogja kiidegelni Diederiket a nap folyamán, mert nem lesz mivel felhúznia a férfit.
< - Rendben van – mondta még mindig ridegen. – Akkor ez csupán néhány percet fog igénybe venni előreláthatóan. Utána nem lesz más feladat, mintsem a korábbi pontokat is egybe gyűjteni és megkötni a tényleges szerződést mindenki megelégedésére. >
A férfi szavaira végül elmosolyodott, tudta, hogy mennyire nehéz lesz Tubroknak kibírnia azt, hogy ne úgy viselkedjen, ahogyan. Nem tudta abbahagyni a mosolygást ezzel kapcsolatban, de láthatóan elgondolkodott rajta. Pajkosan simított végig a párja orrán a válasz előtt.
< - Egyáltalán nem vagyok benne biztos, sőt tudom, hogy nem – nevetett fel. – Ahhoz túl türelmetlen vagy. De nem bánom egyáltalán, ha pletykálhatnak egy kicsit. Nem muszáj visszafognod magad, ha nem szeretnéd. >
Mosolyogva mondta, ő is örült volna, ha nem fogná vissza magát a férfi, és őt nem zavarta volna, ha tényleg akár még meg is csókolja mindenki szeme láttára. A fogadásokra kíváncsi lett volna azonban utána, hogy ki mennyi időt jósol nekik, hogy csak most itt, vagy pedig még tovább is együtt maradnak majd. Meglepte, hogy a férfi meglepődött azon, hogy a féltékeny témát így kiemelte és kifejtette, de Tubrok nem tudta, hogy mennyire is sokan szeretnék őt kiugrónak használni, hiszen az Anyahajón lakott és ha nem is tudták, hogy ki az apja, akkor is azzal, hogy Cal a férje volt, igencsak sokat elérhettek volna. Így úgy vélte, hogy nem ártott ezt tudni, bár lehet, hogy ezt a háttér információt is hozzá kellett volna tennie, de most már nem volt annyira fontos mindez. Valóban jól esett neki, hogy ezért küldi el a szeretőit Tubrok, ez látszott is rajta, noha tényleg nem aggódott volna miattuk, már csak azért sem, mert az elmúlt két nap után velük sem akart volna lenni a férfi, ebben teljesen biztos volt.
< - Ha maradnának sem lennék féltékeny – felelte. – Bízok magamban annyira, hogy tudjam, hogy nem lennének képesek az érdeklődésedet soha sem felkelteni úgy, hogy az veszélyt jelenthetne bármilyen szempontból. >
A kérdés érdekes volt, amit a párja felvetett és nehéz volt arra gondolni úgy, hogy közben még kényeztették is, de azért igyekezett rendesen végiggondolni mindazt, hogy mit is felelhetne erre az egészre. Igyekezett valahogyan ebben a helyzetben romantikusan nézni a dolgokat, de képtelen volt rá, a tudományos, fizikusi és matematikusi tanulmányai jobban beleszóltak ennek a dolognak a fejtegetésébe, mintsem szerette volna. Így a válasz is meglehetősen tudományosra sikeredett, még ha nem is annak szánta eredetileg.
< - Nem hiszek a véletlenekben – mondta. – Azóta nem, hogy Maniac létezik, minden előre látható és kiszámítható. Még matematikailag is nagyon kicsi az esélye ennek, maximum, ha a nagy számok elméletét nézzük, vagy a káoszelméletet hagyjuk beesni, de ezeknek esélye minimális. És még azt is ki lehet számolni, hogyha hagyunk az egésznek bizonyos nagyságú hibaszázalékot. Így nem, nem hiszek a véletlenekben. >
Megköszörülte a torkát.
< - Szerintem, ha csak úgy lett volna, hogy egy-két alkalomra tervezek sem bírtad volna ki annyival – felelte végül lágyabban. – Én ugyanígy viselkedtem volna az ágyban, mint így, mindig ilyen vagyok. Nem hiszem, hogy esélyed lett volna ellenállni nekem és így vagy úgy, de teljesen elcsavarom a fejed. Így már értheted, hogy részben miért is húztam az egészet. Meg persze közre játszott az is, hogy Tyr milyen tanácsot adott veled kapcsolatban. >
Kacsintott rá a férfira az utolsó mondat végén. Ő is mosolygott, ahogyan Tubrok nevetett és megrázta a fejét, amennyire tudta amiatt, hogy a haját fogta a párja. Esze ágában sem volt összetörni a férfit, bár tény, hogy szívesen karmolta volna még szeretkezés közben, de azt még így levágott körmökkel is megtudja tenni, maximum nehezebben okoz sérülést. A lassú csókot viszonozta, majd a haja húzására még inkább hátradöntötte a fejét így már teljesen felkínálva a nyakát és mellkasa felső részét a párjának.
< - Én nem vagyok telhetetlen – lehelte. – Csak kihasználom a kínálkozó alkalmakat. >
Tényleg roppant nehéz volt végül elhúzódnia a férfitól, de megtette, ahogyan tett néhány lépést tőle hirtelen dermedt meg az egész teste néhány pillanatra, ahogyan ez lenni szokott, amikor a képessége aktiválódik. Ez most teljesen váratlanul érte és nem számított rá, hogy most így hirtelen fog megtörténni. Hirtelen igencsak kellemetlen érzése támadt, tudta, hogy ott van Tubrok a közelében, mégis teljesen egyedül érezte magát és a helység fényei ellenére sötétséget észlelt. A képre kitágultak a pupillái, amikor meglátta a helyet, ahol van, valószínűleg kívülről is látszott, hogy mást is lát és nem csak azt, amit tényleg fizikailag előtte van. „Felismerte” a helyet, Zuhanás előtti kép volt, egy kertváros, volt ilyenben, hiszen a nagyszülei is ilyen helyeken éltek, mind a két családé, igaz mindkettő a gazdagabb környéken New Yorkban és nem pedig a szokványos részeken. Mindkét ága a családjának a felső tízezer tagja volt, így ennyire kinti részeken csak átutazott. Végignézett a házakon, hogy felmérje őket, hőmérsékletet ezúttal nem érzett, mégis kirázta a hideg és érezte, hogy libabőrös is lesz. Az utcán nézett végig, mintha nem is lett volna vége, de egy leágazást látott, félhomályos állapotokat, az egész furcsa volt, a csillagokat nem kellett volna ennyire látnia, lehetetlen volt a városokban. Látta a valóságot is, próbált volna megmozdulni Tubrok irányába, de nem tudta megtenni, képtelen volt arra, hogy mozduljon, mintha csak külső szemlélő lett volna, ez volt az, ami igazán megijesztette ebben a pillanatban, hogy nem ura a saját testének. A hideg mellé az ijedtség és páni félelem is átjárta a testét. Ilyen még nem fordult elő vele soha sem. Mivel a valóságban nem tudott mozdulni visszafordította a lelki szemeit a víziójába és ott próbált elindulni sietős léptekkel a közelében levő utca felé. Közben figyelt minden irányba, katonás pontossággal felmérve a terepet, a mozdulatai is pontosak, mesteriek, gyakorlottak, hogy a lehető leggyorsabban haladhasson, mégis a legkevesebb zaj csapásával, ha látott olyan helyet, ahol tud fedezékben haladni, akkor arrafelé ment és úgy haladt, hogy minél kevesebben is láthassák meg, ösztönösen, gondolkodás nélkül tett így, a megannyi képzés belenevelte ezt és a részévé vált.

by **Bishop** Szomb. 08 Márc. 2014, 22:25

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Ingrid ideges reakciója után, ezúttal az avatar megjelenése nélkül ismételten hallja Maniac rezignált, gépies hangját.
~ Teljesen negatív. A program minden személyre vonatkozik.
Ahogy Miller már megszokhatta, az MI-t egyáltalán nem érdekli mit is gondol, vagy érez az elhangzottak miatt, és ennek megfelelően a reakciója is csak azt emeli ki, hogy a nő gondolatai miért hibásak alapvetően. Tubrok természetesen azonnal észreveszi, hogy Ingrid érzései milyen gyorsan és hevesen változnak meg az érzései. Először valóban azt hiszi, hogy amit mondott az váltja ki ezt a hatást a párjából, de miután már hátrébb lép Ingrid, tudja, hogy valami más lehet a háttérben. Ő maga megőrzi a hidegvérét, de rosszat sejtő, kissé lemondó hangon teszi fel a kérdést.
< - Komoly gond van? >
Azt már rögtön tudja, hogy Ingrid mentális csatornán kommunikált ismét, és ott kaphatott valamilyen üzenetet. Azt viszont egyáltalán nem tudhatja, hogy mi válthatott ki Ingridből ilyen reakciót, mivel korábban nem láthatta ilyennek. Amikor újra a tárgyalásra tér Ingrid a férfi, még válasz nélkül is tudja, hogy még sincs akkora probléma, mint gondolta. Az elhangzottakra bólint.
< - Ezt gondoltam én is. Talán csak egy órán át fog összesen tartani, mire mindent hivatalosan is elfogadunk. Utána az egész nap a miénk. - mosolyodik el végül. >
Ezután Tubrok kiélvezi Ingrid érintéseit, azt is mikor az orrán simít végig. Mosolya szélesebb lesz, majd viszonozza ezt, az eddigiekhez hasonlóan közelebb hajol Ingridhez, de nem megcsókolja hanem az orrát veszi a szájába, kapja be rövid időre, majd egy csókot is ad rá.
< - Miért gondoltad, hogy vissza tudom, akarom fogni magam? - mosolyodik el kajánul - Már az is éppen elég lesz, hogy kivárjam, amíg az estének vége és ketten legyünk. >
A korábbi eltávolodás után, ami Ingrid mérges reakciója miatt történt, Ragal most újra átkarolja őt, majd a hátát kezdi kezével, ujjaival kényeztetni. Lassan az egyik kezét, megint Ingrid hajába túrja. Tubrok mozdulatain és hangján is érezni, hogy Millerhez hasonlóan, ő is különös örülne neki, ha ott is kimutatnák, hogy mennyire szenvedélyesen szeretik egymást. Amint meghallja, mit is mond Ingrid a szeretőkkel kapcsolatban elneveti magát.
< - Na ebben biztos voltam. - mondja még mindig nevetve - Hogy az önbizalmaddal nem lesz gond. - fejezi be szurkálódva. >
Valójában nagyon örül annak, hogy Ingridet ennyire nem zavarja, hogy ha esetleg még egy ideig maradtok volna a szeretők. Ingrid gondolat menete helyes, még abban az esetben is nagy eséllyel a férfinak nem lenne elég energiája hozzájuk, vagy a kisebb lehetséges élvezet miatt kedve se, így Miller biztos lehet magában. Tubrok örömteli mosolya akkor tűnik el az arcáról, mikor a megjegyzésére Ingrid, hidegen és tudományosan válaszol. Viszont amikor lágyabban folytatja a férfi tekintete is megenyhül.
< - Rendben van, akkor csak a makacsságunknak köszönhetjük ezt az egészet. - kacsint vissza. >
Ingrid utolsó mondatára már nem felel, hanem látva a felkínált lehetőséget, ajkait Ingrid nyakához érinti, majd módszeresen egyre lejjebb haladva kezdi végigcsókolni őt. Közben nem ereszti el a haját, hogy úgy tartsa a nő nyakát és mellkasát. Amikor lejjebb ér, elkezdi kiszívni Ingrid nyakát, viszonozva amit korábban kapott. Másik kezével eközben az oldalánál kezdi masszírozni őt. Mikor végez lejjebb, vagy oldalra halad és négy-öt helyen még kiszívja a bőrt, ha Miller engedi. Ezek után Tubroknak már ténylegesen nagyobb erőfeszítést és előtte döntési időt jelent, hogy végül elengedje Ingridet és ne folytassák tovább, mégis megteszi.
Ezután Ingrid képessége aktiválódik. A pánik szerű reakcióján némileg enyhíthet, hogy amikor mozogni próbál hirtelen rájön, még sincs egészen a testén kívül. A szervezete engedelmeskedik, és megindítja a mozgást. Tubrokot nézve arra is könnyen rájöhet, hogy a valóságban mintha minden lelassult volna, a másodperc ezred részére, vagy kevesebbre, minden statikus és áll, mintha meg lenne fagyva, de ez mégsem teljes mozdulatlanság. A különös látomásban Ingrid végül elindul. A körülötte lévő házak főleg könnyűszerkezetesek, két vagy egyszintesek, hozzájuk tartozó garázzsal, kerttel, mindegyik nagyon jó állapotban van, mintha újak lennének. Valahonnan ismerősek Ingrid számára, de nem a saját emlékeiből. Az elveszettség érzése egészen addig tart, amíg végül el nem ér az oldalsó utcához, ott lefordulva a világ mintha "kisebbé" válna. A mozgása teljesen hangtalan és az Árnyékhadseregnél tanultaknak megfelelően lopakodáshoz hasonló, nehezen észrevehető. Az oldalsó utcában már nagyobb tégla házak vannak, főként két-három emeletesek, medencékkel, nagy kertekkel, sövénnyel és egyéb tehetősebb családokra való jellemzőkre. Pontosan a hetedik házszám alatt lévő házhoz kell mennie. Ezt ösztön szerűen tudja. Ha odaér akkor egy fehér színű, átlagosnál valamivel nagyobb, letisztult külsejű házhoz ér. Szürke színű fém kerítés, kő alapzattal helyezkedik el az utca előtt, itt áll Ingrid. Vele szemben van egy nagy és egy kis méretű kapu, ha be akar menni mind a kettő nyitva van. A kocsibejárón áll egy fekete jármű, valamint a házban minden villan fel van kapcsolva, de mozgást nem lát. A kerten keresztül egy kővel kirakott út vezet a kaputól, egészen a bejárati ajtóig. Valamivel világosabb is van a helyen, mint korábban az utca más részein.

