Sivary Unió

A Sivary a Spear által használt Ősi-Marsi technológia és tudás másik ágát képviseli. Úgynevezett sötét technológiát használnak, amely a legtöbb átlag ember számára első látásra érthetetlen és szembe megy a fizika, kémia és más tudományos alaptörvényekkel. Ez ugyan jellemző a Spear technológiájára is, de ezen kívül a Sivary eszközei megváltoztatják a használóikat, mentálisan és lelkileg egyaránt, permanensen. A Sivary-t Lovasok vezetik, ezek olyan személyek, akiket egy-egy speciális mesterséges szimbionta kiválaszt. A mesterséges élőlények megváltoztatják a Lovasok tudatát, a gondolkodásmódjukat, emlékeiket, nézeteiket meghagyják, de elsődleges céljukká teszik, hogy a Sivary uraljon mindent és mindenkit, elvakult vezérekké változtatva őket. A mesterséges folyékony fém létforma a viselőt felruházza általános képességekkel és két személyre szabott képességgel. A Lovasok célja, hogy elfoglalják és uralják az adott bolygót, illetve más alkalmas személyeket találjanak, hogy növeljék saját erejüket.
Ausztrália nyugati partvidéke és a kontinens teljes nyugati része az ő uralmuk alatt áll. Ezeket a korábban fejletlen területeket foglalták el és hajtották uralmuk alá. Új technológiájukkal építették fel az új államokat, amiket egymáshoz csatoltak egy unióban. Így ezek a területek, városok már közepes fejlettségi szintet is elérik. A korábbi szegénységben élő, kilátástalan helyzetben lévő lakosság feltétlenül kiszolgálja a rendszert. Az unió területén diktatórikus hatalom működik, minden egyes személyt irányítása alatt tartva. Alapja a materializmus és az egyenlőségre, ekvivalenciára törekvés. A magántulajdon korlátozott és számon tartott, mindenkinek egyenlő lehetőségei, jogai és vagyona van, központilag kiosztva és számon tartva, társadalmi osztályok nélkül.

~Karakter: Prototype ; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~
Prototypot több ezer másik "testvérével" együtt ébresztik fel mély, üres álmából. Ennek oka, hogy megkezdődtek a földalatti komplexumokat összekötő kontinenseken átívelő alagúthálózat építését, ami nagy erőforrásokat igényel, nem csak nyersanyag de munkaerő tekintetében is. Mégsem az építési műveletekhez akarják felhasználni a különleges nukleáris egységet, hanem más célokra. Egy külön terembe kell mennie parancs szerint, ahol már három másik hozzá hasonlóan különleges kiborg várja. Ahogy Prototype belép Maniac avatárja vetül eléjük, visszhangzó, millió halk suttogó hangból felépülő fémes, hideg torzított hangja mindenhonnan szól, még belülről, a belső rendszerekből is.

- Feltámadottak, az A18-as körzetben, a biztonsági zónán belülről érzékelhető emberi tevékenység. Feltehetőleg a fejletlen népek tettek szert fejlettebb technológiára, és szerveződnek egy egységbe. Mivel a terület túl közel van a komplexum egyik felszíni lejáratához, ezért elsődleges feladat a létesítmények és a teljes lakosság elpusztítása, másodlagos feladat a technológiájuk tanulmányozása. Ezen kívül az A1-es zónán egy kereskedő karaván halad át, számításaim szerint 5741 másodpercen belül veszélyes közelségbe érnek, a terminálásuk elsődleges a feladatmegkezdése előtt.
Maniac semmivé foszlik szét, majd a terem padlózata emelkedni kezd, miközben a mennyezet megnyílik és egy nagy felvonóaknába érkeznek meg a gépek. Mikor a mágneses panel eléri a nulladik szintet a fém kapu nyílni kezd és Feltámadott fotoszenzorokat több mint ezer év után ismét természetesen fényinger éri. Egy sziklás sivatag közepén van a kompklexum kijárata, a távolban északra dombok fekszenek, a koordináták alapján arra kell haladnia a karavánnak, de egyelőre még nincs nyomuk. Nyugatra egy sík pusztaság fekszik, az emberi település abban az irányban van. Prototype hatáskört kap, hogy irányítsa a másik három kiborgot, átmenetileg a feladat erejéig. Letelt az 5741 másodperc, viszont a karavánnak még mindig nincs nyoma.


~Karakter: Prototype ; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~
Hosszú-hosszú évezredek teltek el a feléledésem, s az újabb halálom óta, hosszú és dologtalan évezredek, melyek alatt még csak álmodni sem álmodtam, csupán tudatlanul vártam arra, hogy egy napon végre szükség legyen a szolgálataimra, hogy hű lehessek a birodalomhoz, az istenemhez, ma pedig, oly sok idő után eljött ez a nap, noha igaz én nem vagyok képes felfogni, hogy mennyi idő is telt el azóta, hogy utoljára bármiféle mozgást is végeztem, hiszen ez egy hatalmas szám, rengeteg idő, számomra mégis inkább tűnt egy röpke pillanatnak. Most viszont fény gyúl az elmémben és felizzanak a testem motorjai, a rendszereim pedig pillanatok alatt aktiválódnak szép sorban, ahogyan az egyik rendszer húzza magával a másikat. végül pedig megmozdulnak a súlyos lábak és két mélyen s fényesen dübörgő lépés keretében elhagyom az állványt, amin eddig pihentem. Kifejezéstelen, torz arcom előtt megjelenik egy áthatóbb rendszerellenőrzésre hivatkozó felirat, melynek keretében egy kevés gőz hagyja el a testemet hangos sziszegéssel, majd pedig eleinte csupán csak a kezeim, majd végül a lábaim is többféle tömegpusztító szerkezetté alakulnak át, kezdve az egyszerűbbektől a bonyolultakig, legvégül a " szárnyaim " gyulladnak fel zöldesen a hátamon, ahogyan készenléti üzemmódba állnak, egy kicsit pedig meg is emelkedem a földtől, majd újabb hangos csattanással vissza is esem, s egy pár pillanatra a pajzsom is megjelenik körülöttem. A rutin ellenőrzésnek ezzel vége, a rendszereim rendesen funkcionálnak és a nanitok is végzik a dolgukat, így mivel mindent rendben találtam, nehéznek tűnő léptekkel indulok meg a számomra megadott koordináták felé, nehéz léptekkel, melyek a súlyból adódóan valóban nehezek, de egyértelműen azzal a hajtóerővel amivel rendelkezem, számomra ezek bőven semmiségnek számítanak. Végül elérem a célterületet, ahol már három másik egység várakozik, amint pedig belépek Maniac képe jelenik meg előttem, aki közvetíti főistenünk parancsát, részünkről pedig semmiféle visszajelzés nem szükséges, s nincs is, hiszen egyértelmű, hogy felfogtuk a faladatot, melyet végre fogunk hajtani, bármi is történjék. Emelkedni kezdünk, hamarosan pedig felérünk a felszínre, ahol az ajtó nyílása után több ezer éve először látok, vagyis inkább érzékelek természetes fényt, de ennek a ténye nem lényeges, most cselekedni kell, s megkaptuk hozzá a megfelelő irányzékot is, valamint az én kezembe került a csapat irányításának a joga, így élek is vele és azonnal kiadom a mozgási parancsot, valamint hogy milyen formációban haladunk... Egymástól 50 méterre egy vonalban haladva észak felé. Máris időben vagyunk, de a várt célpont, mely kiiktatását parancs szerint elsőként kell megtennünk egyenlőre sehol sincs, habár próbálom bemérni a radaromon, s több szenzorral is pásztázom az általam látható képet. Amennyiben a többiek is képesek rá, alacsony repülésben haladunk tovább, hogy ne legyünk messzebbről érzékelhetőek, amíg nem találjuk meg a célpontot.


~Karakter: Prototype ; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~
Prototype kiadja a parancsot, mindegyik egységtől megkapja a visszajelzést és a földhöz közel repülve kezdenek el észak felé haladni. A radaron tisztán látszanak a célpontok, amelyek csak pár száz méterre a jelenlegi pozíciótól állnak egy helyben, dűnék takarásában. Nem sokkal később az egyik bal szárnyon lévő kiborg jelzi, hogy a látóterébe került a karaván és ha Prototype oda irányítja érzékelőinek spektrumát ő is láthatja a hat egymás mögött álló szállításra szolgáló szárazföldi járművet. Igen rossz állapotú, rossz hatékonysággal dolgozó de nagy teherbírással rendelkező gépek, ideálisak az itteni körülményekhez, valamint jellemzőek a kereskedő karavánokra. Az érzékelők nem jeleznek a járművek környékéről életjeleket, a hőkép és a röntgen nem mutat ilyen jeleket, az energiakereső csak a járművek tartalék energiáját mutatja. Ha a Feltámadottak közelebb mennek és megvizsgálják a karavánt, akkor sem találnak egy embert sem, csak a nyomaikat, amelyek a közeli hegyes, sziklás terület felé vezetnek, a várossal ellentétes irányba. Az érzékelők is ilyenkor jelzik csak, hogy az ottani koordinátákról több erős életjel is érkezik. Logikusnak tűnik, hogy valamilyen célból mentek oda, de az egyelőre ismeretlen.
Ekkor jelzi Prototype rendszere, hogy bemérték, a saját radarjeléről visszafelé, és a többi egység is ezt a visszajelzést küldi, szinte vészkiáltásként. Ehhez az ismeretei szerint komolyabb műszer szükséges, mint ami ebben a környezetben megtalálható lenne. A következő pillanatban a konvoj legelső járműve felrobban, a lökéshullám, hő, fény alapvető energiaváltozás, ez nem jelentene gondot, de a lángcsóva átváltozik kék színű plazma gömbbel és elkezdi elszívni az energiát. Amikor a robbanásnak vége, az egyik kiborg, amelyik a robbanás közelében volt a sziklák között hever súlyosan sérült burkolattal és leállt belső rendszerekkel.


~Karakter: Prototype ; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~
A radaron hamarosan megjelennek a célpontok, nem sokkal később pedig a jelzés is azzal kapcsolatban, hogy látótávolságba kerültünk. Természetesen a jelről magáról nekem is meg kell győződnöm, ezért arra fordítom a tekintetemet, majd pedig lényegében visszaigazolom a látottakat. Több szkennerrel is átvizsgálom a területet, de nem találok semmit, ami nem oda tartozó lenne, ettől függetlenül alaposabb átkutatási parancsot adok ki, ami vezet valamennyi eredményre, néhány lábnyomra, majd pedig tisztán kivehető életjelekre a távolban, ez viszont azzal jár, hogy bemérnek minket, nem csak engem, mindannyiunkat, a következő pillanatban pedig az egyik jármű robban fel és egyik társam sérülten zuhan a sziklák közé. Azonnali hatállyal kiadom a járművektől való eltávolodási parancsot, valamint hogy az érzékelt életjelek felé irányuló folyamatos bombázást a levegőből, Jómagam is így teszek, a levegőbe emelkedek ismételten, közben pedig igyekszem egyik karommal magammal ragadni a sérült társamat, s csápokat formálva rácsatlakozni a rendszereire, hogy újra tölthessem azokat, ugyanis technológiát nem hagyunk itt az ellenfél számára semmiképpen. Közben másik kezemből nagy kaliberű, távolsági, viszonylag pontos tüzérségi fegyver formálódik lassan, gépies csikorgással, ahogyan az elemek rendeződnek, hamarosan oly fegyvert meresztek a valószínűsíthető ellenfél irányába, amely a legtöbb jármű darabokra szaggatására megfelelő lenne a maga lövedékével. Ezzel kezdek sorozatosan, megállás nélkül tüzelni, lassan pedig parancsot adok a terület megközelítésére, fokozott óvatossággal és egyéb csapdákra való figyelemmel, továbbra is repülve, ezúttal kissé magasabban, hogy újabb hasonló robbanások elkerülhetőek legyenek, de a levegőben könnyebb egyéb fegyverekkel célba venni minket, ezért is a fokozott figyelem.


~Karakter: Prototype ; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~
Prototype kiadja a parancsot, hogy minden egység kezdjen távolodni a járművektől, éppen időben, a következő pillanatban az egész konvoj felrobban. A lökéshullám és a plazma gömb már nem képes ekkora távolból kárt tenni a kiborgok rendszereiben. Prototype eléri a sérült egységet és nanotechnológiás csápjaival megpróbálja újraindítani, a mesterséges részek még visszajeleznek, de a szerves elemek már halottak, ezáltal most a robottestnek nincs központi irányító egysége. Eközben a feltámadottak a levegőbe emelkednek és bombázni kezdik a kijelölt területet. Minden egyes találat hatalmas robajjal együtt szaggatja szét a kisebb hegyeket, kiemelkedő sziklákat és köveket. Néhány lövés után a terület magasabb pontjai leomlanak, sűrű por és füst felhő borítja be a területet. Az életjelek nagy része megszűnik, de még mindig vannak odalent élőlények, emberek. Még egy vészjelzés érkezik, ismét bemérték a kiborgokat, ezúttal több föld-levegő rakéta tart feléjük, bár vizuálisan még egyiket sem látják a radaron tisztán látszik mind a négy, nagy sebességgel feléjük tartó lövedék. A helyzet egyre furcsább lehet Prototype számára, elvileg egy ilyen fejletlen régióban nem szabadna senkinek olyan fejlett fegyverekkel rendelkeznie, amellyel kárt lehet tenni a feltámadottak rendszereiben, vagy egyáltalán be lehetne őket mérni valamivel.


~Karakter: Prototype ; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~
Éppen időben sikerül eltávolodni a karavántól, ami így továbbá nem jelent veszélyforrást, mivel látszólag semmilyen más fegyver nincs beszerelve amit ki kéne iktatni, csapda volt, egyértelműen, de csak egy kis része működött. Számítottak arra, hogy hozzánk hasonló végrehajtókkal kell majd szembenézniük, de vajon hogyan? Az is furcsa, hogy meg van ehhez a technológiájuk, főleg itt ebben az elmaradt régióban. Az észrevételeimet és a rögzített képeket továbbítom Maniac felé, bár biztosra veszem, hogy képben van a történésekkel. Menet közben rácsatlakozok az elesett társamra s jómagam is bombázom a területet, a támadásunk pedig elsöprő sikerű ugyanis az életjelek megtizedelődnek a területen, ellenben az újraindítási kísérletem csupán csak félsiker, mivel a rendszerek életre kelnek, de a testben lévő tudat kimúlt, így a test szinte már használhatatlan, szinte. Továbbra is probléma lenne itt hagyni mint felhasználható technológiát, ezért lényegében megpróbálom rácsatlakozni a saját nanitjaim megsokszorozásával a rendszerekre és átírni azt a saját kódolásomra, hogy rácsatlakozva a fegyverzetét tudjam használni. Amennyiben sikerül azon keresztül is, annak a saját energiaforrását felhasználva próbálom folytatni a támadást, egészen addig amíg nem érzékelem a felénk tartó rakétákat. Azonnali parancsot adok a röntgenképek aktiválására, hogy keresztül láthassunk a poron és a leszállásra, vagy szükség esetén kitérésre. Amennyiben a rakéták a földre is követnek minket megpróbálom túltölteni a nálam lévő testet és azt feldobva a levegőbe csaliként használni a lövedékek ellen, mivel valószínűleg energiát vagy hőt követnek. Ha ez nem lenne elég a legjobb választásunk a lövedékek elkerülése oly módon, hogy azok a földbe csapódjanak tőlünk biztos távból, egyértelmű taktika s nem nehéz kivitelezni a legtöbb esetben, logikus eljárás, az kitérési parancs alapjában magában foglalja, s amennyiben sikeres, parancsot adok a támadás folytatására és a további fokozott figyelem fenntartásával a terület lassú megközelítésére, hogy azon alapos módon minden létformát kiirthassunk, mely ellenséges viselkedést mutat, vagy éppen csak ott van, mert ez az istenünk parancsa.


~Karakter: Prototype ; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~
Az adatok továbbítása Maniac részére sikeres, aki visszajelez, az elemzés kész. Prottotype a kitérést adja ki parancsnak, amit az egységei végre is hajtanak, de nem ez bizonyul a legjobb eredménnyel járó taktikának. Ő maga könnyen elkerül egy rakétát, ahogy egy másik kiborg is, de van aki nem elég gyors és a levegőben nincs semmilyen akadály, a rakéták, ha nem elég meredek az ív könnyen célpontot váltanak. Az egyik feltámadottat eltalálja az egyik rakéta, a robbanásfelhő fekete füsttel és vörös lángokkal terjed szét néhány méteres körzetben és csak deformálódott, megégett fém darabok hullanak alá. Már két egységgel kevesebb, már csak egy maradt Prototype-on kívül. A többi rakéta, ami elsőre nem talált célba megfordul és tovább követi a célpontot. Prototype a nála lévő testet túltölti és azt hajítja fel, amibe rögtön két rakéta is becsapódik, ezután a mellette álló kiborg a saját elhárítórendszerét használva gond nélkül megsemmisíti az utolsó lövedéket is.
Az érzékelők nem jeleznek további mozgó objektumokat, így a két feltámadott könnyen megközelítheti a sziklás, kanyonos részt. Négyszáz méter után érzékelhető az első konkrét életjel és mozgás egy hasadékból. Négy fő halad a barlang kijárata felé, felfegyverezve, ha a kiborgok közelebb mennek akkor tüzelni kezdenek rájuk. A lövedékzápor nem tesz kárt még a külső burkolatban sem, egyszerűen lepattog róluk, valamilyen nanofúrófejes komplex lövedék lehet, de nem elég kemény az anyaga ahhoz, hogy átszakítsa a páncéljukat. A másik egység csak parancsra vár. A barlang bejárata hetvenöt fokos szögben van ötven méter távolságra, jól látható helyen, öt méterrel az ő magasságuk fölött.


~Karakter: Prototype ; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~
Az elkerülés működik, nagyrészt, nem vettem számításba, hogy van olyan egység köztünk, aki nem olyan mozgékony mint a többi, talán túlzottan hasonlóként kezelem a rendelkezésre álló "nyersanyagot", de nem számít, a rakéták így vagy úgy de eltűnnek a képből, a csapat maradéka, avagy két egység, beleértve magamat is, probléma nélkül képes megközelíteni a célterületet, ami váratlan az eddigi ellenálláshoz képest, már-már túl egyszerű. Nagyjából négyszáz sikerül újabb mozgó életjeleket befogni, amiket egyértelműen meg kell vizsgálni. Egy barlangból lépnek elő és nyitnak tüzet, de maga a tűzerő és a lövedék mivolta nem elég erős ahhoz, hogy kárt tegyen egyáltalán a burkolatban, a testben amit isteneink ajándékoztak nekünk annak ellenére, hogy akkor még hűek sem voltunk, már akkor adtak nekünk, mi pedig meg fogunk hálálni nekik mindent, vagy így, vagy úgy... Most viszont itt van a lehetőség az információszerzésre, így egynek mindenképpen életben kell maradnia, avagy kettő lemészárlását adom parancsba, lehetőleg géppuskával, s magam is így teszek, a bal karomat alakítom egy nagyobb kaliberű puskává, s azzal nyitok tüzet a magam kiszemelt célpontjára, egészen pontosan annak a fejére, aminek valószínűleg nyoma sem lesz a lövedék erejének hála, majd pedig a megmaradt egyet, a még mindig csápokból álló kezemmel próbálok elkapni és meggátolni abban, hogy esetleg menekülni tudjon. Amint ez megvan, a fülein és az orrán keresztül erőszakolva a csápokat kapcsolódok rá az agyára s kutatok benne a szükséges tudásért, hogy kik ők, honnan van a felszerelés, mi a céljuk, mit keresnek itt, honnan tudták, hogy jövünk, kinek dolgoznak, s hogy mi van a barlangban, mekkora ellenállásra számíthatunk, vannak-e csapdák amiről tudnak.


~Karakter: Prototype ; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~
Prototype és a mellette lévő egység egyszerre teremt egyik karjából egy nagy kaliberű golyószórót, akár több tűznyílással és igen nagy gyorsasággal és erővel lövi ki a lövedékeket. Az első találat a célkövető rendszer segítségével is pontos és halálos, az ellenséges egység fejrésze egy gyors erő hatássásal darabjaira szakad és minden irányban szétrepül, egy kisebb pukkanás kíséretében. A Feltámadottak töltény alapú fegyverei, főleg a nagy kaliberűek képesek épületeket is lerombolni, emberi célpont esetén nem kell elérnie a tölténynek az élőlényt, a nyomáskülönbség már előbb eléri a célját. Ez a kisebb lökéshullám a mellette álló katonát is eltalálja, akinek minden belső szerve darabokra szakad még a konkrét becsapódás előtt, a másik kiborg csak túlbiztosítás miatt lő egy robbanó lövedéket a testbe. A véres homokon átgázolva Prototype közel menetelhet az egyetlen túlélőhöz, aki sérülten, saját társainak véres maradékától mocskosan, hangosan üvöltve próbál hátrafelé kúszni, mozogni, mikor a csápok felé nyúlnak. A kapcsolódás sikeres, minden kérdésre van válasz a neuronhálózat központi részében.
A csapat, az egész konvoj helyi őslakosok, akik próbálnak a kemény körülmények között megélni, jelenleg egy szervezett hatalom emberei, zsoldosai. A felszerelést ettől a hatalomtól kapták, a férfi nem tudja pontosan, hogy kik lehetnek, de az biztos, hogy nagyon erősek, idegen technológiát használnak és a szegény, elnyomott, fejletlen részeket szabadítják fel, majd hajtják saját hatalmuk alá, mindenkinek egyenlő esélyeket adva. A csapat célja az volt, hogy magára vonják a Feltámadottak figyelmét, kicsalják az egységeket a földalatti komplexumból és eltereljék a figyelmüket, amíg egy másik erősebb osztag végrehajt egy másik küldetést. Igen, tudtak mindvégig a komplexumról és a Feltámadottakról is, majdnem mindent. A barlang üres, csak ők voltak benne, néhány szenzoros aknát helyeztek el a környéken, csapdaként, ami a kiborgok közeledésére aktiválódik és nagy területi sebzést okoz.


~Karakter: Prototype ; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~
Pontos és gyors munka, egyetlen túlélő marad, a kiszemelt célpont a négy fős ellenálló csapatból, akinek probléma nélkül tudok rácsatlakozni a tudatára, hogy megszerezhessem a megfelelő információkat, amik aggasztóak... Lehetséges, hogy valakik képesek voltak kijátszani az isteneket? Képtelenség, csupán szerencsés módon információhoz jutott hitetlen férgek lehetnek akik rendelkeznek idegen technológiával, idő kérdése és elsöprésre kerülnek erről a földről, ahogyan az összes többi hitetlen is. Még azt az információt megpróbálom megszerezni a tudatából, hogy hol lehet az a másik erősebb csapat, majd pedig amint megvan hozzácsatolom a meglévőkhöz, s elküldöm a rendszernek egy magas szintű riasztással egyben. Mivel nincs itt már semmi más a csapdákat leszámítva, ezért nemes egyszerűséggel szétszaggatom az információ forrásom fejét, ahogyan kitépem belőle a csápokat, majd pedig repülési parancsot kiadva jómagam is a levegőbe emelkedem, amennyiben megvan a másik csapat koordinációja, abba az irányba adom a haladási parancsot, ezúttal sokkalta fokozottabb figyelemmel, mint ahogyan ide tettem, így is ketten elbuktak közülünk s ezek még elvileg a gyengébbek voltak, nos, majd kiderül, amennyiben viszont nincs meg az információ ami szükséges, úgy jobb híján a komplexum felé adom ugyan ezt a parancsot, s arra indulok meg jómagam is, ügyelve a magasságra mindegyik esetben, hogy az aknák véletlenül se okozhassanak gondot egyikünknek sem, nem lenne jó még egy igaz hívőt elveszíteni, bár ha elbukik sem különösebb probléma, isteneink bármit képesek pótolni, mi pedig csak értük élünk.


~Karakter: Prototype ; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~
Az ember elméjében nincs konkrét információ a másik csapat elhelyezkedéséről, szándékosan nem mondták ezt el nekik, mert tudták, hogy csak elterelésnek kell lenniük. A gép sokkal jobban átlátja a humán gondolatait, mint ő maga tette korábban, a taktikai ismeretei szerint világos, hogy a konvoj tagjait egyszerűen a halálba küldték, hogy nyerjenek valamennyi időt és mindezt úgy tették, hogy konkrétan erre nem jöttek rá a csapat tagjai. Prototype ennek ellenére egy riasztási parancsot küld vissza a földalatti létesítménynek, hogy azt ne érje váratlanul a feltételezhető támadás. Ezután ő maga is az alárendeltjével együtt az irányt a komplexum lejárata felé veszi. A horizontról már látni, hogy a belépő kapuk nyitva vannak, valószínűleg az ellenséges egységek már behatolnak. Ekkor Prototype kap egy jelzést, hogy maradjon távol. A bázis belső védelmi rendszere ki lett iktatva, de a bent lévő aktív egységek ettől függetlenül képesek a reakcióra és a rendszereket fenntartó mesterséges intelligencia bevet egy új prototípus egységet, amely majd támogathatja Prototype-ot. A sivatag homokjából egy nagy méretű acél háromszög emelkedik ki, ami lassan szétnyílik és egy több mint tíz méteres, látszólag félkész lépegető robot emelkedik ki.

A másik lejáratot egyszerűen darabokra robbantja az ágyúival, így valószínűleg terminálva a bent lévő ellenséget is, ezután megindul a közeli település irányába. Nehéz egység, képtelen repülni, de viszonylag gyorsan halad a földön is. A lépegető folyamatosan zavaró jeleket bocsát ki magából, hogy ne lehessen idő előtt bemérni.


~Karakter: Prototype ; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~
Visszafelé már messziről látszik, hogy a kapuk nyitva vannak, avagy valószínűleg az ellenség már egy jó ideje bejutott a komplexumba, hamarosan pedig megérkezik a jelzés is, hogy maradjunk távol, avagy tartsuk magunkat a feladathoz, a bent lévő egységek kezelik a helyzetet. Eléggé öngyilkos akciónak tűnik csak így betörni erre a helyre, bár feltételezem hogy a megfelelő felszereléssel az ellenfélnek van esélye, ezt ma volt alkalom megtapasztalni, de egyenlőre nem foglalkozok ennek a tényével, helyette a levegőből figyelem a kiemelkedő, majd pedig szétnyíló háromszöget, mely isteneink egyik újabb alkotását engedi szabadjára, s mely nemes egyszerűséggel felrobbantja a bejáratot, ezzel valószínűleg kiiktatva minden ott lévő ellenséges létformát. Mivel lassú egység, ezért nem fogunk sietni, felveszem tempóját, méghozzá úgy, hogy a lábaimat átalakítva, kapaszkodásra alkalmassá téve nemes egyszerűséggel leszállok a jobb lábán lévő "térdre", s abba kapaszkodom bele és élesítek a kezeimre külön két-két nehéz löveget. Ugyan ezek elvégzését adom parancsba a velem lévő egységnek is, s amennyiben nem zavar közbe semmi, így haladunk egészen a városig, aminek ha megfelelő távba kerül, a nagydarab első támadásával együtt adom ki a tűzparancsot meghatározatlan célpontra egyenlőre, vagyis magára a városra, azon belül meghatározatlan célpontra amint megvan az eldöntött követelmény, s a radaromat jómagam kikapcsolva tartom, egy város esetében inkább akkor lesz rá szükség, ha terminálásra váró túlélőket keresünk.


~Karakter: Prototype ; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~
A két feltámadott csatlakozik a Megtisztítóhoz, a programjukban van egy csatoló rész, amely lehetővé teszi számukra, hogy csatlakozzanak a lépegető rendszeréhez és így kiegészítőként funkcionáljanak. Ahogy közelebb érnek lassan kirajzolódik a pontos kép az érzékelőik előtt, viszonylag fejletlen, több tízemeletes elavult vas-beton toronyházak sorakoznak egymás után a sivatag határán. Az utcák burkolata felszakadozott, a réseket homok tölti ki. Ennek ellenére az érzékelők erős aktivitást jeleznek, járművek, rengeteg ember, nagyobb energiát használó létesítmények. Mikor a lépegető elég közel ér és látótávolságba kerül a városban hangos szirénák szólalnak meg. Az emberek a lehető leggyorsabban menekülni kezdenek azokból a kerületekből, ahova először fog megérkezni a három gyilkológép. A levegőben két vadászgép jelenik meg, ezek viszont már a külső technológiákhoz viszonyítva fejlettnek tekinthetők. Már messziről rakétákat lőnek Prototype-ék irányába, de a Megtisztító reaktív páncélzata minden találatot hárít, majd a reflexszív védelmi rendszer azelőtt hatástalanítja az újabb rakétákat, hogy azok egyáltalán közel érhetnének. Ezután két energianyalábbal szétrobbantja a vadászgépeket és menetel tovább. Prototype és társa lövik ki az első lövedékeket, amik az épületek közé csapódnak, nagyobb törmelékdarabokat kirobbantva. Az első toronyház is dőlni kezd két találat után maga alá temetve több száz embert. Ekkor a lépegető aktiválja az egyik legerősebb fegyverét, a tisztító lángot. Ez egy nagy teljesítményű turbina rendszer, ami igen magas hőfokú nukleáris láncreakciót elindító, forró, több ezer fokos sugárzó plazmát fúj ki magából. Hasonló elven működik mint egy lángszóró. A vörös lángok beterítenek mindent, hamarosan a levegőben szétterjedő anyag a lángokon kívül mindent lassan vérvörössé fest, a levegő izzik. Azok az emberek akik a közelben vannak főként civilek, de a gyenge fegyverzettel rendelkező őrök se tehetnek semmit, élve elégnek mielőtt még elporladnának. Hamarosan egy lapos hangár szerű épület gyakorlatilag olvadni kezd a fegyvertől és összeomlik. A romokon át gázol végig a Megtisztító rajta a két Feltámadottal.
Az érzékelők adatai szerint a város keleti részén több jármű is állomásozik, amik könnyen kimenekíthetik a civilek nagy részét. A lépegető valószínűleg a mesterséges akadályok miatt nem érne oda időben, kivéve hacsak nem találnak más utat neki a kiborgok.


~Karakter: Prototype ; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~
Landolás után képes vagyok csatlakozni a megtisztító rendszereire, ezt pedig meg is teszem, hogy a plusz energiaforráshoz nyúlva akár túltöltött lövedékekkel tudjam majd tenni isteneink nevében a dolgomat ( amennyiben ez lehetséges ). Hamarosan látótávolságba is kerül a város, amiben megszólalnak a szirénák, egyenlőre nem tüzelek, legalább is addig nem, amíg meg nem jelennek az égen a vadászképek, azokra emelem a fegyvereimet, de mire tüzelnék a megtisztító félre állítja őket az útból, így ismét a várost veszem célba, majd pedig kiadom a tűzparancsot, s figyelem ahogyan az épületek nagy része egyszerűen összeomlik isteneink haragja előtt, s ahogyan egy kifejezetten magas darab több száz embert maga alá temet. Hamarosan a levegő maga is meggyullad a megtisztítónak köszönhetően, azonban ez nem elég, a jelzések szerint keleten menekítésre alkalmas járművek várakoznak, amit minél hamarabb célszerű lenne elpusztítani, ezt azonban maga a lépegető a tereptárgyak miatt nem tudná időben elérni, bár meg lehetne oldani a mozgatását a saját meghajtóink segítségével, azonban a levegőben túlzottan könnyű célpontot jelentene, így az egyetlen logikusabbnak tűnő megoldást választom, lecsatlakozok a gépezetről, majd pedig kiadom az utasítást az alárendeltemnek, hogy kövessen, s amint látótávolságba kerülnek azok a bizonyos járművek parancsba adom azoknak a lebombázását, amelyben jómagam is segédkezek rakétákkal és lövegekkel, nem kímélve semmit és senkit ami a közelében van, amint az megvan s látszólag nem fenyeget veszélyforrás, a város többi részére térek át a környéken, nagyrészt olyan területeket bombázva amin úgy látom, hogy sok civil gyűlt össze, bármilyen okból is legyen az, s csak utána az egyéb részeket. Ebből a bűnös, hitetlen helyből csupán hamu maradhat semmi más, s a hitetleneknek közvetlenül haláluk előtt a mi tüzünktől kell megtisztulnia.


~Karakter: Prototype ; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~
Prototype és a másik kiborg lecsatlakozik a Megtisztító rendszereiről és a levegőben haladnak tovább a módosított cél felé. Sajnos a túltöltött lövedékek használatára nincs lehetőség, nem rendelkeznek olyan fegyverrendszerekkel ami lehetővé tenné számukra ezt, Prototype nukleáris energiával működik és azt is használják fel a nanitjai, amíg a másik Feltámadottat a klasszikus mágneses energia működteti. Az Avatar egy egészen másfajta technológia, ami nincs meg bennük, általában az közvetlenül a Flottára és a Birodalomra jellemző, nem a Feltámadottakra. A város keleti részén egy nagyobb közlekedési csomópont, bázis látható, vannak itt légikikötők, rövid ideig a levegőben tartózkodó járművek és nagyobb levitáló hajók számára is, kötött pályás utakat összekötő részek, normál utak találkozásánál elhelyezkedő körpályák és parkolók, még vízi kikötők, dokkok is. A főépület északi oldalán van egy nagyobb ürs tér, ahol rengeteg páncélozott személyszállító jármű sorakozik. Itt vannak a civilek is. Prototype beméri a célpontokat és messziről bombázni kezdi azokat, az emberek az első találatok után menekülni kezdenek vissza a főépületbe. A robbanások több tucat embert szaggatnak szét darabokra és repítik őket szét az útburkolatdarabjaival együtt, kisebb krátereket hagyva. Viszont a szállítójárművekben nem tesz kárt egy lövedék sem, néha egy-egy megremeg a közvetlen találatoktól és a burkolata sérül, de nem jelentősen. Ha a kiborg megvizsgálja a járművek rendelkeznek passzív, reflexszív és reaktív páncélzattal is egyszerre, ami védi őket szinte mindentől. Pár perc után mozgás érzékelhető a déli bekötőútról és nyolc lépegető érkezik meg, hogy biztosítsák a konvojokat.

A tizenöt méter magas, több tíz tonnás lépegetők erősen páncélozottak és fegyverzettek, elsősorban földön való közlekedésre kialakítottak de képesek rövid távon repülni is, a szenzoraik fejlettek, mindegyiket egy pilóta irányítja. A gépek felső torzójukat forgatják és az eget pásztázzák keresve a lövedékek érkezésének irányát. Prototype adatbázisában nem szerepel ilyen gép, a földön elvileg jelenleg nem használják ezt a harc gépet, sőt, fel sem találták soha, mintha idegen technológia lenne.


~Karakter: Prototype ; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~
Lecsatlakozunk a megtisztítóról, majd pedig jómagam tüzet nyitok a járművekre, de hasztalanul, nagyrészt, néhány hitetlent sikerül megtisztítani, s jó páran bemenekülnek a főépületbe, amire így mondhatni ösztönösen, bár inkább tömegmészárlásra hajló taktikai okokból nyitok tüzet ugyan azon nagy kaliberű lövegekkel, mint amikkel a járműveket bombáztam, egésze addig amíg fel nem tűnik egy új fajta veszély a láthatáron, olyan veszély ami számomra is ismeretlen. Egy pár másodpercig érdeklődve figyelem a levegőből a lépegetőket, majd pedig az általam látottakat továbbítom a tőlem már megszokott módon, hogy adatbázisba kerüljenek legalább kép alapján, most pedig ideje újabb felméréseket tenni az alanyok megtisztításával, ezúttal kissé más módon. Közvetlen támadás helyett alacsony íven repülve próbálok meg az egyik páncélos jármű mögé kerülni, melyet már egyszer támadtam, majd pedig azt megragadva veszem az utamat a lépegetők felé, továbbra is alacsony repülésben, s nemes egyszerűséggel megpróbálom úgy ahogy van teljes erőből oldalba vágni a járművel, mintha egy ütővel verném oldalba, s így igyekszem félreállítani az útból. A mennyiben látva a közeledő veszélyt felemelkedni, úgy szimplán magam is magasabbra veszem az ívet, s megpróbálom magammal sodorni egyenesen bele egy másikba. Ezen támadások egyenlőre inkább felmérés jellegűek, hogy szimplán fizikai erővel, lövések és nélkül mekkora károkat tudok okozni, amennyiben az eredmény nem túlzottan rossz, addig már megérte, avagy bármilyen alapvető sérülést képes vagyok okozni sikeresnek veszem s majd jöhetnek a lőfegyverek tesztjei, egyenlőre azonban ezt akarom letudni. Az alárendeltemnek egyenlőre szabad kezet adok, tehet belátása szerint, biztosra veszem, hogy képes lesz valamit alkotni. Akárhogyan is, idő kérdése csupán, s ezen gépek pilótái is a mi tüzünkben fognak megtisztulni, ha szükséges akkor én magam fogom szétfeszíteni a pilótafülkét, hogy hozzájuk férhessünk.


~Karakter: Prototype ; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~
Prototype alacsony ívről repül be a területre, aminek hatására a lépegetők egyike észreveszi, majd tájékoztatja a többit is, a gépek ezért a kiborg felé fordulnak, de nem tüzelnek azonnal, amíg a levegőben van és úgy mozog, hogy a lövedékek a másik lépegetőt is eltalálhatják. Ezt kihasználva tud megérkezni a Feltámadott az egyik páncélozott személyszállító mögé közvetlenül, azt pajzsnak használja és így továbbra sem nyitnak rá tüzet a harci gépek. Prototype a hidraulikus erőit veti be, megfelelő karmokkal megragadja a járművet és több tíz tonnás erejével könnyen felemeli. A talaj burkolata megroppan alatta, valamilyen elavult szénszármazék, nem bír el ekkora terhelést, olyan kis felületen mint a kiborg lába. A következő pillanatban minden érzékelője riaszt, és a vizuális kép is gyorsan megváltozik, a rendszer pillanatok alatt ismeri fel a hibát és jelzi ki. Ahogy Prototype maga fölé emelte a járművet, annak súlypontja egyszerűen elrántotta őt, miközben a kezében tartott gép megpördült a levegőben. Hiába volt bőven elég ereje ahhoz, hogy mozgathassa a gépet, a saját tömege és súlya túl kevés, hogy volt ahhoz, hogy megtartsa őt abban a helyzetben. Jelenleg a jármű fejjel lefelé áll a betonon, Prototype a hasán kapaszkodva tartja még mindig, fejjel lefelé, a lábai egy ideig automatikus mozgásba kezdenek, hogy talajt találjanak, így kapálózik is.
Eközben a másik egység, aki szabad kezet kapott felugrik az egyik lépegető vállára, ahova az nem tud tüzelni és golyószóró ágyukkal, nagy tűzgyorsaságű fegyverekkel tüzel rá fentről, eddig hatástalanul. A közelség láthatóan előnytelen a nagy pusztító járműveknek, mivel távolodni kezdenek, és csak messzebbről próbálják lelőni a társuk vállán lévő kiborgot.