by **Thorhalla** Vas. 09 Márc. 2014, 12:58

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Természetesen tudta, hogy minden emberre vonatkoztak Maniac szabályai, de ez nem jelentette azt, hogy nem tudta pontosan, hogy mik is azok és azt sem, hogy nem tartotta be. Éppen ez volt az a része, ami miatt dühös volt erre az egészre, hiába program, akkor is. A kérdésre nézett fel Tubrokra, ahogyan azt meghallotta, elsőször csak megrázta a fejét, annyira végül is nem volt nagy a baj, de ennek ellenére valóban igencsak erős érzelmi kitörést okozott, legutóbb Lerontis esetében volt ilyen, bár akkor jobban elrejtette, hiszen annak a patkánynak nem akart gyengeséget mutatni, most teljesen más volt a helyzet, a férfi előtt nem kellett ezt elrejteni. Még ha meg is tette volna, a párja akkor is kiszúrja és megérzi, ha nem mutatja ki ezt. Eddig élete során szerencsére mindig elkerülte az efféle dolgokat, hogy megkérdőjelezzék, vagy éppen felhozzák ezt neki. Nem tehetett róla, de tényleg megalázónak érezte, hogy ezer évnyi szolgálat után a Birodalom felé, még ha csak egy átkozott program is, de megkérdőjelezi mindezt.
< - Maniac volt – mondta. – Lényegében gratulált a maga módján a kettőnk kapcsolatához azzal, hogy emlékeztetett, hogy az optimális eredmények érdekében vonatkoztassak el a saját magánéletemtől és érdekeimtől. >
Már korábban előző nap mondta Lerontis esetében Tubroknak, hogy ezt viseli a legnehezebben, hogyha a hűségét kérdőjelezik meg és most, szó szerint ugyanezt ismételte el, ráadásul a mesterséges intelligenciától. Vett néhány mélyebb levegőt, hogy megnyugtassa magát és a korábban tanult meditációs gyakorlatokkal, amit a levegő vételek közben megejtett próbálta kitörölni a rossz érzéseket magából és megnyugtatni magát. Már amennyire ez sikerülni fog most.
< - Tudod, hogy nehezen viselem ezt – felelte. – Még akkor is, ha csak egy átkozott programról van szó, akinek ez a kötelessége. Nem kivételeztem veletek, a Birodalom érdekét tartottam szem előtt és sem te sem a fiúnk nem befolyásol semmit, így is ugyanúgy vezetném a tárgyalásokat az elejétől kezdve. >
Vett még egy mélyebb levegőt és megdörzsölte, megmasszírozta a halántékait. A következőkre bólintott, Ingrid maga sem gondolta, hogy tovább tartana nagyon az egész, mint azaz egy óra. Annyi bőven elég lesz, hogy néhány helyen a fogukat szívva a Rocksolid vezetői ugyan, de beleegyezzenek újra abba, amit már megbeszéltek és megtárgyaltak. Már csak az kellett neki, hogy ne jöjjenek rá, hogy miként verte át őket Ingrid és érte el, hogy menjenek bele olyan dologba, amivel igazából nem jártak annyira jól, csak az Ismeretlen Birodalom.
< - Igen, én is úgy vélem, hogy annyi bőven elég lesz – bólintott ismét, utána lágyult meg a tekintete és lett kevésbé merev a tartása is. – Nem az egész nap a mienk, csak estig, aztán majd az éjszaka. Ne felejtsd el, hogy még szeretnénk egy ünnepséget is tartani, hogy maradhassak még egy napot. >
Ahogyan Tubrok viszonozta az orrsimogatást és meg is harapta gyengéden Ingrid felnevetett az egészen és a mosolya tényleg ismét teljesen örömteli és őszinte lett már, a korábbi rossz érés, amit Maniac szavai okoztak eltűntek és elfeledte őket, egészen pontosan nem hagyta, hogy hatással legyenek rá. Újra hozzásimult a férfihoz, amikor a párja ismét átölelte őt az előbbiek után. Ő is szélesen mosolygott, ahogyan a másik kimondta a szavakat és végtelenül örült neki, hogy pontosan ugyanazt gondolták és érezték azzal kapcsolatban, hogy ugyanúgy cselekedtek volna.
< - Nem gondoltam egy pillanatra sem – suttogta. – Még nehezebb lesz, ha meglátsz majd a ruhában, amiben menni készülök. Már abban a pillanatban véget vetnél az estének, hogy kettesben legyünk. >
Ő maga is felnevetett újra, nos igen, ha valamitől nem kellett félni azaz volt, hogy nem lesz Ingridnek önbizalma. Örült annak, hogy a most látottak alapján nem volt hibás a következtetése és jól feltételezte azt, hogy miként is viszonyulna a párja a többi volt szeretőhöz. Gyorsan bánta meg a levezetését, ami teljesen ösztönösen jött tőle, arra, hogy így vezette le az egészet, vigasztalásként, ha Tubrok engedte, akkor még végigsimított az arcán, hogy próbálja kiengesztelni vele. Fel sem tűnt neki, amikor így tett, csak utólag a párja reakciójából, a mosoly eltűnt.
< - A makacsságunk miatt – mosolygott ő is. – Ha még léteznének istenek, úgy vélném, hogy ők voltak, így lenne a legszebb az egész. >
Ahogyan Tubrok ajkai a nyakához és a mellkasához értek, minden csók után hangos sóhaj hagyta el az ajkait, különösen akkor, amikor a bőrét kezdte szívni a férfi. Ingrid kezei a párja tarkójára csúszott és végig azt simogatta ennél, amíg a másik kényeztette őt. A képessége aktiváláskor, ahogyan a pánik átcsapott a testén végre megérezte, hogy tud mozogni, de amint ezt realizálta, akkor torpant meg, hogy ne ezzel foglalkozzon, már nem kellett félnie és aggódni, így inkább próbált teljesen a figyelmét a vízióra fordítani és azt a helyet felmérni, ha már képes volt irányítani. Ahogyan a helyet figyelte ismerősnek vélte, tudta, hogy nem ő látta, de mégis ismerős volt, ez az egész igencsak furcsa volt így neki, különösen talán pontosan azért volt az. Ennek ellenére nem állt le, most már tényleg egyre jobban kíváncsi volt az egészre, már csak emiatt is. Ez most furcsa volt, jobban, mint eddig. Akkor csak képek voltak, de itt mintha tudta volna, hogy mit kell tennie, hogy hova kell mennie. Ez az érzés vezette oda az egyik épülethez, itt már úgy látta, mintha gazdagabb negyed lett volna, emeletes házak, medencékkel, ez már emlékeztet arra, amit a nagyszüleinél is látott, de ennek nem volt köze ahhoz a helyhez, abban biztos volt, hogy ez nem New York közelében volt, ez egy másik város lehetett. A képesítését latba vetve haladt végig az utcán és ment a hetes házhoz. Nem tudta, hogy miért, de ide jött. Félárnyékosabb helyen megállt és onnan mérte végig a házat, fémkerítés, bent égett a lámpa, de nem látott senkit, és még egy autó is volt ott. Elindult a házhoz, ha már ide kellett, ide akart jönni valamiért, akkor már kíváncsi volt, hogy miért is. Igyekezett odalopózni az eddig használt Árnyékhadseregnél tanult módon az ablakokig, hogy ott benézzen a ház ablakain. És az előzőek után arra is figyelt, hogy milyen érzése van az egész hellyel kapcsolatban, ha az ösztönei azt súgják, hogy bemenjen a házba, vagy megpróbálja ezt megtenni valamilyen módon, akkor ezt tényleg megteszi. Ha nem, akkor egyelőre csak kémkedik és próbálja a benti részeket felmérni és meglátni bárkit odabent.

by **Bishop** Kedd 11 Márc. 2014, 20:44

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Tubrok enyhén felvonja a szemöldökét, mikor meghallja, hogy Maniac volt az, aki vagy ami Ingrid dühös érzelmi reakcióját kiváltotta. Láthatóan a férfinak még meg kell szoknia, hogy Miller életének ilyen mértékben a része a mesterséges intelligencia. Különösen az, hogy nem csak használja, de a rendszer figyeli is őt, a HPI-n kívül is.
< - Akkor ezt valóban nem így kell megbeszélnünk, hogy ne figyelmeztessen. - mondja komoly hangon - Nem viseled jól. De nem hiszem, hogy az a város, bármelyikünk elképzelésén komolyan változtatna. >
Ragal határozottan megértette miért ennyire fontos és emiatt kényes is Ingrid számára a hűség. Nagyobb levegővételekkel Miller könnyen le tudja magát nyugtatni, több olyan módszert is tanult, ami erre alkalmas. Tubrok kissé elmosolyodik, amikor Ingrid elmondja magáról azt, amit ő már előre ki tudott következtetni, a nő reakciójából, illetve abból amit korábban mondott.
< - Ebben nem kételkedem. - feleli a tárgyalásokkal kapcsolatban - Főleg, hogy az előbb milyen hideg lettél. >
Ezután néhány másodpercig elmereng Ingrid tekintetében és szinte önkénytelenül oldalról simít végig a nő arcán, oldalra biccentve a fejét kissé és a vörös hajtincsekkel eljátszva. Hirtelen csak akkor esznél fel, mikor Ingrid újra a tárgyalást említi. Egy másodperc alatt szedi össze gondolatait és válaszol.
< - Az ünnepség alatt is szeretnék veled foglalkozni, azt is hozzászámoltam a közös időnkhöz. Még ha nem is ilyen közeli. - suttogja végül a nő fülébe az utolsó szavakat. >
Különösen örül annak, amikor Ingrid a korábbiak után már csak rá figyel. Ugyan az előbb ő maga akarta, hogy most megbeszéljék a tárgyaláson eldöntendőket, de mintha a beszélgetés közben meggondolta volna magát. Pontosabban Ingriden magán kívül, eddigi racionalitása és nyugodtsága ellenére sem tud másra gondolni. Ingrid már láthatja a párján, hogy az ő közelében nem igazán tud tisztán gondolkodni, nagy valószínűséggel Tubrok tényleg teljesen beleszeretett. Lassan előre hajol és megcsókolja Ingridet.
< - Már ma estére ígérted nekem azt a ruhát. - feleli piszkálódva - Csak nem félsz, hogy el se érnénk a teremig? - fejezi be egy kaján mosollyal. >
Ingrid engesztelése sikeres, ahogy korábban ő hirtelen "elfelejtette" Maniac üzenetét, úgy Tubrok sem gondolkodik már tovább, a korábban levezetett gondolatmeneten, miszerint az, hogy most együtt vannak is egy egyszerű számolás csupán. A finom simítás után a férfi előre hajol és Ingrid nyakán csókol végig, egészen lassan, inkább csak a bőrét súrolva, mint ténylegesen hozzáérve. Pontosan mintha a nyakszívással ellentétes módon, alig érezhetően, mégis ingerelve kényeztetné. Amikor válaszol, sem távolodik el Ingrid nyakától túlzottan, csak éppen annyira, hogy könnyen kimondhassa a szavakat.
< - Akkor is a makacsságunkat mondanám. Nem lehetnek az istenek, te is istennő vagy. - mondja kedvesen, majd még percekig folytatja, amit elkezdett, ha az elnyeri Ingrid tetszését. >
Miután távolabb húzódnak egymástól és aktiválódik Ingrid képessége, továbbra is sikeresen mozoghat a vízióban. Most már teljes figyelmét a képességhasználatra koncentrálja, ez eredménnyel jár. A kapu, ha azon keresztül lép be a területre, könnyen, csöndesen nyílik és zárul. Az Árnyhadseregnél tanult módon Miller megközelíti a házat, a félhomályos, sötét környezetben ezt teljes takarásban is meg tudja tenni. A kerten áthaladva madarak hangját hallja, legalább egy tucat lehet a közelben, de egyet sem lát, nincs rajta kívül mozgás. A telken csak egy kisebb bokor van, viszont a szomszédos házaknál két oldalról összesen három nagyobb fa is van, és azok lombkoronájából hallható a csicsergés. Ez egészen kellemes. Mielőtt viszont elérne a füves rész végéhez, a kőlapokkal kirakott teraszig és a bejárati lépcsőig hirtelen mintha Ingridben megfagyna a vér. Ösztönösen maga elé néz, és lent a föld és a beton rész találkozásánál különös jelenetet láthat. A szilárd részen fekszik egy kavics, majd felülről egy matematikai pontossággal zuhan rá, mielőtt leérkezhetne, az alul lévő kő látszólag a gravitációnak ellentmondva megemelkedik és az ütközés a levegőben megy végbe. A két kő néhány centire egymástól ér földet. Ingrid ismeri ezt a jelenetet, alapvető, feltöltött fizikai kísérleteinek része, de csak elméleti kísérlet és elvileg nagy sebességeknél érzékelhető. Most mégis szemmel látható az eredmény. Ezután elér az ablakokig. Bent nem lát mozgást, habár minden lámpa és fény ég a házban, de ténylegesen nincs bent senki. Ha úgy dönt belép a házba, azt a bejárati illetve a hátsó ajtón át is megteheti. Először egy előszobába majd egy kifejezetten nagy nappaliba érkezik meg. Minden Zuhanás előtti itt is, de kifejezetten modernnek mondható a maga nemében. Odabent nincs senki. Ami feltűnő lehet, hogy annak ellenére, hogy a környezet alapján logikusan egy család élhet a házban, odabent nincs semmilyen erre utaló jel. Sem képek, se más tárgyak. Mintha senki nem élne itt. A televízió be van kapcsolva, kékes, fehéres fény árad belőle és halk zúgó hangot ad ki. Más feltűnő elem nincs a közelben egyelőre.