~Karakter: Prototype ; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~
A páncélos jármű mögé kerülök, s könnyedén emelem meg azt, azonban váratlan problémák adódnak, a rendszerek riasztanak, majd pedig furcsa módon változni kezd a kép, s mire képes lennék reagálni addigra egy meglehetősen ismerős tájképet szemlélek, csupán csak fejjel lefelé. Kell néhány másodperc, amíg a rendszerekből kiszűröm a hibát és annak az okát, amint viszont ez megvan megszüntetem a keresési parancsot amely a lábakat mozgatja, s visszaveszem azok felett az irányítást, majd pedig egy könnyed mozdulattal lököm el magam az immáron hátán lévő szállítóeszköztől s landolok a lábaimon a földön. A probléma ami most adódott könnyedén kiküszöbölhető, igaz számomra kissé rejtélyes, hogy miért szálltam le mindehhez a földre, valószínűleg ez okozta végül a terv alapvető kudarcát, mindenesetre is újra megragadom a járművet, ezúttal a végénél s jelzek az alárendeltemnek, hogy legyen készenlétben a valószínűleg felé is repülő objektumra, hogy időben reagálhasson rá, mert lényegében figyelemelterelésként szolgál most inkább, legalább is a szemeimben. Húzni kezdem a földön a páncélost, nem magam után, nem megyek sehova, egyszerűen magam körül, fordulok vele kettő, maximum három alkalommal, majd pedig a lehető legpontosabban dobom el a szerkezetet teljes erőmből a célpont, vagy célpontok felé, amik ha egy sorban állnak valószínű, hogy mindet belesodorja legalább a legközelebbi épület falába. Amennyiben ez sikeres és rendelkezésre áll még két ilyen személyszállító, azokat magamhoz veszem mint fegyvert és ügyeletes páncélt, mind két kezembe egyet, ám nem emelem fel azokat a földről, megindulok velük a továbbra is ismeretlen ellenségek felé, mind a kettőt húzva magam után az oldalán, a lábaimat is átalakítom olyanra, amely alkalmas a földben való alaposabb megkapaszkodásra. Egyenlőre nem teszek velük semmit, csupán ha szükséges mind a kettőt magam elé rántom mint egy pajzsot, s lényegében csak azért kell kettő, hogy ne történhessen meg az előző és meglegyen az egyensúly a megfelelő mértékű ellensúllyal mindkét oldalon.


~Karakter: Prototype ; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~
Prototype elengedi a járművet és talppal a földre érkezik, ekkor az egyik lépegető célba veszi őt, majd tüzel is. A robbanás ereje még a kiborgot is eltaszítja a járművel együtt, de szerencsére nagyobb kárt nem okoz a rendszerekben, mivel a célpont nem közvetlenül a Feltámadott teste volt, hanem előtte a talaj, hogy a jármű ne sérüljön de a repeszek kárt okozzanak a célpontban. Prototype teste több helyen is felszakad, de csak a külső burkolat sérül, a nanitok pedig azonnal megkezdik a javítóműveleteket. A következő másodpercekben a kiborg minden rendszere újra üzemel és ha az eredeti terv szerint folytatja tovább, akkor az új felállással könnyen kivitelezheti a tervet. Megragadja a járművet de ezúttal csak maga körül kezdi el pörgetni, a fém páncélzat hangos csikorgással és szikrázással tesz meg három teljes kört, amikor az előzetes számítások szerint Prototype elengedi. A nagy lendülettel eldobott jármű nekicsapódik az egyik lépegető hasának, teljesen összezúzva az ott elhelyezkedő pilótafülkét. Viszont további károkat nem okoz, mivel a nagy erő és a beérkezési szög miatt egyszerűen kilő és több száz méter magasba repül, majd elkezd visszaesni, az előzetes pályaszámítások szerint jóval távolabb a helyszíntől. A kiiktatott gép válláról éppen időben ugrik le a másik Feltámadott, majd az egyik közeli szállítójárműre ugrik, hogy ne tüzelhessenek közvetlenül rá. Eközben Prototype megragad még két a közelben lévő pajzsként használható csapatszállítót és lassan de biztosan kezd menetelni. Négy lépegető fogja körül, hogy a kisebb sebességét használva támadhassanak rá, de egyelőre a civilek miatt nem lőnek. Az egyik a kiborggal szemből közeledik, egészen addig amíg már csak egy lépés távolságba ér, majd az egyik lábával úgy lép, hogy a két 'pajzs' közti Prototype-ot taposhassa el.


~Karakter: Prototype ; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~
Akad néhány probléma a dobás kivitelezésében, egészen pontosan előtte, de a nanitok a programozásnak megfelelően sokszorozódnak s helyre is hozzák a sérülést, így hamarosan már nem marad látható bizonyítéka a sérüléseknek, leszámítva azt a kevés zöldes füstöt ami a sérüléseken keresztül szivárgott ki. Mindenesetre is megragadom a járművet és egy pár fordulat után pontosan a kiszemelt ellenfélnek csapom, az objektumok ütköznek, a végeredmény viszont csak részben az mint amire számítottam, ahelyett, hogy elsodorná magával a gépezetet, felpattan a levegő, több száz méter magasra, valószínűleg a két gép páncélzata okozhatja ezt, mivel fizikailag nem látom lehetségesnek hogy egy nehézfém tárgy csak így elpattanjon, de nem lényeges, a célomat már elértem vele, s megragadtam a másik kettőt is, melyekkel egyenesen az ellenfelek felé tartok. Természetesen feltűnik, hogy lassan körbevesznek, s hogy az már-már meglepő bátorsággal jön közel s próbál agyontaposni. Reakcióként a jobb kezemben lévő járművel a földön magam előtt végigsöpörve próbálom meg a gép alól kisodorni a másik lábát, kihasználván, hogy valószínűleg az egyensúlya így valószínűleg ingatagabb, majd pedig amint a földre kerül aktiválom a pajzsomat, felkészülvén a támadások ellen melyek a többi ellenféltől származhatnak, s felmérve a legoptimálisabb ívet próbálom meg a földön lévő egység pilótafülkéjét egy jól irányzott csapással bezúzni a bal kezemben lévő páncélossal, természetesen folyamatosan tartva az egyensúlyt a másik páncélomként használt járművel. Valószínűnek tartom, hogy azért nem tüzeltek hamarabb, mert vagy a járművek érnek sokat, vagy pedig civilek tartózkodnak benne, akárhogyan is legyen, az előnyömre használom ezt a tényt és ha szükséges közben és meg tudom annyira osztani a figyelmem, akkor probléma nélkül használom azokat továbbra is támadások hárítására az energiapajzsom mellett.


~Karakter: Prototype ; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~
Prototype az egyik járművel elsodorja az éppen rá lépő lépegető másik lábát, ami ettől elveszíti az egyensúlyát és nagy lendülettel előre, majd kissé oldalra bukik. A Feltámadott ekkor aktiválja a védőpajzsát, éppen időben, mivel a felé érkező gép lába, most, hogy eldől még nagyobb felületen zuhan rá, a védő-, taszítómező ellenáll a nyomásnak és így a nehézlépegető átbukik Prototype felett. Ezután a kiborg lendül támadásba és egy erős ütéssel behorpasztja a pilótafülke oldalát, ami már így is a földbe van félig csapódva. A nagy méretű földi egység egyes elemei még mozognak, de jelentős kár keletkezett benne, a pilótafülke csak sérült de még nincs teljesen összezúzva, ennek ellenére a gép már használhatatlan. A támadásban a Prototype által használt páncélozott személyszállító oldala is megsérült, némileg deformálódott. Ha megvizsgálja az érzékelőivel, a járművek belsejében valóban emberek vannak, akik pánikolva próbálnak kimenekülni a csapdából, nyilván ezért is nem nyitnak közvetlenül tüzet a kiborgra.
Prototype védekező technikát vet be, először csak néhány kisebb ballisztikus támadáson kívül semmi mást nem kell kivédenie. A lépegetők kerülgetik, gyorsan mozognak körülötte, mindig egy-egy sorozatot leadva rá különböző helyekről. Mindenre képtelen figyelni a kiborg, vagy ha észleli is a támadást a nagy tömegű és súlyú tárgyak miatt, amikkel egyensúlyoznia kell nem olyan könnyű a mozgás. Az irányzólövedékek után az egyik gép bal karjából fényes sugár lő ki és találja el Prototype védőpajzsát, ami ettől meggyengül, nagy mértékben. A másik egység most jelentkezik be és várja az újabb utasításokat.


~Karakter: Prototype ; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~
A terv sikeres, noha nem egészen a betervezett módon zajlik le, de sikerül felborítanom és bezúznom a kiszemelt gépet, igaz annak a sérülései nem végzetesek, de mozgásképtelenné válik s továbbá nem jelent veszélyt, a megtisztításra így pedig várnia kell, de sorra fog kerülni ő is. A probléma ott adódik, hogy van még három, s ezek nem jönnek közelebb, valószínűleg okulva az előző példájából, ugyanakkor lőni is óvatosan lőnek, átvizsgálván a járműveket egyértelművé is válik, hogy miért, civilek vannak bennük, hitetlenek, akik azzal amit most átélnek benne, valamilyen szinten vezekelnek a hitetlenségükért, de csak akkor fognak valóban felszabadulni ezen bűnük alól, ha maguk mögött hagyják ezt a földet a mi kezünk által, egyenlőre viszont nem foglalkozok velük, ráérnek később is. Egyenlőre úgy tűnik, hogy a pajzs mindenképpen hasznos, főleg amikor kapok egy olyan erejű lövést, amely eléggé meggyengíti azt, az egység pedig melynek szabad kezet adtam most jelentkezik be ismét. Elterelésre adok neki utasítást, ugyanakkor nem mindre, nekem bőven elég, ha a három közül csupán egynek elvonja a figyelmét, én magam pedig pótolom a pajzsból hiányzó energiát, majd pedig megpróbálok felemelkedni a levegőbe, szorosan magamhoz húzva a járműveket, hogy csak nagyon apró résen keresztül lehessen eltalálni, s forgásba kezdek. Ugyan azt a technikát próbálom alkalmazni mint korábban, csupán a levegőben és két ellenfél ellen, amint eléggé gyorsan forgok, távolabb engedem kissé a páncélosokat, s azokat elengedve próbálom meg belevágni az ellenfélbe, harcképtelenné téve azokat, bár a terv sikeressége erősen megkérdőjelezhető, de a megfelelő forgási sebességgel valószínűleg nem nyithatnak tüzet, ha továbbra is érdekli őket a civilek egészsége, más kiút pedig nincs a helyzetből. Mindenképpen azt a kettőt célzom a támadással, amelyek nem a társammal foglalkoznak, hogy ne találjam el a lehető legnagyobb precizitás ellenére is akár véletlenül azt, repülni pedig azért szükséges, hogy ne lőhessék ki alólam a talajt közben, mindenképpen "kellemetlen" lenne, legalább is új tervhez kéne folyamodni.


~Karakter: Prototype ; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~
Prototype a magasba emelkedik, éppen időben, mert ekkor egy másik energiaelnyelő sugár csapódik abba a pontba, ahol az előbb még állt. A védőpajzs energiaszintje csak lassabban tölt vissza, az elnyelt energiát pótolni kell, termonukleáris reakciók során ez lassabb folyamat, mivel a sugárzás és a hőtermelés miatt figyelni kell a rendszer, különösen a szerves részek stabilitására. Egyelőre a kiborg energiája a repülésre, és a manőverezésre a nehéz gépekkel fordítódik, a pajzs csak részben pótolja magát. A forgás, rotáció eredményeként az emberek a személyszállítókban a gépek belső oldalának nagy erővel nekicsapódva végzik. Az életjeleik megszűnnek, ezt valószínűleg a lépegetők is érzékelik, mivel azonnal tüzet nyitnak. Kisebb rakéták sokasága repül ki a kiborg felé, amit részben képes hárítani a pajzsaival, de van néhány ami átjut, majd furcsa magába forduló robbanással nyel el egy-egy részt a környezetből. Ezúttal Prototype nem sérül meg, csak a környezete szenved károkat.A másik Feltámadott ekkor küldi az üzentet, hogy megkezdte az elterelést. A belső kommunikációs hálózat adatai szerint, ha ezeket ellenőrzi Prototype, láthatja, hogy a társa az egyik lépegető hátára kapaszkodik és onnan lövi azt, miközben az tehetetlenül forog körbe-körbe. A feltételek adottak, ezért mind a két jármű elhajításával támad a kiborg. Az első célpont a vállán sérül meg, a bal karrja szinte teljes egészében kiszakad, az erőhatástól oldalra dől de korrigálja mozgását. Egyik karja már harcképtelen, de még képes támadni, egyenlőre valószínűleg a károkat méri fel a pilóta és próbál valamit kitalálni. A második dobás egyenesen a következő harci gép törzsét találja el, amin egy nagy horpadás keletkezik. A lépegető azonnal kikapcsol, nem végzetes károsodást szenved, és attól, hanem mintha valamilyen vészleállító kikapcsolta volna. Magába dől és egy helyben állva várakozik. Ekkor néhány mentőegység, civilekkel együtt elhagyja a parkoló területét, a déli kijáratnál.


~Karakter: Prototype ; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~
Ahogyan forogni kezdek, a járművekben lévő életjelek sorra megszűnnek, s ezzel egyetemben nyitnak rám tüzet rakéták formájában, melyből némelyik képes átjutni a pajzson, de nem okoznak kárt, csupán a környezetben, meglehetősen érdekes módon elnyelve azt. A másik egység nagyjából ekkor lép akcióba, mivel pedig minden egyezik az általam megszabott feltételekkel, megkezdem a támadást, eldobom a személyszállítókat a két célpont felé, vegyes eredményt produkálva. Az egyiket pontosan a remélt részen találja el, de gyengébb hatást kiváltva a vártnál, nem pusztul el, csupán csak leáll s valószínűleg nem is véglegesen, a másiknak pedig a karját viszi le s eldől oldalra, de nem esik össze, még harcképes az is, s hamarabb tud reagálni mint az amelynek a rendszerei átmenetileg lekapcsoltak. A gond jelentősebb részét az okozza, hogy időközben néhány újabb menekítő egység is kigurul, melyeket nem hagyhatunk elmenni, mindenkinek aki itt van, mindenkinek meg kell tisztulnia. Kardot formálok a bal kezemre, melynek a pengéjét formált, folyamatosan mozgásban lévő éles zöld energiával igyekszem tovább élesíteni, s azzal teljes erőből nekiugorva a félkarú ellenfélnek próbálom a benne lévő pilótát felnyársalni, majd pedig a jobb kezemet nehéztüzérségi fegyverré alakítva néhány precíz, kimért lövést leadni a távozó kerekesek irányába, nem azokat, hanem azok alá célozva, hogy a robbanás erejétől az oldalukra forduljanak, mivel a burkolatukat a lövedékek valószínűleg továbbra sem sértenék fel különösebben, így elég ha mozgásképtelenné válnak amíg itt végzünk. A másik egységnek egyenlőre nem osztok parancsot, tökéletesen teszi a dolgát amíg támadja a még ép gépezetet és az azzal foglalkozik. Amennyiben ezeket sikerül végrehajtanom, a leállt ellenfél felé fordulok, s ugyan azt próbálom kivitelezni amit a félkarú esetében, egy gyors és tiszta csapást amely azonnali halált von maga után, amennyiben átviszi a burkolatot, aminek érdekében megteszek minden tőlem telhetőt.


~Karakter: Prototype; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~
Prototype közelharci fegyvereket alkot, energiapengéket, ezt könnyen, másodpercek alatt meg tudja tenni és azonnal támadásba is lendül. Gond nélkül csapódik a már sérült félkarú lépegetőhöz, majd kezdi közvetlen közelről támadni. Az érzékelői jelzik, hogy a több fajta páncélzat közül, főleg a reaktív domináns a harci gépnél, ami az általa alkalmazott korábbi támadások ellen, az ellentétes irányú robbanás miatt nagyon hatékony. Jelenleg azonban a közvetlen támadás nagyon hatékony, a Feltáamdott percek alatt vágja át magát a burkolaton és az egyik szúrás után halálos sebet ejt a pilótán, valamint addigra a vezérlő egységeket is károsítja, ezért a lépegető összeesik. A vezető életjelei lassan megszűnnek. Ezután Prototype a másik, leállt állapotban lévő ellenséges egység védtelen részeit támadja. A gép helyzete miatt a rombolás nehezebb, mivel csak oldalról tudja felnyitni a pilótafülkét és a belőle üvöltve menekülő pilótát is kedve szerint megölheti, csak egy kisebb kaliberű fegyver van nála, ami ellen a kiborg védelme tökéletes. Időközben a menekülő járművek közül kettőt sikerül úgy eltalálni, hogy a lökéshullám félre lökje azokat, a többi, ahogy Prototype előre kiszámította, nem dőlnek fel és így képesek tovább haladni.
Néhány másodperccel azután, hogy ezzel végzett hátulról erős energia jelet érzékel. A következő pillanatban mechanikai behatást érez, valamilyen erős kar agy ahhoz hasonló tárgy emeli fel, majd hajítja oldalra, amitől az egyik roncsnak csapódik. Ha Prototype megvizsgálja a támadót, akkor az egyik volt társa. A teste mechanikus részei még működnek, de a szerves részek már mind halottak. Elvileg nincs benne semmi ami működtetné, vagy irányítaná, mégis aktív. Bal karján lévő sugárágyút célozza Prototype testére, miközben acélöklét, amivel előbb félrehajította volt vezérét összeszorítja.

~Karakter: Prototype; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~
Percek alatt ugyan, de sikerül átvágnom magam a gép páncélzatán s oly sebet ejteni annak a pilótáján, melyet biztosan nem él túl, s a rendszerek is használhatatlanokká váltak, így ha még képes is lenne valamit tenni, nincs már rá esélye. A figyelmem ezután a másik felé fordítom, mely problémásabb, de mivel inaktív így nem szükséges oly hévvel nekiesnem, s tudok időt keríteni a távozó járművekkel való problémára is, s amelyet képes vagyok így a lövedékek erejével felborítani azt fel is borítom. Miközben az inaktív egységet boncolom és próbálom felfeszíteni oldalról, tájékoztatom a másik egységet, hogy fizikai erővel vágja át magát ha máshol nem akkor a gépezet hátulján, s ha végzett akkor menjen a többi mentőjármű felé, tegye azokat mozgásképtelenné vagy pusztítsa el azokat ha képes rá, de a bent lévőket mindenképpen végezze ki, senki sem menekülhet isteneink igazságtétele előtt, megfizetik az árát a hitetlenségnek. Amint felnyitottam az inaktív gépet s a benne lévő humanoidot egy gyors mozdulattal kivégezte a kardom segítségével, hiszen miért pazaroljak rá több időt mint amennyi szükséges lenne... Magam is indulnék a kerekesek után, de valamit érzékelek magam mögül, s a levegőbe emelkedek, majd pedig az a valami hozzávág az egyik roncshoz. Mivel úgy tűnik, hogy nincsenek sérülések a rendszerben, alaposabban szemügyre veszem a támadót, amely furcsa módon az egyik korábban elpusztult társam, ami önmagában azért is érdekes, mert nincs benne irányító egység s mind a kettő mely elpusztult robbanásban esett darabjaira rakétáknak köszönhetően. Mindenesetre is tüzelni készül, amire reakcióként oldalra próbálok kitérni a hátamon lévő meghajtókkal erősen meglökve magam, hogy a keletkező robbanástól is képes legyek megfelelő távolságra jutni, majd pedig a felső testét veszem célba a magam ágyújával és két lövést adok le,egyet közvetlenül az érzékelőkre, a másodikat pedig kissé alá, derék tájra, s ha úgy ítélem meg akkor leadok egy harmadik lövedéket is az egység alá, pontosabban a lábait célozva.


~Karakter: Prototype; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~
Prototype egy részletesebb szkennelést is végigfuttat az ellenséges Feltámadotton, ami még a tűzharc megkezdése előtt eredményekkel jár. A kiborg testét idegen anyag veszi körbe, valamilyen nanohálót alakítva ki körülötte és benne, ami összekapcsolja a test egyes részeit. Valószínűleg ennek köszönhetően képes még mindig mozogni illetve bonyolultabb feladatokat végrehajtani. Ezen kívül folyamatosan kapcsolatban áll egy másik egységgel, ami több mint kilencven százalékos eséllyel irányítja, a folyamatos jelek adásával és vételével. Tehát valaki vagy valami Prototype volt társának a roncs testét használja fel ellene.
A két Feltámadott majdnem egyszerre nyit egymásra tüzet, Prototype módszeresen halad végig az ellenség testén, ami oldalra kezd nagy gyorsasággal kitérni. Az első pár lövésnek nincs igazán hatása, mind a két gép ugyanazt a technológiát használja ami magával szemben viszonylag védett. Az első sikeres támadás akkor következik be, amikor Prototype az ellenséges egység lábrészét támadja, ami attól a földre kerül. A következő pillanatban az ő rendszerei jeleznek külső károsodást, a földről viszonylag stabil pozícióból a másik kiborg egyszerűen arcba lőtte. A külső burkolat felszakadt és a sérülésnek is lehetnek működésbeli következményei, de már a nanitok elkezdik helyreállítani a kárt. Ekkor jelez a Prototype parancsát teljesíti Feltámadott, hogy őt is támadás érte, szintén az egyik végzetes károsodást szenvedett egység által. Még egy lövedék érkezik Prototype felé, nagy gyorsasággal mozgó, saját súlyával és sebességével nagy területen sebző speciális fegyver. Az ellenfél egyelőre még mindig a földön fekszik és onnan tüzel.

// Úgy érzem kezded módszeresen kiaknázni a sok képességet, amikkel Prototype rendelkezik //


~Karakter: Prototype; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~
Egy szkennelésnek köszönhetően képes vagyok felfedezni a volt egységemet körbevevő nanohálót mely ismeretlen anyagból áll, valaki képes volt ezekkel betörni a rendszerbe külső irányítással és ellátni energiával ahhoz, hogy darabokból összerakja magát a rendszer, érdekes megoldás, de ami egyszer elpusztult, elbukott isteneinkért, az el fog bukni ismét, s ezúttal is dicsőn, most csupán nem az akaratuk végrehajtásáért, hanem hogy akaratuk továbbra is teljesülhessen. Három lövést adok le ugyan azon módszerrel mint ellenfelem, ám vele ellentétben, kiszámítva a mozgását sikerül egy oly lövést leadnom, mely ledönti a lábáról. A problémák ott kezdődnek, hogy társam is támadást jelez, úgyszintén az egyik elpusztult egység által, a burkolatomat pedig sikerült az ellenséges egységnek felsértenie egy speciális fegyverrel. Pillanatok alatt küldök tájékoztatást az alárendeltemnek, ami tartalmazza, a nanoháló tényét és az ellene logikusnak tűnő technikát, melyet hamarosan végrehajtok magam is, s azt is, hogy ne menjen túl közel a háló által való fertőzés elkerülésének érdekében. A lövedékek elől megpróbálok kilövésszerűen felrepülni, hogy ne tudjon ismét tüzet nyitni rám, majd pedig innen alakítom át a kezemen lévő ágyút lángszóróhoz hasonlatossá, s abból permetezek maró sűrített radioaktív energiát innen ellenfelemre, próbálván így kiiktatni a körülötte lévő nanitokat, lényegében megolvasztani azokat s lefedni, hogy ha azok újra produkálnák magukat ne tudják elhagyni a testet. Közben folyamatos szkennelés alatt tartom az egységet, s ha működött, akkor nekicsapódva a kardommal próbálom meg akár csak résnyire átütni a burkolatát, s befecskendezni a rendszerekbe a saját nanitjaimat a saját energiámmal és kisütni a másikat a benne lévő megmaradt mikro egységekkel együtt, melyek irányíthatják, tehát lényegében az egész rendszert igyekszem ezzel lezárni. Ha más mód nincs még ott van az, hogy masszív nanit gyártással megpróbálom kiküszöbölni a betolakodókat és átvenni az egység felett az irányítást.


~Karakter: Prototype; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~
A másik egység megkapja a tervet és az instrukciókat szinte azonnal hála a köztük lévő folyamatos kommunikációs csatornának. A terv szerint Prototype a levegőbe emelkedik, éppen jókor, mivel alatta több irányt változtatni képtelen nagy szakítószilárdságú, fajsúlyú lövedék száguld el, abban a másodpercben mikor a kiborg métereket repül felfelé. Prototype átalakítja fő fegyverrendszerét, majd támadást indít, akkor amikor az ellenfele féltérdere ereszkedik és újra tüzelni kezd rá. A két támadás bizonyos anyagi szinten kioltja egymást, de végül mégis Prototype kerül előnyös helyzetbe, a folyamatos forró, sugárzó anyag lassan felhevíti az ellenfele páncélját, ami nagy erővel hűti magát, de egyre kisebb hatásfokkal. Végül a nanoháló kezd megolvadni és hatástalanná válni. Ekkor a Feltámadott megfelelőnek találja az alkalmat, hogy támadjon a sérült gépet közvetlenül pengéjével támadja, az ellenfél nem próbál vagy nem tud gyorsan védekezni, ezért sikerül a hasi részen felnyitni a fémburkolatot. Ahogy ezt teszi és befecskendezi saját nanobotjaitt Prototype érzékelői jelzik, hogy a megolvasztott idegen nanoháló mozogni kezd. A cseppfolyós kis gömbökké redukálódott anyag egy irányba, nagy intenzitással és gyorsasággal áramlik az egyik kiborg testéből a másikba. Elindulnak az előre tervezett folyamatok, a megnövelt termelés és a nagyobb nanitsűrűség elkezdi kiszorítani az idegen anyag egy részét, de az a nyomáskülönbséget kihasználva, valamilyen folyékony fém formájában kezdd befelé áramolni, a miniatűr gépek között. Lassan Prototype testébe jut a mikroréseken keresztül. A testét fizikai fertőzés éri.


~Karakter: Prototype; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~
A terv első fele működik, képes vagyok éppen időben elkerülni a felém tartó lövedékeket majd pedig a fegyverem átalakításával felhevíteni a bukott próféta burkolatát s a körülötte lévő nanitokat annyira, hogy azok olvadni kezdjenek, igaz maga a burkolat nem olvad fel, azonban a rendszerek látszólag legalább is annyira a hűtéssel vannak elfoglalva, hogy nem képes továbbá reagálni, így pedig kihasználva az alkalmat támadok és a burkolat felsértése után kezdem el a saját nanitjaimmal kiszorítani az ellenséges technológiát a halott testből, azonban nem problémamentesen. Furcsa folyékony anyaggá alakulnak a nanitok s kezdenek el a sajátjaim között átfolyva fertőzésként terjedni a pengémen keresztül, erre viszont a megoldás egyszerű, amint érzékelem a fertőzést elvonom az energiát a fegyverből s lecsatolom a fertőzött részt a hálózatról, lényegében ledobva a penge fertőzött részét a földre. Megoldható lenne a további kiszorítás az energia újrahasználásával, belőle plusz miniatűr egységek gyártásával és a fegyver kipótlásával,, azonban valószínűleg így is megfelelő mennyiségtől sikerült megszabadulni ahhoz, hogy még egy ideig ne legyen képes megfelelő ellenlépéseket tenni és a rendszerek továbbra is hűtenek, ezért az előbb használt, látszólag működő technikához folyamodok és folytatom közvetlen közelről a folyamatos energia általi támadást, próbálom azt a keletkezett sérülésen keresztül bejuttatni a burkolat alá, hogy a rendszereket is képes legyek károsítani vele, a nanobotokkal való további támadás valószínűleg időt hagyna az ellenfelemnek arra, hogy ellentámadást kezdeményezhessen ha eléggé lehűltek a rendszerek, ezen módszerrel ez megelőzhető, ám természetesen folyamatosan figyelek, s ha támadást érzékelek mégis, akkor megpróbálok az elől eltérni, de tovább folytatni az ellenfél lényegében megolvasztását, idő kérdése hogy a rendszer ne bírja tovább a hőt és azzal együtt a még bent lévő ellenséges irányító egységek sem, ha már a kint lévő háló megolvadt.


~Karakter: Prototype; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~
Prototype sikeresen leválasztja a megfertőzött részeket, majd újakat készít azok helyek. Ezután a már felnyílt burkolaton keresztül juttatja a magashőmérsékletű nukleáris energiát a másik Feltámadott testébe. Annak rendszerei károsodni kezdenek, egy bizonyos hőfok elérése után a belső elemei olvadni kezdenek, azon felül, hogy a szerves részei már teljesen elégtek. Végső erejével a kiborg megragadja egyik kezével Prototype-ot és ugyanazzal a módszerrel mint korábban megpróbálja megfertőzni. Ennek mértéke Prototype védekezőmechanizmusától függ, de bizonyos mértékben mindenképpen jut idegen anyag a testébe. Mivel nem ad lehetőséget az ellenfélnek, rövid ideig sem, az szépen lassan egy darab amorf fémmasszává olvad össze. Az ellenfél megsemmisül. Néhány másodperccel később, a megsemmisült testből sűrűn folyó vörös és fekete anyag, ugyanolyan folyékony fém, amivé a nanoháló olvadt, folyik lassan elő. A talajon különös formát vesz fel, majd egy nagyjából humanoid alakot felöltő folyton mozgó és változó valami emelkedik ki. Az érzékelők és az adatbázis szerint ilyen gép működése nem lehetséges, nincs benne külön feldolgozó egység, kapcsolatok, mechanikus elemek, olyan része vagy mezők amelyek képesek lennének mozgatni, a vizuális megerősítés mégis azt mutatja, hogy működék, annak ellenére, hogy ez lehetetlen.


~Karakter: Prototype; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~
Elpusztítom az ellenfelemet és egyben néhai társamat, a rendszerek feletti hatalom átvétele túlzottan bonyolult és kockázatos lett volna, így az olvasztást választom, aminek eredményét tekintve tökéletesnek tűnik, noha a közelségnek megfizetem az árát egy újabb fertőzés képében. Az idegen anyagot megpróbálom megsütni a saját energiámmal, valószínűleg nem annak a felhasználására van létrehozva, legalább is a logika így diktálja, azonban az összeolvadt gépezetből oly gépezet tűnik elő folyékony fém formájában, melynek létezése a fizika törvényei alapján nem lenne lehetséges, azonban amit látok mégsem ezt mondja. Többször is megerősítem az ellenőrzések eredményét, hogy biztosan nem csak valamiféle torzulás az amit látok, de nem, az adatok minden esetben ugyan azok. Menet közben ha sikerült megsütni a betolakodó részecskéket a saját nanitjaimat állítom rá az anyagra, hogy azon próbáljanak élősködni, talán a magam hasznára tudom fordítani az ismeretlen technológiát, amennyiben pedig kezd elharapózni, egyszerűen kitépem magamból a fertőzött részt, ha a szerveket nem károsító helyen van az, tekintve hogy a burkolat külsejétől terjedhet, s hogy maga az anyag valószínűleg nem reproduktív, különösebb károkat talán nem okozhat, de ha nem tudom kezelni s a magam hasznára használni, akkor kénytelen leszek erőszakosan kitépni a fertőzött részeket magamból s a regeneratív rendszerekre bízni a károsodás létrehozását. Miközben a rendszerek a próbákat végzik az idegen anyagon, én magam az ellenséges objektumot igyekszem szemmel tartani, majd pedig kicsit távolabbról egy, az előzőhöz hasonló támadást indítani ellene, noha a folyadékszerű állaga miatt nem valószínű, hogy esetében működik, de közel nem mehetek, túlzottan kockázatos a jelentősebb fertőzés veszélye, lassan pedig lekérem az adatokat az alárendeltemtől, hogy miként halad a maga dolgával.


~Karakter: Prototype; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~
Prototype lefuttat több ellenőrzést is a vele szemben álló mesterséges organizmusra, amiről minden alkalommal megállapítja, hogy a működése a feltételekhez képest nem értelmezhető. Egyszerűen olyan, mintha valamilyen lehetetlen dolgot vizsgálna meg újra és újra. A saját rendszereiben az energia és a hőmérséklet, de ha megpróbálja akkor a nyomás növelése sem segít, a benne lévő folyadék változatlanul halad egyre beljebb és beljebb, függetlenül attól, hogy milyen forróságú, nem változtat sem molekuláris szerkezetet, sem energiaszintet. Le kell választania a fertőzött részeket és újakat növesztenie helyette, ami kis időbe telik. Ezek alapján már könnyen ki tudja számítani a Feltámadott, hogy valószínűleg a tervezett támadása sem fog sikerrel járni. Ez be is igazolódik, a forró nukleáris energiával működő fegyver nem tesz kárt a humanoid alakot felvévő folyékony fémben, hiába drasztikus mértékű a hőmérséklet növelése, a célpontban nem keletkezik károsodás. Egyik pillanatban Prototype ellenfele mély rezgő hangot ad ki magából, mintha verbális kommunikáció lenne, majd olyan nagy sebbeséggel, amivel a kiborggal is tartani tudja a lépést támad a zöld nyalábon keresztül. Kéz szerű amorf részével behatol a kiborgot alkotó nanobotok közötti térbe és azt kitöltve szakítja le a fegyvert konkrétan Prototype fél karjával együtt. Egyelőre az ismeretlen gép vagy organizmus nem tesz mást, nincs elég ideje. A lekért adatok eközben nem érkeznek meg, helyette három igen nagy erejű lövés tesz kárt a kiborg hátában, az automatikus védelmi rendszere a beérkező, saját típusú fegyver lövedékének energiáját elnyeli, nagy részét, de még így is a csapás berezonáltatja a külső burkolatot. Saját társa lőtte hátba a Feltámadottat, az érzékelők adatai szerint, már az az egység is fertőzött, így jelenleg Prototype két tűz közé van szorítva. A számítóegységek nem képesek ezt feldolgozni, csak a szerves részek, de olyan érzése támad, mintha valamilyen nagyobb erő játszana szerepet az egészben.


~Karakter: Prototype; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~
Hiába futtatok le több ellenőrzést is, a lény amely előttem van, láthatóan létezik, bármilyen szempontból nézzük nem létezhetne, mesterséges teremtmény, de nem gép, ellenben a látottak alapján s a tapasztaltak alapján is képes azokra rácsatlakozni. A fertőzést melyet még utoljára kaptam, noha több módszerrel is próbálom megállítani és a magam hasznára fordítani az esetlegesen megszerzett nyersanyagot ami belőle származhat, nem jutok vele sokra, s így kénytelen vagyok leválasztani ismét a fertőzött részeket és regenerálni azokat, időt veszítve, de támadás nem ér közben, nem úgy mint az ellenfelemet. Próbálkozok az előző módszerrel, de az eredmények után nem meglepő módon nem érek el a hővel semmit, ellenben az amorf lénytől érkezik valamiféle verbális hanganyag, melyet próbálok azonnal rögzíteni és néhány programot ráállítva elemeire bontani, dekódolni, majd pedig egy általam is érthető formátumba rekonstruálni. Ellentámadás is érkezik közben, s az egyik kezem elvész, noha ez nem nagy veszteség, a lekérésre pedig válaszként támadás ér magam mögül. Egy nehéz lépéssel fordulok oldalra oly módon, hogy mindkét ellenfelem az érzékelőim látóterén belülre essen, a sérült kezemet pedig átalakítom oly módon, hogy a fémszilánkok melyek a csonkon maradtak sokkalta élesebbek legyenek, azokat körbefoglalom egy szolid csővel, majd pedig egy a csőben történő robbanással indítom a szilánkokat útjukra a volt társam felé, ki életét adta a szent cél érdekében ez igaz, de immáron a teste melyet isteneink alkottak neki nem több mint ellenség, melynek pusztulnia kell ahogyan a parancs szól. Mivel az energia alapú lövedékeim nem fognak különösebben működni, így ebben látom a megoldást, megfelelő erővel talán már ennyi is darabokra tépi, ha más nem ledönti a lábáról, ebben az esetben pedig egy kardot formálva a kezemre rugaszkodok neki s egy nagyobb ugrással, lendülettel érkezve próbálom meg ketté szelni az ellenséges egységet mely mögöttem tartózkodott, ezzel egyrészt távolságot nyerve az azonosítatlan lénytől, másrészt pedig valószínűleg kiiktatva egy veszélyforrást és a kardot ismét leválasztva, ha ez szükséges egy újabb fertőzés elkerüléséhez. Amíg nem találom meg az amorf lény gyenge pontját addig fölösleges közel merészkedni, ha viszont sikeresen kiiktattam ezt a veszélyforrást, minden érzékelőm szinte csak rá helyezem, potenciális gyengék után kutatva. Valahogy furcsa érzésem támad viszont, egy olyan aminek talán nem szabadna, valami olyasmit érzékelek amit évezredek óta nem, megérzést, megérzést melyet olyan részem generálnak melyeknek szerepe a működésemben, hála isteneink csodálatos adományának, már nem igen kéne hogy szerepe legyen, ám mégis, ezek most azt sugallják hogy valami nagyobb van a háttérben, ezt pedig fel is tudom dolgozni, s nem is, pár másodpercig furcsa, de a helyzet hevében nem kifejezetten ez a legfontosabb amire figyelek.