by **Thorhalla** Szer. 12 Márc. 2014, 12:41

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Megrázta a fejét Tubrok szavaira, kedvesnek vélte a férfitól, hogy próbálta ezt így magyarázni és ennyiben hagyni, hogy akkor tényleg ne itt beszéljék meg mindezt, hanem másnap. Ha ez ennyire könnyű lett volna, akkor meg sem említette volna Maniac ezt az egészet, de nem volt az. Ingrid tudta, hogyha ezt holnap kezdték volna el a tárgyaláson, akkor is ugyanúgy jelezte volna a mesterséges intelligencia mindezt neki, hogy figyeljen erre. Éppen emiatt talán még örült is annak, hogy most merült fel ez a téma és nem holnap. Ott számára is sokkalta kellemetlenebb lett volna mindez, mint most. Főleg, hogy a párja ott is ugyanúgy megérezte volna azt, hogy gond van, még ha a többi vezető elől mindezt könnyedén eltudta volna rejteni, de az elől nem, aki igazából számított is neki. Miután a mély levegőkkel és a tanult módokon le tudta nyugtatni magát, csak utána szólalt meg egy nagyobb sóhaj után. Azt látta a férfin, hogy meglepte, hogy Maniac ennyire „közeli” kapcsolatban van vele, hogy ennyire része az életének, de ez pont olyan, hogy Ingrid számára meg az volt a szokatlan, hogy nem volt nekik efféle segítségük, aki olyan nagyon megkönnyítené az életüket, mint a Birodalomban Maniac.
< - Ha a tárgyaláson merült volna fel a város kérdése, ugyanúgy ez lett volna a „reakciója” – mondta. – Ő csak egy program, ami a szerint cselekszik, amit Zsarnok belép programozott. Tudom, hogy muszáj volt szólnia és bárki másnak is szólt volna hasonló helyzetben. >
Igaz mindez csak magyarázat volt, ettől függetlenül is ugyanúgy zavarta, mintha tényleg jogos lett volna az egész. Kellemesen borzongott meg, amikor a párja végigsimított az oldalán, ez is igencsak nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az előbbi beszélgetést Maniac-el könnyebben elfeledhesse. Csak mosolyogva figyelte és realizálta, mintha Tubrok egyáltalán nem lett volna ura a gondolatainak már és csak rá gondolt, főleg, hogy ennyire közel voltak egymáshoz. Ha korábban nem is ismerte volna be Tubrok, hogy azt hiszi, hogy beleszeretett, akkor is most már rájött volna Ingrid, hogy valóban így van és a férfit tényleg így érez iránta. Lágyan simított végig a kezével a férfi arcán a suttogás után és még egy puszit is adott neki az arcára.
< - Hogy szerettessem meg magam másokkal, ha csak féltékenykedésre adsz okot nekik azzal, hogy kisajátítasz? – nevetett el lágyan. – Nem mintha bánnám, vagy kifogásom lenne az ellen, hogy így szeretnél tenni holnap. >
A csókot ő maga is lágyan viszonozta és hozzásimult a párjához közben. A szavakra kacéran mosolyodott el.
< - Tegnapra ígértem a vacsora viszonzására, nem mára – suttogta. – félni nem, de egy kicsit aggódom miatta, igen. Főleg téged, a telhetetlenségedet és türelmetlenségedet ismerve. >
Szurkálódott kedvesen egy kicsit, esze ágában sem volt a pár ját megbántani ezzel, csak viszonozta a szurkálódást. Azt sem bánta volna teljesen, ha nem érnek el a teremig, de azért mégis ott szeretett volna lenni az ünnepségen és jó benyomást tenni mindenkire, akire csak lehet, már csak azért is, hogy később könnyebb legyen elérnie a teljes támogatást, amikor már biztos lesz az egész. Vagyis, amikor hivatalosan bejelentik azt, hogy együtt vannak hosszabb időre és azt is, hogy a Rocksolid örökösével várandós. Ahogyan a nyakát súrolta Tubrok is ugyanúgy elnyerte a nő tetszését, mint az előző kényeztetést, a bókra csak lágyan nevetett fel ismét és az ujjbegyeivel kissé erősebben simított végig a férfi hátán, amennyire elérte ebben a pózban.
< - Ha ilyen gyakran mondod mindezt, a végén még elhiszem, hogy tényleg az vagyok – suttogta. – És nem tudom, hogy jót tesz-e az egómnak, hogy ennyire „eteted” őt. Előre „félek” attól, hogy a fiúnk mit is fog tőlünk örökölni makacsság és egó terén – nevetett fel. >
Hamarosan rá kellett jönnie, hogy azzal, hogy teljesen a képességére koncentrált igencsak eredményes lett, mert hirtelen sokkal több dolgot vélt felfedezni, mint korábban. könnyedén betudott jutni a kertbe, ahol továbbra is észrevétlenül haladt. Még mindig érdekelte, hogy mit lát és kinek a múltja lehetett mindez, de egyelőre nem tudta. Ahogyan a kertben haladt madárcsicsergést hallott, ekkor megtorpant, hogy körbenézzen, de csak fákat látott és a hangok onnan jöttek. Sötét is volt, így nem erőltette meg magát, hogy meglássa a madarakat a lombkoronában. Bizonyára jól elrejtőztek benne ahhoz, hogy ne vegyék észre őket. Így inkább ment tovább, egészen addig a pontig, amíg valamiért hirtelen kirázta a hideg és megtorpant teljesen megmerevedve. Ahogyan előre nézett meglátott valamit, a szemei kikerekedtek, ahogyan a két kavicsot látta zuhanni egymásra. Ismerte ezt az elméletet, ezt is Zsarnok dolgozta ki és bizonyította, de ennek nem lett volna szabad így megtörténnie. Szerencsére fizikához az apja révén remekül értett és a legbonyolultabb számítások, elméletek is könnyűnek minősültek számára, ezt is ismerte, tudta, hogy ehhez nagy sebesség kell, hogy megtörténhessen, az elmélet szerint. Soha sem kételkedett benne, így nem számolta újra és nem akarta lassú, kis dolgokra bizonyítani, most pedig ezt látta, hogy mégis lehetséges. Mi volt ez a hely?! Most már egyre érdekesebbnek tűnt ez az egész, ahogyan az ablakból nem látott senkit sem, akkor tényleg belépett a házba. Ott mint kintről is látta, hogy mindenhol égett a villany, azonban itt más dolgot is látott. Az egész hely olyannak tűnt neki, mintha eladás előtt lett volna, hogy már senki sem lakott benne. Kintről és itt is a méretek olyanok voltak, hogy egy teljes család elfért volna a házban, mégsem látott semmilyen személyes tárgyat, képeket, vagy ehhez hasonlókat. Alaposan nézett körbe, hogy mit is vehet észre, a tévéhez közelebb lépett, hogy megnézze, hogy mi megy benne, hátha a műsor elárul valamit. Ha semmit, akkor elindul a ház továbbii részeibe ugyanúgy lassan, hangtalanul és óvatosan, mint eddig is. Először a konyha felé, ha megtalálja, aztán fel az emelet irányába. Ha nincs feljáró az emeletre, vagy ilyen hely nincs az épületnek, akkor a pincét keresi meg, hogy azt is megnézze. Közben mindent alaposan végigmér, a falakat, plafont, padlót, hátha valahol lesz valami, ami elárulja, hogy kinél járhat éppen, kinek a házában. És a legfontosabb, hogy miért.

by **Bishop** Csüt. 13 Márc. 2014, 00:09

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Tubrok Ingrid fáradt sóhaját hallva némiképp megnyugszik és egy hasonlót enged meg magának. Mégsincs akkora probléma, mint amire kezdetben gondolhatott a férfi. Miután végighallgatja Ingridet, érdeklődve teszi fel a kérdését, tudva, hogy Ingridnek milyen fontos a Birodalom irányába a hűség.
< - Akkor miért foglalkozol vele? Ha mindenki egyaránt vonatkozik és nem tesz különbséget közted vagy más között, elveszti az értelmét a program. >
A szavai után határozottan meglepődik azon, hogy milyen reakciót sikerül kiváltania Ingridből, pusztán azzal, hogy az oldalát kezdi simogatni. A reakció láttán a másik kezével is ugyanezt teszi, miközben élvezi Ingrid viszonzását. Az arcra kapott csók után elmosolyodik.
< - Kedveltesd meg magad nyugodtan mással is, neked könnyen megy. De ettől még mindenki tudja, hogy az enyém vagy. Mennyire szeretnéd, hogy kisajátítsalak? >
Válaszra várva végül kezei lassan Ingrid fenekére csúsznak és ott kezdi el tovább kényeztetni a nőt. A kacér mosoly után jobban rá is markol az idomokra és a szurkálódó megjegyzést hallva finoman meg is szorítja. Ingrid látja Tubrokon hogy a megjegyzése egyáltalán nem bántja, sőt örül is annak, amit hall. Végül Ragal a kettejük között megszokott hangnemben, egy kis fölényességgel hangjában válaszol.
< - Tegnap kiváltottad mással a ruhát, ma még nem. Jobb lesz sietned. - majd megáll és sokatmondóan elmosolyodik - Csak nem attól félsz, hogy nem tudnál ellenállni nekem, ha közel vagy hozzám Boszorka? Még a végén elhiszem. >
Hasonlóan Ingridhez ő is figyeljen rá, hogy Miller nehogy bármelyik szavát is igazán komolyan vegye. Ettől függetlenül próbálja visszaadni, amit eddig Ingridtől kapott, a megjegyzéseket illetően. Tubrok érzi, hogy párjának mennyire jól esik, ahogyan kényezteti a nyakát, még tovább folytatja. Néhány újabb, finomabb érintés után húzódik újra el, de csak centikre.
< - Mikor fogod belátni végre, hogy az vagy? Ne keress kifogásokat. - nevet fel ő is - Ami a fiunkat illeti, nyugodtan lehet olyan mint mi, csak érjen el legalább annyit, mint mi ketten. >
Ezután egy finom mozdulattal ismét végigsimít Ingrid hasán, néhány másodpercre megállva ott. Máris boldogsággal tölti el a tudat, hogy a születendő gyereke már ott van bent, Miller hasában. Ezzel kapcsolatban még megvárja Ingrid reakcióját, majd visszahajolva folytatja a kényeztetést.
Képességhasználat közben Ingrid nem kap választ a ki nem mondott kérdésére. Arra, hogy mi az a hely, ahol jelenleg mozog. A házban nincsenek összepakolt bútorok, lefedett részek vagy bármi más ami arra utalna, hogy az itt élő költözne, vagy arra készülne. A TV képernyőjén csak egy vibráló kékes-fehéres ábra mozog, ami nem változik sokban, nem tartalmaz fontos információt. A konyhába belépve, egy igen modern felszereléssel rendelkező, gépekkel, nagy felületekkel és helyekkel ellátott rész tárul a szemei elé. Minden eszköz ami ott van teljesen tiszta, szinte már steril, mintha soha senki nem használta volna. Itt a konyhaasztalon talál egy fekete lapot. Ingridnek ismerős lehet az, ha a fény felé fordítja egy tüdő leleteit láthatja. Mind a két oldal erősen fertőzött, első ránézésre tüdőrák, mind a két félteken, végső stádiumú lehet. Ezután Miller fel megy az emeletre, egy széles, fém szerkezetes, festett fa lépcső vezet fel oda. A fenti előtérből több szoba is nyílik, az egyik egy dolgozószoba. Ha Ingrid ide bemegy talál néhány szürke szekrényt, falba épített részeket, valamint egy nagyobb íróasztalt és az ahhoz tartozó felszerelést. Az asztalon van két darab bekapcsolt, vékony, fekete laptop. Az egyiken két chat ablak is nyitva van, éppen egy férfivel és egy nővel külön-külön folytathatott beszélgetést a felhasználó. A másik gépen Ingrid számára rendkívül elavultnak tűnő böngésző fut. A megjelenített oldalon a HPI logoja látható. Sajnos még mindig nincs semmilyen felirat, név vagy más információ, ami arra utalna, hogy ki is lakik a házban.