~Karakter: Prototype; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~
Prototype lefuttatja az analízist az érzékelt hullámokra, a programja pillanatok alatt szedi szét az adatot több részre, több féle módszerrel, majd dolgozza fel egységenként. A legelső elemzés eredménye kimutatja, hogy három hangjelet ismételt meg az amorf lény. Ezeket nem lehet tökéletesen értelmezni, mert nem hang hullámok elsősorban, hanem más fajta rezgések, aminek a hang csak egy melléktulajdonsága. Részletesebb elemzés után nyilvánvalóvá válik, hogy ez valamilyen nagy hatótávú jel volt, egyszerű jelzés vagy segítséghívás. Ezen eredmények alapján Prototype előre felkészülhet.
Saját sérült karrészéből könnyen alakíthat fegyvert, majd az előre megtervezett módon a volt egysége felé indíthat távolsági támadást. A hatás azonnal, a gyorsaság és a tehetetlenség miatt a fertőzött Feltámadott nem tud kitérni, a lándzsa szerű fém darabok több helyen belé állnak vagy teljesen átszúrják a testét. Ettől még nem determinálódik azonnal, csak súlyosan sérült, talpon marad és pár lassú lépést tesz újra Prototype irányába. Ekkor ő a megmaradt karját fegyverré alakítja és azzal támad. A csapás után az eredmény azonnali, a sérült egység nem tud sem védekezni, sem kitérni, ezért védtelenül éri a támadás és a csapás után két darabban zuhan a földre. A sikeres és végzetes támadás után Prototype érzékelőivel az ismeretlen organizmust kezdi vizsgálni, az utolsó pillanatban. Megkapja a képet, ahogy az ellenfél torz amorf, de némileg humanoid alakban felé ugrik hátulról. A következő pillanatban az érzékelői jelzik, hogy a hátára érkezett egy objektum és a védőmező ellenére elkezd belé folyni, rátapadni. Mire léphetne bármit is a Feltámadott hirtelen újabb támadás éri és a másik karja is leszakad, majd a földre hull. Végül a lény a fejrész tetején támad, próbálja magát karmaival beljebb fúrni a kemény burkolaton.


~Karakter: Prototype; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~
A hangüzenetet könnyű megfejteni, noha nem egészen az mint amire a számításokból következtettem volna, segélykérés, leszűrhető hogy a kezemben lehet a megoldása az elpusztításának, csupán még nem sikerült kikísérleteznem, hogy mi lehet az. A volt társamat könnyű magatehetetlenné tenni s végezni vele, a vele járó veszteséget egy pillanatig sem latolgatom, megtette amire rendeltették az istenek, bukása után pedig isteneinek embere tisztította meg a hitetlenek fertőző mocskától. Ahogyan az érzékelőimet a beazonosíthatatlan ellenfél irányába fordítom egy támadás képét kapom, s valóban, az érzékelők hamarosan jelzik is hogy valami valóban a hátamra érkezett s egy újabb fertőzést, vagy legalább is ahhoz hasonló folyamatot kezdeményez, majd pedig a maradék karomat is elvesztem, s egy újabb támadást érzékelek, ezúttal a fejnek megfelelő részre. Amennyiben nem szabadulok meg a közvetlen érintkezéstől, valószínűleg meg fogja fertőzni a rendszereket, ez jelenleg a legnagyobb probléma, mivel pedig a korábban felhúzott pajzsok nem bizonyultak hasznosnak, az azokra táplált energiát átirányítom masszív nanit reprodukálásra ugyanis kénytelen leszek az egész hátlapot leválasztani, amíg pedig ezen ténykedem, bár már korábban próbáltam pár módon megsütni a lényt, ezúttal magával a sugárzás szintjének növelésével próbálkozom, kritikusan magas szintre a rendszerekben. Mint mondtam igyekszem a hátlapot leválasztani és azalatt egy újabb, annak pontosan megfelelő mintázatot rekreálni, fontos része ez annak, hogy miként távolítom el az ellenséges létformát: A hátlap lecsatolásával, noha csak minimálisan, de időt nyerek magamnak, a korábban sérült kezemet, melyre az ágyút formáltam úgy módosítom, hogy az ágyú csövét szétnyitva lényegében egy erős platformmá alakítom, fordított könyökszerkezettel, a frissen sérült karomra pedig egy ehhez tökéletesen hasonló formát alkotok, majd pedig a leválasztott hátlap és a frissen kreált közé vágom be a két pajzsszerű platformot s az egész testemet is belefordítva, a kezeimmel teljes erőt beleadott lendítéssel lököm a leválasztott lappal együtt valószínűleg magát a lényt is katapultként előre egy épületnek. Közben remélhetőleg, ha képes a lassítás ellenére is átjutni, akkor a maradék fertőzésen elvégezhetem a sugárzással való kísérletet - ha még nem végeztem el korábban -.


~Karakter: Prototype; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~
Az érzékelők szerint az idegen objektum most szerencsére nem fertőzi meg a belső rendszereket, csupán a külső burkolaton tapad meg, és ott fejti ki nagyobb erőt. Prototype a nanit termelésre koncentrál, aminek azonnali eredménye van a rajta lévő folyékony fém nem képes átfúrni a fejrészen a külső burkolatot annak gyors automatikus helyreállítása miatt, így a Feltámadott időt tud nyerni. A következő lépés a teljes hátlemez leválasztása, ami nagy eredménnyel jár. Bár így védtelenné válnak a belső részek, az ellenfél nem tud reagálni és a lemez részben maga alá temeti, ahogy lezuhan. Ezután következik a sugárzás extrém mértékűre növelése, ami nem jár sikerrel, az amorf lényre nincs hatással a nagy mértékű sugárzás, ami már a körülötte lévő tárgyakat és a légkört is nagy mértékben szennyezi. Egyszerűen teljesen passzív a különféle radioaktív sugárzásokra. Amíg Prototype ezt a megoldást próbálja meg, az ellenfele képes újra harcképes állapotba kerülni. Saját testét átformálva kerül ki a lemez alól, majd ismét egy közelharci támadást indít. Ekkora sikerül a Feltámadottnak megfelelő mértékben regenerálnia a rendszereit és a katapult szerű támadással hárítania az ellene érkező csapást. A fémlemez végigszáguld egyenes vonalban a téren és az épületek között, maga előtt tolva az idegent. A becsapódás hangja lökéshullámot kelt, valamint az épület fala, aminek a lap érkezik átszakad és valahol belül ér csak földet az egész. Úgy tűnik az előző módszerekkel ellentétben a nagy erejű fizikai csapás hatásos, a romok felől nem érkezik mozgásjel, percek múlva sem érzékelhető a lény. Prototype-nak rendelkezésére áll egy hosszabb idő, amíg felmérheti a helyzetet és az alapján tervezheti meg új lépéseit. Hosszú percek után, az egyik épület tetején meglát még egy ugyanolyan, beazonosíthatatlan létformát. Nagy valószínűséggel nem az előző, a külső jegyek alapján. Egyelőre nem támad és nem is tesz semmit csak messzebbről figyel.


~Karakter: Prototype; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~
A rendszerek nem mutatnak fertőzést, ami kihasználható hiba az ellenfél részéről, tekintvén hogy ez jelentette a legnagyobb veszélyforrást, a regenerációs programok segítségével és a masszív termelésnek köszönhetően pedig nem képes egyenlőre át jutni a burkolaton, egyenlőre. Ahogyan leválasztom a hátlapot, sikeresen távolítom el a veszélyes közelségből moderálható távolságra, noha csak a földre került, s ahogyan a sugárzással kísérletezem, ismételten hatástalanul, így van ideje egy újabb támadásba kezdeni, de a megvalósításig már nem jut el, ahogyan a katapult szerű manőveremnek köszönhetően egy igencsak messze lévő épületben landol. Mozdulatlanul figyelem a romokat, minden érzékelőmmel azokat pásztázom, de mozgást nem érzékelek. Úgy tűnik, hogy az anyag látszólagos folyékonyságától függetlenül az erős fizikai behatás bizonyul hatásosnak, ezen felfedezéseket egy kódolt csatornán közvetítem Maniac irányába és kérem le az adatokat a bázissal kapcsolatban. A karjaimat nagyjából vissza formázom rendes állapotukba, noha a jobb kezemre egy a korábbi platformhoz hasonló alakot formázok mint pajzs a külső részére, közvetlenül alá pedig két nagy erejű löveget egymás mellé, oly erősségü lövegeket melyekkel korában az isteneink nevében, az ellenségek eltörlésének céljából az egységemmel erőteljesen átformáltuk a tájképet egy ponton, noha ezúttal, továbbra is kísérleti célból, nem energia alapon működtetem ezeket, lassabb a tüzelés folyamata, de a fegyverek mélyén nehéz, de a számítások alapján aerodinamikus lövedékeket formálok meg nanitokból s töltöm fel azokat veszélyesen instabil energiával, amivel becsapódáskor nagyjából replikálhatom azokat a körülményeket, melyek a beazonosíthatatlan létforma kiiktatásában, vagy átmeneti megbénításában szerepet játszhattak. Másik kezemen sokat nem változtatok, csukló részre erősítek rá három csövet melyek géppuskaként használatosak. Lényegesen felkészülök a korábban hívott erősítésre, habár a logika azt diktálja, hogy nem lehetek egészen felkészülve arra, hogy mit fertőzhettek meg s mivel találom szembe magam, de felkészültem a legrosszabbra az adandó csend alkalmával. Ahogyan még egy pár percig béke uralkodik, az érzékelőimet lassan szétterjesztem a romokról, amennyire lehetséges megfigyelve a teljes környezetet, egészen addig amíg fel nem tűnik egy újabb lény. A szenzorok képei és néhány felmérés alapján ugyan azon jellemzőkkel rendelkezhet, de nem ugyanaz a példány mint amivel az előbb számoltam. Nem adok esélyt, azonnal tüzet nyitok mindkét karommal, a nehéz lövedékeket egyet az épületre nem sokkal a lény alá, a másikat pedig közvetlenül a lényre irányítva adom le, kísérve ezeket a géppuskák lövedékével a legtöbb lehetséges kitérési útvonalat figyelembe véve, ha a célpontnak van alkalma kitérni. Magából az épületből valószínűleg nem fog sok maradni. Az érzékelőkből továbbra sem állítom rá mindent, mivel az eset bizonyítja hogy több amorf lény is létezik, meghazudtolva a fizika törvényeit, de léteznek, logikus hogy egy másik példány megpróbálhat megtámadni amíg egyel foglalkozom.


~Karakter: Prototype; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~
Prototype a rendelkezésére álló időben helyreállítja testnek megfelelő részeit, újranöveszti a karjait is és megfelelő fegyverekkel szereli fel magát. Az adatokat sikeresen továbbítja Maniac felé, a mesterséges intelligencia azonnal pozitív visszajelzést ad, mindent adatot megkapott és feldolgozott. A bázis állapota közel száz százalékig stabil, eltekintve az előző behatolástól, amit sikerült elhárítani. A beérkező jelek alapján Prototype hamarosan erősítést fog kapni, még több Feltámadott kiborgot, hogy segítsenek neki, véghezvinni a feladatot. A rendszerek nem számoltak ekkora és ilyen intenzitású ellenállással, de ez még egy kis idő. Végül a lény megjelenése után Prototype nem vár sok időt és azonnal támad. Mivel az épületet kezdi először bombázni, amerre a célpont menekülhet, a támadás sikeres, miközben az adott épület fele leomlik, maga alá temetve a romok és a közben ért találatok a folyékony fém organizmust. Másodpercek leforgása alatt történik minden, ismételten nem érzékelhető mozgás a romok felől. Hosszú percek telnek el és a roncsok és hullák felett a teljes csend lesz úrrá. Prototype érzékelői nem jeleznek semmit, hosszú időn keresztül. Végül tudja, hogy valami van mögötte, a szenzorok egyértelműen jelzik. Ha oda fordul, három az eddigiekhez hasonló amorf humanoid alakot lát, egy romhalmazon, ahogy őt figyelik nagyjából harminc méter távolságról. Rövid idő alatt kellett odaérniük, mivel az előző pásztázásnál még nem voltak ott. Egyelőre ezek az objektumok is egy helyben vannak és nem mozdulnak, csak figyelik a kiborgot. Amint Prototype támad mintha szertefoszlanának, pillanatok alatt bomlanak elemeikre. Percekkel később egy másik ponton tűnnek fel, valamivel messzebb támadásra készen. Majd a távolban megjelenik még egy.


~Karakter: Prototype; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~
Ahogyan feltűnik a lény, pillanatok alatt végzem el a megfelelő számításokat és tüzelek rá oly módon mely látszólag azonnali módon kiiktatja, így a kreált fegyvert viszonylag hatékonynak könyvelem el, bár lehetséges hogy ez csak átmeneti állapot s később át kell alakítanom és újabb kísérletekbe kezdeni, azonban amíg működik így tartom a rendszert, továbbra sem állítva fel magam körül energiapajzsot, mivel a beazonosíthatatlan ellenfelek ellen nem tűnik hatásosnak, ahogyan a testüket nem fogja fel, eddigi tapasztalatok alapján pedig nem képesek távolsági támadásokra, ez az-az előny amit minél jobban ki kell használnom ellenük. Egy darabig ismételten nem történik semmi, folyamatosan szkennelem a körülöttem lévő területet, de tetemes ideig nem érkezik újabb veszélyforrás. Azonnali szinten nagyobb csoportokra számítottam, nem sokkal az első segélykérése után, azonban úgy tűnik, hogy az utánpótlás számukra sem működik oly gyorsan. Minden ehhez hasonló kis apró információt elraktározok, a későbbiekben a tervek és stratégiák elkészítésére ezekhez hasonló ellenfelek ellen hasznosak lehetnek majd. Végül hamarosan újabb jeleket kapok magam mögül, újabb létformák, feléjük fordulva meg tudom erősíteni, hogy valóban azon behatárolhatatlan fajtából, ezúttal viszont nagyobb számban. Ellenük sem pazarlom különösebben az időt, pillanatokkal a felmérésük után azonnal tüzet nyitok, ezúttal azonban a találat elmarad, s újabb csend következik néhány percig, mire ismételten felbukkannak a távolban. Egy apró logikai szálból kiindulva pár másodpercig jobban szemügyre veszem a hitetleneket, a mintázatukat, s összehasonlítom azt a feltételezhetően teleportáció előttivel. Amennyiben azok eltérnek, moderálható esély van rá, hogy ezek közül két létformával már számoltam korábban, s csak külső eltérés miatt nem ismertem fel azokat. Amennyiben a mintázatuk egyezik, úgy a további vizsgálat szükségtelenné válik, csupán néhány szenzort állítok rájuk, hogy felfedezhessem ha esetleg valamiféle konstans sugárzást vagy hullámokat bocsájtanak ki kommunikáció gyanánt Pár másodpercnél tovább azonban nem hezitálok, ismételten tüzet nyitok s egy kevés időre aktiválom a radart, hogy megjelennek-e azon amennyiben nem úgy szükségtelen, s ha eltűnnek a magasba emelkedve türelmesen várok a megjelenésükre, amennyiben ehhez hasonló elkerülést terveznek használni, meg kell próbálnom beazonosítani egy esetleges mozgáskört, egy mintát ami alapján eltűnnek a támadás elől, hogy számítások segítségéve bemérhessem mikor és hogyan kell a következő támadást indítani, hogy a megjelenésük alkalmával érje őket amíg feltételezhetően nincsenek rá felkészülve. A lövések továbbra sem közvetlenül célpontra fókuszálnak, csupán a gépfegyverek, a tüzérségi lövedékek legfőbb lényege hogy a becsapódás által keltett behatások okozzanak kárt, mivel egy direkt találat valószínűleg áthaladna a lényeg anyagán, noha ezt még nem kísérleteztem ki. Ugyan ezen támadások vonatkoznak a negyedik példányra is melyről emiatt különösebben nem ejtek szót, de igyekszem figyelni azt is.


~Karakter: Prototype; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~
Prototype felméri az ellenséget és információt gyűjt, ami kifizetődőnek tűnik. A folyékony fémből álló létformák ezalatt nem támadnak, ilyen alakjukban valószínűleg tényleg csak közelharci csapások mérésére képesek. Mintázatuk ugyan nincs, de a testük áramlásának, folyásának iránya, a bennük lévő nyomás és áramlási irány kiad egyfajta képet. Ezáltal a Feltámadott megállapíthatja, hogy ez ugyanaz a kettő ellenfél, akikre már korábban a megjelenésük után nem sokkal kezdett tüzelni. A szenzorok adatai egyértelműek, a lények magukból nagyon erős elektromágneses és különféle más sugárzást árasztanak, a megjelenő zöld színű képen élénkvörös színnel szinte izzanak, valamint a radaron is jól kivehetőek, mivel tisztán fémből állnak. Ezután Prototype támad és fentről kezdi el bombázni az amorf lényeket, amik eközben lassan fedezékbe húzódtak előle. Fentről, az első néhány találat után érzékelheti, hogy hogyan voltak képesek olyan gyors helyváltoztatásra. A vöröses-fekete áramló humanoid forma, amint az első becsapódás a közelében történik meg, a talajon szétfröccsen, majd látszólag elpárolog és felszívódik, majd valamivel arrébb újra összeáll. Ez részletesebb analizálás nélkül is minimum molekulaszintű tudatos testmanipuláció, ez utalhat a magas fejlettségi szintjükre. Prototype hosszabb idő után sem képes most tiszta találatot bevinni, ezek az ellenfelek már gyorsabbak és kiszámíthatatlanabbak. Végül percek után hirtelen megkapja az üzenetet, hogy megjött a támogatás, majd a levegőből rakétarendszer segítségével ugranak még további Feltámadottak a romok közepébe. Négy darab háromfős osztag, akikkel szemben hamarosan nyolc, láthatóan fertőzött kiborg jelenik meg. A két oldal azonnal tüzelni kezd egymásra, ugyanolyan fegyverekkel, ugyanolyan módszerekkel. A félgépek a talajon folytatnak tűzharcot, miközben Prototype a levegőben van. Ekkor érzékeli, hogy szemből egy kinetikus, szonikus hullám közeledik felé nagy sebességgel. Még a levegő mozgását is befolyásolja, olyan mintha elmosódna előtte a látható kép, ahogy a hullám rezgései közelebb érnek hozzá


~Karakter: Prototype; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~
A vizsgálatok amiket végzek úgy tűnik hogy hoznak valamiféle eredményt amivel dolgozni lehet, noha azt nem sikerül felfedeznem, hogy milyen módon kommunikálhatnak, egyenlőre lehetséges, hogy nem történik ilyen interakció a felek között, az viszont kiderül, hogy ellenfeleim mágneses alapon működhetnek, valószínűleg ez tartja egyben a testüket és ennek a mezőnek a befolyásolásával képesek mozgásban maradni, az átmeneti megoldás a problémájukra tehát a mágneses mező megszüntetése ez viszont továbbra is csak átmeneti, viszont ha sikerül mozgásképtelenné tenni a beazonosíthatatlan lényeket, akkor sokkalta egyszerűbb lesz az elpusztításuk módját megtalálni, ugyanis az eredmények szerint a találatok ereje ugyan szétkeni a lényeket, de azok egyszerűen eltűnnek és megjelennek egy másik helyen, amolyan teleportálást hajtva végre, noha nem egészen, más módon történik, de ehhez hasonlít a legjobban. Intelligens lények és fejlettek, de egyenlőre távol tudom őket tartani, noha minden támadás fölösleges, közben a lehetőségeket kezdem számolni magamban, azonban nem jutok vele messze ahogyan az erősítés megérkezik, velük szemben pedig egy adagnyi fertőzött egység. Azonnal leadom a szerzett információkat, miszerint az amorf lényekre egyenlőre nem találtam megoldást, s hogy milyen módszerekkel próbálkoztam, valamint hogy mindenképpen maradjanak távol azoktól és a fertőzött egységektől, különben ők maguk is megfertőződhetnek, ezek után pedig még a folyékony ellenfelekre vonatkozóan kérek a bázistól információt, amennyiben ott is megjelent hasonló, ha elpusztították akkor valószínűleg ismerik hogy mi lehet a gyengéje. Ismételten tüzet nyitnék, de a szenzorok közeledő veszélyforrást jeleznek, nem szükséges elmozgatnom a tekintetemet, bele esik a látószögembe az esemény, melynek még fizikai formája is van. Egyenes pályán indulok meg felfelé, arra koncentrálva a szenzorokat további lövedékeket keresve hogy azok elől ha szükséges akkor kiszámolt pályán térhessek ki, s természetesen hogy megtaláljam a támadás forrását és tüzet viszonozhassam a támadást a jelenlegi fegyverzetemmel.