by **Thorhalla** Csüt. 13 Márc. 2014, 11:16

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Ingridnek bele kellett egy kicsit jobban gondolnia abba, hogy miként is magyarázza meg ezt Tubroknak. Saját maga számára mindez teljesen nyilvánvaló volt, hogy miért is reagált így, de egy kívülállónak, aki nem ismerte úgy a gondolatait, mint önön maga kissé nehezebb lehetett elmondani. Főleg mert még nem is igen volt olyan helyzetben Ingrid sem, hogy ilyesmivel került volna szembe. Politizálni a HPI-ben egy dolog, ritka unalmas és csak arra jó, hogy mikor és hol tudja az ember megalázni és kiborítani a másikat, de lényeges dolgokkal nem igen foglalkoztak, ahogyan ő sem tette. eddig. Próbált valami példát keresni, hogy mit hozhatna fel a férfinak, hogy miként magyarázza el könnyedén mindezt, de nem sikerült. Tubroknak nem parancsolhatott senki sem, ő volt az uralkodó, így pedig nehéz volt mindezt elmagyarázni.
< - Mivel jó vagyok abban, amit csinálok – kezdte. – Pontosan tudom, hogy mit várnak el tőlem és hogyan kell tennem mindezt bármiféle hiba nélkül. Ezt Maniac is tudja, ahogyan azt is, hogy nem volt szükség a figyelmeztetésére és azt is tudta, hogy ki fogok rajta borulni. >
De azon a tényen nem tudott vitatkozni, hogy akkor is csak mesterséges intelligencia volt és ez volt a feladata és esélytelen volt az, hogy bármit is máshogyan tegyen. Néhány másodperccel később azonban talált egy egészen jó példát, legalább is ő maga így vélte.
< - Mintha valaki neked elkezdené mondani, hogy miként vegyél levegőt és erre emlékeztetne légzés közben és felhozná, ha elfelejted ezt tenni, akkor megfulladsz – nézett Tubrok szemeibe. – Így talán érthetőbb ezzel a hasonlattal. >
Most már a következő oldalát ért simogatástól nem rezzent össze, csak érezni lehetett a kellemes borzongást, ami átjárta a testét az érintésektől. Kissé oldalra biccentette a fejét a kérdés után, a szavakra pedig elmosolyodott. Remek kérdés volt, szíve szerint rávágta volna, hogy teljesen, ez az arckifejezésén is látszott, de nem ezért lesz majd az az ünnepség, hogy csak Tubrokkal legyen, hanem azért, hogy már elkezdje megnyerni magának a helyi nemességet, ami igencsak fontos lesz a következő hónapokban főleg két húszas egység múlva, amikor kiderül, hogy lényegében a holnap este megjelentek és a Rocksolid úrnője is lesz részben a gyermek miatt. lehunyta a szemeit és reszketegen fújta ki a tüdejéből a levegőt, amikor Tubrok a fenekét kezdte simogatni. Ennek köszönhetően még inkább hozzásimult a férfihoz és az ő kezei is a párja fenekére vándoroltak. Néhány pillanattal később nyitotta ki a szemeit és nézett fel Tubrok szemeibe.
< - Csak annyira sajátíts ki, amennyire az illem engedi mindezt – mondta végül. – Ne legyünk illetlenek, had lássák azt is, hogy lehet velem ismerkedni. Bizonyára sokan lesznek kíváncsiak rám, már csak amiatt is, mert Birodalmi vagyok és nem minden nap találkozhatnak egy hozzám hasonlóval. Előtte és utána úgyis csak egymással fogunk foglalkozni anélkül, hogy bárki megzavarna minket. >
Az arcára megjátszott felháborodás ült ki, ahogyan a férfi a kiváltásról beszélt, pajkosan csípett bele erre a párja fenekébe, vigyázva arra, hogy mindez ne legyen számára fájdalmas, csak inkább kellemetlen. Kissé dacosan fordította el a fejét néhány pillanatra, majd végül elszánt tekintettel nézett vissza.
< - Nem-e? – kérdezte. – És az elmúlt félnap, illetve a zuhanyzóban történtek mik voltak? >
A következő szurkálódó szavakra már gonoszan mosolyodott el, az egyik kezét előrehúzta és végtelenül lassan kezdett végigsimítani a férfi mellkasán, majd haladt szépen lassan lefelé, a hason, ágyékon, míg végül elért Tubrok férfiasságáig. Azon is lágyan simított végig, majd markolt rá és állt neki végtelenül lassan kínozni a másikat néhány pillanatig, mielőtt el nem engedte volna. Végül lábujjhegyre állt és a kezeivel kissé megtámaszkodott a párja mellkasán.
< - Ellen tudok állni neked – suttogta közvetlen közelről, ahogyan még a fejét is felszegte, hogy ajkaival szinte súrolja a másikét. – Bármeddig, még úgyis, ha olyan rossz fiú vagy, mint most, hogy provokálsz és kényeztetsz. >
Mindezek után még egy picit hagyta, hogy a párja a nyakával foglalkozzon, majd végül egy rövid és gyors csókot lehelt a férfi ajkaira, majd ha megtudta tenni, akkor megfordult pont úgy, ahogyan korábban odafent a folyosón. Hogy az egész testével végig a másikéhoz bújt és így Tubrok érezhette a mozdulatait teljesen, mígnem Ingrid már csak a hátával simult a párjához és dörgölőzött neki. Ha tényleg sikerült megtennie, akkor így már könnyebben tud a hasán végigsimítani Tubrok is és, ahogyan a férfi keze ott volt, a sajátját is rátette a másikéra. A válla felett nézett hátra és nevetett fel a szavakra.
< - Én pedig azt hittem eddig, hogy apánál és nálam nagyobb maximalista nem létezik – mondta örömtelien. – Ideje beismernem, hogy tévedtem. Nem tudom mikor, ha ismernél más Birodalmit ilyen közelről, bizonyára nem mondanád ezt. >
Ennek ellenére érezhető volt a hangjában, hogy végtelenül örül annak, hogy efféle bókot kapott a férfitól és igencsak jól esett neki. Már a képességhasználat közben nem is igen várt arra, hogy kap választ a feltett kérdésre, az csak magában fogalmazódott meg. A tévében levő dolog nem igen mondott neki semmit, mintha adás sem lett volna. Ennek ellenére haladt tovább, a konyha következett, az egész olyannak tűnt neki, mintha egy kórházban lett volna és nem pedig egy konyhában, túlságosan is steril volt az egész. Se bútorok, se semmi, csak az a tévé, itt pedig semmi. Mintha vadonat új lett volna a ház és még el sem készült volna teljesen az átadásra, azért nem volt itt semmi. A modern konyhára alapozta mindezt, hogy új ház lehet és közvetlen a Zuhanás előtt lehettek. A fekete lapot meglátva közelebb lépett hozzá, elsőre semmit sem látott rajta, de az anyaga ismerős volt, ahogyan felvette és a fény felé fordította rá is jött, hogy miért. Egy röntgenkép. Idejét nem tudta, hogy mikor látott ilyesmit utoljára, a biológiai és anatómiai ismeretei alapján könnyedén jött rá, hogy mit lát, a tüdőt még ezek nélkül is megismerte volna, de a foltok egyértelművé tették, hogy mi ez. Igazából nem is tudta, hogy mikor látott valaha malignus karcinómát röntgenképen, tüdőrákot. Kétoldali, ebben a formában már inoperábilis, azaz IV. stádiumban van. Igazából nem is merte volna azt mondani, hogy csak ennyi van az adott személyben, ekkora kárnál már áttétek is lehetségesek. Valakinek nagyon, de nagyon kevés ideje lehetett hátra ekkor már és hihetetlen fájdalmai lehettek. Visszatette az asztalra a röntgenképet, majd elindult felfelé. Hamarosan talált is odafent néhány dolgot, két működő fekete laptopot, mennyire elavultnak tűnt mindez, pedig tudta, emlékezett arra, hogy otthon nekik is volt hasonlójuk még. Először nem lépett még a laptophoz, ha a falakba épített tárolókat ki tudta nyitni, akkor azzal próbálkozott, hogy megnézze, hogy azokban mi van. Ha ezt felmérte, akkor ment csak a gépekhez. A HPI-s logón nem csodálkozott, az már mindenhol ott volt, amikor ő született, ez mindennapos volt számára, így ezen fent sem akadt, a böngészőn csak elmosolyodott, az anyja és az apja is hasonlót használtak, emlékezett rá, amikor az ölükben ült, amikor gép előtt dolgoztak. A chat ablakok azonban sokkalta érdekesebbek voltak, egy férfi és egy nő, akivel beszélt a ház tulajdonosa. De miért nincsenek bútorai, se semmilye? Hátha megtud valamit a beszélgetésből, így megpróbált azokba beleolvasni és feljebb tekerni a beszélgetésben, szövegben, hátha megtud további információkat a szituációról, amibe belekeveredett.

by **Bishop** Csüt. 13 Márc. 2014, 21:43

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Annak ellenére, hogy Ingrid nehéznek találja a megfelelő magyarázat megfogalmazását, Tubrok már az első mondatokra is bólint, értően.
< - Ezért mondtam, hogy a program elveszti az értelmét. Felesleges szólnia, ha azt is tudja, hogy mit fog belőled kiváltani és, hogy ez rád nem vonatkozik... >
Mivel látja, hogy Ingrid még gondolkozik, nem viszi le a hangsúlyt. Kivár mit is mond neki a nő, majd a hallottakra kicsit félre húzza a száját.
< - Nem hagynám, hogy végigmondja. - válaszol őszintén - Magamat ismerve szembe mennék vele, vagy elérném valahogy, hogy ne tegye. Most is láthatod, hogy mennyire nem értek Maniac-hoz. - mosolyodik el végül saját szavain. >
Ahogy végigsimít másik kezével is Ingrid oldalán, már az is elég Tubroknak, hogy érzi a kellemes borzongást a párja bőrén. Most nem provokálja a mozdulataival, csak azt próbálja elérni, hogy a hideg újra és újra végigfusson Ingrid bőrén. Tekintete akkor válik elégedetté, amikor hallja a reszketeg sóhajt, miután leér Miller fenekéhez. A viszonzásra előrébb tolja az ágyékát, ott is jobban Ingridhez simulva.
< - Nem akartam illetlen lenni, nem mennék tovább, mint szabadna, ott semmiképp. - nyugtatja meg Ingridet - Csak azt akarom, hogy lássanak együtt és ne mondhassák, hogy csak elcsavartad a fejem, hanem kölcsönös mindkettőnk részéről. Ez is megkönnyíthetné a dolgod. >
A felháborodott tekintetre, a szurkálódó megjegyzése után Ragal elégedettséggel pillant le a nőre. A csípésre viszont egyáltalán nem számít, a korábbi érintések után, váratlanul éri és önkénytelenül is előre löki a csípőjét, ezzel meglökve Ingridet is.
< - Hah! - nyög fel a váratlan reakcióra. >
Tubrok egy pillanatra úgy látja, hogy a lökéstől Miller megcsúszna, ezért rögtön hátulról karolja át és fogja magához őt. Valójában Ingrid stabilan áll a lábán, csak valamivel hátrébb csúszik, a férfi érintése mégis kellemes lehet számára. A következőkre Tubrok nem felel szóban, csak hasonlóan megjátszott sértett tekintettel. Végigköveti Ingrid kezét, ahogy lassan a mellkasától vándorol végig a testén. Tubrok nem mozdul, de Ingrid érzi, ahogy párja, mint előbb ő maga megborzong. Szinte alig tudja kivárni, hogy végre a nő keze leérje, még ha tudja is, hogy ez csak gonoszkodás lesz. Mielőtt Ingrid végigsimítana a férfiasságán Tubrok finoman nyel is egyet. Ahogy kezébe veszi azt Ingrid azonnal érzi a természetes reakciót. Miután elveszi a kezét, Ragal csak akkor fújja ki a levegőt.
< - Te provokálsz és én kényeztetlek. - válaszolja egészen halkan, mikor közel vannak egymáshoz - Még visszakapsz mindent, csak várd ki a sorod. - kacsint Ingridre. >
A nő ajkainak közelségének valóban nem is tud ellenállni. Ingrid a szavak után egy szenvedélyes és megérdemelt csókot kap. Ezután Tubrok ismét "lecsúszik" a nyakához és ott is kényezteti egy ideig. Egészen addig, amíg Ingrid meg nem fordul a tengelye körül és hátát nem veti a párjának. A férfi nem habozik, teljesen nekidől Ingrid testének, majd kezeivel a nő karjain, lábain, oldalán, mellein, nyakán simít végig. Minden lehetőséget kihasznál, hogy a testének lehető legtöbb részét vehesse a kezébe. Így szinte körülfonja Ingridet. Végül a kezeit a nő hasán állítja meg, ahol Miller könnyen rá is foghat. Finoman meg is harapja Ingrid fülét.
< - De nem ismerek más birodalmit csak téged. Nem tudom mire gondolsz. Mondd el még egyszer, most másra figyelek. - suttogja Ingrid fülébe. >
Ezután karjaival még jobban magához fogja Ingridet és a válasz után meg is csókolja őt.
< - Honnan tudtad már az elején, hogy szeretek hátul lenni? - kérdezi mielőtt egy újabb szenvedélyes csókot ad a párjának. >
A vízióban Ingrid lát bútorokat is, de ezek száma igen kevés, szinte nincsenek is. Az étkezőben látott egy asztalt és hozzá tartozó négy széket, valamint az emeleti szobában egy kényelmes, dolgozófotelt. A falakban lévő tárolókat ki tudja nyitni. Különféle ruhák vannak bennük, nagy részük elegáns, ingek, öltönyök, de vannak utcai ruhák is, valamint a kettő közötti átmenetet képező darabok, ezek vannak túlsúlyban. Ezeken kívül a mindennapi dolgok rendezéséhez szükséges Zuhanás előtti tárgyak vannak a tárolókban. A szekrényekben szintén ezt láthatja Ingrid, ha megnézi azokat. Illetve talál még egy hordozható számítógépet, ezt kikapcsolt állapotban. Ezután Ingrid az asztalon lévő gépeket nézi meg. Régi emlékeit használva könnyen használhatja őket. Az első chatablakban Osborn neve látható, a kép alapján Ingrid felismeri, Osborn admirális az. Beleolvasva a több oldalas beszélgetésbe nem jut sok információhoz, teljesen átlagos dolgokról írtak, de a vártnál komolyabb, hidegebb hangnemben. Rövid távú gazdasági és politikai események, haditechnika, számítástechnika, egy új project amin Osborn dolgozik, ezek képezik a főbb témákat. Sajnos Ingrid a laptop felhasználójának nevét valamiért nem látja, egyszerűen mindenhol el van mosódva. A másik chatablakban csak három sor áll, a rendszer jelzi, hogy az üzenetek még újak, egyelőre még nem válaszoltak rájuk.
[22:31:42] Vyc: szia sup?
[22:31:45] Vyc: még nem szóltam, hétvégén lépjünk le, még úgyis tartozol valamivel
[22:31:49] Vyc: találd ki mit nézünk, meg hol együnk :DAdamal meg ne foglalkozz
Mást Ingrid nem lát, ami hasznos lehetne, de van lehetősége visszakeresni régebbi beszélgetéseket is az archívumból.

by **Thorhalla** Pént. 14 Márc. 2014, 12:18

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Bólintott Tubrok szavaira, ebben végül is igaza volt, csak ez amolyan protokoll, amit be kell tartani, így nem lehetett megkerülni semmilyen módon sem. A férfi következő szavaira felnevetett, igen ez annyira tipikus volt tőle, hogy ezt tenné, hogyha valaki rá merne szólni. Főleg, hogy nem volt hozzászokva, hogy valaki ellent merjen mondani neki. Annak ellenére, hogy befolyás tekintetében és birtoklott hatalomban talán Ingrid volt magasabban, mintsem a Rocksolid uralkodója Maniac és a rangjában való elhelyezkedés miatt úgyszintén a nő volt az, akiben volt valamennyi alázat is, mert volt, akinek engedelmeskednie kellett.
< - Valóban nem értesz hozzá – bólintott. – Ugyan lehet vele vitatkozni, kiabálni, illetve elküldeni a fenébe, de ő végig fogja mondani, amit akar, és muszáj betartani. Őt nem lehet megkerülni semmilyen módon. >
Igazából, amikor a Milíciánál volt időnként belegondolt, hogy milyen lenne Maniac nélkül, de hamar elvetette az ötletet, ahhoz túlságosan is megkönnyítette az életet a Mesterséges Intelligencia és valóban jót tett az embereknek is az, hogy mindig figyelte őket, a mentális betegségek szűrése miatt is. Persze, néha idegesítő volt, hogy nincs magánélete valakinek amiatt, hogy mindig megfigyeli őt Maniac, de ezt leszámítva tényleg csak előnyei voltak Ingrid szemében is. A simogatással Tubrok újra és újra elérte, amit szeretett volna és a libabőr Ingrid bőrén mindig megjelent a simogatás hatására. A nő arcán is elégedettség látszódott meg, ahogyan a férfi előrébb tolta az ágyékát, hogy ott is egymáshoz érjenek. Amiatt igazából megkönnyebbült, hogy nem akarja majd az ünnepségen túlfeszíteni a húrt, azok után, hogy odafent mondta, hogy bármikor beleülhet az ölébe a trónszéken, ami már-már kisebb botrányt is okozhatna igazából aggódott egy kicsit, de most megnyugodott, hogy legalább az első nap nem akar semmi ilyet a férfi.
< - Rendben van, akkor had lássák, hogy mégsem vagyok olyan nagy boszorkány, mint hitték – egyezett bele. – Akkor nagyon sok ifjú Rocksolidos fiú és leány szívét fogjuk összetörni holnap este. És nagyon, de nagyon sokan lesznek ránk féltékenyek. >
Mosolygott, egyáltalán nem bánta, hogyha így lesz és tényleg így érez majd valaki az ünnepség után. Úgyis szerette megbotránkoztatni az embereket és ha így emiatt igencsak sok pletykára adnak okot, meg róluk beszélnek majd, azzal el is érik, amit akartak. Lágyan nevetett fel, amikor a férfi hátralökte a csípés után, örült annak, hogy végül mégis magához fogta a párja. Végig figyelte a kínzásnál a másikat, látta, hogy milyen nehezen viseli azt, hogy ilyen lassan halad a simogatással. Örült annak, hogy ezt a reakciót sikerült kiváltani, főleg akkor, amikor megérezte azt, hogy a párja libabőrös lett az érintései nyomán. A kacsintásra és az ígéretre szélesen mosolyodott el és ismét gyöngyözve nevetett fel lágyan.
< - Ezt mintha már ígérted volna korábban is, hogy egyszer még nagyon megbánom azt, hogy kínozlak téged – suttogta vágytól fűtött hangon, hogy ezzel is provokálja a párját. – Nem kell aggódnod, el is várom, hogy törlessz valamikor. >
Próbálta úgy mondani, mintha türelmes lenne, de a hangja elárulta, hogy valójában nem volt igazán az. Neki is nehezére esett, hogy másra gondoljon Tubrok közelében, bár szerencsére a hosszú élete miatt, ha akarta volna, akkor megerőltethette volna magát, hogy ne minden gondolata a férfi körül forogjon, de ebben a helyzetben esze ágában sem volt ezt megtenni, nem is kellett, hogy megtegye, ketten voltak és nem zavarta őket senki sem. A csókot hasonlóan szenvedélyesen viszonozta, ahogyan kapta és közben még jobban hozzásimult a párjához. A megfordulás után, ahogyan Tubrok végig simított a testén és a melleihez ért érezhette, hogy a nő mellbimbói megkeményednek az érintése után és halkan fel is nyögött Ingrid, amikor ott simított végig a férfi. Kiélvezte a simogatás minden egyes pillanatát és azt is, hogy így simult hozzá hátulról a férfi. Ahogyan a fülét harapta meg Tubrok Ingrid elengedte a férfi kezét, az egyikkel felnyúlt a párja nyakához és átölelte azt, hátrafelé és végigsimított a tarkóján, a másikkal pedig a fenekén simított végig.
< - Dehogynem tudod – suttogta. – Elérni azt, amit mi, szinte fizikailag lehetetlen. >
Kissé kicsavarta a hátát, hogy könnyen fordulhasson hátra úgy, hogy viszonozhassa a csókot, a kezeivel továbbra is a férfi tarkóját és fenekét, derekát simogatta, amit elért könnyedén. A következő kérdésen lágyan nevetett fel ismét.
< - Egyszerű volt, azért szeretsz hátul lenni, amiért én felül – suttogta. – Onnan egyszerűbb irányítani a másikat és minden alkalmat úgyis megragadsz, hogy ezt tedd velem szemben is. >
A szenvedélyes csókot ugyanúgy viszonozta és közben tovább provokálta a férfit azzal, hogy a fenekével szándékosan az ágyékának dörgölőzött. Öltönyök és utcai ruhák a minimális bútorok mellett. Igazából az első gondolata az volt, hogy Osborn az, akinél lehet, az apósánál, bár erre nem talált semmilyen fizikai bizonyítékot. A ruhák és ezek sem árultak el semmit sem arról, hogy ki is élhet itt, de még talált egy másik laptopot is, igaz ezt kikapcsolva. De mindez nem törte le a vállalkozó kedvét, ezt is magával vitte a két bekapcsolva levő laptophoz és ott megpróbálta a lekapcsoltat is bekapcsolni, hátha sikerül majd neki mindezt megtenni. Amíg az betölt és feláll rendszerileg, addig a két gépre nézett. Az elsőnél elkerekedtek a szemei. Az első elmélete igazából most dőlt meg, ez nem Osborn lakása volt, beleolvasott a férfival folytatott beszélgetésbe, a saját részéről sajnos nem látta, hogy mi is volt a neve a tulajdonosnak. Így egyelőre nem tudta, hogy kinek a múltja volt ez. A másik ablakban egy nő volt az, a néven elkerekedtek a szemei Vyc? Miatt lett volna Vic neve az, ami? Adammel ne foglalkozz, meglepő volt így látni, hogy valaki így hivatkozott Osborn-ra. Nem ismerte a férfi barátait korábbról, csak egyet tudott, az pedig Zsarnok volt. Egy pillanatra teljesen lemerevedett, ahogyan a „képkockák” az elméjében egy helyre kerültek.
- Nem, az teljesen kizárt – mondta halkan, ha képes volt rá.
Eszébe jutott, hogy felmerült benne, hogy milyen lehet Átok, erre volt egy röpke víziója vele kapcsolatban. Lerontis-nak pedig beszéltek a Zuhanás előtti Zsarnokról, hogy milyen lehetett. De az két napja volt! A lenti tévében a kék fény, mintha Maniac színei lettek volna. Nem, teljesen kizárt. Felpattant a gép elől és igyekezett egy fürdőszobát keresni, benne tükröt, hogy megnézze az arcképét, hogy önmagát látja-e, vagy valaki más képét. Ha nem volt ilyen, akkor a laptop monitorának tükröződésében próbálta ezt megtenni. Ha sikerült, vagy nem sikerült megtennie, hogy meglássa, hogy miként néz ki most, akkor is mindenképpen visszatér a számítógépekhez. Mivel látta korábban, hogy a korábbi beszélgetéseket is képes megnézni, így azokba teker bele, hátha megtalál benne valamit, illetve még további adatokat is próbál keresni a gépen, ami kiderítheti, hogy kinek a tulajdonában is van ez. És ki lehet a tulajdonos, mert amire nemrég gondolt, abba bele sem mert gondolni, hogy tényleg igaz lehet. Talán félt is elfogadni azt, hogy az lehet az igazság és remélte, hogy talál cáfolatot arra a gondolatra.

by **Bishop** Szomb. 15 Márc. 2014, 01:37

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Tubrok élvezettel hallgatja Ingrid nevetését. A szavai elérték azt a hatást amit várt és sikerült megnevettetnie a nőt. Nem túl komoly hangon, kissé szórakozottan válaszol Ingridnek.
< - Na látod, ezért nem vagyok birodalmi. - mondja mintha ez a saját választása lehetne - Nem tudnám elviselni, hogy nem tudok ellene tenni. >
Az ezután következőkre, Ingrid szavaira gonoszan elmosolyodik és tekintetén is látszik egy kis megjátszott rosszállás.
< - Úgy látom nagyon élvezed összetörni a fiatalok szívét és féltékennyé tenni őket. - jegyzi meg a kettejük között megszokott hangon - Akkor ne vádolj azzal, hogy etetem az egódat. Szereted te ha etetik. >
Végig csak piszkálódó a hangja, nem célja vele bármi rosszat mondani a párjára. Miután befejezi egy puszit ad Ingrid orrára, majd lejjebb csúszik és meg is csókolja őt. Tubrok gyengéden Ingrid alsó ajkába harap és eljátszik vele egy kis ideig, mielőtt elhúzódna. Kiélvezi, hogy az érintései után Miller bőre libabőrös lesz és ki is használja ezt, minden részen ahol csak eléri őt. Ingrid "kínzása" után Ragal gyorsan össze szedi magát, de a törlesztéssel kapcsolatosak kissé kizökkentik. Ingrid láthatja Tubrokon, hogy erre nem számított ilyen formában, mégis nagyon örül, amikor kiérzi a nő hangjából a türelmetlenséget. Még szorosabban fogja magához Ingridet, majd oldalról a fülébe suttog, úgy hogy a forró leheletét Ingrid érezze a bőrén.
< - Nagyon-nagyon meg fogod bánni. - ígéri meg - Nem is sejted mennyire. >
Kezei miközben beszél újra Ingrid fenekére tévednek, belemarkol abba, majd elereszti és finoman rácsap. Ezután a kezeit lassan felvezeti Ingrid csípőjénél, végig a gerinc mentén a csigolyáknál, amíg el nem éri a nő tarkóját. Ha a csók közben Ingrid még közelebb húzódik, akkor egészen hozzásimul Tubrok mellkasához és a férfi minden rezdülését érezheti. Amikor már háttal simul hozzá, Tubrok a nő reakciói után még egyszer végigjárja a testét, minden részt. Ahogy a kezei elérnek Ingrid melleihez a mellbimbóit is kényeztetni kezdi, először csak izgatja azokat, majd finoman csavarni kezdi. Tubrok érezhetően élvezi és hálás minden egyes érintésért, a fenekénél és a tarkójánál különösen. Ingrid könnyen hátra tud fordulni és kicsavart állásból megcsókolni a férfit. A párja most lejjebb hajol hozzá, hogy Ingridnek ne legyen annyira kényelmetlen. A nyelvét egészen előre tolja Ingridbe, és lassú játékba kezd a másik nyelvével.
< - Most már értem mit mondasz. - mondja mikor elszakadnak egymástól, de nem bírja sokáig és újra megcsókolja Ingridet - De azt is élvezem, ha te irányítasz. Órákig nem hagyod, hogy vége legyen, túlfeszíted a húrt és alig tudok betelni veled. >
Miután Tubrok befejezi érzi meg, hogy Ingrid alul neki dörgölőzik. Erre Ingrid egy nem várt dolgot érezhet, Tubrok mind a két kezét megragadja, majd előre tolja a nő mellkasához, ezután megragadja a csípőjénél és egyszerűen eltolja őt. Egyik pillanatról a másikra elszakadnak egymástól. Tubrok viszont azonnal folytatja, végigsimít Miller hátán én kicsit előre dönti azt, majd másik kezével végigsimít a nő fenekén, leérve érzékeny részekhez. Hasonlóan Ingridhez ő is csak egy végtelen lassú mozdulattal ingerli, majd ezt újra és újra megismétli.
A különös elővárosi házban Ingrid még inkább felfedezi a környezetet. A másik laptopot is magával tudja vinni. Viszont amint kinyitja és bekapcsolja meglepő módon annak nincs boot ideje, azonnal működésbe lép. A fekete monitoron egy konzol jelenik meg, benne egy jól kivehető vörös felirattal. Hibás biológiai azonosító. Ingrid ismeri ezt, birodalmi technológia, egy élőlénynek minden biológiai értékét vizsgálja az adott gép, panel, rendszer és ez alapján engedi a felhasználót hozzáférni az adatokhoz. Semmilyen módon nem lehet feltörni, egyértelműen egy élőlényhez tartozik. Ami különös lehet, hogy ehhez egy nanoháló is szükséges, amit a gép tart fent. Nem sokkal ezután hasít bele a gondolat. Az egész testét azonnal átjárja a vérfagyasztó hideg, a teljes bőrfelülete libabőrös lesz és önkénytelenül remegni kezd. Pillanatokkal később mintha fulladozna levegőt sem tud venni. Olyan érzés fut át rajta, mintha a teste és a tudatalattija azt hinné a következő pillanatban meg fog halni. Ez azonban nem következik be és Ingrid ha koncentrál lassan le tudja magát nyugtatni. Ezután következik az üresség érzete, hirtelen minden ami fontos számára elveszti a jelentőségét. A családja, apja, eltűnt anyja, a soha nem látott testvére, Tubrok, a gyerek akivel terhes, az hogy beléphetett a Flottába, ezek mind jelentéktelenül kicsinyesnek hatnak számára. Kis idő múlva ez az érzés is elmúlik. Az emeleten van egy fürdőszoba, fehér csempék, a beépített részek szürkés porcelánból vannak. Itt is minden szinte teljesen steril, minimális a felszerelés. A fény, fűtés, szellőzés automatikusan bekapcsol, ahogy a fürdőszobába belép. Ingrid a tükörben saját magát látja, megszokott ruhájában, nincs más testében. Azonban a tükörben mást is lát, egy árnyat maga mögött, ami korábban nem volt ott. Ha hátranéz, nem látja maga mögött, csak a tükörből. Leginkább egy UP2-s sötét árnyára hasonlít, ami karmos kezével nyúl felé, majd szertefoszlik. Ezek után Ingrid gond nélkül vissza tud menni újra a szobába és használni a gépeket. Osborn ablakában több évre visszamenőleg tud visszamenni. A beszélgetések nagy részéből pontosan kiderülhet, hogy valóban Adam Osborn admirális az, még a Zuhanás előtt. Főleg az ő életét ismerheti meg Miller, a férfi igen széles látókörű lehet. Korábban volt kémikus, informatikus, részben programozó, mérnök, katona és filozófus is. Ezen kívül rendkívül jó emberismerő. Próbálja rávenni a másikat, hogy foglalkozzon Vyc-el, még ha nem is logikus, vagy kiszámítható. Osborn személyes kapcsolatairól is van szó, mind a korábbi partnereiről, vagy a szüleiről, barátairól. A laptop tulajdonosáról ellenben igen kevés információ van. Amit Ingrid azonnal érzékelhet, hogy az illető hihetetlenül intelligens, sokkal okosabb Osrbonnál, vagy bárkinél, kiterjedt tudással rendelkezik, magas precízióval és gépszerűen hideg. Ha a másik ablakot is megnézi akkor nagyjából másfél évet tud átnézni. Először csak általános szintű ismerkedést lát. Majd több mint két hónapig nem váltottak üzenetet. A következő alkalomkor azonban már érezhetően ismerték egymást. Furcsa lehet, hogy a szövegek alapján mintha csak Vyc adott volna érzelmi reakciókat, a másik fél ugyanolyan hideg mint Osborn esetében. A szexuális témákról azonban teljesen nyíltan írtak, ki mit csinál magával és a másikkal, ezt gyakran nem igazán oda illő helyre kapcsolva, megjegyzésként. Ami még feltűnő lehet, hogy vannak nagyobb szünetek az üzenetek között. Mást Ingrid ezekből nem tud kideríteni, a konkrét információk valahogy elmosódnak előtte.