~ Karakter: Prototype ; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek ~
Az adatok átküldése a többi Feltámadott egység felé sikeres, még időben megkapják az információkat, így továbbra is fenntartják a tűzharcot és a távolságot is. A lények viszont nem rendelkeznek különféle mezőkkel maguk körül, a mágneses és elektromágneses hullámok sugárzásként áramlanak belőlük sugárirányban, a tér minden része felé, ez jobban hasonlít egy reaktorra, mint védőmezőre. Prototype megpróbál kitérni a felé érkező hullám el, de ez nem sikerül számára tökéletesen. A hullám pályája miatt felfelé több időbe telik kijutnia a hatókörzetből, valamint az emelkedéshez kellő lökés, és a gravitációs ellenerő, ami ebben az esetben elhanyagolható, de minimális értéke van mind közrejátszik az eseményekben. A teste legnagyobb része már kint van a mozgó szonikus mező hatóteréből, de a lábának a legalsó része, egészen a vége még pont a hullám útjába esik. Ennek hatására a Feltámadott teljes teste hullámszerűen megremeg, berezonál. Egy folyamatosan tartó igen erős külső fizikai hatás ez, mint egy energiájából nem veszti ütés vagy találat. A rendszerek piros színre váltanak. A lökéshullám hatására a navigálórendszerek átmenetileg meghibásodnak és így nem tudnak korrigálni, a találat erejétől Prototype zuhanó pályára áll és rövidesen be is csapódik az egyik ház vízszintesen az útra dőlt falába. A zuhanás ereje nem nagy számára, nem okoz károkat a rendszerben, ellenben az előző lökés mind a két lábát egyszerűen eltávolította a testéből. Ezeket azonnal elkezdi regenerálni, de még nem tud talpra állni, és ezért a földön van. Körülötte zajlik a harc, szerencsére nem a középpontba esett, hanem a csatatér mellé közvetlenül. Egyelőre nincs nyoma újabb szonikus hullámnak, de a veszélyforrás helyzete sem beazonosítható. Nem messze tőle egy Feltámadott és egy fertőzött kiborg lövik egymást.


~ Karakter: Prototype ; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek ~
Az információknak köszönhetően úgy tűnik hogy a fertőzéseket könnyebb lesz jelenleg elkerülni, a bázistól pedig nem érkezik válasz, amit úgy veszek hogy nem találkoztak hasonló ellenféllel, noha mégis több fertőzött egység van itt mint amennyi a saját osztagomban volt, így pedig nem logikus, az amorf lényekkel kapcsolatban pedig az első észrevételem hibás volt, úgy tűnik hogy valamiféle reaktor lehet bennük, vagy ők maguk funkcionálhatnak reaktorként, mindenesetre is amennyiben a folyékony részekben egy sérülékeny pont van azzal talán meglehet a gyengéjük. Egy újabb lekérést kezdeményeznék a kért információkról kitérés közben, de mielőtt megtehetném találat ér, úgy tűnik hogy nem mértem fel megfelelően a támadás útvonalát és rossz irányba kíséreltem meg eltérni az elől, az eredmény a rendszerek megzavarodását eredményezi, melyet a földbecsapódásom kísér. Túlnyomó károk nincsenek, a rendszer máris regenerál, az előző lábak helyett pedig ezúttal egy sokkalta ruganyosabbat kezdek formálni, több térd csatlakozóval is, melyek célja a láb bármely irányba való mozgatás így felgyorsítva a futást és megkönnyítve a nagyobb sebességnél való éles manőverezést a talajon, amíg pedig ez a folyamat zajlik begyújtom ismét a hátamon lévő " szárnyakat ", s azokkal emelkedek fel a földről és veszem szemügyre pár röpke pillanatig a harcoló feleket. Fertőzöttek ellen nem működik a fegyverzet, istenünk gondolt arra, hogy mi nem lehetünk oly tökéletesek mint ő, hogy történhetnek be nem kalkulált találatok, így testünket oly módra formálta hogy mi magunk kárt ne tehessünk egymásban, így kénytelen vagyok az ágyúimon lévő pajzs lap végére egy éles pengét is formálni, mely amint kész van repülve, vagy ha a lábaim is funkció képesek eddigre egy nagyobb ugrással vetem előre magam a fertőzött háta mögé és kísérlem meg a lendületet is felhasználva félbevágni vízszintesen a dereka felett de a vállai alatt, ezzel áthatóan roncsolva az egész felsőtestet, amennyiben szükséges a fertőzött részek leválasztásával és újraformázásával, precízen kiszámolva minden mozdulatot, hogy társamban ne tegyek véletlenül sem kárt, ha esetleg úgy mozdulnának hogy valamilyen módon útba kerül. Akárhogyan is sikerül, a mozgást folytatom egyenesen előre valószínűleg átszakítva egy másik falat, közben pedig a rendszereimmel a korábbi helyzetből, mielőtt eltalált volna az ismeretlen forrású lövedék kérek le pár valószínűleg bemérhető információt, egészen pontosan hogy merre néztem a sérülés előtt és hogy milyen szögből érkezett hozzám képest a támadás, ez alapján minimum viszonylagosan képes lehetek meghatározni a forrás valószínűleg volt tartózkodási helyét, ha nem pontosan az eddig felfedezett térképen amennyit a korábbiakból esetleg sikerült feltérképezni a magaslatból a városról, amennyiben nincs benne az adatforrásomban eleve. Ha valóban képes vagyok erre, akkor a kapott koordináták irányába veszem az utat, amennyiben pedig útba esnének fertőzött egységek vagy esetleg figyelmetlen amorf lények, élek az alkalommal hogy a folyékony ellenfelek esetében egy kísérletet végre hajtsak és a kibocsájtott sugarak fókuszát meghatározva egy vágást megkíséreljek, de ezt ténylegesen csak abban az esetben ha egy útba esik és az előzetes kalkulációk alapján nem lenne megfelelő ideje reagálni rám mielőtt megközelítem és a célom felé haladva távozok is a közeléből, amennyiben ez nem lehetséges kisebb úton kerülök, de céltudatosan haladok tovább.


~ Karakter: Prototype ; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek ~
Az ellenségek részletes elemzése most sem jár a várt eredménnyel a kiborg számára. Bár a lények belsejében változik az anyaguk sűrűsége és áramlik az egész rendszerük, nincs bennük tartósan egy pont sem, ami központinak tekinthető. A sugárzás is kis eltérésekkel, de mindenhonnan ugyanolyan mértékben áramlik a testekből. Ezen és az előző információk alapján feltehető, hogy az ismeretlen eredetű amorf lények testük minden részén ugyanolyan folyékony fémből állnak, amit nagyon alacsony szinteken tudnak szabályozni. Így gyakorlatilag bármelyik részük lehet szinte bármi. A levegőbe emelkedés a hajtóművek segítségével sikeres. A lábak reprodukciója több igényt vesz időbe, de Prototype az egyik karját igen gyorsan egy nagyobb pengévé tudja alakítani. Társát segítve támadást indít a fertőzött egység ellen. Az még időben ki tudna térni fejlett érzékelőinek hála, de a másik Feltámadott feltartja. Prototype, egyetlen csapással vágja kettő az ellenséget, majd a likvidálás után tovább indul. A szonikus csapást elemezve igen sok használható adathoz jut. A hullám nagysága, iránya, haladási sebessége és a szöge egészen pontos értéket ad. A támadás valahonnan alulról, a földről több mint hetven méterről érkezhetett. A megadott irányban nincsenek csak romok és törmelék. Ahogy Prototype repül az úton a csata miatt nem talál egyetlen olyan ellenfelet sem, aki nem figyelne vagy akit egyszerűen le tudna győzni, előzetes számítások szerint visszatámadás esélye nélkül. Minden támadás lehetséges lenne, de kockázattal.
Végül ismét egy nagyobb, több méteres beton törmelék halomhoz ér, egészen a csatatér mögötti részre. A szonikus hullám innen érkezhetett. Ekkora már a megtervezett új lábai is teljesen készek. Mielőtt pontosan reagálhatna, egy eddigieknél nagyobb, gyorsabb, erősebb, nem vörös és fekete áramló, hanem matt vörös színű lény emelkedik ki az egyik beton elem alól. Testéből egy furcsán, de nagyon gyorsan mozgó csáp, sugár lő ki. Ez eltalálja Prototype-ot, sérülést ugyan nem okoz, de valahogyan mintha a teljes mozgási energiája elveszne. Hirtelen megáll, a rendszelek jelzik a gyors lassulást, majd a földre esik vissza, teljesen stabil pozícióba. Bár ennek külső jele nincs az eltérő külsejű lény egy második csapásra készülhet.


~ Karakter: Prototype ; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek ~
A támadás kivitelezése sikeres, nagyban köszönhetően a változók egyik bele nem számolt részének, az egyenlőre fertőzés mentes egységnek hála. Következő alkalommal részletesebb számítást kell végrehajtanom egy támadás előtt, így utána számolva ugyanis az adatok nem túlzottan kedvező számokat produkálnak, a százalékos adatok, egyéb számítások ismét eltérnek, túl sok immáron lényegtelen adat. Ezeket hanyagolva sikerül a felidézett képek és az azok alapján meghatározott adatokból egy nagyjából pontos helyet megadni a terület térképén a korábban ért támadással kapcsolatban, mely alapján megkereshetem a forrást, nagy valószínűséggel, jómagam pedig nem húzom az időt, egyenesen a cél felé repülök, hiszen az újra modellezett, funkcióképesebb lábaim egyenlőre nincsenek kész, noha nem sok idő maradt hátra. Repülés közben felmérem az útba eső ellenfeleket, de nem sikerül oly egyedet felfedeznem köztük amelyet kockázat nélkül tudnék kísérleti célpontként használni, továbbá ha lenne ilyen, a felmérések alapján már nem lenne értelme, ugyanis a következtetéseim ellenére egy újabb vizsgálat kimutatja, hogy bármi is generálja a mágnesességet bennük, az nem egy konkrét generátor, ők maguk működnek úgy s képesek befolyásolni azt, valamennyire viszont mindenképpen szükségük van a működéshez, hogy minimálisan egyben tudja tartani őket. Noha képesek szétoszlani és egyéb helyen ismét összeállni, ez pedig valahogy a mágneses mező elméletét is áthúzza, hacsak nem képesek egy kisebb felhő formájában mozogni amit továbbra is egy mágneses mezővel tartanak egyben, ez még megmentheti ami az elméletből maradt. Hamarosan elérem a kiszámolt területet, ahol elsőként nem találok semmit ezért következne a terep átvizsgálása, amire azonban nincs szükség, mielőtt egyáltalán ténylegesen landolhatnék egy látszólag erősebb amorf példány jelenik meg és támad oly módon hogy nem vagyok képes előle eltérni. Azonnali érkező kárjelentésre számítok, de nem ez történik helyette a mozgási energia az ami csökken s így lekényszerülök a földre, valószínűleg tökéletes célpontot nyújtva egy újabb támadásra, amit több mint biztos hogy ez a lény okozott. Egyenlőre két gyors módot látok a kijutásra, a nyúlvány eltávolításán alapszik mind a kettő, az egyik karddal, a másik pedig lövedékkel, a kettőből a kard megoldást szinte azonnal elvetem, tekintve hogy valószínűleg könnyedén nyelné el a csapás energiáját is. Egyenlőre egy apróbb mozdulattal kísérlem meg a fegyvereimet a nyúlvány irányába fordítani és egy pontos lövéssel leválasztani azt a burkolatomról, majd pedig szükség esetén a kiszámolt legoptimálisabb irányban kitérni az esetleges támadás elől és riasztani egyben az útjába eső egységeket. Amennyiben nem vagyok képes ellőni az élősködésre alkalmazott tagot de tudok mozogni, úgy próbálkozom hátrébb kerülni a lénytől biztosabb távra és onnan tüzet nyitni rá, továbbra is számítva egy támadásra. Ha pedig a mozgás semmilyen formátumban nem működik és így az eltérés teljesen kizárásra kerül, a legjobb amit tehetek egy azonnali segélykérés küldése a többi egység irányába egy figyelmeztetéssel együtt. Valószínűleg egy szabad egységnek lennie kell.


~Karakter: Prototype ; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~
Prototype időben reagál és felkészül a következő csapásra, aminek a félig folyékony anyag hosszabb repülési ideje miatt meg van a kellő hatása. Az újabb csapás már a kiborg mellett halad el, célt tévesztve. Ezután időben el tudja küldeni a segélykérő, vészjelző üzenetet, amire a többi Feltámadott azonnal reagál. Az egyik társa másodperceken belül tüzet nyit az amorf lényre. Szórófegyvert használ, tehát több csőből nagy sebességgel lő ki, több ezer lövedéket a célpontra. Ez a módszer kis célzási értékkel rendelkezik, de közelről nagy mértékben hatásos. A lövedékzápor szétszaggatja a mesterséges fém lényt, ami apró darabokra esik szét, és sokkal kisebb formában képes csak összeállni. Néhány másodperccel később a levegőből, meredek pályán bombák érkeznek a célterületre. Ötven méterrel Prototype előtt a betonromokat kezdik bombázni a hátul lévők. Lassan megérkezik a támogatás, fedezetet nyújtva Prototype-nak. A Feltámadottnak így van ideje szabadon cselekednie, nem kell a védekezésre vagy a harcra energiát fordítania, a többi kiborg megteszi ezt helyette. Hátrébb az eddig a város elpusztítását végző lépegető megáll, és irányát az adott terület felé módosítja. Jobb oldalról három a háti rakéta rendszereket használó repülő Feltámadott érkezik, fedező tüzet nyújtva. Ami feltűnhet Prototype számára, hogy a helyzet nem igényel ilyen mértékű beavatkozást, legalábbis nem az ő esetében, az ellenséges egységekhez viszonyítottan. Nem sokkal később a robbanások irányából, pontosabb értékek szerint magukon a robbanásokon keresztül halad az irányukba még négy ismeretlen létforma. Mindegyik hasonlóan az előbbihez, fejlettebb mint a korábbi, főként fertőzést okozó egységek nagy része. A füst és tűzfelhőn átérve a négy darab lény rajzolódik ki a fénytartományban látó érzékelők előtt is. Három elkezd a Feltámadottak felé haladni, de pár lépés után nagy erővel a földre vetik magukat, ahol szertefoszlanak. Hirtelen az egyik Prototype alatt jelenik meg, minden előjel nélkül, a vörös színű massza teljesen körbe fonja a külső rendszereit. Nagy erővel csápszerűen rátapad a burkolatra, de nem kezdi el megfertőzni, hanem a fizikai erőkülönbséget kihasználva veszi át az irányítást lassan a kiborg teste fölött. Az amorf lény megpróbálja Prototype ágyúvá alakított kezét a fejéhez irányítani és ott többször, a könnyen sérülhető részekre a saját fegyverével lövéseket leadni. Ez akár veszélyes lehet a szerves belső rendszereire is.

~ Karakter: Prototype ; Helyszín: Fejletlen területek ~

Prototype szenzorai adatai alapján megállapíthatja, hogy az össztűz darabokra szakította és szétszórta az amorf létformát, ami ezek után képtelen újra egyesülni. Veszélytelenné vált. Ezután a már mentett adatokat sikeresen el tudja küldeni a többi Feltámadottnak. Azok visszaigazolnak, és kizárják a hőhatás, égés vagy nyomáskülönbségen alapuló fegyverek használatát. Mivel eddig is nagyrészt különböző lőfegyvereket vetettek be, ez nem jelent számukra teljesítménycsökkenést vagy időveszteséget a fegyverek átalakítása miatt. Miután a Prototype-ot támadás érzi azonnal a levegőbe emelkedik, rendszereit használva. Ezt a másik két kiborg is megteszi, akiknek az üzenetet küldte. Ezután azonnal elvonja az energiát abból a karjából, amit az ellenséges egysége ellene próbál fordítani. A kar azonnal elenged, minden benne lévő működés leáll, és lefelé csuklik. Viszont másodpercekkel később a Feltámadott érzékeli, hogy a leállított karrész többször egymás után, nagy erővel a fejrésznek csapódik. Az energia teljes elvonásával csak a saját rendszereit zártak, az azon lévő folyékony fény ugyanúgy képes azt mozgatni. Prototype azt is érzékeli, hogy a levegő emelkedéssel nem sikerült elszakadnia ellenfelétől. Az ugyan alatta jelent meg, de azóta már rá tapadt a külső burkolatára és még mindig közvetlenül csatlakozik hozzá. Ennek következtében ha mégis elkezd a lenti területekre tüzelni, az teljesen hatástalan a saját szempontjából, logikátlan művelet. A csápokat sem sikerül ellőnie, mivel a lény, hasonlóan az egyik korábbihoz visszahúzódik a hátlemezhez, aminek következtében már letapogatni sem tudja azt Prototype. A lábrészeknél a sugárhajtású hajtőművek ekkor jönnek létre és aktiválódnak. Ha Prototype annak ellenére kiadja a tűzparancsot, hogy az ellenséges egység a testén és nem alatt van, a nem fertőzött Feltámadottak össztüzet nyitnak rá, ami őt is eltalálja.