by **Thorhalla** Szomb. 15 Márc. 2014, 11:27

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
< - Ó, dehogynem tudnád – mondta. – Roppant mód megtudja könnyíteni az életet, meg ha úgy nőttél volna fel, hogy ott van ő is, akkor nem lenne gondod ezzel. Egyébként is a mentális problémákat gyógyítják a Birodalomban. >
Nem tagadhatta, hogy külső szemlélőnek roppant idegen lehetett mindez és félelmetes is, de úgy, hogy tényleg ebben nő fel valaki, úgy egyáltalán nem. Az majd egy másik kérdés lesz, hogy a férfi beleegyezik-e abba, hogy a fiúk is kaphasson biochipet, hogy bármikor használatba vehesse Maniac-et, amikor csak akarja. Előbb, vagy utóbb úgyis haza fogja vinni az Anyahajóra rövidebb időre, hogy találkozhasson a nagyapjával is, illetve Greg is láthassa. De mindez még a jövő zenéje volt és egyelőre nem akart foglalkozni, sem pedig most ebben a kellemes helyzetben előrukkolni ezzel, ráér, ha aktuális lesz, vagy közel aktuális. A következő szavakra széles mosoly jelent meg az ajkain és fel is nevetett. Azzal nem tudott vitatkozni, hogy szerette, ha hizlalták az egóját, mert ennyit igazán megérdemelt, de akkor is, jól esett így hallani, még ha csak félig is volt igaz, amit Tubrok mondott.
< - Még szép, hogy szeretem, ki nem? – kérdezte vissza kacéran. – Mondod te, aki ugyanúgy összetöri mások szívét, azokét, akik titkon reménykedhettek abban, hogy egyszer felfigyelsz rájuk és elnyerhetik a szívedet – suttogta ő is a kettejük közötti hangon. – És mindeközben örömmel fogod mutatni és dicsekedni fogsz másoknak, hogy sikerült egy nem is akármilyen Birodalmi nő szívét elnyerned. >
Nem szurkálódva mondta és nem is szerette volna megbántani a szavaival a férfit. Saját magát ennek a ténye nem zavarta, hogy egy egyszerű ember volt az, aki nála elérte, hogy beleszeressen valakibe, miközben másnak soha sem sikerült, pedig valószínűleg többen dolgoztak ezért hosszú élete során. Az orrára kapott puszira elmosolyodott, a csókot pedig szenvedélyesen viszonozta. Ismét elmosolyodott, amikor meglátta, hogy a párját sikerült a válaszával teljesen kizökkentenie a szavaival, hogy nem ezt várta válaszként, pedig már rájöhetett volna arra, hogy Ingrid pont az ilyenekért provokálja, hogy még többet tudjanak egymással foglalkozni, ő maga is szorosabbra fogta a karjait a párja körül, amikor Tubrok is ezt tette a sajátjaival. Ismét kellemesen borzongott meg, ahogyan megérezte a férfi forró leheletét és a kezét is a fenekén, ezektől ismét libabőrös lett az egész testén. A pajkos csapásra most nem reagált rosszalló tekintettel, se ilyesmivel, csak belemarkolt a párja fenekébe.
< - Állok elébe – lehelte alig hallhatóan. >
Amikor a gerince mentén kezdte el a kezét felhúzni Tubrok Ingrid ösztönösen kezdett homorítani, így még inkább a férfinak simult a csók közben, amit ekkor kapott. A legkisebb rezdülést, mozdulatot is érezve és kiélvezve, hogy ennyire érezheti a másikat. A kezeivel ő is végigsimított a párja hátán, végtelenül lágyan, alig-alig érintve őt, hogy ezzel is fokozza a türelmetlenségét. Mikor már háttal volt neki és újra, harmadszor is végigsimított Tubrok a teljes testén, újra ugyanazt a hatást érte el, mint az első két alkalommal. A mellei izgatására hallhatóan felgyorsult a nő légzése és az ujjbegyeivel erősebben simított végig a párja tarkóján és fenekén, kimutatva azt, hogy mennyire élvezi mindezt és mégis egyszerre sürgetve, türelmetlenül, hogy nem tud betelni a kényeztetéssel. A teste megfeszült az érintések miatt és így simult hozzá a másikhoz, a teljes testét kicsavarva és megfeszítve, hogy párja minél nagyobb felületen érhesse el és minél jobban egymáshoz simulhassanak. Ahogyan Tubrok csavargatni kezdte a mellbimbókat halk nyögés hagyta el a sóhajok között Ingrid ajkait, a csóknál ő nem volt ezúttal lassú, most ő volt a türelmetlen, hogy nem éri be ennyivel, hogy ez kevés neki és nem bánná azt sem, hogyha ismét jócskán tovább mennének egymás kényeztetésénél.
< - Mert tudom, hogy miként kell jól irányítani – lihegte pár centire a másik ajkaitól. – Én sem bánom, amikor te irányítasz, szeretem bármit is csinálsz velem. >
Ismét megcsókolta a párját, akkor szakadt el tőle és meglepetten nézett rá, amikor Tubrok elkapta kezeit és előre tolta azokat. Itt még annyira nem volt meglepett, az akkor következett, ahogyan a férfi kezei a csípőjére kerültek és eltolta magától. Már éppen kérdezett volna rá, hogy mire is megy ki ez a játék, amikor megérezte a simogatásokat. A hátát ösztönösen homorította be az érintések után és felnyögött, amikor odalent érintett meg Tubrok. A férfi érezhette, hogy az érintéseinek eredménye megvolt, még csak alig ért hozzá, de azt már teljesen nyilvánvaló lehetett, hogy Ingrid mennyire nedves. Most, amíg a férfi kínozta megpróbált kissé hátrébb lépni, hogy közelebb kerüljön a párjához, ha ez sikerült, akkor próbált felegyenesedni, hátha hagyja Tubrok, ha igen, akkor próbálta visszahúzni magához ugyanúgy kifordulva, mint eddig, hogy ismét megcsókolhassa szenvedélyesen és követelőzően.
A vízióban a másik gép azonnal bekapcsolt, de nem jutott vele semmit sem kezdeni. A legjobb és legtökéletesebb védelemmel volt ellátva. Nem igazán emlékezett arra, hogy ilyesmi lett volna a Zuhanás előtt, a retina és ujjlenyomat védelem persze az alap, olyan az apja gépén is volt és gazdag család voltak ők, így ezt megengedhették maguknak, de a teljes szintű biológiai védelemmel ellátott rendszer nem rémlett neki. Ez manapság a HPI-ben teljesen normális volt, így ebben csak a Zuhanás előtti ilyen volt a furcsa. Főleg az, hogy a gép még egy nanohálót is működtetett, lecsukta annak a gépnek a tetejét, soha sem fogja tudni feltörni, még az anyja révén örökölt remek kódfejtési ismereteivel sem. De mindez csak a gyanúját erősítette meg abban a kellemetlen érzésben, amit gondolt, hogy kinek is a házában lehet. És ekkor kúszott az egész testében végig a hidegség és a lényegében soha sem tapasztalt gyengeség és remegés, amit ez váltott ki. Önkéntelenül kapott a torkához, amikor fulladozni kezdett, tudta, érezte, hogy megfog halni. Ismét. És ezúttal valószínűleg mindez végleges lesz. A haláltól magától nem félt, ha harcban kellett volna meghalnia, vagy a szeretteiért, akkor bármikor gond nélkül a végső halált is vállalta volna azért, amiben hitt, de itt így kiszolgáltatva teljesen más volt. Vett néhány mélyebb levegőt, miközben végigmérte a helységet, hátha megláthatja azt, hogy mi okozta ezt. Ezt egészen addig folytatta, amíg a korábban tanult meditációs módszerekkel meg nem tudta nyugtatni magát és a remegés, illetve a libabőrössége is el nem múlt. Mire sikerült ezt leküzdenie következett a folytatása az emocionális „támadásnak”. Ezt már korábban is érezte, noha nem ennyire erősen, a tárgyaláson előző nap, hogy semmi sem számít, minden jelentéktelen és apró. Most ugyanez, csak sokkalta nagyobb erővel, nem számított neki semmi, ami eddig fontos volt. Minden ismét olyan aprónak és semminek tűnt, csak jobban.
Amíg ez az érzése megvolt, hogy minden jelentéktelen koncentrálni kezdett, keresni azt, hogyha minden ilyen apró és nem számít, az egész élete nem, akkor mégis mi az, ami igen? Mi lehet fontos ebben a nézőpontban. Nem tudta eldönteni ebben a pillanatban, hogy ezek az apja révén jött elő, vagy pedig azt „látja” és érzi, akinek a múltjában van éppen. A jelen állás szerint a következetése alapján Zsarnokéban. Ahogyan az érzés elmúlt és összeszedte magát, akkor indult el a fürdőbe, amit meg is talált. A tükörben saját magát látta viszont, nem pedig azt, akinél volt jelenleg. Ez valamilyen szinten megnyugtató volt, de akkor sem értette, hogy miként volt képes a holmikat mozgatni, sajnálta, hogy nem ismerte jobban a képességét, hogy erre választ tudjon adni. Amíg ez a fejében megfordult és a tükröt nézte meglátott a tükörben valamit. Hátrakapta a fejét, de ott semmi sem volt, így visszafordult a tükörhöz, ahol viszont ismét ott volt a kép. Azt a karmos kezet már látta korábban is, mind a Zuhanással kapcsolatos vízióban, mind pedig a víz alatt. Egy újabb jel, az a Kéz volt, azt tudta, hogy elvileg a Kéz bele volt építve Zsarnokba, így logikus volt, hogy a vezetőjük is olyasmi lehet külsőre, mint egy UP2, még ha nem is egyezik a szabvány kinézet. Mindezek után már magában sem nagyon tudta elhitetni, hogy a nem úgy van az, ahogy gondolta. Minden túlságosan is összevágott. Vett egy mély levegőt és visszament a szobába, hogy a chat korábbi részeit nézze végig. Osbornnak egy olyan oldalát látta a beszélgetésekben, amiket nem is nagyon ismert az apósánál eddig, pedig ismerte őt ezer éve legalább. Meglepő volt fiatalnak megismerni őt, ilyennek, roppant művelt volt, ezt tudta róla, hogy a génkezelés és a feltöltések nélkül is az volt, de ez alátámasztotta. A személy, akinek a házában volt pedig igencsak rideg és gépies, nem csak az apósával, de még a nővel is Vyc-el. A netes szex nem pont az volt, amire igazából kíváncsi lett volna, de az üzenetek alapján és amiket egymással úgy tűnt, hogy akinél volt, valószínűleg Zsarnok akármilyen rideg és gépies volt, mégis fontos volt neki valaki. Ez a nő, ez igazából meglepte Ingridet, Osborn is, ahogyan próbálta rávenni az illetőt, hogy foglalkozzon a nővel. Egy pillanatra elgondolkodott, a lenti röntgenkép, a röntgenképeken rajta kellett lennie a neveknek, próbálta felidézni, hogy ilyet látott-e rajta, ha nem tudja, akkor visszamegy a konyhába, hogy megnézze mindezt. Ha pedig volt név, akkor jobb híján ha a gépen tudott bármiféle keresőt használni a világhálón, akkor beírja oda a nevet. Ha semmi ilyesmit nem tud megtenni, akkor még egyszer átnézi a gépet, bármiféle dokumentum, fénykép vagy hasonlók után, hátha talál valamit, akár a rejtett mappákban is kutakodik, bárhol, hogy találjon valami kézzelfoghatót, ami alátámasztja a gyanúját. Ha végképp elakad, akkor a pince felé veszi az irányt, illetve majd a kocsit is meg akarja valamikor nézni, hátha van abban is valamilyen adat.

by **Bishop** Szomb. 15 Márc. 2014, 21:46

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Tubrok megértően bólint végül Maniac-el kapcsolatban, az alapján amit Ingrid mondott tisztában van vele, hogyha ő is birodalmi lenne, hasonlóképpen viszonyulna az MI-hez.
< - Lehet, de én ide születtem törzsfőnek. Így nőttem fel és ezt szoktam meg, most már nem tudnám elviselni a jelentét. >
A következőkre ismét elmosolyodik, amikor Ingrid beismeri, hogy mennyire szereti amikor növelheti az önérzetét. Ez Tubroknál is hasonlóan van, bár ő már eddig is igen nagy egoval rendelkezett, ez Ingridnek köszönhetően tovább nőtt, bár ezt a nő annyira nem érzékeli magával szemben. Az utolsó szavakra egyetértően bólint.
< - Dicsekedni mindenképpen, de ha a kedvem úgy tartja, törzsfőként az orruk alá is dörgölhetem. - mondja elégedett mosollyal - Vagy az is elég, ha látják, hogy együtt vagyunk, látni fogom a tekinteteken. Még ha nem is vagyok annyira gonosz mint te. >
Ezt már Tubrok is komolyan mondja, a hangjában érződik, hogy valóban jól esik majd neki, ha látja másokon, hogy mennyire irigylik őt a helyzetéért, hogy sikerült egy roppant különleges nőt nyernie magának. Az még csak fokozza a helyzetet, hogy már most mind a ketten egy komoly kapcsolatot építenek egymással. Ingrid közelebb húzódik a férfihez, majd belemarkol a fenekébe, Tubrok válaszként finoman beleharap Ingrid nyakába. Kis meglepetésére ekkor érzékeli, hogy a korábbi nyom már régen eltűntek. Ingrid szavai után ezért Tubrok száját a nő bőréhez tapasztja és kiszívja azt. Mikor elhúzza az ajkait, után adja a szenvedélyes csókot Ingridnek, aki azalatt teljesen Ragal testéhez simul. Ez háttal még kellemesebb mindkettejük számára. Ingrid most érzi, hogy nem sikerül közel sem olyan türelmetlenné tennie a férfit mint korábban, Tubrok szándékosan nem hagyja magát, azt szeretné, hogy most ő ingerelje fel a nőt, amíg csak lehet. A csók közben is hagyja, hogy Ingrid követelőző legyen, közben még tovább játszik és finoman csavarja a nő mellbimbóit. Az irányítással kapcsolatban kajánul elmosolyodik.
< - Szóval azt mondod mind ketten jók vagyunk az ágyban... >
Még pár pillanatig hagyja magát kényeztetni, mielőtt ellöki magától Ingridet. Az érintéseknél érzi, hogy a nő már teljesen nedves. Ezután hagyja, hogy Ingrid újra közelebb kerüljön hozzá, azonban ajkaival, arcával mindig egy kicsit elhúzódik, ha Ingrid meg próbálja csókolni őt.
< - Telhetetlen gonosz kis Boszorka vagy. - mondja kedvesen, majd ő csókolja meg a nőt. >
A férfi érzi nagyon is, hogy Ingrid mit szeretne, de egyelőre még nem tesz semmit, csak a hasát, melleit simogatja és keze le-le tévednek Ingrid alsó részeire. Egy ideig csak izgatja a párját, hogy lássa meddig bírják így, mind a ketten.
A vízió alatt Ingrid a halál közelségét érezve rájöhet, hogy ezt a teste, tudata generálja magának, nem a környezete, az ugyanolyan mint eddig. A tudatalattija eddig soha nem érzett pánikkal próbál valamit tenni, hogy ne itt legyen, miután rájött hol is van. Amikor azt próbálja kideríteni, hogy mi fontos, ha már semmit nem érez annak könnyen választ ad, egyszerűen nincs olyan abban az állapotban, hogy valami kiemelkedően fontos lenne. Ellenben abban a néhány másodpercben mindent tökéletesen érzékel és felfog maga körül, úgy ahogy eddig soha. Azonban ez sem tart sokáig. A felismerés után azonban Ingrid előtt, az eddig meg nem jelenített, nem látszó vagy homályos név, nevek jól kivehetően Zsarnok-ra változnak. Miller ekkor érzi, hogy ezt a képessége tette oda, a férfit nyilvánvalóan nem így hívták a Zuhanás előtt, de az akkori nevére még mindig nem talál semmilyen adatot. Ahogy a leleten sem, akkor sem ha ellenőrzi azt, nincs rajta név sem azonosító. Ezután a gépeken tárolt dokumentumokat kezdi átnézni. A kettő közül csak az egyiken vannak ilyenek, amelyiken a HPI logoja látható, a másikon csak alapvető programok az operációs rendszeren kívül és az azokhoz tartozó archívumok. Az adatok között Ingrid főleg gazdasági, technológiai leírásokat, adatbázisokat, dokumentumokat, táblázatokat és képeket talál. Mérhetetlen mennyiségű száraz információ és adat. Minden gondosan védve van, így csak kevés információhoz fér hozzá. Nagyrészt minden a HPI-hez tartozik, de különféle űrkutatási és katonai részek is vannak. Viszont ezek között egyenként nincs semmi feltűnő, bárki bármihez könnyen juthatott az interneten át annak idején gond nélkül. Ha Ingrid lemegy a pincébe, az teljesen üres, nincs ott semmi, a padló kövezett, a falak festettek, de egy tárgy sincs a fényforráson kívül a teremben. Ezután az autóhoz megy. Ahogy közelebb ér, hogy megvizsgálja, a kép ismét elhomályosodik előtte.