~ Karakter: Prototype ; Helyszín: Fejletlen területek ~

Prototype lekéri a nyomásellenőrző szenzorok adatait. Ezek segítségével már könnyen monitorozni tudja, hogy a rajta lévő lény, milyen irányba és hogyan mozog. Azt is pontosan érzékeli, hogy a folyékony fém létforma nem próbálja a földön tartani, korábban ugyan onnan indított támadást, de már teljes egészében a kiborg testére tapadt. Prototype kivárja a megfelelő alkalmat, ami alatt sikerül még egy páncél réteget létrehoznia a külső alá, így kiküszöbölve a korábbi védtelenné válás problémáját. Végül leválasztja a teljes burkolatot és a mellső végtagjait. Azonban az amorf lény rendkívül gyorsan mozog és a korábbival ellentétben nem kerül a földre és temeti maga alá a hátlemez. A vörös és fekete csápok közvetlenül a Feltámadott fejére tapadnak és annál fogva kapaszkodnak rá, valamint lassan a lábai felé folynak. Viszont ő erre is felkészült, a szuperszonikus hajtóműveivel gyakorlatilag kilövi magát. A nagy sebesség következtében, nagyon gyorsan eljuthat akár a felső légrétegek határáig is. Ezt már nem bírja az ismeretlen létforma, az egyik pillanatban mintha elszakadna, elengedi a kiborg fejét és zuhanni kezd. Prototype ekkor kapja meg az üzenetet, a kommunikációs hálón, a további erősítés megérkezett, parancs szerint vissza kell térnie a hadszíntérre. Ha ennek eleget tesz akkor vizuális képet is kap a történésekről. A város felől nagyobb Feltámadott lépegetők közelednek, köztük jó néhány humanoid szerű, de igen sok, látszólag logikátlan, nem jól megtervezett résszel rendelkezik. Különféle végtagok és egyéni fegyverek. Van köztük hat lábú lépegető, hátán különféle energia ágyúkkal, humanoid formájú, de kelleténél lényegesen több végtaggal. Alattuk a földön Feltámadott kiborgok érkeznek. Módszeresen pusztítják el az előttük lévő akadályokat, amíg elérnek egészen arra a részre, ahol korábban a civileket menekítették, de most egy barikád rendszer van a sérült járművekből. Néhány pillanattal később a Megtisztító is láthatóvá válik, majd mindent beborít a vörös színű nukleáris lángfelhő. Ez egyik Feltámadottat sem sebzi, de az amorf létformákat igen gyorsan elpusztítja. A terület teljes egészében az irányításuk alá kerül.
Prototype azt a parancsot kapja, hogy a közelben, az ellenség védelmi vonalai mögött lévő objektumot támadja meg. Vizuális módon is látja a célpontja, ha a levegőben marad, néhány háztömbnyivel arrébb egy négy, nagyméretű tartályból álló gázellátó van. Ez öt méter magas, nagy alapterülettel rendelkező, fém alapba süllyesztett négyes tartályrendszer. Magán a célponton és közelében elsőre három, eddig azonosítatlan, a korábbiakhoz hasonló létforma van. A többi egység a földön már megkezdte az előrenyomulást.

~ Karakter: Pherol Tandes; Helyszín: Atmakomba, kisváros Kaland: Lovasok ~

Pherol a kocsmáját működtette az elmúlt időszakban. Nem történt egy ideje semmi jelentős, a hétköznapok szürkék, jelentéktelenek voltak mint mindig. Az Új Ellenállás egyik ausztráliai bázisára kellett utaznia, majd az ott elintézett ügyek után a Sivary Unió egyik kisvárosában, közvetlenül a földalatti létesítmény közelébe, Atmakombába. Adódott néhány probléma a helyi beszállítójával, és ezt itt a Sivary egységáraival tudná kompenzálni, ha elegendő italt tud hazavinni a saját kocsmájába. Ezen kívül a napi drog adagja is valahogy eltűnt, lassan kell találnia egy árust, hogy hozzájuthasson valamihez, erre pedig legalkalmasabb a város. Éppen az egyik téren halad át, megannyi másik emberrel együtt, akik szintén a dolgukra sietnek. Mint mindenhol máshol az államban, itt is mindenki egyenlő és úgy is néz ki. Az épületek is ezt a képet adják vissza, nincsenek külön túl fejlettnek tűnő épületek. Az egyik pillanatban a tömeg egyszer csak megfagy Pherol körül. Az emberek hirtelen mintha mozdulni se tudnának, meredten állnak meg, majd hirtelen mindegyik menekülni kezd. Elfutnak, elrohannak mielőtt még Tandes bármit is tehetne. Vele szemben ekkor harminc méterre az üres téren egy középkorú férfi jelenik meg, vállig érő barna haja van, fekete ruházatot visel, meredten nézi a volt birodalmit. A következő másodpercben az egész testét egy félig folyékony, vörös-fekete színű páncélzat borítja be. Pherol egyből felismeri, ez egy Sivary Lovas. A Lovas egyik kezével a levegőbe csap, mire a földön lévő egyik pohárból kiborult sárga színű ital felcsapódik és egyenesen Pherol arcába csapódik. Az anyag még a levegőben vörös színűvé válik és amint a bőrhöz ér nagyon erősen kezdi azt marni, a szemeket kifejezetten erősen, ki is marja szinte azonnal.

~ Karakter: Pherol Tandes; Helyszín: Atmakomba, kisváros Kaland: Lovasok ~

Szokás szerint unottan teltek a napok. Mióta a Ralf gyerek szétverte a helyet, nem igazán történt semmi érdekes. Emberek jöttek, ittak, elmentek. A kocsma pedig már önmagát működtette, a személyzet végezte a dolgát, nekem csak a seggükbe kellett néha rúgni, ha nem azt csinálták (vagy nem olyan hatékonyan csinálták) amit kellett. Egyedül a beszerzést intéztem személyesen, nem bíztam a szállítókban, akik hol innen, hol onnan csippentenek le egy keveset. Épp ezért útra is keltem, hogy személyesen felügyeljem a szállítmányt, ami jól is jött, mert volt egy kis dolgom az Új Ellenállás egyik bázisán. Az informátorom, és helyi beszerzőm (egyben) akart velem beszélni. Sejtettem, hogy mire ment ki a dolog, és igazam is volt, az árakat akarta feljebb tornászni. Sajnálatos dolog volt, nem szerettem soha az ilyet, ráadásul nem is szolgált rendes hírértékű információkkal soha. A teteme még ki sem hűlt, amikor én már Atmakombába tartottam. Egyrészt itt a beszállítóm rakoncátlankodott, másrészt ugye a személyes felügyelet… Nem tudom, lehet volt valami a levegőben, hogy minden kapcsolatom meghülyült?
Ahogy megérkeztem, egyből felkerestem Tamarát. A nőnek semmi különleges dolga nem volt, csak annyi, hogy a személyes raktárából az én szállítóim hajójába pakoltatja a kifizetett készletet. Ebben semmi bonyolult nem volt, és nem is értettem, hogy mi lehet vele a problémája. Természetesen csempészáru volt, de az embereim tudták a dolgukat, és ő is évek óta ismerte hogyan megy ez. Úgy sejtettem, hogy ez is csak egy fizess többet ügylet lesz. Rutinosan kiszámolt drogadagom pont kihúzta a városig – direkt itt akartam újat beszerezni, nem csak egyszerűbb, de olcsóbb is volt, mint otthon. Lassan vágtam át a téren, fegyvereimmel felszerelkezve – természetesen ilyen útra nem megy védtelenül az ember – és ismét megcsodáltam a helyet, ahol az Egyenlőség volt az egyetlen igaz uralkodó. Bámészkodásom közben is figyeltem a tömeget, veszélyre utaló nyomokat keresve, és egyből észrevettem, ahogy mindenki „megfagyott”. Férfi, nő, és gyerek egyaránt dermedten meredtek maguk elé, majd mintha jelet kaptak volna, egyszerre kezdtek menekülni. Az elképedéstől egy pillanatra mozdulni se bírtam, utána pedig direkt maradtam. Érdekelt, hogy mi váltotta ki ezt a pánikhangulatot, hiszen semmilyen erre utaló nyomot nem láttam – amíg egy férfi meg nem jelent. Ahá, szóval ő a forrás.
Nem láttam rajta semmi fenyegetőt. Félhosszú, barna haj, átlagosnak tűnő fekete ruha. Nem olyan, hogy a szar is megfagy az emberben. Aztán megjelenik körülötte egy fura állagú folyadék. Ahá. Egy lovas. Na mostmár azért keményedik bennem az emlegetett szar.
Hirtelen a levegőbe csap, mire valami elönti az arcom. Elég fájdalmas, és érzem, ahogy a szemem szinte elég az üregében. ~Anyád.~ gondolom, és oldalra vetődöm. Bár nem látom a földet, kinyújtom a kezem, és azzal próbálom tompítani az érkezésem. Hiba volt, most nem tudom biztosan, hogy merre volt az alak - előbb még lőhettem volna az irányába. Inkább lecsatolom a hátamról a fegyverem, kizárom a tudatomból a fájdalmat, és hallgatózok. Próbálom hang alapján beazonosítani ellenfelem hollétét.

~ Karakter: Pherol Tandes; Helyszín: Atmakomba, kisváros Kaland: Lovasok ~

Pherol önmagától a földre kerül, képes nagyjából tájékozódni a térben, de a fájdalom, főleg a maró érzés igen erős. Amikor a talajhoz ér, a szeme már kezd regenerálódni, de csak lassan, mivel a romboló hatás még mindig tart. Amíg nincs meg a látása, Pherol egyéb érzékszerveire támaszkodik, maga mellett, a közvetlen közelében jobb oldalról folyó hangot hall. Mintha csak a Lovas páncélzata mozogna a füle mellett. Ekkorra már a fegyvere a kezében van, de a távolság túl kicsi ahhoz, hogy rögtön odafordulhasson és tüzelhessen. Nem sokkal később maga előtt, messzebbről hallja a Lovas lépteit, amik közelednek felé, ugyanakkor még mindig hallja a közelről jövő furcsa hangot is. Egyértelműen nem egy ellenféllel néz már szembe. Mielőtt bármit is tehetne az egész testét elönti a forróság, először nem érzi, de utána felfogja a tudata, a vére kezdett melegedni, forrósodni, nagyon gyors mértékben. A teste egyelőre megpróbál alkalmazkodni, de gyorsabb nála a hatás. Ezen felül hirtelen megfordul a véráramlása is, ami miatt egy pillanatra elveszíti az eszméletét is. Még nem esett a földre, amikor magához tér, ezért négy kézlábra tud állni. Más hatás nem éri, a Lovas nem támadja közvetlenül.

Miközben elvetődök, nem ér semmilyen más hatás, van időm hátranyúlni a fegyverért. Elképesztően erős az égető érzés az arcomon, de koncentrálok. 1-2-3-4 belégzés, 1-2-3-4 kilégzés. A fájdalom nem árthat nekem, mert csak az agyamban létezik. Ki kell szorítsam, nem gondolni rá, a lényemmé tenni, amíg a regenerálódásnak hála nem leszek újra egészséges. Hirtelen meghallom a csordogáló hangot, ahogy a lovas páncélzata szinte közvetlenül hozzám ér. Túl közel van, nincs esélyem fordulásból lelőni, viszont nem fogom harc nélkül feladni. Ahogy a puskát átfordítom a kezemben, hogy a bordái közé nyomhassam a csövet, és meghúzhassam a ravaszt, a mozdulat közepén lépteket hallok magam előtt. Tehát nem vagyok egyedül. Be akarom fejezni a mozdulatot, meg akarom húzni a ravaszt, és megsebezni ezt a rohadékot, mielőtt meghalok, de nincs rá esélyem. A fájdalom tovább terjed a testemben, legyőzi a mentális akadályt, amit megpróbáltam elé állítani. Szó szerint forr a vérem, én pedig érzem, ahogy elmém menekül a fájdalom elől, egy olyan helyre, ahol nem bántják. Elájulok egy pillanatra, de hamar összeszedem magam, sikerül négykézlábra küzdenem magam. Nem látok, mindenem fáj, de ezen kívül nem támadnak. Talán szórakoztatja őket az egész?
- Ne játszadozzatok velem, hanem küzdjetek férfiként, vagy adjátok meg nekem a halált! - mondom elég hangosan, hogy biztos hallják, de azért nem ordítok. A puskámért tapogatózom, nem fogom harc nélkül megadni magam, és arra irányítom, amerről a lépteket hallom. Az eszem azt súgja, hogy a közelemben lévő lovast támadjam, de az ösztöneim mást súgnak. Ha sikerül arra állítsam a puska csövét, amerről a lépteket hallom, akkor meghúzom a ravaszt.

~ Karakter: Pherol Tandes; Helyszín: Atmakomba, kisváros Kaland: Lovasok ~

- Ne beszélj többesszámban.
Hallatszik a Lovas torzított, hideg hangja szemből. Pherol összeszedi az erejét, flottás gyakorlatának hála vakon is tud nagy gyorsasággal tüzelni. A fegyverrel több lövést is lead, de szinte érzi, hogy nem talál célba, nem hallja a találatokat sem. A következő pillanatban olyan hangot hall, mint amikor egyszerre nagy mennyiségű folyadék csapódik magasról kemény felszínnek. A fegyverét valami megragadja, kitépi a kezéből és elhajítja, ezután mintha egy szökőár hulláma vágná oldalba, beteríti valamilyen fémes érintésű folyékony anyag és nekicsapja az egyik falnak. A szénszálas csontozata nem törik el, de kisebb belső sérüléseket szerez, amik azonnal be is gyógyulnak. Ekkor fejeződik be a szem teljes, folyamatos marás ellenére történő regenerációja, újra visszanyeri a látását. A tér végén fekszik, egy fal tövében, maga előtt két alakot lát. Az egyik egyértelműen a Lovas, azonban mellette nem egy másik Lovas, hanem csak egy ahhoz hasonló alak áll. Mintha egy folyékony fém szimbionta önmagában, gazdatest nélkül létezne, mozogna, humanoid alakot vesz fel, folyamatosan mozog, csápok nyúlnak ki belőle, majd tűnnek el, fejrészt is formáz, két vörös lencsével, a szemek helyén.
- Állj fel és harcolj a szánalmas életedért.
Mondja hidegen a Lovas, majd a földbe csapódik, ott pocsolya szerűen szétloccsan és eltűnik. Hirtelen Pherol alatt tűnik fel és egy mozdulattal, éles pengékkel üti fel a levegőbe. Ettől nyolc méter magasba kerül, mire zuhanni kezd, és a hasán vágások vannak, amelyek szinte össze is forrnak eddigre, azonban ugyanúgy fájdalmat jelentenek.

A Lovas elárulja magát, és megpróbálom egyből becélozni. Miközben meghúzom a ravaszt, már tudom, hogy nem jó a lövés, valahogy érzem, hogy nem fog találni. Ezt megerősítendő a találatok jellegzetes hangját se hallom. Tapasztalataim alapján lassan vissza kell térjen a látásom, ezért nem esek kétségbe. Amikor viszont kiszakítja valami a fegyverem a karjaim közül, akkor kissé megilletődnék, ha lenne rá alkalmam – de nem, ekkora már oldalba kapok egy ütést. Érzem a fájdalmat, és kissé össze is rándul a testem, de nem aggódom, ez kevés ahhoz, hogy bármi komoly problémát okozzon. Mire földet érek, már el is múlik a fájdalom, ami jelzi, hogy a testem be is regenerálta az apró sérülést. Közben visszatér a látásom is, és hirtelen sok minden nyer értelmet. Valóban két ellenféllel harcoltam, az egyik a Lovas, míg a másik… egy szimbionta? Persze ellenfelem kizökkent a meglepődésből.
- Ne félts, nem vagyok k-rva, aki csak szétteszi a lábát, és hagyja, hogy kedvedre dughasd. – köpök ki a földre. Eközben ellenfelem eltűnik, de aztán azonnal megjelenik alattam, és felüt a levegőbe. Miközben felfelé szállok, már előveszem egyik pisztolyom, míg másik kezembe a késem kapom elő, amit egyből be is kapcsolok. Amikor a tetőpontra érek, akkor átcsavarom a testem a levegőben, hogy minden lendületet a késsel való vágásba adhassak, és hogy kedvező helyzetben induljak vissza. Természetesen a pisztolyom is használom, ha már elővettem, próbálom eltalálni a Lovast, és ha alattam marad, akkor leérkezéskor vágok felé. Ha azonban odébb táncol, és sikerül még időben átforduljak hogy lábra essek, akkor egyből felé lendülök, miközben a pisztollyal tüzelek, a késsel próbálom megsebezni. Közben a társát is próbálom figyelemmel tartani, és elkerülni bármilyen támadást, amit indítanak, kivéve, ha a lovas tenné, és úgy érzem, hogy késemmel hárítva egy esetleges ellentámadásba csaphatok át.

~ Karakter: Pherol Tandes; Helyszín: Atmakomba, kisváros Kaland: Lovasok ~

A Lovas nem reagál a szavakra, csak a páncélja válik hígabbá és kezd jobban szétfolyni a testén. Pherol a levegőben már professzionális módon mozog, egyik kezében a kézifegyvere másikban az Amazon technológiás kése van. Az első lövés pillanatában a Lovas még egész közel van hozzá, azonban amikor a fegyver veszélyzónájába kerül a teljes teste összeesik és a földön szétfolyik. A loccsanás szerű hang most is hallatszik. Ezalatt Tandes is földre ér fél lábbal és így képes átfordulni, majd az ezalatt újra összeállt Lovas arcába vágni a kést. A támadás hatástalan. Most már ő is érzi, hogy az ellenfele belül is teljesen folyékony, körülfonja a pengét, ami így képtelen megsebezni. A következő pillanatban a Lovas egyik keze csap Pherol felé, amit ő a fegyvereivel próbál hárítani, ám azokon a végtag hullám szerűen átcsap. Minden nagyon gyorsan történik, legalább olyan gyorsan mint az ő mozgása. A kéz miután átjut a védelmen egy csáppá alakul, behatol Tandes szájába, le a torkáig, és hirtelen sokszorosára változik a térfogata. Pherol csak annyit érez, hogy a feje alsó része, a teljes állkapcsa, torka, nyaka első része és az arca egyszerűen lerobban a helyéről. A teste megmerevedik, élőholt módjára áll mereven, közben a sérült részek regenerálódni kezdenek és kezd egy új arc, állkapocs, nyak kiépülni. Azt még hallja, hogy a Lovas megint szilárd, hallja a lépteit, körülötte járkál.
- Remélem kezded érteni...
Türelmesen megvárja amíg a férfi feje másodpercek alatt regenerálódik, addig nem támad megint.

A szemét már megint a pocsolyás trükkel jön, egyszerűen szétfolyik a támadásom elől. Én közben földet érek, és egyből lendülök ellenfelem felé. A támadásom hatástalan, de ez sem csökkenti lelkesedésem. Biztos vagyok benne, hogy ez a köcsög teljesen folyékony, átengedi magán a támadásaim. Mégis mivel bántana az ember vizet? Egyetlen dolog ami eszembe jut, az a nagy nyomás alá helyezés, illetve az elektromosság. De nem hagy időt gondolkodni, már jön is az ellentámadás, egyszerűen lerobbantja a fejem alsó részét. Piszkosul fáj, de próbálom elfojtani a fájdalmat. 1-2-3-4 belégzés…
A Lovas körülöttem járkál. Nem törődök a fájdalommal, vagy azzal, hogy nem kapok levegőt. Hallom a férfi lépteit, és gondolkodás nélkül cselekszem. A Flottás beépítésem maximálisra pörög, és minden sebességet beleadok a következő mozdulatba. Teljes sebességgel próbálom a férfiba vágni a kést, ha kell csípőből mozdulva, majd eltalálni a pisztollyal. Nem érdekel, hogy valószínűleg semmi értelme, nem fogom harc nélkül adni magam. A kés inkább elterelés, mint valós támadás, azt inkább azért használom, hogy az időt húzza. Rémlik, hogy míg a pengét csak átengedi magán, addig a pisztolylövésbe nem mert beleállni. Ez lehet a megoldás.