by **Thorhalla** Vas. 16 Márc. 2014, 07:41

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Azért abban nem volt teljesen biztos, hogy most nem tudná megszokni Maniac-et Tubrok, Ingrid is nélküle nőtt fel és csak utána lett olyan „kapcsolata” a mesterséges intelligenciával, mint ami megszokott volt a HPI-ben, mégis meglepően könnyedén alkalmazkodott, pedig már nagykorú is elmúlt, amikor mindez megtörtént. De ezt nem mondta ki hangosan, inkább meghagyta a párját abban a konok makacsságában, amit roppantul szeret benne. Majdnem rávágta azt is, hogy még nagyon fiatal és rengeteg ideje van élni, amikor egy pillanatra ismét realizálta, hogy ez nem igaz, nem teljesen. Tubrok középkorú volt, ezzel pedig saját maga sem tudott vitatkozni, tenni ellene persze lehetne, de azt pedig nem biztos, hogy akarná. Sőt, nem, hiszen kimondta már korábban, hogy nem akarna olyan sokáig élni, mint Ingrid is teszi. Csupán egyetlen pillanatig hagyta, hogy mindez az elméjében legyen, majd, mintha por lett volna úgy söpörte ki belőle, mintha soha sem létezett volna. Nem akart ebben a helyzetben, meg úgy egyáltalán erre gondolni a férfival kapcsolatban.
< - Még fiatal vagy – mondta ki végül hangosan. – Jóformán alig hagytad el a pelenkádat. És alkalmazkodó vagy, ne becsüld alá magad… >
Néhány pillanatra elhallgatott, majd felnevetett.
< - Jó, ez elég bután hangzott, te és a magad lebecsülése – mosolygott. >
Főleg, hogy tudta, hogy alapból mekkora az egója a férfinak és, hogy mennyivel nőtt csak azóta, hogy együtt voltak. Saját magát sem féltette, a magabiztossága lényegében legendás volt és az elmúlt évszázadok alatt tényleg bebizonyította, hogy okkal volt ilyen. Nem mintha nem tudta volna most már azt, hogy honnan is jött ez, hogy micsoda volt, milyen gyermeke a szüleinek, de ez az érdemeiből semmit sem vont le és nem tették azokat kevesebbé. A saját szemében semmiképpen sem. Ingrid is szélesen elmosolyodott azon, amit a párja mondott, hogy mit is fog látni a szemükben, és ez jól is fog neki esni majd, hogy irigykedhetnek rá, hogy mennyire szerencsés volt Ingriddel. És az egész különösen a nőnek is azért volt jó, mert ők ketten tudták már, hogy mindez nem csak játék, hanem hosszan tartó kapcsolat lesz, és majd ha ez leesik a Rocksolid nemességének, hogy nem csak trófeákat szereztek, akkor lesz az egész különösen jó majd.
< - Amennyire gyorsan tanulsz, hamarosan ugyanolyan gonosz leszel – suttogta. >
A fenékmarkolásnak is meglett a jutalma, hangosan sóhajtott fel, ahogyan a párja a nyakába harapott, majd elkezdte a bőrt is szívni, erre válaszként Ingrid is ismét belemarkolt a férfi fenekébe jelezve, hogy roppantul jól esik neki mindez és mennyire élevzi. A nyakát megfeszítette még jobban és a fejét is némileg felemelte Tubrok mellkasa és nyaka mentén, hogy még nagyobb felületet engedjen láttatni magából és a párja is jobban hozzáférhessen. A csók közben és alatt érezte, hogy most szándékosan ellenáll a párja és nem hagyta magát, hogy Ingrid irányítson és könnyedén játsszon vele, de ő maga szerette a kihívásokat és így ennek a ténye csak még jobban feltüzelte őt, így érezhetően Tubrok igencsak jól haladt abban, amit szeretett volna elérni. Ahogyan játszott a nővel érezhette ismét, hogy minden izma megfeszül és a légzése is egyre gyorsabb lett attól, ahogyan a melleivel foglalkozott. minden érintés után Ingrid is egyre erősebben és követelőzőbben simított végig a férfi tarkóján, derekán és fenekén, ott, ahol könnyedén elérte őt.
< - Pontosan azt – lihegte. >
Az ellökés után újra közelebb tudott menni Tubrokhoz, a megcsókolás viszont már sokkalta nehezebb volt, révén most a párja játszott vele úgy, ahogyan ő tette azt korábban. Ennek ellenére remélte, hogy a forró lélegzete azért ugyanúgy kínozza a párját, mint ahogyan az őt. Szemrehányó tekintettel nézett rá, amit igencsak nehéz volt ebben a helyzetben magára varázsolni, főleg, hogy a levegőt is igencsak gyorsan kapkodta. Ahogyan végre Tubrok is megcsókolta Ingrid ugyanúgy bújt és simult hozzá háttal, ahogyan korábban, az egész testével, ösztönösen helyezkedve úgy, hogy a férfi a lehető legjobban hozzáférhessen és tudja simogatni. Minden egyes alkalommal még hangosabb sóhaj és halk nyögés hagyta el az ajkait, amikor lágyékánál simított végig a férfi. A csók alatt is heves volt és szenvedélyes, az érintései és simogatásokkal is sürgette a párját, már roppant türelmetlen volt. Végül Ingrid is lépett, amikor ezt a helyzetet már tűrhetetlennek titulálta, a Tubrok fenekén levő kezét húzta előre és nyúlt be kettejük közé, hogy ismét a kezébe vehesse a párja férfiasságát és ezúttal már fizikai módszerekkel tegye próbára a férfi türelmét.
Roppant hamar jött rá, hogy miért is érezte a halálfélelmet és a remegést, mindez nem külső forrásból jött, hanem saját maga volt. A tudatalattija akart menekülni innen, bármely más esetben még igazat is adott volna neki, révén az ösztönei még soha sem csapták be, de a kíváncsisága ezúttal nagyobb volt a józan eszénél. Már tudta, hogy tudja, de még mindig nem akarta elfogadni az igazságot, hogy hol is van valójában. Mennyivel könnyebb lett volna, ha mégis megteszi. Próbálta a hangokat elhallgatatni és a kellemetlen, rossz érzést lerázni magáról. A képessége, az elméje okkal hozta ide, még akkor is, ha most menekült volna, így már csak ezen okból is ki akart tartani és nem elfutni. Ahogyan az ürességet érezte és koncentrált arra, hogy mi lehet a fontos egy teljesen új dolgot látott meg, semmi sem volt fontos, semmi sem számított, mindezen nem tudott meglepődni, de ahogyan a világot látta meg maga körül, az egyszerre volt csodálatos és ijesztő is. Minden ugyanaz volt, mint régen és mégis más, mintha mindent a legkisebb részletekbe menően látott volna, csodálatos volt, hogy ilyen a világ valójában. Azonban ez is véget ért és újra mindent érzett, ahogyan mindig. De egy változás történ ennek hála, az elmosódott név helyére Zsarnok neve került. Most már magának sem tagadhatta azt, hogy kinek is a múltját látta, a röntgenen nem volt név és máshol sem talált effélét sajnos. Az adatok pedig levédve, azt pedig kizártnak tartotta, hogy az ő titkosítását feltudná törni, így nem foglalkozott ezzel. Néhány száraz információt talált, ezek lehettek a későbbi Birodalom alapjai. Ezek után ment le a pincébe, ahol semmit sem talált, teljesen üres volt. Odakint a világ pedig ismét elmosódott, ahogyan kiment a kocsihoz. Úgy tűnt, hogy ennek nem biztos, hogy olyan nagy jelentősége lesz. Ha tud, akkor közelebb lép a kocsihoz és megpróbálja kinyitni először az ajtókat, ha az nem sikerül, akkor jobb híján megpróbálja betörni az ablakot, hogy bejusson a kocsiba.

by **Bishop** Vas. 16 Márc. 2014, 17:04

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Ingrid más Zuhanás előtt született személyek és saját tapasztalatai alapján szinte biztosra veheti, hogy Tubrok a vártnál sokkal gyorsabban hozzászokna Maniac-hez, valóban csak a makacssága mondhatja a férfivel, hogy ez nem így lenne. Tubrok arca elárulja a meglepettségét, mikor Ingrid azt állítja, hogy fiatal. Már éppen mondana valamit erre, amikor a nő felnevet. Most nem pillant megjátszott rosszállással a nőre, helyette egy mosoly jelenik meg az arcán. A második megjegyzés még inkább elnyeri a tetszését.
< - Nem csak bután, kedvesen is. - feleli gyorsan, majd jobban kifejti - Egyedül te tudtál olyan helyzetbe hozni, hogy ne legyek biztos magamban. Nagyon jól eljátszottad, hogy nem is kellek neked és elküldtél. >
Miután befejezi egy lágy csókot lehel Ingrid ajkaira, mielőtt választ kaphatna. A simogatást és kényeztetés tovább folytatja ezalatt, Ingrid oldaláról és hátáról a kezeit lassan a nyaka, válla és tarkója ívébe vezeti, majd ott folytatja tovább. Szándékosan megkeresi az érzékeny pontokat és alig-alig hozzáérve azokhoz próbálja elérni, hogy Ingrid megborzongjon. Mivel korábban már volt alkalma ezeket kitapintani, most Miller számára különösen élvezetesen sikerül ezt megtennie. Amikor mások féltékennyé tételéről beszélnek Ragal szinte pontosan le tudja olvasni Ingridről, hogy a nő mire is gondol. Mennyire fogja élvezni, mikor mindenki számára kiderül, hogy közöttük ez a kapcsolat nem csak átmeneti és már az első gyerekük is egy ideje megfogant. Tubrokon már most látszik, hogy nagyon büszke erre. Végül Ingrid szavaira elégedett mosoly jelenik meg az arcán. Megint közelebb hajol a párjához, de most nem csókolja meg őt, csak olyan közelségbe kerül, hogy a meleg levegő érintse Ingrid bőrét, egészen közelről és az ajkaik között csak alig valamennyi távolság legyen.
< - Van kitől tanulnom. - suttogja sokatmondó hangon. >
A férfi mozdulatai alapján Ingrid valóban látja, hogy igencsak gyorsan tanulja el tőle, hogyan is fokozhatja a másik türelmetlenségét, vágyát. Ezután a további kényeztetés közben, örömmel használja ki a lehetőséget, a nagyobb felületet amit Ingrid felkínál neki. Nem sokkal azután, hogy Ingrid ismét megszorítja Tubrok fenekét hangos cuppanást hall, ahogy a férfi abbahagyja a szívást és elszakad tőle. Csak egy pillanat telik el és máris ismét érezheti ugyanazt az érzést, egy kicsivel lejjebb, ahogy a férfi halad lefelé a nyakán. Amikor Tubrok Ingrid melleivel foglalkozik, a kapott elégedett érintésekre ugyanúgy reagál, még tovább folytatja. Próbál még több kisebb nyögést elérni, bár figyel arra, hogy ne csinálja már kellemetlenül erősen. Közben igen jól "tűri" amit Ingrid tesz vele és nem hagyja magát csak azért sem. Ingrid rosszálló tekintete valószínűleg nem sikerül ahogy szeretné, mivel Tubrokon nem látja a megszokott reakciót. Ettől függetlenül a kapott csókot szenvedélyesen viszonozza. Amikor Ingrid hozzásimul, aztán kezével a férfiasságát ragadja meg elégedett hangot adva fújja ki a levegőt. Ingrid érezheti, ahogy a fenekénél keményen neki feszül a párja, akinek a légzése és a szívverése hozzá hasonlóan felgyorsult. Tubrok végül szinte rádől hátulról Ingridre, egyik kezét a nő nyakától, a hasán végig egészen le az ágyékáig vezeti. Ezúttal nem csak megérinti, de kényeztetni is kezdi őt odalent. A másik kezével Ingrid ajkait érinti, és ha Miller hagyja neki, akkor mutatóujját óvatosan a szájába tolja. Ebben a helyzetben próbálja elérni, hogy Ingrid már tényleg ne bírja tovább.
A házból kilépve Ingrid mögött becsukódik az ajtó, nem kell azt becsuknia. A kertben most nem érzékeli a hangokat, és a két követ sem látja már ott. Ahogy közelebb ér a kocsihoz elmosódik a világ, ezzel nem törődve megy még közelebb, minden pillanatban egyre inkább elhomályosodik előtte a világ. Amikor megérinti a kocsiajtó nyitóját már szinte semmit nem lát, majd a kép élesedni kezd, de már egy egészen más helyen áll. Egy Zuhanás előtti nyolc sávos út közepén áll, az út szinte teljesen üres, nincs forgalom, és az út közelében sincs semmi. Az előbbi helyhez hasonlóan itt sincs hőmérséklet, légmozgás, mintha minden pont optimális lenne. Az égen most jobban kivehetőek az egész égen látható nagyon erős csillagképek. A több sávos út közepén, Ingrid előtt alig pár méterre egy roncs van. Többször megcsavarodott, a tetején fekvő, kigyulladt és már kiégett fekete autó maradványai. Ingrid azonnal felismerheti, ez azaz autó, amit a garázs előtt látott. Körülötte tűzoltóautók, rendőrautók és két mentő látható. A járművek motorja jár, a kék-piros fények vibrálnak rajtuk és halkan még a szirénák is szólnak. Egy-egy ajtó mindegyik járművön nyitva van, de Milleren kívül nincs egy személy sem. Olyan mintha egy megállított jelenetet látna. A földön a roncs mellett letakarva két emberi holttest fekszik. Ha Ingrid leszedi róluk a leplet, a felismerhetetlenségig égettek. A távolban egy nagyváros látható, a fényei azonban különösen, természetellenesen zöldesen és kékesen csillognak. Pont olyan színűen, ahogy korábbi látomásokban Ingrid a New York felett lévő felhőket látta, csak ezek most a város visszavert fényei.

by **Thorhalla** Vas. 16 Márc. 2014, 20:18

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Már csak pusztán magából, az anyjából és Olafból is ki tudott indulni azt nézve, hogy milyen könnyű megszokni Maniac jelenlétét, pedig az öreg komornyik már akkor is igencsak idős volt, húsz éves, amikor megkapta a biochipet és a mesterséges intelligencia úgymond belépett az életébe. Ahogyan a párját figyelte már tudta, hogy tényleg csak azért mondott nemet erre és tiltakozott, mert roppant makacs volt és valószínűleg a legkisebb jelét sem akarta még csak gondolatban sem annak, hogy a Birodalom befolyása alá kerülhetne. Ez pedig eléggé az volt, és mégsem. Ingrid figyelte mosolyogva, ahogyan a férfinak meglepettség került a fiatal jelzőre az arcára. A fiatalság relatív volt, középkorúnak lehetett volna a sajátjai között mondani őt, de Ingrid számára roppant fiatal volt, hiszen százszor volt idősebb a férfinél, nem mintha ez különösebben zavarta volna őt. Kicsit várt a rosszalló tekintetet, de nem kapta meg, helyette csak egy mosolyt a nevetés után. Ennek talán még jobban örült is, mintha a másik történt volna, ez így sokkalta belsőségesebb volt, hogy ezzel felelt neki. Végre megkapta a választ arra a kérdésre, amit soha sem mondott ki, nem tudta, hogy ezt sikerült-e elérnie, de szerette volna megtenni és lám, mint kiderült tényleg sikerült megtennie. Elégedett arckifejezés kúszott fel az arcára és a mosolya is azzá vált. A lágy csókot hasonlóan lágyan viszonozta és végigsimított a férfi arcán még azelőtt, hogy válaszolt volna.
< - Mertem remélni, hogy sikerült megtennem – suttogta. – Egyébként jól áll neked, amikor épp nem vagy teljesen biztos magadban. El kellett veled hitetnem azt, ami a valóság is volt, hogy nem a rangod miatt érdekelsz és az tényleg nem érdekelt, most sem és soha sem fog. >
A hangjából kiderült a szavai mellett is, hogy tényleg pontosan ezt akarta elérni, hogy a férfi így érezzen tényleg ne legyen biztos magában. Hogy had higgye azt, hogy van valaki, akit nem érdekel. Az tény volt, hogy valóban nem a rangja és a külseje volt, ami miatt Ingrid őt választotta, bár nem tagadhatta, hogy piszok jól nézett ki a férfi, de főleg a jelleme fogta meg őt, hogy milyen férfi is volt valójában. Tubrok a kényeztetésnél ismét elérte, amit szeretett volna, hogy Ingridet kirázza a hideg és megborzongjon az érintésektől. Minden erogén zónánál kapott érintésre valóban az egész teste libabőrös lett és tovább fokozta a nő türelmetlenségét, illetve telhetetlenségét is. A féltékenység témánál örült, hogy egyet értenek, hogy mind a ketten ugyanúgy fognak reagálni minderre és ugyanolyan örömmel fogják nézni a nemeseket, amikor megtudják az igazat úgy negyven nap múlva. Sőt látta a büszkeséget is a másikban ezzel kapcsolatban, valóban nem sok „hétköznapi” ember mondhatta el magáról a HPI-n kívül, hogy sikerült elvarázsolnia egy olyan magas rangú személyt a Birodalomból, mint Ingrid is volt. Főleg, hogy addigra a reményei szerint már valóban az Anyahajó hídján fog szolgálni és ezzel a Birodalom legfelsőbb és legvékonyabb rétegének lesz a tagja hivatalosan is és nem csak a születése jogán, hanem azért, mert kiérdemelte mindezt. Ahogyan a párja közelebb hajolt ezúttal nem csókolta meg ő sem, csak hagyta, hogy a férfitól származó forró levegő végig a bőrét simogassa és hasonlóan az övé is a párjáét. A szavaira most az ő ajkain jelent meg elégedett mosoly.
< - Örülök is neki – lehelte. >
Tényleg őszintén örült neki ez érezhető volt a szavaiból és mozdulataiból, hogy ennyire nyílt volt a párja tanulás terén és igyekezett a lehető legtöbb dolgot elsajátítani Ingridtől mind a kettejük örömére és nem érte be azzal, amit eddig tudott. És Tubrok érintéseiből pedig az előbbi gondolatai is bizonyítást nyertek, hogy tényleg gyorsan és remekül tanult. Hangosabb sóhaj szakadt ki belőle, amikor a nyakán lejjebb haladt Tubrok és ott is folytatta a kényeztetést, ahogyan a mellbimbóival foglalkozott a férfi feltűnhetett neki, hogy igazából nem nagyon tudta olyan erősen csavargatni azokat, hogy az kellemetlen lett volna Ingrid számára, ha próbálgatta a tűréshatárt, akkor nem sikerült elérnie a fájdalmas küszöböt. Mindegyik érintésére és tettére egyre hangosabb sóhaj volt a válasz és már gyakrabban nyögött fel halkan is Ingrid, főleg akkor, amikor erősebben próbálkozott Tubrok. Az hamar nyilvánvaló volt és valószínűleg már fel is tűnt a férfinak az elmúlt két napban, hogy Ingrid fájdalomküszöbe jócskán magasabb lehet, mint bármelyik nőé, akivel eddig dolga volt és valószínűleg a durvább szexet is ezért élvezi, hogy ami már más nőnek fájdalmas lenne, amikor Tubrok mélyen és igencsak erősen hatol belé folyamatosan, Ingridnek az okozta a legnagyobb élvezetet. A szúrós tekintetére nem kapta meg a választ, így rá kellett jönnie, hogy nem sikerült megtennie, amit szeretett volna. Azonban a reakciót igen, ahogyan ismét rámarkolt a párja férfiasságára, elégedetten nyugtázta a gyorsabb lélegzetvételeket, amiket megérzett a férfi mellkasának emelkedéséből és abból is, hogy a forró levegő gyakrabban simogatta a bőrét. Ahogyan Tubrok rádőlt kénytelen volt a kezét kihúznia kettejük közül, mert már nem fért hozzá a párjához, pedig már sikerült felizgatnia őt is, tudta, hogy szándékosan mozdult így a másik.
< - Ez így nem fair – lihegte. >
Talán még folytatni is akarta, de ahogyan lassan simított végig a testén a párja kicsit fészkelődni kezdett, hogy így mutassa ki a türelmetlenségét, majd elkezdte ujjazni Tubrok egy hangosabb nyögéssel sikerült beléfojtani a szót, Ingrid egész teste megfeszült a hirtelen jött gyönyörtől. Most már tényleg ettől hangosan kezdett zihálni, a mellkasa gyorsan emelkedett és az ajkai is szétnyíltak résnyire, hogy könnyebben tudja a levegőt venni. A kezeivel továbbra is a férfi tarkóját, hátát, fenekét és oldalát simogatta, már fordult volna, hogy megcsókolja őt, amikor az ujjat érezte meg az ajkainál. Emiatt megakadt a fordulásban, hagyta, hogy a párja a szájába tolja az ujját, amit azonnal kezelésbe is vett, körülfonta a nyelvével és masszírozni kezdte, mintha csak nem is Tubrok ujja, hanem a férfiassága lett volna. Ahogyan telt az idő körmeivel türelmetlenül szántott végig Tubrok combján és a nyaka hátsó részén jelezve, hogy gyorsítson a tempón. A szájában levő ujj miatt a nyögései leginkább csak nyöszörgésnek hangzottak és úgy mozdult, hogy a férfi egyszerre jobban is hozzá férjen, illetve könnyedén tudjon beléhatolni ebben a helyzetben. Pillanatról-pillanatra egyre türelmetlenebb lett, noha még bírta, de már érezhetően magában szerette volna tudni Tubrokot.
Már a vízióban, ahogyan közeledett a kocsihoz az egyre jobban homályosodott el, vagyis a világ körülötte, de ezzel nem foglalkozott, inkább csak ment, hogy mihamarabb túllegyen az egészen. Amint nekilátott annak, hogy kinyissa a kocsi ajtaját az egész világ szétesett. Már azt hitte, hogy vége van a látomásnak, így próbálta volna rendbe tenni, hogy ne essen ki belőle, de minderre nem volt szükség. Újra helyreállt a kép, de nem ott volt már, ahol eddig, hanem egy teljesen másik helyen. Egy autópályán, ezt megismerte könnyedén, a hőmérséklet, minden ismét teljesen optimális volt. Forgalom alig, ahogyan körbenézett, az úton túl pedig semmit sem látott. De nem is az volt a lényeg, hanem az, amit látott. Ugyanaz a kocsi, amit a háznál látott, csak ez tönkre volt menve, a Zuhanás előtti szervek autói, mentők, rendőrség és tűzoltóság, a szirénákkal együtt. Ez megmaradt benne, erre emlékezett, hogy volt ilyesmi régen. Két letakart testet látott, odabent hozzájuk, kíváncsi volt, felhajtott a letakarást és két teljesen összeégett test volt alatta. Nem tudta megmondani, hogy kik lehettek, csak tippelni lehetett. Az első gondolata az volt, hogy lehetséges, hogy Vyc votl az egyik, mert Zsarnok múltja volt, ennek ellenére a történelem során nem szerepelt a nő sehol sem. Vagy pedig egy családi háznál volt, lehetséges lett volna, hogy Zsarnok rokonai? Nem tudhatta ezt sem, de ha Vyc, akkor ki a másik? Nem tudta, hogy képes-e arra, de megpróbálta hogy képességhasználat közben képes-e arra, hogy képességet használjon. Igyekezett ezt megtenni a két testen, hogy kiderüljön, hogy kik is lehettek, reménykedett benne, hogy sikerül. Az eredménytől függetlenül felnézett a távolban levő városra, a színek nem lepték meg, ezt már látta nem is egyszer az elmúlt napokban, majd a figyelmét az esetleg közelben levő hatósági személyekre fordította, hátha beszélnek valamiről, hogy azt meghallhatja-e. Közben az égre nézett, hogy a csillagképeket megnézze, melyek vannak az égen, hátha annak is volt jelentősége.

by **Bishop** Hétf. 17 Márc. 2014, 00:52

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Tubroknak érezhetően jól esik a gyengéd érintés az arcán. Ingrid szavai láthatóan még kellemesebbé teszik neki a bensőséges helyzetet.
< - Ennek nagyon örülök. Rajtad kívül nem hiszem, hogy lenne más, akit ne az érdekelne, hogy törzsfő vagyok. - elhallgat egy pillanatra, majd folytatja - Benned sok minden érdekelt már elsőre és most is. >
A szavai után egy időre félbehagyja a simogatást és csak közelebb húzza magához Ingridet, hogy egymáshoz simuljanak. Néhány másodpercig kiélvezi a helyzetet, miközben elmerül a nő tekintetében, majd tovább folytatja amit elkezdett. Minden mozdulatával kényezteti és ingerli Ingridet. Amikor ajkaik szinte összeérnek, látva az elégedett mosolyt Miller ajkain, végül mégis úgy dönt hogy megcsókolja őt. Szenvedélyesen és hosszan, megint megpróbálja szinte kiinni őt, mintha nem tudna betelni vele. Kiélvezi a helyzetet, hogy most ő játszhat Ingriddel és nem fordítva. Azt már korábban kitapasztalta, hogy igen sok mindent megtehet szeretkezés közben, de ettől függetlenül óvatosan bánik Ingriddel. Lassan kitapasztalja, hogy majdnem bármeddig elmehet és ezt meg is teszi, hogy még nagyobb élvezetet okozzon. Ingrid mellbimbóit egy erősebb mozdulat után végül elengedi, miután eléri amit szeretne, a sűrű sóhajokat és nyögéseket. Ingrid utolsó mondatára már nem felel. Ahogy hátulról ráhajol a nőre, férfiasságával néhányat szúr Ingrid fenekén, mintha már benne lenne. A fészkelődés közben ezt még egyszer megismétli. Ujját még egy kicsivel beljebb tolja, a nő szájába. Közben kezeivel ugyanúgy kényezteti tovább a nőt. Tubrok is érezhetően élvezi a helyzetet, hogy Ingrid teste nekifeszül az élvezettől amit okoz neki. Nem válaszol a megjegyzésre, inkább a saját légzésére figyel és arra, hogy minél jobban elérhesse amit akar a párjánál. Egészen addig folytatja így, amíg meg nem érzi, hogy Ingrid mennyire vágyik rá. Ekkor Ragal a felső kezét elhúzza, majd magához viszi és Ingridbe hatol hátulról. Elsőre lassan és mélyen, majd határozottan. Néhány lökés után felvesz egy gyorsabb tempót. Végül két oldalról kezdi el kielégíteni Ingridet, úgy ahogy korábban is a legnagyobb élvezetet tudta neki okozni, elérve, hogy sikítson.
A vízióban Ingrid egyáltalán nem lát forgalmat az autópályán, távolabb sincsenek járművekre utaló fények, vagy mozgó tárgyak. Embereket sem lát a helyszínen. A mentők nyitva állnak, bennük a felszereléssel, a tűzoltók tömlői félig már fel vannak tekerve és a rendőrségi felszerelés egy része is elő van véve, de egy személy sincs ott. Szinte minden a helyén van, de az emberek hiányoznak. Ez az érzés már a házban is jelen volt. A két holttestet vizsgálva próbálja meg használni a képességét és változtatni a körülötte lévő világon, hogy információhoz jusson. Koncentrálást igényel, de meg tudja tenni. A közelben lévő papírok között talál egy fényképét, amin egy már idősödő házaspár látható, a rendőrségi iratok között a lakcímet is megtalálja. A házszám valóban hetes, Atlanta külvárosában. A többi információ mintha el lenne mosva nem tudja kivenni. Valamiért ekkor megkönnyebbülést érez teljesen indokolatlanul. Az égen a csillagképeket nézve Ingridnek feltűnhet valami. A csillagok néhol különösen erősen, sárgán fénylenek, összefolyva. Néhány másodperc után feltűnhetnek neki a kontinensek vonalai. Az égen lévő csillagok fénye pontosan olyan, mintha a Zuhanás előtti Föld egy részének éjszakai felszíne lenne az űrből, amin a városok fényessége jól kivehető. Valójában mégis csak égitestek, de a hasonlóság szinte kísérteties.

by Ajánlott tartalom