~ Karakter: Pherol Tandes; Helyszín: Atmakomba, kisváros Kaland: Lovasok ~

A belégzés nem sikerül, Pherolnak nincs meg számos olyan része ami szükséges lenne a légzéshez. Azonban a fekete szénszálas csontvázra hamarosan látszólag "visszakúszik" a hús és egyéb szövetek. Az időt nem vesztegetve azonnal támadásba lendül, először a késsel majd a pisztollyal. A penge belecsapódik a Lovas testébe, ami ebben a pillanatban ismét folyékony, ám ezzel nem áll meg a folyamat, az anyag magába húzza Pherol karját majd egész testét és egy hatalmas rántással átszívja magán a folyadék, a túloldalon kilökve őt. Most ismét a földre érkezik, de a tanult eséstechnikák miatt csak végigcsúszik a talajon, nem sérül meg. Ezek után képes csak tüzelni a pisztollyal. Az Avatar lövedékei fehér színű csíkokként hasítják át a teret. A vörös-fekete folyékony fém test hirtelen megmerevedek, kis fehér vonalak jelennek meg rajta, ahogy a feszültség végigcikázik a testén, ezután hirtelen összeesik. Pherol ekkor látja meg, hogy nem a Lovast találta el, az még mindig ott áll az eltalált célpont mögött.
- Nem, még nem érted. - jelenti ki hideg hangon. A testéből egy folyékony fém sugár lő ki és tart egyenesen Tandes felé. A levegőben a lövedék még mozog, csavarodik, formázza az alakját.

A támadásom kicsit félresikerül, egyszerűen átránt magán az anyag, és a túloldalt lök ki, miután késem belé hatol. Még esés közben úgy csavarom testem, hogy elvesztett egyensúlyom rendbe hozzam, illetve hogy megfelelő helyzetben essek, közben hátrafelé tüzelve. El is találom a gazdatest nélküli szimbiontát, amin végigcikázik az elektromosság, majd összeesik. A lovast ennyire nem nyűgözi le az előadásom. Kilő felém valamit, amit mozgás közben is képes változtatni, formázni. Próbálok minél távolabb kerülni tőle, nem lenne elég csak felületesen térni ki előre, ha képes mondjuk apró tüskékkel „utánam nyúlni”. Ezen kívül a pisztolyommal is ismét tüzelni kívánok, miközben másik kezemből elengedem a kést, és a másik pisztolyomért nyúlok – közelharcban úgy sem győzhetem le. Tehát folyamatos hátrálás közben próbálom lőni mindkét pisztollyal, felkészülve az ellentámadásra, és arra, hogy hirtelen odébb vetődjek ha kell. Illetve ha ismét eltűnik, akkor megint arra számítok hogy a közelemben jelenik meg, ezért lefelé, és magam mögé is próbálok egyből figyelni, hogy ne tudjon meglepni mint előbb.

~ Karakter: Pherol Tandes; Helyszín: Atmakomba, kisváros Kaland: Lovasok ~

A kitérés kezdetben sikeres, a lövedék elmegy Pherol mellett, aki a megfelelő távolságba ugrik attól. A kést elejti és a másik pisztolyáért nyúl, amivel lőni kezd. Az első lövés után nagyon erős fájdalmat érez a bal lábában, a vádlijában, a lába mintha megbénulna elenged és ő a lendület hatására elesik. Ha hátranéz, vissza a lábára látja, hogy a folyékony fém lövedék körülfonta a lábát, minden részéből néhány centis éles tüskék állnak ki, mindegyik rugalmas, folyik, mégis annyira éles, hogy érintéssel és szétvágja a szöveteit. Az anyag lassan beeszi magát a lábába, olyan mélyen, hogy szinte eltűnik a húsban, erős vérzést kiváltva. Emiatt Pherol képtelen felállni, csak a másik lába használható, azonban harcolni képes. A földön fekve is tud lőni, és mozogni. Hátra tudja vetni magát és ép lábával folyamatosan tolni magát a Lovastól, mialatt kéz kezében a fegyvereket tartja. Az Avatar lövedékek rendkívül gyorsak, a Lovas sem gyorsabb nálunk, azonban gyorsabb Pherolnál. Előbb kikerül a látómezejéből, mielőtt pontosan becélozhatná, így képtelen őt eltalálni. A Lovas gyakorlatilag csak a maga módján rendkívül gyorsan, minden felesleges mozdulatot mellőzve odasétál Tandeshez. Amikor elég közel ér, egyik karját átalakítja egy lándzsa szerű fegyverré. Nyilvánvaló mit akar vele, valahogyan kivégezni Pherolt, de egyelőre még nem támad, csak nézi a férfit.

Sikeresen kitérek a támadás útjából, és elkezdek lőni a férfira, de ekkor nem várt fájdalmat tapasztalatok. Ahogy ösztönösen lenézek, látom, amint a folyékony fém körbefonja a lábamat, és miközben abból kimegy minden erő, érzem, amint megannyi éles tüske áll ki a lábamból, mind folyamatosan mozogva, és egyre mélyebbre hatolva. A fájdalom elképesztő, az őrület, az ájulás, és az adrenalin okozta pörgés szélén táncolok. Az a szerencsém, hogy annyira erős a fájdalom, nem engedi hogy sokkos állapotba kerüljek, folyamatosan éber állapotban tart, vagy csak a veszélyérzet, a háborús ösztönök teszik. Miközben ösztönösen hátrálok a földön, mint egy sebesült állat, egy lábbal tolva magam, próbálom lelőni az alakot, de túl gyors. Mindig eltűnik, mielőtt becéloznám, és egyre közelebb ér hozzám. Miközben odaér hozzám, egy lándzsát formál az egyik karjából, és felkészül, hogy leszúrjon vele. Ebben a pillanatban, csupán pár másodpercre, de erős összpontosítással, a félelem és a halálközeli élmény hatására, megpróbálok minden fájdalmat elűzni a fejemből.
Ösztönösen próbálom feltolni magam egy lábbal, egy pillanat alatt pörgetve maximum mozdulatszámra a tengelyt, és minden erőmmel megpróbálom megragadni a lovast egy kézzel, kiejtve abból a pisztolyt a mozdulat közben. Közel van, elég közel ahhoz, hogy ne legyen könnyű eltűnni a fegyverem útjából. Ha sikerül megragadnom, akkor a bordái közé nyomom a fegyvert, és meghúzom a ravaszt.
Amennyiben viszont érzem, hogy nem tudok felállni, az egyik pisztolyt a Lovasra fogom, míg a másikat elejtve nyúlok a késemért, ami nem lehet túl messze. Miközben lőni kezdek rá, hogy ne hagyjak támadási felületet, és hátrálásra kényszerítsem, másik kezemmel amputálom a saját lábam. Nehéz idők nehéz döntéseket szülnek.

~ Karakter: Pherol Tandes; Helyszín: Atmakomba, kisváros Kaland: Lovasok ~

Pherol a fájdalmat, félelmet kihasználva néhány másodpercre kitisztítja a fejét. A testében lévő tengelyt maximális fordulatszámra pörgeti, kis rántást érez a testében, majd egy zökkenést. Amikor a tengely eléri az azon a tartományon elérhető maximumot forgásirányt vált és a mágneses erőt kihasználva még gyorsabban forog az ellenkező irányba. Ezt háromszor ismétli meg, végül már Tandes testén kívül is nagyon erős forgó, fémes hangot hallani, ahogy az anyag az anyagon csúszik. A teste nem csak a lehető legerősebb, de leggyorsabb is. A Lovas kezét egy pillanat alatt meg tudja ragadni, kellő erősséggel, ami még az ellenfelét is meglepi, emiatt nem tud elég gyorsan és elég erősen védekezni. Pherol a bordavonalhoz nyomja a pisztolyának végét, ott páncél szerűen kemény anyagba ütközik, de ez nem akadályozza, meghúzza a ravaszt. Az Avatar lövedék kilő, a Lovas testén vékony, fehér színű vonalak cikáznak végig. A találat meglepő módon nem okoz benne sérülést, a túltöltött részecskék és a feszültség áthalad a folyékony fémen, de mindez csak lassítja a Lovast. Gúnyosan elmosolyodik, lándzsává formált kezét felemeli és hihetetlenül gyorsan lesújt vele. Átszúrja Pherol hasát, a hegy kijön a hátán, de ezzel nincs vége, belül a penge visszaalakul kézzé, megragadja a férfi bélcsatornáját, elszakítja és kirántja a testéből mielőtt regenerálhatna. Jó öt méter belet ránt ki a Lovas Pherol szeme láttára a testéből, majd körbeköti vele a nyakát és felemeli azzal.
- Avatar? Csíp.

Sikerül felkelnem, és miközben egy pillanatra elmúlik a fájdalom, szinte elcsöndesedik a világ zaja is, mintha egy buborékban lennék, ami mindent kizár, látom, ahogy felemelem a kezem, és a fickó bordáihoz tartom annak csövét. Olyan, mintha egy filmet néznék, amit lenémítottak, látom, miként elkapom a férfi karját, és magamhoz rántva, szinte bilincsbe zárom. És közben mozdul az ujjam is, meghúzza a ravaszt, a férfi testén pedig végigcikázik a vékony, fehér erezet, amint eltalálja az avatar lövedék. Ekkor visszatérnek a hangok, felgyorsul az eddig szinte álló idő, és a Lovas mosolyra húzza a száját. Hihetetlenül gyorsan történik ez után minden, ahogy áthatol a hasamon a lándzsa, majd megragadja a beleim, és kirántja azokat. Mielőtt még reagálhatnék, a beleimmel kezd felkötni, mire ösztönösen egyre több lövést adok le a pisztollyal, másik kezemmel pedig felnyúlok, és eltépem a saját beleimet, mielőtt azok fojtogatni kezdhetnének. Ha sikerül, és látom, hogy a lövések hasztalanok, akkor eldobom a másik pisztolyt is, és két kézzel nyúlok a lovas feje felé, hüvelykujjaimmal a szemét célozva próbálom kinyomni azokat, miközben teljes erőmmel és súlyommal nyomom lefelé, próbálok felül kerekedni rajta, nem törődve a hasamon tátongó lyukkal, a regenerációm úgyis teszi a dolgát. Ha sikerül földre vinnem a tagot, miközben a szemét próbálom kinyomni, a koponyáját is a földhöz csapom párszor, teljes erővel csapva oda, illetve nyomva össze, a lehető legnagyobb nyomást alkalmazva, nem feledve, hogy épp megvakítani akarom. Nem érdekel, ha betöröm a koponyáját, ha megvakítom, csak történjen valami, ami leköti egy időre, és hagy időt összeszedni magam.

~ Karakter: Pherol Tandes; Helyszín: Atmakomba, kisváros Kaland: Lovasok ~

Pherol megtesz mindent amit tud. Felnyúl és elszakítja a saját belét, amitől a kötés is megszakad és ő a földre esik, de már kap levegőt. A pisztollyal még néhányat tud a Lovas testébe lőni, szintén hatástalanul, majd az egyik csáp, ami a vörös-fekete anyagból jön létre kicsavarja a kezéből a fegyvert. Ezután már ő is önként eldobja a másikat, látva annak hatástalanságát. Elemi erőből támad Tandes, megpróbálva a földre vinni az ellenfelét. Ez sajnos nem sikerül, képtelen megmozdítani a Lovast, az sokkal erősebb nála, még akkor is ha ő a maximális erejét használja. A szemeknél lévő vörös lencséket kezdi el ujjaival nyomni, és a fejet rángatni és szorítani. A Lovas páncélzata elég erős, nem tud így se kárt okozni benne. Percekig próbálkozhat, kínlódhat, majd hirtelen Pherol egész teste görcsbe rándul és ő a földre esik. Égető, rázó, bénító érzés fut át a testén, azonnal tudja, Avatar találat. Bal kezében a Lovas Tandes pisztolyát tartja, lassan mozgatja a fegyvert, a célzót látványosan végigvezetve a földön lévő férfi testén, egyenesen az ágyékára. A fehér lövedék átrepül a rövid távolságon, majd a fájdalomtól Pherolnak ismét egy másodpercre megszakad a kép. A fájdalom nagyon erős, de így is tudatánál van.
- Talán most már érted. Nem fogod túlélni.
Mondja igen megvető hangon a Lovas és Pherol torkára lép.

Sikeresen elszakítom a saját beleim, és miközben a földre esek, azért még párat rálövök a szemét rohadékra, persze hasztalan. Ez után lefegyverez a tag, aki úgy tűnik unja már a játszadozást, miközben én eldobom a másikat, és nekivetem magam a tagnak. Hiába próbálom a földre vinni, vagy a szemét kinyomni, egyszerűen képtelen vagyok kárt tenni benne. Hát ilyen egy Sivary Lovas ereje. Félelmetes, hogy mennyivel áll egy egyszerű flottás felett. Nem adom fel, próbálkozom, miközben pörög az agyam, és próbálok kitalálni valamit. Talán az Amazon technológiás kés? De nem tudom hova esett.
Miközben a földre pillantok, és keresem a kést, görcsbe rándul a testem, és a földre esek. Szinte egyből tudom, hogy a saját pisztolyommal lőttek meg, és valóban, ott a lovas kezében a fegyver. Ekkor tökön lő az a mocskos szemétláda, hogy rohadna ketté. Elájulok, de hamar észhez térek, a testemben dolgozó adrenalin nem hagyja, hogy megpihenjek. Szaporán veszem a levegőt, miközben a lovas a torkomra lép, és valamiről beszél. Nem hallom, hogy mit mond, csak a saját szívverésem, és valami igen magas hangú zúgást. Alighanem az agyam kezd túlterhelődni a fájdalomtól. Összeszedem minden erőmet, és megpróbálom elkapni a lovas lábát, miköben a földön fordulok egyet, így próbálva kirúgni a másik lábát. Birkózóállásba próbálom fogni a férfit, feszítve a lábfejét, és így próbálva leszerelni. Érzem, ahogy ismét maximumra pörög a tengely.
- NEM FOGOM FELADNI! - kiáltom közben, hogy ellenfelem felfogja végre - ahányszor lehetőséget ad rá, vissza fogok támadni, akármilyen esélytelen is a helyzet.

~ Karakter: Pherol Tandes; Helyszín: Atmakomba, kisváros Kaland: Lovasok ~

Pherol teljes erejét beveti ismét, elrántja oldalra a lábat, ami éppen a torkára tapos és valahogy sikerül, utolsó erejével feldöntenie a Lovast. Azonban az, ahogy a földhöz csapódik mintha híg folyadék lenne szétfolyik loccsanás szerű hang kíséretében. A következő pillanatban hirtelen egy vörös-fekete színű hullámot lát meg maga fölött, a hullám ívesen kanyarodik alá és feldobja őt a levegőbe, majd keménnyé és élessé dermed, így átszúrva Pherol testét. Amint a testében van újra folyadékká változik és ez az utolsó, a hihetetlen nyomás amit Tandes érez, aztán elsötétül minden előtte.

...

Lassan kezd ébredezni, ilyet korábban soha nem tapasztalt, hosszabb ideig szinte lehetetlen egy flottásnak elveszítenie az eszméletét és ha meg is történik, pillanatok alatt tér magához, most viszont nem ez történik. Már nem érez fájdalmat, nincsenek sérülései, azonban képtelen a mozgásra, a teste teljesen bénul, nyaktól felfelé tud csak mozogni. Sárgás fény világít az arcába és valamilyen zárt teremben van. Maga körül olyan technológiájú falakot és fényforrásokat lát, amiket a feltöltésekből sem ismer. Egy asztalon fekszik, de nincs semmilyen módon odarögzítve. A korábban látott Lovas áll felette és figyeli, ahogy ébredezik. A Lovas páncéljának folyamatos áramlása az egyik ponton mintha megváltozott volna. A vállánál egy gömb szerű részen egy láthatóan másik folyékony fém szimbionta van. A Lovas kiveszi saját magából a gömböt és Tandes testére helyezi, mire az félig humanoid alakot vesz fel, majd ellepi Pherol testét. Érzi, ahogy a különös anyag a testébe szivárog és egybe olvad vele.
Minden megváltozik. Az emlékei, tudása, jelleme megmarad, azonban mostantól úgy gondolja, hogy a legfontosabb célja az, hogy ő is a Sivaryt szolgálja. A legfőbb cél, hogy minél több területet és embert az uralmuk alá hajtsanak, többes számban, most már ő is egy közülük és nem más. Az előtte álló Lovas, ismeri őt, Szökőár, aki az előbb kínozta őt, már a szövetségese. Tud mindent, a saját Lovas nevét és az erejét is ismeri. Ezentúl ő már nem Pherol Tandes, hanem a Sivary Lovasa.

Miközben sikeresen elrántom a lábat, és földhöz csapnám a Lovast, az ismét beveti a pocsolyás trükköt, amiből már kezd elegem lenni. Ekkor megjelenik valami vörös-fekete hullám, ami egyenest a levegőbe dob, majd átszúrja a testem, és mintha belém folyna. Na, ez már sok volt amúgy is túlterhelt tudatomnak, inkább elájultam.

Miközben lassan ébredezni kezdek (elég aggasztó, ahogy a szemem se pattan ki egyből, és a gondolataim se cikáznak már az első pillanattól kezdve), ami először feltűnik, hogy elmúlt a fájdalom, és a zúgás a tudatom szélén, az a vékony, magas frekvenciájú hang. A következő, amit tapasztalok, hogy nem tudom mozgatni a testem. Hiába erőlködök, nem megy, ezért fel is adom a felesleges küzdelmet, és inkább körbenézek. A terem amiben vagyok, zárt, és még a szemembe is világítanak, bár a sárgás fény annyira nem kellemetlen, mint az ember hinné. A körülöttem lévő falak és fényforrások teljesen ismeretlenek, sosem láttam még hasonlót. Ahogy tovább fordítom a fejem, meglátom korábbi ellenfelem, amire ösztönösen mozdulnék, folytatnám a harcot, küzdenék az életemért - csakhogy, nem mozdul a testem. Ezért tehetetlenül nézem, ahogy kiemel magából egy szimbiontát, és ráhelyezi a testemre. Az anyag lassan felveszi a testem alakját és formáját, beszivárog a pólusaimon keresztül, és egybe olvad velem. Rájövök, hogy az emberiség számára egyetlen egy járható út van, ha a Sivary uralma alatt teszi azt, ezért egyre több területet kell szereznem az Uniónak. Megértem, hogy én is a Sivary Lovasa vagyok, egy közülük, és egyetlen egy cél rendeltetett el számomra. Szolgálni az Uniót. Szökőár áll előttem, neki köszönhetem a képességem, és egyik legfőbb szövetségesem. Minden világos, ahogy a képességeim is. A körülöttem lévő kinetikus energiákat kezdem manipulálni, hogy felemeljenek az asztalról, és álló helyzetbe helyezzenek. Ránézek Szökőárra, és biccentek felé. Egyelőre nincs szükség szavakra, nincs mit mondjak neki. Csak egy dolog fontos, és az nem más, mint az új nevem. Én vagyok Káosz.